Bölöni Domokos két prózakötetét, a Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét /Impress, Marosvásárhely, 2006/ és a Széles utcán jár a bánat /Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2007/ című könyvét mutatták be február 19-én a marosvásárhelyi Bernády-házban. A szerzővel – aki a Népújság című napilap munkatársa – szerkesztőkollégája, Nagy Miklós Kund beszélgetett. Bölöni Domokos számára számtalan dolog kínál témát: a kocsmai történetek, a televíziós híradók és show-műsorok, a rádió, az internet. A szerző élete során sok helyen megfordult. A Küküllőmente, a Marosmente különösen közel áll a szívéhez. Akárcsak Vásárhely, ahol a „bögrecsárdák” vendégeivel megismerkedett, és akiktől sok érdekes történetet hallott. „Az életem úgy alakult, hogy megismerhettem a falusi világot is, de mivel éppen a kollektivizálás idején voltam kisgyerek, a szüleim úgy látták jónak, ha taníttatnak, és nadrágos embert csinálnak belőlem” – mesélt gyerekkoráról a szerző. Túl a hatvanadik életévén a szerző újságíróként már nem vállal sok feladatot, így több ideje jut saját témáinak megírására. A városi környezetben élő népszokásokról született írásait szeretné következő kötetében megjelentetni – mondta el a Krónikának. /Antal Erika: Pricskili Dungó kalandjai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

Az Erdélyi Művészet című képzőművészeti folyóirat legújabb, 28. száma többek között a kolozsvári Gally A. Katalin művészi világába nyújt bepillantást és a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem monumentális kerámia szakát végzett pályakezdő művész, Berze Imre Barabás Miklós galériabeli kiállítására reflektál. A székelyudvarhelyi akvarellista, Kalló László képeiről a lap főszerkesztője, Veres Péter írt. Lóránth László – Sümegi György: Nagy István című kötetét Bölöni Domokos méltatta. Folytatódik a lapban Biró József Erdélyi kastélyok című sorozata. A székelyudvarhelyi Litera-Veres Könyvkiadó gondozásában a folyóirattal együtt jelent meg a Pro Memoria sorozatban a Nagy István a magyar sajtóban című kötet, amelynek anyagát Sümegi György magyarországi művészettörténész válogatta. /Művészeti kalandozások térben és időben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

A legnagyobb baj a mostanában nyilvánosságra került „besúgó-ügyekkel” kapcsolatban az, hogy rész-információkon alapulnak, írta Dávid Gyula. Nem mindegy, hogy valaki önként, az első pofonra, vagy alapos verés és nem csak morális, hanem fizikai fenyegetés után írja-e alá a „vállalási nyilatkozatot”. Az sem mindegy, hogy valaki a „szolgálat” megtagadásának egy másik módját választja (elpusztítja magát, mint ahogy Szilágyi Domokos tette). Dávid Gyula hét évig volt börtönben, neki is felajánlották, hogy írja alá a nyilatkozatot, tudja, hogyan történt mindez. A besúgó-ügyekben alig esik szó a „tartótisztről”. „Hol van a Szilágyi Domokos (és nem folytatom a névsort) dossziéja? Ki járta végig az ő útját a benne lévő iratok (és a hozzájuk fűzött utasítások) alapján? Mikor fogunk beszélni az ő ‘tartótisztjeiről’ is?” – kérdezte Dávid Gyula. A Securitate feladata volt, hogy az egész romániai társadalmat a kezében tartsa. Az egész társadalmat a kollektív félelem légkörében atomjaira verték szét. És ez az erkölcsi bomlasztás tovább folyik, a „leleplező” kiszivárogtatásokkal. Nem a tartótisztek neve kerül elő és nem az aljas indítékból történt besúgók névsora, hanem „olyanok ‘besúgói’ múltja kerül reflektorfénybe, akiket (egészen más érdemeikért) tiszteltünk, akikre felnéztünk” – állapította meg Dávid Gyula. Az emberek nem veszik észre, hogy „sokkal körmönfontabb módon, mint 89 előtt, folytatódik a mi kicsi társadalmunk morális felbomlasztása”. Ne engedjük manipulálni magunkat, figyelmeztetett Dávid Gyula. /Dávid Gyula: Nem mentőöv és nem besúgóknak. = Helikon (Kolozsvár), febr. 10./ Idézetekkel ismertette Bölöni Domokos – B. D. : Lapozó. Ne engedjük manipulálni magunkat! (Dávid Gyula: Nem mentőöv és nem besúgóknak, HELIKON, 2008. február 10.) = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

Január 22-én, a magyar kultúra napján adták át a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetéseket. A díjazottak között olyan neves személyiségek voltak, mint Makovecz Imre építész, Mága Zoltán hegedűművész, a kolozsvári gyökerekkel rendelkező, Budapesten élő dr. Aniszi Kálmán esszéíró, publicista. Nagy Ferenc karnagy, zenetanár, a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség alapítója és elnöke is részesült a kitüntetésben. Nagy Ferenc "lehetetlen" feladatra vállalkozott: hogy összefogja a Kárpát-medence magyar dalosait. Életműve a Kórusszövetség. Nem leányálom kéthetenként vagy havonta útra kelni, kórusokat látogatni, összetartani, biztatni, nevelni – s mindezt hét országban: Románia és Magyarország mellett Szlovákiában, Szlovéniában, Ukrajnában, a Vajdaságban, Horvátországban. /Bölöni Domokos: Nagy Ferenc is a magyar kultúra lovagja. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

A Bölöni Domokos által vezetett Súrlott Grádics irodalmi kör tagjai március 4-én Erdőszentgyörgyre látogattak. Nagy Pál magyar írók úti élményeit kötetbe gyűjtő, Megyünk és örülünk Erdélynek című antológiájából olvasott fel egy részletet, majd Csifó János és Nagy Miklós Kund 1985 előtti rádióriporteri, vidám történetekkel szórakoztatta a közönséget. Székely-Benczédi Endre Bölöni Domokos Széles utcán jár a bánat című legújabb kötete ürügyén született költeményét olvasta fel. Sebestyén Péter Kihívás és szolgálat című kötetéről beszélt. Ráduly János felidézte erdőszentgyörgyi hét évét. /Nagy Székely Ildikó: Erdőszentgyörgyi felhősúroló. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./

Sebestyén Péter plébános a Marosvásárhelyi Rádió Hitvilág című heti műsorában elhangzó műsorát több kötetben tárta az olvasók elé. Megjelent a hetedik kötete /Kihívás és szolgálat. Krisztus követségében járunk. Gloria, Kolozsvár, 2008/ gondolatébresztő írásokkal. Hitet, kedvet, életerőt sugároznak. Könyve pedig egy újabb ünnep. /Bölöni Domokos: A hetedik…= Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

Az egyházi közösségek kiadványainak száma örvendetesen megnőtt. Közösség- és templomépítés, a hitélet megpezsdülése, testvérkapcsolatok létesítése és ápolása, egyházi és világi események köré építi fel egy-egy ilyen kis helyi lap mondanivalóját. Marosszentgyörgyön a Harangszó című lapot a népszerű plébános, Baricz Lajos papköltő szerkeszti. Mi minden fér egy marosszentgyörgyi „küldönc” tarsolyába: a vezércikkek, bibliamagyarázatok mellett egyház- és helytörténet, kultúrtörténet, úti beszámoló, a Kolping család eseményei, olvasói levél, vers és próza, pedagógia, gyermekirodalom, házassági és gyászhírek, a plébánia eseménynaptára, humor. Egy kis közösség élete dióhéjban. /Bölöni Domokos: A békét hirdető Harangszó. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Sebestyén Péter marosvásárhelyi plébános papi szolgálata mellett évek óta lehetőséget kapott a médiaapostolkodásra is. Rádiós beszélgetéseit gyűjti össze Kihívás és szolgálat /Gloria, Kolozsvár 2008/ című, Krisztus követségében járunk alcímű kötete. Bölöni Domokos a kötethez írt előszóban jelezte: a szerző hetedik kötete minden korosztályhoz, valamint hívőhöz és nem hívőhöz egyaránt szól. /Bodó Márta: Sebestyén Péter: Kihívás és szolgálat. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 30./

Elhunyt B. Simon György (1957–2008), aki búzásbesenyőiségét őrizte nevének egyik betűjében, verseiben mindvégig belső-erdélyiségét hangoztatta. A Szilágyságra költözve szilágysági lokálpatriótává lett, helytörténeti dolgozatait a Zilahon megjelenő Hepehupa, a szilágysági művelődési folyóirat közölte, melynek egyik lelkes szerkesztője volt. /Bölöni Domokos: Egy eltávozott barát emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

Sikeres volt április 19-én a XV. Gyöngykoszorú Erdőcsinádon. A dal, a tánc, a néphagyományok széles körű felújítását célzó mozgalmat Szabó György Pál és Szabó Éva pedagógus-házaspár kezdeményezésére indította 1991-ben az EMKE, és azóta hetvennél több találkozót tartottak, mindet Maros megyében. A népviseleti parádét ezúttal is Miholcsa József sárpataki Mátyás-huszárjai vezették, majd új házigazdaként Bálint Csaba református lelkész köszöntötte a mintegy húsz csoportot. Emlékeztettek Szabó György Pálnak a tizedik találkozón elhangzott szavaira: „Újra visszafoglaljuk édes anyanyelvünket dalban, táncban és népviseletben”. Emléklapot, Bernády-albumot nyújtottak át az együtteseknek, továbbá Molnár Dénes (Erdőcsinádon élő) képzőművésznek, Miholcsa József szobrászművésznek és huszárjainak, végül az Erdőcsinádon született Füzesi Albert marosvásárhelyi táncmesternek, főszervezőnek. /Bölöni Domokos: Dalban, táncban, népviseletben. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Magyarózdnak nem csak Horváth István kapcsán van köze az irodalomhoz. Az ózdi völgy Petrőczi Kata Szidónia otthonos tája, aki a magyarózdi kastélyban írta első verseit. Petrőczi Kata Szidónia (1662-1708) a magyar barokk első elismert költőnője, a kegyességi próza alkotója. A Horváth István költészetét idéző április 25-i vetélkedőn a grófnő szellemalakját is idézte Csegöldi Erika tanárnő és maguk a szavalók. Horváth István október kilencedikén lenne százéves (1977. január 5-én halt meg). Horváth Arany közíró, a költő lánya gyermekkori emlékeit idézte a faluról és a szerető édesapáról. /Bölöni Domokos: „Az én vándorlásom nem szűnik meg soha”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./

A korondi Hazanéző, a Firtos Művelődési Egylet folyóiratának A Tűzhely című havi közéleti melléklete 4. számában Bölöni Domokos emlékezett arra, hogy a Firtos Művelődési Egylet tizennyolc éves lett, 1992-ben alakult. /A Tűzhely (Korond), I. évf. 4. szám, április/

Bölöni Domokos 1990 óta csaknem tucatnyi művelődési egyesület, kulturális szerveződés bölcsőjénél bábáskodott vagy elsőként adott hírt a születésükről. Legszebb emléke a korondi Firtos Művelődési Egylet létrejöttéhez kapcsolódik. A kezdeti lelkesedés után lassan csökkent az érdeklődés, kevés szervezetek működik ma is, közülük a legállhatatosabb Firtos Egylet. Kellettek hozzá az értelmiségi kovászok. A Lajosok (Páll, Molnos, Ambrus) „összeesküvése”, de még előbb a Lőrincz Kálmánok, Bálint Andrások, Tófalvi Zoltánok és társaik tényfeltáró publicisztikai munkálkodása, a helyi értelmiség és a fazekasság tömörülése, a Sóvidék kutató értelmisége. Az egylet lapja, a HAZANÉZŐ fórumot biztosít az emlékezőknek, könyvsorozatot az olvasóknak. Ambrus Lajos tanár, költő-szerkesztő legyűri a kishitűséget, ő Firtos Művelődési Egylet hajtóműve. /Bölöni Domokos: Tizennyolc éves a korondi Firtos Művelődési Egylet. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./

Május 16-án Kolozsváron a régi kollégiumoknak az irodalomhoz való kötődéséről volt szó a XVII. Szabédi Napok rendezvénysorozatán. Bartha Katalin Ágnes tartott előadást Szabédi és az Unitárius Kollégium kapcsolatáról. Szabédi Székely László nyolc évet tanult és 1925-ben érettségizett a kollégiumban, diáklapot szerkesztett és elnöke is volt az önképzőkörnek. Györfi Dénes a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diáklapjainak történetét vette számba. Róth András Lajos a székelyudvarhelyi református kollégiumban folytatott irodalomkutatásról értekezett. Dóczy Örs előadásának címe Klasszika literatúra a 18. század második felében a marosvásárhelyi ev. ref. kollégiumban volt, és a korabeli latin nyelvű oktatást vizsgálta. Szabédi László sírjának megkoszorúzásával zárultak a XVII. Szabédi Napok kolozsvári rendezvényei. A Házsongárdi temetőben Egyed Péter filozófus, író mondott beszédet. Május 17-én a résztvevők Szabédra látogattak, ahol ünnepi műsorral zárták az idei Szabédi-napokat. /Ö. I. B., K. K. : Szabédi, a diák és tanár. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./ Szabédi László (eredeti nevén Székely) 1907. május 9-én született Sáromberkén, de igazi szülőhelyének ősei fészkét, Szabédot tartotta mindig. Akárcsak Bözödi György, ő is faluja és népe iránti tiszteletből vette föl annak nevét. Kolozsváron tizenhét esztendeje emlékeznek rá a születésnap közelében, Szabédon tizenötödszörre gyűltek össze a tudós nyelvész és kiváló költő tisztelői. Május 17-én Szabéd fogadta a zarándokokat. Benkő Samu akadémikus emlékezőbeszédében két 1946-os keltezésű levélre hivatkozott, amelyeket Kurkó Gyárfáshoz és Jordáky Lajoshoz intézett Szabédi László. Bennük kifejti, hogy az erdélyi magyarság egyetlen megmenekülési útja az összefogás. Összefogva kell vállalnia megörökölt intézményeit, köztük az egyházakat, az új világ építésében. Világnézeti különbségek nem okozhatnak ellentéteket az erdélyi magyarok között. Szabédi László emberi méltóságában és írói szabadságában sértve 1959. április 18-án választotta a tragikus kilépést e világból. /Bölöni Domokos: Emlékezés Szabédon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

A marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör és a marosszentgyörgyi Harangszó című újság találkozóra hívja a nonprofit helyi lapok, újságok, időszakos kiadványok, iskolai és diáklapok szerkesztőit, munkatársait. Rendszeresen jelenik meg a Szászrégen és Vidéke, az Erdőszentgyörgyi Figyelő /Barót/, a Szovátai Hírmondó, az Új Kezdet /Marosvásárhely, Vártemplom református gyülekezeti lapja/, a Kéve /Csittszentiván, regionális református lap, lelkészek írják/ a Harangszó, a Küldetésben /Marosvásárhely a Keresztelő Szent János plébánia kiadványa/, a Kis-Küküllő /Dicsőszentmárton/, a Bekecsalja /Nyárádszereda, a Bocskai István Közművelődési Egyesület és Alapítvány alkalmi kiadványa/ és a PKSZ (Marosludas, Petrőczi Kata Szidónia Művelődési Egyesület kisújságja/. A világhálónak köszönhetően olvashatók az egyes gyülekezetek, önkormányzatok, ifjúsági szervezetek, iskolák lapjai, mint a Mécses, a gegesi református egyházközség lapja, a Makfalvi Tekintő, illetve az Ébresztő (Dicsőszentmárton, az alsó-küküllői magyar gimnazisták hetilapja), a nagykendi gyermekek Okoska című iskolai lapja, vagy a Dobbantó, a marosvásárhelyi unitárius egyházközség gyermeklapja. A közösségi lapok szerkesztőit, újságíróit, kiadóit várják Marosszentgyörgyre, a római katolikus plébániára június 4-ére, a találkozó házigazdája Baricz Lajos papköltő. /Bölöni Domokos: „Lapos” találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 20./

Elhunyt dr. Kercsó Attila /1939-2008/ orvos-költő, aki Gyergyószentmiklóson élt, neki köszönhető, hogy a városban működő Salamon Ernő Irodalmi Kör működött a legnehezebb időben is. Megjelent a Találkozások című kötet, alcíme: A Salamon Ernő Irodalmi Kör antológiája /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2000/. Kercsó Attila barátja, Bölöni Domokos búcsúzott az eltávozott költőtől. /Bölöni Domokos: Egy gyergyói költő halálára. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./

Székelykeresztúron a Zeyk Domokos Iskolaközpont iskolaheti rendezvényei közül egyik legjelentősebb volt a Bölöni Domokos íróval, a marosvásárhelyi Népújság napilap újságírójával, valamint Kedei Zoltán festőművésszel tartott találkozó. A beszélgetésen Bölöni Domokos Széles utcán jár a bánat /Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2007/ című, harminckét rövidprózai írást tartalmazó könyvét ismerhették meg a megjelentek. Bölöni Domokos Hullámok boldogsága című első könyve 1980-ban jelent meg, Bajor Andor és Szilágyi István írt hozzá ajánlást. 1995-ig még három kötete látott napvilágot, azután minden évben egy-egy rövidprózákat tartalmazó könyve. A vegyes lakosságú faluból, Szászdányánból származó Bölöni Domokos szeret terepre járni, ismeri a vidéki ember észjárását. Számára a szatíra az imádott műfaj. Eddig a rövidprózai írások mellett egy kisregényt is írt, de megjelent írásaiból össze lehetne válogatni egy nagy kötetre való, sziporkázó, vidám anyagot is. Bölöni Domokos vallja: „Megkeseredetten is kacagva írok”. Nincs jó véleménye a könyvkiadásról, úgy véli, e téren a kilencvenes évek végi partizánkodás még ma is tart. Olykor már visszatetsző, hogy bárki bármit kiadhat, ha pénze van hozzá. Elmondta, évente ír egy kis kötetre valót, amit a maga erejéből és jóindulatú barátai segítségével kiad. A másik meghívottja Kedei Zoltán, marosvásárhelyi festőművész volt, aki Székelykeresztúron járt középiskolába, és itt érettségizett. A találkozón bemutatták festményeinek reprodukcióit tartalmazó albumát. /László Miklós: Találkozás Bölöni Domokossal és Kedei Zoltánnal. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./

Május 24-én avatták Búzásbesenyő korszerűsített iskoláját. A Dósa Dániel nevét viselő tanintézmény 1976-os épülete emeletet kapott, vízzel, belső illemhelyekkel látták el, központi fűtést szereltek be. Ünnepi műsorral szerepeltek a román és magyar tagozat diákjai. Simon István polgármester elmondta, hogy korszerűsítik Kerelőszentpál község minden településének iskoláját. Ünnepi szentmisét celebrált a zsúfolásig telt templomban dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. Jakab Antal plébánosra sokan emlékeznek a faluban. Akaratában megedzették, hitében megerősítették az elszenvedett börtönévek. Márton Áron püspök, aki 1938-tól 1980-ig volt Erdély katolikusságának főpásztora, őt jelölte utódjául. Dr. Jakab Antal 1980-tól 1990-ig töltötte be a püspöki tisztséget. A tiltás éveiben is erős maradt, visszatért övéihez, velük munkálkodott a határban, a kaszálókon és az erdei munkákon. Az emlékezés a plébánia és a templom közötti halmon folytatódott, ahol a hősök emlékműve és Horváth-Kovács Szilárd Petődi-feje mellett harmadiknak ott áll Miholcsa József szobrászművész Jakab Antalt mintázó műve, amelyet a marosvásárhelyi Balogh József öntőmester és munkatársai már korábban elkészítettek, most méltó módon felavatták. Jakab Antal emberségből, magyarságból, feltétlen hitből és megalkuvás nélküli szolgálatból mutatott Márton Áron püspökhöz méltó példát. /Bölöni Domokos: Korszerű iskola, nagy példakép. Jakab Antal, a fészekrakó, papnevelő püspök. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./

Egy letűnt világ akvarellbe, olajba álmodott színes emlékei – kastélyok, udvarházak, műemlék épületek, templomok, utcarészletek, kisgyerek- és felnőttportrék, s köztük az alkotó önarcképe, az elegáns, szép festőasszonyé – láthatók a Bolyai téri unitárius templom tanácstermében. Gidófalviné Pataky Etelka élete a külföldön illetve Budapesten elkezdett tanulmányok után a felhőtlen jólétből vezetett a kilakoltatás nehéz éveibe. Dicsőszentmárton, Magyarsáros, Doboka, majd Marosvásárhely között telt el az élete, miközben a festés a nincstelenség mindennapjaiban is elkísérte. Az életmű, amelyet ez idő alatt alkotott, a történelem viharaiban elveszett darabok ellenére is számottevő. Ennek néhány darabját hozták el a hozzátartozók második alkalommal Marosvásárhelyre. A virágos verandák festőasszonyát Bölöni Domokos ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. /(bodolai): Virágos udvarházak festőasszonya. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 30./

Megjelent Berekméri Árpád-Róbert: Fegyver alatt (A marosvásárhelyi Magyar Királyi 27. székely könnyű hadosztály tisztikara 1940-1945) /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008/ című könyve. A szerző 2002-ben közzétette, hogy volt marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály történetével foglalkozik, tiszti adattár összeállításán dolgozik, információkat vár. A megjelent kötet egy bevezető hadosztálytörténet mellett 267 hivatásos és 579 tartalékos tiszt, illetve tisztjelölt katonai pályafutását kíséri végig, akik a székely seregtest közel ötéves fennállása alatt teljesítettek szolgálatot. A munkához Illésfalvi Péter budapesti hadtörténész írt ajánlást. Szerzőt avatunk! – köszöntötte Spielmann Mihály történész Berekméri Róbertet Marosvásárhelyen, a könyv bemutatóján. A szerző megtörte csendet, a nemzet önérzetét gyilkoló csendet. A székely hadosztály tisztikarának név szerinti felsorolása határkő a szakmában. Rehabilitálja a könyv az erdélyi magyarokat, eddig nem volt ildomos azt mondani, hogy katonák is voltak felmenők között, hanem csak gyilkosok, horthysta gazemberek, háborús bűnösök – ezekből áll a népünk... Az 1974-ben született levéltáros-kutató szerző elmondta, hogy könyve kiadását az anyaországból mindenhonnan visszautasították, végül a Mentor jóvoltából mégis az olvasó asztalára kerülhetett. /Bölöni Domokos: Egy könyvről, kissé rapszodikusan. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

Marosszentgyörgyön a plébánia épületében találkoztak a helyi kiadványok szerkesztői. „Lapos találkozó” – hirdette a krétaporos felirat. A kiadványok nevei: Mária és Márta, Küldetésben, Szászrégen és Vidéke, Tűzhely, Harangszó, Anonymus, Új Kezdet. Mindegyik, havonta vagy negyedévente nyomdafestéket látó kislap egyedi a maga nemében. A kommunista rendszerben egyetlen újságcikk sem jelenhetett meg büntetlenül a „bun de tipar,” azaz „nyomtatható” megjegyzés nélkül, idézte fel múltat Nagy Pál író, a romániai magyar újságírás doyenje. Koppándi Sándor cenzor éber volt. Bámulatra méltó, hogy az anyagi gondok ellenére micsoda művészi színvonalú kiadványok születnek nap mint nap. Minden betű, nyomtatott szöveg, amely anyanyelvünkön jelenik meg, a megmaradásunkat szolgálja. Az írott sajtó jövője nagymértékben a vidéki lapokon múlik- ezzel a következtetéssel zárult a találkozón részt vevő kislapok munkatársainak eszmecseréje. Borsos Melinda, a Mária és Márta Magazin főszerkesztője elmondta, egyházi lapról van szó. Fábián András, a Szászrégen és Vidéke főszerkesztője hiánypótlónak nevezte a kiadványt. Lehetőséget adnak a fiataloknak arra, hogy írjanak magukról, gondjaikról. Székely Szilárd, az Anonymus iskolai lap szerkesztőségi koordinátora közölte, a lap összefogja azt a négy osztályt, amelyekről írnak benne, hírt ad arról, hogy mit is jelent a katolikus osztály a Bolyai Farkas Líceumban. /Nagy Székely Ildikó: Kislapok „légyottja”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./ A Súrlott Grádics irodalmi kör és a marosszentgyörgyi Harangszó című lap első alkalommal szervezte meg a kis lapok találkozóját. A beszélgetésen kiderült, a regionális és időszakos kiadványok nagy többsége anyagi gondokkal küszködik. A találkozóra eljött a Szászrégen és Vidéke, a Bolyai Farkas Líceum katolikus osztálya által nemrég indított Anonymus, a Vártemplom által kiadott Új Kezdet, a Marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Belvárosi Plébánia Küldetésben című lapja, valamint a Marosi Református Nőszövetség, majd a Pro Missio Alapítvány által kiadott Mária és Márta nőszövetségi magazin. A jelenlevőket Bölöni Domokos és Nagy Miklós Kund, a Népújság munkatársai, a rendezvény szervezői köszöntötték, majd Nagy Pál szerkesztő beszélt a cenzúráról, a kommunizmus idején tapasztalt nehézségekről. A Mária és Márta főszerkesztője, Borsos Melinda elmondta, hogy a nőszövetségi magazin ezer példányban jelenik meg, s folyamatosan fejlődik. A megjelentetési gondok kiküszöbölése érdekében szerkesztői létrehozták a Pro Missio Egyesületet, így pályázni is tudnak a megjelentetési kiadásokra. A találkozóról sajnálatos módon lemaradtak a Dicsőszentmárton és környéke és a Kis-Küküllő menti kiadványok. /Simon Virág: Ki tartozik a kis lapok nagy családjába? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./

A Dicsőszentmártonban élő Bartha Béla (sz. 1932) a gyógyítás mellett a képzőművészettel, az írással, a verssel és a prózával jegyezte el magát. Bartha Béla lakását grafikái, festményei népesítik be, asztala tele kéziratokkal. 2002-ben (72 éves korában!) jelent meg az Felhőből faragott álom /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ című könyve, amelyben a versek mellett helyet kapott festményeinek negyven színes reprodukciója is. /Bölöni Domokos: Tűrnövény. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./

Marosvásárhelyen a Bernády Művelődési Központban június 21-én létrehozzák a Sütő András Baráti Egyesületet. Az egyesület alapvető célkitűzése a közelmúltban elhunyt erdélyi magyar író emlékének ébren tartása, gazdag életműve jelentőségének tudatosítása. Ennek érdekében Sütő András születésnapján, június 17-én évente ünnepi találkozót rendeznek. Támogatja azt, hogy az író pusztakamarási szülői háza a közösségi kultúra otthona legyen. /Bölöni Domokos: Megalakul a Sütő András Baráti Egyesület. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./

Két éve azt mondta Czegő Zoltán, hogy nemsokára hazajön. Haza Erdélybe, haza Sepsiszentgyörgyre. Sosem tudott elszakadni szülőföldjétől. Czegő Zoltán Budapestről is hetente ír a szűkebb pátriában megjelenő Háromszék című újságban. Olvashatók féltő dohogásai a mai magyar helyzetről. Beszéde kellemetlen bizonyos füleknek. Czegő Zoltán nemzedéke a modernség csúcsaira törő erdélyi költészetet visszavezette közösségi hivatásához, nemzetszolgáló szerepéhez, a Forrás második nemzedékének költői a kisebbségi sorból fakadó felelősségtudat művészi szószólói. Magyarországra való áttelepülése után Czegő lírája kettős hangzatúvá vált: a kettős honosság, az odahaza és az itthon más-más ritmusa, az erdélyi és az anyaországi élmények szembesítése, amelynek lírai dokumentuma volt az 1996-os kötet, a Lelkek világhuzatban. A hetvenéves Czegő Zoltán költészetének fontos része az elődeire és a kortárs alkotókra, illetve művükre reflektáló versek sora. A költő fölidézi Dsida Jenőt, verset címez Csoóri Sándornak; verset ajánl Nagy Gáspárnak, akik a magyarság életesélyeinek s elszánt keresői. /Bölöni Domokos: „Egy bolygó hasad meg alattam” Czegő Zoltán hetvenéves. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

Megalakult Marosvásárhelyen a Sütő András Baráti Egyesület Nagy Pál irodalomtörténész elnökletével, melyre Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről és Debrecenből is érkeztek értelmiségiek. A szervezetet az elnökkel együtt Borbély László politikus, Demeter József szászrégeni református lelkész, Gálfalvi Zsolt publicista, Kincses Előd ügyvéd, Szalkay József közgazdász és Székely Emese tanár, iskolaigazgató hozta létre. „Minden eszközzel támogatni szeretnénk a mezőségi gyerekek magyar nyelvű oktatását, és azt is kezdeményezzük, hogy utcákat, iskolákat nevezzenek el az íróról, szobrot állítsanak neki a magyarlakta településeken” – mondta Demeter József lelkész, az író unokatestvére, az egyesület kezdeményezője. Az író emlékére létrehozott egyesületnek bárki tagja lehet, aki elfogadja annak célkitűzéseit. Bertha Zoltán debreceni egyetemi tanár, irodalomkritikus Sütő András sajátos látásmódú, biblikus stílusú, világirodalmi jelentőségű színdarabjait és műfajteremtő szerepét emelte ki. Cs. Nagy Ibolya debreceni szerkesztő, irodalomkritikus beszámolója szerint a magyarországi Helikon Kiadó elkezdte a teljes életmű kiadását, az első kötet már megjelent. Cs. Nagy Ibolya Ablonczy Lászlóval, a Sütő-monográfia írójával szerkesztette Sütő András utolsó, a Hétvégi hajrában című publicisztikakötetét. Először Debrecenben neveztek el utcát a pusztakamarási íróról, Advent a Hargitán című drámáját pedig hamarosan bemutatják Írországban. Nagy Pál szerint az író népszerűsége nem csökken, bár életében és halála után is lejárató kampányok folytak ellene. A közgyűlésen bemutatták Székely Ferenc, az erdőszentgyörgyi iskolaközpont könyvtárosa, Sütő András unokatestvére által összeállított Nyolcvan nyugtalan esztendő /Mentor Kiadó/ című kötetet is, amely az író nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett megemlékezésen elhangzott méltatásokat tartalmazza. /Máthé Éva: Az író hagyatékát ápolják. = Krónika (Kolozsvár), jún. 23./ – Sütő András sokat tett azért, hogy a magyar szellem, a magyar lélek és a nemzetegység spirituális temploma fölépüljön – hangsúlyozta dr. Bertha Zoltán. „Ha porból lettünk is, emberként meg nem maradhatunk az alázat porában”. Sütő András szállóigék seregét hagyta ránk: A fű lehajlik a szélben, és megmarad. Addig élünk, amíg módunkban áll visszafelé tekinteni. Nyelvéből kiesve létének céljából is kiesik az ember. A szabadság nem külsőség, hanem a belső ember. Ott kezdődik az ember, amikor összetéveszti magát mindazzal, amitől megfosztották. Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Maradok, másként nem tehetek. Vagyunk, akik voltunk, leszünk, akik vagyunk. Maradunk, ahol voltunk, és leszünk, ahol vagyunk. Népének, közösségének halhatatlan szószólója volt. Azt jelenti számunkra Sütő András, hogy a XXI. században, a harmadik évezredben is folytatódik az a klasszikus nemzeti sorsirodalom, amely – csak a XX. században – Adytól Németh Lászlóig, Illyés Gyuláig, és tovább, Kányádi Sándorig és Csoóri Sándorig ívelt. Sütő András életműve folytatás is, a nagy elődök folytatása, és további példa, útmutatás, intelem, közösségi, kollektív parainesis. – Sütő munkássága temploma lesz a magyar önismeretnek és önszemléletnek – fejtette ki dr. Bertha Zoltán. Cs. Nagy Ibolya irodalomkritikus, Sütő András több kötetének szerkesztője arról számolt be, hogy milyen könyvei jelentek meg az író halála óta. Nagy Pál ismertette az itthon és Magyarországon megjelent Sütő-könyveket, kiemelve a Helikon Kiadó által gondozott életműsorozat elindítását, majd bemutatta a Sütő emlékének adózó legfrissebb kiadványt, a Nyolcvan nyugtalan esztendő című kis kötetet, amely a Mentor Kiadó jóvoltából az író 80. születésnapján (tavaly) a marosvásárhelyi emléktábla-avatáskor és a pusztakamarási emlékezésen elhangzott beszédeket, előadásokat, leveleket, üzeneteket foglalja magába, Székely Ferenc szerkesztésében. Az író rádiós vallomásait, interjúit tartalmazó hangtár létesítését javasolta Jászberényi Emese. Dáné Tibor Kálmán országos EMKE-elnök a kolozsvári Szabédi-ház példájára hivatkozva ajánlotta föl segítségét az írói hagyatékok feldolgozásában, amennyiben létrejön a Sütő András-emlékház és művelődési központ, melynek létesítését Tófalvi Zoltán is szorgalmazta. Tófalvi felajánlotta a Sütővel készített filmanyagot a Háznak. Vetési László tolmácsolta az amerikai magyarság támogatási szándékát a hagyaték és az életmű ápolásában és megőrzésében. Papp Kincses Emese Sütő András-prózadíj létrehozását javasolta. /Bölöni Domokos: Megalakult a Sütő András Baráti Egyesület. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Június 14-én megalakult a Sütő András Baráti Egyesület Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Bölöni Domokos „Úgy szeretem Marosvásárhelyt, hogy sosem feledhetem Pusztakamarást” címmel számolt be az eseményről a Népújságban /jún. 23./ „Sütő András sokat tett azért, hogy a magyar szellem, a magyar lélek, és a nemzetegység spirituális temploma fölépüljön” – hangsúlyozta előadásában dr. Bertha Zoltán egyetemi tanár, irodalomkritikus. Cs. Nagy Ibolya irodalomkritikus, Sütő András több kötetének szerkesztője arról számolt be, milyen könyvei jelentek meg az író halála óta. Cs. Nagy Ibolya szavait hallhatta félre mind Kovács András Ferenc, aki elhagyta a helyszínt, mind Sebestyén-Spielmann Mihály, a neves történész-levéltáros, aki a jeles költő és főszerkesztő távozta után nyomban KAF „védelmére kelt”. Cs. Nagy Ibolya hiába próbálta magyarázni az álláspontját, Sebestyén kikérte magának, hogy őt szülővárosában idegenek oktassák ki Sütőből és helytállásból. A marosvásárhelyi Vásárhelyi Hírlap június 27-i számában megjelent egy glossza, Sebestyén Mihály tollából. Azt írta, hogy „a meghívott előadó, debreceni egyetemi tanár gyöngécske apológiával, méltatlan színvonalon méltatta Sütő András munkásságát, irodalomtörténeti helyét. Vásárhely többet érdemel. A felkért szerkesztő, Cs. Nagy Ibolya az „erdélyi magyar irodalom megosztására tett kísérletet”. A hölgy a debreceni Digitális Irodalmi Akadémia bennfenteseként közölte, hogy az idei díjazott Kovács András Ferenc, »különben nagyon tehetséges költő« lett, de ezzel ki- vagy elütötte az elismeréstől Szilágyi István (Kő hull apadó kútba) kolozsvári főszerkesztőt, Kossuth-díjast. A kormányzat beleszólt, és most különböző írói csoportosulások szavazhatnak be akárkit, „olyan jöttment nemzetietlen taknyosokat is, mint KAF. ” Sebestyén Mihály felállt, jelezte, hogy „nem kérnek a magyarhonui pártvitákból és országmegosztó agyarkodásból, a hölgy férje, maga is nevetlen irodalomtörténész, felkért, hogy tartsam a számat. ” Az ügyben Bölöni Domokos megkérdette Cs. Nagy Ibolya véleményét, idézett leveléből. Cs. Nagy Ibolya leszögezte, nem tett kísérletet az erdélyi magyar irodalom megosztására. Nincs mit megosztani: nincs egységes erdélyi magyar irodalom. Ennek n kirívó példája lehet a három évvel ezelőtti esemény is: amikor a Sütő András elleni, A Hét-beli sajtóhadjárat miatt szükség lett volna az »egységes« erdélyi (de legalább vásárhelyi) magyar irodalmi kiállásra, az író védelemére. Mellesleg kik írták a Sütő-monográfiákat (az elsőt már 1986-ban): a „nevetlen“ magyarországi irodalomtörténészek, vagy az egységes erdélyi magyar irodalomtörténetírás jelesei? Cs. Nagy Ibolya sorolta Sebestyén tévedéseit: nincs »debreceni Digitális Akadémia«, s ő nem »bennfentes«., nem mondta, hogy Kovács András Ferenc »ki- vagy elütötte« az »elismeréstől« Szilágyi Istvánt, nem mondta, hogy a »kormányzat beleszólt«, és átalakította a régi rendszert, nem mondtam, hogy »KAF jöttment, nemzetietlen taknyos«. A másik »nevetlen irodalomtörténész«, a »hölgy férje«, nem mondta, hogy Sebestyén »tartsa a száját«, a »magyar demokratikus chartáról« sem esett egyetlen szó sem. A két megrótt irodalomtörténész, Bertha Zoltán és Márkus Béla csak azért nevetlenek, mert Sebestyén Mihály nem írta le a nevüket. Bölöni Domokos jelen volt, jegyzetelt, tanúsíthatja: Cs. Nagy Ibolya igazat mondott. /Bölöni Domokos: Amik elhangzottak és amik nem. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./

Az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Művelődési Egyesület színköre és a celldömölki Soltis Lajos Színház közös produkciójában mutatták be június 29-én Nicolo Machiavelli Mandragórájának átigazított változatát, melynek új címe: Mandragóra, avagy gyereket, gyorsan! A szöveg átírása Solténszky Tibor, a Magyar Rádió Rádiószínháza vezetője nevéhez fűződik, ő az előadás dramaturgja és rendezője is. /Bölöni Domokos: Gyereket, gyorsan! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 4./

Elhunyt Szőcs Lajos ny. tanító /Küsmöd, 1938. ápr. 4. – Korond, 2008. júl. 13./, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Magyar Néprajzi Társaság tagja, 2006-ban az Udvarhelyszék Kultúrájáért életműdíjjal tüntették ki, egy évvel később megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet is Budapesten. Örökmozgó, mindig tevékenykedő ember volt. Idén jelent meg István Lajossal közösen írt munkája /István Lajos–Szőcs Lajos: Taplómegmunkálás Korondon. Kiadja a Hargita megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, 2008). P. Buzogány Árpád, a kötetet szerkesztője mondta, hogy egy mesterség eltűnésével nem pusztán gazdaságilag, anyagiakban vagyunk kevesebbek, hanem nyelvünkben, kapcsolatainkban is. Ezért fontos ez a kis kézikönyv, mert a kezdetektől taglalja a taplóval kapcsolatos tudnivalókat, felhasználási módját a gyógyászattól a dísztárgykészítésig, kitér a gyűjtésével, feldolgozásával kapcsolatos ismeretekre, a "toplászcsaládok" megismertetésére, emlékeztet a taplófeldolgozás tárgyi emlékeinek kolozsvári és sepsiszentgyörgyi (1998, 1999) kiállítására, de a toplászattal kapcsolatos népi rigmusok, anekdotás, tréfás történetek is helyet kaptak, továbbá a szakszavak magyarázata, a könyvészeti anyag. /Bölöni Domokos: Korondi toplászkönyv. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 15./

Siklód nem messze van Parajdtól, Szovátától. Siklódnak 1953-ban még 1772 lakosa volt, 300 tanköteles gyermekkel, éltek a népszokások, írta Nagy Lajos tanító, aki 1970-től hat éven át szülőfalujában oktatott. Élénk volt a műkedvelői tevékenység, tánccsoport, színjátszó csoport, énekkar, zenekar működött. A közösségi és a hitéletről adott képet Andor Csaba – Fehér György (szerk.): Siklód temploma és népe (Kairosz Kiadó, Budapest, 1998). Mára alig 280-an élnek Siklódon, földművesek, állattenyésztők. Hét-nyolc gyermek jár iskolába, kilencen óvodások. A siklódiakat is szétriasztotta a kollektivizálás, közelebbi s távolabbi városokba rajzottak, legtöbben, háromszázan Székelykeresztúron telepedtek le. Oda került Nagy Lajos is. Négy éve falutalálkozóra készülve Nagy Lajos alkalmi kórust toborzott a keresztúri siklódiakból. Elhatározta, hogy összegyűjti a falu nótáit. Az 1970-1976 közötti gyűjtőmunkából összeállt egy kötetre való: Katonaénekek a siklódiak emlékezetében. 156 lejegyzett dallammal és CD melléklettel. Gyűjtötte Nagy Lajos. Kiadja az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a székelykeresztúri Szitakötő Egyesület, Székelykeresztúr 2008. Ezeket a dalokat gyermekkorom óta tudom, az én nemzedékem ezeken nőtt fel, írta Bölöni Domokos. /Bölöni Domokos: Katonanóták Siklódról. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 17./

Nagy Pál irodalomtörténész, szerkesztő a nemrég létrehozott Sütő András Baráti Egyesület alapításáról beszélt. Szászrégenben Demeter József tiszteletes megpendítette: jó lenne létrehozni baráti kört Sütő András emlékének ápolására. Nagy Pál egyetértett a kitűnő ötlettel, s hozzákezdett a tájékozódáshoz: felkeresett több írókollégát, újságírókat, közéleti embereket, művészeket, irodalombarátokat, érdeklődvén a véleményeket illetően. Egyetértés volt a szükségességében. Létrehoztak egy héttagú kezdeményező bizottságot, megfogalmazták az alapvető célkitűzéseket. Június 21-én Marosvásárhelyen megalakították a Sütő András Baráti Egyesületet. Folyamatos a jelentkezés; eddig legalább százan nyilatkoztak. Hosszadalmas lenne felsorolni mindazokat, akiket már az egyesület tagjai, köztük van Gróf László egyetemi professzor Oxfordból, Lauer Edith az Egyesült Államokból, Csoóri Sándor költő Budapestről, Egyed Ákos történész Kolozsvárról, Görömbei András irodalomtörténész Debrecenből, Fodor Sándor író Kolozsvárról. Sajnálatos módon volt az eseménynek furcsa "utórezgése" is. A Vásárhelyi Hírlap munkatársa "konkolyhintő", "kútmérgező" vélekedés megnyilatkozását fedezte fel az előadásokban, megjegyezve egyebek között: "Nem kérünk a magyarhoni pártvitákból és országmegosztó acsarkodásból (...)" Ugyanekkor "gyöngécske apológiának" titulálta a jeles debreceni irodalomtörténésznek, Bertha Zoltánnak – Sütő egyik monográfusának – az előadását, és "nevetlen"-nek azt a Márkus Bélát, aki feleségével, Cs. Nagy Ibolyával együtt kötetekre menő tanulmányt írt az idők során irodalmunkról, nem utolsósorban éppen Sütő Andrásról is. Mindezekkel szemben az az igazság, hogy szó sem volt itt semmiféle "konkolyhintésről", "országmegosztó acsarkodásról". /Bölöni Domokos: Épülő szellemi "szálláshely". = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./