A gyimesi és moldvai bajba jutott gyermekek számára nyit oktatási központot Gyimesbükkben Böjte Csaba ferences szerzetes. Az oktatási központnak egy háromszintes, panziónak épült ingatlan ad majd helyet, amelyet a közelmúltban újítottak fel. Az épület 40–50 gyermek befogadására alkalmas. A létesítményt a tervek szerint május 11-én, pünkösd vasárnapján szentelik fel. Böjte Csaba hangsúlyozza, hogy a gyimesbükki iskola működtetése ellenére továbbra sem mondanak le azon tervükről, hogy a Bákó megyei Rekecsinben is létrehozzanak egy oktatási központot. Az itteni létesítmény alapkövét két éve, szintén pünkösdkor tették le a Moldvai Csángómagyarok Szövetségével közösen. Az épület tervei elkészültek, de az építkezési engedélyeket nem sikerült megszerezni. Bíznak abban, hogy előbb-utóbb ez a tervük is megvalósul. /A helyszín változott, a cél ugyanaz. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./

Az erdélyi árvák, illetve a szegény sorsú gyermekek megsegítésére, Böjte Csaba ferences szerzetes missziójának támogatására fordítják a győri püspökség április 25-én kezdődő háromnapos jótékonysági akciójának bevételét. Az elmúlt fél évtized jótékonysági akcióinak nyomán Győr több mint 25 millió forinttal támogatta az erdélyi misszió munkáját. /Segítik az árvákat. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./

Hans-Gert Pötteringgel, az Európai Parlament (EP) elnökével is találkozott Strasbourgban Böjte Csaba ferences szerzetes, aki munkatársaival együtt több mint ezerötszáz nehéz sorsú gyermekről gondoskodik Erdélyben. Böjte strasbourgi meghívója, Gál Kinga magyar néppárti EP-képviselő elmondta, a magyar nyelvterületen a gyermekvédelem szimbólumává vált szerzetes bemutatta Pötteringnek az általa vezetett intézmények működését. Gál Kinga és Böjte Csaba ígéretet tett Pötteringnek, hogy a jövőben rendszeresen tájékoztatják a gyermekvédelem érdekében végzett munkáról. /Böjte Csaba az EP elnökénél. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

A Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelán Manufaktúra Zrt. alapította Árpád fejedelem-díjat a kuratórium rangos intézmények és kiemelkedő személyiségek társaságában a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap szerkesztőségének ítélte oda. A mostani kitüntetettek: Aracsi pusztatemplom és a bánsági püspökség, a Háromszék szerkesztősége, Győrffy Sándor szobrászművész, Illyés Gyula (posztumusz), Kubik Anna színművész, Dunaszerdahely városa és Wass Albert (posztumusz). Az Árpád fejedelem-emlékdíjat 2007-ben alapították, és 52 alkalommal adományozták a nemzetépítésben rendkívüli szerepet vállaló intézményeknek és személyeknek. A korábbi kitüntetett között van: Apáczai Csere János Református Líceum – Kolozsvár, Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium és Berszán atya – Gyimesfelsőlok, Az erdélyi néptánc 30 éve – Csíkszereda, Böjte Csaba atya és a dévai gyermekek, Duna TV, Csoóri Sándor, Jankovics Marcell, Jókai Anna, Kobzos Kiss Tamás, László Gyula (posztumusz), Makovecz Imre, Nagyszeben magyar közössége, nagyváradi püspökség, Nemeskürty István, Révkomárom városa, Sapientia Egyetem – Csíkszereda, Sára Sándor, Sütő András (posztumusz), Székely Nemzeti Tanács, Székelyudvarhely városa – Orbán Balázs emlékére, Szörényi Levente, Zenta városa. /Sylvester Lajos: Árpád fejedelem-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./

Házszenteléssel, kultúrműsorral, kopjafaavatással, és nem utolsó sorban szentmisével ünnepelte a marosillyei Bethlen szülőházban a Szövetség napját, a dévai Szent Ferenc Alapítvány. Ma, a kárpát-medencei magyarságnak az egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem vesszük komolyan a szövetségeinket: sem Istennel, sem embertársainkkal, kötött „szerződéseinket”. Elidegenedtünk egymástól, Istentől, népünktől. De jó lenne tudatosítani magunkban, egymásba, hogy csak együtt, közösen építhetjük nem csupán otthonainkat, hanem egyszerű puszta létünket is – fogalmazott Marosillyén Böjte Csaba, ferences atya, aki ma már húsz kárpát-medencei településen működtet gyermekotthont, iskolát, sok száz gyermeknek biztosítva testi-lelki táplálékot. Néhány éve az alapítvány felkarolta a nagy történelmi múlttal bíró de elárvult erdélyi műemléképületek némelyikét is. Mindenekelőtt a marosillyei Veresbástyát, Bethlen Gábor fejedelem szülőházát. A Veresbástya felújítása több éve tart. A Kovács András művészettörténész vezetésével és a magyar kulturális tárca támogatásával történő építéstörténeti kutatást 2002-re elvégezték, számos korábban ismeretlen részletet tárva fel az épületben. A helyreállítási munka 2003-ban kezdődött, Macalik Arnold építész tervei alapján. Az utolsó simítások idén tavasszal készültek el, egy sümegi vállalat jóvoltából. A kertnek külön díszéről is gondoskodtak: szépen faragott kopjafát emelve a ház tövében a nagy fejedelem emlékére. A kopjafa leleplezésére is most történt. Időközben befejeződött a bástya belső felújítása is és a Szülőföld Alap támogatásával igényes kivitelezésű háztörténeti kiállítást nyithattak meg a Szövetség Napján Marosillyén. Az ünnepségen az alapítvány Dél-Erdélyben, Bánságban működő otthonainak gyermekei léptek színre. /Gáspár-Barra Réka: Szövetség Dél-Erdélyben. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./

Kájoni Jánost a gyergyószárhegyi Szent Ferenc rendiek kolostorában temették el. 1687-ben. Néhány éve a helyi Kájoni János Zenei Társaság célul tűzte ki érdemeihez méltó elismertetését. Ennek egyik lépéseként június 28-án rangos Kájoni Kórustalálkozót szerveztek, ez egyben a Böjte Csaba ferences szerzetes által szervezett szárhegyi gyermekotthon számára jótékonysági hangverseny is volt. A hangversenyen magyarországi és erdélyi kórusok léptek fel. A szentmise szónoka Böjte Csaba a tenni akarás fontosságát méltatta a tehetetlenséggel szemben. /Bajna György: Kájoni János kórustalálkozó Gyergyószárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

Önrendelkezés, egyetem, nyelvi jogok, népesedés, Wass Albert, történelmünk, kultúránk, nemzeti önvédelem: az Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ által folyamatosan felszínen tartott témák, rangos szakértők előadásában, hatalmas érdeklődés mellett – a második legnagyobb magyar ifjúsági rendezvénnyé lépett elő a vasárnap véget ért IV. EMI-tábor. Több előadó a nemzeti gondolat erdélyi zászlóvivőjeként értékelte az eseményt és a mögötte álló fiatalokat az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság táborában, Gyergyószentmiklóson. Az autonómiáért vívott küzdelméről számolt be Garda Dezső képviselő. Elmesélte, hogyan ellenezte és próbálta megakadályozni az RMDSZ kezdettől fogva a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútumának benyújtását. Tóth Károly Antal irodalmár, az Ellenpontok című nagyváradi szamizdat folyóirat egyik szerkesztője megállapította, az akkori tájba simuló magyar politikusokhoz hasonló utat jár „a Markó-féle társaság” is, akik a hatalom és a pénz érdekében kiszolgálják a román politikát. Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom elindítója „népesedési riadót” fújt. A délvidéki helyzetről tartott előadást Matuska Márton temerini újságíró. Előadást tartott többek között Jókai Anna, Wittner Mária, Csath Magdolna, Raffay Ernő, Czakó Gábor, Buzánszky Jenő, Wass Endre és Bartha József. Jókai Anna rámutatott: lyukas Magyarországon élünk, s a lyukakon folyik el belőlünk az érték. Már nem a közép, hanem a szélek tartják egyben ezt a nemzetet, de ha a belső kör nem tudja bestoppolni a lyukakat, nem tud új életet teremteni, akkor ez az állapot sem marad fenn tovább – szögezte le az írónő. Levetítették a Wittner Máriáról készült filmet, jelen volt maga a szabadságharcos is. A Hóhér, vigyázz! végén a népes nézőközönség álló vastapssal köszöntötte Wittner Máriát és a film egyik készítőjét, Siklósi Beatrixot. Eva Maria Barki az autonómiáról beszélt. Szilágyi Zsolt rámutatott, hogy a délszláv válság minden rendezési terve az autonómiára alapult, mely a térség stabilitását volt hivatott biztosítani. Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége Stratégiai Bizottságának elnöke tartott előadást Szélárnyékban erősödve címmel. Böjte Csaba atya arra szólította fel hallgatóságát, hogy „fejezzük be a Trianon utáni nyavalygást”, teremtsünk élhető életet magunknak, és oldjuk meg bátran, amit Isten kér tőlünk. A magyar nyelvhasználati lehetőségek Erdélyben című előadáson Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Soós Sándor EMI-elnök, Bagoly Zsolt alelnök és Barta Béla, a szervezet partiumi régiójának elnöke ismertette a helyzetet. A táborban összesen 15 ezren voltak jelen. /Bagoly Zsolt: Közel tizenötezer látogatóról számoltak be. Erdélyt ébresztgették az EMI-táborban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 21./

Istentisztelettel és a helybéli gyerekek műsorával vette kezdetét augusztus 21-én a Kolozs megyei Várfalván a 32. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia. A nagy hagyományra visszatekintő, először 1928-ban megtartott, majd 1991-től ismét évente megrendezett konferencia elsősorban egy megadott téma feldolgozását célozza meg. Az idei rendezvény témája a család. A három nap során magyarországi és erdélyi pszichológusok, családterapeuták és lelkészek beszélnek a család társadalmi szerepéről, a nagycsaládok életéről, a családon belüli kommunikációról. A konferencia ideje alatt működő filmklubban a témához kapcsolódó filmeket vetítenek, többek között Csép Sándornak a kalotaszegi egykézésről készült filmjét és a Böjte Csaba atya tevékenységéről készült dokumentumfilmet. Bemutatják a haranglábi népzenét tartalmazó CD-t is, majd a szászcsávási cigányzenekar tagjainak kíséretével népdaléneklésre kerül sor, ezután a Role együttes koncertezik. /Pap Melinda: A családról részletesen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./

„Mivel Moldvában igencsak felgyorsult az asszimiláció, szeretnénk minél hamarabb a lehető legtöbb községben jelen lenni. Ma már évek kérdése, hogy megőrződik-e egy moldvai faluban a magyarság kultúrája” – foglalta össze legfontosabb céljukat a 39 éves Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) tavaly megválasztott elnöke. A Bákó melletti Lujzikalagorban él Solomon Adrian, aki tizenhárom évi külföldi tanulás és munka után, három éve jött haza. Bákóban érettségizett, 1991-ben, ösztöndíjasként került Budapesten a Külkereskedelmi Főiskolára. Végzettként Magyarországon helyezkedett el, majd rövidebb-hosszabb időszakot töltött Olaszországban. Felesége Külsőrekecsinből származik, és a főiskolára előkészítő, budapesti tanévben ismerkedtek meg. Solomon egyszer Böjte Csaba testvérrel elbeszélgetett, és ez megérlelte a döntést: ideje hazajönni. A Moldvában élő 240 ezer római katolikus közül alig 60 ezren tudnak magyarul. Jelenleg tizennyolc faluban van magyar oktatás, Bákóban is sikerült elindítani az oktatást, ahol sok magyar származású csángó család él, de egy 200 ezer lakosú városban nehéz meggyőzni a szülőket. Még további 25 településen lenne indokolt a magyar tanítás. Elsősorban fiatal tanárok, tanítók jelentkeznek, elsősorban Erdélyből, de érkeznek Magyarországról is. Csángóföldön, a román tannyelvű iskolákban csak heti három vagy négy órában nyílik lehetőség a magyar nyelv tanulására, ezért szükséges iskolán kívüli foglalkozásokon többletet nyújtani a diákoknak. Sok helyen sikerült megszervezni a moldvai csángók hagyományos táncainak, énekeinek, muzsikájának az oktatását is. Iskolán kívül válik lehetségessé a magyar nyelvű imádságok, egyházi szövegek és énekek tanítása is. Egyes helyeken ma is küzdenek a hatóságok gáncsoskodásával, némelyik iskolában találkoznak nyíltan magyarellenes megnyilvánulásokkal is. Az elmúlt tanév elején 1050 diák kezdte tanulni állami iskolában a magyar nyelvet. Azonban minden évben sokan lemorzsolódnak év közben. Sok iskolában igyekeznek kiközösíteni a magyarul tanítókat a tantestületből, több faluban az iskolaigazgatók is akadályozzák újabb magyar csoportok indulását. Előfordul, hogy egyes tanárok megszégyenítik a magyarórára járó diákokat. Az egyház egyes képviselői is gyakran igyekeznek akadályozni a tevékenységet. A magyar kormány az utóbbi két évben 30-32 millió forintot bocsátott rendelkezésükre. Ennél többet kapnak magántámogatóktól, illetve az úgynevezett keresztszülőprogram segítségével. Egy általános iskolás tanuló éves taníttatási költsége 40 ezer forint. Középiskolásoknak a bentlakás térítéséhez évente 150 ezer forint szükséges. A költségvetés nagyobbik részét a keresztszülőprogram révén, Magyarországról biztosítják magánszemélyek, közösségek. /Bajai Ernő: Iskolán kívüli többletek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Eredetileg 1913-ban állíttatta Csiki Mózes és neje, Pataki Márta azt a különleges faragású, gyönyörű festésű székely kaput, amely augusztus végétől az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba látogatókat köszönti. A közel százéves öregkapu Böjte Csaba ferences szerzetes ajándékaként került Ópusztaszerre. Böjte atya ezzel a gesztussal kívánt köszönetet mondani a nagyvilágban élő magyaroknak, amiért anyagi segítséget nyújtottak az általa vezetett, gyermekmenhelyek, iskolák, óvodák támogatásával foglalkozó dévai Szent Ferenc Alapítványnak. Az új helyszínre szállított kaput szeptember közepén avatják fel. /Öregkapu Ópusztaszeren. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./

Szentmise keretében emlékeznek meg az 1658. szeptember 6-i tatárbetörés 350. évfordulójáról a Gyergyói-medence lakói. A szentmisét Böjte Csaba ferences szerzetes celebrálja a Gyergyószárhegy és Gyergyóditró határában lévő Tatárhalomnál. 1658-ban egy több mint 3000 fős tatárhorda tört a Gyergyói-medencére, de a helybéli emberek sikeresen felvették a harcot a túlerővel. A szájhagyomány szerint a többnyire idősekből és asszonyokból álló sereget – a székelyföldi férfinépet ugyanis a nyugati hadszíntéren kötötte le a háború – a gyergyószárhegyi Gábor deák és a gyergyóditrói Puskás Klára irányította. A győztes csata emlékét őrzi a ferences birtokon lévő halom, ahová az elhunyt ellenséget temették. 1908-ban márványobeliszken állítottak írásos emléket a győztes ütközetnek. „Hiszem, hogy a 350 éves példa mindannyiunk számára útmutató. Akár gyermekvédelemben, akár kulturális, gazdasági kérdésekben az lenne jó, ha őseink példájára saját gondjainkat felvállalnánk, és egymásban szövetségeseket keresve, a jó Isten segítségét kérve mi is megoldanánk létünket, közösségeinket veszélyeztető kérdéseket” – fogalmazott meghívójában Csaba testvér. /Jánossy Alíz: Mise a tatárbetörés emlékére. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./

Petrozsényban is beindult a Böjte Csaba ferences szerzetes által szervezett gyermekotthon, de szükség lenne magyar szakos és egy román szakos tanárra, fizika, biológia szakos tanárokra az iskolában, hogy elindulhasson a magyar nyelvű oktatás az iskolában. Petrozsényban a többéves építkezés lassan a végéhez közeledik, szép otthon lesz. /Csaba testvér: Petrozsényban is beindult. = Erdély. ma, szept. 18./

Isten szép ajándékai a feladatok, azokat megoldani pedig annyit jelent, mint minden körülmény között szembenézni az élet nagy kihívásaival – ezeket a gondolatokat értelmezte életre, cselekedetre ösztönzően Sepsiszentgyörgyön Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója. Ez a szociális alapítvány jelenleg mintegy másfél ezer erdélyi árva, nehéz sorsú gyermek neveléséről gondoskodik, Háromszéken is több településen /Kovásznán, Árkoson, Esztelneken és Sepsibükszádon/ tevékenykednek. A szeptember 27-i közönségtalálkozón zsúfolásig telt a Megyei Könyvtár Gábor Áron Terme. Böjte Csaba vallja, ,,nagyon nehéz azt mondani, hogy engem nem érdekel", s mivel Dél-Erdély szórványvidékein, a Zsíl völgyében nagyon sok teljesen magára maradt, székely származású család került felfoghatatlanul nehéz helyzetbe, támogatásukra mindig nagy szükség van. Böjte Csaba hisz abban, hogy a gyermek nem más, mint ,,Isten szép csodája", kik között nem lehet selejt, lehajol az apróságokhoz, és azt mondja nekik: én vagyok az edző, akarsz te bajnok lenni? A szó legnemesebb értelmében készítik fel őket az életre, az általuk nevelt árvák 60–70 százaléka főiskolára kerül. Ugyanaznap este Bardócz Csaba református lelkész ismertette az általuk kezdeményezett, Áldás népesség nevű mozgalmat. /Mózes László: Aki bajnokokat nevel (Böjte Csaba Sepsiszentgyörgyön) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

Tudományos ülésszaknak, könyvbemutatónak, kerekasztal beszélgetésnek is helyet adott a Nyárádremetén megrendezett háromnapos faluünnep. A Máté Levente fafaragásait, Vass Lóránd üvegbe zárt kompozícióit és Máthé Edit olajfestményeit bemutató tárlatnak otthont adó kultúrházban a falu jelenéről és jövőjéről beszélgettek, illetve bemutatták dr. Kakucs Lajos falumonográfiáját. A nyárádremetei születésű, Németországban élő kutató-történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső munkatársa egyetemi évei alatt kezdte szülőfaluja történetét kutatni. A Mentor Kiadónál megjelent kötetben a szerző a falu múltjának minden részletére kitér, a munka egyszerre történeti szociográfia, életrajzi lexikon, helytörténet, néprajz és folklór, régészet és környezetismeret. /Antal Erika: Faluünnep Nyárádremetén. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./ Dr. Nyulas Ferenc, Erdély egykori főorvosa, jeles kémikus, a himlőoltás erdélyi bevezetője, a mangán egyik felfedezője, a magyar kémiai szaknyelv egyik első megalapozója, Nyárádremetén született. Szülőfaluja nem feledte el nevét, 1999-ben róla nevezték el a helyi általános iskolát, idén pedig – születésének 250. és halálának 200. évfordulója alkalmából munkásságára emlékeztek a falunapokon tudományos emléküléssel. Október 3-án a Böjte Csaba által vezetett dévai Szent Ferenc Alapítvány nyárádremetei házának felavatásával, majd a kultúrotthonban gyűjteményes tárlatnyitóval kezdődtek a Nyárádremetei Falunapok. /Nagy Botond: Remetei falunapok, avagy dr. Nyulas Ferenc emlékezete. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./

A Sapientia Alapítvány kuratóriuma visszaadja a Csíki Magánjavaknak a csíksomlyói árvaház egykori épületét. A következő bérlő a dévai Szent Ferenc Alapítvány lesz, amennyiben sikerül a két félnek megegyeznie. A Csíki Magánjavak és a Sapientia Alapítvány kuratóriuma között négy éve megkötött szerződés arról szólt, hogy utóbbi elvégzi a szükséges felújítást, ennek fejében pedig jelképes összegért, gyakorlatilag ingyen kapja meg az épületet. A felújításra szánt pénz azonban a tetőcsere után elfogyott, és az épület azóta is lakatlan. Böjte Csaba a Szent Ferenc Alapítvány számára kérte az épületet, a Csíki Magánjavak tisztázta Sapientia Alapítvánnyal a helyzetet. Október 7-én ült össze a Sapientia Alapítvány kuratóriuma. Kató Béla elnök elmondta, megszületett a döntés: visszaadják a Csíki Magánjavaknak a somlyói épületet, hogy a tulajdonos rendelkezhessen felette. A Sapientia Alapítvány kuratóriumának azt kéri, hogy térítsék meg a felújításra eddig befektetett százezer eurót. Hajdu Gábor, a Csíki Magánjavak elnöke szerint jó megoldásnak látszik Böjte Csaba kérése, azonban tisztázni kell, milyen célra fogják használni, milyen korú gyerekeket szándékoznak itt elhelyezni, és milyen pénzből finanszírozzák a további felújítást. Böjte Csaba elmondta, Hargita megyében több mint 500 gyermeknek viselik gondját, adnak naponta enni. Közülük több mint százan árvák, akik a gyermekvédelmi központokban laknak. Intézményeik többnyire olyan településeken vannak, ahol általános iskolák működnek, és a gyerekek nem, vagy csak nehézségek árán tudnának középiskolába ingázni. /Takács Éva: Új bérlője lesz a csíksomlyói volt árvaház épületének. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány életre hívója felkeres minél több erdélyi települést, hogy bátorítsa az embereket: hajoljanak le egymáshoz, mivel szerinte sem az állam, sem az egyház nem tudja megoldani a szociális kérdést. Hangsúlyozta, hogy ,,jó dolog lehajolni egy gyermekhez. ” „Én hiszem azt, hogy Erdély volt valamikor tündérkert, és hiszem, hogy becsületes munkával ezt a vidéket újból otthonunkká, tündérotthonná lehet varázsolni" ― vallja. Tizenötöd esztendeje működik a Szent Ferenc Alapítvány; jelenleg negyvenhárom helységben több mint százötven munkatárssal több mint ezerötszáz gyermeket gondoznak. Nem kell örökké panaszkodni. A gyermekeknek optimizmusra, jókedvre, derűre van szükségük. A gyermeknek társaság kell, közösség kell, a magány a legnagyobb büntetés. /Mózes László: Böjte Csaba: A gyermekeknek optimizmusra van szükségük. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

Újra beindult a Zsil-völgyi magyar gyermekek anyanyelvi oktatása Petrozsényban, a ferences nővérek egykori zárdájában. Öt évvel ezelőtt még egyetlen magyar tanítója volt a térségnek, az iskolában ma 200 gyermek tanulhat anyanyelvén. Petrozsény és környéke a múlt században zömében magyarlakta bányászvidék volt. A 2002-es népszámláláskor már csak 18 ezren vallották magukat magyarnak. Az anyanyelvű oktatás az utóbbi évtizedben gyorsan leépült: 1998-ban még volt érettségiző magyar osztály Petrozsényban, 2003-ra viszont mindössze egy tanító maradt hat gyerekkel. A visszaszolgáltatott egyházi ingatlant ma újra gyermekzsivaj tölti meg. „2006-ban a Szent Ferenc Alapítvány szerződést kötött, az egyházmegyétől átvette teljes egészében ezt az épületet, és alapjaitól a plafonig, a cserepekig mindent megújítottunk. Több mint 260 gyermek lakja, óvodai csoportok vannak, egy-nyolc osztályosok, többen vannak, mint amennyien beférnek” – mondta Böjte Csaba atya, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke. Az új iskola költsége is a Szent Ferenc Alapítvány kasszáját terheli. „A szülők kimennek külföldre, elhagyják a gyerekeiket, most ez a legnagyobb problémám. Konkrétan az anyukák elhagyják a gyerekeiket, és sokan még egy telefon erejéig sem tudatnak magukról” – mesélte Ács Éva igazgató-nevelő. A bentlakók húsz százaléka már évek óta nem látta szüleit, legfeljebb telefonon jelentkeznek néhanapján. A nevelőanyák a legkülönbözőbb helyekről szegődtek az elszegényedett bányavidéki központba. November 14-én Budapesten jótékonysági koncertet rendeznek, a bevétel a petrozsényi magyar oktatást szolgálja. Duna TV. /Újra beindult a magyar anyanyelvi oktatás Petrozsényban. = Erdely.ma, nov. 15./

Ép társaik, a Böjte Csaba ferences rendi szerzetes által gondozott árva gyerekek megsegítésére adtak jótékonysági koncertet fogyatékkal élők és ismert művészek Budapesten a Papp László Sportarénában a hét végén. A koncert bevételét a Böjte Csaba által szervezett Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban élő ezerötszáz gyerek támogatására és egy új otthon létrehozására fordítják. /Fogyatékkal élők koncertje. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

November 17-én a dévai Szent Ferenc Alapítvány szerződéssel 49 évre átvette a Csíki Magánjavaktól a csíksomlyói árvaház épületét. Az új kollégiumot nyáron szeretné felszentelni Böjte Csaba. Nagyszabású jótékonysági koncertet rendeztek november 14-én a budapesti Papp László Sportarénában, ahol a somlyói árvaház felújításának költségeihez mintegy nyolcezer ember járult hozzá jegyvásárlással. ”Benne vagyok a csodában, szemem előtt zajlik ennek a szép intézménynek a születése, és mégis is olyan hihetetlen, döbbenetes, ahogy a jó Isten építi az Ő Országát: néhány őszinte, igaz dallam, egy koncertjegy, ezt megszorozva 7-8 ezer nagylelkű emberrel, és mindezt hozzáadva néhány igaz székely ember nagylelkűségéhez, akik nem pénzért adják ki ezt a csodaszép fekvésű csíksomlyói ingatlant vállalkozóknak, hanem őseink döntését tiszteletben tartva ingyen átengedik a bajban lévő gyermekeknek. És ennyi ember összefogásából megszülethet egy épület, melyben 120 fiatal otthonra talál. Minden tanévben 120 székely fiatal a csíksomlyói Szűzanya lábánál nevelkedhet, válhat becsületes, tisztességes, jóravaló emberré” – olvasható Böjte Csaba vallomása a magnificat. ro honlapon. A somlyói kollégiumban a Szent Ferenc Alapítvány rendszerében élő középiskolás és egyetemista fiatalokat szeretné elhelyezni Csaba testvér. /Takács Éva: Csíkszereda. Szerződést kötöttek. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 27./

Adományt adtak át a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak december 5-én Budapesten a Polgárok Házában. Az adományt a ház látogatói adták össze, értéke összesen 1,25 millió forint, amit az alapítvány képviseletében Böjte Csaba atya vett át Mádl Ferenc volt köztársasági elnök feleségétől. A pénzbeli adományok mellett két teherautónyi tárgyi ajándékot is átadtak Böjte Csabának. Ezeket a pénzzel együtt a gyimesbükki árvaház javára hasznosítják. Böjte Csaba megköszönve az adományt azt hangsúlyozta, hogy minden segítség jól jön, amely egy magyar közösség fenntartását szolgálja. /Adomány a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./

A Ferihegyi repülőtéren folyó szakszervezeti sztrájk ellenére december 12-én elindult Budapestről a Cipősdoboz-járat, amely ezer cipősdobozba csomagolt ajándékot szállít erdélyi árva gyermekeknek a Baptista Szeretetszolgálat és a Malév Zrt. közös akciójában. Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes árváinak december 13-án vehetik át a cipősdobozba csomagolt ajándékokat a parajdi sóbányában megrendezendő ünnepségen. A két szervezet immár harmadik alkalommal fogott össze, hogy eljuttassa az ajándékokat az erdélyi árváknak. A Malév Zrt. idén is díjmentesen szállítja el az adományokat. /Ezer cipősdoboznyi ajándék erdélyi árváknak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

A szegedi és a nagyváradi zeneiskolák közös koncertet tartottak Nagyváradon a Posticumban december 14-én. Szinte hagyománynak számít e koncert a szegedi és a váradi zenelíceum diákközössége előadásában. A székelyföldi karácsony hangulatát Böjte Csaba szerzetes a Posticum kápolnájában december 14-én hagyományos székely adventi misével teremtette meg, majd a mise után zsíroskenyér, forralt bor várta a megjelenteket. /Rendezvények a nagyváradi Posticumban. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 21./

Idén tizenhatodik alkalommal osztották ki Csíkszeredában a Julianus-díjakat. Ez évben a Szatmár megyei Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke is elismerésben részesült. A csíkszeredai Julianus Alapítvány 1993 óta osztja ki minden évben díjait, mellyel olyan személyiségek munkáját ismeri el, akik a szórványban élő magyarok felkutatásában jeleskedtek, és segítették őket nemzeti identitásuk megőrzésében. A korábbi években az alapítvány díjazottjai között szerepelt Böjte Csaba dévai ferencesrendi szerzetes, Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató, Tőkés László lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Csoóri Sándor budapesti író, költő, Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész vagy Smaranda Enache, a Pro Europa Liga tanácsadója. Idén Lohinszky Lóránd színművész, Vekerdi József nyelvész, Jáki Sándor Teodóz katolikus pap, Koltay Gábor filmrendező, Raffay Ernő történész, valamint Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke vehették át a Julianus-díjat a csíkszeredai református templomban. Muzsnay Árpádnak a közművelődés terén kifejtett tevékenységét ismerte el az alapítvány. Az ő nevéhez fűződik többek között a sződemeteri Kölcsey-, a szatmárnémeti Dsida Jenő-, Szilágyi Domokos- és Petőfi Sándor-, illetve a szatmárhegyi Páskándi Géza-szobor felállítása, s irodalmi nagyjaink előtt tisztelgő számos emléktábla elhelyezése. Főszervezője az évenként ismételt Kárpát-medencei szintű „Érmindszenti zarándoklat” című Ady-ünnepségnek, valamint a szintén Adyhoz kapcsolódó „Ifjú szívekben élek” pódiumvetélkedőnek. A szatmári térséget érintő rendezvények közül pedig irányítója Az élő Rákóczi történelmi, a Jakabffy Napok kisebbségpolitikai, a Szilágyi Domokos Napok irodalomtörténeti és a Mi nékem az igazság? című, Páskándi Gézával és korával foglalkozó tanácskozásoknak. /(babos): Julianus-díj a szórványban élőkért. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 27./

Kétszáznál több gyermek, sok-sok lelkes munkatárs köszöntötte a hétvégén bensőséges ünnepség keretében az 50. életévét betöltő Böjte Csaba ferences atyát, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnökét, akit ma már Kárpát-medence-szerte az árvák és családi fészekből kieső gyermekek megmentőjeként tartanak számon. A világ „a jó Isten ajándéka. Ő ajándékozott meg minket az élettel, ő helyezett minket ide, a Kárpát-medencének ennek a hűvösebb csücskébe, ő adta a szüleinket, barátainkat és ha az ember ajándékot kap, akkor örülnie kellene és hálát adnia” – vallja az ünnepelt. Ezerhatszáz gyermekről gondoskodik az alapítvány, de a gyermekek száma a hideg időkben egyre növekszik. Ha egy-egy átfázott kisgyermeket hoz be a rendőrség, a hatóság vagy egy plébános, Böjte Csaba nem tud nemet mondani. Jelenleg több mint 50 házuk van Erdélyben. Elmondta, sokan azonosítják őt az alapítvánnyal, de tudni kell, hogy ez az egész nem működne így, ha nem volna közel 180 nagyszerű munkatársa, ha nem volnának önzetlen segítői szerte a világon. tudatosan, közösen kell építkeznünk. Az erdély. ma felmérést készített, hogy kit olvasnak szívesen az emberek az interneten és a szavazók több mint 50 százaléka Böjte Csabát jelölte be. „Jelezték, hogy azért igény van az emberi szóra, a szeretetre, megértésre, a lelkük mélyén vágynak erre. Ez mind azt jelenti, hogy végül is szép ez a világ” – hangoztatta a szerzetes. /Gáspár-Barra Réka: Kinyitni a világ ablakait. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./

Erdélyiek és magyarországiak nyílt levelet intéztek az erdélyi magyar politikusokhoz. Napjainkban Erdélyben a magyarság újabb térvesztése zajlik, olvasható a levélben. „A demokratikus erdélyi magyar nemzeti összefogás viszont erőt és hitet adhat az erdélyi magyarságnak, növelheti szavazóerejét”, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) választási szövetségének az európai parlamenti választásokon semminemű jogi vagy politikai akadálya nincs. Az aláírók kérik az RMDSZ-t és az MPP-t, lépjenek koalícióra, hozzák létre választási szövetséget, és ezáltal teremtsék meg a romániai magyarság részéről megnyilvánuló legszélesebb politikai támogatás jogi keretét. Kezdeményező aláírók: Böjte Csaba atya, Dr. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Gergely István, nyugalmazott csíksomlyói plébános, Boros Károly, felcsíki főesperes, Hegy Sándor, református lelkipásztor, Csoóri Sándor, író, Szűrös Mátyás, volt köztársasági elnök, Vízi E. Szilveszter, akadémikus, Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke, Haáz Sándor, zenetanár, Komoróczy György, nyelvművelő, közíró, Vetró András, szobrászművész, Erős Zsolt, Magyarország vezető expedíciós hegymászója. /Nyílt levél az erdélyi magyar politikusoknak – közölte: Szabadság (Kolozsvár), febr. 12., Népújság (Marosvásárhely), febr. 12., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 12., részletesen ismertette, idézett belőle: Krónika (Kolozsvár), febr. 12., egy mondatban említette a lista létezését: Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

Hány áldozata volt Hunyad megyében a kommunista rémuralomnak? Még felbecsülni is nehéz. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége megyei szervezetének kb. 1500 tagja van, mondta Mihai Bucur, a szervezet elnöke. A szám azonban csak töredéke a meghurcoltaknak: sokan nem tértek vissza élve a kommunista lágerekből, mások az ott elszenvedett atrocitások miatt vesztették életüket szabadulásuk után, mások pedig a rendszerváltás után nem iratkoztak be az egykori politikai foglyok egyesületébe. A letartóztatások már 1947-ben megkezdődtek. A legtöbb letartóztatás és elhurcolás azonban az ötvenes években történt. A kommunista diktatúra számtalan társadalmi kategóriát üldözött: politikai pártok tagjait – mindenekelőtt legionáriusokat, parasztpártiakat és nemzeti liberális pártiakat –, egyházi személyiségeket (mindenekelőtt az 1948-ban betiltott) görög katolikus és a római katolikus egyház tagjait üldözték), arisztokratákat, gazdagokat, értelmiségieket, nyugati kapcsolatokkal rendelkezőket, vagy a másként gondolkodókat. A legtöbb áldozat a kollektivizálást el nem fogadó szabad parasztok sorából került ki. A jelenleg Szászvároson szolgáló 91 éves Antal atyát nem Hunyad megyében, hanem Székelyudvarhelyen tartóztatták le. Ferences szerzetes volt s 1948-ban a kommunista hatalom önkényesen feloszlatta az összes szerzetesrendet. Két évig helyben maradtak, nem oszlottak fel, majd 1950. augusztus 20-án letartóztatták őket, majd Arad megyébe, Máriaradnára vitték a szerzeteseket. 120-an voltak a kolostorban, mely kényszerlakhelyül szolgált. 1951-ben a háromszéki Esztelneket jelölték ki kényszerlakhelyként. Közel hat év múlva engedték, hogy visszatérjen az egyházba. A temesvári egyházmegyébe került, ahol 47 évig szolgált magyar és német falvakban, míg 2003-ban Böjte Csaba atya meghívására Szászvárosra jött plébánosnak, a gyermekotthon mellé. Antal atya elmesélte, hogy már 1956-ban megpróbálták beszervezni. Ő azonban mindig ellentmondott nekik. Fenyegetőztek, zaklatták, zsarolták, mindent megpróbáltak. Mihai Bucurt, a volt politikai foglyok megyei szervezetének elnökét 1957-ben tartóztatták le, s az 1964-es nagy amnesztiáig volt börtönben. Politikai foglyokat védett, majd ő került a vádlottak padjára, mert nemcsak védte ügyfeleit, hanem rokonszenvezett is velük. Legnehezebb a magánzárka volt, amikor fél évig más embert nem látott, mint a börtönőröket. Szamosújváron a börtönben gyakoriak voltak a verések, minden politikai foglyot vertek. A brailai szigeten gátat kellett építeniük. Évekig tartó, nehéz fizikai munka volt. Napi 14-16 órát dolgoztatták őket. Aki nem teljesítette a normát, este 25 gumibot-ütést kapott. Két barakk jutott 2400 politikai fogolyra. Fűtés nem volt, télen iszonyú hideg volt. 1963-ig semmilyen hírt nem kaptak családjukról. Körülbelül a foglyok fele nem tért vissza a brailai szigetről. /Chirmiciu András: A kommunizmus rémtettei II. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

A határon túli magyar közösségek támogatási rendszere, a státusztörvény nem lezárt téma. Ezeket mind tovább fogják gondolni, a magyarországi pártok között is egyre erősödik a konszenzus ilyen vonatkozásban – nyugtatta meg a Hunyad megyei magyar közösségek képviselőit Szilágyi Mátyás, kolozsvári magyar főkonzul, aki Barabás János konzul társaságában látogatott Hunyad megyébe. A főkonzul elsőként Böjte Csaba atyával, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjével találkozott, majd a Téglás Gábor Iskolaközpontot látogatta meg. Varga Károly, a magyar iskolaközpontot megépítő Geszty Ferenc Társaság elnöke szóvá tette: a magyarországi támogatási rendszer kevésbé figyel oda a valóban komoly anyaországi támogatással megépült tanintézmények, szórványkollégiumok fenntartására. – Oda jutottunk, hogy tavaly menesztenünk kellett az összes alkalmazottunkat, akik mind az iskolában dolgoztak és a nehezen megvásárolt iskolabuszaink közül is egyet már el kellett adnunk, mert egyszerűen nincs miből fenntartani ezeket – fogalmazott Varga Károly. Borbély Ágnes kisebbségi tanfelügyelő a magyar szakképzett tanerők hiányát tette szóvá. Szilágyi Mátyás főkonzul elmondta, végigjárta a Mezőséget, az Aranyos völgyét, látta, hogy Erdélyben számos apró közösség megszűnőben van. A szórványbeli oktatási központokat viszont erősíteni kell és ehhez meg kell találni az anyagi forrásokat is – hangsúlyozta. Ezzel párhuzamosan Erdélyben meg kell születnie egy hosszú távú magyar oktatási stratégiának, amely nagyon alapos demográfiai, szociális és gazdasági felmérésre épül. A felsőoktatás terén pedig szintén újra kellene gondolni, hogy melyek azok a szakmák, amelyek az erdélyi magyar fiataloknak hosszú távon megélhetést biztosítanak, ugyanakkor a közösségek fennmaradását is szolgálják – kerekedett ki a Téglás Gáborban folytatott beszélgetésből. A kolozsvári főkonzulátus két képviselője az RMDSZ dévai székházában találkozott a Hunyad megyei magyar civilszervezetek vezetőivel, vidéki tanintézmények képviselőivel is. /Gáspár-Barra Réka: Hunyad megyében a kolozsvári magyar főkonzul. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 21./

Szavazásra buzdítottak erdélyi magyar közéleti személyiségek. Jenei Imre nagyváradi sportszakember, labdarúgóedző fontos állampolgári kötelességnek tartja a szavazást. A nagyváradi Jakobovits képzőművész házaspár úgy nyilatkozott: az utóbbi időben csalódtak a politikában, mégis minden alkalommal elmennek szavazni. „Húsz éve vezetem a Barabás Miklós Céhet, azóta próbálunk létrehozni egy erdélyi magyar kortárs művészeti múzeumot. Mindenkihez fordultam már, de senki nem segített” – panaszolta Jakobovits Miklós festőművész. „Nem elég, ha az ember csak sóhajtozik, tenni is kellene valamit” – mondta. Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója még nem tudja, hogy az urnák elé járulhat-e vasárnap, mivel lehet, hogy sürgősen az Egyesült Államokba kell utaznia. Ha idehaza lesz, a neves színházi szakember feltétlenül élni fog szavazati jogával. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója támogatja a Magyar Összefogás listáját. Böjte Csaba ferences szerzetes rendkívül fontosnak tartja, hogy szavazatával támogassa az RMDSZ– EMNT közös listáját. „A társadalom felelős tagjai minden alkalommal elmennek szavazni, hogy később joguk legyen megszólalni, ha valami nem tetszik” – nyilatkozta László Noémi költő. Fontosnak tartja a Magyar Összefogás listájának támogatását, valamint az RMDSZ–EMNT együttműködésének folytatását Magyari Tivadar, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese is. /Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Nagy Orsolya, Pengő Zoltán: Szavazni hívnak az erdélyi magyar közéleti személyiségek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

Nehéz fizetett munkát találni a Gyimesekben, legtöbben az otthoni gazdaságban vagy napszámosként dolgoznak, még mindig a fakitermelés ad kenyeret a legtöbb embernek. „A háztartások itt még önellátóak, minden udvaron tartanak tehenet, disznót, tyúkot, s a falusiak burgonyát termelnek. Mivel hétszáz–ezer méterrel a tengerszint felett fekszik a vidék, a kukorica, paradicsom, paprika, szőlő nem terem meg” – mondta el Deáky András gyimesbükki tanár, panziótulajdonos. A falubéliek vasárnaponként lejárnak az öt kilométerre fekvő piacra, főképp fát és húst tudnak felkínálni a zöldségfélék fejében. „Dolgozni kell a csángóvidék felemelésén, hisz a turisták még mindig igen szép számban érkeznek Felvidékről, Budapestről, de még a tengerentúlról is” – vélekedett Deáky. Böjte Csaba Gyimesbükkön is – például Tusnádfürdő és Déva mellett – felépített egy árvaházat, amelynek lakóitól várják a település elöregedő lakosságának utánpótlását. A Gyimesek gazdasági felzárkóztatása és a munkahelyteremtés érdekében a Corvinus Zrt. pályázati formában biztosít pénzügyi keretet. /Nagy Vajda Zsuzsa: Ötven bani hátralék. Kevés a munka a Gyimesekben, legtöbben a háztájon dolgoznak. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

Augusztus 5-e és 9-e között rendezik meg ötödik alkalommal az EMI-tábort, Gyergyószentmiklós mellett. Esténként a nemzeti rockzene legjobbjai lépnek fel. Meghívottak a következő témakörökben tartanak előadást: a magyarság eredete, autonómia a gyakorlatban, a magyar tánc évszázadai, székely történelem, pártépítés Jobbik-módra, a református egyház helyzete 1945 előtt, a Bolyai Egyetem ügye, az (elmaradt) erdélyi-romániai és magyarországi rendszerváltozás, megmaradás a szórványban, egyház és nemzet, erdélyi politikai helyzet, nemzetstratégia, kultúrtörténet. Az előadók között lesz többek között Bakay Kornél, Bartha József, Bodó Barna, Borbély Imre, Borbély Zsolt Attila, Böjte Csaba, Csép Sándor, Duray Miklós, Egyed Ákos, Gaudi-Nagy Tamás, Gazda Árpád, Kallós Zoltán, Lovas István, Makkay József, Raffay Ernő, Somai József, Tőkés László, Vincze Gábor, Vona Gábor és Wittner Mária. (Részletek: www.emitabor.hu/erdely) /Ötödik EMI-tábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./