"Bársony András magyar külügyi államtitkár szept. 8-án, a Kárpát-medencei magyarok médiatalálkozóján egyszerűen "levelezői állampolgároknak" titulálta a kettős állampolgárságot kérő külhoni magyarokat. Akik úgy képzelik, küldenek egy faxot Budapestre, s postafordultával kapják a magyar útlevelet, magyarázta az államtitkár. Fájó volt Bársony András arroganciával átitatott stílusa, állapította meg Irházi János, a lap munkatársa. Sajnos, Budapest egyszerűen képtelen kezelni a határon túli magyarság húsbavágó ügyeit- tette hozzá. A szabadkai magyar politikusok a lengyel példára hivatkoztak, ugyanis Varsó, kétoldalú megállapodás keretében, a napokban kiegyezett Kijevvel, hogy ingyen adja a beutazási vízumokat. Végül Kovács László külügyminiszter kiegyezett a déli szomszéddal a vízum ingyenességéről. Bántó, hogy Bársony András tudta, mi vár a kárpátaljai és vajdasági magyarokra, tehát már akár tavaly kötelezően léphettek volna ez ügyben. A szept. 8-i médiatalálkozón a külügyi államtitkár, a hallgatóság megdöbbenésére, azzal "vigasztalta" a vajdaságiaknál sokkal nyomorultabbul élő kárpátaljaiakat, hogy ott a magyar lakosság felének nincs útlevele, tehát: ugyan mibe üssék a beutazási vízumot? Ne várják Budapesttől, hogy útlevelet is vegyen nekik. /Irházi János: Sorompó és pofon. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./"

"Az RMDSZ Operatív Tanácsa üléséről közleményt adott ki. Eszerint a történelmi megbékélés újabb fontos lépésének tekintették azt a megállapodást a kormánypárttal, hogy a Szabadság-szobrot hosszú évtizedek után ismét felállítják Aradon. Megdöbbenéssel látták, hogy a megállapodást megszegve, a központi hatóságok a szobor visszaállítási munkálatait leállították, és ezáltal olyan politikai feszültséget gerjesztettek, amely további együttműködést veszélyezteti. Az Operatív Tanács figyelmeztette partnereit felelősségükre. A Megbékélési Park gondolata elfogadható, amennyiben ez azt jelenti, hogy ugyanazon a helyen, a Szabadság-szobor mellett, a jövőben más, a közös történelmet jelképező szobrokat vagy emlékműveket is felállítanak. Abban az esetben értenek egyet ezzel az elképzeléssel, ha művészeti szempontból is megfelelő koncepción alapul, és ha lehetővé teszi, hogy a Szabadság-szobor záros határidőn belül a helyére kerüljön. Az RMDSZ még ezen a héten javaslatot tesz a tervezőbizottságban részt vevő három művész személyére. Elengedhetetlennek tartják, hogy szeptember végéig haladéktalanul elkészüljön a terv, és meg lehessen állapodni a szobor visszaállításának pontos időpontjáról és körülményeiről. /Közlemény. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 18./"

"A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete megdöbbenéssel értesült arról, hogy Szondy Zoltán csíkszeredai újságírót, a Hargita Népe munkatársát szept. 27-én brutális támadás érte. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének vezetősége elítéli a hivatásuknak élő újságírók megfélemlítését, bántalmazását és felkéri a bűnüldöző szerveket, hogy a legnagyobb körültekintéssel tárják fel e bűncselekményt, szabjanak ki példás büntetést az elkövetőkre. /Tiltakozás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./"

"A romániai magyarság 1944. évi internálásának gyökerei 1943 nyaráig nyúlnak vissza. Sztálin ugyanis így fogalmazott a Nagy-Britannia kormányához írt levelében 1943. június 7-én: ,,A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott (...), a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak, de kisebb-nagyobb mértékben a magyar népnek is viselnie kell." 1943. december 12-18-án a szovjet-csehszlovák szerződés, valamint a Németországgal és magyarokkal szembeni háború utáni álláspont kialakítása tárgyában Moszkvában Sztálinnal és Vjacseszlav Mihajlovics Molotov külügyi népbiztossal, a későbbi szovjet külügyminiszterrel tárgyalt Eduard Benes száműzetésben levő csehszlovák elnök. Molotov kijelentette: ,,A magyarokat meg kell büntetni." (...) A Benes kezdeményezésére létrejött tárgyalások végkövetkeztetéseit 1943. december 18-án jegyzőkönyvben rögzítették a Kremlben. Úgy vélték: ,,(...) Mindkét fél elismeri, hogy Magyarország nagy felelősséggel tartozik a háborúért (...)", miközben Romániára vonatkozóan azt rögzítették a dokumentumban, hogy ,,(...) a román népet, ellentétben a rendszerrel, amely őt a háborúba bevitte, nem terheli közvetlen felelősség a háborúért". Ugyanakkor 1943-ban Románia még két hadsereggel harcolt szovjet területen a Vörös Hadsereg ellen, viszont Magyarországnak csak megszálló hadosztályai voltak szovjet területen. Ugyanezt a magyarellenes álláspontot fogalmazta meg később, 1944 őszén Romániában a Iuliu Maniu vezette Nemzeti Parasztpárt, valamint a Nemzeti Liberális Párt is. Sajtójukban azt terjesztették, hogy a magyarság kollektíven bűnös, úgy kell elbánni vele, mint bűnös néppel. 1944. augusztus 23-án délután I. Mihály román király elrendelte Ion Antonescu marsallnak és minisztereinek a letartóztatását, 24-re virradó éjszaka pedig megalakult Constantin Sanatescu tábornok első kormánya. A belügyminisztérium augusztus 25-én elrendelte, hogy még aznap tartóztassák le a Német Nemzetiségi Csoport valamennyi vezetőjét, a szász és sváb lakosság ellenállásának megszervezőit, valamint a magyar kisebbség vezetőit; augusztus 27-én pedig a csendőrség főfelügyelősége újabb internálások végrehajtására adott utasítást. 1944. szeptember 12-én a szövetséges erők képviseletében a Szovjetunió, illetve Románia kormányai megkötötték a fegyverszüneti egyezményt. A fegyverszüneti egyezmény aláírását követő első intézkedés az volt, hogy szeptember 15-én a csendőrség főfelügyelősége elrendelte minden magyar és német alattvaló családjával együtt történő internálását a Tg. Jiu-i táborba; a parancs azonban a zsidókra nem vonatkozott. Az észak-erdélyi magyar állampolgárságú, magyar útlevéllel rendelkező magyarokat internálták, az azonos állampolgárságú státusban levő észak-erdélyi román nemzetiségűeket nem. Amikor 1944. november 6-án a lágerek létrehozásáról szóló minisztertanácsi határozat megszületett, például Tg. Jiuban már 4650 internáltat tartottak fogva, a Brassótól nem messze levő barcaföldvári 2-es számú fogolytábor, a hetek múlva haláltáborként elhíresült láger is javában üzemelt. Arad megyében Aradon, Borossebesen, Pankotán, Doroszlófalván és Nagyhalmágyon; Brassó megyében Brassóban, Barcaszentpéteren és Földváron; Bihar megyében Nagyváradon, Belényesen és Kőröstárkányban, továbbá Zsombolyán, Tg. Jiuban, Slobozia Vechen, Ciurelen, Felső-, illetve Alsótömösön, Lugoson, Pitesti-en, Vulkánban, Caracalban stb. hoztak létre, illetve működtetnek tovább internálóközpontokat úgy, hogy gyakorlatilag minden megyében létezett legalább egy, országszerte összesen 36 láger. A Földváron fogva tartottak számáról eltérő adatok léteznek. Niculae Spiroiu volt honvédelmi miniszter közlése szerint a lágerben felületes volt a foglyok nyilvántartása. 1944 októbere és 1945 júliusa között 298 fogoly halt meg a táborban pusztító kiütéses tífuszjárvány idején. A földvári fogolylétszám ennél valószínűleg nagyobb volt, hiszen a lágerből szabadultak között van, aki 8000 fogolyról tesz említést, a korabeli sajtó pedig a földvári haláltáborban sínylődő ,,hatezer magyar hadifogoly és internált" szörnyű sorsát teszi szóvá. A Dolgozók Szava /Sepsiszentgyörgy/ című hetilap egy kiszabadult fogoly vallomásai alapján arról számol be, hogy Földváron 2500-3000 magyar, német, román, szerb és zsidó sínylődik ártatlanul. Elmondása szerint 15 éves gyermekektől aggokig, minden korosztályból vannak foglyok a lágerben. Az összeszedett és előbb a sepsiszentgyörgyi börtönbe zárt székelyek közül ,,sokan úgy szabadultak meg, hogy átállottak románnak. Szabad börzéje működött az átállásnak, s akadtak tényleg olyanok, akik ilyen áron megszabadultak az elhurcolástól. Nagy üzletet bonyolított le Stefanescu nyug.(almazott) járásbíró is, aki kaján örömmel számolgatta az utolsó napok egyikén a Balog-ház kapuja alatt az ilyen módon harácsolt százpengősök tömkelegét, ami mind a szerencsétlen elhurcoltak családtagjainak szája elől elvont pénzecskékből tevődött össze." A fogoly elmondása szerint, mielőtt a lágerbe bevitték, hat könyvbe is bevezették az érkezők adatait, az ő odaérkezésekor pedig a valamikori gyárépület, az iskola, valamint a földbe vájt nyolc lyukban akkor már 2500-3000 fogoly szorongott. Magyarország legtávolabbi vidékeiről állandóan érkeztek az újabb és újabb foglyok, emiatt a földvári tábor annyira túlzsúfolt lett, hogy az internáltak egy részét átvezényelték a szomszédos Lügetre. A foglyok kicsempészett levelek, pontosabban cédulákra írt üzenetek révén kérnek segítséget a külvilágtól, a környékbeli falvak, elsősorban Hidvég lakossága segít rajtuk lehetőségeihez mérten. /Mindez a szerző most megjelent könyvéből: Székely golgota, Kaláka-könyvek, Sepsiszentgyörgy. /Benkő Levente: A tervszerű merénylet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 11./"

"Az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Elöljáróinak Értekezletén, Kolozsváron, okt. 14-én több órán át egyeztettek a jelenlévő egyházfők a népszavazásról. Abban egyetértettek, hogy a népszavazásra mindenki menjen el. Abba nem szólhatnak bele, ki milyen álláspontot foglaljon, amikor elmegy szavazni. Egyedül Tőkés László püspök érvelt a nemmel szavazás mellett, az alkotmány szövegében megőrzött nemzetállam szintagma okán. A tanácskozás nyomán közös nyilatkozat született: "Az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Elöljáróinak Értekezlete megdöbbenéssel értesült azokról a hatósági túlkapásokról, melyekre a székely megyék területén került sor az utóbbi napokban. Aggodalmának ad kifejezést a régi politikai rendőrség módszereit idéző megfélemlítő intézkedésekkel kapcsolatban. Síkra száll az alapvető emberi jogok, nevezetesen a lelkiismereti, a szólás-, a szabad véleménynyilvánítás és a gyülekezési szabadság tiszteletben tartása mellett, és visszautasít bármiféle etnikai és politikai hátrányos megkülönböztetést." /(Csomafáy Ferenc): Egyeztettek az erdélyi magyar egyházfők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./"

"Ceausescu huligánoknak nevezte a temesvári tüntetőket 1989. dec. 20-án, Iliescu "golanoknak" bélyegezte 1990 első felében az Egyetem téren demokráciát követelő fiatalokat, Kovács László külügyminiszter Orbán arroganciájáról beszélt a Benes-dekrétumok felemlítésének ügyében, Markó Béla az autonómia kisajátításával vádolta meg a Székely Nemzeti Tanácsot. Markó Bélának erkölcsi és politikai kötelessége lett volna az autonómia képviselete, hangsúlyozta Borbély Zsolt Attila. Erkölcsi kötelessége, mert esküt tett rá 1992. okt. 25-én a Szent Mihály-templomban, és politikai kötelessége mindmáig, mert elnökként a szervezet programja kötelezi rá. Markó Béla azonban román versenypárttá alakította a nemzeti önkormányzati szövetséget. Amikor megalakult egy közképviseleti fórum, mely végre közbeszéd tárgyává tette az autonómiát, Markó megtámadta a testületet és az autonómia kisajátításáról beszélt. Lehet-e kisajátítani az autonómiát? /Borbély Zsolt Attila: Kisajátítás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"

"Ifj. Hegedüs Lóránd MIÉP-es politikus közösség elleni izgatás vádja alóli felmentése után a rendszerváltozás óta nem tapasztalt politikai támadások kereszttüzébe kerültek a magyar bíróságok. A MIÉP egykori képviselője azért került az igazságszolgáltatás elé, mert a magyarországi zsidó kisebbség önérzetét sértő cikket írt pár éve egy kis kerületi lapba. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős felmentő ítélete után Kovács László MSZP-elnök, külügyminiszter közleményében tudatta: megdöbbenéssel vette tudomásul a bíróság döntését. Újhelyi István, a szocialisták médiapolitikusa hangsúlyozta: a maga részéről "büntetendőnek" tartja Hegedüs kijelentését. Répássy Róbert (Fidesz) képviselő azt a hangnemet tartja "megdöbbentőnek", amellyel a hatalmon lévő politikusok "nekimentek a bíróságoknak". Hozzátette: egy jogállamban kormánypárti politikus nem engedheti meg magának, hogy a független bíróságok ítéleteit bármilyen módon kommentálja. A Magyar Hírlapban Tamás Gáspár Miklós Erdélyből áttelepült filozófus antiszemitizmussal vádolta meg a Hegedüs ügyében ítélkező bírót. Állítása szerint "a bírák jelentős része ahhoz a fölső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket". Ezt követte a balliberális értelmiség egy részének akciója: országos napilapokban fizetett hirdetés formájában fejezte ki nemtetszését a felmentés miatt. A hirdetés szövege szerint az ítélet "azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy a gyűlölet, a kirekesztés, a rasszizmus és az antiszemitizmus legitim, összeegyeztethető eleme a hazai közéletnek". Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke visszautasította a magyar igazságszolgáltatást ért támadásokat. Egyben felkérte a köztársasági elnököt, a kormányt és az Országgyűlést, hogy ítélje el a bírák alkotmányos jogait sértő megnyilvánulásokat. Az elmúlt időszak jelenségeinek "burkolt célja lehet a bírák megfélemlítése és az ítélkezési gyakorlat befolyásolása. Ez egy jogállamban megengedhetetlen" - jelentette ki a főbíró. /Sz. Á.: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének /MÚRE/ vezetősége megdöbbenéssel értesült az EMTE-Sapientia egyetemen történt incidensről. Xantus Gábor panaszt tett a MÚRE elnökénél, Csép Sándornál, miszerint egy intézményi vita során a Sapientia prorektora, Tánczos Vilmos testileg bántalmazta őt. A MÚRE-t érdekképviseleti és érdekérvényesítési szerepe arra kötelezi, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel megvédje tagjait és támogassa őket hivatásuk gyakorlásában. Az újságíró-társadalom elvárja a Sapientia kuratóriumától és az illetékes testületektől a tárgyilagos kivizsgálást. /Közlemény. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./"

"A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése közleménye szerint a testület nov. 14-én foglalkozott az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyével. Megdöbbenéssel értesült a visszaszolgáltatás rendkívül lassú üteméről, és felháborítónak tartja, hogy az eltelt másfél év alatt ténylegesen mindössze négy ingatlant kaptak vissza, hat ingatlan esetében pedig csupán elvi döntés született. A közgyűlés elfogadhatatlannak tartja, hogy a bukaresti Visszaszolgáltató Bizottság a 2003. jún. 18.-júl. 27. között született elvi döntéseire vonatkozó végzéseit csak október közepén állította ki, ami nyilvánvalóan halogató magatartásra vall. Ugyanakkor tiltakoztak az RMDSZ Oktatási és Egyházügyi Főosztálya által kibocsátott, 2003. nov. 3-án kelt körlevél és a hozzá csatolt melléklet láttán is. A körlevél egyfelől a magyar nyelvű telekkönyvi kivonatok román nyelvre való fordítását, másfelől a visszaigényelt ingatlanokkal szomszédos telkek jogi igazolását is megköveteli. A közgyűlés szerint a román fordítás kikényszerítése ellentmond az alkotmánynak, tovább lassítja a visszaszolgáltatás folyamatát, és ezzel ellehetetleníti az egyházak jogaikba való mielőbbi visszaállítását. Az RMDSZ segédletével, vagy anélkül az ingatlanok visszaadásának tudatos lassítása megy végbe. Az Egyházkerületi Közgyűlés szorgalmazza nemzetközi monitorizálási bizottság felállítását, mely az ingatlanok visszaszolgáltatását nemzetközi síkon is nyomon követi és számon kéri. /Nemzetközi monitorizálási bizottság felállítását szorgalmazzák. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

Az autonómia, a kettős állampolgárság megszerzése és a kedvezménytörvény maradék értékeinek megmentése a nemzet megmaradásának tartópillérei, vallja Sylvester Lajos. Az utóbbi időben „Bársony András külügyi államtitkár, a minden határon túli magyar ügynek hazai és nemzetközi szinten keresztbe tevő, közpénzen tartott hivatalnok velünk ellenséges agresszivitása is mintha háttérbe vonult volna”, írta Sylvester, és akkor megszólalt Bauer Tamás exképviselő (Kettős kapituláció, Népszabadság, 2004. január 8.), leszögezte: ,,A kettős állampolgárság felkínálása ugyanabba az irányba keresne megoldást a magyar kisebbségek problémájára, mint korábban a státustörvény, hiszen – a státustörvénynél is erősebb – jogi köteléket teremt a magyar állam és a kisebbségi magyar személyek között. Ez megerősítheti a magyar kisebbségek elkülönülését a többségtől, és ellentétes azzal a politikával, amelynek célja a magyar kisebbségek integrációja és emancipációja saját országuk társadalmában. Ezért tartják távol magukat a kettős állampolgárság gondolatától az RMDSZ és a Magyar Koalíció Pártjának vezetői, akik az integráció és emancipáció, az együttműködés és a kompromisszumok politikáját követik a konfrontáció helyett. Ennek jegyében az MKP már a második kormánykoalícióban mond le a benesi dekrétumok kérdésének felvetésétől, noha elvileg persze fontosnak tartaná azok eltörlését. Az RMDSZ pedig – Tőkés Lászlóékkal szemben – eltökélt támogatója volt annak a román alkotmánymódosításnak, amely miközben fontos többségi jogokat garantál, nem változtat Románia nemzetállami meghatározásán, pedig az RMDSZ szükségesnek tartaná ezt.” /Sylvester Lajos: Megmaradni? Hol maradni? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Az idén fennállásának 15. évfordulóját ünneplő Rákóczi Szövetség gyergyószentmiklósi szervezete tavaly, június végén alakult meg. A helyi szervezet az elmúlt hét végén Rákóczi-emlékülést szervezett, majd Rákóczi-bál zárta a napot. A Rákóczi Szövetség 1989-ben jött létre, eredetileg a felvidéki és a kárpátaljai magyarság támogatása érdekében. Ismeretes, hogy a felvidéki magyarok a Benes-dekrétum következtében a második. világháború után jogfosztottak lettek, sok felvidéki magyart lakosságcserével Magyarországra telepítettek; ezek a Magyarországon élő felvidéki magyarok alakították meg először a Csehszlovákiai Magyarok Baráti Körét, melyet a rendszerváltás mint Rákóczi Szövetséget jegyeztek be. A szövetség célja a határon túli magyarság megsegítése. A szövetség 6–7 éve döntött úgy, hogy a felvidéki és kárpátaljai magyarság mellett kiterjeszti együttműködési szándékát az erdélyi magyar közösségek irányába is. Ma a szövetségnek 110 helyi szervezete van, ezek kétharmada Magyarországon. Erdélyben helyi szervezet működik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron, Nagyváradon, Zilahon, Székelyhídon, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson. Az erdélyi szervezetek megalakításában közrejátszott, hogy a szövetség fő programja az ifjúság nevelése és a közoktatás támogatása. Ifjúságnevelés terén különböző szaktáborokat szerveznek Magyarországon, amelyekre minden magyarok lakta területről várják az egyetemistákat, illetve olyan történelmi vetélkedőket, rendezvényeket, amelyekbe az egész Kárpát-medence középiskolásai bekapcsolódhatnak. A szövetség segíti testvérkapcsolatok kialakítását az iskolák között, ugyanúgy a testvértelepülési kapcsolatokat is. Március 15-én például 30 nagy autóbusszal viszik a magyarországi középiskolásokat a határon túli ünnepi megemlékezésekre, Pozsonytól Kassán át Kolozsvárig, Temesvárig és Nagybányáig. Sok volt diák jelezte vissza, hogy egy ilyen március 15-e alkalmával tett látogatás jelentette számára az első élményt, találkozást a határon túli magyarsággal. A fentiek mellett próbálják támogatni a közoktatást is, amely kevés civil szervezet programjában szerepel. A számítógépeket személyesen viszik el a Kárpát-medencei iskolákba, minden iskolába ötöt, így hoztak most számítógépeket a gyergyószentmiklósi Batthyány Ignác Iskolaközpont számára. Egy másik program a felvidéki Beiratkozási program: Szlovákiában sok magyar általános iskola gondja, hogy a szülők nem íratják magyar tannyelvű iskolába gyermeküket. A program keretében a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvánnyal közösen kulturális programokat szerveznek az érintett családok számára. Tanszercsomagokkal támogatják a családokat, illetve a bejáró gyermekek számára megtérítik az útiköltséget, szociális ösztöndíjat is biztosítanak a nehéz helyzetben levőknek. Selyem Antónia, a gyergyószentmiklósi Rákóczi Szövetség elnöke elmondta: tavaly a szabadságharc 300. évfordulója alkalmából szerveztek egy vetélkedővel egybekötött Rákóczi-emlékünnepséget, idén a Salamon Ernő Líceum diákjai Harrach Albert történelemtanár felkészítésében részt vettek a Cultura Nostra vetélkedőn, Székelyudvarhelyen. A diákok számára rendkívüli élmény volt, hogy tavaly a Rákóczi Szövetség vendégeként részt vehetett az 1956-os megemlékezéseken. /Gál Éva Emese: Tizenöt éves a Rákóczi Szövetség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

A marosszéki és marosvásárhelyi Székely Nemzeti Tanács megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy az RMDSZ Maros megyei vezetősége megtagadta, hogy Bod Aladár, a szervezet elnöke a márc. 15-i ünnepségen a Székely vértanúk emlékhelyén beszédet mondjon. Nyilatkozatban tiltakoztak az önkényes, kirekesztő politikai döntés ellen. /Nyilatkozat. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

A Sapientia Alapítvány Csíkszeredában tartott kuratóriumi ülésén leváltották tisztségéből dr. Lányi Szabolcsot, a Sapientia EMTE csíkszeredai karának dékánját, hivatali hatáskörének túllépése miatt. Egy szépvízi szennyvíztisztító komplexumra benyújtott SAPARD pályázatban Lányi Szabolcs az egyetem nevében 90 ezer eurós önrészt vállalt, ebből egy monitorizáló és kutató-laboratóriumot építenének ki. A kuratórium szerint ezzel a vállalással Lányi túllépte hatáskörét, a volt dékán viszont azt vallja, egy társfinanszírozási megállapodásra feletteseitől elvi jóváhagyást kapott. Lányi Szabolcs helyére dr. Györfi Jenőt nevezték ki dékánnak, helyettesei Gagyi József és Szabó Árpád lettek. Dr. Lányi Szabolcs leváltásáról a romániai magyar történelmi egyházak elöljáróinak március 11-i testületi ülésén elfogadott határozatban döntöttek. Az egyházi elöljárók megdöbbenésüket fejezték ki a magyarországi pénzügyi megszorító intézkedések miatt. Megkereséssel fordulnak a magyar kormányhoz annak érdekében, hogy más forrásból pótolják az egyetem idei költségvetési hiányát, és a jövő évi költségvetésben az eredeti, két milliárd forintos támogatást biztosítsák. A testület másfelől elfogadhatatlannak tartja, hogy a magyar költségvetés új beruházásokra ("például az ún. erdélyi televízió") nyújtson tetemes támogatást, "ezzel szemben ugyanakkor már jól működő, nemzetstratégiai fontosságú ügyektől – ez esetben az erdélyi magyar egyetemtől – vonjon el nagy összegeket". A határozat értelmében módosító törvénytervezetet terjesztenek a román parlament elé a felekezeti oktatás jogának az elkövetkező tanévvel kezdődő biztosítása céljából, a beterjesztést az RMDSZ parlamenti képviselői vállalják. /Leváltották a Sapientia egyetem csíki dékánját. Hatásköri visszaéléssel vádolták. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./ Lányi Szabolcs professzor tanszékvezetőként tevékenykedik továbbra is a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. /Dékáncsere a Sapientián. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 22./ Ideiglenesen két rektor-helyettest is kineveztek Bakacsi Gyula, a közgazdasági tanszék vezetője, magyarországi vendégtanár, valamint Dávid László, a marosvásárhelyi egyetem tanszékvezető professzora személyében. /D. Balázs Ildikó: Félreállítás vagy elvhűség? = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./

2003 októberében Tőkés László és hívei zokon vették, hogy egy platformra sorolták őket a Nagy-Románia Párttal /PRM/. Nagy E. József szerint hiába tiltakoznak, igenis egy platformon vannak. A cikkíró támadta püspököt és megismételte a tavaly márciusi cikkében ír megállapítását: „azt az embert, aki szemrebbenés nélkül tűri, hogy csatlósai a romániai magyar közösség mindenkori, örökös tiszteletbeli elnökének nevezzék, nem követni, hanem kezeltetni kell!" /Nagy E. József: Madarat tolláról, avagy miért van Tőkés László a PRM-vel egy platformon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./

Marosvásárhelyen fél évszázada nem neveztek el iskolát magyar személyiségről. Vályi Gyuláról, a másfél évszázaddal ezelőtt Marosvásárhelyen született matematikusról szeretnék elnevezni a jelenleg 7-es számot viselő általános iskolát. „Sajnos az iskola vezetőségében olyan kollégák is vannak, akik a névadást vitató gyűlésen szemrebbenés nélkül kijelentették, nem hajlandók megtanulni leírni és kiejteni egy magyar nevet” – nyilatkozta Sebestyén Júlia, a Vályi Gyula emlékét ápoló társaság vezetője. /Szucher Ervin: Zavarónak tartják a magyar iskolanevet Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./

A Magyar Polgári Szövetség aláírásgyűjtői szemrebbenés nélkül félrevezetik saját közösségük tagjait, írta a Romániai Magyar Szó. Az általuk „forgalmazott" űrlap nem felel meg a törvény által előírt szabványnak. /Szász Attila: Mit kell az embereknek mondani. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./

Magyar oktatási minisztériumi berkekből röppent fel a hír: megszűnik a határon túli oktatással foglalkozó Apáczai Közalapítvány. Ez az állapot jellemző arra, ahogyan a határon túli magyarság ügyeihez a budapesti hivatalokban viszonyulnak, írta Salamon Márton László. A Draskovics-csomag néven elhíresült költségvetés-megszorító intézkedések révén drasztikusan csökkent az az összeg, amellyel az Apáczai Közalapítvány gazdálkodhat. /Salamon Márton László: Lóverseny. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./ A minisztérium egyik tervezete szerint a határon túli magyar oktatás támogatására létrehozott Apáczai Közalapítványt öt másik – magyarországi oktatást finanszírozó – közalapítvánnyal együtt egy új struktúrába olvasztják be. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy az Apáczai honlapján egyetlen idei pályázati kiírás sem található. Zilahi László, az OM határon túli ügyekkel foglalkozó osztályának vezetője nem kívánta kommentálni az Apáczaira vonatkozó értesüléseket. – Folyamatban van egy tervezet kidolgozása, amely az EU-csatlakozás után egy újfajta struktúrában fogná közre a magyarországi közalapítványokat, és az Apáczai helyzetét is újra elemeznék – nyilatkozta Kötő József, az RMDSZ oktatásügyi ügyvezető alelnöke. „Határozott ígéretet kaptunk, hogy az átszervezés folyamatában konzultálni fognak velünk” – nyilatkozta Kötő József. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány budapesti irodavezetője megdöbbenéssel fogadta a hírt. „A határon túli magyarságra nézve kifejezetten hátrányos lenne, ha a jövőben egy szászrégeni pályázónak a pécsi és szolnoki pályázatokkal kell versenyre kelnie” – fogalmazott. Csete Örs elmondta, a magyarországi közalapítványok közül az Apáczai az egyetlen, amely megszerezte a döntés-előkészítés és -végrehajtás vonatkozásában az ISO 9001:2001, Brüsszelben kiállított tanúsítványt. Az Apáczai Közalapítvány máj. 6-án ünnepli fennállásának ötödik évfordulóját. Ez idő alatt mintegy négymilliárd forint támogatást juttatott a határon túlra, több mint felét Romániába. /Lukács János: Megszűnik az Apáczai-alapítvány? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a júniusi helyhatósági választásokon azokat a politikai erőket támogatja, amelyek a magyar önrendelkezés ügye mellett állnak – olvasható abban a nyilatkozatban, amelyet Tőkés László püspök írt alá. Mélységesen elítélik "az RMDSZ autonómia-ellenes politikáját, az utódkommunista többségi hatalommal való elvtelen megalkuvását és a romániai magyar nemzeti közösségnek az elárulását". Megdöbbenéssel tapasztalták, "hogy az RMDSZ-pártnomenklatúra a demokrácia elemi szabályait felrúgva miként vette ki részét a Magyar Polgári Szövetség törvényen kívül helyezéséből." Elítélik "az RMDSZ félrevezető sikerpropagandáját, a modellértékűnek hazudott román kisebbségpolitikát igazoló képmutatását, valamint a rendszerváltozás 1989-es hagyományaitól végletesen eltávolodott politikai opportunizmusát". Az egyházkerület támogatja a magyar civil szervezeteknek az RMDSZ pénzügyi átvilágítására irányuló kezdeményezését, és fontosnak tartja, hogy a Román Korrupcióellenes Bizottság az RMDSZ-re is terjessze ki vizsgálódásait. Felhívja a magyar kormányt, illetve a kormánypártokat arra, hogy ne részesítsék egyoldalú és kizárólagos támogatásban a hivatalos RMDSZ-t. /Tőkés a korrupcióellenes bizottság figyelmébe ajánlja az RMDSZ-t. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Nemcsak politikai, hanem morális kudarcot is vallott a Magyar Polgári Szövetség azáltal, hogy a szövetség sikertelen bejegyeztetési kísérlete után más kisebbségi szervezetek, így a Német Demokrata Fórum listáin kívánták jelöltjeiket indítani – nyilatkozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke máj. 15-én Kolozsváron. Szerinte az MPSZ tagjai már akkor kétes erkölcsi magatartásról tettek tanúbizonyságot, amikor a választásokon való indulásukhoz szükséges aláírások összegyűjtésekor különböző módszerekkel megpróbálták félrevezetni az embereket. Markó szerint az MPSZ tagjai nem politikai alternatívát akarnak kínálni, sokkal inkább különböző pozíciókhoz akarnak jutni. Tőkés László püspök kijelentésére ("Nem tartok annyira Funartól és Vadimtól, mint az európai színekben tetszelgő, jogfosztó hatalomtól") reagálva Markó megdöbbenésének adott hangot. Véleménye szerint egy hasonló nyilatkozat, komolytalansága mellett, a románok és magyarok közötti feszültségek szítását eredményezi. /Morális kudarcot vallott a Magyar Polgári Szövetség. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./

Elvi és erkölcsi kérdések szabják meg a Fidesz erdélyi kapcsolatépítését, hangsúlyozta Orbán Viktor, a Fidesz–MPSZ elnöke a vele készült interjúban. Erkölcsi züllésnek találta, hogy magyar segédlettel akadályozták meg az MPSZ választási részvételét. Orbán Viktor 1989 óta követi az Erdélyben zajló magyar politikai, közéleti eseményeket, és nem emlékszik olyan magyar rendezvényre, amelyen részt vett és ne lett volna vita valamilyen kérdésről. Azt nézik, ki az, aki a magyarság, a székelyföldi magyarság előtt álló történelmi lehetőséget támogatja, és ki az, aki nem. Aki az autonómiát támogatja, és tesz is érte, „közel áll a szívünkhöz.” Az MPSZ választási versenyből való kizárása elsősorban erkölcsi kérdés. Orbán Viktor megbízást kapott az Európai Néppárttól, hogy alakítson megfigyelő bizottságot, amely nyomon követi az itteni választások előzményeit és a választások lefolyását. Rendezetlen kérdések bőségesen vannak. Elegendő a Benes-dekrétumokra, a székelyföldi autonómiára vagy a délvidéki magyarok vízumkérdésére gondolni. „Érdekünk, hogy Románia is csatlakozzék az EU-hoz, ehhez azonban bizonyos feltételeknek eleget kell tennie.” – A Gozsdu-udvar vitáját akkor lehet megnyitni, ha megnyitják az összes többi vagyoni kérdés vitáját is. Meg kell nézni mi a magyar érdek, mi a román érdek, ki mivel tartozik, ki vett el többet. /Gazda Árpád: EU-s jeggyel a magyar autonómiáért. = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./

84 évvel ezelőtt írták alá a Párizs melletti Trianon-palotában azt a békediktátumot, amely Európa összes nemzetei közül a magyart sújtotta leginkább. A Trianon előtt önálló államként nem is létező Magyarország területének 71,4 százalékát, lakosságának 63,5 százalékát csatolták el. Vannak ugyan teoretikusok, ,,magyarszakértők”, akik a magyarság trianoni traumáját úgy vélik megoldani, hogy végre megszületett a magyar nemzetállam. Méghozzá olyan szerencsés módon, hogy etnikailag egységesebbé vált, mint az új szomszédai. Az első és második bécsi döntés, Kárpátalja magyar visszafoglalása némileg korrigálta a Trianonban elképesztő cinizmussal megszegett etnikai határokat. Ezeket a Magyarországot a háború után tovább csonkoló párizsi békediktátum semmisnek tekintette. Viszont a milliókat földönfutóvá tevő és ezreket elpusztító Benes-dekrétumok ma is érvényesek. Trianonnak és a párizsi békediktátumnak a magyarság számára soha el nem fogadható traumáját csak az érintett térségek uniós csatlakozása oldhatja fel, írta Sylvester Lajos. Szerinte a kettős állampolgárság elnyerésére azért is szükség van, hogy „itthon, Erdélyben, Vajdaságban, Felvidéken is otthon, nemzeti biztonságban, az együvé tartozás tudatával élhessünk”. Emellett a területi vagy kulturális autonómia kiküzdése, a régiófejlesztések testhez szabása, a ,,merjünk magyarok maradni” mentheti meg lelkeinket, tette hozzá. /Sylvester Lajos: Merjünk magyarok maradni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

A Mezőség: Kövesdi Kiss Ferenc szíve közepének a közepe. A tudós és népnevelő, Kövesdi Kiss Ferenc megírta a mezőségi szórványmagyarság krónikáját. Több mint félszázadon át járta az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, leltározta a szórványgondokat. Nagy munkájából 1995-ben Budapesten és aztán Marosvásárhelyen megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. Kövesdi Kiss Ferencet nem is oly régen magas magyar állami kitüntetésben részesítették 1997-ben adták ki Riadóra szól a harang! Alcíme: A Mezőség településeinek helyzetképe 1891-1991. Kévébe kötötte évtizedek bandukolásával Kövesdi Kiss Ferenc. Kiadta a "Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület". Mindössze 50 példányban készült. A 265 oldalas kötetben betűrendi sorrendben követik egymást a leírások: Aranyosmóric, Báld, Bánd, Bergenye, Berkenyes, Bodon, Bodrog, Borzás, Botháza, Búza, Cege, Cegőtelke, Detrehem, Fekete, Feketelak, Fele, Fráta, Fűzkút, Galac, Galambod, Gerebenes, Göcz, Gyeke, (Mező)Harcó, Kara, Katona, Kályán, Kályán-Kis (Kiskályán), Kályánváma. Az átlagolvasó egy részükről nem is hallott soha! Ki kellene adni Kövesdi Kiss Ferenc teljes gyűjtését. /Bölöni Domokos: A mezőségi szórványmagyarság krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

A felvidékiek magyarság jogfosztását a Benes-dekrétum mondta ki. 1947 tavaszán 76.000 tehetős, vagyonnal rendelkező felvidéki magyart kényszerítettek arra, hogy átköltözzenek Magyarországra, s helyükbe 60.000 szegényebb sorsú magyarországi szlovákot telepítettek. Ugyanekkor közel 44.000 szlovákiai magyart a Szudéta vidékről kitelepített németek által elhagyott csehországi falvakba internáltak. A felvidéki magyarságot megtizedelő kitelepítés emlékművét Nagymácsédon létesítették. Az erdélyiek egyek a felvidékiekkel a múlt tragikus eseményeit felelevenítő keserűségben. A népdalkincset viszont átmentették a túlsó partra, a Hargita lábánál, vagy a dalban sokat emlegetett Csitári hegyek alatt, a Zobor és a Gimes alján, ahol Kodály Zoltán megkezdte népzenei gyűjtőútját. Kodály írta: "A magyarság csak úgy maradhat fönn, ha minden egyes magyar lélekben határőr, s ha egymással megbonthatatlan kapcsolatot tart fenn, tudja egymást; a legészakibb őr megérzi a legdélibb minden mozdulatát". Ez a célja a Lármafa-találkozóknak is, amelyet idén ötödszörre rendezett meg a Magyarok Székelyföldi Társasága, a Cserhalom Művelődési Egyesület a Szlovákiai Magyarok Közművelődési Szövetségével, a Csemadokkal közösen. Erdély 42 helységéből 102 "zarándok" indult útnak a Felvidék legnevezetesebb településeire. Olyan erdélyi falvak és városok lakóit hívták, akiknek templomának falán megtalálható a Szent László-legendát ábrázoló freskó. A felvidéki magyarok száma Trianon óta fokozatosan csökken. Míg 1910-ben a mai Szlovákia területén az 1,7 millió fős szlovákság mellett közel 900.000 magyar élt, az ezredfordulón a többségi nemzet tagjainak száma a több mint két és félszeresére nőtt (4,6 millió), a magyaroké pedig 520.000-re esett vissza. /Bodolai Gyöngyi: Cegőtelkétől a Csitári hegyekig. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

Megdöbbenéssel vettek tudomást a csíkcsicsói római katolikus hívek arról, hogy papjukat Bereczi Istvánt, 28 év szolgálat után elhelyezik a községből. A hívek aláírásgyűjtést szerveztek, levelet fogalmaztak és Gyulafehérvárra, Jakubinyi György érsekhez küldik képviselőiket. „A plébánosok és lelkészek esetében a szolgálati idő öttől tizenöt évig terjedjen. Legalább öt évet nehéz szórványhelyen is működjön mindenki. Tizenötéves szolgálat után az illető hely plébánosa nyilvánítsa ki szándékát a főpásztornak, hogy más egyházközség vezetését is vállalná." – ezt írja elő a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Zsinat által megfogalmazott rendelkezés, amelyet dr. Jakubinyi György érsek törvény erőre emelt. A zsinati rendelkezések értelmében augusztus első napjától több székelyföldi településen új lelkipásztorok kezdik meg tevékenységüket. Vannak, akik nyugdíjba vonulnak, másokat áthelyeznek és többen vannak, akik most kezdik meg papi tevékenységüket. Tamás József, Csíkszeredában székelő segédpüspök elmondta, hogy Madéfalván, Csicsóban, Balánbányán, Gyimesbükkben új lelkipásztorokat neveztek ki, Csíkszentmártonban, Újtusnádon pedig nyugalomba vonulnak a jelenleg még szolgálatot teljesítő lelkipásztorok. A csicsói plébános kiváló lelkipásztor és a főpásztor úgy méltányolja, hogy egy nagy egyházközség élére helyezte át, Gelencére, ahol segédlelkész munkatársa is lesz. /Daczó Dénes: Zsinati rendelkezés értelmében történnek az áthelyezések. Papjukat akarják a csicsóiak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./

A hivatalos megnyitó előtt, júl. 30-án nemzetpolitikai konferenciával vette kezdetét a harmadik Partiumi Magyar Napok rendezvénysorozat Szatmárnémetiben. A konferenciát Schönberger Jenő római katolikus megyés püspök köszöntötte, majd Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör elnöke tartott előadást Magyarság és Európa címmel. Szőcs Péter történész az újkori Szatmárnémetit mutatta be, Kereskényi Sándor szenátor Eurókonformizmus és kultúrpolitikák címmel tartott előadást. Pete István szenátor az európai integráció és a vidékfejlesztés problémáiról beszélt, Kereskényi Gábor a helyi önkormányzatok lehetőségeiről, Bura Lászó, nyugalmazott egyetemi tanár az oktatáspolitika változásairól, Varga Attila parlamenti képviselő pedig az európai integráció alkotmányjogi vonatkozásairól. Szakály Sándor történész a Kárpát–medencei magyarság európai integrációjának ellentmondásait fejtette ki. Az integráció egyik legnagyobb problémájának nevezte, hogy az elválasztja egymástól az Európai Unión belül és azon kívül levő magyarokat. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke az unión belüli kisebbségpolitika távlatairól tartott előadást. Véleménye szerint az integráció elősegíti az RMDSZ céljait, azt, hogy önazonosságát megtartva, a magyarság szülőföldjén boldoguljon. Hangsúlyozta: nincs ellentmondás az integrációs cél és az autonómia elérése között. Szabó Vilmos államtitkára kiemelte Magyarország és a szomszédos országok, valamint a határon túli, kisebbségi magyarság és a többségi nemzetek jó viszonyának jelentőségét. Kérdésre válaszolva Markó Béla szövetségi elnök leszögezte: nem lehetséges, hogy az RMDSZ és az MPSZ jelöltjei közös listán induljanak a parlamenti választásokon, ugyanakkor kijelentette, az RMDSZ egy nyitott előválasztási folyamat révén választja ki szenátor–, illetve képviselőjelöltjeit, amelyben részt vehetnek és megméretkezhetnek az MPSZ tagjai is. Reagálva arra az elképzelésre, miszerint az MPSZ jelöltjei a Népi Kezdeményezés listáin indulnának a választásokon, megdöbbenésének adott hangot, hogy a radikális magyar politikusok egy román párt színeiben kívánnak mandátumot szerezni. /Túrós Lóránd: Magyar érdek az uniós csatlakozás. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 31./

Az ötvenéves Jakabházi Sándor grafikusművész Temesváron színes grafikáit mutatta be tárlatán. A valóság figuratív megjelenítésével szakító absztrakt művészet ma már nem okoz olyan megdöbbenést, mint a 20. század elején, hangzott el a bemutatón. /(Szekernyés): A színes grafikák művésze. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 14./

Szept. 18-án Iliescu államfő a Románia tér és az ott elhelyezett Eminescu-szobor felavatásán vett részt Montrealban, ahol több tízen tiltakoztak Iliescu látogatása ellen, lehurrogva és kifütyölve őt. Egy román származású emigráns kartontekerccsel verte fejbe Románia elnökét. Az elkövetőt a román és kanadai biztonsági erők azonnal elfogták. Utólag az államfő visszatért és a támadás okáról kérdezte a tiltakozót. Az emigráns felrótta Iliescunak, hogy miatta kényszerült elhagyni Romániát, a bányászhadjáratok után, ugyanakkor állatnak nevezte az ország vezetőjét, aki a maga során így válaszolt: épp az vagy, amit mondasz! /Megdobták és kifütyülték Iliescut Montrealban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./ Az államelnöki hivatal szerint a montreali Románia tér felavatását megzavarta "egy agresszív tüntető csoport", de Ion Iliescu "állítólagos fizikai bántalmazása csak azok képzeletében történt meg, akik valószínűleg azt kívánták, hogy az incidensnek súlyosabb következményei legyenek". Az elnöki szept. 20-i közleménye szerint Iliescu elnök "mélységes megdöbbenésének" ad hangot médiában hivatalos kanadai látogatásának bizonyos mozzanatával kapcsolatban megjelent beszámolókat illetően. " /Nem bántalmazták Iliescu elnököt. Cáfol az államelnöki hivatal. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

Az RMDSZ ügyvezető elnöksége közleményében megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ indulni kíván a választásokon. Meg akarják akadályozni, hogy az RMDSZ bejusson a parlamentbe, miközben jól tudják, hogy az általuk bejegyzett szervezet még a közelébe sem kerülhet a bejutási küszöbnek. Az RMDSZ ismételten felajánlja a Magyar Polgári Szövetségnek: támogassa az RMDSZ listáit. /Közlemény. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség örömmel állapította meg, hogy az erdélyi Magyar Polgári Szövetségnek az antidemokratikus és diszkriminatív előírások ellenére sikerült összegyűjtenie a parlamenti választásokon való induláshoz szükséges több mint 25 ezer aláírást. Németh Zsolt, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség külügyi kabinetjének vezetője reméli, hogy nem ismétlődik meg a tavaszi adminisztratív eljárás, amely mondvacsinált ürügyekre hivatkozva megakadályozta a szervezet indulását az önkormányzati választásokon. Akkor ez felháborodást váltott ki európai fórumokon: az Európa Tanács Velencei Bizottsága vizsgálta a román választási törvényt, az Európai Néppárt bizottságot állított fel a választások tisztaságának vizsgálatára, az EU országjelentése pedig elítélte a román párttörvényt. A Fidesz megdöbbenéssel értesült és politikai megfélemlítésnek tekinti, hogy a bukaresti Központi Választási Iroda átadta az aláíró íveket az ügyészségnek. Még inkább érthetetlen, hogy a jelek szerint az ívek másoknak – konkrétan az RMDSZ-nek – is birtokába kerültek. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség reméli, hogy a romániai magyarság két, jelentős támogatottságot élvező politikai ereje képes lesz megállapodást kötni. /Ismétlődő zaklatás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 26./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) megdöbbenéssel és sajnálattal vette tudomásul a Magyar Hírlap magyarországi országos politikai napilap megszüntetését. A MÚRE szerint az újságírók tulajdonosi, vagy résztulajdonosi érdekérvényesítése teremtheti meg a független, kiegyensúlyozott és hiteles információszolgáltató sajtó lehetőségét, úgy ahogy az az erdélyi magyar sajtóban a megyei napilapok többsége és egyes hetilapok (pl. a kolozsvári Szabadság, a marosvásárhelyi Népújság, a sepsiszentgyörgyi Háromszék, a csíkszeredai Hargita Népe, a Brassói Lapok) esetében történik. /Állásfoglalás a sajtószabadság mellett. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./