Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. április 2.
Áprily-est a Vártemplomban
Együttlétek emlékkönyve
A 102. Áprily-estnek, illetve a nagyenyedi rendezvénysorozat első évtizedét megörökítő emlékkönyv marosvásárhelyi bemutatójának adott otthont hétfő délután a Vártemplom gótikus terme. Ötvös József lelkipásztor a Példabeszédek könyvéből idézve – "A vidám szív a legjobb orvosság" (Pld. 17, 22) –, illetve a jellegzetes Áprily-fohásszal – "Imádkozom, legyek vidám" – teremtett örömteli hangulatot az enyedi vendégekkel eltöltött másfél órához. A lelkész arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy a vidámság az Ószövetségben többször is előforduló fogalom, míg az Újszövetségben csak egyszer utalnak rá, majd arra emlékeztette a híveket, hogy a 90-es években Romániába látogató hollandoknak feltűnt az erdélyi keresztények szomorúsága, amely az úrvacsoravételi szertartásnál is érzékelhető. Ennek nem kellene így lennie, hiszen az evangélium szó valójában örömhírt jelent – hangsúlyozta Ötvös József, majd párhuzamot vont Marosvásárhely és Nagyenyed között: Enyednek is van vártemploma, akárcsak a mi városunknak, és a templom és a kollégium mindkét város múltját meghatározta
Az elkövetkezőkben Kerekes Hajnal, a Fehér megyei RMDSZ ügyvezető elnöke az emlékkönyvig vezető út kezdeteire tekintett vissza, az enyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház történetét idézte fel, amelynek 2002-es avatóünnepségén Kilyén Ilka is fellépett.
– Vidámak voltunk, igazán vidámak – emlékezett a színművésznő a tizenkét évvel ezelőtti eseményre, majd Csávossy György Ima és Áprily Egy pohár bor című versével tette ünnepibbé az együttlétet.
A nagyenyedi magyar közösséget maga köré gyűjtő Áprily-estek megálmodója, Józsa Miklós nyugalmazott tanár szintén a rendezvénysorozat ötletének megszületéséig pergette vissza az időt. A nagyenyedi világba "belegyökerezett" költő nevét viselő találkozók megvalósításához minden előzetes terv nélkül láttak hozzá, és 2003. február 7-én sor is került az első rendezvényre, melyen Király László Bánffy Miklósról tartott előadást. Ennek kapcsán Józsa Miklós azt is elárulta, hogy a legutóbbi egyeztetések alapján ez év decemberében Nagy Miklós Kund értekezik majd Bánffyról.
– Nem mindig heti rendszerességgel, de következetesen, és a tökéletes harmónia jegyében zajlottak az Áprily-estek, és az emberek lassan megszokták, igényelték ezeket a rendezvényeket – tette hozzá az enyedi vendég, majd fel is sorolt jó párat a jeles alkalmakból – előadásokból, könyvbemutatókból, tárlatnyitókból –, melyek során a találkozók családi hangulatú összejövetelekké nőtték ki magukat.
A továbbiakban Bakó Botond, az emlékkönyv értelmi szerzője ismertette a kötetet, amelyet eredetileg albumként képzelt el, és Kerekes Hajnal biztatására tágított több témát körbejáró, kordokumentum értékű művé. A hét fejezetből felépülő könyv első része az Áprily-esteken elhangzott előadásokhoz kapcsolódik, a továbbiakban a rendezvények médiában való tükrözése jut kifejezésre, majd Áprily nevéhez kötődő írásokat – többek között az Áprily-emléktúráról szóló beszámolót –, illetve magvas mondásokat talál benne az olvasó, ugyanakkor pedig az otthoni helyszínek is felvillannak, és a találkozók törzsközönsége is előtérbe kerül.
– Ezek az emberek aktív részesei voltak az Áprily- esteknek, nemcsak a hozzászólásaikkal, de a találkozásaikkal, összeölelkezéseikkel, azzal, ahogy jöttek a sok magyar nevű utcából – hangsúlyozta az emlékkönyv szerkesztője, majd Herta Müller szavaival zárta ismertetőjét:
– Amit elhoztunk a szülőföldünkről, az az arcunkra íródik. Ennek a közönségnek az arcán is tükröződik a 10 év, és nem túlzás azt mondani, hogy hasonlítanak egymásra. Úgy, mint azok a diákok, akik 10-12 évet a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban vagy a Bolyai líceumban töltöttek el.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
Együttlétek emlékkönyve
A 102. Áprily-estnek, illetve a nagyenyedi rendezvénysorozat első évtizedét megörökítő emlékkönyv marosvásárhelyi bemutatójának adott otthont hétfő délután a Vártemplom gótikus terme. Ötvös József lelkipásztor a Példabeszédek könyvéből idézve – "A vidám szív a legjobb orvosság" (Pld. 17, 22) –, illetve a jellegzetes Áprily-fohásszal – "Imádkozom, legyek vidám" – teremtett örömteli hangulatot az enyedi vendégekkel eltöltött másfél órához. A lelkész arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy a vidámság az Ószövetségben többször is előforduló fogalom, míg az Újszövetségben csak egyszer utalnak rá, majd arra emlékeztette a híveket, hogy a 90-es években Romániába látogató hollandoknak feltűnt az erdélyi keresztények szomorúsága, amely az úrvacsoravételi szertartásnál is érzékelhető. Ennek nem kellene így lennie, hiszen az evangélium szó valójában örömhírt jelent – hangsúlyozta Ötvös József, majd párhuzamot vont Marosvásárhely és Nagyenyed között: Enyednek is van vártemploma, akárcsak a mi városunknak, és a templom és a kollégium mindkét város múltját meghatározta
Az elkövetkezőkben Kerekes Hajnal, a Fehér megyei RMDSZ ügyvezető elnöke az emlékkönyvig vezető út kezdeteire tekintett vissza, az enyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház történetét idézte fel, amelynek 2002-es avatóünnepségén Kilyén Ilka is fellépett.
– Vidámak voltunk, igazán vidámak – emlékezett a színművésznő a tizenkét évvel ezelőtti eseményre, majd Csávossy György Ima és Áprily Egy pohár bor című versével tette ünnepibbé az együttlétet.
A nagyenyedi magyar közösséget maga köré gyűjtő Áprily-estek megálmodója, Józsa Miklós nyugalmazott tanár szintén a rendezvénysorozat ötletének megszületéséig pergette vissza az időt. A nagyenyedi világba "belegyökerezett" költő nevét viselő találkozók megvalósításához minden előzetes terv nélkül láttak hozzá, és 2003. február 7-én sor is került az első rendezvényre, melyen Király László Bánffy Miklósról tartott előadást. Ennek kapcsán Józsa Miklós azt is elárulta, hogy a legutóbbi egyeztetések alapján ez év decemberében Nagy Miklós Kund értekezik majd Bánffyról.
– Nem mindig heti rendszerességgel, de következetesen, és a tökéletes harmónia jegyében zajlottak az Áprily-estek, és az emberek lassan megszokták, igényelték ezeket a rendezvényeket – tette hozzá az enyedi vendég, majd fel is sorolt jó párat a jeles alkalmakból – előadásokból, könyvbemutatókból, tárlatnyitókból –, melyek során a találkozók családi hangulatú összejövetelekké nőtték ki magukat.
A továbbiakban Bakó Botond, az emlékkönyv értelmi szerzője ismertette a kötetet, amelyet eredetileg albumként képzelt el, és Kerekes Hajnal biztatására tágított több témát körbejáró, kordokumentum értékű művé. A hét fejezetből felépülő könyv első része az Áprily-esteken elhangzott előadásokhoz kapcsolódik, a továbbiakban a rendezvények médiában való tükrözése jut kifejezésre, majd Áprily nevéhez kötődő írásokat – többek között az Áprily-emléktúráról szóló beszámolót –, illetve magvas mondásokat talál benne az olvasó, ugyanakkor pedig az otthoni helyszínek is felvillannak, és a találkozók törzsközönsége is előtérbe kerül.
– Ezek az emberek aktív részesei voltak az Áprily- esteknek, nemcsak a hozzászólásaikkal, de a találkozásaikkal, összeölelkezéseikkel, azzal, ahogy jöttek a sok magyar nevű utcából – hangsúlyozta az emlékkönyv szerkesztője, majd Herta Müller szavaival zárta ismertetőjét:
– Amit elhoztunk a szülőföldünkről, az az arcunkra íródik. Ennek a közönségnek az arcán is tükröződik a 10 év, és nem túlzás azt mondani, hogy hasonlítanak egymásra. Úgy, mint azok a diákok, akik 10-12 évet a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban vagy a Bolyai líceumban töltöttek el.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
2014. április 15.
Körtefa és diákszínpad Magyarlapádon
Szórványszínjátszó diáktalálkozó Magyarlapádon
Több évszázadra visszanyúló Fehér megyei hagyományt élesztgetnek a magyarlapádiak: már az 1600-as évekről felmaradt feljegyzések is emlegetik a színjátszást.
Aztán az 1990-es évek legvégén játékos kedvű tanulócsoportok vették birtokba a nagyenyedi kollégium színpadát, megteremtve egy évtizedes virágzó szokás alapjait. A mozgalom szorosan kötődött Demény Piroska nevéhez és személyiségéhez, így amikor a magyartanárnő Kolozsvárra költözött, a hagyomány magszakadt. Ezt a fonalat vették most fel a magyarlapádiak: hétvégén az iskolában nyolc diákcsoport mutatta be bolondos-komoly előadását. Azt remélik, a folytatás sem marad el. És hogy jön ide a körtefa?
Hét helységből nyolc általános iskolás csoport gyűlt össze Magyarlapádon, a diákszínjátszás mozgalmának újraindítása alkalmával. A helybelieken kívül Bethlenszentmiklósról Gyulafehérvárról, Magyarpéterfalváról, Nagyenyedről, Székelykocsárdról, Torockószentgyörgyről jöttek színjátszó diákok. Előadásán kívül Zorkóczy Zenóbia színművésznő ajándékot is hozott: egy körtefát.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)
Szórványszínjátszó diáktalálkozó Magyarlapádon
Több évszázadra visszanyúló Fehér megyei hagyományt élesztgetnek a magyarlapádiak: már az 1600-as évekről felmaradt feljegyzések is emlegetik a színjátszást.
Aztán az 1990-es évek legvégén játékos kedvű tanulócsoportok vették birtokba a nagyenyedi kollégium színpadát, megteremtve egy évtizedes virágzó szokás alapjait. A mozgalom szorosan kötődött Demény Piroska nevéhez és személyiségéhez, így amikor a magyartanárnő Kolozsvárra költözött, a hagyomány magszakadt. Ezt a fonalat vették most fel a magyarlapádiak: hétvégén az iskolában nyolc diákcsoport mutatta be bolondos-komoly előadását. Azt remélik, a folytatás sem marad el. És hogy jön ide a körtefa?
Hét helységből nyolc általános iskolás csoport gyűlt össze Magyarlapádon, a diákszínjátszás mozgalmának újraindítása alkalmával. A helybelieken kívül Bethlenszentmiklósról Gyulafehérvárról, Magyarpéterfalváról, Nagyenyedről, Székelykocsárdról, Torockószentgyörgyről jöttek színjátszó diákok. Előadásán kívül Zorkóczy Zenóbia színművésznő ajándékot is hozott: egy körtefát.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)
2014. május 31.
Szigetek, szórványok, zárványok
Szórványról – másként. Ez az alaphangja a Korunk újabb szórványszámának. (Az 1989 után megújult folyóirat 1991 novemberében hívta fel először nagyobb nyomatékkal szórványgondjainkra a figyelmet.) Mi indokolja a roppant bonyolult témakör újszerű megközelítését? Bodó Barna politológus és egyetemi oktató a 2011-es romániai népszámlálás riasztó adataiból indul ki: miközben a tömbben élő magyarság demográfiai mutatói javulnak vagy stagnálnak, a szórványnak minősülő megyékben a magyarok lélek- és arányszáma drasztikusan csökken. Ezekről a kérdésekről nemcsak beszélni kell. "Nemzetstratégiai lépésekre van szükség – érvel a tanulmány szerzője –, a szándéktól el kellene jutni olyan közpolitikai programok megfogalmazásáig, amelyek mögött egyrészt világosan azonosítható a (kisebbségi-nemzeti) közösségi szerepvállalás, másrészt a megvalósulás feltételei is biztosítottak."
Nem siratni kell a szórványt – ez csendül ki az elméleti-módszertani jellegű tanulmányokból (Bodó Barna, Vetési László, Péntek János, Csete Örs) és a helyszínfelmérő helyzetképekből, Bakó Botond, Balázs-Bécsi Gyöngyi, Balázs-Bécsi Attila, Ambrus Attila, Szilágyi Aladár, Dáné Tibor Kálmán, B. Kovács András, László Erdei Edit, Oláh-Gál Elvira írásaiból egyaránt –, hanem stratégiateremtéssel és gyakorlati építőmunkával gátat vetni a szigetek szórványosodásának, a szórványok elzárványosodásának. Maga az újabb szakirodalom is immár az összmagyar szórványprogram kidolgozásának folyamatáról tanúskodik, felelősségteljes építőmunkára ösztönöz. Ezért is kerülhetett a Korunk júniusi számának fókuszpontjába a határokon átívelő szórványmentés.
A Százéves éjszaka képeire (Iancu Laura versei), Az elmúlás megragadására (Széman Emese Rózsa) és A Kárpát- medence magyar fiataljaira (Péter Árpád) egyaránt figyel a szerkesztőség.
Cseke Péter. Népújság (Marosvásárhely)
Szórványról – másként. Ez az alaphangja a Korunk újabb szórványszámának. (Az 1989 után megújult folyóirat 1991 novemberében hívta fel először nagyobb nyomatékkal szórványgondjainkra a figyelmet.) Mi indokolja a roppant bonyolult témakör újszerű megközelítését? Bodó Barna politológus és egyetemi oktató a 2011-es romániai népszámlálás riasztó adataiból indul ki: miközben a tömbben élő magyarság demográfiai mutatói javulnak vagy stagnálnak, a szórványnak minősülő megyékben a magyarok lélek- és arányszáma drasztikusan csökken. Ezekről a kérdésekről nemcsak beszélni kell. "Nemzetstratégiai lépésekre van szükség – érvel a tanulmány szerzője –, a szándéktól el kellene jutni olyan közpolitikai programok megfogalmazásáig, amelyek mögött egyrészt világosan azonosítható a (kisebbségi-nemzeti) közösségi szerepvállalás, másrészt a megvalósulás feltételei is biztosítottak."
Nem siratni kell a szórványt – ez csendül ki az elméleti-módszertani jellegű tanulmányokból (Bodó Barna, Vetési László, Péntek János, Csete Örs) és a helyszínfelmérő helyzetképekből, Bakó Botond, Balázs-Bécsi Gyöngyi, Balázs-Bécsi Attila, Ambrus Attila, Szilágyi Aladár, Dáné Tibor Kálmán, B. Kovács András, László Erdei Edit, Oláh-Gál Elvira írásaiból egyaránt –, hanem stratégiateremtéssel és gyakorlati építőmunkával gátat vetni a szigetek szórványosodásának, a szórványok elzárványosodásának. Maga az újabb szakirodalom is immár az összmagyar szórványprogram kidolgozásának folyamatáról tanúskodik, felelősségteljes építőmunkára ösztönöz. Ezért is kerülhetett a Korunk júniusi számának fókuszpontjába a határokon átívelő szórványmentés.
A Százéves éjszaka képeire (Iancu Laura versei), Az elmúlás megragadására (Széman Emese Rózsa) és A Kárpát- medence magyar fiataljaira (Péter Árpád) egyaránt figyel a szerkesztőség.
Cseke Péter. Népújság (Marosvásárhely)
2014. június 3.
A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak
Ballagások Fehér megyében, Gyulafehérváron és Nagyenyeden
Az idei ballagásokon Fehér megyében a körülbelül 3000 végzős diákból 81 volt a magyarul tanuló végzősök száma. A folyamatos eső lehetetlenné tette a szabadtéri ünneplést a nagyszámú szülő, rokonság, vendégek barátok és más érdeklődők jelenlétében. Ezért pénteken a Gyulafehérvári Majláth Teológiai Líceum búcsúja a felújított, gyönyörű kápolnában történt, míg szombaton a Bethlen Kollégium a Református Vártemplomban búcsúztatta diákjait. A templomi környezet más minőségűvé emelte a végzős tanulók hagyományos ünnepét, amely nem nélkülözte a pompás felvonulásokat a szabadban és a megható, rendkívüli pillanatokat sem. Minden végzős tudja, hogy ezután az élet akadályait, elsőnek az érettségit, felelőséggel kell megélni.
Ballagás a gyulafehérvári vártereken át
A pénteki ünnepségre legtöbben a Székelyföldről utaztak a Gyulafehérvári Gróf Majláth Károly Gusztáv Teológiai Líceumba, hogy elbúcsúztassák a tizenhat végzős ifjút. Az iskolai ünnepségre a felújított kápolnában került sor, ahova a diákbarát és iskolaalapító Majláth püspök, és a tanulókat mindig támogató és megértő Márton Áron püspök ikonképei között vonultak be. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Jakubinyi György érsek és Lőrincz Helga megyei nemzetiségügyi tanfelügyelő. Gál László igazgató Márai Sándort idézte: „Az utakat sokáig nem érti meg az ember. (…) Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.” Vass Csaba ballagó tanuló szerint az osztálytársak jelentik az egyik legjobb dolgot, amit Gyulafehérvártól kapott. Korom Imre lelki vezető szintén találó gondolatokkal fűszerezett beszédet tartott, Dimén Erika osztályfőnök szerint ez a négy líceumi év sohasem múlik el, hanem örökösen bennünk marad. A szülőktől távol gondos édesanyaként törődött velük. Tanulásban kiemelkedő volt: Bustya Loránd (9,75), Bartalis Kádár Apor (9,62), Vass Csaba (9,45).
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)
Ballagások Fehér megyében, Gyulafehérváron és Nagyenyeden
Az idei ballagásokon Fehér megyében a körülbelül 3000 végzős diákból 81 volt a magyarul tanuló végzősök száma. A folyamatos eső lehetetlenné tette a szabadtéri ünneplést a nagyszámú szülő, rokonság, vendégek barátok és más érdeklődők jelenlétében. Ezért pénteken a Gyulafehérvári Majláth Teológiai Líceum búcsúja a felújított, gyönyörű kápolnában történt, míg szombaton a Bethlen Kollégium a Református Vártemplomban búcsúztatta diákjait. A templomi környezet más minőségűvé emelte a végzős tanulók hagyományos ünnepét, amely nem nélkülözte a pompás felvonulásokat a szabadban és a megható, rendkívüli pillanatokat sem. Minden végzős tudja, hogy ezután az élet akadályait, elsőnek az érettségit, felelőséggel kell megélni.
Ballagás a gyulafehérvári vártereken át
A pénteki ünnepségre legtöbben a Székelyföldről utaztak a Gyulafehérvári Gróf Majláth Károly Gusztáv Teológiai Líceumba, hogy elbúcsúztassák a tizenhat végzős ifjút. Az iskolai ünnepségre a felújított kápolnában került sor, ahova a diákbarát és iskolaalapító Majláth püspök, és a tanulókat mindig támogató és megértő Márton Áron püspök ikonképei között vonultak be. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Jakubinyi György érsek és Lőrincz Helga megyei nemzetiségügyi tanfelügyelő. Gál László igazgató Márai Sándort idézte: „Az utakat sokáig nem érti meg az ember. (…) Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.” Vass Csaba ballagó tanuló szerint az osztálytársak jelentik az egyik legjobb dolgot, amit Gyulafehérvártól kapott. Korom Imre lelki vezető szintén találó gondolatokkal fűszerezett beszédet tartott, Dimén Erika osztályfőnök szerint ez a négy líceumi év sohasem múlik el, hanem örökösen bennünk marad. A szülőktől távol gondos édesanyaként törődött velük. Tanulásban kiemelkedő volt: Bustya Loránd (9,75), Bartalis Kádár Apor (9,62), Vass Csaba (9,45).
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)
2014. július 1.
Nagyenyed: Korunk kerekasztal az Áprily-esteken
Szórványról másként a szórványban
A nagyenyedi dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban a Korunk júniusi, az erdélyi magyar szórványról szóló számát mutatták be.
A helyszín nem volt véletlen: a város és környékének szórványosodó jellege mellett, a tematikus szám négy írásának enyedi vonatkozásai is indokolták. A találkozót megtisztelte jelenlétével Cseke Péter, a lap júniusi számának szerkesztője, és Péntek János nyelvész, nyugalmazott egyetemi tanár, a lapszám egyik írója. A kerekasztal jelleget a félkörben elhelyezett székekkel is érzékeltették a Magyar Ház szervezői (Józsa Miklós, Kerekes Hajnal, Nagy Mária, László István), és újdonságnak számított a vidéki értelmiség bekapcsolása a rendezvénybe.
Bakó Botond, Szabadság (Kolozsvár)
Szórványról másként a szórványban
A nagyenyedi dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban a Korunk júniusi, az erdélyi magyar szórványról szóló számát mutatták be.
A helyszín nem volt véletlen: a város és környékének szórványosodó jellege mellett, a tematikus szám négy írásának enyedi vonatkozásai is indokolták. A találkozót megtisztelte jelenlétével Cseke Péter, a lap júniusi számának szerkesztője, és Péntek János nyelvész, nyugalmazott egyetemi tanár, a lapszám egyik írója. A kerekasztal jelleget a félkörben elhelyezett székekkel is érzékeltették a Magyar Ház szervezői (Józsa Miklós, Kerekes Hajnal, Nagy Mária, László István), és újdonságnak számított a vidéki értelmiség bekapcsolása a rendezvénybe.
Bakó Botond, Szabadság (Kolozsvár)
2014. július 4.
Önmagukat, önazonosságukat keresték a felenyedi magyarok
Sok munkát, szervezést igényelt a felenyedi magyar református közösség részéről az első hagyományőrző nap. Mindenek ellenére úgy érezték, megérte, és a kellemes napsütéses vasárnap is besegített, sok örömöt és sikert hozott, emelte öntudatukat. Lelkészük, Lőrincz Konrád a nyitó istentiszteleten is hangsúlyozta, hogy most nem egyházi ünnepről van szó, inkább arról, hogy önmagunkat, önazonosságunkat keressük, hogy van-e jövőnk e földön. Kesergünk apadásunkon, de ritkábban kérdezzük meg azt, hogy mi is a teendő, mit és mennyit kellene továbbadnunk utódainknak?
A 370 fős gyülekezet éppen az ilyen közös tevékenységekben érik meg, és kapja meg a válaszokat. Az ige szerint „tiszteld anyádat és apádat”. Ennél szebb gondolatot nem is lehetett volna találni, megválaszolva a kérdést is: kik vagyunk, és merrefelé tartunk? A mély és aktuális gondolatú istentisztelet után a teljes gyülekezet, a szereplők és számos vendég pompás magyar felvonuláson mutatkozott be a felenyedieknek. A Piros Pántlikás zenekar muzsikájának ütemére vonultak a torockói és szentgyörgyi, valamint a helyi felenyedi népi ruhába öltözött táncosok, zenészek, és szorosan követte őket a nagyszámú közönség.
BAKÓ BOTOND, Szabadság (Kolozsvár)
Sok munkát, szervezést igényelt a felenyedi magyar református közösség részéről az első hagyományőrző nap. Mindenek ellenére úgy érezték, megérte, és a kellemes napsütéses vasárnap is besegített, sok örömöt és sikert hozott, emelte öntudatukat. Lelkészük, Lőrincz Konrád a nyitó istentiszteleten is hangsúlyozta, hogy most nem egyházi ünnepről van szó, inkább arról, hogy önmagunkat, önazonosságunkat keressük, hogy van-e jövőnk e földön. Kesergünk apadásunkon, de ritkábban kérdezzük meg azt, hogy mi is a teendő, mit és mennyit kellene továbbadnunk utódainknak?
A 370 fős gyülekezet éppen az ilyen közös tevékenységekben érik meg, és kapja meg a válaszokat. Az ige szerint „tiszteld anyádat és apádat”. Ennél szebb gondolatot nem is lehetett volna találni, megválaszolva a kérdést is: kik vagyunk, és merrefelé tartunk? A mély és aktuális gondolatú istentisztelet után a teljes gyülekezet, a szereplők és számos vendég pompás magyar felvonuláson mutatkozott be a felenyedieknek. A Piros Pántlikás zenekar muzsikájának ütemére vonultak a torockói és szentgyörgyi, valamint a helyi felenyedi népi ruhába öltözött táncosok, zenészek, és szorosan követte őket a nagyszámú közönség.
BAKÓ BOTOND, Szabadság (Kolozsvár)
2014. július 25.
Magyarlapád: megtartó hagyomány a népzene és néptánc
Igazi együttlét és jó együttműködés emlékével, valamint sok-sok népi tánc csodálatos élményével távoztak a visszajáró és újdonsült vendégek Magyarlapádról, a 17. néptánc és népzene táborból. Az egy hét alatt azonosultak a falu életével, kicsit lapádiakká váltak, hiszen ez a népi kultúrát becsülő falu befogadta és elbűvölte őket. Itt mindenkinek volt valamilyen szerepe a tábori hét alatt: táncoktatásban, táncolásban, ellátásban, kézműves vagy játékos foglalkozásokon, a kiránduláson és bárhol, ahol tenni lehetett valami hasznosat.
Bakó Botond, .
Szabadság (Kolozsvár)
Igazi együttlét és jó együttműködés emlékével, valamint sok-sok népi tánc csodálatos élményével távoztak a visszajáró és újdonsült vendégek Magyarlapádról, a 17. néptánc és népzene táborból. Az egy hét alatt azonosultak a falu életével, kicsit lapádiakká váltak, hiszen ez a népi kultúrát becsülő falu befogadta és elbűvölte őket. Itt mindenkinek volt valamilyen szerepe a tábori hét alatt: táncoktatásban, táncolásban, ellátásban, kézműves vagy játékos foglalkozásokon, a kiránduláson és bárhol, ahol tenni lehetett valami hasznosat.
Bakó Botond, .
Szabadság (Kolozsvár)
2014. augusztus 15.
„A tánc összeköt bennünket”
IV. Nemzetközi Néptáncfesztivál Nagyenyeden
Negyedik alkalommal mutatkozott be a Nemzetközi Néptáncfesztivál Nagyenyeden.
Az együttesek közül a múlt években már többen szerepeltek a rendezvényen, mások most jöttek először. Ezúttal több belföldi és kevesebb külföldi együttes érkezett a Maros-parti kisváros ünnepi eseményére. Utóbbiak közül itt volt a görög filyroi Thessalonik, a montenegrói zaahumljei Niksic, a grúziai Ozurgeti, valamint a Róna együttes a vajdasági (Szerbia) Szabadkáról. Utolsó két nap megérkeztek a spanyolok is, és a városi felvonuláson, majd a gálán is részt vettek. Legalább tíz-tizenöt hazai együttes lépett fel a piactéri nagyszínpadon. Több mint négyszáz vendég érkezett, úgyhogy Marosújvártól kezdve Enyeden át Tövisig minden szálloda megtelt. A Fehér Megyei Tanács, az Enyedi Polgármesteri Hivatal, a Liviu Rebreanu Kulturális Központ és az Augustin Bena Gyulafehérvári Művelődési Ház jól megtervezte és megszervezte a programot.
BAKÓ BOTOND, Szabadság (Kolozsvár)
IV. Nemzetközi Néptáncfesztivál Nagyenyeden
Negyedik alkalommal mutatkozott be a Nemzetközi Néptáncfesztivál Nagyenyeden.
Az együttesek közül a múlt években már többen szerepeltek a rendezvényen, mások most jöttek először. Ezúttal több belföldi és kevesebb külföldi együttes érkezett a Maros-parti kisváros ünnepi eseményére. Utóbbiak közül itt volt a görög filyroi Thessalonik, a montenegrói zaahumljei Niksic, a grúziai Ozurgeti, valamint a Róna együttes a vajdasági (Szerbia) Szabadkáról. Utolsó két nap megérkeztek a spanyolok is, és a városi felvonuláson, majd a gálán is részt vettek. Legalább tíz-tizenöt hazai együttes lépett fel a piactéri nagyszínpadon. Több mint négyszáz vendég érkezett, úgyhogy Marosújvártól kezdve Enyeden át Tövisig minden szálloda megtelt. A Fehér Megyei Tanács, az Enyedi Polgármesteri Hivatal, a Liviu Rebreanu Kulturális Központ és az Augustin Bena Gyulafehérvári Művelődési Ház jól megtervezte és megszervezte a programot.
BAKÓ BOTOND, Szabadság (Kolozsvár)
2014. augusztus 23.
Szent István ünnepe Hariban, e kis mezőségperemi településen
Szent István államalapító királyunk ünnepét ezúttal a Forró községhez tartozó Hariban szervezték meg, ahol immár tizenkettedik alkalommal gyűltek össze az alakuló „szórvány-szigetek” és vidékek, valamint a helyi mélyszórvány magyar emberei. Augusztus 19-én rendkívüli Áprily-est keretében az enyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi házban Kováts Jenő szombathelyi mérnök, városi főépítész fotókiállítását nyitották meg. Az Erdélyért rajongó fotóművész főleg a dél-erdélyi szórvány elhagyatott, de most már nem annyira elhanyagolt templomait, kastélyokat, tájképeket mutatott be.
Az Áprily-esten Józsa Miklós úgy értékelte: Kováts Jenő munkásságával lényegében múltunkat kutatta, és az „eltűnt idők” egy részét fényképeken megörökítette. Negyven éve járt először Erdélyben, azóta pedig többször is. A jelenlegi kiállítása 38 képet tartalmaz, főleg Alsó-Fehér megyéből. Másnap – a magyar főváros látványos ünnepségeitől legalább hatszáz kilométer távolságra –, egy kis mezőségperemi településen, Hariban (1270-től jegyzik a helységet), a templomban és a templomkertben szerényen, de magasztos érzésekkel ünnepelt körülbelül kétszáz magyar a megye különböző részeiből. A kedvező időjárás is támogatta a jól sikerült ünnepet, amelyet a Nagyenyedi Közösségi Ház ismert csapata (elsősorban Kerekes Hajnal ügyvezető elnök, főszervező és moderátor, László István informatikus, technikai szervező, valamint fotográfusi szerepkörben Nagy Mária) szervezték a Hari Református Egyházközség vezetőjével, a házigaz, Szabadság (Kolozsvár)da Kürti Éva református lelkipásztorral.
Bakó Botond, Szabadság (Kolozsvár)
Szent István államalapító királyunk ünnepét ezúttal a Forró községhez tartozó Hariban szervezték meg, ahol immár tizenkettedik alkalommal gyűltek össze az alakuló „szórvány-szigetek” és vidékek, valamint a helyi mélyszórvány magyar emberei. Augusztus 19-én rendkívüli Áprily-est keretében az enyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi házban Kováts Jenő szombathelyi mérnök, városi főépítész fotókiállítását nyitották meg. Az Erdélyért rajongó fotóművész főleg a dél-erdélyi szórvány elhagyatott, de most már nem annyira elhanyagolt templomait, kastélyokat, tájképeket mutatott be.
Az Áprily-esten Józsa Miklós úgy értékelte: Kováts Jenő munkásságával lényegében múltunkat kutatta, és az „eltűnt idők” egy részét fényképeken megörökítette. Negyven éve járt először Erdélyben, azóta pedig többször is. A jelenlegi kiállítása 38 képet tartalmaz, főleg Alsó-Fehér megyéből. Másnap – a magyar főváros látványos ünnepségeitől legalább hatszáz kilométer távolságra –, egy kis mezőségperemi településen, Hariban (1270-től jegyzik a helységet), a templomban és a templomkertben szerényen, de magasztos érzésekkel ünnepelt körülbelül kétszáz magyar a megye különböző részeiből. A kedvező időjárás is támogatta a jól sikerült ünnepet, amelyet a Nagyenyedi Közösségi Ház ismert csapata (elsősorban Kerekes Hajnal ügyvezető elnök, főszervező és moderátor, László István informatikus, technikai szervező, valamint fotográfusi szerepkörben Nagy Mária) szervezték a Hari Református Egyházközség vezetőjével, a házigaz, Szabadság (Kolozsvár)da Kürti Éva református lelkipásztorral.
Bakó Botond, Szabadság (Kolozsvár)
2014. szeptember 5.
Nyárvégi falunapok Torockón és Magyarbecében
Nem bántuk meg, hogy a hétvégét két kedves, vendégfogadó faluban töltöttük, ahol a falunapozás már egy nagyon várt, hagyománnyá alakult esemény. Torockón a nyolcadik falunapot tartották augusztus végén, Magyarbecében pedig ugyanebben az időpontban került sor a hetedik alkalommal megrendezett felvonulásra, táncra és más mulatságokra. Mindkét eseményen nagy volt az érdeklődés, az embereknek örömet jelentett az együttlét és az összetartozás. A falunapok a rendezvényeikkel beépültek már a helyi lakosok tudatába. Várják az emberek az eseményt, és elvárják a szervezőktől a jó és színvonalas szórakozás megteremtését, hiszen róluk és nekik szólnak ezek a falunapok, amiben szívesen szerepet is vállalnak.
Reneszánszukat élik a népi táncok
Torockón a falunapoknak kialakult egy menetrendje, amihez a szervezők ragaszkodnak, de persze mindig akad csiszolni való. A Kriza János Művelődési Házban és közvetlenül mellette, az udvari óriássátorban jól megfér a kultúra és az eszem-iszom vigadalom. Akadnak még olyan résztvevők, akik csak egyik vagy másik programkínálatot veszik igénybe, de sokan megértették azt is, hogy kulturális rendezvények nélkül amolyan féllábú produkcióra sikerülnének a torockói falunapok. A falunapokat ezúttal is a polgármesteri hivatal szervezte. Szombat déltől Székely Réka torockói egyetemista töltötte be a moderátori szerepet. A testvértelepülések közül legtöbben bócsaiak és tápiógyörgyiek voltak, üdvözletét tolmácsolta Hollókő képviselője is. Szőcs Ferenc polgármester röviden szólt arról az örömhírről is, hogy a faluban befejeződtek a víz- és csatornahálózat kiépítésének a munkálatai. A kultúrházban fellépő együttesek mindegyike minőségi előadással szórakoztatta a vendégeket, a bócsaiak két-három ügyes, hozzáértő embere végig segédkezett a színpadi technika beállításában és a műsor-közbeni módosításokban. Közben a tápiógyörgyiek elkészítették a finom gulyást.
BAKÓ BOTOND,, Szabadság (Kolozsvár)
Nem bántuk meg, hogy a hétvégét két kedves, vendégfogadó faluban töltöttük, ahol a falunapozás már egy nagyon várt, hagyománnyá alakult esemény. Torockón a nyolcadik falunapot tartották augusztus végén, Magyarbecében pedig ugyanebben az időpontban került sor a hetedik alkalommal megrendezett felvonulásra, táncra és más mulatságokra. Mindkét eseményen nagy volt az érdeklődés, az embereknek örömet jelentett az együttlét és az összetartozás. A falunapok a rendezvényeikkel beépültek már a helyi lakosok tudatába. Várják az emberek az eseményt, és elvárják a szervezőktől a jó és színvonalas szórakozás megteremtését, hiszen róluk és nekik szólnak ezek a falunapok, amiben szívesen szerepet is vállalnak.
Reneszánszukat élik a népi táncok
Torockón a falunapoknak kialakult egy menetrendje, amihez a szervezők ragaszkodnak, de persze mindig akad csiszolni való. A Kriza János Művelődési Házban és közvetlenül mellette, az udvari óriássátorban jól megfér a kultúra és az eszem-iszom vigadalom. Akadnak még olyan résztvevők, akik csak egyik vagy másik programkínálatot veszik igénybe, de sokan megértették azt is, hogy kulturális rendezvények nélkül amolyan féllábú produkcióra sikerülnének a torockói falunapok. A falunapokat ezúttal is a polgármesteri hivatal szervezte. Szombat déltől Székely Réka torockói egyetemista töltötte be a moderátori szerepet. A testvértelepülések közül legtöbben bócsaiak és tápiógyörgyiek voltak, üdvözletét tolmácsolta Hollókő képviselője is. Szőcs Ferenc polgármester röviden szólt arról az örömhírről is, hogy a faluban befejeződtek a víz- és csatornahálózat kiépítésének a munkálatai. A kultúrházban fellépő együttesek mindegyike minőségi előadással szórakoztatta a vendégeket, a bócsaiak két-három ügyes, hozzáértő embere végig segédkezett a színpadi technika beállításában és a műsor-közbeni módosításokban. Közben a tápiógyörgyiek elkészítették a finom gulyást.
BAKÓ BOTOND,, Szabadság (Kolozsvár)
2014. szeptember 19.
Tanévkezdés Fehér megyében: mindennél fontosabb a tanulás és a jól végzett munka
A 2014–2015-ös tanévre vonatkozóan nem változott a helyzet a magyar nyelvű oktatás terén a Fehér megyei tanügyben: megmaradtak az elemi és az általános iskolák, valamint a két líceum, nem szűnt meg iskola, tagozat, sem osztály – ami manapság nagy szó egy végvári szórványhelyzetben.
Adott esetben csökkentek, vagy éppen gyarapodtak az osztálylétszámok, de mindenképp működőképesek maradtak, és mindenhol végzettséggel rendelkező óvónők, tanítók és tanárok oktatnak, nevelnek. Biztosítottak tehát az anyanyelvi oktatás feltételei az új iskolai évben. Kivételt képez az ábécés és más anyanyelvű tankönyvek országos hiánya. Ebben az évben is előfordulnak örvendetes újdonságok, amelyek elsősorban a Bethlen Kollégiumban gazdagítják és emelik a minőségi oktatás körülményeit, adottságait.
BAKÓ BOTOND, Szabadság (Kolozsvár)
A 2014–2015-ös tanévre vonatkozóan nem változott a helyzet a magyar nyelvű oktatás terén a Fehér megyei tanügyben: megmaradtak az elemi és az általános iskolák, valamint a két líceum, nem szűnt meg iskola, tagozat, sem osztály – ami manapság nagy szó egy végvári szórványhelyzetben.
Adott esetben csökkentek, vagy éppen gyarapodtak az osztálylétszámok, de mindenképp működőképesek maradtak, és mindenhol végzettséggel rendelkező óvónők, tanítók és tanárok oktatnak, nevelnek. Biztosítottak tehát az anyanyelvi oktatás feltételei az új iskolai évben. Kivételt képez az ábécés és más anyanyelvű tankönyvek országos hiánya. Ebben az évben is előfordulnak örvendetes újdonságok, amelyek elsősorban a Bethlen Kollégiumban gazdagítják és emelik a minőségi oktatás körülményeit, adottságait.
BAKÓ BOTOND, Szabadság (Kolozsvár)
2014. szeptember 29.
A pedagógusok tudományos munkáit jutalmazzák
Negyvenhárom tudományos munka érkezett be idén a Apáczai-díj felhívására, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szeptember 27-i ülésén értékelte ezeket. Amint az a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderül, az RMPSZ kétévente jutalmazza Apáczai-díjjal azokat a pedagógusokat, akik az oktató-nevelő munka mellett tudományos kutatást is végeznek. Azok a pedagógusok pályázhatnak, akik a közoktatásban dolgoznak (vagy onnan mentek nyugdíjba), és önálló kötetben vagy elismert tudományos szaklapban közzétett munkák szerzői. Az év elején kiírt pályázatra az előző díjkiosztás óta megjelent tudományos munkákkal szeptember 16-ig lehetett jelentkezni a természettudományok, a humántudományok, valamint a pszichopedagógia területéről. A díjhoz a Sántha Csaba szobrászművész által készített kisplasztika, sorszámozott oklevél és pénzjutalom is társul.
A kitüntetettek:
Apáczai-díj gyémánt fokozat
Bencze Mihály – Selected Problems and Theorems of Analytic Inequalities (természettudományok);
Apáczai-díj arany fokozat
József Álmos – Mire a falevelek lehullanak… (humántudományok);
Apáczai-díj ezüst fokozat:
Balázs Lajos – Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából (humántudományok);
Nagydobai Kiss Sándor – Nemzetközi matematikai szakfolyóiratokban megjelent cikkek gyűjteménye (természettudományok);
Apáczai-díjban részesül:
Erdély Judit – Fatikus beszéd (humántudományok);
Kiss Kálmán – Túrterebes földrajzi neveinek története (humántudományok);
Török Árpád – Észak-Erdély–Bukovina útikalauz (természettudományok);
Vincze Zoltán – A kolozsvári régészeti iskola a Pósta Béla-korszakban (1899–1919) (humántudományok);
Dicséretben részesül:
Molnár-Kovács Emese, Ferencz Edith-Mária – Medvecukor iskolás lesz (pszichopedagógia);
Szász-Mihálykó Mária – Bolyongás a rengetegben (pszichopedagógia);
Kovács Béla – Matematika szaklapokban megjelent tanulmányok gyűjteménye: Kalandozások 2013 körül; Feladatvariációk, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Teljes négyzet évszámok; Feladatvariációk – Hogyan szerkeszthetünk ismert feladatokból újabbakat?; Változatok egy témára, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Variations on a theme or how you can create problems? (természettudományok);
Lőrincz Sándor – Erdővidéki túrautak (természettudományok);
Wilhelm Sándor – A törpeharcsa (természettudományok);
András Ignác – Tudomány s erény díszére (humántudományok);
András József – Lövéte, a megtartó székely falu (humántudományok);
Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok);
Fazekas (szül. Salánki) Éva – Egy berettyószéplaki cigányasszony hiedelmei (humántudományok);
Kodolányi András – Volt egyszer egy 2-es számú Iskolás Sportklub (humántudományok);
Kulcsár Gabriella – Emlékek a kolozsvári magyar zenekritika történetéből – Brassai Sámueltől Lakatos Istvánig (humántudományok);
Lőrincz József – Székelypetki népballadák (humántudományok);
Magyari Sára (tanulmányok) – A kert/udvar és szócsaládjának képe a magyar népdalokban; Imaginea lingvistică a „vieții” în limba maghiară și română; Anyanyelv–hangyanyelv–ecet. Avagy a fától fáig – magatartás oktatásstratégiai példája a Bánságban; Az anyanyelv képe – csoportos kutatás a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen; The Linguistic Image of Man in the Hungarian and Romanian Languages; A magyar mint idegen nyelv az áll és a stă igék tükrében; A munka–pénz nyelvi képe a magyar és román nyelvben (humántudományok);
Pénzes Lóránd – Szentkereszty Stephanie testamentuma és alapítványai (humántudományok);
Tamási Zsolt – Az 1848-as erdélyi római katolikus egyházmegyei zsinat (humántudományok);
Veres Tünde – Erdély református templomai (humántudományok);
Elismerésben részesül
Nemes Emil – Barangoló – városismereti kisokos 1–3. (természettudományok);
Trufán Ildikó Rozália: Földrajz munkafüzet, 4. o. (természettudományok);
Trufán Ildikó Rozália, Trufán József – Történelem munkafüzet, 4. o. (humántudományok);
Szabó Katalin – The introduction of the preparatory class in Romania (pszichopedagógia);
Barabás Attila – Alternatív eljárások a kémia oktatásához (természettudományok);
Keresztes Kálmán – Genii ale matematicii la Sibiu, Farkas Bolyai și János Bolyai (természettudományok);
Bakó Botond Béla – Áprily-estek emlékkönyv (humántudományok);
Berekméri D. István – Bethlen Gábor Erdély fejedelme (1613–1629)(humántudományok);
Farkas Aladár – 100 éves a ditrói Jézus Szent Szíve templom (humántudományok);
Frigy Szabolcs-István: A felekezeti iskolák hozzáadott értékének vizsgálata Romániában (humántudományok);
Gergely Erzsébet-Emese – Ki olvas ma (még) az iskolában? (humántudományok);
Metanova kutatócsoport, Borsos Szabolcs – Hit, kultúra, önrendelkezés Kelet-Európából nézve (humántudományok);
Nagy János – Románia hadba lépése 1916-ban – Trianon és a román történetírás (humántudományok);
Váradi Éva-Andrea, Páll-Szabó Ferenc Dániel, Pócsai Sándor – O istorie a maghiarilor (humántudományok);
Veress Imola – The Myth-Shaping Power of a Past Vision of the Future (humántudományok);
Incze Fejér Anikó, Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok).
A díjakat és az okleveleket október 11-én, szombaton délelőtt 10 órától adják át a szovátai Teleki Oktatási Központban. A testület az Apáczai-díj pályázati felhívásának kiegészítése és módosítása mellett is döntött: ennek értelmében a kiírás jövőben kiegészül az elektronikus pályamunkák fogadásával, valamint a pályázatok benyújtási határideje július 1-jére módosul. Azok a szerzők, akik elnyerték az Apáczai-díj legmagasabb, gyémánt fokozatát, továbbra is küldhetnek be pályamunkákat, amelyet a Tudományos Tanács nyilvántartásba vesz, elismerő oklevéllel jutalmaz, valamint kiemelt helyen megjeleníti azt az RMPSZ honlapján.
Szabadság (Kolozsvár)
Negyvenhárom tudományos munka érkezett be idén a Apáczai-díj felhívására, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szeptember 27-i ülésén értékelte ezeket. Amint az a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderül, az RMPSZ kétévente jutalmazza Apáczai-díjjal azokat a pedagógusokat, akik az oktató-nevelő munka mellett tudományos kutatást is végeznek. Azok a pedagógusok pályázhatnak, akik a közoktatásban dolgoznak (vagy onnan mentek nyugdíjba), és önálló kötetben vagy elismert tudományos szaklapban közzétett munkák szerzői. Az év elején kiírt pályázatra az előző díjkiosztás óta megjelent tudományos munkákkal szeptember 16-ig lehetett jelentkezni a természettudományok, a humántudományok, valamint a pszichopedagógia területéről. A díjhoz a Sántha Csaba szobrászművész által készített kisplasztika, sorszámozott oklevél és pénzjutalom is társul.
A kitüntetettek:
Apáczai-díj gyémánt fokozat
Bencze Mihály – Selected Problems and Theorems of Analytic Inequalities (természettudományok);
Apáczai-díj arany fokozat
József Álmos – Mire a falevelek lehullanak… (humántudományok);
Apáczai-díj ezüst fokozat:
Balázs Lajos – Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából (humántudományok);
Nagydobai Kiss Sándor – Nemzetközi matematikai szakfolyóiratokban megjelent cikkek gyűjteménye (természettudományok);
Apáczai-díjban részesül:
Erdély Judit – Fatikus beszéd (humántudományok);
Kiss Kálmán – Túrterebes földrajzi neveinek története (humántudományok);
Török Árpád – Észak-Erdély–Bukovina útikalauz (természettudományok);
Vincze Zoltán – A kolozsvári régészeti iskola a Pósta Béla-korszakban (1899–1919) (humántudományok);
Dicséretben részesül:
Molnár-Kovács Emese, Ferencz Edith-Mária – Medvecukor iskolás lesz (pszichopedagógia);
Szász-Mihálykó Mária – Bolyongás a rengetegben (pszichopedagógia);
Kovács Béla – Matematika szaklapokban megjelent tanulmányok gyűjteménye: Kalandozások 2013 körül; Feladatvariációk, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Teljes négyzet évszámok; Feladatvariációk – Hogyan szerkeszthetünk ismert feladatokból újabbakat?; Változatok egy témára, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Variations on a theme or how you can create problems? (természettudományok);
Lőrincz Sándor – Erdővidéki túrautak (természettudományok);
Wilhelm Sándor – A törpeharcsa (természettudományok);
András Ignác – Tudomány s erény díszére (humántudományok);
András József – Lövéte, a megtartó székely falu (humántudományok);
Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok);
Fazekas (szül. Salánki) Éva – Egy berettyószéplaki cigányasszony hiedelmei (humántudományok);
Kodolányi András – Volt egyszer egy 2-es számú Iskolás Sportklub (humántudományok);
Kulcsár Gabriella – Emlékek a kolozsvári magyar zenekritika történetéből – Brassai Sámueltől Lakatos Istvánig (humántudományok);
Lőrincz József – Székelypetki népballadák (humántudományok);
Magyari Sára (tanulmányok) – A kert/udvar és szócsaládjának képe a magyar népdalokban; Imaginea lingvistică a „vieții” în limba maghiară și română; Anyanyelv–hangyanyelv–ecet. Avagy a fától fáig – magatartás oktatásstratégiai példája a Bánságban; Az anyanyelv képe – csoportos kutatás a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen; The Linguistic Image of Man in the Hungarian and Romanian Languages; A magyar mint idegen nyelv az áll és a stă igék tükrében; A munka–pénz nyelvi képe a magyar és román nyelvben (humántudományok);
Pénzes Lóránd – Szentkereszty Stephanie testamentuma és alapítványai (humántudományok);
Tamási Zsolt – Az 1848-as erdélyi római katolikus egyházmegyei zsinat (humántudományok);
Veres Tünde – Erdély református templomai (humántudományok);
Elismerésben részesül
Nemes Emil – Barangoló – városismereti kisokos 1–3. (természettudományok);
Trufán Ildikó Rozália: Földrajz munkafüzet, 4. o. (természettudományok);
Trufán Ildikó Rozália, Trufán József – Történelem munkafüzet, 4. o. (humántudományok);
Szabó Katalin – The introduction of the preparatory class in Romania (pszichopedagógia);
Barabás Attila – Alternatív eljárások a kémia oktatásához (természettudományok);
Keresztes Kálmán – Genii ale matematicii la Sibiu, Farkas Bolyai și János Bolyai (természettudományok);
Bakó Botond Béla – Áprily-estek emlékkönyv (humántudományok);
Berekméri D. István – Bethlen Gábor Erdély fejedelme (1613–1629)(humántudományok);
Farkas Aladár – 100 éves a ditrói Jézus Szent Szíve templom (humántudományok);
Frigy Szabolcs-István: A felekezeti iskolák hozzáadott értékének vizsgálata Romániában (humántudományok);
Gergely Erzsébet-Emese – Ki olvas ma (még) az iskolában? (humántudományok);
Metanova kutatócsoport, Borsos Szabolcs – Hit, kultúra, önrendelkezés Kelet-Európából nézve (humántudományok);
Nagy János – Románia hadba lépése 1916-ban – Trianon és a román történetírás (humántudományok);
Váradi Éva-Andrea, Páll-Szabó Ferenc Dániel, Pócsai Sándor – O istorie a maghiarilor (humántudományok);
Veress Imola – The Myth-Shaping Power of a Past Vision of the Future (humántudományok);
Incze Fejér Anikó, Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok).
A díjakat és az okleveleket október 11-én, szombaton délelőtt 10 órától adják át a szovátai Teleki Oktatási Központban. A testület az Apáczai-díj pályázati felhívásának kiegészítése és módosítása mellett is döntött: ennek értelmében a kiírás jövőben kiegészül az elektronikus pályamunkák fogadásával, valamint a pályázatok benyújtási határideje július 1-jére módosul. Azok a szerzők, akik elnyerték az Apáczai-díj legmagasabb, gyémánt fokozatát, továbbra is küldhetnek be pályamunkákat, amelyet a Tudományos Tanács nyilvántartásba vesz, elismerő oklevéllel jutalmaz, valamint kiemelt helyen megjeleníti azt az RMPSZ honlapján.
Szabadság (Kolozsvár)
2014. november 22.
III. Magyar Pedagógusnap Fehér megyében: vetélkedővel, előadással, díjazással
Egynapos sikertörténetnek lehetne elkönyvelni a harmadik magyar pedagógusnapot Fehér megyében.
A Fehér megyei nemzetiségi tanfelügyelő, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, valamint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem képviselői közreműködésével és összefogásával, színvonalas és tartalmas programok zajlottak a kollégiumban. A díszteremben a líceumi ifjúság a „Fogadj örökbe egy emlékművet” vetélkedő harmadik szakaszának feltételeivel ismerkedett, később az informatikai teremben enyedi és vidéki bemutatókat tartottak az órán kívüli nevelői megvalósításokról, „az iskola másként” szellemében, este pedig jó hangulatú, vacsora közbeni beszélgetéssel és táncmulatsággal zárult a nap. A szervezőket dicséri, hogy újra meghívták a rendezvényre a nyugdíjas pedagógusokat is. Ugyanakkor egy incidensnek is nevezhető mozzanata volt még a rendezvénynek: a megyei főtanfelügyelő (a Szociáldemokrata Párt tagja) annak ellenére, hogy a programot előzőleg ismerte már, bejelentést tett a tanügyminisztériumban, hogy mivel foglalkozik a megyei magyar pedagógusközösség az államfőválasztás kampánya idején. Régi, letűnt időket felidéző módszer! Hiszen államtitkári beavatkozás következett a helyzet tisztázására, és elküldték egy napra Borsos László tanácsost, aki végül aktívan és érdeklődéssel vett részt a pedagógusnap eseményein.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Egynapos sikertörténetnek lehetne elkönyvelni a harmadik magyar pedagógusnapot Fehér megyében.
A Fehér megyei nemzetiségi tanfelügyelő, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, valamint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem képviselői közreműködésével és összefogásával, színvonalas és tartalmas programok zajlottak a kollégiumban. A díszteremben a líceumi ifjúság a „Fogadj örökbe egy emlékművet” vetélkedő harmadik szakaszának feltételeivel ismerkedett, később az informatikai teremben enyedi és vidéki bemutatókat tartottak az órán kívüli nevelői megvalósításokról, „az iskola másként” szellemében, este pedig jó hangulatú, vacsora közbeni beszélgetéssel és táncmulatsággal zárult a nap. A szervezőket dicséri, hogy újra meghívták a rendezvényre a nyugdíjas pedagógusokat is. Ugyanakkor egy incidensnek is nevezhető mozzanata volt még a rendezvénynek: a megyei főtanfelügyelő (a Szociáldemokrata Párt tagja) annak ellenére, hogy a programot előzőleg ismerte már, bejelentést tett a tanügyminisztériumban, hogy mivel foglalkozik a megyei magyar pedagógusközösség az államfőválasztás kampánya idején. Régi, letűnt időket felidéző módszer! Hiszen államtitkári beavatkozás következett a helyzet tisztázására, és elküldték egy napra Borsos László tanácsost, aki végül aktívan és érdeklődéssel vett részt a pedagógusnap eseményein.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2014. november 29.
Gyulafehérvár: szembenézni a szórványsorssal
Beszélgetés jelenről és jövőről a Korunk szórványról szóló lapszáma alapján
Jó ötletnek bizonyult Gál László, a G.M.G.K. igazgatója részéről, hogy meghívja a Korunk szerkesztőjét és néhány íróját, a folyóirat szórványról szóló júniusi lapszámának bemutatására.
Erdély hajdani fővárosában, Gyulafehérváron a magyar népesség jóval kétezer alatt van, és szétszórtan él a kiterebélyesedett és megnőtt lakosságú városban. 1990 után lelkes és örömteli összefogással indult meg a közösség szervezése, amiből mára vajmi kevés maradt. Van azonban egy alakuló-fejlődő szórványsziget, a nagy múltú erdélyi iskola, amelyik a diákbarát Majláth püspök nevét viseli. Szépen felújított és karbantartott épületében a már létező katolikus teológiai szeminárium majd líceum mellett 2008-tól átvette a tengődő magyar nyelvű általános iskolai tagozat tanulóit. Ma ők együtt alkotnak egy közösséget, ahol magyarul folyik az oktató-nevelő munka, és a szülőkön keresztül a közösségszervezés is. Ezúttal a Korunk szórványról szóló számának bemutatására gyűltek össze tanulók, tanárok, tanítók, szülők, más érdeklődők, hogy önmaguk sorsával nézzenek szembe egy estén keresztül.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Beszélgetés jelenről és jövőről a Korunk szórványról szóló lapszáma alapján
Jó ötletnek bizonyult Gál László, a G.M.G.K. igazgatója részéről, hogy meghívja a Korunk szerkesztőjét és néhány íróját, a folyóirat szórványról szóló júniusi lapszámának bemutatására.
Erdély hajdani fővárosában, Gyulafehérváron a magyar népesség jóval kétezer alatt van, és szétszórtan él a kiterebélyesedett és megnőtt lakosságú városban. 1990 után lelkes és örömteli összefogással indult meg a közösség szervezése, amiből mára vajmi kevés maradt. Van azonban egy alakuló-fejlődő szórványsziget, a nagy múltú erdélyi iskola, amelyik a diákbarát Majláth püspök nevét viseli. Szépen felújított és karbantartott épületében a már létező katolikus teológiai szeminárium majd líceum mellett 2008-tól átvette a tengődő magyar nyelvű általános iskolai tagozat tanulóit. Ma ők együtt alkotnak egy közösséget, ahol magyarul folyik az oktató-nevelő munka, és a szülőkön keresztül a közösségszervezés is. Ezúttal a Korunk szórványról szóló számának bemutatására gyűltek össze tanulók, tanárok, tanítók, szülők, más érdeklődők, hogy önmaguk sorsával nézzenek szembe egy estén keresztül.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. január 13.
Emlékezzünk, hogy megmaradjunk
Enyed legtragikusabb napja: 1849. január 8.
Akkor, 1849. január 8-án dermesztő hideg volt, még sokkal fagyosabb, mint az idén.
Enyed legtragikusabb napjáról 1994-től tartanak megemlékezést a Vártemplomban és az emlékműnél. Áprily-est keretében most először hangzott el előadás az akkori eseményekről. A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban megtartott rendezvényen jelen volt Ladányi Árpád megyei RMDSZ-elnök, Szőcs Ildikó kollégiumi igazgató, a Közösségi Ház teljes szervező csoportja (Kerekes Hajnal ügyvezető, László István, Nagy Mária), az „estek” törzsközönsége, történelem és magyar szakos tanárok, valamint más érdeklődők.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Enyed legtragikusabb napja: 1849. január 8.
Akkor, 1849. január 8-án dermesztő hideg volt, még sokkal fagyosabb, mint az idén.
Enyed legtragikusabb napjáról 1994-től tartanak megemlékezést a Vártemplomban és az emlékműnél. Áprily-est keretében most először hangzott el előadás az akkori eseményekről. A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban megtartott rendezvényen jelen volt Ladányi Árpád megyei RMDSZ-elnök, Szőcs Ildikó kollégiumi igazgató, a Közösségi Ház teljes szervező csoportja (Kerekes Hajnal ügyvezető, László István, Nagy Mária), az „estek” törzsközönsége, történelem és magyar szakos tanárok, valamint más érdeklődők.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. február 4.
Medgyesi vendégségben az Áprily-est
A hajdani Medgyes szék szász központjába, a Szeben megyei Medgyesre látogatott múlt héten a nagyenyedi Áprily-estek három képviselője. A meghívás Székely Zoltán református lelkész részéről a Medgyesi Magyar Kultúrest rendezvényére szólt, amelyet a helyi református imateremben tartottak.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
A hajdani Medgyes szék szász központjába, a Szeben megyei Medgyesre látogatott múlt héten a nagyenyedi Áprily-estek három képviselője. A meghívás Székely Zoltán református lelkész részéről a Medgyesi Magyar Kultúrest rendezvényére szólt, amelyet a helyi református imateremben tartottak.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. március 24.
Duna-ház: rendhagyó irodalomóra Márai Sándorról
A torockói Duna-házban folytatódott hétvégén a tavaly megkezdett, majd télen és tavasszal is megszervezett hasznos, érdekes kulturális programsorozat.
Ezúttal Takaró Mihály egyetemi tanár, irodalomtörténész Márai Sándor íróról tartott rendhagyó órát. A gyönyörűen felújított kulturális és médiaközpont kezdi megtalálni önmagát és szerepét a Székelykő tövében, ahová a környékről vagy messzebbről is elzarándokol a szórványvidék magyar lakossága egy-egy eseményre. Alakulóban van egy törzsközönség, amelyhez minden alkalommal újak is csatlakoznak – torockóiak, nagyenyediek, kolozsváriak. Ezúttal az Apáczai- és a Báthory líceumok tanulói is jelen voltak az előadáson.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
A torockói Duna-házban folytatódott hétvégén a tavaly megkezdett, majd télen és tavasszal is megszervezett hasznos, érdekes kulturális programsorozat.
Ezúttal Takaró Mihály egyetemi tanár, irodalomtörténész Márai Sándor íróról tartott rendhagyó órát. A gyönyörűen felújított kulturális és médiaközpont kezdi megtalálni önmagát és szerepét a Székelykő tövében, ahová a környékről vagy messzebbről is elzarándokol a szórványvidék magyar lakossága egy-egy eseményre. Alakulóban van egy törzsközönség, amelyhez minden alkalommal újak is csatlakoznak – torockóiak, nagyenyediek, kolozsváriak. Ezúttal az Apáczai- és a Báthory líceumok tanulói is jelen voltak az előadáson.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. április 8.
Örökségünk őrei a döntőben
Az RMDSZ Fehér megyei szervezete által kezdeményezett Fogadj örökbe egy műemléket vetélkedő döntőjét tartották meg múlt csütörtökön a Bethlen Gábor Kollégium Tornatermében.
A rendezvényt Szőcs Ildikó igazgató nyitotta meg, bemutatva a zsűrit és a vendégeket: Winkler Gyula EP-képviselőt, Hegedüs Csillát, az RMDSZ főtitkár-helyettesét, a Kulturális Főosztály vezetőjét, Lázár Emőke és Fodor Brigitta tanárnőket, Horváth Enikőt, az iskola főkönyvelőjét. Ladányi Árpád megyei RMDSZ elnököt és Kerekes Hajnal ügyvezető elnököt, aki 2012-ben bejelentette a vetélkedő indítását.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Az RMDSZ Fehér megyei szervezete által kezdeményezett Fogadj örökbe egy műemléket vetélkedő döntőjét tartották meg múlt csütörtökön a Bethlen Gábor Kollégium Tornatermében.
A rendezvényt Szőcs Ildikó igazgató nyitotta meg, bemutatva a zsűrit és a vendégeket: Winkler Gyula EP-képviselőt, Hegedüs Csillát, az RMDSZ főtitkár-helyettesét, a Kulturális Főosztály vezetőjét, Lázár Emőke és Fodor Brigitta tanárnőket, Horváth Enikőt, az iskola főkönyvelőjét. Ladányi Árpád megyei RMDSZ elnököt és Kerekes Hajnal ügyvezető elnököt, aki 2012-ben bejelentette a vetélkedő indítását.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. április 18.
Beszéljetek, énekeljetek, játsszatok magyarul!
II. Szórványszínjátszó diáktalálkozó Magyarlapádon
Jancsi és Iluska, Hamupipőke, legenda és lakodalom elevenedett történetekké a II. Magyarlapádi Szórványszínjátszó Találkozón. A vidék amatőr színjátszása több évszázados, erős és kiemelkedő minőséget nyújtó hagyományból táplálkozik.
A második magyarlapádi szórványszínjátszó találkozó bizonyos értelemben folytatása az 1990 utáni, tizenegy évet (2000–2010) megért Bethlen-kollégiumi diákszínjátszásnak. Erősítő, lelkesítő tényező az Apafi korában már gyakorolt kollégiumi diákszínjátszás tudata. Erdélyi színjátszásról nem beszélhetünk Enyed nélkül – mondta Kötő József 2010-ben az Áprily-esteken a színjátszó személyekről szóló könyvének bemutatóján. Az újkori mozgalom kezdeményezője és megvalósítója, Demény Piroska távozásával és a kollégiumi épületek rehabilitációja miatt megszakadt diákszínész önképzés nem szűnt meg. Magyarlapád, a népi kultúra és hagyomány legfontosabb Fehér megyei központja képes volt átvállalni a szép hagyományt. Ezúttal Péterfalva, Bethlenszentmiklós, Nagyenyed diákcsoportjai és a vendégfogadó lapádiak léptek fel azon a színpadon, ahol eddig is a népi kultúra sok szép rendezvényét csodálhattuk. Különben is, Lapádra szívesen jön az ember, mert mindig része van a szíves vendégfogadás marasztaló élményében.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
II. Szórványszínjátszó diáktalálkozó Magyarlapádon
Jancsi és Iluska, Hamupipőke, legenda és lakodalom elevenedett történetekké a II. Magyarlapádi Szórványszínjátszó Találkozón. A vidék amatőr színjátszása több évszázados, erős és kiemelkedő minőséget nyújtó hagyományból táplálkozik.
A második magyarlapádi szórványszínjátszó találkozó bizonyos értelemben folytatása az 1990 utáni, tizenegy évet (2000–2010) megért Bethlen-kollégiumi diákszínjátszásnak. Erősítő, lelkesítő tényező az Apafi korában már gyakorolt kollégiumi diákszínjátszás tudata. Erdélyi színjátszásról nem beszélhetünk Enyed nélkül – mondta Kötő József 2010-ben az Áprily-esteken a színjátszó személyekről szóló könyvének bemutatóján. Az újkori mozgalom kezdeményezője és megvalósítója, Demény Piroska távozásával és a kollégiumi épületek rehabilitációja miatt megszakadt diákszínész önképzés nem szűnt meg. Magyarlapád, a népi kultúra és hagyomány legfontosabb Fehér megyei központja képes volt átvállalni a szép hagyományt. Ezúttal Péterfalva, Bethlenszentmiklós, Nagyenyed diákcsoportjai és a vendégfogadó lapádiak léptek fel azon a színpadon, ahol eddig is a népi kultúra sok szép rendezvényét csodálhattuk. Különben is, Lapádra szívesen jön az ember, mert mindig része van a szíves vendégfogadás marasztaló élményében.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. május 1.
Egy háttérintézmény csendes jubileuma
A Bethlen Gábor Alapítvány úgy alakult meg a millennium évében, és úgy működött az azóta eltelt másfél évtized alatt, hogy végig a háttérben maradt, onnan mozgatta, támogatta az iskola fontosabb eseményeit. Az alapítvány ötletét annak idején Krizbai Jenő akkori igazgató vetette fel, aki székelyföldi tapasztalatok alapján javasolta, hogy legyen egy alapítvány, mert akkor könnyen ki tudják fizetni az ösztöndíjakat. 2007-ben módosították az alapszabályt, hogy az ifjúsági szervezetek is részesülhessenek a támogatásokban. Ekkor fiatalokkal is bővült az eredetileg 36 alapító taggal induló civil egyesület.
Az évek folyamán sok szó esett díjazott önképzőköri diákokról, tanárokról, utazásaikról, sikereikről; évente megcsodálhattuk a szalagavatót, a mindig változó, mégis hagyományos tornavizsgát, a csodálatos ballagást, a Bethlen-bál bemutatóját, az iskolai színjátszókat, a kórusokat, és még sorolhatnánk. Mindenki tudott a keresztszülőprogramról, amelyik nem kis mértékben kiegészítette a diáklétszámot és fontos adalék volt ahhoz, hogy az iskola valamennyire megőrizhesse hagyományos „erdélyi” jellegét. Ezeknek a közismert és nélkülözhetetlen eseményeknek, jelenségeknek volt egy szilárd anyagi támogatója: az iskola érdekében működő Bethlen Gábor Alapítvány.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
A Bethlen Gábor Alapítvány úgy alakult meg a millennium évében, és úgy működött az azóta eltelt másfél évtized alatt, hogy végig a háttérben maradt, onnan mozgatta, támogatta az iskola fontosabb eseményeit. Az alapítvány ötletét annak idején Krizbai Jenő akkori igazgató vetette fel, aki székelyföldi tapasztalatok alapján javasolta, hogy legyen egy alapítvány, mert akkor könnyen ki tudják fizetni az ösztöndíjakat. 2007-ben módosították az alapszabályt, hogy az ifjúsági szervezetek is részesülhessenek a támogatásokban. Ekkor fiatalokkal is bővült az eredetileg 36 alapító taggal induló civil egyesület.
Az évek folyamán sok szó esett díjazott önképzőköri diákokról, tanárokról, utazásaikról, sikereikről; évente megcsodálhattuk a szalagavatót, a mindig változó, mégis hagyományos tornavizsgát, a csodálatos ballagást, a Bethlen-bál bemutatóját, az iskolai színjátszókat, a kórusokat, és még sorolhatnánk. Mindenki tudott a keresztszülőprogramról, amelyik nem kis mértékben kiegészítette a diáklétszámot és fontos adalék volt ahhoz, hogy az iskola valamennyire megőrizhesse hagyományos „erdélyi” jellegét. Ezeknek a közismert és nélkülözhetetlen eseményeknek, jelenségeknek volt egy szilárd anyagi támogatója: az iskola érdekében működő Bethlen Gábor Alapítvány.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. május 5.
Hazajáró vendégek Nagyenyeden
Novák Ferenc koreográfust nagyon régen Szegeden láttuk a Szarvassá vált fiúk című balettelőadás főpróbáján.
Születése után mindössze két évet töltött Nagyenyeden, majd szüleivel együtt áttelepedtek Magyarországra. Előadásában igazi tánctörténeti leckét hallottunk, amit remek táncok szakítottak meg. Egy lélekemelő, identitásőrző, látványban is gyönyörködtető óra következett a szervező Maros Megyei Tanács jóvoltából. A Maros Művészegyüttes kimagasló táncprodukciója és a magas szintű előadás érthetőbbé tette a művészi kifejezésmód eme népszerű válfaját, amit művészi és néptáncnak nevezünk. A közönség sorai között nagy számban jelen levő enyedi diákok lelkesedésének is köszönhető, hogy vastapssal fejeződött be az emlékezetes, „rendhagyó táncos történelemóra.”
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Novák Ferenc koreográfust nagyon régen Szegeden láttuk a Szarvassá vált fiúk című balettelőadás főpróbáján.
Születése után mindössze két évet töltött Nagyenyeden, majd szüleivel együtt áttelepedtek Magyarországra. Előadásában igazi tánctörténeti leckét hallottunk, amit remek táncok szakítottak meg. Egy lélekemelő, identitásőrző, látványban is gyönyörködtető óra következett a szervező Maros Megyei Tanács jóvoltából. A Maros Művészegyüttes kimagasló táncprodukciója és a magas szintű előadás érthetőbbé tette a művészi kifejezésmód eme népszerű válfaját, amit művészi és néptáncnak nevezünk. A közönség sorai között nagy számban jelen levő enyedi diákok lelkesedésének is köszönhető, hogy vastapssal fejeződött be az emlékezetes, „rendhagyó táncos történelemóra.”
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. május 12.
Magyar filmnap a Duna-házban, Torockón
Filmeket manapság már mindenki néz, ki táblagépen, ki okostelefonon vagy televízióban. Moziba sokan ritkábban jutnak el, vidéken pedig egyáltalán nincs, vagy csak elvétve akad mozizásra lehetőség. Éppen ezért A magyar film a Kárpát-medencében programja a Duna-ház egyik fontos eseménye volt Torockón. A rendezvényen szakmabeliek vettek részt, az egyszerű filmkedvelőknek pedig kivételes alkalmuk nyílt, hogy ízlésüket, szokásaikat a filmkultúra területén is átgondolják. Színvonalas szakvéleményeket, elemzéseket hallhattunk a magyar film történetéről, napjaink filmalkotási és filmnézési lehetőségeiről, gondjairól.
Az egész napos program keretében előadások hangzottak el, illetve kerekasztal-beszélgetésre került sor a magyar film jelenlétéről a Kárpát-medencében. A Duna-ház előadótermében alkotók, tanárok és film szakos egyetemisták gyűltek egybe. Lázár Kovács Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, intézetvezetője volt az előadó, a délutáni kerekasztal-beszélgetés résztvevői pedig, az előadó mellett Xantus Gábor filmoperatőr, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Filmművészet, Fotó és Média szakának tanára, Daru Gábor a Duna Tv programigazgatója, Feleki István, Tárkányi János adjunktusok voltak. Az előadásra egyetemisták is érkeztek Kolozsvárról, Pécsről.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Filmeket manapság már mindenki néz, ki táblagépen, ki okostelefonon vagy televízióban. Moziba sokan ritkábban jutnak el, vidéken pedig egyáltalán nincs, vagy csak elvétve akad mozizásra lehetőség. Éppen ezért A magyar film a Kárpát-medencében programja a Duna-ház egyik fontos eseménye volt Torockón. A rendezvényen szakmabeliek vettek részt, az egyszerű filmkedvelőknek pedig kivételes alkalmuk nyílt, hogy ízlésüket, szokásaikat a filmkultúra területén is átgondolják. Színvonalas szakvéleményeket, elemzéseket hallhattunk a magyar film történetéről, napjaink filmalkotási és filmnézési lehetőségeiről, gondjairól.
Az egész napos program keretében előadások hangzottak el, illetve kerekasztal-beszélgetésre került sor a magyar film jelenlétéről a Kárpát-medencében. A Duna-ház előadótermében alkotók, tanárok és film szakos egyetemisták gyűltek egybe. Lázár Kovács Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, intézetvezetője volt az előadó, a délutáni kerekasztal-beszélgetés résztvevői pedig, az előadó mellett Xantus Gábor filmoperatőr, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Filmművészet, Fotó és Média szakának tanára, Daru Gábor a Duna Tv programigazgatója, Feleki István, Tárkányi János adjunktusok voltak. Az előadásra egyetemisták is érkeztek Kolozsvárról, Pécsről.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. június 9.
Duna-nap Torockón: megünnepeltük a Duna-ház sikeres egy évét
Ragyogó napsütésben ünnepeltük meg szombaton Torockón a Duna-ház sikeres egy évét, a második alkalommal megszervezett Duna-nap keretében. Több százan, erdélyiek és anyaországiak gyűltek össze minden korosztályból a Vajor mellett felállított óriási színpadnál, hogy együtt örvendjenek az összetartozásnak, a Ház sikerének, amely a különböző témákban tartott „leckeelőadások” révén bővítette ismereteiket és erősítette identitástudatukat. Ki gondolta volna az 1990-es években, a nagy tettek és illúziók korában, hogy a Duna tévé, amely már akkor kapocs volt a Kárpát-medencei magyarok között, 2014-ben Házat vásárol, felújítja és rövidesen életet is lehel belé: kulturális és médiaközponttá válik, majd egybegyűjti a környék szórványmagyarságát népszerű kulturális programjaival.
Az idei program sokkal színvonalasabb volt, mint tavaly. A megújult torockói fúvószenekar nagyszerűen adta elő népszerű műsorát. A magyarlapádi „Piros Pántlikások”, akik az idén ünneplik születésük harmincéves évfordulóját, színes helyi, népi muzsikájukkal, eredeti táncaikkal most is szép sikert arattak. Az utóbbi időben sokat fejlődött Kis Szilas és Nagy Szilas tánccsoport, torockói és szentgyörgyi diáktáncosaikkal, egyre gyakorlottabban mutatják be műsorukat. Vezetőjük Kónya Tibor iskolalelkész. Az aranyosszéki tánccsoport szintén nagy tapsot aratott. A Szabó Zsombor zenetanár vezette torockói furulya és citerazenekar repertoárja szépen bővült, a zenélő diákok nagy szakértői lettek a régi zeneszerszámnak.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Ragyogó napsütésben ünnepeltük meg szombaton Torockón a Duna-ház sikeres egy évét, a második alkalommal megszervezett Duna-nap keretében. Több százan, erdélyiek és anyaországiak gyűltek össze minden korosztályból a Vajor mellett felállított óriási színpadnál, hogy együtt örvendjenek az összetartozásnak, a Ház sikerének, amely a különböző témákban tartott „leckeelőadások” révén bővítette ismereteiket és erősítette identitástudatukat. Ki gondolta volna az 1990-es években, a nagy tettek és illúziók korában, hogy a Duna tévé, amely már akkor kapocs volt a Kárpát-medencei magyarok között, 2014-ben Házat vásárol, felújítja és rövidesen életet is lehel belé: kulturális és médiaközponttá válik, majd egybegyűjti a környék szórványmagyarságát népszerű kulturális programjaival.
Az idei program sokkal színvonalasabb volt, mint tavaly. A megújult torockói fúvószenekar nagyszerűen adta elő népszerű műsorát. A magyarlapádi „Piros Pántlikások”, akik az idén ünneplik születésük harmincéves évfordulóját, színes helyi, népi muzsikájukkal, eredeti táncaikkal most is szép sikert arattak. Az utóbbi időben sokat fejlődött Kis Szilas és Nagy Szilas tánccsoport, torockói és szentgyörgyi diáktáncosaikkal, egyre gyakorlottabban mutatják be műsorukat. Vezetőjük Kónya Tibor iskolalelkész. Az aranyosszéki tánccsoport szintén nagy tapsot aratott. A Szabó Zsombor zenetanár vezette torockói furulya és citerazenekar repertoárja szépen bővült, a zenélő diákok nagy szakértői lettek a régi zeneszerszámnak.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. június 27.
Falugondnoksági konferencia Torockón
A szociális problémákra a gondnokság az egyedüli lehetőség, amit csak jó szívvel lehet csinálni
Magyarországon 1989 óta, Erdélyben később alakultak az első falugondnokságok. Az eltelt 25 év alatt megerősödtek, tapasztalatokat szereztek, hálózattá fejlődtek. Abból a felismerésből születtek, hogy tájainkon, főleg vidéken egyre több a magára maradt idős vagy beteg ember, segítségre szorulnak a fogyatékkal élők, nő a csonkacsaládok száma. A falugondnokság tehát egy szükséglet, amit főleg az egyházak és a civil szerveződések vállalnak magukra. Magyarországon 1380 falu és tanyagondnokság, Erdélyben 27 szolgálja a vidéki társadalmat, amelyekből megalakult a Romániai Falugondnokság Szövetsége. A magyarországi Vas és Győr-Sopron megyei szervezet, a Brassais Véndiák Alapítvánnyal falugondnoksági konferenciát szervezett Torockón.
Az anyaországi falugondnokságok már kezdetben keresték a partnerséget az erdélyiekkel. 1993-ban Lakner Zoltán miniszteri biztos Torockón a polgármesteri hivatalban tartott tanácskozáson tett kezdeményezést a falugondnokság helyi megalapítására, amelyen megyei román vezetők is részt vettek. Az első falugondnokság a Nyárád mentén, Szentgericén alakult, majd a következő Gyergyóremete külső kerületében, Borzonton. Torockón 1995-ben Falugondnoksági Konferenciát tartottak, 1996-ban újabb konferencia volt a magyarországi Sarkadon. Közben a kezdeményező Kemény Bertalan (Berci bácsi) megkérte Szabó Zsoltot, a Művelődés folyóirat volt főszerkesztőjét, hogy dolgozza ki az erdélyi falugondnokság szabályzatát. Végül 2005-ben Veres Rudolf polgármestersége idején alakult meg Torockón a falugondnokság.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
A szociális problémákra a gondnokság az egyedüli lehetőség, amit csak jó szívvel lehet csinálni
Magyarországon 1989 óta, Erdélyben később alakultak az első falugondnokságok. Az eltelt 25 év alatt megerősödtek, tapasztalatokat szereztek, hálózattá fejlődtek. Abból a felismerésből születtek, hogy tájainkon, főleg vidéken egyre több a magára maradt idős vagy beteg ember, segítségre szorulnak a fogyatékkal élők, nő a csonkacsaládok száma. A falugondnokság tehát egy szükséglet, amit főleg az egyházak és a civil szerveződések vállalnak magukra. Magyarországon 1380 falu és tanyagondnokság, Erdélyben 27 szolgálja a vidéki társadalmat, amelyekből megalakult a Romániai Falugondnokság Szövetsége. A magyarországi Vas és Győr-Sopron megyei szervezet, a Brassais Véndiák Alapítvánnyal falugondnoksági konferenciát szervezett Torockón.
Az anyaországi falugondnokságok már kezdetben keresték a partnerséget az erdélyiekkel. 1993-ban Lakner Zoltán miniszteri biztos Torockón a polgármesteri hivatalban tartott tanácskozáson tett kezdeményezést a falugondnokság helyi megalapítására, amelyen megyei román vezetők is részt vettek. Az első falugondnokság a Nyárád mentén, Szentgericén alakult, majd a következő Gyergyóremete külső kerületében, Borzonton. Torockón 1995-ben Falugondnoksági Konferenciát tartottak, 1996-ban újabb konferencia volt a magyarországi Sarkadon. Közben a kezdeményező Kemény Bertalan (Berci bácsi) megkérte Szabó Zsoltot, a Művelődés folyóirat volt főszerkesztőjét, hogy dolgozza ki az erdélyi falugondnokság szabályzatát. Végül 2005-ben Veres Rudolf polgármestersége idején alakult meg Torockón a falugondnokság.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. június 30.
Jubileumi EMKE-kiállítás az Áprily-esteken Nagyenyeden
A létesítésének 130 éves évfordulóját ünneplő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsváron jubilált, de közismert, hogy az egyesület működése egész Erdélyt behálózta. Természetes tehát, hogy a jubileumi eseményt leginkább reprezentáló történeti kiállítás a kolozsvári bemutató után erdélyi vándorútra indult. A kiállítás első állomása Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház volt, ahol az EMKE-kiállítás egyben a gazdag tematikájú 2014-15-ös Áprily-estek idei évadát is lezárta. Széman Péter EMKE-elnök és a kiállítás megalkotásában oroszlánrészt vállaló Bartha Katalin Ágnes kurátor ismertette a kiállítás anyagát. Az elhangzottak a hajdani gyümölcsöző Kolozsvárt Nagyenyeddel is összekötő kulturális kapcsolatokat is felelevenítették.
Az évadzáró Áprily-est témája ezúttal a Társadalmi szerepvállalás és részvétel a XIX. század végén: az EMKE indulása volt. Kerekes Hajnal a Fehér Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, egyben a Dr. Szász Pál Egyesület alelnöke, valamint Józsa Miklós a programsorozat kitartó irányítója ezúttal is meglepetéssel szolgáltak a résztvevőknek. Fellépett a Miriszló Gyöngye ifjúsági tánccsoport Szabó Csilla óvónő irányításával.
Széman Péter elmondta: a kiállítás Nagyenyedről a jövő hónap folyamán Nagyszebenbe költözik, és további tervek is vannak erre vonatkozóan. Az EMKE máig megőrizte azt az alapelvét, miszerint a közművelődés által fejleszti Erdély magyar népében a hazafiság érzését. Észak-Erdélyben, a háború alatt, 1940–44 között is tovább működött, majd a kommunista diktatúra évtizedeiben megszűnt, jelentős javait pedig államosították. 1990-től alakult újjá, majd 2001-től levált az RMDSZ-ről és önálló civil szervezetként működött tovább. Erdélyben ma 39 Magyar Ház van, tíz erdélyi megyében.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
A létesítésének 130 éves évfordulóját ünneplő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsváron jubilált, de közismert, hogy az egyesület működése egész Erdélyt behálózta. Természetes tehát, hogy a jubileumi eseményt leginkább reprezentáló történeti kiállítás a kolozsvári bemutató után erdélyi vándorútra indult. A kiállítás első állomása Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház volt, ahol az EMKE-kiállítás egyben a gazdag tematikájú 2014-15-ös Áprily-estek idei évadát is lezárta. Széman Péter EMKE-elnök és a kiállítás megalkotásában oroszlánrészt vállaló Bartha Katalin Ágnes kurátor ismertette a kiállítás anyagát. Az elhangzottak a hajdani gyümölcsöző Kolozsvárt Nagyenyeddel is összekötő kulturális kapcsolatokat is felelevenítették.
Az évadzáró Áprily-est témája ezúttal a Társadalmi szerepvállalás és részvétel a XIX. század végén: az EMKE indulása volt. Kerekes Hajnal a Fehér Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, egyben a Dr. Szász Pál Egyesület alelnöke, valamint Józsa Miklós a programsorozat kitartó irányítója ezúttal is meglepetéssel szolgáltak a résztvevőknek. Fellépett a Miriszló Gyöngye ifjúsági tánccsoport Szabó Csilla óvónő irányításával.
Széman Péter elmondta: a kiállítás Nagyenyedről a jövő hónap folyamán Nagyszebenbe költözik, és további tervek is vannak erre vonatkozóan. Az EMKE máig megőrizte azt az alapelvét, miszerint a közművelődés által fejleszti Erdély magyar népében a hazafiság érzését. Észak-Erdélyben, a háború alatt, 1940–44 között is tovább működött, majd a kommunista diktatúra évtizedeiben megszűnt, jelentős javait pedig államosították. 1990-től alakult újjá, majd 2001-től levált az RMDSZ-ről és önálló civil szervezetként működött tovább. Erdélyben ma 39 Magyar Ház van, tíz erdélyi megyében.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. július 21.
Faluünnep, ahol a vendég is lapádivá változik
Évfordulós népzene- és néptánctábort szerveztek, immár 18. alkalommal Magyarlapádon július 12. és 19. között: idén ugyanis 30 éves a helyi Piros Pántlikás Zenekar, amely 1985-ben alakult meg, Sipos Ferenc és Szilágyi András kezdeményezése nyomán.
A Piros Pántlikások nélkül nem lett volna a faluban népzenei és népi tánctábor, amely olyan igazi faluünnepség, ahol mindig a vendégek is kicsit lapádivá változhatnak. A Piros Pántlikások névadó „keresztanyja” egy olyan pedagógus, aki férjével együtt egy életen át teljes odaadással kapcsolódott a faluhoz, nemcsak a tanulókhoz, hanem a kulturális életen keresztül a helyi ifjúsághoz, a település egész népéhez: Szakács Ida ma özvegyen él Nagyenyeden családi házában. Az idei tábornak díszmeghívottja volt a 81 éves nyugalmazott tanítónő, aki elmesélte a zenekar névadásának is a történetét, és megújította a pántlikákat.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Évfordulós népzene- és néptánctábort szerveztek, immár 18. alkalommal Magyarlapádon július 12. és 19. között: idén ugyanis 30 éves a helyi Piros Pántlikás Zenekar, amely 1985-ben alakult meg, Sipos Ferenc és Szilágyi András kezdeményezése nyomán.
A Piros Pántlikások nélkül nem lett volna a faluban népzenei és népi tánctábor, amely olyan igazi faluünnepség, ahol mindig a vendégek is kicsit lapádivá változhatnak. A Piros Pántlikások névadó „keresztanyja” egy olyan pedagógus, aki férjével együtt egy életen át teljes odaadással kapcsolódott a faluhoz, nemcsak a tanulókhoz, hanem a kulturális életen keresztül a helyi ifjúsághoz, a település egész népéhez: Szakács Ida ma özvegyen él Nagyenyeden családi házában. Az idei tábornak díszmeghívottja volt a 81 éves nyugalmazott tanítónő, aki elmesélte a zenekar névadásának is a történetét, és megújította a pántlikákat.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. augusztus 26.
Magyarországi önkéntesek a torockói iskolában
Az augusztus többek között az iskolában végzett felújításokról, rendbetételekről is szól. A torockói iskolában egy Soltvadkert-kiskőrösi (Magyarország) szorgalmas, hozzáértő csapat önkéntesen dolgozott az épületen.
Boros László szemészorvos és vállalkozó vezette őket, aki szívesen válaszolt a kérdésekre. Húsz éve jár Erdélybe, és főleg gyimesi kapcsolatai vannak, ahol alapítványt is létrehozott. Torockón két éve jártak egy adománnyal, projektort és vetítővásznat hoztak. Veres Annamária igazgatóval megbeszélték az iskolaépületen sürgősen elvégzendő teendőket, majd tervet készítettek és gyűjtés elindult Kiskőrösön.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Az augusztus többek között az iskolában végzett felújításokról, rendbetételekről is szól. A torockói iskolában egy Soltvadkert-kiskőrösi (Magyarország) szorgalmas, hozzáértő csapat önkéntesen dolgozott az épületen.
Boros László szemészorvos és vállalkozó vezette őket, aki szívesen válaszolt a kérdésekre. Húsz éve jár Erdélybe, és főleg gyimesi kapcsolatai vannak, ahol alapítványt is létrehozott. Torockón két éve jártak egy adománnyal, projektort és vetítővásznat hoztak. Veres Annamária igazgatóval megbeszélték az iskolaépületen sürgősen elvégzendő teendőket, majd tervet készítettek és gyűjtés elindult Kiskőrösön.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. szeptember 8.
Tanévnyitó Nagyenyeden: létrák, törmelék és munkások közt
Egyelőre raktáron marad a kéttucatnyi interaktív tábla
Csupán hat tanterem áll teljesen készen az iskolakezdésre Nagyenyeden, ám a kollégiumba hétfőn hétszáz diák érkezik – sorolja Szőcs Ildikó iskolaigazgató.
A közel négyszáz éves iskolaépület általános felújítására 2012-ben aláírt kivitelezési szerződés teljesítésének határideje október közepe, ám a hátralévő munkálatok mennyiségét tekintve igen kétséges, hogyan sikerül azt betartani. Bár az épület külseje tetszetősen megújult, nyáron alig haladtak a munkával: már a kapu alatt botorkálni kell, a lépcsőfeljárók megépítése folyamatban van, a tölgyfalépcsőkhöz még hozzá sem nyúltak, tizenhárom tanteremben egyáltalán nincs villanyáram. Az oktatásnak alig egy hét múlva el kell kezdődnie. A bentlakást felújították már, a református egyház által végeztetett munkálatok is megfelelően haladnak, ám mindez nem elég. Kerekes György projektmenedzser abban bízik, nyomásgyakorlással sikerül maximális teljesítményt kipréselniük a kivitelezőből.
BAKÓ BOTOND, KEREKES EDIT
Szabadság (Kolozsvár)
Egyelőre raktáron marad a kéttucatnyi interaktív tábla
Csupán hat tanterem áll teljesen készen az iskolakezdésre Nagyenyeden, ám a kollégiumba hétfőn hétszáz diák érkezik – sorolja Szőcs Ildikó iskolaigazgató.
A közel négyszáz éves iskolaépület általános felújítására 2012-ben aláírt kivitelezési szerződés teljesítésének határideje október közepe, ám a hátralévő munkálatok mennyiségét tekintve igen kétséges, hogyan sikerül azt betartani. Bár az épület külseje tetszetősen megújult, nyáron alig haladtak a munkával: már a kapu alatt botorkálni kell, a lépcsőfeljárók megépítése folyamatban van, a tölgyfalépcsőkhöz még hozzá sem nyúltak, tizenhárom tanteremben egyáltalán nincs villanyáram. Az oktatásnak alig egy hét múlva el kell kezdődnie. A bentlakást felújították már, a református egyház által végeztetett munkálatok is megfelelően haladnak, ám mindez nem elég. Kerekes György projektmenedzser abban bízik, nyomásgyakorlással sikerül maximális teljesítményt kipréselniük a kivitelezőből.
BAKÓ BOTOND, KEREKES EDIT
Szabadság (Kolozsvár)
2015. szeptember 22.
Irodalomóra a Duna-házban: egy másik József Attila
Takaró Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár előadása a Duna-ház második őszi rendezvényén ezúttal is népes közönséget vonzott. A már megszokott hallgatóság mellett először voltak jelen a Bethlen Kollégium diákjai, (XI. és XII. osztályosok), akik Fodor Katalin és Gáspár Katalin magyartanárok vezetésével érkeztek Torockóra.
Az irodalomtörténész József Attiláról értekezett, előadásában elhangzott: azok számára, akik a kommunizmus idején jártak iskolába, a költőről hamis képet állítottak be, sokaknak csak az él a tudatában, ami a proletár költőről szól. Az előadó elárulta, hogy benne a fordulatot a költővel szembeni viszonyulásban a Rorschach-teszt (a személyiségvizsgáló úgynevezett tintafolt teszt) indította el, amit a költő töltött ki, de befejezetlen maradt, és jóval a költő halála után fedezték fel. A szakértők vizsgálata egyértelművé tette, hogy József Attila nem tudathasadásban szenvedett, hanem egy személyiségzavart okozó depressziós betegségben. Az előadó ennek a tudatában közelített a zseniális költő életéhez, aki a szerelemben keresne menedéket, de úgy érzi, hogy ő az, aki szeret, de nem szereti viszont senki. Az ambivalencia következtében élet és halál peremén egyensúlyozott.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
Takaró Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár előadása a Duna-ház második őszi rendezvényén ezúttal is népes közönséget vonzott. A már megszokott hallgatóság mellett először voltak jelen a Bethlen Kollégium diákjai, (XI. és XII. osztályosok), akik Fodor Katalin és Gáspár Katalin magyartanárok vezetésével érkeztek Torockóra.
Az irodalomtörténész József Attiláról értekezett, előadásában elhangzott: azok számára, akik a kommunizmus idején jártak iskolába, a költőről hamis képet állítottak be, sokaknak csak az él a tudatában, ami a proletár költőről szól. Az előadó elárulta, hogy benne a fordulatot a költővel szembeni viszonyulásban a Rorschach-teszt (a személyiségvizsgáló úgynevezett tintafolt teszt) indította el, amit a költő töltött ki, de befejezetlen maradt, és jóval a költő halála után fedezték fel. A szakértők vizsgálata egyértelművé tette, hogy József Attila nem tudathasadásban szenvedett, hanem egy személyiségzavart okozó depressziós betegségben. Az előadó ennek a tudatában közelített a zseniális költő életéhez, aki a szerelemben keresne menedéket, de úgy érzi, hogy ő az, aki szeret, de nem szereti viszont senki. Az ambivalencia következtében élet és halál peremén egyensúlyozott.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. október 16.
Hagyományt teremtenek: a szeretet napját tartották a nagyenyedi Máltai Házban
A meghívón a „szeretet nap” volt feltüntetve és egy kedves idézet: „Olykor elég egy napsugár, egy kedves szó, egy köszönés, egy simogatás, egy mosoly, egy ölelés. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük azt?” (Bruno Ferraro)
Erre a meghívásra valamivel több mint harmincan válaszoltak, és jöttek el a Szentkirály utcai Máltai Házba. Köztük csaknem fele nyugalmazott tanító vagy tanár, akik igen jól ismerik egymást, de ritkán találkoznak. A lelkes máltaiak érzékeny pontra tapintottak. Fari Ilona nyugalmazott óvónő, a Nagyenyedi Máltai Segélyszolgálat alapító elnöke ezt így magyarázta: „elszigetelődtek az emberek, Enyed nem ad lehetőséget a találkozókra, az annyira fontos beszélgetésekre”. Erre az időseknek – de nem csak nekik – van leginkább szükségük.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
A meghívón a „szeretet nap” volt feltüntetve és egy kedves idézet: „Olykor elég egy napsugár, egy kedves szó, egy köszönés, egy simogatás, egy mosoly, egy ölelés. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük azt?” (Bruno Ferraro)
Erre a meghívásra valamivel több mint harmincan válaszoltak, és jöttek el a Szentkirály utcai Máltai Házba. Köztük csaknem fele nyugalmazott tanító vagy tanár, akik igen jól ismerik egymást, de ritkán találkoznak. A lelkes máltaiak érzékeny pontra tapintottak. Fari Ilona nyugalmazott óvónő, a Nagyenyedi Máltai Segélyszolgálat alapító elnöke ezt így magyarázta: „elszigetelődtek az emberek, Enyed nem ad lehetőséget a találkozókra, az annyira fontos beszélgetésekre”. Erre az időseknek – de nem csak nekik – van leginkább szükségük.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)