A kisebbségi támogatás négyötödét nem pályáztatja az RMDSZ
Pályázatot hirdetett az RMDSZ a Kisebbségi Tanács 2017. évi alapjaiból. Az egyelőre nem tudni, hogy idén pontosan mekkora összeget kap az RMDSZ a romániai magyar kisebbség nevében, az Etnikumközi Kapcsolatok Főosztályának (DRI) honlapján nincs nyoma az erről szóló idei kormányhatározatnak.
Tavaly az RMDSZ 22,87 millió lejt kapott az állami költségvetésből. Idén több mint 4 millió lejes keretet terveznek pályázaton szétosztani a Communitas Alapítványon keresztül.
Ha feltételezzük, hogy az idei pénz nem lesz kevesebb a tavalyinál (erre minden okunk megvan, évről évre csak nagyobb a támogatás), akkor elmondható, hogy az RMDSZ az összegnek az egyötödét pályáztatja meg.
Szaktestületenként a következő összegekre lehet pályázni: Sajtó Szaktestület – 793 ezer lej, Könyvkiadás – 712 ezer lej, Művelődés – 830 ezer lej, Ifjúság – 347 ezer lej, Szórvány – 1 045 000 lej, Alkotói ösztöndíj – 403 ezer lej, Utazástámogatás – 56 ezer lej, Sport – 98 ezer lej és Egyetemi szakmai gyakorlatok – 70 ezer lej.
[Forrás: Főtér]
http://itthon.ma/erdelyorszag

Vasgárdista propagandistát neveznek ki a kolozsvári városháza kulturális osztályának élére?
A Főtér értesülései szerint Ionuţ Ţenét, a kolozsvári polgármesteri hivatal oktatási, kulturális, egyházi és sportügyekkel foglalkozó szakosztályának felügyelőjét tervezi kinevezni osztályvezetővé Emil Boc polgármester. Az osztályvezetői poszt a jelenlegi vezető, Ioan Filipaş nyugdíjba vonulása miatt üresedik meg.
A szakosztálynak nagy szerepe van a kolozsvári oktatás, kultúra, egyházi és sporttevékenység fenntartásában, ugyanis ez az osztály bonyolítja le (a városi tanács szakbizottsági döntései nyomán) azoknak a pályázatoknak az adminisztrációját, amely révén ezek a területek – kulturális rendezvények, fesztiválok (többek között a Kolozsvári Magyar Napok), sportesemények – finanszírozáshoz jutnak a helyi költségvetésből.
Ionuţ Ţene még az 1992-től tizenkét éven át Kolozsvár polgármestereként elhíresült Gheorghe Funar idejében került a kolozsvári városházára, egy ideig Funar kabinetfőnökeként dolgozott. Noha Funar 13 éve eltűnt a süllyesztőben, Ţene azóta is a polgármesteri hivatal alkalmazottja.
A Vâlcea megyei születésű, 45 éves, történész végzettségű Ţene 2008-ban hozta létre a nyíltan nacionalista, vasgárdista, ortodox fundamentalista eszméket terjesztő Napocanews.ro hírportált, amelynek jelenleg is vezető publicistája. Írásaiban rendszeresen támadja főleg a nemzeti és szexuális kisebbségeket, a nem ortodox vallási közösségeket, a „sorosista” civil szervezeteket, ellenzi a menekültek befogadását és nyíltan támogatja a szélsőjobboldali megnyilvánulásokat, főleg a neo-vasgárdista Új Jobboldalt. A trafic.ro adatai szerint a Napocanews-nek naponta 1500-2000 egyedi látogatója van.
[Főtér]
http://itthon.ma/erdelyorszag

Szinte mindenki belépett a néhány szülő által kezdeményezett perbe
Egyre több szereplője van annak a két közigazgatási pernek, amelyet a tanfelügyelőség határozata miatt kezdeményezett a marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium szülői bizottsága, illetve a polgármesteri hivatal. A felperesek azt kérik, a tanfelügyelőség vonja vissza a határozatát, amelyben arról döntöttek tavaly, hogy az Unirea két osztályterme a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumé lesz.
Az Unirea Főgimnázium szülői bizottsága az elmúlt év augusztusában perelte be a Maros Megyei Tanfelügyelőséget, mivel úgy vélik, jogtalanul került át két tanterem a katolikus gimnáziumba. Akkor négy román szülő kezdeményezte az eljárást, azóta az iskola szülői bizottságának a nevében perelnek. A legközelebbi tárgyalás szerdán lesz. November 29-én ugyanebből az okból kifolyólag a polgármesteri hivatal is beperelte a tanfelügyelőséget – magyarázta Zsigmond Imola, a katolikus iskola egyik diákjának édesanyja, aki januárban szintén beszállt a perbe, hogy kiálljon a tanfelügyelőség határozata mellett. „Február 7-én még tíz szülő csatlakozott hozzám, majd február 22-én egy kérelmet tettek le a bíróságon, amelyben az áll, hogy az Unirea Főgimnázium mint iskola szintén belép a perbe a román szülők mellé. Akkor a bíró a törvényre hivatkozva kötelezte a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot, hogy vegyen részt a közigazgatási perben, és törvény előtt védekezzen” – ismertette a részleteket lapunkkal Zsigmond Imola.
Székely Szilárd, a katolikus iskola ideiglenesen kinevezett igazgatója lapunknak elmondta, az iskolának mint az ügyben egyik legérintettebb félnek, nem volt választási lehetősége, a bíró kötelezte a tanintézetet, hogy szálljon be a perbe. Az iskola és a szülők ügyvédje, Moldován-Horváth István elmondta, a szerdai tárgyalás lesz az első, amelyben a katolikus iskola is megjelenik alperesként, azonban úgy véli, most is halasztás várható az ügyben. Egyre több szereplője lesz a pernek, ez pedig azt jelenti, hogy halasztani kell a tárgyalásokat, ez a formai eljárás, ugyanis írásban kérik az álláspontokat – fejtette ki lapunknak az ügyvéd, aki úgy véli, ez az ügy még távol áll attól, hogy döntés születhessen. A perek előzménye Lemondott néhány magyar osztályáról tavaly az Unirea Főgimnázium, ezeket – legalábbis az egyházi oktatási intézmény értelmezésében – a tantermekkel együtt átvette a szintén az épületben működő Római Katolikus Teológiai Gimnázium. Közben az Unirea – a gyereklétszám csökkenésétől tartva – román tannyelvű osztályokat indított a magyar osztályok helyett, amelyeket nem volt hová elhelyezzen. A két intézmény közötti félreértés után jelentették fel a minisztériumnál a katolikus tanintézetet, és ugyanebben a feljelentésben az egyházi iskola létjogosultságát is megkérdőjelezték. Ennek nyomán a szaktárca ellenőrző bizottságot küldött az iskolába, amelynek jelentése azóta sem nyilvános.
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro

Időseknek olcsóbb a magyar útlevél
Március 16-án hatályba lépett a magyarországi illetékeket módosító törvény, amely érinti az állandó magánútlevél kiállításának díját is.
Magyarország csíkszerdai főkonzulátusának közlése szerint a 65. életévüket betöltött igénylők számára ezentúl ingyenes az útlevél kiállítása, ám a konzuli illetéket továbbra is meg kell fizetni. Tehát a Magyarországon beadott kérelmek esetében az útleveleket díjmentesen állítják ki, a határon túl, így a csíkszerdai főkonzulátuson igényelt útlevelekért 20 euró konzuli illetéket kell fizetni. Az útlevelek érvényességi ideje továbbra is tíz év. A 18–65 éves ügyfelek által igényelt útlevelek tekintetében nincs változás: a 10 éves érvényességi idejű útlevél ára 65 euró, az ötévesé 44 euró, 18 év alatti magyar állampolgárok esetében 28 euró. Útlevéligényléskor a 12 év alatti gyermekek megjelenése nem kötelező, de egy, a gyermeket ábrázoló, három hónapnál nem régebbi igazolványképre ez esetben is szükség van. 6 év alatti gyermekekről minden esetben friss igazolványképet kérnek.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyv a csíksomlyói Szűzanyáról
Több mint kétszáz év távlatába kalauzolja vissza az időben az olvasót az az 52 tanúvallomással hitelesített, magyar nyelven elsőként megjelenő „mirakulumos”, azaz csodákról szóló könyv, amelyet Mohay Tamás adott közzé „Istennek kincses tárháza”. P. Losteiner Leonárd ferences kézirata Szűz Mária csíksomlyói kegyszobráról címmel, s amelyet szombat este mutattak be a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
Az esemény házigazdája, Szebeni Zsuzsa, a Magyar Kulturális Központ vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, és bemutatta a vendégeket: Mohay Tamást, az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajzi tanszékének vezetőjét, P. Urbán Erik OFM ferences atyát, a Csíksomlyói Kegytemplom igazgatóját és Györfi Erzsébet előadóművészt. Szőcsné Gazda Enikő, a múzeum néprajzkutatója tömören ismertette a „rejtélyes szerző rejtélyes könyvét”. Losteiner azért rejtélyes szerző, mert a ferences történelem egyik nagy kutatója, de hatalmas munkássága kéziratban maradt fenn, a mostani kötet egy rejtélyes kézirat forráskiadványa. 1744-ben született, háromszéki kötődése is van, hisz Esztelneken filozófiát tanult. A rend egyháztörténeti tanítással bízza meg, majd ferences papként fontos levéltárosi tevékenységet is végzett. Munkássága alapján a ferences rend és Csíksomlyó történetének egyik legkiemelkedőbb kutatója – mégis, alig van, aki teljességében ismeri munkásságát. Latin nyelvű szerző, s mivel műveit egy-két példányban őrzik, nagyon kevesen férnek hozzá kézirataihoz. A kultúrtörténetben jelentős köteten kívül három monumentális művét ismerik a szakemberek: megírta a csíksomlyói ferences kolostor és az erdélyi ferences rendtartomány történetét, valamint egy világtörténeti alkotása is van.
Az Istennek kincses tárháza magyar nyelven írt fontos történeti, néprajzi forrás, egy bevezetőből és öt cikkelyből áll. A bevezetőből megtudhatjuk, hogy Isten és ember kapcsolatának egyik kitüntetett helye Csíksomlyó. Az első cikkelyben a szobor konkrét leírásáról olvashatunk, a másodikban a szentkép eredetéről, történetéről: a kegyszobor sokszori megmenekülését a pusztulástól a Szűzanya közbenjárásának tulajdonítja. A harmadik cikkelyben a szobor időnkénti természetfölötti elváltozásait mutatja be. A negyedik rész a leghosszabb: 52 csodatörténet vagy mirakulum, pontos történet évszámokkal; az ötödik rész annak a folyamatnak az ismertetése, amelynek nyomán a püspökség hivatalosan is elismeri a szobor csodatevő jellegét. A toldalékban a Hiszekegyet és a Te deumot közli. Ami még érdekes: a második részében a másolók kéziratát is tartalmazza a könyv. Fontos része Mohay Tamás kimerítő bevezető tanulmánya, a szövegek magyarázata, megismerhetjük, hogyan sikerült azonosítani a szerzőt, hogyan helyezte el a művet a Ferenc-rend hasonló jellegű írásainak sorában. Megérthetjük a csodák történetét: 1746-tól kérte a rend a szobor csodatevő voltának püspöki elismerését, ettől kezdve történtek a csodákra vonatkozó tanúkihallgatások, 1778–80 táján összesítették, s ezeknek köszönhetően 1798-ban Batthyány Ignác püspök elismerte az egyház nevében. Az értelmező tanulmány másik fontos része a műfaji besorolás. Innen tudjuk, hogy ez az első magyar nyelvű mirakumulos könyv, a benne szereplő csodákat összehasonlítja a jegyzőkönyvekkel. Megtudhatjuk, hogy a 18. század emberének milyen volt a világképe, élete, milyen problémákra reagál úgy, hogy elviszi a csíksomlyói Máriához, kéri az ő segítségét. Urbán Erik atya megosztotta, hogy miért volt fontos az Erdélyi Ferences Rendtartománynak a könyv kiadása, amikor a 2014–2015-ös jubileumi évben az 500 éves kegyszobrot ünnepelték. Kétszáz évig a kolostorban pihent a kézirat, amelyet az Erdélyi Ferences Rend és a magyarországi Szent István Társulat közösen jelentetett meg, és Benedek Enikő, a Hargita Népe munkatársa tördelte. Mohay Tamás beavatta a jelenlevőket a kötet szerkesztésének és megjelenésének rejtelmeibe. Csíksomlyón, Esztergomban és Kolozsváron is felfedezett kéziratokat hasonlított össze, egy elvétett lábjegyzet nyomán kutatva, keresve az összefüggéseket. A rendezvény hangulatát Györfi Erzsébet előadóművész Mária-énekei színesítették, aki a felbecsülhetetlen értékű, 1678-ban Csíksomlyón kiadott Cantionale Catholicumból adott elő.
Józsa Zsuzsanna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Doktori program székelyföldieknek
Harmadik alkalommal hirdet felvételit a Debreceni Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Doktori Programja kihelyezett székelyföldi csoport számára, amelynek célja, hogy a szakemberek már a képzés ideje alatt kezdjék el kiépíteni a térségben szakmai karrierjüket, és egy általuk választott – a térség számára is fontos – témakörben váljanak szakértőkké.
A szociológiai-társadalompolitikai doktori képzésre olyan érdeklődőket várnak, akik Székelyföldön dolgoznak, és fejlesztéspolitikai, társadalomtudományi szakmai tudásukat kívánják gyarapítani. A négyéves képzés tanóráinak egy részét Csíkszeredában tartják, havonta egy alkalommal kell a hallgatóknak egy-egy napra Debrecenbe utazniuk. A doktori program együttműködő partnere a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, amely szakmai támogatást és konzultációt, publikációs, kutatási programokban való részvételi lehetőséget biztosít a doktoranduszok számára, de a felvételi követelményeivel kapcsolatos információkkal is segíti a jelentkezőket. A hároméves egyetemi alapképzéssel rendelkezők akkor jelentkezhetnek, ha a mesteri fokozatot is elvégezték, vagy a folyamatban lévő tanévben fejezik be tanulmányaikat. Azok számára, kik a bolognai rendszer bevezetése előtt a négyéves képzésben vettek részt, a mesteri fokozat nem szükséges. Jelentkezni szociológus vagy szociálpolitikus végzettséget igazoló diplomával, illetve valamely társadalomtudományi vagy egyéb tudományterületi egyetemi végzettséggel lehet. Jelenleg a két székelyföldi csoportnak tíz hallgatója van, akik másod-, illetve harmadévesek. A doktori programról bővebb információk a http://szoctarspolphd.unideb.hu/Kezdolap.htmlhonlapon, a felvételivel kapcsolatos tájékoztató ahttp://btkphd.unideb.hu/felvtajekoztato2017.pdf internetes felületen olvasható.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Születőben a nacionalista pólus
A Nemzeti Erő Párt és a magyarellenességéről híres, bár alapító elnökétől, Bogdan Diaconutól időközben megszabadult Egységes Románia Párt szombati gyűlését követően úgy döntött, hogy egy nacionalista pólusban egyesül – jelentette be Laurenţiu Rebega európai parlamenti képviselő Marosvásárhelyen. „Szeretném megmutatni, hogy Romániában a nacionalizmus – egy polgári és nem etnikai, mérsékelt nacionalizmus, amelyben minden nemzet Románia részét képezi – hozzájárulhat az ország fejlődéséhez, a polgárok jólétéhez” – nyilatkozta Laurenţiu Rebega.
A képviselő más pártokat is szívesen látna a nacionalista pólusban, amelynek célja, hogy Románia azt a tiszteletet kapja meg az Európai Unióban, amely megilleti őt. Hangsúlyozta, minden nacionalista párttal tárgyalásokat folytatnak, amely az elmúlt 27 évben a nemzeti értékrendet, az ország szuverenitását és függetlenségét, az ortodoxizmus szellemiségét képviselte, így többek közt a Nagyrománia Párttal, a Vatra Românească szervezettel vagy a Román Nemzeti Egységpárttal is. Rebega hozzátette: a végére egyetlen párt fog létezni, és legkésőbb júliusig megszervezik a nemzeti pártok egyesülési kongresszusát. (Főtér) ITTASAN VEZETTE AZ ISKOLABUSZT. Kilenc diák sérült meg abban a tegnap reggeli balesetben, amelynek során árokba borult egy Dévára tartó iskolabusz a Hunyad megyei Csernakeresztúr közelében. A járművön 17 diák utazott – a dévai Téglás Gábor Gimnázium tanulói –, a sérülteket dévai és vajdahunyadi kórházakba szállították. A sérülések egyike sem súlyos. A jármű 61 éves vezetője elmondta, a baleset azért következett be, mert elaludt a volánnál. Az alkoholteszt során azonban kiderült: véralkoholszintje 0,34 ezrelék volt. (Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Istennek, hazának, tudománynak
A protestáns iskolahálózat történelméből
„Istennek, hazának, tudománynak!” – a Jókai Mór által a pápai alma maternek választott jelmondat talán a legtalálóbban adja vissza a protestáns iskolák szellemiségét. A sepsiszentgyörgyi unitárius templom közösségi termében és a Józsa Lajos Unitárius Közösségi Házban berendezett iskolatörténeti vándorkiállítás – amely a Protestáns iskolatörténeti mozaik címet viseli, és amely a Református Tehetséggondozó Alapítvány és a Reformáció Emlékbizottság kezdeményezésére készült – hiánypótlónak számít, hiszen arra vállalkozik, hogy 500 év rendkívül gazdag történelmét foglalja össze. Mint neve is jelzi: mozaik, azaz a teljesség igénye nélkül felvillant számunkra egy-egy felemelő korszakot a protestáns iskolák történetéből. Az alap történelmi ismereteken kívül elsősorban az irodalmi alkotások szolgáltatnak háttér-információkat a témához, íróik maguk is egykori kollégiumi diákok lévén. Itt említem rögtön Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét, amely a XIX. századvégi debreceni református kollégium világát ismerteti a kisdiák Nyilas Misi sorsán keresztül. Bár ez a világ zordnak hat az író ábrázolásában, Móricz többször hangsúlyozta, „ami kedves van a darabban, az debreceni emlék, ami nem kellemes, az máshonnan jött”. Szabó Magda Abigél című regényében a főszereplő Vitay Georgina, Gina kerül 1943-ban egy vidéki református intézetbe. A Matula zárt, puritán világa szintén önéletrajzi ihletésű, ugyanis az írónő egykori kollégiumára, a debreceni Dóczy Leánynevelő Intézetre ismerhetünk benne. És bár a szigorú szabályok, a szoros napirend kezdetben megkeseríti a főhősnő életét, hamar rájön, hogy valójában ez a rend és fegyelem egyben jótékony is, óvó és védő szerepet is ellát. Jókai Mór És mégis mozog a Föld regényének cselekménye szintén a debreceni kollégium falai közül indul, az író erdélyi vonatkozású, A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélése pedig a XVIII. század eleji nagyenyedi református kollégiumot és annak diákjait emeli ki a kuruc-labanc szabadságharcok idején. De miről is szólnak a történelmi források? A protestáns kollégiumok alapításának igénye a reformáció elterjedésével egy időben jelentkezett Európa-szerte. A reformáció célkitűzése az egyház és a társadalom megújítása volt. Ennek pedig legfontosabb eszközei az anyanyelvi prédikáció, a nyomda és az iskola voltak.
A Magyar Királyság területén a XVI. század első harmadától kezdve sorra jöttek létre a magyarság szempontjából meghatározó szellemi központok, így 1531-ben már a reformáció szellemében alakult meg a sárospataki református kollégium, ugyanebben az évben létrejött a pápai református kollégium is. 1538-ban a debreceni városi iskolát is reformátori vezetés veszi át, és megszervezik az alsó tagozattól az akadémiai tagozatig az oktatói és nevelői munkát, ugyanitt született meg 1577-ben az első magyar nyelvű számtankönyv. A Luthert követő magyarországi német nyelvű polgárság is sorra alakította át a középkori városi iskolákat humanista szellemben, mint például Leonard Stöckel 1539-ben alapított bártfai iskolája, vagy a Brassóban az 1540-es években, Johann Honter, Honterus polihisztor által létrehozott iskola, amelynek utódintézménye ma is a nevét viseli. A német nyelvű liturgiának és oktatásnak fontos szerepe volt a szász identitás megőrzésében Erdélyben. Kolozsvárott az 1557-es tordai országgyűlés határozata alapján létrejön Dávid Ferenc vallásalapító irányításával az unitárius kollégium. Az „óvári” kollégiumként emlegetett iskolában olyan kiválóságok tanítottak, mint Heltai Gáspár. Ugyanebben a században alapították még a kecskeméti, mezőtúri, szatmári, marosvásárhelyi református kollégiumot, a békési és a nagykőrösi református gimnáziumot.
A XVII. században az erdélyi fejedelmek kiemelt szerepet szántak az oktatás támogatásának és az iskolaalapításnak a reformáció szellemében. Bethlen Gábor 1620-ban fejedelmi székhelyén, Gyulafehérváron alapított kollégiumot, amelyet két évvel később akadémiai szintre emelt. Szimbolikus jelentőségű, hogy épületét az egykori domonkos kolostor, illetve saját lakóháza helyén emeltette. Első tanárai külföldről meghívott költők, elismert tudósok, első magyar professzora pedig Apáczai Csere János, aki 1653–56 között tanított itt. Az 1658-as tatárdúlás után Apafi Mihály fejedelem elrendelte a kollégium áthelyezését Nagyenyedre, ahol a későbbiekben felvette Bethlen Gábor nevét. Kolozsváron 1608-tól a református oktatás is elkezdődött a Farkas utcában. Utódintézménye felvette egykori diákja és tanárja, Apáczai Csere János nevét. A zilahi református kollégium 1646-ban indult gimnáziumi osztállyal, 1902-től főgondnoka után Wesselényi Miklós Kollégiumként lett ismert. Székelyudvarhelyen 1670-ben jött létre a református kollégium.
A század derekán Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond meghívására érkezett a híres cseh-morva pedagógus, Comenius a sárospataki kollégiumba. Bár Comenius 1654-ben eltávozott Patakról, az itt töltött néhány év nem múlt el nyomtalanul az iskola életében. Új tantervet dolgozott ki, amelynek része volt a szemléltetés és a színjátszás is. A nagy pedagógus alapvető műveinek egész sora született itt, köztük az első képes tankönyv, az Orbis Pictus (Ábrázolt világ). Debrecenben Descartes, Newton és Leibniz korszerű művei alapján oktatnak. A XVIII. században újabb protestáns gimnáziumok és kollégiumok jöttek létre, mint a csurgói református gimnázium, a pozsonyi, szarvasi, nyíregyházi evangélikus gimnáziumok, valamint a székelykeresztúri unitárius kollégium. A pozsonyi gimnáziumban a gyakorlati tárgyakat helyezték előtérbe, élő nyelveket is tanítottak, mint pl. francia, német, magyar. A XIX. században Sárszentlőrincen evangélikus gimnázium indult, amely a későbbiekben Bonyhádra költözött; 1859-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult a Református Székely Mikó Kollégium. 1868 előtt egyetlen állami népiskola sem működött az egykori középkori magyar királyság területén, és azután is csak ott létesítettek községi iskolákat, ahol nem voltak felekezetiek. A XIX. század második felében és a XX. század elején létrejöttek az első protestáns leánynevelő intézetek is, mint a debreceni református kollégium Dóczy Gimnáziuma, a budapesti Baár–Madas Református Gimnázium, a budapesti evangélikus leányképzés, a kolozsvári Felső Református Leánygimnázium, a sepsiszentgyörgyi református leánygimnázium. A protestáns kollégiumok céljaiban és szervezetében rokonvonások sokaságát fedezhetjük fel, bár számos különbség is van közöttük, hiszen más táj, más emberek közössége formálta ezeket az intézményeket. Közös bennük: a humanista háttér, eszmeiség, mint például az anyanyelvre lefordított Biblia és zsoltárok, a népoktatás szükségességének szemlélete, a műveltség nyíltsága, európai tájékozottsága és a nevelés sokoldalúsága. Vallották, hogy az ember formálható. Közös továbbá a tradíció és a haladás egységének sajátos szemlélete, a „docendo discimus”, a tanítva tanulás elve: az iskola önállóságra tanította a diákokat azáltal, hogy az alsóbb szinteken a tehetséges diákok közül választottak ki tanítókat, ők voltak az ún. publicus vagy privát praeceptorok, másképp az osztály- és magántanítók; a professzorok sokáig csak az akadémiai tagozatokon tanítottak. Diákönkormányzatok (vagy „coetus”) működtek: a protestáns kollégiumi diákság nemzedékeken át erős önkormányzattal, választott tisztségviselői útján intézte ügyeit. Közösek az alaptantárgyak is: alsó tagozaton kiemelt szerepet kapott a szépírás, számtani alapművelet, Európa országainak vázlatos ismerete, zsoltáréneklés – természetesen anyanyelven –, bibliai és erkölcsi ismeretek; míg felsőbb tagozatokon a latin nyelv, a görög-római kultúra, stilisztika, retorika, poétika, aritmetika, földrajz és történelem, természettudományok, szent nyelvek, teológiai stúdiumok voltak tanulható tantárgyak. Közös vonás az is, hogy haladó szellemiség jellemezte a tantestületet, mindig az adott kor aktualitásaihoz igyekeztek igazodni a tudományok terén, elég megemlíteni azt a tényt, hogy Descartes racionalizmusa, majd Newton és Leibniz tudományos hatása a fizikában és matematikában a protestáns iskolák közvetítésével jelentkezett először Magyarországon. Fontosnak tartották az éneklést, kórusok működését: temetésekre, valamint családi ünnepekre a kollégiumi énekes diákok a XVI. századtól kezdve már szervezetten jártak. Jellemző volt a külföldi egyetemjárás („peregrinatio academica”), a peregrinusok kezdetben a wittenbergi egyetemet látogatták, majd a heidelbergit, a németalföldi, svájci, angol akadémiát. 1526 és 1789 között mintegy 25 ezer magyar diák látogatott külföldi egyetemet. Ők a megszerzett tudást itthon kamatoztatták, többen az itthoni szolgálatot választották, viszont rendszeresen tartották a kapcsolatot nyugat-európai kollégákkal. Közös e rendszerben a támogatás mikéntje is: nemcsak az egyház részéről, hanem a helyi tanács és a helyi közösség is adakozott sok esetben, és ezáltal aktívan részt vett a tanintézmények fenntartásában, de még ún. „angol pénzről” is beszámolhatunk a nagyenyedi kollégium esetében, ahol az angol király, I. György is gyűjtést szervezett a kuruc–labanc harcok során sérült kollégium újbólépítésére. Az is közös ezen iskolákban, hogy a magyar nemzeti törekvéseket, a magyar hazát szolgálták kurucként, majd ’48-as nemzetőrként, honvédként, illetve a világháborúkban. A protestáns kollégiumok sorsa is hasonló: gondoljunk itt ellenreformáció által üldözött iskolákra, a kommunista rendszerre, amely évtizedekre beszüntette a felekezeti oktatást – kivételt képez a debreceni református kollégium –, vagy gondoljunk a boldogabb időkre, az 1990-es évek elejére, amikor újra létrejöhettek ezek az iskolák.
Összegzésként megállapítható: ezek az alma materek az életre képesítő tudás és a jellemformálás helyszínei is egyben, hiszen a magyar kultúra, a magyar tudomány számos nagy alakját köszönhetjük a protestáns kollégiumi oktatásnak. A teljesség igénye nélkül néhány név: Apáczai Csere János, Kőrösi Csoma Sándor, Bölöni Farkas Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Fazekas Mihály, Bolyai Farkas, Bolyai János, Arany János, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Kriza János, Berde Mózsa, Orbán Balázs, Benedek Elek, Gyárfás Jenő, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Tisza István, Krúdy Gyula, Szabó Lőrinc, Bay Zoltán, Szabó Magda, Varga Nándor Lajos, Kós Károly, ifj. Kós Károly, Áprily Lajos, Beke György, Nemes Nagy Ágnes. Az évszázadok során a protestáns kollégiumok nemzeti kultúránk kibontakoztatásának termékeny talajául szolgáltak, és folyamatos táplálói lettek, egyúttal jelképei a folytonos küzdelmekben a hitnek, a kultúrának és tudományosságnak.
Magyarósi Imola
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyarság tudatos sorsvállalás, tudatos kultúravállalás
Egyszerre kell magyarnak és Krisztus-követőnek lenni – hangoztatta a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke hétfőn Székesfehérváron, ahol kiosztották a kutatóintézet rajz- és esszépályázatának díjait „magyar zászló és címer”, illetve „az én hősöm” témakörben.
Szász Jenő azt mondta, hogy az általuk kiírt pályázat egyszerre felelt meg a magyar és keresztény kettősségnek, amely tulajdonképpen Szent István-i örökség. Emlékeztetett arra, hogy az első magyar király egyrészt hazát teremtett e nemzetnek, másrészt fia elvesztése miatt arra kényszerült, hogy Máriának ajánlja fel a hazát, innen a keresztény örökség.
Az elnök közölte, hogy felhívásukat a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból fiatalok ezrei hallották meg.
Jakab Antal erdélyi püspök szavait idézve Szász Jenő azt hangsúlyozta: a magyar és keresztény kettős örökség oly szoros és oly nagy az egymásrautaltsága, mint a test és lélek kapcsolatának.
Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere méltónak nevezte, hogy a díjkiosztó kapcsán a nemzeti szimbólumok és a magyar hősök jelentőségéről a „nemzet történelmi fővárosában” lehet beszélni.
Molnár János festő- és grafikusművész, a rajzpályázat zsűritagja értékelésében hangsúlyozta, nem voltak nehéz helyzetben a képek vizsgálatakor, inkább örömteli feladat volt a rendkívül színvonalas alkotások áttanulmányozása. Megemlítette, hogy a 10 évesnél fiatalabb pályázók esetében csak a benyomásaik visszaadását, ezen életkor felett már a tanult rajztudást és technikát is értékelték.
Megjegyezte, hogy a kétezernél is több rajzon megjelentek történelmi személyek Attilától Szent Istvánon át Széchenyi Istvánig, míg az életképeken csatajelenetek, ‘48-as honvédrohamok és 1956 budapesti harcai is fellelhetők voltak. Érdekességnek nevezte, hogy napjaink hősei, a sportolók is feltűntek egy-egy alkotáson.
Takaró Mihály irodalomtörténész, az esszépályázat zsűrijének elnöke kiemelte, hogy békéről és nemzeti egységről szólt a pályázati kiírás, valamint „az én hősöm” kategóriában kiderült, kik a mai magyar ifjúság hősei, ideáljai. Mint mondta, pozitív meglepetést jelentett, hogy nemcsak Szent István, Szent László vagy Mátyás király a mostani fiatalság hőse, hanem a szeretet, a tisztelet nemzetünk valódi nagyjai iránt más történelmi hősökön keresztül is megmutatkozott. „A magyarság nem elsősorban genetikai kérdés, a magyarság tudatos sorsvállalás, tudatos kultúravállalás. Aki ezt vállalja, őrzi és építi, az magyar, és senki sem az, aki ezt nem teszi meg” – fogalmazott Takaró Mihály.
A IV. Ünnepi Rajz- és Esszépályázat keretében mintegy hatvan rajzot és esszét díjaztak. A díjazottak között a határon belüli (budapesti, miskolci, bonyhádi, székesfehérvári, szolnoki, ócsai, nagykállói) alkotók mellett vannak határon túliak is, a többi között Csíkszeredából, Szilágysámsonról, Nyárádremetéről, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, a délvidéki Szabadkáról, Eszékről, Hajdújárásról, Magyarkanizsáról, Horgosról, a kárpátaljai Nagydobronyból, Ungvárról, valamint a felvidéki Nagycétényből, Szencről és Ógyalláról.
A díjnyertes műveket a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében kiállították, a következő hetekben megtekinthetők lesznek.
MTI
Népújság (Marosvásárhely)

Nacionalista manőver
Csendben telt el a marosvásárhelyi fekete március évfordulója. Azt várná minden jóérzésű ember, hogy több mint negyedszázaddal a véres események után mindenki örül, hogy békében él egymás mellett a magyar és a román, és erősíteni kell a jó kapcsolatokat. Nagyjából így is van a hétköznapok szintjén. Az emberek élik megszokott életüket, nincs problémájuk a magyaroknak a románokkal, és fordítva. Így van ez jól.
És lehetne is jól, ha nem volnának politikusok, akiknek szinte lételeme a gyűlölet szítása. Megyénk egyik parlamenti képviselője, nem kell külön bemutatni, elég, ha megemlítjük, hogy utálja a magyar grófokat, a múlt héten – tehát pontosan az évfordulóra időzítve – Az etnikai autonómia mérgét terjesztik Marosvásárhelyen címmel olvasott fel politikai nyilatkozatot az alsóház plénumában.
Már a címből kiderül, hogy nem a békés egymás mellett élés erősítése volt a célja. A nyilatkozat visszamegy 1922-ig, és állítja, hogy már az akkori Magyar Párt politikai programjába belefoglalták: „ott, ahol nem valósítható meg a területi autonómia, közigazgatási autonómiát kell biztosítani”. Kijelentette: „a magyarok vezetői azóta is következetesen ezt a politikai célt követik”. Azt állította, hogy Észak-Erdélyben, a „gyűlöletes bécsi diktátumot” követően a románság „szörnyűséges etnikai pogrom áldozatává vált”. És a magyarellenes hangulatot fokozandó kijelentette, hogy „mártír” őseik a sírjukból átkozzák meg azokat, akik elfeledik „a gyűlölet genocídiumát”, amelyet a magyarok követtek el azok ellen, akiknek „egyetlen bűnük az volt, hogy románok voltak”.
Ezek után kitért a magyarság „kiváltságaira”, a Magyar Autonóm Tartományra, amely szerinte ugyancsak „kegyetlen tapasztalat volt” az itt élő románság számára, majd elért az „úgynevezett” Székelyföld autonómiájáig, amit nemes egyszerűséggel „nyelvi nacionalizmusnak” titulált, amelynek a célja szerinte az „enklávésítás”, a „szecesszionizmus”, és hogy a „székelység autonómiájának” megvalósítását az iskolákkal kezdték. Ami persze újabb alkalmat adott a szeparatizmus és hasonló kifejezések használatára, amivel piszkálhatta a románok kedélyét.
Véleménye szerint valójában a magyarok miatt „eltűnőfélben” levő székelyföldi románok szorulnának védelemre, csakhogy a román hatalom nem veszi komolyan a veszélyt. Így válhat Marosvásárhely egyre gyakoribb színhelyévé ezeknek „a szeparatista mérget terjesztő manővereknek”.
Ennyi nacionalizmust csak nagy-romániás politikusoktól tapasztaltunk a rendszerváltást követő években. A nyilatkozat túltesz akár a szomorú emlékű C.V. Tudor vagy párttársa, a volt kolozsvári bíró nacionalista kirohanásain is. Igazi nacionalista manőver, amely arra figyelmeztet, hogy nem szabad elfeledni azokat a véres márciusi napokat. Nem azért, hogy ellentétet szítsunk. Azért, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg.
MÓZES EDITH
Népújság (Marosvásárhely)

Tiszteletadás
A budapesti Nemzeti Színház képviselői hétfőn délben a marosvásárhelyi református, illetve katolikus temetőben megkoszorúzták Sütő András író és Tompa Miklós rendező, a Székely Színház alapító tagjának sírját városnéző körútjuk során.
Sütő Andrásra mint a legtöbbet játszott erdély magyar drámaíróra emlékeztek, illetve Tompa Miklós mint színházalapító előtt rótták le kegyeletüket. Este a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében Tamási Áron Vitéz lélek című darabját adták elő. Ma Farkaslakára utaznak, ahol a szerző szülőfalujában levő művelődési otthonban is bemutatják a darabot.
VAJDA GYÖRGY
Népújság (Marosvásárhely)

Nagy sikert aratott a Március hangjai program
Közös előadással ünnepeltek a pécskai magyarok
Amint azt rövid hírben közöltük, a Battonyai Városi Művelődési Központ és Könyvtár, a pécskai Búzavirág Egyesület és Néptánccsoport, valamint a helybeli Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület vasárnap18 órától a városi Doru Ioan Petescu Művelődési Házban Március hangjai címmel közös, ünnepi műsort adott elő az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére.
A Művelődési Ház nagytermét megtöltő közönséget, köztük Antal Péter polgármestert, Faragó Péter parlamenti képviselőt és Bölöni György megyei tanácsost Engi Márta Ildikó, a Búzavirág Egyesület elnöke, valamint Balta Tajcs Tűnde, a Hagyományőrző Egyesület elnöke köszöntötte.
A Himnusz felcsendülését követően, a Juhász Kálmán által betanított citerás gyermekek műsora vezette fel az előadást, majd a Bojtocska gyermekjátékainak, utánuk a Kisboglárka játékainak, majd a Búzavirág magyarbődi táncának tapsolt a közönség.
Jogállam nélkül nincs szabadság
Ünnepi beszédében Faragó Péter RMDSZ-megyei elnök, parlamenti képviselő kifejtette: közel 3 évtizeddel a rendszerváltás után, még mindig a szabadságjogokért, magáért a jogállamiságért kell utcára vonulni szerte az országban. Ahol nincs jogállam, ott nincs szabadság. Nem szabad az olyan ország, ahol a bűnszervezetek mindenféle hatalom fölött állnak. Nem lehet szabad az olyan ország, ahol félreállítják azt, aki dolgozik, aki tenni akar a közösségéért. Nem lehet szabad az olyan ország, ahol börtönbüntetés fenyegeti azokat, akik kitűzik a magyar vagy a székely zászlót. Magyar összefogás nélkül a romániai magyarság hangja pusztába kiáltott szó lenne. Ahogy az 1848-as hősöknek, úgy nekünk is szükségünk van az összefogásra, a közös erőre, hogy államalkotó nemzetként, jogunk legyen az ország ügyeibe való beleszólásra. Akkor is, ha az érvényben lévő Alkotmány első paragrafusa bennünket, magyarokat és a többi nemzeti kisebbséget figyelmen kívül hagy. Az elmúlt évek során Romániában elismerték, hogy március 15. fontos az itteni magyarság számára, ezért azt kérjük, ismerjék el hivatalos ünnepként. Az RMDSZ hivatalosan is benyújtotta a törvényjavaslatot, miszerint március 15-ét ismerjék el az itteni magyarság hivatalos ünnepévé, ami számukra legyen munkaszüneti nap. Mi, magyarok olyan kevesen vagyunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak az ellenségeskedést. Ahogy az 1848-as forradalmárok hittek a magyarság jogaiban, úgy nekünk is hinnünk kell bennük, ahogyan ők, mi is szabadságra vágyunk. Azaz korlátozásoktól, fenyegetettségtől mentes életre. Ahogyan ők tették, nekünk is bíznunk kell abban, kitartással, türelemmel, összefogással megvalósíthatjuk céljainkat. Isten minket úgy segéljen!
A szabadságharc megjelenítése
A továbbiakban a Hagyományőrző Egyesület tagjai jeleneteket adtak elő az 1848. március 15-én a Pilvax Kávéházban, az egyetemeken, illetve a nyomdában lezajlott eseményekről, de gyermekek által bemutatott harci előkészületeknek is tapsolhattak. A Búzavirág kalotaszegi tánca után falusi jelenetet mutattak be a vérbe fojtott szabadságharc üldözött katonáinak a sorsáról. Utána az Itt megkondult az óra címmel, az aradi színházban nagy sikerrel bemutatott dalos, táncos, március 15-e művészi megjelenítésének tapsolhattak a Kisboglárka, a Nagyboglárka és a Búzavirág tánccsoportok előadásában. Engi Márta megszólaltatta Reményik Sándor Magyar gyerek című költeményét, majd Balta Tajcs Tündével közösen köszönetet mondtak a töretlen támogatásért Pécska Város Tanácsának, név szerint Antal Péter polgármesternek és Eugenia Petének, a Művelődési Ház igazgatójának a felkészülés biztosításáért. Ugyancsak megköszönték a Battonyai Városi Művelődési Központ és Könyvtár közreműködését, dr. Rimainé Roczkó Zsuzsanna jóvoltából, valamint Juhász Kálmán közreműködését a citeraoktatásban.
A műsorban fellépett összes résztvevő előtt, a két civilszervezet vezetője mondott köszönetet a sok tapsért, majd Isten áldja nemzetünk, Isten áldja ünnepünk jeligével, vastaps közepette zárult a pécskai, nagyszabású március 15-i ünnepség.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Névadásának 60. évfordulóját ünnepli a Brassai-líceum
Még reménykedhetnek a természettudományi osztály jóváhagyásában
A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum 48. alkalommal szervezi meg március 20-a és 24-e között a Brassai-hetet, amelynek során különös hangsúlyt kap az a tény, hogy a tanintézet ezelőtt hatvan évvel vette fel a 19. századi erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel nevét. A névadásnak a hatvan évvel ezelőtt kihelyezett, ma is az épület falán látható tábla állít emléket. Idén emlékeznek meg a polihisztor halálának 120. évfordulójáról is. A 48. Brassai-hét során a tanulók számos érdekes tevékenységen vesznek részt, amelynek célja a játékos tanulás mellett a pedagógus-diák kapcsolat erősítése. A tornateremben megtartott megnyitóra rányomta ugyan bélyegét a tény, hogy a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség nem hagyta jóvá a 2017/2018-as tanévtől a középiskolai természettudományi osztályt, de amint Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes tájékoztatott, a megyei testület a legközelebbi vezetőtanácsi ülésén újra napirendre tűzi a kérdést.
– Mindegyik Brassai-hét egyedi esemény, amely évente megújult, de hű maradt ahhoz a kezdeti célhoz, amelyet Brassai is vallott egykor: a tanár-diák kapcsolat megteremtéséhez, épüléséhez. Szomorúan indult a 2017-es tanév, amikor a tudomásunkra hozták, hogy a 2017/20178-as tanévtől nem indíthatunk természettudományi osztályt. Annak idején az elsők között voltunk Kolozsváron, akik ilyen profilú osztályt indítottak. Nehéz ilyen körülmények között ünnepelni, de Brassai Sámuel optimizmusa erőt ad nekünk – mondta Kósa Mária, a Brassai-líceum igazgatója a 48. Brassai-hét megnyitóján.
Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: a tanfelügyelőség vezető tanácsa legközelebbi ülésén (amit leghamarabb pénteken tarthatnak meg), újra megtárgyalja a Brassai-líceum természettudományi osztályának ügyét.
Az igazgatónő nyitóbeszédében kitért arra is, hogy Brassai Sámuel ugyanabban az épületben járt iskolába, később pedig ott tanított, ahol az iskola jelenleg működik. – Brassai Sámuel itt tanult és taníthatott. Mi is itt tanulunk, és itt taníthatunk titeket nem csak ismeret-elsajátításra, hanem egymás elfogadására és segítésére – folytatta az igazgatónő. Vajnár Ákos Zsolt történelemtanár beszédében az iskolahét több évtizedes hagyományára összpontosított. Ezt követően a hatodikos Szallos-Kis Flóra és Imre Rebecca koszorúzta meg a teremben található Brassai-emlékplakettet. A jelenlevőket Haba Edina 6.-os köszöntötte, majd megtekinthettük az iskola néhány tizenkettedikes diákja által elkészített kis videót, amely azt emelte ki, hogy a tanintézet mindig befogadta és elfogadta diákjait. – Ami a Brassaiban jó, az nem kézzelfogható. Mi Brassai unokáinak tartjuk magunkat. Most az iskola veszélyben van, és az itt folyó nevelő tevékenységet alig értékelik – hallhattuk a kisfilmben. A megnyitó öt tizenkettedikes diák zenés-verses összeállításával ért véget. A 48. Brassai-hét programpontjai közül szemlézve megemlíthetjük a keddi verses muzsikát, anyanyelvi játékokat, multikulturális vetélkedőt, látogatás a néprajzi múzeumban stb. Szerdán a víz napját ünnepelik meg, de lesz versklub, molekulák vetélkedője, megtudjuk, milyen kapcsolata van Pazar Marcinak a takarékoskodással, emellett sportbajnokságokat, bábelőadást tartanak stb. Csütörtökön az előkészítő és első osztályosok Marosvásárhelyre kirándulnak, a nagyobbak az egészséges étkezésről, olvasásról beszélgetnek, meglátogatják a gyógyszerészeti múzeumot, a botanikus kertet stb. Pénteken egyesek a Hója erdőbe kirándulnak, de Kínát bemutató tevékenységet, földrajzvetélkedőt stb. is tartalmaz a program.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

A belügyminisztertől kért magyarázatot az Erdély-zászlók körül kialakult incidens miatt az RMDSZ
Interpellációt fogalmazott meg Carmen Daniela Dan belügyminiszter felé Csoma Botond, amelyben a március 15-i kolozsvári csendőri eljárás jogosságáról kér felvilágosítást. Mint ismeretes, a csendőrség gyűlöletkeltésre és diszkriminációra hivatkozva figyelmeztette a szervezőket: ne legyenek Erdély-zászlók a felvonuláson. „A csendőrség hazudik, rá akarja kenni a március 15-i kolozsvári ünnepségen Erdély-zászlóval vonuló személyek vegzálását az RMDSZ-re – nyilatkozta Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének elnöke.
Csoma Botond elmondta: Czirmay Zoltán szervezőként vett részt azon a múlt hétfői egyeztető gyűlésen, amelyen a csendőrség képviselőivel megbeszélte a két nappal későbbi, március 15-i felvonulás részleteit. Ezen a gyűlésen Czirmaynak azt mondták a csendőrök, hogy őt teszik felelőssé, ha valamilyen törvénysértés történik, továbbá elismételték neki azon álláspontjukat, miszerint az Erdély-zászló alkalmas a gyűlöletkeltésre és a diszkrimináció generálására. „Egyértelmű, hogy megpróbálta megfélemlíteni Czirmayt a csendőrség" – mondta a képviselő.
Az interpellációban két kérdést fogalmaztak meg, egyik a csendőri eljárás hasznosságára és jogosságára vonatkozik, a másik pedig az erdélyi zászló használatának jogosságát hivatott tisztázni.
Szabadság (Kolozsvár)

Sok tiszta hang – sok tiszta forrás
Szinte biztosra lehetett venni, hogy a tavalyi sikeren felbuzdulva, amit a Csak tiszta forrásból című koncert hozott, Kállay-Miklós Tünde karnagy, a kolozsvári S. Toduta Zenei Főgimnázium igazgató-helyettese újabb ötlettel, azaz sikeres kórushangversennyel rukkol elő. Ezért nem ért meglepetésként a március 18-i Sok tiszta forrásból című énekkari koncert, amelynek ismét a Kolozsvári Magyar Opera adott otthont.
A koncerten a magyar és az európai egyetemes kórusirodalom alkotásait hallgathattuk meg. Annak ellenére, hogy ember legyen a talpán, aki objektív tud maradni, amikor közel száz gyerek énekel kristálytisztán és jókedvűen, mégis első sorban a karnagy érdemeire térnék ki. Már a repertoár kiválogatása is időigényes lehetett: magyar, román, francia, olasz, spanyol, észt stb. dalokat kellett beszerezni, és kiválogatni azokat, amelyek az illető korcsoport számára legmegfelelőbbek, azaz nem terhelik meg túlságosan a gyerekek hangszálait, de ugyanakkor dallamosak, mutatósak is. Kállay-Miklós Tünde ennek a feladatnak maradéktalanul eleget is tett, majd következhetett a minden kis részletre kiterjedő betanítás folyamata. Miután ez is lezárult, jöhetett a koncertszervezési időszak, aggódás: vajon egy hirtelen jött vírus nem betegíti meg a kis énekeseket? Vajon hányan tudnak eljönni a szombat esti fellépésre? Az aggodalmak azonban (ha voltak egyáltalán) feleslegesnek bizonyultak: a három énekkar (I-IV., V-VIII és IX-XII. osztály) megjelent a színpadon, és a legigényesebb ítész is elégedetten dőlhetett hátra a székben (már ha jutott neki szék a zsúfolt nézőtéren): a gyerekek tisztán, szépen, muzikálisan énekeltek. Teljesítményük értékelésekor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a gyerekek lesznek (lehetnek) a holnap profi muzsikusai, tehát képességük és tehetségük folytán nem mondhatjuk meglepőnek a kiváló teljesítményüket. Kállay-Miklós Tünde tapasztalt és tehetséges karnagy: gesztusai könnyen érthetőek, precízek voltak. Az elemisták kórusát a Tokos zenekar és barátai kísérték.
Jó érzést keltett a valamivel több mint egyórás zenei utazás, amelynek során több európai országba „látogathattunk el”: voltak táncos jellegű művek, népdalfeldolgozások, egyházi jellegű darabok, és még egy spanyol bikaviadalt idéző dalt is meghallgathattunk.
A kórushangverseny pozitívumai között kell megemlítenünk, hogy a három kórus rendkívül fegyelmezett volt: a színpadról való be- és kijövetel zökkenőmentesen történt, ám ebben a zenelíceumi tanítók és tanárok is kivették a részüket. Említsük meg a fellépők egyszerű, ötletes és ugyanakkor ízléses ruházatát: míg az elemi tagozat kislányai piros szoknyában és fehér blúzban jelentek meg, a középiskolások színes ingben és fekete nadrágban léptek fel, a líceumi tanulók pedig feketében voltak, de a nyakukban ízléses sál, bizsu jelezte a sokszínűséget. A szombat esti hideg, esős időjárás nyomasztóságában üdítő volt ez a koncert: ártatlan, tiszta gyermekhangok adták vissza nekünk, felnőtteknek, az életbe vetett bizalmat, és tolmácsolták a művészet, azaz a komolyzene iránti elkötelezettségüket.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Fodor Sándor-konferenciát szervezett az E-MIL
Kerekasztal-beszélgetéssel ért véget az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) által szervezett Fodor Sándor Emlékkonferencia szombaton. Az egésznapos eseményt záró beszélgetésen Gálfalvi György irodalomkritikus, Molnár Vilmos, a Székelyföld folyóirat szerkesztője, Sántha Attila irodalomkritikus, Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész osztotta meg személyes és szakmai emlékeit az öt éve elhunyt íróról. (Borítókép: Karácsonyi Zsolt, Molnár Vilmos,Gálfalvi Zsolt, és Vallasek Júlia a kerekasztal-beszélgetésen. Fotó: Rohonyi D. Iván)
A beszélgetést Vallasek Júlia irodalomtörténész moderálta. Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke elmondta, az emlék szó véletlenül, megszokásból maradt benne az esemény nevében, nem gondolták a szervezők, hogy a rendezvény egy emlékkonferencia lenne, hiszen Fodor Sándor továbbra is jelen van az irodalomban és közöttünk.
Karácsonyi Zsolt elmondta, örül, hogy minden „összeállt” ezen a konferencián, a délelőtti két ülésszak előadásain több vonatkozásból szemléltették az életművet, tudományos szempontból járták körül az életpályáját. – Fodor Sándor munkássága van olyan erős, hogy hosszú időkön keresztül szóljon hozzánk – jelentette ki a liga elnöke.
Vallasek Júlia is aláhúzta köszöntőbeszédében, hogy Fodor Sándornak még nem kell emlékkonferenciát szervezni, hisz műveit sokat forgatják az olvasók, majd egy Fodorhoz kötődő személyes emlék elmesélével indította a beszélgetést, felkérve a kerekasztal résztvevőit, osszanak meg ők is egy emléket az íróról.
Gálfalvi Zsolt egy 1954-es történetet elevenített fel, amikor egy író-olvasó találkozón Fodor Sándorral együtt mutatták be a fiatal író első kötetét egy kolozsvári üzemben. A találkozót három órára tette az üzem vezetője, hisz háromkor járt le a munkaidő. A hazaigyekvő munkások előtt bezárta a vezetőség az ajtókat, mondván, még nem mehetnek haza, most művelődni kell. Fodor kijelentette, ha az üzem vezetője nem nyitja ki az ajtót, hogy hazaengedje a munkásokat, ő fog elmenni. Gálfalvi Zsolt szerint Fodor lényéhez tartozott az emberiesség, műveiben is megmutatkozik ez az erény.
Gálfalvi György Fodor segítőkészségét, a fiatal írók iránti elkötelezettségét mutatta be történetén keresztül. Gálfalvi kiemelte, Fodor Sándor volt az egyetlen idősebb író az 1960-as években, aki a fiatal, merész, nagyszájú íróközösséghez szólni tudott, csak az ő tanácsait fogadták meg. Emellett hivatásszerűen óvta és segítette is őket mindenben.
Molnár Vilmos szerint az író mindig bizalmat szavazott mindenkinek, így az általa elmondott történet szereplőjének, a csíkszeredai „maffiavezérnek” is. Ez a tulajdonsága műveiben is feltűnik, mondta Molnár, példaként említve a Merénylő című alkotást és a Krónika című regényt.
Sántha Attila volt az ügyvezető Fodor Sándor mellett az E-MIL-nél, akit a liga első elnökeként választottak meg. Sántha elmesélte, nehezen tudták rávenni az írót, hogy vállalja el a tisztséget, de olyan embert szerettek volna a liga elére, aki mindenkivel jóban van, mindenkivel szót tud érteni, de emellett van véleménye is, amit szívesen megoszt.
Vallasek Júlia Gálfalvi Györgyhöz intézett kérdésében arra volt kíváncsi, hogyan tudott Fodor Sándor tanácsokat adni a fiataloknak. Gálfalvi elmondta, az idősebb író jámbor ember volt, de mindenki tudta, tud kemény is lenni, ha kell. Őket arra tanította meg, hogyan kell a követelőző, „asztalracsapós” szövegekből jámborabbat faragni, úgy, hogy a lényegen ne változtassanak, árnyalati dolgokra tanította őket.
Egy következő kérdésre válaszolva Gálfalvi Zsolt beszélt Fodor Sándor publicisztikájáról, mint mondta, mennyiségileg és hangnemben is rendkívül lényeges írások.
A moderátor Sántha Attilától azt kérdezte, mit tudtak nyújtani az E-MIL fiatal írói az első elnöknek, és mit kapott Fodor a fiatal generációtól. Sántha kiemelte, Fodor Sándor nem szeretett unatkozni, unalmasnak lenni, ezt a műveiben is kerülte. Azt biztosították ők, amit Fodor a legjobban szeretett, nem érezte magát unalmasnak, ugyanakkor nem is unatkozott az E-MIL tagjai között.
Mennyire volt csíki író Fodor Sándor, a székelység hogyan mutatkozik meg műveiben, kérdezte Molnár Vilmostól a moderátor. Molnár szerint Fodor mindig mindennel el akart számolni, mint megjegyezte, emiatt örült annak, hogy a II. Világháború során fogságba esett, mert elhagyta fél pár téli kesztyűjét, amivel nem tudott volna elszámolni. Molnár kiemelte, ez mások számára röhejes lehet, de Fodor Sándorra jellemző volt, hogy amit elvállalt, teljesítette, legyen az bármilyen apróság. Műveiben az emberséggel és az emberség hiányával akar elszámolni – jelentette ki a Székelyföld szerkesztője.
A beszélgetést Vallasek Júlia villámkérdése zárta: ha egyetlen dolgot lehetne megmenteni Fodor munkásságából, mi lenne az. A kérdésre volt, aki nagyon hamar tudott válaszolni, ám volt, akinek időbe telt egyetlen dolgot kiválasztani.
Sarány Orsolya
Szabadság (Kolozsvár)

Mikó Imre 1935-ös párizsi üzenete
Élményélességgel őrzöm ma is emlékezetemben utolsó hosszasabb beszélgetésünket. A kilencvenhárom éves Kós Károlytól jött éppen, akinél az 1976 őszén megjelent arcképcsarnok-kötetével, az Akik előttem jártak cíművel tette tiszteletét. Amíg a Rákóczi úttól a Petőfi utcába értünk, nemcsak megírásra váró történelmi emlékei kerültek szóba (főként a negyvenes évek első feléből), hanem az előtte járók iránti adósságai(nk), meg az azok irántiak, akik nemzedékéből a halottak élén távoztak. Balázs Ferencről, Dsida Jenőről, Jancsó Béláról, László Dezsőről, Tamási Áronról őrzött emlékeiről beszélt. Azokról, akikről nem mondhatott el mindent „antimemoár”-nak nevezett kötetében. Akkor még nem tudtam, hogy mindenikük életművének a továbbörökítését testálta rám. Ami sikerült is annyiban, hogy mindenikről több tanulmányt írtam, köteteik újrakiadásával igyekeztem életművükre irányítani a figyelmet.
Balázs Ferenc útitársa című szociográfiai riportomnak köszönhetem, hogy utolsó rádiós interjújában engem is a nyomába lépők sorában emlegetett. Alighanem pályakezdő műfaja, a szociográfia okán. Kevesen tudják ma már, hogy az Erdélyi Fiatalok műhelyében 1932-ben kiadott szerény „falufüzete” (Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés) egyben a magyar szociográfia egyik műfajteremtő munkája. Ezt követte Nagy Lajos Kiskunhalomja (1934) és Illyés Gyula Pusztulása (1936) – hogy aztán az 1937-es esztendőben a Sárközi György kezdeményezte Magyarország felfedezése-sorozat meghozza a műfaj „frontáttörését”. Örülök, hogy mindezt elmondhattam a Magyarország Felfedezése Alapítvány szervezésében március elején megtartott Kárpát-medencei konferencián.
Mikó Imre 1977. március 21-én a kolozsvári Rákkutató Intézetben lezárult életpályája számos reflexiót váltott ki utókorában. Ezek számát magam is igyekeztem gyarapítani, kezdve az 1986-ban bezúzásra ítélt Erdélyi Fiatalok – dokumentumok, viták (1930—1940) című kötettel.
Az már jóval később, a Jancsó Béla levelezés-kötetek sajtó alá rendezése során került látókörömbe, hogy 1935. március 22. és 25. között előadást tartott az első Debreceni Diétán. A rendezvény másnapján arról tájékoztatja Budapestről Jancsó Bélát, hogy „az új magyar ifjúság, mely a kivezető utat a Duna-völgyi konföderációs államformában látja, meg akarja ismerni az utódállamokat és az ottan élő kisebbségeket is. Egy ilyen élcsapat, köztük Németh Lászlóval, jönne július közepén Erdélybe is. A meghívást én ajánlottam fel, most már közös erővel lehetővé kellene tenni ezt az utazást. [...] E kirándulás biztosítását azért látom rendkívül fontosnak, mivel egyrészt megismernék Erdélyt igazán, mert ma egyáltalában nem ismerik, és ami a legfontosabb: megindulna a közeledés a kisebbségek segítségével a győző, illetve a legyőzött népek között. Elsősorban pedig a román és a magyar nép közt.” (Mikó Imre levele Jancsó Bélának. Budapest, 1935. márc. 26.)
Németh László – aki záróbeszédében a konferencián elhangzottakat összegezte – 1935. április 17-ig még a Magyar Rádiónál dolgozik. Alighanem ő kérte fel Mikót, hogy ossza meg debreceni előadásának alapgondolatait a rádióhallgatókkal. A korabeli műsorfüzet szerint ez meg is történt augusztus 19-én (19.10 és 19.40 között) Erdély és a külföld címmel. A Párizsból küldött kéziratot Fazekas István olvasta fel. (Balázs Sándor: Mikó Imre élet- és pályaképe. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003. 29.) Minthogy a Debreceni Diéta dokumentumai még feltárásra várnak, így csak azt valószínűsíthetjük, hogy a Budapesten átutazó Mikónak nem nagyon volt ideje mikrofon elé állni. De az is lehet, hogy maga igényelte mondandója árnyaltabb újragondolását, pontosabban: „erdélyi fülekhez” hangolását. Ezért telt el a debreceni és a budapesti megszólalás között csaknem öt hónap.
Az 1935. augusztus 10-én Párizsban keltezett sorok ezt ugyan nem erősítik meg, de nem is hagynak kétséget azt illetően, hogy az európai „nagypolitikában” egyre nagyobb áttekintést szerző Mikó körültekintően és célirányosan fogalmazta meg „hazaszóló” üzenetét: „Magamról csak annyit, hogy e hó 19-én (hétfőn) 19 óra 10 perckor a Budapest I-es rádióállomáson fel fogják olvasni Erdély és a külföld c. előadásomat. Kérlek, hogy erről barátainkat és ismerőseinket, akivel találkoztok, értesíteni szíveskedjetek. Az előadást le akartam küldeni valamelyik lap számára, de a rádió fenntartja a szerzői jogot.”
CSEKE PÉTER
Szabadság (Kolozsvár)

„Tavaszi szél vizet áraszt...” néptáncparádé negyedik alkalommal
Fehér megyében is mindenütt istentiszteletek és ünnepi műsorok keretében emlékeztek az 1848-as forradalomra. Az RMDSZ központi megemlékezésére Március 15-én a Bethlen Gábor Kollégiumban került sor, az iskolai és önkormányzati vezetők jelenlétében. Figyelemreméltó, hogy a városi tanács hivatalos közösségi oldalán magyar és román nyelven köszöntötte a lakosságot, először a város történetében. A megemlékezések sorozatából legnagyobb népszerűségnek azok a rendezvények örvendtek, amelyek középpontjában a gyerekek és a fiatalok álltak. Attól függetlenül, hogy ők szervezték-e azokat vagy csak főszereplői voltak az eseményeknek, a kezdeményezések tömegeket mozgattak meg.
A Fehér megyei RMDSZ és a Dr. Szász Pál Egyesület Csombordon szervezte meg szombaton, 2017 március 18-án a környék magyarságának egyik legkedveltebb ünnepségét.
A nap ökumenikus ünnepi istentisztelettel kezdődött, igét hirdetett Boros László helybeli református lelkipásztor illetve Szabó Dénes római- katolikus plébános és Sándor Botond unitárius lelkipásztor Nagyenyedről.
Ezt követően került sor kultúrotthonban a megye magyar gyermek- és ifjúsági néptánccsoportjainak parádéjára. Köszöntő beszédeikben Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere és Benedek Zakariás parlamenti képviselő - aki felvállalta a Fehér megyei szórványmagyarság ügyének képviseletét is - a hagyományőrzés és ezen belül a néptánc közösségfejlesztő és identitástudat-ápoló szerepét hangsúlyozták.
A „Tavaszi szél vizet áraszt...” néptáncfesztivál konferálója a csombordi tiszteletes asszony, Boros Erzsébet volt, akit elsősorban mint kiváló népdalénekesként ismernek. A közelmúltban, 2017 január 22-én Csokonai Vitéz Mihály önálló alkotói díjban részesült, amelyet Budapesten a Pesti Vigadóban vett át. A magyar állam e rangos kitüntetését az Emberi Erőforrások Minisztériuma adja minden évben, a Magyar Kultúra Napja alkalmából a hosszabb ideje kimagasló művészeti munkát végző egyéni alkotóknak. Boros Erzsébet nem először vehetett át díszoklevelet, hiszen kétszer ítélték oda számára „Hajnal akar lenni” Kárpát-medencei Népdalverseny első díját és az Arany Páva-díjat illetve nagydíjat. Tudását példaértékűen adja át, sok gyerekkel, fiatallal szerettette meg a népzenét, a hagyományokat, elsősorban a népdaléneklést, tanítványai közül kikerültek Felszállott a páva, Hajnal akar lenni győztesek is.
A megyei néptáncfesztivál szellemiségében és szervezési formájában egyaránt kiválóan alkalmas Március 15 ünneplésére, hiszen a mintegy 200 magyar gyerek együtt, népviseletben pompázva, a magyar jövőbe vetett reménységünket jelképezi. Évről-évre megcsodálhatjuk kitartásukat, fejlődésüket, megérdemlik, hogy-a fellépésük sorrendjében- bemutassuk őket az olvasók számára is.
A 2009-ben alakult csombordi Pipacs Néptánccsoport ,annak kezdő- és haladó csoportja nyitotta illetve zárta az előadást. Fő céljuk megőrizni a csombordi táncot és népdalokat a jövő generációjának és emellett minél több erdélyi néptáncot megtanulni. A szülők és a Pipacs Egyesület támogatásával nagyon sok alkalommal szerepelt itthon és külföldön is. Minden évben fellépnek a csombordi Rózsanapon, a Nagyenyedi Nemzetközi Folklórfesztiválon, a Kalotaszentkirályi „Csipkebogyó” Fesztiválon. 2016-ban részük volt szerepelni a torockói Double Rise Fesztiválon és Sárváron a Nemzetközi Folklórfesztiválon. Vezetőjük Boros Erzsébet.
A torockói és torockószenytgyörgyi tagok alkotta Szilas Néptánccsoport, annak kezdő- és haladó csoportja összesen 36 tagot számlál, ez a legnépesebb néptánccsoport a megyében. 2013-ban alakultak, évente fellépnek a helyi és környékbeli magyar kulturális rendezvényeken továbbá a magyarországi testvértelepülések által szervezett falunapokon. Felkutatták és újratanulták a helyi néptáncokat is, a csombordi fellépés alkalmával a Kis-Szilas széki táncot és népi gyermekjátékokat,a Nagy-Szilas széki táncokat illetve négyest, sűrű tempót, csárdást valamint palatkai négyest, sűrű magyar legényest mutattak be. Vezetőjük Fogarasi Antónia.
Szabadság (Kolozsvár)

Semjén: Borboly javaslata alapján született a lex Heineken
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter és Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kedden egyaránt cáfolta, hogy a kormány visszavonná a lex Heineken törvényjavaslatot. Semjén szerint Borboly Csabának, a Hargita Megyei Tanács elnökének javaslatára jártak el.
A magyar kormány tagjai az atv.hu-nak nyilatkoztak, arra reagálva, hogy a Hvg.hu szerint a budapesti kormánypártok kihátrálnak Lázár és Semjén nagy vihart kavart javaslata mögül, amely tiltott önkényuralmi jelkép – a vörös csillag – használatára hivatkozva akár kétéves börtönbüntetéssel fenyegetné a Heineken forgalmazóját.
Semjén Zsolt kérdésre válaszolva leszögezte: nincs semmilyen indok arra, hogy a javaslatot visszavonják, az ugyanis erkölcsileg, politikailag és jogilag is védhető és helyes. A törvényjavaslatot bíráló ellenzéknek a miniszterelnök-helyettes azt ajánlotta megfontolásra, illetve azt üzente: az lenne a morálisan helyes, ha egy nemzeti ügyben az ellenzék a magyar ügy mellé állna. „A Csíki sör megvédése alapvetően nemzeti ügy, nem gazdasági" – jelentette ki Semjén Zsolt.
A kormányfő helyettese arra is emlékeztetett, hogy a javaslat nem a kormánytól, hanem a Hargita megyei önkormányzattól indult. „A kormány a székelység és Hargita megye mögött állását fejezte ki, amikor Borbély Csaba (Borboly Csaba – szerk. megj.) megkeresése után megfogalmazta javaslatát" – idézte a kereszténydemokrata politikust az MTI, hozzátéve: a lex Heineken nemzeti ügy, nem kormányügy. Semjén Zsolt szerint a balliberális oldalon evidenciaszerűen kellene az önkényuralmi jelképekkel szemben állást foglalni.
Semjén hozzátette: ha érheti a kormányt kritika, akkor csak annyiban, hogy már korábban, a tiltott önkényuralmi jelképekről szóló törvény megszületésekor kellett volna megállapítani a tiltást a kereskedelmi termékek esetében is. A miniszterelnök-helyettes szerint azt nem lehet megengedni, hogy „egy multi gátlástalanul eltiporjon egy kis faluban működő kis manufaktúrát". Lázár János szintén elképzelhetetlennek nevezte, hogy visszavonják a törvényjavaslatot.
Január 30-i rendkívüli ülésen Hargita Megye Tanácsa – a helyi közösség képviselőjeként és a Székely termék védjegy tulajdonosaként – elvi határozatot fogadott el, és azzal a kéréssel fordult a Heineken Romania Rt.-hez, hogy az Igazi Csíki Sört előállító Lixid Projekt Kft.-t ne sújtsa további perekkel, és próbálja meg békés úton rendezni a jogi vitát. A Hargita megyei önkormányzat közölte, közvetítő szerepet kíván vállalni a felek között az ügy rendezésében, és kész arra, hogy képviselőket küldjön a Heineken regionális, és ha szükséges, nemzetközi vezetőségéhez.
Krónika (Kolozsvár)

Megvannak a Versünnep fesztivál erdélyi továbbjutói
Jeles költők alkotásait szólaltatták meg az előadók a Versünnep fesztivál 2017-os erdélyi elődöntőjén a hét végén, a rendezvénynek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház adott otthont.
Mondott vers kategóriában Illés Alexa, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem II. éves magiszteri színész szakos hallgatója (képünkön) és Bajkó Edina, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem I. éves magiszteri színész szakos hallgatója; megzenésített vers kategóriában dr. Incze G. Katalin zeneszerző, a dalok szerzője, Laczkó Vass Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze, előadó; valamint Szép András zongorista, a dalok társszerzője jutott tovább. A megfilmesített vers kategóriában Kocsis Tünde kolozsvári rendező képviseli Erdélyt a versünnep fesztivál – 2017 döntőjében április 9-én Budapesten a Nemzeti Színházban.
Ebben az évben Arany János születésének 200. és halálának 135. évfordulója, Ady Endre születésének 140. évfordulója, valamint Kassák Lajos születésének 130. és halálának 50. évfordulója tiszteletére – vers- és prózamondás, énekelt vers vagy versmegzenésítés és képző-, és/vagy filmművészeti alkotás kategóriákban hirdették meg a fesztivált. A fellépők teljesítményét az előző évhez hasonlóan Kilyén Ilka, Tompa Klára és Bokor Barna, a vásárhelyi Tompa Miklós Társulat művészei értékelték. A műsorvezető Gecse Ramóna színművésznő volt.
A Versünnep fesztivál tizenkét éve indult útjára azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a magyar nyelven született irodalmi alkotásokra és népszerűsítse a művészi versmondást, mely képes minden magyar anyanyelvű embert összekapcsolni téren és időn keresztül egyaránt – olvasható a rendezvénysorozat honlapján. A Versünnep Alapítvány, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Bánffy György Kulturális Szalon rendezi a fesztivált, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Magyar Művészeti Akadémia is támogatja.
Krónika (Kolozsvár)

Lassan vége a politikusok vándorlásának
A szenátus plénuma három tartózkodás mellett 104 támogató szavazattal elfogadta a 2014/55-ös sürgősségi kormányrendeletet visszautasító törvénytervezetet, amely lehetővé tette a helyi választottaknak, hogy pártot váltsanak anélkül, hogy elveszítenék mandátumukat.
A szenátorok azt követően vizsgálták felül a jogszabályt, hogy az alkotmánybíróság megállapította, hogy a 2014/55-ös sürgősségi kormányrendeletet elfogadó törvény alkotmányellenes.
A vita alatt Eugen Pîrvulescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora kijelentette, hogy a 2014/55-ös sürgősségi kormányrendelettel Victor Ponta és Liviu Dragnea 500 polgármestert 'lopott el' az ellenzéktől és ezt a hibát két és fél évvel az események után sem hajlandók elismerni.
'Ma azért van önöknek kormányuk és parlamenti többségük, mert 2014-ben elloptak 500 polgármestert. Ki felel ezért?' - tette fel a kérdést a liberális szenátor.
Válaszában Şerban Nicolae, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora 'tartalmatlan' retorikával vádolta a liberálisokat és azt mondta, hogy a polgármesterek saját akaratukból cselekedtek.
'Valaki talán pisztolyt szegezett a polgármesterek halántékához? Nem. Saját döntésük volt. (...). Hallom, hogy a 2014-es rendelet befolyásolta a 2016-os parlamenti választásokat. Talán szíveskednének tudomásul venni, hogy 2016-ban helyi választások is voltak, ahol ugyancsak agyba-főbe vertük önöket, hála annak a tartalmatlan retorikának, amit folytatnak' - mondta Nicolae.
A szavazás után Mihai Goţiu, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) szenátora úgy fogalmazott, hogy az 55-ös rendelet a 'demokrácia megcsúfolása' volt.
szatmar.ro

Emléktáblát avattak Vasvári Vidnek
Püspöki szentmise után szentelték meg Vasvári Vid, Vitus de Monteferro OFM egykori milkói és nyitrai püspök emléktábláját szülőfalujában, Batizon.
Helyi és zarándok, egyházmegyei, hazai és külföldről érkezett hívek előtt mutatott be Schönberger Jenő püspök szentmisét március 19-én, a batizi Szent József templomban, ahol papjai mellett vele együtt misézett Dr. Prof. Viliám Judák nyitrai püspök. A neves vendég egykori elődje emléke előtt tisztelgett jelenlétével, hiszen a szentmise végén emléktáblát szenteltek a templom falán Vasvári Vid, Vitus de Monteferro-nak (neve egyes dokumentumokban Castroferreo-ként szerepel).
Homíliájában Schönberger Jenő püspök a szamariai asszony története kapcsán Európa lelki válságáról beszélt: "Azt mondhatnánk, hogy az evangéliumból felolvasott, szamariai asszony története kétezer éves, semmi közünk nekünk ehhez. De Európa ma nagyon is hasonlít a szamariai asszonyhoz, mi pedig Európában élünk. Bennünket akar az Egyház, Krisztus tanításával oktatni. Hiszen a legközönségesebb materializmus babonájában él ma Európa, nagyon sok európai és nagyon sok keresztény is! A haladás és a fejlődés megszállottja ez a kontinens és benne mi is, ugyanakkor pedig az egyenlőség tévedésében él. Jézus példája és tanítása, hogy Istent mindenek elé kell helyeznünk, és vele szoros kapcsolatban kell élnünk, mert csak így lehetünk boldogok.”
A szentmise végén, készülve az emléktábla avatására Prof. Dr. Viliám Judák nyitrai püspök szólt a hívekhez. Egyházmegyéje egyik legkiemelkedőbb püspökének nevezte Vasvári Vid, Vitus de Monteferro-t, aki bár nehéz helyzetben vette át a püspökséget, mégis nagy fellendülést tudott hozni. Köszönetet mondott a batizi közösségnek, hogy ápolja emlékét, majd azt kérte, legyen az ünnepség mindannyiuk számára buzdítás, hogy olyan férfiak legyenek közöttük ma is, mint amilyen egykor Vasvári Vitus volt.
Franţ Felix OFM a Jászvásári Egyházmegye püspöke üdvözletét tolmácsolta - a Milkói Egyházmegye területe érintette a Jászvásári Egyházmegye mai területét -, bemutatva a Vasvári Vitus-korabeli katolikusság helyzetét, méltatva azt a bátorságot és hitet, ami a püspököt jellemezte. Mint mondta, ő sok áldozatot hozott azért, hogy nekünk hátrahagyja a hit magját: az egykori szülőfalujának, egyházmegyéjének, a ferences rendnek és az Anyaszentegyháznak. Az utókor felelőssége, hogy kamatoztassa a hagyatékot.
Ioan Mureșan polgármester is szólt az egybegyűltekhez, Batiz település legnagyobbjai közé sorolva Vasvári Vitust. Ezek után vonult ki Schönberger Jenő és Viliám Judák asszisztenciájukkal a bejárat elé, ahol leleplezték és megszentelték az emléktáblát. A templomból kilépő hívek megcsodálhatták azt, valamint megkóstolhatták az udvaron felkínált batizi étkeket.
szatmar.ro

Szakoktatást indít a Hám János Teológiai Líceum és a Református Gimnázium
A római katolikus líceumban két, a református oktatási központban egy osztályt indítanak. Az előzetes felmérések szerint a munkáltatók és a tanulók részéről is nagy az érdeklődés.
„Iskolánk küldetésének tekinti, hogy támogassa a társadalmi mobilitást, ugyanakkor minden diáknak szeretnénk élhető jövőt biztosítani szülőföldjén. Ennek egyik kulcsa a magyar nyelvű szakoktatás, amelynek megerősítésében szeretnénk mi is részt vállalni a Szatmári Római Katolikus Püspökség támogatásával” - indokolja a szakoktatás beindítását Ádámkó Csaba István, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója.
A tervek szerint a 2017-2018-as tanévben két szakosztályt - három éves képzés – fognak elindítani. Az egyik osztály - közélelmezés-turizmus profilú - megosztott képzési rendszerben szakács (14 hely) és pincér (14 hely) képzést kínál. A másik osztályban - automatizálás-elektronika profilú - elektronikai műszerész (28 hely) képzést lehet elsajátítani.
A színvonalas szakképzésnek előfeltétele a megfelelő épület és képzési terek biztosítása, ezért rövidesen elkezdik a szükséges szaktantermek, laboratóriumok kialakítását. Ennek az oktatási formának másik alappillére a gyakorlati képzés, amelyet olyan helyi vállalkozásokkal közösen szeretnék biztosítani, amelyek a saját szakterületükön kiválónak bizonyulnak: az Autonet Import kft., a Technosam kft., az Aquastar gyógy- és élményfürdő, illetve a No Pardon Pub étterem.
„Bízunk benne, hogy új osztályainkat bizalommal fogadják a végzős nyolcadikos diákok és szüleik egyaránt. Az érdeklődő diákokat szeretettel várjuk a mesterségek napján - március 28-án 9 és 13 óra között - melynek során bemutatjuk elképzeléseinket. Iskolánk dísztermében a látogatók találkozhatnak az iskola vezetőségével és az említett vállalkozások képviselőivel” - mondja Ádámkó.
Kereskedelmi dolgozókat fognak képezi a Refiben
A Református Gimnáziumban is megkezdődik a szakoktatás: az új tanévben előkönyveléshez is értő kereskedelmi dolgozókat fognak képezni egy 28 fős osztályban.
„A megye nyolcadik osztályos diákjai körében készült egy felmérés, ami azt mutatja, hogy vannak érdeklődők a szakoktatás iránt. Több általános iskolából is kaptunk jelzéseket és a Református Gimnázium nyolcadikosai között is van, aki ebben az osztályban folytatná a tanulmányait” - magyarázza Szilágyi Éva igazgatónő. A profil egyébként illeszkedik a Református Gimnázium által elindított vonalba, ugyanis az iskolában posztliceális képzés is zajlik előkönyvelői-gazdasági témakörben.
A gimnáziumban elindított szak gyakorlatilag a Gheorghe Dragos Gazdasági Líceumban működő magyar nyelvű osztály helyét veszi át.
szatmar.ro

Kivételes fotók a Kastélyban
Március 18-án, szombaton újabb fotókiállítás megnyitójára került sor Nagykárolyban, a Károlyi Kastélyban földszinti kiállítótermében. A tárlat a Négyfaluból érkező Magdó István fotóművész alkotásait mutatja be.
A megnyitó alkalmával Bikfalvi Zsolt, a Vasile Vénig László Fotóklub alelnöke köszöntötte a résztvevőket, majd maga az alkotó, Magdó István vette át a szót. Az eseményt László István szavalatai tették még ünnepélyesebbé, aki a nagykárolyi költő, Fülöp György néhány versét szavalta el.
A Kastélyban látható fotók már megannyi kiállításon vettek részt hazánkban és külföldön egyaránt, és több díjat is elnyertek. A kiváló fotók készítője az AAFR (Asociatia Artistilor Fotografi din Romania) tagja és a MFVSZ (Magyar Fotóművészek Világszövetsége) erdélyi alelnöke is egyben.
A kivételes kiállítás két hétig tekinthető meg a Városi Múzeum nyitva tartási rendjének megfelelően.
Bagosi Andrea
szatmar.ro

Berde-cipó és szeminárium
1. A néhai Berde Mózes – aki immár szoborrá merevedve tekint magasról szeretett városára – életéből egy mozzanatot ragadok ki: a köztudottan aszkéta öregúr rendelkezése alapján tekintélyes vagyonából a székelykeresztúri, a tordai és a kolozsvári magyar iskolák diákjainak naponta egy-egy cipót osztottak ki, ezek voltak az akkoriban híres-nevezetes Berde-cipók.
Egy cipót! Történelmi esemény volt, még ha ma talán mosolyt is csal némelyek ajkára. Amint az is nagy esemény lehetett, amikor a bibliai Dávid király egy nagy ünnep minden résztvevőjét hazatérés előtt ellátta egy-egy cipóval, mazsola- és datolyalepénnyel, hogy ki ne dőljön hazáig az úton, különben nem lett volna megírva.
Utánaszámoltam, egy kis cipó három lej, egy-egy lepény hat, összesen tizenöt, másfél kajabon. És örvendtek, mert tudtak örvendezni, mint a falu első gazdájának fia, Benedek Elek, ha nagy ritkán vacsora is volt az udvarhelyi kollégiumban, ugyanis tanulás céljából ment oda. Nézem a Facebookon volt iskolásaink képeit. Nos, alighogy egyetemre kerülnek, ilyen buli, olyan fesztivál, x klub és y kocsma. Fehér holló a kedves kislány, aki a profilképén könyvet tart a kezében. A többség nevetne a szegényes cipón – ha legalább hot doggal lenne kispékelve,vagy inkább lenne pizza!
Figyelemreméltó, hogy a helyi mecénás jól meggondolta, mire használja, nem pedig kidobja pénzét. Meggyőződésem, hogy a cipócskán megélt szorgoskodókból kerülnek ki a derék háromszékiek, nem a papa-mama kedvence arany ifjakból.
2. Nyolcvanhat évesen az Everestre a világbékéért – olvasom a hírek között. Szóval nem a reklám, nem a pénz kedvéért: a világbékéért. Aztán kerékpározunk a biotermelésért, félmaratonozunk a szegregáció ellen, rózsaszínű (majd zöld, aztán sárga) trikóban vonulunk a betegekért, szemináriumozunk az erőszak ellen, húszszemélyes tüntetést tartunk naponta egy marosvásárhelyi iskoláért. Ha négyezer család, akiket a kutya sem üldözött, elmenés helyett helyben szaporodott volna csupán egy gyerekkel, még legalább öt iskolánk lenne, cécó nélkül.
Régi vicc, miszerint az aktivista dicsekedik Gazsi hegedűsnek, hogy ő most pártszemináriumba megy.
– Tudod te, Gazsi, mi az a szeminárium?
– Hogyne tudnám, kérem sépen. Almából lesz az almárium, szilvából a szilvórium és a semmiből a seminárium.
Hát valahogy így…
Antal Zubreczky
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Michelin Green Guide: háromcsillagos hülyeségek erdélyi műemlékekről
Erdély 1600-ban egyesült Romániával, az uniót a gyulafehérvári római-katolikus székesegyházban mondták ki. Sepsiszentgyörgy a Duna-deltában van, Szászfehéregyházát pedig a II.világháború után csatolták Romániához. Legalábbis a Michelin szerint.
A Michelin cég neve elsősorban gumiabroncsgyártóként közismert, valamint a Michelin Guide című étteremkalauz kiadójaként. A vállalat, Michelin Green Guide sorozatcímmel megjelenő útikönyvei szintén komoly presztízsnek örvendenek a szakmában és a turisták körében. A Michelin az éttermekhez hasonlóan minősíti az idegenforgalmi objektumokat is, a legérdekesebbeknek három csillag jár.
Csillagok, csillagok
Erdélyből ezidáig egyetlen vendéglő sem kapott Michelin csillagot, az idegenforgalom terén azonban lényegesen jobban állunk, közel 90 természeti- és kulturális látnivaló került fel a cég turisztikai portáljára ajánlott úticélként. Három csillagot 18 romániai objektum érdemelt ki, köztük négy erdélyi: a prázsmári erődtemplom, a szebeni Astra szabadtéri falumúzeum, Máramaros és a Transzfogaras műút. A válogatás már első látásra is kissé bizarrnak tűnik, hiszen nem szerencsés, objektív kritériumok alapján pedig egyenesen lehetetlen összehasonlítani tájegységeket épületekkel, a Duna-deltát vagy Bukovinát például a Fekete-templommal.
Az értékelés professzionalizmusát illető kételyek tovább mélyülhetnek olyan furcsaságok láttán, hogy míg a bukaresti Nemzeti Szépművészeti Múzeum, a Középkori Román Képzőművészeti Galéria és a Modern Román Képzőművészeti Galéria háromcsillagos, addig az Unesco Világörökséghez tartozó Segesvár eggyel kevesebbet érdemelt csak ki.
Fölöttébb kétséges, hogy a minősítéseket osztogató állítólagos szakemberek tudatában vannak-e azon ténynek, miszerint a két fentemlített galéria a Nemzeti Szépművészeti Múzeum részlegei, aminek fényében kérdés, mivel szerepel a listán ez utóbbi intézmény, ráadásul kiemelt minősítéssel: nemzetközi viszonylatban szerény európai gyűjteményével avagy a székhelyeként szolgáló egykori királyi rezidenciával, amit a 18 legrangosabb romániai műemlék közé sorolni nevetséges túlzás?
Alternatív történelem
Minden egyes minősített objektumnak van egy rövid angol nyelvű leírása, melyek tobzódnak a pontatlanságokban és ostobaságokban. A Michelin egy csillagot adott a nagyváradi Petőfi-parknak, annak elimeréseként, hogy állítólag ott áll a nemes egyszerűséggel „barokk katolikus templom”-nak titulált nagyváradi római-katolikus székesegyház. A valóságban a székesegyház nem a parkban áll, de legalább közel van hozzá.
Érthetetlen, hogy miért kapott a bazilika egyetlen csillagot a Michelintől, ha ugyanis készpénznek vesszük a hozzá mellékelt leírást, akkor a világ egyetlen olyan épülete, mely kétszer épült fel úgy, hogy közben sem le nem bontották, sem össze nem omlott: 1752-ben Giovanni Battista Ricca, 1780-ban pedig Franz Anton Hillebrandt tervei alapján.
A tényekkel nem sokat vesződtek a szerzők a szárhegyi Lázár-kastély esetében sem, melyet szerintük IV Lázár István fejedelem vagy herceg építtette. A Michelin munkatársainak lehet, hogy lelkiismeretfurdalásuk van Trianon miatt, s lehetőségeikhez mérten próbálják jóvátenni, ezért aztán nagyvonalúan úgy döntöttek, Szászfehéregyházát csak a II. világháború után csatolták Romániához. Apróságokkal általában nem törődnek, a Duna-deltában található Szentgyörgyhöz Sepsiszentgyörgy térképét csatolják, Ion Andreescut pedig megteszik Kolozsvár szülöttjének, bár Bukarestben látta meg a napvilágot.
Mindezek azonban apróságok a gyulafehérvári római-katolikus székesegyházhoz mellékelt kolosszális marhasághoz képest. „Itt került sor a nemzet történetének egyik nagy eseményére”, olvasható az ismertetőben. Odébb kiderül, hogy ez a nagy esemény Erdély és Románia egyesülése volt, amit Mihai Viteazul valósított meg. A Michelin szerint az 1600-as uniót a székesegyházban található Egyesülés Termében mondták ki. Ha a hülyeségeket is rangsorolnák, ezért kétség kívül minimum három csillag járna.
Az online bédekkerben azért vannak rokonszenves dolgok is. Az erdélyi települések hivatalos elnevezése mellett fel van tüntetve azok magyar és német neve is, hovatovább Szováta és Máramarossziget kizárólag magyarul szerepel.
Pengő Zoltán
maszol.ro

Interpellált az Erdély-zászlók körül kialakult incidens miatt Csoma Botond
Írásban interpellált Carmen Daniela Dan belügyminiszterhez Csoma Botond. Az RMDSZ Kolozs megyei képviselője a március 15-i kolozsvári csendőri eljárás jogosságáról kér felvilágosítást. Mint ismeretes, a csendőrség gyűlöletkeltésre és diszkriminációra hivatkozva figyelmeztette a szervezőket: ne legyenek Erdély-zászlók a felvonuláson.
„A csendőrség hazudik, rá akarja kenni a március 15-i kolozsvári ünnepségen Erdély-zászlóval vonuló személyek vegzálását az RMDSZ-re – nyilatkozta Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs Megyei szervezetének elnöke. A politikus elmondta: Czirmay Zoltán szervezőként vett részt azon a múlt hétfői egyeztető gyűlésen, amelyen a csendőrség képviselőivel megbeszélte a két nappal későbbi, március 15-i felvonulás részleteit.
Ezen a gyűlésen Czirmaynak azt mondták a csendőrök, hogy őt teszik felelőssé, ha valamilyen törvénysértés történik, továbbá elismételték neki azon álláspontjukat, miszerint az Erdély-zászló alkalmas a gyűlöletkeltésre és a diszkrimináció generálására. „Egyértelmű, hogy megpróbálta megfélemlíteni Czirmayt a csendőrség" – mondta a képviselő.
Az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, a március 15-i rendezvényt megelőző tájékoztató gyűlésen a csendőrség felhívta a szervezők figyelmét arra, hogy Erdély-zászlóval tilos vonulni, mert az 1918 előtti erdélyi zászló a jelenlegi többségi nemzetet nem képviseli. Azt is tudomásukra hozták, hogy ha valaki ilyen zászlóval érkezik a felvonulásra, a szervezőknek kötelesség figyelmeztetni őket arra, hogy csomagolják össze ezeket a zászlókat.
"Nem én, nem mi kértük azt, hogy emeljék ki az erdélyi zászlót vivőket a tömegből. Ahogy az az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének korábbi közleményében olvasható, mi kizárólag a felvonulás helyszínére és időpontjára vonatkozóan küldtünk tájékoztatást a csendőrségnek, sem zászlók felvonultatására, sem zászlók bevonására nem kértünk engedélyt. A csendőrség azon állítása, miszerint jómagam vagy az RMDSZ mint az esemény szervezője kértük volna, hogy távolítsák el az erdélyi zászlókat vagy az erdélyi zászló vivőket a felvonulásról, valótlan” – részletezte Czirmay Zoltán, az esemény főszervezője.
Csoma úgy vélekedett, hogy múlt kedden kellett volna elejébe menni a visszaélésnek, és egy közleményben kellett volna nyilvánosságra hozni a csendőrség hozzáállását az Erdély-zászlóhoz. A képviselő hozzátette: interpellációt nyújt be, amelyet a képviselőházban is fenntart. Az interpellációban két kérdést fogalmaztak meg, egyik a csendőri eljárás hasznosságára és jogosságára vonatkozik, a másik pedig az erdélyi zászló használatának jogosságát hivatott tisztázni.
maszol.ro

KISEBBSÉGBEN: Két új könyv a bukaresti magyarokról
A Magyar Napló Kiadó gondozásában jelent meg Hencz Hilda Magyar Bukarest c. könyve. A szerző, átdolgozott és kibővített Bucureștiul Maghiar c. könyvét, János András fordította magyarra.
Kutatásai során Hencz Hilda a bukaresti magyarokról nagy számú, eddig új és ismeretlen adatot tárt fel és más szerzők hibás adatait is kijavította. Egyúttal újabb képet festett a magyarokról, egy a köztudatban létező felfogással szemben, miszerint a bukaresti magyarok csak szolgálók és kisiparosok voltak. Rámutatott arra, hogy az ezernyolszázas években Bukarestben létezett egy orvosokból, állatorvosokból, gyógyszerészekből, mérnökökből, sőt bankárokból összeállt magyar elit. A kommunizmus idején pedig Bukarestben a magyar tudományos kutatók, egyetemi tanárok, kultúr emberek, újságírók, képzőművészek száma elérte a tetőfokát. Tehát a fővárosi magyarok tetemesen járultak hozzá úgy Bukarest, valamint Románia fejlődéséhez.
A harmincas években
Összegezve kutatásaink eredményeit megállapíthatjuk, hogy a harmincas években Bukarestben legalább 70 magyar orvos dolgozott, mindenféle szakterületen: gyermekorvos, belgyógyász, ideggyógyász, szemész, fül-orr-gégész, nőgyógyász, belgyógyász, fogorvos stb. Volt két sebész is, egy radiológus és egy bőrgyógyász professzor dr. Veress Ferenc személyében. Arról nincs adatunk, hogy dr. Veress tanított volna az orvosi karon. Őt a református közösség 1940-es választói listáján fedeztük föl. Egy másik orvos, Kovács F., aki Bécsben szakosodott, orvosi kozmetikai intézetet tartott fenn. Két másik orvosnak orvosi laboratóriuma volt.
Azonosítottunk 12 ügyvédet (köztük Tőkés Sándort, az esperes fiát), legalább öt műépítészt és mintegy 30 mérnököt, zömében építészeket. A legismertebbek: a műépítész Katona József, akihez több ízben fordult a református közösség, valamint Balla Pál vállalkozó, aki gyakran megvendégelte a diákokat. A mérnök Ráskai Béla a bélyeggyár alkalmazottja volt, de ugyanakkor műegyetemi adjunktus is. Majdnem mind erdélyiek voltak, de legalább egyikük bukaresti, Koncz Barna kémikus. 1935-ben mintegy 15 mérnök állt a Közmunkálatok Minisztériuma, a vízművek vagy az államvasutak szolgálatában. /…/
Bukarestben élt rövidebb ideig Sebestyén Artúr (1868—1946) budapesti műépítész is, aki Magyarországon és Románián kívül Oroszországban és Svédországban is dolgozott. Bukarestben megtervezte 1930-ban a Lido Hotel nagy népszerűségnek örvendő hullámmedencéjét, három évvel az ugyancsak általa tervezett budapesti után.
Hencz Hilda: Magyar Bukarest. Fokusz Egyesület, Magyar Napló, Hármas Alapítvány – Kaláka Könyvek, Budapest, Sepsiszentgyörgy, 2016; 194.
Az idők folyamán a bukaresti magyarok nagy számú épületet, templomokat, iskolákat hoztak létre közösségük számára. Az első világháború küszöbén mintegy harmincezer magyar élt ebben a sok nemzetiségű és multikulturális városban. Hencz Hilda könyvéről, referense, Dr. prof. Lucian Boia azt állapítja meg, hogy az történeti siker.
Változatos etnikai paletta
Románia nem kizárólag a román etnikumúak alkotása. A történelem során élt mellettük számos „idegen” és „kisebbségi”. A két világháború közti Nagy-Románia, bár „egységes nemzetállamnak” nevezi önmagát, egyike Európa legváltozatosabb etnikai palettájú országának. Kiváltképpen a városi kör volt kozmopolita, a burzsoázia pedig nagy mértékben „nem román” eredetű. Mélyreható kutatások szükségesek ezen etnikumok hozzájárulásáról a város történelméhez. Hencz Hilda jó példával jár elől ilyen szempontból a bukaresti magyarokról szóló könyvével. Románia fővárosa valóban „magyar” város volt, ahogy voltak időszakok, amikor görög, zsidó vagy éppen német volt. 1930-ban körülbelül 64o ezer lakosából 24 ezer volt magyar nemzetiségű, minden társadalmi és szakmai réteget képviselt. Alapos dokumentálással, figyelemreméltó alapossággal és szakmai szigorral rekonstruálja a szerző lépésről-lépésre a bukaresti magyar közösség alakulását. Vitathatatlan történetírási siker.
Lucian Boia,
Magyar Bukarest, a hátsó borítón
A román nyelvű, PERSONA NON GRATA c. könyvében Hencz Hilda végig vezeti az olvasót azon a tüskés úton, amelyet egy írónak napjainkban végig kell járnia, hogy írása nyomtatásban megjelenjék. A legértékesebb irodalmi művek szerzői is számtalanszor ütköznek a közömbösség, érdektelenség, szakmai féltékenység, sőt rosszakarat betonfalába. Hencz Hilda sikeresen vette fel a harcot a betonfal állítóival és vált nem óhajtott személyiséggé egyesek szemében. A Persona non grata az ötödik könyve a bukaresti magyarokról.
Nadia Comăneci - magyar volt és …
Romániában már sok magyarnak román neve van, és hallani sem akarnak elődjeikről, hogy ne akadályozzák az karrierjüket. Sok mást pedig nem is érdekli az eredete. Néhány személyiség származása kérdéseket vet fel, mint a Nadia Comăneci-é. Szökése a kommunista paradicsomból, 1989 novemberében, hatalmas visszhangot váltott ki a külföldi sajtóban. Először a svéd lapok és a svéd televízió mutatta be őt magyar származásúként, lévén, hogy az igazi neve Kemenes Ilona. Két, magyaroktól származó vallomás megerősíti ezt az információt. Így a Kossuth Rádió Károlyi Bélát, Nadia volt edzőjét idézte, aki azt állítja, hogy a tornásznő neve Nadia Kemenes. Ugyanez az adó párbeszédet sugárzott Csáki Zoltánnal, aki 18 évig a Román Televízió alkalmazottja volt, s az interjúban azt állítja Nadiáról: „Ő onești-i csángó. Azt mondják, hogy a nagyszülei magyarok voltak”. Én is hallottam a magyar elődjeiről még a kommunizmus idején, munkahelyemen a kolléganőmtől, aki megtartotta orosz állampolgárságát; akkoriban ez képtelenségnek tűnt, annál is inkább, mert Nadia Comăneci keresztneve és családneve inkább szláv eredetűnek tűnt, mintsem magyarnak.
Hencz Hilda: Persona non grata. Pro Universitaria, Bukarest, 2o16; 152—153.
Az Addenda c. fejezetben a szerző újabb adatokkal gyarapította a bukaresti magyarok történetét. Az utolsó fejezetben számba veszi a 2015-ben és 2016-ban elhunyt kiemelkedő bukaresti magyar személyeket, ugyankkor ismerteti azok tevékenységeit is.
Árvay Zsolt
maszol.ro

Bábkereséssel, előadással ünnepli a bábszínházi világnapot a Puck
Interaktív sétával, komatállal és bábelőadással ünnepli a Puck magyar tagozata a Bábszínházi Világnapot március 21-én, kedden Kolozsváron. A nagycsoportos és iskolás gyerekeket és szüleiket interaktív sétára hívják. A Bábkereső című játékban bábokat és bábszínészeket kell keresni városszerte (a központban). A bábszínésznek és a bábnak a gyerekek egy-egy (bármilyen) kérdést kell, hogy feltegyenek, majd megkapják a következő megkeresendő helyszínt és bábos mesefigurát.
A játékba a Puck Bábszínházban lehet bekapcsolódni 16-tól 17 óráig, a játék az Életfa Egyesület székhelyén (Magyar utca/21 Decembrie 1989 78. szám) zárul, ahol 17.30-tól gyerekjátékok és komatál várja majd a célba érőket. 18.30-tól a Puck és a többiek című előadást játsszák. A belépés minden programra ingyenes.
Transindex.ro

Korodi lett a képviselőház fenntartható fejlődésért felelős albizottságának az elnöke
Romániának egy új fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiát kell kidolgoznia az elkövetkező időszakban, amely összhangban lesz az ország nemzetközi vállalásaival, és belefoglalja az ENSZ 2030-ig érvényes fenntartható fejlődési programtervét. Ez a terv egy konkrét keretet nyújt minden országnak a szegénység felszámolására és a fenntartható fejlődés megvalósítására. Ennek alapján kell újraírnunk Románia fenntartható fejlődésére vonatkozó stratégiáját” – mutatott rá Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt követően, hogy a parlament alsóháza Biró Rozália, a képviselőház külügyi bizottsága elnökének kezdeményezésére újraalakította a Fenntartható fejlődésért felelős albizottságot, amelynek elnökévé választották. Biró Rozália, az RMDSZ Bihar megyei képviselője, a parlament alsóházi külügyi bizottságának elnöke elmondta, az albizottság a külügyi bizottság keretén belül fog működni. Hozzátette: „az elkövetkezőkben rendszeresen ülésező albizottság feladata biztosítani azt a parlamenti tevékenységet, amely Románia kötelezettségvállalásának teljesülését, illetve a célkitűzések megvalósításának monitorizálását hivatott szolgálni. Össze kell hangolnunk a különböző szakágakon belül a munkát és a tervezést, erre nyújt lehetőséget az albizottság.” Az elmúlt parlamenti mandátumban az albizottságot RMDSZ-kezdeményezésre fogadta el a parlament. Románia az Interparlamentáris Unión belül az elsőként fogadott el egy fenntartható fejlődésre vonatkozó útmutató nyilatkozatot, amely bizonyítja, hogy Románia parlamenti vonatkozásban is, ezen a területen egy regionális állomásként, központként működik.
(rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro,