Borbély Tamás Integrálódás és önállóság című /Szabadság, aug. 21./ írására két válaszcikk is érkezett, Macovei-Benczúr Sebastian Lászlótól és Kötő Józseftől. Ezekre reagált cikkíró. Megmagyarázta, hogy Kötő József félreértette őt, ugyanis nem az önálló entitás feladását szorgalmazta. Borbély Tamás szerint az integrálódás és az autonómia összeegyeztethető. Az együttműködés a tapasztalatszerzés miatt is szükséges. Borbély elutasította a Kanadában élő Macovei–Benczúr Sebastian László felfogását: „a románság mindig is türelmetlenül, elnyomó módon lépett fel minden olyan megnyilvánulással szemben, ami magyar”. Ugyanis „nyolc év alatt, amióta Ön elköltözött Kanadába, sokat változott jó irányba a román–magyar kapcsolat.” A „magyar intézményrendszer rákfenéje, amitől véleményem szerint rothad, a szegénység.” Továbbá Borbély szerint „minél több civil szervezetünk van, annál kevesebb pénz jut ezek működtetésére.” A „szervezetek maroknyi személyt tömörítve, pénztelenül csak vegetálva rothadhatnak, napszámosaik pedig sokszor öt-hat ember munkáját végezve a méltóságos halált fogalmazhatják meg csak programként.” A fiatal nemzedék sutba dobta a transzszilvanizmus gondolatát. Emiatt fölösleges folytatni az intézményépítést. Emiatt az intézményrendszert a román társadalomba kell integrálni. /Borbély Tamás: Pontosítás az integrálódásról és az önállóságról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./ Előzmény: Macovei-Benczúr Sebastian László: Egyetemi önállóság közelnézetben /Szabadság, aug. 26./ Kötő József: Harmadik út /Szabadság, aug. 29./

A kisebbségi törvénytervezet kapcsán a kulturális autonómia romániai alkalmazását meghatározó jogszabállyal éppen akkora az ellenkezés a Demokrata Párt és Traian Basescu elnök részéről, mint korábban. Az államfő ellenkezésének a Göncz Kinga magyar külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokon is hangot adott. Augusztus 29-én a képviselőház három szakbizottsága ismét elhalasztotta a tervezet vitáját, mivel a kevés megjelent honatya miatt a testület határozatképtelen volt. Daniel Buda, a Demokrata Párt Kolozs megyei szervezetének elnöke éles bírálatot fogalmazott meg a magyar külügyminiszterrel szemben, kifejtve, hogy Göncz Kinga álláspontja a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban „elfogadhatatlan”. Hozzátette: addig amíg a Magyarországon élő románok nem élvezik ugyanazokat a kisebbségi jogokat, mint a romániai magyarok, főleg ami a parlamenti képviseletet illeti, addig nem létezhet semmilyen „kényszer” a kisebbségi törvény elfogadására. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a demokrata képviselő nyilatkozatára reagálva kijelentette: nagyon szívesen elfogadná, hogy Románia is átvegye betűről betűre a magyarországi kisebbségi törvényt. Ez lehetővé teszi a kisebbségeknek, hogy anyanyelvű iskola igazgatójának kinevezésében a kisebbségi önkormányzat döntsön. /Borbély Tamás: Továbbra is holtponton a kisebbségi törvénytervezet. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Az erdélyi magyar egyházak képviselői egyetértenek a klérus szekus dossziéinak feltárásával, de valamennyien úgy vélik, félő, hogy az, ami jelenleg átvilágítás címen folyik, nem több lejáratásnál, különböző politikai körök leszámolásánál. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének semmilyen kifogása nincs az egyházi vezetők átvilágításával szemben. Szerinte az átvilágításra már 1990-ben sort kellett volna keríteni. Így nem lehet tudni, hogy az eltelt bő másfél évtized alatt milyen iratok tűntek el, kit „mostak tisztára”. Potyó Ferenc, a gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye általános helynöke helyesli az államfő javaslatát, hiszen a püspökök is a román állam egyszerű polgárai. Sajnálatosnak tartja azonban, hogy míg a papok – sokszor kínzással, megfélemlítéssel, zsarolással kicsikart – együttműködését megbélyegzik, addig a kínzók és a megfélemlítők, a Szekuritáté fizetett alkalmazottai most más beosztásban, jó magas nyugdíjjal a zsebükben, nyugodtan élhetnek. Ugyanakkor sajnálatos jelenség, hogy akiket ártatlanul vádolnak meg, képtelenek tisztára mosni magukat. Szabó Árpád unitárius püspök rámutatott, az unitárius egyházban már 2002-ben határozat született: minden személynek, aki tisztségviselőnek jelentkezett, írásbeli nyilatkozatot kellett tennie arról, hogy milyen kapcsolatai voltak a Szekuritátéval. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök szerint, ha a törvény előírja az egyházvezetők átvilágítását, akkor tegyék meg. Az ortodox egyház ellenérzéssel fogadta Adrian Iorgulescu művelődés és vallásügyi miniszter kijelentését, miszerint a papok megsértették a gyónási titkot, így szolgáltatva információkat a volt Szekuritáténak. Az ortodox egyház már 1997-ben hozzá járult a papság szekus dossziéinak nyilvánossá tételéhez. /n.-h. d.–e.-r. f.: Egyetértenek az egyházfők az átvilágítással. Óvnak a hisztériakeltéstől, lejáratástól. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke is megerősítette, hogy Kovács Zoltán, a Kolozs megyei állategészségügyi igazgatóság aligazgatója egyetemista évfolyamtárásáról, Kelemen Hunor parlamenti képviselőről jelentett a Szekuritáténak. Takács Csaba ügyvezető elnök szólította fel lemondásra az RMDSZ által funkcióba juttatott tisztségviselőt. Markó elmondta: ez a leváltás is bizonyítja, hogy az RMDSZ következetes a már évek óta alkalmazott gyakorlathoz, miszerint ha valamelyik tisztségviselőjével szemben komoly gyanú merül fel arról, hogy együttműködött az egykori titkosszolgálattal, azonnal megválik tőle. A Szekuritáté ügyeinek nyilvánosságra hozatala során lebukott első kolozsvári magyar ügynök a Cristian fedőnevet viselte. /B. T.: Markó is megerősítette „Cristian” lebukását. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

„Aki a szülőföldjén kíván boldogulni, azt ebben segíteni kell, de aki úgy dönt, hogy a magyar fővárosban kíván élni, tárt karokkal várjuk „ – fejtette ki az ÚMSZ-nek adott interjúban Demszky Gábor főpolgármester. Kifejtette, hogy Budapestnek az elöregedés az egyik legfőbb problémája. Ezért minél több fiatalt kell Budapestre vonzani vidékről és a határon túlról is. A lap felvetésére, hogy a jelenlegi jogszabályok semmilyen könnyítést nem tartalmaznak a határon túli magyarok munkavállalási lehetőségeire vonatkozóan, Demszky úgy reagált, hogy valóban nehéz a munkavállalási engedély megszerzése a határon túliaknak, mégis van arra törvényes lehetőség, hogy dolgozhassanak Magyarországon. Demszky azt is mondta, hogy az épülő új lakások rájuk is várnak. A lap munkatársa felvetette, a határon túli magyarok nem élveznek semmilyen előnyt, hisz nekik is éppúgy meg kellene vásárolniuk a lakást, és egy fiatalnak erre általában nincs pénze, Magyarországon pedig külföldi állampolgárként nem vehetnek igénybe kedvezményes lakásvásárlási kölcsönt. Demszky szerint aki akar, találhat magának a pénztárcájának megfelelő otthont. /Guther M. Ilona: Budapesten is boldogulhat a határon túli magyar. Exkluzív interjú Demszky Gáborral, a magyar főváros főpolgármesterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Varga Andrea történész kutatásai alapján tekintette át a magyar-román tárgyalásokat, visszamenve Grósz Károly rossz emlékű 1988-as aradi látogatására. Göncz Kinga augusztus 28-án Bukarestbe látogatott. A román és magyar kapcsolattörténet tompítani képes a várakozás optimista hangoltságát. A két ország viszonyában folytonosan kiemelt szerepet játszott a kisebbségi kérdés, főként a magyar diplomácia nézőpontjából. A magyar kisebbség mindenkori helyzete minőségileg függött Bukarest magyarságpolitikájától. Az 1948-49-ban kiépült sztálini típusú rendszer alapvetően megváltoztatta a két ország kapcsolatrendszerét. A sztálini államközi rendszerben a külpolitika diplomáciai jelentősége devalválódott, degradálódott. A pártközpontú külkapcsolatokra szakosodott külügyi apparátusok igyekeztek a nemzetek közötti ellentéteket háttérbe szorítani. Az 1956-ban hatalomra került, Kádár János nevével fémjelzett politikai vezetés a problémamentes, jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekedett – ezt is várta el tőle a Kreml. A mosolydiplomáciát erőltették, annak ellenére, hogy a hatvanas évek első felében a budapesti külügyminisztériumban is felismerték: Romániában a nacionalizmus a párt- és állampolitika hivatalos, bár nem nyilvános részévé vált, és a magyar kisebbség helyzete folyamatosan romlik. Ennek ellenére az 1956-ot követő jó 30 évben az erdélyi magyarság problémáját minden esetben alárendelték a Moszkva által megkövetelt szívélyes „jószomszédi” politikának. A budapesti külügyminisztérium illetékesei számos – évek óta húzódó, megoldatlan, vitás – kérdésre hívták fel a pártvezetés figyelmét. (Például már ekkor javasolták, hogy az 1955-ben egyoldalú román lépésre megszűnt kolozsvári Útlevélhivatalt – már konzulátusi rangban – újra meg kellene nyitni, könnyíteni kellene a kölcsönös látogatás feltételeit stb.) Ennek ellenére az 1958. február 20-28. között Romániában „vendégeskedő” Kádár János és Kállai Gyula a bukaresti tárgyalásokon – a román fél szándékának megfelelően – a „kényes” problémákat még csak föl sem vetették, mindenben elfogadták a szomszédok ajánlásait. A román fél ugyanis ügyes taktikával elérte, hogy semmiféle konkrét megállapodásra nem került sor! A közös nyilatkozatban – az eredeti magyar javaslat ellenére – még csak utalás sincs a nemzeti kisebbségekre. Kádár és Kállai látogatása tulajdonképpen két momentum miatt maradt emlékezetes az erdélyi magyarság köreiben. A Marosvásárhelyre érkező delegáció nevében Kállai Gyula a Simó Géza Bútorgyárban megtartott nagygyűlésen előbb „megdicsérte” az RMP vezetését a kisebbségpolitikájáért („Mi eddig is tudtuk és nagyra értékeltük, most személyesen is tapasztalhattuk, hogy a Román Népköztársaságban megvalósult a nemzetiségek jogegyenlősége, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén, [...] a szabad nyelvhasználat természetessé vált.”), majd sorra került „Erdély kérdése”. Először is kijelentette, hogy „a magyarországi ellenforradalom nyíltan felvetette területi követeléseit a szomszédos népi demokráciák felé”, és „felelevenítették a határkérdést”. Majd gyorsan hozzátette: „Megmondjuk világosan: Nekünk semmiféle területi igényünk nincs; azt tartjuk, hogy Magyarországnak van éppen elég földje, és népe, hogy azon – testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel – felépítse a maga szocialista hazáját”. Kállai után két nappal, a bukaresti nagygyűlésen Kádár kijelentette, hogy „a Magyar Népköztársaságnak nincs egyetlen országgal szemben sem területi, sem más igénye”. Majd Kolozsvárott tartott beszédében leszögezte: „Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés...” Kállai és Kádár kijelentései nagy megdöbbenést keltettek az erdélyi magyar tömegekben. Sokan sejtették, hogy ez nem mást jelent, mint hogy Budapest „levette a kezét” az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabad kezet kapott az asszimilációs politikájához. A félelmek igen hamar beigazolódtak. A találkozó után egy évvel bejelentette a bukaresti politikai vezetés a két kolozsvári egyetem, a Bolyai és a Babes „egyesítését” – amihez egy szava sem volt Kádáréknak – sőt, az 1959 júliusi titkos bukaresti tárgyalásain Kállai Gyula megnyugtatta a román partnereit (köztük N. Ceausescut!), hogy „pártunk Politikai Bizottsága tagjainak az a véleménye, hogy e kérdést az önök belső ügyének tekintik.” A két ország viszonya a hetvenes évek elején sem volt probléma-mentes. Hiába volt több magas szintű találkozó is a két ország párt-és állami vezetői között (1972. február 24-26. közt Bukarestben tárgyalt a Kádár János vezette párt- és kormánydelegáció), valódi előrelépés nem történt. Ekkor már a budapesti külügyi vezetés is tisztában volt vele, hogy az RKP vezetésének „alapvető célja továbbra is a nemzetiségek gyors asszimilálása”. A Kádár-Ceausescu találkozó közvetlen előzménye Lázár György miniszterelnök 1976. december 20-21-i bukaresti látogatása volt, amelyen a felek – a közös közlemény szerint – megállapodtak abban, hogy „az illetékes szervek gyorsítsák meg a kishatárforgalmi egyezmény megvalósítását, fejezzék be a konzulátusok (kölcsönösségi alapú) létesítésére vonatkozó tárgyalásokat, terjesszék ki a magyar-román turisztikai együttműködést (beleértve a két ország lakossága közvetlen kapcsolatainak bővítését is)”. Ugyancsak ekkor állapodtak meg abban, hogy „meggyorsítják” a budapesti román, ill. bukaresti magyar kultúrházak megnyitását. (Erről még 1969-ben állapodtak meg!) Kádár és Ceausescu 1977. június 15-16-i nagyváradi-debreceni „baráti találkozó” magyar diplomáciai sikernek bizonyult. Ceausescu ugyanis hajlandó volt a közös nyilatkozatban kitérni a nemzeti kisebbségekre is, és magyar javaslatra bekerült az a kitétel, miszerint a két ország nemzetiségei „híd” szerepet töltenek be a kapcsolatok építésében. Megállapodtak arról, hogy mihamarabb megnyitják a kolozsvári, ill. debreceni főkonzulátusokat és a budapesti, ill. bukaresti kulturális központokat. Azonban, hogy a román fél – következetesen és kiszámíthatóan – nem tarja meg a korábbi ígéreteit. A kulturális központok 1989-ig nem is nyílhattak meg. A magyar főkonzulátus is csak a megállapodás után két évvel, 1979-ben nyithatta meg kapuját (hogy aztán egyoldalú román döntésre 10 év múlva megszűnjön). Az MSZMP legfelső vezetése tisztában volt a magyar kisebbség helyzetének fokozatos romlásával, amely a nyolcvanas évekre elviselhetetlenné vált. Ennek ellenére Kádárék nem léptek fel határozottan a helyzet javítása érdekében. Ennek okát egy hetvenes évek végi belső feljegyzésben így rögzítették: „Az MSZMP politikájának fő irányvonala, hogy előmozdítsa a MNK és a RSZK kapcsolatainak erősítését a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. (...) Az alapvetően problematikus kérdéseket napirenden tartjuk, és találkozóinkon azokat szóvá tesszük. Változatlanul érvényes, hogy a román relációban türelmes, higgadt magatartást kell tanúsítanunk és érdekeinket szívósan és következetesen kell képviselnünk. (...) A nemzetiségi kérdést úgy tekintjük, mint amelynek megoldása minden ország belső ügye. Nem kívánunk abba kívülről beavatkozni.” A nyolcvanas évek elejétől fokozatosan elhidegül a viszony a két pártvezetés közt, aminek okaként említhető Kádár személyes ellenszenve Ceausescuval szemben, akivel nem volt hajlandó találkozni. 1988-ban színre lépett az új első titkár, Grósz Károly. Grósz abból indult ki: „nem tehetjük meg, hogy két szomszédos szocialista ország első számú vezetői több mint tíz év óta nem találkoztak”. Noha a Külügyminisztérium, és a pártvezetés reformerei is azt javasolták, kösse előre tisztázott szigorú feltételekhez a találkozót, Grósz csak magamagára hallgatott. Ennek meg is lett az eredménye. Az 1988. augusztus 28-i aradi magyar-román csúcstalálkozó román relációban a magyar diplomácia egyik legnagyobb kudarcának tekinthető. Összefoglalásul megállapítható, hogy az 1956 és 1989 közti évtizedekben a magyar párt-és állami vezetés mindvégig – a Moszkva által elvárt – problémamentes, jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekedett. A magyar küldöttségek tárgyalási és megegyezési szándékait a román partnerek szinte minden alkalommal a magyar bátortalanságára épülő tétovaságnak tekintette. S ez a magatartás mindmáig érvényes. /Varga Andrea: Arad 1988/2006. A mosolydiplomácia nem talál fogást. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Főképpen a Romania Mare hetilap 16 év óta következetesen démonizálja a magyarságot. A szélsőségesség térhódítását jelzi, hogy július elején a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége meghaladta a szociáldemokratákét. Corneliu Vadim Tudor, az NPR elnöke 15 éve jósolja, hogy ő lesz Románia elnöke. Megszállottságában a véres eszközöktől sem riad vissza. 1999. január 15-én felhívást intézett a Zsil völgye tüntető bányászaihoz, hogy foglalják el Bukarestet, a hatalom fényűző irodáit. Miron Cozma szakszervezeti vezetővel (akkor egyben a Nagy-Románia Párt alelnöke volt) az élen mintegy kétezer bányász el is indult Bukarest főváros felé, miközben állandó kapcsolatban álltak C.V. Tudorral. A karhatalomnak csak az olténiai Stoeneti-nél sikerült a menetoszlopot szétszórnia, és Miron Cozmát őrizetbe vennie. Az esemény után több személyiség követelte a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését, de ezt nem tudták elérni. Barabás István emlékeztetőnek idézett a szélsőséges lapok előző évfolyamaiból. Romania Mare, 1990. november 9.: Mikor magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön valamilyen államellenes akcióba kezdenek, a házak ablakaiba gyertyát vagy asztalilámpát helyeznek, hogy veszély esetén a harcosok oda menekülhessenek. Hargita és Kovászna megyei erdők mélyén olyan fiatalok sátoroznak, akik budapesti akcentussal beszélnek, a lakossággal nem érintkeznek, hanem beintésre várnak, hogy elinduljanak célpontjaik felé. Mivel az RMDSZ segíti őket, követeljük e szervezet azonnali betiltását, ellenkező esetben „a nagyon közeli jövőben” Erdély-szerte súlyos zavargásokra kerül sor. A Nagy-Románia Párt lapjában, a Politica címűben 1992. március 14-én Eugen Barbu /azóta elhunyt/ író felhívással fordul olvasótáborához: „Testvérek, készítsétek elő fegyvereiteket, és vonuljatok ki az utcára, mert ez így nem mehet tovább: mindenféle idegbetegek éjjel-nappal álmodoznak sokat próbált ősi földünk megszerzéséről!” A hang nem változott az évek során. Romania Mare, 2006. június 23.: „Hargita és Kovászna megyében kitört az autonómia hisztériája. Ennek szellemében, az RMDSZ üldözi a románokat, leváltja őket tisztségeikből, szükség esetén tettlegességtől sem riad vissza. Megmentésük csak úgy lesz lehetséges, ha a NRP kerül hatalomra, és az RMDSZ vezetőit nyakukon kővel a Balatonba veti.” Vasile Mateinek, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének 1997. november 18-i sajtónyilatkozatából: A román állam elvesztette befolyását Hargita és Kovászna megyében, a helyi hatalom irányító központja Budapest lett. A két megyét félkatonai jellegű magyar alakulatok hálózták be, de van már belőlük Moldvában és a Duna-deltában is. Valamennyien felkészültek egy esedékes polgárháborúra. Ziua, 1997. december 16.: Miután találkozott a Vatra Romaneasca tagjaival, George Pruteanu szenátor a marosvásárhelyi ortodox esperesi hivatalban tartott sajtóértekezletén úgy értékelte, hogy a Székelyföldön náci, rasszista mentalitás érzékelhető. Tricolorul, 2005. január 15.: A NRP felhívja a figyelmet a magyar irredentizmus egyre veszélyesebb terjedésére. Ha Traian Basescu elnök nem zárja ki a kormányból a terrorista RMDSZ-t, úgy napjai az állam élén meg vannak számlálva, mert egy minden eddiginél hevesebb népfelkelés végképp elsepri székéből. Gheorghe Funar (jelenleg szenátor, a NRP főtitkára) kezdettől reményteljes harcosa az extrémizmusnak. Egyik jellemző megnyilvánulása a szatmári Informatia Zilei 1994. október 27-i számában: „A magyar nép és romániai kisebbsége nomád, barbár szelleme nem tűnt el az ezer év alatt. Nekünk, románoknak kell kigyógyítanunk, hogy civilizált, európai, békés néppé változzék és ne fájjon a foga idegen területekre. Isten óvja attól, hogy mancsát még egyszer román területek felé nyújtsa.” Funar bálványa, C.V. Tudor közben a roma közösséget vette célba (Romania Mare, 1998. augusztus 21.): „A cigányokat munkatáborokba kell küldeni.” National, 1997. szeptember 14.: Lazar Ladariu képviselő, a Vatra marosvásárhelyi ideológusa: „A magyar szeparatisták régi terve, hogy saját külön iskoláik legyenek. Így térünk vissza Marosvásárhely 1990. márciusának mini-államcsínyjéhez. Ha az erdélyi fejlemények veszélyes méreteket öltenek, megtaláljuk a módját, hogyan lépjünk fel az RMDSZ provokációi ellen, mert ez így nem mehet tovább!” C.V. Tudor rálicitál (Romania Mare, 1997. november 21.): „Mikor kormányra kerülünk, megalakítjuk Erdély Újjáépítésének Minisztériumát, hogy végre lecsillapítsuk a magyarokat, vegyük el Ázsia szülöttjeinek kedvét attól, hogy beavatkozzanak a mi kétezeréves nemzeti konyhánk dolgaiba. Vegyük kézbe a puskát!” Gheorghe Funar hozzáfűzte (Jurnalul National, december 10.): Hargita és Kovászna megyében szükségállapotot kell bevezetni, amíg nem késő! Evenimentul Zilei, 1998. október 15.: A NRP Kovászna megyei szervezetének elnöke ismerteti a helyi Román Nemzeti Gárda felépítését. 127 tagja közül heten zsoldosok, akik harcoltak Jugoszlávia megmentéséért is. A gárdák állandó készenlétben állnak, miközben kapcsolatot tartanak fenn Brassó és Bákó megyei alakulatokkal. Joguk van védelmezni őseik földjét, ahogy a kurdok, baszkok és palesztinok is teszik. Ha az RMDSZ gyakorlatba ülteti autonómia-terveit, vezetőit lakásukon fogják el és kivégzés céljából törvény elé állítják őket. A soviniszta-rasszista uszítás mindmáig legfőbb fóruma, a Romania Mare hetilap első száma – Ion Iliescu államelnök engedélyével – 1990. június 8-án jelent meg az erőszak kultuszának és az Erdély-hisztériának teljes fegyvertárával. Június 22-én már arról cikkezett, hogy a magyarok mozgolódnak, „veszélyben vagyunk államként és nemzetként egyaránt.” Atentie la Ungaria! (Figyeljünk Magyarországra!) cím alatt szeptember 7-én kezdi el közölni cikksorozatát, mint a „védekezés” stratégiáját és taktikáját. 1990. december 7-én C. V. Tudor írta: „Az ország veszélyben. Vegyük hát kézbe Horea lándzsáját, védjük meg magunkat nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ ellen is!” Felhívta Ion Iliescu elnök figyelmét arra, hogy ha nem tudja elfojtani a magyar sovinizmust, ahogy Ceausescu tette, katonai diktatúrára lesz szükség. 1998. szeptember 13.: „Az RMDSZ hiába határolja el magát Tőkés Lászlótól, mert ugyanazokat a revizionista eszméket hirdeti. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy Budapesten horthysta kormány került hatalomra. Mivel az RMDSZ halálos veszély a román államra, követeljük, hogy vezetőit állítsák bíróság elé, szervezetüket helyezzék törvényen kívül, Tőkés Lászlót sürgősen toloncolják ki az országból, az etnikai tisztogatásnak alávetett Hargita és Kovászna megyében vezessék be a sürgősségi állapotot, és legkésőbb 1998 novemberéig szervezzük meg az előrehozott választásokat. Ha az RMDSZ-t nem sikerül megfékezni, a NRP erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy a lakosságot önvédelemre mozgósítsa, ahogy a világon mindenütt történik, a terrorista szervezetek ellen.” Ez a hang nem változott: 2006. június 23-án C.V. Tudor a Romania Mare vezércikkében büszkén hirdette, hogy mindaz, amit ő 1990-ben az Atentie la Ungaria! cikksorozatban jósolt, mind beigazolódott, mert a magyar revizionizmus ma is Trianon revízióját hirdeti, hogy Erdélyt bekebelezze. Az erőszak hirdetésében már 1990 őszétől új erők csatlakoztak C. V. Tudor mellé. Zig-Zag, 1993/20.: Radu Sorescu, a frissiben alakult Noua Dreapta neofasiszta párt vezére nyilatkozott programjáról: „Szükségesnek tartjuk az erőszakot, hogy fajtánk megtisztuljon erkölcsileg. A demokrácia a nemzeti szellem árulója. Ha egymillió magyar nem ismeri el a román államot, egymillió magyart ki kell tiltani az országból. A cigányok számára rezervátumokat kell létesíteni. A csavargók és az idegen elemek megfékezésére javasoljuk nemzeti gárdák létrehozását. Mi nem irodai politikát akarunk művelni, hanem nyílt harcba kezdünk, első lépésként katonai diktatúra segítségével.” Ion Solcanu szociáldemokrata szenátor 1997 novemberében a parlamentben politikai nyilatkozattal és a sajtóban felhívással fordult a Demokrata Konvenció kormányához: „Nemzeti érdek megtartani Hargita és Kovászna megye román lakosságát a maga iskoláival, templomaival, ortodox püspökségével, múzeumaival és román katonai alakulataival együtt, ideje lenne tehát felépíteni a sepsiszentgyörgyi csendőr-zászlóalj laktanyáját. Megtörténhet, hogy szükség lesz a csendőrökre, hamarább, mint bárki is gondolná”. National, 1997. szeptember 17.: Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor nyilatkozatából: „Erdély kérdésében Románia rendkívül nehéz helyzetben van. Még néhány év, és elveszíthetjük, mert Magyarországé lesz. A megelőzésre legjobb megoldásnak látom azt, amit 1990-ben is javasoltam az akkori hatalomnak: Erdély militarizálását. Telepítsünk be ezredeket, hadosztályokat, növeljük meg a helyőrségek állományát, tehát helyezzük ide a Román Hadsereg súlypontját. Nem háborús meggondolásból, mert egy NATO-tagállam ellen nem győzhetünk, hanem megfélemlítés céljából. Jó volna nagyvállalatokat is létesíteni és oda más tájakról román munkásokat hozni. Ameddig nem szórjuk szét Erdély magyarságát, addig nem tudjuk asszimilálni és nem szabadulhatunk meg az ősi román föld elvesztésének rémálmától.” 1999. március elején Anghel Andreescu tábornok meglátogatta a Hargita és a Kovászna megyei csendőrparancsnokságokat, majd Marosvásárhelyen találkozott a sajtóval. „A régió specifikumával” kapcsolatban bejelentette, hogy a csendőrség kötelékében külön alegységeket képeznek ki a szeparatista próbálkozások meghiúsítására. C. V. Tudor 1999. november 29-én megjelent kiáltványából: „Ha a magyarok abszurd módon kikiáltják Erdély autonómiáját, ti, románjaim, hogyan reagáltok? Tudom, én mit teszek: fogok egy gépfegyvert, mert megelégeltem, hogy csúfot űzzenek belőlünk; inkább haljak meg oroszlánként, mintsem patkányként. Nem vagyunk extrémisták, de azt akarjuk, hogy a magyarok, cigányok, zsidók, egyéb kisebbségek tiszteljenek bennünket, románokat, mert mi vagyunk a házigazdáik. A NRP készen áll, hogy átvegye a hatalmat.” Ziua, 2006. március 10.: Bizonyára közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel, riportot közöl a Hargita és Kovászna megyei interetnikai konfliktusok megelőzésére kiképzett PSYOPS rohamosztagról. Ugyanebben a lapszámban a kolozsvári Sarmisegetuza hazafias alapítvány figyelmezteti az államelnököt, hogy napirenden van a Székelyföld autonómiájának kikiáltása. A megelőzés érdekében fel kell oszlatni a félkatonai Székely Légiót, és román nemzeti gárdákat kell alapítani. Romania Mare, 2006. március 3.: Az Ungurii oldal szalagcíme: Közeledik március 15.: riadó, fegyverbe! Revizionista utcai tüntetések várhatók, hogy átalakuljanak területi követelésekké! 1998. október 29-én Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője politikai nyilatkozatban figyelmeztette a parlamentet a veszélyre: a Nemzeti Egységpárt (PUNR, akkori elnöke Gheorghe Funar) Maros megyei szervezete sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyetért a NRP kezdeményezésével az Erdélyi Nemzeti Gárda megalakítására. A képviselő hozzátette: az erdélyi magyarok bőrükön érezték, mit jelentett számukra a Vasgárda meg a Maniu-gárda, ezért fenyegetésnek fogják fel a tervet, annál inkább meglepő, hogy sem az Államelnökség, sem a kormány, sem a politikum nem foglal állást ellene. Hogy mi lett a figyelmeztetés foganatja, bizonyítja Kónya-Hamar Sándor képviselő 2000. március 7-i politikai nyilatkozata: Kolozsvárott, a NRP keretében újra szervezkedik a legionárius mozgalom, első lépésként megalakult a Keresztény Nacionalista Klub. Az extrémizmus térhódításával egyidejűleg, Ion Iliescu elnök a Tineretul Liber 1992. június 5-i számában megnyugtatta a kedélyeket: „Mind törvényhozási, mind intézményi szempontból, de társadalmi-politikai gyakorlatunkban is, a kisebbségeknek minden jogot megadtunk.” /Barabás István: Az extrémizmus vért kíván. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Tizenegyedik alkalommal tartották meg a szlovéniai Alsólendván, augusztus 24–27. között, a Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napokat. A rendezvénysorozatot immár harmadik alkalommal szervezték Magyarországon kívül, régen a Magyar Kultúra Alapítvány égisze alatt Budapesten a Várban, a Szentháromság tér adott otthont e rangos fesztivál jellegű programsorozatnak. Felvidék (Révkomárom, 2004), Vajdaság (Zenta, 2005) után az idén a muravidéki Alsólendva várta a magyar határon kívülről érkezett kulturális csoportokat. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Burgenland, Muravidék és a horvátországi magyar közösség közművelődési ernyőszervezetei vettek részt a program összeállításában. A rendezvény házigazdája a helybéli Magyar Művelődési Intézet volt. Erdély részéről az EMKE volt a társszervező. A rendezvénysorozat keretében a különböző régiókból érkezett művelődési csoportok színházi produkciókkal, zenés irodalmi összeállításokkal, film- és könyvbemutatókkal, népdalok és népi táncok előadásával szórakoztatták a helybéli magyar közönséget. Nagy sikerrel szerepelt a Zurboló néptáncokkal. Hamar a közönség kedvence lett Érsek Csaba Sándor gyimesi és moldvai csángó népdalaival. Megrendezték az Eszmecsere a határon túli magyar kultúráról című tanácskozást, ahol nemcsak a különböző régiók ernyőszervezeteinek a képviselői vettek részt, de a magyarországi új és leköszönő, határon túli ügyekkel foglalkozó, intézmények képviseletei is jelen voltak, mint az Oktatási és Művelődési Minisztérium, az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia. A rendezvény közös záródokumentum elfogadásával ért véget, amelyet a különböző magyarországi és határon túli régiók intézményeihez fognak eljuttatni a szervezők. /Dáné Tibor Kálmán: Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napok Alsólendván. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Az elfogadott állásfoglalás: Zárónyilatkozat 1. Ismételten bebizonyosodott, hogy a magyar kultúra egy és oszthatatlan, tekintet nélkül arra, hogy milyen földrajzi-államigazgatási keretek között nyilvánul meg. Ezért rendkívül fontos, hogy Magyarország döntéshozó testületei ennek értelmében döntsenek stratégiai, szervezeti és anyagi kérdésekről. 2. Az illetékes magyar állami szervek a szomszédos államokkal történő bilaterális kapcsolatok keretében fordítsanak külön figyelmet az adott országban élő magyar közösség nemzeti és kulturális jogainak tényleges megvalósulására. 3. A Magyarország határain túl élő magyar közösségek kulturális tevékenységük keretében érvényesíteni kívánják a szakmaiság, a tevékenységek szervezésénél a fontossági sorrend betartásának és a helyi sajátosságok érvényesítésének az elvét. E tekintetben előrelépést kizárólag a magyarországi állami szervekkel és a szakintézményekkel karöltve lehet elérni. 4. Az illetékes magyarországi állami szervek a határon túli magyar kultúra támogatása során legyenek tekintettel a helyi sajátosságokra, amelynek feltétele a régiókban tevékenykedő legitim kulturális szakemberek és képviselők álláspontjának ismerete és figyelembe vétele. Minél rövidebb időn belül el kellene jutni a szubszidiaritás elvének lehető legteljesebb megvalósításához. 5. Létfontosságú követelmény, hogy a határon túli magyar kultúra támogatási kerete ne szűküljön, mi több, reális és stratégiailag indokolt program szerint szükségszerű annak fokozatos növelése. A jövőbeni támogatáspolitika szempontjából nagyon fontos az egyre jobban hozzáférhető európai keretek igénybevétele. Másrészt úgyszintén fontos, hogy a határon túli magyar kultúra segítése, támogatása jól szervezett és szakszerűen működő magyarországi intézmények, alapítványok révén valósuljon meg. 6. Az adott helyzetben rendkívül fontos, hogy a jelenleg legveszélyeztetettebb határon túli magyar közösségek (Vajdaság, Kárpátalja) az illetékes magyar állami szervek és szakintézmények megkülönböztetett figyelmét és támogatását élvezzék. Alsólendva, 2006. augusztus 27. Csemadok – Görföl Jenő, főtitkár; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – Dáné Tibor Kálmán, ügyvezető elnök; Horvátországi Magyarok Szövetsége – Csörgits József; Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége – Dupka György, elnök; Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Alsólendva – Göncz László, igazgató; Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség – Dudás Károly, elnök. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Románia még csak készül az uniós csatlakozásra, de négymillió romániai munkás már ma is az EU-ban dolgozik, ami egyes szakmákban munkaerőhiányhoz vezet az anyaországban. Június végén a romániai munkanélküliségi ráta 5,3 százalékra csökkent, míg tavaly decemberben még 5,9 százalék volt. Júniusban az alkalmazottak száma meghaladta a 4,6 milliót. Ennyi munkavállaló azonban nem képes eltartani a mintegy 21 millió román állampolgárt. A román munkavállalók jelentős része külföldön dolgozik. A feketén dolgozó románok becsült számát összeadva, az eredmény a négymilliót is meghaladja. (Olaszországban 800–900, Spanyolországban 600–700 ezer, Görögországban 700 ezer, Németországban 400 ezer, Ausztriában 200 ezer, Izraelben 300–400 ezer). A külföldön dolgozók által hazautalt összeg tavaly 3,6 milliárd euróra rúgott, szemben az előző évi 2,8 milliárddal. A nyaranta hazalátogató „stranierik” (ahogy manapság a vendégmunkásokat Romániában olasz szóval nevezik) tavaly 8,9 milliárd eurót váltottak be lejre, hogy abból a család szükségleteit fedezzék, és készülő lakásaikat, üdülőiket tovább építsék. A Romániába érkező külföldi befektetők már alig találnak szakképzett munkaerőt. A munkaerőhiánynak jó hatása van az itthon maradottak béreire, amelyek szinte folyamatosan növekszenek. A hazai fizetség persze még messze nem éri el a nyugati szintet. A romániai munkanélküliség nem egyenletes. Temes megyében, az ország egyik legfejlettebb régiójában mindössze 2,2 százalékos, miközben a székelyföldi Hargita megyében kilenc, a moldvai Vaslui megyében pedig a tíz százalékot is elérte. Székelyföldnek jelentős a gazdasági és nyers anyag-potenciálja, Hargita és Kovászna megyét a magyarországi befektetők azonban nem rohanták meg. Az egyik külföldi cég, amely a csángóföldi Bákóban telepedett le, Kínából hozott nemrég 1100 varrónőt. A kínaiak már minden nagyvárosban megvetették a lábukat, de Bukarestben vannak talán a legtöbben. A bánsági termőföldek 70 százaléka már olaszok kezén van. /Tibori Szabó Zoltán: A román dolgozók már beléptek az Unióba. Sok milliárd eurót visznek haza külföldről a „stranierik”. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Megvertek egy fiatalt Szlovákiában, mert magyarul beszélt. Augusztus 26-án közölte a szlovák rendőrség, hogy a Galántához közeli Diószegen hat helyi fiatal megvert egy 19 éves, szintén diószegi fiatalembert. A kocsmai garázdálkodásként vizsgált esetről hétfőn este a TA3 szlovák hírtelevízió mutatott be képeket: a kórházban fekvő sértett azt állította, hogy azért verték meg, mert a támadók füle hallatára magyarul szólt a barátnőjéhez. A sértett fiatalember jelenleg mellkasi sérüléssel és feldagadt orral a galántai kórházban fekszik. Kezelőorvosa szerint három hétig marad kórházban. Mielőtt az egyik támadója megütötte volna, megkérdezte, vajon ismeri-e Ján Slotát (az új szlovák koalíciós kabinethez tartozó Szlovák Nemzeti Párt magyarellenes kirohanásairól ismert elnökét), és tudja-e, vajon hol lakik? ,,Ezután ütlegelni kezdtek” – mondta el a nehezen beszélő sértett. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) postázta a szlovák parlament pártjainak azt a szövegtervezetet, amelyben kezdeményezi, hogy a törvényhozás pártjai közös nyilatkozatban ítéljék el a szélsőséges és erőszakos megnyilvánulásokat, a Szlovákiában riasztóan felerősödött magyarellenes hangulatot, és állapodjanak meg arról, a parlament elé terjesztik-e, vagy közös felhívásként nyilvánosságra hozzák, mondta el Bugár Béla, a kezdeményező magyar párt elnöke. Szlovákia két katolikus egyházi főméltósága felemelte szavát a Szlovákiában felerősödő magyarellenes hangulat és erőszak ellen. A Nyitrán lakó Ján Chryzostom Korec bíboros és Frantisek Tondra, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke annak kapcsán szólalt meg, hogy a szélsőséges nacionalizmus eddigi legdurvább esete, a magyar diáklány megverése éppen Nyitrán történt meg. Frantisek Tondra, a püspöki kar elnöke hangsúlyozta: minden keresztény embernek mindenkori kötelessége, hogy elítélje a nacionalizmus minden megnyilvánulását. Közös nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését és aggodalmát a szlovákok és magyarok közötti szaporodó helyi konfliktusok miatt több mint száz magyar értelmiségi, egyúttal felhívták mindkét ország vezetőit: haladéktalanul tegyenek meg mindent, amivel oldhatják a feszültségeket. ,,Átérezve a közös történelem jelentőségét és problémáit, tudjuk, hogy a kialakult konfliktusokat csak közösen, erős akarattal, egyenlő elszántsággal lehet orvosolni, támaszkodva mindkét országban a békességet és megnyugvást kívánó nagy többségre” – írták a dokumentumban. Szlovákiában a napokban hasonló dokumentum látott napvilágot: közös nyilatkozatban ítélte el a magyar diáklány elleni múlt heti nyitrai támadást több helyi értelmiségi és közéleti személyiség. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke összehívja a testület rendkívüli ülését, hogy megvitassák a magyar-szlovák viszonyban bekövetkezett fejleményeket. /Újabb magyarverés Szlovákiában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

Nem előzmény nélkül való Kibéden a tudományos ülésszak, hiszen dr. Mátyus István emléke előtt tisztelegve nem is oly rég tömegesen vett részt a falu és a környék népe. Az önállóságát visszanyert Kibéd község meg tud állni a lábán, sugalmazta a helyi termékeket bemutató kiállítás. A mostani konferenciát az önkormányzat és a Kis-Küküllő Térségi Társulás (KKTT) szervezte, a téma az EU-integráció, a testvértelepülések kistérségi tapasztalatainak hasznosítása. Borbély Emma KKTT-elnök után Zalalövő testvértelepülés jegyzője beszélt a magyarországi régiókról, kistérségekről, működési területekről, hatáskörökről. Az unióból az úgynevezett e- közigazgatást erőltetik, de a számítógépes ügyintézésre nem mindenütt sikerült műszakilag és kellő szakmai színvonalon felkészülni. Borbély Emma bejelentette: megpályázzák a támogatást a kibédi konferencia előadásait tartalmazó kötet kiadására. A SAPARD-típusú EU-s pályázatok több önkormányzat (kistérségi vagy egyéb alapon szerveződő) összefogását követelik meg. Balla Zoltán és Lázár László a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesületének képviseletében beszéltek. Az Európai Unió kifejezetten szorgalmazza az állami, önkormányzati szervezetek és civil szervezetek összefogásán alapuló regionális szövetségek működését. Románia e tekintetben nem áll valami fényesen. Több magyarországi előadó különböző témákról, gondokról beszélt. /Bölöni Domokos: Itt az EU: mit vetettünk s mit aratunk? Jövőbe néző eszmecsere Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./

Régen megfogalmazódott a múzeumalapítás gondolata Magyarsároson, de nem akadt, aki időbeni és anyagi áldozatot hozzon a múzeumért. Tóth Katalin tanítónő elhatározta férjével, Tóth Gyula tanítóval, hogy megpróbálkoznak vele. Ezzel fejezik ki hálájukat mindazért, amit a falu neves szülöttétől, Bandi Dezső képzőművész szakirányítótól kaptak. Úgy gondolták, hogy a falumúzeumot leghitelesebben Bandi Dezső neve fémjelzi. A fiatalok segítettek, kijavították és kimeszelték az egykori kántorlak, a múzeumépület szobáit és tornácát. A gyűjtőmunkának szép eredmény lett. Nagy ünnep volt a falumúzeum felavatása. Először Bandi Dezső szülőházához vonultak, ahol Asztalos Enikő tanárnő Bandi Dezső munkásságát méltató beszéde hangzott el, leleplezték az emléktáblát. Ezután az ünneplő közösség a múzeumkertbe vonult, a magyarsárosi Bandi Dezső falumúzeum felavatására. /Tóth Katalin tanító, Magyarsáros: Falumúzeum Magyarsároson. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./

Barátok, alkalmazottak, szakmabeliek és a meghívott közéleti személyiségek – többek között Marossy Zoltán alprefektus – köszöntötték ötvenedik születésnapján Kovács Zoltán temesvári üzletembert, a román nyelvű heti- és napilapot kiadó, reklámügynökséget és terjesztési hálózatot működtető, nyomdát üzemeltető Agenda Tröszt tulajdonosát. /Ötvenéves a sikeres Kovács. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./ Emlékeztető: Kovács Zoltán temesvári üzletembernek 11—12 millió dolláros vagyona volt 2005-ben. /(Ferencz): Leggazdagabb háromszékiek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2005. nov. 17./

Radu Berceanu szállításügyi miniszter, a Demokrata Párt alelnöke bemutatta a sajtónak azt a 300 oldalas dossziét, amelyet a Szekuritáté Iratait Vizsgáló Bizottságtól (CNSAS) kapott meg, s amelyet a következő napokban az internet útján is nyilvánosságra kíván hozni. A megfigyelési iratcsomó megfigyeléseket, besúgói jelentéseket és olyan nyilatkozatokat tartalmaz, amelyek megírására annak idején a Szekuritáté kényszerítette. – Emil Constantinescu vagy pedig a jelenlegi titkosszolgálatok politikai rendőrségi akciót folytattak, amikor a Szekuritáté által róla készített iratcsomót 2000-ben titkosították – jelentette ki Berceanu. A miniszter védelmébe vette pártbeli kollégáját, Silvian Ionescut, aki 1989 előtt dolgozott 17 éven át a külföldi hírszerzésnek (DIE), s aki szerinte „nagyjából ugyanazt a munkát végezte”, mint azok a hírszerző tisztek, akik 1990-ben kerültek a külföldi hírszerzéshez, és így az elmúlt 17 évben a SIE-nek dolgoztak. /Radu Berceanu bemutatta a CNSAS-tól megkapott dossziéját. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./ Constantinescu cáfolta, hogy ő javasolta volna a titkosítást, és politikai rendőrségként használta volna a titkosszolgálatokat. Nyomatékosította: az ő elnöki mandátuma alatt egyetlen dossziét sem titkosítottak. A volt államfő szerint Berceanu azért vádolja őt, hogy elterelje a figyelmet Traian Basescu szekusdossziéjáról. /I. I. Cs.: Berceanu-Constantinescu vita. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./

Rárivallt magyarul beszélő utasaira az Atlassib személyszállító vállalat egy sofőrje. A két fiatal Németországból utazott haza Romániába, amikor az autóbusz vezetője rájuk szólt: Romániában románul kell beszélni. Az egyik érintett gyermek édesapja nem hagyta annyiban a dolgot, elektronikus levélben fordult az Atlassib vezetőségéhez. „Ezúton fejezem ki felháborodásomat az említett gépkocsivezető idegengyűlölő, agresszív és civilizálatlan viselkedése miatt. Magatartása távol áll mindattól az európai szellemiségtől, amelyről az önök internetes honlapján olvashatunk. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy 16 évnyi demokrácia után egy önmagát nagyra becsülő cég alkalmazottja 15–16 éves gyermekekre kiabáljon azért, mert azok egymás között magyarul beszélgetnek” – olvasható az apa román nyelvű levelében, amelyben kéri az illető gépkocsivezető nevének kiderítését, illetve tudni szeretné, milyen lépéseket tett a cég vezetősége az ügy tisztázása érdekében. A levélre gyorsan megérkezett a válasz. Az eredeti szöveget kinyomtatták, majd annak sarkára Ilie Carabulea cégvezető aláírásával, kézírással rótták a következő szavakat: „Mivel ön nem tanúsít civilizált magatartást cégünkkel szemben, én vállalom annak felelősségét, hogy ne válaszoljak önnek. Miképpen ön nem hajlandó románul beszélni, úgy én sem vagyok hajlandó engedni, hogy nyomást gyakoroljon cégünkre”. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a Krónikának elmondta: elítéli, de nem tartja egyedülállónak az efféle ügyeket. /Kulcsár Andrea: Rárivalltak a magyarul beszélő utasokra. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./

Rablótámadás áldozata lett Gergely István, a Hír TV székelyudvarhelyi származású munkatársa, akire erdélyi utazása közben támadt rá egy háromfős banda. A támadás a Szászmedgyest Segesvárral összekötő szárnyvonalon, Erzsébetváros előtt néhány kilométerrel érte a 26 éves fiatalembert. Három roma fiatal rátámadt a Budapesten élő grafikusra. Az erzsébetvárosi állomáson leszálló tettesek magukkal vitték a kárvallott mobiltelefonját, hordozható számítógépét, hátizsákját és pénztárcáját. Gergely István a segesvári rendőrségen tett feljelentést az ügyben. Egyik támadóját úgy sikerült azonosítania, hogy a nyomozók a nyilvántartásukban szereplő gyanús személyek arcképét tartalmazó fényképalbumot mutattak neki. – Példaértékűen jártak el a segesvári rendőrök, – nyilatkozta Gergely István. Támadóit az erzsébetvárosi romakolónián fogták el a rendőrök, akik addigra már túladtak a vonaton rabolt, vagyontárgyakon. Ezeket azonban később maradéktalanul sikerült visszaszerezni. /Rostás Szabolcs: Kirabolták a Hír TV munkatársát. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./

Mezőbergenyén a református gyülekezeti ház a héten immár negyedik alkalommal ad otthont képzőművészeti alkotótábornak. A tábor fáradhatatlan szervezője ez alkalommal is Ősz Zoltán helybeli nyugalmazott tanár, aki maga is amatőr képzőművész. – A mezőbergenyei alkotótábor lényege, hogy a meghívott művészek megörökítsék a falu természeti, építészeti kincseit, a jellegzetes arcokat, felfedezzék a faluban azt, ami fölött a falubeliek tekintete könnyedén átsiklik. Az a cél, hogy a művészek megmentsék a még menthető értékeket, mondta Ősz Zoltán táborszervező. /Mezey Sarolta: Menteni, amit még lehet. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./

Marius Oprea, a kormányfő tanácsadója bemutatta a nemzetbiztonsági törvénycsomag végleges változatát a sajtónak. A Traian Basescu államfő által korábban javasolt jogszabályokból kikerültek az emberi jogokat sértő előírások. Oprea vázolta a titkosszolgálati intézményeket érintő változtatásokat. Eszerint az egyik titkosszolgálat, a Kormányőrség /SPP/ a Belügyminisztérium egyik főosztályává alakul, a telefonok lehallgatásával foglalkozó Különleges Távközlési Szolgálat /STS/ pedig a Informatikai és Távközlési Minisztérium hatáskörébe kerül. A törvénycsomag előírásai szerint a titkosszolgálati alkalmazottakat terrorcselekmények, fegyver-, ember- és drogcsempészet nyomozásába vethetik be, a nyomozás legtöbb tizenhat órán át tarthat. A törvény megtiltja a titkosszolgálatoknak, hogy kereskedelmi tevékenységet folytassanak, illetve ügynököket szervezzenek be a sajtóba, a politikai pártokba, az egyházakba és a szakszervezetekbe. /Cs. P. T.: Korrigálták Basescu hírszerzés-törvényeit. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

Heves reakciókat váltott ki az államfőnek az a javaslata, hogy a klérus dossziéi után hozzák nyilvánosságra azoknak a sportolóknak a névsorát is, akik együttműködtek a Szekuritátéval. Időközben Teodosie, Tomis-Dobrudzsai görögkeleti érsek beismerte, hogy együttműködési nyilatkozatot írt alá a Szekuritátéval, de nem azért, hogy ártson valakinek, hanem hazafiasságtól vezérelve. A ’90-es évek elején ketten, Nicolae Corneanu bánáti, és Andrei Andreiut gyulafehérvári érsek már beismerték, hogy hatalmas kényszer hatására együttműködésre kötelezte őket a Szekuritáté. /Ellenőrzik a sportolók múltját is. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

Az alapvető emberi szabadságjogokat tiszteletben tartó nemzetbiztonsági törvénycsomagot ígér Marius Oprea történész a miniszterelnök tanácsadója és Radu Stroe, a kormány főtitkára, aki egyben a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti szakbizottság elnöke. A tavaly bemutatott tervezet a civil szféra heves ellenkezését váltotta ki, mivel a hírszerzés ügynökei túl nagy hatalmat kaptak volna. A mostani, finomított változat sem nyerte el a civil szféra tetszését. Renate Weber, a Nyílt Társadalomért Alapítvány elnöke úgy vélte, hogy ez továbbra is túl nagy hatalmat biztosít a hírszerzési szervek titkosügynökeinek. A titkosszolgálatok ideiglenes vezetése sincs pontosan szabályozva Weber asszony szerint. A liberálisok korábban felszólították Basescut nevezzen ki új igazgatókat, az államfő azonban ezt a kérést megtagadta, és jelezte, csak akkor hoz döntést az új hírszerzési igazgatók kinevezéséről, amikor a parlament is elfogadja a nemzetbiztonsági törvénycsomagot. Stroe szerint a titkosszolgálatokat nem lehet hatékonyan ellenőrizni, mivel azok belső működési szabályzatukra hivatkozva kerülik meg a törvényes előírásokat. Ezért szerinte ki kell terjeszteni a hírszerzési szerveket ellenőrző parlamenti szakbizottság hatáskörét. /(borbély): Szabadságjogokat tiszteletben tartó nemzetbiztonsági törvénycsomag? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

Gica Agrigoroaie, a Nagy-Románia Párt (NRP) Kovászna megyei elnöke azt állította, hogy a volt Szekuritáté besúgói, illetve összekötő személyei között Kovászna megyei RMDSZ-vezetők is vannak. Egyikük jelenleg a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal vezetőségének tagja, két másik személy pedig a Kovászna megyei önkormányzaténak. Agrigoroaie azonban nem kívánt neveket mondani: A pártelnök szerint a megyei tanács vezetőségében két olyan RMDSZ-tag is van, akik együttműködtek a volt Szekuritátéval, sőt „az egyik még most is szolgáltat információkat a jelenlegi titkosszolgálatoknak”. A Nagy-Románia Párt Kovászna megyei szervezetének 23 tagja 1989 előtt együttműködött vagy most is együttműködik a hírszerző szolgálattal, ismerte Agrigoroaie. Albert Álmos, az alsó-háromszéki RMDSZ elnöke nemrég azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ volt az első politikai alakulat Romániában, mely tíz évvel ezelőtt alkalmazta a temesvári kiáltvány 8-as pontját. Emlékeztetett, hogy a szövetség alapszabályzata tiltja azok taggá válását, akik együttműködtek a volt Szekuritátéval. Agrigoroaie vádjaira a polgármester most a következőképpen fogalmazott: „Ezeket a dolgokat azok állítják védekezésül, akik 1990 előtt együttműködtek a Szekuritátéval, és egyesek azt követően is hasonló feladatot láttak el; úgy vélem, hogy Agrigoroaie is ezek közé tartozik.” /Kiss Edit: Nagy-romániás vádaskodás. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 1./

Göncz Kinga egynapos hivatalos bukaresti látogatása után hazatérve, otthon folyamatosan Szlovákiával kapcsolatos, súlyos gondokról beszélt. A magyar külügyminiszter asszony bukaresti látogatása utáni ,,mellébeszélésének” viszont más oka is van. A találkozó napirendjén szerepelt a romániai magyar nyelvű felsőoktatás, a romániai kisebbségi törvény elfogadása. Göncz Kinga és a magyar diplomácia konkrétumokat várt ettől a találkozótól. A magyar diplomáciának szüksége van sikerélményre. A magyar mosolydiplomáciának az az ,,eredménye”, hogy Traian Basescunak más a véleménye a kisebbségi törvénytervezet parlamenti elfogadásáról, mint a román kormányfőnek. Ráadásul az egyik román parlamenti képviselő Göncz Kingát kioktatta, hogy a román törvényhozásnak ne szabjon feltételeket. A román-magyar kapcsolatok alakulását tekintve Varga Andrea bukaresti-budapesti levéltári kutatásokra alapozott elemzései tűnnek irányadónak. A szerző előzőleg a moldvai csángók ,,román eredetének” kidolgozásában a Szekuritáté és a moldvai papság szánalmas szerepét tárta fel. Most az Új Magyar Szóban (A mosolydiplomácia nem talál fogást) – hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyar küldöttségek tárgyalási és megegyezési szándékait a román partner szinte minden alkalommal a magyar bátortalanságra épülő tétovaságnak tekintette. S ez a magatartás mindmáig érvényes. A román politikumnak a magyar veszélyre való hivatkozása mint állandó fenyegetettségi tényező van jelen a sajtóban, közpolitikában, parlamenti vitákban, nemzetközi kapcsolatokban. A fél évszázados történetre visszanéző mosolydiplomácia kudarcsorozata, Kádár és Kállai 1958-as, Grósz Ká­roly 1988-as látogatásának szégyene legyen intő példa. /Sylvester Lajos: Bátortalan tétovaság (Határhelyzetek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 1./

Nincs szekuritátés iratcsomója, nyilatkozta Traian Basescu államfő. Kijelentette: ha valaki akár csak egy lapot is talál a Szekuritáté irattárában, amit ő írt, hozza nyilvánosságra azt. Az elnök közölte, hogy 1990 óta öt alkalommal is felszólították a titkosszolgálatokat a szóban forgó iratok megkeresésére, legutóbb Emil Constantinescu nyújtott be erre vonatkozó kérést. Basescu azzal vádolta az újságírók egy tévéműsorban szereplő csoportját, hogy „sehonnai politikusokkal, semmirekellő úgynevezett parasztpártiakkal” közösen megpróbálnak gyártani neki egy szekus dossziét. Az említett tévéműsorban Aurelian Pavelescu Kereszténydemokrata Néppárti képviselő szerepelt, aki néhány újságíróval egy 70-es évekbeli, konstancai jegyzékről beszélt. Az említett lista a Szekuritáté akkori besúgóinak nevét tartalmazta, és állítólag a mostani államfő is szerepel rajta. Ezzel kapcsolatosan az elnök kijelentette: abban az évben, amikor ő diplomát szerzett, a Tengerészeti Intézetnek mintegy 60 diákja volt, ezeket könnyen meg lehet találni, hamar ki fog derülni, hogy kollégájuk besúgó volt-e vagy sem. Pavelescu képviselő, az államfő „sehonnai politikus, semmirekellő…” minősítéseinek célpontja minősíthetetlennek tartja Basescu szavait. Kijelentette, hogy nem pereli be az államfőt, mert úgy véli: a választók eléggé megbüntetik majd. Különösen azt tartja felháborítónak, hogy az elnök sértegette a parasztpártot, amely egykor miniszteri tisztségbe juttatta és támogatta őt. /Ellentámadásban Basescu: „Az egyetlen gond a dossziémmal az, hogy nem létezik!”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

Húsz milliárd régi lej erkölcsi kártérítést követel a bíróságon C.V.Tudor, az NRP elnöke Lavinia Sandrutól, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának alelnökétől, aki őt a Szekuritátéval való együttműködéssel vádolta. – A tévékamerák előtt vágom le a jobb kezemet, ha egyetlen általam készített jelentést találnak! – hangoztatta Tudor. Lavinia Sandru azt nehezményezi, hogy egy talkshow alkalmával válogatott sértésekkel illette őt Tudor, ezek közül a legenyhébb a „cirkuszi jegyszedő” volt. /Bepereli egymást Vadim Tudor és Lavinia Sandru. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

Szeptember 1-jén Marosvásárhelyen megtartott sajtótájékoztatóján mutatta be Markó Béla miniszterelnök-helyettes az 1218 oldalból álló, az 1987–1989 közötti időszakban történt telefonbeszélgetéseinek, valamint a lakásában elhelyezett lehallgatókészülékek által rögzített beszélgetéseinek szövegeit tartalmazó megfigyelési dossziéjának másolatát. Markó néhány héten belül könyvet akar kiadni a dosszié által tartalmazott szövegekből. Az RMDSZ prioritásairól szólva a Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozására vonatkozó törvénytervezet, valamint a kisebbségi törvénytervezet parlamenti elfogadtatását nevezte meg. Markó úgy látja, hogy nincs megfelelő akarat a kisebbségi kérdés megoldására. A szlovákiai magyarellenes atrocitásokra utalva az RMDSZ elnöke kijelentette, hogy ezek bizonyítják: e térségben a nemzetiségek közötti megbékélés folyamata nem visszafordíthatatlan. A szekusdossziék nyilvánosságra hozatala Markó Béla szerint a „közélet megtisztítását” szolgálja, és elsősorban a magas rangú tisztségviselők, a különböző szinteken döntési helyzetben levők dossziéit kell nyilvánosságra hozni. „Nem tudom, hogy ki fog bocsánatot kérni amiatt, hogy éveken át tudtunk nélkül jelen volt a magánéletünkben” – jelentette ki Markó Béla. Markó jelezte, a jövő héten már megkezdik a civil társadalommal, az ifjúsági illetve egyházi szervezetekkel való tanácskozásokat. „Mind a Székely Nemzeti Tanács, mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselőit meghívom a párbeszédre, tudni szeretném, hogyan képzelik el az RMDSZ működését” – tette hozzá. /Antalfi Imola: Megfigyelési dossziéjából inspirálódva könyvet ír Markó Béla. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

Elítélte az idegengyűlölet és intolerancia szlovákiai megnyilvánulásait egy fiatal magyar nőt ért közelmúltbeli támadás kapcsán az (ET) Parlamenti Közgyűlésének elnöke, René van der Linden. Üdvözölte, hogy a szlovák hatóságok elítélésüknek adtak hangot a szélsőséges cselekedeteket illetően, ugyanakkor felhívta őket, hogy „egyaránt ítéljék el a gyűlöletbeszéd minden megnyilvánulását”, az Európa Tanács tagállamaként a nemzeti kisebbségek jogainak védelmével kapcsolatos kötelezettségeiknek megfelelően. A szlovák parlamenti pártok csütörtökön elítélték „az intolerancia és a szélsőségesség minden formáját”, de nem írták alá a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) a szélsőséges nacionalista megnyilvánulásokat és magyarellenes atrocitásokat konkrétan elítélő, megbékélést szorgalmazó nyilatkozat tervezetét. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

Megszűnik a határon túliak budapesti Márton Áron Szakkollégiuma. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette, hogy a belföldi gazdasági rendteremtés után tekintetét a nemzetpolitikai stratégiaváltás felé fordítja. Megszüntették a Határon Túli Magyarok Hivatalát, s ehelyett kétoldalú tárgyalásokon próbálják, az eddigi tapasztalatok szerint, egymás ellen is kijátszani a Trianon és az utána következők nyomában nyolcfelé bontott magyarságot. A Gyurcsány- s az ezt megelőző Medgyessy-kormányzás alatt a mai Magyarország fokozatosan távolodott az ,,anyaság” fogalmához kapcsolható erkölcsi értékektől, írta Sylvester Lajos. A Márton Áron Szakkollégium /MÁSZ/ megszüntetésével nem csak a másfél évtizedes múltra visszatekintő, másfél ezer határon túlról érkező diák szállás- és tanulóhelyét, hanem a magyar kollégiumi hagyományoknak megfelelő, a szellemi és a nemzeti kultúra otthonát számolják fel. Az intézménycsoportot átsorolják a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézethez. A Balassi Bálint Intézet négy évvel ezelőtt jött létre. Jogelődje Magyar Nyelvi Intézetként és Nemzetközi Hungarológiai Központként működött, a világ minden tájáról érkező fiatalok nyelvi előkészítését vállalta. /Sylvester Lajos: Megszűnik? Megszűnünk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./

Székelyföld autonómiája tárgyában kezdeményezett népszavazást a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága (SZNT ÁB). A Sepsiszentgyörgyön szeptember 2-án tartott ülés után kiadott közleményben az SZNT ÁB megerősítette a testület önállóságát szavatoló alapelveket. A közlemény szerint ,,az SZNT mindazoknak egyenrangú partnere, akik támogatják Székelyföld autonómiájának elnyerését, a székely nép önrendelkezését”. Az ÁB ,,kezdeményezi a székelyföldi népszavazás kiírását Székelyföld autonómiaigényének tárgyában, amelyet még Románia Európai Unióhoz való csatlakozása előtt szükséges lebonyolítani” – áll a dr. Csapó I. József elnök által aláírt közleményben. Az SZNT ÁB üdvözli az RMDSZ elnöke kezdeményezését, hogy ,,a magyar politikai szervezetek és a nemzeti tanácsok közösen szervezzenek megemlékezést Agyagfalván, és javasolják, hogy ennek kapcsán haladéktalanul kezdjék meg az egyeztetést. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének kezdeményezésére válaszolva az SZNT ÁB akkor vesz részt a kerekasztal-egyeztetésen, ha a résztvevők az önállóságra vonatkozóan megfogalmazott alapelveket tiszteletben tartják, a javasolt Erdélyi Magyar Állandó Értekezletet pedig az erdélyi magyar szervezetek és intézmények fórumának tekintik, amelynek nem lehet döntéshozó hatásköre. /(Dánél): Népszavazást kezdeményeznek (Székelyföld autonómiája). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./ Erdélyi magyar népszavazást kezdeményez a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájának ügyében – jelentette ki Gazda Zoltán, az SZNT sepsiszéki szervezetének elnöke. Az állandó bizottsági ülés és a közlemény kiadása között eltelt időben olyan elektronikus levél keringett az interneten, amelyben Beke Gábor bejelentette Csapó József SZNT-elnök lemondását utóbbi szekusmúltja miatt. Az álhírrel kapcsolatban Gazda Zoltán elmondta: a szervezet vezető testületében nincs Beke Gábor nevű tag, és a hétvégi ülésen fel sem merült, hogy Csapó József valami miatt lemondana tisztségéről. /I. I. Cs.: Erdélyi magyar népszavazásra szólít a Székely Nemzeti Tanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4

A vallási-etnikai gyűlölet Közép- és Kelet-Európa rákfenéje, és ezekben a kérdésekben a magyaroknak sem tiszta a kezük – fejtette ki az ÚMSZ-nek Tom Lantos. A hét végén Bukarestben tartózkodó amerikai törvényhozó a napokban Pozsonyban a magyarellenes incidensekről tárgyal. Tom Lantos elfogadhatatlan tartja, hogy az újra megtalált szabadságukat élvező közép-kelet-európai államok nem mindig hajlandók kivenni a részüket abból a harcból, amelyet a civilizált világ a szélsőséges iszlám terrorizmus ellen vív Afganisztánban vagy Irakban. Románia nem ez az eset; a román kormányzat megértette, hogy Amerika nem vállalhatja fel egymaga ezt a harcot. A lap munkatársai jelezték, az 1956-os magyar forradalom félévszázados évfordulóján emlékezni kell arra is, hogy a magyar forradalmárok éppen az Egyesült Államokat vádolták passzivitással. Tom Lantos szerint 1956 kapcsán nem arról kell beszélni, hogy Amerika miért nem indított el felszabadító háborút, mert a hidegháborús helyzet elképzelhetetlenné tett egy ilyen katonai akciót. Kétségtelen, hogy a kelet-európai államok 1989-ben bekövetkezett felszabadulása egyenes következménye volt annak a folyamatnak, amely az 1956-os magyar forradalommal vette kezdetét. A romániai magyar kisebbség helyzetével kapcsolatban kifejtette, Romániában vannak még igen negatív erők, és mindent meg kell tenni, hogy ezeket az erőket visszaszorítsák. A szlovákiai magyarveréssel kapcsolatban Tom Lantos kijelentette, „a magyaroknak sem tiszta a kezük. Elfogadhatatlan, hogy magyarországi futballmeccseken gyakoriak az antiszemita megnyilvánulások; a magyar kormánynak nagy felelőssége van abban, hogy ezeket a problémákat súlyuknak megfelelően kezelje. A vallási-etnikai gyűlölet Közép- és Kelet-Európa rákfenéje, és mindent meg kell tenni ellene.” /Gujdár Gabriella. Salamon Márton László: „A magyaroknak sem tiszta a kezük” Exkluzív interjú Tom Lantossal. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

– Az európai uniós csatlakozást követően teljesen más megvilágításban jelentkezik majd az elvándorlás és az otthonmaradás kérdése – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök szeptember 2-án a Félixfürdőn tartott V. MIÉRT Akadémián. Amennyiben az ideiglenes nyugat-európai vagy magyarországi tartózkodás akadálymentesebbé válik, a végleges elvándorlásra való késztetés sokak számára megszűnik – mondta. A politikus a Demográfia, statisztika tükrében a romániai magyar ifjúság című rendezvényen vett részt. Előadást tartott többek között Markó Attila, a Kisebbségi Hivatal képviseletében, Arató Gergely, magyar oktatásügyi államtitkár, Antal Árpád parlamenti képviselő, Veres Valér, a Kolozsvári Egyetemi Intézet igazgatója, Kiss Tamás, az RMDSZ ügyvezető elnöksége keretén belül működő demográfiai munkacsoport vezetője, valamint Csata Zsombor, a Babes–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékéről. Az előadók a demográfiai mutatóknak politikai döntések általi befolyásolásáról, a romániai magyar fiatalság jövőképéről beszéltek. Antal Árpád figyelmeztetett: évente körülbelül 17 ezer magyar ember vándorol el Erdélyből, mely számarány egy Kovászna nagyságú városnak felel meg. Úgy vélekedett: a Magyarországra történő kivándorlást nagy mértékben az anyaországi politikusok is gerjesztik, akik néha beismerik, hogy Magyarország népességcsökkenését az anyaországon kívül élő magyarság áttelepedésével szeretnék pótolni. /Kiss Olivér: Markó: az EU-tagság megállíthatja az elvándorlást. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./ „Nem valakik ellen, hanem valamiért” kívánnak felszólalni azok a reformot sürgető fiatal RMDSZ-es politikusok, akik az elmúlt hétvégén a Félixfürdőn megrendezett V. Miért Akadémián első alkalommal mutatkoztak be a sajtó képviselői előtt. Mindannyian az RMDSZ szerkezetének átalakítását szorgalmazzák. Nagy Zsolt miniszter a változás igényét hangsúlyozta. A beszélgetésen felmerültek a Bukarestben dolgozó, illetve a vidéken és a Miért-ben tevékenykedő fiatal RMDSZ-es politikusok közötti esetleges nézetkülönbségek is. – Ez egy hamis ellentét, szögezte le Kelemen Hunor képviselő. A képviselő elhárította Kovács Péternek azt a kérdését: mi legyen a Frunda György által „megálmodott” RMDSZ-ellenzékkel? „Mi Frunda álmaival nem foglalkozunk” – mondta Kelemen Hunor. Jakab István, a kormányátszervezési okokból távozásra kényszerülő pénzügyi államtitkár átláthatatlannak nevezte a döntéshozatalt az RMDSZ-ben. „A döntések valahol fenn, a csúcsvezetésben születnek. Azt kellene elérnünk, hogy sokkal többen tudjanak beleszólni a dolgok menetébe. Nem természetes az sem, hogy az RMDSZ-es politikusok addig nem mondhatnak véleményt egy adott témában a sajtónak, amíg egy valaki nem nyilvánít véleményt a témáról” – mondta az exállamtitkár. A pártjelleg kialakítására vonatkozó javaslatokkal kapcsolatban Markó Béla elmondta, a szervezeten belüli fegyelem, illetve a felelősségre vonhatóság növelésére van szükség, ugyanakkor továbbra is meg kell őrizni az RMDSZ szövetség-jellegét. /Cseke Péter Tamás: Bemutatkoztak a „bukaresti csávók”. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./ – Kinyílt a bicska a zsebemben – mondta Antal Árpád RMDSZ-es képviselő, Demszky Gábor Budapest főpolgármesterének augusztus 20-án mondott beszédére utalva, melyben Demszky Magyarországra hívta dolgozni a határon túli magyarságot. Antal Árpád szerint a migráció megállításáért az autonómia is sokat tehet. Arató Gergely /Budapest/, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára az anyaországi vezetés dilemmáját vázolta előadásában: a magyar kormány határon túli politikáját kettős irányultság jellemzi. Egyfelől kötelességének tartja, hogy otthont biztosítson azoknak, akik nem érzik jól magukat a szülőföldjükön, másrészt viszont az is célja, hogy a határon túli magyarság szülőföldjén találja meg a boldogulását. Veres Valér kifejtette, a romániai magyarság népességcsökkenése évi tíz-tizenötezer fő, ami egyes számítások szerint még nőhet is. Az elöregedésnek köszönhetően a népességfogyás aránya azokban a megyékben magasabb, ahol a magyarság aránya kisebb. A magyarok körében akár húsz százalékkal is magasabb az idősek aránya az országos átlaghoz képest, míg a fiatalok aránya közel ugyanennyivel kevesebb, mutatott rá Veres Valér. Mint elmondta, a magyarság teljes termékenységi arányszáma a Székelyföldön és a Partiumban a legnagyobb, a születések aránya általában a vidéki településeken magasabb. Ahol kisebb a magyarok aránya, nem csupán az elöregedés és az elvándorlás miatt csökkenhet a létszám: azon megyékben, ahol a magyarok aránya tíz százalék alatti, szinte minden harmadik gyermeket románként anyakönyveznek. A szociológus szerint a romániai magyarság lélekszáma 2025-re mintegy 1,2 millió, 2050-re pedig megközelítőleg 990 ezer lesz. Kiss Tamás, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai munkacsoportjának tagja szerint a jelenlegi becslések szerint a romániai magyarság lélekszáma 1 350 000 körülire tehető. Csata Zsombor elmondta: a népességfogyás ellenére a magyarul tanuló diákok száma nőtt, többek között annak köszönhetően, hogy hozzáférhetővé vált a magyar nyelvű szakoktatás. /Balogh Levente: Antal „bicskanyitogatása” Demszky miatt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./