Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. január 25.
Önfelszámolás önkormányzati segítséggel (A kréta körül)
Könnyedén mond le a sepsiszentgyörgyi önkormányzat iskoláinkról: amit eleink nagy erőfeszítéssel létrehoztak, azt a nagy békeidőben és demokráciában nemhogy fejleszteni, de megtartani sem vagyunk képesek. Az 1989-es fordulat után csupán töredékét szereztük vissza az örökségnek, és rendre azt is elveszítjük, illetve magunk számoljuk fel. Ezt állapítom meg újfent, amikor a Kós Károly Szakközépiskola felszámolásáról dönt a városvezetés, semmibe véve a névadó intését: „Az ember kötelessége, hogy a maga népét szolgálja. Az, aki ez alól kihúzza magát, az a népe árulója.”
Az elmúlt több mint negyedszázadban a Puskás Tivadar Szakközépiskola vezetősége és jómagam igazgatóként (1990–1992 és 2010–2013), majd aligazgatóként (2002–2010) mindig arra törekedtünk, hogy modern felszerelést biztosítsunk a szakképzés számára, hogy diákjaink versenyképesek legyenek a munkaerőpiacon. Bevezettük a CNC-technológiát, a hegesztő-, villanyszerelő-, automatizálás-, autójavító szakos végzőseinket keresik a vállalkozók, helyben, de Brassóban is találnak munkát. Ez az iskola is bizonyítja: képzett szakemberekre szükség van, sőt, valós hiány mutatkozik. Ennek ellenére, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat szakszerűtlen, megrendelt felmérésre alapozza a Kós Károly Szakközépiskola felszámolását, amit a Puskás Tivadar Szakközépiskolával kíván összevonni, holott említett tanintézményben is, éppúgy, mint a Puskás-iskolában, hiányszakmákat tanítanak. És megfeledkeznek arról, hogy a helyi és a megyei önkormányzatnak kötelessége a munkahelyteremtés, a vállalkozók idevonzása, ami lehetővé tenné a duális oktatást, amely egyelőre csak elméletben létezik.A sepsiszentgyörgyi önkormányzat iskolákat számol fel és ezt hőstettként állítja be, ellenben a szakmai szempontból indokolt lépéseket nem meri meglépni, mert a személyes és csoportérdekek másként szólnak. Elfogad olyan határozatot, amelynek alapján a következő tanévtől Sepsiszentgyörgyön öt elméleti és három szakközépiskola fog működni. Ebből a háromból kettő teljes átfedéssel, ugyanazokkal a szakképzésekkel. Ez aztán a hozzáértés, a szakoktatás fejlesztése, a munkaerőpiac támogatása! Ilyen helyzetben nem csoda, ha fiataljaink távoznak, máshol keresik a boldogulást, miközben itthon szakemberhiány van. Sok mindent lehetett volna, és még lehetne tenni. Ehhez azonban öntelt elöljáróinknak le kellene szállniuk a magas lóról. Valós gazdasági stratégiát kellene kidolgozniuk rövid, közép és hosszú távra, aztán az erőfeszítéseket a stratégia megvalósítására fordítani. Ehhez azonban szakértelem és akarat kellene, amiből kevés adatott. Így marad a nagy demokráciában a rombolás és felszámolás, kétes magyarázatokkal.
Újfalvi István tanár, Puskás Tivadar Szakközépiskola
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Könnyedén mond le a sepsiszentgyörgyi önkormányzat iskoláinkról: amit eleink nagy erőfeszítéssel létrehoztak, azt a nagy békeidőben és demokráciában nemhogy fejleszteni, de megtartani sem vagyunk képesek. Az 1989-es fordulat után csupán töredékét szereztük vissza az örökségnek, és rendre azt is elveszítjük, illetve magunk számoljuk fel. Ezt állapítom meg újfent, amikor a Kós Károly Szakközépiskola felszámolásáról dönt a városvezetés, semmibe véve a névadó intését: „Az ember kötelessége, hogy a maga népét szolgálja. Az, aki ez alól kihúzza magát, az a népe árulója.”
Az elmúlt több mint negyedszázadban a Puskás Tivadar Szakközépiskola vezetősége és jómagam igazgatóként (1990–1992 és 2010–2013), majd aligazgatóként (2002–2010) mindig arra törekedtünk, hogy modern felszerelést biztosítsunk a szakképzés számára, hogy diákjaink versenyképesek legyenek a munkaerőpiacon. Bevezettük a CNC-technológiát, a hegesztő-, villanyszerelő-, automatizálás-, autójavító szakos végzőseinket keresik a vállalkozók, helyben, de Brassóban is találnak munkát. Ez az iskola is bizonyítja: képzett szakemberekre szükség van, sőt, valós hiány mutatkozik. Ennek ellenére, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat szakszerűtlen, megrendelt felmérésre alapozza a Kós Károly Szakközépiskola felszámolását, amit a Puskás Tivadar Szakközépiskolával kíván összevonni, holott említett tanintézményben is, éppúgy, mint a Puskás-iskolában, hiányszakmákat tanítanak. És megfeledkeznek arról, hogy a helyi és a megyei önkormányzatnak kötelessége a munkahelyteremtés, a vállalkozók idevonzása, ami lehetővé tenné a duális oktatást, amely egyelőre csak elméletben létezik.A sepsiszentgyörgyi önkormányzat iskolákat számol fel és ezt hőstettként állítja be, ellenben a szakmai szempontból indokolt lépéseket nem meri meglépni, mert a személyes és csoportérdekek másként szólnak. Elfogad olyan határozatot, amelynek alapján a következő tanévtől Sepsiszentgyörgyön öt elméleti és három szakközépiskola fog működni. Ebből a háromból kettő teljes átfedéssel, ugyanazokkal a szakképzésekkel. Ez aztán a hozzáértés, a szakoktatás fejlesztése, a munkaerőpiac támogatása! Ilyen helyzetben nem csoda, ha fiataljaink távoznak, máshol keresik a boldogulást, miközben itthon szakemberhiány van. Sok mindent lehetett volna, és még lehetne tenni. Ehhez azonban öntelt elöljáróinknak le kellene szállniuk a magas lóról. Valós gazdasági stratégiát kellene kidolgozniuk rövid, közép és hosszú távra, aztán az erőfeszítéseket a stratégia megvalósítására fordítani. Ehhez azonban szakértelem és akarat kellene, amiből kevés adatott. Így marad a nagy demokráciában a rombolás és felszámolás, kétes magyarázatokkal.
Újfalvi István tanár, Puskás Tivadar Szakközépiskola
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. január 25.
A magyar kultúrát és oktatást támogató pályázat határon túli szervezeteknek
A magyar kultúrát és oktatást támogató pályázatot írtak ki határon túli civil szervezeteknek és egyházi jogi szemé- lyeknek mintegy egymilliárd forint értékben – jelentette be Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára sajtótájékoztatón kedden Budapesten. Az államtitkár a részletekről szólva elmondta, a pályá- zaton kulturális, oktatási és kutatási programokat, írott és elektronikus médiát, könyvkiadást, valamint civil szerve- zetek, illetve egyházi jogi személyek által fenntartott okta- tási, gyermekjóléti, kulturális és szociális intézmények működését támogatják. Potápi Árpád János közölte, a pályázati összeg két részre oszlik. A 600 milliós központi keretből nagyobb, országos szervezeteket támogatnak legfeljebb há- rommillió forint értékben, míg a 400 milliós regionális keretből kisebb szervezeteket maximum 600 ezer forintig. Pályázni már lehet, a beadási határidő február 22. – tette hozzá. További információ a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. honlapján, a www.bgazrt.hu, valamint a www.kormany.hu és a Nemzeti Regiszter oldalon található.
Népújság (Marosvásárhely)
A magyar kultúrát és oktatást támogató pályázatot írtak ki határon túli civil szervezeteknek és egyházi jogi szemé- lyeknek mintegy egymilliárd forint értékben – jelentette be Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára sajtótájékoztatón kedden Budapesten. Az államtitkár a részletekről szólva elmondta, a pályá- zaton kulturális, oktatási és kutatási programokat, írott és elektronikus médiát, könyvkiadást, valamint civil szerve- zetek, illetve egyházi jogi személyek által fenntartott okta- tási, gyermekjóléti, kulturális és szociális intézmények működését támogatják. Potápi Árpád János közölte, a pályázati összeg két részre oszlik. A 600 milliós központi keretből nagyobb, országos szervezeteket támogatnak legfeljebb há- rommillió forint értékben, míg a 400 milliós regionális keretből kisebb szervezeteket maximum 600 ezer forintig. Pályázni már lehet, a beadási határidő február 22. – tette hozzá. További információ a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. honlapján, a www.bgazrt.hu, valamint a www.kormany.hu és a Nemzeti Regiszter oldalon található.
Népújság (Marosvásárhely)
2017. január 25.
A Kamaraszínházban átadták az idei Kölcsey-díjakat
A teljes értékű aradi magyar társadalom megnyilvánulása
Amint azt előzetesen hírül adtuk, vasárnap a Magyar Kultúra Napján, az Aradi Kamaraszínházban szervezte meg a Kölcsey Egyesület azt a hagyományos, nagyszabású ünnepségét, ahol a nemzeti kultúránkban az elmúlt évben vagy időszakban kiemelkedőt alkotott személyeket Kölcsey-díjjal tüntetnek ki.
A nemzeti imánk felcsendülését követően, a nagytermet megtöltő közönséget Fekete Károly, az Egyesület alelnöke, műsorvezető köszöntötte, aki az olaszországi autóbusz-balesetben elhunyt magyar fiatalok tiszteletére, egyperces néma felállásra kérte a résztvevőket. Ezt követően Józsa Tamás elszavalta Kölcsey Ferenc Huszt című költeményét. A továbbiakban Fekete Károly tekintett vissza nemzeti imánk megszületésének a történetére: 1823. január 24-én fejezte be Kölcsey Ferenc a halhatatlan költeményt, amely Erkel Ferenc zenéjével a népakarat jóvoltából nemzeti imánkká vált. Ezt 1989. után törvény is nemzeti Himnuszként szentesíti.
2003. óta – az RMDSZ és magánszemélyek támogatásával – ezen a napon osztja ki a Kölcsey Egyesület díjait azoknak az aradiaknak és nem aradiaknak, akik sokat tettek magyar nemzeti közösségünk kultúrájáért, haladásáért, megmaradásáért. A díjazottak kiválasztása két kritérium alapján történik: ne legyenek az Egyesület vezetőségi tagjai, illetve aktív politikusok, noha politikai eszközök nélkül nem lehet biztosítani a megmaradásunkat.
A jelen rendezvény nem jöhetett volna létre az aradi önkormányzat és az ott dolgozó képviselőink, továbbá azoknak a képzőművészeknek a támogatása nélkül, akik a díjátadáshoz szükséges műalkotásokat ingyen biztosítják. Az idei ajándékokat Csernyánszky Judit, Steinhübel Zoltán és Simó Margit ajánlotta fel. Fekete Károly kitért az idén várható évfordulókra is, amelyek a figyelmet a magyar kultúrára irányítják: március 2-án lesz Arany János születésének a 200. évfordulója; februárban lesz 150 éve annak, hogy Ferenc József gróf Andrássy Gyulát kinevezte miniszterelnökké, majd júliusban magyar királlyá koronázták; ugyancsak júliusban a magyar országgyűlés szentesítette a kiegyezést, amelynek az 50 éve, a magyar szellemi és anyagi fejlődésében határtalan eredményeket hozott. Tulajdonképpen manapság is ontja a jótékony hatásait. Ugyancsak idén ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját, ami óriási jelentőségű mind nemzeti, mind pedig valláskultúránk számára.
Április végén az Egyesület az Arad Megyei Múzeummal közösen egy olyan kiállítást szervez, ahol nemzeti relikviáinknak 100 darabját lehet majd megtekinteni.
Végszavában tolmácsolta Bognár Levente aradi alpolgármesternek az üdvözletét, aki gyengélkedése miatt nem lehetett jelen a rendezvényen.
„E napon jobban odafigyelünk kultúránkra, identitásunkra és hagyományainkra”
A továbbiakban Jankó Andrást, az Egyesület elnökét kérte szólásra, aki beszédében méltatta a mindenkori Kölcsey-díjjal kitüntetett személyeknek a magyar kultúráért kifejtett munkáját. A sajtóban rendszeresen méltatták a kitüntetettek munkáját, ezért a kitüntetés egyben köztiszteletet is jelent. Annak a reményének adott hangot, hogy minden eddigi kitüntetett büszke a Kölcsey-díjára. Miután köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek az ünnepség megszervezésében, kiemelte Ábrahám Zoltán érem- és szobrászművész nevét, aki évek óta készíti a Kölcse-díj érméit és dobozait. Mivel elfogytak az érmék, elkészített egy szilikon-másolatot, amivel jövőre új érméket lehet önteni. Erre azért volt szükség, mert az érmekészítő, Dinyés László elhunyt, akivel a kapcsolatot aradi barátja, Cziszter Kálmán tartotta, ő fizette ki az eddig készült valamennyi érmét, amiért ugyancsak köszönet jár neki. Jankó beszédét Kodály Zoltántól vett idézettel zártra.
A továbbiakban, a műsorvezető az aradi Vox Angelicus vonósnégyesnek, a Kászoni Annamária énekével gazdagított műsorát emelte ki, ami a díjátadás közben, illetve utána következett.
A jelenlévők köszöntésére kérte fel Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, parlamenti képviselőt, aki üdvözlő szavait követően a Magyar Kultúra Napjának a világszerte történő megünnepléséről beszélt. „E napon jobban odafigyelünk kultúránkra, identitásunkra és hagyományainkra. Nekünk aradi és Arad megyei magyaroknak nagy előnyünk, hogy évente e napon együtt vagyunk, együtt ünnepelünk olyan személyiségeket, akik az elmúlt években vagy évtizedekben a megyeközpontban, illetve a megyében nemzeti kultúránkban letették a névjegyüket. A tény, hogy vannak olyan személyiségeink, akik a kultúránkban, a hagyományaink ápolásában, a megtartásában maradandót alkotnak, azt támasztja alá: noha egyre kevesebben vagyunk, de vannak céljaink, van közös jövőnk, amiért a közösségünk tagjai megpróbálnak a legtöbbet tenni. Gratulálok a kitüntetetteknek, illetve magam és az érdekvédelmi szervezet nevében köszönetet mondok a Kölcsey Egyesület vezetőségének a mai szép ünnepségért, de az egész évben folyamatosan szervezett programokért is, ahol az aradi és a megyei magyarság összegyűlhet, együtt ünnepelhet, közösen tervezhet.” Miután köszönetet mondott, illetve gratulált a szervezőknek és a kitüntetetteknek egyaránt, mindenkinek jó egészséget kívánt a maga és az érdekvédelmi szervezet nevében.
Laudációk, díjátadások
Fekete Károly az Egyesület vezetősége nevében köszönetet mondott az RMDSZ-nek és az aradi tanácsnak a folyamatos támogatásért, majd felkérte a díjátadásra Jankó András elnököt és Berecz Gábor titkárt.
Az első díjazott, Cziszter Kálmán építészmérnök, városvédő munkájának az értékelésére Ujj János helytörténészt kérték fel, aki előrebocsátotta: Cziszter Kálmánnal négy évig egy osztályba járt, az iskola egyik eminens tanulója volt.
Építészmérnökként a város igen sok házának az épület-gépészeti és statikai terveit készítette el, de nem ezért kapja a kitüntetést, hanem az 1970-es évektől elkezdett közéleti munkájáért. A Művelődés című folyóirat által Nagyváradon szervezett műszaki-tudományos konferenciáról hazajövet Toró Tibor akadémikussal egy személyvonat fülkéjében megbeszélték, hogy az Aradon jól működő Kulturális Tudományos Egyetem mintájára, másfajta tudományos egyetemet indítsanak be, azzal a megjegyzéssel, hogy a román ipart kívánják vele támogatni. Cziszter Kálmán olyan jól megszervezte a jelzett Egyetem előadássorozatát, hogy akkor, amikor 3 magyarnak a találkozója bűnnek számított, a jelzett előadásokon 60-80 érdeklődő is gond nélkül találkozhatott. Cziszter Kálmán olyan előadókat hívott meg, akik azelőtt az anyanyelvükön soha nem szólaltak meg, de kolozsvári és temesvári egyetemi tanárok is megfordultak e rendezvényeken. Cziszter Kálmán tudományos munkát is végez, szakfolyóiratokban is közöl. Maga nagyon büszke, amiért a Szántay Lajosról írt könyvében egy fejezetnek a megírását elvállalta.
Miután gratulált a kitüntetetteknek, Ujj János abban a reményében zárta értékelőjét, hogy ezt egy másik osztálytársának a kitüntetésén is megteheti majd.
Cziszter Kálmán megköszönte a Kölcsey Egyesületnek, amiért egy mérnököt is méltónak talált a kitüntetésre, egy gondolat erejéig visszatért az említett előadás-sorozatra, amely 150 rendezvényt ért meg, számos erdélyi személyiség közreműködésével. Az épített örökségünk védelmében végzett munkájáról kifejtette: az összefüggött azokkal a közéleti feladataival, amelyeket a forradalom után ráosztott az élet. A munkájához nagy segítséget kapott a családja, főként a felesége részéről, továbbá az egykori tanárai és iskolatársaitól, nem utolsó sorban a kollégáitól. Éppen ezért Ujj Jenő, Cristian Miloş, Anghel István és Sándor István építészek nevében is vette át a kitüntetést.
A továbbiakban a Tóthpál Béla elsőhegedű, Miskovits Tibor másodhegedű, Kászoni László mélyhegedű és Pataki Károly gordonka által alkotott Vox Angelicus műsora következett, Kászoni Annamária énekes közreműködésével.
Előtte azonban Kászoni László adott hangot az aradi magyar zenekultúrát méltató szavainak. E rendezvényeken aradiak játszanak, énekelnek aradiaknak, mint egy valódi nagycsaládban. Előbb Brahms VI. magyar táncát adták elő nagy átéléssel, majd Kászoni Annamária kiváló énekkvalitásait megcsillogtatva, Arany János Rabgólya, illetve Petőfi Sándor Tortemetés című megzenésített verseit szólaltatták meg.
A következő laudáció előtt Fekete Károly műsorvezető pontosított: az Egyesületnek az a törekvése, hogy érzékeltesse: az Arad megyei magyarság megfogyatkozva is egy teljes, tökéletes társadalmat képez, amelyben vannak építészeink, tanáraink, képzőművészeink, zenészeink és íróink, tehát nem vagyunk egy, a sebeit nyalogató maradék, amely néphagyományok alapján állít össze néha valamilyen programot. „Mi a szülőföldünkön élni akaró, jövőtervező közösség vagyunk, az is akarunk maradni!”
A következő díjazottakkal kapcsolatban megjegyezte: örvendünk, hogy manapság van egy Kamaraszínházunk, de volt valamikor Nemzeti Színházunk is, aminek a történetét a Piroska házaspár, Katalin és István által összeállított, az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában Aradi Magyar Színháztörténet I. címmel már megjelent, míg a II. óriási kutatómunkát igénylő kötet már nyomdakész állapotban van, kiadóra vár.
A színpadra kérte a Piroska házaspárt, akiknek a munkáját Réhon József nyugalmazott tanár, közíró méltatta. Azt a kolozsvári Babeș–Bólyai Tudományegyetem elvégzése után, 15 munkahelyen keresztül, kétszer 44 évi pedagógus-szolgálat jellemzi, ami a legbeszédesebb. A Piroska házaspárnak a 18 évi, Arad megyei szolgálata valahogy figyelmen kívül maradt, elmaradt a köszönet, az elismerés. Elsősorban nem ezért ítélték nekik a díjat, hanem azért a kitartó kutatómunkáért, aminek az eredményeit évkönyvekben, folyóiratokban, illetve az aradi magyar színháztörténetről írt kötetükben láthatjuk viszont. Az első kötetnek a bemutatóján azt mondta: a Piroska házaspár színháztörténetének ott kell lennie az aradi olvasóközönség polcain, Márki Sándor kötete mellett. Értékelője végén Réhon József átadta a maga tréfás, de jelképes ajándékait, majd a Kölcsey-díj átadására került sor. A Piroska házaspár tagjai egyenként mondtak köszönetet az elismerésért.
A vasárnapi lélekemelő rendezvényt a Vox Angelicus és Kászoni Annamária magas színvonalú előadásának második része zárta, majd az Egyesület által felajánlott szeretetvendégségen még sokáig, kellemes baráti hangulatban beszélgettek a résztvevők.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)
A teljes értékű aradi magyar társadalom megnyilvánulása
Amint azt előzetesen hírül adtuk, vasárnap a Magyar Kultúra Napján, az Aradi Kamaraszínházban szervezte meg a Kölcsey Egyesület azt a hagyományos, nagyszabású ünnepségét, ahol a nemzeti kultúránkban az elmúlt évben vagy időszakban kiemelkedőt alkotott személyeket Kölcsey-díjjal tüntetnek ki.
A nemzeti imánk felcsendülését követően, a nagytermet megtöltő közönséget Fekete Károly, az Egyesület alelnöke, műsorvezető köszöntötte, aki az olaszországi autóbusz-balesetben elhunyt magyar fiatalok tiszteletére, egyperces néma felállásra kérte a résztvevőket. Ezt követően Józsa Tamás elszavalta Kölcsey Ferenc Huszt című költeményét. A továbbiakban Fekete Károly tekintett vissza nemzeti imánk megszületésének a történetére: 1823. január 24-én fejezte be Kölcsey Ferenc a halhatatlan költeményt, amely Erkel Ferenc zenéjével a népakarat jóvoltából nemzeti imánkká vált. Ezt 1989. után törvény is nemzeti Himnuszként szentesíti.
2003. óta – az RMDSZ és magánszemélyek támogatásával – ezen a napon osztja ki a Kölcsey Egyesület díjait azoknak az aradiaknak és nem aradiaknak, akik sokat tettek magyar nemzeti közösségünk kultúrájáért, haladásáért, megmaradásáért. A díjazottak kiválasztása két kritérium alapján történik: ne legyenek az Egyesület vezetőségi tagjai, illetve aktív politikusok, noha politikai eszközök nélkül nem lehet biztosítani a megmaradásunkat.
A jelen rendezvény nem jöhetett volna létre az aradi önkormányzat és az ott dolgozó képviselőink, továbbá azoknak a képzőművészeknek a támogatása nélkül, akik a díjátadáshoz szükséges műalkotásokat ingyen biztosítják. Az idei ajándékokat Csernyánszky Judit, Steinhübel Zoltán és Simó Margit ajánlotta fel. Fekete Károly kitért az idén várható évfordulókra is, amelyek a figyelmet a magyar kultúrára irányítják: március 2-án lesz Arany János születésének a 200. évfordulója; februárban lesz 150 éve annak, hogy Ferenc József gróf Andrássy Gyulát kinevezte miniszterelnökké, majd júliusban magyar királlyá koronázták; ugyancsak júliusban a magyar országgyűlés szentesítette a kiegyezést, amelynek az 50 éve, a magyar szellemi és anyagi fejlődésében határtalan eredményeket hozott. Tulajdonképpen manapság is ontja a jótékony hatásait. Ugyancsak idén ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját, ami óriási jelentőségű mind nemzeti, mind pedig valláskultúránk számára.
Április végén az Egyesület az Arad Megyei Múzeummal közösen egy olyan kiállítást szervez, ahol nemzeti relikviáinknak 100 darabját lehet majd megtekinteni.
Végszavában tolmácsolta Bognár Levente aradi alpolgármesternek az üdvözletét, aki gyengélkedése miatt nem lehetett jelen a rendezvényen.
„E napon jobban odafigyelünk kultúránkra, identitásunkra és hagyományainkra”
A továbbiakban Jankó Andrást, az Egyesület elnökét kérte szólásra, aki beszédében méltatta a mindenkori Kölcsey-díjjal kitüntetett személyeknek a magyar kultúráért kifejtett munkáját. A sajtóban rendszeresen méltatták a kitüntetettek munkáját, ezért a kitüntetés egyben köztiszteletet is jelent. Annak a reményének adott hangot, hogy minden eddigi kitüntetett büszke a Kölcsey-díjára. Miután köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek az ünnepség megszervezésében, kiemelte Ábrahám Zoltán érem- és szobrászművész nevét, aki évek óta készíti a Kölcse-díj érméit és dobozait. Mivel elfogytak az érmék, elkészített egy szilikon-másolatot, amivel jövőre új érméket lehet önteni. Erre azért volt szükség, mert az érmekészítő, Dinyés László elhunyt, akivel a kapcsolatot aradi barátja, Cziszter Kálmán tartotta, ő fizette ki az eddig készült valamennyi érmét, amiért ugyancsak köszönet jár neki. Jankó beszédét Kodály Zoltántól vett idézettel zártra.
A továbbiakban, a műsorvezető az aradi Vox Angelicus vonósnégyesnek, a Kászoni Annamária énekével gazdagított műsorát emelte ki, ami a díjátadás közben, illetve utána következett.
A jelenlévők köszöntésére kérte fel Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, parlamenti képviselőt, aki üdvözlő szavait követően a Magyar Kultúra Napjának a világszerte történő megünnepléséről beszélt. „E napon jobban odafigyelünk kultúránkra, identitásunkra és hagyományainkra. Nekünk aradi és Arad megyei magyaroknak nagy előnyünk, hogy évente e napon együtt vagyunk, együtt ünnepelünk olyan személyiségeket, akik az elmúlt években vagy évtizedekben a megyeközpontban, illetve a megyében nemzeti kultúránkban letették a névjegyüket. A tény, hogy vannak olyan személyiségeink, akik a kultúránkban, a hagyományaink ápolásában, a megtartásában maradandót alkotnak, azt támasztja alá: noha egyre kevesebben vagyunk, de vannak céljaink, van közös jövőnk, amiért a közösségünk tagjai megpróbálnak a legtöbbet tenni. Gratulálok a kitüntetetteknek, illetve magam és az érdekvédelmi szervezet nevében köszönetet mondok a Kölcsey Egyesület vezetőségének a mai szép ünnepségért, de az egész évben folyamatosan szervezett programokért is, ahol az aradi és a megyei magyarság összegyűlhet, együtt ünnepelhet, közösen tervezhet.” Miután köszönetet mondott, illetve gratulált a szervezőknek és a kitüntetetteknek egyaránt, mindenkinek jó egészséget kívánt a maga és az érdekvédelmi szervezet nevében.
Laudációk, díjátadások
Fekete Károly az Egyesület vezetősége nevében köszönetet mondott az RMDSZ-nek és az aradi tanácsnak a folyamatos támogatásért, majd felkérte a díjátadásra Jankó András elnököt és Berecz Gábor titkárt.
Az első díjazott, Cziszter Kálmán építészmérnök, városvédő munkájának az értékelésére Ujj János helytörténészt kérték fel, aki előrebocsátotta: Cziszter Kálmánnal négy évig egy osztályba járt, az iskola egyik eminens tanulója volt.
Építészmérnökként a város igen sok házának az épület-gépészeti és statikai terveit készítette el, de nem ezért kapja a kitüntetést, hanem az 1970-es évektől elkezdett közéleti munkájáért. A Művelődés című folyóirat által Nagyváradon szervezett műszaki-tudományos konferenciáról hazajövet Toró Tibor akadémikussal egy személyvonat fülkéjében megbeszélték, hogy az Aradon jól működő Kulturális Tudományos Egyetem mintájára, másfajta tudományos egyetemet indítsanak be, azzal a megjegyzéssel, hogy a román ipart kívánják vele támogatni. Cziszter Kálmán olyan jól megszervezte a jelzett Egyetem előadássorozatát, hogy akkor, amikor 3 magyarnak a találkozója bűnnek számított, a jelzett előadásokon 60-80 érdeklődő is gond nélkül találkozhatott. Cziszter Kálmán olyan előadókat hívott meg, akik azelőtt az anyanyelvükön soha nem szólaltak meg, de kolozsvári és temesvári egyetemi tanárok is megfordultak e rendezvényeken. Cziszter Kálmán tudományos munkát is végez, szakfolyóiratokban is közöl. Maga nagyon büszke, amiért a Szántay Lajosról írt könyvében egy fejezetnek a megírását elvállalta.
Miután gratulált a kitüntetetteknek, Ujj János abban a reményében zárta értékelőjét, hogy ezt egy másik osztálytársának a kitüntetésén is megteheti majd.
Cziszter Kálmán megköszönte a Kölcsey Egyesületnek, amiért egy mérnököt is méltónak talált a kitüntetésre, egy gondolat erejéig visszatért az említett előadás-sorozatra, amely 150 rendezvényt ért meg, számos erdélyi személyiség közreműködésével. Az épített örökségünk védelmében végzett munkájáról kifejtette: az összefüggött azokkal a közéleti feladataival, amelyeket a forradalom után ráosztott az élet. A munkájához nagy segítséget kapott a családja, főként a felesége részéről, továbbá az egykori tanárai és iskolatársaitól, nem utolsó sorban a kollégáitól. Éppen ezért Ujj Jenő, Cristian Miloş, Anghel István és Sándor István építészek nevében is vette át a kitüntetést.
A továbbiakban a Tóthpál Béla elsőhegedű, Miskovits Tibor másodhegedű, Kászoni László mélyhegedű és Pataki Károly gordonka által alkotott Vox Angelicus műsora következett, Kászoni Annamária énekes közreműködésével.
Előtte azonban Kászoni László adott hangot az aradi magyar zenekultúrát méltató szavainak. E rendezvényeken aradiak játszanak, énekelnek aradiaknak, mint egy valódi nagycsaládban. Előbb Brahms VI. magyar táncát adták elő nagy átéléssel, majd Kászoni Annamária kiváló énekkvalitásait megcsillogtatva, Arany János Rabgólya, illetve Petőfi Sándor Tortemetés című megzenésített verseit szólaltatták meg.
A következő laudáció előtt Fekete Károly műsorvezető pontosított: az Egyesületnek az a törekvése, hogy érzékeltesse: az Arad megyei magyarság megfogyatkozva is egy teljes, tökéletes társadalmat képez, amelyben vannak építészeink, tanáraink, képzőművészeink, zenészeink és íróink, tehát nem vagyunk egy, a sebeit nyalogató maradék, amely néphagyományok alapján állít össze néha valamilyen programot. „Mi a szülőföldünkön élni akaró, jövőtervező közösség vagyunk, az is akarunk maradni!”
A következő díjazottakkal kapcsolatban megjegyezte: örvendünk, hogy manapság van egy Kamaraszínházunk, de volt valamikor Nemzeti Színházunk is, aminek a történetét a Piroska házaspár, Katalin és István által összeállított, az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában Aradi Magyar Színháztörténet I. címmel már megjelent, míg a II. óriási kutatómunkát igénylő kötet már nyomdakész állapotban van, kiadóra vár.
A színpadra kérte a Piroska házaspárt, akiknek a munkáját Réhon József nyugalmazott tanár, közíró méltatta. Azt a kolozsvári Babeș–Bólyai Tudományegyetem elvégzése után, 15 munkahelyen keresztül, kétszer 44 évi pedagógus-szolgálat jellemzi, ami a legbeszédesebb. A Piroska házaspárnak a 18 évi, Arad megyei szolgálata valahogy figyelmen kívül maradt, elmaradt a köszönet, az elismerés. Elsősorban nem ezért ítélték nekik a díjat, hanem azért a kitartó kutatómunkáért, aminek az eredményeit évkönyvekben, folyóiratokban, illetve az aradi magyar színháztörténetről írt kötetükben láthatjuk viszont. Az első kötetnek a bemutatóján azt mondta: a Piroska házaspár színháztörténetének ott kell lennie az aradi olvasóközönség polcain, Márki Sándor kötete mellett. Értékelője végén Réhon József átadta a maga tréfás, de jelképes ajándékait, majd a Kölcsey-díj átadására került sor. A Piroska házaspár tagjai egyenként mondtak köszönetet az elismerésért.
A vasárnapi lélekemelő rendezvényt a Vox Angelicus és Kászoni Annamária magas színvonalú előadásának második része zárta, majd az Egyesület által felajánlott szeretetvendégségen még sokáig, kellemes baráti hangulatban beszélgettek a résztvevők.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)
2017. január 25.
Unitárius találkozó Temesváron
„Mint élő kövek, épüljetek lelki házzá”
A Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség templomában január 21-én, szombaton immár második alkalommal szervezték meg az ország legnyugatibb megyéiben élő unitáriusok találkozóját. Az 1989-es forradalom templomában igét hirdetett dr. Koppándi Botond, a gyakorlati teológia tanára, a kolozsvári unitárius püspökség képviselője. A jeles eseményen részt vettek a temesvári történelmi egyházak lelkészei és plébánosai.
Dr. Koppándi Botond Péter apostol egy kisázsiai szórványgyülekezetnek írt első levelének szavaival üzent a maroknyi temesvári unitárius gyülekezetnek: „S magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá”. „Péter apostol megfogalmazta azt a közösségépítő stratégiát, amely máig érvényes: arra buzdítja a kis gyülekezet tagjait, hogy legyenek élő kövek, és úgy épüljenek föl lelki házzá, hogy erős, igaz közösséget alkothassanak. Péter erőt, bíztatást ad, megnyugtatja őket, hogy nem a kézzel épített templom, hanem sokkal inkább a lelkek közötti szövetség, az igaz érzések alkothatják a keresztény közösséget” – mondta dr. Koppándi Botond. „De mi a teendő a XXI. században, a szórványban, azokban a kis közösségekben, ahol már csak 2-3 magyar ember van, ahol nincsenek lelkészeink, és az emberek úgy érzik, hogy nincs jövendő, maholnap föl kell adni ezeket a legvégső bástyákat? Nincs válasz, nincs az a gyülekezetépítő recept, amely ezt egyértelművé tenné! Van isteni gondviselés, van egy-két elszánt ember, vannak végvári harcosok, akik ebben a nagy bekerítésben is derekasan megállják a helyüket. Egyetlen apró tanácsot adhatnék: az egymás lelke iránti érzéseket kellene megerősíteni, amit talán a legszebben Dsida Jenő fogalmazta meg Menni kellene házról házracímű versében:
„Menni kellene házrólházra, városról városra mintegy izzadt, fáradt, fanatikuscsavargó. Csak két égő szememet,szakadozott ruhámat, porlepettbocskoromat hívni bizonyságula szeretet nagy igazsága mellé,és rekedt hangon, félig sírvakiabálni minden ablak alatt:Szakadt lelket foltozni, foltozni!Tört szíveket drótozni, drótozni”
A temesvári unitárius találkozó résztvevőit, a történelmi egyházak képviselőit, a gyülekezet tagjait és a más felekezethez tartozó házastársakat Koppándi B. Zoltán dévai szórványlelkész köszöntötte. „A temesvári kis gyülekezet egy nagyobb szórványgyülekezet része, a délnyugat-erdélyi unitárius gyülekezet tagja, amelynek központja Déván van, és hozzá tartoznak Vajdahunyad, Temesvár, Arad és a környékbeli falvak. Nagy öröm számomra, hogy itt lehetünk és ilyen nagy számban ünnepelhetünk!” – mondta Koppándi B. Zoltán, aki külön köszöntötte a testvérfelekezetek képviselőit, akik elfogadták a meghívást és jelenlétükkel az ökumenizmust, az összetartást erősítették, valamint testvérbátyját, Koppándi Botond teológiai tanárt, lelkészt Kolozsvárról, aki az Unitárius Püspökség üdvözletét is elhozta a temesváriaknak. Koppándi B. Zoltán lelkész az Unitárius Egyház Főtanácsa nevében köszönő oklevelet adott át Szász Enikőnek, a temesvári gyülekezet gondnokának „a szórványban kifejtett egyházszolgálatáért és helytállásáért”.
A házigazda Temesvár-Belvárosi Református Gyülekezet nevében Fazakas Csaba lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, aki meghívta az unitárius találkozó résztvevőit, hogy jövőre, az erdélyi vallásszabadságot szentesítő 1568-as tordai országgyűlés 450 évfordulójának az évében is ezen a helyszínen tartsák meg a harmadik unitárius találkozót.
Az istentisztelet ünnepi műsorral folytatódott, amelynek keretében citerán játszott Illés Sándor, verset mondott Illés Izabella, népdalokat énekelt Szabó Abigél, végül Molnos András Csaba színművész szavalta el Babits Mihály Miatyánk című költeményét. A Himnusz eléneklése után az unitárius találkozó fehér asztal mellett folytatódott az Újvárossy Ernő nevét viselő közösségi teremben.
„Édesapám emléke kötelez”
A maroknyi, mintegy 40-50 lelket számláló temesvári unitárius gyülekezet gondnoka, Szász Enikő színművész a Nyugati Jelennek elmondta: ez a gyülekezet mintegy 150 esztendeje folyamatosan létezik, és a helyi evangélikus egyház szárnyai alatt fejti ki tevékenységét, ők biztosítják az istentiszteletekhez a helyszínt, a lelkészek pedig Nagyváradról szolgáltak be. „Az unitárius találkozót Koppándi B. Zoltán tiszteletes úr kezdeményezte 2015-ben közösségerősítés céljából, illetve a testvérgyülekezetekkel meglévő jó kapcsolatok ápolása céljából – mondta Szász Enikő –, én magam csak rásegítek erre a kezdeményezésre összeterelni a híveket, felhasználva minden rendelkezésre álló kommunikációs csatornát. Magam is papi családból származom, édesapám Székelyudvarhelyen volt unitárius lelkész, sőt esperes is volt. Úgy érzem, hogy a rá való emlékezés kötelez az unitárius gyülekezet érdekében tenni valamit”. Szász Enikő szerint az unitárius hívek többsége Erdélyből, elsősorban a Székelyföldről került ide Temesvárra, a ritka kivételek között van Marossy Zoltán volt alprefektus, aki született bánságinak és unitáriusnak vallja magát.
„A Temes megyei Zsombolyán, római katolikus környezetben nevelkedtem – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Marossy Zoltán –, unitárius gyökereim édesanyám révén Küküllősárdra vezetnek, amely a Szászföld és a Székelyföld határán található. Gyermekkori vakációimat ott töltöttem Küküllősárdon, ahol a nagyapám volt az unitárius gyülekezet gondnoka. Az olvasottak vittek az unitárius valláshoz, mert engem katolikusnak kereszteltek, de azután úgy alakult, hogy feleségemmel Isten előtt házasságot a küküllősárdi unitárius templomban kötöttük. Később alkalmazkodtunk a temesvári helyi viszonyokhoz és fiainkat reformátusnak kereszteltük.” Marossy Zoltán szerint egyértelműen Szász Enikő a temesvári unitárius gyülekezet „motorja” és talán az sem véletlen, hogy a rendszerváltás utáni években a helyi RMDSZ vezetői között szép számmal voltak és vannak unitárius hívők (Marossy Zoltán, Sütő-Udvari Magda, Szász Enikő – szerk. megj.)
Az első két unitárius találkozó sikere, lelkesedése felvillantja a reményt, hogy itt, a bánsági szórványban is van jövője a piciny gyülekezetnek és „élő kövekként” valóban sikerül felépíteni azt a „lelki házat”, ahol egymásra találnak a régió unitárius hívői.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
„Mint élő kövek, épüljetek lelki házzá”
A Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség templomában január 21-én, szombaton immár második alkalommal szervezték meg az ország legnyugatibb megyéiben élő unitáriusok találkozóját. Az 1989-es forradalom templomában igét hirdetett dr. Koppándi Botond, a gyakorlati teológia tanára, a kolozsvári unitárius püspökség képviselője. A jeles eseményen részt vettek a temesvári történelmi egyházak lelkészei és plébánosai.
Dr. Koppándi Botond Péter apostol egy kisázsiai szórványgyülekezetnek írt első levelének szavaival üzent a maroknyi temesvári unitárius gyülekezetnek: „S magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá”. „Péter apostol megfogalmazta azt a közösségépítő stratégiát, amely máig érvényes: arra buzdítja a kis gyülekezet tagjait, hogy legyenek élő kövek, és úgy épüljenek föl lelki házzá, hogy erős, igaz közösséget alkothassanak. Péter erőt, bíztatást ad, megnyugtatja őket, hogy nem a kézzel épített templom, hanem sokkal inkább a lelkek közötti szövetség, az igaz érzések alkothatják a keresztény közösséget” – mondta dr. Koppándi Botond. „De mi a teendő a XXI. században, a szórványban, azokban a kis közösségekben, ahol már csak 2-3 magyar ember van, ahol nincsenek lelkészeink, és az emberek úgy érzik, hogy nincs jövendő, maholnap föl kell adni ezeket a legvégső bástyákat? Nincs válasz, nincs az a gyülekezetépítő recept, amely ezt egyértelművé tenné! Van isteni gondviselés, van egy-két elszánt ember, vannak végvári harcosok, akik ebben a nagy bekerítésben is derekasan megállják a helyüket. Egyetlen apró tanácsot adhatnék: az egymás lelke iránti érzéseket kellene megerősíteni, amit talán a legszebben Dsida Jenő fogalmazta meg Menni kellene házról házracímű versében:
„Menni kellene házrólházra, városról városra mintegy izzadt, fáradt, fanatikuscsavargó. Csak két égő szememet,szakadozott ruhámat, porlepettbocskoromat hívni bizonyságula szeretet nagy igazsága mellé,és rekedt hangon, félig sírvakiabálni minden ablak alatt:Szakadt lelket foltozni, foltozni!Tört szíveket drótozni, drótozni”
A temesvári unitárius találkozó résztvevőit, a történelmi egyházak képviselőit, a gyülekezet tagjait és a más felekezethez tartozó házastársakat Koppándi B. Zoltán dévai szórványlelkész köszöntötte. „A temesvári kis gyülekezet egy nagyobb szórványgyülekezet része, a délnyugat-erdélyi unitárius gyülekezet tagja, amelynek központja Déván van, és hozzá tartoznak Vajdahunyad, Temesvár, Arad és a környékbeli falvak. Nagy öröm számomra, hogy itt lehetünk és ilyen nagy számban ünnepelhetünk!” – mondta Koppándi B. Zoltán, aki külön köszöntötte a testvérfelekezetek képviselőit, akik elfogadták a meghívást és jelenlétükkel az ökumenizmust, az összetartást erősítették, valamint testvérbátyját, Koppándi Botond teológiai tanárt, lelkészt Kolozsvárról, aki az Unitárius Püspökség üdvözletét is elhozta a temesváriaknak. Koppándi B. Zoltán lelkész az Unitárius Egyház Főtanácsa nevében köszönő oklevelet adott át Szász Enikőnek, a temesvári gyülekezet gondnokának „a szórványban kifejtett egyházszolgálatáért és helytállásáért”.
A házigazda Temesvár-Belvárosi Református Gyülekezet nevében Fazakas Csaba lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, aki meghívta az unitárius találkozó résztvevőit, hogy jövőre, az erdélyi vallásszabadságot szentesítő 1568-as tordai országgyűlés 450 évfordulójának az évében is ezen a helyszínen tartsák meg a harmadik unitárius találkozót.
Az istentisztelet ünnepi műsorral folytatódott, amelynek keretében citerán játszott Illés Sándor, verset mondott Illés Izabella, népdalokat énekelt Szabó Abigél, végül Molnos András Csaba színművész szavalta el Babits Mihály Miatyánk című költeményét. A Himnusz eléneklése után az unitárius találkozó fehér asztal mellett folytatódott az Újvárossy Ernő nevét viselő közösségi teremben.
„Édesapám emléke kötelez”
A maroknyi, mintegy 40-50 lelket számláló temesvári unitárius gyülekezet gondnoka, Szász Enikő színművész a Nyugati Jelennek elmondta: ez a gyülekezet mintegy 150 esztendeje folyamatosan létezik, és a helyi evangélikus egyház szárnyai alatt fejti ki tevékenységét, ők biztosítják az istentiszteletekhez a helyszínt, a lelkészek pedig Nagyváradról szolgáltak be. „Az unitárius találkozót Koppándi B. Zoltán tiszteletes úr kezdeményezte 2015-ben közösségerősítés céljából, illetve a testvérgyülekezetekkel meglévő jó kapcsolatok ápolása céljából – mondta Szász Enikő –, én magam csak rásegítek erre a kezdeményezésre összeterelni a híveket, felhasználva minden rendelkezésre álló kommunikációs csatornát. Magam is papi családból származom, édesapám Székelyudvarhelyen volt unitárius lelkész, sőt esperes is volt. Úgy érzem, hogy a rá való emlékezés kötelez az unitárius gyülekezet érdekében tenni valamit”. Szász Enikő szerint az unitárius hívek többsége Erdélyből, elsősorban a Székelyföldről került ide Temesvárra, a ritka kivételek között van Marossy Zoltán volt alprefektus, aki született bánságinak és unitáriusnak vallja magát.
„A Temes megyei Zsombolyán, római katolikus környezetben nevelkedtem – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Marossy Zoltán –, unitárius gyökereim édesanyám révén Küküllősárdra vezetnek, amely a Szászföld és a Székelyföld határán található. Gyermekkori vakációimat ott töltöttem Küküllősárdon, ahol a nagyapám volt az unitárius gyülekezet gondnoka. Az olvasottak vittek az unitárius valláshoz, mert engem katolikusnak kereszteltek, de azután úgy alakult, hogy feleségemmel Isten előtt házasságot a küküllősárdi unitárius templomban kötöttük. Később alkalmazkodtunk a temesvári helyi viszonyokhoz és fiainkat reformátusnak kereszteltük.” Marossy Zoltán szerint egyértelműen Szász Enikő a temesvári unitárius gyülekezet „motorja” és talán az sem véletlen, hogy a rendszerváltás utáni években a helyi RMDSZ vezetői között szép számmal voltak és vannak unitárius hívők (Marossy Zoltán, Sütő-Udvari Magda, Szász Enikő – szerk. megj.)
Az első két unitárius találkozó sikere, lelkesedése felvillantja a reményt, hogy itt, a bánsági szórványban is van jövője a piciny gyülekezetnek és „élő kövekként” valóban sikerül felépíteni azt a „lelki házat”, ahol egymásra találnak a régió unitárius hívői.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2017. január 25.
„Kikapcsolódás volt ezeket a verseket lefordítani!”
Január 20 –án, pénteken tartották meg az Írószövetség temesvári székházában az Irodalmi találkozások sorozat első idei, rendkívül nagy érdeklődést kiváltó eseményét. Egy rendhagyó, különleges irodalmi találkozásról van szó, hiszen a Temesváron élő Manolita Dragomir-Filimonescu francia nyelvű verseskötetét – A la croisée des poèmes – Böszörményi Zoltán költő, az Irodalmi Jelen főszerkesztője ültette át magyar nyelvre A vers bűvöletében címmel, így született meg az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent kétnyelvű verseskötet.
Az izgalmas kötet temesvári bemutatóján szűknek bizonyult az Írószövetség gyűlésterme, amelyre eljött a helyi írótársadalom színe-java. A jelenlevőket Cornel Ungureanu, az Írószövetség helyi elnöke köszöntötte. Marian Odangiu író, kritikus a sokszínű és sok nyelven alkotó bánsági írótársadalmon belüli kiváló kapcsolatokról, példamutató együttműködésekről beszélt, amelynek szép példája a most bemutatott kétnyelvű verseskötet. Robert Șerban író, publicista a kötet szerzőinek, Manolita Dragomir-Filimonescunak és Böszörményi Zoltánnak a „híd-ember” szerepét méltatta, hiszen mindketten kulturális hidakat építenek. Eugen Dorcescu költő, műfordító Manolita Dragomir-Filimonescu könyvének a jelentőségét méltatta, amelyet a szerző eddigi legjobb kötetének nevezett.
A borosjenei születésű, Temesváron élő költő, Manolita Dragomir-Filimonescu köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a kétnyelvű verseskötet megjelenéséhez és elsősorban a jelenlevő műfordítónak, Böszörményi Zoltánnak, akinek fordításai – úgy érzi – közel járnak az eredeti költemények lírájához, gondolatiságához. Befejezésül Böszörményi Zoltán a kötet megszületésének körülményeit és rendkívül pozitív fogadtatását elevenítette fel, majd a szerzők dedikálták a kétnyelvű verseskötet a temesvári olvasóknak.
„Manolita Dragomir-Filimonescu keresett meg engem azzal, hogy itt van egy verseskötet, eredeti francia nyelven és Oberten János magyar fordításában – nyilatkozta a kötetről Böszörményi Zoltán a Nyugati Jelennek. – Én Obertent nagyra becsülöm, remek ember, viszont úgy éreztem, hogy kicsit nyers ez a fordítás. Vitatkoztam ezen Manolitával, egy kicsit talán meg is haragudtunk egymásra. Azután egy szép napon Barbadoson elővettem a kötetet, elkezdtem fordítani és láttam, hogy ez nagyon jól megy nekem, tetszett a szöveg! Észre sem vettem, amikor lefordítottam az egész kötetet. Azután hagytam pihenni, elküldtem Manolitának és Pongrácz Máriának is, akit megkértem, hogy nézze meg, hasonlítsa össze az Oberten szöveggel. Többszöri pihentetés és átdolgozás után így született meg a kötet.
– Mekkora kihívás volt Önnek francia eredetiből magyarra fordítani Manolita verseit?
– Fordítottam már francia szövegeket – Apollinaire-t, Baudelaire-t –, de ez nem közlésre történt, csak saját örömömre. Nem hittem, hogy ennyire bele tudok menni ebbe a szövegvilágba és ilyen könnyen tudok benne tájékozódni. Ez egy rendkívül érdekes kirándulás, az idő szillogizmusai, amikor egy nő a mindennapi egzisztenciális világából elvonul és a tengerpartra kivetíti az álmait, a be nem teljesült vágyait, a mindennapi küszködését. Mindent találsz benne, kagylókat, sirályokat, úszó homokot egy furcsa egzotikus világba vezet el. Nem is hiszi el az ember, hogy mi mindent bújtatnak ezek a szövegek. Nekem kikapcsolódás volt ezeket a verseket lefordítani!
– Milyen volt a kétnyelvű verseskötet fogadtatása az olvasók körében?
– Budapesten bemutattuk a Könyvhéten és nem is hittem volna, hogy ilyen hatalmas sikernek örvendünk! Nagyon sokan felfigyeltek rá. Kérdezték, hogy Manolita tulajdonképpen francia, nem, mondtam, ő román és franciául ír Temesváron. Az Irodalmi Jelen honlapján több mint háromezer kétszáz kattintás volt erre a verseskötetre, ami azt igazolja, hogy nagyon sikeres ez a könyv! A mai bemutatón is, úgy érzem, hogy Marian Odangiu, Cornel Ungureanu, Robert Şerban, Eugen Dorcescu és mindenki, aki még hozzászólt, nagyon szépen beszéltek ezekről a szövegekről. Nagyon érdekes találkozása volt ez a két nyelvnek és aztán csak azért keseregtünk, miután megjelentek a román fordítások is, hogy miért nem csináltunk egy háromnyelvű könyvet belőle!
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
Január 20 –án, pénteken tartották meg az Írószövetség temesvári székházában az Irodalmi találkozások sorozat első idei, rendkívül nagy érdeklődést kiváltó eseményét. Egy rendhagyó, különleges irodalmi találkozásról van szó, hiszen a Temesváron élő Manolita Dragomir-Filimonescu francia nyelvű verseskötetét – A la croisée des poèmes – Böszörményi Zoltán költő, az Irodalmi Jelen főszerkesztője ültette át magyar nyelvre A vers bűvöletében címmel, így született meg az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent kétnyelvű verseskötet.
Az izgalmas kötet temesvári bemutatóján szűknek bizonyult az Írószövetség gyűlésterme, amelyre eljött a helyi írótársadalom színe-java. A jelenlevőket Cornel Ungureanu, az Írószövetség helyi elnöke köszöntötte. Marian Odangiu író, kritikus a sokszínű és sok nyelven alkotó bánsági írótársadalmon belüli kiváló kapcsolatokról, példamutató együttműködésekről beszélt, amelynek szép példája a most bemutatott kétnyelvű verseskötet. Robert Șerban író, publicista a kötet szerzőinek, Manolita Dragomir-Filimonescunak és Böszörményi Zoltánnak a „híd-ember” szerepét méltatta, hiszen mindketten kulturális hidakat építenek. Eugen Dorcescu költő, műfordító Manolita Dragomir-Filimonescu könyvének a jelentőségét méltatta, amelyet a szerző eddigi legjobb kötetének nevezett.
A borosjenei születésű, Temesváron élő költő, Manolita Dragomir-Filimonescu köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a kétnyelvű verseskötet megjelenéséhez és elsősorban a jelenlevő műfordítónak, Böszörményi Zoltánnak, akinek fordításai – úgy érzi – közel járnak az eredeti költemények lírájához, gondolatiságához. Befejezésül Böszörményi Zoltán a kötet megszületésének körülményeit és rendkívül pozitív fogadtatását elevenítette fel, majd a szerzők dedikálták a kétnyelvű verseskötet a temesvári olvasóknak.
„Manolita Dragomir-Filimonescu keresett meg engem azzal, hogy itt van egy verseskötet, eredeti francia nyelven és Oberten János magyar fordításában – nyilatkozta a kötetről Böszörményi Zoltán a Nyugati Jelennek. – Én Obertent nagyra becsülöm, remek ember, viszont úgy éreztem, hogy kicsit nyers ez a fordítás. Vitatkoztam ezen Manolitával, egy kicsit talán meg is haragudtunk egymásra. Azután egy szép napon Barbadoson elővettem a kötetet, elkezdtem fordítani és láttam, hogy ez nagyon jól megy nekem, tetszett a szöveg! Észre sem vettem, amikor lefordítottam az egész kötetet. Azután hagytam pihenni, elküldtem Manolitának és Pongrácz Máriának is, akit megkértem, hogy nézze meg, hasonlítsa össze az Oberten szöveggel. Többszöri pihentetés és átdolgozás után így született meg a kötet.
– Mekkora kihívás volt Önnek francia eredetiből magyarra fordítani Manolita verseit?
– Fordítottam már francia szövegeket – Apollinaire-t, Baudelaire-t –, de ez nem közlésre történt, csak saját örömömre. Nem hittem, hogy ennyire bele tudok menni ebbe a szövegvilágba és ilyen könnyen tudok benne tájékozódni. Ez egy rendkívül érdekes kirándulás, az idő szillogizmusai, amikor egy nő a mindennapi egzisztenciális világából elvonul és a tengerpartra kivetíti az álmait, a be nem teljesült vágyait, a mindennapi küszködését. Mindent találsz benne, kagylókat, sirályokat, úszó homokot egy furcsa egzotikus világba vezet el. Nem is hiszi el az ember, hogy mi mindent bújtatnak ezek a szövegek. Nekem kikapcsolódás volt ezeket a verseket lefordítani!
– Milyen volt a kétnyelvű verseskötet fogadtatása az olvasók körében?
– Budapesten bemutattuk a Könyvhéten és nem is hittem volna, hogy ilyen hatalmas sikernek örvendünk! Nagyon sokan felfigyeltek rá. Kérdezték, hogy Manolita tulajdonképpen francia, nem, mondtam, ő román és franciául ír Temesváron. Az Irodalmi Jelen honlapján több mint háromezer kétszáz kattintás volt erre a verseskötetre, ami azt igazolja, hogy nagyon sikeres ez a könyv! A mai bemutatón is, úgy érzem, hogy Marian Odangiu, Cornel Ungureanu, Robert Şerban, Eugen Dorcescu és mindenki, aki még hozzászólt, nagyon szépen beszéltek ezekről a szövegekről. Nagyon érdekes találkozása volt ez a két nyelvnek és aztán csak azért keseregtünk, miután megjelentek a román fordítások is, hogy miért nem csináltunk egy háromnyelvű könyvet belőle!
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2017. január 25.
Kodály-muzsikával ünnepeltünk
Több Kodály-kórusmű csendült fel vasárnap délután a Törökvágási Református Egyházközség templomában, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD), az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a fentebbi egyházközség által szervezett eseményen, amikor kilencedik alkalommal ünnepelték a Magyar Kultúra Napját (MKN). A vasárnapi, kolozsvári rendezvényt megelőzően, szombaton a Dalosszövetség Medgyesen szervezett kórushangversenyt az ünnep alkalmával.
A dalosszövetség, a hagyományteremtő szándék folytatásaképpen, a Magyar Kultúra Napjának megünneplését a kerek évfordulóhoz érkezett zeneszerzők, illetve személyiségek emlékének szentelte. Idén Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerzőre emlékeztek, aki 135 évvel ezelőtt született, és 50 évvel ezelőtt hunyt el, illetve Szent László királyra, aki 940 évvel ezelőtt lépett trónra, és 825 évvel ezelőtt avatták szentté.
A Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség énekkara (karnagy: Kalló Ildikó), a Magyarfenesi vegyeskar (karnagy: Tóth-Guttman Emese), a kolozsvári Szent Mihály templom Szent Cecília kórusa (karnagy: Potyó István, orgonán kísért Csengeri-Kostyák Zsuzsa) és a kolozsvári Guttman Mihály Pedagóguskórus (karnagy: Bedő Ágnes) előadásában több magyar művet hallgathattak meg a jelenlevők. Áhítatot tartott Bibza Gábor esperes, az egyházközség lelkésze. Szőcs Csaba, a Verbum kiadó igazgatója Szent László királyról tartott előadást. Szavalt Vetési Nándor színművész.
– Kölcsey verse hatásos alkotás, de csak Erkel zenéjével kapta meg az őt megillető helyet. A következő nemzedék csak akkor fog törődni az elődök kultúrájával, ha példát mutatunk nekik – mondta köszöntőjében Tóth-Guttman Emese, a RMD elnöke.
– Szinte fáj kimondani, de ebben az ember által saját képére berendezett világban (gondoljunk csak a jár nekem, megérdemlem szólamokra) sajnos sok jót nem könnyű találni. Épp ezért nincs is fontosabb talán, mint felmutatni alig vitatható európai, keresztény magyar értékrendünket és azt az utat, amely oda vezetett, hogy ennek tudatára ébredjünk. Mindennek az alapja pedig nem más, mint ezeknek az örökölt és az építő ember által folyamatosan karban tartott, kiegészített értékeknek, valamint a velük azonos keresztény létezésnek a megőrzése. Költőnk szavával élve – ez a mi dolgunk, és nem is kevés: átadni értékrendünket az utánunk következő nemzedékeknek, megmenteni európaiságunkat, az ebből adódó kultúrát az eltűnés veszélyétől – vélte Széman Péter EMKE-elnök.
A kórushangverseny záró mozzanataként a Dalosszövetség vezetősége emléklapokat adott át a karnagyoknak és az előadóknak, majd a Himnusz eléneklésével fejeződött be a rendezvény.
(Borítókép: Az eseményen fellépett a Magyarfenesi vegyeskar is, Tóth-Guttman Emese karnagy vezetésével. Fotó: Vas Géza)
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)
Több Kodály-kórusmű csendült fel vasárnap délután a Törökvágási Református Egyházközség templomában, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD), az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a fentebbi egyházközség által szervezett eseményen, amikor kilencedik alkalommal ünnepelték a Magyar Kultúra Napját (MKN). A vasárnapi, kolozsvári rendezvényt megelőzően, szombaton a Dalosszövetség Medgyesen szervezett kórushangversenyt az ünnep alkalmával.
A dalosszövetség, a hagyományteremtő szándék folytatásaképpen, a Magyar Kultúra Napjának megünneplését a kerek évfordulóhoz érkezett zeneszerzők, illetve személyiségek emlékének szentelte. Idén Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerzőre emlékeztek, aki 135 évvel ezelőtt született, és 50 évvel ezelőtt hunyt el, illetve Szent László királyra, aki 940 évvel ezelőtt lépett trónra, és 825 évvel ezelőtt avatták szentté.
A Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség énekkara (karnagy: Kalló Ildikó), a Magyarfenesi vegyeskar (karnagy: Tóth-Guttman Emese), a kolozsvári Szent Mihály templom Szent Cecília kórusa (karnagy: Potyó István, orgonán kísért Csengeri-Kostyák Zsuzsa) és a kolozsvári Guttman Mihály Pedagóguskórus (karnagy: Bedő Ágnes) előadásában több magyar művet hallgathattak meg a jelenlevők. Áhítatot tartott Bibza Gábor esperes, az egyházközség lelkésze. Szőcs Csaba, a Verbum kiadó igazgatója Szent László királyról tartott előadást. Szavalt Vetési Nándor színművész.
– Kölcsey verse hatásos alkotás, de csak Erkel zenéjével kapta meg az őt megillető helyet. A következő nemzedék csak akkor fog törődni az elődök kultúrájával, ha példát mutatunk nekik – mondta köszöntőjében Tóth-Guttman Emese, a RMD elnöke.
– Szinte fáj kimondani, de ebben az ember által saját képére berendezett világban (gondoljunk csak a jár nekem, megérdemlem szólamokra) sajnos sok jót nem könnyű találni. Épp ezért nincs is fontosabb talán, mint felmutatni alig vitatható európai, keresztény magyar értékrendünket és azt az utat, amely oda vezetett, hogy ennek tudatára ébredjünk. Mindennek az alapja pedig nem más, mint ezeknek az örökölt és az építő ember által folyamatosan karban tartott, kiegészített értékeknek, valamint a velük azonos keresztény létezésnek a megőrzése. Költőnk szavával élve – ez a mi dolgunk, és nem is kevés: átadni értékrendünket az utánunk következő nemzedékeknek, megmenteni európaiságunkat, az ebből adódó kultúrát az eltűnés veszélyétől – vélte Széman Péter EMKE-elnök.
A kórushangverseny záró mozzanataként a Dalosszövetség vezetősége emléklapokat adott át a karnagyoknak és az előadóknak, majd a Himnusz eléneklésével fejeződött be a rendezvény.
(Borítókép: Az eseményen fellépett a Magyarfenesi vegyeskar is, Tóth-Guttman Emese karnagy vezetésével. Fotó: Vas Géza)
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)
2017. január 25.
„Itt a Helikon tanult a mezőtől”
Közösen ünnepeltek a fehérvári és enyedi diákok
A címben szereplő Jókai-idézet a január 19-én Nagyenyeden, az Áprily-estek keretében szervezett műsor témájára utal: a népi hagyományok, kiváltképp a népköltészet szerepe a magyar kultúra fejlődésében. Elmélet helyett azonban eredeti forrásból merítkeztek a diákok, a fellépők között több országos díjazottal is megismerkedhetett a százfős közönség.
„Egy nemzetnek a kultúrája az, ami megkülönbözteti őt a többitől. A miénk megtartó erejű, mi ezt a kultúrát kaptuk, ápoltuk, ezt adjuk tovább nektek, és benneteket is arra kérlek, hogy ti is ezt tegyétek. A miénk több, a miénk szebb, a miénk jobb... így kell megélni a kultúránkat!” – hangzott el a megnyitón, ahol Lőrincz Helga, a Fehér megyei RMDSZ elnöke üdvözölte az egybegyűlteket: a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Katolikus Líceum és a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanárait, diákjait, az irodalmi estek közönségét, hangsúlyozva a szórványban élő fiatalok közös ünneplésének fontosságát.
A megye magyar szakos kollégáinak nevében Turzai Melán tanárnő köszöntötte a közönséget és rövid értekezést tartott a magyar kultúra napjának jelentőségéről. A megemlékezés középpontjába Kölcsey Ferencet helyezte, hiszen ő volt az az író, politikus és nem utolsósorban hazafi, aki a Nemzeti Hagyományok című írásában programot adott a reformkor elején, a nemzeti kultúra kialakulásának fontosságát hangsúlyozva. Ennek a programnak az eredménye lett később az a virágzó szépirodalom, amit leginkább Petőfi és Arany neve fémjelez, a zenében pedig Bartók és Kodály. „Globalizálódó, szabadelvű, liberalizálódó világunkban egyre inkább tapasztaljuk a kultúrák, főleg a kisebb népek kultúráinak háttérbe szorítását” – hívta fel a figyelmet a tanárnő, ezért e jeles napon a diákok népi műfajokkal bátorkodtak a színpadra lépni, mintegy ellensúlyozva a „trendi” X-faktorok és Megasztárok dominanciáját. Kelemen Dávid a népmesék világába kalauzolta a hallgatóságot Ortutay Gyula nyomán, Szőcs Noémi, Molnár Orsolya és Kolumbán Pál pedig mesét mondtak. Ferencz Boglárka balladai hangulatot teremtett, akárcsak Kocsis Norbert, a Sepsiszentgyörgyön tavaly megszervezett országos balladamondó verseny első díjasa. Köble Andrea és Kiss Andrea balladákat énekeltek, az enyedi diákok műsorát pedig a csombordi Pipacs tánccsoport bemutatója zárta.
A Gróf Majláth Gusztáv Károly Katolikus Líceum diákjai már második alkalommal vettek részt a magyar kultúra napja tiszteletére szervezett ünnepségen. A fehérvári vendégek rangos zenés-irodalmi összeállítással jelentkeztek, amelyet Dimén Erika és Szabó Emília magyar szakos tanárok állítottak össze. A diákok közül kitűnt Gergely József Himnusz-előadása, valamint Kiss Richárd Mihály Elindultam szép hazámból... című dala, utóbbi a Magyar Örökség-díjas marosszéki Kodály Zoltán gyermek- és ifjúsági kar szólóénekese és a Virtuózok elődöntőse. A gyimesbükki származású Antal Norbert és Antal Zsolt „otthoni” legényeseket adtak elő, ők is többször részesültek már rangos elismerésekben, így Norbert a Kreativitás-verseny első helyezettje, már Norvégiában is fellépett, Zsolt pedig Magyarországon állhatott a pódium legfelső fokára. Az összeállítás záróakkordját képező népi táncok ismét fergeteges hangulatot teremtettek, ezáltal a két iskola közös produkciója gondosan összeszerkesztett, kerek egészként hatott.
A műsort vastapssal méltatta a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház zsúfolásig megtelt hallgatósága, ezt követően beszélgetésre, az iskolák közötti tapasztalatcserére került sor.
Basa Emese
Szabadság (Kolozsvár)
Közösen ünnepeltek a fehérvári és enyedi diákok
A címben szereplő Jókai-idézet a január 19-én Nagyenyeden, az Áprily-estek keretében szervezett műsor témájára utal: a népi hagyományok, kiváltképp a népköltészet szerepe a magyar kultúra fejlődésében. Elmélet helyett azonban eredeti forrásból merítkeztek a diákok, a fellépők között több országos díjazottal is megismerkedhetett a százfős közönség.
„Egy nemzetnek a kultúrája az, ami megkülönbözteti őt a többitől. A miénk megtartó erejű, mi ezt a kultúrát kaptuk, ápoltuk, ezt adjuk tovább nektek, és benneteket is arra kérlek, hogy ti is ezt tegyétek. A miénk több, a miénk szebb, a miénk jobb... így kell megélni a kultúránkat!” – hangzott el a megnyitón, ahol Lőrincz Helga, a Fehér megyei RMDSZ elnöke üdvözölte az egybegyűlteket: a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Katolikus Líceum és a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanárait, diákjait, az irodalmi estek közönségét, hangsúlyozva a szórványban élő fiatalok közös ünneplésének fontosságát.
A megye magyar szakos kollégáinak nevében Turzai Melán tanárnő köszöntötte a közönséget és rövid értekezést tartott a magyar kultúra napjának jelentőségéről. A megemlékezés középpontjába Kölcsey Ferencet helyezte, hiszen ő volt az az író, politikus és nem utolsósorban hazafi, aki a Nemzeti Hagyományok című írásában programot adott a reformkor elején, a nemzeti kultúra kialakulásának fontosságát hangsúlyozva. Ennek a programnak az eredménye lett később az a virágzó szépirodalom, amit leginkább Petőfi és Arany neve fémjelez, a zenében pedig Bartók és Kodály. „Globalizálódó, szabadelvű, liberalizálódó világunkban egyre inkább tapasztaljuk a kultúrák, főleg a kisebb népek kultúráinak háttérbe szorítását” – hívta fel a figyelmet a tanárnő, ezért e jeles napon a diákok népi műfajokkal bátorkodtak a színpadra lépni, mintegy ellensúlyozva a „trendi” X-faktorok és Megasztárok dominanciáját. Kelemen Dávid a népmesék világába kalauzolta a hallgatóságot Ortutay Gyula nyomán, Szőcs Noémi, Molnár Orsolya és Kolumbán Pál pedig mesét mondtak. Ferencz Boglárka balladai hangulatot teremtett, akárcsak Kocsis Norbert, a Sepsiszentgyörgyön tavaly megszervezett országos balladamondó verseny első díjasa. Köble Andrea és Kiss Andrea balladákat énekeltek, az enyedi diákok műsorát pedig a csombordi Pipacs tánccsoport bemutatója zárta.
A Gróf Majláth Gusztáv Károly Katolikus Líceum diákjai már második alkalommal vettek részt a magyar kultúra napja tiszteletére szervezett ünnepségen. A fehérvári vendégek rangos zenés-irodalmi összeállítással jelentkeztek, amelyet Dimén Erika és Szabó Emília magyar szakos tanárok állítottak össze. A diákok közül kitűnt Gergely József Himnusz-előadása, valamint Kiss Richárd Mihály Elindultam szép hazámból... című dala, utóbbi a Magyar Örökség-díjas marosszéki Kodály Zoltán gyermek- és ifjúsági kar szólóénekese és a Virtuózok elődöntőse. A gyimesbükki származású Antal Norbert és Antal Zsolt „otthoni” legényeseket adtak elő, ők is többször részesültek már rangos elismerésekben, így Norbert a Kreativitás-verseny első helyezettje, már Norvégiában is fellépett, Zsolt pedig Magyarországon állhatott a pódium legfelső fokára. Az összeállítás záróakkordját képező népi táncok ismét fergeteges hangulatot teremtettek, ezáltal a két iskola közös produkciója gondosan összeszerkesztett, kerek egészként hatott.
A műsort vastapssal méltatta a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház zsúfolásig megtelt hallgatósága, ezt követően beszélgetésre, az iskolák közötti tapasztalatcserére került sor.
Basa Emese
Szabadság (Kolozsvár)
2017. január 25.
Farsang Nagyenyeden: jó alkalom szórványban élők találkozására
A farsangi mulatságok hosszú sorozatát idén a Fehér megyei RMDSZ valamint a Dr. Szász Pál Egyesület által szervezett bál nyitotta meg január 21-én Nagyenyeden.
A hangulatos Luk Étterembe 350 szórakozni vágyó érkezett, közülük több mint háromnegyede 30 év alatti fiatal, ami arra az örvendetes tényre utal, hogy az ifjúság is megtalálja helyét a közösségben, bekapcsolódik a szervezet által kínált programokba. A nagy érdeklődést az is meghatározza, hogy mindössze két megyei szintű magyar bál, a farsangi és a szüreti bál kerül megszervezésre. Idén 18 településről jelentkeztek, de sokan le is maradtak, hiszen rekordidő alatt, egy-két napon belül elkelt az összes jegy. Az esemény kiváló lehetőség a szórványban élők találkozására, ilyenkor alkalom adódik hosszas beszélgetésekre, tapasztalatcserére, felejthetetlen szórakozásra.
A résztvevőket Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere köszöntötte, aki fél éves mandátumára utalva kijelentette: reméli, mindenki érzi, hogy jó ott, ahol magyar vezetők vannak és megköszönte a parlamenti választásokon való magas szavazati részvételt. A bált az alpolgármester asszony és Vincze András nyitotta meg.
A finom, elegánsan felszolgált ételek mellett a szatmárnémeti Royal Team által szolgáltatott minőségi zene határozta meg a remek hangulatot. Lőrincz Helga elnöktől megtudhattuk, hogy a közkedvelt együttes ezentúl több helyi rendezvényre is eljön. A zenekar Csép Tamás miriszlói alpolgármester ötlete és támogatása révén jöhetett el Enyedre muzsikálni, hiszen a zenei költségek egy részét, a tavalyi bálhoz hasonlóan, az elöljáró vállalta fel.
A népzene és a magyar könnyűzene-slágerek, a tombolázás izgalmas pillanatai hajnalig marasztalták a résztvevőket. Az értékes tombolatárgyak között elsősorban elektronikai cikkek voltak – fődíjként mikrohullámú sütő –, de a Smici Design cég által felajánlott ajándékjegyek és a búzásbocsárdi őrölt fűszerpaprika is megörvendeztette a szerencséseket. Mivel a Luk Éttermet nemsokára kibővítik, a szervezők azzal a reményteljes gondolattal búcsúztak, hogy jövőre még többen részt vehetnek a bálon.
Basa Emese
Szabadság (Kolozsvár)
A farsangi mulatságok hosszú sorozatát idén a Fehér megyei RMDSZ valamint a Dr. Szász Pál Egyesület által szervezett bál nyitotta meg január 21-én Nagyenyeden.
A hangulatos Luk Étterembe 350 szórakozni vágyó érkezett, közülük több mint háromnegyede 30 év alatti fiatal, ami arra az örvendetes tényre utal, hogy az ifjúság is megtalálja helyét a közösségben, bekapcsolódik a szervezet által kínált programokba. A nagy érdeklődést az is meghatározza, hogy mindössze két megyei szintű magyar bál, a farsangi és a szüreti bál kerül megszervezésre. Idén 18 településről jelentkeztek, de sokan le is maradtak, hiszen rekordidő alatt, egy-két napon belül elkelt az összes jegy. Az esemény kiváló lehetőség a szórványban élők találkozására, ilyenkor alkalom adódik hosszas beszélgetésekre, tapasztalatcserére, felejthetetlen szórakozásra.
A résztvevőket Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere köszöntötte, aki fél éves mandátumára utalva kijelentette: reméli, mindenki érzi, hogy jó ott, ahol magyar vezetők vannak és megköszönte a parlamenti választásokon való magas szavazati részvételt. A bált az alpolgármester asszony és Vincze András nyitotta meg.
A finom, elegánsan felszolgált ételek mellett a szatmárnémeti Royal Team által szolgáltatott minőségi zene határozta meg a remek hangulatot. Lőrincz Helga elnöktől megtudhattuk, hogy a közkedvelt együttes ezentúl több helyi rendezvényre is eljön. A zenekar Csép Tamás miriszlói alpolgármester ötlete és támogatása révén jöhetett el Enyedre muzsikálni, hiszen a zenei költségek egy részét, a tavalyi bálhoz hasonlóan, az elöljáró vállalta fel.
A népzene és a magyar könnyűzene-slágerek, a tombolázás izgalmas pillanatai hajnalig marasztalták a résztvevőket. Az értékes tombolatárgyak között elsősorban elektronikai cikkek voltak – fődíjként mikrohullámú sütő –, de a Smici Design cég által felajánlott ajándékjegyek és a búzásbocsárdi őrölt fűszerpaprika is megörvendeztette a szerencséseket. Mivel a Luk Éttermet nemsokára kibővítik, a szervezők azzal a reményteljes gondolattal búcsúztak, hogy jövőre még többen részt vehetnek a bálon.
Basa Emese
Szabadság (Kolozsvár)
2017. január 25.
Kolozsvár ajándékba magyar diákoknak
Örökség, a játékos-komoly honismereti „óra”
Várat építenek, élő szobrokat alkotnak, activityznek, labdáznak és sokat nevetnek a diákok, közben műemlék épületek elfelejtett ablakain kukucskálnak be, valóságos történelmi nyomozással felfedezik a roppant érdekes várost, amelyben élnek. Ehhez kínál egy egész tanévben akár heti két órát is kitöltő tananyagot (lecketerveket, feladatlapokat, részletes gyakorlatleírást) a Donát Alapítvány által kiadott Örökség című gazdag kötet, amely egy diákoknak szánt idegenvezetői tanfolyam anyagát foglalja össze. A CD-t is tartalmazó könyvet holnap mutatják be Kolozsváron, és ajándékba kapnak belőle a magyar iskolák, szervezetek, könyvtárak.
Egész sor művészettörténeti, építészeti, helytörténeti fogalmat és gazdag tudást sajátíthatnak el azok a diákok, akiknek tanárai most megkapják ezt a kötetet, és abból a tanórákra is bevisznek akár csak néhány foglalkozást. A magyarul (is) oktató kolozsvári iskolák egy-egy tanára használatra megkapja ezt az anyagot, de jut a kötetből Tordára, Szászrégenbe, Szamosújvárra és a Bethlen-kollégiumba is, továbbá az egyetemekre (BBTE, Sapientia), különféle szervezetekhez (EME, EMKE), könyvtárakba (a hazaiakon kívül a budapesti Széchényibe is). A könyv ötletgazdája, szerzői a Donát Alapítvány önkéntesei, szakképzett képzők, projektmenedzserek és okleveles idegenvezetők. A kötet szerkesztője, Zsigmond Ilka bevallása szerint elsősorban arra törekedtek, hogy a iskolákban olyan tanárok kezébe jusson a kiadvány, akik annak anyagát hasznosítani is tudják/akarják diákjaikkal.
Átlapozva elmondhatjuk, igazán kár lenne, hogy a kötet egy-egy fontos könyvtár polcán porosodjon, hiszen akár szakmát is adhat a fiatalok kezébe. Az interaktív „leckék” során olyan idegenvezetői készségeket lehet elsajátítani, amelyeknek köszönhetően a turistának a városlátogatás maradandó élménnyé változhat, és nem kell beérnie azzal az érzéssel, hogy jobban járt volna, ha otthon marad, és elolvas egy képeskönyvet a városról. A diákok azt is megtanulhatják, milyen egy jó idegenvezető, kommunikációs technikáktól stílusig, személyiségjegyekig, hozzáállásig sok tanácsot kapnak. Ezenfelül új fogalmakat sajátítanak el, amelyek személyes műveltségüket gazdagítják, egyben képessé teszik őket arra, hogy másképpen tudjanak látni – és szükség esetén láttatni – egy épületet, egy közteret, egy szobrot, egy történelmi korszakot. Egy hozzáértő pedagógus kezében ez a tananyag kinyithatja a diák szemét és szívét a városra, így ahelyett, hogy „rajta” élne, elkezdhet tényleg benne, vele együtt élni.
A kötet erőssége még az is, hogy bár elsősorban Kolozsvár a témája, a feladatlapok, kreatív gyakorlatsorok, játékok, élménypedagógiai módszerek és eszközök univerzálisak, egy kis extra munkával a tananyag bármely településre adaptálható. Fontos eleme a tanulásnak a szerepjáték, de a diákok maguk végeznek kutatást, sok a terepmunka is – az oktató csupán tanulási helyzetet teremt, a tudnivalókat a diákok kutatják fel. Például a tíz híres kolozsvári személyiséget (Heltai, Misztótfalusi stb.) külön csoportokban tanulmányozzák, majd vita keretében egy „szoborbizottság” előtt képviselik, amely eldönti, hogy „kinek a szobra álljon a téren”.
Iskolai történelemtanárok és turizmusban oktatók haszonnal forgathatják, de a kezdeményezők nem titkolt szándéka szerint a kötet – amelynek tananyagát háromszor kipróbálták (diákidegenvezető képzést tartottak Kolozsváron, Szamosújváron is) – lehetővé teszi, hogy a várostörténetet választható tantárgyként önállóan is oktassák.
– Arra törekedtünk, hogy megvizsgáljuk, az eddig megjelentetett anyagainkkal hol segíthetünk abban, hogy az ezzel foglalkozó tanárok a honismereti oktatást ilyen vagy olyan formában (Iskola másképp héten, köri tevékenységben, órarendi órában, választható tantárgyként – nekünk ez a kedvencünk!) minél rendszeresebb formában vállalják. Ez a könyv heti 2 óra esetében is minimum egy évig ad bevetésre kész anyagot. Ez azt jelenti, hogy el kell olvasni a leírást, munkalapokat fénymásolni, s kész! Még a megoldás is meg van adva – tájékoztatott Zsigmond Ilka.
A Bethlen Gábor Alap, a Gynia és a Donát Alapítvány támogatásával kiadott Örökség című kötetet holnap 19 órától mutatják be Kolozsváron, a Sapientia (Bocskai ház) Óváry termében.
Kerekes Edit
Szabadság (Kolozsvár)
Örökség, a játékos-komoly honismereti „óra”
Várat építenek, élő szobrokat alkotnak, activityznek, labdáznak és sokat nevetnek a diákok, közben műemlék épületek elfelejtett ablakain kukucskálnak be, valóságos történelmi nyomozással felfedezik a roppant érdekes várost, amelyben élnek. Ehhez kínál egy egész tanévben akár heti két órát is kitöltő tananyagot (lecketerveket, feladatlapokat, részletes gyakorlatleírást) a Donát Alapítvány által kiadott Örökség című gazdag kötet, amely egy diákoknak szánt idegenvezetői tanfolyam anyagát foglalja össze. A CD-t is tartalmazó könyvet holnap mutatják be Kolozsváron, és ajándékba kapnak belőle a magyar iskolák, szervezetek, könyvtárak.
Egész sor művészettörténeti, építészeti, helytörténeti fogalmat és gazdag tudást sajátíthatnak el azok a diákok, akiknek tanárai most megkapják ezt a kötetet, és abból a tanórákra is bevisznek akár csak néhány foglalkozást. A magyarul (is) oktató kolozsvári iskolák egy-egy tanára használatra megkapja ezt az anyagot, de jut a kötetből Tordára, Szászrégenbe, Szamosújvárra és a Bethlen-kollégiumba is, továbbá az egyetemekre (BBTE, Sapientia), különféle szervezetekhez (EME, EMKE), könyvtárakba (a hazaiakon kívül a budapesti Széchényibe is). A könyv ötletgazdája, szerzői a Donát Alapítvány önkéntesei, szakképzett képzők, projektmenedzserek és okleveles idegenvezetők. A kötet szerkesztője, Zsigmond Ilka bevallása szerint elsősorban arra törekedtek, hogy a iskolákban olyan tanárok kezébe jusson a kiadvány, akik annak anyagát hasznosítani is tudják/akarják diákjaikkal.
Átlapozva elmondhatjuk, igazán kár lenne, hogy a kötet egy-egy fontos könyvtár polcán porosodjon, hiszen akár szakmát is adhat a fiatalok kezébe. Az interaktív „leckék” során olyan idegenvezetői készségeket lehet elsajátítani, amelyeknek köszönhetően a turistának a városlátogatás maradandó élménnyé változhat, és nem kell beérnie azzal az érzéssel, hogy jobban járt volna, ha otthon marad, és elolvas egy képeskönyvet a városról. A diákok azt is megtanulhatják, milyen egy jó idegenvezető, kommunikációs technikáktól stílusig, személyiségjegyekig, hozzáállásig sok tanácsot kapnak. Ezenfelül új fogalmakat sajátítanak el, amelyek személyes műveltségüket gazdagítják, egyben képessé teszik őket arra, hogy másképpen tudjanak látni – és szükség esetén láttatni – egy épületet, egy közteret, egy szobrot, egy történelmi korszakot. Egy hozzáértő pedagógus kezében ez a tananyag kinyithatja a diák szemét és szívét a városra, így ahelyett, hogy „rajta” élne, elkezdhet tényleg benne, vele együtt élni.
A kötet erőssége még az is, hogy bár elsősorban Kolozsvár a témája, a feladatlapok, kreatív gyakorlatsorok, játékok, élménypedagógiai módszerek és eszközök univerzálisak, egy kis extra munkával a tananyag bármely településre adaptálható. Fontos eleme a tanulásnak a szerepjáték, de a diákok maguk végeznek kutatást, sok a terepmunka is – az oktató csupán tanulási helyzetet teremt, a tudnivalókat a diákok kutatják fel. Például a tíz híres kolozsvári személyiséget (Heltai, Misztótfalusi stb.) külön csoportokban tanulmányozzák, majd vita keretében egy „szoborbizottság” előtt képviselik, amely eldönti, hogy „kinek a szobra álljon a téren”.
Iskolai történelemtanárok és turizmusban oktatók haszonnal forgathatják, de a kezdeményezők nem titkolt szándéka szerint a kötet – amelynek tananyagát háromszor kipróbálták (diákidegenvezető képzést tartottak Kolozsváron, Szamosújváron is) – lehetővé teszi, hogy a várostörténetet választható tantárgyként önállóan is oktassák.
– Arra törekedtünk, hogy megvizsgáljuk, az eddig megjelentetett anyagainkkal hol segíthetünk abban, hogy az ezzel foglalkozó tanárok a honismereti oktatást ilyen vagy olyan formában (Iskola másképp héten, köri tevékenységben, órarendi órában, választható tantárgyként – nekünk ez a kedvencünk!) minél rendszeresebb formában vállalják. Ez a könyv heti 2 óra esetében is minimum egy évig ad bevetésre kész anyagot. Ez azt jelenti, hogy el kell olvasni a leírást, munkalapokat fénymásolni, s kész! Még a megoldás is meg van adva – tájékoztatott Zsigmond Ilka.
A Bethlen Gábor Alap, a Gynia és a Donát Alapítvány támogatásával kiadott Örökség című kötetet holnap 19 órától mutatják be Kolozsváron, a Sapientia (Bocskai ház) Óváry termében.
Kerekes Edit
Szabadság (Kolozsvár)
2017. január 25.
Brüsszeli igazságügyi országjelentés: előrelépést ért el Románia
Románia előrelépést ért el az igazságügyi reform és a korrupcióellenes küzdelem terén, de a politikusoknak és a sajtónak az igazságügyi intézmények, főként az Országos Korrupcióellenes Ügyészésg (DNA) ellen irányuló bírálatai aláaknázhatják az igazságügyi rendszert – mutat rá az Európai Bizottság (EB) ma közzé tett évi igazságügyi országjelentése.
„Az ismert romániai politikusok elleni vádemelés és elítélésük azt jelenti, hogy pozitív irányba halad az igazságszolgáltatás függetlensége. Ez a trend figyelhető meg az igazságszolgáltatás függetlenségével és az igazságszolgáltatásba vetett bizalommal foglalkozó közvélemény-kutatásoknál is” – szögezik le az országjelentésben.
Megállapítják továbbá, hogy a politikusok és a sajtó részéről gyakori bírálatok hangzottak el az ügyészek, bírák és igazságügyi intézmények kapcsán, a DNA elleni támadások 2016-ban szintén fokozódtak. Emiatt fennáll annak a veszélye, hogy ez a hozzáállás aláaknázza a lakosságnak az igazságszolgáltatásba vetett bizalmát, főleg olyan körülmények között, hogy ezek a kritikák kormányzati vagy parlamenti berbekeből érkeznek” – hangsúlyozza a brüsszeli jelentés.
Szabadság (Kolozsvár)
Románia előrelépést ért el az igazságügyi reform és a korrupcióellenes küzdelem terén, de a politikusoknak és a sajtónak az igazságügyi intézmények, főként az Országos Korrupcióellenes Ügyészésg (DNA) ellen irányuló bírálatai aláaknázhatják az igazságügyi rendszert – mutat rá az Európai Bizottság (EB) ma közzé tett évi igazságügyi országjelentése.
„Az ismert romániai politikusok elleni vádemelés és elítélésük azt jelenti, hogy pozitív irányba halad az igazságszolgáltatás függetlensége. Ez a trend figyelhető meg az igazságszolgáltatás függetlenségével és az igazságszolgáltatásba vetett bizalommal foglalkozó közvélemény-kutatásoknál is” – szögezik le az országjelentésben.
Megállapítják továbbá, hogy a politikusok és a sajtó részéről gyakori bírálatok hangzottak el az ügyészek, bírák és igazságügyi intézmények kapcsán, a DNA elleni támadások 2016-ban szintén fokozódtak. Emiatt fennáll annak a veszélye, hogy ez a hozzáállás aláaknázza a lakosságnak az igazságszolgáltatásba vetett bizalmát, főleg olyan körülmények között, hogy ezek a kritikák kormányzati vagy parlamenti berbekeből érkeznek” – hangsúlyozza a brüsszeli jelentés.
Szabadság (Kolozsvár)
2017. január 25.
Johannis a modellértékű kisebbségvédelemről szónokolt
A román „kisebbségvédelmi modellről” beszélt ismét Klaus Johannis államfő, aki ezúttal az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén mondott beszédében ecsetelte a szerinte modellértékű hazai kisebbségpolitikát.
Az elnök kifejtette, hogy az Európa Tanáccsal folytatott folyamatos párbeszédnek köszönhetően vált Románia modellértékűvé a nemzeti kisebbségek jogainak védelme tekintetében, és személyes tapasztalataira hivatkozva is nyomatékosította állítását. Johannis szerint azáltal, hogy a nemzeti kisebbségek képviselői hazánkban résztvesznek helyi és központi döntéshozatalban, azt igazolja, hogy a kisebbség és többség kölcsönösen hat egymásra és ezáltal „valódi” interkulturalitás valósul meg. Johannis ismét aláhúzta, hogy a nemzeti kisebbségek gazdagítják a társadalmat.
Korodi Attila, az Európa Tanács romániai küldöttségének magyar tagja a Maszol.ro hírportálnak nyilatkozva úgy vélte, Johannis sablonos szöveget mondott. Kifejtette, abban igaza van, hogy történtek előrelépések a kisebbségvédelem terén, de nem tudja elfogadni, hogy Johannis a német kisebbség tagjaként modellértékűnek tartja a szabályozásokat. Mint ismert, az RMDSZ többször kifogásolta, hogy Románia magasról fittyet hány az európai kisebbségi nyelvi charta előírásainak betartására, és hamis képet nyújtó jelentést küldött az Európa Tanácsnak a kisebbségi nyelvi jogok érvényesüléséről.
Szabadság (Kolozsvár)
A román „kisebbségvédelmi modellről” beszélt ismét Klaus Johannis államfő, aki ezúttal az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén mondott beszédében ecsetelte a szerinte modellértékű hazai kisebbségpolitikát.
Az elnök kifejtette, hogy az Európa Tanáccsal folytatott folyamatos párbeszédnek köszönhetően vált Románia modellértékűvé a nemzeti kisebbségek jogainak védelme tekintetében, és személyes tapasztalataira hivatkozva is nyomatékosította állítását. Johannis szerint azáltal, hogy a nemzeti kisebbségek képviselői hazánkban résztvesznek helyi és központi döntéshozatalban, azt igazolja, hogy a kisebbség és többség kölcsönösen hat egymásra és ezáltal „valódi” interkulturalitás valósul meg. Johannis ismét aláhúzta, hogy a nemzeti kisebbségek gazdagítják a társadalmat.
Korodi Attila, az Európa Tanács romániai küldöttségének magyar tagja a Maszol.ro hírportálnak nyilatkozva úgy vélte, Johannis sablonos szöveget mondott. Kifejtette, abban igaza van, hogy történtek előrelépések a kisebbségvédelem terén, de nem tudja elfogadni, hogy Johannis a német kisebbség tagjaként modellértékűnek tartja a szabályozásokat. Mint ismert, az RMDSZ többször kifogásolta, hogy Románia magasról fittyet hány az európai kisebbségi nyelvi charta előírásainak betartására, és hamis képet nyújtó jelentést küldött az Európa Tanácsnak a kisebbségi nyelvi jogok érvényesüléséről.
Szabadság (Kolozsvár)
2017. január 25.
Dragnea: Soros csak a rosszat finanszírozta Romániában
A közhasznúnak nyilvánított civil szervezetek ellenőrzését helyezte kilátásba Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke.
Dragnea egy tévéinterjúban kifejtette: a kormánynak alaposan meg kell vizsgálnia, hogy a közhasznúnak nyilvánított nem kormányzati szervezetek közül hány minősül valóban közhasznúnak, és mire költik forrásaikat, hiszen ezek a szervezetek közpénzeket is felhasználnak. Szerinte rengeteg "tisztességes, becsületes" civil szervezet alakult Romániában, de elképzelhetőnek nevezte, hogy olyanok is vannak köztük, amelyek a törvényesség határán, a közhasznúság elveit megsértve működnek.
A PSD elnöke a műsorban konkrétan Soros György és az általa finanszírozott szervezetek ellen emelt kifogást. "Ez az ember, aki talán már a 90-es évektől kezdődően különböző szervezeteket hozott létre Romániában, csak a rosszat finanszírozta: az általa pénzelt akciók sosem váltak hasznára Romániának" - jelentette ki a vezető kormánypárt elnöke.
Dragnea a tavalyi parlamenti választási kampányban is többször támadta a magyar származású amerikai üzletember hálózatának romániai tevékenységét, politikai ellenfelét, az akkori szakértői kormányt vezető Dacian Ciolos miniszterelnököt pedig azzal vádolta, hogy a román érdekek szolgálata helyett Brüsszel és a Soros-birodalom utasításait hajtja végre.
Szabadság (Kolozsvár)
A közhasznúnak nyilvánított civil szervezetek ellenőrzését helyezte kilátásba Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke.
Dragnea egy tévéinterjúban kifejtette: a kormánynak alaposan meg kell vizsgálnia, hogy a közhasznúnak nyilvánított nem kormányzati szervezetek közül hány minősül valóban közhasznúnak, és mire költik forrásaikat, hiszen ezek a szervezetek közpénzeket is felhasználnak. Szerinte rengeteg "tisztességes, becsületes" civil szervezet alakult Romániában, de elképzelhetőnek nevezte, hogy olyanok is vannak köztük, amelyek a törvényesség határán, a közhasznúság elveit megsértve működnek.
A PSD elnöke a műsorban konkrétan Soros György és az általa finanszírozott szervezetek ellen emelt kifogást. "Ez az ember, aki talán már a 90-es évektől kezdődően különböző szervezeteket hozott létre Romániában, csak a rosszat finanszírozta: az általa pénzelt akciók sosem váltak hasznára Romániának" - jelentette ki a vezető kormánypárt elnöke.
Dragnea a tavalyi parlamenti választási kampányban is többször támadta a magyar származású amerikai üzletember hálózatának romániai tevékenységét, politikai ellenfelét, az akkori szakértői kormányt vezető Dacian Ciolos miniszterelnököt pedig azzal vádolta, hogy a román érdekek szolgálata helyett Brüsszel és a Soros-birodalom utasításait hajtja végre.
Szabadság (Kolozsvár)
2017. január 25.
Prefektusi felszólítás a mérai magyar helységnévtábláért
A prefektúrához fordult jogorvoslatért az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a kétnyelvű mérai helységnévtáblák eltávolítása miatt.
A Kisbács községhez tartozó településről néhány héttel ezelőtt tűntek el a magyar helységnévtáblák, melyeket azóta sem helyeztek vissza. Mint kiderült, az RMDSZ önkormányzati képviselői több alkalommal jelezték a problémát Florin Mureşan szociáldemokrata (PSD-s) polgármesternek, a táblák azonban továbbra sem kerültek a helyükre. Csoma Botond Kolozs megyei parlamenti képviselő – az RMDSZ megyei vezetője – a Krónikának elmondta: a polgármester azzal védekezett, hogy az utászok távolították el a helységnévtáblát.
„Mivel a polgármester a füle botját se mozdította a helyi önkormányzati képviselők kérésére, hogy visszahelyezze a kétnyelvű helységnévtáblát, ezért írtam a prefektusnak” – magyarázta lépésének okát Csoma Botond. A Kolozs megyei RMDSZ azt kéri beadványában a prefektustól, hogy szólítsa fel a kisbácsi polgármesteri hivatalt a táblák visszahelyezésére.
„A prefektus dolga, hogy felügyelje a törvények betartását. A 215-ös törvény értelmében Mérán ki kell helyezni a kétnyelvű helységnévtáblát, és ezt a közigazgatási egység polgármesteri hivatalának kell végrehajtania. Azt kértük a prefektustól, hogy járjon közben annak érdekében, hogy a törvényes előírásokat maradéktalanul tartsa be a kisbácsi polgármester” – nyilatkozta Csoma Botond.
A kormányhivatal egyébként helyt adott a szövetség által megfogalmazott beadványnak, a válaszlevélben pedig a prefektúra közölte az RMDSZ-szel, hogy már értesítették az ügyről Kisbács község polgármesteri hivatalát, és kérték, hogy vegyék figyelembe a törvény előírásait, és annak megfelelően helyezzék ki Méra határában a magyar helységnévtáblákat.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
A prefektúrához fordult jogorvoslatért az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a kétnyelvű mérai helységnévtáblák eltávolítása miatt.
A Kisbács községhez tartozó településről néhány héttel ezelőtt tűntek el a magyar helységnévtáblák, melyeket azóta sem helyeztek vissza. Mint kiderült, az RMDSZ önkormányzati képviselői több alkalommal jelezték a problémát Florin Mureşan szociáldemokrata (PSD-s) polgármesternek, a táblák azonban továbbra sem kerültek a helyükre. Csoma Botond Kolozs megyei parlamenti képviselő – az RMDSZ megyei vezetője – a Krónikának elmondta: a polgármester azzal védekezett, hogy az utászok távolították el a helységnévtáblát.
„Mivel a polgármester a füle botját se mozdította a helyi önkormányzati képviselők kérésére, hogy visszahelyezze a kétnyelvű helységnévtáblát, ezért írtam a prefektusnak” – magyarázta lépésének okát Csoma Botond. A Kolozs megyei RMDSZ azt kéri beadványában a prefektustól, hogy szólítsa fel a kisbácsi polgármesteri hivatalt a táblák visszahelyezésére.
„A prefektus dolga, hogy felügyelje a törvények betartását. A 215-ös törvény értelmében Mérán ki kell helyezni a kétnyelvű helységnévtáblát, és ezt a közigazgatási egység polgármesteri hivatalának kell végrehajtania. Azt kértük a prefektustól, hogy járjon közben annak érdekében, hogy a törvényes előírásokat maradéktalanul tartsa be a kisbácsi polgármester” – nyilatkozta Csoma Botond.
A kormányhivatal egyébként helyt adott a szövetség által megfogalmazott beadványnak, a válaszlevélben pedig a prefektúra közölte az RMDSZ-szel, hogy már értesítették az ügyről Kisbács község polgármesteri hivatalát, és kérték, hogy vegyék figyelembe a törvény előírásait, és annak megfelelően helyezzék ki Méra határában a magyar helységnévtáblákat.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2017. január 25.
Közkegyelem, népszavazás, börtönök
Két nap leforgása alatt kétszer is sikerült meglepő húzással előállnia Klaus Johannis államfőnek, akiben ennek köszönhetően sokan – köztük a politikusokkal szembeni igényességéről is közismert Mircea Cărtărescu író, költő – kellemesen csalódtak.
Különösen a mandátuma első felében tanúsított passzivitása ismeretében. A jobbközép elnök ezúttal személyes jelenlétével biztosította támogatásáról a balliberális kormány közkegyelmi kezdeményezése, a büntetőjog tervezett megváltoztatása miatti tiltakozásképp utcára vonult tüntetőket, másnap pedig népszavazást kezdeményezett a témában.
Tény, hogy Johannis részéről túlságosan merész és átgondolatlan lépés volt megjelenni a bukaresti demonstráción, viszont természetesen még ez sem indokolja a román kormányoldal és médiacsatlósai részéről megfogalmazott, államcsínyt és új bányászjárást emlegető agymenéseket. (Egyszerűen vérlázító, hogy éppen az a PSD-elnök veszi a szájára a bányászjárás kifejezést, akinek elődje és ideológiai mentora 27 évvel ezelőtt szétverette a Zsil-völgyi vájárokkal a bukaresti diáktüntetést). A népszavazásra vonatkozó javaslat már sokkal hatásosabb és előremutatóbb kezdeményezés, még akkor is, ha az államfő eredeti bejelentésével szemben a referendumra bocsátandó kérdés nem kifejezetten a közkegyelemre szorítkozik, hanem tágabb értelemben vonatkozik a korrupcióellenes harcra és a köztisztviselők feddhetetlenségére.
Teljesen nyilvánvaló, hogy Liviu Dragneáék minden jogi, parlamenti kiskaput kihasználnak a referendum meghiúsítása, majd – ha az számukra előnytelen lesz – az eredmény mellőzése érdekében. A társadalom reakciójának ismeretében az is egyértelmű ugyanakkor, hogy a Grindeanu-kormány nem fogja tudni megvalósítani a közkegyelem végrehajtását és a Btk.-módosítást célzó tervét. Bármennyire igyekeznek magyarázni a magyarázhatatlant, világos, hogy a balliberális koalíció vezetőinek nem a romániai börtönök túlzsúfoltsága fáj, ők magukat és holdudvarukat kívánják kivonni az igazságszolgáltatás hatálya alól. Nem véletlen, hogy a tervezett intézkedések mögött nemcsak az államfő, a jobboldali ellenzék, a nyomozó hatóságok és civil szervezetek, hanem az amerikai nagykövetség is a jogállam gyengítésének szándékát látja.
Lényeges eleme ugyanakkor a mostani társadalmi-politikai vitának, hogy a mintegy háromezer elítéltet érintő esetleges közkegyelem mindössze szépségtapaszt jelentene a fogvatartási intézetek telítettsége, az embertelen börtönkörülmények esetében, valós megoldást azonban nem kínál. Néhány ezer fogoly szélnek eresztésével még nem lennének jobb életkörülmények a rács mögött, Románia nem szabadulna az európai bíróság által kilátásba helyezett tetemes büntetéstől, ráadásul zuhanna a társadalom biztonságérzete.
Az egyetlen hosszú távú és megnyugtató megoldás a hazai börtönkörülmények jobbításában, új fegyházak építésében rejlik, mindenekelőtt humánus érvek szólnak amellett, hogy emberi körülményeket kell teremteni a fogva tartottak számára büntetésük végrehajtása érdekében. Ennek a pénzben mért – mintegy 800 millió euróra rúgó – árát úgy sem tudja megspórolni az ország, arról nem beszélve, hogy a témában zajló politikai vita, az ebből adódó válság és következményei nagyságrendekkel többe fog kerülni mindannyiunknak.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Két nap leforgása alatt kétszer is sikerült meglepő húzással előállnia Klaus Johannis államfőnek, akiben ennek köszönhetően sokan – köztük a politikusokkal szembeni igényességéről is közismert Mircea Cărtărescu író, költő – kellemesen csalódtak.
Különösen a mandátuma első felében tanúsított passzivitása ismeretében. A jobbközép elnök ezúttal személyes jelenlétével biztosította támogatásáról a balliberális kormány közkegyelmi kezdeményezése, a büntetőjog tervezett megváltoztatása miatti tiltakozásképp utcára vonult tüntetőket, másnap pedig népszavazást kezdeményezett a témában.
Tény, hogy Johannis részéről túlságosan merész és átgondolatlan lépés volt megjelenni a bukaresti demonstráción, viszont természetesen még ez sem indokolja a román kormányoldal és médiacsatlósai részéről megfogalmazott, államcsínyt és új bányászjárást emlegető agymenéseket. (Egyszerűen vérlázító, hogy éppen az a PSD-elnök veszi a szájára a bányászjárás kifejezést, akinek elődje és ideológiai mentora 27 évvel ezelőtt szétverette a Zsil-völgyi vájárokkal a bukaresti diáktüntetést). A népszavazásra vonatkozó javaslat már sokkal hatásosabb és előremutatóbb kezdeményezés, még akkor is, ha az államfő eredeti bejelentésével szemben a referendumra bocsátandó kérdés nem kifejezetten a közkegyelemre szorítkozik, hanem tágabb értelemben vonatkozik a korrupcióellenes harcra és a köztisztviselők feddhetetlenségére.
Teljesen nyilvánvaló, hogy Liviu Dragneáék minden jogi, parlamenti kiskaput kihasználnak a referendum meghiúsítása, majd – ha az számukra előnytelen lesz – az eredmény mellőzése érdekében. A társadalom reakciójának ismeretében az is egyértelmű ugyanakkor, hogy a Grindeanu-kormány nem fogja tudni megvalósítani a közkegyelem végrehajtását és a Btk.-módosítást célzó tervét. Bármennyire igyekeznek magyarázni a magyarázhatatlant, világos, hogy a balliberális koalíció vezetőinek nem a romániai börtönök túlzsúfoltsága fáj, ők magukat és holdudvarukat kívánják kivonni az igazságszolgáltatás hatálya alól. Nem véletlen, hogy a tervezett intézkedések mögött nemcsak az államfő, a jobboldali ellenzék, a nyomozó hatóságok és civil szervezetek, hanem az amerikai nagykövetség is a jogállam gyengítésének szándékát látja.
Lényeges eleme ugyanakkor a mostani társadalmi-politikai vitának, hogy a mintegy háromezer elítéltet érintő esetleges közkegyelem mindössze szépségtapaszt jelentene a fogvatartási intézetek telítettsége, az embertelen börtönkörülmények esetében, valós megoldást azonban nem kínál. Néhány ezer fogoly szélnek eresztésével még nem lennének jobb életkörülmények a rács mögött, Románia nem szabadulna az európai bíróság által kilátásba helyezett tetemes büntetéstől, ráadásul zuhanna a társadalom biztonságérzete.
Az egyetlen hosszú távú és megnyugtató megoldás a hazai börtönkörülmények jobbításában, új fegyházak építésében rejlik, mindenekelőtt humánus érvek szólnak amellett, hogy emberi körülményeket kell teremteni a fogva tartottak számára büntetésük végrehajtása érdekében. Ennek a pénzben mért – mintegy 800 millió euróra rúgó – árát úgy sem tudja megspórolni az ország, arról nem beszélve, hogy a témában zajló politikai vita, az ebből adódó válság és következményei nagyságrendekkel többe fog kerülni mindannyiunknak.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2017. január 25.
Referendum: Puskás ellenzi, gondolkodik az RMDSZ
Az RMDSZ még nem alakította ki álláspontját, Puskás Bálint volt alkotmánybíró pedig a Krónikának úgy vélekedett: nem alkotmányos Klaus Johannis államfő kezdeményezése, mely referendumon dönthetnek a választópolgárok arról, akarnak-e olyan törvényt, amely közkegyelmet biztosít egyes bűnözők számára, illetve szeretnék-e, ha a büntető törvénykönyv enyhébben szankcionálná a hivatali visszaélést.
A Krónika megkérdezte Puskás Bálint alkotmányjogászt, volt alkotmánybírót arról, mennyire lehet alkotmányos az államfő kezdeményezése. Puskás elmondta: álláspontja szerint határozottan alkotmányellenes a Btk. módosításáról népszavazást kiírni.
„A büntető törvénykönyvnek a társadalmi körülményektől, az aktuális viszonyoktól függően folyamatosan változnia kell. Nonszensz egy ilyen kérdésben referendumot kiírni, ez túl általános téma. A közkegyelem kapcsán attól függ a helyzet, hogyan fogalmazzák meg a kérdést. Lehet kérdést feltenni az intézkedés kapcsán, ugyanakkor nem értékelem úgy, hogy a téma a nemzeti érdeket érintené. Ha még mindig alkotmánybíró lennék, nem egyeznék bele, hogy ezekben a kérdésekben népszavazást írjanak ki" – szögezte le lapunknak Puskás.
Ioan Stanomir és Gheorghe Iancu alkotmányjogászok ugyanakkor a News.ro-nak azt mondták: az elnök bármiről kiírhat népszavazást, a polgárok pedig olyan kérdésekben is szavazhatnak, amelyekben amúgy nincs törvénykezdeményezési joguk. A keddi nap folyamán később maga Johannis is közölte: a kérdés nem tartalmazza majd a „közkegyelem" szót, mivel az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy erről írjanak ki népszavazást, így a korrupcióellenes harcról lesz szó benne.
Lapunk kíváncsi volt arra, mi az RMDSZ álláspontja a népszavazási kezdeményezésről. Korodi Attila, a szövetség képviselőházi frakcióvezetője közölte: még nincs hivatalos álláspont, azt az RMDSZ frakcióinak ülésén alakítják majd ki. Megjegyezte ugyanakkor, hogy Klaus Johannisnak államfőként jogában áll népszavazást kiírni, bár az alkotmányjogászok között vita van arról, hogy a közkegyelem témájában ki lehet írni referendumot.
„Hogy politikailag ez segíti-e az államfőt, vagy sem, az kiderül. Mindenesetre arra jó a kezdeményezés, hogy a politikai szekértáborokat erősítse" – jegyezte meg. Kérdésünkre, hogyan vélekedik az RMDSZ a kormány közkegyelemről és Btk.-módosításról szóló kezdeményezéséről, a politikus kifejtette, erről szintén később alakítja ki az RMDSZ a hivatalos álláspontját. „Nem minden úgy van jól, ahogy az elnök mondja, és nem is úgy, ahogy a kormány. A középutat kellene megtalálni" – fejtette ki a Krónikának Korodi Attila.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
Az RMDSZ még nem alakította ki álláspontját, Puskás Bálint volt alkotmánybíró pedig a Krónikának úgy vélekedett: nem alkotmányos Klaus Johannis államfő kezdeményezése, mely referendumon dönthetnek a választópolgárok arról, akarnak-e olyan törvényt, amely közkegyelmet biztosít egyes bűnözők számára, illetve szeretnék-e, ha a büntető törvénykönyv enyhébben szankcionálná a hivatali visszaélést.
A Krónika megkérdezte Puskás Bálint alkotmányjogászt, volt alkotmánybírót arról, mennyire lehet alkotmányos az államfő kezdeményezése. Puskás elmondta: álláspontja szerint határozottan alkotmányellenes a Btk. módosításáról népszavazást kiírni.
„A büntető törvénykönyvnek a társadalmi körülményektől, az aktuális viszonyoktól függően folyamatosan változnia kell. Nonszensz egy ilyen kérdésben referendumot kiírni, ez túl általános téma. A közkegyelem kapcsán attól függ a helyzet, hogyan fogalmazzák meg a kérdést. Lehet kérdést feltenni az intézkedés kapcsán, ugyanakkor nem értékelem úgy, hogy a téma a nemzeti érdeket érintené. Ha még mindig alkotmánybíró lennék, nem egyeznék bele, hogy ezekben a kérdésekben népszavazást írjanak ki" – szögezte le lapunknak Puskás.
Ioan Stanomir és Gheorghe Iancu alkotmányjogászok ugyanakkor a News.ro-nak azt mondták: az elnök bármiről kiírhat népszavazást, a polgárok pedig olyan kérdésekben is szavazhatnak, amelyekben amúgy nincs törvénykezdeményezési joguk. A keddi nap folyamán később maga Johannis is közölte: a kérdés nem tartalmazza majd a „közkegyelem" szót, mivel az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy erről írjanak ki népszavazást, így a korrupcióellenes harcról lesz szó benne.
Lapunk kíváncsi volt arra, mi az RMDSZ álláspontja a népszavazási kezdeményezésről. Korodi Attila, a szövetség képviselőházi frakcióvezetője közölte: még nincs hivatalos álláspont, azt az RMDSZ frakcióinak ülésén alakítják majd ki. Megjegyezte ugyanakkor, hogy Klaus Johannisnak államfőként jogában áll népszavazást kiírni, bár az alkotmányjogászok között vita van arról, hogy a közkegyelem témájában ki lehet írni referendumot.
„Hogy politikailag ez segíti-e az államfőt, vagy sem, az kiderül. Mindenesetre arra jó a kezdeményezés, hogy a politikai szekértáborokat erősítse" – jegyezte meg. Kérdésünkre, hogyan vélekedik az RMDSZ a kormány közkegyelemről és Btk.-módosításról szóló kezdeményezéséről, a politikus kifejtette, erről szintén később alakítja ki az RMDSZ a hivatalos álláspontját. „Nem minden úgy van jól, ahogy az elnök mondja, és nem is úgy, ahogy a kormány. A középutat kellene megtalálni" – fejtette ki a Krónikának Korodi Attila.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2017. január 25.
Dinamikus képek, szűkszavú megnyitó
Sok érdeklődőt, főként fiatalokat vonzott az a péntek délutáni tárlatnyitó, amelyre a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) emeleti aulájában került sor. A magyar kultúra napja alkalmából Szabó Réka képzőművész egyéni tárlatát mutatták be.
A kiállítást Onucsán Miklós képzőművész, a PKE docense nyitotta meg, aki röviden szólt Szabó Réka eddigi alkotótevékenységéről és a kiállított képekről is. A fiatal képzőművész már nemzetközileg is kezd ismertté válni, mint megtudtuk, nemsokára egy indiai ösztöndíj révén egy bengáliai alkotótáborba fog utazik.
A kiállítás február 20-áig megtekinthető a PKE emeleti aulájában.
(szőke)
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Sok érdeklődőt, főként fiatalokat vonzott az a péntek délutáni tárlatnyitó, amelyre a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) emeleti aulájában került sor. A magyar kultúra napja alkalmából Szabó Réka képzőművész egyéni tárlatát mutatták be.
A kiállítást Onucsán Miklós képzőművész, a PKE docense nyitotta meg, aki röviden szólt Szabó Réka eddigi alkotótevékenységéről és a kiállított képekről is. A fiatal képzőművész már nemzetközileg is kezd ismertté válni, mint megtudtuk, nemsokára egy indiai ösztöndíj révén egy bengáliai alkotótáborba fog utazik.
A kiállítás február 20-áig megtekinthető a PKE emeleti aulájában.
(szőke)
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. január 25.
„Megvédjük embereinket!”
Megünneplik a székely szabadság napját
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kivétel nélkül az összes olyan perét megnyerte, amit a hatóságok indítottak a székely szabadság napján szervezett megemlékezések miatt, ami azt bizonyítja, hogy törvényes úton járunk – hangoztatta pénteki sajtóértekezletén Izsák Balázs, és hozzátette: a megemlékezés idén március 10-én is megtartják.
Az SZNT elnöke azt mondja: 2016-ban rekordszámú bírságot kiróttak a marosvásárhelyi megemlékezés résztvevőire, rendbontás, csendháborítás, engedélyezetlen felvonuláson való részvétel és egyéb okokkal, és ezek közül, ami perre került, mindeniket megnyerték.
– Továbbra is számítunk embereink munkájára, és ha kell, megvédjük őket a hatóságokkal szemben – hangsúlyozta Izsák Balázs.
Gazda Zoltán, az SZNT háromszéki irodavezetője jelezte: március 10-én (pénteken), a forgatókönyv a tavalyihoz hasonló: a Turul-madárnál tartott sepsiszentgyörgyi ünnepség után indulnak a buszok Marosvásárhelyre.
Az SZNT elnöke elmondta: a szervezet a 2009. szeptember 5-i Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatának megfelelően erősíteni szeretné a széki identitást.
– A történelmi székely autonómia a székek autonómiájára épül. Ebben tér el az SZNT autonómia- statútuma a román kormányétól, és az ehhez nagyon hasonlító RMDSZ–Magyar Polgári Párt tervezettől. Mi ugyanis azt a történelmi tényt erősítjük, hogy az autonóm Székelyföld alapvető közigazgatási egységei nem a megyék, hanem a székely székek, amelyek a székely önkormányzatok társulásával jönnek létre – magyarázta Izsák Balázs.
Az SZNT elnöke tájékoztatást tartott a szervezetnek az Európai Bizottság ellen folyó pere alakulásáról is.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Megünneplik a székely szabadság napját
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kivétel nélkül az összes olyan perét megnyerte, amit a hatóságok indítottak a székely szabadság napján szervezett megemlékezések miatt, ami azt bizonyítja, hogy törvényes úton járunk – hangoztatta pénteki sajtóértekezletén Izsák Balázs, és hozzátette: a megemlékezés idén március 10-én is megtartják.
Az SZNT elnöke azt mondja: 2016-ban rekordszámú bírságot kiróttak a marosvásárhelyi megemlékezés résztvevőire, rendbontás, csendháborítás, engedélyezetlen felvonuláson való részvétel és egyéb okokkal, és ezek közül, ami perre került, mindeniket megnyerték.
– Továbbra is számítunk embereink munkájára, és ha kell, megvédjük őket a hatóságokkal szemben – hangsúlyozta Izsák Balázs.
Gazda Zoltán, az SZNT háromszéki irodavezetője jelezte: március 10-én (pénteken), a forgatókönyv a tavalyihoz hasonló: a Turul-madárnál tartott sepsiszentgyörgyi ünnepség után indulnak a buszok Marosvásárhelyre.
Az SZNT elnöke elmondta: a szervezet a 2009. szeptember 5-i Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatának megfelelően erősíteni szeretné a széki identitást.
– A történelmi székely autonómia a székek autonómiájára épül. Ebben tér el az SZNT autonómia- statútuma a román kormányétól, és az ehhez nagyon hasonlító RMDSZ–Magyar Polgári Párt tervezettől. Mi ugyanis azt a történelmi tényt erősítjük, hogy az autonóm Székelyföld alapvető közigazgatási egységei nem a megyék, hanem a székely székek, amelyek a székely önkormányzatok társulásával jönnek létre – magyarázta Izsák Balázs.
Az SZNT elnöke tájékoztatást tartott a szervezetnek az Európai Bizottság ellen folyó pere alakulásáról is.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. január 25.
Fordulatra várva II.
Mi az, ami véget érőben van ma az erdélyi magyarság sorsfeltételei alakulásában és annak ideológiai és politikai gyakorlati beidegződése dolgában?
A rendszerváltás mentalitásváltást eredményezett, de arra mégsem voltunk kellőképpen felkészülve. Gondoljunk az 1990. februári gyertyás–könyves tüntetésre, s a súlyos válságra, amibe a Fekete Március pogrommá fajuló erőszakcselekményei taszítottak minket, a békés együttélés ügyével egyetemben, vagy akár a Bolyai-egyetem újraalapításának meghiúsulására.
Hogy ebben a román politikai elit felelőssége nagy volt, nem vitás, az sem, hogy döntő mozzanat marad. A kialakult kiútkeresés kényszerpályákra szorult, ezek egyike pedig a kollektív szellemiség háttérbe szorulása és valami egészen különös erővel fellépő individualizmus és közösségen belüli elidegenedési folyamatok felerősödése lett. Hogy mindennek pozitív hozadéka is volt távlatilag és kimondottan szükség is volt rá, nem vitatom, de az, hogy egy jogállami kívánalmakra szabott kollektivizmus sem tudott megerősödni, hogy mindenféle közösségi törekvést kártékony és kárhozatos nacionalista elfogultságnak, törzsi szintre süllyedésnek bélyegeztek meg egyes hangadó körök, az csak súlyosbította a helyzetet. Nem lehet úgy társadalmat építeni, hogy a kisebbségi önvédelmet soviniszta indulatúként diabolizáljuk.
A fejekben uralkodó zűrzavarra ráerősítettek az anyaországi fejlemények. Az Antal-kormány bukása után kis szünettel másfél évtizedre elhúzódóan olyan pártok és nézetek kerekedtek felül, melyek igaz arca a 2004-es kettős népszavazáson, a második állampolgárság megadása vagy megvonása kapcsán rendezett népszavazáson tárult fel a maga igazi valójában. Márpedig a támogatás hiányában a határon túliak kiszolgáltatottsága csakis felfokozódhatott. E fonák és természetellenes helyzet kettős nyomást gyakorolt az érdekvédelmi szervezet vezetőségére, s egy olyan irányzatot állandósított jó évtizedre, mely a hírhedt „kis lépések” rendjén tulajdonképpen nem tudta a haladás és körültekintés, a kezdeményezés és bátortalanság dilemmáját kielégítően megoldani. S melynek mára ideje lenne véget vetni. Ennek előjelei mintha mutatkoznának napjainkban.
B. Kovács András
Előzmény: Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Mi az, ami véget érőben van ma az erdélyi magyarság sorsfeltételei alakulásában és annak ideológiai és politikai gyakorlati beidegződése dolgában?
A rendszerváltás mentalitásváltást eredményezett, de arra mégsem voltunk kellőképpen felkészülve. Gondoljunk az 1990. februári gyertyás–könyves tüntetésre, s a súlyos válságra, amibe a Fekete Március pogrommá fajuló erőszakcselekményei taszítottak minket, a békés együttélés ügyével egyetemben, vagy akár a Bolyai-egyetem újraalapításának meghiúsulására.
Hogy ebben a román politikai elit felelőssége nagy volt, nem vitás, az sem, hogy döntő mozzanat marad. A kialakult kiútkeresés kényszerpályákra szorult, ezek egyike pedig a kollektív szellemiség háttérbe szorulása és valami egészen különös erővel fellépő individualizmus és közösségen belüli elidegenedési folyamatok felerősödése lett. Hogy mindennek pozitív hozadéka is volt távlatilag és kimondottan szükség is volt rá, nem vitatom, de az, hogy egy jogállami kívánalmakra szabott kollektivizmus sem tudott megerősödni, hogy mindenféle közösségi törekvést kártékony és kárhozatos nacionalista elfogultságnak, törzsi szintre süllyedésnek bélyegeztek meg egyes hangadó körök, az csak súlyosbította a helyzetet. Nem lehet úgy társadalmat építeni, hogy a kisebbségi önvédelmet soviniszta indulatúként diabolizáljuk.
A fejekben uralkodó zűrzavarra ráerősítettek az anyaországi fejlemények. Az Antal-kormány bukása után kis szünettel másfél évtizedre elhúzódóan olyan pártok és nézetek kerekedtek felül, melyek igaz arca a 2004-es kettős népszavazáson, a második állampolgárság megadása vagy megvonása kapcsán rendezett népszavazáson tárult fel a maga igazi valójában. Márpedig a támogatás hiányában a határon túliak kiszolgáltatottsága csakis felfokozódhatott. E fonák és természetellenes helyzet kettős nyomást gyakorolt az érdekvédelmi szervezet vezetőségére, s egy olyan irányzatot állandósított jó évtizedre, mely a hírhedt „kis lépések” rendjén tulajdonképpen nem tudta a haladás és körültekintés, a kezdeményezés és bátortalanság dilemmáját kielégítően megoldani. S melynek mára ideje lenne véget vetni. Ennek előjelei mintha mutatkoznának napjainkban.
B. Kovács András
Előzmény: Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. január 25.
A katona örökre eltávozott
Dr. Szőcs Dániel nyugalmazott tiszti főorvos, a Sepsi Református Egyházmegye egykori főgondnoka, az Úz völgye hőse, majd térparancsnoka, a Vitézi Rend tagja, orvosi szakíró, író, közéleti szereplő, Sepsiszentgyörgy Pro Urbe és Pro Comitatu Covasnae díjas polgára, mindannyiunk Dani bácsija 2017. január 22-én örökre itt hagyott minket. Meggyőződésem szerint nem lehet véletlen, hogy éppen a magyar kultúra napján, vagyis nemzeti imánk megszületésének évfordulóján távozott körünkből, hanem Isten különleges kegyéből történhetett ez így. Hiszen életét emberként, katonaként, orvosként és íróként egyaránt hőn szeretett magyar nemzetének szentelte.
Nagy múltú háromszéki székely nemesi család sarjaként jött a világra Marosvásárhelyen, 1925. január 31-én. Az elemi iskola elvégzése után édesapja hazahozta, és a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumba íratta, melynek 8 évig volt bentlakó diákja. Az itt eltöltött időszak irányt szabott további életének, hiszen saját szavaival élve „a mindenkori véndiák tarisznyájába útravalónak becsomagolták a munkaszeretetet, a tudománytiszteletet, a szülőföld, a haza és a nemzet iránti hűséget, az Istenben való hitet és egy hagyományőrző közösségi, egészséges szellemet.” Ezért válhatott dr. Szőcs Dániel a háromszéki székelység – és nem csak – oszlopos tagjává, a nemzet védelmezőjévé, honfitársai támaszává, Isten tántoríthatatlan szolgájává, múltunk tanújává, hagyományápolóvá és teremtővé.
Nemes és közösségépítő tettei közül kettőt emelek ki: a Székely Mikó Kollégiumban végzett diákok emlékét a várfal tövében őrző kopjafák állításának elindítását, valamint az Úz völgye nemzeti zarándokhellyé tételét. Személyéhez szoros kötelékek fűztek, ugyanis jó barátságban volt a már szintén eltávozott anyai nagyapámmal, akivel együtt keresték a választ nemzeti sorskérdéseinkre Gelencén, a vén diófa alatt. Így már gyermekfejjel hallhattam tőle az utolsó könyve bevezetőjében is fellelhető mondatot: „cselekvésben és hitben kell élni, és szolgálni nemzetünket.” Legyen ez számunkra az ő utolsó üzenete, melyet megfontolunk, magunkévá teszünk, és utódainknak továbbadunk. Isten veled, Dani bácsi!
Bedő Zoltán
Dr. Szőcs Dániel /Marosvásárhely, 1925. jan. 31. – Sepsiszentgyörgy,2017. január 22./
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Dr. Szőcs Dániel nyugalmazott tiszti főorvos, a Sepsi Református Egyházmegye egykori főgondnoka, az Úz völgye hőse, majd térparancsnoka, a Vitézi Rend tagja, orvosi szakíró, író, közéleti szereplő, Sepsiszentgyörgy Pro Urbe és Pro Comitatu Covasnae díjas polgára, mindannyiunk Dani bácsija 2017. január 22-én örökre itt hagyott minket. Meggyőződésem szerint nem lehet véletlen, hogy éppen a magyar kultúra napján, vagyis nemzeti imánk megszületésének évfordulóján távozott körünkből, hanem Isten különleges kegyéből történhetett ez így. Hiszen életét emberként, katonaként, orvosként és íróként egyaránt hőn szeretett magyar nemzetének szentelte.
Nagy múltú háromszéki székely nemesi család sarjaként jött a világra Marosvásárhelyen, 1925. január 31-én. Az elemi iskola elvégzése után édesapja hazahozta, és a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumba íratta, melynek 8 évig volt bentlakó diákja. Az itt eltöltött időszak irányt szabott további életének, hiszen saját szavaival élve „a mindenkori véndiák tarisznyájába útravalónak becsomagolták a munkaszeretetet, a tudománytiszteletet, a szülőföld, a haza és a nemzet iránti hűséget, az Istenben való hitet és egy hagyományőrző közösségi, egészséges szellemet.” Ezért válhatott dr. Szőcs Dániel a háromszéki székelység – és nem csak – oszlopos tagjává, a nemzet védelmezőjévé, honfitársai támaszává, Isten tántoríthatatlan szolgájává, múltunk tanújává, hagyományápolóvá és teremtővé.
Nemes és közösségépítő tettei közül kettőt emelek ki: a Székely Mikó Kollégiumban végzett diákok emlékét a várfal tövében őrző kopjafák állításának elindítását, valamint az Úz völgye nemzeti zarándokhellyé tételét. Személyéhez szoros kötelékek fűztek, ugyanis jó barátságban volt a már szintén eltávozott anyai nagyapámmal, akivel együtt keresték a választ nemzeti sorskérdéseinkre Gelencén, a vén diófa alatt. Így már gyermekfejjel hallhattam tőle az utolsó könyve bevezetőjében is fellelhető mondatot: „cselekvésben és hitben kell élni, és szolgálni nemzetünket.” Legyen ez számunkra az ő utolsó üzenete, melyet megfontolunk, magunkévá teszünk, és utódainknak továbbadunk. Isten veled, Dani bácsi!
Bedő Zoltán
Dr. Szőcs Dániel /Marosvásárhely, 1925. jan. 31. – Sepsiszentgyörgy,2017. január 22./
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. január 25.
Tisztességes közvitát szorgalmaz az RMDSZ a közkegyelmi tervezetről
Tisztességes közvitát tart szükségesnek az RMDSZ a közkegyelmi tervezetről. Kelemen Hunor szövetségi elnök szerdán a Maszolnak elmondta, szerinte a büntetőjogot nem sürgősségi rendelettel, hanem parlamenti úton kell az alkotmánybíróság korábbi döntéseihez igazítani.
Az RMDSZ elnökét annak kapcsán kerestük meg, hogy Klaus Johannis kedden referendumot kezdeményezett a kormány közkegyelmi tervezete és a büntetőjog módosítása ügyében. Ismert: az államfő azzal vádolja a PSD-ALDE koalíciót, hogy a korrupt politikusokat akarja megmenteni a felelősségre vonástól. A hét végén tüntetések is voltak több városban az igazságügyi minisztérium két sürgősségirendelet-tervezete ellen. A jogszabályokat a legfőbb ügyészség, a korrupcióellenes ügyészség és a Legfelső Bírói Tanács is bírálta.
Kelemen Hunor az államfő kezdeményezéséről elmondta: Klaus Johannisnak elnökként alkotmányos joga a referendum kiírása. „Mivel nem tudjuk, hogy a népszavazásra bocsátott kérdéseket hogyan fogja megfogalmazni, a témához egyelőre nincs mit hozzáfűzni” – nyilatkozta a Maszolnak.
A közkegyelemi tervezetről kijelentette: szerinte „eleve rosszul indult” ez a kezdeményezés. „A kormánynak egy tisztességes közvitát kellett volna kezdeményeznie a tervezetről, ami utólag végül megtörtént. Ha pedig tisztességes közvitát folytatnak le, és egy kvázi konszenzus alakul ki a társadalomban erről a kérdésről, akkor a tervezetet akár sürgősségi rendelettel is el lehet fogadni, nincs ezzel semmi baj. Ám ezt átlátható módon kell végigvinni” – fogalmazott a politikus.
A tervezet előírásairól azt mondta: a kormánynak el kell döntenie, hogy milyen jogfilozófiát szándékszik követni a közkegyelem kérdésében. „Ha azt mondjuk, hogy az elítélteket azért kell elengedni, mert a börtönök túlzsúfoltak, akkor nyilván a jelenleg szabadságvesztésüket letöltőkre kell koncentrálni, nem azokra, akik felfüggesztett büntetést kaptak” – utalt a politikus arra, hogy a jogszabály azokra is kiterjed, akiket nem letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. Hozzátette: a másik jogfilozófia szerint integrálni kell a társadalomba azokat az embereket, akikre kisebb büntetéseket szabtak ki, nem követtek el súlyos bűncselekményeket.
„A tervezetnek ebben a formájában tehát én sok-sok problémát látok. Nem vagyunk kormányon, nem konzultáltak erről velünk” – összegzett Kelemen Hunor.
A közkegyelemről szóló rendelet Márton Árpád szerint „szakmailag nagyjából rendben van”. Az RMDSZ jogász-képviselője azonban kifogásolja a büntető törvénykönyv és a büntető eljárás tervezett módosításait – jelentette ki a Maszolnak egy korábbi interjúban.
„A büntetőjogot a parlamentnek kell módosítania”
A büntetőjog tervezett módosítása kapcsán az RMDSZ elnöke emlékeztetett: az alkotmánybíróság a büntető törvénykönyvet és a büntető perrendtartási törvénykönyvet több pontban alkotmányellenesnek nyilvánította. Leszögezte: a taláros testület határozatait érvényesíteni kell, a jogszabályokat a bírák döntéseihez kell igazítani.
Kelemen Hunor felidézte, hogy a Cioloș-kormány tavaly sürgősségi rendelettel próbálta korrigálni a jogszabályokat, de ez a próbálkozása félresikerült, mert a jogszabályba több, „nagyon problémás” előírás is bekerült. Például az, amelyik az ügyészeket a bírák fölé helyezi. „Akkor nem háborodott fel senki sem azon, hogy erről nem volt közvita. A problémás előírások sem tűnt fel senkinek, mert nyilván, ha szakértők keze műve, akkor rendben van. De ez egy elfogadhatatlan sürgősségi rendelet” – mondta a szövetségi elnök.
A politikus azt tartaná a helyes megoldásnak, hogy a büntetőjog módosítása ne sürgősségi rendelet formájában, hanem parlamenti úton történjék. „Az a legegyszerűbb megoldás, hogy a képviselőházban februárban sürgősségi eljárással megvitatjuk, az alkotmánybíróság döntéseivel összhangba hozzuk a két törvénykönyvet. Akkor mindenki a megfelelő helyen, a megfelelő módon bele tud szólni a jogszabályok módosításába. Akárhányszor a kormány sürgősségi rendelettel nyúlt hozzá a büntetőjoghoz, utólag mindig kiderült, hogy ebből csak baj származott” – magyarázta Kelemen Hunor.
„Az RMDSZ nem nincs kormányon, csak parlamenti együttműködési megállapodásunk van a kormányzó pártokkal, amely nagyon tisztán és világosan leírja azt, hogy mi mire vállalkoztunk. A közkegyelmi és a büntetőjogot módosító tervezettel kapcsolatban nem kérték ki a véleményünket. Amikor lesz konzultáció, akkor lesz egy RMDSZ-állásfoglalás is, de egyelőre ez nem történt meg” – fejtette ki szerdai sajtótájékoztatóján Cseke Attila. Az államfő által kezdeményezett népszavazással kapcsolatban a Bihar megyei szenátor megjegyezte: „egyik napról a másikra teljesen más témák jöttek elő”, azonban a témák ellen senki sem emelhet kifogást. „Úgy gondolom, hogy Románia nem kell a népszavazások országává válnia” – mondta Cseke Attila. Szerinte nem lenne jó a romániai alakuló, fejlődő demokráciának, ha a következő fél évben három népszavazást is megrendeznének, ugyanis ezzel teljesen elértéktelenedne a népszavazás intézménye. „A referendum lehetőségével akkor kell élni, amikor egy jelentős országprojektről kérjük ki a lakosság véleményét” – fogalmazott a politikus, hozzátéve, nem népszavazásokon keresztül kell egy országot kormányozni. (Fried Noémi Lujza)
Cseke Péter Tamás
maszol.ro
Tisztességes közvitát tart szükségesnek az RMDSZ a közkegyelmi tervezetről. Kelemen Hunor szövetségi elnök szerdán a Maszolnak elmondta, szerinte a büntetőjogot nem sürgősségi rendelettel, hanem parlamenti úton kell az alkotmánybíróság korábbi döntéseihez igazítani.
Az RMDSZ elnökét annak kapcsán kerestük meg, hogy Klaus Johannis kedden referendumot kezdeményezett a kormány közkegyelmi tervezete és a büntetőjog módosítása ügyében. Ismert: az államfő azzal vádolja a PSD-ALDE koalíciót, hogy a korrupt politikusokat akarja megmenteni a felelősségre vonástól. A hét végén tüntetések is voltak több városban az igazságügyi minisztérium két sürgősségirendelet-tervezete ellen. A jogszabályokat a legfőbb ügyészség, a korrupcióellenes ügyészség és a Legfelső Bírói Tanács is bírálta.
Kelemen Hunor az államfő kezdeményezéséről elmondta: Klaus Johannisnak elnökként alkotmányos joga a referendum kiírása. „Mivel nem tudjuk, hogy a népszavazásra bocsátott kérdéseket hogyan fogja megfogalmazni, a témához egyelőre nincs mit hozzáfűzni” – nyilatkozta a Maszolnak.
A közkegyelemi tervezetről kijelentette: szerinte „eleve rosszul indult” ez a kezdeményezés. „A kormánynak egy tisztességes közvitát kellett volna kezdeményeznie a tervezetről, ami utólag végül megtörtént. Ha pedig tisztességes közvitát folytatnak le, és egy kvázi konszenzus alakul ki a társadalomban erről a kérdésről, akkor a tervezetet akár sürgősségi rendelettel is el lehet fogadni, nincs ezzel semmi baj. Ám ezt átlátható módon kell végigvinni” – fogalmazott a politikus.
A tervezet előírásairól azt mondta: a kormánynak el kell döntenie, hogy milyen jogfilozófiát szándékszik követni a közkegyelem kérdésében. „Ha azt mondjuk, hogy az elítélteket azért kell elengedni, mert a börtönök túlzsúfoltak, akkor nyilván a jelenleg szabadságvesztésüket letöltőkre kell koncentrálni, nem azokra, akik felfüggesztett büntetést kaptak” – utalt a politikus arra, hogy a jogszabály azokra is kiterjed, akiket nem letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. Hozzátette: a másik jogfilozófia szerint integrálni kell a társadalomba azokat az embereket, akikre kisebb büntetéseket szabtak ki, nem követtek el súlyos bűncselekményeket.
„A tervezetnek ebben a formájában tehát én sok-sok problémát látok. Nem vagyunk kormányon, nem konzultáltak erről velünk” – összegzett Kelemen Hunor.
A közkegyelemről szóló rendelet Márton Árpád szerint „szakmailag nagyjából rendben van”. Az RMDSZ jogász-képviselője azonban kifogásolja a büntető törvénykönyv és a büntető eljárás tervezett módosításait – jelentette ki a Maszolnak egy korábbi interjúban.
„A büntetőjogot a parlamentnek kell módosítania”
A büntetőjog tervezett módosítása kapcsán az RMDSZ elnöke emlékeztetett: az alkotmánybíróság a büntető törvénykönyvet és a büntető perrendtartási törvénykönyvet több pontban alkotmányellenesnek nyilvánította. Leszögezte: a taláros testület határozatait érvényesíteni kell, a jogszabályokat a bírák döntéseihez kell igazítani.
Kelemen Hunor felidézte, hogy a Cioloș-kormány tavaly sürgősségi rendelettel próbálta korrigálni a jogszabályokat, de ez a próbálkozása félresikerült, mert a jogszabályba több, „nagyon problémás” előírás is bekerült. Például az, amelyik az ügyészeket a bírák fölé helyezi. „Akkor nem háborodott fel senki sem azon, hogy erről nem volt közvita. A problémás előírások sem tűnt fel senkinek, mert nyilván, ha szakértők keze műve, akkor rendben van. De ez egy elfogadhatatlan sürgősségi rendelet” – mondta a szövetségi elnök.
A politikus azt tartaná a helyes megoldásnak, hogy a büntetőjog módosítása ne sürgősségi rendelet formájában, hanem parlamenti úton történjék. „Az a legegyszerűbb megoldás, hogy a képviselőházban februárban sürgősségi eljárással megvitatjuk, az alkotmánybíróság döntéseivel összhangba hozzuk a két törvénykönyvet. Akkor mindenki a megfelelő helyen, a megfelelő módon bele tud szólni a jogszabályok módosításába. Akárhányszor a kormány sürgősségi rendelettel nyúlt hozzá a büntetőjoghoz, utólag mindig kiderült, hogy ebből csak baj származott” – magyarázta Kelemen Hunor.
„Az RMDSZ nem nincs kormányon, csak parlamenti együttműködési megállapodásunk van a kormányzó pártokkal, amely nagyon tisztán és világosan leírja azt, hogy mi mire vállalkoztunk. A közkegyelmi és a büntetőjogot módosító tervezettel kapcsolatban nem kérték ki a véleményünket. Amikor lesz konzultáció, akkor lesz egy RMDSZ-állásfoglalás is, de egyelőre ez nem történt meg” – fejtette ki szerdai sajtótájékoztatóján Cseke Attila. Az államfő által kezdeményezett népszavazással kapcsolatban a Bihar megyei szenátor megjegyezte: „egyik napról a másikra teljesen más témák jöttek elő”, azonban a témák ellen senki sem emelhet kifogást. „Úgy gondolom, hogy Románia nem kell a népszavazások országává válnia” – mondta Cseke Attila. Szerinte nem lenne jó a romániai alakuló, fejlődő demokráciának, ha a következő fél évben három népszavazást is megrendeznének, ugyanis ezzel teljesen elértéktelenedne a népszavazás intézménye. „A referendum lehetőségével akkor kell élni, amikor egy jelentős országprojektről kérjük ki a lakosság véleményét” – fogalmazott a politikus, hozzátéve, nem népszavazásokon keresztül kell egy országot kormányozni. (Fried Noémi Lujza)
Cseke Péter Tamás
maszol.ro
2017. január 25.
Beiskolázási tervek: nem csak a szórványban fogyunk, Hargita megyében is aggasztó a helyzet
Kétszázzal kevesebb kilencedikes lesz Hargita megyében a következő tanévben, Arad megyében sok magyar iskolában a minimális alatt van a diákok létszáma, Bihar megyében pedig a nyolcadikosok körülbelül ötvennel kevesebben vannak, mint tavaly – több részes összeállításunkban annak járunk utána, hogyan néznek ki a beiskolázási tervek azokban a megyékben, ahol magyar iskolák, tagozatok is működnek.
Aggasztóan kevés lesz a következő tanévben a kilencedikes diákHargita megyében- közölte megkeresésünkre Görbe Péter főtanfelügyelő az előkészített beiskolázási tervekkel kapcsolatban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tanintézmények szünnének meg emiatt – tette hozzá az elöljáró.
Görbe Pétertől megtudtuk, hogy miután az önkormányzatoktól megkapták a következő tanévre vonatkozó iskolahálózati terveket, kiderült, hogy várhatóan egyetlen oktatási intézmény, a gyergyóditrói Siklódi Lőrinc Általános Iskola szűnik meg. De ez a diákok szempontjából nem jelent változást, csupán annyi történik, hogy az általános iskola jogi személyisége megszűnik, és a Puskás Tivadar Szakképző Líceum berkeiben tanulnak tovább a diákok, ugyanabban az épületben, ahová eddig jártak - hívta fel a figyelmet.
"A következő tanévre 526 óvodai csoport indítását tervezzük, ezt a számot a megyei statisztikai hivatal adatai, a megyében anyakönyvezett gyermekek száma alapján állapítottuk meg. De szinte biztosak vagyunk abban, hogy végül ennél kevesebb csoportra lesz szükség, hiszen lesznek olyan családok, akik elköltöznek, illetve olyanok is, akik nem akarják óvodába adni a gyermeküket" – ismertette a főtanfelügyelő.
Az is biztos, hogy a következő tanévben hozzávetőleg hét kilencedik osztállyal kevesebb indul a megyében, ugyanis ebben a tanévben kétszázzal kevesebb nyolcadik osztályos diák tanul, mint a kilencedik osztályokban. A főtanfelügyelő meglátása szerint elég aggasztó ez a szám, és valószínű, hogy a tervezett 25-ös létszámok helyett több iskolában csupán 15-20 diákkal indítanak középiskolai osztályokat, annál is inkább, mert sok gyermek nyolcadik után nem akar majd továbbtanulni.
A főtanfelügyelő elmondta, idén nem indul új szak a középiskolákban. A főtanfelügyelőség felmérést készített a megyében működő vállalatok körében, 120 cég küldött visszajelzést arra vonatkozóan, hogy milyen szakmunkásra lenne szükségük, összesen 916 munkahely vár betöltésre szerte a megyében. Az igényelt szakágakat jelenleg mind oktatják Hargita megyében.
Arad megye folyton a létszámhatáron egyensúlyoz
A megyei tanfelügyelőségeknek január 23-ig kellett elküldenie az oktatási minisztériumnak a 2017–2018-as beiskolázási terveket. A megyében a magyar nyelvű óvodai csoportok és osztályok felett Damoklész kardjaként lebeg az örökös létszámproblémából adódóan az összevonás vagy a megszűnés veszélye - tájékoztatott Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes. Még a magyarok által jelentősebb számban lakott településeken is gondot jelent egy-egy évfolyam elindítása - figyelmeztetett.
Az Arad megyei tanfelügyelőség beiskolázási tervei szerint az ősszel kezdődő új tanévben 3673-an kezdik meg az óvodát, 3662 előkészítő osztályos lesz, 3449-en járnak majd ötödik osztályba, és 2996 kilencedikessel számolnak. Emellett 168 első éves tanul az esti tagozatokon, 56-an csökkentett látogatású oktatási formában, 700-an kezdik meg a szakmunkásképzőt, 282-en pedig valamely posztliceális iskolát.
Mi a helyzet a magyar iskolákkal?
„Ha minden összeszámolunk, húsz feletti azoknak az intézményeknek a száma, amelyekben érdekeltek vagyunk, de tizenkettőt tartunk igazából magyar iskolának. Bár árnyalja a képet, hogy például a pécskai 2-es számú általános iskolát magyarnak nevezzük, így is ismerik, és szeretnénk, ha így is maradna, de igazából fele magyar, fele román. Vagy a színmagyarnak tartott ágyai iskolában is van egy összevont román osztály. A másik véglet, a varsándi általános iskola, amelyben a magyra tagozat csak két összevont osztály áll” – vázolta Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes a magyar, illetve a magyar tagozatú iskolák helyzetét a megyében.
Pozitív változás a jelenlegi tanévhez képest, hogy Nagyzerénden beindul a napközis óvodai csoport, és az aradi Kincskereső óvódában lesz még egy napközis csoport. Az arad-gáji Neuman Fivérek Általános Iskola ellenben– ahol az elemiben működik összevont osztályokkal a magyar tagozat – elveszti önálló jogi személyiségét, mert a diáklétszám jócskán a minimális 300 alatt van, még a román és magyar óvoda gyerekeivel együtt is.
A 2017–2018-as tanévben Arad megyében a magyar oktatásban 28 normál programú óvodai csoport lesz 460 gyerekkel, ehhez még jön öt napközis csoport 195 gyerekkel. Elemiben (előkészítőtől negyedikig) 40 osztály 570-580 gyerekkel, míg általánosban 39 osztály működik majd 644 diákkal. Középiskolai szintű képzés magyarul csak az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban van, ott három kilencedikes osztályt terveznek, plusz egy szakmunkásképzőt vegyes – autószerelő és turizmus – szakkal.
„A jelenlegi magyar csoportok és osztályok megmaradnak, ám sok helyen a minimális létszám alatti a diákok száma, de reméljük, hogy a tanügyminiszétrium jóváhagyja a kérésünket, és megadja a működési engedélyt az önálló osztályokhoz" – mondta Pellegrini Miklós. Hozzátette, hogy a középiskolában 15, az alsóbb tagozatokon pedig 12 a minimális osztályétszám.
A kevés gyerek miatt gyakori a szimultán oktatás: Zimándújfalun elemiben és általánosban is összevont osztályok működnek, akárcsak Feketegyarmatonon, Nagyzerénden, Simonyifalván, Nagyiratoson, Majláthfalván. Veszélybe került a kisiratosi iskola is, pedig eddig ott nem volt gond. Szintén veszélyeztetettek az aradi kerületi iskolák magyar tagozatai, mert a minisztérium összevont osztályt csak faluhelyen képzeli el, ezért például az Aurel Vlaicu Általános Iskolában, ahol folyton csökken a létszám, nem biztos, hogy megkapják az engedélyt. "Emiatt a magyar tagozat is veszélybe kerülhet, hiszen a minisztérium háríthat azzal, hogy vigyék a gyerekeket más magyar iskolába a városban, ilyenkor viszont a szülők inkább román tagozatra íratják át gyermekeiket” – vázolta a helyzetet Pellegrini Miklós.
A főtanfelügyelő-helyettes szerint az Arad megyei magyar vagy vegyes családok gyerekeinek a fele jár magyar iskolába, a többi románul vagy németül tanul. „Csak becslésre hagyatkozunk, ezért lehet, hogy 40-60 százalék ez az arány, de mindenesetre nagy. A szülőnek szuverén joga oda vinni a gyerekét, ahová ő jónak látja. Mi próbálunk hatni rájuk, hogy melyik iskolát és tagozatot válassza, de nem erőszakolhatunk rá semmit. Előbb-utóbb ezeket a kerületi magyar tagozatokat nem tudjuk majd fenntartani, s akkor mindenki a Csiky-be jár magyar iskolába, vagy rosszabb esetben román tagozatra. Azért póbáljuk megtartani – még ha olyan áron is, hogy szimultán legyen az oktatás – az anyanyelvi oktatást, hogy aki szeretné, magyarul tanulhasson" – mondta a főtanfelügyelő-helyettes.
Biharban nem fenyeget iskolamegszűnés
Bihar megyében a tervek szerint nem szűnik meg olyan iskolai struktúra, amelynek magyar tannyelvű osztály is része – szögezte le a főtanfelügyelő-helyettes, Kéry Hajnal. Hozzátette, egyes, főleg vegyes tannyelvű iskoláknál gondot jelent, hogy nincs 500 diákjuk, és a decemberi, 935-ös kormányrendelet alapján elvesztek aligazgatói tisztségek. Ilyen például a lugasi, a belényesi és a fenesi iskolák, vagy Nagyváradon a Ioan Slavici és Lucreţia Suciu nevét viselő tanintézmény.
A megyében előkészítő osztályban jelenleg 1168 gyermek, IV. osztályban 945 tanuló, VIII. osztályban pedig 1110 diák tanul. A nyolcadikosok körülbelül ötvennel kevesebben vannak, mint tavaly, létszámuk alapján várhatóan 39-40 kilencedik osztály indulhat majd el. Az ötödik osztályok elindítását a tavalyihoz hasonlóan tervezik, a művészeti líceumban például indul a választható zene-képzőművészet szakos osztály.
Bihar megyében a diáklétszám nagyjából állandó – tudtuk meg Kéry Hajnaltól, aki hozzátette, jelenleg a harmadikos (1135 tanuló) és negyedikes (945 tanuló) diákok száma között van jelentősebb különbség. Ennek nem demográfiai oka van, a különbséget az okozza, hogy mikor bevezették az iskolaelőkészítő osztályokat, a szülők egy része azokba, míg mások első osztályba íratták gyermekeiket – tájékoztatott.
A főtanfelügyelő-helyettes elmondta, tavaly már túljelentkezés volt a szakiskolákban, így előfordulhat, hogy a három éves szakoktatás iránt idén is megnő a kereslet. A duális szakoktatás lehetősége is szerepel a tanügyi törvényben, de ennek az oktatási formának még nincs módszertana – tette hozzá. Sok iskola viszont él azzal a lehetőséggel, hogy egy osztályon belül két szakot indít. Az osztályon belüli két szak indítására mind a középiskolai, mind három éves szakoktatásban van lehetőség, ily módon elkerülhető, hogy azért kerüljön egy gyermek román osztályba, mert magyarul nincs lehetősége egy adott szakon tanulni – tette hozzá.
maszol.ro
Kétszázzal kevesebb kilencedikes lesz Hargita megyében a következő tanévben, Arad megyében sok magyar iskolában a minimális alatt van a diákok létszáma, Bihar megyében pedig a nyolcadikosok körülbelül ötvennel kevesebben vannak, mint tavaly – több részes összeállításunkban annak járunk utána, hogyan néznek ki a beiskolázási tervek azokban a megyékben, ahol magyar iskolák, tagozatok is működnek.
Aggasztóan kevés lesz a következő tanévben a kilencedikes diákHargita megyében- közölte megkeresésünkre Görbe Péter főtanfelügyelő az előkészített beiskolázási tervekkel kapcsolatban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tanintézmények szünnének meg emiatt – tette hozzá az elöljáró.
Görbe Pétertől megtudtuk, hogy miután az önkormányzatoktól megkapták a következő tanévre vonatkozó iskolahálózati terveket, kiderült, hogy várhatóan egyetlen oktatási intézmény, a gyergyóditrói Siklódi Lőrinc Általános Iskola szűnik meg. De ez a diákok szempontjából nem jelent változást, csupán annyi történik, hogy az általános iskola jogi személyisége megszűnik, és a Puskás Tivadar Szakképző Líceum berkeiben tanulnak tovább a diákok, ugyanabban az épületben, ahová eddig jártak - hívta fel a figyelmet.
"A következő tanévre 526 óvodai csoport indítását tervezzük, ezt a számot a megyei statisztikai hivatal adatai, a megyében anyakönyvezett gyermekek száma alapján állapítottuk meg. De szinte biztosak vagyunk abban, hogy végül ennél kevesebb csoportra lesz szükség, hiszen lesznek olyan családok, akik elköltöznek, illetve olyanok is, akik nem akarják óvodába adni a gyermeküket" – ismertette a főtanfelügyelő.
Az is biztos, hogy a következő tanévben hozzávetőleg hét kilencedik osztállyal kevesebb indul a megyében, ugyanis ebben a tanévben kétszázzal kevesebb nyolcadik osztályos diák tanul, mint a kilencedik osztályokban. A főtanfelügyelő meglátása szerint elég aggasztó ez a szám, és valószínű, hogy a tervezett 25-ös létszámok helyett több iskolában csupán 15-20 diákkal indítanak középiskolai osztályokat, annál is inkább, mert sok gyermek nyolcadik után nem akar majd továbbtanulni.
A főtanfelügyelő elmondta, idén nem indul új szak a középiskolákban. A főtanfelügyelőség felmérést készített a megyében működő vállalatok körében, 120 cég küldött visszajelzést arra vonatkozóan, hogy milyen szakmunkásra lenne szükségük, összesen 916 munkahely vár betöltésre szerte a megyében. Az igényelt szakágakat jelenleg mind oktatják Hargita megyében.
Arad megye folyton a létszámhatáron egyensúlyoz
A megyei tanfelügyelőségeknek január 23-ig kellett elküldenie az oktatási minisztériumnak a 2017–2018-as beiskolázási terveket. A megyében a magyar nyelvű óvodai csoportok és osztályok felett Damoklész kardjaként lebeg az örökös létszámproblémából adódóan az összevonás vagy a megszűnés veszélye - tájékoztatott Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes. Még a magyarok által jelentősebb számban lakott településeken is gondot jelent egy-egy évfolyam elindítása - figyelmeztetett.
Az Arad megyei tanfelügyelőség beiskolázási tervei szerint az ősszel kezdődő új tanévben 3673-an kezdik meg az óvodát, 3662 előkészítő osztályos lesz, 3449-en járnak majd ötödik osztályba, és 2996 kilencedikessel számolnak. Emellett 168 első éves tanul az esti tagozatokon, 56-an csökkentett látogatású oktatási formában, 700-an kezdik meg a szakmunkásképzőt, 282-en pedig valamely posztliceális iskolát.
Mi a helyzet a magyar iskolákkal?
„Ha minden összeszámolunk, húsz feletti azoknak az intézményeknek a száma, amelyekben érdekeltek vagyunk, de tizenkettőt tartunk igazából magyar iskolának. Bár árnyalja a képet, hogy például a pécskai 2-es számú általános iskolát magyarnak nevezzük, így is ismerik, és szeretnénk, ha így is maradna, de igazából fele magyar, fele román. Vagy a színmagyarnak tartott ágyai iskolában is van egy összevont román osztály. A másik véglet, a varsándi általános iskola, amelyben a magyra tagozat csak két összevont osztály áll” – vázolta Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes a magyar, illetve a magyar tagozatú iskolák helyzetét a megyében.
Pozitív változás a jelenlegi tanévhez képest, hogy Nagyzerénden beindul a napközis óvodai csoport, és az aradi Kincskereső óvódában lesz még egy napközis csoport. Az arad-gáji Neuman Fivérek Általános Iskola ellenben– ahol az elemiben működik összevont osztályokkal a magyar tagozat – elveszti önálló jogi személyiségét, mert a diáklétszám jócskán a minimális 300 alatt van, még a román és magyar óvoda gyerekeivel együtt is.
A 2017–2018-as tanévben Arad megyében a magyar oktatásban 28 normál programú óvodai csoport lesz 460 gyerekkel, ehhez még jön öt napközis csoport 195 gyerekkel. Elemiben (előkészítőtől negyedikig) 40 osztály 570-580 gyerekkel, míg általánosban 39 osztály működik majd 644 diákkal. Középiskolai szintű képzés magyarul csak az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban van, ott három kilencedikes osztályt terveznek, plusz egy szakmunkásképzőt vegyes – autószerelő és turizmus – szakkal.
„A jelenlegi magyar csoportok és osztályok megmaradnak, ám sok helyen a minimális létszám alatti a diákok száma, de reméljük, hogy a tanügyminiszétrium jóváhagyja a kérésünket, és megadja a működési engedélyt az önálló osztályokhoz" – mondta Pellegrini Miklós. Hozzátette, hogy a középiskolában 15, az alsóbb tagozatokon pedig 12 a minimális osztályétszám.
A kevés gyerek miatt gyakori a szimultán oktatás: Zimándújfalun elemiben és általánosban is összevont osztályok működnek, akárcsak Feketegyarmatonon, Nagyzerénden, Simonyifalván, Nagyiratoson, Majláthfalván. Veszélybe került a kisiratosi iskola is, pedig eddig ott nem volt gond. Szintén veszélyeztetettek az aradi kerületi iskolák magyar tagozatai, mert a minisztérium összevont osztályt csak faluhelyen képzeli el, ezért például az Aurel Vlaicu Általános Iskolában, ahol folyton csökken a létszám, nem biztos, hogy megkapják az engedélyt. "Emiatt a magyar tagozat is veszélybe kerülhet, hiszen a minisztérium háríthat azzal, hogy vigyék a gyerekeket más magyar iskolába a városban, ilyenkor viszont a szülők inkább román tagozatra íratják át gyermekeiket” – vázolta a helyzetet Pellegrini Miklós.
A főtanfelügyelő-helyettes szerint az Arad megyei magyar vagy vegyes családok gyerekeinek a fele jár magyar iskolába, a többi románul vagy németül tanul. „Csak becslésre hagyatkozunk, ezért lehet, hogy 40-60 százalék ez az arány, de mindenesetre nagy. A szülőnek szuverén joga oda vinni a gyerekét, ahová ő jónak látja. Mi próbálunk hatni rájuk, hogy melyik iskolát és tagozatot válassza, de nem erőszakolhatunk rá semmit. Előbb-utóbb ezeket a kerületi magyar tagozatokat nem tudjuk majd fenntartani, s akkor mindenki a Csiky-be jár magyar iskolába, vagy rosszabb esetben román tagozatra. Azért póbáljuk megtartani – még ha olyan áron is, hogy szimultán legyen az oktatás – az anyanyelvi oktatást, hogy aki szeretné, magyarul tanulhasson" – mondta a főtanfelügyelő-helyettes.
Biharban nem fenyeget iskolamegszűnés
Bihar megyében a tervek szerint nem szűnik meg olyan iskolai struktúra, amelynek magyar tannyelvű osztály is része – szögezte le a főtanfelügyelő-helyettes, Kéry Hajnal. Hozzátette, egyes, főleg vegyes tannyelvű iskoláknál gondot jelent, hogy nincs 500 diákjuk, és a decemberi, 935-ös kormányrendelet alapján elvesztek aligazgatói tisztségek. Ilyen például a lugasi, a belényesi és a fenesi iskolák, vagy Nagyváradon a Ioan Slavici és Lucreţia Suciu nevét viselő tanintézmény.
A megyében előkészítő osztályban jelenleg 1168 gyermek, IV. osztályban 945 tanuló, VIII. osztályban pedig 1110 diák tanul. A nyolcadikosok körülbelül ötvennel kevesebben vannak, mint tavaly, létszámuk alapján várhatóan 39-40 kilencedik osztály indulhat majd el. Az ötödik osztályok elindítását a tavalyihoz hasonlóan tervezik, a művészeti líceumban például indul a választható zene-képzőművészet szakos osztály.
Bihar megyében a diáklétszám nagyjából állandó – tudtuk meg Kéry Hajnaltól, aki hozzátette, jelenleg a harmadikos (1135 tanuló) és negyedikes (945 tanuló) diákok száma között van jelentősebb különbség. Ennek nem demográfiai oka van, a különbséget az okozza, hogy mikor bevezették az iskolaelőkészítő osztályokat, a szülők egy része azokba, míg mások első osztályba íratták gyermekeiket – tájékoztatott.
A főtanfelügyelő-helyettes elmondta, tavaly már túljelentkezés volt a szakiskolákban, így előfordulhat, hogy a három éves szakoktatás iránt idén is megnő a kereslet. A duális szakoktatás lehetősége is szerepel a tanügyi törvényben, de ennek az oktatási formának még nincs módszertana – tette hozzá. Sok iskola viszont él azzal a lehetőséggel, hogy egy osztályon belül két szakot indít. Az osztályon belüli két szak indítására mind a középiskolai, mind három éves szakoktatásban van lehetőség, ily módon elkerülhető, hogy azért kerüljön egy gyermek román osztályba, mert magyarul nincs lehetősége egy adott szakon tanulni – tette hozzá.
maszol.ro
2017. január 25.
NAGY ZSOLT LEVELE
AZ ÉN IGAZAM
A napokban két éve annak, hogy igazamat a börtönből kell keresnem. Mondhatja bárki, hogy miről is beszélek még ennyi idő után is. Hát ugyanarról: az igazságról. Amelyhez mindenkinek joga van (kellene legyen), még akkor is, ha az akár szubjektív is lenne. Amint azt a székelyek mondják: mindenkinek igaza van, de csak szerre... Az elmúlt egy év újdonsága azonban az, hogy az én igazam többen is megerősítették. Vegyük sorba. Az Alkotmánybíróság 2016 januárjában eldöntötte, hogy törvénytelen az, hogy a hírszerzőszolgálat (SRI) végezzen lehallgatást bűnvádi eljárás során. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Mert nem nyomozó intézmény! Emlékezhettek arra, hogy az ellenem felhozott vádat („bűnszövetkezet morális és intellektuális támogatása bátorítások által”) más emberek telefonbeszélgetéseiből „következtették” ki, ezeket meg a szolgálat hallgatta le, sőt le is fordította őket román nyelvre, természetesen hibásan. Szintén 2016-ban az Alkotmánybíróság arról is döntött, hogy nem tekinthető hivatali visszaélésnek („abuz în serviciu”) azon cselekedet, amely nem szeg meg törvényes előírást. Engem azért ítéltek el, mert egy kormányhatározatot kezdeményeztem (amely ma is érvényben van!!!), azaz törvényes kötelezettségemnek tettem eleget, nemhogy megszegtem volna azt.
Mondhatja bárki azt is, hogy mit ér az igazság, ha annak nem lehet érvényt szerezni. Nem lehet jelenleg, mert most olyan a fennhirdetett „jogállam” törvényes kerete, hogy ennek nem teremt lehetőséget. Az igazság olyan, mint a jogok. Azaz akkor is létezik, ha azt nem ismerik el! Nem múlik el sem 9 év vádaskodás-peres eljárás, sem (eddig) 2 év börtön alatt. Közben az is kiderült a volt államelnök szavaiból, hogy az „ő emberei” alkották az „igazság”szolgáltatást az elmúlt 12 évben, amelyről hirtelen ő is felfedezte, hogy „maffia”-szerűen működik, és visszaéléseket követ el. Robi, Domi, Árpi, Anna, Szabi, Attila, János, a kézdivásárhelyi fiúk és még ki tudja hányan és kik ismerik fel sorban, miként is működik ez a „szolgáltatás”. Nem elég azonban ezt tudatosítani, netán tiltakozni ellen, hanem tenni kell! Törvényt módosítani, fellépni azért, hogy a névsor ne bővüljön. Én két éve írom a javaslatokat... Ezúton is köszönöm a támogatást, jó gondolatait azoknak az ismerősöknek és ismeretleneknek, akik 2016-ban is mellettem voltak.
Zsolt
Transindex.ro
AZ ÉN IGAZAM
A napokban két éve annak, hogy igazamat a börtönből kell keresnem. Mondhatja bárki, hogy miről is beszélek még ennyi idő után is. Hát ugyanarról: az igazságról. Amelyhez mindenkinek joga van (kellene legyen), még akkor is, ha az akár szubjektív is lenne. Amint azt a székelyek mondják: mindenkinek igaza van, de csak szerre... Az elmúlt egy év újdonsága azonban az, hogy az én igazam többen is megerősítették. Vegyük sorba. Az Alkotmánybíróság 2016 januárjában eldöntötte, hogy törvénytelen az, hogy a hírszerzőszolgálat (SRI) végezzen lehallgatást bűnvádi eljárás során. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Mert nem nyomozó intézmény! Emlékezhettek arra, hogy az ellenem felhozott vádat („bűnszövetkezet morális és intellektuális támogatása bátorítások által”) más emberek telefonbeszélgetéseiből „következtették” ki, ezeket meg a szolgálat hallgatta le, sőt le is fordította őket román nyelvre, természetesen hibásan. Szintén 2016-ban az Alkotmánybíróság arról is döntött, hogy nem tekinthető hivatali visszaélésnek („abuz în serviciu”) azon cselekedet, amely nem szeg meg törvényes előírást. Engem azért ítéltek el, mert egy kormányhatározatot kezdeményeztem (amely ma is érvényben van!!!), azaz törvényes kötelezettségemnek tettem eleget, nemhogy megszegtem volna azt.
Mondhatja bárki azt is, hogy mit ér az igazság, ha annak nem lehet érvényt szerezni. Nem lehet jelenleg, mert most olyan a fennhirdetett „jogállam” törvényes kerete, hogy ennek nem teremt lehetőséget. Az igazság olyan, mint a jogok. Azaz akkor is létezik, ha azt nem ismerik el! Nem múlik el sem 9 év vádaskodás-peres eljárás, sem (eddig) 2 év börtön alatt. Közben az is kiderült a volt államelnök szavaiból, hogy az „ő emberei” alkották az „igazság”szolgáltatást az elmúlt 12 évben, amelyről hirtelen ő is felfedezte, hogy „maffia”-szerűen működik, és visszaéléseket követ el. Robi, Domi, Árpi, Anna, Szabi, Attila, János, a kézdivásárhelyi fiúk és még ki tudja hányan és kik ismerik fel sorban, miként is működik ez a „szolgáltatás”. Nem elég azonban ezt tudatosítani, netán tiltakozni ellen, hanem tenni kell! Törvényt módosítani, fellépni azért, hogy a névsor ne bővüljön. Én két éve írom a javaslatokat... Ezúton is köszönöm a támogatást, jó gondolatait azoknak az ismerősöknek és ismeretleneknek, akik 2016-ban is mellettem voltak.
Zsolt
Transindex.ro
2017. január 25.
Elvesztette Hargita megye prefektusa a román-magyar együttélési kódex kidolgozását támadó pert
A Hargita megyei törvényszék elutasította Jean-Adrian Andrei Hargita megyei prefektus keresetét, amelyben a kormány székelyföldi képviselőjeként megtámadta a megyei önkormányzatnak a román-magyar együttélés jó normáit rögzítő kódex kidolgozásáról szóló határozatát. Az első fokon hozott ítélet kivonatát a bíróságok portálján közölték szerdán. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke az MTI-nek elmondta, bízik abban, hogy a prefektus mérlegelni fogja, hogy "a jó szándékú, példa értékűnek is tekinthető program csak jót hozhat mind a magyarok, mind pedig a románok számára", és lesz olyan bölcs, hogy nem fellebbez az ítélet ellen. (mti)
Transindex.ro
A Hargita megyei törvényszék elutasította Jean-Adrian Andrei Hargita megyei prefektus keresetét, amelyben a kormány székelyföldi képviselőjeként megtámadta a megyei önkormányzatnak a román-magyar együttélés jó normáit rögzítő kódex kidolgozásáról szóló határozatát. Az első fokon hozott ítélet kivonatát a bíróságok portálján közölték szerdán. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke az MTI-nek elmondta, bízik abban, hogy a prefektus mérlegelni fogja, hogy "a jó szándékú, példa értékűnek is tekinthető program csak jót hozhat mind a magyarok, mind pedig a románok számára", és lesz olyan bölcs, hogy nem fellebbez az ítélet ellen. (mti)
Transindex.ro
2017. január 25.
A népi értékeket adják át a gyerekeknek
Egy helyi néprajzkutató és néhány, a népi hagyományok fennmaradásáért tenni akaró önkéntes pedagógus kezdeményezésére 2007-ben indította tevékenységét a Szovátai Népi Játszóház, a néphagyományokba való „belenevelést”, a népi kultúra iránti érdeklődés felkeltését tűzve ki célul. A közelgő jubileum kapcsán a Játszóház és annak idei tevékenységeinek bemutatása céljából kerestük fel Kiss Enikő tanítónőt, programfelelőst.
A számítógép és média „lebilincselő” világában törekszenek a múlt örökségeinek, a tegnap maradandó értékeinek átadására óvodás és kisiskolás gyerekek számára. Teszik ezt azért, hogy előkészítsék a holnapot, megalapozzák nemzetiségi létezésünket. Céljuk olyan egyéni képességek fejlesztése, amelyek a gyerekek számára fontosak: közösségi beilleszkedés és viselkedési formák, érzelmi kultúra kialakítása, manuális készségek fejlesztése, hagyományos technikák elsajátítása, népzenei és néptáncműveltség megalapozása, nem utolsósorban nemzeti önazonosságtudatuk fejlesztése, maradandó értékek megismertetése, megszerettetése. A foglalkozások felépítésénél törekszenek a népművészet tiszta forrásaiból meríteni, ugyanakkor olyan módszereket, eljárásokat alkalmazni, amelyek a gyerekek életkorának megfelelnek, és a jelenkor vizuális hatásainak dömpingjében is élményszerűek számukra – sorolta fel dióhéjban a Játszóház lényegét és küldetését Kiss Enikő, hozzátéve, hogy programjaik zömét a helyi S. Illyés Lajos Általános Iskolában, a Domokos Kázmér Művelődési Házban, a városi sportpályán és a fürdőtelepen bonyolítják le, mindenik alkalommal 40-100 résztvevővel.
A 2017-es program megtervezésénél is hagyományosan a természeti év, jeles napok és ünnepek változásait vették figyelembe, elsősorban a sóvidéki néphagyományokra fektetve a hangsúlyt, de a gyerekek számára igyekeznek betekintést nyújtani más magyar tájegységek hagyományaiba is. Kiemelten foglalkoznak néhány, a Sóvidékre jellemző jeles népszokással: farsangtemetés, fonó, hesspávázás, szüreti bál. A gyerekek által kedvelt kézműves foglalkozásokon pedig hagyományos technikákat – szalma, gyékény, csuhé feldolgozása, agyagozás, nemezelés, bútorfestés, varrás stb. – ismertetnek meg velük.
Az előző évekhez hasonlóan több óvodás és kisiskolás csoport farsangi mulatságát színesítik hagyományos farsangi játékokkal, ál-lakodalmassal, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja körül pedig medvés játszóházba csalogatják őket. Évente hagyományos farsangtemetéssel búcsúztatják a telet, elégetik Illés szalmabábut, aztán közös mulatságban, táncházban megülik a tort. Húsvét közeledtével hagyományos tojásfestéssel, az ünnephez kapcsolódó népszokásokkal ismertetik meg a résztvevőket.
Az évente megrendezett Medve-tó születésnapi rendezvényeken különböző kézműves tevékenységeket tartanak az érdeklődőknek, és szakmai szervezői a népművészeti programoknak. Nyári játszóházas tevékenységként két különálló néptánc- és kézműves tábor megszervezését tervezik Kőrispatakon, illetve Szovátán. A nagy érdeklődésnek örvendő táborok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a gyerekek elmélyüljenek egy-egy tájegység táncában, illetve olyan népi kézműves foglalkozásokon vegyenek részt, amelyekre az iskolai keretek közt kevés lehetőség adódik. Őszi programjaikat a hagyományos szüreti bállal kezdik, amikor a táncos gyerekek, csőszök, szekereken felvonulva toborozzák a gyerekeket, városlakókat a mulatságba, majd szüreti játékokkal, csősztánccal, közös táncházzal folytatódik a bál. Év végi játszóházas és kézműves tevékenységeik a Tökfesztivál, Márton-napja, illetve az advent és karácsony köré szerveződnek.
A farsangi és a szüreti bál alkalmával szervezett táncházas programjaik fontos résztvevői a zenészek, akik az élő népzenét biztosítják. Ennek okán kezdeményezték egy gyerek zenekar létrehozását és hagyományos népi hangszerek oktatását szervezték meg több csoportban az S. Illyés Lajos Általános Iskolával együttműködve.
Mivel az idei évben van a Játszóház működésének 10. évfordulója, szeretnék ezt külön rendezvény keretében megünnepelni, meghívnának néhány olyan szakembert, gyerekcsoportot, akikkel az elmúlt idő alatt együttműködtek.
„Bízunk benne, hogy az elvetett mag, az átadott tudás, megismertetett néphagyomány gyökeret ver gyerekeink lelkében, tudatában, alakítja személyiségüket, a szülőföldhöz kötve őket” – fejezte ki Kiss Enikő. Reményeiket azonban aggodalom is övezi, ugyanis egyre nagyobb gondot okoz a hagyományőrző önkéntes tevékenységek megvalósításához szükséges anyagi háttér biztosítása. Rendszeres támogatójuknál, a Nemzeti Kulturális Alapnál a tavalyi év közepétől megszűntek az állandó táncházas tevékenységeket támogató pályázati kiírások. Szoros figyelemmel követik a megjelenő pályázatokat, hazai és anyaországi forrásokat, amelyek segítségével fedezhetőek lennének az oktatók, zenészek tiszteletdíjai, a kézműves foglalkozások szakmai anyagának költségei.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
Egy helyi néprajzkutató és néhány, a népi hagyományok fennmaradásáért tenni akaró önkéntes pedagógus kezdeményezésére 2007-ben indította tevékenységét a Szovátai Népi Játszóház, a néphagyományokba való „belenevelést”, a népi kultúra iránti érdeklődés felkeltését tűzve ki célul. A közelgő jubileum kapcsán a Játszóház és annak idei tevékenységeinek bemutatása céljából kerestük fel Kiss Enikő tanítónőt, programfelelőst.
A számítógép és média „lebilincselő” világában törekszenek a múlt örökségeinek, a tegnap maradandó értékeinek átadására óvodás és kisiskolás gyerekek számára. Teszik ezt azért, hogy előkészítsék a holnapot, megalapozzák nemzetiségi létezésünket. Céljuk olyan egyéni képességek fejlesztése, amelyek a gyerekek számára fontosak: közösségi beilleszkedés és viselkedési formák, érzelmi kultúra kialakítása, manuális készségek fejlesztése, hagyományos technikák elsajátítása, népzenei és néptáncműveltség megalapozása, nem utolsósorban nemzeti önazonosságtudatuk fejlesztése, maradandó értékek megismertetése, megszerettetése. A foglalkozások felépítésénél törekszenek a népművészet tiszta forrásaiból meríteni, ugyanakkor olyan módszereket, eljárásokat alkalmazni, amelyek a gyerekek életkorának megfelelnek, és a jelenkor vizuális hatásainak dömpingjében is élményszerűek számukra – sorolta fel dióhéjban a Játszóház lényegét és küldetését Kiss Enikő, hozzátéve, hogy programjaik zömét a helyi S. Illyés Lajos Általános Iskolában, a Domokos Kázmér Művelődési Házban, a városi sportpályán és a fürdőtelepen bonyolítják le, mindenik alkalommal 40-100 résztvevővel.
A 2017-es program megtervezésénél is hagyományosan a természeti év, jeles napok és ünnepek változásait vették figyelembe, elsősorban a sóvidéki néphagyományokra fektetve a hangsúlyt, de a gyerekek számára igyekeznek betekintést nyújtani más magyar tájegységek hagyományaiba is. Kiemelten foglalkoznak néhány, a Sóvidékre jellemző jeles népszokással: farsangtemetés, fonó, hesspávázás, szüreti bál. A gyerekek által kedvelt kézműves foglalkozásokon pedig hagyományos technikákat – szalma, gyékény, csuhé feldolgozása, agyagozás, nemezelés, bútorfestés, varrás stb. – ismertetnek meg velük.
Az előző évekhez hasonlóan több óvodás és kisiskolás csoport farsangi mulatságát színesítik hagyományos farsangi játékokkal, ál-lakodalmassal, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja körül pedig medvés játszóházba csalogatják őket. Évente hagyományos farsangtemetéssel búcsúztatják a telet, elégetik Illés szalmabábut, aztán közös mulatságban, táncházban megülik a tort. Húsvét közeledtével hagyományos tojásfestéssel, az ünnephez kapcsolódó népszokásokkal ismertetik meg a résztvevőket.
Az évente megrendezett Medve-tó születésnapi rendezvényeken különböző kézműves tevékenységeket tartanak az érdeklődőknek, és szakmai szervezői a népművészeti programoknak. Nyári játszóházas tevékenységként két különálló néptánc- és kézműves tábor megszervezését tervezik Kőrispatakon, illetve Szovátán. A nagy érdeklődésnek örvendő táborok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a gyerekek elmélyüljenek egy-egy tájegység táncában, illetve olyan népi kézműves foglalkozásokon vegyenek részt, amelyekre az iskolai keretek közt kevés lehetőség adódik. Őszi programjaikat a hagyományos szüreti bállal kezdik, amikor a táncos gyerekek, csőszök, szekereken felvonulva toborozzák a gyerekeket, városlakókat a mulatságba, majd szüreti játékokkal, csősztánccal, közös táncházzal folytatódik a bál. Év végi játszóházas és kézműves tevékenységeik a Tökfesztivál, Márton-napja, illetve az advent és karácsony köré szerveződnek.
A farsangi és a szüreti bál alkalmával szervezett táncházas programjaik fontos résztvevői a zenészek, akik az élő népzenét biztosítják. Ennek okán kezdeményezték egy gyerek zenekar létrehozását és hagyományos népi hangszerek oktatását szervezték meg több csoportban az S. Illyés Lajos Általános Iskolával együttműködve.
Mivel az idei évben van a Játszóház működésének 10. évfordulója, szeretnék ezt külön rendezvény keretében megünnepelni, meghívnának néhány olyan szakembert, gyerekcsoportot, akikkel az elmúlt idő alatt együttműködtek.
„Bízunk benne, hogy az elvetett mag, az átadott tudás, megismertetett néphagyomány gyökeret ver gyerekeink lelkében, tudatában, alakítja személyiségüket, a szülőföldhöz kötve őket” – fejezte ki Kiss Enikő. Reményeiket azonban aggodalom is övezi, ugyanis egyre nagyobb gondot okoz a hagyományőrző önkéntes tevékenységek megvalósításához szükséges anyagi háttér biztosítása. Rendszeres támogatójuknál, a Nemzeti Kulturális Alapnál a tavalyi év közepétől megszűntek az állandó táncházas tevékenységeket támogató pályázati kiírások. Szoros figyelemmel követik a megjelenő pályázatokat, hazai és anyaországi forrásokat, amelyek segítségével fedezhetőek lennének az oktatók, zenészek tiszteletdíjai, a kézműves foglalkozások szakmai anyagának költségei.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2017. január 25.
Több marosvásárhelyi téma is felkerül az Erdélyi Krónikára
Hamarosan több marosvásárhelyi sajátosságú téma is felkerül az Erdélyi Krónika című történelmi portálra, amely a Kolozsvári Krónika című blogból fejlődött ki, és lépett működésbe január 2-ától.
Fodor János történész, a honlap marosvásárhelyi szerkesztője a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, az oldalt a szakmának, illetve az érdeklődő nagyközönségnek szánják, olyanoknak, akiket érdekel Erdély múltja, illetve mindaz a tudományos tevékenység, amely ezt hivatott feltárni.
Az Erdélyi Krónika elsősorban a történészeknek, kutatóknak nyújt lehetőséget eredményeik közzétételére, véleményük megosztására a szakmabeli kollégáikkal, illetve azokkal, akik kíváncsiak mindarra, ami a múlttal kapcsolatos – mondta Fodor János. A honlapon az ókorral, a középkorral, az újkorral és a jelenkorral kapcsolatos cikkek, tudósítások olvashatók, a portré rovatban többek közt Árva Bethlen Kata alakját jelenítik meg, vagy Haller Károlyét, a modern Kolozsvár megálmodóját, illetve megismerkedhet az olvasó Macskási Krisztina botrányos életével is.
Bár egyelőre az írások zöme Kolozsvárhoz kapcsolódik, hamarosan Marosvásárhelyről is több szó esik majd – ígéri Fodor János. A munkatársak Nagyváradot, Csíkszeredát, valamint még több erdélyi települést szeretnének megismertetni a történelem szempontjából. A kategóriák címszó alatt politikai, demográfiai, társadalmi, gazdasági, várostörténeti és egyháztörténeti témák szerepelnek. Az adattárban Kolozsvár alatt szerepel Marosvásárhely is, ahol egyelőre egy anyag kapott helyet, de remélhetőleg hamarosan többet olvashatnak a vásárhelyiek a városukról.
A történelmi tematikájú honlapnak jó a fogadtatása, árulta el a marosvásárhelyi szerkesztő, a visszajelzések pozitívak. „Alternatívát szeretnénk kínálni a szakmai szempontból hiteles történelem népszerűsítésnek” – tette hozzá. A honlapon a kutatások mellett az eseményekről, azok beharangozójáról olvashatnak, illetve tudósítások jelennek meg a rendezvényekről, konferenciákról, például a Marosvásárhelyen népszerűségnek örvendő Borsos Tamás Egyesület rendezvényeiről, vagy a Kós Károly Akadémia történelmi sorozatának előadásairól.
A pályázatokról, az esedékes tudományos ülésszakokról, nem utolsósorban a publikálási lehetőségekről is tudomást szerezhetnek az érintettek.
Antal Erika
Székelyhon.ro
Hamarosan több marosvásárhelyi sajátosságú téma is felkerül az Erdélyi Krónika című történelmi portálra, amely a Kolozsvári Krónika című blogból fejlődött ki, és lépett működésbe január 2-ától.
Fodor János történész, a honlap marosvásárhelyi szerkesztője a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, az oldalt a szakmának, illetve az érdeklődő nagyközönségnek szánják, olyanoknak, akiket érdekel Erdély múltja, illetve mindaz a tudományos tevékenység, amely ezt hivatott feltárni.
Az Erdélyi Krónika elsősorban a történészeknek, kutatóknak nyújt lehetőséget eredményeik közzétételére, véleményük megosztására a szakmabeli kollégáikkal, illetve azokkal, akik kíváncsiak mindarra, ami a múlttal kapcsolatos – mondta Fodor János. A honlapon az ókorral, a középkorral, az újkorral és a jelenkorral kapcsolatos cikkek, tudósítások olvashatók, a portré rovatban többek közt Árva Bethlen Kata alakját jelenítik meg, vagy Haller Károlyét, a modern Kolozsvár megálmodóját, illetve megismerkedhet az olvasó Macskási Krisztina botrányos életével is.
Bár egyelőre az írások zöme Kolozsvárhoz kapcsolódik, hamarosan Marosvásárhelyről is több szó esik majd – ígéri Fodor János. A munkatársak Nagyváradot, Csíkszeredát, valamint még több erdélyi települést szeretnének megismertetni a történelem szempontjából. A kategóriák címszó alatt politikai, demográfiai, társadalmi, gazdasági, várostörténeti és egyháztörténeti témák szerepelnek. Az adattárban Kolozsvár alatt szerepel Marosvásárhely is, ahol egyelőre egy anyag kapott helyet, de remélhetőleg hamarosan többet olvashatnak a vásárhelyiek a városukról.
A történelmi tematikájú honlapnak jó a fogadtatása, árulta el a marosvásárhelyi szerkesztő, a visszajelzések pozitívak. „Alternatívát szeretnénk kínálni a szakmai szempontból hiteles történelem népszerűsítésnek” – tette hozzá. A honlapon a kutatások mellett az eseményekről, azok beharangozójáról olvashatnak, illetve tudósítások jelennek meg a rendezvényekről, konferenciákról, például a Marosvásárhelyen népszerűségnek örvendő Borsos Tamás Egyesület rendezvényeiről, vagy a Kós Károly Akadémia történelmi sorozatának előadásairól.
A pályázatokról, az esedékes tudományos ülésszakokról, nem utolsósorban a publikálási lehetőségekről is tudomást szerezhetnek az érintettek.
Antal Erika
Székelyhon.ro
2017. január 25.
Ebben bizony Székelyföld az egyik legjobb
Országszerte, de kelet-európai viszonylatban is élen jár a Maros, Hargita és Kovászna megyei otthoni beteggondozás, amelyet napi szinten egyre többen vesznek igénybe. A Gyulafehérvári Caritas idén ünnepli otthoni beteggondozó szolgálatának húszéves fennállását. 1997 óta sokat fejlődött ez az ágazat, ma már nem csak a környező megyékből, hanem Boszniából, a Moldovai Köztársaságból, Grúziából és Fehéroroszországból is jönnek ide szakmai képzésekre.
A legelső otthoni beteggondozó központot Nagyenyeden hozta létre a Gyulafehérvári Caritas 1997-ben. Rá egy évre Székelyudvarhelyen, 1999-ben Marosvásárhelyen, 2000-től pedig Csíkszeredában és Gyulafehérváron is megalakult a központ. A szervezet betegápolási tevékenysége az otthonhoz, ágyhoz kötött betegek, a szakorvosi ellátásban hiányt szenvedők számára nyújt segítséget. Helyzettől függően egészségügyi, háztartási vagy szociális jellegű szolgáltatásokat lehet igénybe venni, de a betegközvetítő szolgálat során kapcsolatot teremtenek a beteg és a szakorvos között a beteg szállítása, és ha szükséges, szállásának biztosítása által is.
Maros megyében 56 otthoni beteggondozó látja el a mindennapi feladatokat 23 önkormányzat területén, és jelenleg 2934 ápolásra, otthoni gondozásra szoruló személy van a Caritas nyilvántartásában – tudtuk meg az adatokat Molnár Józseftől, a szervezet PR-es munkatársától. Maros megyében három csoport látja el a beteggondozói feladatokat, az egyikhez Marosvásárhely és környéke, Nyárádmente és a Mezőség egy része tartozik, a második csoport a Kis-Küküllő mentén, azaz Balavásártól Szovátáig látja el a feladatokat, a harmadik pedig a Nagy-Küküllő mentén teljesít szolgálatot. Koszta Piroska, a marosvásárhelyi csoport vezetője lapunknak elmondta, a legtöbb beteg ágyhoz kötött, és napi szinten hat-hét új személlyel növekszik az ellátottak száma, főként ebben az időszakban, mert gyakori az elcsúszás, esés.
„Szinte az összes ápoltunk ágyban fekvő beteg, és egyedül élnek, vagy dolgoznak a családtagok. Sokan közülük olyan településen laknak, ahol nincs rendszeres buszjárat, a szakápolóink ezért a gyógyszerek kiíratásában, megszerzésében is segítenek. A csoportunknak jelenleg 483 ellátottja van kilenc községben” – mondta Koszta Piroska. A 0265–246 804-es telefonszámon lehet érdeklődni a szolgáltatás felől, de a szervezet honlapján is elérhetők a szükséges információk.
Péter György, a Gyulafehérvári Caritas szociomedikális ágazatának igazgatója 2000 óta dolgozik a szervezetnél, és úgy érzi, mérföldkőhöz érkezett az otthoni beteggondozó szolgáltatás. „Az első tíz évünk az építkezésről szólt, hiszen akkor még megfelelő törvénykezés sem volt a szolgáltatás működtetésével kapcsolatban. Azóta sokat tanultunk a nyugati partnereinktől, jelenleg Maros, Hargita és Kovászna megyében a legfejlettebb az otthoni beteggondozó hálózat az országban, nem csak miattunk, hanem a Diakónia és más szervezetek szolgáltatásai miatt is. Úgy érezzük, hogy mérföldkőhöz érkeztünk, és az ország többi részének is meg kell mutatni, hogy hogyan működik a hálózat” – fejtette ki az igazgató. Az elmúlt időszakban nem csak a környező megyékből, de Boszniából, a Moldovai Köztársaságból, Grúziából és Fehéroroszországból is jöttek a Gyulafehérvári Caritas képzéseire, ugyanis az elmúlt két évtized alatt komoly szakmai tapasztalatot is gyűjtött a szervezet beteggondozás terén.
A Caritas tervei között szerepel az ápoló szakma jelentőségének megerősítése, ugyanis míg Nyugaton doktorálni is lehet ebben a szakmában, addig itthon mindössze posztliceális képzésben részesülhet valaki, ezért szakmai képzést is vállal a szervezet – tudtuk meg Péter Györgytől. A Caritas többek között egy háromnapos nemzetközi konferencia szervezésével ünnepli meg a beteggondozás húszéves jubileumát, amelyre Marosvásárhelyen kerül sor november 15–17. között Ápolás és életminőség címmel.
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro
Országszerte, de kelet-európai viszonylatban is élen jár a Maros, Hargita és Kovászna megyei otthoni beteggondozás, amelyet napi szinten egyre többen vesznek igénybe. A Gyulafehérvári Caritas idén ünnepli otthoni beteggondozó szolgálatának húszéves fennállását. 1997 óta sokat fejlődött ez az ágazat, ma már nem csak a környező megyékből, hanem Boszniából, a Moldovai Köztársaságból, Grúziából és Fehéroroszországból is jönnek ide szakmai képzésekre.
A legelső otthoni beteggondozó központot Nagyenyeden hozta létre a Gyulafehérvári Caritas 1997-ben. Rá egy évre Székelyudvarhelyen, 1999-ben Marosvásárhelyen, 2000-től pedig Csíkszeredában és Gyulafehérváron is megalakult a központ. A szervezet betegápolási tevékenysége az otthonhoz, ágyhoz kötött betegek, a szakorvosi ellátásban hiányt szenvedők számára nyújt segítséget. Helyzettől függően egészségügyi, háztartási vagy szociális jellegű szolgáltatásokat lehet igénybe venni, de a betegközvetítő szolgálat során kapcsolatot teremtenek a beteg és a szakorvos között a beteg szállítása, és ha szükséges, szállásának biztosítása által is.
Maros megyében 56 otthoni beteggondozó látja el a mindennapi feladatokat 23 önkormányzat területén, és jelenleg 2934 ápolásra, otthoni gondozásra szoruló személy van a Caritas nyilvántartásában – tudtuk meg az adatokat Molnár Józseftől, a szervezet PR-es munkatársától. Maros megyében három csoport látja el a beteggondozói feladatokat, az egyikhez Marosvásárhely és környéke, Nyárádmente és a Mezőség egy része tartozik, a második csoport a Kis-Küküllő mentén, azaz Balavásártól Szovátáig látja el a feladatokat, a harmadik pedig a Nagy-Küküllő mentén teljesít szolgálatot. Koszta Piroska, a marosvásárhelyi csoport vezetője lapunknak elmondta, a legtöbb beteg ágyhoz kötött, és napi szinten hat-hét új személlyel növekszik az ellátottak száma, főként ebben az időszakban, mert gyakori az elcsúszás, esés.
„Szinte az összes ápoltunk ágyban fekvő beteg, és egyedül élnek, vagy dolgoznak a családtagok. Sokan közülük olyan településen laknak, ahol nincs rendszeres buszjárat, a szakápolóink ezért a gyógyszerek kiíratásában, megszerzésében is segítenek. A csoportunknak jelenleg 483 ellátottja van kilenc községben” – mondta Koszta Piroska. A 0265–246 804-es telefonszámon lehet érdeklődni a szolgáltatás felől, de a szervezet honlapján is elérhetők a szükséges információk.
Péter György, a Gyulafehérvári Caritas szociomedikális ágazatának igazgatója 2000 óta dolgozik a szervezetnél, és úgy érzi, mérföldkőhöz érkezett az otthoni beteggondozó szolgáltatás. „Az első tíz évünk az építkezésről szólt, hiszen akkor még megfelelő törvénykezés sem volt a szolgáltatás működtetésével kapcsolatban. Azóta sokat tanultunk a nyugati partnereinktől, jelenleg Maros, Hargita és Kovászna megyében a legfejlettebb az otthoni beteggondozó hálózat az országban, nem csak miattunk, hanem a Diakónia és más szervezetek szolgáltatásai miatt is. Úgy érezzük, hogy mérföldkőhöz érkeztünk, és az ország többi részének is meg kell mutatni, hogy hogyan működik a hálózat” – fejtette ki az igazgató. Az elmúlt időszakban nem csak a környező megyékből, de Boszniából, a Moldovai Köztársaságból, Grúziából és Fehéroroszországból is jöttek a Gyulafehérvári Caritas képzéseire, ugyanis az elmúlt két évtized alatt komoly szakmai tapasztalatot is gyűjtött a szervezet beteggondozás terén.
A Caritas tervei között szerepel az ápoló szakma jelentőségének megerősítése, ugyanis míg Nyugaton doktorálni is lehet ebben a szakmában, addig itthon mindössze posztliceális képzésben részesülhet valaki, ezért szakmai képzést is vállal a szervezet – tudtuk meg Péter Györgytől. A Caritas többek között egy háromnapos nemzetközi konferencia szervezésével ünnepli meg a beteggondozás húszéves jubileumát, amelyre Marosvásárhelyen kerül sor november 15–17. között Ápolás és életminőség címmel.
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro
2017. január 25.
Ennyivel csökken szeptembertől a szakiskolai osztályok száma Hargita megyében
Elkészítette a Hargita Megyei Tanfelügyelőség a 2017-2018-as tanévre szóló beiskolázási tervet, a dokumentumot hamarosan elküldik az oktatási tárcához. Újdonság, hogy a kilencediktől induló szakoktatásban hárommal kevesebb osztály lehet jövőre.
Hiába lobbizott a szakiskolai oktatás fontossága mellett a megye szinte minden politikusa, olybá tűnik, hogy a szakmai tanulmányok, a párbeszédek és az érvek ütköztetései nem sokat értek, hiszen a következő tanévtől a mostanihoz képest három osztállyal kevesebb szakosztályt fognak indítani. Minderre az a magyarázat, hogy kevesebb nyolcadik osztályos tanuló van, mint egy évvel ezelőtt.
A kilencedik osztálytól kezdődő szakiskolai oktatásban összesen 30 osztályt terveznek Hargita megyében. 27 magyar tannyelvűt és 3 románt, összesen mintegy 850 diákkal. „Azért indul kevesebb osztály, mivel kevesebb nyolcadikos van tavalyhoz képest” – fejtette ki Görbe Péter főtanfelügyelő. Elmondta, Csíkszéken tizenegy magyar és egy román szakosztályt indítanának, Udvarhelyszéken tíz magyar szakosztályt, Gyergyószéken pedig három magyar nyelvűt és egy román tagozatot. Továbbá, Székelykeresztúron három magyar tannyelvű szakosztály indul, illetve Maroshévízen egy román tannyelvű.
A csíki körzetben a 12 szakoktatásbeli osztály a következőképp oszlik meg: 2,5 mezőgazdasági osztály, 3 építőipari tagozat, 0,5 fafeldolgozási osztály, 1 élelmiszeripari szakosztály, 2 mechanikai ágazattal foglalkozó magyar nyelvű tagozat és 0,5 román nyelvű, 0,5 erdőgazdálkodási osztály, a turizmus és vendéglátóiparban indított tagozatokban pedig lesz 1,5 magyar nyelvű szakosztály és 0,5 román nyelvű; a bonyolult felosztás lényege: bizonyos esetekben félosztályokat indítanak. Csíkszéken 308 hely lesz fenntartva a szakoktatásban a magyar anyanyelvű gyerekeknek és 28 hely a román anyanyelvűeknek.
A következő tanévtől 530 óvodai csoportot tervez Hargita megyében a tanfelügyelőség. Ez a szám magába foglalja az óvodákat és a napköziket. Várhatóan 10 700 gyermek jár majd óvodába szeptembertől. Az elemi oktatásban (előkészítőtől negyedik osztályig) 853 osztály indítását tervezik. Itt körülbelül 16 ezer gyerekre számítanak. Az általános iskolai oktatásban 610 osztály lesz megyeszinten, közel 12 ezer beiskolázott diákkal. A középiskolai oktatás keretében 67 magyar tannyelvű osztály lehet, illetve 19 román tannyelvű. Ez esetben 1867 magyar anyanyelvű diákkal és 532 román anyanyelvű diákkal számolnak.
Hogyan állítják össze?
A beiskolázási tervet a megyében élő gyermekek száma, az önkormányzatok és tanintézetek tervei, valamint a központi oktatási rendelkezések alapján állítják össze. A szakiskolások esetében ez kiegészül a körzetek vállalkozásainak igényeivel is. A szakosztályok és a középiskolai osztályok a beiratkozás függvényében jönnek létre – nyilatkozta érdeklődésünkre Görbe Péter főtanfelügyelő. Hozzátette, a tervezet szerint minden megyében élő gyermeknek lesz helye az oktatási rendszerben. Az oktatási minisztérium márciusban közli majd, hogy jóváhagyták-e az elküldött beiskolázási tervet, ennek a függvényében jöhetnek létre az új osztályok.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro
Elkészítette a Hargita Megyei Tanfelügyelőség a 2017-2018-as tanévre szóló beiskolázási tervet, a dokumentumot hamarosan elküldik az oktatási tárcához. Újdonság, hogy a kilencediktől induló szakoktatásban hárommal kevesebb osztály lehet jövőre.
Hiába lobbizott a szakiskolai oktatás fontossága mellett a megye szinte minden politikusa, olybá tűnik, hogy a szakmai tanulmányok, a párbeszédek és az érvek ütköztetései nem sokat értek, hiszen a következő tanévtől a mostanihoz képest három osztállyal kevesebb szakosztályt fognak indítani. Minderre az a magyarázat, hogy kevesebb nyolcadik osztályos tanuló van, mint egy évvel ezelőtt.
A kilencedik osztálytól kezdődő szakiskolai oktatásban összesen 30 osztályt terveznek Hargita megyében. 27 magyar tannyelvűt és 3 románt, összesen mintegy 850 diákkal. „Azért indul kevesebb osztály, mivel kevesebb nyolcadikos van tavalyhoz képest” – fejtette ki Görbe Péter főtanfelügyelő. Elmondta, Csíkszéken tizenegy magyar és egy román szakosztályt indítanának, Udvarhelyszéken tíz magyar szakosztályt, Gyergyószéken pedig három magyar nyelvűt és egy román tagozatot. Továbbá, Székelykeresztúron három magyar tannyelvű szakosztály indul, illetve Maroshévízen egy román tannyelvű.
A csíki körzetben a 12 szakoktatásbeli osztály a következőképp oszlik meg: 2,5 mezőgazdasági osztály, 3 építőipari tagozat, 0,5 fafeldolgozási osztály, 1 élelmiszeripari szakosztály, 2 mechanikai ágazattal foglalkozó magyar nyelvű tagozat és 0,5 román nyelvű, 0,5 erdőgazdálkodási osztály, a turizmus és vendéglátóiparban indított tagozatokban pedig lesz 1,5 magyar nyelvű szakosztály és 0,5 román nyelvű; a bonyolult felosztás lényege: bizonyos esetekben félosztályokat indítanak. Csíkszéken 308 hely lesz fenntartva a szakoktatásban a magyar anyanyelvű gyerekeknek és 28 hely a román anyanyelvűeknek.
A következő tanévtől 530 óvodai csoportot tervez Hargita megyében a tanfelügyelőség. Ez a szám magába foglalja az óvodákat és a napköziket. Várhatóan 10 700 gyermek jár majd óvodába szeptembertől. Az elemi oktatásban (előkészítőtől negyedik osztályig) 853 osztály indítását tervezik. Itt körülbelül 16 ezer gyerekre számítanak. Az általános iskolai oktatásban 610 osztály lesz megyeszinten, közel 12 ezer beiskolázott diákkal. A középiskolai oktatás keretében 67 magyar tannyelvű osztály lehet, illetve 19 román tannyelvű. Ez esetben 1867 magyar anyanyelvű diákkal és 532 román anyanyelvű diákkal számolnak.
Hogyan állítják össze?
A beiskolázási tervet a megyében élő gyermekek száma, az önkormányzatok és tanintézetek tervei, valamint a központi oktatási rendelkezések alapján állítják össze. A szakiskolások esetében ez kiegészül a körzetek vállalkozásainak igényeivel is. A szakosztályok és a középiskolai osztályok a beiratkozás függvényében jönnek létre – nyilatkozta érdeklődésünkre Görbe Péter főtanfelügyelő. Hozzátette, a tervezet szerint minden megyében élő gyermeknek lesz helye az oktatási rendszerben. Az oktatási minisztérium márciusban közli majd, hogy jóváhagyták-e az elküldött beiskolázási tervet, ennek a függvényében jöhetnek létre az új osztályok.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro
2017. január 26.
Migránscsempész-hálózatra csaptak le a hatóságok
Több mint száz személyt próbáltak törvénytelenül keresztüljuttatni az országon.
Törökországból Románián keresztül Magyarországra migránsokat csempésző hálózatra csaptak le csütörtökön reggel a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) Arad megyei ügyészei. Az ügyészek összesen 25 bukaresti, illetve Szilágy, Temes, Botoşani, Dolj és Giurgiu megyi helyszínre szálltak ki.
A DIICOT közleménye szerint alapos a gyanú, hogy a banda tagjai 2016-ban több csoportban összesen száznál is több migránst – szíriai, török, iraki, afgán és marokkói állampolgárokat - csempésztek be az országba, akiket aztán szintén illegálisan próbáltak a magyar-román határon is átjuttatni. A végcél Németország volt.
A nyomozás során összesen öt migránscsoportot fogtak el, az egyik 42 főből állt, és egy tartálykocsiban elrejtőzve próbáltak Magyarországra jutni.
A hálózatot Törökországból finanszírozták. A DIICOT közölte: húsz személyt hallgat ki az ügyben.
béel
foter.ro
Több mint száz személyt próbáltak törvénytelenül keresztüljuttatni az országon.
Törökországból Románián keresztül Magyarországra migránsokat csempésző hálózatra csaptak le csütörtökön reggel a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) Arad megyei ügyészei. Az ügyészek összesen 25 bukaresti, illetve Szilágy, Temes, Botoşani, Dolj és Giurgiu megyi helyszínre szálltak ki.
A DIICOT közleménye szerint alapos a gyanú, hogy a banda tagjai 2016-ban több csoportban összesen száznál is több migránst – szíriai, török, iraki, afgán és marokkói állampolgárokat - csempésztek be az országba, akiket aztán szintén illegálisan próbáltak a magyar-román határon is átjuttatni. A végcél Németország volt.
A nyomozás során összesen öt migránscsoportot fogtak el, az egyik 42 főből állt, és egy tartálykocsiban elrejtőzve próbáltak Magyarországra jutni.
A hálózatot Törökországból finanszírozták. A DIICOT közölte: húsz személyt hallgat ki az ügyben.
béel
foter.ro
2017. január 26.
Az európai hírű iskolai szertár, amit generációk csodálhatnak
Amellett, hogy felbecsülhetetlen értékű a gyűjtemény, érzéseket, hangulatokat ébreszt a Gönczi Lajos nevét viselő természettudományi szertár a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban. Az európai hírű természetrajzi szakterem 43 négyzetméter összfelületű vitrines tárolói a felújítás során visszanyerték régi formájukat, jellegzetes díszítéseiket, és új életre kelve várják az érdeklődőket.
A tanintézet egykori diákjaként a szertárlátogatásra készülve megrohantak az emlékek: átörökített keletkezéstörténetek lengték körül a különös illatú és hangulatú helyet. Tanulókként megtiszteltetés volt a patinás hagyaték akkoriban még ütött-kopott tárlói közé belépnünk. Ünnep volt, ha ásvány-, növény- vagy állattanismereteinket gyarapítandó körbeállhattuk az évszázados szekrényeket, tárlókat. A nagyobbak rendre elmondták a kisebbeknek, hogy a csontváz valaha az iskola kapusa volt. És azt is: a preparátumok hiányzó alkoholszintjéről a világháború arra járó szomjas katonái tehetnek…
Ma is áhítatos figyelemmel vesznek részt a kis- és nagyobb diákok a szertárlátogatáson vagy ott tartott tanórán – mondta el Littasi Csilla, a fa berendezési tárgyak restaurálási projekjének felelőse.
Az iskola első szakterme európai hírű természetrajzi szertár: a növényi és állati preparátumok mellett ásvány- és kőzetgyűjteménnyel is rendelkezik. 1996. május 18-án, a magyar iskola 1000. évfordulója alkalmával vette fel a Gönczi Lajos Természettudományi Szertár nevet.
Az első leltár 1875-ben készült el a névadó tanár vezetésével, akkor 207 állat, 493 ásvány és 40 kristály képezte a szertár állományát. Gönczi Lajos, aki harminckilenc éven át az iskola tanáraként és huszonhat évig igazgatójaként tevékenykedett, a természetrajzi szertár igazi megalapítója és tudatos fejlesztője volt. 1890-ben 1200 szárított és pontosan meghatározott (főleg udvarhelyszéki) növényt adományozott a szertárnak.
A jelenleg közel ötezer darabos gyűjtemény nemcsak környékünkön számít különlegesnek. Magában foglalja Gönczi Lajos, a híres biológus hagyatékát is. A mai fenntartók úgy érzik, a Gondviselés őrizte meg az elmúlt nehéz évszázadokban attól, hogy széthordják, felégessék.
Megtudtuk: az iskola Tehetség és Szorgalom Alapítványa pályázati támogatásból újíttatta fel a szertár vitrines és fiókos tárolóit. Ezek sérüléseit korábban már próbálták szakszerűtlenül helyreállítani, de eme beavatkozások csak rontottak állapotukon. Az évek óta tartó alapos felújítás célja a káros javítgatások cseréje, a hiányok pótlása, a használat során elkopott elemek kiegészítése, a teljes felületi átcsiszolás, újrafestés és a végleges megjelenés kialakítása volt. A munkálatokat Fazakas G. János és csoportja végezte el. A renoválás során a szakcsoport megtisztította a tárolókat a több évtizedes szennyeződésektől, szükség szerint kipótolták, újracsiszolták azokat.
Nagy gondot fordítottak a tárolók eredeti állapotának visszaállítására, így a szakszerűtlenül felszerelt, a fát károsító leltári számozást is eltávolíttatták a szekrényekről. A tárolók fémből készült részeit, így a zárakat is szükséges volt rendbe tenni, mert nem mindegyik ajtó csukódott megfelelően, a por pedig a 4854 darabos, régiónkban jelentősnek számító gyűjtemény károsodását is okozhatja. A tanintézet saját forrásból padoltatta újra, meszeltette ki, látta el korszerű világítással a termet.
A 19. század végi szertári gyűjtemény mai őrzői oktató és nevelőcsomagok sorozatát nyújtják nem csak az iskola tanulói számára: a környék óvodásai, iskolásai, hallgatói, sőt külföldi csoportok is felkeresik. Előzetes megbeszélést követően bárki betérhet, hogy megtapasztalja, miként kapcsolódik össze a tárgyi örökség az emlékezettel.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro
Amellett, hogy felbecsülhetetlen értékű a gyűjtemény, érzéseket, hangulatokat ébreszt a Gönczi Lajos nevét viselő természettudományi szertár a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban. Az európai hírű természetrajzi szakterem 43 négyzetméter összfelületű vitrines tárolói a felújítás során visszanyerték régi formájukat, jellegzetes díszítéseiket, és új életre kelve várják az érdeklődőket.
A tanintézet egykori diákjaként a szertárlátogatásra készülve megrohantak az emlékek: átörökített keletkezéstörténetek lengték körül a különös illatú és hangulatú helyet. Tanulókként megtiszteltetés volt a patinás hagyaték akkoriban még ütött-kopott tárlói közé belépnünk. Ünnep volt, ha ásvány-, növény- vagy állattanismereteinket gyarapítandó körbeállhattuk az évszázados szekrényeket, tárlókat. A nagyobbak rendre elmondták a kisebbeknek, hogy a csontváz valaha az iskola kapusa volt. És azt is: a preparátumok hiányzó alkoholszintjéről a világháború arra járó szomjas katonái tehetnek…
Ma is áhítatos figyelemmel vesznek részt a kis- és nagyobb diákok a szertárlátogatáson vagy ott tartott tanórán – mondta el Littasi Csilla, a fa berendezési tárgyak restaurálási projekjének felelőse.
Az iskola első szakterme európai hírű természetrajzi szertár: a növényi és állati preparátumok mellett ásvány- és kőzetgyűjteménnyel is rendelkezik. 1996. május 18-án, a magyar iskola 1000. évfordulója alkalmával vette fel a Gönczi Lajos Természettudományi Szertár nevet.
Az első leltár 1875-ben készült el a névadó tanár vezetésével, akkor 207 állat, 493 ásvány és 40 kristály képezte a szertár állományát. Gönczi Lajos, aki harminckilenc éven át az iskola tanáraként és huszonhat évig igazgatójaként tevékenykedett, a természetrajzi szertár igazi megalapítója és tudatos fejlesztője volt. 1890-ben 1200 szárított és pontosan meghatározott (főleg udvarhelyszéki) növényt adományozott a szertárnak.
A jelenleg közel ötezer darabos gyűjtemény nemcsak környékünkön számít különlegesnek. Magában foglalja Gönczi Lajos, a híres biológus hagyatékát is. A mai fenntartók úgy érzik, a Gondviselés őrizte meg az elmúlt nehéz évszázadokban attól, hogy széthordják, felégessék.
Megtudtuk: az iskola Tehetség és Szorgalom Alapítványa pályázati támogatásból újíttatta fel a szertár vitrines és fiókos tárolóit. Ezek sérüléseit korábban már próbálták szakszerűtlenül helyreállítani, de eme beavatkozások csak rontottak állapotukon. Az évek óta tartó alapos felújítás célja a káros javítgatások cseréje, a hiányok pótlása, a használat során elkopott elemek kiegészítése, a teljes felületi átcsiszolás, újrafestés és a végleges megjelenés kialakítása volt. A munkálatokat Fazakas G. János és csoportja végezte el. A renoválás során a szakcsoport megtisztította a tárolókat a több évtizedes szennyeződésektől, szükség szerint kipótolták, újracsiszolták azokat.
Nagy gondot fordítottak a tárolók eredeti állapotának visszaállítására, így a szakszerűtlenül felszerelt, a fát károsító leltári számozást is eltávolíttatták a szekrényekről. A tárolók fémből készült részeit, így a zárakat is szükséges volt rendbe tenni, mert nem mindegyik ajtó csukódott megfelelően, a por pedig a 4854 darabos, régiónkban jelentősnek számító gyűjtemény károsodását is okozhatja. A tanintézet saját forrásból padoltatta újra, meszeltette ki, látta el korszerű világítással a termet.
A 19. század végi szertári gyűjtemény mai őrzői oktató és nevelőcsomagok sorozatát nyújtják nem csak az iskola tanulói számára: a környék óvodásai, iskolásai, hallgatói, sőt külföldi csoportok is felkeresik. Előzetes megbeszélést követően bárki betérhet, hogy megtapasztalja, miként kapcsolódik össze a tárgyi örökség az emlékezettel.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro
2017. január 26.
Továbbra sincs érvényes megállapodás a művészeti gimnázium épületére
Még mindig nincs érvényes bérleti szerződés a Marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium tulajdonosa, azaz a Római Katolikus Egyház, illetve a bérlő, a polgármesteri hivatal között, pedig az már szinte egy éve lejárt. Előrelépésnek számít az ügyben, hogy a januári rendkívüli tanácsülésen megalakult az a tárgyalóbizottság, amely majd egyezkedni fog a tulajdonossal.
Kormányhatározat szabja meg, hogy mekkora épületért mennyi bért kérhet a tulajdonos az önkormányzattól. Ennek értelmében a polgármesteri hivatal havonta mintegy húszezer lejt kell törlesszen a művészeti gimnázium épületének bérléséért, de már fél éve, hogy nem fizetett. Legutóbb három évre kötöttek szerződést a felek, amely tavaly áprilisban járt le.
Mivel a decemberi soros tanácsülés elmaradt, nem alakították meg azt a bizottságot, amelynek feladata, hogy az ügyben tárgyalásokat folytasson az egyház képviselőivel – mondta Peti András RMDSZ-es tanácsos, aki korábban lapunknak kifejtette, hosszú távú szerződés lenne a megoldás, és ennek megkötését követően azonnal el kellene kezdeni a felújítást.
Pozitív fejleménynek számít az ügyben, hogy a január 13-ai rendkívüli tanácsülésen megalakult a bizottság, amely egyeztetéseket folytat majd a szerződés meghosszabbításáról. Előreláthatóan ezt öt évre kötik meg, és február elsejétől érvényes lehet. „Még nem hívták össze a bizottságot, de ez nem jelenti azt, hogy nem történt előrelépés. Valószínű, hogy most dolgozzák ki a részleteket, és hamarosan tárgyalásra kerül sor” – tudtuk meg Bakos Levente tanácsostól, aki tagja a tárgyalóbizottságnak. Szerinte a polgármesternek kell a bizottságot összehívnia, valamint kijelölnie a tárgyalás időpontját.
A katolikus egyház helyi adminisztrátorától, Bálint Gézától korábban megtudtuk, sikerült megszerezni az építkezési engedélyt a homlokzat felújítására, ám a belső felújításokat csak a polgármesteri hivatal támogatásával tudnák megvalósítani. Szerinte azonban a városháza azt szeretné, ha egyáltalán nem kellene bérleti díjat fizetnie az egyháznak.
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro
Még mindig nincs érvényes bérleti szerződés a Marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium tulajdonosa, azaz a Római Katolikus Egyház, illetve a bérlő, a polgármesteri hivatal között, pedig az már szinte egy éve lejárt. Előrelépésnek számít az ügyben, hogy a januári rendkívüli tanácsülésen megalakult az a tárgyalóbizottság, amely majd egyezkedni fog a tulajdonossal.
Kormányhatározat szabja meg, hogy mekkora épületért mennyi bért kérhet a tulajdonos az önkormányzattól. Ennek értelmében a polgármesteri hivatal havonta mintegy húszezer lejt kell törlesszen a művészeti gimnázium épületének bérléséért, de már fél éve, hogy nem fizetett. Legutóbb három évre kötöttek szerződést a felek, amely tavaly áprilisban járt le.
Mivel a decemberi soros tanácsülés elmaradt, nem alakították meg azt a bizottságot, amelynek feladata, hogy az ügyben tárgyalásokat folytasson az egyház képviselőivel – mondta Peti András RMDSZ-es tanácsos, aki korábban lapunknak kifejtette, hosszú távú szerződés lenne a megoldás, és ennek megkötését követően azonnal el kellene kezdeni a felújítást.
Pozitív fejleménynek számít az ügyben, hogy a január 13-ai rendkívüli tanácsülésen megalakult a bizottság, amely egyeztetéseket folytat majd a szerződés meghosszabbításáról. Előreláthatóan ezt öt évre kötik meg, és február elsejétől érvényes lehet. „Még nem hívták össze a bizottságot, de ez nem jelenti azt, hogy nem történt előrelépés. Valószínű, hogy most dolgozzák ki a részleteket, és hamarosan tárgyalásra kerül sor” – tudtuk meg Bakos Levente tanácsostól, aki tagja a tárgyalóbizottságnak. Szerinte a polgármesternek kell a bizottságot összehívnia, valamint kijelölnie a tárgyalás időpontját.
A katolikus egyház helyi adminisztrátorától, Bálint Gézától korábban megtudtuk, sikerült megszerezni az építkezési engedélyt a homlokzat felújítására, ám a belső felújításokat csak a polgármesteri hivatal támogatásával tudnák megvalósítani. Szerinte azonban a városháza azt szeretné, ha egyáltalán nem kellene bérleti díjat fizetnie az egyháznak.
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro