A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt közölte programját, az aláírók között van dr. Podharadszky László, dr. Újvári Ferenc, Sipos Gábor és Asztalos Lajos. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

Asztalos Lajos adatgazdag írásával érvelt a régi magyar kolozsvári utcanevek mellett, melyeket most eltörölnek. Sok adatot hozott egyes utcákra /például: Farkas utca 1466 óta, Monostor utca 1453 óta, Híd utca 1453 óta stb. Asztalos Lajos régóta foglalkozik város utcaneveivel. 1980-ban Kolozsvár 746 utcájából csak 25-nek volt magyar neve, idézett egy régebbi írásából, azóta a helyzet csak rosszabbodott. Most a még meglevőket is megváltoztatták. /Asztalos Lajos: Se Rákóczi, se Petőfi? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

"Egyed Ákos foglalta össze a honismereti tevékenység helyzetét. Az 1989-es változás után a Művelődés folyóirat továbbra is folyamatosan foglalkozott ezzel a kérdéssel, emellett a megújuló lapok közül néhány már a címével is jelezte a helytörténeti jelleget /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), Székely Újság (Kézdivásárhely), Szamosmente (Dés), Aranyosmente (Torda), Szabadság (Székelyudvarhely), Csíki Lapok (Csíkszereda), Kalotaszeg (Bánffyhunyad), stb./. Különösen a történelmi ismeretek terjesztésében eredményes munkát vállal a Székelyudvarhelyen megjelenő két folyóirat, a Székely Útkereső és a Székelység /alcíme: A Székelyföldet és népét ismertető folyóirat/. A kolozsvári Szabadság napilap melléklete, az Erdélyi Híradó kitűnt helytörténeti anyagok közlésében, így Kolozsvár régi utcaneveiről Asztalos Lajos értekezett. A Háromszék a megye településeit ismertette, a sajnálatosan megszűnt Székely Újságban pedig Binder Pál és Cserey Zoltán Kézdivásárhely gazdag 1848-as hagyományait ismertette. Értékesek a székelyföldi honismereti füzetek, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum által kiadott Múzeumi Füzetek sorozat és Csíkszeredában az Útravaló kiadvány-sorozat. Sepsiszentgyörgyön adják ki a Tulipán Füzeteket ismeretterjesztő folyóiratként. Egyed Ákos összefoglalójában kiemelt két könyvet, "amely a helytörténet és az egyetemes magyar történelem határmesgyéjén helyezkedik el": az egyik a Marosvásárhely és vártemploma /Budapest, 1990/ című, Medvigy Endre által szerkesztett tanulmánykötet, a másik a Pataki József válogatásával készült Kolozsvári emlékírók /1603-1720/ (Kriterion, Bukarest, 1990) című kiadvány. /Egyed Ákos: Honismereti tevékenység az erdélyi magyarság körében. = Művelődés (Kolozsvár), jún./"

"Asztalos Lajos bemutatja, hogyan biztosítják a törvények Spanyolországban a nemzetiségek jogait. A hivatalos nyelv a spanyol, de a többi nyelv is hivatalos az illető önkormányzati közösség területén. Az alkotmány kimondja: Spanyolország nyelvi gazdagsága olyan kulturális örökség, amelyet különleges megbecsülés és védelem illet. A kisebbségek által lakott Katalónia, Baszkföld és Galícia önkormányzati törvénye biztosítja a nyelvhasználatot. Például az ország észak-nyugati részén levő Galíciában a tartomány hivatalos nyelve a galego és a spanyol. A galego önkormányzati közösséghez tartozik az oktatás, a tömegtájékoztatás, az ipar, a rendőrség és csendőrség is. A hivatalokban is a galego nyelvet használják, a földrajzi neveknek pedig egyetlen hivatalos alakja a galego nyelvű. A térképek is a települések nyelvét baszk, katalán vagy galego nyelven tüntetik fel. Tudatosítani kellene, zárja ismertetését a cikkíró, hogy az önkormányzat nem az ország egységére leselkedő veszedelem, az "egységes nemzeti állam" fogalma nem egyéb, mint Spanyolországban a fasiszta, Romániában a kommunistának álcázott szélsőséges, nacionalista ideológia mítosza. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./"

"Összehangolt támadás folyik az RMDSZ ellen, állapítja meg Asztalos Lajos /Kolozsvár/. Mindez nem most kezdődött. Petre Roman még miniszterelnökként többször kijelentette: nincs egyetlen olyan ország, ahol a kisebbségnek saját pártja lenne, annak ellenére, hogy jól tudta ennek ellenkezőjét. Funar ismételten felszólította az erdélyi magyarságot, hogy akinek itt nem tetszik, menjen Magyarországra. Oliviu Gherman, a szenátus elnöke azt nyilatkozta, hogy nagy hiba volt megengedni az RMDSZ létrejöttét és szükség van a román pártoknak "az RMDSZ összehangolt akcióira adandó" válaszstratégiára. Chebeleu elnöki szóvivő Takács Csabához, az RMDSZ ügyvezető elnökéhez írt levelében kétségbe vonta, hogy a félmilliós tagsággal, 27 parlamenti képviselővel és 12 szenátorral rendelkező RMDSZ jogot formálhat arra, hogy párbeszédet folytasson a többségi nemzettel. /Pest Megyei Hírlap, nov. 23./ "

"1944 szeptember-októberében magyargyűlölettől elvakult román fegyveresek több helyen gyilkolni kezdték a védtelen magyar lakosságot. Szárazajta, Csíkszentdomokos, Magyarremete... összesen harminchárom településben fordultak meg és több mint száz az áldozatok száma. A román sajtó még mindig arról ír, hogy vérszomjas gyilkosok voltak az áldozatok. A kommunista diktatúra annyira megtöltötte az emberek fejét azzal, hogy mennyi "barbárságot" követtek el a magyarok, hogy el sem tudnak mást képzelni, írja a kolozsvári Asztalos Lajos. /Pest Megyei Hírlap, dec. 14./"

Borbély Imre szövegét még nem ismerik az olvasók, írja Asztalos Lajos, melyet Buchwald Péter már az RMDSZ elleni támadásnak nevez. Ha valaki az elnököt támadja, akkor mindennek vége, tette fel a kérdést Asztalos Lajos cikkében. Borbély Imre nem azzal hibázott, hogy szemtől szembe támadta Markó Bélát, hanem azzal, hogy elnökjelöltként egy másik elnökjelöltet támadott. /Asztalos Lajos: Harangfélreverés helyett nyitottságot. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./ Buchwald Péter írása: Szabadság, máj. 9./

Asztalos Lajos Fey Lászlóhoz írt nyílt levelében visszautasítja az önkormányzattal kapcsolatos hasonlatát. Fey László ugyanis az önkormányzatot a kommunizmushoz hasonlítja /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./: szép eszme, de nem sikerült megvalósítani. Az önkormányzatnak hagyománya van, csak a parancsuralom alatt kivihetetlen. Fey azt is kifogásolta, hogy az önkormányzati elképzeléseket nem szakértők dolgozták ki. Hát kik a szakértők? Lelkes emberekről van szó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

Ötven évnek kellett eltelni, hogy könyvbe lehessen foglalni az 1944 őszén Erdélyben történt vérengzéseket, amikor román szabadcsapatok ártatlan magyarokat gyilkoltak meg, Szárazajtán fejszével lefejeztek embereket. Ezt a munkát /Gál Mária-Gajdos Balogh Attila-Imreh Ferenc: Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról. RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kolozsvár, 1995/ románul kellene kiadni, a történelmi igazság kedvéért, hiszen még Andrei Pippidi is arról ír a Foaia próbaszámában, hogy a románság körében azért olyan eleven a magyar ellenségkép, mert a magyarok már 1848-ban mennyi mindent követtek el a románokkal szemben. /Asztalos Lajos: Fehér könyv: Vérengzések 1944 őszén Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19-20./

"A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetősége emléktáblát akar állítani az 1946 tavaszán történtek emlékére, amikor munkások, "kommunista elemek" megtámadták az egyetemi diákotthont. A "történelmi igazság feltárásán" több történész dolgozik, írta Asztalos Lajos, felelevenítve a történteket. A román egyetem 1945-ben visszatért Nagyszebenből Kolozsvárra. A román hallgatók a túlfűtött, türelmetlen légkörben többször megvertek magyarokat, főleg sötétedés után, mellékutcákban. Akkor még a város lakossága túlnyomórészt magyar volt. Egy este munkások megostromolták a diákotthont, hogy móresre tanítsák a kötekedő román diákokat. Másnap páncélkocsik, katonai őrjáratok tűntek fel az utcákon. Ez tehát a története annak az eseménynek, amelyre emléktáblával akarnak emlékezni. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./"

"Asztalos Lajos nem fogadta el a párizsi Claude Karnoouth és Kende Péter előadásának érvelését. Mindketten a Bolyai Tudományegyetem évfordulóján tartottak előadást, Karnoouth nem értett egyet a magyar egyetem visszaállításával, Kende Péter pedig "a szórványok kihalásáról sugallt zavaros, párizsi öntelt, nagynemzeti meséket". /Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./"

A moldovaiak múltjáról közölt adatokat Asztalos Lajos, bemutatva eltérő fejlődésüket. 1812-ben az oroszok legyőzték a törököket, a Kücsük-Kajnardzsi béke alapján a cári birodalom bekebelezte az addig török függőségben levő Moldovának a Dnyeszterig terjedő részét, a Prutig tolta ki határát. Az ottani moldovaiak elszakadtak az erősödő román nemzeti mozgalomtól, amely 1859-ben kivívta a török függőségben maradt Moldva és Havasalföld egyesülését és 1877-ben - orosz segítséggel - a Románia nevet felvett állam függetlenségét is. Az erősödő román öntudat egyik megnyilvánulása volt 1860-ban, hogy az addigi cirill betűs írás helyett bevezették magyarországi románság körében már hosszú évekkel azelőtt használt latin betűs írást. A Pruton túli Moldovában azonban továbbra is cirill betűkkel írtak. A különbséget növelte, hogy ebben az időben a román nyelvújítás során a szláv és török eredetű szavakat elsősorban francia szavakkal helyettesítették, a moldovaiak ebből is kimaradtak. Az első világháború végén Románia jelentős területekkel gyarapodott, köztük Besszarábiával, a Pruton túli Moldovával is. Szovjetunió azonban nem mondott le erről a területről, 1940-ben ultimátumot intéztek Romániához és újból elfoglalták Besszarábiát, visszatértek a cirill betűkhöz. 1941-ben a románok a németek oldalán elfoglalták ezt a területet, visszahozták a latin írást, 1944-ben a szovjet csapatok ismét visszaszerezték Besszarábiát, a moldovaiak visszatértek a cirill írásra. Romániát megdöbbentette, hogy az 1994-es népszavazáson Moldova lakosságának mindössze hét /!/ százaléka kívánta a Romániával való egyesülést. /Asztalos Lajos: Milyen is a moldovaiak románsága? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Fodor Sándor vitatta Asztalos Lajos megállapításait a moldován nyelvről, a moldovánok eltérő tudatáról, szerinte ez nem áll, alig van különbség a Jászvásáron és Chisinauban beszélt nyelv között. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./ Előzmény: 465. sz. jegyzet

A kolozsvári Apáczai Csere János Gimnáziumban rendezték meg a Városunk, Kolozsvár honismereti vetélkedő döntőjét. A résztvevők előadásokat hallgathattak meg, az előadók között volt Jablonovszky Elemér, az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ helyi szervezetének elnöke, Palkó Attila történelemtanár, Ajtay Ferenc földrajztanár, a Gyopár, az EKE folyóiratának főszerkesztője, Asztalos Lajos és Gaal György művelődéstörténész, tanár. /László Ferenc: Brassaisok nyerték a vetélkedőt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Új térkép jelent meg Kolozsvárról, magyar és román változatban. A magyar változat hátlapján Bevezető, terjedelmes Történeti magyar utcanevek, Városismertető és Nevezetesség-jegyzék olvasható. A bevezető szerint több mint ötven éve nem jelent meg magyar térkép a városról. Asztalos Lajos ismertetőjében sok hibára hívta fel a figyelmet. /Asztalos Lajos: Mióta tartozik Györgyfalva Kolozsvárhoz? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./

"Romániában 1945-ben egyes csoportok a hegyekbe menekülve kezdték meg a kommunista hatalom elleni fegyveres ellenállást. Róluk alig esik szó, össze kellene gyűjteni a tevékenységükről szóló adatokat. 1946 és 1949 között a Fekete zekések nevű csoport a Kelemen-havasokban tevékenykedett. Cenusa Ovidiu százados volt a parancsnokuk. Magyarok is harcoltak közöttük, mint a Grigorescu-csoportból Csengeri Jenő, akit a Maros menti Ratosnyán lőttek agyon, Tivadar László ügyvéd, akit a máramarosi hegyekben végeztek ki, Bereczky Árpád, akit 1950-ben fogtak el és 15 évi kényszermunkára ítéltek. 1947-ben, a király lemondatása után újabb menekülők csatlakoztak a fegyveres ellenállókhoz. A helyi lakosság egy része is bekapcsolódott a rendszerellenes csoportokba, egyrészt a partizánok ellátása, másrészt közvetlenül a fegyveresek soraiba. A Velgyásza lábánál levő Havasrekettye bírója, Susman a fiával vezetett egy ellenálló csoportot. Éveken át működtek, amikor azután felfedezték rejtekhelyüket, Susmanék öngyilkosok lettek. Susmanékon kívül az Erdélyi Szigethegységben két csoport működött. Kisbánya környékén tevékenykedett a Diamandi repülőszázados által vezetett, amelyiket 1949. szept. 12-13-án számoltak fel, és az Öreghavas-Bisztra-Nagykupsa környékén a Dabija őrnagy által vezetett csapat. Utóbbiak közül legtöbben a szekusokkal vívott tűzharcban vesztették életüket. Holttestüket benzinnel lelocsolták és elégették, hogy nyomuk se maradjon. A bánsági hegyekben Blidaru csapata harcolt éveken át, az ötvenes évek elejéig. Blidaruval 1953-ban, a szamosújvári börtönben ismerkedett meg az ellenállókról tudósító Asztalos Lajos. Az egyik legnagyobb szervezet a Mihály király partizánjai, titkos hadsereg nevű volt, melynek kolozsvári egyetemisták, Fehér és Brassó megyeiek is tagjai voltak. Középiskolás diákok hozták létre Kolozsváron az IKESZ-t /Illegális Kommunistaellenes Szervezet/. Harmincöt tagja volt, köztük Asztalos Lajos. Magyar és román nyelvű röpcéduláikat kétezer példányban terjesztették a városban. Letartóztatták, másfél és nyolc év közötti fegyházra ítélték őket. 1957-58-ban a Fogarasi havasokban még folyt az ellenállás, ezt jelezte az akkor folyó partizánvadászat. Ezekről az eseményekről össze kellene gyűjteni az anyagot, amíg még nem késő. /Aszatalos Lajos (Kolozsvár): Partizánakciók Romániában. Elhallgatott ellenállás. = Kapu, 9. sz., szept./ Hollai Hehs Ottó /München/ hozzászólt Asztalos írásához. szintén sürgetve mindennek összegyűjtését. "Magyarországon, de Romániában sem foglalkoznak az ÁVH, vagy a Securitate viselt dolgaival. A titkos aktákhoz nem lehet hozzájutni, a periratok megsemmisítve vagy elzárva, a gonosztevők, a szörnyűségek eltussolva, a bűnösök pedig jól fizetett állásokban, vagy magánvállalkozások révén ?élvezhetik? az új rendszert, a ?demokráciát?. /Kapu, 9. sz., szept. /"

"Az önálló Bolyai Egyetem léte nem lehet vita tárgya, szögezte le Asztalos Lajos. Meglepő volt a Szabadelvű Kör által szervezett tanácskozáson a "hozzá nem értő jószándékúak" emlegetése, hogy főleg ők tették politikai kérdéssé a magyar nyelvű egyetemi oktatást. Eddig úgy tudtuk, írta Asztalos Lajos, hogy a kommunista hatalom kezelte politikai kérdésként, amikor arra hivatkozott, hogy a Bolyai a szeparatizmus, a nacionalizmus fellegvára. Meglepő, hogy a hajdani Bolyai Egyetem emlékéből mítoszt csináltak. Az viszont megdöbbentő, hogy a Szabadelvű Körön felszólalók "egyöntetűen időszerűtlennek" tartják az önálló egyetem kiépítését. Talán elfelejtették, hogy a milyen könnyedén számolták fel a magyar nyelvű oktatást a mezőgazdasági intézetben, a műegyetemen, a Zeneművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán, majd az egyesített egyetemen. "Négy egyetemi tanár milyen alapon sajátítja ki magának a jogot, hogy az önálló magyar egyetem létéről döntsön?" Ez az egész romániai magyarság sorsdöntő kérdése. Az RMDSZ programjában ez áll: "Induljon újra a Bolyai Egyetem." Tagadhatatlan, hogy az önálló Bolyai létrehozása számtalan nehézséggel járna, de előnyei felbecsülhetetlenek lennének. Asztalos Lajos a semmiből létrehozott baszk egyetem példáját hozta föl, továbbá hivatkozott a 300 ezer finnországi svédre, akiknek Turkuban saját svéd nyelvű egyetemük van. - A Szabadelvű Kör által szervezett tanácskozás eredményeként a román sajtó egy része máris ujjong, hogy a romániai magyarságnak nem kell önálló egyetem. /Asztalos Lajos: A Bolyai Egyetem léte nem lehet vita tárgya. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./"

"Az első - építési emléktábla - Kolozsvárt 1450-ből való. Három szerző vállalkozott rám hogy összegyűjti és kiadja ezeket a megmaradt emlékeket. Lőwy Dániel-Demeter V. János-Asztalos Lajos: Kőbe írt Kolozsvár /Nis Kiadó, Kolozsvár, 1996/ című munkát ismerteti Rozsnyai László. A könyv alcíme: Emléktáblák, feliratok, címerek. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./"

"Az önálló magyar egyetemről már 1997. januárjában elkezdődött a mellébeszélés, és nem a "multikulturális", hanem az önálló Bolyai lejáratása, írta Asztalos Lajos. Előbb a Magyar Hírlapban, majd a kolozsvári Szabadságban jelent meg Törzsök Erikának, a HTMH akkor még helyettes vezetőjének az írása: "önálló egyetemet követelt boldog-boldogtalan", "...nem lett átgondolva, nem lett feltéve a kérdés, hogy milyen egyetemet, kinek, miből, kikkel is akarnak?" "A nagy követelők az adott országok állapotának, társadalmi jelenségeinek figyelmen kívül hagyásával követelőztek...". Nem sokkal ezután a Szabadelvű Kör rendezvényén "kiderült", hogy a magyar diákok többsége lényegében nem óhajt önálló Bolyait, ezután következett a Bolyai Tudományegyetemnek "a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülött"-tel, "egyfajta szellemi gettó"-val, a "nyelvi-nemzeti sajátosságokba való bezárkózás"-sal való címkézése /Cs. Gyimesi Éva, Szabadság, 1997. febr. 12./ Ezután, febr. 21-én felbukkant a "multicultural" /Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora/. Az egyetem tehát bizonyos mértékig többnyelvű. Amíg a többségi szenátus meg méltóztatik engedni. A multikulturálist egy maroknyi csoport fogadta el, amelyik összetéveszti magát a romániai magyarsággal. /Asztalos Lajos (Kolozsvár): Multikulturalitás. Forradalmi újítás avagy... mézesmadzag? = Kapu (Budapest), szept./"

Asztalos Lajos visszautasította a román sajtóban rendszeresen megjelenő véleményt, amely egyaránt szélsőségesnek nevezte Funart és Katona Ádámot, illetve Tőkés Lászlót. Octavian Paler például a Romania Liberában azt kérdezte: "Csak Funar szélsőséges nacionalista, Tőkés pap nem?" Ez nem csupán a sajtó vélekedése. Emil Constantinescu elnök az Adevarul kérdésére válaszolva a szélsőséges nacionalista megnyilvánulásokért a román többség és a magyar kisebbség egyes csoportjait tartotta felelősnek. Asztalos Lajos hangsúlyozta, hogy magyar részről nem követelték románok kitelepítését Erdélyből, nem adtak ki több százezer magyar elrománosításáról térképeket és nem terjesztették ezt, mint a román hatóság teszi, nem követelték a román nyelv korlátozását, stb. Különbséget kell tenni a többség és kisebbség nacionalizmusa között, mert miközben a többségi nacionalizmus elnyomó, támadó, a kisebbség létére tör, a kisebbségi - amelyet a többségi nacionalizmus vált ki - védekező nacionalizmus. /Asztalos Lajos: Ki a szélsőséges? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22., átvette: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

"Horn Gyula miniszterelnök arra hivatkozva, hogy a bűnügyek elkövetői között sok a külföldi, fölvetette a szomszédokkal szemben bevezetendő vízum kérdését. A miniszterelnök ugyan kijelentette, hogy a szigorú határellenőrzés nem érintheti a határon túli magyarokat, ennek ellenére nem a legrózsásabbak a kilátások, írta Asztalos Lajos. 1996 júniusában Kovács László külügyminiszter kijelentette, hogy Magyarországnak nem áll szándékában feláldozni a határon túli kétmilliós /!/ magyarságot, ugyanakkor nem kívánja feláldozni Magyarország tíz és fél millió lakosát sem a határon túli magyarság vélt érdekeiért. A magyar-magyar találkozón Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta, hogy a határon túli magyarság érdekvédelmi szervezetei Magyarországon csupán látszólag találtak egyetértésre. "1997 januárjában a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője a Bolyait óhajtókról kijelentette: "boldog, boldogtalan önálló magyar egyetemet akart." Asztalos így összegezte véleményét: "A jelek szerint a mai magyar vezetés nem lépheti túl a saját árnyékát, a határon túli magyarság gyakorlatilag le van írva." /Asztalos Lajos: A vízumkényszer Damoklész-kardja. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./"

"Három éve egy volt szekus alezredes, Roland Vasilievici nyilvánosságra hozta, hogy 1977-ben a Securitate, a titkosrendőrség egy húszéves terv, a Tiszta Románia megvalósításához látott hozzá, melynek célja a veszélyesnek minősített öt kisebbség, a német, a magyar, a zsidó, a cigány és a török - teljes felszámolása volt. Ez volt a Helga-terv. Roland Vasilievici nemrég újabb adatokat tárt erről a nyilvánosság elé. A terv Magyarország és a világ magyarságának lejáratását tűzte céljául, de szabotázscselekmények végrehajtása is szerepelt benne. Törcsváron különleges, magyar nyelvű szekusiskolát hoztak létre, hozzáláttak a tudatos félretájékoztatáshoz, a létfontosságú magyarországi intézményekbe való befurakodáshoz, ügynökhálózat kiépítéséhez, a magyar nagykövetségek lehallgatásához, a magyar egyházak lejáratásához, a magyar propagandaeszközök megsemmisítéséhez, a Szabad Európa Rádió és a Vatikáni Rádió magyar adásának hamis hírekkel való ellátásához. A törcsvári iskolát elvégzők új identitást kaptak. Az iskola főleg árvaházakból toborozta tanulóit, hamis személyi igazolványt kaptak, magyar nevekkel. Tökéletesen elsajátították a magyart, magyar lapokat olvastak, a Kossuth rádiót hallgatták, tanulmányozták a magyar néprajzot, a magyar szokásokat. Az iskola elvégzése után "szökve" hagyták el az országot, hatósági segítséggel. 1989 végéig ezek a fiatalok több országban tevékenykedtek, de befurakodtak az erdélyi magyar iskolákba, szervezetekbe is. Õk irányították 1990 márciusában a marosvásárhelyi eseményeket. Õk szítják Erdélyben a két nemzet közötti gyűlöletet, síremlékeket gyaláznak meg. A Helga-tervet a mai napig nem érvénytelenítették. /Asztalos Lajos: A Helga-terv. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./"

"Asztalos Lajos spanyol és más latin nyelvek fordítója Kolozsváron él. Középiskolás korában röpcédulát készített, 1952-ben letartóztatták, két évet volt börtönben. Az eszperantó nyelvvel kezdte, majd jött a többi nyelv, megtanult spanyolul, portugálul, sőt a Spanyolországban élő galego kisebbség nyelvét is elsajátította. Több mesekönyve jelent meg, melyek fordításait tartalmazták. Érdekelte a helytörténet is, Lőwy Dániellel közösen írta Kőbe írt Kolozsvár című könyvét. Legújabb könyve /Kinek szól a kakukk?/ spanyol, portugál, galego és baszk népmeséket tartalmaz. /Kisgyörgy Réka: "Húztam a gályát..." = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./ "

"Kilencedik éve folyik a felszámolt Bolyai újraindításáért a küzdelem - kezdte eszmefuttatását Asztalos Lajos. Az 1996-os választás után kiderült, hogy az új hatalom sem tudta túltenni magát a kommunista-nacionalista beidegződéseken. Ekkor bukkant fel az ún. mulitkulturális egyetem furfangos elterelő terve, amelyik "néhány magyar egyetemi tanárnak is elködösítette az agyát." Román részről szervezett kampány folyik a Bolyai ellen. Mi pedig egymást győzködjük, írta Asztalos. Szükség lenne arra, hogy rendelkezzenek egy román lappal, mint amilyen a Puntea volt. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete meghívhatná a román pártok képviselőit, hogy tisztázzák az álláspontokat. A Bolyai Társaság meghívhatná a Babes-Bolyai Tudományegyetem román tanárait nézettisztázó megbeszélés-sorozatra. /Asztalos Lajos: Javaslat-féle Bolyai-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./"

Megjelent Sas Péter A kolozsvári Szent Mihály /Gloria, Kolozsvár, 1998/ templom című könyve, amelyben több eddig kiadatlan levéltári anyagot is tartalmaz. /Asztalos Lajos: Kötet a Szent Mihály templomról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Megjelent André Du Nay: A román nyelv és nép kialakulása /Scribae Kádár Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ című könyve. A szerző számos román nyelvész /Densusianu, Rosetti/ munkájára támaszkodva cáfolta a tudományos szempontból tarthatatlan kontinuitás elméletét. /Asztalos Lajos: Tévhitet oszlató könyv. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./

Egy lelkes sepsiszentgyörgyi történész, Kádár Gyula, néhány évvel ezelőtt létrehozta a Scribae Kádár Könyv- és Lapkiadó Kft.-t. Ez a kis műhely egymás után adja ki az évtizedekig tiltott, hiányolt, a múltat ismertető köteteket. Mind a saját - például Erdély és Háromszék népének szabadságharca - 1848-1849, Történelmi fogalomtár (négy kötet), A fekete sereg, A magyarok története a kezdetektől 1541-ig, Mátyás, a győzhetetlen hadvezér -, mind más szerzők tollából - André Du Nay: A román nyelv és nép kialakulása stb. Ezzel egyidejűleg három évvel ezelőtt Kádár Gyula kiadta a Történelmünk című havi folyóiratot, amelyben a múlt eseményei mellett napjaink időszerű kérdései is helyet kaptak. Ennek utóda, bővített terjedelemben - az eddigi 12 helyett 20 oldalon -, a Történelmi Magazin. Júniusi első számának főbb rovataiban - Magyar középkor, Erdély középkora, Szemlélet, Aktualitás, Önrendelkezés, Évforduló, Múlt és jelen, Vélemény, Vörös múlt, Hagyománytisztelet, Helytörténet - többek között a Beatrix, Mátyás felesége, Az erdélyi fejedelemség hanyatlása, Nagy-Európa utópiája, Koszovó, Tienanmen tér 89 - tíz éve történt, A magyarság helyzete 1945. március 13-a után című írások láttak napvilágot. /Asztalos Lajos: Történelmi magazin. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Asztalos Lajos Kolozsvár a 18. században címmel tart előadást szept. 2-án Kolozsváron, az alsóvárosi RMDSZ-székházban. - Kolozsváron a városháza nagytermében szept. 6-án bemutatják Anton Dragulescu Erdély története (II.) című munkáját. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

"Kolozsváron újabb magyar utcaneveket töröltek el, a Dózsa György utca Ferdinánd román király nevét kapja, eltörölték a Bem József tábornok utcanevet, Herbák Jánosból pedig Matei Basarab lesz. Az olyan történelmi utcanevek, mint a Kövespad (Pietroasa) és az Alkony (Amurgului) szintén új, jelentéktelen neveket kapnak. /Sz. K. [Székely Kriszta]: Ismét lefaragtak néhány magyar utcanevet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./ Gaal György adott tájékoztatást az utcanévadó bizottság üléseiről. Kolozsváron minden ülésen a magyar tagok tevékenysége kimerül a tiltakozásban, az ismételt leszavazás elviselésében. Kolozsváron a bizottságban Molnos Lajos, Mikó Lőrinc tanácsosok, valamint Asztalos Lajos és Gaal György képviselték a magyarságot. Idén tavasszal változott a helyzet: a megyéhez került vissza a döntés joga. Felállítottak a megyei tanács mellett egy 28 tagú bizottságot, amelyben szakértőként Csetri Elek és Gaal szerepel a magyarság részéről, s a magyar megyei tanácsosok közül is talán ketten tagok. Ugyanakkor a városi bizottság is szorgalmasan ülésezik. Jelenleg tehát a névváltoztatási javaslatot a polgármesteri hivatal terjeszti a városi névadó bizottság elé. Ha az jóváhagyja, a városi tanács elé kerül. Ennek kedvező döntése esetén a megyei névadó bizottság vizsgálja meg a javaslatot, s terjeszti a megyei tanács elé. - Kolozsvárt szinte lehetetlen nyomon követni a rengeteg javaslatot, s hogy abból mit hol hagytak jóvá. A polgármesteri hivatal pedig előre kitéteti a táblát. - Szinte valamennyi még meglévő magyar utcanév felkerült az átkeresztelési listára, de egyetlen javasolt magyar személynév sem szerepelt. A magyar bizottsági tagok - pár román kolléga helyeslésének is köszönhetően - legfeljebb annyit tudtak elérni, hogy a magyar utcanevet meghagyják, vagy beleegyeztek: más magyar nevet javasoljanak a helyére. Azt, hogy miért nem javasol a városháza egyetlen magyar személynevet sem, azzal indokolták: a javaslatok a lakosságtól jönnek, s magyar vonatkozású javaslatot senki sem tett. Erre Asztalos Lajos egy tízoldalas román nyelvű beadványt készített. Ebben vázolta a kolozsvári utcanevek történetét, s kettős javaslattal szolgált: egyrészt felvetette a XIX. század végéig használatos nem nemzetiségi jellegű régi "beszélő" utcanevek újbóli használatát (román és magyar változattal): Híd, Szappan, Király, Farkas stb. utca. Másrészt 20 konkrét utcának (többnyire földrajzi nevet viseltek) magyar vonatkozású nevet javasolt (Fadrusz János, Bethlen Gábor, Minorita, Mikes Kelemen, Haller Károly, Mikó Imre stb. utca). A továbbiakban egyetlen előterjesztési listán sem tűntek fel ezek a javaslatok. - Gaal György pontos címét megadta, ennek ellenére egyetlen ülésre sem kapott meghívót. /Gaal György: Ahogy az utcákat nálunk keresztelik. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./"

"A szovjet csapatokat nem 1957 júniusában vonták ki Romániából, amint az Vincze Gábor Az 1956-os magyarországi "események" kihatása Erdélyben című kronológiájában megjelent, hanem 1958 júliusában. Ennek nyomán a mindinkább nacionalista pártvezetés elérkezettnek látta az időt, hogy magyarellenes terveit valóra váltsa. Kolozsváron például a tanügyből eltávolították a régi, nagy tudású tanárokat, így többek között Jánki Jánost, Kerekes Jánost, Heinrich Lászlót, Mikó Imrét, ugyanakkor a politikai ellenfélnek tekintett egyetemi hallgatókat. - A november 17-én megjelent részben, a Bolyairól eltávolított diákok közül kimaradt Delbács Endre és Veress Zoltán. /Asztalos Lajos: Helyesbítés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./"