A 80 éves Bandi Dezső munkássága elismeréséül kitüntetést kapott Göncz Árpád köztársasági elnöktől. Minden idejét leköti a Marosvásárhelyen működő faragókör vezetése. Nem jár szakmai konferenciákra, értekezletekre, mert a tárgyalkotás folyamatát fontosabbnak tartja. Nem ért egyet azzal, hogy a folklórizmust fölösleges. Bandi Dezső /sz. Magyarsáros, 1919. okt. 7./ Ösztöndíjasként elvégezte Budapesten a Képzőművészeti Főiskolát. A fiatal művész az egyéni alkotómunka helyett a közösségépítést, a nép felkarolását helyezte tevékenységének előterébe. 1957-től, több mint egy évtizeden át, a Népi Alkotások Háza Maros megyei irányítója. 1963-ban már 170 népi alkotási kört irányított több mint ezer taggal. A naiv művészeti ágak - festészet, szobrászat - és a szellemi néprajz hagyományainak felkarolásával foglalkozott. Cikkeit az A Hét, az Utunk, az Előre és a Művelődés közölte. 1990 után sem szűnt meg kapcsolata a művészi tárgyak alkotóival. /Bölöni Domokos: Néhány perc Bandi Dezső tanár úr társaságában. = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), nov. 17./

Elhunyt Vitális Ferenc, aki 1954-től jegyezte el magát a műkedvelő színjátszással. Dicsőszentmártonban színjátszó körüket 1970-ben sikerült társulatként elismertetniük, akkorra már egész Kis-Küküllő mentén ismerték őket. 1993-tól népszínházi státust szereztek, jöttek a külföldi szereplések, anyaországi sikerek, közben minden jelentősebb hazai műkedvelő seregszemlén részt vettek, és mindenütt sikeresek voltak. Vitális Ferenc 1992-ben megkapta az EMKE Szentgyörgyi István-díját, azután a sepsiszentgyörgyi Concordia Fesztiválon rendezőként kitüntették. /Bölöni Domokos: Mennyire halunk meg? Vitális Ferenc (1930-2000). = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./Vitális Ferenc /Dicsőszentmárton, 1930. szept. 22. - Dicsőszentmárton, 2000. jan. 6./

Csősz Ferencre /Réty, 1930. - Disznajó, 1990/, székely népének napszámosára emlékeztek Disznajón. Csősz Ferenc 1975-ben költözött Disznajóra, nagyjából tíz év alatt alkotta meg élete művét, hiszen 1985-től haláláig rendőrségi zaklatások alatt élt. Tíz esztendő alatt hatalmas munkát fejtett ki. Feltérképezték, összegyűjtötték feleségével és a hozzájuk csatlakozó helybeliekkel a falu népköltészeti hagyományait, majd zenekart, aztán nagyobbat, később 150 tagú /!/ népi együttest hozott létre, amely országos hírre tett szert. Egyedülálló vállalkozása Kodály Háry Jánosának színrevitele, falusi változatra hangolva, a nagy zeneszerző születésének 100. évfordulóján. A bemutató 1982. február 28-án volt, és 26 előadást ért meg, míg szemet nem szúrt a hatóságnak a sok huszárruha meg a magyar ének. De voltak Csősz Ferencnek más "vállalkozásai" is: a Sorozó, a Fonó, a Jánosozás, a Halálra táncoltatott leány szokásidéző, - felújító tematikus műsorai. Zenekara rendszeresen fellépett a híres marosvécsi vásáron, míg onnan is ki nem tiltották őket. Csősz Ferencék szervezték meg elsőnek ebben a régióban az iskolások zenekari találkozóját öt falu száz kis muzsikusának részvételével. Csősz Ferenc kopjafáján Kós Károly mondata olvasható: "Jöhetnek utánam a fiatalok, folytathatják a munkát, járhatják az utat, melyet én is segítettem törni hittel, jóakarattal népünkért, magyarságunkért, fiainkért." /Bölöni Domokos: Csősz Ferencre emlékeztek Disznajón. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./

Korondon fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli a Firtos Művelődési Egylet. Ebből az alkalomból ápr. 14-én ünnepi ülést tartanak. Megnyitóbeszédet Páll Lajos költő-festőművész, az egylet tiszteletbeli elnöke mond, azután Ambrus Lajos tanár, az egylet elnöke az elmúlt évtized tevékenységét méltatja. Az alapítók nevében Bölöni Domokos író-lapszerkesztő beszél. /Tízéves a firtos művelődési egylet. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 11./

Nyugalomba vonul Bustya Dezső lelkipásztor /sz. Erdőszentgyörgy, 1935. febr. 20./ 1995-től a Bethlen Kata Diakóniai Központ /Marosvásárhely/ főigazgatója, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője és püspök-helyettese, a Romániai Református Egyházak Zsinatának és Zsinati Állandó Tanácsának tagja. A kolozsvári Diakonisszaképző Intézetnek és a Babes-Bolyai Tudományegyetem keretében működő Református Didaktikai Fakultásnak óraadó tanára, az általa alapított Üzenet című lap főszerkesztője, fő- és felelős szerkesztője a Református Szemlének, felelős szerkesztője az egyházkerület hivatalos közlönyeként megjelenő Értesítőnek, állandó munkatársa az Igehirdetőnek, valamint az Erdélyi Református Könyvnaptárnak. Kutatási területe a bibliateológia, a lelkigondozás. Az ószövetségi bibliai tudományok doktora (1992). Számos prédikáció, tanulmány, cikk szerzője. Művei: Az Úr közel (Kórházi Napló, 1995), Istenem, Istenem (Börtönnapló, 1995), Jób Könyve a bölcsességirodalmi etika keretében (Kolozsvár, 1996), Az idők határán (Előadás, Marosvásárhely, 1998), A lélek éhsége (Igehirdetések, Kolozsvár, 1998). /Bölöni Domokos: "No, gyere csak nyugdíjba!". = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./

A 380 lelkes Vadasd falu tavaly felújított temploma kicsinek bizonyult aug. 5-én. 1981-ben határozták el, hogy tízévenként találkoznak, úgyhogy ez már a harmadik falunap volt. Igét hirdetett dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki a református egyház kis drágagyöngyének nevezte Vadasdot, hiszen megfogyatkozott lakóinak összefogása példaadó. A gyülekezet egyperces csenddel emlékezett meg minden elhunytra, közöttük Sántha József kántortanítóra, akit 1949. augusztus 7-én meggyilkoltak a kommunista uralom pribékjei. Vadasdon megnyílt a falu képzőművész szülöttének, Molnár Dénesnek a kiállítása, a másikban pedig a székelyszentistváni faragóművész, Sándor János állította ki az erdélyi fejedelmek és nemesi családok címereiből álló gyűjteményét. A falunapra készült el Székely Ferenc Vadasdi krónikája. A falu kis történelemkönyve percek alatt elfogyott. /Bölöni Domokos: Vadasd gabonája. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 7.

Szept. 23-án Szászrégenben Kemény Jánosra, a mecénás báróra emlékeztek. Nagy András alpolgármester idézte fel emlékét, magyar és román nyelven köszöntve a nagyszámú közönséget, akik között ott volt Kemény Miklós és a család többi leszármazottja. Böjte Lídia, a helyi Kemény János Közművelődési Egyesület egyik vezetője szerint az esemény /hogy ünnepelhettek/ győzelem a szűklátókörűség fölött. Az író arcmását megörökítő emlékplakett Baróthi Ádám szobrász alkotása, ez már az ötödik hasonló jellegű emlék, amelyet önzetlenül ajánlott fel a város és a környék közművelődésének. A rendezvény szervezői között volt a nemrégen alakult Helikon Kemény János Alapítvány. Kemény János küzdelmes életéről, munkásságáról Sebestyén Mihály beszélt. Az Erdélyi Helikon házigazdája, a kisebbségi magyar irodalom fáradhatatlan szervezője jelentős író is volt. Kemény János írásaiból és a helikoni írók műveiből marosvásárhelyi színművészek adtak elő. /Bölöni Domokos: Kemény János-emléknap Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Helytörténeti sorozatot indít a Sipos Domokos Művelődési Egyesület /Dicsőszentmárton/, a helyi Magyar Ifjak Szövetségével karöltve. Ilyés Lajos kifejtette: a város és a környék falvainak helytörténetét szeretné folyamatosan megjelentetni, ezért együttműködésre szólít fel minden olyan személyt, aki adatokkal, adalékokkal, dokumentumokkal hozzá kíván járulni a vállalkozás sikeréhez. A sorozat első darabja /Város a Kisküküllő partján, Impress Kiadó, Marosvásárhely/ Dicsőszentmártont mutatja be. A füzetet Bölöni Domokos szerkesztette. /Dicsőszentmárton. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

A gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc műkedvelő színjátszótársulat harmadízben hivatalos az Erdőszentgyörgyön immár VIII. Kisküküllőmenti Műkedvelő Színjátszók "Színpad" nevű fesztiváljára, amelyet az idén november 18-án rendeznek meg a szászrégeni, erdőszentgyörgyi, dicsőszentmártoni és gyergyószentmiklósi társulatok résztvételével. A fesztiválon a szentmiklósi társulat Tomcsa Sándor: Két leánykérés c. vígjátékával és Bölöni Domokos: Lötyögi Pityu c. monológjával lép fel, utóbbi Benedek Enikő előadásában. /Színjátszófesztivál Erdőszentgyörgyön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Ifj. Haáz Sándor /sz. Székelyudvarhely, 1955/ zenetanári oklevelet a tanárképző főiskolán, majd a kolozsvári konzervatóriumban teljesítette ki tanulmányait. 1978 óta a szentegyházi iskola tanára. Előbb kórust, aztán mellette iskolai vonós- és fúvósegyüttest alakított, ezek egyesítéséből hívta életre a ma méltán híres Gyermekfilharmóniát, amely a nyolcvanas években számos díjat és elismerést szerzett az iskolának. 1990-től végre külföldön is felléphettek, egymást követték a hangversenykörutak. Marosvásárhelyen már egyfajta törzsközönsége is kialakult a 140 tagú együttesnek, de szeretik őket más városokban is. Haáz Sándor életműve a méltán híres Gyermekfilharmónia. /B. D. [Bölöni Domokos]: Életműve: a Gyermekfilharmónia. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 27./

"Szovátán megtekinthető a Székelyföldi műemlék templomok című fotókiállítás, Sebestyén József budapesti műépítész képeiről van szó. A képeken rögzített templomok Szováta környékén, Udvarhelyszéken, a Gyergyói-, a Csíki-medencében, Kézdivásárhely és Kovászna környékén épültek. Szovátán városi múzeumot fognak létrehozni. Jelenleg egyetlen iroda áll a múzeum rendelkezésére. A múzeumnak a mostani városi könyvtár épületének egyik része a legalkalmasabb. Helyet kap majd a meglévő néprajzi anyag és a helytörténeti - fürdőtörténeti részleg. Lesz képzőművészeti galéria is. A múzeum fő támogatója Mihály Ferenc, az erdélyi kazettás mennyezetek felújítója, aki Szováta szülötte. (A szovátai múzeumnak internetes honlapja is van: www.szovata.ro/muzeum, vagy: www.szovata.ro/muzeum/hun002/marlev.htm. /b.d. [Bölöni Domokos]: Múzeuma lesz Szovátának. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./"

"Máj. 11-12-én a hargitafürdői Ózon szállodában - a Hargita megyei tanács, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont és a Székelyföld c. csíkszeredai folyóirat szervezésében - erdélyi magyar írók, költők tanácskozásra gyűlnek össze. A rendezvény címe: Irodalom az utódállamokban. Az előrejelzések szerint jelen lesz több (sok esetben innen elszármazott) magyarországi író, anyaországi kritikusok, irodalomtörténészek társaságában (így pl. Ágoston Vilmos, Mezey Katalin, Oláh János, Szávai Géza, Szigeti Lajos Sándor, Bányai János, Martos Gábor, Pomogáts Béla, Bodor Ádám). A belföldi meghívottak között lesz többek között: Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Bálint Tibor, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár, Király László, Páll Lajos, Ferencz Imre, Egyed Péter, Mózes Attila, Vida Gábor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Láng Zsolt, Bölöni Domokos, Ferenczes István, Bíró Béla, Fábián Ernő, Domokos Géza, Bogdán László, Borcsa János, Gál Éva Emese, valamint könykiadók (közülük néhányan írói minőségükben is): Kozma Mária, Tőzsér József, Káli Király István. A fiatal romániai magyar író- és költőnemzedék is képviselteti magát (pl. Balázs Imre József, Demény Péter, Papp Sándor Zsigmond, Gergely Edit, Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Sántha Attila). /Erdélyi Magyar Írók Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./"

"A mezőpaniti születésű, Marosvásárhelyen élő Barabási D. Béla (63 éves nyugdíjas), 13 éves kora óta Marosvásárhelyen él, megszállott vásárhelyi, ugyanakkor szenvedélyesen ragaszkodik szülőfalujához. Amikor a faluban a kis múzeumot létesítették, felajánlotta a saját gyűjteményéből származó 153 tárgyat, ezekkel is gazdagítva a falu néprajzi gyűjteményét. Egy adalékkal szolgált Konrád Béla Mezőpanit című, 1996-ban megjelent monográfiájához. - 1947-ben parancsba adták, hogy a pap, Váradi Albert református lelkész, aki 51 éven át szolgálta gyülekezetét, semmisítse meg a könyvtárát. A nagy műveltségű lelkésznek felbecsülhetetlen értékű könyvtára volt. A tiszteletes úr megkért egy 17 éves fiút, Gergelyt, hogy esténként, hazafelé tartva, az átalvetőjét rakja meg könyvekkel, és a sötét leple alatt adogassa be ide-oda, a megbízható hívekhez. Gergely ezt becsülettel megtette, így mentették meg a könyvtárat. /b.d.[Bölöni Domokos]: Egy kettős lokálpatrióta. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./"

"Búzásbesenyő falu neve egy adománylevélben jelent meg először, 1349-ben, így: Beseneu. 1995-ben kis füzetet jelentettek meg a faluról, e szerint a római katolikus hívek száma 564 lélek volt, a reformátusoké 311, az ortodoxoké 197. Az oktatás óvodai és általános iskolai tagozatán 170 gyermek tanult. Az első írásos említés 650. évfordulóján, 1999. július 11-én megtartott ünnepségen határozták el, hogy ha lehet, évente egy alkalommal hazahívják az elszármazottakat, és együtt ünnepelnek. Idén a három felekezet külön-külön a saját templomában tartott istentisztelettel kezdte a vasárnapot, majd délben a legtágasabb hajlékban, a római katolikus templomban gyűltek össze mindannyian. A templom melletti épület, a felújított faluotthon az egykori tanítóember: Rátoni János nevét viseli. A teremben kis emléktábla jelzi: itt élt és dolgozott 1957 és 1983 között. Németh Elemér a kultúrigazgató. Ő tanította a táncot a négy párnak, amelyet most bemutattak. Szabó Árpád helybeli vállalkozó az itteni emlékmű és a magyardellői emlékmű kivitelezését végezte, egyben a Kerelőszentpálon állítandó háborús emlékműnek is a kivitelezője. - Pál-Antal Sándor történész kutató a falu monográfiájáról tárgyalt a helybeliekkel. Régebbi szorgos munkatársa Nemes Sándor iskolaigazgató, akinek egy kisebb tanulmánya ott szerepel a Maros megyei magyarságról szóló kötetben, melyet Pál-Antal Sándor szerkeszt. Nemes Sándor megírta már a falu földrajzi-természetrajzi viszonyait taglaló részt, a 15 fejezetből tehát egy már készen áll, szögezi le Pál-Antal Sándor. /Bölöni Domokos: Élő falu. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 7./"

"Az Új Kezdet című református egyházi folyóirat a marosvásárhelyi vártemplomi gyülekezet kiadványa. Idei nyolcadik számában A Vásárhelyi Találkozó igaz története címmel közölte az 1937. október 2 - 4. között lezajlott esemény hivatalos jelentését. A jegyzőkönyv minden magyar számára érdekes és tanulságos lehet. "Teljes tudatában vagyunk annak - olvasható a Hitvallás címet viselő záró határozatban -, hogy kisebbségi sorsban élünk, érezzük a szükségét, hogy keressük a román és magyar nép építő együttélésének a feltételeit és útjait. Igazságunk tudatában állapítjuk meg, hogy a romániai magyarság, kisebbségi sorsba kerülése óta mindenkor tanújelét adta, hogy eleget tett állampolgári kötelességeinek. Ezzel szemben a román kormányzatok részéről súlyos támadások érték nemzeti és emberi életjogaiban és nem kapta meg magatartásáért a kellő méltánylást és elismerést." /Bölöni Domokos: Hitvallás 1937-ből. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./"

"Szept. 1-jén Nemzeti sors és irodalom címen írótalálkozóra került sor Magyarózdon. A Horváth István-emlékmű felavatásával egybekötött ünnepségen sok anyaországi és határon túli magyar irodalmi személyiség vett részt. Erdélyből jelen volt Kötő József EMKE-elnök, Cseke Péter, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy Pál, Sütő András, valamint Czirják Árpád érseki helynök és Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze. Magyarországról Csoóri Sándor, Pálfy G. István és Pomogáts Béla a Magyar Írószövetség elnöke jöttek el. Kárpátalját Vári Fábián László képviselte. Horváth Arany, az 1977-ben elhunyt költő lánya és a Horváth István Alapítvány elnöke és alapítója nyitotta meg a megemlékezést. Kötő József vette át a szót. "Horváth István tornyában megkonduló harang szavára összegyűltek a Kárpát-medencei magyarság próféta lelkű alkotói, akiknek fülük van a harangszóból kicsengő üzenet meghallására. Itt Erdélyben, Magyarózdon a transzszilván szellem jegyében összesereglettek azok, akik hisznek történelmi küldetésükben. Az összegyűlteknek pedig együtt kell hinniük a költővel: "...Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"" - mondotta. Horváth István költő a diktatúra áldozata volt. Életének utolsó évtizedében állandó megfigyelés alatt tartották, halála nem egyszerű baleset volt, szándékosan gázolták el a szekuritáté emberei. A beszédek a templomkertben felállított szobornál folytatódtak. A Hunyadi László készítette emlékműre felavatása után koszorúkat helyeztek el. A sírkőre emlékeztető fehér kőtáblán domborműplakett őrzi a költő képmását és nevét. A találkozás végén összeállított zárónyilatkozatban a következők állnak: "...nem az emlékezés, hanem a sorsunk által kikényszerített, de eddig igazában meg nem talált utak keresése volt tanácskozásunk fő célja." A marosvécsi találkozó óta" erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége. Az 1989 és 1990 óta történő változások többnyire immár a szabadság jelszavával folytatták a lefokozást, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontását. Szavunkat épp azért emeljük fel, hogy a különböző, magyarságunk léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a továbbiakban ne csupán a politika sokszor kényszerűen álságos követelményei, hanem a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak." /Valkai Krisztina: Utak keresése - Írótalálkozó Magyarózdon. Horváth István-emlékművet avattak fel a költő szülőfalujában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Sütő András abból indult ki, hogy a közelmúlt irodalomtörténetében van egy korszak, harminc-negyven esztendő, amelyet csak úgy elintéznek, teljesen üres foltként kezelnek, esztétikailag meg nem történt irodalmi szakasznak nyilvánítanak. - Horváth István (...) az értékteremtés évei után jutott egy olyan hosszadalmas periódusba, amely őt egyrészt költői mivoltában majdnem hogy porba tiporta, másrészt pedig olyan önvád korszakába sodorta, amely élete végéig tartott. A Horváth István-i önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől oly sokan kértek, valójában minden kérelem nélkül az ő verseiben és az ő 1960 utáni köteteiben tapasztalható, hangoztatta Sütő András. Csoóri Sándor esszéjét sokan és sokszor fogják majd idézni. - Évtizedeken át készültünk rá lélekben, hogy majd egyszer eljön a demokrácia, de sosem gondoltuk azt, hogy valójában egy absztrakciót várunk, hiszen annyi demokrácia van, ahány ország, ahány külön sorsú nép. A demokrácia az első pillanatoktól szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományával. Mire buzdított minket ez a hagyomány? Azt kalapálta belénk, hogy minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen. Olyan szorító, amelyben az író körmérkőzést játszik a társadalom minden szimbolikus szereplőjével, politikával, hatalommal, halállal, szerelemmel, a gyöngédség angyalával... Hogy a láthatóvá vált küzdelem végén a katarzis élményével ajándékozzon meg sokakat. Irodalom és társadalom természetesnek mondható feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta. Leginkább azzal, hogy a nagyrészt gyötrelmes kérdések megoldására sokkal tetszetősebb ajánlattal jelentkezett. A négyévenkénti szavazás ígéretével. A lélek forradalma helyett a szavazófülkék forradalmára hivatkozott. Ha a magyar irodalom századokon át nem vállalt volna olyan történelmi és politikai föladatokat, mint amilyeneket - kényszerűségből - vállalt, sose zuhant volna bele a demokrácia csapdáiba. Már csak azért sem, mert mindegyik megmaradt volna a maga külön pályáján, és nem próbál összevegyülni a másikkal. Tíz év után világosan látjuk, hogy ez a vegyülés lehetetlen. Ugyanis tűzről és vízről van szó. Az irodalom nem élhet meg például a nagyság szándéka és a hajlíthatatlanság feltételei nélkül. Vagyis: ábrázolhatja, de nem fogadhatja el az alkukat. A demokrácia viszont a kompromisszumokra épít. Az igenek és a nemek kidekázott darabjaira. Igazmondásra ösztönöz, lázít, miközben a mértékletesség mondatain töri a fejét. /Bölöni Domokos: Horváth Istvánra emlékeztek. Tűzről és vízről van szó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./"

"Okt. 6-án félezren voltak jelen Kibéden a Gyöngykoszorú rendezvényén. A hagyományőrző csoportok felvonulását csak némileg zavarta az őszi eső. A helybeliek három csapattal rukkoltak ki, a Pipacsok, a Madaras Gábor nevét viselő tánccsoport és az ifjúsági tánccsoport együttesen képes akár egész estét betöltő önálló műsorra is. Aztán következtek szerre: a hármasfalui tánccsoport, az alsó-csernátoni Pitty-paláré kicsinyei, a kézdivásárhelyi Vigadó nevű gyerekcsoport, Holtmaros fiataljai, a marosvásárhelyi Napsugár együttes a kecskézéssel és farsangolással, majd Marossárpatak, Makfalva, Bözöd, Gernyeszeg és Vajdaszentivány táncosai. /Bölöni Domokos: Gyöngykoszorú - hagymából is. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 9./"

"A Bethlen Gábor Alapítvány Márton Áron-emlékéremmel tüntette ki Horváth Aranyt. " Horváth Arany, Horváth István lánya 1964-től 1994-ig szolgálta a Művelődést (a folyóiratot és az erdélyi magyar kultúrát), volt szerkesztője, rovatvezetője, főszerkesztő-helyettese, nyugdíjazásáig. 1995-től az Erdélyi Gazda című folyóiratnak is főszerkesztője volt. Kötetei: Ember a havason (tévéjáték, 1987); Fába faragott balladák (riportkönyv, 1983), Pontot, vesszőt nem ismerek, de a szó mind igaz (életrajzi elbeszélés, 1985), Kalodaének (ballada prózában, 1993), Kökény a hóban (riportkönyv, 1995), Elrabolt méltóság (1999). Horváth Arany az Egyesült Államokban megjelenő Transsylvania című negyedévi erdélyi tájékoztató erdélyi ügyvezetője, emellett a magyarózdi találkozók fáradhatatlan szervezője hangsúlyozta, hogy megőrizte nép-nemzeti gondolkodását. /Bölöni Domokos: Beszélgetés Horváth Arannyal. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./"

"Dicsőszentmártonban a Magyar Kulturális Napok megnyitó ünnepsége fagyos légkörben zajlott, hideg volt ugyanis a terem. Dr. Kakassy Sándor, a Kis-Küküllő Alapítvány elnöke köszöntötte a megjelenteket. Az ünnepséget a város szülötte, a Németországban élő Kóródy István klarinétművész, az alapítvány tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. A Pro Urbe - Santo Martini Gloriosa - plakettet, Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész munkáját és a kitüntető oklevelet elsőnek Kóródy Istvánnak nyújtották át. A kitüntettek között volt Bényi Árpád debreceni festőművész és dr. Mihály János sebészfőorvos. A jéghideg teremben gyér közönség előtt zajlott a Kis-Küküllő menti magyar műkedvelők fellépése, köztük volt a szászcsávási Rajkó együttes és a Jámbor István vezette (ugyancsak szászcsávási) híres cigányzenekar, a vámosgálfalvi Frisskarézó gyermektánccsoport, a küküllődombói Tulipánfa ifi csoport és a magyarkirályfalviak ifjú és felnőtt párokból álló hagyományőrző tánccsoportja. /Bölöni Domokos: Pro Urbe. Mélyhűtött díjak a Művelődési Házban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./"

"Dicsőszentmártonban, a Magyar Házban Nagy Miklós Kund, a Népújság helyettes főszerkesztője nyitotta meg a környék két szülötte, Hunyadi László szobrász és Kántor Zita textilművész kiállítását. A szobrász ezúttal nagy magyarokat megjelenítő plaketteket, rézdomborításokat mutatott be /Bethlen Gábor, Rákóczi, Bolyai János, Márton Áron püspök, Sipos Domokos, Horváth István, Makkai Sándor, Tamási Áron és Balázs Ferenc/. Nagy Miklós Kund elmondta, hogy Hunyadi Lászlóval közösen megörökítettek a helikoni írók közül ötvenötből ez ideig huszonnégyet. A megnyitón Kóródy István klarinétművész a város szülötte, Csíky Boldizsár Claro solitario című új művéből adott ízelítőt, melynek két hét múlva lesz a bemutatója Budapesten, majd Orbán György Balladáját játszotta. /b.d.[Bölöni Domokos]: Tárlatnyitó. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./"

"Kibédi Varga Sándor /sz. Marosvásárhely, 1946. okt. 14./ a tanárképző főiskolán szerzett román-magyar tanári képesítést, majd hol magyar, hol román többségű falvak iskoláiban tanított, 1978-tól újságíróként dolgozott: a Vörös Zászló /Marosvásárhely/ belső munkatársa, illetve a bukaresti Előre riportere volt. Novelláit a kolozsvári Utunk című szépirodalmi hetilap hozta. Írt színházi kritikát és riportot, folytatásokban közölt kisregényt és mezőgazdasági beszámolót, járta Maros, Hargita, Kovászna, Beszterce és Fehér megyék településeit. 1988 májusában elhagyta Romániát, Budapesten telepedett le, 1991-től 1998-ig - indulásától megszűntéig - a Kurír című napilap belpolitikai újságírója volt. Romániában Varga Sándor néven közölt, Magyarországon Kibédi Varga Sándorként ismerik. Leginkább a pártpolitika és a kisebbségi sors foglalkoztatta, a menekültek, a társadalom szélére sodródott rétegek, például a romák sorsa. Megjelent Kibédi Varga Sándor A megváltás ezután következik című könyve, melyben a hetvenes és nyolcvanas éveik erdélyi valóságáról írt./Bölöni Domokos: Egy könyvbemutató elé. Vargabetűk, vágyak, álmok. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./"

"Bárdosi Ildikó Dicsőszentmártonból származik. 1990-ben felvételizett a Maros Állami Népi Együttesbe. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett magyar-ének szakos oklevelet. Bárdosi Ildikó sorra nyerte a népdalversenyeket. Népdaléneklést tanít a hajdúböszörményi zeneiskolában. Az éneklést és a gyűjtést azóta is folytatja, 1994 óta rendszeresen hallható hangja a Táncháztalálkozó, valamint az Új élő népzene lemezein. Balladaestjéről CD jelent meg. - Bárdosi Ildikó nemes és nehéz faladatra vállalkozott - írta róla Könczei Árpád - , szűkebb szülőföldjének népzenéjéből válogatott össze egy lemezre valót. A napokban Erdélyben fog turnézni Bárdosi Ildikó. Lemezbemutató körútján elkíséri a szászcsávási cigányzenekar. A csávási zenészekről több tucatnyi hanganyag és videofelvétel készült, több CD-jük jelent meg, az erdélyi népzene követeiként járták be Európát és Amerikát. /Bölöni Domokos: Hazahozta az itt tanult dalokat. Bárdosi Ildikó erdélyi turnéja. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./"

"Nov. 8-án Marosvásárhelyen megnyílt a VII. Nemzetközi Könyvvásár. - 29 stand, 45 kiadó - mondta szűkszavúan Káli Király István, az Erdélyi Magyar Könyves Céh vezetője, aki a megnyitó műsorvezetője és tolmácsa is volt egyszemélyben. Dorin Florea polgármester arról a támogatásról is szólt, amelyet a városháza nyújt marosvásárhelyi szerzőknek. (Magyar nyelven író szerzőt még nem segített megjelenéshez a városháza.) Kőrösi Orsolya, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára a Kárpát-medence legnagyobb könyvfórumának nevezte a vásárt, ahol megannyi jelentős magyar íróval találkozhat a közönség. Kiemelte, hogy az NKÖM a vásáron is fellelhető igen jelentős számú kötet megjelenését támogatta. Az elmúlt tíz évben a magyar állam kétmilliárd forintot fordított a határon túli könyvek kiadásának támogatására. A kis kiadók nem engedhetik meg maguknak a bérleti díjat, hát távol maradnak, esetleg valami főtéri bejáróban kínálják a portékát. /Bölöni Domokos: Megnyílt a könyvvásár. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./ Kőrösi Orsolya magyar államtitkár-helyettes kifejtette: A magyar kormány a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán keresztül tudja támogatni a határon túli magyar lap- és könyvkiadást. A magyar könyvkiadók és a határon túli könyvkiadók azonos feltételekkel pályáznak. Másodsorban nemcsak magát a könyvkiadást támogatjuk, hanem létrehoztunk egy speciális ösztöndíjat, amely magát az alkotást támogatja, hiszen az alkotás nélkül nincs mit kiadni. Harmadsorban pedig pontosan ilyen eseményeket, könyvszakmai rendezvényeket, mint ez a mai megnyitó, támogatunk. /Azonos feltételek a kiadóknak. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./"

"Első ízben tartották meg a magyar népi gyermekjátékok Gyöngykoszorú találkozóját dec. 8-án, Marosvásárhelyen. A kezdeményező az EMKE volt. Szabó Éva tanárnő felhívására egyetlen megyeszékhelyi iskola jelentkezett. A Kultúrpalota színpadán a jeddi, beresztelki, marosvásárhelyi (1. számú Általános Iskola), mezőpaniti gyermekek "játszottak". /b.d. [Bölöni Domokos]: Csilicsalamádé, nyári karalábé, Sári hopp! = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./"

"Ötödszörre gyűltek össze a megyeszékhelyen, Marosvásárhelyen a magyar néptánc-együttesek dec. 9-én, vasárnap. Ez a Karácsonyi Gyöngykoszorú a Szabó házaspár búcsúzása egyben, és Szabó György Pál meg is kapta a vastapsot. Tíz csoport vagy együttes lépett fel. A marosludasi Hajdina csoport a Borókával "összekapcsolva" mutatkozott be, miután előzőleg Ludason és Magyarózdon szerepeltek nagy sikerrel. Marosmagyaró az ifjúsági csoportot küldte el, Mezőpanit három nemzedéket képviselő 28 párral lépett színpadra. Felléptek többek között a vajdaszentiványiak, a nyárádszeredai Bekecs táncegyüttes, a mezőbándi Komlód, a szentgericeiek pedig harminc táncost vittek színpadra. /B.D. [Bölöni Domokos]: Nem parancsol senki most? ! = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./"

"Dobbantó címmel jelent meg a marosvásárhelyi unitárius egyházközség gyermeklapja. A próbaszám után ez mostani az első "rendes" Dobbantó. /Bölöni Domokos: Dobbantó. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./"

A nyolcszáz lelkes Szentháromság faluban bemutatkozott a helyi Tüzes táncegyüttes. A lakosság nagy része római katolikus, az unitáriusok száma százhetven körül mozog, a reformátusok éppen lelkész nélkül vannak, beszolgáló pap látja el a teendőket, Bede felől görög katolikus templom áll, és van ortodox templom is. Az iskolát Marton Anna igazgató vezeti, a gyermekek száma hatvan körül jár. A lakosság elöregedése itt is gond. A kicsikkel újrakezdték a néptáncot is. Veress Kálmánt kérték fel az oktatásra, aki már több gyermek- és ifjúsági együttes indításánál bábáskodott, ő a keresztapja például a Borókának, a szászmedgyesi Nefelejcsnek, a nyárádszeredai Bekecsnek és az ákosfalvi Forrásnak. Mindezeket maga indította. /Bölöni Domokos: Szentháromság. Mitől lesz tüzes a Tüzes? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

Az Erdélyi Kórus tavaly decemberi száma beszámolt arról, hogy megalakult a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség. A szövetséghez tartozónak vallja magát 161 erdélyi, 59 magyarországi, 6 szlavóniai, 7 kárpátaljai, 6 szlovákiai, 8 vajdasági kórus és zenekar, tiszteletbeli tagként tartanak nyilván 32 erdélyi, 43 magyarországi, 2 kárpátaljai, 9 szlovákiai, 7 vajdasági, 1 svédországi, 1 németországi, 1 kanadai kórust és zenekart. Mindezekkel együtt 20.000 fölé nőtt a tagok száma. Az Erdélyi Kórus közölte Szabó Csaba, Csíky Boldizsár és Selmeczi György egy-egy kórusművének kottáját is. /b.d. [Bölöni Domokos]: Erdélyi Kórus. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

Megjelent Mátyus András székelyudvarhelyi orvos Hittel, tollal, szívvel című könyve, a Kis-Küküllő völgye sorozat újabb kötete. A könyv a 92 éves pap-tanár, monográfus Péterfy Lászlóról szól, akiről Egyed Ákos azt írta, hogy "egyház-, falutörténet sajátos ötvözetében mutatja be sikeresen Balavásár, Bonyha, Héderfája, Gyulakuta, Kend, Kibéd, Nyárádselye, Siklód történeti múltját." Péterfy László élete tartalmas és gazdag, életútja a nyárádselyei parókiától Nagyenyed, Marosvásárhely kollégiumai és a kolozsvári református teológia, az egyetem bölcsészkara után falvak és gyülekezetek során át vezet a mai kiskendi házig, íróasztaláig, amely mellett 1974-es nyugdíjaztatásától is még oly sok munkás órát töltött - munkáinak megjelenése, kiadása legcsekélyebb reménye nélkül. Ugyanis csak 1989 után nyílt lehetőség monográfiáinak kinyomtatására. Péterfy László egyik fia, László jó nevű szobrász Budapesten. A szobrász Péterfy László Jékely-lányt vett feleségül. Jékely Zoltán Áprily Lajos fia volt. Az ő felesége (özvegye) nem más, mint Jancsó Adrienne szavalóművész. /B.D. [Bölöni Domokos]: Jékely Zoltán apatársa. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

Csokfalva, Székelyszentistván, Atosfalva: Hármasfalu, Hármasközség. - A rendtartó székely falunak csak a nosztalgiája él bennünk - mondta Kiss Dénes református lelkész, a falu szülötte. Az ötvenes, a hatvanas években igyekeztek elfojtani az önszerveződést, a cél a rendtartó székely falut szétverése volt. - Az 1992-es népszámlálás adatai alapján 1250 lakosa van Hármasfalunak. Sok romacsalád beköltözött. Ma már nincs meg az a rendtartó falu, amelyben mindenki tudta a maga helyét a közösségben. Az utóbbi időben hagyományőrző csoport alakult, fiatal házasok hozták létre, később színdarabokat tanultak, részt vettek a Gyöngykoszorú tánctalálkozókon. Az épülő közösségi otthonban, gyülekezeti házban iskolások, óvodások ebédet kapnak majd. A gyülekezeti házban lesz orvosi rendelő, óvoda kis- és nagycsoporttal, vendégszobák is lesznek. /Bölöni Domokos: Búvópatakok. Egy közösség talpra áll. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./