Új politikai erő alakul Erdélyi Magyar Néppárt néven
Egy új politikai erő, az autonomista törekvésű Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséről döntött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Országos Küldöttgyűlése szombaton, Székelyudvarhelyen. A gyűlésen elhangzott: szükség van az új pártra, ugyanis a másik két romániai magyar politikai alakulat, az RMDSZ és az MPP – különböző okoknál fogva – keveset tett azért, hogy a széleskörű autonómia megvalósuljon, miközben a magyar közösségnek ez biztosítaná a megmaradást és az itthon boldogulás lehetőségét.
Székelyudvarhelyen megtartott eseményen összesen 225 küldött vett részt: 205 területi (a 210-ből), négy szakbizottsági küldött, valamint a 15 tagú elnökség, és végül mindössze 8 tartózkodással döntöttek az új politikai alakulat létrehozásáról, továbbá az alapelvekről, amelyek mentén működnie kell majd az Erdélyi Magyar Néppártnak.
A határozat megtekinthető itt.
Bár néhányan a halasztást szorgalmazták, a többség mégis egyetértett abban, hogy most van a megfelelő pillanat, amikor meg kell alakulnia egy új politikai erőnek, amely az autonómia elérését tartja a legfőbb céljának. „Erdélyben politikai irányváltásra van szükség” – mondta Tőkés László, az EMNT elnöke, aki úgy véli: a magyarországi változások megérlelték a nemzetpolitikai rendszerváltozás idejét, amelynek a határok feletti nemzetegyesítést és a határon túli magyar közösségek önrendelkezését kell szem előtt tartania.
Az EMNT elnöke rámutatott: hatalmas a kiábrándultság az erdélyi magyarság körében, a sorozatos szavazatvesztések mutatják, hogy egyesek egyenesen apolitikussá váltak. „Le kell mosni a gyalázatot”, amit az elmúlt években „rákentek” a „felelősség nélküli” politikusok, hogy újból legyen jó magyarnak lenni – emelte ki Tőkés László. A megtisztuláshoz viszont szükséges az elszámoltatás (határon átnyúló módon), illetve az átvilágítás is, hogy végérvényesen megszabadulhassunk a kommunista múlt zárványaitól.
Az Erdélyi Magyar Néppárt munkanevű politikai szereplő az Európai Néppárt nemzeti leágazása lehetne – hangsúlyozta Tőkés, mindenki megtalálhatná a helyét benne, aki közösségéért és az egész Kárpát-medencei magyarságért tenni kíván.
Tőkés kifejtette: az új párt, egy korszerű, európai értékrendre épülő, „sokhangú” erő kíván lenni, beszélt ugyanakkor az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum kudarcáról, majd hozzátette, az RMDSZ-nek muszáj lesz figyelnie az új politikai alakulatra, az MPP-nek pedig rendeznie kell a vezetése körüli legitimitási problémákat. Az EMNT elnöke a továbbiakban egy pluralitásra épülő választási együttműködésben látja a parlamenti képviselet, illetve az autonómiáért folytatott eredményes küzdelem zálogát. Tőkés nem tart a magyar közösség megosztásának veszélyétől, mondván: szakítani kell ez egységesség elvével.
Az EMNT-elnök azt mondta: az érdekképviseletet kisajátítani akaró Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) gazdaságpolitikája a „gyurcsányi szinten” rekedt, a válságra hivatkozva cselekvően asszisztál a bukaresti kormány népnyúzó intézkedéseihez – oda kerültünk, mutatott rá az erdélyi képviselő, hogy Románia lakosságának többsége nem jön ki a fizetéséből, a létminimum szintjén tengődik. „Kiket választottunk? – tette fel a retorikai kérdést Tőkés. Az RMDSZ-nek el kellene döntenie végre, hogy Bukarestet képviseli az erdélyi magyarság előtt, vagy a választói, az erdélyi magyarság érdekeit érvényesíti a román fővárosban”.
„Itt az ideje, hogy megértsük: ha a magyar nemzet összefog, nagy dolgokra képes” – mondta a küldöttgyűlésen Répás Zsuzsanna, a budapesti kormány nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára. Kifejtette: a nemzeti célok elérésében egyaránt fontos a politikai pluralizmus és az összefogás, az anyaországnak pedig kötelessége a magyarok összefogását segíteni határon innen és túl.
Az új párt létrehozásáról szóló döntést követően a szervezet választmányának január végéig kell határoznia a párt bejegyzését kezdeményező testület összetételéről, amelynek meg kell majd tennie a bejegyzéshez szükséges lépéseket. Romániában ugyanis egy párt bejegyzéséhez huszonötezer támogató aláírást kell összegyűjteni az ország tizennyolc megyéjéből és a fővárosból, megyénként minimum hétszázat. Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke abban bízik, hogy a jövő nyári Bálványosi Nyári Szabadegyetemen elmondhatják, hogy új magyar párt született Erdélyben.
Az Országos Küldöttgyűlésen ugyanakkor döntöttek a Magyarnak lenni jó című program elindításáról is, amelynek lényege a gyorsított honosítási eljárás igénybevételére buzdítani a romániai magyar közösséget, valamint felkészülni a jövőben esedékes európai népszámlálásra.
Ismertették a demokráciaközpontok működését és szerepét, majd egyhangú szavazással meghosszabbították a jelenlegi elnökség mandátumát. Az EMNT 15 tagú elnökségében személyi csere nem történt, a küldöttek újabb egy éves mandátumra bizalmat szavaztak nekik, így az EMNT elnöki tisztségét továbbra is Tőkés László, az ügyvezetői pozíciót pedig Toró T. Tibor tölti be. (EMNT: ne december 1. legyen Románia nemzeti ünnepe. Az EMNT Országos Küldöttgyűlése elfogadott egy határozatot, amelyben kérik az ország hivatalos vezetését, hogy módosítsa Románia nemzeti ünnepének dátumát. A módosítást szorgalmazó javaslatot Jakab István, az EMNT Maros megyei szervezetének elnöke tette, aki szerint az ország nemzeti ünnepét egy olyan napon kell tartani, amellyel a magyarok is azonosulni tudnak. „Tekintettel arra, hogy a másfél milliós romániai magyarságnak soha nem lesz oka az ünneplésre december 1-jén, felszólítjuk az ország hivatalos vezetését, hogy jelöljön ki egy olyan napot a nemzeti ünnepre, amellyel románok és magyarok is azonosulni tudnak” – mondta Jakab István)
Dénes Emese, Krónika (Kolozsvár)

Szent István — az összetartó erő (Emlékműavatás Bölönben)
Hála Istennek — vagy éppen sajnos —, történelmünknek több olyan fordulópontja is volt, amely nemzedékekre menőleg meghatározta jövőnket, életterünket, sorsunkat, fejlődésünket.
A magyar összetartozás emlékművét felállítani kívánó bölöni unitárius egyházközség ezekből választott ki hármat: a népet kereszténnyé tevő Szent István királyunk megkoronázásának 1010., az országot szétszakító Trianoni diktátum aláírásának 90. és az ország egységét 1940-ben néhány évig helyreállító honvédcsapatok bevonulásának hetvenedik évfordulóját. A hideg és az esős havazás ellenére nagy számban képviseltették közösségüket a történelmi magyar egyházak, a közéleti szereplők és az erdővidékiek. Ifj. Kozma Albert helybeli unitárius lelkész a kereszténnyé váló Magyarország által létrehozott értékeket hangsúlyozta. Mint mondotta, kilencven esztendeje a nagyhatalmak bár feldarabolták az országot, a közös értékeknek köszönhetően a nemzet egységes maradt, hiszen a szellemi örökségünk összekapcsolt. Sikó Imre, Bölön polgármestere azt kívánta, hogy az emlékmű erősítse meg a közösség és az odalátogatók nemzeti öntudatát, s tartsa meg szülőföldjén az erdélyi magyarságot. Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke elmondta: Bölön megmutatta már az elmúlt hónapokban, hogy a bajban sikerült összefognia, s nem szabad hagyni, hogy ez az érték elvesszen. ,,Nem szabad hagyni, hogy azon erők győzzenek, amelyek azt akarják, az emberhez illőt az embertelentől, az igazat a hazugtól, a búzát a konkolytól ne tudjuk megkülönböztetni" — mondotta. Keresztes Zoltán miklósvári plébános a hitet, nemzetet és templomokat építő, püspökségeket létrehozó Szent István történelmünkben játszott szerepét emelte ki. Simon László apácai evangélikus lelkész azt mondta, büszke arra, hogy az erdélyiek először magyarnak vallják magukat, s csak azt követően evangélikusnak, reformátusnak, unitáriusnak, katolikusnak, s a vallási meggyőződés sosem jelentett közösségünk tagjai közt leküzdhetetlen akadályt, nemzetként egyek vagyunk, bármi is történjen. Krizbai Imre baróti református lelkipásztor az elmúlt évek magyarországi történelmét idézte. Hangsúlyozta, milyen hatással volt ránk, amikor a szocialista kormány december 5-én ,,kiszavazott" a nemzetből, majd az idén hatalomra kerülő Fidesz ,,beszavazásának", az állampolgárságunkat visszaadó törvény. Márton Árpád képviselő azt mondotta, el kell kerülnünk, hogy a nehéz esztendőkben széthúzzunk, hiszen abból nem mi, hanem ellenségeink jönnek ki győztesen. Demeter János megyeitanács-alelnök is az egység és az önzetlenség fontosságáról szólt. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke a családhoz, szülőföldhöz való kötelességünkről szólt: ha minket a Jóisten ide teremtett, akkor ezt a közösséget kell szolgálnunk, s értékeiben gyarapítanunk. Az emlékművet az egyházak képviselői közösen leplezték le és áldották meg. Közreműködött a köpeci Hangafa gyermek fúvósegyüttes.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pajzsok mögötti múlt
Igen szép ünnepség keretében nyitották meg Novák József képzőművész legutóbbi kiállítását.
Ünnepség volt, nem "egyszerű" tárlatnyitó, a kiállító és a tárlat szervezői megadták a módját. Amelyhez alapot a kiállított munkák mögötti, legtöbb esetben több évszázados történelem szolgáltatott: a művész címerpajzsainak kiállításáról van szó, amelyet a legmegfelelőbb helyen – a Vártemplomban – mutattak be a vasárnapi istentiszteletet követően. Erdélyi magyar nemesi családok, fejedelmek, lovagrendek száznál is több címerét láthatjuk a templom oldalsó padjainak fejrészére erősítve, múltunk – jelenünk és jövőnk – jelképeinek tárlatát Ötvös József esperes nyitotta üdvözlőbeszédével, ő a hely és az alkotások történelmi jelentőségét hangsúlyozta.
Nagy Miklós Kund méltatta a kiállítást. Mint mondta, ezúttal nem a munkák művészi értéke a legfontosabb, hanem a hagyományőrzés, örökségápolás és a precíz technika, amely komoly szabályokhoz kötött. – Egyik nemzedék a másiknak adja át tudását és az ezzel járó felelősséget. Novák József többek közt Pál-Antal Sándortól és Spielmann Mihálytól kapott segítséget, ily módon is gyarapíthatta ezt a hatalmas címerállományt. Fejedelmek, hadvezérek, mesteremberek címereit láthatjuk, a művész visszahozta azokat a jelképeket, amelyekre ma is szükségünk van és száz év múlva is szükségünk lehet. Az alkotó formatervező, akit már gyerekkorában is lenyűgözött a lovagvilág, sok kiállításon bizonyította nyughatatlanságát, tárlatai közül pedig ez az egyik legfontosabb: mert az a szimbólumvilág, amit a címerek felvonultatnak, a valós életből származik. Továbbfejlesztett kollázstechnikával megvalósított munkái értékké váltak és hosszabb ideig lesznek láthatók a Vártemplomban, sok-sok ember gyönyörűségére – hallottuk a méltatótól, majd Kozsik József színművész, az ünnepség ceremóniamestere felhívására Györffy András színművész lépett a mikrofonhoz és szavalta el Tompa László versét. Györffy András szavalatát Koszorús Kálmán hegedű-, Bőr Hunyadi Gyula brácsa- és Gyárfás Róbert nagybőgőművész triója követte igen szép népdalcsokorral, majd Schuller József zeneszerző, előadóművész szavalt Wass Albert-költeményt, szavalata után a Cantuale énekegyüttes rövid műsorát hallhattuk.
Novák József lovagi címet visel, tárlatnyitóján jelen volt a Szent György Lovagrend Észak-erdélyi Nagypriorátusának köldöttsége, nevükben Makkai Gergely észak- erdélyi nagyprior mondott ünnepi beszédet: – A művészet egyik jellegzetessége a változatosság, ilyen változatos személyiség Novák József lovagtársam is. Olyan hatalmas lelkierőket tud felszabadítani, amelyekre szükségünk van. Tevékenységének egyik fontos része a hagyományőrzés, az általa kiállított anyag a bőség zavarával "fenyeget": nehéz megérteni a címerek mögött rejtőző történelmet. A felszólalók sorát a Történelmi Vitézi Rend Marosszéki Törzsének törzskapitánya, Bíró István zárta, majd Kozsik József szavalatával, a székely és a magyar himnusz eléneklésével ért véget az igen szép számú közönség által megtisztelt, mégis bensőséges tárlatnyitó, az esősbe forduló kora téli időjárás elől duruzsoló kályháival kedves menedéket nyújtó Vártemplomban.
Nagy Botond, Népújság (Marosvásárhely)

Van magyar jövő Hunyad megyében
77 rendezvény, több mint 5000 résztvevő, 40 együttműködő intézmény és szervezet jelenti számokban az egyéves Székelyföld–Szórvány Partnerséget, amelyet a háromszéki és Hunyad megyei magyarok kötöttek 2009 decemberében. Az Összetartozunk együttműködési program kiértékelőjét szombaton tartották Vajdahunyadon a Magyar Házban, ahol emléklapot is átadtak azoknak, akik aktívan részt vettek a program működtetésében.
A kiértékelő konferencián részt vett Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Talabér Márta, Várpalota polgármestere, fideszes országgyűlési képviselő, valamint Szandhofer János, Dabas alpolgármestere. A rendezvény házigazdája Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke volt.
"Több mint ötezren vettek részt közvetlenül a programban egy év alatt. Lehet, hogy Székelyföldön ez nem nagy szám, viszont a 25 ezres Hunyad megyei magyar közösséghez viszonyítva igenis jelentős eredmény, és jelentős mértékben hozzájárul a nemzeti identitás megerősítésében. Mi hiszünk abban, hogy van magyar jövő Dél-Erdélyben" – jelentette ki Winkler Gyula. Ugyancsak a nemzeti identitás megerősítésének fontosságát hangsúlyozta Tamás Sándor, aki a közelgő népszámlálásra hívta fel a figyelmet. Illyés Gyula gondolatát parafrazálva elmondta, magyar az, aki annak ellenére is vállalja magyarságát, hogy naponta hátrányok érik magyarsága miatt, és ez a Hunyad megyei magyarokra hatványozottan érvényes. "Az elmúlt húsz évben jelentősen csökkent a Hunyad megyei magyar közösség lélekszáma, és ez részben a beolvadásnak is köszönhető. Ennek a programnak az is a feladata, hogy a magyar identitástudat megerősödjön, és a most következő népszámláláskor minél többen vállalják magyarságukat" – mondta Tamás Sándor. Ha egyetlen hunyadi magyar ennek a programnak az eredményeképpen vállalja, megőrzi magyarságát, akkor már megérte – egészítette ki Antal Árpád András.
A vajdahunyadi rendezvénnyel párhuzamosan kezdődött a Hátszegi-medencében található Őraljaboldog- falván a református templom kerítésének megépítése. A faanyagot Sepsiszentgyörgy önkormányzata biztosította, a Hunyad megyeiek pedig a munkálatok kivitelezését. A román stílusú, de késő gótikus elemeket is őrző, XIII. századi műemlék templom felújítása kiemelt célkitűzése a Székelyföld–Szórvány Partnerségnek. A szombati konferencián a további tervek között az is megfogalmazódott, hogy a Hunyad megyei magyar épített örökség megőrzésében, felújításában is szerepet kell vállalnia a programnak. Népújság (Marosvásárhely)

Székely támogatás Őraljaboldogfalván
A Szórvány-Székelyföld kapcsolat éves vajdahunyadi értékelője után a Hunyad megyei magyar politikusok és a kovásznai vendégek a Hátszegi-medencében lévő Őraljaboldogfalvára látogattak.
A XIII. századi román stílusú, de későbbi gótikus elemeket is őrző, műemléktemplom felújítása kiemelt célkitűzése a Székelyföld-Szórvány Partnerségnek. Első lépésben a református templom kerítésének újjáépítésére kerül sor, melyre a faanyagot Sepsiszentgyörgy önkormányzata biztosította, a Hunyad megyeiek, pedig a munkálatok kivitelezése hárul. A szombati évértékelő konferencián ugyanis a további tervek között az is megfogalmazódott, hogy a Hunyad megyei magyar épített örökség megőrzésében, felújításában is szerepet kell vállalnia a programnak.
Demeter László, Kovászna megyei tanácsos a Kún Kocsárd Egyesület megalapításáról számolt be, amelynek célja új források bevonása a program finanszírozására. A Háromszéken és Hunyad megyében egyaránt működni tervezett egyesület első konkrét feladata az őraljaboldogfalvi templom és parókia felújítása. Az egyesület elnevezése nem véletlen: a XIX. században gróf Kún Kocsárd volt a Hunyad megyei magyarság apostola, egész életét, tevékenységét és vagyonát a magyarság felemelésére fordította – különösen iskola révén. Ősei azonban a háromszéki Ozsdoláról származtak, s gróf Kún Kocsárd nem feledkezett meg erről: míg az általa vezetett szászvárosi református kollégium a helyi magyar gyerekek beiskolázását szolgálta, addig az Algyógyon szintén általa épített mezőgazdasági szakiskola főleg székely és moldvai csángó gyerekeknek szólt.
Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad)

Szolgálati hűségre esküdtek fel
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület őszi rendes közgyűlését szombaton délelőtt tartották meg a nagyváradi református püspöki palotában. Tekintettel arra, hogy az idei nyári-őszi tisztújítások menetrendje szintén a fenti dátumot jelölte meg a választások után megalakuló közgyűlés időpontjául, a közgyűlés délután a nagyvárad-újvárosi templomban folytatódott, ahol beiktatták és feleskették a megválasztott tisztségviselőket. Erre csak azért került sor most, mert meg kellett várni az óvások lejártának határidejét, hogy jogerőssé váljon az egyházközségi és egyházmegyei választások betetőzéseként megtartott egyházkerületi tisztújításkor megszületett eredmény. Mint köztudott, korábbi egyéves mandátumának letöltése után újraválasztotta az új közgyűlés Csűry Istvánt püspöknek, az első őrálló mandátuma immár hat évre szól, akárcsak a többi egyházi és világi tisztségviselőé.
„Lelkünkben az új kezdettel együtt az új reménység él, tudván azt, hogy sem nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené minden dicsőség” – ezzel a hívó szóval ült össze szombaton tehát az új közgyűlés, amelynek tanácskozását Dénes István generális direktor, élesdi lelkipásztor igehirdetése nyitotta meg Péter apostolnak közönséges első levelét idézve az újszövetségből: „A vége pedig mindennek közel van. Annak okáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez. Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai; Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen. Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.” (7-14) A prédikációt követően Varga Attila főgondnok megnyitotta a közgyűlés, amelynek ékes rendjén a püspök bejelentései, az igazgatótanács megválasztása, egyházkerületi (missziói, katekétikai, ifjúsági, tanügyi, kiadói, egyházzenei, műemlékügyi, jogi, gazdasági, külügyi, közigazgatási és gazdasági ellenőrző, nyugdíjpénztári) és zsinati (kánonjogi, missziói, nevelésügyi, liturgiai, teológiai, zenei, fegyelmi) szakbizottságok megválasztása, az Egyházkerületi Választási Bizottság jelentése, a tisztújítások lezárása, egy új EVB megválasztása a 2010-2016 közötti ciklusra és az új választási szabályzat elkészíttetése, a bizottság kinevezése, majd egy nyilatkozat elfogadása a magyar állampolgárság és a református kórház ügyében, végül pedig a KREK 2011. évi költségvetésének előterjesztése és elfogadása következett. Mivel a megválasztott főjegyzőnek egyesek szerint nem volt meg az ezen tisztség betöltéséhez előírt szolgálati ideje, mások szerint ez értelmezés kérdése, Forró László hegyközkovácsi lelkész egyelőre mint megbízott tölti be a püspökhelyettesi tisztséget, amíg nem tisztázódik kánonjogi alapon a helyzete.
A kéttornyú templomban kevéssel négy óra után kezdődött a közgyűlés ünnepi része.
Előbb Csűry István püspök hirdetett igét, mégpedig a Zsidókhoz írt levél I. fejezetének 13-14. verseit: „Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem? Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?” Ezekből bontotta ki lényegre törően, ám mégis átfogóan a lelkészi hivatás és a világi szolgálat közötti különbségeket és hasonlóságokat, az együvé tartozás és a keresztyéni elhivatottság mentén. A magyar reformátusoknak naponta szembesülniük kell az alázat, a szolgálat, az alkalmasság, a felelősség, a kötelességtudat, az önértékelés és más hasonló kritériumokkal és elvárásokkal, s ezeknek úgy kell megfelelniük, hogy mindig Isten- és Krisztus-követőkként bizonyítsanak.
Az igehirdetés után illusztris vendégek kaptak szót a köszöntések és üdvözletek rendjén, úgymint Bölcskei Gusztáv debreceni püspök, a Generális Konvent elnöke és Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka. Előbbi kiemelte azt is, hogy a 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról tartott rossz emlékű népszavazást meg kell haladni a nemzet szintjén is, hiszen a magyar református egyház jó példával jár elől, amikor tavaly május 22-én Debrecenben az Alkotmányozó Zsinat kimondta a magyar református egyház határok fölötti egységét: „Azt kívánom a református magyar közösségnek, hogy egyre többször jusson eszükbe május 22., és egyre kevesebbszer december 5.” – zárta nagy tetszést aratott beszédét Bölcskei püspök. A megválasztott és beiktatott egyházkerületi tisztségviselők eskütétele következett, majd pedig a gyakornoki idejüket letöltött kilenc ifjú lelkipásztor felszentelése. Tizedik társuk, az egyetlen hölgy nem lehetett jelen, hiszen épp anyai örömökben részesített ezen a napon az Úr. A tisztségviselők esküjét Csűry püspök, az ifjú lelkészekét Fazakas Csaba temesvári esperes, az Esperesek Kollégiumának elnöke vette be. A felszentelést és a kibocsátó áldásosztást a püspök és az esperesek végezték az ilyenkor óhatatlan meghatódottsággal.
Az ünnepi alkalom a Pro Partium és a Pro Ecclesia díjak átadásával ért véget, a hosszas laudációk kissé próbára tették egyesek türelmét. Pro Partium-díjat a frízföldi Kollumban (Hollandia) székelő Emmaus Alapítvány kapott az állhatatos és kitartó szociális munkáért és a részükről jött anyagi támogatásért. Pro Ecclesia-díjat pedig olyan leköszönt espereseknek ítélték oda, akik kiemelkedő szolgálatot végeztek: az alig pár hete hirtelen elhunyt Seres Géza aradi esperes post mortem kaphatta már csak meg, míg Lukács József szilágysomlyói, Gellért Gyula érmelléki, Sipos István nagybányai volt esperesek a püspöktől és a főgondnoktól vették át az okleveleket és a díszes plaketteket. Salánki Tibor, a németországi zsinati egyház tagja is kapott Pro Ecclesia-díjat a zilahi egyházmegye szakadatlan támogatásáért, továbbá a lecsméri, a szamosardói és a temesvár-belvárosi református gyülekezet. A laudációkat Vinczéné Pálfi Judit missziói előadó olvasta fel. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kettéosztott erdélyi magyar közművelődés? – Kevesebb könyv, kevesebb olvasó
Alig húsz érdeklődő jelent meg szombaton délelőtt a nagyváradi filharmóniában, ahol a II. Nagyváradi Ünnepi Könyvvásár alkalmából a kolozsvári a Kriterion Könyvkiadó, a Művelődés és a Polis Kiadó munkatársai voltak a meghívottak. Szabó H. Gyula, a Kriterion igazgatója köszöntötte a maroknyi közönséget, majd átadta a szót Dávid Gyulának, aki a Polis kiadó mostanában megjelent könyveiről beszélt. A legfontosabb kiadvány, mely vélhetőleg a leginkább érdekli az olvasókat, a Romániai magyar irodalmi lexikon két sorozatzáró (5/1-es és 5/2-es) kötete volt. Benkő Levente lapszerkesztő a Művelődés kiadványairól beszélt. Abban mind a három meghívott egyhangúlag egyetértett, hogy egyre csökken a kereslet a könyvek és általában az olvasás iránt, s rámutattak arra a furcsa jelenségre, amely az erdélyi magyar irodalmi műhelyeket kélt részre osztja, ugyanis mint mondták, a Király-hágó mintegy falként választja el a partiumi és az erdélyi kultúrát egymástól, az alkotóművészetet és a közművelődést egyaránt. A helyszínen meg is lehetett vásárolni a kiadók által forgalmazott könyveket.
Sz. M. Reggeli Újság (Nagyvárad)

A harmadik?
A romániai magyarság és a székelység valóságérzékét kis csoportok nyilatkozataival csak ideig-óráig lehet elfödni.
Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom – Mişcarea Naţională Maghiară din România szövetség. Néhány hónappal ezelőtt egészen pontosan ezen a néven alakított jogi személyiséget tíz olyan romániai magyar állampolgár, akiknek a neve az addig jogi személyiség nélkül működő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz kapcsolódott.
Az alapszabályzat szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom vezető testülete az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – Consiliul Naţional Maghiar din Transilvania elnevezésű közgyűlés, amely a Szövetség valamennyi szavazati joggal rendelkező tagjából áll. Szombaton Székelyudvarhelyen az EMNM vezető testülete, az EMNT-nek nevezett közgyűlés tanácskozott nem valamennyi szavazati joggal rendelkező tag, hanem olyan szavazati joggal rendelkező küldöttek részvételével, akik ellenszavazat nélkül döntöttek úgy, hogy megalakítják az Erdélyi Néppártot. (Egyes hírforrások szerint az Erdélyi Magyar Néppártot).
Demokratikus és pluralista társadalmakban mi sem természetesebb annál, hogy a hasonló vagy azonos nézeteket valló honpolgárok szövetségekbe, mozgalmakba, pártokba tömörülnek, és ők maguk próbálják rendszerezni céljaikat, kialakítani eljövendő intézményeik működési kereteit. Voltaképpen ezt nevezik alulról építkezésnek. A történelemben és a különböző társadalmakban azonban bőven akad példa arra is, hogy egy kisebb csoport összefog, és ő maga próbál nézeteinek ácsolni tömegtalapzatot. Vajon: a székelyudvarhelyi döntés a kettő közül melyik változatra vonatkozik?
Úgy gondolom, hogy a másodikra. A kisebb csoport alapvető nézetei pedig a különböző megfogalmazások alapján a következők: a romániai magyarság két évtizede (RMDSZ) vagy néhány éve (MPP) működő politikai képviseletei közül egyik sem használt megfelelő és hatékony pártpolitikai eszközöket ahhoz, hogy közelebb lehessen kerülni az erdélyi magyarság autonómiájához. Nem a romániai nemzetiségi önazonosság-megőrzés lépésről-lépésre megteremthető jogi és intézményi kereteire van szükség, hanem egy olyan, általános magyar nemzetpolitikába való beilleszkedésre, amelyben az újjáalakuló nagy nemzet gondoskodik arról, hogy akár más országokban létező alkotóelemei is tökéletesen működjenek.
A „ hogyan”-ról most ne beszéljünk, de ésszerű, hogy ehhez az elképzeléshez egy új pártra van szükség. Miért éppen most? A kis csoport úgy érzékeli: a gazdasági-társadalmi megszorító intézkedések miatt a továbbra is kormányzati részvételt vállaló RMDSZ iránti rokonszenv a mélypontra zuhant, ugyanakkor nő a szólamokon kívül tehetetlen, cselekvőképtelen MPP-ből kiábrándultak tábora is. Mindehhez még hozzájárul az RMDSZ várható meggyengülése az esetleges februári elnökváltás következtében.
A Fidesz–KDNP vezérelte pénzmegvonás az RMDSZ háttérintézményeitől szintén roppanthat a szervezeten, az EMNT erdélyi demokrácia-hálózatára átutalt összegek viszont megteremthetik az új párt kialakításának logisztikai hátterét. A névleg a kettős állampolgárság, vagy egyszerű honosítási eljárás támogatására létrehozott irodák megfelelő színhelyei lehetnek az új párt bejegyzéséhez szükséges aláírások összegyűjtésének is.
Az RMDSZ mellékvágányra helyezésének, az Erdélyi Néppárt megteremtésének a több helyszínen, feltételezhetően akár két fővárosban is megírt forgatókönyve mindeddig elméleti modellként működött, gyakorlati próbatétele most következik. Ehhez nyilvánvalóan újabb eszközökre lesz szükség és ebben jelentős szerepet vállal majd az egyre inkább központosított magyarországi média is. Az elkövetkező nagy politikai játszmában azonban létezik egy nem elhanyagolható tényező, amelyet Magyarország vezető politikai köreiből éreznek a legkevésbé.
Ez nem más, mint a romániai magyarság és a székelység valóságérzéke, amelyet kis csoportok nyilatkozataival és közleményeivel csak ideig-óráig lehet elfödni. A hétköznapi létezésnek ezernyi olyan összetevője létezik, amelyeket a mindennapok ésszerűsége, gyakorlatiassága alakított ki. Voltaképpen az az igazi otthont-megőrző mozgalom, amelyet már régóta bejegyzett a történelem és amely saját területükön tartotta meg az itt élő magyarokat.
Székedi Ferenc, Új Magyar Szó (Bukarest)

GYALOG GALOPP
EMNT-küldöttgyűlés: egyhangúan a pártalapításra szavaztak
A korábbi elnökség mandátumát egy tömbben hosszabbították meg, a pártalapításról szóló vitát 40 perc alatt letudták.
Kevés érdemi vitával, egy közepesen unalmas SZKT-t idéző punnyadt hangulatban és fegyelmezett, egyöntetű szavazásokkal zajlott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szombati küldöttgyűlése, melynek pedig két fontos napirendi pontja is volt: az egyik a tisztújítás, a másik pedig a pártalapításról való határozat.
A küldöttgyűlésen más romániai pártok küldöttségei hivatalosan nem vettek részt, és üdvözletet sem küldött az RMDSZ és az MPP vezetősége. A székelyudvarhelyi Művelődési Ház nagytermében rendezett küldöttgyűlésen ugyanakkor sikerült felfedezni néhány RMDSZ-es arcot – például Kónya-Hamar Sándort valamint Katona Ádámot. Egyszerű székelyudvarhelyi polgárok nem voltak kíváncsiak az eseményre – a hátsó üléssorokban alig egy-két “civil” volt jelen.
z 13 óra után kevéssel megkezdődő küldöttgyűlés nagy része a szervezetépítés szempontjából lényeges, sajtó számára azonban kevésbé érdekes köszöntőkkel (Tőkés László, Répás Zsuzsanna, régióelnökök), valamint a régióelnökök és a szakbizottsági elnökök beszámolóival, a beszámolókról való szavazással telt.
Ezután bemutatták még az EMNT két, hamarosan induló programját – Demokrácia Központok, valamint a népszámlálásra való felkészülést segítő Magyarnak lenni jó program –, és csak ezután került sorra a két, szélesebb körű érdeklődésre számot tartó napirendi pont.
Sietős határozatok
A küldöttgyűlés azonban ekkorra már igencsak késésben volt, így az ülésvezető sürgetésére alig több, mint egy óra alatt lezavarták a tisztújítást és annak a határozatnak a vitáját, mely lehet, hogy alapjaiban változtatja meg az erdélyi magyar politikai életet.
A tisztújítással kapcsolatban az egyik küldött – Ilyés Szabolcs – felvetette, a régi elnökség mandátumát egy tömbben újítsák meg. A küldöttek hullámzó tapssal reagáltak Tőkés László kijelentésére, miszerint nincs kifogása egy újabb elnöki mandátum ellen (“rámragadt ez a tisztség, ha nincs ellenjavallat, kénytelen vagyok elfogadni” – szabódott). Tőkés ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy jövőre a legszigorúbb demokratikus szabályok szerint zajlik majd a tisztújítás.
Miután az elnökség többi tagja is jelezte, hogy vállal egy újabb mandátumot, a jelenlevő 221 küldött kézfelemeléssel, 5 tartózkodással megszavazta, hogy az elnökség mandátumát egy tömbben hosszabbítsák meg. Ezután egyhangúlag bizalmat szavaztak a 15 tagú elnökségnek.
Az Erdélyi Magyar Néppárt mindenkit befogad
A pártalapításról szóló döntés – a határozat-tervezet bemutatásával, annak cikkelyenkénti vitájával együtt – mintegy 40 perc alatt született meg. A határozat-tervezet szövegét Toró T. Tibor EMNT-ügyvezető ismertette. A dokumentum – melynek végleges változata itt olvasható – többek között felhatalmazza a választmányt, hogy 2011. január végéig döntsön a szervezet bejegyzését kezdeményező testület összetételéről.
Kijelenti, hogy a leendő Erdélyi Magyar Néppárt feladata a közösségi – kulturális és területi – autonómia intézményrendszerének a kialakítása, továbbá hogy a párt jellegét tekintve “befogadó gyűjtőpárt” lesz, ahol minden, közösségi szerepvállalása során nem kompromittálódott magyarnak meg kell találnia a helyét, függetlenül attól, hogy korábban milyen magyar szervezet keretében tevékenykedett.
A határozat-tervezet szerint az elnökség mandátumot kap arra, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum újraszervezéséről, valamint egy jövőbeli választási együttműködés kialakításának a lehetőségeiről. Mindenki egyetért: a pártra szükség van
A vita folyamán a pártalapítás szükségességét egyetlen küldött sem kérdőjelezte meg. Egyedül Jakab István hívta fel a figyelmet arra, hogy nem biztos, hogy sikerül a 2012-ben sorra kerülő önkormányzati választásokig bejegyezni az új pártot. Borbély Zsolt Attila a felvetésre reagálva elmondta, pártalapításra nem képzelhető el jobb idő: a lépés pszichológiailag fel van építve, az emberek bizakodva néznek az EMNT-re.
Egy másik hozzászóló, Ilyés Szabolcs, azt vetette fel, hogy általános belső választásokat kellene szervezni Erdélyben. Felvetésére Toró T. Tibor azt válaszolta, hogy a “Magyarnak lenni jó” programnak része az általános belső választások megszervezése, azonban ennél több konkrétumot nem árult el (a program sajtónak kiosztott ismertetőjében nincs szó belső választásokról – szerk. megj.). Tőkés András, Kovács Lehel valamint Murvai Miklós néhány pontszerű módosítást javasoltak a határozattervezet szövegén.
Bár a határozat-tervezet bemutatása során Toró T. Tibor közölte, hogy Tőkés László EMNT-elnöknek, egyben EP-alelnöknek jobb dolga is van a pártalapításnál, az elnökség részéről mégis Tőkés reagált először az észrevételekre. Elmondta, a vita során elhangzott kifogások az elnökségi ülések során is felvetődtek. Mivel sürget az idő, nem lehet arra várni, hogy az MPP-ben valamilyen változás történjen, vagy hogy az RMDSZ-ben megtörténjen a tisztújítás. “Ha labdába akarunk rúgni, akkor most még időben vagyunk” – mondta. A küldöttek a pártalapításról szóló határozattervezetet ellenszavazat nélkül, 8 tartózkodással fogadták el. Transindex.ro

Nincs döntetlen
Markó Béla megígérte, szombaton bejelenti, hogy újraindul-e a februári kongresszuson az RMDSZ elnöki tisztségéért, vagy nem.
Természetesen fogalmam sincs, mi dilemmájának a kvintesszenciája, magyarán, min rágódik.
Abban viszont biztos vagyok, hogy a rágódás az RMDSZ-szel kapcsolatos, nem pedig magánügyi kérdés. Az ilyen „túl sokat volt már elnök, belefáradt”, vagy „írni akar”, netalán „átadná a helyét egy pörgősebb fiatalnak” motivációknak most nulla az alapjuk.
Szerintem a dilemma egyetlen oka a Fidesz határon túli politikája, ami gyökeresen más, mint amit az MSZP művelt. Úgy vélem, Markó a magyarországi választások óta tudja, hogy ebben a politikában neki nincs helye. Mára egyértelművé vált, hogy az RMDSZ-nek se igazán, a Fidesz az Erdélyi Magyar Néppárttal akar-fog együttműködni a leglényegesebb ügyekben, például, a pénzosztásban, de Tőkés László pártját szeretné mihamarabb betolni a román parlamentbe.
Ha még vékonyabbra faragom a dilemmát, akkor Markó Béla indulása és újraválasztása az RMDSZ százszázalékos mellékvágányra tolását jelentené Budapesten.
Ha Markó Béla visszavonul, és a Fidesznek kedvesebb elnök fogja vezetni az RMDSZ-t, akkor pakliban maradnak Budapesten. Biztos vagyok benne, hogy Markó Béla pontosan tudja ezeket (is), ám természetesen ennél azért árnyaltabb a kérdés, de ha félretoljuk az apró politikai játszmákat, érdekeket, akkor ilyen egyszerű felállás marad előttünk.
Ha Markót újraválasztják, az RMDSZ-nek egyedül kell megharcolnia a parlamentbe jutást.
Ha más elnök lesz, akkor 2012-ben lehet budapesti engedély a közös lista felállítására az erdélyi néppárttal, nem szorul ki a magyarság a parlamentből. Külön-külön: teljes lebőgés. Együtt: akár nyolc százalék is összejöhet, lásd EP-választáson Tőkés az RMDSZ listáján. Ezt mindenki tudja, kérdés persze, hogy akar-e róla tudomást szerezni a Fidesz, vagy azt mondják, na és, ha négy évig nincs magyar képviselet a román parlamentben? Majd lesz utána.
Amit, mondanom sem kell, Traian Băsescu és az összes román párt alig vár. Tesznek is érte, Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségi tanácsosának indulása az elnöki tisztségért nyilvánvalóan ezt jelzi.
Szóval, szombaton okosabbak leszünk, Markó döntésének fényében már továbbszőhetőek a stratégiák.
Amúgy, bármivel is indokolja indulását vagy visszalépését, az igazat egyelőre úgysem mondhatja ki.
Majd egyszer, ha megírja emlékiratait.
Irházi János, Erdély.ma

Főhajtás Kőhalomban (László Gyula-centenárium)
Ősrégészetünk Széchenyi-díjas kutatója, a festőművész László Gyula (1910—1998) születésének 100. évfordulójára emlékeztek szülővárosában. Márkos Ervin unitárius és Szegedi László református lelkész fogadta a vendégeket, a tudós leszármazottjait-rokonait, tudományos ülésszakot szerveztek, és a helyi önkormányzat képviselőjének jelenlétében emléktáblával jelölték meg a professzor szülőházát.
Dr. László Gyulát, a kettős honfoglalás megfogalmazóját több szál kötötte Háromszékhez. Édesapja — az unitárius vallású id. László Gyula kőhalmi igazgató-tanító — Abásfalváról származott, édesanyja, Tordai Vilma bibarcfalvi, akit — mert korán árvaságra jutott — a székelyszáldobosi Jánó Sándor református kántortanító nevelt. Így kötődött emlékeiben, lélekben a gyerek László Gyula ehhez az erdővidéki székelymagyar településhez, ahová meglett emberként is gyakran visszajárt. Nosztalgiával emlékezett egyik könyvében azokra a kosaras bálokra, amelyeken a Hegyfarki-feredő épületében vett részt. Szoros barátság fűzte a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kovács József (1928—2008) száldobosi bányafelmérő-helytörténészhez. Amint arról utóbbi lánya, Kovács Irén helybeli tanár tájékoztatott, édesapja hagyatékában őrzik kettejük levelezését is. 1998-ban tartották Kézdimárkosfalván a nemzet festője, Barabás Miklós (1810—1998) halálának centenáriumát. Ide sietett dr. László Gyula, amikor Nagyváradon útját állta a halál. Ennek hallatán az említett Kovács József, aki a népi faragást is tehetséggel művelte, másfél méter magas emlékkopját faragott, és eljuttatta a magyar fővárosban lakó utódoknak. — Édesapám dolgozószobájában őrizzük a száldobosi emlékkopját — felelte kérdésünkre a kőhalmi centenárium alkalmával László Gyula fia, László Zoltán. — Apám budapesti sírjára saját kezemmel faragtam sírjelt. Székelyszáldobos nem feledkezett meg a jeles tudósról, aki az 1941-ben itt felszentelt magyar országzászló avatóünnepségére is eljött édesapjával, és előadást tartott. Ekkor hozott országzászlót id. László Gyula felesége falujának, Bibarcfalvának is. Kolumbán Sándor száldobosi lakos, Bardoc község alpolgármesterének kezdeményezésére a 2009. szeptember 12-i falunapon egyházi és világi vezetők jelenlétében emlékművet állítottak László Gyula professzornak a száldobosi református templom előtti emlékkertben.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor az új magyar pártról
„Tőkésék a politikai szétverés eszközei"
Szombaton Székelyudvarhelyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács küldöttgyűlése határozatot fogadott el egy új erdélyi magyar párt létrehozásáról, Erdélyi Magyar Néppárt névvel. Kelemen Hunor művelődési minisztert kérdezte a Népújság.
– Tőkés László már egyszer Toró Tiborékkal alakított pártot, miután elhagyták az RMDSZ-t. Ez volt a Magyar Polgári Párt: onnan is kikoptak. Ez egy újabb pártalakítási kísérlet, és akik most útjára bocsátják, ezzel azt bizonyítják, hogy az erdélyi magyarság érdekeit nem tudják, nem képesek és nem hajlandók egy egységes szervezeten belül képviselni, tulajdonképpen szét akarják verni, ahogy ezt megtették mások Szlovákiában, Kárpátalján, Délvidéken. Ők csupán a politikai képviselet szétverésének eszközei. Ezt nem ismerték fel, mert nem akarnám azt hinni, hogy szándékosan csinálják. Akkor, amikor néhány hónappal ezelőtt pártalapításról beszéltek, mi próbáltuk figyelmeztetni, hogy nem ez az útja az egységes képviseletnek. Nem lesz jó sem az erdélyi magyarságnak, sem Magyarországnak, ha képviselet nélkül marad az erdélyi magyarság. Kiszolgáltatottabbá, manipulálhatóbbá válik. Azt mondtuk, az RMDSZ képes arra az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon keresztül, hogy biztosítsa a képviseletet, ahogy megtette az európai parlamenti választásokon is, amikor Tőkés Lászlót a lista élére tette. Ezt később is képesek lennénk megcsinálni, de ők úgy gondolják, hogy politikai pártként sokkal jobban, sokkal többet tudnak majd a tárgyalásokon elérni. Úgy gondolják, hogy ők az abszolút igazság birtokosai. Téves. Azt gondolom, hogy az, amit tesznek, saját egyéni érdekeiket szolgálja, mást semmit, biztosan nem az erdélyi magyarság érdekeit.
– Mit jelent a saját érdek: lesz egy párt, lesz elnöke, de az erdélyi magyarságnak nem lesz képviselete például a parlamentben?
– Amikor nekünk az 5%-os küszöböt el kell érnünk, ezt nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, akkor minden olyan új pártnak a megjelenése a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ mellett, amely szavazatokat akar szerezni, csak arra alkalmas, hogy kiessünk a parlamentből. Nem értem Tőkéséket, akiknek megvan a politikai tapasztalatuk, képesek felelősen gondolkodni, hogy nem látják, mi történt Szlovákiában, Kárpátalján, s szerte a Kárpát- medencében és hogy bírnak eszközei lenni annak, hogy a képviseletet kockáztassák, veszélybe sodorják.
– Az RMDSZ-nek vannak-e elgondolásai, eszközei, valamiféle stratégiája, hogy megpróbálja meggyőzni, tárgyalóasztalhoz ülni, esetleg jobb belátásra bírni az EMNT-t?
– Mi mondtuk, hogy össze kell hívnunk az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot még az év vége előtt, s össze is fogjuk hívni, úgy, ahogy a legutóbbi tárgyaláson megbeszéltük. Nyilván ezek a dolgok ott terítékre kell kerüljenek, mi azt ajánljuk, hogy az EMEF-en belül minden olyan kérdésre találjunk politikai megoldást, amely biztosítja az egységes képviseletet a törvényhozásban, az önkormányzatokban, az Európai Parlamentben. Úgy gondolom, megvannak erre az eszközeink, megvan a tapasztalatunk és a szándékunk. A másik fél részéről is ugyanilyen nyitottságot várunk. Azt gondolják, ha politikai pártot bejegyeztetnek, akkor „erőből" tudnak tárgyalni az RMDSZ-szel szemben. Az is igaz, hogy ők ebben a pillanatban arra készülnek, hogy a Magyar Polgári Pártnak a tanácsosait, polgármestereit az új pártba beszippantsák, ezt már többen jelezték. Elsősorban arra számítanak, hogy a Magyar Polgári Pártnak átveszik az aktíváját, megpróbálják természetesen az RMDSZ-ből is meggyőzni azokat, akikről úgy gondolják, hogy meggyőzhetők. Ezt én téves útnak tartom. Többször mondtam, s mondom még egyszer, még tízszer, hogy az erdélyi magyarság esetében a kettő is kevesebb mint az egy, a három aztán még kevesebb, és tulajdonképpen az ő felelősségük lesz teljes egészében a megosztás fokozása, s napirenden tartása. Mi Tőkés Lászlónak 2009-ben, a parlamenti választások előtt úgymond, baráti jobbot nyújtottunk, ezt kívántuk tenni a következő választásokon is azokkal, akik az erdélyi magyar közösséget a politikában akarják szolgálni.
– Ha az újabb baráti jobbot elutasítják, mi történik? Az, ami például a Felvidéken?
– Nem vagyok jós, de az esetleg képviselet nélkül maradó közösséget féltem. Mert ebben az országban, ebben a régióban minden visszafordítható. Erre rengeteg példa van, akár Romániában is, amiket eddig sikerült fékezni vagy leállítani, hogy valósággá váljanak a szélsőjobb vagy imitt-amott a liberálisok vagy akár a szociáldemokraták kezdeményezései. Ez egyik napról a másikra valósággá válhat, és nem fogja tudni megakadályozni sem egy volt püspök, sem egy európai parlamenti alelnök, sem egy más ország kormánya. Amit ebben az országban elértünk, azt mind azért értük el, mert itt voltunk, egységesek voltunk, következetesek voltunk. Ezt nem Magyarország, nem Brüsszel érte el, nem a volt püspök és parlamenti alelnökök Brüsszelből, hanem azok az emberek, akik megbíztak az RMDSZ-ben és akik az RMDSZ képviselőit húsz éve folyamatosan parlamentbe, önkormányzatokba küldték. Ezt továbbra is el kell érni.
– Gondolja, az erdélyi magyarság bölcsebb lesz semmint engedjen a megosztási szándéknak?
– Azt gondolom, hogy igen. Az erdélyi magyarok eddig is bölcsen döntöttek, eddig is a közösség érdekeit vették figyelembe és ezután is ezt fogják figyelembe venni.
– A szombati Szövetségi Képviselők Tanácsán bizonyára napirendre kerül a dolog ...
– A testület természetesen megvitatja, el tudom képzelni, hogy lesz egy állásfoglalás. Azt hiszem, ez indokolt is.
– Ez azt jelenti, hogy a labda az EMNT térfelén van.
– Ha új pártot akarnak bejegyezni, akkor nyilván náluk van a labda. Nem mi akarunk pártot bejegyezni, mi csak azt mondtuk és arra hívtuk fel a figyelmet, hogy mennyire veszélyes játékba kezdtek.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés: ez nem egységbontás
Az egy éve civil-politikai mozgalomként megújult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szombati, székelyudvarhelyi országos tisztújító küldöttgyűlésén határozatot fogadott el az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozásáról. Erdélyben politikai irányváltásra van szükség – indokolta Tőkés László az autonómiacentrikus új párt létjogosultságát.
A székelyudvarhelyi Művelődési Házban tartotta szombaton országos tisztújító közgyűlését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A magát a politikai pártok fölött álló, közképviseleti elven alapuló szervezetként meghatározó EMNT tagjai egyfajta számadást végeztek eddigi tevékenységükről: Erdély-szerte 17 területi szervezetük létesült, szakágazati bizottságaik alakultak, számos szervezettel – például a Fidesszel, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével, a Sapientiával – alakítottak ki partneri kapcsolatot, illetve több országos programot is szerveztek.
Tőkés László elnök és a régióelnökök tevékenységi mérlegét követően Toró T. Tibor ügyvezető elnök a magyar honosítási eljárás egyszerűsítését segítő Erdélyi Demokrácia Központok hálózatának létrehozását, illetve a Magyarnak lenni jó!, a magyar önrendelkezés kiteljesítésére irányuló akciót ismertette. A gyűlés tisztújítási etapja gyorsan lezajlott, miután Ilyés Szabolcs küldött úgy érvelt: „Láttuk, milyen heroikus munkát végzett az elnökség, ezért azt javaslom, tömbben újítsuk meg mandátumukat.” Tőkés és a tizenöt fős elnökség vállalta a felkérést, a 221 küldött pedig újabb egy évre szavazott bizalmat nekik.
A küldöttgyűlés utolsó napirendi pontjaként a pártalapításról fogadtak el határozatot. „A civil-politikai mozgalom egy igazi, kőkemény politikai érdekképviseleti testület nélkül nem tudja elérni kitűzött célját. A két létező párt (az RMDSZ és az MPP – szerk. megj.) bebizonyította, nem akarja felvállalni az autonómia ügyét, ezért egy igazi autonomista párt kell” – hangzott el, majd a küldöttek egy, a pártalapításra vonatkozó, hatpontos határozattervezetet kaptak kézbe. Megállapítást nyert, hogy „az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekképviseleteként szükség van egy új politikai szervezet – az Erdélyi Magyar Néppárt – létrehozására”, amelynek gyűjtőpártnak kell lennie. Felhatalmazták a választmányt, hogy 2011. január végéig döntsön a szervezet bejegyzését kezdeményező testület összetételéről, továbbá adjon mandátumot ezen testület tagjainak a bírósági bejegyzéshez szükséges összes lépés megtételére.
„A két létező politikai párt annyira elértéktelenedett, hogy 2012-ben parlamenti képviselet nélkül maradhatunk, tehát lépni kell. Szükség van egy új pártra – nem egy harmadikra, hanem egy autonomistára. Aki pedig ezt a célt választja, attól nem választ el minket semmi. Jöjjenek az autonómiához közel” – érvelt Toró T. Tibor.
Máthé László Ferenc, Hargita Népe (Csíkszereda)

Tiltakozás
a kolozsvári rendőrség eljárása ellen
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezete elítéli a kolozsvári rendfenntartó hatóságok Tunyogi Bélával szemben alkalmazott módszereit, amikor december 1-jén lökdösődések közepette bekísérték a rendőrségre. Az íjászklub edzőjét a piros-fehér-zöld színű céltáblahuzat miatt vádolták törvénysértéssel, ennek ürügyén több mint 3 órán keresztül a rendőrségen tartották.
Az EMNT támogat minden olyan magyart, aki identitása miatt kerül kellemetlen, megalázó helyzetbe. Ugyanakkor felszólítjuk a kolozsvári rendfenntartó hatóságokat, hogy hagyjanak fel az ilyen jellegű, megalázó és felháborító „boszorkányüldözéssel”, az alkalmazott rendőrállomány tagjai körében pedig tudatosítsák és kezeljék tényként, hogy Kolozsvár lakosságának csaknem 20%-ának identitása, anyanyelve, nemzeti ünnepe, himnusza és zászlaja magyar.
Határozottan kérjük az akcióban résztvevő rendőrök és csendőrök közvetlen felettesének felelősségre vonását, és ennek rendőrségi nyilatkozatban történő közlését Kolozsvár, Tunyogi Béla személyében megsértett magyar lakossága felé.
Az EMNT Kolozs megyei szervezetének nevében
Csigi Levente elnök; Szász Péter, a Kolozsvári Demokrácia Központ irodájának vezetője. Szabadság (Kolozsvár)

Ellenszerek asszimiláció ellen - beszélgetés Veres Valér szociológussal
Több tényező megléte szükséges az asszimiláció visszaszorításához Veres Valér szociológus szerint, ezek közül pedig a legfontosabb, hogy a nemzeti kisebbségek közérzete, a többségi nemzettel kialakított viszonya legyen minél harmonikusabb.
Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet igazgatója a Krónikának adott interjúban fontosnak nevezte, hogy az emberek legyenek képesek természetesen, pozitívan megélni a magyarsághoz való tartozásukat, ennek technikai megvalósítását tegye lehetővé egy minél szélesebb jogrendszer, ugyanakkor fontos tényező a magyar államnak a külhoni magyarokhoz fűződő viszonyulása is.
– Nyilvánvalóan különbséget kell tenni a romániai magyarságra a kommunizmus idején gyakorolt, majd pedig a rendszerváltás után ható asszimiláció között. Milyen jellegű beolvasztási szándékkal szembesült a közösség 1989 előtt? – Az asszimiláció két formáját különböztetjük meg: erőltetett és spontán beolvadást; mindkét forma a kisebbségek lélekszámát csökkenti, de alapvetően más hátterük van. A magyar közösség a kommunizmus esetében alapvetően az erőltetett asszimilációt sérelmezi, amely meglehetősen durva, 1989-ig folyamatosan fokozódó eszközökhöz folyamodott. A „leghatékonyabb” és legdurvább eszköz a kisebbségi nyelvű oktatás fokozatos, szisztematikus elsorvasztása volt, egészen odáig elmenően, hogy a kisebbségi, elsősorban magyar gyermekek többsége kénytelen volt román nyelven tanulni, mert a keretszámok csak ezt tették lehetővé, olyan mértékben lecsökkentették a magyar nyelvű osztályok számát. A felsőoktatást teljesen elsorvasztották: ’89-ben már sehol sem lehetett magyar nyelven tanulni, egyedül a magyar nyelv és irodalom tanszéken volt magyartanárképzés, de ott is egy évtizede nem vettek fel új tanárt. Emellett a közszférában, a sajtóban korlátozták a magyar helynevek használatát, ami szintén zavarta az emberek otthonosság- és biztonságérzetét. Márpedig a többség nem akarja állandó harcban leélni az életét, és könnyebben elfogadja, hogy asszimilálódni kell, különben nem lehet normálisan élni. Látszólag azt hihetnénk, attól még nem asszimilálódik valaki, hogy nem írhatja le magyarul Kolozsvár nevét, de ezek kumuláltan, közvetve erős hatást fejtenek ki. Ennek eredményeképpen a kincses városban szembeötlő, hogy jó tízezer, vegyes házasságból származó fiatal alig tud magyarul, holott román szüleik is viszonylag jól beszélik a nyelvet.
– Az elmúlt 21 év során milyen mértékben szűnt meg az asszimilációs gyakorlat az államhatalom részéről? – A rendszerváltás után megszűntek az erőszakos, államilag irányított asszimilációs módszerek, lehetővé vált nagyjából olyan lélekszámú közoktatást szervezni, amilyenre igény van, megkezdődött a felsőoktatás újjászervezése. Természetesen ezeknek a kisebbségi jogoknak a keretei az asszimiláció fékezését szolgálják, vagyis amikor a politikai-kisebbségi szervezetek ezeket bővíteni akarják, akkor közvetve a beolvadás rejtett eszközeit próbálják visszaszorítani. Rejtett törekvések viszont megmaradtak. Például az is közvetett asszimilációs eszköz volt, amikor a kilencvenes évek elején csak a pedagógiai jellegű szakokon engedélyezték a magyar nyelvű felsőoktatást. Ezzel gyakorlatilag azt sugallták a fiataloknak, hogy a magyar nyelv csak korlátozottan hasznos, csak korlátozottan lehet érvényesülni vele, hiszen nehezen válik valakiből mérnök vagy más műszaki szakember, amihez a magyar nyelv nem hasznos.
– A vegyes házasságok milyen irányba billentik el a mérleg nyelvét román–magyar viszonylatban? – A normatíva szerint a vegyes házasság akkor nem vezet asszimilációhoz, ha ezen házasságból származó gyermekek átlagosan fele az apa, fele pedig az anya nemzetiségét követi: jelesül a magyar–román vegyes házasságoknál ötven százalékát magyarnak, ötvenet pedig románnak nevelik. E téren azonban a népszámlálás során szerzett adatok nem mindig hitelesek, mert például a nevelésre kevésbé figyelő magyar apa attól még mondhatja, hogy gyermekei magyarok. Ezzel együtt a statisztika meglehetősen siralmas, hiszen az a tapasztalat, hogy a román–magyar vegyes házasságból származó gyerekeknek átlagban 75 százaléka román, 25 százaléka pedig magyar lesz. Mindez nemenként kicsit eltér, picit jobb az arány, ha az apa magyar, de lehet, hogy a valóság éppen fordított. Viszont más módszereink nincsenek ennek ellenőrzésére.
– Mennyiben jelenthet megoldást az iskolahálózat bővítése, az anyanyelvű oktatás fejlesztése az asszimilációnak hatványozottan kitett szórványközösségek esetében? – A szórvány esetében bizonyos mértékig csökkenthető a beolvadás, de a spontán asszimilációs komponens egy adott szintje már nem. Az alacsony lélekszám miatt ugyanis a párválasztás emberi-biológiai imperatívusza némiképp felülírja ezt a kulturális korlátot, vagyis hogy csak magyar közösségből válasszon házastársat, a vegyes házasságon belül pedig egy erősen román többségű környezetben nagyon jó feltételek mellett is túlnyomóan a románság felé hajlik a gyermekek nemzetiségválasztása. Az iskolarendszernek jelentős szerepe van ennek fékezése terén, hiszen a magyar iskolák megléte olyan környezet, ami segíti a megmaradást. Viszont az olyan korlátokat nem lehet lebontani, mint például hogy nem lehet színes szakképzést kínálni a szórványmagyar diákoknak, ha egy megyében mindössze egy-két osztály telik meg. Ilyen esetekben úgy lehet segíteni, ha nagyobb magyar közösségekkel rendelkező megyékbe mennek tanulni a diákok, viszont gyermekkorban eléggé problematikus a szülőktől való elszakadás. Tömbmagyar vidékeken nagyon korlátozott mértékben jelenik meg az asszimiláció, objektív okokból alacsony a vegyes házasságok aránya is. Itt több előnnyel jár a kisebbséghez tartozás, mint a többséghez, az iskolarendszer előnyösebb struktúrát tud ajánlani a magyar tagozatoknak. Ha nem is jól működő, de mégis olyan demokráciában élünk, ahol a kisebbségi jogoknak van egy minimális, a tömbmagyarság körében kielégítő szintje.
– Milyen mértékben játszanak közre a beolvadásban a nemzeti, érzelmi, nevelési tényezők leépülése vagy akár az anyagi-gazdasági feltételek hiánya? – Mindkettő szerepet játszik, de nem feltétlenül épülnek le a nemzeti, nevelési tényezők. A magyar iskolarendszerbe eleve beépültek azok az elemek, amelyek védelmet nyújtanak asszimiláció ellen. Általában is van egy koncepciója, küldetése az oktatói közösségnek arra, hogy a nemzeti identitásformálásban milyen szerepük van, ugyanakkor a magyar történelem és kultúra, illetve a magyar irodalom és nyelv viszonylag nagy óraszámban való oktatása nagyban hozzájárul egy olyan identitás kialakulásához, ami után az asszimilációnak elég korlátozott esélye van. A kérdés inkább az, hogy miként hat a beolvadás azok esetében, akik a magyar iskolarendszerből kimaradnak. Az anyagi-gazdasági tényezők esetében szórványvidéken például egy olyan vállalkozói közösségbe való betagolódás, ahol a többiek románok, valamiféle asszimilációhoz vezethet. Vagy annak a felismerése, hogy különösképpen nem tud előnyt kovácsolni a magyarságából. Viszont ez összetett, hiszen a rendszerváltás óta a magyar nemzetiség, Magyarország viszonylag fejlettebb, gazdagabb jellege, a magyar–román kapcsolatok intenzív szintje felértékeli a magyarsághoz való tartozást, és gazdaságilag is van relevanciája.
– A nemrég újraindult Magyar Állandó Értekezleten elhangzott: a határon túli magyarság megmaradása szempontjából kulcsfontosságú az asszimiláció megállítása. A magyar állam által biztosított könnyített állampolgárság-szerzés hozzájárul-e a beolvadás fékezéséhez? Összességében mi lehet az asszimiláció leghatékonyabb ellenszere? – A könnyített honosításnak közvetve lehet szerepe az asszimiláció viszszaszorításában. Nem azáltal, hogy az emberek megszerzik a magyar állampolgárságot, hanem hogy érzik: Magyarország számon tartja őket, és nem puszta külföldiek az anyaország számára. A magyarsághoz való tartozásnak fontos komponense a Magyarországhoz fűződő viszony, amit ha pozitív tartalommal tudnak megtölteni, nagy erősítést tud adni, és az embereknek mindig megmarad végső menedékként, hogy oda ki lehet menni, ha nagyon rossz lesz. Saját kutatásaink azt bizonyítják, hogy nagyon fontos a Magyarországhoz való viszony, ám az erdélyi magyarok adott ponton leválasztották ettől a magyar identitást. Tehát esetünkben nem is annyira a könnyített állampolgárság megszerzésének van szerepe, hanem a magyar államnak a határon túli magyarsághoz való viszonyulásában. Hiszen a schengeni csatlakozás után a román és a magyar állampolgárság között rendkívül kicsi lesz a különbség. Az asszimiláció korlátozásához több tényező kell, de a legfontosabb, hogy az általános hangulat, közérzet, a román–magyar viszony Romániában és állami szinten legyen minél pozitívabb, harmonikusabb. Az emberek tudják természetesen, pozitívan megélni a magyarsághoz való tartozásukat, ehhez társuljon egy minél szélesebb jogrendszer, amely lehetővé teszi ennek technikai megvalósítását is
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)

Világi ferences élet Váradon
Nagyvárad – Hétfő délután a Romániai Ferences Világi Rend nagyváradi tagjai évértékelő találkozót tartottak a Barátok templomában. Szent Miklós napja alkalmából egymás megajándékozásáról sem feledkeztek meg.
Szabó Katalin, a Romániai Ferences Világi Rend nyugati minisztere az erdon.ro-nak arról számolt be: lelkiekben gazdag évet zártak a rend közösségének tagjai. Nagyhéten például ott voltak a Kálvária-dombon zajlott keresztúti ájtatosságon a görög katolikus ferences testvéreikkel együtt. A csíksomlyói püskösdi búcsún egy kisebb csoporttal képviseltették magukat, majd ugyanott a fiataljaik részt vettek a VIII. Ferences Ifjúsági Zarándoklaton. Ugyanakkor a váradi katolikus templomokban tartott búcsúünnepségeken mindig jelen volt néhány tagjuk, akárcsak dr. Bogdánffy Szilárd vértanú püspök boldoggá avatási szertartásán.
Színes előadások
Porciunkula ünnepén a Barátok templomában újraáldották a zászlójukat, melyet aztán elhelyeztek új székhelyük Ferenc oltáránál. Ezen a napon teljes búcsúban részesültek. Augusztus 14-én, Nagyboldogasszony ünnepének előestéjén körmenetet szerveztek a városban, szintén a görög katolikus testvéreikkel együtt. A közel két órás körmenetbe bekapcsolódtak Exc. Böcskei László és Exc. Virgil Bercea püspökök is. Október 4-én, Assisi Szent Ferenc napján a Barátok templomában ünnepeltek. Két új testvér fogadtak be a rendi közösségbe, a szentmise pedig az élő és az elhunyt ferencesekért volt felajánlva. Az ezt követő agappén mindenki jól érezte magát. December 5-én tizenegyedik alkalommal bonyolították le az állomáson Mikulás-esti szeretet vendégségüket, melyre az ott élő hajléktalanokat, illetve szegényeket hívták meg.
Szabó Katalin örömmel újságolta, hogy a szervezetüket hivatalosan is elismerték. Jelenleg 17 örök fogadalmas testvérük van és 4 befogadott. Lelki vezetőjük Sövér István atya, aki színes előadásaival, lelkiismeretesen összeállított képzésanyagokkal gazdagítja találkozóikat.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

Kattintható az emmk.ro
Ezentúl nagyobb sikerrel mutatkozhatnak be az erdélyi magyar kulturális élet szereplői – jelentették ki az Erdélyi Magyar Művészeti Kalauz megvalósítói a honlap indítása alkalmából tegnap tartott sajtótájékoztatón. A honlap célja, hogy egy helyen mutassa be mindazokat az erdélyi művészeket, akik nagyobb nyilvánosságot szeretnének.
„Általános tapasztalat a művészet világában, hogy az erdélyi alkotók sokszor kiszorulnak a nagyobb nemzetközi eseményekről, kiállításokról. Ha mégis sikerül egy-két erdélyi magyar művésznek kijutni egy ilyen eseményre, akkor azt kizárólag személyes kapcsolatainak köszönheti. A most induló honlappal elsősorban azt szeretnénk elősegíteni, hogy a sokszor háttérbe szorult alkotóink nagyobb nyilvánosságot kapjanak” – mondta el a honlapot bemutató sajtótájékoztatón Szép Gyula, az RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztályának vezetője. Hozzátette: a képzőművészeti honlap beindításával egy régi álom vált valóra
„Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány évek óta foglalkozik tehetséggondozással, tehetségápolással: példaként említhetjük a Médiabefutó országos tehetségkutató versenyt, vagy azt is, hogy a Communitas Alapítvány 2003 óta 249 erdélyi magyar alkotóművészt részesített ösztöndíjban” – fogalmazott Szép Gyula.
Szántó Szilárd, a honlap szerkesztője és webdesignere a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a portál működtetésében a következő lépés az alkotók által beküldött adatok feltöltése lesz. „A honlap adatok nélkül startol, mindenkinek egyenlő esélyt biztosít a csatlakozáshoz. A tartalommal való feltöltéshez szükség van az alkotók által beküldött adatokra, portfóliókra.
Halmágyi Erika, az RMDSZ művelődési főosztályának munkatársa, a honlap adminisztrátoraként hozzátette: a portálon kategóriák szerint megtalálható, hogy milyen adatokra van szükség ahhoz, hogy egy művész jelen legyen az Erdélyi Magyar Művészeti Kalauzban.
S. M. Z. Új Magyar Szó (Bukarest)

A kettős honfoglalás „atyjára” emlékeztek
Száz éve születt Kőhalomban László Gyula régész-történész
Rég várt eseményben volt része a szórványban élő kőhalmi magyarságnak: vasárnap leleplezték a város nagy szülötte, László Gyula emléktábláját. A száz éve született neves régészre, képzőművészre, történészre a kolozsvári, valamint a kőhalmi és homoródalmási unitárius és református gyülekezetek küldöttségei emlékeztek.
Rég várt eseményben volt része a szórványban élő kőhalmi magyarságnak: vasárnap leleplezték a város nagy szülötte, László Gyula emléktábláját. A száz éve született neves régészre, képzőművészre, történészre a kolozsvári, valamint a kőhalmi és homoródalmási unitárius és református gyülekezetek küldöttségei emlékeztek.
„Isten olykor elküldi gyermekeit a világba, hogy azok utat mutassanak embertársaiknak. Most, az adventi időszakban Kőhalom egy kicsit erdélyi Betlehemmé válik” – fogalmazott az ünnepi istentiszteleten Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök. Az ünnepi alkalomból többen méltatták a kettős honfoglalás elméletének kidolgozóját: olyanok, akik személyesen ismerték, de olyanok is, akik a tudós munkáit tanulmányozták, és megvitatták azok időszerűségét.
Homoród menti székely családból származott, szülei Kőhalomba költöztek, ott született meg László Gyula, akinek szellemiségét a közösség építéséért dolgozó tanító édesapja alakította. „A kőhalmi magyarok a szórványban hont teremtettek maguknak” – fogalmazott megemlékező beszédében Vetési László, a rendezvénysorozat egyik szervezője.
„Magyarországi és erdélyi magyaroknak sok közünk van egymáshoz, kultúránk sok ponton összeforrott és rengeteg nagy egyéniség, tudós, művész személyében és munkásságában is összetart minket. Ilyen hidat képez köztünk László Gyula és korszakalkotó történelemszemlélete” – mondta az ünnepi eseményen Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet.
A megemlékezők tiszteletüket tették a tudós főtéri szülőházánál, és az annak falára elhelyezett háromnyelvű emléktáblát Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Comăniciu Pampiliu alpolgármester leplezték le. Szegedi László helybéli református lelkész bejelentette, László Gyula nevét viselő, tehetséges középiskolás diákoknak járó ösztöndíjalapot hozott létre a kőhalmi református gyülekezet, és jövőre a református iskola felveszi a tudós nevét.
Sipos M. Zoltán, Új Magyar Szó (Bukarest)

Mi fog változni az RMDSZ alapszabályzatában?
A legégetőbb alapszabályzat-módosítási javaslat valószínűleg a regionális önkormányzati tanácsok megalakulása, illetve a szövetségi alelnöki tisztség létrehozása lesz.
Nomber 25-ig lehetett benyújtani a javaslatokat az RMDSZ Alapszabályzat-módosító nyilvános konzultációján. Összesen 18-20 módosító javaslat érkezett be. Többek között az RMDSZ több platformja, Frunda György szenátor, Kelemen Hunor kulturális és műemlékvédelmi miniszter, Borboly Csaba és Tamás Sándor Hargita, illetve Kovászna megyei tanácselnök nyújtott be módosító javaslatokat. Utóbbit ismételt megkeresésünkre sem sikerült elérni. A szakbizottság véleményezte a módosító indítványokat, amelyeket valószínűleg a február 6-i SZKT javasol majd elfogadásra vagy elutasításra az alapszabályzat-módosító bizottság véleményezése alapján. Végső döntést az RMDSZ Alapszabályzata értelmében a jövő évi, február 26-27-én, Nagyváradon sorra kerülő Kongresszus hoz. Körkérdésünkben a politikusok ismertették a benyújtott dokumentumok tartalmát.
"Két javaslatot nyújtottam be a bizottsághoz. Az egyik módosító javaslatom az elnök mandátumának két ciklusra való korlátozására vonatkozik. A másik javaslatom az SZKT hatáskörét illeti. Most az SZKT-nak kell jóváhagynia a kormányba való belépést, illetve kilépést. Én azt szeretném, hogy a tárgyalásokat, amelyeket az RMDSZ vezetősége folytat, szintén hagyja jóvá előzetesen az SZKT, és csak utána tárgyalhasson az RMDSZ vezetősége, a Szövetségi Állandó Tanács, illetve a szövetségi elnök a kormányra lépésről az SZKT által megszabott feltételek mentén" - mondta el kérdésünkre Frunda György szenátor.
Eckstein Kovács Péter, a Szabadelvű Kör elnöke személyesen nem írt indítványokat, azonban az RMDSZ platformjainak kerekasztala javasolt néhány módosítást az alapszabályzatot illetően. Az RMDSZ Szabadelvű Körének elnöke megkeresésünkre ezekről a módosítás-tervezetekről beszélt.
"A módosító indítványok lényege, hogy a platformok képviselve legyenek az RMDSZ gyakorlatilag minden konzultatív és döntéshozó testületében. Azt indítványozzuk, hogy a Szövetségi Állandó Tanácsban (SZÁT) rotációs alapon legyen két képviselője a jelenleg az alapszabályzat szerint bejegyzett nyolc platformnak. Azt szeretnénk tehát, hogy az Autonómia Tanácsban, az SZKT-ban, és az RMDSZ kongresszusán a platformok által delegált emberek nagyobb számban legyenek jelen. Egy indítvány szerint a platformok azt akarják beszövegezni, hogy a platformok a támogatottságukat időről időre erősítsék meg aláírások formájában. Mi ezt úgy tekintjük, hogy mihelyt egy megyei szervezetnek nem kell egy ilyenszerű procedúrának alávetnie magát, akkor nem méltányos, hogy a platformoktól ezt elvárják. Azt nem kérdőjelezzük meg, hogy legalább három megyéből kell legalább 750 aláírás, és megyénként az aláírások száma meg kell haladja a 150-et. Mi ezt úgy tekintjük, hogy ez egy olyan elvárás, amely végső soron a platformoknak is érdeke olyan szempontból, hogy legyenek reprezentatívak. Itt a regisztráció négyévenkénti felújítását kérdőjelezzük meg" - tájékoztatott Eckstein.
Néhány javaslatot Kelemen Hunor kulturális és műemlékvédelmi miniszter is beterjesztett a bizottsághoz. "Az egyik javaslatomat, a politikai és társadalomszervezési funkciók nagyon jó meghatározását és megerősítési elvét elfogadta mindenki, és fontosnak is tartom, hogy az alapszabályzatban ez nagyon határozottan megjelenjen. A másik javaslatom az lenne, hogy hozzunk létre egy politikai alelnöki tisztséget, az ügyvezető elnökséget pedig át kellene alakítani főtitkársággá. A főtitkár társadalmi kérdésekkel, adminisztrációval és az RMDSZ pénzügyeivel foglalkozna. A politikai alelnök pedig természetesen minden olyan üggyel foglalkozna, amely politikai munkát jelent az elnök mellett. Továbbá azt javasoltam, hogy az Országos Önkormányzati Tanácsot alakítsuk át regionális önkormányzati tanácsokká, mivel az OÖK jelenlegi formájában nem működik, ugyanis más-más problémákkal szembesülnek a székelyföldiek és a partiumiak, vagy a szórványban, illetve a tömbben élő magyarok. Az elmúlt években mi már próbálkoztunk regionális önkormányzati konferenciák szervezésével, és az jól működött. Ezért én azt javasolom, hogy legyen három önkormányzati tanács: egy székelyföldi, egy partiumi, illetve egy közép-erdélyi, szórvány tanács. Ezenkívül a SZÁT kibővítését javasoltam, hogy lehessen az önkormányzatokat a döntéshozatalba jobban bevonni úgy, hogy közben megőrizzük a korporatív elvet. Egy 19 tagú SZÁT-ot javasolok a mostani helyett. Ebben helyet kapnának a megyei önkormányzati vezetők, a regionális önkormányzati tanácsok vezetői, a területi elnökök (amúgy három területi elnök eddig is tagja volt a testületnek). Emellett azt is javasoltam, hogy a testületben rotációs elv alapján a platformok egy-egy képviselője is kapjon helyet, hogy az Állandó Tanácsban jelenjen meg ez az ideológiai érték, pluralizmus. Nyilván a főtitkár és a politikai alelnök is tagja lenne a testületnek – mindkettőjüket az SZKT választaná meg a szövetségi elnök javaslatára. A platformok képviselői akár egy éves, akár fél éves gyakorisággal váltanák egymást, azonban ezt nem írtam bele a javaslatomba. A területi elnökök is a rotációs elv alapján lennének jelen, és ők évente cserélnék képviselőiket az Állandó Tanácsban. Az egy éves rotációs elv a platformok esetében is érvényesíthető, de ezt nyilván a platformokkal is egyeztetni kell, a lényeg a képviseletük biztosítása az Állandó Tanácsban."
Márton Árpád képviselő ismertette a felmerült, összesített kérdéseket, amelyekről határozatot kell hozni. "Egy olyan dokumentumot nyújtottam be, amely számba veszi, hogy milyen kérdésekről kellene dönteni, és felsoroltam, hogy melyek azok a kérdések. Tehát nincs olyan módosító javaslat, amelyet én szövegeztem volna meg, mert arról volt szó, hogy előbb elvi döntéseket hozunk. Az volt az egyezség, hogy elvi kérdésekről hozunk döntést. November 25-én járt le a módosító javaslatok begyűjtése. A bizottság első ülésén megbeszéltük, hogy melyek azok a témák, amelyek szóba kerülhetnek, és egy eljárást dolgoztunk ki: november 16-ig a bizottsági tagok eldöntésre váró elvi kérdéseket kell benyújtsanak. Azontúl 25-ig bárki benyújthatott javaslatot. Azoknak a kérdéseknek a kapcsán, amelyek 16-ig elhangzottak, készítettem egy számbavételt, hogy melyek voltak a témák és az alternatívák. Az egyik ilyen kérdés az volt, – amit egyébként én hoztam fel – hogy kell egy egységesített szabályozás, amit minden szinten alkalmazni kell, bizonyos választott tisztségek visszavonására. Néhány tisztség esetében le van írva, hogy ki, és milyen körülmények között kezdeményezheti a mandátum lejárta előtt a visszavonását. Például a szövetségi és az ügyvezető elnök esetében van szabályozás, más tisztségek esetében viszont nincs. A másik téma, ami felvetődött, hogy az ügyvezető elnökség megmarad-e intézményként a jelenlegi szerkezetben, vagy egy másik szerkezetben kellene működnie. Egy másik téma az önkormányzati tanácsok működésével, illetve a regionális szerkezet megjelenítésével kapcsolatos. Itt volna nekem amúgy egy opcióm: én annak vagyok a híve, hogy egy nagy országos önkormányzati tanács helyett jobb lenne, ha három regionális önkormányzati tanács működne, mert régió-szinten léteznek közös témák, kérdések, megbeszélnivalók. Lehetne egy országos egyeztetés, ahol a három regionális önkormányzati tanács vezetősége van jelen, amely egyeztetési fórumként működhetne. A másik kérdés a platformok jelenléte különböző vezetőségi szinteken. Felmerült az is, hogy kellene valamilyen fellebbviteli lehetőség a jelölésekkel kapcsolatosan: például kellene-e léteznie egy felsőbb testületnek, amely jóváhagyja vagy felülbírálja a községi vagy városi szintű polgármesteri, tanácsosi jelöléseket. Be kellene-e vezetni az előválasztást, avagy továbbra is szabadon kellene hagyni a jelöléseket? A korábbi beszélgetések során felmerült, hogy a politikai szerkezeten túl mennyire erősítjük meg a szervezet társadalmi szerepvállalását, milyen jellegűek lesznek az operatív döntések, vagy hogy bővülne vagy sem a Szövetségi Állandó Tanács, illetve annak hatásköre, mi lesz a Kulturális Autonómia Tanáccsal és annak hatáskörével, összetételével. A témalista mentén ahhoz fogok ragaszkodni, hogy akiknek van konkrét elképzelésük, azok jöjjenek egy szerkezettel, és annak függvényében döntünk. Nekem amúgy az a véleményem, hogy a jelenlegi szabályzattal nem feltétlenül olyan nagy a gond, hogy feltétlenül módosítani kellene. Valóban van néhány probléma, amit egységesíteni kellene, mert vannak elnézett dolgok is benne: vannak hiányosságok, és az is előfordul, hogy valami kétszer szerepel benne.
Kelemen Hunorhoz hasonlóan Borboly Csaba is úgy gondolja, meg kellene szüntetni az ügyvezető elnökséget, helyében pedig egy alapvetően adminisztratív teendőket ellátó titkárságot kellene létrehozni. "Jelenleg átfedés van az Ügyvezető Elnökség, az Állandó Tanács és a szövetségi elnök politikai jogosítványai között. Szerintem nem jó, ha az ügyvezető elnökség politikai jogosítványokkal rendelkezik. Az Állandó Tanács esetében egyfelől egy átnevezést javasolok. Hívjuk ezután elnökségnek, mert a hasonló szerveknek minden politikai alakulatnál elnökség a neve itthon és külföldön is. Az Állandó Tanács elnevezés nem fejezi ki a lényegét, jobb, ha nevén nevezzük, tehát elnökségnek. De e téren érdemi javaslatot is megfogalmaztam. Nevezetesen azt, hogy a megszűnő ügyvezető elnökségi delegáltak helyett kapjanak Állandó Elnökségi/Állandó Tanácsi tagságot az RMDSZ megyei tanácselnökei, illetve megyeközponti városokat vezető polgármesterei. A javaslat célja, hogy az emberek mindennapjait ismerő, komoly mozgástérrel rendelkező önkormányzati politikusok helyet kapjanak az RMDSZ vezetőségében. Jelenleg csak én vagyok ott önkormányzatisként mint OÖT elnök. Az önkormányzati szféra jelenti az RMDSZ alapját, ezért sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia a vezetőségben, mint amiben eddig részesült. Harmadik javaslatommal tulajdonképpen csatlakoztam ahhoz a Háromszékről jövő kezdeményezéshez, amely regionális RMDSZ szervezetek létrehozását, közöttük egy székelyföldi RMDSZ szervezet létrehozását célozza. Egy olyan országban, ahol élesen elkülönülő regionális jellegzetességek vannak, a politikai struktúrában is hangsúlyt kell ennek a jellegnek adni. Én követendő példának tartanám az RMDSZ szempontjából az osztrák illetve svájci pártokat. Ott képesek sikerrel ötvözni az országos és regionális struktúrákat. Jó lenne, ha mi is tanulnánk tőlük e téren. Negyedik javaslatom pedig arra vonatkozott, hogy alapszabályzat feloszlatási lehetőséget biztosítson az Állandó Tanácsnak/elnökségnek, ha egy alapszervezet lefagy, nem működik, illetve súlyosan veszélyezteti az RMDSZ politikáját. Szórványban olyan helyzetre is volt példa, hogy a magyar elnök román nemzetiségű tagok toborzásával lett elnök. Szóval lehetnek olyan szituációk, amelyek csak radikális intézkedésekkel orvosolhatóak. Az ötlet egyébként a Fidesztől származik. Az önkormányzati választások előtt néhány hónappal feloszlatták és újjáalakították számos nagy taglétszámú alapszervezetüket, ahol azt látták, hogy nem halad jól a választási felkészülés, illetve ahol belháború dúl. Vannak helyzetek, amikor gyorsan kell lépni, cselekedni. Az RMDSZ-ben ez eddig nem volt szokás, de változik az a környezet, amelyben élünk és dolgozunk, adaptálódni kell az új kihívásokhoz. A ma hatályos alapszabály elfogadásának idején még nem volt rivális magyar párt, időközben átalakult a politikai mező. Ezért tartanám fontosnak javaslataim elfogadását" - osztotta meg elképzeléseit a Hargita megyei tanácselnök.
Kertész Melinda, Transindex.ro

Irány az erdélyi parlament?
Szombaton hivatalosan is eldöntötte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, hogy pártot alapít Erdélyi Magyar Néppárt néven. Az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és a pénteken bejelentett Erdélyiek Pártja mellett ez lesz a negyedik regionális párt. Már csak egy regionális parlament kellene nekik.
Néhány hónappal ezelőtt még csak lebegtettétek, mostanra egyértelművé vált: pártot alapít az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Miért?
Toró Tibor: A kényszer vitt a pártalapításra. Egy éves tapasztalatunk azt mutatta, hogy hiába hozunk létre olyan civil politikai mozgalmat, amely az autonómiáért cselekedni akar, hogyha nem találunk ehhez partnert, amely a kemény politika eszközeivel ezt a célt felvállalja.
Több, mint egy éve azon vagyunk, hogy az RMDSZ-ben és az MPP-ben partnerre találjunk. Az RMDSZ meg van győződve, hogy jó úton halad, és a bukaresti kijárás, a „főnökkel való jóban levés” eredményre vezet. Bárki legyen az RMDSZ élén, annyira át van itatva a szervezet ezzel a szemlélettel, hogy ebből kimozdítani nem lehet.
Ha az RMDSZ nem az autonómiát képviseli, akkor mit képvisel?
A retorika szintjén nyilván ezt képviseli, de a politikai döntései nem erről szólnak, a kapcsolatai nem ez irányba mutatnak. Itt egy cél van, hogy az RMDSZ legyen a „főnök” mellett.
Ezzel most azt akarod mondani, hogy az új pártnak nem prioritás a parlamenti részvétel, nem fontos a kormányzati szerepvállalás?
Korai erről nyilatkozni, hiszen még be sem vagyunk jegyezve. Elvi alapon elmondható, hogy a kormányzás eszköz, mint minden más eszköz. Amíg ez az autonómia megszerzését segíti, addig felhasználjuk, ugyanígy élhetünk az ellenzékiséggel, a külpolitikai kapcsolatokkal, a civil mozgalmakkal, a nemzetközi kapcsolatokkal.
Az RMDSZ nem tűzött ki ilyen jellegű stratégiai célt, még akkor sem, ha a programjában ez szerepel. De kritikával illethetem az MPP-t is, mert ha alkalmas lett volna az együttműködésre, nem lett volna szükség az új párt bejegyzésére. Sajnos ezt a szervezetet élén az elnökével megkaparintotta egy szűklátókörű vezetés, amely nem érdekelt az együttműködésben. Még abban sem voltak érdekeltek, hogy a pártot tovább fejlesszék, vagy hátországot biztosítsanak azoknak, akiket képviselnek.
Egészen konkrétan mi kellett volna ahhoz, hogy azt mondjátok, együtt tudtok működni mondjuk az RMDSZ-szel? Nézzük meg az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum helyzetét: ennek keretén belül lehetett és kellett volna közös döntéseket hozni, konszenzust kialakítani. Számtalan sikertelen próba történt, mégsem sikerült megegyezni. Csak egy példát mondok: a kulturális autonómia-tanácsot folyamatosan maga alá akarta gyűrni az RMDSZ, azt szerette volna, ha ez a saját intézményévé válik. Arculat-kozmetikázásra használták ezt a fórumot, és nem is érdekelte őket, hogy van-e mögötte konszenzus. Bizonyítja ezt a civil szervezetekhez vagy az egyházakhoz való RMDSZ-viszony is.
Ha nincs együttműködés, akkor mi jöhet?
Jelenleg zuhanórepülésben van az RMDSZ megítélése. Az emberek elfordultak a politikától. A Magyar Polgári Párt támogatottságát szinte mérni se lehet. A parlamenti és önkormányzati képviseletünket ez az állapot sodorja veszélybe. Az EMNT a pártalakítással esélyt akar adni a csalódottaknak ahhoz, hogy legyen, akit támogatni.
Abban bíztok, hogy ki tudjátok szorítani az RMDSZ-t és az MPP-t?
Nem abban bízunk, hogy bárkit is kiszorítunk, abban bízunk, hogy az emberek mellénk állnak. Ha hiteles programunk van, akkor az emberek támogatnak. Ennek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy a stratégiai kérdésekben konszenzusnak kell lennie. Olyan mechanizmust kell kiépíteni és elindítani, hogy azokban a pillanatokban, amikor erőt kell felmutatni, tudjuk megtenni.
Jelenleg a Székelyföldön van arra példa, hogy a pártok együtt tudnak működni, igaz, olyanra is van példa, hogy képtelenek együttműködni. Arra kellene törekedni, hogy az első példa legyen ragadós. Amikor a verseny ideje van itt, akkor legyen verseny, mikor meg az együttműködésre van szükség, akkor tudjunk együttműködni. Érthetőbben: a versenyző felek nem ejthetnek olyan sebet egymáson, hogy képtelenné váljanak a közös munkára.
És nincsenek ilyen sebek?
Az EMEF-en belül mi voltunk a párbeszéd kezdeményezői. Nem is jöttek volna létre találkozók, ha mi nem erőltetjük, ha nem tematizálunk folyamatosan. A legutolsó ülést szeptemberben mi erőltettük ki, azóta sem kezdeményezett senki. Az RMDSZ meg fogja próbálni megakadályozni a párt bejegyzését. Ha az Erdélyi Magyar Néppárt mégis létre jön, akkor lesz a dialógus valóságos.
Az EMNT stratégiai partnere a magyar kormánypárt, a Fidesz. Hogy alakulhatnak ennek fényében a viszonyok, és milyen lesz az a politika, amelyet ily módon támogatnak? Eckstein-Kovács Péter, aki ringbe száll az RMDSZ elnöki posztjáért, azt nyilatkozta: a Szövetség legnagyobb erénye a politikai függetlenség. Én azért megkérdőjelezem az RMDSZ függetlenségét. Az RMDSZ nagyon jó kapcsolatokat ápolt a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormánnyal. Sőt igazán jó viszonyban a Medgyessy kormánnyal volt. Ennek meg is volt az ideológiai alapja. A mi partnerünk az elmúlt húsz évben a Fidesz és részben az MDF volt. A konzervatív, nemzeti-liberális értékek mentén kerestük a partnereinket. Ennyit a függetlenségről. Örülünk annak, hogy stratégiai partnerei lehetünk a kormánynak, és kivehetjük a részünket a nemzeti együttműködés programjából. Nincs semmi olyan, amit ne lehetne felvállalni ebből a kapcsolatból.
Úgy gondolod, védhető az az álláspont, hogy a magyarországi politikai erők határozzák meg az erdélyi magyar közéleti folyamatokat? Akár az új párt születésénél folyó bábáskodással, akár konkrét vagy szimbolikus támogatással?
Ha úgy gondoljuk, hogy független entitások vagyunk, van Erdély, Magyarország, Felvidék stb., és a kapcsolatépítés egyenlő a másik belügyeibe való beavatkozással, akkor nyilván, hogy ennek nincs létjogosultsága. De mi nem így gondolkodunk. Mi azt gondoljuk, hogy van egy egységes magyar nemzet, amelynek vannak részei a mai Magyarország területén belül és kívül. Vannak közös és eltérő problémáink, de sokkal több a közös ügyünk, mint a sajátos problémánk. Természetes módon adódik, hogy a közös értékek mentén kialakított kapcsolatok révén az egyik segít a másiknak, a saját elvbarátainak. Erről szólnak az európai pártok.
Az RMDSZ függetlenségről beszél, arra való hivatkozással, hogy így képviselhető egységesen az erdélyi magyarság.
Az RMDSZ-nek nem érdeke felvállalni ezt az együttműködést, mert talán szégyelli a stratégiai partnerét, mert úgy gondolja, hogy nem hoz neki szavazatot. Elhallgatja, hogy ki a partnere. Ha jól megnézzük, akkor látszanak az értékrendi kapcsolatok az RMDSZ és az MSZP, vagy az egykori SZDSZ között. Ebben nincs semmi szégyen.
Miért nem az EMNT alakult párttá, miért volt szükség az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozására?
A köztudatban az van, hogy az EMNT párttá alakult, pedig nem erről van szó. Az EMNT megmarad annak a mozgalomnak, aminek eleve indult. Az EMNT-nek nagyon sok dolga van, és nem lett volna tisztességes, ha az itt működő politikusok ráerőltették volna a mozgalomra az akaratukat. A mozgalomra szükség van, de arra a következtetésre jutottunk, hogy pártra is szükség van, ha már nem tudtunk a többi párttal stratégiai partnerséget kialakítani.
Szimbiózisra van szükség a párt és a mozgalom között, hogy az ügy szempontjából hatékonyak legyünk. Természetes dolog, hogy egy párt körül kialakul egy holdudvar, akár több mozgalom is van, ezek szervezkednek, szerveződnek. Ez egy egészséges folyamat: a tagok a mozgalomban tanulják meg a közösségi szerepvállalást, és ha sikeresen teljesítenek, akkor átlépnek.
Ez egy komplex intézményháló, nagyon hasonló ahhoz, amit az RMDSZ is létrehozott. Mit tudsz mondani azoknak, akik féltik az erdélyi magyar civilszféra függetlenségét?
Nagyon remélem, hogy a civil társadalom védekezik, ha a politika meg próbál túlzottan beavatkozni. Erre például a mozgalomban garanciát nyújthatnak azok a mozgalmárok, akik nem fognak a pártba belépni. Nagyon remélem, hogy ezt a létező feszültségforrást, ami a politika és a civilszféra között mindig jelen van, a jóízlés és a normalitás keretein belül fogjuk tartani. Már csak azért is, mert az EMNT politikusai jelentős civil szerepet vállalnak.
Magamból kiindulva is azt mondhatom, hogy rendelkezünk elég empátiával, erről tanúskodik az elmúlt húsz év. Úgy érzem, sikerült megőriznem magamban a civil szféra iránti tiszteletet, és ez nem fog megváltozni. Nyilván a pártpolitikai feladatok megváltoztatják egy kicsit az embert, de a folyamatos odafigyelés megakadályozhatja a konfliktusok kialakulását.
Mit tudsz mondani azoknak, akik szerint az EMNT az RMDSZ struktúrájának tükörképét hozta létre? Az RMDSZ-nek is vannak alapítványai, a Szövetség is közösségi, mozgalmi munkát szorgalmaz. Akkor most hol a különbség? Tükör-világok állnak szemben?
Semmit nem akarok mondani, ezt az emberek megítélésére bízom. Ha hibázunk, akkor majd ők szóvá fogják tenni. Nem haragszunk meg érte, számítunk is a kritikára. Nem az a fontos, hogy mi mit mondunk, hanem hogy mit teszünk.
Az EMNT bejelentésével szinte egy időben jelentette be Emil Aluaş karmester az Erdélyiek Pártjának megalapítását. Mi a véleményed a kezdeményezésről?
Én szurkolok ezeknek a pártoknak, a regionális érdekvédők nekünk szövetségeseink. Szkeptikus vagyok, hogy mennyire esélyes ez a vállalkozás a homogenizációs folyamatok miatt, kevesen vannak azok az erdélyi románok, akik készek az együttműködésre az egészséges transzszilvanizmus szellemében, és támogatják az autonómia-törekvéseket.
Bár ne lenne igazam, és hátha sikerül visszahozni azt a transzszilván gondolatot, amely szövetségeseinkké teheti az ilyen kezdeményezéseket. Jól együtt lehetne működni a majdani erdélyi parlamentben, ha eljutunk addig.
Parászka Boróka, Manna.ro

December 22-ét se feledjük
December 1., a hivatalos román állami és/vagy nemzeti ünnep üzenetének Mădălin Guruianu által kezdeményezett sepsiszentgyörgyi vitáján nem nagyon vettek részt magyarok, mint ahogyan a Noua Dreaptă múlt évi csinnadrattás sepsiszentgyörgyi bevonulására sem voltak kíváncsiak, s ezért csak ők ordibálták és ők hallották azt, amit ők sem hisznek: Székelyföld román föld! De nem álltak be a hazafias zajongók közé a helyi románok sem, ami másképp nem értelmezhető, mint egyet nem értésük kinyilvánítása.
Tulajdonképpen ezt juttatja kifejezésre a nemzeti liberális politikus által szervezett vitafórum is. Sajtóértesülések szerint a december elsejei állami/vagy nemzeti ünnep jellegével kapcsolatosan pró és kontra több vélemény is elhangzott, volt, aki az ünnep- és munkaszüneti nap számára megfelelőnek tartja a december elsejei dátumot, mások Románia és a románok történetének eseményei között hajlandóak lennének más ünnepi fogódzók és alkalmak keresésére. E sorok írója azon csodálkozik, hogy december 22-e állami ünneppé nyilvánítása senkinek sem jut eszébe. A honi történelemnek az a dátuma ez, amelyet Románia lakosainak, a román állampolgároknak nagy-nagy többsége a magáénak érezne — kivéve a kommunista diktatúrához közvetlenül kötődő érintetteket. Ez az, a kommunista diktatúrát elsöprő históriai eseménysort elindító nap, amely az ország egész területét átfogva, a nemzetiségiekkel vállvetve, közös kockázatot vállalva, az egész kelet-európai térségre kiható változást, rendszerváltoztatást eredményezett. Románia félszázados történetében először újraalakulhattak a történelmi pártok, létrejöhetett egy erős magyar érdekvédelmi szövetség. Eszmetörténeti vonatkozásban a szabadság napjának ilyen-olyan nemzeti sallangoktól megtisztított ünnepe is lehetne ez a dátum, mint ahogyan a mi március 15-énk is a szabadság ünnepe, amelyet román barátaink is tisztelettel fogadnak. Erővonalait tekintve ezen mit sem változtat a tény, hogy az egész országot átfogó, népfelkelésnek minősülő mozgalmat a későbbiekben bizonyos csoportosulások és érdekeltségek megnyergelték, igazi értékeit részben devalválták, utána a nacionalista nemzeti hőzöngések is levegőhöz jutottak, s a posztkommunizmus továbbélését is lehetővé tették.
Ez volna az én utólagos hozzászólásom a Mădălin Guruianu kezdeményezte vitához.
Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarságpolitikák a kommunizmus idején
Kettős könyvbemutató lesz csütörtökön (december 9.) 18 órától a Csíki Székely Múzeumban. Ismertetik a Pro Print Könyvkiadónál megjelent, Nagy Mihály Zoltán és Olti Ágoston által összeállított kötetet, melynek címe Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez 1944-1953., valamint a szintén ennél a kiadónál megjelent Novák Csaba Zoltán: Aranykorszak? – A Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikája 1965–1974 című könyvet. A szerzőkkel Forró Albert és Orbán Zsolt beszélget.
A két kötet a kommunizmus különböző korszakaiban folytatott stratégiákat ismerteti. Amint Nagy Mihály Zoltántól megtudtuk, 2006-ban előkerült a Magyar Népi Szövetség irattára, gyakorlatilag ez ösztönözte a szerzőket, hogy mélyebben átvizsgálják a politikai párt történetéről fennmaradt iratokat, és a legfontosabbakat nyilvánosságra hozzák. Továbbá nagyon sok iratot válogattak be magyarországi irattárakból (Magyar Országos Levéltár, Politika Történeti Intézet Levéltára stb.), amelyek inkább a Magyar Kommunista Párttal ápolt kapcsolatokról szólnak. Romániai megyei levéltárakban talált iratokat is beválogattak, valamint a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság által hozzáférhetővé tett néhány dokumentummal foglalkoztak.
Érdekes következtetésekre jutottak: „valójában 1945–1947 között a Magyar Népi Szövetség égisze alatt egyesek úgy gondolták, hogy megvalósulhat a romániai magyarság jogegyenlősége. Szövetséget is kötöttek a Román Kommunista Párttal, melyben egyenrangú félként tüntették fel őket. Sokan ekkor még abban bíztak, hogy sikerül megmenteni a magyar intézményrendszert, legyen szó kulturális vagy gazdasági rendszerről, de 1947-től a román belpolitikai és a nemzetközi helyzet megváltozása következtében megbomlott a szövetség. Ezután a magyar politikai szervezet keretében mind olyan személyek kerültek előtérbe, akik az előbb említett vagyonok államosításán dolgoztak, és már nem a magyar érdekképviselet volt a lényeg.”
Mélyen tanulmányozták persze, a Román Kommunista Párt és nagyban az állam nemzetiségpolitikáját. Olyan személyekről is szó esik, akik a baloldali ideológia mentén próbálják védeni a magyar érdekeket.
„Valójában az derül ki ezekből az iratokból, hogy bármilyen korszakról is legyen szó, akár baloldali, akár jobboldali pártok irányítottak, a nemzetiségi sérelmek szinte azonosak. Persze, a pártok is az államtól független nemzeti intézményrendszer kiépítésén szorgoskodnak. Nekem ez a legfontosabb tanulság” – összegzett Nagy Mihály Zoltán.
Az Aranykorszakról szóló kötet esetében az előszóból idézünk:
„A határon túli magyarság kutatásában három fő nézőpont létezik. Az egyik a szenvedéstörténeti megközelítés, amely a határon túli magyar közösségek mártír jellegére és sérelmeire fekteti a hangsúlyt. Az ún. konfliktuskezelő nézőpont szerint a térség népei túl keveset tudnak egymásról, és a felülről gerjesztett konfliktusok nehezítik meg az etnikumok együttélését. A harmadik típusú szemlélet a különböző (kisebbségi) közösségek változó hatások nyomán történő minduntalan fel- és megújuló építkezéseként tekint a határon túli magyar közösségek történetére.
Magyarságpolitikán az RKP nemzetiségpolitikájának azt a szegmensét értjük, amely közvetlen vagy közvetett módon kihatással volt a romániai magyarság életére. A magyarságpolitika szerves része volt a párt nemzetiségpolitikájának, ugyanakkor több partikuláris elemet is tartalmazott. Megnyilvánulásainak intenzitását az adott kül- és belpolitikai helyzet befolyásolta, emelte az RKP politikájának fontos tényezőjévé vagy éppenséggel mellőzött kérdésévé.
Elemzésünkben nem szándékoztunk megírni a romániai magyarság 1965–1974 közötti politika- és intézménytörténetét vagy épp sérelemkatalógusát. Ez, a tematikus, mikrotörténeti kutatások jelenlegi mozaikszerű állapotából kiindulva egyelőre nem is lehetséges. Elsődleges szempontunk az volt, hogy a rendelkezésünkre álló források alapján felvázoljuk az RKP magyarságpolitikájának alakulását, változásait, ok-okozati összefüggéseit, kihatásait a romániai magyarság társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életére. Pontosabban, az érdekelt, hogy milyen külső és belső tényezők alakították a pártnak a kisebbségekhez való viszonyulását, milyen reakciókat, viszonyulásokat váltott ki ez az érintett közösségekben, és ezen változó ideológiai, politikai hatások közepette, a mindenkori kisebbségi elit hogyan, milyen stratégiákkal próbált meg-, illetve újjászerveződni, megfelelni az újabb és újabb feladatoknak.”
A szerzőkről:
Nagy Mihály Zoltán 1999-ben szerzett oklevelet a Pécsi Tudományegyetemen. Ugyanott az „Európa és a magyarság a 18–20. században” Újkori és Modernkori Történeti Program doktorandusa. 2000-től az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kutatóintézetének tudományos munkatársa, 2008-tól a romániai Vallásügyi Államtitkárság magyar szakreferense, 2010-től a Román Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese. Kutatási területe a romániai magyar nemzeti közösség második világháború utáni társadalmi, politikai integrációja, valamint a magyar történelmi egyházak és a román állam viszonya. Vincze Gáborral közös kötete: Autonomisták és centralisták. Észak-Erdély a két román bevonulás között (1944. szeptember – 1945. március). EME – Pro-Print, Kolozsvár-Csíkszereda, 2003.
Olti Ágoston 2003-ban végzett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem történelem szakán. 2004-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Új- és Jelenkori Egyetemes Történelem doktori programjának doktorandusa. 2007-től EU és nemzetközi kapcsolatok tanácsadó. Kutatási területe a második világháború utáni romániai politikai rendszer kialakulása, társadalom- és politikatörténete, valamint a baloldali mozgalmak, életpályák a kisebbségek körében.
Novák Csaba Zoltán 1975-ben születetett Nyárádszeredában. 2002-ben történelem szakos oklevelet szerzett, majd 2002-2003 között mesteri képzésen vett részt a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. 2004-től doktori tanulmányokat folytat a Román Akadémia Nicolae Iorga Történettudományi Intézetében Bukarestben. Jelenleg a Román Akadémia Gheorghe Şincai Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa Marosvásárhelyen, 2007-től pedig tanár a BBTE jelenkortörténet és nemzetközi kapcsolatok tanszékén. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Romániában a 20. sz. második felében, román-magyar kapcsolatok, Kelet-Európa története, baloldaliság, rendszerváltás 1989.
Szőcs Lóránt, Székelyhon.ro

Markó Béla megígérte, szombaton bejelenti, hogy újraindul-e a februári kongresszuson az RMDSZ elnöki tisztségéért, vagy nem.
Természetesen fogalmam sincs, mi dilemmájának a kvintesszenciája, magyarán, min rágódik.
Abban viszont biztos vagyok, hogy a rágódás az RMDSZ-szel kapcsolatos, nem pedig magánügyi kérdés. Az ilyen „túl sokat volt már elnök, belefáradt”, vagy „írni akar”, netalán „átadná a helyét egy pörgősebb fiatalnak” motivációknak most nulla az alapjuk.
Szerintem a dilemma egyetlen oka a Fidesz határon túli politikája, ami gyökeresen más, mint amit az MSZP művelt. Úgy vélem, Markó a magyarországi választások óta tudja, hogy ebben a politikában neki nincs helye. Mára egyértelművé vált, hogy az RMDSZ-nek se igazán, a Fidesz az Erdélyi Magyar Néppárttal akar-fog együttműködni a leglényegesebb ügyekben, például, a pénzosztásban, de Tőkés László pártját szeretné mihamarabb betolni a román parlamentbe.
Ha még vékonyabbra faragom a dilemmát, akkor Markó Béla indulása és újraválasztása az RMDSZ százszázalékos mellékvágányra tolását jelentené Budapesten.
Ha Markó Béla visszavonul, és a Fidesznek kedvesebb elnök fogja vezetni az RMDSZ-t, akkor pakliban maradnak Budapesten. Biztos vagyok benne, hogy Markó Béla pontosan tudja ezeket (is), ám természetesen ennél azért árnyaltabb a kérdés, de ha félretoljuk az apró politikai játszmákat, érdekeket, akkor ilyen egyszerű felállás marad előttünk.
Ha Markót újraválasztják, az RMDSZ-nek egyedül kell megharcolnia a parlamentbe jutást.
Ha más elnök lesz, akkor 2012-ben lehet budapesti engedély a közös lista felállítására az erdélyi néppárttal, nem szorul ki a magyarság a parlamentből. Külön-külön: teljes lebőgés. Együtt: akár nyolc százalék is összejöhet, lásd EP-választáson Tőkés az RMDSZ listáján. Ezt mindenki tudja, kérdés persze, hogy akar-e róla tudomást szerezni a Fidesz, vagy azt mondják, na és, ha négy évig nincs magyar képviselet a román parlamentben? Majd lesz utána.
Amit, mondanom sem kell, Traian Băsescu és az összes román párt alig vár. Tesznek is érte, Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségi tanácsosának indulása az elnöki tisztségért nyilvánvalóan ezt jelzi.
Szóval, szombaton okosabbak leszünk, Markó döntésének fényében már továbbszőhetőek a stratégiák.
Amúgy, bármivel is indokolja indulását vagy visszalépését, az igazat egyelőre úgysem mondhatja ki.
Majd egyszer, ha megírja emlékiratait.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)

Márton Áron-konferencia
Paradigmaváltás az egyházpolitikában?
(MTI) – A kormány paradigmaváltást kíván végrehajtani az egyházpolitikában – mondta Szászfalvi László egyházügyi államtitkár kedden Budapesten, a Márton Áron erdélyi püspökről rendezett tanácskozáson. A konferenciát levélben köszöntötte Schmitt Pál magyar államfő is.
A kereszténydemokrata politikus szerint az előző években a szocialista kormányoknak nem volt egyházpolitikájuk. Gyakorlatilag nem történt semmi, megszűnt a dialógus, és a szentszéki-magyar vegyes bizottság munkája egyaránt – mondta. Az új kormány azt a feladatot tűzte célul, hogy az állam és egyházak kapcsolatában a bizalmat helyreállítsa, és napi dialógus alakuljon ki – hangsúlyozta. Azt is a célok között fogalmazta meg, hogy egyenlő elbírálást, hosszú távú, kiszámítható rendszert hozzanak létre az egyházak támogatásakor, és ne mindig a költségvetés megtárgyalásakor kelljen vitatkozni arról, milyen források állnak rendelkezésre.
A kormány azért is nagyra becsüli a történelmi egyházakat, „mert ők vannak", mert számtalan értéket tettek le a nemzet asztalára az elmúlt évszázadok során, közösségeket tartanak fenn és működtetnek.
A kabinet az egyházak közoktatási, szociális, egészségügyi, kulturális és karitatív feladatátvállalását is segíteni és támogatni fogja – jelezte.
Szászfalvi László azt is mondta, „van remény, mert végre valahára megalkottuk a nemzeti összetartozásról szóló törvényt. (...) ezután a törvény után nincs határon kívüli és belüli magyarság, egy magyar nemzet létezik politikailag is, és ezért kell tovább dolgozni" – fogalmazott a politikus. Nincsen határ, egy nemzet voltunk, vagyunk és leszünk – tette hozzá.
Kiemelte: Márton Áron ember volt az embertelenség idején, és azt a fajta erkölcsi, magyar és emberi tartást hordozta és jelenítette meg, amelyre érdemes és fontos felnéznie minden nemzedéknek. Népújság (Marosvásárhely)

Magyar segítséggel nyit képviseletet a Kovászna Megyei Tanács Brüsszelben
Több évvel az elgondolás és két évvel a vonatkozó tanácsi határozat elfogadása után jövő év elején megnyílhat a Kovászna Megyei Tanács képviseleti irodája Brüsszelben. Tegnap Demeter János megyei alelnök vezetésével háromszéki küldöttség utazott a belga fővárosba, hogy előkészítse az iroda megnyitását.
Demeter János a Krónikának elmondta, a Magyar Fejlesztési Minisztérium támogatásával a Magyar Régiók Házában ingyen kaphatnak egy helyiséget a képviseleti irodának. Erről a lehetőségről már közel fél éve zajlanak a tárgyalások, mesélte Demeter, aki a brüsszeli képviseleti iroda létrehozásának ötletgazdája.
Mint kifejtette, a küldöttség tagjai mostani látogatásuk során megvizsgálják, milyen lehetőségek vannak arra, hogy egy megyét bemutató kiállítással egybekötve nyithassák meg az irodát. A megnyitás időpontjáról még nem született döntés, de valószínűleg jövő év elejére időzítik. A képviseleti iroda szerepe az lenne, hogy népszerűsítse Háromszéket a külföldieknek, illetve Brüsszelből gyorsan és hatékonyan lehessen információkat szerezni fejlesztési pályázati lehetőségekről.
Az iroda létrehozásáról Demeter János korábbi tanácselnök mandátumának végén döntött a Kovászna Megyei Tanács. A Demokrata-Liberális Párt (PDL) ifjúsági szervezetének nyomására a Kovászna megyei prefektúra két évvel ezelőtt felszólította a megyei önkormányzatot, hogy vonja vissza a határozatot, amely a brüsszeli képviselet megnyitásáról szól, és amely szerint ennek fenntartása havi 5600 euróba kerülne. A brüsszeli képviseletet ellenzők többek között a borsos fenntartási költségeket, illetve az irodavezető tervezett havi 2800 eurós bérét kifogásolták.
A prefektúra formai kifogásait megoldották, a kiadásokat csökkentették, később azonban az állások befagyasztása késleltette az iroda beindítását, ugyanis nem szervezhettek versenyvizsgát, amelyen kiválasztották volna a brüsszeli munkatársakat. Ezt az elképzelést végül úgy módosították, hogy a megyeháza meglevő alkalmazottai közül küldenek ki párat a brüsszeli irodába. Az is felmerült, hogy a képviseleti iroda beindítása után Hargita megye is csatlakozik a projekthez, így az iroda székelyföldi képviseletté bővülne.
Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár)

„Képzelt ellenség a magyarság”
Politikai nyilatkozatban tiltakozott Korodi Attila RMDSZ-es képviselő az új tanügyi törvény elfogadásának késleltetése, valamint a Román Akadémia Etnikai Problémákat Kutató Európai Tanulmányi Központja által közzétett jelentés magyarellenes tartalma miatt.
„Csalódottsággal és szomorúsággal tapasztalom, hogy a politikum ellenséget faragott a magyar kisebbségből. Nagyon sok román ehhez az elképzelt, tulajdonképpen nem létező ellenséghez viszonyítva határozza meg nemzeti identitását. Ez a tény nem teszi románabbá a románokat – hangsúlyozta a Hargita megyei politikus.
Korodi arra kérte a románságot, hogy a nemzeti ünnep szellemében alakuljon vissza azzá a közösséggé, amely elfogadta a gyulafehérvári nyilatkozatot. „1918. december 1-je egy nagyon fontos, örömre okot adó momentum a románok történelmében. A tanügyi törvény egy európai jogszabály, amelyet a gyulafehérvári nemzetgyűlés minden bizonnyal megszavazott volna” – összegezte a képviselő. Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyar hagyományok háza
Bartók Béla Hagyományőrző Művelődési Egyesület néven jött létre új kulturális szerveződés Szatmáron.
„Hosszú éveken át tanítottam a zeneiskolában, tavaly az egyház visszakapta, és eljöttünk onnan, fájlaltam az elválást. Aztán láttam, hogy hónapokon át ott áll az épület üresen. Mondtam Korda Zoltánnak, a Láncos-templom lelkipásztorának: ha nem tudnák eldönteni, mit kezdjenek vele, lenne egy ötletem: legyen a szatmári magyar hagyományápolás háza” – részletezte lapunknak a legfrissebb szatmári művelődési kezdeményezés hátterét Bertók Béla helyi zenetanár.
Miután az ötlet nemcsak Korda Zoltán lelkipásztornak, hanem a gyülekezet presbitériumának is tetszett, tegnap létre is jött a szervezet, Bartók Béla Hagyományőrző Művelődési Egyesület néven, amely a volt zeneiskolát élettel hivatott megtölteni.
Az új kulturális szervezet tegnapi alakuló ülésén a város értelmiségének képviselői jelentek meg: Fejér Kálmán zenetanár és népzenekutató, Enyedi István néprajzos, Szarvas Károly néptáncoktató, valamint Tamás Tibor zenész. Az összejövetelen több elhatározás is született a város kulturális életének fellendítésére vonatkozóan, a névadó nagy magyar zeneszerző szellemiségében.
A megbeszéléseknek megfelelően még ezekben a hetekben beindul a néptáncoktatás, népdaléneklés, népi hangszerek tanfolyama, ezt követi aztán a táncház, az énekkar is. Külön tanítják majd a népi hímzést és a faragást. A tervezett programok támogatásaképpen a református egyház, az ingatlan tulajdonosa, nem kér bérleti díjat az egyesülettől.
Sike Lajos, Új Magyar Szó (Bukarest)

Lemondott a szekus Heltai
Lemondott a Class FM-et tulajdonló cég igazgatóságában betöltött tagságáról Heltai Péter, azonban nem ismerte be, hogy a Szekuritáté ügynöke lett volna.
„Az elmúlt napokban szárnyra kelt Heltai Péter körüli sajtóhíresztelések negatívan befolyásolják a társaságnál végzett munkáját” – áll a magyarországi Class FM-et tulajdonló Advenio Zrt. hétfő esti lapzártánk után kiadott közleményében, melyben jelezték, hogy az Erdélyből származó médiaszemélyiség annak érdekében, hogy elkerüljék, hogy „jelenléte a társaság terhére váljon”, nem kívánja betölteni pozícióját „a híresztelések tisztázódásáig”.
Prima(díjas) ügynök
Heltai Péter filozófus-újságíró, a Prima Primissima-díjra jelölt, Prima-díjas médiaszemélyiség Hegel fedőnéven a Szekuritáté ügynöke volt. Ezt bizonyítja legalábbis az a napokban nyilvánosságra hozott dokumentum, amelyet Gáll Tibor, Berlinben élő erdélyi magyar képzőművész megkeresésére adott ki a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS). A pár soros, internetre is felkerült szöveg azonosítja a Hegel fedőnevű ügynököt: „megállapította a Hegel fedőnevű ügynök személyazonosságát Heltai Péter András (...) személyében”.
Hírszerző információi szerint a Szekuritáté Magyarországon is be akarta vetni Hegel nevű informátorát a 80-as évek végén. A besúgót Szőcs Géza baráti társaságára akarták ráállítani, hogy „zavart keltsen” a budapesti ellenzéki társaságban.
Az internetes portál megkeresésére Heltai Péter úgy nyilatkozott: Romániában kapcsolatban állt ugyan az állambiztonsággal, de soha nem teljesítette a rá kirótt feladatokat. Hozzátette ugyanakkor: „előfordult, hogy leírtam dolgokat az elém tett papírra”. A Népszava megkeresésére elmondta: „semmilyen alapja nincs annak, hogy ő besúgó volt és jelentéseket írt volna”. Szerinte inkább fordított a helyzet, hiszen annak idején őt hurcolták meg a román szervek.
Támadás a „leleplezés”?
A Népszavának nyilatkozó Heltai úgy vélte, ez „egy időzített támadás ellene”. A médiaszemélyiség azt gyanítja, hogy egyesek így akarják megvétózni a Prima Primissima díj-ra való jelölését – amelyet a magyar sajtó kategóriában meg is kapott. Közölte: fontolgatja, hogy pert indít CNSAS ellen.
Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára a hirszerzo.hu-nak azt mondta, az ő megfigyelési dossziéjában is rendszeresen feltűnik egy Hegel fedőnevű ügynök neve. Úgy fogalmazott: ugyan még nem kapta meg az álnevet felfedő okiratot, de „végtelenül szomorú és csalódott” lenne, ha Heltaival azonosítanák a róla jelentéseket készítő Hegel-t.
Egy 1987-es jelentés szerint Hegel már nem volt a Szekuritáté informátora, de további feladatokkal akarták megkeresni. Többek között a„célpontjai” között szerepelt még Ara-Kovács Attila, Tóth Károly, Keszthelyi András és Tamás Gáspár Miklós is.
Heltai 1987-ben települt Magyarországra, 1987-től az MTA Szociológiai Intézete munkatársaként, 1990-től 2000-ig a Magyar Televíziónál műsorigazgatóként, főszerkesztőként dolgozott. Nyár óta felügyelőbizottsági tagja a Magyar RTL Zrt.-nek. Új Magyar Szó (Bukarest)

NEW PARTY ON THE BLOCK
Bakk Miklós: logikus és várható lépés volt a pártalapítás
kérdezett:Kertész Melinda
Hétvégén, Székelyudvarhelyen eldőlt: megalapítják az erdélyi magyar néppártot. A lépés időszerűségéről Bakk Miklós politológust kérdeztük.
Miért pont most vált időszerűvé a Tőkés-párt megalapítása?
A pártalapítás logikus és várható lépés volt: már a nyáron bejelentették. Az időzítés szempontjából meghatározó volt egyrészt az, hogy az EMNT vezetői pontosan látni akarták, hogy az új magyar kormány részéről, az új nemzetpolitikai koncepcióban mennyi támogatásra találhatnak. Másrészt időzíteni kellett a választási ciklus tekintetében is: most lehet időszerű - és sürgős is - bejegyezni az új pártot. Mert akár a koalíciós tárgyalásokhoz, akár az önálló listaállításhoz szükséges erőfelméréshez szükség van legalább egy évre, a választások pedig 2012-ben lesznek.
A pártalapítás időzítésének természetesen köze van a magyarországi politikai helyzethez, hiszen számtalan jele volt annak már korábban is, hogy a magyar jobbközép kormány támogatja Tőkés Lászlót és azt a politikai irányzatot, amelyet ő képvisel, inkább, mint az RMDSZ-t. De minthogy e támogatás konkrét tartalma és megosztása - gondoljunk az EMNT-vel immár konkurensi viszonyba kerülő MPP-re - nem volt felmérhető csupán a választási jelszavak alapján, az EMNT-nek ki kellett várnia, milyen mozgástere nyílik a magyar kormány konkrét támogatási tervei és Tőkés László európai parlamenti alelnöksége révén.
Olyan véleményeket is hallani, hogy az EMNT azért várta ki a Fidesz kormányra kerülését, hogy legyen, aki a pártalapítást finanszírozza.
Minden pártalapításhoz pénz kell, de én azt hiszem, hogy e helyzetben mégis a támogatási rendszer átalakítása a fontosabb, mert az abban való szerephez jutás - az RMDSZ mellett - fontosabb. Tehát hosszabb távon az számít, milyen intézményi reformja lesz a támogatási rendszernek, és az EMNT-alapon kialakuló pártnak mekkora befolyása lesz a támogatási rendszeren keresztül megvalósuló elosztásban. A Magyarországról érkező támogatások pártalapításra való közvetlen felhasználását nyilván elkerülik, ez törvényesen is kifogásolható, és támadási felületet nyújt mind Magyarországon, mind Romániában.
Ön szerint létezik valamilyen kapcsolat a Demokrácia Központok és a pártalapítási erőfeszítések között? El lehet mondani erről az irodahálózatról, hogy szervezetépítő szerepet tölt be?
A Demokrácia Központoknak mindenképpen szerepük van a szervezetépítésben. Az azonban még nem világos, hogy a közvetlen pártépítésben lesz-e szerepük, vagy az EMNT-nek, mint mozgalomnak nyújtanak segítséget. Ugyanis az új politikai építkezés logikája az, hogy a pártra is szükség van, de a mozgalmat is fenn kell tartani, amihez szintén szüksége van egy minimális intézményi háttérre. Az EMNT-pártban megjelenő politikai építkezés hosszabb távon lesz csak sikeres, ha az új párt erőteljesebben programpárt, és mellette fennmarad egy mozgalom is. Ha ezt nem sikerül elérnie az új pártnak, az elempépésedés, illetve az eleremdéeszesedés útjára kerül.
Ön szerint miért döntöttek úgy, hogy a majdani pártot néppártnak nevezzék? Megjegyezendő, hogy az RMDSZ is az Európai Néppárt tagja az Európai Parlamentben. Megfér két néppárti politikai szervezet a romániai magyar politikai porondon?
Azt hiszem, hogy itt a néppárton két különböző dolgot kell érteni. Egyrészt beszélhetünk néppárti orientációról európai összefüggésben, ekkor ez egy gyűjtőfogalom, mely a jobb-közép pártoknak egy eléggé széles és változatos palettáját fogja át. Másrészt viszont a “néppárt” egyfajta helyfoglalást is jelent a nevekért vívott politikai harcban. Ezt a román politikában is megfigyelhetjük, hiszen a Demokrata-Liberális Párton belül is van egy irányzat, amely a párt megújítását egy név lefoglalásához köti, tehát egy olyan referenciaponthoz, amelyhez kapcsoltan a Demokrata-Liberális Párt a néppárt nevét felvéve újul meg. Jelenleg a Cristian Preda és a Monica Macovei körüli csoport törekvése ezt jelzi.
Tehát ebben az értelemben a nevekért és az ideológiai hely kijelöléséért folyik a harc. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy az RMDSZ is tagja maradjon az Európai Néppártnak, hiszen arra is létezik példa, hogy az Európai Néppárthoz egy országból több párt is tartozik, viszont az új párt a névfoglalással egy világosabb ideológiai és program-orientált utat választ.
Ha mind az RMDSZ, mind az új párt a néppárti irányzatot vallja magáénak, mi lehet a különbség ideológiájuk között?
Manapság a pártok közvetlenül nem foglalják programtézisekbe az ideológiájukat, ez inkább a pártfejlődés egy korábbi időszakára volt jellemző. Ma a pártok programjaik tekintetében pragmatikusabbnak szeretnek feltűnni, ideológiai arculatukat sokkal inkább viszonyrendszerük és az egyes konkrét kérdések kapcsán kifejtett értéksúlyozó állásfoglalásaik mentén jelenítik meg.
Az EMNT új pártjába sikerül elegendő markáns arcot összegyűjteni, hogy versenyképes legyen a politikai porondon?
Ez a pártalapítók ügyességétől függ. Azt egyértelműen bejelentették, hogy mindkét oldalról, tehát mind a Magyar Polgári Párt, mind az RMDSZ részéről várnak politikusokat soraikba. De egyelőre a spekuláció birodalmába tartozik, hogy ez mennyire lesz sikeres.
Annyit azonban lehet látni, hogy az új párt mindkét irányba kinyitja kapuit, hiszen elégedetlenek mind az RMDSZ-ben, mind az MPP-ben vannak, és a szembenállás és az együttműködés ügyes menedzsmentjével tulajdonképpen mindkét oldalról nyerhet meg politikusokat.
Az MPP-ből valószínűleg a nemszékelyföldiek távoznak nagyobb arányban, hiszen ők úgy gondolhatják, hogy miután az MPP visszazsugorította önmagát székelyföldi regionális párttá, számukra ez kevesebb perspektívát nyújt. Az RMDSZ-ből pedig azok távozhatnak, akik Székelyföldön elégedetlenek lesznek a szövetség székelyföldi zsugorodásával, de eközben olyan koncepciót fogalmaztak meg a székelyföldi régió lehetőségeiről, amellyel könnyen átléphetnek az új pártba.
Bárhogyan legyen is, az stratégiai kérdésnek tűnik, hogy Székelyföldön lépnek-e át, és kik lépnek át az új pártba. Transindex

Határon túli magyar egyházi méltóságokat fogadott Schmitt Pál
Határon túli magyar egyházi méltóságokat fogadott Schmitt Pál köztársasági elnök advent alkalmából szerdán Budapesten, a Sándor-palotában. "A mai magyaroknak talán minden korábbinál nagyobb szükségük van erős biztatásra, és ezt a biztatást a lelkipásztorok adhatják meg. Az önök személyén keresztül az emberek az örök értékekhez kötődnek, a biztos alapot keresik és kapják" - fogalmazott az államfő a díszebéd kezdete előtt. Schmitt emlékeztetett: jó pár éve hagyomány, hogy advent alkalmából a határainkon túli magyarság egyházi vezetőit vendégül látja a magyar államfő.
"Az invitálással is jelezve, hogy ez az összetartozás éppoly természetes és magyarázatra nem szoruló, amilyen egy asztalközösség. Egy asztal körül mindig egyértelmű az egymásra hangolódás. A közös étkezés az elfogadás-befogadás jelképe is egyben" - fogalmazott a köztársasági elnök. Hozzátette: "így vagyunk együtt, így tartozunk össze felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, erdélyi, partiumi, vagy a világ bármely pontján élő magyar testvéreinkkel".
Az idei "örömteli emlékek" közül az államfő kiemelte, hogy októberben Nagyváradon különleges ünnepet tartottak: boldoggá avatták az egyházmegye titokban szentelt egykori püspökét, a magyar családok megerősítéséért dolgozó, az üldözöttek védelmében járó, börtönhalált halt Bogdánffy Szilárdot. "Ez az esemény nemcsak a nagyváradiaknak, de még csak nem is az erdélyieknek, vagy a katolikusoknak szóló üzenet. Történelmi pillanat volt, amely a szakrális tartalmon túl hűségről, megmaradásról, kiállásról, emberségről szól" - hangsúlyozta Schmitt Pál.
Az államfő szólt arról: "a világ látszólag folytonos bomlásban van, megannyi helyen látjuk a szétesés, az értékvesztés tüneteit. De egyre több a reményteli pillanat: a magunkra találás, a bizalom visszanyerésének élménye is". "Ilyen magunkra találás, hogy idén végre törvényi alapokkal, és minden korábbinál egyértelműbben mondtuk ki a magyarok összetartozását" - hangsúlyozta Schmitt Pál.
Mint mondta, "a magyar polgárok akaratának kiteljesedéseként a spirituális, érzelmi ragaszkodást" most jogi kapcsolat is megpecsételheti. Idén augusztus 20-án lépett hatályba a gyorsított eljárásban megszerezhető állampolgárságról szóló törvény - mutatott rá az államfő, hozzátéve: "e régóta várt, kinyújtott kéz lehetővé teszi, hogy még jobban támaszkodjunk egymásra". Ez minden magyar közös öröme és a hétköznapokban nyer gyakorlatias értelmet. A nemzethez való kötődés ugyanis nem csak a magasztos pillanatok ideig-óráig tartó jó érzése. "Magyarságunk elválaszthatatlan tőlünk" - szögezte le Schmitt Pál.
A díszebéden 16 határon túli magyar egyházi méltóság vett részt: Pap Géza református püspök (Erdélyi Református Egyházkerület), Csűry István református püspök (Királyhágómelléki Református Egyházkerület), Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök (Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház), Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök (Erdélyi Unitárius Egyház), Fazekas László református püspök és Fekete Vince főgondnok (Szlovákiai Református Keresztény Egyház), Herdics György címzetes apát-kanonok (Dunaszerdahelyi Római Katolikus Egyház), Pásztor Zoltán püspöki helynök (Kassai Római Katolikus Egyházmegye), Mahulányi József püspöki helynök (Besztercebányai Római Katolikus Egyházmegye), Német László római katolikus püspök (Nagybecskereki Római Katolikus Egyházmegye), Pénzes János római katolikus püspök (Szabadkai Római Katolikus Egyházmegye), Dolinszky Árpád szuperintendens (Evangélikus Keresztyén Egyház), Zán Fábián Sándor református püspök (Kárpátaljai Református Egyház), Bendász Dániel görög katolikus főesperes és Egressy Miklós görög katolikus esperes (Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye), Pogány István általános helynök (Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye). Transindex