Négy évvel az 1989-es fordulat után az iskolák zömében még mindig a régi, a diktatúra idején készült tankönyvekből tanulnak. Székely Győző, a kolozsvári Collegium Transsylvanicum Alapítvány képviselője utánanézett: amíg az anyaországi gyermekek ötezer tankönyv között válogathatnak, addig a romániai magyar tanulók mindössze nyolcvan magyar nyelvű tankönyvből, de ennek is a nagyobb része fordítás és csak tizennyolc íródott eredetileg is magyarul. A Collegium Transsylvanicum Alapítvány pályázatot írt ki magyar nyelvű tankönyvek írására. Azért csak most, mert a tankönyvkiadás állami monopólium volt, idén tűntek fel az első jelek, hogy a román oktatáspolitika engedélyezi az alternatív tankönyvek megírását. /B. Kovács András: Legyen vége a szellemi diétának! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./

A Bákó megyei sajtóban újból támadni kezdték azt, hogy Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában tanulnak moldvai csángómagyar gyermekek, a lapok magyarosító összeesküvésről cikkeztek. B. Kovács András sorra kérdezte a Csíkszeredában, a József Attila Általános Iskolában tanuló csángó gyermekeket, akik elmondták, azért vannak itt, hogy magyarul, anyanyelvükön tanuljanak. Borbáth Erzsébet magyartanárnő meglepődve olvasta, hogy magyarosítási folyamat zajlik, hogy román gyermekeket kényszerítenek arra, hogy magyarrá legyenek. Hangsúlyozta, hogy a szülők szabad akaratukból hozták ide gyermekeiket, továbbá a román újságíró az ő szavait is idézte, holott nem is járt náluk, az iskolában az újságíró. /B. Kovács András: A magyarosítás újabb esetei. = B. Kovács András. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Évente tartanak csángó fesztivált Jászberényben. Papp Imre, a Jászsági Népi Együttes művészeti vezetője emlékezett a kezdetre. 1990 elején Kallós Zoltán kalauzolásával több moldvai csángó faluba eljutott, itt ismerhette meg a moldvai népi táncot és zenét. A Jászsági Népi Együttes nemzetközi táncház- és zenész táborba meghívták a moldvai csángókat is, főleg a klézseieket. Az első csángó fesztiválon, 1990-ben meghalt Hodorog Luca néni Lőrincz Györgné. Az volt az utolsó kívánsága, hogy Jászberényben temessék el. A következő évben, 1991-ben megrendezték az első Csángó Fesztivált majd konferenciát Jászberényben. A mostani harmadik fesztiválon erdélyiek, felvidékiek, kárpátaljaiak és vajdaságiak is szerepeltek. /B. Kovács András: Jászberényi csángó zarándoklat.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Felháborodást váltott ki Kovászna megyében, hogy a most megalakult állami vagyonalap vállalatok fölé rendelt megbízottait szinte kizárólag román nemzetiségű, a régi rendszerben kompromittált emberekkel akarja betölteni. Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere is tiltakozott. Ennek hatására több kinevezés függőben maradt. /B. Kovács András: Függőben maradt döntések. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Kovászna megye 233.256 lakosával az ország legkisebb lélekszámú megyéje, közülük 122,9 ezren élnek városokban. 177,1 ezren vallották azt, hogy magyar anyanyelvűek, ennél alacsonyabb a magyar nemzetiségűek /175.502/ lélekszáma. A megye nemzetiségi megoszlása: 75,2 % magyar, 23,4 % román /1977-ben még Kovászna megye lakóinak 77,9 %-a volt magyar nemzetiségű és 20,6 % román nemzetiségű./ Sepsiszentgyörgy 68.070 lakosának 74,8 %-a /50.886 lélek/, Kézdivásárhely 22.851 lakosának 91.7 %-a /20.964 fő/ magyar, Kovászna 12.476 lakosának 67,5 %-a /8.423 fő/ magyar. A vallási megoszlás: 85,6 ezer római katolikus, 79,8 ezer református, 10,7 ezer unitárius, 50,5 ezer ortodox, de vannak pünkösdisták, baptisták, adventisták is. Kovászna és Hargita megyében van a legkevesebb vállalkozó az országban. /B. Kovács András: A népszámlálás tükrében. Számok és lelkek Kovászna megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./

Benedek Zoltán Nagykároly, Carei, Großkarol című 1994-ben megjelent monográfiája is mutatja, mennyire megbízhatatlanok a román nemzetiségi statisztikák. 1910-ben Nagykároly nemzetiségi megoszlása a következő volt: 216 román, 15772 magyar, 63 német. 1920-ban: 2938 román, 3337 magyar, 5932 német, 2471 zsidó /ekkor minden római katolikust automatikusan németnek minősítettek/. A következő alkalmakkor is nagymértékű volt a változás /például 1930-ban 5637 magyart és 1719 németet mutattak ki stb./, végül 1992-ben a 13899 magyar mellett 10793 román él, az 1977-ben regisztrált 114 némettel szemben 755 német és 396 sváb... /B. Kovács András: A statisztika nyomorúsága. Például Nagykároly- Großkarol. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./

Háromszék megyében a szociális és interetnikai feszültség fokozódásához vezethet, ha folytatódik a Vatra híveiként ismertek kinevezése. Puskás Bálint megyei RMDSZ-elnök kimutatása szerint az állami vállalatok és intézmények 43 %-a román nemzetiségű, most a menedzsereknek is románokat neveznek ki. Az 1992-es választáson az RMDSZ kapta a szavazatok 75 %-át. /B. Kovács András: Az igazgatócsinálás titka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25-26./ Az 1992-es népszámlálás adatai szerint a megye lakosságának 75 %-a magyar nemzetiségű.

Sepsiszentgyörgy belterületén, a legnagyobb, az Olt parti lakótelepen a helyi csendőralakulat hatalmas laktanyát akar építeni, nyolcvan lakrészt magába foglaló házsorral. A napokban a megyei tanács átiratban kérte ki a városi tanács véleményét. A tanácsülésen elhangzott, hogy 600-650 csendőr, katona és családtagjainak betelepítéséről van szó. Ez az etnikai egyensúly megbontását jelentheti. A tanács nem járult hozzá az építési engedély megadásához. /B. Kovács András: Sétány helyett támaszpont. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Háromszéken a cigányság valóságos demográfiai robbanása tapasztalható. Hetén kívül szinte teljesen romák lakják Bölönpatakát, Gidófalván nyolcszázan, Nagyborosnyón szintén ennyien élnek, de népes kolónia él Sepsiszentgyörgyön is, meg a többi településen. A településhálózathoz hozzátapadt ikertelepekként funkcionál külön világuk. A módosabbak megkezdték benyomulásukat a városokba. Van már példa arra, hogy a magyar cigányságot gondjaiba vette a katolikus, református, unitárius, baptista egyház. Az RMDSZ-nek is ki kellene dolgoznia elképzeléseit a székelyföldi cigánykérdés kezelésére, írja B. Kovács András. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Megjelent az 1992. jan. 7-i népszámlálás második kötete, amely a nemzetiségi és vallási megoszlást részletezi. B. Kovács András ezt ismertette, folytatásokban. Számos adat az 1930-as népszámláláshoz hasonlítva jelent meg a kötetben. 1930-ban az összlakosság 77,9 %-a volt román, 1992-ben 89,5 %-a. Ezalatt a magyarok arányszáma 10-ről 7,1-re, a németeké 4,4-ről 0,5-re, a zsidóké 3,2-ről 0,1 százalékra csökkent. Erdélyben a románság aránya 57,8 %-ról 73,6 %-ra növekedett. 1930-ban még öt megyében voltak kisebbségben a román nemzetiségűek /Kovászna, Hargita, Maros, Szatmár és Temes, hozzátéve, hogy akkor még nem ez volt az első két megye megnevezése/, ma már csak két ilyen megye van, Kovászna és Hargita. Az 1992-es adatok szerint a magyarok 1625 ezres összlétszámának 98,7 %-a Erdélyben él. A nemzetiség és az anyanyelv eltér: 1639,1 ezer magyar anyanyelvű van az országban. A magyarok 47,1 %-a református, 41,2 %-a katolikus, 4,6 %-a unitárius. A román-magyar vegyes házasságok száma 94,4 ezer. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Megjelent az 1992. jan. 7-i népszámlálás második kötete, amely a nemzetiségi és vallási megoszlást részletezi. B. Kovács András ezt ismertette, folytatásokban. Számos adatot az 1930-as népszámláláshoz hasonlítva jelent meg a kötetben. 1930-ban az összlakosság 77,9 %-a volt román, 1992-ben 89,5 %-a. Ezalatt a magyarok arányszáma 10-ről 7,1-re, a németeké 4,4-ről 0,5-re, a zsidóké 3,2-ről 0,1 százalékra csökkent. Erdélyben a románság aránya 57,8 %-ról 73,6 %-ra növekedett. 1930-ban még öt megyében voltak kisebbségben a román nemzetiségűek /Kovászna, Hargita, Maros, Szatmár és Temes, hozzátéve, hogy akkor még nem ez volt az első két megye megnevezése/, ma már csak két ilyen megye van, Kovászna és Hargita, az előbbiben a magyarok aránya 75,2 %, az utóbbiban 84,7 %. Az 1992-es adatok szerint a magyarok 1625 ezres összlétszámának 98,7 %-a Erdélyben él. Maros megye lakosságának 41,4 %-a magyar, Szatmár megyének 35 %-a, Bihar megyének 28,4 %-a, Szilágy megyének 23,7 %-a, Kolozs megyének 19,9 %-a, Arad megyének 12,5 %-a, Máramaros megye lakosainak pedig 10,2 %-a magyar. A magyarság háromnegyede a következő hat megyében él: Hargita /295,1 ezer magyar/, Maros megye /252,7 ezer/, Bihar /181,7 ezer/, Kovászna /175,5 ezer/, Kolozs /146,2 ezer/ és Szatmár megye lakosságából 140,2 magyar nemzetiségű. - A nemzetiség és az anyanyelv eltér: 1639,1 ezer magyar anyanyelvű van az országban. A magyarok 47,1 %-a református, 41,2 %-a katolikus, 4,6 %-a unitárius, 0,8 %-uk zsinapresbiteri, 0,4 %-uk pedig ágostai evangélikus. Az újprotestáns egyházaknak is vannak magyar hívei: a magyar lakosság 0,5 %-a adventista, 0,8 %-uk baptista, 4,3 %-uk más felekezethez tartozik, az ateisták aránya 0,2 %. A népszámlálás szerint 1.161,9 ezer katolikus él Romániában, 57,6 %-uk magyar, 31,1 %-uk román, 6,1 %-uk német. Az ország 802,5 ezer reformátusának 95,4 %-a magyar nemzetiségű, hasonló az arány az unitáriusok között is. - A román-magyar vegyes házasságok száma 94,4 ezer. A beolvadás mértékére lehet következtetni a vegyes házasságok adatainak részletezéséből. Román férj magyar feleséggel 48.969 esetben élt együtt, a gyermekek nemzetisége 25.689 családban román, 5530-ban magyar, gyermektelen volt 16.278 házasság, nem sorolható be 1472 házasság. Magyar férj és román feleség 45.444 esetben alkotott családot, a gyermekek megoszlása: 11.248 családban a gyermek magyar, 19.415 családban a gyermek román. /B. Kovács István: A nemzetállam hat évtizede. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27., 28./

B. Kovács András /Sepsiszentgyörgy/ újságíró bejelentette, hogy felajánlja tulajdonszelvényét /a most kiosztott kupont/ egy magyar magánegyetem megalapítására. Amennyiben többezer ember követné példáját, összegyűlne olyan összeg, amelyből az egyetemet alapító társaság megtenné a lépéseket az ingatlanvásárlásra, a tanszékek felállítására, az összeg másik része az egyetem fenntartására szolgálna. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

Kovászna megyében 26 077 munkanélkülit tartanak nyilván. Ebben a kimutatásban csak azok szerepelnek, akik maguk jelentkeznek nyilvántartásba vétel végett. Közülük mindössze 1869-nek jár munkanélküli segély, ún. társadalmi támogatásban is csupán 3663-an részesülnek, azaz közel húszezren semmit sem kapnak. A szociális segély folyósítását ugyan megszavazták, de alkalmazása nehezen indul be, írja B. Kovács András. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25-26./

Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója elkészítette Háromszék szellemi térképét, összegyűjtve azokat, akiknek emlékét nem örökítették meg. A székelyföldi városok között Sepsiszentgyörgy áll a legrosszabbul. Kónya Ádám szerint a Mikó Kollégium előtt kellene felállítani az alapító gróf Mikó Imre szobrát, a megyei képtár előtt Gyárfás Jenő festőművész szobrát, a főtér parkjában pedig a világháborúk minden áldozatának emlékműve lenne, magyar, román, orosz és héber nyelvű feliratokkal. /B. Kovács András: Múlt, ízlés és szobor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./

"A Saguna Liga Sepsiszentgyörgyön létre akarja hozni az országos rangú Keleti-Kárpátok Múzeumát. Kérésüket azzal indokolják, hogy Kovászna és Hargita megye megyei múzeumait "egyoldalúan átszervezték, alapkiállításaikat felszámolták, azokból a román történelmi és civilizációs értékek nagy részét" kiemelték. A tervezet szerint azt új múzeum vegye át a meglevőktől az őstörténeti leleteket. /B. Kovács András: Kultúrmúzeum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./"

Egyed Ákos történész reagált arra a képtelen vádaskodásra, amelyet Funar emléktáblába foglalt, hogy az 1848-as szabadságharc idején a magyarok 40 ezer román megöltek és 2400 román faluból elhurcoltak románokat. 1848-ban nem is volt 2400 román falu, mert a székely és száz falvak, a magyar és vegyes lakosságú falvak levonandók a települések számából,az adat tehát képtelen. A szász hatóságok 1850-ben összeírták a román veszteségeket. Ebben 6200-6400 személy szerepel. Ezt az adatot fogadta el Baritiu ismert román történész is. Mit veszített a magyarság? Ha összeadjuk a nagyenyedi, abrudbányai, zalatnai stb. polgári lakosság elleni vérengzések áldozatait, akkor a hatezernek többszöröse jönne ki! /B. Kovács András: Mit szólna hozzá Baritiu? Bronzba öntött előítéletek nyomában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

A megyei magyar napi lapokat csak a saját megyében lehet kapni, a másik megyében már nem. Ezen feltétlenül változtatni kell, szorgalmazta B. Kovács András. /B. Kovács András: Megyei szemellenző. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24-25./

1989 után a szervezeti keretek eltérően alakultak Kovászna és Hargita megyében. Kovászna megyében a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum közvetlenül minisztériumi alárendeltségű maradt kézdivásárhelyi és csernátoni részlegeivel egyetemben. 1985-ben az addig önálló városi múzeumokat /Csíkszereda, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Gyergyószentmiklós/ összevonták egy nagy Hargita megyei múzeumba. 1990-ben közösen úgy döntöttek, hogy megindítjuk a szétválás folyamatát. 1994-ben a megyei tanács határozatával megszüntették a komplexumot és a múzeumokat átvették a városok. Azóta hivatalosan is önálló a Csíki Székely Múzeum /Csíkszereda/. /B. Kovács András. Újdonság a régiségtárban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./

"B. Kovács András a Brassó megyei román lapokat olvasva felfigyelt arra, hogy a lapokban közölt bűncselekmények tettesei sorra Székely, Tóth, Kelemen nevet viselnek, a címekben a kisebbségiek szerepelnek, amennyiben viszont a tettes nem kisebbségi, akkor a neve nem kerül a vastagon szedett címbe. Mindez azt sugallja, hogy elsősorban a kisebbségi hajlamos a bűnözésre. Nem egy kegyetlen nemzeti előítéletről van szó, teszi fel a kérdést B. Kovács András, egy egész népcsoportnak a nyilvánosság előtt történő megbélyegzéséről? /B. Kovács András: Ki a bűnöző? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./"

"Dénes László helyesbíti B. Kovács András adatát: a brassói sajtószemináriumon nem hangzott el semmiféle konkrét, hivatalos adat a Romániában megjelenő magyar lapok példányszámáról. Hitelt érdemlő adatok még a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének /MÚRE/ sincs az egyes lapok példányszámairól, az egyes lapok adatai erősen túlzóak, amellett a példányszám hullámzik. Például lapja, írja Dénes László, a nagyváradi Bihari Napló péntekenként 27 ezer, szerdánként 18 ezer példányban jelenik meg, de az adatok naponta változnak. Dénes alacsonynak mondja a 120 ezres példányszámot /az összes vidéki magyar lapra vonatkozóan/, ez a szám feltehetően a Hargita, Kovászna, Maros, Bihar, Szatmár, Kolozs és Arad megyei napilapokra vonatkozhat, a heti, kétheti lapokat, a folyóiratokat, illetve az egyéb periodikákat, közlönyöket nem számolták ide. Az Európai Idő például legutóbbi számában jelezte: 32 250 példányban jelenik meg, igaz, kéthetente. /Dénes László: Százhúszezer? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./ Előzmény: jan. 14."

"Háromszék egyik falujában négy testvért, cigányokat bevittek a rendőrségre és kegyetlenül összevertek, először a tizenkét évest. Több órán át verték a fiúkat, hogy adják elő a lopott pénzt. A kórházban látleletet vettek a testvérekről, megállapították a verés nyomait. Később előkerült a tettes, egy másik ember. A négy testvér tehát ártatlan volt. A rendőrök ellen megindult a kivizsgálás. /B. Kovács András: A cigánylegény álma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./"

"A megyei lapok plusz egyetlen országos napilap modellt a diktatúra teremtette meg. Azóta a nyolcadik év telik, de nem sikerült ebből a keretből kitörni. A Hargita Népére például előfizetni sem lehet a szomszédos megyében, nemhogy a lapárusnál meg lehetne venni. Egy-egy megyei lap csak a saját megyéjében terjeszthető. Remélhető, hogy egyszer egy lap csak kitör ebből a bezártságból, és megteremti a többszólamúságot, írta B. Kovács András. /B. Kovács András: Összerdélyi újság. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./ "

"Erdélyi magyar írókkal és könyvkiadókkal találkozhattak az érdeklődők Pécsen, a Művészetek Házában, ahol kiállítás nyílt a romániai kiadóknál ez évben megjelent másfélszáz magyar nyelvű kötetéből. A találkozón Kányádi Sándor, Kozma Mária, B. Kovács András, Kemény Péter és Cinzia Franchi írók az erdélyi irodalomról. Káli István, Tőzsér József, Bencze Tibor és Dávid Gyula kiadóvezetők pedig a határon túli alkotók munkáinak megjelentetéséről beszélgettek a házigazdával, Tüskés Tibor íróval. Pécs /Kolozsvár testvérvárosa/ az ünnepi könyvhét alkalmával hívta meg az erdélyi írókat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./"

"Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum volt a házigazdája a II. összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpóziumnak, melynek rendezői közé tartozott az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Magyar Történészek Nemzetközi Társulata. Az első találkozót 1996-ban tartották, és akkor úgy döntöttek, hogy a következő öt évben minden alkalommal másik magyar kisebbség ad otthont a tanácskozásnak. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet- Nyelv és Történelemtudományi Szakosztályának elnöke nyitotta meg a szimpóziumot. Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója a város történetéről, Popély Gyula, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatója a csehszlovák nemzetállam megteremtéséről beszélt, elmondta, hogy 1918 őszétől 1920 decemberéig több mint 106 ezer magyart űztek el. Bárdi Nándor /Budapest/ Javaslatok, tervek, dokumentumok az erdélyi kérdés rendezésére 1918 és 1940 között című előadásában a korabeli határrevíziós törekvésekről közölt adatokat. Szarka László /Budapest/ a magyar kisebbségek ügyének az 1946. évi párizsi békekonferencián való tárgyalásáról értekezett. Molnár Imre /Budapest/ Csehszlovákia egyházpolitikájáról szóló dolgozatát ismertette. Több előadó szerepelt még az első napon, köztük Mirnics Károly a Vajdaságból, Vincze Gábor Szegedről, Bíró A. Zoltán Csíkszeredáról. Másnap a kisebbségi múlt a helytörténetírásban gyűjtőcímmel folytatódott a tanácskozás. Többek között B. Kovács András: A Gömör-kutatás múltja és jelene, Mák Ferenc /Budapest/: A vajdasági honismeret kialakulása című előadása hangzott el. Végül a magyar kisebbségek történeti forrásai témakört tárgyalták. Hermann Gusztáv a székely nemzeti láda mítoszával foglalkozott, Sass Péter /Budapest/ az Erdélyi Katolikus Státus, a kolozsvári egyházi levéltárak helyzetét mutatta be, Vadkerty Katalin a "hontalanság éveire" vonatkozó szlovákiai forrásokról, Oláh Sándor az ötvenes évek székelyföldi átalakulásának helyi forrásairól, Páll Antal Sándor a három székelyföldi levéltárról beszélt. Vékás János ismertette munkáját /vajdasági magyar kisebbségi kronológia/, végül Dippold Péter munkahelyét mutatta be: Teleki László Alapítvány könyvtára, Közép-Európa adatbank. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 26., Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./"

A hétezer lelkes Klézse moldvai csángó faluban Duma András, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége aktív helyi tagja munkásember, marós, naponta Bákóba jár dolgozni, lakásán gyűjtött össze klézsei gyermekeket, hogy magyarul tanítsa őket írni-olvasni. Két gyermeke Csíkszeredában, kollégiumban tanul, amerikai magyarok biztosítják a tanulási költségeket. Klézséről és más csángó falvakból is sokan járnak Magyarországra dolgozni. Duma Andrásék, Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége kérvényt továbbítottak Tokay Györgyhöz, a nemzetiségügyi miniszterhez, ebben azt kérték, hogy a magyar nyelvet, a történelmet és a hagyományokat tanulhassák a gyermekek, fakultatív órákban. Kértek továbbá magyar nyelvű misét és a szövetség számára irodát Bákóban, valamint hogy ügyvédi jogvédő iroda vegye pártfogásba az állandó hatósági és egyházi üldözésnek kitett moldvai magyar kisebbséget. Ösztöndíjat kérnek a tovább tanulni kívánóknak, fizetést a leendő magyar tanároknak, az 1992-es hamis népszámlálási adat korrigálását és egy folyóirat anyagi támogatását. - Duma András személyesen még nem ismertette kérvényét az Desteptarea nevű helyi román lappal, ennek ellenére a lap szept. 23-i száma gúnyosan reagált Duma Andrásék kérvényére. A román lap hangsúlyozza, hogy az 1992-es népszámlálási adatok tények, azokat csak fogadják el. az 1992-es adatok szerint ugyanis Luizikalagorban 5277 lélekből egy volt magyar és 27 csángó, Külsőrekecsinben 1913 lélekből öt magyar és 37 csángó, Klézsén a 6207 lakosból 11 a magyar és 305 a csángó, Forrófalván 5353 lakosból 8 magyar és 43 csángó. Klézsén Istók József elmondta, hogy a népszámlálást a helyi tanári kar végezte, a vallásra és a nemzetiségre sehol rá sem kérdeztek, hanem automatikusan beírták, hogy katolikus és román. Nagyon kevesen merték megtenni, hogy tiltakozzanak. - Tokay György kijelentette, hogy ez nem csupán tanügyi, hanem emberjogi kérdés is. A hivatali huzavona folytatódik: Béres András oktatási államtitkár hivatalosan felkérte a bákói tanfelügyelőséget, tegye lehetővé a kérvényezett magyarórák megtartását. A tanfelügyelőség válasza: készségesen eleget tesz ennek de nem kapott hivatalos megkeresést. A miniszter erre ismét elküldte nekik a huszonkilenc szülő kérvényének másolatát. /B. Kovács András: Moldvában valami megmozdult. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5., 6./

Nagyszabású munkába kezdett a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, a KAM: az 1989-ben lezárult korszak székelyföldi vonatkozásainak vizsgálatát kívánja elvégezni. Bíró A. Zoltán, az intézmény igazgatója elmondta, hogy Székelyföld 1945 utáni társadalomtörténetét szeretnék megírni öt-hat év alatt. Azt vizsgálják, hogy a kommunista hatalom kívülről át akarta alakítani ezt a régiót, és hogy e vidék helyi közösségei milyen módon védekeztek, hol kötöttek túlélési alkukat, vagy helyezkedtek szembe velük. Székelyföld kibocsátó közeg marad, még nem dőlt el, hogy lesz-e változás ezen a vidéken. /B. Kovács András: Kibocsátó közeg marad. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./

A moldvai csángók két vezetője, Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke és pusztinai származású Nisztor Mihály az Európai Unió egyik bizottságának meghívására Brüsszelbe utazott, ahol január 13-14-én a Regionális Bizottságnak /The Comittee of the Regions/ a legelesettebb kisebbségi kultúráknak szentelt rendkívüli ülésén vett részt. Ezen a konferencián a kisebbségi művelődés egyenjogúsításának elvi kérdését vetették fel. A szakértők kifejtették, hogy jövőjük akkor biztosított, ha a hatóságok támogatása mellett a csángók ügyeket maguk a csángók intézhetik. Ez a meghívás fordulatot jelent a csángókérdés nemzetközi fogadásában. Az ülés után az Európa Parlament épületében - más nemzetiségekhez, néptöredékekhez hasonlóan - a moldvai csángók is kiállíthatták a népviseletet, továbbá az információs anyagot. Kitették a Moldvai Magyarság című lap néhány számát, a csángószövetség szándéknyilatkozatát, két angol nyelvű dolgozatot /az egyiket Csicsó Antal írta, a másikat Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató, egyetemi előadó, aki tanulmányában a moldvai magyar anyanyelvű csángóságot hatvanezer főre becsülte/. Ott volt az asztalon továbbá a budapesti kisebbségkutató alapítvány /International Foundation for Promoting Studies and Knowledge of Minority Rights/ által kiadott The Moldavian Csango. A dolgozatot Valentin Stan és Renate Weber állította össze. A dolgozat vitatható állításait már cáfolta Tánczos Vilmos. Megjelent Yehudi Menuhin hegedűművész, a rendezvény fővédnöke is. /B. Kovács András: Csángók Brüsszelben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 2., B. Kovács András: Csángók az Európai Unió székházában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 9., B. Kovács András: Saját intézményt kér a moldvai magyarság képviselete. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

B. Kovács András sürgette a székelyföldi napilap megindítását. Az egyes megyei lapok valósággal feldarabolják a nyilvánosságot. Mindegyik lap csak a megyében történtekről ír. /B. Kovács András: Egy székelyföldi napilap szükséges voltáról. = Brassói Lapok (Brassó), ápr. 2./

"B. Kovács András Végvidék (H-Press Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001) című kötetében olyan, a 19., illetve a 20. században lezárult beolvadási folyamatok utóéletével foglalkozik - a székelységbe betagolódó románságról van szó -, melyek arra késztetnek, hogy az asszimiláció kérdéskörét a másik oldalról is végiggondoljuk. Ezeket a korábbi identitásuk nyomait őrző tízezreket - ortodox és görög katolikus magyarokat - az impériumváltás után a román hatalom megpróbálta a maga céljaira felhasználni. Erőfölénye, a felkínált előnyöknek, ezeken túl az új nemzeti öntudatnak tulajdoníthatóan részleges sikereket elért e politika. /Csákány József: A nyelvhatár mentén. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 1./"

" Ion Iliescu államfő háromszéki látogatása máj. 22-én este Kovásznán kezdődött. A volt Ceausescu-villában Zsuffa Levente, Kovászna város polgármestere, valamint székely és román népviseletbe öltözött helyi fiatalok virággal, illetve kenyérrel és sóval fogadták az ország elnökét. Az ünnepi vacsorára meghívták Horia Grama prefektust, Demeter János megyei tanácselnököt, Puskás Bálint RMDSZ-szenátort, valamint a TDRP részéről Adrian Casunean-Vlad parlamenti képviselőt. A meghívottak ismertették a régió és a város gondjait is. Máj. 23-án reggel a kovásznai polgármesteri hivatalban folytatódott a látogatás. Az államfő jó két órán át hallgatta a megye különféle körei nevében felszólalókat, a felvetésekre félórás beszédben válaszolt. Innen Sepsiszentgyörgyre látogatott Iliescu. A prefektus bemutatta a megyét, ezt követte a jó két órán át tartó problémafelvetés. Gheorghe Tatu volt megyefőnök, az ASTRA művelődési egyesület elnöke rátért a románság sérelmeinek ecsetelésére. "Nem szeretnénk megtűrtek lenni a megyében" - mondotta. I. Solomon, az Andrei Saguna Liga elnöke /aki sérelmi folyamodványok szerkesztésével vált ismertté/ felháborítónak találja, hogy egyes köztisztviselői állások betöltését magyar és román nyelvismerethez kötik. Javaslata, hogy a választási törvényt módosítsák, és a küszöb eltörlésével tegyék lehetővé a székely megyékben is egy-egy román képviselő bejutását a parlamentbe, nagy sikert aratott, Puskás szenátor és Nagy Gábor tanügyi szakszervezeti vezető is melegen támogatták: ha ezt a jogot a szórványmagyarság is megkapja, akkor a román parlamentben két román és kb. 35 magyar képviselővel lesz több, mint most. Demeter János tanácselnök hangsúlyozta: a megye fő gondja a településfejlesztés akadozása, az épülőfélben lévő vagy eltervezett iskolák, művelődési házak, kórházak, szociális lakások tető alá hozatala, a megye nem a központi költségvetéshez való hozzájárulása arányában részesül a leosztott pénzekből. Felugrott Ioan Lacatusu, a N. Colan-központ vezetője, hogy felhánytorgassa: a román nyelvet szerinte úgyszólván kitiltották a nyilvános helyekről, hogy a megye címere nem készült el, mert a magyarok ragaszkodnak a régi székely címerhez, hogy Zágonban a régi "horthysta" talapzaton helyeztek el újabban emléktáblát stb., stb. Iliescu elnök kifejtette: közös gondjainkat közösen oldhatjuk csak meg. A közigazgatási törvény szerint a hivatalos államnyelv egyértelműen a román marad - szögezte le, az anyanyelvhasználat engedélyezését pedig úgy kell felfogni, hogy az nyitás az emberek felé. Iliescu elnök végül Hargita megye felé távozott. /B. Kovács András: Iliescu látogatása Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./ "