"Világossá vált, hogy a külhoni állampolgárságból lényegében semmi sem lesz, mert ennek legfontosabb elemét, a magyar útlevelet az úgynevezett státustörvény nem biztosítja, állapította meg Asztalos Lajos. Amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Magyarország néhány év múlva az Európai Unió tagja lesz, vagyis a nem schengeni országok állampolgárai, az ott élő magyarokkal együtt, az egyezmény értelmében csak vízummal utazhatnak Magyarországra, az MVSZ 1998 április elején azt ajánlotta, hogy a határon túli magyarság magyar állampolgársághoz juthasson. Az elképzelést a Független Kisgazdapárt mellett a Fidesz-Magyar Polgári Párt is fölkarolta. Az akkor még kormányon levő MSZP és SZDSZ azonban ellenezte azt. Kovács László külügyminiszter föltette a kérdést, hogy a kettős állampolgársággal rendelkezők melyik országban teljesítenek majd katonai szolgálatot, hol fizetnek adót, és hol vesznek részt a választásokon? Mondta ezt, mintha nem tudta volna, hogy mindenki ott katona, ahol lakik. Szent-Iványi István, az SZDSZ országgyűlési csoportjának vezetője arra hivatkozott, hogy ez megrontaná a szomszédos országokkal való kapcsolatot. Thürmer Gyula, az országgyűlésbe be nem jutott MSZMP elnöke, bár ellenezte a kettős állampolgárságot, úgy vélte, szükséges, hogy a határon túli magyarokat ne turistaként kezeljék, hanem megkülönböztetett bánásmódban részesítsék. Asztalos emlékeztetett arra, hogy Horn Gyula, az MSZP-s kormányfő volt az, aki 1994 és 1998 között különböző ürügyekre hivatkozva többször is fölvetette a határon túliak számára a vízumkényszer bevezetését, anyagi okokra hivatkozva a Kossuth Rádió teljesítményének a csökkentését, a Duna tv felszámolását stb. Kovács László akkori külügyminiszter, a magyar-román alapszerződés előkészítésének hevében kijelentette, hogy, úgymond, nem kívánja feláldozni Magyarország tíz és fél millió lakosát a határon túli magyarság vélt érdekeiért! Az akkori magyar kormány sietségében egyik engedményt a másik után tette, s amint az aláírás után kiderült, a szerződés előzetesen közölt szövege, ha csupán árnyalatokban, de nem volt azonos az aláírttal! 1997 januárjában, amikor úgy tűnt, elérkezett az idő, az SZDSZ-es Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori alelnöke, kifejezetten ellenezte a Bolyai Tudományegyetem újbóli létrehozását. Ugyanakkor az MSZP-vel és az SZDSZ-szel ellentétben a jelenlegi kormányszövetség tagjai nem csupán ígérnek, hanem az évek óta holtponton veszteglő magyar egyetem létrehozásához jelentős pénzösszeggel járulnak hozzá. - Hogy a kettős állampolgárságnak az MSZP és az SZDSZ által kifogásolt elemeit kiiktassa, a MVSZ a kérdés megoldására idén májusban a külhoni állampolgárságot javasolta, amelyik biztosítja a magyar útlevelet, de letelepedést, az ezzel járó személyi igazolványt, szavazati jogot nem. Az illetékesek ezzel szemben kidolgozták az úgynevezett státustörvényt, amelyből épp a legfontosabb, az útlevél, kimaradt. Miért hátrált meg a jelenlegi kormányszövetség legnagyobb pártja, a Fidesz, és mi ennek az oka? Talán az, hogy 1998 tavaszán az MVSZ fölvetését csupán választási ígéretként karolta föl, anélkül, hogy a kérdést valóban orvosolni szándékozott volna? Talán leintette őket az Európai Unió? Nem valószínű, mert az ugyancsak az Európai Unióba igyekvő lengyelek a kérdést simán megoldották: külhoni lengyel állampolgárságot és útlevelet biztosítottak a litvániai, a fehéroroszországi és az ukrajnai mintegy kétmillió lengyelnek. Románia az ukránok, oroszok, gagauzok kivételével máris megadja a román állampolgárságot a moldovaiaknak. Horvátország is állampolgárságot, útlevelet biztosított az országon kívüli horvátoknak, akik így vízummentesen utazhatnak Európa-szerte. Talán azért a meghátrálás, mert a törvénynek az országgyűlésben való megszavazásakor a kormány nem számíthat az MSZP és az SZDSZ képviselőinek a szavazatára? Ha a határon túli magyarságot - a kádári "hagyományokhoz" híven - leíró jelenlegi magyar ellenzék álláspontja érthető, annál érthetetlenebb a külhoni állampolgárságot ellenző hazai magyaroké. Az ilyen képviselők, szenátorok nyilván diplomataútlevéllel rendelkeznek, s fütyülnek a mások számára fontos kérdés rendezésére. De miért ellenzik mások, parlamenten kívüliek? Talán ők is efféle útlevéllel rendelkeznek? Miért ragaszkodik a magyar kormány most mereven az útlevelet nem biztosító státustörvényhez? /Asztalos Lajos: Kettős állampolgárság külhoni állampolgárság státustörvény = nulla? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./"

"Nagy segítség lesz ugyan, ha megjelenik, Asztalos Lajos kolozsvári utcanév- és helynévkötete, de a hagyományos használatnak nem segédeszközből, hanem öntudatból kellene származnia, szögezte le Balogh Ferenc, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság /KLMT/ elnöke. Nagy szolgálatot jelent dr. Gaal György bővebben megjelenő Kolozsvár-kalauza. Megállapítható, hogy a Házsongárd Alapítvány sem tudja megakadályozni a veszteségeket és a rombolást. A folyamatos "őrjárat" itt is elkerülhetetlen, Csetri Elek akadémikus ilyen tevékenységet vár el, sajtójelzésekkel. Balogh Ferenc beszámolt a 400 erdélyi műemléket tartalmazó CD-Rom elkészítésének mai állásáról. Fontos az internetes bemutatás is. Erdély műemlékeinek (kb. 1500), Kolozsvár belvárosának (kb. 1000) és a Házsongárdi temető legalább 600 síremlékének célba vett bemutatása szükséges. Szabó T. Attila: Kolozsvár települése a XIX. század végéig című munkájának is célszerű lenne a reprint kiadása. - A KLMT országos választmányának fontos szerepe volt az aradi Szabadság-szobor újraelhelyezési lehetőségeinek urbanisztikai kidolgozásában, és az erdődi vár-restauráló, valamint az aranyosmeggyesi várkastély-restauráló program konkrét kidolgozásában is. - Szakembergonddal küszködik a BBTE magyar nyelvű művészettörténet-oktatása, mert azt csak két oktató végezheti. A műemlékes (BBTE) szakmérnökképzésre (Keresztes Géza felvetése) egyre kevesebb a jelentkező. - A KLMT-nek három vándorkiállítása (a Kós Károly-, Debreczeni László- és Bánffy Miklós-kiállításokat Takács Gábor készítette) járja sikeresen Erdély különböző településeit, Szabó Zsolt főszerkesztő (Művelődés) irányításával. /Balogh Ferenc KLMT elnök: A KLMT "szellemi műemlékvédelem" vitafórumának felvetései. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./"

"Asztalos Lajos felhívta a figyelmet arra, hogy "tegyük hát túl magunkat a belénk szorult tartózkodáson, félelmen, a második világháborús áldozatokat el kell temetni, ha lehet, azonosítani kell őket. Évekkel ezelőtt Szabó Csaba a Szabadságban megírta, hogy 1944 őszén Szelicse határában több honvéd esett el, akik azóta is ott nyugszanak. A tordai harcokban elesett honvédek egy részét Kolozsváron temették el. Állítólag a fejfákról valaki lejegyezte valamennyiük nevét. És ez a névjegyzék ma is megvan, de az illető nem meri nyilvánosságra hozni. /Asztalos Lajos: A belénk szorult félelem. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./"

"Asztalos Lajos elutasította Tibori Szabó Zoltánnak a státusztörvényt semmibe vevő, a magyar kormány kedvező döntését hevesen bíráló cikkét /Státus - egyik magyarországi választási kampánytól a másikig, ápr. 24./, anélkül, hogy megnevezte volna Tiborit. Elkészült a státusztörvény tervezete. Amikor a Fidesz - még ellenzéki pártként - felvetette, az akkor kormányon levő MSZP és SZDSZ hallani sem akart erről. Most pedig az MSZP, föladva eddigi álláspontját, nem egy esetben többet is javasolt a tervezetnél. Alig készült el a tervezet, akár a magyar magánegyetemnek nyújtandó első kétmilliárd forint megajánlása után, "huhogni kezdtek a halálmadarak": mindez csak a magyarországi választási kampány céljait szolgálja, a magyar adófizetőknek elegük van az erdélyi magyarokból, szemfényvesztés, etnokorrupció, etnobiznisz, és így tovább. Asztalos sorra megcáfolta az ellenzők érveit. A halálmadarak "nem veszik észre, hogy épp a határ két oldalán élők összetartozás-érzését akarják ismét fölébreszteni, erősíteni." Az ellenzők Martonyi János külügyminiszterre hivatkoznak, holott ő nyíltan a nemzeti összetartozás törvényének nevezte a tervezetet. Tabajdi Csaba /MSZP/ bírálatként megemlítette, hogy az előterjesztők "nem egyeztettek eleget az Európai Unióval, illetőleg a szomszédos országokkal". Ugyanakkor Martonyi János külügyminiszter szerint "változóban van a nemzetközi jog. Nemzetközi téren egyre inkább előtérbe kerülnek az emberi és a kisebbségi jogok. A törvényjavaslat minden szempontból összhangban van a nemzetközi jog előírásaival, valamint a szomszédos országokkal kötött kétoldalú szerződésekkel". Ezenkívül Németh Zsolt közölte, hogy a törvénytervezet tartalmáról "több ízben is tájékoztatták az Európai Unió és az Észak-Atlanti Szövetség tagországainak budapesti nagyköveteit, és a megbeszélések során soha nem hangzott el kifogás, sem pedig aggodalom". Az EU több tagállama is alkalmaz előnyös megkülönböztetést mind az állampolgárságot, mind a vízumpolitikát illetően. Asztalos hozott példákat. Spanyolország előnyös megkülönböztetésben részesíti a latin-amerikai országok polgárait. Portugália Brazíliával és volt gyarmataival tart fönn különleges kapcsolatokat. Brazíliával vízummentességi megállapodást kötött. Írországban alanyi jogon ír útlevél jár annak, aki bebizonyítja, hogy legalább egyik nagyszüleje ír. Ausztria a romániai német nemzetiségűek számára egy évig érvényes nemzeti vízumot ad. Az albániai görögök hat hónapig érvényes görögországi vízumot kapnak. Románia az elmúlt években román állampolgárságot adott a Moldovai Köztársaság polgárainak, akik ezt kérték. /Asztalos Lajos: Státustörvény és huhogás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5., folyt.: máj. 7./"

"Sok magyargyűlölettől lihegő nagynemzeti szerző irigykedve olvasná, ha értene magyarul, Tamás Gáspár Miklós mifelénk szokatlan, leginkább a közvetlenül a kommunista hatalomátvétel utáni időkre jellemző, enyhén szólva minősíthetetlen hangvételű írását (A magyar külpolitika csődje, Szabadság, június 30.)" - állapította meg Asztalos Lajos, kifogásait pontokba szedve. TGM szerint "Magyarországon valamiféle szélsőséges, parancsuralmi rendszer kaparintotta magához a hatalmat, hogy a magyar külpolitika csődbe jutott", nos erre reagált Asztalos Lajos. "Orbán Viktor és hatalomittas klikkje" - írta TGM. Valójában ország gazdasági helyzete, a lakosság életszínvonala, az ország nemzetközi megítélése töretlenül javul, sikeresen folynak az EU-csatlakozási tárgyalások. TGM szerint a mostani, "jobboldali-szélsőjobboldali" kormánytöbbség úgymond "gyakorlatilag fölszámolta a parlamentarizmust". Ismét bevezették a cenzúrát, derül ki TGM írásából, miközben a sajtó jelentős része, beleértve a legnagyobb példányszámú lapokat, MSZP és SZDSZ érdekeltségű kézen van. E lapok többségében a kormányt nem bíráló, hanem támadó cikkek jelennek meg naponta. "Központilag irányított hazugságáradat", mondja Tamás Gáspár Miklós, miközben az ellenzék lejárató kampányt folytat a kormány ellen. Tamás Gáspár Miklós szerint "a "nemzeti egység" butító és antidemokratikus", "az "összetartozás" elvtelen és erkölcstelen". Az MSZP és az SZDSZ által átvett elnemzetlenítő, az összetartozással együtt a lelkekből kiölő, a határon túlra szakadt magyarságot lényegében leíró, a nagy nemzetköziség elvét hirdető politika az egyedül üdvözítő? A Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori vezetője, az SZDSZ-es Törzsök Erika, 1997 januárjában a Bolyai Egyetem ellen tett kijelentésével lényegében megtorpedózta az önálló magyar egyetem újralétesítését. - TGM egyenlőségjelet tesz az egykori, Ausztriától való függés, a két világháború közti Olasz-, majd Németországgal kötött szövetség, a második világháború utáni szovjet megszállás és a már létrejött Észak-atlanti Szövetségbeli meg az Európai Unióbeli közeli tagság között. "Az újgazdagok budapesti kormánya fölkapaszkodott senkiházi pökhendiségével rúgja szét a nehezen kiküzdött regionális egyensúlyt". Az egyensúly tehát az, hogy Magyarország meghúzza magát. TGM azt mondja, hogy a "hírhedt" státustörvényben nincs semmi új, "beharangozott kedvezményei" eddig is zömmel megvoltak, továbbá a kolozsvári főkonzulátus "nélkülözhető", mert "haszna legföljebb jelképes". /Asztalos Lajos: Az összetartozás elvtelen és erkölcstelen? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./"

"Két, a Reform Tömörüléssel kapcsolatos, jócskán feltűnést keltő írás (Új elit, veszélyes régi eszközökkel, valamint A Reform Tömörülés egyetlen célja: a politikai hatalom megszerzése) jelent meg az aug. 21-i Szabadság hasábjain. Mindkettő szerzője Tibori Szabó Zoltán. Félelmetes kép rajzolódik ki belőlük. A sötét terveket szövő, fondorlatos, megátalkodott Reform Tömörülés (RT) ugyanis "ki akarja csinálni Eckstein-Kovács Pétert", "egyházügyi komisszár bevetésén" mesterkedik, a "hatalom mindenáron való megszerzésére tör", s e téren annyira gátlástalan, hogy bizony gondolni sem jó arra, "mi lesz", ha ez valóban bekövetkezik, mert ebben az esetben "arra is számíthatunk, hogy napokon belül kifüggesztik az "akasztási sorrendet". TSZZ szerint "az RT ugyanazt az agresszív politikai stílust szeretné Erdélybe bevezetni, amelyet mentoraik, a Fidesz-politikusok honosítottak meg az utóbbi években Magyarországon". A két írás alapjául szolgáló "dokumentum ékes bizonyítéka annak, hogy a komoly felkészülés hiánya, csupán a pesti "politológiai" tánciskolákon szerzett diplomák hova vezetnek". "Ezek a fiatalok nem hisznek a demokráciában, számukra a demokrácia csupán elméleti keret, amelybe saját politikai és anyagi ambícióikat beleilleszthetik. A demokráciát szerintük másoktól kell elvenni." "Az erdélyi magyarság dögöljön meg. Csak mi szerezzük meg a politikai hatalmat, jussunk a "források", a húsos fazekak közelébe, a többi nem számít." És persze, "a nagy hatalommegszerzési, személyiségkicsinálási és egyházkomisszárkodási stratégiák megvalósításához az ITD Hungary, a Reform és a Participatio alapítvány útján Magyarországról átmosott állami pénzek szolgálnak forrásként". Kiderül, hogy a szerkesztőségben teljes terjedelmében meg lehet tekinteni "azt a dokumentumot, aminek a hitelességéhez és eredetiségéhez nem fér kétség". Csakhogy ma számítógéppel és nyomtatóval bárki írhat effélét, jegyezte meg cikkében Asztalos Lajos. Valójában még feltételezni sem lehet, hogy a Reform Tömörülés az RMDSZ vezetésének a megszerzésére tör, mert tudatában van annak, hogy a tisztújító kongresszusokonnincs lehetősége többséghez jutni. Ennek a hamisítványnak az RT lejáratása lehet a célja. Így semlegesíteni lehet az RT-nek a fiatalok, az értelmiség körében tapasztalható népszerűségét, továbbá az általuk minden évben megrendezett bálványosi szabadegyetem sikerét. Ez a szöveg nem az RT programtervezete vagy éppenséggel programja, aminek az erdélyi magyarság szülőföldjén való jövőjéről, boldogulásáról, a fennmaradását szavatoló jogainak kiharcolásáról kellene szólnia. De arról sem szól, amit TSZZ szeretne belemagyarázni, hogy "az erdélyi magyarság dögöljön meg", vagy hogy "kifüggesztik "az akasztási sorrendet". - TSZZ ugyanazt a módszert alkalmazta, mint az utóbbi időben nemegyszer. Amikor a magyar kormány kétmilliárd forintot ajánlott az erdélyi magyar egyetem létrehozására, TSZZ ezzel nem értett egyet, és arról akarta meggyőzni az olvasót, hogy micsoda panamázás lesz itt. Nos, az egyetem októberben megnyitja kapuit. A státustörvénnyel kapcsolatban, egy az egyben az SZDSZ korifeusaival azonos módon, TSZZ szerint az egész a magyarországi választási kampány céljait szolgálja; nem sokat ér, a kedvezmények java része törvény nélkül eddig is biztosítva volt; az igazolványok elkészítésére létesítendő irodák nem bírják majd szusszal; a törvény alkalmazása során etnokorrupció és etnobiznisz - az SZDSZ kedvenc címkéi - üti föl a fejét, magyarán mondva, lefizetésre fog menni a dolog, és így tovább. "Kár, hogy TSZZ-t nem hallottuk akkor, amikor a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ volt kormányon és a miniszterelnök Horn Gyula a határon túliaknak, így nekünk, magyaroknak is, időnként be akarta vezetni a vízumot, csökkenteni akarta a Kossuth rádió teljesítményét, föl akarta számolni a Duna tévét, nem hallottuk akkor, amikor a magyar-román alapszerződés előkészítésekor az MSZP-SZDSZ kormányszövetség lépésről lépésre meghátrált, nem hallottuk akkor, amikor 1997 januárjában az SZDSZ-es Törzsök Erika lényegében megtorpedózta a Bolyai Egyetem újralétesítését stb. Amióta viszont a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), a Független Kisgazdapárt (FKGP) és a Magyar Demokrata Fórum (MDF) van kormányon, azóta, az MSZP és az SZDSZ véleményéhez igencsak hasonlóan, amint fönt említett cikkeihez hasonló tárgyú írásaiból értesülhetünk, az "Orbánék" hibát hibára halmoznak, "agresszív" politikát folytatnak. Nyilván azért, mert ez a kormány végre elszánta magát, és szép szavak helyett anyagilag támogatja például az erdélyi magyar magánegyetem létrehozását, a csángók körében a magyar nyelv oktatását, kidolgozta a státustörvényt, nemzetközi fórumokon fellép a határon túlra szakadt magyarság érdekeiért. Szemben a Magyar Szocialista Munkáspárt által évtizedekig folytatott, majd az MSZP és az SZDSZ által átvett elnemzetlenítő, a nemzeti érzést elszürkítő, majd az összetartás érzésével együtt a lelkekből kiölő, a határon túlra szakadt magyarságot lényegében leíró, a nagy nemzetköziség elvét hirdető politikával." /Asztalos Lajos: Belemagyarázás és igazság. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./"

"Sikeres volt az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) múlt hét végi árkosi szakmai tanácskozása. Öt egyetemi tanár, egy tudományos kutató és egy középiskolai tanár beszélt a Kárpát-medencei magyar nyelvművelés, tankönyvírás, iskolai oktatás égetően fontos kérdéseiről. Fazekas Tiborc Hamburgban tanító professzor leszögezte, a nyelvápolás állami feladat, az értelmiség feladata, és szükség van a modern nyelvújításra: száműzni kell az elburjánzott nyelvi durvaságot, magyarítani kell a szakmák, tudományok nyelvezetét. Murvai Olga, a bukaresti Hungarológiai Intézet professzora azt fejtegette, hogy Európa szellemének nem felel meg az egyetlen közös nyelv. Szabómihály Gizella tudományos kutató a felvidéki közigazgatási, illetve hivatalos nyelv állapotát vizsgálta. Ágoston Mihály újvidéki egyetemi tanár a magyar anyanyelvűek magyar nyelvhasználatáról beszélt, mely alkalommal az intézményes anyanyelvépítés fontosságát emelte ki. Péntek János kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár, az AESZ elnöke a nyelvhasználati egység megteremtésének lehetőségeire tért ki. Előadásának lényege: Közelíteni kell az anyaország határain kívül eső régiók nyelvhasználatát az ideálisnak tartott szabvány-magyar fő változathoz. Székely Győző egyetemi tanár az Erdélyi Tankönyvtanács képviselőjeként a tankönyvek rossz nyelvezetéről beszélt. Balázs Géza budapesti nyelvészprofesszor választott témája: Milyen lesz a 21. század magyar nyelvi kultúrája? Szerinte olyan lesz, amilyenné tesszük. A tisztújító közgyűlésen a vezetőségben nem történt változás: Péntek János maradt az elnök, Török Katalin alelnök, Ördögh- Gyárfás Lajos ügyvezető elnök, Nagy Zsuzsanna titkár. A Nyelvőrzés-díjat Asztalos Lajos kolozsvári lapszerkesztő és műfordító kapta. /Komoróczy György: Anyanyelvi konferencia Árkoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./"

"Asztalos Lajos kolozsvári közíró, műfordító emlékezett a múltra, 1956-ra és a börtönévekre. - 1956 számomra 1952-ben kezdődött - állapította meg. A középiskolában osztálytársaival részt vett egy általuk létrehozott rendszerellenes szervezetben. A szervezetnek az Illegális Kommunistaellenes Szervezet nevet adtuk, rövidítve IKE. Röpcédulákat nyomtattak. Neki két gumibetű készlete volt, amit átadott társainak. Kétezer röpcédulát ki is nyomtattak. Asztalos nem vett részt ebben az akcióban, mivel akkor a repülős pályára készült. A röpcédula szövegét lefordították románra is. Ez körülbelül így hangzott: "Emberek, harcoljatok a vörös kutyák ellen. Elhurcolják fiaitokat, szétrombolják családjaitokat". 1952, május 1-re virradó éjszaka a társaság néhány tagja kiment a Donát útra, és szétszórták a röpcédulákat. A következő alkalommal elhatározták, hogy felrobbantják a nagyfeszültségű tápvezeték oszlopot a Hójában. Ehhez azonban robbanóanyagra volt szükség. Szerencséjükre a robbanóanyagot nem sikerült elkészíteniük. - A röpcédulát szórók látták, hogy a Sétatér elején leigazoltatják, megmotozzák az embereket, ezért a náluk lévő röpcédulákat letették az egyik padra. A csomagot azonban meglátta a pad mellett elhaladó, tanítóképzősökből álló csoport egyik tagja, és gyanútlanul zsebre vágta. Ez lett a vesztük, ugyanis a motozáskor megtalálták náluk a röpcédulákat. Hiába mondták, hogy nem ők készítették, nem hitte el senki nekik. Letartóztatták őket és bevitték a Szekuritátéra, ahol a vallatáson agyba-főbe verték a szerencsétleneket. Amikor Asztalosékat letartóztatták, akkor szabadon bocsátották őket. Nyáron a többiek tudomása nélkül egyik társuk elhatározta, hogy partizánakcióba kezd és a szomszéd fiúval augusztus 23-a alkalmával újabb röpcédulákat nyomtatnak ki. Úgy döntöttek, hogy vonattal elmennek Nagyváradra, majd innen az uránbánya felé, és ott elszórják a robogó vonatból. Mindezt megtudta valaki, aki feljelentette az egész társaságot. Elsőként öt vagy hat személyt csuktak le. Rögtön elővették őket. Utána a többit is bevitték. Általában háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetést róttak ki. Asztalos három évet kapott, mert a röpcédulákat az ő betűkészletével nyomtatták ki. Volt, aki négy évet kapott, a lányok is például. Akik részt vettek a röpcédulák nyomtatásában, illetve azok szétszórásában, öt-öt, a vezetők pedig nyolc-nyolc évet kaptak Egyik társukat hét évre ítélték, mert egy rozsdás forgópisztolyt találtak nála. Az IKE-nek sok tagja volt, az első menetben tizennyolcukat tartóztatták le. Ezzel azonban még nem fejeződött be, ugyanis még hátra voltak a csoport többi tagjai. Őket 1953. június 2-án tartóztatták le. Valamivel enyhébb ítéletet kaptak. Gyakorlatilag harmincöten voltak. A Szekuritáté Veress Zoltánt tette meg vezetőnek, aki később nagyon tehetséges író, szerkesztő lett. 1986-ban azonban már nem bírta tovább, és családostól kiszökött Svédországba. Azóta is ott élnek. - Sztálin halála után bizonyos enyhülés kezdődött, amikor felszámolták a Duna csatornát is. Palocsay Zsigmond sorstársának édesapja, a híres kertész, Palocsay Rudolf járt közben Gheorghiu Dejnél, hogy engedjék a fiatalokat szabadon. Ennek köszönhetően 1954. szeptember elején külön közkegyelemben részesítették mindnyájukat. - A börtönben a délelőtti váltásban azok dolgoztak, akik öt évnél nagyobb büntetést kaptak, ők reggel hattól este hatig dolgoztak. Akiket kevesebb mint öt évre ítéltek el, alkották a délutáni váltást. Munkaidejük este hattól reggel hatig tartott. Aki nem teljesítette a normáját, a felére csökkentették a napi élelmiszeradagját. Aki olyasmit követett el, ami az őröknek nem tetszett, magánzárkába csukták. Egyeseket két-három napig is ott tartottak. Többségüket ájultan, legyengülten vagy feldagadt lábakkal szedték ki a szűk zárkából. Ennél is rosszabb volt, amikor nem dolgozhattak. Ugyanis 1954. januárjától a politikai foglyokat felmentették a munka alól. Akik a cellában maradtak, kevesebb élelmiszert kaptak. Szabadulása után felvételizett az orvosi egyetemre, de nem vették fel. A következő évben bejutott a Bolyai Egyetem természet szakára. 1958. szeptemberében, még a tanévkezdés előtt tisztogatást hajtottak végre az egyetemen és mindazokat, akik egykor politikai foglyok voltak, mind egy szálig kitették az egyetemről. Amikor 1959. januárjában elkezdődött a két egyetem egyesítését előkészítő üléssorozat, döbbent rá Asztalos, hogy tulajdonképpen az egész azért volt, hogy megtisztítsák a terepet, és felszámolják az ellenállás lehetséges gócait. Általános nagy tisztogatás volt. Régi jó középiskolai tanárokat távolítottak el, mint Mikó Imrét, Heinrich Lászlót vagy Kerekes Jánost. Asztalost hamarosan behívták munkaszolgálatra Arad mellé. Megpróbálta folytatni a tanulmányait az egyetemen. Akkor már Daicoviciu volt a rektor. Üvöltve verte az öklével az asztalt, hogy neki ilyen banditákra nincs szüksége, mert ő azért van ott, hogy az ifjúság lelki tisztaságára felügyeljen. A későbbi években elkezdett írogatni, portugálul, spanyolul tanulni. Fordításai, írásai kezdtek megjelenni. Spanyol, portugál, brazil népmeséket fordított, kalotaszegi népmeséket gyűjtött. 1989 után belevette magát a közéletbe. /Papp Annamária: Asztalos Lajos: 1956, amely 1952-ben kezdődött. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./"

"A Madách Irodalmi Társaság kilencedik szimpóziumát a Balassagyarmat szomszédságában fekvő Szügy művelődési házában tartották meg. Andor Csaba, a Társaság elnöke beszámolt éves tevékenységükről. Győrffy Miklós Madách "egyéb" (a Tragédián kívüli) drámáinak előadástörténete címmel tartott előadást. Asztalos Lajos /Kolozsvár/ Az ember tragédiája katalán nyelvű változatát elemezte. A megjelentek Balassagyarmaton, az egykori Vármegyeházán megtekintették a Madách és a Mikszáth Emlékszobát, részt vettek a helyi önkormányzat, több Nógrád megyei művelődési intézmény és a Madách Irodalmi Társaság képviselői által a költő szobránál tartott koszorúzási ünnepségen. Ezután további előadások hangzottak el. Másnap a jelenlevők Csesztvére látogattak, ahol részt vettek a Madách Irodalmi Napon. A rendezvény a költő múzeum előtti álló szobrának megkoszorúzásával ért véget. /Asztalos Lajos: IX. Madách-szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./"

"Nov. 6-án Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert-Emlékházban Asztalos Lajos helytörténész Kolozsvár utcáinak múltjáról és jelenéről tartott előadást. Az előadó tagja az Utcanév-javasoló Bizottságnak is. Az utcanevek összeforrnak a történelmi áramlatokkal, a város embereivel, nemzeteivel. Kezdetekben az utcaneveket csupán gyakorlati érdek hozta létre, pl. Szappanyos utca, Széna utca. Az első olyan utcanévcsere, ahol a politikai helyzet tette lehetővé a névváltoztatást, 1848-ban volt, ennek eredménye pl. az Unió utca. Az első tényleges utcanévreform 1899-ben volt, amikor sok utcát neveztek el személyiségekről. Az állapot 1919-ig tartott, amikor a hirtelen változások heve sok, ma nevetséges fordítást eredményezett (pl. a Mikó utca helyébe a Mico került). 1940, illetve 1945 őszén is sor került efféle cserékre, s azóta egyre gyakoribbak és drasztikusabbak: az 1948-as kommunista, az 1964-es antiszovjet és az 1987-es Ceausescu-féle után a legújabb még most is tart. /Jakab-Benke Nándor: Beszélő utcanevek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./"

"Idén Asztalos Lajos kolozsvári közíró, a Szabadság állandó külső munkatársa kapta az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének Nyelvőrzés Díját az erdélyi magyar nyelv ápolásában, az anyanyelvi műveltség terjesztésében és a nyelvhasználat bátorításában szerzett érdemeiért. "Megszoktuk már, hogy egy évtizede - amióta egyáltalán szólni engedik - Asztalos Lajos azonnal megszólal valahányszor nemzeti, emberi, nyelvi érzékenységét sérti valami. Nem kerüli el figyelmét egyetlen hamis szó, egyetlen ártó gesztus az írott és az elektronikus médiában, a tankönyvek lapjain, a közélet megannyi fórumán. Legyenek az elkövetők közkatonák vagy nagyvezérek, Asztalos Lajos szakmai kompetenciával, olvasmányosan és az igazság semmilyen tekintélyt nem méricskélő szigorával állítja őket pellengérre" - mondta Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője a díjátadó ünnepségen elhangzott méltatásában. Asztalos Lajos elmondta, hogy gyűjteni kezdte a különböző nyelvi helytelenségeket, idegen szavakat, kifejezéseket. Az 1989-es változásokat követően már több lehetősége volt a sajtóban közölni. Asztalos régóta foglalkozik a spanyol, a portugál, a galego és a baszk nyelvvel. Megtanult galegóul is és lefordította Az ember tragédiáját. E nyelvekből több kötetnyi mesét is fordított. A baszk nyelv eredetéről és a baszk meg a magyar nyelv közti hasonlóságról készített anyagot az Utunk helyett a budapesti Polisz közölte. /Papp Annamária: Anyanyelvünk erdélyi napszámosa. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./"

"A kilencvenes évek közepén, Horn Gyula akkori miniszterelnök több ízben is azzal fenyegetőzött, hogy a szomszédos országok, s elsősorban Románia állampolgárai számára be kell vezetni a vízumkényszert, mert az onnan érkező vendégmunkások feketemunkája tönkreteszi a magyar gazdaságot, más alkalommal meg azért, mert ezekből az országokból jönnek azok, akik a súlyos bűnök - mint például a gyilkosságok - kilencven százalékát elkövetik, emlékeztetett Asztalos Lajos. Adrian Nastase miniszterelnök kijelentette, hogy a státustörvénnyel kapcsolatos bizottságokra nem lesz szükség. Azután jött a hír: december elsejétől a volt szocialista országokba, köztük a Magyarországra igyekvőknek legkevesebb 250, a nyugatabbra utazóknak pedig ugyanennyi időre 500 euróval vagy az ezzel azonos értékű valutával kell rendelkezniök. Jelentősen csökkent a kiutazók száma. Három nap múltán viszont, bármily hihetetlen, úgy hallszik, hogy az utasoknak igenis van pénzük. A december elsejétől bevezetett szigorítások az illetékesek szerint csakis a vízummentesség elérését célozzák. Fölmerül a gyanú, hogy a szigorítás a státustörvény ellen is van. /Asztalos Lajos: Búcsú Európától? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./ "

A kedvezménytörvény kapcsán kiderült, Magyarország végveszélybe került. Legalábbis a Magyar Szocialista Párt (MSZP) meg a velük egy húron pendülő szakszervezetek, és a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) harangfélreverő vezetői szerint, írta Asztalos Lajos. Keller László, az MSZP országgyűlési csoportjának helyettes vezetője például - aki egyébként közismerten olyan, akár a macska körme, mert ha csak teheti, mindenbe, amit a magyar kormány kezdeményez vagy tesz, beleakad -, azt állítja, hogy 2002. január 1. után "huszonhárom millió román" özönli el Magyarországot. Keller még ott tart, amikor az erdélyi magyar csakis román volt. A magyar kormány nem egyeztetett az MSZP-vel, állította Keller, azután, hogy az aláírás előtti napon Kovács László, az MSZP elnöke teljes egészében elfogadta az egyetértés szövegét. Keller László nem tudja, hogy Ceausescu, a bukott zsarnok agyában volt csak ennyi lakosa Romániának. Abból pedig a korabeli kimutatás szerint is több mint tizenkét százalék más nemzetiségű volt. - Horn Gyula sem hagyhatta szó nélkül a dolgot, aki annak idején kijelentette: a súlyos bűntények kilencven százalékát a határon túliak követik el, stb. — és "huszonegy millió román" munkavállaló Magyarországra telepedéséről beszélt. Kovács László, az MSZP jelenlegi elnöke pedig külügyminiszter korában, a magyar–román szerződés aláírása előtt az egész határon túli magyarságot egymilliósként emlegette. Horn még hozzátette: huszonegymillió "munkavállaló" mind igénybe fogja majd venni a magyar egészségügyet! Horn Gyula szemforgató módon nem átallotta azt is hozzáfűzni, hogy az egyetértési nyilatkozat ekképp a romángyűlölet felszítását idézheti elő. – Valójában az egész MSZP-és felhajtás az erdélyi magyarság elleni gyűlöletet szítja. - A státustörvény ötletének fölvetésekor az MSZP meg az SZDSZ vezetői azt hevesen ellenezték. /Asztalos Lajos: Magyarország végveszélyben? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

Asztalos Lajos műfordítóként, nyelvészként és helytörténészként vált ismertté. Nyelvész helyett talán helyesebb lenne a nyelvészkedő, nyelvművelő, javította ki az újságírót. Osztálytársaival létrehoztak egy szervezetet, aminek gyermeki komolysággal az Illegális Kommunistaellenes Szervezet, azaz IKESZ nevet adták. Kétezer példányban röpcédulát nyomtattank, s ezeket a társaság egy része szétszórta Kolozsváron, Szövege kb. így hangzott: "Emberek! Harcoljatok a vörös kutyák zsarnoksága ellen! Elhurcolják fiaitokat, szétrombolják családi életeteket!" 1952. augusztus 23. előtt tartóztatták le. 16–17 évesek voltak, 3–8 évre ítélték őket, amiből kettőt ültek le. Palocsay Rudolf, a nemzetközi hírnévnek örvendő virágnemesítő közbenjárására szabadultak. Asztalos Lajost eltávolították az egyetemről. Megtanulta a portugál, majd a spanyol nyelvet, fordítgatott. 1970-től az Utunk közölni kezdte fordításai. Közben Spanyolországból egy galego nyelvű verseskötetet kapott. Az északnyugat-ibériai, galiciai galegók helyzete akkoriban az erdélyi magyarokéhoz hasonlított. A különbség az volt, hogy ott lehetett erről írni, itt viszont nem. Asztalos magyarított egy kis kötetre való galego népmesét, ezt baszk és portugál népmesékkel, a magyar népmesékkel való rokonságukról írt utószóval egészítette ki. 1990 után a Creanga Kiadó magyar részlege megszűnt, az Európa népmesesorozata szintén. Így a kézirat csak 1998-ban került nyomdába, a galego mesék felnőtteknek valókkal bővítve 2001 őszén. 1993-ban, 1994-ben, majd 1998-ban eljutott Santiago de Compostelába. - Asztalos Lajos az utcanevek kapcsán figyelemmel követte Kolozsvár alakulását, változását. 1964-ben a Kossuth, Báthori, Bethlen, Apáczai stb. neveket is eltüntették az utcanévtáblákról. 1990 után kezdte közölni a régi kolozsvári utcaneveket. 1995-ben és 1996-ban az új adatok mellett emléktáblákról, feliratokról évekig gyűjtött anyagát hasznosította két társszerzővel kiadott a Kőbe írt Kolozsvár. Emléktáblák, feliratok, címerek című terjedelmes kötetben. Asztalos Lajos galego nyelvre fordította Az ember tragédiáját. 1998-ban a galego színház igazgatója, aki addig nem hallott Madáchról, hajlandónak mutatkozott a mű bemutatására. Közben a terjedelmes kolozsvári helynévanyagon is dolgozik. /Osváth Emese: A röpcézéstől a galegóig. Beszélgetés Asztalos Lajossal. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 29./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége /AESZ/ valamint a Maros Megyei Tanfelügyelőség megszervezte A magyar nyelv napjai elnevezésű rendezvényt ápr. 19-20-án, ezúttal Marosvásárhelyen. A szakmai konferenciát követően Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője elsőként a Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedő nyerteseit díjazta. A nyertes csapatok nyáron az illyefalvi Napsugár-táborban vehetnek részt. A díjkiosztó ünnepségen az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége valamennyi szervezőnek, pedagógusnak oklevelet nyújtott át fáradságos munkájáért. Ez volt az AESZ immár tizedik rendezvénye. Péntek János, a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora, az AESZ elnöke hangsúlyozta: ragyogó rendezvény volt a magyar nyelv ünnepe. A marosvásárhelyi Magyar Nyelv Napjai mérce lesz az elkövetkező rendezvényeken. /(mezey): Mindannyian gazdagodtunk. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 23./ Két verseny zajlott. Az egyiket - a mesemondó versenyt - a kisiskolásoknak és a pedagógiai líceumi tanulóknak, leendő tanítónőknek szervezték. A másikon /KAVA, azaz Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőn/ 12 csapat vett részt. A tanároknak, tanítónőknek szervezett szakmai konferencia keretében több előadás hangzott el. Péntek János, a Babes-Bolyai Egyetem nyelvészprofesszora az AESZ elnöke elmondta: az Anyanyelvápolók Szövetsége az idén töltötte be tízedik esztendejét. 1990 előtt a háromszéki magyar szakos pedagógusok szerveztek - nem nyilvánosan - anyanyelvi tábort, ez volt az előzmény. Az AESZ minden évben egy-egy nyelvésznek odaítéli A Nyelvőrzés Díját, melyet ezúttal az idén a marosvásárhelyi 75 éves Bartha Jánosnak adományoztak. (Korábban Murádin Lászlót és Asztalos Lajost tisztelték meg a kitüntetéssel.) /Máthé Éva: A magyar nyelv napjai ? Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./

Megjelent a Kolozsvári Képeslap. A kötet képei 1895-től mutatják be a város különböző részeit, magyarázó szöveget Asztalos Lajos írt hozzájuk. A képeslap mellett korabeli reklámok, színházplakátok, könyvekből vett illusztrációk és a századforduló régi fényképészeinek névjegyváltozatai is helyet kaptak. A könyvben található 1941-es várostérkép és utcanévjegyzék. A könyv végén románul, angolul és németül megjelenik az előszó, a város rövid története és a több mint 600 kép rövid magyarázata. /Fodor András: Kolozsvári Képeslap. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

"Az aggodalmak nem voltak alaptalanok, kezd nyilvánvalóvá válni: a kormányfő kijelentése, amelyik szerint az előző kormány "túlszeretett" bennünket, a kedvezménytörvény felülvizsgálása, az Illyés Közalapítvány kuratóriuma megbízatásának idő előtti megvonása arra utal, hogy ez a kormány, akár Horné, híven kitart a kádári kolonc mellett: úgy szeret bennünket, mint az ablakos a hátraesést, írta Asztalos Lajos. Az Illyés Közalapítvány esetében például a jól bevált kommunista módszert alkalmazzák: Szabó Vilmos politikai államtitkár makacsul ismételgeti, hogy az alapítvány kuratóriumában megingott a bizalom, mert, úgymond, a folyó évi pályázatok támogatására fordítandó összeg nyolcvan százalékát elköltötték, miközben Veress László, a kuratórium igazgatója határozottan állítja, hogy nem igaz, mert eddig csak ötven egynéhány százalékot fizettek ki. A Medgyessy Péterrel, másképp a D 209-essel - ahogyan most "becézik", Péterkémmel, azaz Péter-kémmel - kapcsolatos botrány fölött nem lehet semlegesként átsiklani, azzal áltatva magunkat, hogy semmi közünk hozzá. - Előzőleg Orbán Viktort kinevezték országgyűlést felszámoló diktátornak, cigánynak, talált gyermeknek, szélsőségesnek, fasisztabarátnak stb. Beleakadtak abba, hogy az apja dolomitbányája szállítja a követ ide meg oda, hogy Bostonba ment a kitüntetést átvenni, s hogy milyen sokba került a repülőút. Tehát alkalmatlan a kormány vezetésére. Bezzeg Horn Gyula annál "alkalmasabb" volt. Már csak azért is, mert mint pufajkás, úgynevezett munkásőr, azaz karhatalmista részt vett az 56-os forradalom vérbefojtásában, szemtanúk szerint például az 1956. decemberi Kossuth téri mészárlásban, szódásüveggel verte szét egy később Svédországba meg egy Svájcba menekült ötvenhatos állkapcsát. Mindezt persze hiába hozták a nyilvánosságra, mert ő egy na és?-sel intézte el a dolgot, miközben a múltjára vonatkozó iratok szőrén-szálán eltűntek. A Magyar Nemzetben közölt titkos irat nyomán kiderült, hogy Medgyessy a D 209-es ügynök. Először tagadta, hogy igaz lenne. A titkosszolgálatokat felügyelő MSZP-s elvtárs kijelentette, hogy ez hamisítvány. Másnap reggel fordult a kocka: Medgyessy beismerte, hogy évekig kémelhárító volt. Azzal hozakodott elő, hogy magyar érdekekért tette, azért, hogy Magyarország a Szovjetunió akarata ellenére beléphessen a Nemzetközi Valutaalapba. Valójában akkor Magyarország semmit sem tehetett anélkül, hogy arról a szovjet kémelhárítás, a szovjet titkosszolgálat ne tudott volna. Ezt egy volt III/2-es tiszt is megerősítette. Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke következetesen Medgyessy lemondását követelte, jött a bosszú: "egyesek" sürgősen kiderítették, hogy baj van a családjában, és közzétették apja múltbeli tevékenységét. Amikor felindultságában Pokorni lemondott, Medgyessy ártatlan képpel kijelentette, hogy a múltat le kell zárni, ne forduljon elő több családi tragédia, s a jövővel kell foglalkozni. Vagyis aki a múltban bármi - önkéntes titkos ügynök, ávós tiszt, verőlegény, besúgó, pufajkás meg egyéb válogatott legény - volt, felejtsük el minden disznóságát. A D 209 számára az lenne a legtisztességesebb lépés, ha lemondana. /Asztalos Lajos: Péterkémék és az erkölcs. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ "

"A Madách Irodalmi Társaság szeptember 20-án és 21-én a Balassagyarmat szomszédságában fekvő Szügy művelődési házában tartotta tizedik szimpóziumát, amelyen Kolozsvárról Kozma Dezső és Asztalos Lajos vett részt. Asztalos Lajos beszámolt új munkájáról, Az ember tragédiája Gonzalo Navaza galego költővel készített galego változatáról, amely a Társaság kiadásában nemrég látott napvilágot. Kozma Dezső Hit és tudás egymásra találásának lehetőségei a Tragédiában. Két elfelejtett erdélyi Madách-értelmezés című dolgozatát ismertette. Szabó József, a kolozsvári Magyar Színház egykori, a kecskeméti színház jelenlegi rendezője Ex leone leonem! című előadásával megnyitotta a képkiállítást. A felvidéki Palóc Társaság részéről Z. Urbán Aladár író, ipolyvarbói tanár szervezésében a szimpózium résztvevői a felvidéki Alsósztregovára utaztak, megtekintették a Madách Imre szülőházában berendezett Madách-múzeumot. Ezt Lantvirágok címmel Kárpát-medencei Ifjúsági vers- és prózamondó előadó-művészeti verseny követte. /Asztalos Lajos: X. Madách Szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./"

"Új RMDSZ-csoportosulás született, a Demokratikus Újbaloldal. Asztalos Lajos jelezte, szándéknyilatkozatukkal minden bizonnyal sokan egyetértenek, például a kiskeresetűek rohamos elszegényedésével. Visszatetsző viszont a szándéknyilatkoztaban a hitélet erőltetésének fölvetése. Tapasztalható-e valami efféle megnyilvánulás egyházaink részéről? - tette fel a kérdést. Soraikba várják a reformkommunistákat. "Ez a fogalom legalább olyan képtelenség, mint a reformnáci vagy a reformfasiszta. Mert mit is akar megújítani a reformkommunista? A bukott rendszert? Annak melyik változatát?" "De mi történne, ha az RMDSZ-nek kifejezetten demokratikus újjobboldala alakulna, s ez a soraiba várná, mondjuk, a reformnyilasokat? A reformhungaristákat?" /Asztalos Lajos: Újbaloldal: Keresztényszocialisták meg reformkommunisták. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./"

"A Demokratikus Újbaloldal szándéknyilatkozatának közreadásakor tisztában voltak azzal, hogy tömörülésüket sokan gyanakvással fogadják majd, jelezte közös cikkében Nagy Károly, a Demokratikus Újbaloldal SZKT-képviselője és Neményi József Nándor gazdasági főtanácsadó.Vitatták Asztalos Lajos nak, a Szabadság hasábjain január 27-én megjelent írását, amelyben azt állította, hogy a reformkommunisták befogadásával a demokratikus újbaloldal a volt pártnómenklatúra, a volt szekusok számára egyengeti az utat a hatalmi pozíciók felé, és a reformkommunisták a bukott embertelen társadalmi rendszer visszaállítására törekednek. A két szerző magyarázkodni kezdett, védve a reformkommunistákat, akik lemondtak a proletárdiktatúráról, elfogadták a parlamentarizmust, és a többpártrendszert. Azt azonban megőrizték, hogy az emberiség jövőjét a szocialista társadalom képezi. "A szocializmus fogalmát viszont már az eredeti marxi értelemben használják, így szocializmuson a széles önkormányzati jogokra épülő termelő és fogyasztó közösségek olyan szövetségét értik, amelyben a termelt javak elosztása a végzett munka értéke és társadalmi jelentősége alapján történik." A Demokratikus Újbaloldal azt keresi, mit lehet tenni a nagyon rossz szociális helyzet javításáért. /Nagy Károly, a Demokratikus Újbaloldal SZKT-képviselője, Neményi József Nándor, gazdasági főtanácsadó: Vigyázz, jön a mumus! = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./"

"A választásokon a Magyar Szocialista Párt győzött. Ment is minden, mint a karikacsapás. Febr. 20-án Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszter lemondott, mert ügyvédi irodája állami megrendeléseket vett föl. Feddhetetlen. Mondta a miniszterelnök. Kovács László pártelnök szerint ez a lemondás európai szintű megoldás volt. Európai szintű megoldás, mint Medgyessy Péter miniszterelnöké, aki III/II-es ügynöki mivoltának tavaly július végi felszínre kerülésekor tagadott, írta Asztalos Lajos. És európai szintű megoldásként nem mondott le. Július elején az Erzsébet-hídon a szavazatok újraszámlálásáért tüntetőket a rendőrség durván megtámadta. Ez európai szintű megoldás. A Terror Háza Múzeumról a miniszterelnök is elismerően nyilatkozott. Utólag ugyan meggondolta magát, mert mint mondta, nincs egyensúlyban a nyilas meg a kommunista terror bemutatása. Igaz is. Miközben a kommunista rémuralom nyolc-kilenc, az 1956 utáni terror, majd parancsuralmi rendszer röpke harmincvalahány évig tartott, a nyilas iszonyúan hosszú öt és fél... hónapig. Így ez utóbbinak kellett volna szentelni a kiállítás legnagyobb részét. Mert mi az, hogy vörös terror? Kommunista terror? Egy ezt bemutató múzeum sok gyermeknek sérti a... az önérzetét. Szegénynek az apukája milyen rendes ember volt. Hogy közben ártatlanokat kínzott halálra? Aljas rágalom. Erre mi történik, kiteszik a fényképét az ávós verőlegények érettségi tablójára! Felháborító! Ezért az illetékesek százötven millió forinttal csökkentették a múzeum évi költségvetését. Amúgy európaiasan. Na, de ne túlozzunk, a miniszterelnök megígérte, hogy a kormány mindent megtesz a múzeum zökkenőmentes működéséért. Le kell bontani a pengefalat, amelyen ott van az ötágú csillag. És ez sérti azokat a... szegény dolgozókat, akik itt keresték szerény kenyerüket. A pengefal után jöhet a többi. Az átvilágító bizottság elkészült a miniszterelnök átvilágításával. A bizottság fölszólította Medgyessy Pétert, harminc napon belül mondjon le képviselői megbízatásáról és miniszterelnökségéről. Amennyiben ezt nem teszi meg, az átvilágítási bizottság nyilvánosságra hozza jelentését. A harmincnapos határidő 2003. márc. 5-én jár le. Mi lesz? A megoldás európai szintű lesz? Vagy a Horn Gyula által odavetett "Na és"? /Asztalos Lajos: Ménkű, európai szintű megoldása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./"

"A nyelvromlás példáit idézte Asztalos Lajos, a személyi igazolványt buletinnek mondják, továbbá notár, policija, adressza... Gyakori a tükörfordítás: csináltam egy tüdőgyulladást, mások a hálába, a primarijára mennek, utóbbi helyre azért, hogy a primárral vagy legalább a vicseprimárral beszéljenek, mennek az új pasaportért, adót a fináncsiárán fizetnek... Ha pedig a határon túlra mennek, ott szupermarketbe, a Polus Centerbe, a Tescóba, a Corába, a Kaisersbe mennek élelmiszert, akciós árut vásárolni, autót vezetnek, szituációról, generációról, koncepcióról, prodzsektről, jobb esetben projektről, imidzsről, jobb esetben imázsról, agráriumról, aktuálisról csevegnek, tárgyalnak, télen síelnek, kultúremberként koncertre járnak, kurzuson csiszolgatják tudásukat, szakemberként konferencián vesznek részt, konszenzusra jutnak. Így aztán itt is, ott is, csak "fejlődik" napjaink magyar nyelve. /Asztalos Lajos: Nyelvápolás pungamagyar módra. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./"

"Ápr. 12-én Kolozsváron tisztújító közgyűlést tartott a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Gaal György alelnök a tavaly elhunyt elnökre, Balogh Ferencre emlékezett, aki rendkívül gazdag szakmai-közszolgálati tevékenységet fejtett ki, és 1990 januárjában megalakította a KLMT-t. Starmüller Géza a kolozsvári, Bara István a szatmárnémeti, Keresztes Géza a marosvásárhelyi fiók tevékenységéről számolt be, amelyek munkájára rányomja bélyegét az anyagiak hiánya (idén emiatt nem osztják ki szokásos három emlékérmüket). A tisztújítás eredményeképpen a választmány tagjai: dr. Gaal György elnök, Maksay Ádám alelnök, dr. Kovács András második alelnök, Bara István harmadik alelnök, Asztalos Lajos titkár, Keresztes Lajos és Starmüller Géza választmányi tagok. /Ördög I. Béla: Megújulóban a Kelemen Lajos Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./"

"Az erdélyi magyar sajtót elemezni szándékozó írás jelent meg a közelmúltban (György Attila: Tájba simul az erdélyi sajtó. Magyar Nemzet, május 14.). A szerző szerint nincs sem jobb-, sem baloldali sajtó. Nincs, mert nincs sem jobb-, sem baloldali magyar párt. Csak az egyetlen, hol érdekvédelmiként, hol pártként viselkedő RMDSZ. De van lap, amely előszeretettel közöl Tőkés Lászlót bíráló vagy éppenséggel támadó írást. Az ilyen akár baloldalinak is nevezhető. Van, amely ezzel ellentétben az RMDSZ vezetését, vezetőit bíráló írásokat is közöl. Asztalos Lajos megjegyezte: úgy látszik, György Attilának nincs tudomása arról, hogy az ilyet az érintettek nem egy esetben perrel fenyegették, azzal, hogy elintézik: fitying támogatást se kapjon. Arra, hogy a lapban maguk cáfolják meg a róluk közölteket, egyes lapok erre nem adtak lehetőséget. A támogatásokkal függőségben akarják tartani a lapokat. A néhai megyei pártlapok utódai többé-kevésbé ugyanazokkal a szerkesztőkkel dolgoznak. Több lap szerekesztője a pártklientúra érdekeinek támogatója. Így "az erdélyi sajtó már nem haldoklik, hanem évek óta halott" - jelezte György Attila. A lapok példányszáma alacsony, mert unalmasak, szövegükben egyéniségnek nyoma sincs, a nézeteltéréseket kínosan kerülik, s ez nagy többségüknél szolgalelkűségbe fullad. Asztalos úgy látja, hogy az alacsony példányszám oka az általános gazdasági helyzet, a fokozódó szegénység is. Többen emlegetik, hogy Tőkés László a hibás, mit akar, a pap ne politizáljon. Vannak, akik mindenkire rohadt párttitkárt kiáltanak. /Asztalos Lajos: Tájba simulás... tájból szökkenés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./"

"A nemrég elhunyt építészmérnök, szakíró és műemlékvédő Balogh Ferenc hagyatékából nyílik kiállítás Nagybányán, a Teleki-Magyar Házban, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a Művelődés szerkesztősége rendezésében. Balogh Ferenc munkásságát Asztalos Lajos, a KLMT titkára és Szabó Zsolt főszerkesztő méltatja. /Balogh Ferenc emlékkiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./"

"Júl. 25-én Kolozsváron a város Torda felőli bejáratánál lévő helységnévtáblájára piros festékkel ráfestették a város magyar nevét. A belügyminiszterhez intézett nyílt levelében a polgármester, szokásához híven, nyomban magyar tettesekről beszélt, meg arról, hogy a városnak a "bécsi diktátum utáni magyar megszállás alatt használt nevét" írták ki. Kolozsvár neve tehát a "magyar megszállás" idejéből, vagyis 1940 szeptembere és 1944 októbere közötti időből való. A mai, úgynevezett hivatalos mellett azonban létezik a magyarság ajkán élő, a magyar nyelv szerves részét alkotó, kitörölhetetlen név, szögezte le Asztalos Lajos, majd felidézte a város nevének kialakulását: a kezdeti, 1177 körül lejegyzett Clusiensis Clusa, előbb a név eleji mássalhangzó-torlódást feloldva, Culusiense (1183), azután Kulus (kiejtése [kluzs], [kuluzs], minthogy akkor, de később is, a zs hangot s-sel jelölték) (1201), Kulusuar (megközelítőleg [kuluzsßár1]) (1246), Kuluswar [kuluzsßár] (1313), majd Koluswar [koluzsßár], később Koloswar [kolozsßár] (1320) lett. 1246-ban Kulusuar. 1332-ben jegyezték le első ízben a maihoz közeli alakban: Koloswar. A tatárjárás után betelepített szászoknak köszönhetőn 1348-tól felbukkant a szász-német Clusenburg [kluzenburg], Clusenbvrg, majd 1408-tól a Clausenburg. "

"A felvidéki Nyitra egyik, Nagytapolcsánynál a folyóba torkolló mellékpatak völgyében van egy Apátkolozs, másként Kolozsmonostor, Nyitrakolozs nevű helység. Itt, akár az egykori Kolozsvár melletti Kolozsmonostoron, bencés apátság létezett. /Asztalos Lajos: Kolozsvár neve. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./"

"Magyarország uniós csatlakozásának közeledtével, minthogy a Szerbiában és Ukrajnában élő - délvidéki és kárpátalji - magyarság hamarosan csak vízummal utazhat az anyaországba, ismét napirendre került a kettős állampolgárság kérdése. Tusnádfürdőn, a XIV. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen ezzel kapcsolatban Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke elmondta: "A kettős állampolgárság az Európai Unióban teljesen jogszerű, a szerb kormány is jelezte, hogy kész tárgyalni. A magyar kormány viszont ellenzi a kérést. Nincs a világon olyan nemzet, olyan ország, amely hasonló helyzetben így cselekedne. Ennél mélyebbre nehéz lenne süllyedni." Ennek nyomán az MSZP-t, SZDSZ-t támogató sajtó a volt kormányfőt bírálta, föltéve a kérdést, miért nem tett semmit e téren akkor, amikor hatalmon volt? A Fidesz és vezetői elleni szüntelen támadások 1998 tavaszán a Fidesz és szövetségesei kormányalakítása után kezdődtek. Voltak hibái a Fidesznek, tagadhatatlan. Például hogy nem hozta tető alá a határon túliak számára a kettős állampolgárságot. Azonban nagy lendülettel látott hozzá a sárba taposott nemzeti tudat élesztéséhez, a nemzet egységének a határok fölötti megteremtéséhez, a kádári elnemzetlenítés után felvállalta a határon túli magyarsággal való összetartást. Így került sor egyebek mellett az Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozására, a kedvezménytörvény kidolgozására, a csángók ügyének felvállalására, a határon túli magyarság minden eddiginél hathatósabb támogatására. A Horn-kormány idején, 1994 és 1998 között, , többször fölvetették a határon túliak számára a vízumkényszer bevezetését, "anyagi okok" miatt a Kossuth Rádió teljesítményének a csökkentését, a Duna TV felszámolását stb. Kovács László a magyar-román alapszerződés előkészítésének hevében kijelentette: nem kívánja feláldozni Magyarország tíz és félmillió lakosát a határon túli kétmilliós (!) magyarság vélt érdekeiért. És a magyar fél egyik engedményt a másik után tette, s amint az aláírás után kiderült, a szerződés előzetesen közölt szövege nem volt azonos az aláírttal. Ezek után Kovács László többször azt hangoztatta, hogy "a magyar kormány nem hagyta cserben, nem árulta el a romániai magyarságot". 1997 januárjában, amikor a romániai kormánycsere után úgy tűnt, elérkezett az idő a Bolyai Egyetem újralétesítésére, az SZDSZ-es Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori elnöke, kifejezetten ellenezte ezt. 1997 őszén a magyar kormány Kovács László külügyminisztert bízta meg azzal, hogy aláírja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által kidolgozott Európai Egyezményt az Állampolgárságról. Ennek 3. cikkében ez áll: "1. Minden állam saját joga szerint határozza meg, kik az állampolgárai. 2. Az ilyen törvényt más államok kötelesek elfogadni, amennyiben az összhangban áll a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel." Ezen egyezmény alapján javasolta 1998 április elején az MVSZ, hogy a magyar kormány adjon magyar állampolgárságot a határon túli magyarság részére. Az akkori MSZP-SZDSZ kormány viszont ezt ellenezte. Az egyezményt aláíró Kovács László nem átallotta föltenni a kérdést: a kettős állampolgársággal rendelkezők melyik országban teljesítenek majd katonai szolgálatot, hol fizetnek adót, hol vesznek részt a választásokon? Mintha nem tudta volna, hogy mindenki ott katona, ahol lakik, ott fizet adót, ahol dolgozik. Aki tehát nem lakik Magyarországon, hiába magyar állampolgár, hiába van magyar útlevele, személyi igazolvány nélkül nem szavazhat. Szent-Iványi István, az SZDSZ országgyűlési csoportjának vezetője arra hivatkozott, hogy a határon túli magyarok kettős állampolgársága megrontaná a szomszédos országokkal való kapcsolatot. Miért hátrált meg akkor a Fidesz? Az MSZP-SZDSZ bértollnokai szerint azért, mert 1998 tavaszán csupán választási ígéretként karolta föl, anélkül, hogy a kérdést valóban orvosolni szándékozott volna. Talán leintette őket az Európai Unió? Nem valószínű, mert az ugyancsak az Európai Unióba igyekvő lengyelek lengyel kártyával szabad belépést, külhoni lengyel állampolgárságot biztosítottak a litvániai, a fehér-oroszországi és az ukrajnai mintegy kétmillió lengyelnek. Románia - az ukránok, oroszok, gagauzok kivételével - megadta a román állampolgárságot a Pruton túli moldovaiaknak. Horvátország állampolgárságot, útlevelet biztosított az országon kívüli horvátoknak, akik így vízummentesen utazhatnak Európa-szerte. Az Orbán-kormánynak, úgy tűnik, azért kellett meghátrálnia, mert a törvénynek az Országgyűlésben való megszavazásakor nem számíthatott az MSZP és az SZDSZ képviselőinek a szavazatára. A kettős állampolgárság után az MSZP kezdettől ellenezte a státustörvényt is. Utólag ugyan elfogadta, de végül kiderült, csak falból, mert amikor az Orbán-Nastase egyezmény létrejött, bár előtte való nap ennek szövegét még egyértelműen támogatta, elszabadította a 23 millió románnal való ijesztgetést. És ez hozzá is járult választási győzelméhez. A tavalyi választások után ismét az MSZP-SZDSZ alakított kormányt, az új kormányfő azzal kezdte, hogy az Orbán-kormány "túlszerette" a határon túli magyarságot. Az új kormány kibelezte a törvényt, majd megígérte a román félnek, hogy az új magyar igazolványokon már nem lesz rajta a magyar korona. Most, hogy a délvidékiek ismét kiálltak a magyar állampolgárság megadása mellett, s miután a szerb kormányfő jelezte, hogy ennek semmi akadálya, Kovács László és a külügy több munkatársa sietett kijelenteni, hogy erről szó sem lehet. Néhány nap múltán azután Kovács László nagy hirtelen hajlandó tárgyalni a kérdésről. Csak nem adta föl a határon túli magyarságot leíró kádári hagyományt? Csak nem tűntek el egyszeriben az eddig hangoztatott akadályok? /Asztalos Lajos: Meddig lehet még süllyedni? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./"

"Az aradi Szabadság-szobor újbóli felállítása időpontjának közeledtével a nagy "hazafiak" mindent bevetnek, nehogy erre sor kerülhessen. Nemrég a Realitatea tv-ben, a Harc Romániáért műsorban rendezett beszélgetésnek is ez volt a célja. Az említett adásban Adrian Paunescu "válogatott szakértőket" hívott meg, valamennyien a szobor felállítása ellen érveltek. Felhozták, hogy nem korunk, az Európai Unió szellemiségét hordozza, hogy lebontását 1925-ben a király és a miniszterelnök személyesen határozta el. Akkoriban emellett az ugyancsak aradi Kossuth-szobrot semmisítették meg, továbbá Kolozsvárt a hét vezér közül négynek még ép szobrát, a Kárpátok őrének a városháza előtt álló szobrát, lebontották a dési Rákóczi-házat, megsemmisítették az ugyancsak dési óvári Árpád-kori tornyot, lebontották Kolozsvárt az 1821-ben épült Farkas utcai első magyar kőszínházat. És a tábornokok? A tizenhárom egyszerűen katonaszökevény volt. Különben a szobor nem a tizenhármat ábrázolja, hanem a történelmi Magyarország tizenhárom tartományát. Paunescu fel is sorolta azt a bizonyos tizenhárom magyar tartományt. Állításának "hitelessége" egyetlen ún. tartomány, Burgenland nevével is lemérhető. Nos, a szobrot 1880-ban állították föl, a Burgenland nevet pedig negyven évvel később, 1919 után agyalták ki az osztrákok. Ausztria magának követelte annak a négy határ menti megyének a németek által lakott területét, amelynek német neve -burggal végződik: Preßburg Pozsony , Wieselburg Moson , Ödenburg Sopron és Eisenburg Vas . Így a területet, mielőtt megkaparintották volna, Vierburgenlandnak, négyvár tartomány -nak mondták. A csehek azonban fürgébbek voltak, és 1919 januárjában Pozsony megyét Pozsonnyal együtt megszállták. A négyből ezután három -burg maradt, s ez Dreiburgenland háromvár tartomány lett, ami 1921-től Burgenlandra egyszerűsödött. Paunescu továbbá Bácskát is említette. Ilyen nevű tartomány sem létezett soha. Ez a név csupán tájfogalom. Persze, nem hagyta ki, valótlanságot sem, amely szerint a magyarok annak idején negyvenezer románt gyilkoltak meg és 230 román falut perzseltek föl. A korabeli osztrák felmérés szerint a forradalomnak és szabadságharcnak egész Erdély területén - beleértve a tífuszban elhunytakat is - mintegy 18 000 áldozata volt. Ebből 9-10 ezer magyar, 5-6 ezer román, a többi szász, zsidó stb. Például Gh. Barit is hasonló eredményre jutott. Amikor a műsor közben fölhívott aradi alpolgármester, Bognár Levente arról szólt, hogy 1848-49-ben a tizenhárom tábornok nem a románok ellen, nem Erdélyben harcolt, hanem a szabadságért, a történész megjegyezte, hogy a románok is a szabadságért harcoltak, de a Habsburgok oldalán. Nyilván eszébe sem jut föltenni a kérdést, hogyan lehet a szabadságért az elnyomó Habsburgok oldalán harcolni? Arról persze hallgatott, mint ahogy mások is mindenkor hallgatnak, hogy a bánsági, a bihari, a Kővár-vidéki románok lelkesen támogatták Magyarország és Erdély unióját, s a máramarosiakkal együtt, a forradalom ellen fegyvert fogó erdélyi románoknál nagyobb számban a forradalom oldalán, a Habsburgok ellen harcoltak, hogy képviselőik voltak az akkor Debrecenben székelő Országgyűlésben. Hallgatott, amint a nagy nemzetféltők mindenkor hallgatnak 1849. jan. 8-áról, amikor Axente Sever emberei lerohanták Nagyenyedet, és kirabolták, felégették, lakói közül mintegy 700-800 személyt, többségükben nőket, gyermekeket, öregeket kegyetlenül legyilkoltak. Elpusztították az erdélyi református egyház püspöki levéltárát és számtalan ősnyomtatvánnyal együtt a kollégium könyvtárának java részét. Asztalos Lajos feltette a kérdést: mit tesz az ilyen adások elhangzásakor érdekvédelmi szövetségünk? Talán tiltakozik? Úgy tűnik, inkább "nagyvonalúan" süketnek, vaknak teszi magát. /Asztalos Lajos: Szabadság-szobor... és környéke. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./"

"Medgyessy Péter miniszterelnök az aradi Szabadság-szobrot illetőn erélyesebben állt ki, mondván, a román féltől nem vár el egyebet, mint azt, hogy betartsa két évvel ezelőtti ígéretét, azt, hogy a szobrot az idén ismét felállítsák. Ez, továbbá a tavaly decemberi elseji, Kempinsky szállodabeli koccintgatás és a kacsavadászat azonban nem hatotta meg a román miniszterelnököt, aki a szobor felállítását közös emlékparkban tartja elképzelhetőnek. "Mi, akik itt élünk, tudjuk, mi áll e mögött." - írta Asztalos Lajos. "A román vezetéstől csöppet sem idegen az ígéret, a vállalt kötelezettség be nem tartása. Ez történt az 1918. évi Gyulafehérvári Nyilatkozattal, az utána a kisebbségek jogait illető szerződéssel, szerződésekkel, ez a második világháborút, majd az 1989. évi fordulatot követőn (a kisebbségekkel kapcsolatos nyilatkozat, a magyar egyetemről, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló ígérgetések stb.)." A mindenkori román vezetés célja az egységes nemzetállam. "A jelenlegi magyar kormánynak nincs határozott nemzetpolitikája (pl. státustörvény kiherélése). Mint ahogy az azelőtti MSZP-SZDSZ kormánynak sem volt (lásd az 1996-ban megkötött alapszerződés kizsigerelése: közösségi jogok, egyházi ingatlanok visszajuttatása). Ezt a jobb híján magatartásnak nevezhető mifélét a kádári időkig vezethetjük vissza." "Kádár János 1958-ban Marosvásárhelyt és Kolozsvárt tett látogatásán többek között kijelentette, Magyarországnak nincs területi igénye Romániával szemben, a román elvtársak a nemzetiségi kérdést példásan megoldották." Az MSZP és az SZDSZ most a szomszédok "érzékenységét" tartja szem előtt, "nehogy valamivel is sértse (korona levétele a magyar igazolványról, magyar igazolvány alakjának megváltoztatása, a magyar vagy a külhoni állampolgárság igényének teljesítésétől való beteges elzárkózás, miközben Románia ezerszámra osztogatja állampolgárságát a moldovánoknak stb.)." /Asztalos Lajos: Ismét kibújt a szög a zsákból... avagy kit vert át Nastase? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./"