A sáromberki Patronus Pro Sarumberg Egyesület pályázatot nyújtott be A sáromberki kulturális örökség turisztikai potenciáljának az értékesítése címmel az Európai Gazdasági Térség civil alapjához. A Teleki-kripta teljes renoválására, a Teleki-emléknap megszervezésére, valamint a grófi család nevéhez fűződő népszerűsítő tevékenységek végzésére pályáznak. Az egyesület és partnerei, a Nagyernyei Polgármesteri Hivatal és a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület több mint 53. 000 eurót pályázott meg, továbbá az önkormányzat 6. 000 eurós önrésszel járul hozzá a munkálatokhoz, közölte Bakó Levente, a Patronus Pro Sarumberg elnöke. /A Teleki-kripta felújítására pályáztak. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 14./

Erdély szinte minden tájáról érkező magyar iskolák kiváló diákjait, az ún. „mákvirágokat” és a „tudós tanárokat” köszöntötték és díjazták az RMPSZ vezetői a szovátai Teleki Oktatási Központban az elmúlt hétvégén. A tanulók értékes bronz, ezüst, arany és gyémánt díjakat és okleveleket vehettek át ebből az alkalomból, ugyanakkor háromnapos táborozásban volt részük Szovátán, Országh Péter magyarországi történelem tanár vezetésével, aki Erdélyben kíván tovább dolgozni. Márton Zoltán a Teleki Oktatási Központ igazgatója köszöntötte a részvevőket. Több mint ötven Mákvirág-díjat osztottak ki. Rövid szünet után a pedagógusokat jutalmazták. Burus Siklódi Botond a Tudományos Tanács elnöke ismertette az Apáczai-díj történetét, amit idén harmadszor hirdettek meg. Idén huszonegyen pályáztak erre a díjra, ezek közül választották ki a legjobbakat. Burus Siklódi Botond szerint a beérkezett pályázatok mindegyike színvonalas volt. Honismeret és helytörténeti témakörben Apáczai-díjas lett: József Álmos (Országzászló állítások Háromszéken című munkájával) Dicsérő oklevelet kapott Farkas Aladár, Fazekas Loránd és Király László. Humántudományokban Apáczai-díjat érdemelt Péter Sándor (Térszínformanevek és vízrajzi köznevek felső-háromszéki helynevekben című dolgozatával). A természettudományok kategóriában Apáczai-díjat vehetett át Kiss Sándor a Bethlen-kollégium 1972-ben végzett véndiákja (Analitikus geometriai módszerek komparatív vizsgálata című dolgozatával)., Dicsérő oklevelet kapott Bencze Mihály és Bakó Botond. Neveléstudomány-Módszertan-Pszihológia tudományokban Apáczai-díjas Szabó K. Attila (Az erdélyi tanító és óvóképzés története című dolgozatával). Az óvodai és elemi oktatás területén dicséretben részesült Szabó Imola. /(bakó): „Fontos észrevenni a lámpásokat” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Az elmúlt héten Debrecenben vendégeskedtek a torockói Sebes Pál Általános Iskola diákjai és tanárai a Lorántffy Zsuzsánna Általános Iskolában, amely egy éve testvériskolájuk. /Bakó Irén, Bakó Botond: Torockói diákok a debreceni Lorántffy Zsuzsánna Általános Iskolában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

A 123 vers Nagyenyedről című, a Kriterion Könyvkiadónál megjelent verseskötet (Rácz Levente válogatásában és Holányi Julianna rajzaival) bemutatása kiemelt eseménye volt a Nagyenyedi Magyar Napok rendezvénysorozatának. Józsa Miklós nyugalmazott irodalom tanár ismertette a kötetet. Berde Mária, bár nem Enyed szülötte így írt: „Ez a város, mely nagyobb, kincsesebb testvérei között koronatanúja Erdély történelmének. Ötször vagy hatszor pusztult el, hogy csak kövei maradtak és eltipratlan lelkisége, mely, ha minden veszett is, a kövekből mozdult ki, sugárzott fel mindig újra…”A bemutatón a kötetből választott verseket Rekita Rozália kolozsvári színművész adta elő, míg a hangulathoz illő dalokat Tasi Nóra, a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia elsőéves hallgatója énekelte. Holányi Julianna festőművész enyedi tájakat, ismert épületeket megelevenítő grafikái jól illeszkednek a versekhez. Vetítették Xantus Gábor filmjét a 140 éve született és 115 éve elhunyt nagyenyedi kutatóról, Fenichel Sámuelről, az első magyar új-guineai kutatóról. /Bakó Botond: Versekben és filmben tündöklő Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Dr. Gudor Botond magyarigeni református lelkész a valamikori virágzó hegyaljai, ma részben elhagyott vagy minimális gyülekezeti létszámmal rendelkező templomok, iskolák megmentésére vállalkozott. A lelkészt a Gyulafehérvári Egyetem tudományos munkatársaként alkalmazta. A 2008. év munkájának gyümölcsei között van, hogy édesapjával, Gudor András gyulafehérvári református lelkésszel fenntartották a II. Rákóczi Ferenc Közösségi Házban a gyulafehérvári kis óvoda működését. Ezt a Szülőföld Alap, valamint a kolozsvári Communitas Alapítvány anyagi hozzájárulásával valósították meg. Jelenleg a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség nagyvonalú hozzájárulásával, az épület biztosításával és felújításával csaknem 160 gyermek tanul magyar iskolában és magyarul, ökumenikus szellemben az óvodától érettségiig, megőrizve a vallásórák felekezeti önállóságát és a Katolikus Líceumi Szeminárium hagyományait. A Nagyenyedi Egyházmegyei Levéltár megóvása aktuális feladattá vált most, amikor a Vártemplom belsejét renoválják. A Bethlen Kollégium Szőcs Ildikó igazgató hozzájárulásával befogadta az értékes iratállományt, és a Dokumentációs Könyvtárral szemben tűzbiztos és beázásmentes helyiségben helyezte el. A kb. 20 folyómétert kitevő anyagot egyházmegyei levelezés (XVI–XX. sz.), jegyzőkönyvek, személyi és gyülekezeti jelentésanyagok, valamint iskolai ügyek dossziéi teszik ki. A régi, elhanyagolt műemléktemplomok esetében sokoldalú szórványmissziós feladatról van szó. A sárdi műemléktemplom, a románkori bazilika a XIII. században épült, a XVIII. században számos átépítésen esett át. Falai, a födém és a tetőszerkezet veszélyeztetett állapotba kerültek. A településnek hosszú ideig vezető szerepe volt önálló lelkésszel, egészen az 1940-es évekig, amikor társegyházközségként Magyarigenhez csatlakozott. Jelenleg sárdi 17 egyháztagot számlál. Műemlékmentés zajlott Őraljaboldogfalva község református templomában. Belsejében XIII. századi bizáncias freskók találhatók, súlyosan leromlott állapotban. A magyar köztudatban a Kendeffy család jelenléte, valamint a XIX. században feltárt freskói miatt egyik kiemelkedő darabja Erdély művészettörténetének. A lelkész eredményes kutatómunkájának eredménye a Mega Könyvkiadó gondozásában frissen megjelent munka Bod Péterről (Gudor Botond: Istoricul Bod Péter 1712–1769). A csaknem 600 oldalas kötetnek egy 42 oldalas magyar tartalom ismertetője is van. /Bakó Botond: Egy szórványmentési folyamat hétköznapjai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Fennállásának ezredik évfordulóját ünnepli 2009-ben a Gyulafehérvári Katolikus Főegyházmegye. Az egy éven át tartó ünnepségsorozat megnyitó eseménye a csíksomlyói zarándokhelyen volt, 2008. szeptember 13-án a kegytemplom előtti kertben, ahol szabadtéri szentmisét mutattak be. A záró ünnepség 2009. szeptember 29-én lesz Gyulafehérváron. November 27–28-án Kolozsváron tartották meg a „Teológiai Napok”-at. Oláh János, a Hittudományi Teológia rektora hangsúlyozta, hogy az intézet biztosítani tudja a történelmi hátteret a konferencia megrendezésére. Dr. Jakubinyi György érsek beszéde után dr. Marton József nagyprépost, egyháztörténész-professzor az Erdélyi Egyházmegye ezer évének történetét ismertette. Igazi erdélyi történelem tárult fel. Kiindulási pontként a gyulák székhelye szerepelt, amely később kiváló központnak bizonyult Szent István király számára, aki megalapította az egyházmegyét. 1991. aug. 5-én II. János Pál pápa az egyházmegyét önálló érsekségi rangra emelte. Felavatták az új könyvtárat. Oláh János rektor pontosított: nem a könyvtár maga lett új, hanem a terem és a mutatós, faragott tölgyfa szekrények, amelyek befogadták a könyveket, jelentik az igazi újdonságot. A könyvtár felszerelését adományaival egy hollandiai alapítvány, valamint a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosította. Az olvasóterem megfelelő tanulási feltételeket és méltó keretet teremt a könyvtárnak. Veres Annamária könyvtáros sokat dolgozott, hogy idejében elkészüljenek a könyvek átrendezésével. A megnyitót könyvbemutatók sora követte. Többek között a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karának tanárai mutatták be munkáikat. A sort dr. Jakubinyi György érsek nyitotta meg. Dr. Marton József néhai Márton Áron püspök írásait és beszédeit dolgozta fel. Szász János pénzügyi igazgató a Gyulafehérvári Püspöki Palota régészeti feltárásáról mutatott be egy kötetet a szerző távolléte miatt. Ezt követően dr. Jitianu Liviu, a BBTE Római Katolikus Teológia Karának tanára, dr. Zamfir Korinna, dr. Holló László, dr. Nóda Mózes, dr. Diósi Dávid, dr. Kovács Zsolt, dr. Vik János és dr. Tamási Zsolt mutatták be könyveiket. A tudományos előadások során dr. Jakubinyi György érsek Szentek Erdélyben címmel beszélt, erről könyvet is írt. Szent Pongrácz István, aki Alvincen született, a főegyházmegye első, hivatalosan szentté avatott személye. Érdekes előadások következtek pl. Szent Erzsébet kultuszáról Vízkeleti András, a Magyar Tudományos Akadémia tagja részéről. Ferenczi Sándor az erdélyi római katolikus papságról, Ecsedy Judit az erdélyi könyvkultúráról beszélt. Dr. Nicolae Bocsan, a BBTE rektor-helyettese az erdélyi görög-katolikus főpapoknak az I. Vatikáni Zsinaton kifejtett tevékenységéről értekezett. Előadást tartott többek között dr. Táncos Vilmos, dr. Buzogány Dezső és dr. Gábor Csilla. /Bakó Botond: Gyulafehérvár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Nagyenyeden a katolikus templomban ünnepelte a helyi Máltai Szeretetszolgálat fennállásának 15 éves évfordulóját. A négynyelvű szentmise (latin, magyar, német, román) alkalmával sok szó esett a szeretetről, amelyről nemcsak beszélni lehet, hanem elsősorban megélni kell. Dr. Bárányi Ferenc, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat alelnöke és Barla Zsuzsa, az országos szervezet főtitkára is részt vett az ünnepségen. Bárányi Ferenc kiemelte, hogy a nagyenyedi egyike a legerősebb szervezeteknek az országban. Fari Ilona, a nagyenyedi szervezet megalapítója és jelenlegi vezetője kifejtette, hogy kezdetben igen szerényen indultak, de jelenleg már széleskörű tevékenységet folytatnak. /Bakó Botond: Nagyenyed. Tizenöt éves a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezete. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) öt ismert költője jött el december 11-én Nagyenyedre, a Bethlen Gábor Kollégiumba. A találkozót dr. Demény Piroska irodalomtanár nyitotta meg, visszaemlékezve a sokáig ugyanitt, a Dokumentációs Könyvtár olvasótermében működő Irodalmi Kávéházra, amelynek rendezvényein is jeles vendégek voltak jelen. Király Zoltán költő, egyben a Liga ügyvezető elnöke bemutatta költőtársait: Gál Attilát, Farkas Wellmann Endrét, Szántai Jánost és Karácsonyi Zsoltot, a Helikon főszerkesztő-helyettesét. Az E-MIL tagjai több országból, mintegy másfélszázan vannak. Alapvető céljuk felkarolni és népszerűsíteni a kortárs erdélyi magyar irodalmat. Nagyenyeden a vendégek felolvasott verseikkel mutatkoztak be. Szókimondó, modern verseket hangzottak el. A vendégek sok irodalmi folyóiratot hoztak ajándékba, a Helikont, a Kortársat, a Műhelyt és másokat. Győrfi Dénes házigazdai minőségben arról beszélt, hogy a Dokumentációs Könyvtár hatvanezer kötetéből nagyobb rész magyar irodalmi alkotás. A szervezésben részt vett Király Edit ny. magyar tanár, a Fehér megyei EMKE elnöke is. /Bakó Botond: Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Dr. Gudor Kund Botond lelkész Bod Péterről (1712–1769) írt munkája nemrég jelent meg a kolozsvári Mega Könyvkiadó gondozásában román nyelven, mintegy 584 oldalon, 40 oldalas magyar, illetve angol nyelvű részletes tartalomismertetővel. Bod Péter magyarigeni református lelkészt méltán tekinti a szakirodalom a legkiválóbb erdélyi protestáns tudósnak. Eredeti könyvtárrendezési módszert dolgozott ki, és ennek alapján katalogizálta árva Bethlen Kata és Teleki Sámuel sárdi könyvtárát. Bod Péter mintegy 50 művet írt, felhasználta az európai történetírás legújabb eredményeit. Élete végén művei miatt a Habsburg hatalom perbe fogta, de korai halála megmenekítette a letartóztatástól. Sírja a magyarigeni templomkertben található. Dr. Gudor Kund megvilágította kutatásának célját: „Három szempontból vizsgáltuk életművét: a XVIII. sz. erdélyi szász és román történetírással való kapcsolata szempontjából, a magyar művelődés és levelezés, kapcsolattartás szempontjából, és nem utolsósorban Bod peregrinációja és tanulmányainak formatív hatásai szempontjából. ”Gyulafehérváron az egyetem könyvtárában dr. Ana Dumitran muzeológus, aki a román nyelvű korrektúrát végezte, mutatta be a terjedelmes könyvet. Kiemelte, hogy Bod Péter kellő lelki ihletettséggel írt a románokról. /Bakó Botond: Gyulafehérvár. Bod Péterről román nyelven. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Az Áprily-estek záró rendezvényeként Nagyenyeden is megemlékeztek a Bibliáról, a „könyvek könyvéről”. Lőrincz Konrád felenyedi református lelkipásztor tartott előadást. „A magyar nyelvnek csodálatos módon sikerült meghódítania a Bibliát és magyar Bibliává tennie” – jelentette ki. Az 1400-as évek közepén két ferencrendi szerzetes fordította le mindkét testamentum egyes írásait. Később következtek a már protestáns, de nem teljes fordítások, pl. Komjáthy Benedek vagy Pesti Gábor munkái. Sylvester János végre a teljes Újszövetséget lefordította. Ajánlásában nagy örömről beszélt, amiatt, hogy az evangélium végre elérkezett a magyar néphez: „Az ki zsidóul és görögül és végre deákul/Szól vala rigen, szól neked az itt magyarul/ Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden az Isten/törvinyin iljen, minden imádja nevit”. Később Tinódi Sebestyén és Batiz András verses énekbe szedték a Biblia szövegét. Számottevő Méliusz Juhász Péter munkássága, aki ószövetségi szövegeket fordított (1565) az eredeti héber szöveg alapján. Végül megszületett a Károli Gáspár nevével fémjelzett, Bornemissza betűivel és nyomdájában elkészített ún. Vizsolyi Biblia (1590). A katolikus egyház Káldi György jezsuita szerzetes révén 1626-ban Bécsben jelentette meg magyar nyelvű bibliáját. Győrfi Dénes, a Dokumentációs Könyvtár igazgatója bemutatta a könyvtár legszebb és legrégibb bibliáit. Többek között itt található a Biblia Sacra, Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Misztótfalusi Kis Miklós saját bibliái és Gróf Mikó Imre könyvtárából származó bibliák. /Bakó Botond: A magyar Biblia története. Évzáró Áprily-est a Bethlen Dokumentációs Könyvtárban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

Nagyenyeden és a felenyedi templomban emlékeztek az 1849-es magyarellenes vérengzésre. Török Ferenc akkori lelkész közvetítő szerepet vállalt a román támadók és a polgári lakosság képviselői között, de családjával együtt áldozatul esett a vérengzésnek. Megjelent Barabás János kolozsvári magyar konzul, aki rövid hozzászólásában a nemzettudat jelentőségét emelte ki, és azt hangsúlyozta, hogy a fiatal generációval is meg kell ismertetni a történteket. A hegyaljai magyar történelem igen jó ismerője, dr. Gudor Kund Botond szakavatott kalauzolásával a háromnapos emlékezés után autóbusszal járták végig Boroskrakkó, Borosbenedek, Sárd, Magyarigen elhagyott vagy igen kevés lélekszámú református templomait, és ugyancsak Magyarigenben a katolikus templom udvarán található, és az ompolygyepűi (Presaca), Lukács Béla által készített emlékművet (1899), majd a gyulafehérvári vár árkait tekintették meg. Mindenhol akad egy-egy nyom a jeltelen tömegsírokról, amelyről a legtöbb helyen tudják a mai helybeliek, hogy mit is rejtenek, és babonásan kerülik őket. Itt-ott a pincékről is tudni, ahová bezárták azokat a magyarokat, akiket azután kifüstöltek, majd lemészároltak. A román értelmiség hallgat, az ompolygyepűi polgármester nem érti, hogy miért is jönnek ide évente többször a magyarok. Nagyenyeden mellszobrot állítottak a vérengzést vezető Axente Sever emlékére és utcát neveztek el róla. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke elmondta, etnikai tisztogatás történt, nem fegyveresek álltak egymással szemben. Bemutatták Domonkos László Nagyenyedi ördögszekér című, az öldöklésről szóló dokumentumregényét. A könyv előszavában Margittai Gábor, a Magyar Nemzet újságírója leszögezte, ez a munka: „A megemlékezés és az együttélés botrányáról beszél, arról, hogy a rendszerváltozások után sem voltunk képesek megfogalmazni kínos és kínzó történelmi kérdéseinket a szomszédokkal szemben. Valóban felzaklató könyv ez, az emlékezés iróniája, a többség által értelmezhetetlen táblákkal, holttesteket rejtő dombokkal és betemetett kutakkal. Arról szól, hogy emlékezés nélkül felejtés sincs, a bűntudat nélküli embernek még megbocsátani sem lehet. Ezért nem szabad felejtenünk és minduntalan emlékeznünk kell, mert halottainknak és önmagunknak is tartozunk ennyivel. ”Dr. Egyed Ákos történész, akadémikus átfogó előadást tartott. A rendezvényen részt vett H. Szabó Gyula, a Kriterion könyvkiadó igazgatója, aki bemutatta Murádin Jenő Megsebzett szobor című könyvét. /Bakó Botond: Nagyenyed. Emlékezés nélkül felejtés sincs. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Nagyenyeden a Szabadság szerkesztői találkoztak az olvasókkal január 16-án a Bethlen Gábor Kollégiumban. Velünk tartottak a Kolozsvári Magyar Opera művészei is, akik hangulatos műsorukkal még több rajongót szereztek maguknak. Köllő Katalin, a Szabadság kulturális rovatvezetője, a kollégium véndiákja bemutatta a szerkesztőség jelenlévő tagjait, majd Újvári Ildikó főszerkesztő a Szabadságról beszélt. A Szabadság tulajdonosa az a Minerva Művelődési Egyesület, amelynek tagjai a szerkesztőség alkalmazottai. Az 1989 után kialakult struktúra a lap függetlenségének megőrzését hivatott szolgálni. Kiss Olivér, a Szabadság honlapjának szerkesztője emlékeztetett arra, hogy a Szabadság a magyar nyelvű lapok közül világviszonylatban elsőként került fel az internetre 1995-ben. Népszerűnek bizonyulnak a néhány hete beindult, szintén kommentálható blogok. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság főpublicistája a nemrég elhunyt Izsák Sámuel, az orvostudományok doktora, az orvos-és gyógyszerészettörténet jeles személyisége hagyatékából származó dokumentumokat adott át az iskola könyvtára részére. Csávossy György, a bor hazai lovagja emlékeztetett: Nagyenyed mindig Kolozsvár vonzáskörében létezett, a kapocs akkor gyengült meg, amikor a Ceausescu-korszakban megszületett a rendelet, miszerint nem szabad más megyében megjelenő lapra előfizetni. A találkozón jelen voltak a Szabadságban rendszeresen közlő helyi tudósítók is: Bakó Botond, Józsa Miklós, Dvorácsek Ágoston. A kollégium hatvanezer kötetes dokumentációs könyvtárában a gyűjtemény őrea, Győrfi Dénes kalauzolt el a vendégeket. A ritka kincseket őrző nagyenyedi könyvtárat sok megpróbáltatás érte, többször felgyújtották, állományát szétszórták, elhurcolták, így találtak rá például egy 1474-es ősnyomtatványra egy román parasztasszony „fejőszékeként”. /Kerekes Edit: Csávossy György: a Szabadság a nagyenyediek lapja. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Rendhagyó módon a nagyenyedi Bethlen Kollégium mutatkozott be az Áprily-estek legutóbbi rendezvényén, amelyet a magyar kultúra napján, január 22-én tartottak a Dr. Szász Pál Közösségi Házban. A 387 éves iskola a tartós felemelkedések és mély alázuhanások között élte meg az erdélyi magyar történelem csaknem négy évszázadát. Szinte csoda, hogy ma is él. Megtartó örökség, hogy a régen kisebbségbe szorult enyedi és környéki magyar közösség ma is körülöleli az iskolát. Józsa Miklós nyugalmazott kollégiumi tanár, az egyre sokasodó Áprily-estek szervezője üdvözölte a megjelenteket. Dr. Demény Piroska aligazgató a magyar kultúra napja alkalmából szervezett egyhetes rendezvénysorozatról számolt be. Szép volt a helyesírási vetélkedő, az V–VIII. osztályok anyanyelvi csapatversenye, a gimnáziumi tanulók tudományos diákköri dolgozatainak bemutatása. Szőcs Ildikó igazgató a kollégium jogi helyzetéről, jelenéről és jövőbeli terveiről beszélt. A 90-es évek kb. 1200-as összlétszáma jelentősen visszaesett, és ma 713 tanulóból áll (ebből 91 óvodás, elemi 103, V–VIII. 149, középiskola 330, posztlíceális képzés 24, tanítóképző főiskola 16). Az igazgató felsorolta az iskola mai erősségeit: az órán kívüli gazdag közösségi tevékenységet, a Fenichel Sámuel önképzőkört, az ösztöndíjrendszert (évi két és félmillió lejt osztanak szét a diákok között), a sikeres pályázatokat és a honlapot. Dvorácsek Ágoston fizikatanár felvetette, hogy csak a magyar iskolát nem újították fel Nagyenyeden. /Bakó Botond: Kultúra napján az enyedi kollégiumról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Tizenkettedik alkalommal szervezte meg a Nagyenyedi Máltai Segélyszervezet hagyományossá vált jótékonysági bálját január 31-én. Az idei rendezvényt a gyomaendrődiek jelenléte tette emlékezetessé. Ott volt gróf Bánffy Farkas Magyarországról, aki a magyarlapádi hagyományőrző csoportot is támogatja. Elismerő diplomát kapott Kvacskai Lajos, a helyi segélyszolgálat egyik legidősebb tagja, aki hűséges, kitartó munkájának köszönheti a kitüntetést. A megnyitó táncot hagyományosan a Bethlen Kollégium táncosai járták. A segélyszervezet 2008-ban 34 szegény sorsú családot segített hozzá a mindennapi kenyérhez, a bál bevétele alapján idén is folytatni kívánják ezt a tevékenységet. /Bakó Botond: Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Valamikor a hetvenes években a Bethlen-kollégium hangulatos képzős bankettjein diákok, tanárok, szülők együtt ünnepelték a végzősöket. Ezúttal a tizenharmadik alkalommal megrendezett Bethlen-bál keretében elevenítették fel ezt a szokást. A főszereplők az öt végzős osztály tanulói. Lőrincz Helga, a kollégium tanára ceremóniamesterként igazgatta a rendezvényt. A Bethlen-bálra a véndiákok Marosvásárhelyről és Magyarországról is érkeztek. /Bakó Botond: Sikeres Bethlen-bállal ünnepelték a fiatalokat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Torockón elhatározták: olyan szülői batyusbált tartanak, ahol a fehér asztal mellett az iskola tanári kara más oldaláról mutatkozzon be, pl. egy szórakoztató műsorral. Megvolt az első batyusbál, ott volt az egész tantestület, jöttek a Szent Teréz gyermekotthon nevelőnői is, akik neveltjeikkel a torockói iskola összlétszámának csaknem a 40%-át adják. /Bakó Botond: Hagyomány születik. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

Ha létrejön egy civil szerveződés, rendszerint olyan hiánypótló megvalósítások születnek, amelyekre a hivatalos személyek addig kevésbé figyeltek. Tulit Levente vállalkozó, panziós ötlete nyomán tavaly hét fiatal házaspár megalakította Torockón az Önkéntes Tűzoltók Egyesületét, amelynek régi hagyományai vannak. Az egyesületnek sikerült a Transilvania Trust cég és Furu Árpád mérnök segítségével felújítani a régi tűzoltó házat, a Nyíregyházi Tűzoltóság pedig, amellyel hagyományosan jó kapcsolatokat ápolnak, komoly felszerelést hozott a testvérszervezetnek. Úgy döntöttek, hogy február 7-én harminc év óta először tűzoltóbált rendeznek. A bevételből a falu gyermekeinek akartak örömöt szerezni. Eldöntötték: legyen játszótér Torockón. Folyamatosan érkeztek a jó mesteremberek, mindenkinek került munkája. Tulit Levente szerint a legfontosabb, hogy a nemes cél érdekében összefogott a közösség. /Bakó Botond: Torockó. Játszótérrel gazdagodtak a gyermekek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul és Barabás János konzul meglátogatta Nagyenyedet és környékét. A Bethlen Gábor Kollégiumban Szőcs Ildikó igazgató és Rácz Levente RMDSZ elnök fogadta a konzulokat. A főkonzul elmondta: céljuk minél több közösséggel találkozni és felvenni a kapcsolatot, megismerni a szórvány életét és természetesen segíteni, ahol lehet. A főkonzul megismerkedett a Bethlen Dokumentációs Könyvtárral, ahol Győrfi Dénes főkönyvtáros fogadta, majd a Természettudományi Múzeummal. A következő állomáshely a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház volt, ahol Rácz Levente elnök, valamint a történelmi egyházak képviselői köszöntötték a főkonzult. A beszélgetés során szó esett az elöregedő gyülekezetekről, a szórványegyházközségek életéről, az elmagányosodásról. Szóba került Verespatak ügye, az ősi templomok helyzete is. A főkonzul és kísérete ezután Magyarlapád, Bethlenszentmiklós és Küküllővár magyar közösségeit látogatta meg. /Bakó Botond: Fehér megyébe látogatott a főkonzul. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

Jeles személyiség tisztelte meg Nagyenyeden az Áprily-estek áprilisi rendezvényét: dr. Szász István Tas orvos-író, közéleti ember személyében. Kolozsvárt született, és fiatal korát töltötte Erdélyben. Magyarországra áttelepüléssel nem vesztette el erdélyi szívét. Eddig tizenhárom kötete jelent meg, utoljára a Beszédes hallgatás avagy három Hitel és ami utána következett című könyvét a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó jelentette meg 2007-ben. Az író életútját Józsa Miklós nyugalmazott tanár ismertette. Szász István Tas segítette – főleg 1990 – után az erdélyi áttelepülők beilleszkedését. Kb. 200 erdélyi családot sikerült megnyugtatóan elhelyeznie. Szász István Tas könyvében, „a Hitel Képcsarnokában” sok arc sorakozik: Makkai László, Venczel József (akik az első Hitel megindítását és szerkesztését végezték), Tamási Áron, Kiss Jenő, Vita Sándor, Dsida Jenő, Entz Géza, Gy. Szabó Béla, Kelemen Lajos, Mikó Imre, Nagy Géza, Szabédi László, Wass Albert, Vita Zsigmond, Szabó T. Attila és többen mások. /Bakó Botond: „Elérkezett az idő az ébredésre” – Áprily-esten a „hűtlen hűséges” Szász István Tas. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

Szécsi Antal székelyudvarhelyi ny. tanár volt Nagyenyeden az Áprily Kör vendége, bemutatta „Magafelejtő sorsunk halk tudója” című, Borbáth Károlyról, a jeles erdélyi történészről szóló kötetét. Dr. Borbáth Károlyt /1931-1980/ 1968-ban megfosztották egyetemi állásától. Ekkor kerül Nagyenyedre, ahol 1977-ig vezette a Dokumentációs Könyvtárat, de üldöztetése folytatódott, Vargyasra, szülőfalujába kellett távoznia. Szécsi Antal elmondta: e könyvvel méltó emléket állított volt munkatársának és barátjának. /Bakó Botond: „Magafelejtő sorsunk halk tudója” = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

Dr. Demény Piroska egyik kezdeményezése, hogy tíz éve elindította Nagyenyeden a szórványszínjátszást. Már 1676-ban (Apafi fejedelem korában) is tartottak színi előadást a Bethlen Gábor Kollégiumban. 1999-ben, főleg Fehér megyéből érkezett, tanulókból álló csapatok felújították az ősi hagyományt. 2004-ben két anyaországi drámapedagógus Fótról, Kovács Éva és Kiss Tibor személyében komoly szakmai támogatókra talált az enyedi diákszínjátszás. 2006-ban megjelent egy másik támogató, Szabó Anikó, régizene-szakértő Kolozsvárról. 2008-tól az enyedi szórványszínjátszást a Tanügyminisztérium hivatalosan is elismert rendezvényei sorába emelte. Egy évtized alatt több mint 2000 gyermek (65 település diákjai) látogatta meg iskolánkat – mondja Demény Piroska. Most 15 csapat jött el, mintegy 300 fellépővel. /Bakó Botond: Nagyenyed. Jubilált a Szórványszínjátszó Találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Kurkó István csíkszentdomokosi tanítót úgy emlegetik, mint a Kurutty mozgalom eszét és motorját. Ő álmodta meg 1998-ban, 11 évvel ezelőtt az általános műveltségi vetélkedőt kisiskolások számára. Csupa kreatív feladatból álló program a vetélkedő alapja. Négytagú, jeligés csapatok jelentkezhetnek. 2004-től a vetélkedő anyagának, összeállítását, a kapcsolattartást a Kurutty Oktatási és Művelődési Társaság végzi. Május 15–17. között, a helyi és megyei szakaszokon átjutottakból tizenkét csapat jött el Nagyenyedre, a Bethlen Gábor Kollégiumba. A csapatok sok ajándékot, oklevelet kaptak, többek között Kiss Judittól, a Magyar Közoktatás című új kolozsvári lap főszerkesztőjétől. /Bakó Botond: Nagyenyed. Sikeres erdélyi Kurutty vetélkedő. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

Józsa Miklós a nagyenyedi Áprily-estek lankadatlan szervezője a 225 éve, 1784. ápr. 4-én született Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudósra, őshazakutatóra, a tibetológia megalkotójára és nem utolsó sorban a Bethlen kollégium legnevesebb véndiákjára emlékezett. Krizbai Jenő a kollégium történelem tanára Kőrösi életét és életművét átfogó előadást tartott, kitérve Bernard le Calloc’h és Szilágyi Ferenc Kőrösi-kutatókra is. Emlékeztek Jakabos Ödön kézdivásárhelyi fiatalemberre, aki végigjárta Kőrösi útját, majd könyvet is írt (Indiai útinapló), és sok erdélyi város után, tanítóképzős tanulók meghívására Nagyenyedre is ellátogatott. Akkor a kollégiumban nem fogadták, így a városi parkban találkozott Borbáth Károly akkori könyvtárossal és a diákokkal. /Bakó Botond: Nagyenyedtől a Himalájáig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház 1000 éves múltja ünnepének kiemelkedő epizódjai magában a templomban, a Medieval Szállóban és az Egyesülés Múzeumban zajlottak május 28–29-én, a Gyulafehérvári Katolikus Főegyházmegye szervezésében. A Medieval Szállodában előadások hangzottak el a székesegyházról, az érseki palotáról és a felújítási, valamint ásatási munkálatok eredményeiről. Ezt követően az Egyesülés Múzeumban megnyitották a Régészet és történelem című kiállítást. A kiállított tárgyakat is három nyelven: románul, magyarul és angolul feliratozták. Ez az ünneplés áttörést jelentenek a román–magyar kapcsolatokban, legalábbis gyulafehérvári szinten. /Bakó Botond: Gyulafehérvár. Első lépés az együttműködésben – Az ezeréves egyházat ünnepelték. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

Sáromberkén a faluünnep színvonalas, a település minden korosztályához szóló rendezvény volt. Fellépett a volt erdélyiekből álló budapesti Regélők Együttes. A rendezvény az eső miatt nem a szabadtéri színpadon, hanem a kultúrotthonban folytatódott. A főszervező Bakó Levente, a Patronus Pro Sarumberg elnöke volt. Könyvbemutató is volt. Berekméri István Andrásé: Minden poklokon keresztül – sajtó alá rendezte Vajda András sáromberki néprajz-szakember /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című kötetét ismertették. Az 1877-1953. között élt sáromberki Berekméri István András visszaemlékezéseket tartalmazó kéziratból és a Vajda András által írt kísérő, elemző tanulmányból állt össze a könyv. Bemutatták Sáromberke műemlék épületeit tartalmazó kiadványt is. /Berekméri Ildikó: Sáromberki falunap. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

Tizenkettedik alkalommal szervezték meg a múlt héten Magyarlapád kiemelkedő kulturális eseményét, a nemzetközi népzene és néptánctábort. Bánffy Farkas, a fugadi báró unokája – aki visszatelepült a fugadi kastélyba –, főszervezői minőségében, Kis Csabával és Attilával igen sokat tett az egyhetes program sikeréért. /Bakó Botond: Újratanulják őseink kultúráját a magyarlapádi néptánctáborban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./

A magyar közösség számára nagy jelentőségű határozatot fogadott el Nagyenyed városi tanácsa: támogatja a Bethlen Gábor Kollégium épületeinek régóta húzódó teljes felújítását. Elkészítettek egy uniós pályázatot, amelyhez az önkormányzatnak a 2%-os önrésszel és a járulékos költségekkel kell hozzájárulnia. /Bakó Botond: Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Marosszentimrén kezdődött, s most már hetedik alkalommal ünnepli augusztus 20-át a Fehér megyei szórványmagyarság valamelyik elhagyatott, vagy néhány hívével csaknem gazdátlanul maradt templomában. Jelképes gesztus ez a legyilkolt hegyaljai magyarság emlékére, egyben útkeresés is az itt maradt utódoknak. 200–250 ember gyűlt össze Sárdon a szépen rendbe hozott templomban és a várudvaron. Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke zarándoklatnak nevezte a szép magyar templomok meglátogatását, ahonnan kivesztek a magyar emberek, a történelem viharában eltűnt a gyülekezet vagy csak maradéka van meg. Bárócz Huba nagyenyedi református esperes a felelősségről és a ma terjedő szabadelvű élet felelőtlen filozófiájáról beszélt, amellyel saját felekezetüket ítélik halálra. Igét hirdetett még Horváth István római katolikus plébános és Sándor Botond unitárius lelkész. Nagy Csaba tárogató művész jóvoltából a zsúfolásig telt templomban az alkalmi, ünnepi gyülekezet zenei háttérrel énekelhette a Himnuszt. Az ünneplőket Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul is üdvözölte, aki úgy vélekedett, hogy ha későn is, de ittlétükkel adósságot törlesztenek a vidék hűséges magyar közösségeivel szemben. Szép Sándor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint a 150 évvel ezelőtti események, a vérengzések miatt ezen a vidéken szerveződnek újra a legnehezebben a magyar közösségek. Gudor Botond sárdi-magyarigeni református lelkész, a Bod Péterről nemrég megírt könyv szerzője kutatásaival a helyére tette a sárdi és általában a hegyaljai történelmet. E vidéken már a honfoglaláskor megvetettük a lábunkat, de Sárd 1231-ben szász telepítés révén keletkezett, hadiutak kereszteződésében. Itt tevékenykedett Teleki Sámuel, Erdély egyik nagy tudósa, könyvszerető embere. A sárdi gyülekezet az 1848 előtti időkben Hegyalja legerősebb református gyülekezete volt, ahol zsinatot is tartottak. Ezt szakította meg 1849-ben a sárdi magyar lakosok lemészárlása. Szó esett Horváth Ákos anyaországi református lelkész, az Ágoston Alapítvány elnöke és társainak önfeláldozó munkájáról, amivel helyreállították a sárdi templomot. 2003 őszén döntöttek úgy, visszatérnek és dolgoznak. Azóta Zalatnán és Borbereken is hasonló munkálatokat végeztek. Amennyiben nem történik meg a 19. századi etnikai tisztogatás, az ő munkájukra, nem lett volna szükség. A templomban felavatták és megkoszorúzták a bejárat melletti falon elhelyezett, a 63 sárdi polgári magyar áldozat tiszteletére készített emléktáblát. A részvevők megválaszolhatatlan kérdésekkel távoztak. Mi lesz a szórványmagyarság jövője ezen a tájon? Mi lesz az anyanyelv sorsa? /Bakó Botond: Augusztus 20-a Sárdon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Az ezeréves évfordulóhoz méltón, több napon keresztül zajlott a Gyulafehérvári Főegyházmegye millenniumi évét záró ünnepségsorozat, amelyre a szeptember 29-én tartott hálaadó szentmisével befejeződött. A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyházban a Franc Rodé bíboros, XVI. Benedek pápa különleges küldötte által – nagyrészt magyar nyelven – celebrált misét a zsúfolásig megtelt székesegyház előtti kivetítőn is több ezren követték. Az ünnepi szentmisén képviseltette magát az Esztergom-Budapest Római Katolikus Érsekség (Erdő Péter bíboros révén), a győri, a pécsi, a debreceni, a szegedi, a munkácsi, a szabadkai, a bukaresti, a jászvásári, a nagyváradi, a szatmári, a székesfehérvári, a temesvári egyházmegye, a München-Freisingi Érsekség, a görög katolikus nagyérsekség, az Erdélyi Unitárius Egyház, az Erdélyi Evangélikus Egyház és az Erdélyi Református Egyházkerület. Dr. Jakubinyi György ünnepi beszédében kifejtette: „kettős kihívás előtt állunk, de ez nemcsak a gyulafehérvári főegyházmegyét, hanem az egész társadalmat érinti: ezek pedig a lélekszám-csökkenés és a megélhetés biztosítása a szülőföldön. ” Majd folytatta: „… látva az ezeréves feladatot, a hűséget, a kitartást, azt, hogy olyan mostoha körülmények között, amikor még püspök sem volt az országban, mégis megmaradt a katolikus egyház – ez buzdít minket…” Valamivel több mint egy év telt el azóta, hogy a csíksomlyói zarándoklat helyszínén tartott szabadtéri szentmisével 2008. szeptember 13-án elkezdődött az Erdélyi Egyházmegye millenniumi rendezvénysorozata. Ebben voltak többek között teológiai napok Gyulafehérváron, az új könyvtár felavatásával, Márton Áron ünnepség a kolozsvári Szent Mihály-templomban, a Lázói Kápolna és a déli torony felújításának az ünnepe, a millenniumi kiállítás megnyitója … Az ezeréves évforduló elsősorban a katolikus közösség, de az egész erdélyi magyarság ünnepe is volt. /Bakó Botond: Felemelő millenniumi záróünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Észak-erdélyi kórustalálkozó tette felejthetetlenné a nagyenyedi Vártemplomban az aradi vértanúkról október 10-én tartott megemlékező ünnepséget. Dr. Vekov Károly történész, egyetemi tanár tartott előadást. Számos Golgotája van a magyarságnak, az egyik éppen Nagyenyed, de leginkább a magyar forradalom és Arad. A magyar nép és a szabadság fogalma azóta összekapcsolódik a köztudatban, fejtette ki. A világ összes lexikonjában szerepel Kossuth és Petőfi neve. Október 6-át idéző verseket mondtak és szövegeket olvastak fel dr. Jancsó Miklós és Rekita Rozália kolozsvári színművészek. Jelen volt a 83 éves Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalszövetség tiszteletbeli elnöke, az erdélyi kórusmozgalom „nagy öregje” is. A fellépő kórusok magas színtű énekkultúrával, korhű dalokkal szerepeltek. /Bakó Botond: Nagyenyedi megemlékezés az aradi vértanúkról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./