Jean–Claude Périsset apostoli nuncius-érsek előterjesztése alapján XVI. Benedek pápa saját kezűleg aláírt levélben köszöntötte a jubiláló Bálint Lajos érseket. Huszonöt évvel ezelőtt, 1981. szeptember 29-én szentelte püspökké dr. Jakab Antal megyéspüspök a főegyházmegye immár nyugalmazott főpásztorát a gyulafehérvári székesegyházban. Bálint Lajos /sz. Csíkdelne, 1929. júl. 6./ érettségi után a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán folytatta tanulmányait. Márton Áron püspök letartóztatását követően a teológiai főiskolán békepapok voltak, ezért Bálint Lajos ötévi kényszermegszakítással fejezte be tanulmányait. 1957-ben szentelte pappá Márton Áron püspök. 1981-ben . szentelte püspökké dr. Jakab Antal megyéspüspök. Kilenc évi segédpüspöki működése alatt előszeretettel látogatta a szórványban és nehéz körülmények között működő lelkipásztorokat. 1990. április 29-én vette át a gyulafehérvári egyházmegye vezetését. 1991. augusztus 5-én a pápa őt nevezte ki Gyulafehérvár első érsekének. Bálint Lajos a szolgálatot 1993 végéig vállalhatta, amikor súlyos szívműtétjét követően, megromlott egészségi állapota miatt lemondásra kényszerült. Jelenleg Székelyudvarhelyen él, és egészségének függvényében látogatja a plébániákat, esetenként püspöki szolgálatot is végez. Püspökké szentelésének 25. évfordulóján nem óhajtott ünneplést. /Bálint Lajos ny. érsek köszöntése. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 8./

Sütő Andrást írótól búcsúztak október 7-én Marosvásárhelyen családtagjai, pályatársai, tisztelői. A ravatal mellett székely ruhás ifjak álltak díszőrséget. Az író ravatalánál a Vártemplom zsúfolásig megtelt, rengetegen álltak az udvaron. Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök az írót Isten gyertyájának nevezte, amelyet „elfújt a betegség kavargó szele”. Rámutatott: „ő világított a diktatúra idején, a börtönök mélységein is”. Markó Béla, a RMDSZ elnöke hangoztatta: „Nagyon fáj a magyar kultúra hatalmas átka és áldása, hogy nem elég nagyot alkotni, zseniálisan kezelni a nyelvet, mert ráadásul tettekben is nagynak kell lenni, nem csak szóban”. Sütő András nemcsak a „könyvtárszobák csendjében” élte életét jó könyveket írva, hanem cselekvéseiben is sokat tett a magyarságért. „Sorsa erdélyi sors. Könnyű is, nehéz is, kanyargós is néha, szerették is sokan, bántották is méltatlanul néhányan, de végül útjáról nem lehetett letéríteni”. Megszenvedett, vagyis hiteles életút volt az övé – mondta a szónok, úgy fogalmazva, hogy az elhunyt író mindvégig hitt abban: lehetséges a nemzeti egység. „Sütő András nem áldozat volt elsősorban, hanem közösségének egyik kiemelkedő szellemi vezetője, aki nehéz helyzetben is a helyén maradt, és erőt tudott adni nekünk”, mondta. Az 1990-es marosvásárhelyi konfliktusra Markó így fogalmazott: „melyik nemzet fogadná el költőjétől rajtunk kívül, hogy maga is kimenjen a harctérre, hogy páratlan szép szavú írója gyertyás-könyves tüntetés élén menetel, majd a bajban is legelöl már-már életével fizet rövid szabadságáért?”. Ilyen naiv, lelkes, szenvedélyes, önmagához kegyetlen nemzet a magyar, és ennek a nemzetnek a lelkét fejezte ki drámában, prózában, esszében Sütő András. Csoóri Sándor úgy fogalmazott: Sütő András Illyés Gyulához méltó rangon magát a magyar nyelvet tette alkalmassá arra, hogy a földből az égig érő tilalmak ellenére fájdalmainkat, haragunkat, apokaliptikus sérelmeinket elmondhassuk. Sütőt fiatal korában megérintette a szocialista romantika, előtte is kinyílt a politikai tér, de minél előbbre jutott, élményei annál riasztóbbakká váltak. „Félárbócra leengedett tekintete hozzásegítette őt ahhoz, hogy ne vitesse magát tovább újabb és újabb szelekkel, és megtörtént a felébredés. A kisebbségi magyar író önkéntes feltámadása megélénkítette az egész Kárpát-medencei magyar irodalmat” – mondta Csoóri. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke beszédében hangsúlyozta: elvesztettünk ugyan egy csodálatos embert, egy nagyon nagy alkotót, de az ad erőt, hogy nem ment el közülünk; itt maradt örökül életműve, emberi és írói magatartása. Mircea Dinescu költő azt fejtegette: Sütő András életművére nemcsak a magyar, de a román irodalom is joggal büszke lehet. Görömbei András debreceni irodalomtörténész „a magyarság égtartó emberének” nevezte az elhunyt írót. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke is azt a gondolatot bontotta ki, miszerint Sütő András nemcsak irodalmi műveivel, szép szavaival, de személyes áldozatvállalásával is példát mutatott. A temetésen részt vett a Szili Katalin vezette magyar parlamenti küldöttség, jelen volt ugyanakkor a magyar művészeti és tudományos közélet számos neves képviselője, így Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. /Gyertya volt a diktatúra ködös éjszakáiban. Több ezren kísérték utolsó útjára Sütő Andrást. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./ Csoóri Sándor így búcsúztatta: „A történelem a Te kérdéseidre válaszol majd, András. Ahogy a vértanúkéra szokott mindig. Tizenhat év óta még sosem írtam le, hogy Te nemcsak sebesültje voltál egy gyalázatos eseménynek, hanem a vértanúja is. Egy lassított, késleltetett sorsú vértanúja. A szemüregben megrekedt szemcsonkban fejlődött ki a gyilkos melanoma, amely sokáig hóhérkodott Veled, mint Hunyadi Lászlóval a fekete ruhás bakó.” /Lokodi Imre, Bakó Zoltán: Végső búcsú Sütő Andrástól. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Székely Nemzetgyűlés összehívásáról döntött és a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírását szorgalmazta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hétvégi sepsiszentgyörgyi ülésén. Az SZNT a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírását sürgette, mégpedig Románia január 1-jén esedékes európai uniós csatlakozása előtt, ezt hangsúlyozta Csapó József, az SZNT elnöke. A testület úgy határozott: összehívja a Székely Nemzetgyűlést november 4-re, Sepsiszentgyörgyre, amelynek napirendjén a népszavazás szerepel. Az SZNT ugyanakkor felkéri a székelyföldi megyei és helyi önkormányzatokat, hogy írjanak ki népszavazást a Székelyföld autonómiája tárgyában. Ha az nem történik meg, illetve, ha a román hatóságok megakadályozzák, hogy a vonatkozó határozatoknak érvényt szerezzenek november 4-ig, az SZNT javasolja majd a Székely Nemzetgyűlés számára, határozzon a székely nép részvételével megtartandó belső népszavazásról. /Népszavazást kezdeményez az SZNT. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

Gyurcsány Ferenc kormányfő bizalmat kapott a parlamenttől. Gyurcsány Ferenc kormányfő lemondásáig minden nap délután öt és hat között az ellenzék parlamenti képviselői ott lesznek a Kossuth-téren. Ezt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke jelentette be október 6-án, miután bizalmat szavaztak a parlamentben Gyurcsány Ferencnek. A Kossuth téri nagygyűlésen Orbán Viktor bejelentette: az erkölcsi rend helyreállításának érdekében a politikusoknak „tiszta lappal kell indulniuk”, ezért útjára bocsátják az „Igen, Magyarország” Chartát. Felszólított minden tisztségviselő politikust, hogy csatlakozzon a Chartához, igent mondva ezzel a politikusok példamutatására. Ugyanakkor bejelentette, hogy az ország stabilitása érdekében nem követelnek előrehozott választásokat, de elvárják, hogy a kormánypártok állítsanak „új, hiteles miniszterelnököt” és szakértőkből álló nemzeti egységkormányt az ország élére. Az MSZP párt szóvivője, Nyakó István ezzel szemben leszögezte: az MSZP-nek most nem az a dolga, hogy a „képzavarokkal tűzdelt orbáni beszédet” megfejtse, hanem az, hogy a gazdasággal, az ország békéjével és nyugalmával, az előttük álló reformokkal foglalkozzon. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke szerint a kormány megkapta a felhatalmazást programja végrehajtásához, s „mostantól kezdve nem kell foglalkozni Orbán Viktorral, amíg kívülről akarja gyengíteni a magyar parlamentáris demokráciát”. Az MDF közleményben leszögezte, hogy a magyar ellenzéknek nem Chartára, hanem alternatív programra van szüksége, amivel a Fidesz még mindig adós, így „továbbra is az a helyzet, hogy a jelenlegi kormánnyal szemben kizárólag a Magyar Demokrata Fórumnak van programja”. Mintegy nyolcvanezren hallgatták Orbán Viktor beszédét. /Guther M. Ilona: Folytatódik a politikai kötélhúzás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Csehországtól Lengyelországig, Magyarországtól Romániáig és Bulgáriától Észtországig a politikai életet kormányválságok bénítják meg. Mindenfelé patthelyzet alakul ki. A társadalom azonos nagyságrendű többségekre tagolódik. Bíró Béla szerint nem igaz, hogy a térség diktatúráiban mindig egy kisebbség terrorizálta volna a többséget. Szerinte a diktatúrákban a hatalmat Németországban, Oroszországban és Kelet-Közép-Európa csatlós államaiban is egy többség ragadta magához. /Bíró Béla: Többségi demokrácia. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

A mögöttünk lévő másfél évtized alapján úgy tűnik, 1956 eszméje vereséget szenvedett, vagy legalábbis nem aratott végleges diadalt – jelentette ki Pomogáts Béla irodalomtörténész október 7-én Nagyváradon A magyarok vére – 1956 az irodalomban című szimpóziumon, amelyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Partiumi Írótábor Egyesület szervezett. Pomogáts szerint az 1956-os katonai vereséget ellensúlyozta az erkölcsi győzelem, azonban ez a diadal „elherdálódott” a hétköznapokban. Az előadó szerint a rendszerváltás utáni kormányok sem azonosultak maradéktalanul a forradalom eszméjével. Mint mondta, ebből a helyzetből az jelenthet kiutat, ha az ötvenhatos szervezetek felfedezik és újrafogalmazzák a forradalom eszményeit: a nemzeti szolidaritást, a nemzeti elkötelezettséget és az erkölcsi emelkedettséget. „Az ötvenedik évforduló egy meghasonlott országot talál” – vélte az előadó, aki szerint fennáll a veszély, hogy október 23-án az együtt ünneplés helyett általános verekedésbe torkollik a megemlékezés. /Az 1956-os szabadságharcra emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./

A Szentegyházi Hagyományőrző Huszár Egyesület tagjai Erdélyben is egyedülálló módon emlékeztek az aradi vértanúkra. Az Őszi hadjárat elnevezésű, négynapos rendezvény október 6-án, csütörtökön a magyarországi – bicskei, pécsi, szarvasi, budapesti – huszárok fogadásával kezdődött. A program másnap megemlékezéssel, huszártanya-avatással és hangversennyel folytatódott, amelyen a Szentegyházi Gyermekfilharmónia tagjai a helyi huszárokkal közösen ’48-as dalokat adtak elő. – 1849-ben Bem József tábornok felszólította a székelyeket, hogy jöjjenek harcba, mert az osztrákok ellepték a hazát – mesélte Mihály József, a Szentegyházi Hagyományőrző Huszár Egyesület kapitánya. A hétvégi játékokon nyolcvan, korhűen felöltözött lovas huszár, valamint több mint húsz – fegyverkovácsokat, felcsereket, állatgondozókat, ételt, bort szállító – szekér vett részt. Az egynapos verbuválás alatt több tíz kilométert lovagoltak: Szentegyházáról indultak, és Lövéte, Homoródalmás, valamint Homoródszentmárton érintésével az Ilona-völgyén át estére érkeztek vissza a kisvárosba. Az említett településeken tánccal verbuválták a helyi legényeket a harcba. Íjász- és lovasbemutatóval ért véget az Őszi hadjárat. /Kozán István: Őszi hadjárat Szentegyházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 9./

Október 7-én a közigazgatásilag Kézdiszentlélekhez tartozó Kézdiszárazpatakon népes piliscsabai küldöttség jelenlétében kettős ünnepségre került sor. Bodó Imre plébános, tiszteletbeli főesperes meghívására az 1798-ban épített templomban megtartott ünnepi szentmisét Tamás József segédpüspök celebrálta. Az Ópra Benedek Általános Iskola udvarán vette kezdetét az ünnepség. Első alkalommal avattak díszpolgárokat, post mortem néhai Deli Árpád és fia, dr. Deli Árpád, a falu jótevői kapták meg a címet. A két Deli, apa és fia által nyújtott önzetlen támogatás a diktatúra éveiben kezdődött, és a mai napig folytatódik. A szobor elkészítése is nekik köszönhető. Tamás Károly kézdialmási iskolaigazgató által elkészített Márton Áron-faszobrot Tamás József segédpüspök leplezte le és szentelte meg. /Iochom István: Díszpolgár- és szoboravatás (Kézdiszárazpatak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 9./

„Az RMDSZ vezetősége még nem foglalkozott a Székely Nemzeti Tanács meghirdette autonómia-referendum kérdésével, székelyföldi parlamenti képviselőként azonban nem hiszek a népszavazásban” – nyilatkozta Kelemen Hunor parlamenti képviselő annak kapcsán, hogy az SZNT még Románia 2007-es EU-csatlakozása előtt népszavazást rendezne a területi autonómiáról. Kelemen szerint népszavazás nélkül is kijelenthető, hogy a régió lakosságának több mint kilencven százaléka akarja az autonómiát. Az RMDSZ szerint első lépésként, jogi és intézményes keretként a székelyföldi önkormányzati társulást kell létrehozni, azután pedig listázzuk azokat a törvényeket, cikkelyeket, amelyeket módosítani kell a területi autonómiával kapcsolatos koncepciók gyakorlatba ültetéséhez – szögezte le Kelemen Hunor, az RMDSZ Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke. Az RMDSZ elfogadta az SZNT „kinyújtott jobbját”, arról kell vitázni, hogy milyen eszközök visznek közelebb a célhoz. Már akadnak a román közéletben, akik nem utasítják el élesen a területi autonómia gondolatát. – Nemrég például Renate Weber volt elnöki tanácsos figyelmeztetett arra, mennyire hamis az állítás, miszerint Európában nincs modell a területi önrendelkezésre – jelentette ki Kelemen Hunor. Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt elnöke felszólította az államfőt és a miniszterelnököt: a Legfelsőbb Védelmi Tanács keretében foglaljon állást a Csapó József SZNT-elnök által a hétvégén beharangozott autonómia-referendumról. Sorin Oprescu, az ellenzéki alakulat szenátora a felsőház plénuma előtt elmondott beszédében irredentizmussal vádolta az RMDSZ elnökét és az SZKT tagjait az etnikai alapú önrendelkezés szorgalmazásáért. Emil Boc demokrata pártelnök elhatárolódott a „területi szeparatizmust” célzó kezdeményezésektől, beleértve a regionális népszavazást, majd közölte: alakulata és az RMDSZ viszonya kizárólag alkotmányos keretek között lehetséges. /Rostás Szabolcs: Az alkotmány módosítását, és nem az SZNT autonómia-referendumát támogatja az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./

Az erdélyi magyar közösség szervezetei kimozdulni látszanak a közképviseleti állóháború megmerevedett frontvonaláról. A nemrég létrehozott Szövetség a Székelyföldért társulás, az RMDSZ, az SZNT és az MPSZ képviselőinek részvétele egymás rendezvényein, megbeszélésein, a területi autonómia szükségességéről kialakuló egyre nagyobb azt jelzi: elkezdődött egy közeledési folyamat a két pólus között. Az SZNT és az MPSZ berkeiből eddig inkább bizalmatlan visszafogottság érezhető, az RMDSZ átlépett ellenzéke térfelére. Az előrehozott választások témája nem tekinthető lezártnak. Számos jel utal arra, hogy a bukaresti vezetés az uniós csatlakozás után megszabadulna az RMDSZ-től, a szövetségnek így tehát minél több szavazatot kell begyűjtenie. Így azok szimpátiáját is vissza kell szereznie, akiknek rokonszenve az elmúlt években az SZNT, az MPSZ vagy az EMNT kezdeményezései felé irányult. /Fall Sándor: Az összeborulás árnyéka. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./

Újabb belpolitikai vihart kavart Magyarországon a Magyar Szocialista Párt (MSZP) zárt ülésein kiszivárogtatott beszédek. Gyurcsány Ferenc hatalmas botrányt előidéző beszéde után most Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszteren és Szekeres Imre MSZP-elnökhelyettesen volt a sor. Október 8-án, vasárnap a magyar közszolgálati rádió Lamperth Mónika zárt ajtók mögött elmondott beszédéből hozott részleteket nyilvánosságra. A rádió által sugárzott felvételen a miniszter asszony október 7-én, az MSZP országos választmánya előtt az elvesztett önkormányzati választásokkal kapcsolatban azt mondta: „higgyétek el, tudjuk a dolgunkat. Én olyan javaslatot fogok a kormány elé terjeszteni, ami a kormánypárti politikusoknak és a szocialista politikusoknak erős lehetőséget és mandátumot ad a regionális területfejlesztési tanácsban.” Lamperth Mónika áthúzná azokat a számításokat, amelyek szerint „innentől a Fidesz fogja osztani a pénzt”. Dávid Ibolya, az MDF elnöke szerint Lamperth Mónika kiszivárgott mondatainak tartalma az, hogy helyzetbe akarja hozni a szocialistákat a Fidesszel szemben. Amit Lamperth Mónika mondott, „az a demokráciában egy miniszter részéről elfogadhatatlan”. Nyilvánosságra került Szekeres Imrének is a fejtegetése, amelyben az MDF-hez és az SZDSZ-hez való viszony újragondolásáról beszél. A Szabad Demokraták Szövetsége országos kispártból budapesti középpárttá vált. Ezzel szemben – vélte Szekeres – az MDF országos kispárttá vált, sok fontos mandátummal. Tizenegy megyében van jelentősége az MDF által megszerzett mandátumoknak. Az MSZP-nek új viszonyt kell ebben a vonatkozásban is kialakítani – mondta. /További MSZP-lejárató felszólalások szivárogtak ki. Ezúttal Lamperth Mónika és Szekeres Imre „elszólásai” kerültek nyilvánosságra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Vérző, több esetben súlyosan sérült emberekkel teltek meg Budapesten a fogdák a kormányellenes tüntetések folyamán, miután a rendőrség példátlan brutalitással, sokszor súlyos sérüléseket okozva lépett föl nemcsak az utcai harcokban résztvevők, hanem békés polgárok ellen is. A lefogottakat egybehangzó beszámolók szerint a börtönökben is megalázták és bántalmazták, és sokukat előzetes letartóztatásba helyezték anélkül, hogy kivizsgálták volna ügyüket. Egyre többen megtorlásról beszélnek. A kegyetlenkedéseket az Országgyűlés emberjogi bizottsága is vizsgálja. Körülbelül kétszáz embert fogtak le a rendőrök. Közülük nagyon sokan ártatlanul kerültek a fogdákba, ráadásul összeverve, esetenként súlyos sérülésekkel. Egyikük Barna Tibor, szeptember 20-án hajnalban hazafelé tartott, beszédbe elegyedett négy-öt fiatallal, amikor egy mellékutcából rendőrosztag tört elő. A fiatalember társaival együtt menekülni kezdett az ütésre emelt gumibottal rájuk rontó rendőrök elől. Egy kapualjba húzódtak, a rendőrök beérték őket, és válogatás nélkül verték a fiatalokat, köztük lányokat, majd megbilincselték és folyamatos ütlegelés mellett egy közeli épület udvarára vitték őket. Itt letérdeltették őket a fallal szemben, s így kellett maradniuk körülbelül másfél óra hosszat. Később a Víg utcai rendőrkapitányságra vitték őket, ahol ismét letérdeltették a foglyokat. A politológus és etnográfus végzettségű, jelenleg katolikus hittanári diplomája előtt álló fiatalembert csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkal vádolják. Barna Tibor kiszabadulása után a Kossuth téren arról számolt be, hogy a lefogottakat többször megverték. A fiatalember ügyvédjén keresztül büntetőfeljelentést tett a rendőrök ellen. A negyvenöt esztendős rendezvényszervező, Z. László szeptember 20-án hazaindult a Kossuth térről. Az egyik mellékutcából rohamrendőrök rontottak ki. Z. László hátranézett, látta, hogy néhány lépésre vannak az egyenruhások. Ösztönszerűen futni kezdett, de utolérték, elgáncsolták, és a hátára, valamint a kezére ugrottak. Azonnal érezte, hogy eltört a keze, mondta is a rohamrendőröknek, akik válaszul ráordítottak: „Dögölj meg!” Hátrabilincselték és törött kezénél fogva fölemelték, úgy vitték az egyik mellékutcáig. Eközben pokoli fájdalmai voltak. Amikor megpróbálta feléjük fordítani a fejét, beleütöttek az arcába.     Z. Lászlót rabszállító autóval a XIV. kerületi rendőrkapitányságra vitték, ahol már több fogoly is állt az udvaron a falnál. A férfi könyöke, csuklója sokszorosára duzzadt. Mentőt hívtak, kórházba szállították. A vizsgálat során kiderült, hogy a csuklója több helyen eltörött, a könyöke pedig kificamodott és deformálódott. Sínbe tették, az intenzív osztályra vitték, majd a rendőrök odabilincselték a bal karját a kórházi ágyhoz.     Másnap megoperálták, négy és fél óra hosszat tartott a beavatkozás. A műtét után ismét az ágyhoz bilincselték. A nővér kérte a Z. Lászlót őrző rendőrt, vegye le a bilincset, hogy megmosdathassa a férfit. Az őr gorombán megtagadta ezt, sőt hozzátette, hogy ha az utcán meglátja Z. Lászlót, agyonveri. Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvezetője elmondta, garázdaság vagy hivatalos személy elleni erőszak esetében példátlan gyakorlat, hogy a lefogottak kilencven százalékát bárminemű bizonyíték és az egyes esetek külön-külön történő kivizsgálása nélkül harminc nap előzetesbe helyezik. A másodfokú határozatok igazolták a jogvédők álláspontját, és sok embert a tárgyalásra szabadlábra helyeztek. A rendőrség nem tervez belső vizsgálatot annak feltárására, milyen törvénysértéseket és túlkapásokat követtek el a rendőrök intézkedéseik közben. Ékes Ilona, az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának fideszes tagja hivatalból több büntetés-végrehajtási intézetben járt, hogy a helyszínen tájékozódjék a fogva tartottak állapotáról, letartóztatásuk körülményeiről. Ékes Ilona találkozott olyan fogva tartottakkal, akiknek súlyos sérüléseik vannak. A bizottság tagjához folyamatosan érkeznek a hírek, amelyek némelyike kínzásokról szól. A képviselő asszony találkozott olyan lánnyal, akinek betört a feje, egy másik lányt pedig vesén rúgták. Ékes Ilona szerint a tüntetések folyamán lefogottaknak csak mintegy húsz százaléka lehet olyan személy, akit kellő alappal gyanúsítanak bármivel is. A képviselő asszony úgy véli, nem az igazságszolgáltatás, hanem a megfélemlítés volt a cél. /Ágoston Balázs: Ismét piros volt a vér a pesti utcán. Megtorlás és megfélemlítés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./

Kelet-Európa népei menetrendszerűen visszaválasztják a kommunista állampártok utódjait, tőlük várva a demokráciát, a jólétet. Ez jelzi azt a szellemi és erkölcsi rombolást, amelyet a félévszázados diktatúra végzett. Az újraválasztásban Magyarország élenjár, ott ugyanis el sem engedték a hajdani MSZMP utódját, hanem újra bizalmat szavaztak a balliberális koalíciónak. Mély erkölcsi válságban van a magyar társadalom nagy része. A hazudozó miniszterelnököt és csapatát továbbra is szimpátia kíséri, legalábbis az ország egyik felének részéről. Ma már nincs közszolgálati televízió, az MTV párttelevízióvá silányodott, ahol csak liberális vagy baloldali szerkesztők készíthetik a műsort. A magukat nagyra tartó értelmiségiek magyarázzák, dicsérik a hírhedt balatonőszödi beszédet. Aggasztó az a tömeges Orbán-fóbia, amely áthatja az egész balliberális oldalt. Most sem Gyurcsány arcátlansága a téma, hanem az ellenzék vezére. /Gábor Attila: Quo vadis, Magyarország? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./

A balatonőszödi Gyurcsány-beszéd az utolsó csepp volt a pohárban – nem sokkal ezután a Kossuth téren megjelentek a kormányfő és a kormány lemondását követelő első tüntetők. A néhány napig tartó heves megmozdulásokat követően a tüntetések ugyan békés mederbe terelődtek, de a kormányfő hányaveti kijelentése ellenére – „két-három napig ott lesznek, aztán megunják és hazamennek” – azóta is nap mint nap folytatódnak. A köztársasági elnök kétszer intette a miniszterelnököt, ideje lenne félreállni. Az MSZP, és vele együtt az SZDSZ azonban kiállt mellette. A Le Figaro írta: „a sztálinista képzésű aparátcsikok mint mindenkor, most is megvetik saját népüket”. Az október 1-i önkormányzati választásokon elért ellenzéki siker jelentőségét igyekeztek alábecsülni. A kormányoldal mellett Dávid Ibolya is minden alkalmat megragad arra, hogy hazugsággal vádolja Orbán Viktort. Konrád György, a Kádár-rendszer egyik jeles ellenzékije, a közszolgálati tévében az Árpád-sávos zászlót, a Kossuth téri tüntetőket fasisztának, nyilasnak nevezte. /Asztalos Lajos: Bizalmat szavazott önmagának! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Egyetlen magas rangú meghívott, állam- vagy kormányfő, külügyminiszter sem mondta le részvételét az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából sorra kerülő budapesti ünnepségeken. Az MTI információi szerint 34 állam-, illetve kormányfő vesz részt azokon a rendezvényeken, amelyek október 22-én és 23-án lesznek a fővárosban. /Senki nem mondta le a részvételt a budapesti október 23-i ünnepségeken. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./

Marosvásárhelyen 1956-ban diákszövetségi gyűléseken előfordultak bátrabb hozzászólások. Bárányi Ferenc említette meg visszaemlékezéseiben, hogy Wiener Ferenc, az intézmény pártalapszervezetének egyik vezére állítólagos román provokációra hivatkozva, egyetemi őrséget szervezett Bárányi Ferenc és Komáromi Mihály diákvezérek alá toborzott hangadókból. Így ezeket – vagyis az egyetem esetleges hangoskodóit – végig ellenőrzése alatt tarthatta, s még arról is gondoskodhatott, hogy közéjük beépítse besúgóit.      Októberben, a gyűlésén Toró Árpád hatodéves, Nagy Lajos negyedéves vagy Kiss András és László Ildikó akkori harmadéves hallgatók meg mások is kényes kérdéseket feszegettek. Toró első hozzászólóként az eddig elmulasztott feladatokról beszélt, s Körösi Csoma Sándor szobrának visszaállítását, a hajdani Bolyai Gimnázium nevének visszaadását, a Bolyai sír ápolását, a magyarságunk megőrzését emlegette. Nagy Lajos (emlékiratában rögzítette) a diákság sorsával kapcsolatos kérdéseket feszegetett. Kiss András hozzászólásában egymás kölcsönös megismerését reklamálta román–magyar viszonylatban. László Ildikó Trianon igazságtalanságát is emlegette. A legnagyobb jelentőségű tett Toró Árpád és Gergely Tibor hatodévesek által összeállított 12 pont felolvasása volt. Ugyanekkor Nagy Lajost az egyetem IMSZ kultúrfelelősének választotta az egyetemi IMSZ küldöttgyűlés. Szép kezdeményezés volt az Ady Kör létrehozása és egy folyóirat kiadásának terve. Egyszer a negyedévesek a gyülekezési tilalom ellenére előadás után libasorban mentek fel a főépületig. A rettegett rektor, Andrásofszky Tibor tombolt és politikai tüntetésnek nevezte a cselekedetet. A „libasor” később is ott szerepelt a halmazati bűnök között. A Bolyai-sír megkoszorúzásakor a temetőben hemzsegtek a civil ruhás szekusok. Az egyetem vezetősége egyöntetűen foglalt állást az ellenforradalom definíció mellett. A besúgók adatait gondosan begyűjtötték, de egyelőre jegelték őket.   1957-ben ugyanez a diákság szemtanúja lehetett Kádár János marosvásárhelyi látogatásának, melynek legsötétebb momentuma az emlékezetes beszéd volt: lemondott az erdélyi magyar kisebbség sorsába való beleszólás lehetőségéről.   1959-ben a kommunista vezetés Marosvásárhelyen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben is elérkezettnek látta az időt a magyartalanításra. Előzőleg  Andrásofszky Tibor  rektor a tél folyamán hatalmas nagytakarítást végzett, tucatjait szórta ki az ártatlan és a bélyeges diákoknak. Ezután a gyűlésen még csak a tanári kart vették elő és alázták meg. Ennek lett áldozata a még aznap letartóztatott Kóródi Ferenc tanár, a híres Egyetemi Népi Együttes vezetője is. Ő 17 évet kapott. Mások, mint Lőrincz Endre András vagy Pápai Zoltán professzor, megalázó önkritikával úszták meg, de volt olyan is, mint pl. Szerémy Lajos tanársegéd, akinek el kellett hagynia a várost. A diákok meghurcoltatása ezután következett. Először Csernik Zoltán zseniális ötödéves hallgatót exmatrikulálták, majd három hallhatót /köztük a mostani emlékezés íróját/ zárták ki az „ellenséges magatartás miatt: Szász Istvánt, Katz Pált, és Nagy Lajost. Ellenséges megnyilvánulásaik miatt a szankcionált két hallgatót az egyetem, Bárányi Ferencet /abszolválása után két évig nem állhat államvizsgára/ és Kiss Andrást /az V. évfolyam befejezése után exmatrikulálják. Amennyiben ez év alatt a termelésben olyan tevékenységet fejt ki, hogy méltónak bizonyul tanulmányai befejezésére, beiratkozhat a hatodik évfolyamra/. Később valamennyi kizárt és szankcionált hallgató orvos lett. Bárányi Ferenc az 1989-es változás után Románia egészségügyi minisztere is volt. /Szász István Tas: 1956 Erdélyben. A forradalom és utóélete a marosvásárhelyi orvosi egyetemen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./

Pécsi L. Dániel Budapesten élő jelképtervező Erdély szerelmese lett, mely szerelem csakhamar átterjedt a többi elszakított területre is. A rendszerváltozás óta szervezője és résztvevője a felvidéki honismereti kerékpártúráknak. Pécsi L. Dániel a kilencvenes évek közepén kezdte el felkérésre elkészíteni első címereit. Járja a Kárpát-medencét, és csak tiszta forrásból gyűjti az adatokat az újabb és újabb címerekhez. Így mára már több mint száz címerét avatták fel szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban, a 2000-ben tartott Református Világtalálkozó alkalmából elkészítette valamennyi magyar református püspökség címerét szerte a nagyvilágban. Közben Bartók Béla útján című vándorkiállítása járja a Kárpát-medencét, közel a harmincadik megrendezéshez. Jelenleg Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Emlékházban látható a tárlat, majd október 14-én Kolozsváron a Farkas utcai református templomban mutatják be, a történelmi címerek társaságában. Pécsi L. Dániel jelképtervező jelmondata: „Nemcsak nyelvében, jelképeiben is él a nemzet.” /Okos Márton: Egy kései végvári vitéz. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./

Október 9-én volt a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bábtagozatának bemutatója, Arany János A fülemile című költeményét Nagy Kopeczky Kálmán rendezte és alkalmazta bábszínpadra. Az első előadásra – a bábszínházi bemutatók hagyományát követve – vidéki gyerekeket hoztak el a szentgyörgyi stúdióterembe. A tervek szerint a sepsiszentgyörgyi közönség előtt összesen 18 alkalommal játsszák ebben a hónapban. Ezt követően a felső-háromszéki falvakba indul turnéra a társulat. /Bábszínházi bemutató a sepsiszentgyörgyi színházban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./

Bikfalvi György tasnádi nyugalmazott műbútorasztalost, könyvkereskedőt 17 éves korában tartóztatta le a Szekuritáté. 15 év kényszermunkára ítélték. Tasi Gyula nevű korábbi iskolatársa által csatlakozott a Nagyváradon fiatalok által megalakított Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetéhez, a SZVISZ-hez. A Szabad Európa Rádió híradásaiból tájékozódva terveket gyártottak. Ő sejtvezető volt Tasnádon, feladata emberek beszervezése volt. A szervezet évekig élt, egymáshoz kapcsolta a fiatalokat. Ápolták a magyarságtudatot. Amikor Tasnádon megszűnt a magyar középiskola, röpcédulákon tiltakozott. Ez volt a főbűne, meg a magyarságtudat ápolása, ami miatt később letartóztatták. A szervezet felgöngyölítése 1960 októberében kezdődött. Bikfalvi Györgyöt 1961. január 13-án vitték a váradi szekura. Mindössze 17 éves volt, mégis hatan jöttek érte, a helyi rendőrfőnök kíséretében. Mikor elhurcolták őt, kint volt az egész utca. Gumibottal verték. Kb. egy évig tartott a kihallgatás, kimerültek, éjjel sem hagyták őket aludni, többször megtörtént, hogy kivitték a hidegzuhany alá, aztán a szabadba, rugdosták, szíjjal verték őket. 1961. szeptember 15-én megkezdődött a tárgyalásuk. Románul nem tudott, aláíratták vele a jegyzőkönyvet, amiről mai napig sem tudja, mit tartalmazott. Tasit és őt 15 év kényszermunkára ítéltek, Ruff Mihály pedig 6 év javítót kapott. 1962 áprilisának közepéig börtönben tartották Nagyváradon, ezután Jilavára került, a földalatti börtönbe. Innen Galacra vitték, majd a brailai nagyszigetre, kényszermunkára. Sok képzett emberrel volt együtt, úgy mint: Páskándi Géza író, Antal József református esperes, Kósza József katolikus esperes, Léta Áron unitárius esperes, Lőrinczi Mihály unitárius lelkész, Nyitrai Mózes későbbi unitárius püspök-helyettes. Ők előadásokat tartottak a fiataloknak, ki-ki a szakterületén. Arra törekedtek, hogy rendes, becsületes magyar embert neveljenek a fiatalokból. Végül 1964 júliusában hazaengedték őket, amerikai nyomásra. Vonattal jöttek haza, vasárnap reggel volt. Az utcára kitódultak az emberek, főleg azok, akik megjárták Oroszország poklait. /Buchmüller Ildikó: Erdélyi ötvenhatosok. A rossz jó oldala. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

Temesváron bemutatták Nagy András A Bang-Jensen ügy – ’56 nyugati ellENSZélben című könyvét. A szerző éppen a Csiky Gergely Állami Színházban volt, mert a magyar társulat bemutatta az ő darabjából színpadra alkalmazott A csábító naplóját. Az 1956-os magyarországi kommunistaellenes forradalomról és annak következményeiről érdekes adalékokat tudhattak meg a jelenlévők az író ismertetéséből. A dokumentumkötet az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és a Nyugat felelősségét, illetve a magyar menekültekkel és az otthon maradottakkal szembeni közönyét tárja fel a világszervezet egyik munkatársának, Paul Bang-Jensennek az áldozatkészségén és tragikus sorsán keresztül. A diplomata rádöbbent arra, hogy a szovjet titkosszolgálat (KGB) kémei beépültek az ENSZ-be, s a menekültek és hozzátartozóik címeit próbálták megszerezni, ő viszont nem szolgáltatta ki azokat, így mentve meg százakat a megtorlástól; szembeszegüléséért az életével fizetett, máig tisztázatlan körülmények között halt meg. Magyarországon tavaly jelent meg Nagy András könyve. /(Pataky): Az ENSZ és a nyugati világ felelőssége 1956-ban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10./

Megbeszélést folytatott október 10-én Traian Basescu államfő a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagjaival. A találkozón részt vettek a titkosszolgálatok – a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) – frissen kinevezett igazgatói, George Maior és Claudiu Saftoiu is. A találkozó fő témája a titkosszolgálatok levéltárában található iratcsomók átadása volt. Döntés született arra vonatkozóan, hogy a titkosszolgálatok levéltáraiban található összes szekus dossziéit átadják az átvilágító bizottságnak. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság tagja a megbeszélés után úgy nyilatkozott: azáltal, hogy „az államfő idehozta a titkos-szolgálatok vezetőit, megtöri az eddigi, itt uralkodó hangulatot: vagyis az alárendeltségi érzetet.” Basescu elrendelte: év végéig minden iratcsomót adjanak át. Dumitrescu megemlítette Basescunak, hogy bizonyos titkosítás alól feloldott, az átvilágító bizottságnak átadott dossziék alig néhány lapot tartalmaztak, gyakorlatilag csak a fedőlapokat. Claudiu Saftoiu közölte: november 15-ig újabb 6500 dossziét fognak az átvilágító bizottság rendelkezésére bocsátani az eddig átadott 12 121 iratcsomón kívül, a többit pedig év végéig átadják. /N.-H.D, P. A. M.: Basescu, Maior és Saftoiu az átvilágító bizottságnál. Év végéig az összes dossziét átadják – ígérik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Tagadja a bukaresti Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, hogy a magyar szaktárca felkérte a Verespatakra tervezett aranybányaprojekt engedélyezésének megtagadására. Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter a múlt héten leszögezte: tárcája azt javasolja az illetékes román hatóságoknak, ne fogadják el a Gold Corporation kanadai–román vegyesvállalat környezeti hatástanulmányát. Persányi mindezt azután közölte, hogy a minisztériuma által felkért szakértők 122 pontban összefoglalt véleménye szerint a beruházók által készített dokumentum alapvetően elfogult, téves alapkövetkeztetéseket, súlyos hiányosságokat és csak pozitív hangvételű értékeléseket tartalmaz. /Rostás Szabolcs: Román–magyar aranybányavita. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./

Románia tervbe vette, hogy díjmentesen és sürgősségi eljárással nyújt vízumot jövőtől a moldovai állampolgároknak, azt követően, hogy Románia EU- tagállam lesz, jelentette be Calin Popescu Tariceanu kormányfő. A miniszterelnök Moldova Köztársaság kormányfőjével, Vasile Tarlevvel tárgyalt és a megbeszélés egyik témája a két ország határánál alkalmazott politika volt Románia EU-csatlakozása után. Tariceanu elmondta, hogy diplomata vagy szolgálati útlevéllel rendelkező személyeknek már nem lesz szükségük vízumra. „Figyelembe véve a Moldova Köztársasággal létező különleges kapcsolatokat, Románia speciális és előnyös rendszert fog nyújtani ezen ország állampolgárai esetében a vízum megszerzésére” – hangsúlyozta a miniszterelnök. /Díjmentes vízum moldovaiaknak sürgősségi eljárással. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

Méltó helyre, Kolozsváron a Bocskai-szülőházba – azaz a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem előcsarnokába – került Dr. Berek Lajos ezredes, a magyarországi Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem dékánjának legújabb Bocskai-szobra. A szobor létrejöttének támogatója vitéz Bánkuti Géza, az ’56-os Magyarok Világtanácsának elnöke volt. A szoboravatón többek közt jelen volt Dr. Egyed Ákos történész professzor, Kötő József EMKE-elnök, Geréb Zsolt, a Partiumi Egyetem rektora, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke és Cseh Áron főkonzul. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke beszédében kifejtette: kevés nemzetnek és kevés városnak adatik meg az a gazdagság, hogy ilyen kis területen két király szülőházával büszkélkedhessen. – Az évszázadok távlatából lemérhetjük, mit tett Bocskai a magyarság Kárpát-medencei egységéért – fogalmazott Szilágyi Pál, a Sapientia rektora. Berek Lajos elmondta, hogy Kolozsváron ez már a második Bocskai-szobra, az elsőt tavaly adományozta az Erdélyi Történeti Múzeumnak. /Nagy-Hintós Diana: Újabb Bocskai-szobor Kolozsvárott. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Október utolsó vasárnapján a tordai reformátusok az úrvacsorai szertartás alkalmával kezükbe vehetik azt az 1697-ben készült ezüstkelyhet, amelyet 1971-ben az Országos Történelmi Múzeum elvitetett Bukarestbe. A kehely többéves párbeszéd eredményeként került haza, jelezte Nagy Albert ótordai református lelkész. Az ótordai református egyházközség a kelyhet először 300 éves „születésnapján”, 1997-ben kérte vissza. Akkor a kérést elutasították, arra hivatkozva, hogy az ország törvényei szerint a visszaszolgáltatás lehetetlen. Tavaly Nagy Albert ismét kérte a kelyhet. Az illetékes hatóságok nem voltak hajlandók mozdulni. Az RMDSZ-képviselők közbelépésének köszönhetően azonban lépések születtek. /Ladányi Emese Kinga: Hazakerült a tordai reformátusok több száz éves kelyhe. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Korabeli dokumentumok, kiadványok, fényképek őrzik a legnagyobb székely, báró Orbán Balázs emlékét szülőfalujában, Székelylengyelfalván. Zepeczaner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója régóta dédelgetett álma vált valóra a múlt hét végén: a székelylengyelfalvi Orbán-kúriában – amelyben óvoda és iskola működik jelenleg – rendeztek be egy szobát Orbán Balázs emlékére. /Orbán Balázs- emlékszoba. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./

A tűrőképesség határát súrolta a hírhedt „négyesfogat” – Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József – törvénytipró gazdaságpolitikája. 1953-ban Rákosinak le kellett mondania miniszterelnöki tisztségéről, helyette a szovjet vezetés Nagy Imrét jelölte ki. Megalakult a Nagy Imre-kormány, a miniszterelnök parlamenti programbeszédében új gazdaság- és népbarát politikát hirdetett meg. A pártapparátusra és a hírhedt Államvédelmi Hatóságra (ÁVH) támaszkodó Rákosi rögtön elkezdte az aknamunkát. Közben Moszkvában is megfordult a széljárás, Rákosi szabad kezet kapott „az antimarxista” Nagy Imre félreállítására. A forradalom előzményei között volt az 1949-ben kivégzett kommunisták, Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András, az úgynevezett Rajk-ügy elítéltjeinek, 1956. október 6-án történt újratemetése, amelyen az eseményen résztvevő mintegy húszezer ember ÁVH-ellenes jelszavakat skandált. Budapesten a Műszaki Egyetemen október 22-én tartott gyűlésükön fogalmazták meg azt a 16 pontot, amely a forradalom elfogadott programja lett. A cikk felvázolta a forradalom főbb eseményeit, a forradalom leverését, a megtorlást. 1958. június 16-án kivégezték Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimesi Miklós újságírót, több társukat pedig börtönbüntetésre ítélték. Történt mindez annak ellenére, hogy Kádár János kezdetben ígéretet tett: senkit sem fognak bebörtönözni a forradalomban játszott szerepéért. A magyar forradalom mély hatást gyakorolt a romániai magyar, de nem csak a magyar közvéleményre. Október 24-én, Mátyás király szülőházában, Kolozsváron tartottak gyűlést a képzőművészetis hallgatók. A Szekuritáté már másnap megkezdte a letartóztatásokat. A temesvári egyetemi hallgatók 1956. október 30-i gyűlésükön, többek között, a szovjet csapatok Romániából való kivonását, a beszolgáltatások enyhítését, a munkások béremelését, és az egyetemi autonómia szavatolását követelték. Válaszként a Szekuritáté tömeges letartóztatásokat hajtott végre. Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium néhány diákja kezdeményezésére létrejött a Székely Ifjak Társasága (SZIT). A SZIT tagjait letartóztatták, a kolozsvári katonai törvényszék pedig súlyos börtönévekre ítélte őket. Az 1956. november 4-én Brassóban létrehozott Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége (EMISZ) volt a legnagyobb valamennyi erdélyi szervezkedés közül. Egy év múlva tömeges letartóztatásokkal, és hetvenhét EMISZ-es fiatal bebörtönzésével válaszolt a hatalom. Letartóztatták az érmihályfalvi Sass-féle csoportot, a mezőfelei Kacsó Tiborékat. A Partiumhoz kötődik a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete, a SZVISZ, amelynek több tagját súlyos börtönévekre ítélték. Letartóztatták az ún. Dobai-csoportot is. A Szoboszlay Aladár katolikus plébános köré tömörülő csoport a kommunista rendszer megdöntését célozva a többpártrendszer bevezetésének szükségességét és tervezetét vázolta fel. A Szoboszlay-perben ötvenhat elítéltnek közel 1300 évnyi börtönbüntetést, tizenegy halálos ítéletet osztottak ki, tíz kivégzést végrehajtottak. /Papp Annamária: Magyarország, Erdély – 1956. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Genersich-díjat kapott a székelyudvarhelyi dr. Balla Árpád nyugalmazott osztályvezető és gyermekgyógyász főorvos, a Magyar Tudományos Akadémia testületi tagja. „Dr. Genersich az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának elnöke volt, én pedig alelnöke és választmányi tagja, illetve mindkettőnknek számos publikációnk jelent meg a szakosztály lapjában, ezért is nagy öröm számomra ez a díj” – közölte a díjazott. /Máthé László Ferenc: Életműdíj dr. Balla Árpádnak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 11./

A tizenegy napig tartó, huszonkilenc háromszéki települést érintő Őszi Közművelődési Napok október 10-i sepsiszentgyörgyi megnyitóján a székely néphagyományokat alkotó módon őrzők két udvarhelyszéki képviselőjének életútját ismerte meg a Székely Nemzeti Múzeumban összegyűlt közönség. A Farkaslakán élő nyugdíjas tanítónő, Jakab Zsigmondné Mészáros Rozália népdalos könyvét mutatták be. A nyolcvankét ismert népdalt tartalmazó, Haj, sirass, édesanyám, míg előtted járok című kiadvány a szerző számára ürügy volt arra, hogy férje, az 1995-ben elhunyt Jakab Zsigmond rajzos naplójában, a Velemjáró füzetekben hátramaradt rajzokat közzétegye. Jakab Rozália közel harmincéves néprajzi munkásságát Sepsiszéki Nagy Balázs ismertette. /(fekete): Rendhagyó népdalos könyv (Őszi Közművelődési Napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 11./

A szenátus jogi bizottsága október 11-i ülésén törölte a „politikai rendőrség” fogalmát a Ticu-törvényből, ugyanakkor a honatyák megszavaztak egy olyan szakaszt, amely szerint az egykori Szekuritátéval együttműködő személyekhez veszik azokat a volt kommunista pártvezetőket, akik a hírhedt titkosszolgálatnak utasítást adva sértettek meg alapvető emberi jogokat. „Gyakorlatilag a szekusokon és a besúgókon kívül a törvény hatálya alá fognak kerülni azok a volt kommunista párttagok is, akik az utasításokat adták. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a Szekuritáté formailag is, és ténylegesen is alá volt rendelve a Román Kommunista Párt vezető testületeinek” – mutatott rá Eckstein-Kovács Péter szenátor. /P. A. M.: Törölnék a politikai rendőrség fogalmát a szenátusban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./ A módosított törvény értelmében már besúgónak számít mindenki, aki jelentéseket írt, együttműködési kötelezvényt írt alá, fedőnevet használt, vagy pénzt fogadott el szolgáltatásaiért a Szekuritátétól. Az átvilágító testület /CNSAS/ korábban több olyan politikusról is megállapította, hogy nem működött együtt a Szekuritátéval, aki besúgói jelentéseket is írt. Döntését az átvilágító testület mindannyiszor azzal indokolta, hogy az illető honatya tevékenységével nem sértette az emberi jogokat. A „politikai rendőrség” fogalma eltörlésével a közvélemény megismerheti a Szekuritáté alkalmazásában álló személyek névsorát. A módosítás révén felkerül a listára az összes a szekus. A rendeletbe Frunda György RMDSZ-es szenátor javaslatára bekerült az az előírás, amely szerint „kollaboránsnak” tekinthetők azok a kommunista pártvezetők is, akiknek utasítása révén a Szekuritáté emberi jogokat sértettek. /Cseke Péter Tamás: Módosult a „besúgó” fogalma. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./