Október 20-ára nem készül el a kolozsvári Sétatéren felállítandó 1956-os emlékmű. A kezdeményező Kolozsvár Társaság elnöke, Kántor Lajos tájékoztatása szerint a romániai megemlékezések központi rendezvényének a helyszíne Kolozsvár lesz, a 4 méter magas szobor helyett azonban az ünneplőknek be kell érniük csupán az „alapkőletétellel”. Előre nem látott ügyintézési bonyodalmak merültek fel. Jelenleg úgy tűnik, a magyarországi ’56-os Emlékbizottság mintegy 4,8 millió forinttal finanszírozza az emlékműállítást, az Illyés Közalapítvány pedig 600 ezer forinttal járul hozzá a szoborállítás költségeihez. – A szobor „napszimbolikus” kapu a szabadságvágy, a jóreménység, a szebb jövő, a felszabadulás eszméjének szimbóluma. Az emlékmű alkotója Szakáts Béla /sz. Székelyudvarhely, 1938/ Temesváron él, egyetemi tanár. Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor a romániai ’56-os elítéltek rehabilitációját kérte a parlament őszi ülésszakának első napján. A politikus különbizottság felállítását javasolta, amely csak ’56 eseményeivel foglalkozna, és feladata lenne megvizsgálni valamennyi ítéletet. Sógor Csaba emlékeztetett arra, hogy a Szekuritáté a Román Munkáspárt utasítására elfojtott minden, a magyarországi eseményekkel szimpatizáló megnyilvánulást, s több ezerre tehető a romániai letartóztatások és ítéletek száma. Egymást követték az elhurcolások, a letartóztatások és hidegvérrel kimondott halálos ítéletek. Az áldozatok között volt olyan csoport, amelynek tevékenysége az 1848-as hősök emlékművének a megkoszorúzására szorítkozott, vagy fehéregyházi megemlékezésben nyilvánult meg. Mások át akartak szökni a határon, hogy a pesti srácokhoz csatlakozzanak, vagy memorandumot szerkesztettek, amelyet az ENSZ-hez szándékoztak benyújtani. Egyesek fegyveres felkelést kíséreltek meg szervezni a kommunista rendszer megdöntésére, de még addig sem jutottak el, hogy találkozzanak. Ott voltak a temesvári diákok – románok és szászok! –, akik közül legalább kétezret tartóztattak le és ítéltek el. /(ercsey, farkas, pam): Nem készül el időben az ’56-os emlékmű. Kolozsváron zajlanak a központi ünnepségek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

Iskola és nevelés a közösség katalizátora címmel az elmúlt tanévben Arad megyében egyetlen magyar nyelvű oktatási intézményként a Nagyzerinden levő Tabajdi Károly Általános Iskola 17 ezer lejes pályázatot nyert. A pályázati előírás szerint a pénzt egy helyiség felújítására, multifunkcionális kabinetté történő átalakítására, különféle szakköri tevékenységek kiszolgálására alkalmas technikával való ellátására fordították. A bábkört, a hagyományőrző kört, a román nyelvkört, az irodalmi, a sport, a biológia, illetve képzőművészeti és Rozmaring népdalkört szaktanárok vezették. E sokrétű munka kiértékelőjére a napokban került sor. Pap Márta iskolaigazgató megköszönte a lehetőséget az elmúlt évi, az egész községet megmozgató széles körű tevékenységhez. Szilágyi Ildikó, a projekt irányítója értékelte az elvégzett munkát. /(B): Rendhagyó projektet értékeltek Nagyzerinden. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 14./

A népzenei örökség megőrzését korszerűsítő magyar-román folklórarchiválási együttműködés indul a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Román Akadémia Constantin Brailoiu Etnográfiai Intézete között. A Magyarországon kidolgozott archiválási rendszert a románok is szeretnék alkalmazni. Bukarestben nagy az elmaradás, 40-50 éves szalagok vannak nagyon nagy számban, amelyek digitalizálását záros határidőn belül meg kellene tenni ahhoz, hogy megmaradjanak. A román kollégák megengedték, hogy azokat az adatlapokat, amelyek magyar vonatkozású gyűjtéseket tartalmaznak, lemásolhassák. Kiderült, hogy a legrégibb román hangfelvétel Budapesten van. A megmentett anyag az interneten hamarosan elérhetővé válik. A www.zti.hu honlapjáról több mint 7000 dallamot meg lehet hallgatni, le lehet tölteni – ingyen. /Gergely Edit: Közös folklórérdekek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

A Magyar Állandó Értekezlet, a Határon Túli Magyarok Hivatala és egy sor, a határon túli magyarokat támogató alapítvány gyurcsányi megszüntetése után a Kárpát-medencében nagy a morgolódás és mozgolódás, az új magyar nemzetstratégia a határon túli magyar képviseletek körében nem gerjeszt sok bizalmat. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), amelynek tagjai Kárpát-medencei országok magyar képviselői és az Európai Parlamentben mandátummal rendelkező magyarok, szeptember 8-án Budapesten évi plenáris ülést tartott. A Magyarok Világszövetsége szeptember 15-16-ra új magyar-magyar csúcs összehívását kezdeményezte, s olyan Magyar Nemzeti Tanács létrehozását tervezi, amely a parlamenti képviselettel rendelkező politikai szervezetek, valamint a civil egyesületek aktív és hatékony részvételét, érdekérvényesítési törekvéseit hivatott egyeztetni és egybehangolni. Mindkét fórum egybehívása a magyar-magyar ügyek kormányzati rendezésének hiányát kívánja tudatosítani. A KMKF budapesti plenáris ülésén a résztvevők megállapodtak a magyar-magyar kapcsolatok stratégiájának újragondolásában. A plenáris ülés üdvözölte az Európai Parlamentben a magyar képviselők kezdeményezéseit a nemzeti kisebbségek jogvédelmének ösztönzésében, állást foglaltak a Szlovákiában tettlegességekig elmenő magyarüldözés kérdésében, és fontos lépésnek tartják José Manuel Barrosónak az állásfoglalását, miszerint az EU nem tekinti a tagországok belügyének a kisebbségi incidenseket. A Gyurcsány-kormány a határon túli szervezeteket és a politikai képviseletet is teljességgel ki akarja zárni az ügyek intézéséből, ami az érintettek körében határozott ellenállást vált ki. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, valószínűleg azért nem vesz részt az MVSZ kezdeményezte budapesti fórumon, mert a Máért felszámolásának újragondolását várja a magyar kormánytól, és Markó Bélának is volt olyan megjegyzése, hogy nem tartja méltányosnak, ha Illyés Gyula és Márton Áron neve a magyar alapítványok élén nem-kívánatossá válik. Gyurcsánynak és társainak egyértelmű kifütyülésére előbb a határon túli magyarság körében került sor. Pillanatnyilag Magyarországon kíséri füttykoncert, bárhová is lép. /Sylvester Lajos: Fütty a Kárpát-medencében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./

Az utóbbi időben halmozódtak azok az esetek, amelyek vélhetően az Országos Diszkriminációellenes Tanács hatáskörébe tartoznak: magyarverés Érmihályfalván, magyar sorompóőr bántalmazása Csíkszentsimonban, romák elleni pogromgyanús hatósági túlkapás Szászrégenben. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a vele készített interjúban közölte, az érmihályfalvi esetben szerinte a Diszkriminációellenes Tanács nem illetékes. Büntetőjogi esetben ugyanis csak a rendőrség illetékes. Ugyanaz a helyzet a szászrégeni romák elleni feltételezett hatósági túlkapással is. Korábban Asztalos hangsúlyozta: nem kell olyan képet kialakítani, hogy Romániában a magyarverés napi rendszerességű. A besztercei polgármesteri hivatal azzal utasította el az Új Magyar Szó hirdetési ajánlatát, hogy magyar lapban nem hirdetnek. Asztalos erre úgy reagált, hogy a törvény szerint az általa vezetett tanács nem foglalkozik a kereskedelmi társaságok, cégek hátrányos megkülönböztetésével. A Moldvai Csángó-Magyarok Szövetsége június 14-én a tanácsot hivatalosan értesítette arról, hogy a magyar oktatást akadályozzák a hatóságok. Asztalos elmondta, hogy volt kint a vizsgálóbizottságuk a Tanügyminisztériumnál, és készül a válasz. /Salamon Márton László: Diszkrimináció: nem minden az ő asztala? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

Az utóbbi hónapok-hetek sajtóját a magyar és a többi nemzetiségek diákjai román nyelvtudásának a záró- és javítóvizsgákon elért eredményei, illetve kudarcai foglalkoztatják. A ma érvényben levő román tantervi követelmények teljesítése-elsajátítása függvényében léphet a magyar diák és a többi 14 más nemzetiség tanuló ifjúsága felsőbb osztályba, iratkozhat be főiskolára vagy egyetemre. A kudarcok okait keresve a ma érvényes román nyelv és irodalom tanításának tantervére, annak előírásaira terelődik a figyelem. A román nyelv és irodalom tantervét összeállító szakemberek úgy gondolkodnak, mintha Romániában minden tanköteles gyermek és ifjú már román nemzetiségű, román anyanyelvű polgár lenne. A tanterv készítői a letűnt fasiszta rendszerek ideológiáját követve, román anyanyelvi szinten taníttatják a román nyelvet a nem román tanulóknak és diákoknak egyaránt, mégpedig rendszerint olyan tanárokkal, akik nem ismerik az illető nemzetiség kultúráját, nem tudják és nem beszélik nyelvét. Az idősebb nemzedékekhez tartozó magyarok és magyar pedagógusok a bőrükön tapasztalták az Angelescu-féle elnemzetlenítő oktatási törvénynek az erdélyi magyarokkal alkalmazott drákói, embertelen intézkedéseit. A román nyelv tanítása csak akkor lesz eredményesebb a nemzetiségi iskolákban és osztályokban, ha azt olyan szakember tanítja, aki a román nyelv mellett az adott nemzetiség nyelvét is ismeri. /Boldizsár Zeyk Imre, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete Tanügyi Bizottságának tagja: Oktatási gondok az erdélyi magyar tanintézetekben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

Két, élményekben gazdag, tartalmas hetet tölthetett el harminc magyar, roma és román gyerek a negyedik alkalommal megszervezett multikulturális művészeti alkotótáborban Kolozsváron, a Tranzit Házban. A záróünnepségen zenével, tánccal, az általuk készített animációs filmekkel, sőt videoklippel bizonyították szülőknek, barátoknak, hogy mennyi mindent tanultak. A tábor nehéz anyagi körülmények között élő családokban élő gyerekek számára teremt lehetőséget a kikapcsolódásra. /(-f-): IV. Multikulturális művészeti alkotótábor gyerekeknek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

Szeptemberi ülésén a Kriterion Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas nagyváradi képzőművésznek adományozza a 2006. évi Kriterion Koszorút. Az alapítvány ezzel nem csupán Jakobovits Miklós festészeti munkásságát jutalmazza, hanem értékmegőrző művészeti írásait, valamint azt a közéleti szerepet, amelyet a nagyváradi Körösvidéki Múzeum főmuzeológusaként, a Barabás Miklós Céh elnökeként, a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként végzett. A Kriterion Koszorút 1995-ben alapították, z idén tizenkettedikszer nyújtják át. Az eddigi kitüntetettek: Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, KAM – Regionális és Antropológiai Kutatóközpont, László Ferenc muzikológus, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró a szárhegyi alkotóközpont létrehozásáért, Imreh István történész, egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető, iskolaigazgató, Marosi Ildikó irodalomtörténész és Egyed Ákos történész, egyetemi tanár. /Jakobovits Miklós a Kriterion Koszorú idei kitüntetettje. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

A feddhetetlenségi törvénnyel kapcsolatos parlamenti kritikák java része hajától rángatott, nem állja meg a helyét – állította Eckstein-Kovács Péter, az RMDSZ Kolozs megyei szenátora, a felsőház jogi bizottságának elnöke. Furcsállja, hogy sok kollégája – köztük az RMDSZ-es szenátorok többsége is – ellenzi a törvényt, emberjogi és hasonló kifogásokra hivatkozva. Bezzeg más esetben, ha a hátrányos helyzetűek, a nők, vagy éppenséggel a romák jogairól volt szó, ezek a honatyák nem jeleskedtek, csak most, amikor a tisztségviselők vagyonáról van szó – fogalmazott a szenátor. A politikus hozzátette: reméli, hogy végül létrejön az egyetértés a törvényt kezdeményezők és az RMDSZ parlamenti frakciói között, és nem kerülnek abba az – Eckstein-Kovács szerint – kínos helyzetbe, hogy a szövetség honatyái a Nagy-Románia Párttal és a többi ellenzéki alakulattal szavazva – amint az már előfordult – elutasítsák a jogszabályt. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Eckstein-Kovács kitart a feddhetetlenségi törvény mellett. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

Az őszi felvételit követően sem teltek be teljesen a helyek a Sapientia Egyetem Műszaki és Humán Tudományok Karán, Marosvásárhelyen. Szeptemberre a kertészmérnöki és a pedagógia kivételével az összes szakon maradtak helyek, illetve a pedagógián két helyet hirdettek meg a roma jelentkezők számára, melyek ma is betöltetlenek. A mostani évnyitón 247 elsőéves diák kezdi meg a tanévet, a pedagógián 41-en, a kommunikáció és közkapcsolatok szakon 40-en, informatikán 38-an, a mechatronikán 31-en, a számítástechnikán 35-en, az automatikán és alkalmazott informatikán 32-en, a kertészmérnöki szakon 30-an vágnak neki az egyetemi életnek. A műszaki szakokon levő betöltetlen helyekről dr. Hollanda Dénest, a Sapientia Egyetem dékánja leszögezte: „az országban több hely van az egyetemeken, mint ahányan a középiskolákban végeznek. Nagy részük már a nyári felvételik ideje alatt bejutott a meghirdetett helyekre, az állami egyetemeken pedig a fizetéses helyek száma nem korlátozott. Ennek tudható be, hogy nemcsak nálunk, hanem más egyetemi intézményekben is sok betöltetlen hely maradt az őszi felvételi után.” /(ferencz): Véget ért a felvételi a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./

Mit jelent Csíkszereda számára a Sapientia ezerkétszáz egyetemistája? Az egyetem bentlakásában jelenleg közel háromszázhatvan egyetemistát tudunk elszállásolni, de ez közel sem elégíti ki az igényeket – mondta Zólya László, az egyetemi bentlakást működtető HH2000 Részvénytársaság igazgatója. Egyfajta pezsgést hoztak a diákok a város életébe. Csíkszeredában kulturális téren előrelépés tapasztalható. – Már három éve létezik egy – a kezdetben csakis – sapientiásoknak fenntartott színházi bérlet, az Antigoné – magyarázta Szilágyi Nóra, a Csíki Játékszín közönségszervezője. Sajnos a fenntartott háromszáz bérlet csupán felére tartanak igényt az egyetemisták. A Megyei Könyvtár is érzi az egyetemisták jelenlétét. Az intézmény alkalmazottjai szerint leginkább néprajzi, nyelvészeti, valamint szépirodalmi műveket keresnek. A sportéletben is fontos szerepet játszanak, hiszen már létezik labdarúgócsapatuk is Sapientia néven. /Kozán István: Jönnek a sapientiások. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 16./

A gyermeklétszám csökkenése miatt nem indulhat magyar nyelvű kilencedik osztály idén Nagyszebenben az Octavian Goga Gimnáziumban, bár Keresztes Gizella aligazgatónő úgy vélekedett, hogy megfelelő politikai akarattal fenn lehetne tartani az anyanyelvi oktatást. A megyében a nagyszebeni középiskola mellett már csak Szászmedgyesen működik magyar kilencedik osztály, és az ingázás helyett a diákok többsége inkább román tagozaton tanul tovább. Keresztes Gizella szerint a középiskolai osztály megszűnésével a nagyszebeni magyarság megmaradása kerülhet veszélybe. A tanárnő szerint az Oktatásügyi Minisztériumban az RMDSZ-t képviselő Murvai László igazgató nyugdíjazása után a Szeben megyei magyarság támogatás nélkül maradt. – Kötő József volt államtitkárhoz hiába fordultunk segítségért. Egyszerűen azt mondta, hogy szerezzünk gyerekeket – mondta az aligazgatónő. – Ezt azonban, nem olyan egyszerű megoldani, hiszen nagyon sok a vidéki fiatal, aki az ingázás és a bentlakási költségek miatt nem választja iskolánkat – tette hozzá. A nagyszebeni pedagógusok úgy érzik, hogy az oktatási tárca igazságtalanul a Szászmedgyesi Országos Gázipari Szakközépiskola javára döntött, hiszen ott indulhat magyar nyelvű osztály. Keresztes Kálmán helyettes főtanfelügyelő úgy vélekedett, hogy a szászmedgyesi középiskola semmivel sem gyengébb, de az érettségi eredmények ennek az ellenkezőjét bizonyítják, mert a szászmedgyesi szakközépiskola összes magyar diákja sikertelenül vizsgázott. Az idén kisérettségiző diákok fele választotta a szakközépiskolát, a többiek Kolozsvárra és Székelyudvarhelyre mentek. Varró Sándor református lelkipásztor Nagyszebenbe kerülése óta egy szórványkollégium létrehozásán fáradozik. Az Apáczai Közalapítvány támogatásával 2004-ben sikerült befejezni az épületet, amely jelenleg húsz diákot tud befogadni. Tavaly csupán tízen választották a szórványkollégiumot szálláshelyül. Varró Sándor egyelőre abban látja a megoldást, hogy a Szeben megyei magyar gyermekeket valamelyik neves egyházi iskolába Nagyenyedre, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra vagy Kőhalomra irányítsák. Serfőző Levente, a HID – Szebeni Magyar Egyesület elnöke elégedetlen a Szeben megyei magyar nyelvű oktatást képviselő szakemberekkel. Még az Octavian Goga Gimnázium magyar tagozatának tanárai is a román tagozatra küldik saját gyerekeiket ahelyett, hogy példát mutatva magyar nyelven iskoláztatnák őket. /D. I.: Nem indul líceumi magyar osztály. Nagyszeben diákjai román tagozaton tanulnak tovább. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

Szeptember 15-én iskolát avattak Gyergyószentmiklóson a tanévnyitó alkalmával: a Batthyány Ignác Szakközépiskola új épületét. – Ahol iskola épül, ott jövő épül – fejtette ki Farkas Zoltán iskolaigazgató. Emléktábla-leleplezésre is sor került: a hevesi testvériskola adományát, a gróf Batthyány Ignác püspök portréját ábrázoló domborművet Heves küldöttsége adta át. /Balázs Katalin: Új iskolaépület Gyergyóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 16./

Jakó Zsigmond történész 90 éves /sz. Biharfélegyháza, 1916. szept. 2./. Középiskoláit a hajdúböszörményi Bocskai István Főgimnáziumban, egyetemi tanulmányait pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán végezte, ahol 1940-ben Magyarország történetéből valamint a történelem segédtudományaiból doktorátust szerzett. A Magyar Országos Levéltárban szerzett levéltárosi szakképesítést, 1941-ben Kolozsvárra került, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában dolgozott. Bekapcsolódott a kolozsvári egyetemen folyó magyar történészképzésbe is, 1941-től nyugalomba vonulásáig (1981) oktatta előbb a magyar történelmet, majd a középkori egyetemes történetet és a történelem segédtudományait. Az erdélyi történet középkori forrásainak feltárása, a segédtudományok valamint az intézmény-, társadalom- és művelődéstörténet területén folytatott kutatásainak eredményeit önálló kötetekben és tanulmányok hosszú sorában tette közzé. Negyven esztendős egyetemi pályafutása során történelemtanárok és kutatók nemzedékei kerültek ki a keze alól. Iskolateremtő professzorként válogatta ki azokat, akiket kutatásokra alkalmasaknak ítélt, pályájukat egyengette. Életének kilencedik évtizedében sikerült a mohácsi vész előtti okleveles források kutatására vállalkozó fiatal munkacsoportot kialakítania. A gyalui vártartomány urbáriumai c. vaskos kötete 1944-ben jelent meg, utána szintén koraújkori emlékiratok és levelek következtek (Misztótfalusi Kis Miklós, Rettegi György), de az enyedi Bethlen Kollégium diáknévsorát is ő betűzte ki. Folyamatosan dolgozott az erdélyi középkori okleveles anyaggal, A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei c., két vaskos kötetre terjedő, terjedelmes bevezető tanulmánnyal kísért forráskiadványa azonban csak 1990-ben jelenhetett meg. Erdélyi okmánytár címen foglalta kiadványba az Erdélyre vonatkozó oklevelek magyar nyelvű kivonatait, az eddig megjelent két kötet után most töretlen munkakedvvel a harmadikon dolgozik, fiatal tanítványai közreműködésével. Ugyancsak az ő felügyeletével látott nyomdafestéket nemrég az Erdélyi fejedelmek királyi könyvei c. kiadvány, nyomdában van a gyulafehérvári káptalan jegyzőkönyveit kivonatoló kötet, és Torda vármegye fejedelemségkori jegyzőkönyvei is nemsokára kiadásra kerülnek. /Sipos Gábor: A kilencven éves Jakó Zsigmond születésnapjára. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

A Magyarországon megjelenő Napút irodalmi, művészeti és környezetismertető folyóirat teljes július–augusztusi számát a kincses városnak szentelte. Benne kolozsvári vagy innen elszármazott irodalmár, filozófus, történész, zenetudós, geológus szakemberek, művészek tollából származó írások jelentek meg, ügyelve arra, hogy egyensúly álljon fenn a már befutott idősebb nemzedékek és a maguk helyét kereső fiatalok között. Névsoruk: Kányádi Sándor, Egyed Ákos, Visky András, László Noémi, Szőcs Géza, Kántor Lajos, Kányádi András, Szántai János, Balla Zsófia, Demény Péter, Telegdi Magda, Bágyoni Szabó István, Papp Ágnes Klára, Széles Klára, Csontos János, Balázs Imre József, Király László, Lászlóffy Csaba, Kerékgyártó István, Karácsony Zsolt, Juhos-Kiss János, Rudnai Gábor, Duma István, Veress Zoltán, Ajtay Ferenc, Asztalos Lajos, Balázs Géza, Vincze Ferenc, Deres Péter, Alvinczy Ferenc, Buzogány Klára, Lénár Andor, László Ferenc, Szakolczay Lajos, Csák Gyula és Hoppál Mihály. /Kolozsvár a Napútban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

Tartalom nélküli a kormánykoalíció – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes, hozzátéve, hogy a többpárti szövetség jövőjét 2007. január elseje után nagyon „sötétnek látja”. Markó Béla szerint jelenleg az európai uniós csatlakozás feltételeinek a teljesítése miatti félelem tartja csupán össze a koalíciós pártokat. Meglátása szerint 2007. januárja után sötét és szomorú jövő vár a koalícióra. – Az RMDSZ úgy szeretné kialakítani az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséget, hogy az ne váljon politikai befolyásolás, politikai bosszú eszközévé – nyilatkozta Markó Béla. Az 1996-ban megkötött román–magyar alapszerződés vonatkozásában Markó kifejtette: a megállapodás nem nyújtott megfelelő megoldásokat a romániai magyar kisebbség gondjainak megoldásában, és ez okból szükséges a kiegészítése. A szövetségi elnök elmondta, tíz évvel ezelőtt az RMDSZ nem szavazta meg az alapszerződést, tartózkodott ebben a kérdésben, és azért járt így el, mert tudta, hogy szükség van erre a dokumentumra, amely jelentősen hozzájárulhat a két ország közötti viszony alakulásához, azonban ugyanakkor elégedetlenek voltak a szerződés tartalmával. A dokumentum nem tartalmazta azokat a kitételeket és megoldásokat, amelyek szerint alapvetően rendezni lehetett volna a románok és magyarok viszonyát, példaként említette az autonómiaformák, illetve az önálló magyar egyetem kérdését. /Markó: sötét és szomorú jövő vár a koalícióra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

A Sapientia-EMTE karai szeptember 16-án megtartották a tanévnyitó ünnepségeket. Csíkszeredán a tanévet Kató Béla, az egyetem kuratóriumi elnöke nyitotta meg, majd Dávid László rektor-helyettes köszöntötte a diákokat és meghívottakat. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester beszédében kiemelte, a tudást csak anyanyelven lehet elsajátítani. „Nem magyarbarát környezetben nehéz egyetemet fenntartani, a Sapientia mégis működik” – fogalmazott Bunta Levente, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Dr. Bíró Zoltán, a műszaki tudományok karának kancellárja beszédében fontosnak tartotta, hogy a Sapientián végzett diákok zömmel a térségből kerülnek ki, az egyetem elvégzése után pedig itt is vállalnak munkát. Szabó Árpád, a gazdasági és humántudományok kar dékán-helyettese kijelentette, a tanévkezdés a mérlegkészítés időszaka. Az általa vezetett karok nemzetközi megmérettetéseken is igen jó eredményeket értek el. /H. I.: Sapientia: startolt az egyetemi év. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Népszavazást tartottak szeptember 17-én a Moldovai Köztársasághoz tartozó Transznisztriában, amelynek során a régió lakosságának döntenie kell, a régió nemzetközi elismertetéséről és az Oroszországhoz való csatlakozásáról, vagy a Moldovai Köztársaságban való megmaradásról. A népszavazás eredményét azonban a moldovai kormány a nemzetközi közösséghez hasonlóan nem ismeri el hivatalosan, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) pedig nem küldött megfigyelőket az eseményre. A tiraszpoli kezdeményezést, Mihai-Razvan Ungureanu román külügyminiszter a Moldovai Köztársaság területi épsége elleni merényletnek nevezte. Transznisztria 1991. szeptember 2-án kiáltotta ki függetlenségét és elszakadását Moldovától, amit az 1991. december 1-jén tartott népszavazás erősített meg. A terület máig hivatalban levő államfőjének Igor Szmirnovot választották meg, az új államot azonban nemzetközileg nem ismerték el. Heves összetűzések robbantak ki a chisinaui kormány és a szakadárok között, a Dnyeszteren túl állomásozó orosz hadsereg megfigyelése alatt. 1992 májusára a konfliktus polgárháborúba torkollott, a halálos áldozatok száma meghaladta az ezret. A béketárgyalások nyomán Chisinau 1992 júniusában széles körű autonómiát biztosított a régiónak, beleértve az orosz nyelv hivatalos nyelvként való elismerését. A Dnyeszter-mellék területi autonómiáját rögzítette az 1994 júliusában elfogadott moldovai alkotmány is. Tiraszpol azonban két egyenrangú államalakulat konföderatív viszonyát szorgalmazta, így a területi épség orosz fegyveres segítséggel történt megőrzését gyorsan követte az állami szuverenitás ismérveinek kinyilvánítása is. /Semmisségre ítélt referendum Transznisztriában. = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./

Szeptember 16-17-én negyedik alkalommal szerveztek falunapokat Szentleányfalván, a program a nemzedékek találkozójával indult. Ezt követően 17 éves álma teljesült a szentleányfalvi magyar közösségnek, amely, noha nem éri el a 20%-ot, kétnyelvű helységnévtáblát kapott. Szeptember 17-én a református templomban ünnepi istentiszteleten megkoszorúzták a templomépítő lelkész, Szondy Géza emléktábláját. A falunapokra, Kövek címmel, Papp Csaba lelkipásztor szerkesztésében újra megjelent a helybeli gyülekezet időszakos kiadványa. /Balta János: Tizenhét éves álom teljesült. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 18./

Politikai vihart kavart Magyarországon Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknek szeptember 17-én, vasárnap nyilvánosságra került május végi, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) balatonőszödi frakcióülésén elhangzott beszéde. A beszéd következményei egyelőre kiszámíthatatlanok. A vasárnap estétől a Parlament előtt zajló tüntetésen megjelentek felkérték Sólyom László köztársasági elnököt, oszlassa fel a parlamentet, és írjon ki új országgyűlési választásokat, ha Gyurcsány Ferenc mégse mondana le. Felkérték továbbá a nemzeti-keresztény politikai erőket, hogy minden törvényes, parlamentáris és politikai eszközt vegyen igénybe „a csalással hatalomra került kormány megbuktatására”. Sólyom László köztársasági elnök a felkérések ellenére nem szólította fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a lemondásra, de rámutatott morális felelősségére. Erről maga az államfő beszélt szeptember 18-án. Mint mondotta, a miniszterelnök és a kormány nem a köztársasági elnöknek tartozik felelősséggel, hanem az Országgyűlésnek, csak az országgyűlési képviselők többsége vonhatja meg a bizalmat a miniszterelnöktől és egyúttal kormánytól. /Tüntetők követelték a Gyurcsány-kormány lemondását. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök májusban, Balatonőszödön az MSZP frakcióülésen mondott beszédet, amely szeptember 17-én nyilvánosságra került. Részletek a nagy vihart kavart beszédből: • Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. • Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p…ba ezzel. Gyerünk előre. • Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. • Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib…ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni, gyerekek, nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. • Odajön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700–800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. • Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni. • Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. • És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat. • Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. • Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány. Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. • De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. • És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. • Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. • Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kib...ott jó könyveket a modern magyar baloldalról. /Gyurcsány: hazudtunk reggel, éjjel meg este. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Több ezren követelték Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a kormány lemondását szeptember 18-án a Parlament előtti demonstráción. A túlnyomó többségében fiatalokból álló tömeg vasárnap késő este óta folyamatosan fütyül, sípol és az „Áruló!”, „Mondjon le!”, „Vesszen a kormány!”, „’56,’56” szavakat skandálta. A közfelkiáltással elfogadott petícióban a több száz egybegyűlt felkérte Sólyom László köztársasági elnököt, oszlassa fel a parlamentet, és írjon ki új országgyűlési választásokat, ha Gyurcsány Ferenc mégse mondana le. Felkérték továbbá a nemzeti-keresztény politikai erőket, hogy minden törvényes, parlamentáris és politikai eszközt vegyenek igénybe, „a csalással hatalomra került kormány megbuktatására”. Az MSZP támogatja Gyurcsány Ferencet és azt a politikát, amit a miniszterelnök folytat, jelentette ki Hiller István MSZP-elnök. – Aki eljuttatta a sajtónak a májusi frakcióülés hangfelvételét, rosszat akart tenni a miniszterelnöknek, mégis használt a magyar politikai életnek. Kitörve a hazugságspirálból végigvisszük a reformokat, amelyek a korszerű és modern Magyarországhoz vezetnek – közölte. A Parlament épülete előtt a miniszterelnök és a kormány távozását szeptember 17-e, vasárnap este óta követelő demonstráció kapcsán az MSZP elnöke azt mondta, az alkotmány és a jogszabályok betartása mellett mindenkinek joga van véleményét kifejezni, akár egyénileg, akár csoportosan. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke: a történtek nem befolyásolják a koalíció működését. Úgy fogalmazott, a beszédet nem ő mondta, nem ő vállalja a tartalmát, másként vélekedik az elmúlt négy évről és a kampányról. A Fidesz-KDNP-frakciószövetség felkérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy az alkotmány alapján tegye meg a szükséges lépéseket az általuk alkotmányos válságként értékelt helyzet megoldására – jelentette be Semjén Zsolt, a KDNP-frakció vezetője hétfőn Budapesten. „Úgy látjuk, hogy ez az erkölcsi válság immár politikai és alkotmányos válsággá fajult, ezért az alkotmány 29. szakasza alapján, amely arról szól, hogy a köztársasági elnök őrködik az ország demokratikus államszervezete felett, ezen rendelkezés alapján felkértük a köztársasági elnök urat, hogy az alkotmányos válság megoldása érdekében a szükséges lépéseket tegye meg” – fogalmazott az ellenzéki politikus. Hozzátette: az alkotmányos válság megoldása a Gyurcsány-kormány menesztése lenne. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elvesztette a kormányzáshoz elengedhetetlen bizalmat, ezért arra kérik, távozzon a magyar közéletből – mondta Dávid Ibolya MDF-elnök. Sólyom László köztársasági elnök nem szólította fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a lemondásra, de rámutatott morális felelősségére. „A köztársasági elnöknek az alkotmány erre a helyzetre nem ad közjogi felhatalmazási lehetőséget” – mondta az államfő. Kiemelte: a vasárnapi hír „morális válságot” okozott Magyarországon, és a miniszterelnök reakciói ezt a válságot fokozták. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a televízió Nap-kelte című műsorában szeptember 18-án reggel azt mondta: arra készül, hogy Magyarországot szembesítse az elmúlt évekkel. Gyurcsány Ferenc a Népszabadság című napilapnak leszögezte: esze ágában sincs lemondani posztjáról. Büszke arra, hogy végre valaki – és nem csak belső körben – ki meri mondani az igazságot: azt, hogy a politika hosszú évek óta hazugságokra épült. /Tüntetők követelték a Gyurcsány-kormány lemondását. Politikai botrányt kavart a balatonösződi beszéd. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Felrázta Magyarországot az elmúlt hétvégén a hangfelvétel: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elismerte, hazudik, hazudnak, s mellékesen rámutatott arra az apróságra is, hogy Magyarország nagy bajban van nekik köszönhetően. S a „leleplezés” után már órákkal valószínűleg azért kezdtek provokációt emlegetni sokak, mert a reakciók sablonosak voltak: az anyaország úgynevezett „jobboldali” szerveződései tüntetéseket kezdtek, a politikai ellenzék tiltakozott, a zömében kormánypárti magyar sajtó pedig hűvösen, tárgyilagosan magyarázza e sorok írásakor is, hogy Gyurcsány Ferencnek igaza van. Magyarország vezetője hazudott, ezt elismerte, büszke is rá, s a következmény? Kiment tüntetni maroknyi ember, megjelenik néhány újságcikk. Ha ez a történet is ennyiben marad, akkor a kérdésre a válasz csak igen lehet majd: hazudni szabad, hazudni kell, mert a nép (nem véletlen, hogy nem használom a „nemzet” szót) lenyeli a hazugságot, sőt, szereti azokat, akik hazudnak. És ebben 1918 óta a szocialisták a legjobbak – nemcsak Magyarországon. Ám ez a szánalmasan kicsiny ország az, ahol a legjobban felmérhető, mennyire ártalmassá formálták ezt az eszmét, és Kun Béla, Rákosi, Kádár, Grósz után a szocialista milliárdos Gyurcsány vagányul vághatta oda elvtársainak Balatonőszödön: „Magyarország le van írva”. Sajnos, ebben sem hazugság, sem tévedés nincs. /Szondy Zoltán: Mindenki hazudik? = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 19./

Szeptember 18-a óta forrong Magyarország, a Parlament előtti térre többezres tömeg gyűlt össze, mintegy másnapig kinn maradtak. Vannak publicisták, akik ,,esernyős forradalomnak” minősítették a látottakat, és 56-os jelszavakat is kiabáltak. A tüntetők Gyurcsány Ferenc azonnali lemondását követelték. A közfelháborodást kiváltó Gyurcsány-szöveg mélységesen leleplező, förtelmes bizonyítványt állít ki a kormány és a két koalíciós párt négyéves semmittevéséről és másfél élvig tartó folyamatos hazugságairól, amelyekkel az egész magyar társadalmat félrevezették. A média egy részének cinikus, hazugságpárti volta a Gyurcsány-botrány első óráiban is érzékelhető volt. Meghamisítják, eljelentéktelenítik a beszédet. Folyik a szerecsenmosdatás. Most már nem csak Budapesten, hanem a vidéki városokban is folyamatosan tüntetnek. /Sylvester Lajos: Gyurcsány hazugsággyurmája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 19./

A Világbank készített egy felmérést, amely szerint Romániában él a legtöbb olyan fiatal, aki ha törvényesen tehetné, kivándorolna. A tanulmány szerint, a 15 és 24 év közötti fiataloknak nem kevesebb, mint 88 százaléka szeretne külföldre menni. Ezzel az aránnyal Románia megelőzi a legelmaradottabbnak tartott harmadik világi országokat is. A fiatalok 37 százaléka akkor is hajlandó lenne egyetemre járni, ha közben dolgoznia kell a megélhetésért. Aki viszont nem tanulna tovább, az munkát vállalna, a legszívesebben külföldön. Mindössze 3,2 százalékuk állította azt, hogy itt, az országban keresne munkahelyet. Veres Valér szociológus szerint ezeket a nagy arányokat nem kell készpénznek venni. Egy hasonló kérdésre 2001-ben az erdélyi fiatalok 50–60 százaléka válaszolta azt, hogy kivándorolna. A reális kivándorlási szándék országos szintje átlagosan 10 százalék körülire tehető, a fiatalok körében ennek duplájára, ami hatalmas veszteség lenne azonban a hazai munkaerő-piacnak – véli Veres Valér. Azonban nem valószínű, hogy aki elmenne, az el is megy, egyszerűen azért, mert Európa nem képes annyi embert befogadni, munkával ellátni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A fiatalok szerint külföldön a jövő. Romániában él a legtöbb potenciális kivándorló? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

A levéltárak működését szabályozó törvénytervezet újabb nézeteltérést váltott ki a levéltárosok között. A törvénytervezet a jelenlegi levéltári törvényt módosítaná, előírva, hogy bárkinek hozzáférése lesz a levéltárakban található dokumentumokhoz. A tervezetet megvitatták a minisztériumok, az Országos Levéltár képviselői, valamint szakemberek, történészek és akadémikusok. Dan Berindei akadémikus a tervezet politikától való mentesítését kérte, valamint azt, hogy a szöveg tartalmazzon egyértelmű előírást az Országos Levéltárat képező dokumentumok biztonságára és megőrzésére vonatkozóan. /Politikamentes törvénytervezetet a levéltáraknak! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

„Az első kitűzött célunkat már megvalósítottuk, államvizsga-eredményeinkkel a romániai felsőoktatás élvonalába kerültünk, a második célt, a magyar miniszterelnök által sugalmazott akadémiai oktatást a tudományos kutatás minél magasabb szintre emelésével érhetjük el. Ehhez azonban megfelelő laboratóriumi felszerelések szükségesek, amivel később anyagi forrásokhoz juttathatjuk egyetemünket” – mondta Marosvásárhelyen, a campusban dr. Hollanda Dénes, a Sapientia Egyetem Műszaki és Humán Tudományok Karának dékánja. A magyar miniszterelnöki hivatal főosztályvezetője kifejtette, hogy a Sapientia a magyar kormány részéről kiemelten kezelt intézmény. Dr. Szilágyi Pál, az egyetem rektora hangsúlyozta, hogy az intézmény működése óta az idei évtől, a Partiumi Keresztény Egyetemmel – mint társegyetemmel – és a csíkszeredai meg a kolozsvári karral együtt a hallgatók létszáma 4000-re növekedett. A rektor rávilágított arra, hogy a magánegyetemek nem vállalják fel a mérnökképzést, a Sapientia kivételt képez, mert az itt folyó ez irányú oktatás – az elindított műszaki szakokkal – egyike a legjobbaknak. Suba Csongor István a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) elnökeke felvázolta a HÖK tevékenységét és eddig elért eredményeit – a Darázsfészek című egyetemi lap, a Kampusz Rádió, a Gólyatábor, Gólyabál, Mikulás-kupa, Tudományos Diákkonferencia. /Ferencz Melánia: Hallgatói fogadalom szeptemberben. Tanévnyitó a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./

A kisebbségi törvény kulturális autonómiára vonatkozó kitételeinek elutasítása kapcsán Bíró Bélának eszébe jutott a múlt század harmincas éveiben megjelent dr. Jancsó Elemér A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században című kötete, amely egyebek közt a Martinovics-féle összeesküvés dokumentumait is feldolgozta. A Reformátorok Társaságának katekizmusában írta Martinovics: „A forradalmárok Magyarországot autonóm tartományokra óhajtották felosztani, amiket csak tág szövetségi kötelék tartott volna össze. Ilyen tartományoknak szánták Magyarországot, aztán Horvátországot, Szlavóniát és Dalmáciát Illíria néven, a felvidéki tót megyékből Szlavonica néven szintén külön autonóm tartományt akartak kialakítani és végül Erdély és a Bánság egy részéből Valahica néven román tartomány létesítését vélték elérhetőnek.” Ez mutatja, hogy a föderációs gondolat a magyar forradalmi értelmiség gondolatvilágában is a kezdetektől jelen volt. /Bíró Béla: Magyar föderalisták. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

Szinérváralján élt Fábián Elemér technikus, verseket írogatott egy füzetbe. Ez a füzet lett a veszte, mert corpus delictiként mutatták fel: íme, el akarja szakítani Erdélyt Romániától! Nem volt abban ilyesmi, sokkal inkább szerelmes versek és a magyar szabadságharcok dicsérete. Azonban Zrínyi, Bercsényi, Rákóczi, Kossuth neve a szekusoknak egyet jelentett a román haza elárulásával. Egy bizonyos Strempel Öcsi nevű emberről sokan tudták, hogy a szekusokkal barátkozik. Strempel látta szobatársa füzetét. Egy napon aztán eltűnt a füzet. Fábián Elemért ezért letartóztatták a szekusok. Hat vagy hét hónapig tartották a betonpincében, a napi verésektől nagyon szenvedett. Egy nap megmutatták a füzetet. Megvárták, hogy betöltse a 18. évét, akkor ítélték el. Az egész tárgyalás mindössze 15-20 percig tartott. Négy évet kapott, hazaárulással, hazagyalázással vádolták. Először Szamosújvárra, azután Nagyenyedre vitték, majd Jilava földalatti kazamatái következtek. Ott találkozott volt házigazdájával, Muzsai Pállal, akit szintén elhurcoltak, méghozzá Fábián versei miatt. Házkutatást tartottak nála és találtak egy lemezt, amelyen rajta volt a magyar himnusz. Ez volt a „bűne”. A brailai nagy sziget, Balta Brailei, a politikai foglyok nagy gyűjtőhelye lett a végállomás. Preliprava, Gradinari, Salcea neve sok ezer romániai ellenálló számára a szenvedéssel, a kínok kínjával volt egyenlő. Fábián Elemér itt találkozott Páskándi Gézával és Corneliu Coposuval. Coposuról, azaz Kornel bácsiról azt hitte, hogy magyar tanár vagy ügyvéd, mert mindig magyarul beszélt vele. S kitartásra biztatta, ilyeneket mondva: „Vigyázz nagyon magadra, mert még szükség lesz ránk!” Páskándi arra serkentette: ne engedje, hogy eluralkodjon rajta a magány, mert kikezdi az ember eszét, olvasson, amennyit csak tud. Fábián Elemér két év múlva, 1963-ban amnesztiával szabadult. Alig töltötte be a 21. életévét, de már többet megélt, mint mások egy hosszú élet során. Egy ideig eredeti szakmájában dolgozott, majd a szatmári színházhoz került közönségszervezőnek. Itt dolgozott 25 éven át, mégis Fábián Elemér egyik nagy színházi élménye a moldvai csángókhoz kötődik. 1970 után a színház frissen alakult román társulatát fel kellett futtatni, s mivel Szatmárnémetiben nem volt nagyobb közönsége, Moldvába küldték turnézni. Bákó megyében jártak, s az egyik nagy községben zsúfolásig megtelt a kultúrház. Elkezdődött az előadás, majd tíz perc múlva két markos legény felpattant a színpadra: „Ez most már elég lesz, a többit mondják magyarul!” Hiába magyarázták, hogy román társulat és csak románul tarthat előadást, nem tágítottak. „Hallottuk mi, amikor próbálták a zongorát, hogy milyen szép magyar nótákat énekeltek!” Ami igaz is volt, mert a műszaki személyzet jobbára magyarokból állt, s ráérős idejükben nótázgattak. Nem volt más választásuk, mint az, hogy átálljanak a magyar nótára. Ami azért se ment olyan nehezen, mert több román színész ismert magyar dalokat. Hatalmas sikerük volt. Mindez még további négy-öt Bakó környéki községben megismétlődött. Hazafelé tartva megesküdtek egymásnak, hogy Szatmáron egy szót nem szólnak az elvtársaknak a „sikeres turné” hátteréről. Nagy baj lett volna, ha kiderül: a szatmári román társulat magyar nótával turnézott Moldvában! Fábián Elemér megkapta a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) Hazáért kitüntetését. /Sike Lajos: Erdélyi ötvenhatosok. Szobatársa jelentette fel. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

Szeptember 17-én Budapesten a Szent István-bazilikában az ünnepélyes szentmise keretében olvasta fel Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása azt a pápai dekrétumot, amely elrendeli Salkaházy Sára nővér boldoggá avatását. A Kassán született szociális nővér 1944. december 27-én halt vértanúhalált. A német megszállás alatti több rendházbéli társnőivel együtt zsidó üldözötteket bújtatott a zárdában. Valaki azonban feljelentette őket, mire nyilasok Sára nővért hatodmagával a Duna-partra hurcolták és főbe lőtték. Vértanúhalálának különös súlyt ad a felajánló ima, amellyel már 1943 őszén tudatosan Isten kezébe tette le életét: „Ó, fölséges Szentháromság! Azon esetre, ha az egyházüldözés, a Társaság és Testvérek üldöztetése következne be, és legbölcsebb végzésed szerint, gondviselésed tervében nem lenne benne halálom, fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek – különösen az öregek, betegek és gyengék életéért – és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg őket a megkínoztatástól, a fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől...” A Szent István-bazilikában első alkalommal zajlott le boldoggá avatási szertartás. /E.-R. F.: Új magyar boldogot tisztelhetünk. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./