Végleges döntést hozott az átvilágító bizottság Dan Voiculescunak, a Konzervatív Párt (KP) elnökének ügyében. Ennek tartalma azonban csak tizenöt nap múlva hozható nyilvánosságra, ugyanis ennyi idő áll az érintett rendelkezésére a határozat megóvására. Megbízható források szerint a bizottság úgy döntött, a KP elnöke együttműködött az egykori Szekuritátéval. Voiculescu a Realitatea Tv-nek határozottan cáfolta, hogy köze lett volna az egykori Szekuritátéhoz, és kijelentette, hogy amennyiben az átvilágító bizottság ezzel ellentétes döntést hoz, pártja kilép a kormánykoalícióból. Az átvilágító bizottság hivatalból kivizsgálást indított Razvan Theodorescu szociáldemokrata párti szenátor ügyében is azt követően, hogy a politikus levélben kérte erre Claudiu Secasiut, a testület elnökét. /P. A. M.: Együttműködött Voiculescu a Szekuritátéval. Kilép a kormánykoalícióból a Konzervatív Párt? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Idén is szép számmal vettek részt a római katolikus hívek Székelyudvarhelyen az úrnapi búcsún. A környékbeli településekről gyalogosan is érkeztek keresztalják, a gépjárműforgalom elől lezárt főtéren már a reggeli órákban gyülekezni kezdtek a zarándokok. A Márton Áron téri szentmisét dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálta, majd Potyó Ferenc általános érseki helynök mondott szentbeszédet. A szabadtéri szentmisét Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes szavai zárták. Az úrnapi körmenetet – a hagyományokhoz híven – a zetelaki keresztalja vezette. A székelyudvarhelyi úrnapi búcsú a jezsuiták itteni működéséhez fűződik. Nagyfalusy Lajos feljegyzése szerint: „1668 úrnapján Székelyudvarhelyen, szabad ég alatt, magyar nyelven került előadásra a Melkizedek áldozata. A nagyszámú nemesség között ott volt István moldvai fejedelem, aki azért jött át az erdélyi havasokon, hogy e színjátékon jelen lehessen.” 1949-ben, az utolsó szabad főtéri körmenet alkalmával Márton Áron püspök vitte az oltáriszentséget. Ennek emlékezetére a székelyudvarhelyi úrnapi búcsú főcelebránsa az egyházmegye mindenkori főpásztora. 1990-ig az oltárt és az úrnapi sátrakat a temetőkertben állították fel, a körmenetet is itt tartották. 1990 óta újra a főtéren vonul a körmenet. /Szász Emese, Takács Éva: Úrnapi búcsú Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 16./

Plakátbotrány Szlovákiában – egy nappal a választások előtt. Maga a pozsonyi kormány – amelynek tagja a magyar kisebbséget képviselő MKP is – szítja a nemzeti ellentétet – állítják az MKP képviselői. Erősödik a nemzeti feszültség a szlovákiai választási kampányban, a magyarellenes hangulat szításához maga a kulturális tárca asszisztál – jelentette ki Gyurovszky László, az MKP kampányfőnöke. A kulturális minisztérium figyelmeztette a pártot, hogy plakátjaival, amelyeken magyarul és szlovákul szól választóihoz, megsértette a szlovák nyelvtörvényt, mert a szlovák szöveg kisebb, mint a magyar.  Az MKP visszautasította a vádat, és nem írja alá azt a jegyzőkönyvet, amelyet a kulturális tárca fogalmazott meg. A rossz hírű meciari időkben született szlovák nyelvtörvény ugyanis úgy kezdődik, hogy ez a norma nem vonatkozik a kisebbségek nyelvhasználatára. Az MKP az idevágó keretegyezmény alapján kommunikál magyarul és szlovákul választóival, amely nemzetközi keretegyezményt egyébként Szlovákia is ratifikálta, ez csak ürügy a nyílt magyarellenességre, amelynek célja, hogy elbizonytalanítsa az MKP választóit – tette hozzá Gyurovszky László. /Magyarellenes hangulat a szlovákiai kampányban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke tizenhat éve akadálytalanul uszít a magyarok ellen. Fellépéseinek eddig semmilyen jogi következménye nem volt, és okkal lehet attól tartani, hogy nem is lesz, különösképpen akkor nem, ha Slota pártja a választások után ismét parlamenti párt lesz.  A ,,korcs lovaikon betolakodó, rút képű és görbe lábú magyarokat” szidalmazó, a már Budapest lerombolására is buzdító zsolnai polgármester, aki úgy tudja, hogy II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Kun Béla és sokan mások a szlovákok népirtói voltak, s aki szerint a honfoglaló magyarok karddal forgatták ki a szlovák anyák hasából magzataikat. Slota uszításait a szlovák politikai pártok szó nélkül hagyják. Az MKP nyolc éve, a Slotával együtt kormányzó Vladimír Meciar bukása óta két egymást követő választási cikluson át volt a mai napig a szlovák kormánykoalíció tagja, végül annak második legerősebb pártja, de Slota ellenében még egyetlen szlovák koalíciós partnere sem védte meg. Még csak egy gesztussal sem. Következetesen Ivan Kusy politológus veszi védelmébe a magyarokat, és szembefordul a Slota-féle nyílt gyűlölködéssel. Legutóbbi írásában kiemelte, hogy a magyarellenes hisztériát gerjesztő Slota ezt azért teheti, mert a szlovák többségű közeg eltűri a szélsőséges, soviniszta kirohanásokat. Az utóbbi napokban a legnagyobb támogatottságot élvező Irány – Szociáldemokrácia (Smer-SD) nevű baloldali ellenzéki erő vezetője, Robert Fico tárgyalóasztalhoz ült Slotával.   /(mol): Meddig uszíthat még Ján Slota? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

A rendszerváltás után minden magyar kormány nagyobb figyelmet szentelt a kisebbségi sorban élő magyaroknak, mint a nemrég leköszönt Gyurcsány-kabinet. A 2004. decemberi, kettős állampolgárságról tartott népszavazás kampányában vállalt dicstelen szerepe miatt szinte összes nem magyarországi magyar szervezettel elhidegült a kapcsolata. Az újraválasztott baloldali kormány a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) összehívása előfeltételekhez kötésével és a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megszüntetésével indul. A HTMH megszűnése még nem jelenti, hogy az új magyar kormány figyelme elfordulna a határon túli magyarok felől, hiszen hasonló struktúrát hoznak létre, kisebb személyzettel, immár a Miniszterelnöki Hivatal keretében, Gyurcsány Ferenc személyes stratégiai irányítása alatt. Gyurcsánynak így alkalma lesz bizonyítani, hogy „valóban a mi érdekünket tartja szem előtt, mint ahogy a választások után ígérte”, írta Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője. Az erdélyi magyaroknak önerőre kell támaszkodni, ezt mutatja megannyi civil szervezet, oktatási vagy médiaintézmény, amelyek az idén is 25 százalékkal csökkent magyarországi támogatások nélkül tönkremennének, megszűnnének. Az új magyar kormány felelőssége is, hogy mit tart fenn, s mit ítél pusztulásra közülük. A határon túli reprezentatívabb magyar szervezetek vezetői június 12-én Budapesten megegyeznek a kormányfővel az együttműködés folytatásáról, a szülőföldön maradó közösségek és politikai képviseletük támogatásáról, majd másnap bejelentették a HTMH megszüntetését. Elméletileg lehet, hogy a 25–30 emberrel működő új kormányszerv hatékonyabban fog működni, mint az eddigi 80 fős HTMH. De mi lesz a gyakorlatban? Az új magyar–magyar viszony stratégiája mennyire lesz átütőbb az eddiginél? Rendelkezik-e az új kormány egyáltalán nemzetstratégiával? – kérdezte Balló Áron. /Balló Áron: Viszonyt iszony helyett. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Június 18-ra Székely Nemzetgyűlést hívott össze Gyergyóditróba a Székelyföld területi autonómiáért síkraszálló Székely Nemzeti Tanács (SZNT). Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke elmondta, a határozat-tervezet két részből áll: egyrészt a területi autonómia alapelveit fogalmazza meg, másrészt pedig az ezzel kapcsolatos követeléseket. A dokumentum Székelyföld autonómiájának törvény általi garantálását követeli. A gyűlés a települések küldötteiből áll össze, ettől válik Nemzetgyűléssé. Ferencz Csaba emlékeztetett: a mai romániai magyar politikai elit – legalábbis Székelyföldön – a választásokat a székelyföldi autonómia ígéretével nyerte meg. /P. A. M.: Nemzetgyűlés Gyergyóditróban. SZNT: székelyföldi autonómiát közösségi akarattal. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Június 16-án a Hargita megyei balánbányai bányát hivatalosan is bezárták. 640 alkalmazott került az utcára. A bányászok a vállalattól szolgálati idejük függvényében kárpótlásban részesülnek. A bánya bezárásával Balánbányán a munkanélküliségi mutató elérte a 30%-ot. Helyi szinten semmilyen munkalehetőség nincs. Ezért az elküldött bányászok többsége külföldön akar munkát vállalni. Az utóbbi 400 évben a bánya jelentette az egyetlen megélhetési lehetőséget a város 8000 lakosának, de a környékbeliek számára is. /Lakat a bányán. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 17./

Farkas Viktória, az Aradi Máltai Segélyszolgálat elnöke egy küldöttség élén az elmúlt napokban tért vissza Olténiából, a Dolj megyei Rast községből, amelyet, bár a Dunától távol fekszik, a folyam mégis elöntött. A község 1200 háza közül 681 eddig összeomlott, a hozzá tartozó további két falu lakosságát katonai sátrakba menekítették. Itt adták át az aradiak annak a kamionnak a rakományát, amely a Máltai Segélyszolgálat részéről 81 millió lej értékű tartós élelmiszert, bútorzatot és ruhaneműt tartalmazott. Muszkáról egy pékség 600 friss veknit, továbbá 1000 kiló búzát; a kisiratosi Faragó-malom szintén 1000 kiló búzát, a Mosóczy-telepi Szent Benedek Alapítvány vaságyakat, matracokat küldött. A szállítmány eljuttatását Szép Sándor és Ilona szállítóvállalata, az Expres Trans biztosította, díjmentesen. /Aradi segély Olténiába. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 17./

Lassan szokássá vált, hogy mindhárom nagy kolozsvári magyar líceum a tanév vége felé megtartja iskolanapjait és közreadja évkönyvét. Nem kis teljesítmény egy évkönyv összeállítása, hiszen ezt a tanítás mellett rendszerint egy-két tanár vagy maga az igazgató végzi. Az évkönyveknek, értesítőknek nagy hagyománya: a 19. század második felétől az 1940-es évekig minden tanintézet többé-kevésbé terjedelmes füzetben közölte a tanév adatait, a tanárok tudományos dolgozatait, az ünnepi alkalmakkor elhangzott beszédeket. A kommunizmus évtizedeiben elképzelhetetlen volt ilyen évkönyvek megjelentetése, csupán az 1960-as évek végétől vált lehetővé diákfolyóiratok kiadása, s ebbe csempésztek bele iskolai adattárat, néhol évkönyvi részt. Az 1990-es években az iskolák vezetősége először a diáklapok felújításával kísérletezett. A Báthory István Elméleti Líceum Báthory-évkönyvének 2004–2005-ös kiadása az iskola fennállásának 427. évfordulójának alkalmából jelent meg, szerkesztője Tőkés Elek igazgató. A szerkesztés fő elve az iskola nemzetközi rangjának, országos első helyezettségének bizonyítása. A kötet legrangosabb dolgozata: P. Hell Miksa Rudolf jezsuita szerzetes, a kolozsvári csillagda megalapítója, Angyalosi Csaba, Czilli Péter, Szikszai Attila tanárok munkája. Orbán István az előkerült százéves iskolai zászló történetét mutatja be. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet nyugalmazott tanárnő cikke azt szemlélteti, hogyan sikerül a Házsongárd Alapítványnak mozgósítania a sírkert gondozására a báthorys diákokat. A Magyar Örökség fejezet a rangos díj 2005. június 25-i átvételének eseményeit eleveníti fel. Bemutatták a Vízi Imre vezette Teodidaktos Humanitárius Alapítvány munkásságát is. A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum Évkönyve a 2005–2006. tanévről szerkesztője Wolf Rudolf igazgató. Az Apáczaiban tavaly 27 osztály működött összesen 687 diákkal, akik közül 681 sikeresen zárta a tanévet. Az 1557-ben alapított kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Évkönyve a 2004–2005-ös tanévre című kötet szerkesztője dr. Gaal György. A kiadvány a klasszikus értesítők hagyományait élteti tovább. Hat tanár tudományos jellegű értekezése olvasható az évkönyvben. A múlt tanévben 751 nappali, 399 esti tagozatos, összesen 1150 fiatal tanult a Brassaiban. /Gergely Gyula: Három iskola – három évkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Hármasával adja ki könyveit Ráduly János. 1958 óta gyűjti nagyjából ugyanannak a vidéknek, Kibédnek és a környező falvaknak a folklórját, azért ennél is több lehet a tarsolyában. Most olyan kiskötetekkel rukkolt elő, amelyek műfaji gazdagságuknál fogva igen érdekesek, szórakoztatóak: történeti és hiedelemmondákat, népi tréfákat, igaz történeteket, névmagyarázókat, anekdotákat, falucsúfolókat, néhány tündér- és novellamesét tartalmaznak. Hármasfalu, Nagykend, Bözödújfalu, Székelyvécke, Havad, Havadtő, Egrestő, Rava, Szováta a „források”, de az anyag zöme Kibédről származik. A három kötet: Hallod-e, te másvilág, adsz kenderért pálinkát? Székely népi tréfák, mondák, anekdoták, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006; Hová, hová, Laji bátyám? Kis-Küküllő menti székely népmesék, mondák, tréfák kiejtés szerinti lejegyzésben. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006; A fák királyválasztása. Népi tréfák, mondák, anekdoták. Hoppá! Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2006. /B.D. Hármasával adja ki könyveit Ráduly János. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./

Június 18-án Gyergyóditróban, a Székely Népgyűlésen Csapó József köszöntője után Madaras Albert, a ditrói székely tanács alelnöke, majd Kovács András, a ditrói Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. Köszöntőik után Gazda József tanár, író foglalta össze a székely nemzet történelmének legfontosabb eseményeit. Erdélyi magyar nem ismerte a hazátlan szónak azt a csúfolódó változatát, amelyet nekünk, őshonosoknak szülőföldünkön annyiszor a fejünkhöz vágnak a nemrég ide érkezettek – emelte ki a szónok. – Bűnné vált anyanyelvünk, bűnné a másságunk, jogfosztott nemzetté váltunk, kisebbség lettünk a többségben, – fogalmazott, hozzáfűzve: elegünk volt a két kislépés előre, húsz nagy lépés hátra politikából. – Európában minden őshonos népnek joga van az önrendelkezéshez, az autonómiához – zárta eszmefuttatását Gazda József. Ezután a széki székely tanácsok vezetői ismertették közösségeik határozatait, P. Ferencz Ervin templomigazgató, Ferenc-rendi szerzetes pedig a Volt Politikai Foglyok Szövetsége gyergyói fiókja nevében szólt az egybegyűltekhez. A Csapó József által felolvasott határozat néhány főbb pontja: tényleges szabadságot és egyenlőséget Székelyföldön; esélyegyenlőséget minden elismert vallási felekezetnek; demokratikus jogállamiságra jellemző társadalmi-politikai rendszert; a tulajdonjog szavatolását. Felszólítja az SZNT-t, ha a fentiekkel nem születik megállapodás, hívjon össze 2006 őszén székely nemzetgyűlést, hogy az döntsön önrendelkezési jogának módjáról. Gergely István címzetes esperes felkérésére a széki székely vezetők egyezséget írtak alá. /Bajna György: Tárgyalásokat sürget a határozat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./ Gyergyóditróban a Székely Nemzetgyűlésen több ezer ember gyűlt össze. A rendőrök szerint másfél-kétezren lehettek a résztvevők, más vélemények szerint mintegy ötezren, Csapó I. József, az Székely Nemzeti Tanács /SZNT/ elnöke ugyanakkor azt állította, hogy több mint tízezren voltak jelen. Az összejövetelen elfogadták a Székely Nemzetgyűlés határozatát. Ebben követelték, hogy Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, továbbá hogy Románia elnöke, parlamentje és kormánya szeptember 30-ig kössön megállapodást az SZNT-vel Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásáról. Amennyiben ez nem jön létre, az SZNT-nek újabb Székely Nemzetgyűlést kell összehívnia. A határozat szerint az SZNT követelje a trianoni békeszerződést aláíró nagyhatalmaktól az erdélyi magyarság, a székelység 86 éve tartó jogfosztottságának orvoslását. Követelni kell az ENSZ-től és az Európai Uniótól Székelyföld autonóm státusának nemzetközi egyezmény általi szavatolását. Felkérték a mindenkori magyar kormányt, hogy gyakoroljon védőhatalmi státust Székelyföld autonómiatörekvései fölött. Nem volt jelen Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. A tömegben elvegyülve ott volt Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem képviseltette magát, magánemberként azonban a résztvevők között lehetett látni Sógor Csaba szenátort és Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterét. /Határidőt szabott az SZNT a román kormánynak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Markó Béla kormányfő-helyettes június 18-i, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: Olli Rehn uniós bővítési biztossal folytatott brüsszeli megbeszélésén is fő helyen szerepelt a kisebbségi közösségek kulturális autonómiájának megteremtését tartalmazó kisebbségi törvény elfogadása. „Egyetértettünk abban, hogy a kisebbségi törvényt még az őszi országjelentés közzététele előtt el kell fogadni” – közölte Markó. Hangsúlyozta, Olli Rehn jogosnak nevezte azt az igényt. /Bögözi Attila: EU-fókusz a kisebbségi törvényre. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Kárpát-medencei Kulturális Szövetség (KKSZ) alakult június 18-án a hatodik alkalommal Budakalászon nyolc országból összesereglett mintegy száz résztvevővel megrendezett Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumán, melynek szervezői a Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Kollégium. A KKSZ elnökének Szabó Tibort választották, a HTMH volt elnökét, főtitkárnak Romhányi Andrást, az MMI tanácsosát, a Magyar Kollégium elnökét. „Én jelen pillanatban és akkor sem, amikor a HTMH elnöke voltam, nem tekintettem a rám bízott feladatot politikai tisztségnek, tehát képes vagyok civilként gondolkodni” – nyilatkozta Szabó Tibor. Azért vállalta el a KKSZ elnöki tisztségét, mert ez a most megalakult Kárpát-medencei civil szövetség ékes bizonyítéka annak, hogy a politikai megosztottság ellenére a magyar nemzeti közösségek képesek összefogni, egymás érdekében szót érteni. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke, Bodó Barna kifejtette, hogy egy ilyen szövetség megalakításának a gondolata a rendszerváltozás óta jelen volt. A KKSZ-t nemcsak kisebbségi magyar civil szervezetek alapították meg, létrehozásában közreműködtek magyarországi civil szervezetek is, többek között a Koncz Gábor vezette Magyar Kultúra Alapítvány. A KKSZ székhelye Budapest, tagszervezeteinek tevékenysége kiterjed a Kárpát-medence országaira: Magyarország, Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Ausztria. A szövetség fő célja a magyar kulturális értékek őrzése, gyarapítása, bemutatása és elfogadtatása nemzetközi szinten, valamint tagszervezetei érdekvédelmének biztosítása. Alapelvként határozták meg, hogy a szövetség a szabad egyesülés elvén alapuló politikamentes szerveződés, mely céljának tekinti a Kárpát-medencében élő népek harmonikus kapcsolatainak elősegítését, egymás kultúrájának megismerését, és az együttműködést ezen népek között. /Guther M. Ilona, Budapest: Kulturális összefogás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./ Hatodik alkalommal szervezték meg június 16–18 között Budakalászon a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumát, röviden a Budakalászi Találkozót. A szervezők – Romhányi András, a Magyar Művelődési Intézet tanácsosa, a Magyar Kollégium elnöke, és Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet (MMI) főtanácsosa – szívvel-lélekkel igyekeznek minél hatékonyabbá tenni a rendezvényt. Hat évvel ezelőtt 54 szervezet vett részt az akkor június 4-én tartott találkozón, idén már nyolc országból 114 civil szervezet küldte el képviselőjét (romániai, szlovákiai, szerbiai, horvátországi, bosznia-hercegovinai, ukrajnai, cseh- és morvaországi, szlovéniai szervezetek), ebből 33 először volt jelen a találkozón, de öt magyarországi szervezet is elküldte képviselőjét. Valamennyi eddigi találkozó végén zárónyilatkozatot fogalmaztak meg, ez legtöbbször pusztába kiáltott szónak bizonyult, a hivatalos szervek ugyanis nem figyeltek fel eléggé a találkozó fontosságára. Ezért is határozták el 2005-ben, hogy idén szövetséget alakítanak. A fórumon megfigyelőként jelen volt dr. Bicskey Botond, a Köztársasági Elnöki Hivatal hivatalvezető helyettese. Meghívottként részt vett, és előadást tartott: C. Tóth János, a HTMH osztályvezetője, Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Jagasics Béla, az Ifjúsági, Családi, Szociális és Egészségügyi Minisztérium civil kapcsolatok főosztályának megbízott főosztályvezetője, Filotás Lászlóné, a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati csoportvezetője, dr. Koncz Gábor, a Magyar Kulturális Alapítvány igazgatója, valamint Sebestyén József, a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határon túli magyarokkal foglalkozó munkatársa. A civil szervezetek leginkább a pénzhiányt sérelmezték, felhívták a figyelmet, hogy az anyaország ne a határon túliaknak szánt költségvetésen spóroljon. A jelenlévő hivatalok képviselői azonban tagadták, hogy a megszorítások a határon túliaknak szánt pénzalapokat érintenék. /Köllő Katalin: Megalakult a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Június 18-án Aradon a belvárosi katolikus templom hívei eleget az elődök által az 1768-as pestisjárványtól történt megszabadulás alkalmából tett fogadalomnak, amely szerint évente megszervezendő körmenetben adnak hálát Istennek, illetve fohászkodnak hozzá a tömegpusztító járványok elleni védelemért. A városközpontban énekelve, harangszó közepette körbevonuló menet élén Fekete Károly főgondnok és a feszületet hordó fiatalok haladtak, az Oltáriszentséget Horvát János plébános, a Szent Erzsébet Minorita Tartomány vezetője vitte. Megjelent az aradi önkormányzatot képviselő Bognár Levente alpolgármester is. /(balta): Fogadalmi körmenet 238-adszor. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 19./

Államelnöki tisztégbe való megválasztása óta először mondott beszédet a parlament előtt Traian Basescu államfő. Hangsúlyozta: sem az állampolgárok, a civil szféra, sem az ország európai partnerei nem lehetnek elégedettek az ország intézményeinek középszerűségével. Basescu nehezen érthetőnek tartja azoknak a politikusoknak a véleményét, akik a kormány átszervezését éppen az uniós csatlakozásra hivatkozva gátolják. Az államfő megemlítette a problémás területeket, mint az oktatás, egészségügy, mezőgazdaság és igazságszolgáltatás. A kormányt azért is bírálta, mert a kabinet nem biztosította a tanügynek a hazai nemzeti össztermék 5 százalékát. Az államfő röviden a kisebbségi kérdésre is kitért. Hangsúlyozta: további hatékony intézkedéseket kell foganatosítani, hogy a romák diszkriminációja visszaszoruljon. Basescu egy szóval sem érintette a romániai magyarságot. Az elnöki értékelőre reagálva Markó Béla RMDSZ-elnök ezt szóvá is tette, hangsúlyozva, elvárta volna, hogy a kisebbségi törvénytervezet kérdését is szóba hozza. Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt elnöke megjegyezte, úgy érezte, mintha az államfő az ellenzék bizalmatlansági indítványaiból idézett volna. /A romák diszkriminációja ellen emelte fel szavát Basescu. Az államfő kritikái derültséget okoztak az ellenzéki padsorokban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

A magyarországi politikai vezetés alapos takarékossági, intézménykarcsúsítási programba kezd. Ez a program igen nagy veszélyt hordoz a kisebbségi civil társadalomra. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ), amelyet mintegy 100 civil szervezet hozott létre 2004 végén, kötelességének érzi megszólalni a jelen helyzetben. MCSZESZ Igazgató Tanácsa nevében Bodó Barna elnök nyílt levelet intézett a magyarországi vezetőkhöz, Sólyom László köztársaság elnökhöz, Szili Katalinhoz, az Országgyűlés elnökének Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz és a pártok vezetőihez, kérve az erdélyi magyar civil szervezetek további támogatását. A romániai gazdasági élet szereplői, a helyi elitek még nem képesek a civil szervezetek működtetéséhez szükséges anyagi terheket vállalni.  Az elmúlt években bevezetett korlátozó intézkedések már eddig is érzékenyen érintették a magyar közösségeket. /Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./ A levelet egy nappal azelőtt küldték el, hogy Szilvásy György kancelláriaminiszter bejelentette, a kormány a különböző költségvetési szervek negyedrészének a megszüntetésére készül. E leépítés – mint fogalmazott – közalapítványokra is vonatkozik. /Erdélyi civil lobbi magyar támogatásokért. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./

„Nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben a kultúra támogatására” – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök június 19-én Sepsiszentgyörgyön, a romániai magyar hivatásos előadóművészeti intézmények igazgatóinak, tagozatvezetőinek, valamint az őket fenntartó önkormányzatok képviselőinek találkozóján. Szorosabb együttműködésre van szükség a megyei és helyi önkormányzatok, valamint a művelődési intézmények vezetői között. Az RMDSZ ezután nagyobb figyelmet fordít e kérdésre. Megállapodtak abban, hogy ősszel újabb találkozóra kerül sor, ahol egyrészt áttekintik az addig megvalósult feladatokat, ugyanakkor feltérképezik a még megoldásra váró problémákat. Markó Béla a sajtótájékoztatón kifejtette: az RMDSZ támogatja, hogy Románia történelmét és földrajzát anyanyelven oktassák és nemcsak I-IV. osztályban, hanem V-XII.-ben is. Markó szerint a tanügyi törvény továbbra is diszkriminatív elemeket tartalmaz, ugyanis az említett két tantárgy oktatása továbbra is kötelezően román nyelven folyik az I-IV. osztályok kivételével. A szövetségi elnök kiemelte, ennek következménye, hogy a képességvizsgán és az érettségin is román nyelven kell vizsgázni ezen két tantárgyból. A találkozón jelen volt a Művelődési Minisztérium igazgatója, Demeter András, valamint Klárik Attila művelődési tanácsos is. /Fokozottabb önkormányzati szerepvállalás szükséges a kultúra intézmények támogatására. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./

Magyarlapád ezeréves múltra tekint vissza. Szent István adományozta Gizella királynénak az asszonynépi uradalmat, ebből jutott az 1030-as években Magyarlapád, Háporton és Fugad a bakonybéli apátság tulajdonába. Az 1202–1203-as években már Lapad néven szerepel. Egyházi adatok szerint Magyarlapádon 1680–1904 között felekezeti elemi iskola működött. Erről tanúskodik a református templom kazettás mennyezetén levő, 1759-ből származó felirat is. A magyar állami elemi iskola 1904–1905-ben létesült. Jelenleg a 99%-ban magyarlakta településen két óvodai csoporttal, az I–VIII. osztályban pedig 85 tanulóval működik a csak magyar tagozatos iskola. 1975-től a beiskolázott gyermekek létszáma állandó csökkenést mutat. 2006. június 18-án a centenáriumi ünnepséget megnyitó istentiszteleten Borbándi András református lelkész az emlékezés fontosságáról beszélt. Az iskola udvarán Szilágyi Erzsébet iskolaigazgató köszöntötte a száz éves évforduló alkalmából a Szilágyi Erzsébet és Szilágyi Győri Loránd Arnold által összeállított “Köszönöm neked, iskola” című emlékkönyvet Stáb Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium tanárnője mutatta be. Magyarlapádon a mesekör és színjátszó csoport, a népzene és néptánc együttes, a futballcsapat több tízéves múlttal rendelkezik. /Takács Ildikó: Ősi magyar település 100 éves iskolája. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./

Fazekas Lóránd könyvtári búvárkodása során 2003-ban a szatmári Heti Szemle egyik 1902. májusi számában felhívást olvasott, mely az erdődi várhoz szervezendő kirándulást ajánlott, a várkastélybeli Petőfi-torony és a költő ott lévő szobrának megtekintésére. Erre érdeklődni kezdett, hogy mi lett a sorsa az eltelt száz év alatt ennek a szobornak? 2004 őszén hírt kapott tőle: megvan a szobor, igaz, siralmas állapotban, és akik őrzik, szívesen odaadják annak, aki gondoskodik róla. Fazekas Lóránd a szatmárnémeti Identitás Alapítványtól kért segítséget. Az elnök, Varga Attila parlamenti képviselő támogatásával a szobrot négy darabban, több helyen sérülten és hiányosan Szatmárnémetire hozták. Egy mellszoborról van szó, mely a Petőfi-toronyban – ahol Petőfi és Szendrey Júlia örök hűséget esküdött egymásnak – volt elhelyezve. Nem tudják, ki volt a szobor alkotója, mikor helyezték el a várba. A várat 1920-ig lakták. /Fazekas Lóránd: Hányatott sorsú Petőfi-szobor. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

Élenjáró statisztikai adatokkal büszkélkedhet a Csíki Játékszín társulata az erdélyi magyar színtársulatok körében. A lezárult évad mintegy 150 előadást és 8 ezer bérletest tart számon. – Városunk azon az úton halad, hogy regionális kultúrcentrummá nője ki magát – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója az évadot záró gálaműsoron. A közönségszavazatok alapján a klasszikus, zenés–táncos szórakoztató darabok, vígjátékok és komédiák a legkedveltebbek. A szavazatok alapján az öt nagy színházi produkció közül a Montmartre-i ibolya című operett vitte el a pálmát 1130-as tetszési indexszel. Legkedveltebb színésznő a jelenleg Brüsszelben tartózkodó Antal Ildikó, a legnépszerűbb színész pedig Kozma Attila lett. A 2005/2006-os évad Hunyadi László-díját – amelyet a színészek maguk közül szavaztak meg – Veress Albert színművész nyerte el. /Antal Ildikó: Közönségkedvencek és díjazottak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

A politikai hatalom beavatkozik az igazságszolgáltatás munkájába, állította Frunda György RMDSZ-szenátor. A beavatkozás egyik módja, szerinte az, ahogyan az ügyészeket kinevezik. Ezért kidolgozott egy törvénytervezetet, amelynek központi eleme, hogy ne az igazságügyi miniszter javasolja az államelnöknek az ügyészeket kinevezésre, hanem a Legfelsőbb Bírói Tanács. Az RMDSZ-en belül sem egyöntetűen támogatott tervezetet – Toró T. Tibor a képviselőházi szavazáson is tartózkodott. A június 20-i képviselőházi vitában a képviselők nagy része Frunda György javaslatát támogatta, de mivel kétharmados többség kellett az elfogadásához, a tervezet mégis elbukott. A törvénytervezet esetében a döntő ház a szenátus, és Frunda reméli, hogy itt megszerzi a szükséges szavazatszámot. Frunda tervezete vita tárgyát képezte az RMDSZ frakcióülésen is. Toró T. Tibor képviselő és Eckstein-Kovács Péter szenátor kifogásokat fogalmazott meg Frunda tervezetével kapcsolatban. Toró Tibor egyike volt annak a tíz képviselőnek, akik a szavazáson tartózkodtak. Monica Macovei miniszter szerint Frunda tervezete alkotmányellenes. /Isán István Csongor: Frunda György-Monica Macovei csörte az igazságszolgáltatás reformja kapcsán. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

„Az államfő beszédéből hiányzott a kisebbségek helyzetére vonatkozó fejezet, illetve azt csak az amúgy igen fontos romakérdés szempontjából közelítette meg Traian Basescu” – értékelte Markó Béla államminiszter, RMDSZ-elnök sajtóértekezletén. Kifejtette, a beszédből többek között a tanügyi rendszer működését – a tanügyi reform alkalmazását, a költségvetési gondokat – érintő elnöki kritikát hiányolta. /Elnöki beszéd: felemás reakciók. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

Parászka Boróka, az A Hét hetilap főszerkesztője Nyálverés címen írt a HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) megszüntetéséről. Szerinte „Nagyon-nagyon sok szerencsés embernek gőze nincs, hogy mi ez a sóhivatal”, továbbá néhány intézményt, alapítványt, kiadványt érint csupán ez az ügy. A HTMH megszűnte „valódi jelentőségét fölülmúló feszültséggel jár. Meg- és kinyilatkozik boldog boldogtalan” – állapította meg. Németh Zsolt a kisebbségpolitika, és a „határon túli magyarság” leértékeléséről nyilatkozik. A MÚRE (a romániai újságírókat tömörítő szervezet) „aggodalmát” fejezi ki. Aztán, erre mintegy válaszként újabb szakmai brigád (köztük Parászka) „aggodalmát fejezi ki” az „aggodalom fölött”. A főszerkesztő szerint a „határon túli” magyarság mára csupán mint politikai kategória létezik, és a belmagyar politikai zsarolások eszköze. Németh Zsolt jajongott, „hogy ezt a (nem létező) határon túli magyarságot most leértékelték.” /Parászka Boróka: Nyálverés. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 21./

A 6. Budakalászi Találkozó Zárónyilatkozata Létrejött a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség A 6. Budakalászi Találkozón résztvevő 125 – bosznia-hercegovinai, cseh- és morvaországi, horvátországi, romániai, szerbiai, szlovákiai, szlovéniai, ukrajnai és magyarországi – civilszervezet képviselői a 2006. június 16–18. között tartott tanácskozás eredményeként kinyilatkoztatják: 1. A 6. Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civilszervezetek Fóruma megteremtette a feltételeit annak, hogy létrejöjjön és jogi státust nyerjen a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség. 2. Az előző találkozón sürgettük a Kárpát-medence épített magyar örökség regiszterének elkészítését. Örömmel tapasztaltuk, hogy e tekintetben az illetékes kormányzati szervek és civilszervezetek kölcsönösen partnerekké váltak, és számos eredményt értek el. 3. Tapasztaljuk a támogatások rendszerének reformját. E tekintetben azonban félelmeink és aggodalmaink vannak. A Fórum résztvevői meghallgatták a MACISZESZ (Magyar Civilszervezetek Erdélyi Szövetsége) nyílt levelét és annak tartalmát magukévá tették. Mi, a Fórum résztvevői, akik valamennyien közművelődési szervezeteket képviselünk, azt tapasztaljuk, hogy a kultúrára egyre kevesebb pénz jut. Márpedig a nyelvet és az identitást csak az oktatás és a kultúra mentheti meg. Tehát a közművelődési tevékenységet, amely nem munka, hanem hivatás, nem szabad cserbenhagyni. 4. Annak érdekében, hogy minél hamarabb “saját lábunkra” tudjunk állni, minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy képezzük magunkat, elsajátítsuk azokat az ismereteket, amelyek szükségesek, hogy a mai világban eredményeket tudjunk elérni. Ezeknek a képzéseknek a megszervezéséhez és lebonyolításához támogatást kérünk minden formában. 5. Nagy örömünkre szolgál az ifjúság egyre növekvő szerepvállalása a munkában és a Fórumokon való részvételben egyaránt. 6. Történelmünk, helytörténetünk jobb megismerése érdekében szükségesnek érezzük, hogy az elkövetkező fórumokon egy-egy régió bemutathassa és megismertethesse értékeit. 7. Üdvözöljük az írott és elektronikus sajtó érdeklődését közös munkánk iránt. 8. Változatlanul ragaszkodunk az egységes magyar nemzethez való tartozás jogához, ezért felkérjük a mindenkori magyar kormányt, hogy mihamarabb találja meg a határon túli és határon belüli magyarokat egyformán megnyugtató, erre vonatkozó megoldást, megadva áttelepedés nélkül a magyar állampolgárságot.

Ismételten kérjük a magyar kormányt a határon túli magyarság autonómia törekvéseinek diplomáciai eszközökkel való hatékony támogatására, a területi, kulturális és személyi elvű autonómiaformák helyzetenkénti alkalmazásához. 10. A fórum résztvevőit 2004. december 5-e után is a magyar identitástudat megőrzése és erősítése; a magyar nemzeti érzés ápolása; a keresztény értékrend fokozottabb érvényesítésének elve vezérli. Tisztelettel köszönetet mondunk a Fórum szervezőinek és támogatóinak a 6. mérföldkő elérésének lehetőségéért. Budakalász,  2006. június 18. /A 6. Budakalászi Találkozó Zárónyilatkozata. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem etikai bizottsága elé hívták a Bolyai Kezdeményező Bizottságban tevékenykedő három magyar egyetemi oktatót. Bodó Barna docenst, valamint Kovács Lehel és Hantz Péter adjunktust június 26-án hallgatják meg az „intézmény hírnevét romboló magatartásukkal” kapcsolatban. A három oktató az önálló magyar karok létrejöttét és a Bolyai Egyetem újraindítását követelő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetője. A Nicolae Bocsan rektor kézjegyével ellátott felszólításban az egyetem hivatkozik egy korábbi figyelmeztető levélre, amelyben azzal fenyegették meg a három oktatót, hogy a munkaszerződésük felbontását is eredményezheti a BBTE multikulturális jellegét bíráló tevékenységük A Krónika értesülései szerint a három oktatóhoz eljuttatott felszólításban az áll, hogy „folyamatosan hamis információkat terjesztettek az egyetemmel kapcsolatosan, amellyel súlyosan ártottak az intézmény hírének.” A Nicolae Bocsan rektor kézjegyével ellátott levél mellé hét mellékletet is csatoltak: ezek román és magyar nyelvű újságcikkek, valamint a BKB közleményei. A felszólítás hivatkozik Nicolae Bocsan rektor egy korábbi levelére, amely ellen a magyar oktatók március eleji közgyűlésén tiltakoztak, és szolidaritást vállaltak megfenyegetett kollégáikkal. Az egyetem vezetősége által március elején kiadott fenyegető hangvételű levélben – amelynek címzettje ugyanezen három oktató volt – azzal vádolják Hantz Pétert, Kovács Lehelt és Bodó Barnát, hogy hamis képet közvetítettek a Babes–Bolyai Tudományegyetem multikulturális jellegéről. A levélben a rektor kitért arra, hogy e három egyetemi alkalmazott megszegte az oktatók statútumáról szóló törvény előírásait, mely arról rendelkezik, hogy a tanárok felelősségre vonhatók, ha rombolják intézményük jó hírnevét. A levélben a rektor közölte: szándékában áll alkalmazni az oktatási törvény azon paragrafusait, amelyek az írásos figyelmeztetéstől akár a munkaszerződés felbontásával sújtják a jogszabály megszegőit. A BKB alelnöke, Hantz Péter a Krónikának mindössze annyit közölt: nemrég kapták kézhez az etikai bizottság elé citáló levelet, ezért egyelőre nem kívánnak nyilatkozni. /Kelemen Tamás: Etikai eljárás a BKB-vezetők ellen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./

Az egyetem ideiglenes működési engedélyének megszerzéséhez az oktatói állások 70 százalékát kinevezett egyetemi oktatókkal kell lefedni. Az oktatók 20 százalékának kell docensi vagy egyetemi tanári munkakörben dolgoznia, és főállású vagy társult státuszban lennie. A külföldi egyetemi oktatók alkalmazását nem tiltja a törvény. Akkreditálás megszerzéséhez az intézmény minden karán, kollégiumán vagy szakán, az oktatói állások legkevesebb 50 százalékát kell főállású, törvényesen kinevezett oktatókkal lefedni, akik 20 százalékát kell magasabb munkakörben foglalkoztatni. Mindezt Cs. Gyimesi Éva (Akkreditáció Romániában. In: Felsőoktatási akkreditáció Közép-Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006.) című kiadványból idézte. Kolozsváron a BBTE-n a hallgatók (5500-an vannak) ötven szakon tanulhatnak magyarul, de az egységes fejlesztési szempontok érvényesítése nagy nehézségekbe ütközik a szakok, tanszékek helyzetének sokfélesége, sok esetben az oktatók számának igen alacsony volta és a kellő minősítési fokozatok (professzor, docens) hiánya miatt. Hátrányban vannak például a közgazdasági vagy a jogi tanulmányokért felelős oktatók, sok más tanszékrészlegen is kicsi a létszám. Ezekhez az információkhoz magyarul miét csak Budapesten lehet hozzájutni? „Vagy, ha itthon is tudtuk ezt, mi volt eddig az oka az információk visszatartásának?” – kérdezte a cikkíró. /Cs. Gyimesi Éva: Minőségi kritériumok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

Könyvtárat építenek a Sapientia – EMTE csíkszeredai központi épületében. Az eddig csak bérelt könyvtári helyiség bérleti díja olyan magas, hogy ha 2001-ben elkezdték volna a könyvtárat építeni, a befektetett pénz már megtérült volna. És mindemellett –egy egyetemnek szüksége van saját könyvtárra. Eddig kihasználatlanul állt az egykori új Hargita Szálloda belső terében az a félezer négyzetméteres terület, amelyen a korszerű könyvtár működni fog. A kétszintesre tervezett könyvtár alsó részén, valamint a galérián olvasótermet és számítógép-, illetve internet-használatra alkalmas részt alakítanak ki. A kivitelezővel kötött megállapodás szerint 2006. augusztus végére a könyvtár elkészül. /Kozán István: Egyetemi könyvtár épül. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./

Romániában a 238 000 nyolcadikos közül 12 500 diák vizsgázott június 20-án anyanyelvi ismereteiből. Ezek közül 11 ezren magyar /a diákok 4,6 %-a/, a többi másfélezer tanuló pedig német, szlovák, ukrán vagy szerb nyelv- és irodalomból. Anyanyelvi kisérettségire 18 megyében került sor. Kolozs megyében 713 diák vizsgázott magyar, 49 pedig német nyelv és irodalomból. A 713 diákból 698 jelent meg a vizsgán. Péter Tünde tanfelügyelő szerint a tételek közepes nehézségűek voltak. A vizsgatételek a következők voltak: 40 pontot ért a szövegértésre, szövegértelmezésre, valamint nyelvi ismeretekre vonatkozó tétel Vörösmarty Mihály: Szózat című versét illetően, 10 pontot adnak egy 10–15 soros fogalmazásért, amelyben kedvenc háziállatát mutatta be a vizsgázó, további 30 pontot ér egy, a tananyagban szereplő regény bemutatása, figyelembe véve a regény műfaji sajátosságainak, a tér, idő és cselekményszerkezet bemutatását, valamint a főszereplő jellemzését. /Kisérettségi anyanyelvből. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) képviselői a múlt hét végén részt vettek a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) kolozsvári küldöttgyűlésén, ahol felháborodásukat fejezték ki az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának idei ifjúsági szaktestületi döntései miatt. Szerintük a részrehajló, a MISZSZ-t és több tagszervezetét hátrányosan érintő elbírálás ismeretében a MIT ernyője alá tömörült országos szervezetek ifjúsági szaktestületi képviselőinek mihamarabbi visszahívását kérték. A MISZSZ rendezvényei között szerepel a június 23–25. között Zeteváralján sorra kerülő projektmenedzsment-képzés (az Udvarhelyi Fiatal Fórummal közösen szervezik), a “tusványosi” táborban július 22-én megrendezendő kábítószer-ellenes és a szexualitás kultúrtörténetét bemutató előadássorozat, valamint az augusztusi erdélyi találkozó a Youth of European Nationalities (YEN) képviselőivel. Az Autonómia Ma! mozgalom keretében tervezett székelyföldi kerékpártúrát, melyet az önrendelkezés fogalmának és ügyének népszerűsítésére szerveznek, szintén támogatja a MISZSZ. /MISZSZ kontra IKA-alkuratórium. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./