Megjelent egy emlékkönyv a Fotóklubról: 50 éves a Marosvásárhelyi Fotóklub, 1953-2003 /Lyra Kiadó, Marosvásárhely 2003/. Összeállította és szerkesztette Bálint Zsigmond. Az 1953-ban megalakult Fotóklub Marx József elnök irányításával működött, annak 1992-ben bekövetkezett haláláig. 1992-2002 között Bálint Zsigmond, majd 2002-2004 között Tamás András vállalták fel az elnöki teendőkkel járó ügyintézést. A kiadvány derekát terjedelmes válogatás képezi a sajtóban 1965 és 2001 között megjelent írásokból. /Bölöni Domokos: Ötven év a fényképezés szolgálatában. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./

Marosszentkirályon az iskola udvarán zajlott a Tiszta forrásból címet viselő táncostalálkozó máj. 16-án. A szokásos felvonulást ezúttal is a mezőcsávási fúvósok vezették. Augusztusban Marosszentkirályon tartják a Szentkirály Szövetség idei találkozóját, sorrendben a kilencediket, amelyre a Szentkirály és Szentlászló nevű települések képviselői jönnek el. /Bölöni Domokos: Tiszta a forrás és buzog. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./

Torockóiak keresték fel a Nyárád menti kistérséget a hét végén, tapasztalatszerzés céljából. Alkalmat kínált a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség (RMNSZ) tizedik találkozója, melyet Nyárádszeredán, a református egyház Bocskai termében tartottak, és kiállítással kötöttek egybe. Az RMNSZ a nemzeti hagyományokra építő független társadalmi szervezet, népszerűsíti a mestermunkákat, szakmai továbbképzést biztosít, és felvállalja az utánpótlás nevelését is. 1995-ben alakult, több hagyományőrző egyesület csatlakozott hozzá Csíkszeredától Bánffyhunyadig. Állandó rendezvényei a Régiók Népművészeti Találkozója, a Szejke Szépteremtő Kaláka és a mikulási kiállítás. A tanácskozást Tifán Irén elnök nyitotta meg, bemutatva az RMNSZ tevékenységét. Negyvenöt népi alkotó, Udvarhelyszéktől Csíkszéken, Sepsiszéken, Marosszéken át Kalotaszegig bemutatkozott a közönségnek. Faragók, szalmafonók, kalaposok, szövő- és varróasszonyok, csipkeverők a székely népművészet legszebb hagyományait mutatták Asztalos Enikő tanár, néprajzkutató a Nyárád menti bútorokról tartott előadást. /Bölöni Domokos: Szépteremtők Nyárádszeredában. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./

Sebestyén Péter /sz. Csíkszentmihály, 1968/ Erdőszentgyörgyön plébános. 1997-től a Marosvásárhelyi Rádió külső munkatársa. Az ott elhangzott katekéziseiből, valamint a különféle hazai lapokban megjelent publikációiból válogatva eddig három kötete látott napvilágot (Életutak 2000, Agapétól Zsoltárig 2001, Készenlétben 2003). Új könyve /Családi szentély. Emberi kérdések, keresztény válaszok, Csíkszereda, 2004/ a rádióban elhangzott, családról szóló kiselőadásait tartalmazza. Sebestyén Péter kedvvel ír, szívesen dramatizálja a helyzeteket, gyakran elidőz a szülői ház élményei és hagyományai között. /Bölöni Domokos: "Vadócba rózsát oltok..." = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./

Márkod faluról egy műkedvelő Suba Ferenc írt könyvet, dolgozatot /Márkod históriája és néprajzi leírása. Magánkiadás, Marosvásárhely, 2004/, melynek anyaga nélkülözhetetlen lesz a majdani szakmonográfiához. Suba Ferenc /sz. Márkod, 1938/ gépészmesteri képesítést szerzett, sajtólevelezőként is tudósított, aztán emlékeit, tapasztalatait foglalta írásba. Ősz fejjel tanulta a gyűjtőmunka titkait a Marosvásárhelyi Népi Egyetemen, Asztalos Enikő tanárnőnél. Felhalmozott kincseit egymaga kívánta feldolgozni, s ez meglátszik munkáján. Suba Ferenc munkálkodása azonban minden tiszteletet megérdemel. Adattára, történeti, földrajzi, egyházi, gazdasági stb. leírásai, rajzi és fényképészeti adalékai igazolják szándékát: "...bemutatni ősapáink, nagyapáink életkörülményeit, szokásait – az idősebbek elbeszélései, egyházi és levéltári adatok, valamint gyermekkori visszaemlékezéseim alapján." Ilyen magánkutatókra mindenütt szükség van, mert a kincsek alámerültek a pusztulásba. /Bölöni Domokos: Márkodnak is van már falukönyve. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./

A Mezőség: Kövesdi Kiss Ferenc szíve közepének a közepe. A tudós és népnevelő, Kövesdi Kiss Ferenc megírta a mezőségi szórványmagyarság krónikáját. Több mint félszázadon át járta az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, leltározta a szórványgondokat. Nagy munkájából 1995-ben Budapesten és aztán Marosvásárhelyen megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. Kövesdi Kiss Ferencet nem is oly régen magas magyar állami kitüntetésben részesítették 1997-ben adták ki Riadóra szól a harang! Alcíme: A Mezőség településeinek helyzetképe 1891-1991. Kévébe kötötte évtizedek bandukolásával Kövesdi Kiss Ferenc. Kiadta a "Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület". Mindössze 50 példányban készült. A 265 oldalas kötetben betűrendi sorrendben követik egymást a leírások: Aranyosmóric, Báld, Bánd, Bergenye, Berkenyes, Bodon, Bodrog, Borzás, Botháza, Búza, Cege, Cegőtelke, Detrehem, Fekete, Feketelak, Fele, Fráta, Fűzkút, Galac, Galambod, Gerebenes, Göcz, Gyeke, (Mező)Harcó, Kara, Katona, Kályán, Kályán-Kis (Kiskályán), Kályánváma. Az átlagolvasó egy részükről nem is hallott soha! Ki kellene adni Kövesdi Kiss Ferenc teljes gyűjtését. /Bölöni Domokos: A mezőségi szórványmagyarság krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Jún. 26-án rendezték a Nyárád menti Backamadarason a Vándorcsizma régiós néptáncversenyt, melynek kitalálója, irányítója s műsorvezetője, Veress Kálmán. Több táncos csoport jött el. A Backamadarasért Alapítvány mellett vállalkozók járultak hozzá az anyagi sikerhez. A 6-12 évesek közül Csíki Loránd és Fejér Zsombor teljesítményét ítélte legjobbnak a grémium, a 12 év fölöttiek közül Mészáros Mózest és Oláh Attilát részesítette elismerésben, a lányok közül pedig Nagy Editet és Tekeres Brigittát. /Bölöni Domokos: Kincses fiatalok Backamadarason. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

Ráduly János nyugdíjas, 43 évig tanított. Fiatal gyermekként kezdte a népballadák gyűjtését. 1962-ben Kibédre helyezték, megismerte a falu még élő gazdag szokásvilágát és néphagyományát. A faluban 17 évig tanított Ősz János (1863- 1941), aki több kötetben is népszerűsítette Kibéd népmesekincsét. Az ő tanítványa volt Seprődi János (1874-1923), aki feltérképezte a helység legfontosabb népdaltípusait. Hagyatéka születésének századik évfordulóján látott napvilágot, Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése címmel (Bukarest, 1974). Kezdetben Ráduly János mellé állt Faragó József a népballada-kutatásban, Nagy Olga pedig a mesekincs újszerű feldolgozására hívta föl a figyelmét. Mindketten később vállalták népköltészeti anyagainak gondozását. Ráduly harminc könyvéből tizenkilenc népköltészeti gyűjtemény (mesék, balladák, találós kérdések, szolgavallomások), két könyv pedig népköltészeti tanulmányait tartalmazza. Ráduly János már gyermekként fölfigyelt a székely (magyar) rovásírás különös világára. 1990 után megsokszorozódott az erdélyi rovásemlékek száma: azelőtt mindössze tizennégy feliratos (epigráfiai) rovásfelirat volt ismert, mára a mennyiségük meghaladta a negyvenet. Ráduly Jánosnak mindemellett hat verseskönyve jelent meg, ezek egyike műfordítás. /Bölöni Domokos: Lestetők magasán. Beszélgetés Ráduly Jánossal. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

A hagyományokhoz híven Fehéregyházán júl. 25-én, vasárnap emlékeztek az elesett honvédekre és Petőfi Sándorra, akit ezen a helyen, az Ispán-kútnál láttak utoljára. A turulmadaras emlékműnél az emlékező ünnepséget Gábos Dezső, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke nyitotta meg. Ficsor József, Kiskunfélegyháza polgármestere úgy fejezte be ünnepi beszédét: Az ősök példája erőt ad a szívnek és töretlen reményt a léleknek. Petőfi összevon bennünket ma is, kis és nagy településeket. Országrészeket, országokat. És egy nagy családdá kovácsol. /Bölöni Domokos: A magyar név megint szép lesz… = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

Bölöni Domokos A nevető gödör /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ című novellagyűjteményével az olvasók a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár nyitónapján ismerkedhettek meg. A könyvet szerkesztője, az előszót is jegyző Nagy Miklós Kund ajánlotta a jelenlevők figyelmébe. Bölöni Domokos meghurcolt, elesett, önmagukkal meghasonlott emberek történetét meséli el. Az egykori falusi kiskirályok, a pártaktivisták, tanácselnökök, milicisták csak annyiban érdeklik a szerzőt, amennyiben közvetlenül befolyásolták főszereplői sorsát. /Nagy Miklós Kund: Akárha akváriumban… Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

Az eddigi legsikeresebb Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár zárult a hét végén. A látogatottsági mutatók mellett Káli Király István szervező, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke a fiatalok érdeklődését is kiemelte. A Mentor öt, erre az alkalomra megjelent könyvét mutatta be, a Pallas–Akadémia a Műterem sorozatában megjelent kötetei mellett szépirodalmi jellegű és színházi témájú köteteit is hozta. Újdonsággal jelentkezett a Kriterion is, akárcsak az Impress, ahol a Népújság munkatársának, Bölöni Domokosnak A nevető gödör című kötetét adták ki erre az alkalomra. A Székelyföld folyóirat irodalmi délutánján a lap novemberi gyerekszámát, a Tündérkert című gyermekvers-antológiát, Bajor Andor Erdélyben kiadatlan két regénytöredékét, illetve a Bibliotheca Moldaviensis sorozat első négy kötetét mutatták be. A vásáron új kötetekkel vett részt a Polis Kiadó, akárcsak a Koinónia, amely elsősorban a fiatal íróknak, költőknek próbál teret biztosítani. Az Erdélyi Magyar Könyvklub most dobta piacra karácsonyi katalógusát. /Antal Erika: Könyvturkáló és luxuskötetek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./

Irodalmi kör indul Marosvásárhelyen Súrlott Grádics néven, amely január 20-án tartja első összejövetelét. Bölöni Domokos író-publicista, a kör vezetője úgy tájékoztatott, az első alkalommal Székely-Benczédi Endre olvas fel verseiből, majd a Nagy Pál irodalomkritikus, Nagy Attila költő és Nagy Miklós Kund szerkesztő értékelik a verseket. Azért választották a Súrlott Grádics nevet, mert a múlt század elején Marosvásárhelyen működött egy ilyen nevű vendéglő, amelyben a magyar irodalmi élet kiválóságai gyakran megfordultak. /Bakó Zoltán: Súrlott Grádics: irodalmi kör indul Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

Megjelent Bölöni Domokos Nevető gödör /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ című novelláskötete. Régi vágású világfik, elkopott gazdagságú urak, kispénzű polgárok vannak jelen írásaiban. Balladás hangú emlékezés meg abszurd történetek jelzik a szerző stílusbeli sokszínűségét. /P. Buzogány Árpád: Bölöni Domokos Nevető gödréről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./

A közép-európai kulturális örökség maradandó értékeit villantja fel a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban a múlt héten megnyílt tárlat. A Középkori falképek Európa szívében címet viselő tablókiállítás – az európai nagyvárosokat bejárva – most Háromszéken látható. Az európai kultúra nem ért véget Bécsnél – emelték ki büszkeséggel a szlovák és magyar szervezők, s egyben a tekintetben is példát nyújtanak, hogy két európai ország összefogva, együttműködve villantják fel a Kárpát-medence közös kulturális örökségét, a falképekben, templomi freskókban megelevenített Szent László legendát, a funkcionalitás szerepét is betöltő szentírás magyarázását. A tárlatmegnyitón jelen volt, a kiállítás védnökségét is ellátó Terényi János bukaresti és Jan Soth szlovák nagykövet. /Az európaiságot jelképezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./ Marosludas tánckedvelő magyarsága és románsága köszöntötte január 22-én a Hajdina néptánccsoportot fennállása ötödik évfordulóján. Kezdetben Tóth Sándor hittanár kezdte szervezni a csoportot. /Bölöni Domokos: Európa Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Gelu Pateanu, Gyalu, az „énlaki remete” /Kolozsvár, 1925. jún. 3. – Budapest, 1995. márc. 25./ Bukarestben élt, termékeny szerző és fordító volt. A nyolcvanas évek végén Énlakára menekült. Gyalu – ezt a megtisztelő nevet Kányádi Sándor ajándékozta neki – 1981-re már 51 kötetet tett le az asztalra, köztük Mikes Törökországi leveleinek román fordítását. Eljárt a környék olvasótalálkozóira is. Ezt írta a korondi irodalmi kör naplójába: „Ha odanyújtod a jobb kezed, cserébe kapod a székelynek mind a két kezét.” Arany Toldiját is lefordította, de ez idáig nem akadt kiadója. A kistáj értelmiségijei június 4-5-én Gyalu Napokat tartanak, a Kőrispatakért Alapítvány szervezésében. Szeretnék meghívni Sütő Andrást, Pomogáts Bélát, Gálfalvi Györgyöt, és persze a román értelmiség egy-két jeles képviselőjét. /Bölöni Domokos: Napló. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

Temperával festett tájképekből, agyagszobrokból nyílt kiállítás március 9-én Marosvásárhelyen, a Bolyai-Gauss Információs Központban. A művészeket, Bálint Károlyt és Fekete Pált a Népújság munkatársa, Bölöni Domokos mutatta be. Bálint Károly hét festménye tekinthető meg a tárlaton, Fekete Pál szobrai mellett. /(mészely): Kettős kiállítás a Bolyai-Gauss Információs Központban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Tavaszköszöntő táncos találkozót tartottak április 3-án, vasárnap Vajdaszentiványon. A Tiszta forrásból elnevezésű rendezvény a magyar népdal és néptánc egyik ünnepe. Tavaly Marosszentkirály adott otthont a találkozónak, most pedig Vajdaszentivány. Egyre gyakrabban látni olyan közösségi vezetőket, akik maguk állnak a hagyományőrző együttesek élére, mint Mező Palkó István, akinek kultúrigazgatóként a szervezés csaknem minden gondja-baja a nyakába szakadt. Vajdaszentivány gyermek tánccsoportja 2000-ben alakult, azóta belföldi és külföldi fesztiválokon szerepelnek nagy sikerrel. Mező Palkó István vezeti őket, és együtt ropja velük. A marosszentkirályi Vadrózsák csoport 1989-ben alakult. Kibéden két táncegyüttes is működik, ide hagyományosan a Madaras Gábor nevét viselő csapat jár el, Barabási Attila-Csaba tanár vezeti, az őszi kibédi Gyöngykoszorú egyik szervezője. A marosvécsiek 2002-től számítják magukat, Akác az együttesük neve. /Bölöni Domokos: A tiszta ég vasárnapja Vajdaszentiványon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./

Moldvában mintegy kilencezer gyermek ma is beszéli anyanyelvét, a magyart, a mintegy hatvan településen. Bákó megyében egyetlen magyar nyelvű középiskola sincs, mert a települések csángó-magyarsága szétszórtan él, egyik sem „bírna meg” egy magyar tanintézményt, a fennálló törvények szerint. Tizenhárom településen sikerült beindítani a magán magyarórákat, s ebből az írni-olvasni tanító képzésből mintegy kilencszáz moldvai gyermek veszi ki a részét. Böjte Csaba dévai ferences szerzetes és Hegyeli Attila tanár kezdeményezésére alapítványi pénzekből vásároltak tizenhat hektárnyi területet, azon áll majd a kilencezer négyzetméternyi csángóföldi campus (étkezdével, diák- és tanári bentlakással, I-XII. osztállyal). Az intézmény felépítéséhez azonban újabb pénzekre van szükség. Kapcsolatkiépítéssel, rokoni szálak igénybe vételével, a világban élő magyarok megszólításával-segítségével hiszik, hogy sikerül tető alá hozni mindezt. Böjte atya felhívása: „Hogy az iskola minden egyes osztálytermének, hálójának arca legyen, arra szeretném felszólítani a Kárpát-medencei és a tengerentúli magyarságot, hogy minden egyes közösség, amelyik magában életerőt érez, vállaljon föl egy-egy osztálytermet, egy-egy hálót. És akkor nemcsak az lenne kiírva az osztály fölé, hogy IX.B., hanem az is, hogy mondjuk a marosvásárhelyi magyarok támogatásából épült, és ott lenne a közösség címere; és akkor az a moldvai osztály tudná, egész évben tudná, hogy né, vásárhelyi testvéreink jóvoltából tanulhatunk itt, ebben az osztályban...” Az évek során Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Nagyvárad és megannyi anyaországi település fel tudta karolni s csángómagyarok ügyét, csángóesteket, csángónapokat szervezve, Marosvásárhely se maradjon ki a sorból? /Bölöni Domokos: Lesz csángó campus is. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./

Az idei Szent György-nap eseménye lesz Erdőszentgyörgy monográfiájának a megjelenése. A település az ötvenes években (1950-1961 között) rajonközpont is volt, városi rangot egy éve kapott. 1950-től Erdőszentgyörgy a Maros Magyar Autonóm Tartomány rajoni központja 1960. december 31-ig, amikor felszámolták az adminisztrációs felosztást. 1968-tól Bözöd és Bözödújfalu is Erdőszentgyörgyhöz tartozik. A városnak 2002-ben 5484 lakosa volt, abból 4149 magyar, 1088 román, 3 német és 244 roma. A monográfus Bartos Miklós történelem szakos tanári oklevelet szerzett, munkájának megjelentetését a testvérváros, Zalaegerszeg segítette /Bartos Miklós: Erdőszentgyörgy, Zalaegerszeg, 2005/. Bodor Péter (1788-1849) a zseniális ezermester feltaláló is Erdőszentgyörgyön született. Ide való volt Kiss János altábornagy (1883-1944), a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette németellenes fegyveres ellenállási mozgalom tagja is. /Bölöni Domokos: A város könyve. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./

A tízéves Napsugár néptáncosait ünnepelték április 15-én Marosvásárhelyen. Felléptek az ünnepeltek a vendég törökszentmiklósiakkal, marcaliakkal, soproniakkal, ürömiekkel. Füzesi Albert, Fazakas János munkatársi csoportja, egykori vagy mai táncosok irányították a picinyeket. Jelenleg 110 gyermek tanul a napsugaras oktatóktól anyanyelvi kultúrát, dalt, táncot, viseletet. Lukácsy Szilamér erdőcsanádi református lelkész kezdeményezte a kapcsolatot a „csanádosok” között, akik most eljöttek, hogy együtt hozzák tető alá szövetségüket: (egyelőre) Csanádalberti, Csanádapáca, Csanádpalota, Érsekcsanád, Magyarcsanád testvériesülését Erdőcsanáddal. A moldvai csángómagyarok oktatását segítő gyűjtés erdőcsinádi akciójának eredménye: 2,8 millió lej értékű téglajegy. Az ünnepségen mezőcsávási fúvósok és a marossárpataki huszárok mellett népviseleti felvonulás is volt. A kultúrházban 34 néptánc-csoport és együttes lépett fel, összesen 738 személy táncolt Erdőcsinádon. A megjelentek láthatták Puskás György népi ihletésű fotótárlatát is. Erdőcsinád 1989 előtt világvégi helynek számított, azóta egy lelkésznek és a terveit felkaroló közösségnek köszönhetően ifjúsági ház működik, csángómagyar gyermekek tanulják anyanyelvüket, régiós találkozók zajlanak, továbbá az eredeti néptánc olyan fórumává nőtte ki magát, amelyet a nemzetközi „folklórbörzén” is jegyeznek. Mindez néhai Szabó György Pál EMKE-elnök és özvegye, Szabó Éva konok, kitartó munkálkodásának a beérő gyümölcse is. /Bölöni Domokos: Táncos hétvége. Erdőcsinád – Erdőcsanád. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

Egyre szaporábbak az európai integrálódásról szóló beszélgetések, kerekasztalok, konferenciák. Fel lehet-e Erdélyben készíteni a népet, hogy mihez kezdjen visszakapott-örökölt nadrágszíj-parcelláival, miután tizenöt esztendő nekik nem hozott semmit? Tudatosítani kell, hogy a székely szabadság meg a sokat emlegetett küldetéstudat mára kiürült, üres fogalommá vált, a székely előbb vagy utóbb elmegy, ha nem boldogulhat, és akkor nem segít sem kerekasztal, sem konferencia, írta Bölöni Domokos. A Duna TV Hírmondó műsorában Csáky Zoltán bemutatta a csíkszeredai Sapientia Egyetem aulájában Székelyföld – jövőkép Európa küszöbén című konferencia előadóit. Köztük volt Kolumbán Gábor egyetemi adjunktus, Bunta Levente, a Hargita megyei tanács elnöke, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere, Szász Jenő Székelyudvarhely polgármestere és Kurkó János György vállalkozó. Egyetlen budapesti ember volt jelen, Tamás Pál egyetemi tanár, aki a Sapientián is tanít. Jó utakra van szükség, az úgynevezett kommunikációs csatornák azért „dugultak el”, mert nincs min kommunikálni, a gazdasági kommunikációhoz kocsik és rakományok is kellenének. A globalizációval jár az újabb elvándorlás is. Veronában, mondotta a sepsiszentgyörgyi Sylvester Lajos rövid felszólalásában, legalább ezer csángó él, és kivívták maguknak a jogot, hogy – románul hallgathassanak misét. Az is jelképértékű, hogy Rekecsinben lerakták az első csángómagyar iskolaközpont alapjait. Autonómia, tudás, (főleg magyar) tőke, fiatalok segítése, modern üzleti tudományok akadémiája, a székelyek közvetítő szerepe a romániai húszmilliós felvevőpiac felé, jó közgazdászok, talpraesett menedzserek, utak, székely világháló, sok pénz – ez kellene. /Bölöni Domokos: Telenéző. „Ha jön a Tőke, hé, székelyek, mi lesz?” = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./

Szentháromság a Nyárád völgyében található település, bibliásan szép nevét azonban rontja a közelében bűzlő szeméttelep. Amúgy az 1332-ben, a pápai tizedjegyzékben már említett Szentháromság pompás település, Márton Ferenc iskolaigazgató tanúsítja, aki sok évi marosvásárhelyi lakozást követően jött haza. Az ötvenes években járt a legtöbb gyerek iskolába, háromszáznál többen, ma száz körül mozog a számuk. 1955-ben vezették be a földgázt, 1969-ben gyúlt ki a villany. Ma 370 ház van a településen, a lélekszám 850. A római katolikus templom mellett református, ortodox és unitárius istenháza is van. A Szentháromsági Napok rendezvénysorozata a Vándorcsizma találkozóval indult. Sok fér bele három napba. Volt Ki mit tud a szülőföldről-verseny és sportvetélkedő is. /Bölöni Domokos: Szentháromság napja, vasárnap. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 23./

Bölöni Domokos beszámolt arról, hogy egy roma fiú leszúrásának hírére Gyurcsány Ferenc fajgyűlöletet emlegetett a parlamentben. Tamás Gáspár Miklós sem várta meg a rendőrségi vizsgálatot, ő is kirohanást intézett. Kiderült, hogy a merénylő is roma volt. Tamás Gáspár Miklós hintett némi hamut a fejére, elismerve tévedését, bocsánatot kért, amiért rasszista bűncselekményként minősítette a történteket. A miniszterelnök nem tartotta fontosnak TGM gesztusát, bocsánatkérése elmaradt. /Bölöni Domokos: Lefagysz, mint az internet. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./ Előzmény: Gyurcsány Ferenc kijelentette, a történtek mögött ott a rasszizmus, a „fasiszta eszmék újjáéledésének veszélye”. A Moszkva téren rendezett rasszizmus elleni tüntetésen Tamás Gáspár Miklós kijelentette: egy fiút leszúrtak a fasiszták, majd hozzátette, nem most kellett volna először idejönnünk, hanem tizenöt éve folyamatosan „kellett volna zörgetnünk a rácsokat, betörnünk az ablakokat, és kimondani, hogy fajüldöző országban nem kívánunk élni!”

Zsigmond Géza tiszteletes rejtélyes eltűnéséről nem sikerült megtudnia semmit Bölöni Domokosnak. Zsigmond Géza Dányánban volt tiszteletes, gyülekezete apró volt. Később Keresztvár lelkésze lett, Alsórákoson élt. Alsórákoson most Bereczki László a lelkész, felesége az egyik szervezője a kulturális műsoroknak. Minden évben megtartják a Szabadság-napi műsort, amikor a jobbágyfelszabadításra emlékeznek. Az ökuménia jegyében egyetlen nagy karban énekeltek katolikus, unitárius, református ifjak és kevésbé ifjak, eljöttek a fogarasi, kőhalmi, olthévízi és marosvásárhelyi kórusok is. Ott volt Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, hithű római katolikus ember is. /Bölöni Domokos: Szabadság Napja, virradó remény. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./

Napvilágot látott Gálfalvi Artúr Béla munkája: Makfalva. Rendhagyó monográfia /Kiadja a makfalvi református egyházközség, 2005./ A szerző Erdély felvázolt történetébe építette be Makfalva történetét, mindazt, amit egy évtizedes kutatómunka alatt sikerült megtalálnia. A könyv szerzője a 498 éves Makfalvának 17 évig volt lakosa, de a falu életét azóta is figyelemmel kísérte. Gálfalvi Artúr Béla Marosvásárhely ismert személyisége, köztiszteletben álló tanárember, a vártemplomi gyülekezet presbitere és jegyzője, december 19-én tölti a nyolcvanat. Lemondott az orvosi pályáról és a versenysportról, inkább a tanítást, az oktatást választotta, testnevelő tanári oklevelet szerzett. Tanított, kántorizált és iskolát épített Héderfáján, szervezte a sportéletet. Munkája egy székely falu olvasókönyve, benne a régmúlt történetének szemelvényei, a magyar királyok, az erdélyi fejedelmek, Erdély gubernátorainak, guberniumi elnökeinek és polgári kormányzóinak névtára, jellemzése. Székely önkormányzat, törvénykezés, faluigazgatás. Ez a munka „egyben magyarságunk, erdélyiségünk történelemkönyve”, olvasható a recenzióban. /B. D. [Bölöni Domokos]: Új könyv. Makfalva. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./ A település történetén kívül a monográfia ismerteti a makfalvi dűlők neveit, egyéb földrajzi megnevezéseit és a Makfalváról elszármazottak életét is. /Máthé Éva: Megjelent Makfalva monográfiája.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

Október 8-án a hagyományőrző táncosok, dalosok hetedik alkalommal találkoztak Kibéden. A népviseleti parádé ezúttal sem maradt el. Emlékeztek Szabó György Pál tanárra, aki újból életre hívta a Gyöngykoszorú mozgalmat. Barabási Attila-Csaba feleségével, Zsuzsánna igazgató asszonnyal a Sóvidék művelődésének zászlóvivői közé léptek. A Kenden élő Magyarosi Erzsébet tanárnő az erdőszentgyörgyi iskolaközpont igazgatójaként Kibéden is otthon érzi magát, ugyanúgy a mindig alkotási lázban égő Ráduly János néprajzkutató. A kultúrházban Ferenczi Ernő ny. kántortanító festményeiből nyílt alkalmi kiállítás. A csávásiak nyitómuzsikája után egymást követték a fiatalok: a helybeliek Madaras Gábor nevét viselő csoportja, aztán a koronkaiak, a szovátai Mezőhavas zenekar, ott voltak Dicsőszentmárton, Holtmaros, Csíkszereda, Makfalva, Gernyeszeg, Mezőmadaras, Szászváros, Hármasfalu, Parajd táncosai és énekesei. /Bölöni Domokos: Derű és reménység Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

Unitárius kórustalálkozó zajlott október 22-én Magyarsároson. Az első unitárius kórustalálkozót Marosvásárhelyen tartották 2003-ban, a következőnek Székelykeresztúr adott otthont, a harmadik színhelye egy Kis-Küküllő menti falu. Megjelent dr. Szabó Árpád püspök, aki megerősítette, Erdélyben van unitárius kórusmozgalom. Tizenhat kórus (közöttük két református) lépett fel a magyarsárosi templomban. /Bölöni Domokos: Unitárius kórusmozgalom. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Elhunyt Péterfy László /Nyárádselye, 1910. febr. 2. – Kiskend, 2005. okt. 26./ lelkész, helytörténész. A református teológiát és az egyetem történelem- földrajz szakát párhuzamosan látogatva igen jó eredménnyel, ösztöndíjjal diplomázott Kolozsváron. 1942–1974 között Nagykend lelkipásztora, közben ’44-ig tanár Makfalván. Nyugdíjba vonulásakor költözött a közeli Kiskendre, öregkori munkássága színhelyére. Szolgálta gyülekezetét, gyűjtötte szorgalmasan népe szellemi termésének gyümölcseit,. Elsősorban azoknak a településeknek és egyházaiknak a történetét jelentette meg, amelyekkel hosszú és termékeny munkás élete folyamán kapcsolatba került. Így látott napvilágot Kibédről, az ősföldről, Nyárádselyéről, a szülőfaluról, aztán Kendről, majd Bonyháról, Héderfájáról, Siklódról szóló könyveinek sorozata. Kendi Kalendáriumot is írt, szerkesztett. Könyvei nélkül nem lehet megírni a jelzett települések teljes monográfiáit. Pennás pap volt, kitűnő érzékkel ismerte és istápolta a tehetségeket, tisztelte kor- és eszmetársait. Halálával Erdély 1940 utáni magyar művelődés- és egyháztörténetének emblematikus személyisége távozott körünkből. /Bölöni Domokos: Elment a pennás lelkész. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

Erdélyi viszonylatban szokatlan feladatot vállalt magára a marosvásárhelyi származású Miholcsa József szobrászművész: Erdély neves fejedelmeinek szobraival népesíti be választott faluja, Marossárpatak köztereit. Szent István király mellett négy erdélyi fejedelem, János Zsigmond, Bocskai István, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc néz szembe az örökkévalósággal. Ötödiknek október 29-én a kuruc király, Thököly Imre szobrát avatták. Ezután a sebesült futár és lova emlékénél – a helyi Mátyás-huszárok, a gyergyószentmiklósi és székelyudvarhelyi vendéghuszárok tisztelgő jelenlétében – művelődési és civil szervezetek, magánszemélyek koszorúztak. 1848 októberének végén ugyanis csata zajlott a Maros két partján. A kettős eseményt huszárbál keretében ünnepelték a marossárpatakiak. /B. D.: Szoboravatás és huszárbál Marossárpatakon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./ Miholcsa József szobrászművész Erdély neves fejedelmeinek szobraival népesíti be választott faluja, Marossárpatak köztereit. Ötödiknek október 29-én Thököly Imre (1657. szept. 25. – 1705. szept. 13.) is a helyére került. A kuruc királyként emlegetett fejedelem 300 éve hunyt el török földön, Nikodémiában. Miholcsa József Farkas Árpáddal vallja: „csak lábujjhegyen, halkan!” / apáink hűlő, drága arcán járunk.” /Bölöni Domokos: „Apáink arcán járunk” A kuruc király emléke. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

Dicsőszentmártonban a Gyárfás Elemér Kör meghívására január 18-án a Közművelődési Központban találkozik olvasóival a marosvásárhelyi Súrlott Grádics Irodalmi Kör néhány tagja: Nagy Pál kritikus, irodalomtörténész, Nagy Attila költő, Nagy Miklós Kund szerkesztő, művészeti szakíró. Az est címe: „Bölöni és a Nagyok”. Házigazda dr. Kakassy Sándor, körvezető Bölöni Domokos. /Súrlott Grádics – „Bölöni és a Nagyok” = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./