Izgalom a szülőknek: kérdéses az előkészítős gyerekek sorsa
A szakoktatást népszerűsíti a tanfelügyelőség
Közel 5500 gyereket írattak be eddig Kolozs megyében előkészítő osztályba. A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség vezetősége azt követően ismertette az iratkozási adatokat, miután március 16-án lezárult az előkészítő osztályba való iratkozás első szakasza. A szülők március 22-én vagy 23-án tudják meg, hogy az iskola elfogadta-e gyerekük iratkozási lapját. Évek óta először történt meg, hogy a lakónegyedi iskolák „lekörözték” a belvárosi iskolákat, mivel négy nagy külvárosi iskolába 1-2 osztállyal több gyerek jelentkezett. Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: idén minden rendben volt az előkészítő osztályokba való beiratkozásnál, egyetlen magyar osztály sem morzsolódott le. A sajtótájékoztatón arról is beszéltek, hogy a szakoktatás népszerűsítése céljából a tanfelügyelőség tájékoztató kampányt szervez, ahol premierként nemcsak a nyolcadikos, hanem a hetedikes gyerekeket és szüleiket is tájékoztatják a megyei szakoktatási lehetőségekről.
Kolozs megyében 5485 gyereket írattak be előkészítő osztályba a február 27-én kezdődött és március 16-án véget ért első iratkozási szakaszban. Valentin Cuibus Kolozs megyei főtanfelügyelő örömmel nyugtázta: megdőlni látszik az elmélet, miszerint a belvárosi iskolák iránt nagyobb az érdeklődés, mert évek óta először négy lakónegyedi iskolába is olyan sok gyereket írattak be, hogy a tervezett osztályszámnál egy vagy akár két osztállyal többet kell jóváhagyniuk.
– Örülök, hogy a szülők végre belátták, hogy nemcsak a belvárosi iskolák tudnak megfelelő körülményt biztosítani az oktatáshoz. Döntésüket szerintem az is befolyásolta, hogy a belvárosi iskolákban teremhiány miatt nem lehet délutáni tevékenységet, azaz after school programot lebonyolítani, ezért már délben el kell hozni a gyereket a tanintézményből. Szintén a belvárosi iskolák zsúfoltsága miatt harmadikos és negyedikes elemistáknak délután kellett járniuk, és gondolom, ez sem felelt meg a szülőknek – magyarázta az évek óta szokatlan jelenséget a főtanfelügyelő-helyettes. A négy lakónegyedi iskola, amelyre nézve a tervezettnél több előkészítő osztályt hagynak jóvá az a Donát negyedi Onisifor Ghibu Elméleti Líceum, a Hóstát/Mărăşti negyedi Ion Agârbiceanu Általános Iskola, a Monostor negyedi Ion Creangă Általános Iskola és a Hajnal negyedi Informatikai Líceum. Utóbbi három iskolában nem működik magyar tagozat.
Ami a Kolozs megyei magyar előkészítő osztályokat illeti, Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes elmondta: a beiskolázási tervben szereplő magyar előkészítő osztályok beindulnak, nem veszítenek egyetlen ilyen osztályt sem. Csak két magyar tannyelvű iskolában volt eddig túljelentkezés: a Báthory-líceum step-by-step osztályában a meghirdetett 25 helyre 35-en jelentkeztek; a János Zsigmond Unitárius Kollégium 50 helyére (két osztályba) pedig 63-an.
A tanfelügyelőség továbbra is kitart a hároméves szakoktatás népszerűsítésének fontossága mellett. Ezért már elkezdődött az a sokrétű tájékoztatókampány, amelynek során ellátogatnak minden Kolozs megyei általános iskolába, hogy ott a hároméves szakoktatást népszerűsítsék nemcsak a nyolcadikosok és szüleik, hanem a hetedikesek körében is. Minden nyolcadikos gyereket szaktanácsadásban részesítenek, a szakképzésben érintett vállalatok képviselői is jelen lesznek ezeken a találkozásokon. Májusban még a sajtó képviselőit is meghívják üzemlátogatásra.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Korkép drámai sorsokkal – bemutatták Csíkszeredában Cseke Gábor olvasónapló-kötetét
A Magyar Sajtószabadság Napjához kötődő könyvismertetőn mutatták be péntek este Hargita Megye Tanácsa galériájában a megyei önkormányzat által működtetett Hargita Kiadó friss kiadványait, illetve Cseke Gábor rangidős újságíró-szerkesztőnek a sorozatban megjelentkönyvét.
A Sorsok könyve címmel 2016-ban kiadott kötet péntek esti, csíkszeredai bemutatóján, bevezetőként Tókos-Bethleni Pál kiadóigazgató, a Hargita Népe megyei napilap nevével fémjelezett sorozatát, illetve a kiadó könyvkiadási programját ismertette a jelenlevőkkel. A közszolgálati feladathoz híven, főként újságírói műfajokban született, de a napilap olvasói körén túlmutató munkák, művek megjelentetését kitűző program a kulturális értékek megőrzését, vagy helytörténeti-, történelmi dokumentumok felkutatását és kötetben közlését egyaránt fontosnak tartja. Mint kiderült: a közeljövőben a Dózsa címmel megjelent, dr. Balázs Lajos által írt tanulmánykötet bemutatóján vehetünk majd részt.
Sarány István főszerkesztő, a bemutatandó kötet előszavát jegyző házigazdaként-szerkesztőként ajánlta a napilap munkatársainak korábbi, szintén kötet formáját öltő munkáit is.
Az 1941-ben Kolozsváron született, bukaresti lapszerkesztőként, majd Csíkszeredába visszavonuló Cseke Gábor legújabb kötetét Ady András publicista elemezte a könyvbemutatón. Mentorának nevezve a szerzőt, ismertetőjében úgy fogalmazott: az irodalmi riportokból és olvasónaplókba oltott esszékből állókönyv három nagy tematikai csoportba tartozó írásokat tartalmaz, amelyek valamilyen módon összekapcsolódnak az emberi sorsküzdelmekkel, a jelenkori sorstragédiákkal, illetve sorsvállalással.
A kötetbe foglalt írások nagy része a Hargita Népe napilap hasábjain és az Új Magyar Szó Kisebbségben mellékletében jelentek meg, illetve könyvbemutatókon hangzottak el. A kötet egyik érdekessége a térségben élő orvosok sorstörténeteinek füzére, melyet a szerző a megyei könyvtár általa vezetett olvasóköre biztatásra kutatott fel és jegyzett le. Szintén kordokumentumként is izgalmas fejezete kötetnek a Zsigmond Márton helyi szobrászművész naplójegyzeteit is közreadó „óriásmozaik”, melyet a szerző, mint azt a bemutatón bevallotta: a kötet fő irányát adja meg.
A kibontakozó történet az 1990-es évek elejétől követi a Csíki Mozi homlokzatán levő mozaik megalkotásának viszontagságos létrejöttét. A kirajzolódó történet érzékeny korkép is: ma élő, akkoriban pozícióban levő közéleti személyiségek hathatós, vagy visszahúzó hatású gesztusait is rögzíti, a drámai személyesség mellett.
Gellért Edit
maszol.ro

Elítéli a nemzetpolitikai államtitkárság a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc líceum elleni eljárást
A nemzetpolitikai államtitkárság elítéli a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) „túlkapásait" és a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum "ellehetetlenítésére irányuló törekvéseket" – közölte az államtitkárság szombaton az MTI-vel.
A közleményben úgy fogalmaztak: egy jogállamban megengedhetetlen, hogy ügyészek vallási hovatartozásukról faggassanak embereket, vagy kérdőre vonják őket azért, mert egy adott felekezeti iskolába íratták gyermekeiket. Elfogadhatatlan az is, hogy egy ügyészségi vizsgálat megindítása nyomán megkérdőjeleződjön egy felekezeti iskola puszta léte – tették hozzá.
Az államtitkárság egyetért azokkal az erdélyi magyar politikusokkal, akik szerint a marosvásárhelyi katolikus líceum ügye szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amely arra irányul, hogy a magyar közösségeket alapvető jogaikban korlátozzák. A közlemény ezek között említi, „a magyarság számára nagy horderejű, máig megoldatlan ügyeket, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának kérdését vagy a történelmi egyházakat megillető igen fontos ingatlanok - Székely Mikó Kollégium, a gyulafehérvári Batthyáneum - visszaszolgáltatását".
„Közismert, hogy a MOGYE szenátusa - élén a rektorral -, az erre vonatkozó törvényes kötelezettség ellenére, immár évek óta nem hajlandó dönteni az egyetem önálló magyar karának létrehozásáról. Ellenük mégsem indult ügyészségi vizsgálat, őket nem zaklatja a DNA. Mindeközben, noha az egykori katolikus leánygimnázium épülete visszakerült az egyház tulajdonába, mégis folyamatos külső akadályokba ütközik a líceum működése" – írták.
A nemzetpolitikai államtitkárság jelezte: a magyar kormány kiáll a megfélemlített, ártatlanul meghurcolt szülők és diákok mellett, szolidaritásáról és erkölcsi támogatásáról biztosítja azokat, akik mindezek ellenére is vállalják, hogy kiállnak jogaikért és mindent elkövetnek azért, hogy a katolikus líceum tovább működhessen.
„Abszurd, hogy a XXI. században, az Európai Unió területén egyáltalán kérdésessé válhat, hogy egy keresztény egyház a saját ingatlanában felekezeti iskolát tarthasson fent. Mindez összeegyeztethetetlen az Európai Unió jog- és értékrendjével" – írta az államtitkárság.
A romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly november elején indított eljárást Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen, mert az ügyészség szerint annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában az iskola nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel.
A DNA február végén az iskolában tanuló gyermekek szüleit is kezdte kihallgatni, azt sugallván számukra, hogy gyermekeik elveszíthetik azokat az iskolai éveket, amelyek alatt a gimnáziumban tanultak. A Maros megyei tanfelügyelőség február végén arról döntött, hogy a bizonytalan jogi helyzet miatt nem engedélyezi a beiratkozást a gimnázium cikluskezdő osztályaiba.
Hétfőtől péntekig tüntetéssorozatot tartott a marosvásárhelyi prefektusi hivatal előtt a létbizonytalanságba sodort marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumban tanuló gyermekek szüleinek egy csoportja.
[Forrás:MTI]
itthon.ma/karpatmedence

„Kifelé a magyarokkal az országból” – ezt skandálták egy bukaresti fociklub fiataljai
Nem múlt el incidensek nélkül a román másodosztályban játszott Juventus Bukarest–Sepsi OSK találkozó. Az egyébként két gólos bukaresti győzelemmel végződött találkozón nem maradhattak el a szokásos magyarellenes rigmusok sem, ezúttal gyerekek szájából.
A Sepsi OSK kispadja közelében petárda robbant a 70. perc környékén, miközben a bukarestiek „România, România!” skandálással nyomatékosították üzenetüket.
„Két petárda robbant. Egyet a pályára, egyet hozzánk dobtak, a meccset mégsem fújták le. És ami megdöbbentő, hogy 10 év körüli kisgyerekeket biztattak arra, hogy ordítsák: kifelé a magyarokkal...” – írta a portálnak egy sepsiszentgyörgyi szurkoló.
Az esetről a Liga2.prosport.ro így számol be: „A Juventus klub gyerekcsapatának játékosai, akik a kapu mögött foglaltak helyet, a második félidőben – mindenki megdöbbenésére – azt kezdték skandálni, hogy Kifele, kifele a magyarokkal az országból! A sepsiszentgyörgyi rajongókat ez nem hozta különösebben lázba, mi több, ironikus tapssal válaszoltak a Juventus-ifik provokálására.”
[Forrás: Alfahír.hu, Liga2.prosport.ro]
itthon.ma/karpatmedence

Reklámgrafikus hallgatók kiállítása Udvarhelyen
A kortárs fotográfia, a képzőművészeti játék és kísérletezés témáiba kaphat bepillantást az, aki ellátogat a székelyudvarhelyi művelődési házba, ahol a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) reklámgrafika szakos hallgatóinak a Photo Ludens című tárlatanyagából nyílott kiállítás péntek este.
A kiállítás anyaga az optikai és vizuális játék témakörben a Design Week (Dizájnhét) rendezvény részeként készült el, a diákok az egy hónapos nyílt műhelymunka eredményeit mutatják be – mesélte a megnyitón Kovács Zoltán fotóművész, a PKE tanára, a kiállítás ötletgazdája. Rövid megnyitóbeszédében a kiállítás anyagának születéséről beszélt. Elmondta, hogy általában amikor vándorkiállításra indulnak, egy olyan tárlattal teszik ezt, ami pontosan tükrözi azt az irányvonalat, amit az intézmény képvisel, most viszont egy szerényebb anyag kerül bemutatásra. Másod- és harmadéves diákjaival egy hónapos műhelymunkát tartottak az említett témakörökben, és diákjait arra biztatta, hogy az alkotásban merészen kísérletezzenek, minél inkább kísérleti irányba induljanak el. A tárlat anyaga válogatás nélkül került fel a székelyudvarhelyi művelődési ház falára, a projektben részt vevő alkotók munkáit kivétel nélkül megtekinthetik az érdeklődők.
Kovács Zoltán azt is elmondta, hogy a képek nagy részén egyfajta konstruktivista irány is felfedezhető, hiszen ihletforrásként nagyon sokan Drégely Imre magyar fotóművész munkáihoz nyúltak, aki az alternatív kortárs fotográfia egyik legkiemelkedőbb képviselője, a miniatűr, a makró világ vizsgálója. A kísérletezés, a témában való elmélyülés volt a cél, hiszen nagyon fiatal hallgatókról van szó – tette hozzá a kiállítás ötletgazdája. A tárlat még két hétig megtekinthető Székelyudvarhelyen, innen Csíkszeredába viszik majd.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro

Csíkszékiek szerepe a szabadságharcban
Tudományos ülésszakot tartottak pénteken a csíkszeredai Hargita Megyei Kulturális Központban, ahol történészek mutatták be az 1848-as forradalom és szabadságharc csíkszéki vonatkozásairól szóló kutatások legújabb eredményeit.
Pál-Antal Sándor csíkmadarasi születésű, Marosvásárhelyen élő levéltáros, akadémikus, a konferencia főszervezője a megnyitón elmondta, az ötletet Süli Attila magyarországi hadtörténész adta, akivel két éve közösen dolgoznak a csíki ’48-as események kutatásán. Úgy vélték, hogy az eredményeket elsősorban a csíkiakkal kell ismertetni. „Nem egy általános megemlékezéssel kapcsolatos múltfelidézést szerettünk volna, hanem az volt a célunk, hogy a legújabb kutatások eredményeit mutassuk be. Nagyon régi tervem volt a székelyföldi ’48-as események forrásainak közlése. Úgy gondoltam, hogy öt szék – öt kötet. 2001-ben sikerült a marosszékit kiadni, rá két évre az udvarhelyszékit, és ott elakadtam. Pedig a csíki eseményekre vonatkozóan ezelőtt több mint ötven éve kezdtem gyűjteni a forrásokat, nagyon sok iratot átmásoltam abból a csíki levéltárból, amelyiknek az anyaga mindmáig nem kutatható. Levéltáros lévén, alkalmam volt kezembe venni mindegyiket. A forráskötet összeállítása során meglepődtem, hogy milyen sok forradalmi eseményre vonatkozó tényről nincs tudomásunk, a múlt homályába vesztek. Ezek közzétételével igazán fel lehet vetíteni a múlt eddig elfelejtett részeit is” – mutatott rá Pál-Antal Sándor, aki Csíkszereda az 1848-as forradalomban című előadással nyitotta meg az ülésszakot. Ezt követően Süli Attila budapesti hadtörténész és Komán János maroshévízi történelem szakos tanár Bodor Ferencről szóló előadásai következtek, majd a gyergyószentmiklósi Garda Dezső a gyergyóiak részvételét mutatta be a forradalom és szabadságharc jelentősebb eseményeiben.
Azért fontos ez a konferencia, mert eddig egyféleképp ismertük a székelység részvételét a ’48-as forradalomban és szabadságharcban. Azt az irányvonalat Imre István és Egyed Ákos kutatásai szabták meg, Pál-Antal Sándor és Süli Attila kicsit másfelé és másképpen közelítik meg ezeket az eseményeket – magyarázta Garda Dezső, aki az ülésszak első részét vezette le.
Mihály János lövétei történész Magyar nemzeti színek Székelyföldön 1848–1849-ben címmel értekezését Tamási Zsolt marosvásárhelyi történelem szakos tanár előadása követte, aki arról beszélt, hogy milyen mértékben vett részt a csíkszéki római katolikus papság a ’48-as történésekben. Orbán Zsolt csíkszeredai történelem szakos tanár 1848 – a székely identitás vége? című előadásában arra kereste a választ, hogy igaz-e az az elmélet, amely szerint ’48-ban a székelység feladja a teljes, nációval járó előjogait, része lesz a magyar nemzetnek, integrálódik, és ezzel vége lesz a székely identitásnak. Az ülésszakot a csíkszeredai Forró Albert történelem szakos tanár Az 1848-as csíkszéki események a história tükrében című előadása zárta.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Pályázat a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány programjában való részvételre
A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány tehetségkutató projektje első lépéseként várja olyan, Kárpát-medencei, kiemelkedő tehetségű 16-30 éves fiatalok jelentkezését, akikre az alábbi kritériumok közül legalább egy jellemző:
- kimagasló tanulmányi eredménnyel rendelkeznek
- országos, illetve nemzetközi tanulmányi-, sport-, művészeti versenyeken dobogós helyezést értek el,
- kutatási eredményeiket publikálták,
- motiváltak, szorgalmasak, kitartóak, elkötelezettek céljaik megvalósításában,
- nem voltak, illetve nem szereztek dobogós helyet tanulmányi versenyeken, de úgy érzik kiemelkedően tehetségesek.
Az alapítvány által kiválasztott fiatal tehetségek egyénre szabott támogatásban részesülnek, mindenki azt kapja, amire leginkább szüksége van a tehetsége kibontakoztatásához. Ez minden esetben tartalmaz mentori támogatást, ezen túl pedig esetlegesen ösztöndíjat, képzést, konferencián való részvételt, kulturális és sportprogramokon való részvételt, stb. A jelentkezéseket a www.kmta.hu/regisztracio címen várják.
Erdély.ma

Választmányi és ügyvezető elnököt választott a Magyar Polgári Párt
A kilenc éves Magyar Polgári Párt március14.-én elnökségi ülést tartott Marosvásárhelyen, ahol a szatmárnémeti kongresszuson elfogadott alapszabályzat értelmében megalakult a párt választmánya. Az ünnepi alakuló ülésen Mezei Jánost választották az újonnan létrejött testület elnökének, Salamon Zoltán pedig a jövőben a párt ügyvezető elnöki tisztségét tölti be. Salamon Zoltán közleményében azt írta: „Összébb kell húznunk a teret a testületeink között. Feladatunk, hogy összehangoljuk a helyi és megyei szervezeteink tevékenységét, a Választmány és az Elnökség munkáját. Keretprogramunkban foglaltak szerint szeretnénk eljárni a jövőben is – az MPP kezdeményezője és cselekvő részese kíván lenni a magyar nemzeti integráció, a magyar megújulás politikájának. Szövetségese kíván lenni minden olyan kárpát-medencei magyar pártnak, amely osztozik a nemzeti integráció felelősségében és munkájában. Szükségesnek tartjuk a kárpát-medencei magyarság lelki, szellemi és anyagi erőforrásainak összpontosítására irányuló magyar nemzeti integráció politikájának megvalósítását. Mindez akkor lehetséges, ha megvan bennünk a tisztánlátás, a jó szándék, a tenni akarás, ugyanakkor az összefogás készsége és képessége is. Célunk továbbra is az, hogy az értékek és érdekek sokszínűsége jegyében a közéleti és politikai pluralizmus, az őszinte és tisztázó vita, valamint az elszámoltathatóság és teljesítményelvűség váljon közéletünk újjáépítésének alapjává. A közös célok elérése több lehetséges módon képzelhető el, ami nem egymás ellehetetlenítésére kell irányuljon, hanem kiegészítésére. Sajátos történelmi és jelenkori helyzetünkben ez hatványozottan érvényes. Az MPP az erdélyi magyar politikai vitákban konszenzusorientált politikát követ. Vitorláinkat egy irányba kell állítanunk, még ha méreteik, formájuk és szerepük különbözőek is! Összehangolt vitorlák nélkül nem halad a hajó, nincs célba érés! Cselekvési tervünket ennek szellemében fogalmaztuk meg és következetesen ezt képviseljük megalakulásunk óta. Ezt kell követnünk a jövőben is, amelynek elérésében minden partnerszervezet számíthat rám és az általam is képviselt Magyar Polgári Pártra!” (közlemény)
Transindex.ro

Közös állásfoglalásban állnak ki a vásárhelyi katolikus líceumért Maros, Hargita és Kovászna megye tanácselnökei
Maros, Hargita és Kovászna megye tanácsainak elnökei is részt vettek március 18-án, szombaton a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébániatemplomban a katolikus iskoláért meghirdetett közös imán. Péter Ferenc, Borboly Csaba és Tamás Sándor elnökök a templomi imát követően közös állásfoglalást fogalmaztak meg, melyben szolidaritásukról és támogatásukról biztosítják a katolikus iskola tanárait, diákjait és szülői közösségét: „A Római Katolikus Teológiai Líceum fennmaradásáért folytatott küzdelem a gyermekeink jövőjéről szól. Amit kérünk, a katolikus iskola helyzetének tisztázása és a tanintézet működésének biztosítása, közösségünk jogos igénye. Nem valaki ellenében szeretnénk fellépni, hanem egy felekezeti iskola mellett foglalunk állást, és meggyőződésünk, hogy az iskola létrehozása körüli esetleges adminisztratív hibák jószándékkal kijavíthatók. Nem hagyjuk magunkat sem megfélemlíteni, sem elbizonytalanítani, a végsőkig kitartunk a katolikus iskola mellett. Minden békés és törvényes eszközt megragadunk, hogy a tanintézet megmaradását biztosítsuk. Egy olyan küzdelem ez, amelyet csak együtt, az egyház, a politikum és a civilek összefogásával tudunk megnyerni.
Péter Ferenc, Maros megye tanácselnöke
Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke
Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke"
Transindex.ro

Az RMDSZ nem védte meg a magyarok szimbólumait, most az Erdély-zászlót hagyta üldözni
A Kolozsváron lezajlott nemzeti ünnep néhány momentuma a tavalyihoz hasonlóan botrányosra sikerült és úgy tűnik, az ügy még messze nincs lezárva, ezért a tényeket kronológiai sorrendben összeszedtem – írja Facebook-bejegyzésében Soós Sándor, a Néppárt Kolozs megyei elnöke.
Múlt:
Az ünnepségsorozatot néhány évvel ezelőtt nem egyedül az RMDSZ szervezte. 2005-ös plakát.
A Protestáns Teológiától induló felvonulás korábban spontán módon zajlott, majd 2006-tól az ifjúsági egyesületek szervezett formában bonyolították. A zászlós, énekes felvonulás többnyire nem a járdán, hanem a fél úttest lezárásával történt.
2010: Kilenc ifjúsági szervezet összefogásával kétnapos rendezvénysorozatra került sor.
2013: A továbbiakban is az ifjúsági szervezetek hirdették meg a rendezvénysorozatot, ahol a székely zászló, és a HVIM zászlaja is ott volt.
2014: Az ünnepség a Petőfi szobornál kezdődött.
Több féle zászlót lobogtattak a résztvevők, szervezeti zászlók mellett a székely zászló és az Erdély-zászló is jelen volt. A HVIM-eseket igazoltatták.
2015: Az RMDSZ szervezte az ünnepséget. A szervezők kérésére betiltották a HVIM-zászlót és az árpád-sávos zászlót.
2016: Az ünnepséget az RMDSZ szervezte, a rendőrök az Erdély-zászlós fiatalokat kapcsolták le a felvonulók közül. (Erdon, Krónika)
Idén:
2017. március elején felvettem a kapcsolatot Csoma Botond Kolozs megyei RMDSZ elnökkel, hogy egyeztessünk az idei rendezvénysorozatról. Ő átirányított Antal Gézához, az RMDSZ Kolozs megyei ügyvezető elnökéhez, akinek a következőt írtam:
„Szia, Csoma Botond mondta, keresselek meg a márc. 15-i rendezvény kapcsán. Egyrészt a Biasini előtti felszólalás és koszorúzás kapcsán kéne, ahol a megyei és a kolozsvári Néppárt nevében egy felszólaló és az EMNT nevében még egy felszólaló lenne, ha lehetséges. Másrészt, ha lesz egyeztetés a zászlók kapcsán a hatóságokkal, akkor az Erdély-zászlót is be kéne foglalni.”
Antal Géza két napos késéssel átirányított Czirmay Zoltánhoz, az RMDSZ kolozsvári szervezetének ügyvezető elnökéhez. Vele már Fancsali Ernő, a Néppárt kolozsvári szervezetének elnöke vette fel a kapcsolatot.
Közben az RMDSZ az egyházakkal és az civil szervezetekkel tartott egy egyeztető megbeszélést, amelyre a Néppárt képviselőit nem hívták meg.
Március 15.:
Reggel 10-kor a Hajnal negyedi Petőfi szobornál kezdődött az ünnepség, amelyet a Szent Kamill Öregotthon vezetője, Tokay Rozália szervezett. Erdély-zászló, székely-zászló és HVIM-zászló is megfért.
A Hajnal negyedből Fancsali Ernővel együtt négyen kibontott Erdély-zászlóval gyalogoltak le a Teológiához. Habár volt csendőri kíséret, semmilyen intézkedésre, számon kérésre nem került sor.
A Teológiánál Czirmay Zoltán a szervezők nevében felszólította az Erdély-zászlós fiatalokat, hogy a csendőrség által alkotmányellenesnek nevezett zászlót ne használják, illetve csak saját felelősségre bontsák ki.
A menetben a János Zsigmond Unitárius Kollégiumig láthatóak voltak a kibontott Erdély-zászlók.
A felvonulás alatt a János Zsigmond Unitárius Kollégium mellett a csendőrök kiszorították Fancsali Ernőt, Vincze Zoltánt és társaikat a menetből, feltartóztatva, igazoltatva és megbüntetve őket.
Boros Istvánnal valamivel előbbre voltunk a menetben, minket is megszólított a csendőrség, megkért álljunk ki „az emberek közül, mert beszélni akar velünk”. Mondtam, hogy ünnepelni jöttem, nem beszélgetni. Utána nyomatékosította, hogy álljak ki a menetből, mert beszélni akar velem. Azt válaszoltam, hogyha beszélni akar, akkor jöjjön velem, amit meg is tett, majd felszólított, hogy tekerjem fel a zászlókat. Mivel az egyik kezemben magyar zászló, a másikban Erdély-zászló volt, visszakérdeztem, hogy melyikre gondol, azt válaszolta, hogy mindkettőre. Erre határozottan felé fordultam, megkérdeztem, hogy tényleg arra szólít fel, hogy nemzeti ünnepünkön a magyar zászlót tekerjem fel? A csendőr zavarba jött és elment.
A Főtér sarkán a Szentegyház utca mellett megint mellém jött egy fiatal szervező, aki megkért, tekerjem fel az Erdély-zászlót, amennyiben ezt nem teszem meg kénytelen lesz szólni a csendőröknek. Mondtam neki, hogy amennyiben szervezőként szól a csendőröknek, akkor a felelősség az övék, hagyja, hogy a csendőr jöjjön magától, mert akkor a csendőrséget fogja terhelni a felelősség.
Bem József emléktáblája után a templom irányába Czirmay Zoltán és több csendőr gyülekezett a hátam mögött, majd Mátyás király-szobor mellett a csendőrök megállítottak. Az esetet Márkó László felvette és közzé tette.
A média jelenléte előtt a csendőrök és a szervezők egymásra mutogatva bizonygatták, hogy egyiknek sincs baja velem vagy a zászlóval, csak a másik feljelentőként kérte eltávolításomat. Igazoltatás után tovább engedtek.
A Biasini előtt a csendőrök végig mellettem voltak.
Az események után a csendőrség közleményben a szervezők utasítására hivatkozott.
Ezt Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke cáfolta.
Közösen küldtünk levelet a belügyminiszternek, kivizsgálást remélve és magyarázatot kérve.
A csendőrség ezután képekkel próbálta alátámasztani, hogy a szervezők kérték az Erdély-zászlósok kiemelését, amit a belügyminisztérium is megosztott.
Véleményem:
Az RMDSZ kiszorítósdit játszott az elmúlt években, előbb a civil szervezeteket hagyta ki a szervezésből, majd más pártot, így a Néppártot is kihagyta az előzetes egyeztetésekből, sőt idén már felszólalási lehetőséget sem biztosított a Biasini szálló előtt.
Az RMDSZ nem védte meg a magyarok szimbólumait, előbb az árpád-sávos, majd a HVIM zászlaját, most az Erdély-zászlót hagyta üldözni.
A tavalyi és az idei szervezés a megszokott programpontokat hozta és a kivitelezésükben is visszalépés tapasztalható: járdán vonulás, a piros lámpánál megállás, a résztvevők zaklatása, a koszorúk földön hagyása az ünnepség után, a Petőfi-emléktábla melletti elszáradt koszorúk jelenléte. Ez így nem méltó március 15. szellemiségéhez.
Valószínűsíthető, hogy a csendőrség túljátszotta a szerepét, de sajnos az RMDSZ is hibázott, mert nem képviselte hatékonyan a hatóságokkal való tárgyalás során a magyarok érdekeit.
Éljen a magyar szabadság! Éljen Erdély!
Soós Sándor
[Forrás: Facebook]
http://itthon.ma/szerintunk

Mindannyian „meg lettünk vezetve" mind azon a '90-es fekete márciuson
Ma már tudom: magyarok, románok, „meg lettünk vezetve" mind azon a '90-es fekete márciuson. Igaz, nekünk, magyaroknak nem nagyon volt más választásunk, mint menni előre azon az úton, amerre rákényszerített a jogfosztó hatalom és az általa gerjesztett irányított gyűlöletkampány. A hodáki, libánfalvi román parasztok csak azt tették, amit elvárt tőlük az „anyanemzet", az egy és oszthatatlan román állam. Az akkori bukaresti hatalom, eszközként használta őket, akárcsak az őket feltüzelő, leitató, elvakító és elvadító Vatra Romaneasca szélsőséges nacionalista szervezetet, amelyet nagyrészt az előző rendszerből magukat átmentett szekusok alkottak, vezettek. Ezek a profik voltak azok, akik helyben irányítottak mindent Marosvásárhelyen az 1989-es decemberi eufóriát követő hónapokban. Ott voltak minden állami erőszak-, illetve rendfenntartó szervezet soraiban. A túlélésük volt a tét, ha sikerül „bebizonyítani", elhitetni a többséggel, hogy a „hőbörgő, előjogokat követelő, erőszakos" kisebbség, vagyis a magyarok veszélyt jelentenek Románia területi egységére, szuverenitására, akkor nyert ügyük van. Akkor máris működésbe lépnek a pontosan irányított gyűlöletkeltés hatására az önvédelmi reflexek és azonnal szükség, igény mutatkozik a hon-, és nemzetvédő ortodox lovagokra, az állami gépezet jól bevált szakembereire, vagyis a szekusokra, akiket pár hónappal korábban még együtt gyűlölt az átlag román és magyar, azaz a nép.
A képlet pár hónap alatt megváltozott, a számítás bejött, pontos terv szerint haladt minden a márciusi végkifejlet felé.
Az Iliescuék által kiszemelt célpont Marosvásárhely volt. Egyrészt a kényes demográfiai egyensúly miatt, hiszen itt a lakosság összetétele akkor nagyjából fele-fele arányban volt román és magyar. Másrészt azért is, mert szimbolikus volt a helyszín, Erdély egykori központja, ahol egyszerre több magyar kisebbségi „nemzeti vezető" is kardoskodott, akik itt egy csapásra kéznél voltak, nyakon csíphető, provokálható, alázható alanyokként. Itt volt szószóló akkoriban Király Károly, Sütő András és Markó Béla is... Rajtuk „ütve" látványosan csattanhat az ostor, hatásosan és elrettentő módon lehet példát statuálni – gondolhatták a hatalom boszorkánykonyháján. A terv működni látszott, az események szélsebesen haladtak a kívánt irányba.
Létrejött a két tábor és egyre hangosabban egymás ellen hangolódott, egymásnak feszült az erdélyi magyarság és románság. A propagandagépezet csúcsjáratra kapcsolt és diadalt aratott. A zsigeri gyűlöletkampány hazugságáradata 1990 márciusára elhitette a románok tömegeivel azt, hogy a magyarok valójában olyasmiket követelnek, ami egyáltalán nem jár nekik, illetve, hogy tulajdonképpen nem is (elő)jogokat akarnak maguknak, hanem Erdélyt magát, mindenestől, és holnaptól a Magyarországhoz való elcsatolást.
(folytatjuk) Sükösd Levente
Erdély.ma

Különös érdekképviselet
Zajlik a belső vita az RMDSZ frakcióiban a jelképhasználatot rendező és a nyelvi jogokat bővítő törvénytervezetről, ez lesz a szakítópróbája annak a parlamenti megállapodásnak, amelyet a magyar szervezet a kormánypártokkal kötött – nyilatkozta a hétvégén Korodi Attila. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt mondta: a dokumentum tartalmát nem szeretné ismertetni addig, amíg ezt a belső vitát le nem folytatják, ugyanis túl fontos kérdésről van szó.
És ebben egyet is érthetünk a politikussal: jelképeink szabad használata, nyelvi jogaink tiszteletben tartása valóban nagyon fontos kérdés. Olyannyira az, hogy nem győzünk csodálkozni: mégis miről lehet még mindig vitatkozni „házon belül”?! Miként lehetséges az, hogy a rendszerváltozás után eltelt 27 év kőkemény érdekképviseleti munkája során nem sikerült még kidolgozni ezt a tervezetet? Hogyhogy nem állt már benyújtásra készen a parlament megalakulásával egy időben? Hogy nem holmi általános elvek, de konkrétumok mentén lehessen tárgyalni a választásokon győztes Szociáldemokrata Párttal? Miféle tárgyalási technika az, hogy állandóan mi adunk előbb – parlamenti támogatást például a kormány beiktatásához vagy az éjszakai lopáson ért kabinet megbuktatásának elgáncsolásához –, és csak utána kezdünk el belső vitát folytatni arról, hogy mit is kérjünk pontosan cserébe? Nem kellett volna beterjeszteni azt a bizonyos jogszabályt lehetőleg még az ellenzék bizalmatlansági indítványa előtt, ha már korábban támogatták szavazatukkal a Dragnea–Grindeanu-kormányt? Nem ott kellene már lennie a jogszabály angol nyelvű fordításának minden európai és nyugati nagykövetségen? Hogy most, amikor oly sokan figyelnek Romániára, lehessen felmutatni: lám, nemcsak az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzés megszerzéséért vívott küzdelem, de a nemzeti kisebbségeket ért jogsérelmek miatt is oly ingatag a jogállamiság helyzete az országban? És nemcsak azért felháborító a magyar szervezet tétovázása, időhúzása, mert egyre-másra szalasztunk el kecsegtető tárgyalási alkalmakat, mondunk le önként jónak ígérkező alkupozíciókról, hanem azért is, mert közben azt látjuk: meglehetősen kiforrott, határozott, belső vitákra nem szoruló álláspontja van a szövetségnek az igazságszolgáltatás működését érintő kérdésekben. Hozzászólnak képviselőink a büntető törvénykönyv módosításához, a közkegyelmi jogszabályhoz, sőt, kész tervezetekkel állnak elő ezekben a kérdésekben – persze, ez is fontos, és bizonyos vonatkozásokban akár igazuk is lehet, de mégiscsak meglehetősen különös érdekvédelem az, amely felkészültebbnek bizonyul bonyolult igazságszolgáltatási kérdésekben, mint a magyar közösség céljainak és igényeinek ismeretében. Pedig hagyhatnák az igazságszolgáltatást másra, vannak elegen, akik fenik rá fogukat – nyelvi jogaink bővítése, jelképeink szabad használata viszont aligha szerepel más politikai erő programjában. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elítélik az egyházi iskola elleni eljárást
A nemzetpolitikai államtitkárság elítéli a romániai korrupcióellenes ügyészség túlkapásait és a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum ellehetetlenítésére irányuló törekvéseket – közölte a budapesti államtitkárság szombaton.
Úgy fogalmaztak: egy jogállamban megengedhetetlen, hogy ügyészek vallási hovatartozásukról faggassanak embereket, vagy kérdőre vonják őket azért, mert egy adott felekezeti iskolába íratták gyermekeiket. Elfogadhatatlan az is, hogy egy ügyészségi vizsgálat megindítása nyomán megkérdőjeleződjön egy felekezeti iskola puszta léte – tették hozzá Az államtitkárság egyetért azokkal az erdélyi magyar politikusokkal, akik szerint a marosvásárhelyi katolikus líceum ügye szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amely arra irányul, hogy a magyar közösségeket alapvető jogaikban korlátozzák. A közlemény ezek között említi „a magyarság számára nagy horderejű, máig megoldatlan ügyeket, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának kérdését vagy a történelmi egyházakat megillető igen fontos ingatlanok – Székely Mikó Kollégium, a gyulafehérvári Batthyáneum – visszaszolgáltatását”.
„Közismert, hogy a MOGYE szenátusa – élén a rektorral –, az erre vonatkozó törvényes kötelezettség ellenére, immár évek óta nem hajlandó dönteni az egyetem önálló magyar karának létrehozásáról. Ellenük mégsem indult ügyészségi vizsgálat, őket nem zaklatja a korrupcióellenes ügyészség. Mindeközben, noha az egykori katolikus leánygimnázium épülete visszakerült az egyház tulajdonába, mégis folyamatos külső akadályokba ütközik a líceum működése” – írták. A nemzetpolitikai államtitkárság jelezte: a magyar kormány kiáll a megfélemlített, ártatlanul meghurcolt szülők és diákok mellett, szolidaritásáról és erkölcsi támogatásáról biztosítja azokat, akik mindezek ellenére is vállalják, hogy kiállnak jogaikért, és mindent elkövetnek azért, hogy a katolikus líceum tovább működhessen. „Abszurd, hogy a XXI. században az Európai Unió területén egyáltalán kérdésessé válhat, hogy egy keresztény egyház a saját ingatlanában felekezeti iskolát tarthasson fent. Mindez összeegyeztethetetlen az Európai Unió jog- és értékrendjével” – írta az államtitkárság.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új lehetőség a magzati diagnosztikában (A Czeizel Intézet Sepsiszentgyörgyön)
A húsz éve működő budapesti Magzati Diagnosztikai Központ, amely – tisztelegve a neves magyar genetikus, Czeizel Endre szakmai hagyatéka előtt, 2016. április 1-jétől felvette a Czeizel Intézet nevet – diagnosztikai kirendeltséget nyitott Sepsiszentgyörgyön dr. András Pál szülész-nőgyógyász közreműködésével. A Czeizel Intézet első romániai egységének megnyitásáról tavaly decemberben szakmai fórumon tájékoztatták a háromszéki nőgyógyászokat, az első várandósvizsgálatokat februárban végezték, majd múlt pénteken és szombaton újból rendeltek Sepsiszentgyörgyön a budapesti intézet szakorvosai. A hazai várandósgondozásról és a kirendeltségnek köszönhetően immár Háromszéken is elérhető diagnosztikai lehetőségről dr. András Pállal beszélgettünk.
A hazai egészségügy általános helyzetéhez hasonlóan a terhesgondozásban is van lehetőség fejlődésre. Nincs egy jól meghatározott várandósgondozási protokoll, a terhesség kilenc hónapja alatt csak bizonyos alapvizsgálatok elérhetők, és jobbára az akut problémákat oldják meg egészségbiztosítási térítéssel, vagyis a páciens számára ingyenesen, a gondozás igazi lényegét jelentő terheskövetés leginkább magánrendelőkben és az anya költségén történik. Ezt azonban nem minden kismama engedheti meg magának, és a szociálisan hátrányos közegekben hiányzik a várandósok felelősségérzete saját és leendő gyermekük egészsége iránt. Nemrég írtunk arról, hogy az egészségügyi minisztérium statisztikai összesítése alapján 2015-ben országosan 187 ezer szülést jegyeztek, az esetek közel 10 százalékában kiskorú hozta világra az újszülöttet, 41 ezer kismama szülés előtt egyetlenegyszer sem volt terhesvizsgálaton, a csecsemőhalandóság meghaladja a 8 ezreléket. Háromszéken ugyanabban az esztendőben ezer szülésből 80–90 esetben volt kiskorú az anya, a megyében 2050-en születtek, és tizenhat csecsemő vesztette életét egyéves kora előtt, közel ötszáz várandós nem vett részt egyetlen terhesvizsgálaton sem. Januárban a szaktárca elrendelte egy munkacsoport létrehozását, amelynek feladata olyan protokollok, illetve útmutatók kidolgozása, amelyek alapján a védőnők bevonhatóak a terheskövetésbe, valamint az újszülött és a kismama állapotának felügyeletébe, de gyakorlati lépés azóta sem történt, a helyzet változatlan.
Javasolt vizsgálatok
– A szakorvos szerint már a családtervezés időszakában javasolt egy találkozó a nőgyógyásszal, amikor elmondják a leendő kismamának, miként készüljön a terhességre. Dr. András Pál: – A felkészülés időszakában nőgyógyászati szűrővizsgálatokat végzünk bizonyos kórokozók kiszűrésére, amelyek ártalmasak lehetnek a magzatra, illetve a várandósságra általában. Ha minden rendben van, indulhat a babaprojekt. A következő találkozó akkor ajánlott, amikor a terhességi teszt pozitív. Ilyenkor az orvos megállapítja, hogy a terhesség hol van beágyazódva, hiszen ritkán ugyan, de előfordulhat, hogy méhen kívüli terhességről van szó. Két hét múlva már kimutatható a kis embrió szívműködése is. Az első három hónapban van egy általános laboratóriumi vizsgálat is, amelyet a családorvos ír fel. A 12. hét körül esedékes az a nagy jelentőségű, részletes vizsgálat, amely elsősorban a fejlődési rendellenességek kiszűrésére irányul. Az ultrahangvizsgálat során megfigyeljük a magzat szívműködését, látjuk, ha valamilyen nagy fejlődési rendellenességgel állunk szemben, például koponyahiány, végtaghiány. Ilyenkor mérjük a tarkóredő vastagságát, nézzük az orrcsont meglétét, ezek fontos információval szolgálnak bizonyos kromoszóma-rendellenességek, mint például a Down-kór esetleges jelenlétére. A terhességnek ebben a szakaszában vagy egy kicsit később már jó eséllyel meg tudjuk állapítani a magzat nemét is. Az úgynevezett genetikai ultrahangvizsgálat a 18–24. hét között történik, amikor a magzat mérete már lehetőséget nyújt arra, hogy alapos ultrahangvizsgálattal minden látható rendellenesség azonosítható legyen, hogy fel tudjuk készíteni az anyukát az esetleges problémákra. Ilyenkor észrevehető a vízfejűség, a nyitott hátgerinc, mellkasi malformációk, szívmalformációk, rekeszizomsérv, gyomorhiány, a kiválasztórendszer patológiája, húgyhólyagprobléma. Ellenőrizni kell a végtagok hosszú csontjait, a magzatvíz és a méhlepény állapotát. Ma már ott kellene tartanunk, ha valaki átesik egy ilyen részletes magzati vizsgálaton, nyugodt lelkiállapotban távozhat a rendelőből, mivel nagy valószínűséggel a baba morfológiai szempontból teljesen rendben van. Ez azért nagyon fontos, mert ha észreveszünk valamilyen elváltozást, felhívjuk az anya figyelmét az adott fejlődési rendellenességre, és elmondjuk, hogy a probléma születéskor azonnali beavatkozást igényelhet. Minél jobb az echográf és felkészültebb az orvos, annál biztosabban ki tudjuk szűrni a rendellenességeket.
A 20. hetet követő találkozó a magyarországi protokoll szerint később lenne, de az alapellátás hiányosságai miatt mi havonta visszahívjuk a várandóst. A harminchatodik héttől hetente vizsgáljuk a kismamát és a magzat életfunkcióit.
– Ártalmas-e a gyakori echográfvizsgálat az anyára vagy a babára?
– Sok felmérés történt ezzel kapcsolatban, és a jelenlegi szakmai álláspont szerint az ultrahanghullám nincs káros hatással a magzatra. A baba észleli a vizsgálatot, és egy kicsit jobban mozgolódik.
– Ebből a sok vizsgálatból melyek költségét fedezi az egészségbiztosító pénztár?
– Az egészségbiztosítási rendszerben, ha a várandós akut problémával vagy családorvosi küldőpapírral jelentkezik a járóbeteg-rendelésben, kötelező megvizsgálni, viszont a speciális vizsgálatok nincsenek benne a támogatott vagy térített csomagban. Ezekhez az alapos, speciális vizsgálatokhoz sajnos önköltséges alapon juthat hozzá a várandós.
– Egy jól végigkövetett terhesség után indokolt-e a császármetszéses szülés? – Nem, annak megvannak a megfelelő okai, ha császármetszést kell végrehajtani. Az ember természetes szülésre van teremtve, és csak abban az esetben kellene beavatkozni, ha a szülészeti helyzet megköveteli.
Rendellenességek szűrése magas színvonalon
– Napjainkban a gyermekvállalás egyre inkább kitolódik a harmincon túli anyai életkorra, és ezzel növekszik a kockázata a különböző magzati rendellenességeknek. Az anyai életkorral összefüggő rendellenesség a Down-kór. Nemzetközi adatok szerint huszonöt év alatt ezerötszázból egy a Down-kór-rizikó, harmincévesen 910-ből egy, harmincöt évesen 380-ból egy esetre lehet számítani. A Kovászna Megyei Közegészségügyi Igazgatóságnak a családorvosoknál nyilvántartott esetekre alapozó adatai szerint 2013-ban 26 Down-szindrómás gyermeket és 20 felnőttet tartottak nyilván, tavaly 43 kiskorú és 24 felnőtt szerepelt a statisztikában. A számok értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a gyermekek időközben betöltik a tizennyolcadik életévüket, és a felnőtt kategóriába sorolják, illetve lehet olyan eset, hogy az érintett elköltözik a megyéből. A gyermekjogvédelmi igazgatóságnál tavaly három Down-kóros gyermek besorolását kérték hátrányos helyzetű kategóriába, mindhárman 2015-ben születtek, és nyolcan jelentkeztek szívmalformációval született kisbabával, közülük öten 2015-ben jöttek világra. Nem minden szülő kéri a besorolást, a hatóság nyilvántartásában csak a hátrányos helyzetűként bejegyzettek szerepelnek. Az elmondottak rávilágítanak, hogy mennyire fontos a szűrés, éppen ezért mérföldkőnek számít a háromszéki terheskövetésben a Czeizel Intézet sepsiszentgyörgyi diagnosztikai kirendeltsége. – Ezelőtt tíz-tizenegy évvel a Down-szűrést vettem be elsőként a praxisomba, a Czeizel Intézeten keresztül kerültem kapcsolatba az angol Wolfson Betegségmegelőzési Intézettel, amely világvezető a Down-kór várandósság alatti szűrésének széles körű alkalmazásában, és ahová jelenleg is vizsgálatra küldjük a várandósok vérét kockázatbecslés érdekében. Ez azt jelenti, hogy anyai vérből olyan fehérjéket vizsgálnak meg, amelyekkel pontosítani tudjuk a magzat Down-kór-kockázatát, és így az adott terhességre adhatunk információt. A Czeizel Intézet által Sepsiszentgyörgyre kihelyezett nagy felbontású ultrahangkészüléknek köszönhetően pedig a három hónapos várandósnál olyan morfológiai elváltozások azonosíthatóak, amelyek segítik az adott szűrés hatékonyságát. Ez egy általános ultrahangvizsgálat során nagyon nehezen észrevehető. A nagy egyetemi központokban működnek hasonló teljesítményű echográfok, de oda az anyának el kell utaznia.
– Miért fontos, hogy a 12. hét körül végezzék el ezt a szűrést?
– A hazai törvények szerint tizennégy hét után csak abban az esetben lehet terhességet megszakítani, ha megállapítható, a magzat olyan súlyos rendellenességgel sújtott, hogy állapota nem összeegyeztethető a méhen kívüli élettel, vagy a terhesség veszélyezteti az anya életét. Ezért nagyon fontos, hogy ezeket a szűréseket a tizennegyedik hétig végezzük el, ha pozitív az eredmény, az anya dönthessen, hogy megtartja-e a babát vagy sem. A Down-kór-szűrés esetében, ha magas kockázatot állapítunk meg, vagy egyéb genetikai vizsgálatra lenne szükség a magzatban, ajánljuk az anyának a magzatvízvizsgálatot, vagy a terhesség korábbi szakaszában a lepényképződmény-biopszia is szóba jöhet, azonban ezek orvosi beavatkozással járnak, és vetélési kockázatuk 0,5–1 százalék. 2013-tól egy olyan új vizsgálati módszert tudtunk bevezetni a Czeizel Intézetnek köszönhetően, amellyel a magzat genetikai állományát az anyai vérben tudjuk vizsgálni. A terhesség 9. hetétől végezhető az anyai vérmintából a PrenaTest-vizsgálat, amely jó alternatívája az amniocentézisnek a magzati Down-kór kimutatására. Romániában elsőként a mi rendelőnk révén tudják elvégeztetni a hazai partnereink – sepsiszentgyörgyiek, marosvásárhelyiek, kolozsváriak, bukarestiek, dévaiak – ezt a korszerű vizsgálatot. A vérmintát a németországi LifeCodexx laboratóriumba küldjük a Czeizel Intézet segítségével. Világviszonylatban nem sokkal hazai bevezetése előtt, 2012-ben kezdték alkalmazni ezt a vizsgálati eljárást. Rájöttek arra, hogy a várandós vérében keringő DNS-részek 10 százaléka a magzattól származik. Ezek a DNS-arabkák szerkezetük alapján beazonosíthatóak, hogy mely kromoszómáról származnak, és ezután egy mennyiségi értékeléssel kimutathatóak az olyan számbeli kromoszóma-rendellenességek, mint például a Down-kór. A mi rendelőnkben tíz év alatt háromezer Down-szűrést végeztünk, mely esetekben az angliai Wolfson Intézetben vizsgáltattuk meg az anyai vért, és több mint tíz pozitív eredményt szűrtünk ki. A kismamák reakciója változó, volt, aki megtartotta a terhességet, és volt, aki megszakította.
Babás élmény a képernyőn
– A Czeizel Intézet által Sepsiszentgyörgyre telepített GE Voluson E8-as ultrahangkészülék egy nagyon nagy felbontású echográf, amellyel apró részletekben lehet a magzatot vizsgálni. Azt reméljük, ez a magas színvonalú diagnosztikai lehetőség segíti a megyében folyó magzati diagnosztikai munkát. Például, hogy húszhetesen meg tudjuk számolni a kisujjban lévő három ujjpercet, ami azért fontos, mert a Down-kóros babának csak két ujjperce van a kisujjában. Látjuk az epehólyagot, amely egy gyengébb felbontású készüléken nem látható, és már a tizenkettedik hét végén észrevehető a nyílt hátgerinc, jól megfigyelhető az orrcsont.
– Mennyibe kerül a vizsgálat, és mit kap érte a kismama?
– Az ultrahangvizsgálat huszonöt perces, a Czeizel Intézet magasan képzett ultrahang-specialistája alaposan átnézi a magzatot, az idegrendszert, a hátgerincet, a mellkast, a szívműködést, gyakorlatilag mindent, erről a kismama kap egy DVD-felvételt és részletes leírást, valamint egy színes fotót a baba arcáról. Az értéke száz euró. Kérdésünkre, hogy a Czeizel Intézet Sepsiszentgyörgyre kihelyezett magzati diagnosztikai kirendeltsége hozzáférhető-e a megye nőgyógyászai számára, dr. András Pál elmondta: a rendelő nyitott a kollégái előtt, aki a páciensét ott szeretné megvizsgálni, megteheti. Hangsúlyozta, a munkapont idetelepítésével azt szeretnék elérni, hogy a várandós székely asszony azt az ellátást kapja meg, amelyet egy budapesti vagy akár nyugat-európai kismama.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elhangzott a magyar kormány üzenete
Az ima erejével a római katolikus iskoláért
Kéz a kézben, élő láncolatot alkotva mondott közös imát a belvárosi Keresztelő Szent János-plébániatemplom hajóját megtöltő gyülekezet a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceumban tanuló gyermekekért, fiatalokért, szüleikért, a tanítókért, tanárokért, hitoktatókért, az iskola igazgatójáért és „azokért is, akiknek bölcs döntése nyomán a tanítás ismét zavartalanná válhat”.
A közös imán jelen volt Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának ideiglenes vezetője, a magyar kormányt képviselő Szilágyi Péter helyettes államtitkár, Novák Zoltán Csaba RMDSZ-szenátor, Biró Zsolt és Vass Levente parlamenti képviselők, Péter Ferenc, Maros, Borboly Csaba, Hargita és Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke, valamint Borbély László, a Katolikus Státus Alapítvány képviselője.
Legfontosabb és legszentebb ügyünkért, a jövő nemzedék, az anyanyelvi oktatás bölcsőjét jelentő iskoláért fordulunk Istenhez az imádság minden lehetséges formájával, hangzott el Oláh Dénes római katolikus esperes igeliturgiájában. Minden keresztény ember kérő imája mellett hálával tartozunk őseinknek, akik gazdag épített örökséget hagytak ránk. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség büszke a nyolc státusiskolára, ami a felnövekvő nemzedék iránt érzett felelősségből áldozatok árán épült, és amelyeket 1948-ban államosítottak, évszázadok kincsét semmisítve meg. Népünk legidőtállóbb erőssége a templom mellett az iskola volt, ezért építtette mindkettőt újra minden dúlás után. A templomban erőt gyűjtött, az iskola pedig a gyermekek nevelését, testi és szellemi kiteljesedését szolgálta, ma pedig szent kötelességünk megtölteni élettel. A közbenjáró ima, mint a felebaráti szeretet legszentebb példája, a közös ügyért kell szóljon, a fölfele irányulóval a főesperes erőt kért a felvállalt harc folytatásához. Nemcsak egyet akarunk, egyként akarjuk ezt – jelentette a két a kézben elmondott Miatyánk, amitt Tamás Csilla imája követett.
Közös akarattal és törekvéssel jutottunk arra az elhatározásra, hogy imádkozzunk azért, hogy a tanítás ismét zavartalan legyen a katolikus iskolában, legfőképpen pedig azokért, akiket jogtalanul meghurcoltak, Tamási Zsolt igazgatóért, a megfélemlített szülőkért és gyermekekért – tolmácsolta Farkas Balázs, a csíkszeredai főkonzulátus ideiglenes vezetője Soltész Miklós egyházügyi államtitkár üzenetét, aki édesanyja súlyos állapota miatt kényszerült távol maradni. „A közös imádság nem irányul senki ellen, ahogy a katolikus iskola sem valakik ellen, hanem valakikért tevékenykedik.” Hiszem és mindannyiunknak hinnünk kell, hogy sok-sok ilyen alkalom a Szentlélek erejével hat azokra, akik vagy félelmükben, vagy rossz szándék miatt eddig az iskola vezetése és annak fennmaradása ellen cselekedtek” – idézte az államtitkár szavait Farkas Balázs.
A magyar kormány üzenetét dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár közvetítette: „A leghatározottabban elítéljük a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) túlkapásait és a Római Katolikus Teológiai Líceum ellehetetlenítésére irányuló törekvéseket. Véle-ményünk szerint egy jogállamban megengedhetetlen, hogy ügyészek vallási hovatartozásukról faggassanak embereket, vagy kérdőre vonják őket azért, hogy egy adott felekezeti iskolába íratták gyermekeiket. Elfogadhatatlan az is, hogy egy ügyészségi vizsgálat megindítása nyomán megkérdőjeleződjön egy felekezeti iskola puszta léte” – hangzott el a Miniszterelnökség és a Nemzetpolitikai Államtitkárság közleményében. Egyetértenek azokkal az erdélyi magyar politikusokkal, akik szerint a marosvásárhelyi katolikus iskola helyzete is szervesen illeszkedik a magyar közösségeket alapvető jogaikban korlátozó folyamatba, mint a MOGYE magyar karának ügye, amelyről a szenátus és a rektor a törvényes előírások ellenére sem hajlandó dönteni, továbbá olyan fontos ingatlanok, mint a Székely Mikó Kollégium és a gyulafehérvári Batthyaneum visszaszolgáltatásának kérdése.
„Magyarország kormánya kiáll a megfélemlített, ártatlanul meghurcolt szülők és diákok mellett. A magyar állam teljes szolidaritásáról és erkölcsi támogatásáról biztosítja azokat, akik mindezek ellenére vállalják, hogy kiállnak jogaikért, és mindent elkövetnek azért, hogy a katolikus líceum tovább működhessen.” A közlemény abszurdnak nevezi, hogy „az Európai Unió területén egyáltalán kérdésessé válhat”, hogy egy keresztény egyház saját tulajdonú ingatlanjában a katolikus szellemben történő oktatást felvállaló iskola működhessen. Ennek ellehetetlenítése összeegyeztethetetlen az Európai Unió jog- és értékrendjével – hangzott el a közleményben, majd nemzeti imánkkal zárult a szombat délelőtti szentmise.
Székelyföldi összefogás a katolikus iskoláért
Maros, Hargita és Kovászna megye tanácsainak elnökei is részt vettek március 18-án, szombaton a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébániatemplomban a katolikus iskoláért meghirdetett közös imán. Péter Ferenc, Borboly Csaba és Tamás Sándor a templomi imát követően közös állásfoglalást fogalmazott meg, amelyben szolidaritásukról és támogatásukról biztosítják a katolikus iskola tanárait, diákjait és szülői közösségét.
„A Római Katolikus Teológiai Líceum fennmaradásáért folytatott küzdelem a gyermekeink jövőjéről szól. Amit kérünk, a katolikus iskola helyzetének tisztázása és a tanintézet működésének biztosítása, közösségünk jogos igénye. Nem valaki ellenében szeretnénk fellépni, hanem egy felekezeti oktatást biztosító iskola mellett foglalunk állást, és meggyőződésünk, hogy az iskola létrehozása körüli esetleges adminisztratív hibák jó szándékkal kijavíthatók. Nem hagyjuk magunkat sem megfélemlíteni, sem elbizonytalanítani, a végsőkig kitartunk a katolikus iskola mellett. Minden békés és törvényes eszközt megragadunk, hogy a tanintézet megmaradását biztosítsuk. Egy olyan küzdelem ez, amelyet csak együtt, az egyház, a politikum és a civilek összefogásával tudunk megnyerni.”
Péter Ferenc, Maros megye tanácselnöke
Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke
Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke
Ígéret egy újabb tanácskozásra
Több napon át tüntettek a régi Városháza előtti parkban az elmúlt héten a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjainak szülei. A Civilek a Katolikus Iskoláért csoport tagjai ugyanakkor felszólították Marosvásárhely polgármesterét, az általa vezetett hivatalt és a városi tanácsot, hogy „haladéktalanul tegyenek eleget törvényi kötelezettségüknek”, és záros határidőn belül állítsák össze és hagyják jóvá Marosvásárhely iskolahálózatát, amelyben önálló jogi személyiséggel bíró iskolaként szerepel a Római Katolikus Teológiai Líceum. Tették ezt azokra az átiratokra hivatkozva, amelyeket a tanügyminisztérium küldött a polgármesteri hivatalnak. Ugyanakkor felszólították a polgármestert, hogy bizonyítsa be, amit a szülők előtt két tanácsülés alkalmával is kijelentett, miszerint a katolikus iskolával minden rendben van, továbbá azt a gyakran hangoztatott kijelentést is, hogy Marosvásárhely a tolerancia és a harmónia városa.
A tüntető szülők ígéretet kaptak, hogy Dorin Florea március 17-én fogadja őket, de a találkozón csak a tanácsadója, Claudiu Maior és a hivatal jegyzője jelent meg. Ott a szülők újabb ígéretet kaptak, amiről Csíki Csengele, a csoport vezetője számolt be:
– Kezdeményezésünkre a polgármesteri hivatal egy újabb nagyszabású tanácskozást hív össze március 21-re, amelyen részt vesz a prefektus, a polgármester és tanácsosa, a Városháza jegyzője, Horaţiu Lobonţ, az iskolákért felelős szakigazgatóság aligazgatója, a megyei tanfelügyelőség, a városi tanács, valamint a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői közösség képviselői. Reményeink szerint a beszélgetésen tisztázódni fog iskolánk helyzete, és megszületik a megoldás, amelynek kulcsát eddig egyik intézmény dobálta a másiknak – nyilatkozta Csíki Csengele, a szülői csoport vezetője.
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)

Szakaszzárás a „nulladikban”
Lezárult az előkészítő osztályokba való beiratkozás első szakasza. Megyénkben száz, ebből Marosvásárhelyen 20 „nulladik” osztály indul. A százban sajnos benne vannak az összevont osztályok is, hiszen sok vidéki településen csak egy fél- vagy negyedosztálynyi gyermek kezdi az iskolát az új tanévben.
Megyeközpontunkban a kövesdombi Liviu Rebreanu, a Dr. Bernády György, a Nicolae Bălcescu, a meggyesfalvi Serafim Duicu és a Romulus Guga iskolákban, valamint az említett tanintézményekhez csatolt központokban indul két-két osztály. A Bălcescu iskolában a Waldorf-osztállyal egészül ki a keret, a volt 1-esben a Rozmaring központba, a Gugában a hidegvölgyi Szivárvány Házba járó gyermekekből áll a második speciális osztály.
Az érdeklődés a tanintézetek iránt az idén sem egyenletes. Míg a központi iskolákat megrohanták a szülők, és sokan azt is vállalták, hogy a választott iskola körzetébe kérjenek ideiglenes lakhelyet, a városnegyedi iskolákban a beiratkozás első szakasza után maradtak még helyek az újraelosztás időszakára is (április 24–30. között). Néhol az iskola neve, fekvése volt a vonzó, másutt a tanítónőre „utaztak” a szülők – mondhatjuk a szlengből vett kifejezéssel. Ahol az alsó tagozatos pedagógus nagy népszerűségre tett szert, ott méhkaptárrá vált az iskola. Akinek egyszer vagy többször rossz hírét keltették a diákokkal való bánásmód miatt, legyen bármennyire is képzett, igényes tanító, attól menekülnek még azok is, akiknek a szomszédságában van az iskola. Ilyen kellemetlen helyzet alakult ki az idén az egyébként jó hírű Európa Általános Iskolában, amelynek előkészítő osztályába a szakos tanfelügyelőnő tájékoztatása szerint mindössze hat gyermeket írattak be. Hasonló okok miatt nincsen jelenleg ötödik osztály a katolikus iskolában, mert annak idején még az Unireában működő tanítónőről kialakult vélemény riasztotta el a szülőket. Az idén a Dr. Bernády György iskola iránt a legnagyobb az érdeklődés, ahova 80 gyermek dossziéját adták be, de most már eldöntött tény, hogy két osztály indul 60 kisiskolással. A Református Kollégium előkészítő osztályának 28 helyére 47-en iratkoztak fel, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba 39-en, akik közül 37 családnak állítólag az iskola körzetében van a lakhelye. Ezzel szemben várják az előkészítősöket a Dacia, a Coşbuc, a 7-es számú és a Bălcescu iskolákba, valamint egy-két helyre más városnegyedi tanintézménybe is.
A Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetét illetően semmi sem változott, az előkészítő osztályokba a beiratkozásra való tiltás továbbra is érvényben van, bár a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár szerint lévén „vokacionális” iskoláról szó, még szeptemberben is lehet iratkozni, ha addig végre elismerik, hogy törvényesen működik az intézmény. Sajnos a 2017–18-as tanévre vonatkozó keretszámokról március 16-án elfogadott kormányhatározatban a miniszteri és kormányfői ígéretek ellenére sem szerepel a katolikus iskola, azzal a megjegyzéssel, hogy utólag is ki lehet egészíteni a keretszámokat. Bár így lenne, de ebben az egyre inkább összeesküvésnek bizonyuló szövevényben, amelyet a marosvásárhelyi magyar oktatás reményteljesen induló egysége ellen szőttek, egyre nehezebb bizakodónak lenni. Az igazunkról, a reményről mégsem mondhatunk le!
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)

Történelmi városnéző séta a Kölcsey Egyesülettel
Az 1848-as forradalomhíre két nap késéssel érkezett a kor postakocsiján Aradra.
A delizsánsz, amely a Fehér Kereszt Szálló előtt állt meg, izgalomba hozta Arad akkori lakosságát. Kitört a forradalom! Azt a tényt, hogy hogyan és miként zajlott le Aradon, a városnéző és emlékező séta alkalmával elevenítette fel a Kölcsey Egyesület.
A belvárosi minorita templomban gyülekezett a több mint húsz várostörténetéért rajongó és érdeklődő. Dr. Muntean Tibor, a Csiky Gergely Főgimnázium újdonsült igazgatója rövid, átfogó ismertetőt tartott mind a város, mind a vár akkori életéről, tevékenységéről és részletesebben tért ki a városközpont eseményeire. Fekete Károly, az RMDSZ kulturális bizottságának elnöke a minoriták szerepéről beszélt, hogyan vettek részt a forradalomban, miként segítették a város lakosságát, hogyan keveredtek gyanús pénzügyekbe az adott pillanatban, majd a templom belső értékeit ismertette. Erdélyi István, a Kölcsey Egyesület elnökségi tagja a forradalom kitöréséről, a Fehér Kereszt Szállóról, a Szabad Sajtó utcáról, a Bohus palotáról és Reform utcáról, a régi városházáról és sok egyéb, az akkori város központját ért eseményről mesélt. Fekete Károly és Erdélyi István egymástól vették át a szót, mindeniküknek akadt kiegészítésre való részlete, egy-egy anekdotája aszerint, hogy merre jártunk. Mindehhez képest Berecz Gábor a város egyes épületeiről – Bing ház, Rozsnyay patika, Lang vendéglő, New York kávéház, Stadtvine kávéház – ismertetett mondatai szinte elvesztek az érdeklődők kérdészáporában. Végigsétáltunk az egykori Szabadság téren, megemlékeztünk az Asztalos Sándor és Boczkó Dániel vezette 1849. február 8-i hőstettről, a régi színházról, a Vaslakat épületéről (itt székelt az osztrák csendőrség), az abc (a tulajdonos lányai neveinek kezdőbetűi nyomán), Gárdonyi Géza lakásáról, majd a Korona és Hal téren át eljutottunk a Csernovics házig, amelyen a Kölcsey Egyesület 2006-ban emléktáblát avatott Damjanich János tiszteletére és örök emlékére.
Az esős idő ellenére a lelkes csapat végig kitartott, a másfél órára tervezett ismertető és városséta több mint két és fél órásra sikeredett. Ez alkalommal több fotóis készült.
A hűvös, esős idő legszívmelengetőb eseménye, hogy Pálfi Kinga tévériporter néhány hónapos babájával végig mellettünk volt, reméljük, hogy a picuri így korán helytörténet-kedvelővé válik.
A városnéző séták folytatódnak.
Becz Gábor
Nyugati Jelen (Arad)

Kerek évfordulós köszöntések az Írószövetség székházában
A Romániai Írószövetség temesvári székházában egyszerre három, 75. születésnapját ünneplő írót-költőt köszöntöttek fel március 17-én, pénteken: Pongrácz P. Mária írót, műfordítót, lapunk munkatársát, akit a napokban Temesvár díszpolgárává avatott a helyi önkormányzat, valamint Achimescu Ildikó írót, újságírót és Eugen Dorcescu költőt, akinek erre a jeles alkalomra egy kötetet is dedikáltak az író kollégák.
Az Írószövetség tanácskozó terme szűknek bizonyult a három köztiszteletben álló tollforgató barátai, ismerősei, tisztelői számára, akik valamennyien részt szerettek volna venni a családias hangulatú eseményen. Az ünnepelt írókat Cornel Ungureanu, a Romániai Írószövetség helyi fiókszervezetének elnöke köszöntötte. Az alkotók munkásságát többek között Marcel Tolcea, Gábos-Foarță Ildikó, Alexandru Ruja, Ion Marin Almăjan méltatták. Gábos Ildikó költő, műfordító elismerő szavakkal beszélt Pongrácz P. Mária műveiről, amelyekkel közeli kapcsolatba került, hiszen ő fordította le román nyelvre az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent A kopasz város című kötetét.
A Despre Eugen Dorcescu című évfordulós kötetet, amely Mirela-Ioana Borchin szerkesztésében jelent meg és a költő munkásságáról szóló írásokat gyűjt egy kötetbe, Cornel Ungureanu, Ion Marin Almăjan, Radu Ciobanu, Ivo Muncian, Viorel Marineasa és mások tollából, a kötet egyik szerzője, Alexandru Ruja mutatta be a hallgatóságnak.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Rendhagyó történelemóra a magyar színházban
Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a temesvári március 15-ei megemlékezések csúcspontja volt a szerdán este a temesvári magyar színházban bemutatott „JELEN! – rendhagyó történelemóra” című ünnepi műsor, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Bartók Diákszínpad közös produkciója. Az erőteljes üzenetet megfogalmazó, fiatalos előadást Molnos András Csaba temesvári színművész állította színpadra.
Az ünnepi előadás közönsége egy rendhagyó történelemórán vett részt, amelynek során a „petőfisen” öltözött, de ezúttal nem Petőfi Sándort alakító Molnár Bence színművész idézte fel egy honfoglaláskori, jövőbelátó sámán látomásait, István király trónralépésétől a mobiltelefonos, furcsa jelenig. A rendhagyó történelemórán a magyar história nevezetes momentumai elevenedtek meg, kiváló zeneszámokkal illusztrálva, a Shake Kvartett – Borbély B. Emília, Éder Enikő, Kiss Attila, Molnos András Csaba – előadásában. A Bartók Diákszínpad diákjai remekül jelenítették meg az István korában testvérharcot vívó magyarságot, a történelemformáló 1848-as márciusi ifjakat és az 1956-os magyar forradalmárokat. A látványos koreográfia része volt Pál Tímea és Telbisz Csaba (Eszterlánc néptánccsoport) méltóságteljes tánca, az ünnepi műsort Dragalina Cristian Csaba mesteri hegedűjátéka színesítette. Az előadás befejező jelenete, a szereplők és a közönség alkotta élő lánc az összetartozás érzését erősítette, a magyar összefogás szükségességét sugallta. Az ünnepi előadás a Temes Megyei RMDSZ, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Várbástya Egyesület és a Bartók Béla Elméleti Líceum támogatásával valósult meg. Nagy kár, hogy ezt a színvonalas produkciót csak 150-200 néző láthatta, egyetlen alkalommal!
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Hamuban sült pogácsa a Napsugár gyermeklap
Hatvanéves születésnap ezer kis olvasóval
Míg a szombat délutáni Napsugár találkozóra a felnőtteket várták a közös emlékezés, méltatás és köszönet ünnepi alkalmára, vasárnap a gyermeklap olvasóié és szerzőié volt a főszerep: a kép, zene, tánc anyanyelvén szólhattak a közönséghez, és az irodalom sem szorult háttérbe a gálaműsoron. A gyermeklap 12500 olvasóját ugyan nem tudták vendégül látni a kerek évfordulón, de ezer kis olvasóval együtt ünnepelhettek a lap egykori és jelenlegi munkatársai tegnap délelőtt. A Kolozsvárról, Kolozs megyéből – Aranyosgyéresről, Magyarlónáról, Szamosújvárról, Tordaharasztosról, Désről, Körösfőről, Mérából – érkezett olvasókon kívül olyan távolabbi települések iskoláiból is eljöttek, mint Szamosardó, Zilah, Magyarlapád és Nagyenyed. A vasárnapi gála a Napsugár-illusztrátorok kiállításának megnyitójával indult, az ünnepi beszédeket színvonalas műsor követte.
D.I – Ú.I.
Erdélyben nincs kisdiák, aki ne olvasta volna
Mindhiába árasztott szomorkás hangulatot szombaton a borús, esős idő, mégis igazi napsugaras délutánban volt részük azoknak, akik elmentek a 60. születésnapját ünneplő Napsugár gyermeklap rendezvényére a kolozsvári Báthory István Líceumba. A kerek évfordulóra szervezett kétnapos programsorozat keretében a szombat délután a felnőtteké volt, és meg is telt a líceum díszterme az Erdély számos településéről, több megyéből érkezett vendégekkel.
Bárdos Réka népdalénekes, a János Zsigmond Unitárius Kollégium tanítónője mezőségi népdalokkal, Imets Levente színművész pedig Nagy László versével köszöntötte az ünneplőket: a folyóirat író, költő, grafikus munkatársait, pedagógusokat, tanfelügyelőket és a sajtó munkatársait. Timár Ágnes iskolaigazgató, aki gyermekkorában szintén hűséges Napsugár-olvasó volt, megjegyezte: bár a lap a kommunista diktatúra alatt élte le eddigi életének több mint felét, mindig igyekezett megőrizni az igényességét, Erdélyben nem volt kisdiák, aki ne olvasta volna. Az igazgató hozzáfűzte, hogy a világ változásai, az anyagi nehézségek ellenére is van remény a jövőre nézve, hiszen a gyerekek napjainkban is szeretnek olvasni. Az írott kultúra úgyszólván visszaveszi a jogait, s akkor majd a Napsugárt is könnyebb lesz megjelentetni.
Zsigmond Emese főszerkesztő hangsúlyozta: nevét és lelkét is folyamatosan megőrizte a Napsugár. Célja továbbra is ugyanaz: igényes olvasóvá, öntudatos, értékeit ismerő és vállalni merő, igaz emberré nevelni a gyerekeket. Ebben segít mostanság is a mese, a vers, a játék, a sok szín, az illusztráció, munkájukhoz pedig állandóan erőt adnak a gyerekek és a pedagógusok részéről érkező visszajelzések. Eddig összesen 677 lapszám jelent meg, ez körülbelül 17 ezer oldalt jelent.
A 60. évforduló alkalom volt arra is, hogy a főszerkesztő megköszönje a lap jelenlegi és volt munkatársainak tevékenységét, és mindenki segítségét a folyóirat terjesztésében, népszerűsítésében, emléklappal jutalmazva: tanfelügyelőket, pedagógusokat, szakmai intézményeket. A meghitt, igazi baráti hangulatba illeszkedtek a hozzászólások, versfelolvasások, amelyek közös jellemzője volt a gyermeklaphoz kapcsolódó személyes emlékek, élmények mindenki részéről. Fóris-Ferenczi Rita tanár az egyetemisták körében a Napsugárról végzett felmérésről beszélt, Murádin Lovász Noémi képzőművész rajztanár a lap grafikai megjelenítését értékelte, majd költők, prózaírók olvastak fel alkotásaikból, többek között László Noémi, Jancsik Pál, Markó Béla, Cseh Katalin, Balázs Imre József. Markó Béla elismerően szólt Zsigmond Emese főszerkesztő nagyszerű, heroikus munkájáról, és kiemelte, hogy a lap nélkül szegényebb lett volna gyermekirodalmunk, képzőművészetünk.
Gálaműsorral köszöntötték az örökifjú Napsugárt
Húsz Napsugár-illusztrátor alkotásaiból nyílt kiállítás vasárnap délelőtt a Kolozsvári Magyar Színház emeleti előterében, amelyen a Napsugárban megjelent munkák mellett felnőtteknek szóló képzőművészeti alkotások is megtekinthetők.
– Már az első lapszám is színes volt, és ez azóta sem változott, az évek során számos híres illusztrátor dolgozott a Napsugárnak. Némelyikük kiforrott illusztrátorként érkezett hozzánk, mások a lap hasábjain kaptak szárnyra. Akadt köztük olyan is, aki a gyermeklap arculatán dolgozott, de olyan is, aki saját rovatot vezetett – összegzett röviden Müller Katalin a Napsugár szerkesztője.
– Gyakorló művészpedagógusként csak azt tudom mondani, hogy a művészeti nevelés jobbá teszi az embert, és ezt érzem a Napsugár oldalain, a sugárzó színek és változatos formák világában is – mutatott rá méltatásában Murádin Lovász Noémi képzőművész.
– Akik vállalják a mesék illusztrálását, azok jól kiismerik magukat nem csak a grafikában, hanem a gyermeklélektan útvesztőjében is. Fontos, hogy milyen minőségű képekkel találkoznak gyermekeink első éveikben. Ahogy az igényes szöveg az irodalomban, úgy a minőségi kép is belépőül szolgálhat a képzőművészet világába. A gyerekkönyv-illusztráció, jelen esetben a Napsugár gyermeklap, a gyermekek képzőművészeti ízlésének alakítója – fogalmazott a képzőművész.
– Ahogy az első mesék, az első dalok, úgy az első években látott képek is formálják a gyerek képi kultúráját. A kiállított munkák alkotói ezt nagyon jól tudják és érzik. Ezért munkáikban a mondatok mögött rejtőző világ megelevenedik, látható csodává válik. Ahány stílus, annyi csoda és megannyi fénysugár, ami együtt mind egy-egy ragyogó Napsugár – hangzott el.
Zsigmond Emese a Napsugár főszerkesztője ünnepi beszédében hamuban sült pogácsának nevezte a Napsugárt.
– A magyar népmesék tele vannak csodálatos jelképekkel, egyik ilyen nagyon gazdag jelkép a hamuban sült pogácsa. A szegény asszony összekaparja a ládából az utolsó marék lisztet, és abból süti meg az útravalót a nagy megpróbáltatás elé néző főhősnek, a fiának. A hamuban sült pogácsa a világ legfinomabb, legcsodásabb eledele. Az egyik csodája, hogy az út végéig nem fogy el, miközben többen is esznek belőle. Egy másik csodája, hogy romolhatatlan. Többet ér a bankkártyánál, mert megosztásával másoknak nyújt segítséget felajánlója. De többet ér a mobiltelefonnál is, mert kapcsolatot teremt készítője és elfogyasztója között. Az édesanya nemcsak az utolsó marék lisztjét, hanem szeretetét, karjának erejét is belesütötte a pogácsába, az útravalót becsületből, tartásból, reményből, küzdeni tudásból, mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy a megpróbáltatásokat, akadályokat leküzdjük. Ilyen a Napsugár, szeretnénk belecsomagolni mindazt, amiről úgy érezzük, hogy egy életre útravaló lehet nektek – mondta a főszerkesztő.
És hogy honnan fakad az erőnk e megpróbáltatások legyőzésére? – Abból a tisztaságból és erőből, ami népünk sajátja évtizedek óta, az anyanyelvünk. A Napsugár ezen a nyelven csomagolja be minden ősi kincsünket, erőnket oldalaiba. És amíg ezt az üzenetet kiolvassátok és megértitek, amíg az ünnepi műsor minden kis morzsáját magatokkal viszitek, rendelkeztek azzal az erővel, ami legyőzhetetlenné tesz benneteket – beszélt anyanyelvünk megtartó erejéről a főszerkesztő.
– Amikor úgy érzitek, nincs miből merítenetek a biztos tudathoz, akkor a Napsugár segít abban, hogy megerősödjön ez a hitetek. Remélem, az ünnep morzsái kitartanak a következő Napsugár ünnepig, amelyre visszatéve ugyanazt az erőt érzitek majd. Vigyetek haza magatokkal a hamuban sült pogácsából – tanácsolta Zsigmond Emese.
A tegnapi Napsugár gálaműsoron a 60 éves gyermeklap kis olvasóit köszöntötték alkotó munkatársai, jeles írók, költők egy-egy verssel, gitárzenével. Felléptek a lap mai és egykori olvasói: a kolozsvári Zenelíceum gyermekkórusa, a Fölszállott a páva tehetségkutató verseny győztesei, a mérai Cifra néptáncegyüttes, a székelyszenterzsébeti Cickom népdalcsoport, Gorzó Boglárka népdalénekes. A szamosújvári kisiskolások toborzót, a kolozsvári Octavian Goga Iskola elemistái reneszánsz táncokat, a Karaván együttes megzenésített gyermekverseket adott elő.
Szabadság (Kolozsvár)

Fodor Sándor és „a szerénység ereje”
„Nem nézte el a világnak azt, amilyen, de megpróbálta úgy megközelíteni, hogy az emberség kerüljön ki győztesen. A szelídség ereje volt az övé" – így jellemezte Fodor Sándort Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész azon a szombat esti kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen, melyen az öt éve elhunyt író-műfordítóra emlékeztek kortársai, tanítványai.
Az Erdélyi Magyar írók Ligája (EMIL) – melynek Fodor volt az első elnöke – egész napos konferenciát szervezett, melyen felidézték alakját, munkásságát, annak újraértékelését, életműve súlypontjainak újragondolását is megkísérelték az előadók. Míg napközben tudományos szempontból vizsgálták életművét, a Magyarország főkonzulátusának rendezvénytermében tartott esti beszélgetésen – melyen az író özvegye és leánya is jelen volt – a személyes emlékeké volt a főszerep.
Karácsonyi Zsolt EMIL-elnök köszöntője után Vallasek Júlia egyetemi docens a beszélgetés moderátorként arra hívta fel a figyelmet, hogy Fodor Sándor szellemisége ma is jelen van közöttünk. Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész rámutatott: azt a nemzedéket, melyhez Fodor Sándor tartozott, nem szabad elfelejteni, és mostoha körülmények között is születhet élő, eleven irodalom, mely gazdagíthat, segíthet élni, elviselni az újabb zord időket. Az író kortársaként személyes élményét osztotta meg a jelenlévőkkel. 1954-ben, amikor Fodor első kötete megjelent, egy nagyüzemben mutatták volna be, de kiderült, a vezetőség a munkaidő lejárta után kötelezné a haza készülő munkásokat az irodalmi eseten való részvételre, akik okkal zúgolódtak emiatt. Fodor Sándor kérte végül, hogy engedjék haza őket, és a gesztus hatására jóval többen maradtak, mind tervezték. „Ebben a meghiúsult irodalmi estben benne volt az, hogy lehet emberségesen, okosan viselkedni a legnehezebb helyzetben, erőszak esetén is" – jelentette ki Gálfalvi Zsolt.
Gálfalvi György irodalomkritikus a második Forrás-generáció tagjaként emlékezett a nála idősebb íróra, kifejtve, lázadó fiatalokként semmibe vették az idősebbek javaslatait, Fodor Sándor volt az egyetlen, aki a lelkükhöz tudott szólni, akinek a tanácsait meg is fogadták. Az író segítőkészségét illusztrálandó elmesélte, hogy kezdő kritikusként nem tudva írógépen írni, Fodor Sándor kérte, hasson oda, hogy a beírónő gépelje be a cikkét, de az író maga ajánlkozott a feladatra, amit utána többször is megismételt. „Néhány évig nekem Fodor Sándor volt a gépírónőm" – fogalmazott Gálfalvi György, annak fiatalok iránti gondoskodását hangsúlyozva.
Molnár Vilmos író, a Székelyföld szerkesztője Fodor emberekbe vetett bizalmát emelte ki, elmondva: miközben a sajtó tele volt Csibi István csíkszeredai vállalkozó – akit Fodor árvaházi gyerekként ismert meg – törvénytelenségeivel, az író képes volt arra, hogy személyesen megkérdezze tőle, honnan van a hatalmas vagyona, és elhitte a választ, miszerint „garast garasra rakosgatva" gyűjtötte. Novelláinak, műveinek jó része is a bizalomról, vagy a bizalom hiányáról szól, mutatott rá.
Sántha Attila irodalomkritikus, aki az EMIL ügyvezető elnökeként dolgozott együtt az írószervezetet vezető Fodorral, elmondta, sokakat meglepett, hogy a vallásos író miért vállalta el a feladatot, hiszen „a társaság nem a visszafogottságáról volt híres", Tempfli József egykori nagyváradi megyéspüspök egyenesen azzal vádolta őket, hogy műveikkel megrontják az ifjúságot. Fodor Sándor ellenben úgy vélte, hogy „ez a fajta szabadszájúság is egyfajta istenkeresés", mondta Sántha Attila.
Bár a jelenlévők Csipike írójának emberségét, empátiáját, gondoskodását, emberekbe vetett bizalmát hangsúlyozták, rámutattak arra is, hogy „a jámbor Fodor Sándor” tudott kemény is lenni, ez volt jámborságának a fedezete. Erre A hétben több mint egy évtizedig közölt publicisztikai írásai a bizonyítékok, mesélte az őt erre felkérő Gálfalvi Zsolt, aki szerint „végig írta a harcos publicisztikát, miközben hadakozott az ellen, hogy ő politizál". Rámutatott, Fodor Sándor mindig próbálta értelmes, okos szívvel elősegíteni az emberek megértését, és másoknak is fogódzókat adott ehhez.
Pap Melinda
Szabadság (Kolozsvár),

A magyar nyelv őrzőinek kolozsvári „hűségesküje”
A jövőben is kiemelt céljának tekinti az együttműködést az erdélyi és magyarországi anyanyelvápolók szövetsége, amelynek vezetői az erre vonatkozó szerződés meghosszabbítását írták alá a hétvégén Kolozsváron.
Továbbra is közösnek tekintik céljaikat és munkájukat az erdélyi és magyarországi anyanyelvápolók: Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke és Péntek János, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke a két szervezet között 2001-ben megkötött szerződés meghosszabbítását írta alá szombaton Kolozsváron.
Az aláírásra a 22. alkalommal megrendezett Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny keretében került sor az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban, ahol erdélyi középiskolás diákok szép magyar beszéd, édes anyanyelvünk és versben bujdosó elnevezésű kategóriában mérték össze tudásukat. Az erdélyi művelődésszervező, történész halálának március 11-én volt a 200. évfordulója, a róla elnevezett verseny szép magyar beszéd és az édes anyanyelvünk kategóriájának győztesei a magyarországi döntőkre jutnak tovább.
Magyarországon 27 évvel ezelőtt alakult a szövetség Bánffy György elnökletével, 1992-ben pedig létrejött az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Közös céljuk a magyar nyelv használatának védelme és értékeinek felmutatása. Az együttműködés egyik legfontosabb területe az anyanyelvi versenyek szervezése. Eleinte az erdélyi versenyzők külön kategóriában szerepeltek az anyaországban, de kérésükre végül eltekintettek az úgynevezett pozitív diszkriminációtól, és egyforma megmérettetésben van része minden versenyzőnek, függetlenül származási helyétől.
„A szerződés megkötésének másik célja, hogy szakmai együttműködés alakuljon ki a szervezetek között, ezt közös konferenciákon, rendezvényeken keresztül valósítjuk meg. Fontos célkitűzésünk, hogy a fontos dolgok immár nem külön-külön, hanem egy kicsit közösen történjenek. Az együttműködés a mozgalom nemzeti keretben megvalósuló összefogását szolgálja" – nyilatkozta lapunknak Juhász Judit elnök.
Rámutatott, a gyakorlati együttműködés megmaradt, és továbbfejlődött, mindazonáltal a szövetségek vezetői úgy gondolták, dokumentumokban és a nyilvánosság számára is meg kell erősíteni az összetartozás tényét. Juhász Judit elmondta: a szerződés nem egy bizonyos időtartamra szól, de ha az utódok majd úgy érzik, hogy újra „hűségesküt" kell tegyenek, a jövőben erre ismét sor kerülhet.
Kétszáz éve hunyt el Aranka György
Aranka György művelődésszervező, történész, író, költő, filozófus, esztéta 1737. szeptember 17-én született a Kolozs megyei Széken, 1817. március 11-én hunyt el Marosvásárhelyen. Aranka György táblabíró, a királyi táblán szolgáló jogász volt, aki a nagyszebeni és kolozsvári szabadkőműves páholyok tagjaként kezdeményezte az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság létrehozását.
Nagyszabású szervezőmunkát folytatott, élnék levelezésben állt kora összes jelentős tudósával, azzal, hogy létrehozta a társaságot, gyakorlatilag az első magyar akadémiai intézmény felállítását vívta ki, amelyhez csatlakoztak Döbrentey Gábor (Erdélyi Múzeum) és Kazinczy Ferenc kezdeményezései. Hivatali tevékenységein túlmenően nyelvműveléssel, történelemmel, irodalommal, filozófiával foglalkozott. Egész működése a felvilágosodás jegyében zajlott; az ember fő feladatát az elme művelésében látta. Aranka György sírjának helye ismeretlen, Marosvásárhelyen, a színház épülete mögött róla készült szobor őrzi az emlékét.
Nánó Csaba
Krónika (Kolozsvár)

A civilek forradalma
A kelet-közép-európai térségben beindultak a rendszerváltás utáni politika legerőteljesebb tömegmozgalmai, és létrejött a minden eddiginél aktívabb és szervezettebb civil mozgalmi szektor. A térség országaiban egymást követik a forradalmi méretű tiltakozások.
Lengyelországban milliós nagyságú tömeg tüntetett decemberben az alkotmányos jogrend és a sajtószabadság védelmében, Romániában február első napjai óta több mint 700 ezer ember özönlött országszerte a nagyvárosok utcáira, és kényszerítette a kormányt a korrupt politikusok mentelmére alkotott botrányos rendelet visszavonására, Magyarországon pedig az önszerveződő Momentum Mozgalom fiatal aktivistái a budapesti olimpia pályázatáról szóló népszavazás tárgyában gyűjtött negyedmillió aláírással késztették meghátrálásra a kormányt.
Torzóban maradt „demokráciaépület”
A tiltakozó mozgalmak okait a súlyos feszültségekkel terhes autoriter kormányzatok iránti bizalmatlanságban, a társadalmi konfliktusok kezeléséhez elengedhetetlen társadalmi legitimáció és hitelesség hiányában, valamint abban a cinikus kormányzati stílusban kell keresni, amellyel a hatalmat gyakorló politikusok gyakran az emberek megkérdezése nélkül döntenek az életüket alapjaiban befolyásoló kérdésekben. Régi, többnyire kezeletlen, lappangó konfliktusok ezek, amelyek most robbannak az utcákon. Térségünkben ugyanis a rendszerváltás után nyugati mintára megalkotott képviseleti demokrácia intézményrendszerére támaszkodó épület befejezetlen maradt a részvételi demokrácia nélkül. Így jött létre a politika legszűkebb terepe és fogalma, ami csak a pártpolitikát és az állami-kormányzati tevékenységet fogja át. A társadalmi közép ki van zárva a politikai akaratnyilvánításból, holott éppen ez a szféra köti össze a társadalmat az állammal.
Az emberek elégedetlenek a kiüresedett képviseleti demokráciával, hiszen már maga az is csapdahelyzet, hogy a politikai részvételük kizárólag mint négyévenkénti választási részvétel jelenik meg. A demokratikus deficitet sem a jól működő hatalommegosztás, sem a népszavazás gyakorisága nem oldja meg, hiszen az emberek az új rendszert sem fogják a magukénak érezni, ha nem vehetnek részt a politikai akaratnyilvánításban. Egyre többen érzik úgy, mintha a pártok azt mondanák: „a kormányzás a mi dolgunk, ti csak válasszatok, ennél többet ne akarjatok”. Az eredmény a politikai elit elszakadása a választóktól, a klasszikus intézmények pedig súlyos legitimációs problémákkal küzdenek. Következésképpen a kelet-közép-európai térségben a társadalmi kontroll hiányában felerősödött üzleti-politikai klientúra révén nemcsak az állam, hanem az egész demokratikus rendszer foglyul ejtése ment végbe, melyben a demokratikus intézményrendszer paravánná válik. Ezért nevezik „Patyomkin-demokráciáknak” az autoriter rendszereket.
Fél demokrácia az, ahol a demokrácia fél
A civil társadalom megfélemlítését célzó, egyre erősödő kormányzati törekvések és a társadalom kontrolláló mechanizmusát kiiktatni igyekvő kormányzati akciók tovább rontják a tekintélyelvű rendszerekben amúgy is leépülőben lévő demokrácia minőségét. Az erős civil szféra éppen olyan fontos alappillére a demokráciának, mint a választott közhatalom, ezért az előbbi támadása a demokrácia támadása, tehát a civil társadalmat zaklató kormány csupán a saját alkalmatlanságát, gyengeségét bizonyítja, amikor nem tűri az ellenvéleményt, fenyegeti az embereket, valamint a civil szervezeteket. Mi több, a civil kontrolltól való félelmükben a társadalmi mozgalmakat gyakran a jogrend elleni támadásnak, a civil szervezeteket pedig külföldi okkult erők által felbérelt ügynököknek tüntetik fel. Erre mondható, hogy fél demokrácia az, ahol a demokrácia fél.
A kelet-közép-európai térségben lezajlott tömeges tiltakozások, melyeknek először voltak látványos eredményei, a részvételi demokrácia erőteljes megnyilvánulásai, melyeket az autoriter kormányok sem tudtak megakadályozni. A részvételi demokrácia az európai modell szerves része, a nép közügyekben való részvételének olyan megoldása, amikor a választásra jogosultak az eldöntendő ügyekben közvetlenül véleményt tudnak nyilvánítani, illetve részt venni a döntésekben. A lisszaboni szerződés hivatalosan is elismeri a képviseleti demokrácia és a részvételi demokrácia egymást kiegészítő jellegét, és kimondja, hogy a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz legközelebb álló szinten kell meghozni. Így a részvétel polgári joggá, a demokrácia egyik pillérévé vált. A képviseleti demokrácia csak ott és annyiban működik jól, ahol kiegészül ikertestvérével, a fejlett civil társadalom intézményrendszerére épülő részvételi demokráciával, a civil szféra pedig csak úgy töltheti be az egyensúly szerepét és az ellenőrzés funkcióját, ha beépül a demokrácia össztársadalmi rendszerébe, és képes a mobilizációra annak tapasztalataival és erőforrásaival.
Be kell fejezni a rendszerváltást
A részvételi demokrácia alapelve, hogy mindenki szervezkedhet, és állampolgárként vagy szervezeten keresztül részt vehet a politikai vagy társadalmi közösségi folyamatokban. Lényege, hogy el kell foglalni és részvétellel kell kitölteni a „köztereket” a szó fizikai és szimbolikus értelmében egyaránt. Így egészül ki fokozatosan a képviseleti demokrácia a részvételi demokráciával, különösen a mostanság színre lépő középosztály révén, bár a protesztmozgalmak korántsem redukálhatók a középrétegek megmozdulására. A modernizáció és az urbanizáció mindenütt a részvételi jogok követelését váltja ki, különösen a fiatalabb korosztályban, így főleg ifjúsági mozgalmakként jelentkeznek.
Az utóbbi hónapok revelációja kétségtelenül a legfiatalabb generáció betörése a politika színterére. Jellemző, hogy a 20–30 év közötti, zömmel városi, ideológiáktól független, kifejezetten EU-párti ifjak nem a meglévő pártokat és a fennálló struktúrákat választották, hanem saját politikai formációikat hozzák létre, a modern internetes technika segítségével kommunikálnak és szervezkednek. Fő élményüknek tekintik a globalizációt, viszont egyre égetőbb problémának tartják a munkanélküliséget, és köreikben mindennapos nyomasztó érzés a „menni vagy maradni” dilemma. Ezért sem lehetnek közömbösek a hazai állapotok iránt, és meggyőződésük, hogy be kell fejezni a rendszerváltást, és új fejezetet kell nyitni. A most színre lépő politikai generáción múlik, hogy képesek-e magukat erős társadalmi mozgalmakká – netán új pártokká – megszervezni, amelyek mozgósítani tudják a lakosságot, új perspektívát kínálva a látszatdemokráciákkal szemben. A fő feladat olyan társadalmat építeni, melyet nem ideológiai harcok osztanak meg, hanem közös célok tartanak össze.
dr. Gulyás József
A szerző nagyváradi jogtanácsos
Krónika (Kolozsvár)

Unitárius hiterősítés Böjte Csabával
A szeret erejéről beszélt Böjte Csaba ferences szerzetes a Kolozs megyei, Aranyos-völgyi szórványban élő keresztényeknek.
Böjte Csaba ferences szerzetessel zárták hiterősítő hetüket a múlt pénteken a Kolozs megyei Bágyon unitáriusai, akik az immár hagyományosnak számító közösségi eseményre minden évben meghívnak más felekezetűeket, hogy az ő életpéldájuk, prédikációjuk által is az Istenhez közelebb kerülhessenek. Az idei év több okból is különlegesnek mondható, hiszen a helyi unitárius lelkész, Fekete Béla már a tavalyi alkalomzáró óta készült meghívni az idei vendéget – azt, akinek szórványban is végzett szociális tevékenysége és Istenre mutató élete a helyi közösség számára is erőadó lehet.
Az alkalomra a környékbeli településekről is sokan – felekezetre való tekintet nélkül – ellátogattak. Az Együtt Isten völgyében elnevezésű programba társult, az Aranyos-völgyben lévő egyházközségek is magukénak érezték ezt a hiterősítő alkalmat, népszerűsítették azt, és szép számban képviseltették is magukat. Böjte Csabát elkísérte Bágyonba egy-egy gyerek- és ifjúcsoport, ahogy a szerzetes mondta: „az előadók szoktak szemléltető ábrákat mutatni, én elhívtam őket, hogy legyünk együtt, lássák őket, mutatkozzanak be ők, s ne én beszéljek róluk”. A szerzetes ugyanakkor elmondta, mindig szívesen tesz eleget azon kéréseknek, amelyek őt a magyar szórványba hívják. Mint kiemelte: itt, a Földön kell megtanulnunk együtt élni különbözőségeink és vallási nézeteink eltérésein túllépve.
Böjte Csaba beszédének kiindulópontjául a Szent Pál-i szeretethimnuszt választotta, illetve azt a parancsot: az Úr napját szenteld meg! Ennek kapcsán kihangsúlyozta: szereti a ma embere, a ma hívő embere is letudni az Úr napjának megszentelését annyival, hogy vasárnap elmegy a templomba, és kész. Pedig az Úr napja minden nap – s a megszentelés nemcsak a templomba járással lehetséges, sőt a szeretet, amely a tetteinket, az egymáshoz való viszonyulásunkat irányítja, és a hit a tulajdonképpeni megszentelés. Ferences egyszerűséggel szőtte beszédét nagyszerűre – a szeretet erejére első példaként előhozta a kóbor kutyákhoz való viszonyulásunkat. Ha feléjük rúgunk, valószínűbb, hogy a bokánk felé kapnak, ha pedig étellel, esetleg simogatással próbálkozunk, valószínűbb, hogy farkcsóválás, barátságos nézés lesz a „jutalmunk”. Nincs ez tulajdonképpen másként az emberekkel sem. A hozzá kerülő gyermekekből és ifjakból is a sok fájdalmat, amit addigi rövidke életük alatt megtapasztaltak, s ami haraggá, dühhé keményedett az évek folyamán, csak így lehet eltávolítani: kiszeretgetéssel. A bántás, a hirtelen mozdulat nem gyógyszere annak.
Ezen kívül a magyar történelemből, lévén 2017 Szent Lászlónak szentelt év, a lovagkirály cselekedeteiből vett példákat a ferences, illetve további, a saját, illetve a Szent Ferenc Alapítvány életéből való történeteket is említett arra szánt „szemléltetőül”, hogy a szeretet cselekedetei miként képesek helyreállítani a rendet. Szent László kapcsán kiemelte, ő a hódítás, az országvédelem mellett az építkezésre, a vallásosságra, a templomok emelésére, vagyis a lelki-hitbéli életre is külön gondot fordított.
Dénes Gabriella
Krónika (Kolozsvár)

A Téglás Gábor-iskolába tartó diákok kisbusza borult fel Hunyad megyében
Dévai középiskolás diákokat szállító kisbusz borult fel hétfő reggel Csernakeresztúron (Cristur), a Dévát Vajdahunyaddal összekötő úton.
A mikrobuszban 18 diák utazott. Kilenc tanulót a dévai és vajdahunyadi kórházakba szállítottak kivizsgálásra, további négy gyereket szüleik szállítottak el a kórházba.
„A kisbusz Vajdahunyadról tartott Déva felé. A 61 éves sofőr azt nyilatkozta, hogy a fáradtság miatt elaludt a volánnál. A jármű kisodródott és felborult az árokban” – nyilatkozta az Agerpreshírügynökségnek a Hunyad megyei rendőr-felügyelőség szóvivője, Bogdan Niţu.
A baleset helyszínére több tűzoltó és mentőegység érkezett, majd kórházba szállították a gyerekeket. A kisbusz egy alapítvány tulajdonában van, és a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumba szállította a középiskolásokat.
kronika.ro

Nulla Cioloș-támogatás a műemlékeinkre
Óriási az igénylista
Hegedüs Csilla örökségvédelmi szakember, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke szerint Erdélyben körülbelül háromezer műemléket kell felújítani, de az idén még nincs egy jóváhagyott lista.
Hegedüs Csilla sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján megjegyezte, a volt szakértői kormány az elmúlt 27 év legkevesebb pénzét költötte műemlékvédelemre, és egy fityinget sem az erdélyi magyar műemlékek felújítására. Ugyanaz a kormány, amelyik megakadályozta azt, hogy a csíksomlyói búcsú felkerüljön az UNESCO világörökségi listára, fűzte hozzá.
A szakember szerint a jelenlegi kormány programjában az örökségvédelem „megfelelő szinten” van jelen, azonban az „államelnökünknek hála” a költségvetés egy kicsit megkésett. – Következik a kulturális tárcán belül a különböző költségtételek leosztása, és reméljük, amellett, hogy nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy jövőre betartsák az 1918-ban tett ígéreteiket, lesz idejük arra is, hogy ezen ígéretek betartásának gyakorlati bemutatójaként számos erdélyi magyar műemléket is felújítsanak – húzta alá Hegedüs, hozzátéve, a 30 ezres műemlékes listából tízezer felújításra szorul, és Erdélyben ennek körülbelül a harmada található.
Kiss Edit
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mozaikok 500 év protestáns történelméből
Az oktatás kötelesség
Pénteken délután a sepsiszentgyörgyi unitárius egyház közösségi termében, a reformáció 500. évfordulójáról megemlékező rendezvénysorozat keretében iskolatörténeti kiállítás nyílt a híres protestáns felekezeti tanintézményeket, neves tanáraikat ábrázoló pannókból, korabeli szemléltetőeszközökből. A látogatók felpróbálhatják a régi diákok viseletét, a tógát, valamint digitális oktatófilmek is kiegészítik a látottakat.
A megnyitón jelen volt Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Incze Zsolt esperes, Győri József, a magyarországi Református Tehetséggondozó Alapítvány elnöke, valamint számos tanár, érdeklődő.
Egyed Júlia, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium iskolalelkészének bevezetője után Kató Béla mondott köszöntőt, melynek alapgondolata az, hogy a protestáns egyház a kezdetektől fogva elválaszthatatlan az oktatástól, a talentumok gyarapítása volt és marad elsőrendű feladata, e nélkül nincs jövője sem, és aggodalomra ad okot, hogy az utóbbi évtizedben visszatérő gyakorlat a magyar történelmi egyházak akadályoztatása abban, hogy a saját hitük szerint neveljék a gyermekeket. Ezt az aggodalmat Incze Zsolt esperes is osztotta, ezért különösen értékelte azon pedagógusok munkáját, akik a mindennapokban végzik a nehezét: „Legyetek erősek, hűségesek!” kérte tőlük.
Győri József, a Református Tehetséggondozó Alapítvány kuratóriumi tagja, a Debreceni Kollégium igazgatója vázolta a tárlat létrehozásának előzményeit. Lépésről lépésre alakult ki az az elgondolás, hogy a bemutatott anyag vándorkiállításként összekösse azokat a városokat, neves intézményeket, amelyek szerepelnek benne, hozzájárultak létrejöttéhez. Ugyanakkor azokhoz is szól, akik ismeretek nélkül, vagy éppen előítéletekkel közelednek a múlt századok protestáns felekezeti oktatásához. Ma is kísért az iskola- és kultúrtörténet meghamisításának veszélye – hívta fel a figyelmet.
Nagy Éva kabinetigazgató a kisebbségi oktatásért felelős államtitkárság nevében szólalt fel, majd Czimbalmos Csaba városmenedzser tolmácsolta Antal Árpád polgármester üdvözletét, és mondott köszönetet a kiállítás lelki befogadását megkönnyítőknek. Magyarósi Imola, a Református Kollégium történelem szakos tanárának az elmúlt 500 évet átfogó iskolatörténeti összefoglalója után a Református Kollégium diákjai mutattak be rövid összeállítást Ady Endre istenes verseiből, őket Mágori Ágnes magyartanárnő készítette fel. A kiállítás, amely idén 15 helyszínen mutatja be a magyar protestáns iskolák értékteremtő munkáját, Sepsiszentgyörgyön vasárnapig tekinthető meg az unitárius egyház közösségi termében, 9–17 óra között.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Csoma Botond Erdély-zászló ügyben: a csendőrség hazudik
A csendőrség hazudik, és rá akarja kenni a március 15-i, kolozsvári ünnepségen az Erdély-zászlóval vonuló személyek vegzálását az RMDSZ-re - mondta el megkeresésünkre Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke azok után, hogy hétvégén a csendőrség Facebook-oldalán is megjelentetett közleményében azt írta, hogy a felvonulást szervező RMDSZ-esek kérték, hogy lépjenek fel az Erdély-zászlót hordozó személyek ellen. A csendőrség ugyanis többek között Fancsali Ernőt, az EMNP kolozsvári elnökét és Soós Sándort is leigazoltatta, és felszólította őket, hogy vonják be az Erdély-zászlót, illetve megrótta őket és bírságot állított ki. Csoma Botond a Transindexnek elmondta, Czirmay Zoltán szervezőként vett részt azon a múlt hétfői egyeztető gyűlésen, amelyen a csendőrség képviselőivel megbeszélte a két nappal későbbi, március 15-i felvonulás részleteit. Ezen a gyűlésen Czirmaynak azt mondták a csendőrök, hogy őt teszik felelőssé, ha valamilyen törvénysértés történik, és elismételték neki azt az álláspontjukat, hogy az Erdély-zászló alkalmas a gyűlöletkeltésre és diszkrimináció generálására. "Egyértelmű, hogy megpróbálta megfélemlíteni Czirmayt a csendőrség" - mondta a képviselő. Csoma úgy vélekedett, hogy múlt kedden kellett volna elejébe menni a visszaélésnek, és egy közleményben kellett volna nyilvánosságra hozni a csendőrség hozzáállását az Erdély-zászlóhoz. (hírszerk.)
Transindex.ro

Pálya- és munkatársai emlékeztek a 90 éve született Fodor Sándorra Kolozsváron
Kerekasztal-beszélgetéssel zárult a Fodor Sándor Emlékkonferencia Kolozsváron. Míg a szombat délelőtti és délutáni előadások tudományos szempontból foglalkoztak az írói életművel, addig a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának rendezvénytermében megszervezett esti beszélgetésen elhangzott anekdotákból az irodalmi életet apafiguraként szervező, joviális Fodor úr, illetve Sanyi bácsi rajzolódott ki.
Bár különböző generációkat képviseltek, az asztal körül ülők mindannyian személyesen ismerték a 90 éve született és 5 éve elhunyt Fodor Sándort. A beszélgetést moderáló Vallasek Júlia kifogásolta az „emlékkonferencia” megnevezést, Fodor Sándor szerinte nem olyan szerző, aki leporolásra, felidézésre szorulna, könyvei ott vannak a polcokon és hétköznapi helyzetekben is szoktak idézni tőle. Abban az értelemben mégis emlékkonferencia volt a szombat esti, hogy a jelenlévők saját emlékeiket idézték fel Fodor Sándorról, aki a beszélgetés második felében maga kérdezett – Vallasek Júlia által válogatott és felolvasott szövegein keresztül – a beszélgetés résztvevőitől.
Vallasek Júlia egyetemi docens, műfordító elmesélte, hogy fiatal egyetemi hallgatóként hetente járt Fodor Sándorhoz fordítást tanulni. „A legnehezebb az a bemelegítő gyakorlat volt, felütötte a nagyapám regényét, a Varázsvessző lovagját (Dáné Tibor regénye, szerk. megj.) és egy bekezdésnyi magyarul írott szöveget kellett magyar nyelvre lefordítani úgy, hogy a stílusát, a hangulatát megőrizzük, de a lehető legkevesebb szó maradjon ugyanaz ” – mesélte Vallasek Júlia. A „gumirádlis velocipéder-pálya” kifejezésnél adta fel, lefordításával azóta is tartozik Fodor Sándornak, vallotta be.
Emberségesen viselkedni bármilyen körülmények között
A találkozások felelevenítését Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész folytatta, aki Fodor Sándor első könyve, az 1954-ben megjelentFehérfenyő kapcsán szervezett író-olvasó találkozóról számolt be. A tartományi művelődési igazgatóság utasítására ellátogattak egy kolozsvári üzembe, hogy a dolgozókkal beszélgessenek a könyvről. Csak a munkaidő lejártával, a zárt üzemkapuk előtt közölték a munkásokkal a feletteseik, hogy „művelődés” lesz, mire ők felháborodtak és követelték, hogy nyissák ki az ajtókat. Fodor és Gálfalvi melléjük állt, és azt mondta az üzemvezetőknek, hogy amennyiben nem nyitják ki az ajtókat, ők is hazamennek. Végül kinyitották az ajtókat és sokkal kevesebben mentek ki rajta, mint ahányan eredetileg készültek, idézte fel Gálfalvi Zsolt. „A legszigorúbb körülmények, az állandó látszateredményekre való törekvés és az erőszakhoz való hozzászokás és hozzászoktatás légkörében is lehet emberségesen, okosan és értelmesen viselkedni” – tette hozzá.
„Az ifjúságnak mindent meg kell bocsátani”
„Nehezen kezelhető, harcias társaság voltunk” – folytatta Gálfalvi György, saját ’60-as évek elején indult írógenerációjára, a második Forrás-nemzedékre utalva. „De Fodor Sándor olyan tanácsokat adott nekünk, amelyeket szívesen hallgattunk” – mondta, majd hozzátette, hogy a maga részéről nehezen fogadott el tanácsot, főleg, ha úgy érezte, hogy szelídíteni akarják. Fodor Sándor tanácsai ugrásra kész segítőkészséggel párosultak: Gálfalvi György elmesélte, hogy kezdő szerzőként bement a Napsugár szerkesztőségébe, hátha valaki legépelné a szövegét. Mivel a gépírónő foglalt volt, Fodor Sándor maga gépelte le a kezdő tollforgató szövegét, közben pedig szerkesztői tanácsokat is adott neki, és ez később is többször megismétlődött.
Hasonló viszonyról számolt be Sántha Attila költő, irodalomkritikus abból az időszakból, amikor Fodor Sándort kérték fel a frissen megalakult Erdélyi Magyar Írók Ligája elnökének, ő maga pedig ügyvezetőként dolgozott az írószervezetnél. Sokan meglepődhettek azon – mondta –, hogy Fodor úr vallásos emberként az egyáltalán nem visszafogott, szabadszájú, Tempfli József egykori nagyváradi megyéspüspök által az ifjúság megrontásával vádolt társaság élére állt. Sántha szerint Fodor Sándor alapelve volt, hogy az ifjúságnak mindent meg kell bocsátani és mikor megkérdezték tőle, hogy miért vállalta a szimbolikus vezető szerepét, azt válaszolta, hogy az istenkáromlásnak tűnő szabadszájúság egyfajta istenkeresést takar.
A bizalom ereje
Molnár Vilmos, a Székelyföld szerkesztője arról beszélt, hogy a csíksomlyói származású Fodor Sándor gyakran bejárt az 1997-ben alapított folyóirat szerkesztőségébe. Egy ilyen alkalommal szóba került a maffiózó hírében álló Csibi István, akit történetesen gyerekkora óta ismert. „Elment hozzá és egy óra múlva jött vissza, hogy na, megkérdeztem, hogy maffiózó vagy-e vagy nem, hogy kerested azt a sok pénzt? És ő pedig megmondta, hogy garast garasra téve kuporgatta össze” – idézte fel Molnár Vilmos, aki egyéletútinterjúra készülve, a Fodor-életművet végigolvasva jött rá, hogy ez nem naivitás volt az író részéről, hanem bizalom.
Olyan bizalom, aminek hiányáról Fodor A merénylő című novellájában ír: egy ember éjszakánként titokban belopakodik az emberek kertjébe, és segít nekik, de a bizalmatlan emberek nem hiszik el, hogy valaki önszántából segíthet másokon, ezért őrültek házában végzi az illető. A bizalom visszatérő motívum Fodor Sándor írásaiban, az lehetett a célja, hogy megmutassa: lehetne így is, véli Molnár Vilmos.
Ehhez kapcsolódó történetet idézett fel Sántha Attila is: 1956-ban kibontakozott egy vita annak kapcsán, hogy Nagy István író számon kérte a szocialista realizmus jegyeit a fiatal írókon. Erre válaszolta Fodor Sándor, hogy a szocialista realizmus nem a képekben, nem a szavakban kell megjelenjen, nem kell kimondani, és tulajdonképpen nem is szocialista realizmus kell legyen, hanem egyfajta humanizmus” – magyarázta Sántha Attila, majd hozzátette, ennek a kijelentésnek komoly következményei is lehettek volna akkoriban, de mivel felvállalta és ilyen pozitívan mondta el, a cenzort is meggyőzte.
„Tudott kemény lenni”
Jámborsága ellenére tudott kemény lenni, ez érződött az írásaiból, a magatartásából, idézte fel Gálfalvi György. Példaként elmesélte azt az esetet, amikor 36 magyar író tiltakozott Ion Lăncrănjan Cuvânt despre Transilvania című könyve ellen annak magyarellenes tartalma miatt és Kányádi Sándor nem akarta aláírni a Ceaușescu-nak címzett beadványt, mert túl jámbornak találta. Választ a beadványra nem kaptak, de az, hogy nem vonták őket felelősségre, Gálfalvi György szerint annak volt köszönhető, hogy Fodor Sándor keményen leintette Kányádit és ragaszkodott az óvatos megfogalmazáshoz.
Fodor Sándor publicisztikája sem volt konlfiktusmentes, idézte fel Gálfalvi Zsolt, aki szerkesztőként foglalkozott ezekkel a szövegekkel. Bár Fodor eleinte ódzkodott a politizálástól, éppen ezt tette, mikor közéleti kérdésekről írt. Gálfalvi Zsolt a csángókérdésről szóló írásait emelte ki, amelyekben hívő katolikusként felvállalta a konfliktust a római katolikus egyház bizonyos képviselőivel, akik nem támogatták, hogy a csángók magyar nyelvű misét hallgathassanak. Fodor Sándor publicisztikájából két kötet is megjelent Levelek hazulról haza, illetve Hány nyelven szól az ördög címmel.
A Fodor Sándor Emlékkonferencián elhangzott előadások tanulmány-változatát és a kerekasztal-beszélgetés átiratát a továbbiakban kötetben teszi közzé a szervező Erdélyi Magyar Írók Ligája.
Zs. E.
Maszol.ro

Megnéztük, mit tartalmaz a DNA Horváth Anna elleni vádirata
A DNA elismeri, hogy az alpolgármester nem okozott anyagi kárt a polgármesteri hivatalnak.
Múlt héten sem kezdődött el a korrupcióval vádolt Horváth Anna pere, az iratcsomó hiánya miatt ismét halasztott múlt szerdán a Kolozs Megyei Ítélőtábla. Így új időpontot tűztek ki, péntekre, március 24-re. Horváth Annát pénzmosással és befolyással való üzérkedéssel vádolja az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA), amely egyébként hivatalból indította el az eljárást. Egy titkosszolgálati lehallgatásra alapozva a DNA Kolozs Területi Szolgálata ügyészei tavaly emeltek vádat Kolozsvár alpolgármestere ellen. A DNA vádiratában bűntársként tüntették fel Fodor Zsolt kolozsvári üzletembert, akit befolyásvásárlással és pénzmosással vádolnak. A DNA kérésünkre elküldte szerkesztőségünknek a vádiratot. A hivatalból indított eljárás tavaly május 24-én kezdődött, ekkor iktatták a DNA területi szolgálatánál az erre vonatkozó dokumentumot. A területi ügyész tavaly októberben vádat emelt mind Horváth Anna, mind Fodor Zsolt ellen. A DNA vádirata szerint tavaly február és május között Fodor Zsolt, aki több kolozsvári cég társtulajdonosa és adminisztrátora, arra kérte Horváth Annát, hogy az alpolgármesteri tisztségével járó befolyását használva gyorsítsa fel egy gazdasági érdekeltségébe tartozó ingatlan restaurálásának ügyében az engedélykibocsátási folyamatot. A szóban forgó ingatlan a kolozsvári Karolina tér 4. szám alatti műemléképület, a Mikes-palota.
A vádirat szerint tavaly május 13-án egy kolozsvári vendéglőben zajló beszélgetés során Fodor Zsolt ismertette Horváth Annával az ingatlannal kapcsolatos engedélyeztetési folyamat helyzetét. Noha nem szerepel a vádiratban a beszélgetés, mi úgy tudjuk, hogy Fodor Zsolt arra panaszkodott, hogy az ingatlanfelújításhoz szüksége van a városháza részéről bizonyos dokumentumokra, amelyek nélkül nem foghat neki a felújításnak, de a városháza lassan dolgozik. Ezért félő, hogy már második alkalommal is lejárhat a műemléképület restaurálására rendelkezésére álló időszak. A vádirat szerint Horváth Anna vállalta, hogy megsürgeti a felújításhoz szükséges dokumentumok kibocsátását. Az ügyészség összefüggést vél felfedezni aközött, hogy Horváth Anna felajánlotta segítségét az ingatlan ügyében és aközött, hogy azt kérte Fodor Zsolttól, szerezzen be két nyári fesztiválra 30-30, összesen 20 ezer lej összértékű bérletet, amelyeket ösztönzésképpen a választási kampányában dolgozó önkénteseknek akart felajánlani. Horváth Anna a tavaly nyári helyhatósági kampányban Kolozsvár polgármesteri tisztségéért indult. A DNA a vádiratban kimerítő leírást ad a kampányfinanszírozási törvényről, amely megszabja azt is, hogy mekkora a maximális támogatás, amit egy jelölt elfogadhat. Kiemelik azt a törvényes rendelkezést, miszerint nem fogadhat el javakat és ingyenes szolgáltatásokat sem. A vádirat szerint a törvényi előírás ellenére Fodor Zsolt megígérte Horváth Annának, hogy finanszírozza a fesztiválbérletek vásárlását, amelyeket szétoszthatnak az önkéntesek között. A vádirat szerint a bérletek kapcsán kötött szerződés illegális a választási kampány finanszírozására vonatkozó törvénykezés szempontjából. A DNA szerint a vádlottak megállapodtak abban, hogy egy Fodor Zsolt érdekeltségében levő cég által kötik meg a szponzorációs szerződést, így nyoma veszhet a támogatás útjának. A DNA szerint Horváth Anna megígérte az üzletembernek, hogy hamarosan egy jogi személy adatait közli vele, amellyel utóbbi megkötheti a szponzorálási szerződést. A vádirat továbbá úgy fogalmaz, hogy Horváth Anna biztosította az üzletembert, hogy más projektekben is segíteni fogja, mert úgy vélte, hogy a helyhatósági választásokat követően ismét elnyeri az alpolgármesteri tisztséget. Azt is megjegyzik, hogy Horváth Anna egyáltalán nem célozta meg a valóságban a polgármesteri tisztséget, csak egy újabb tanácsosi mandátumot akart elnyerni, hogy további négy évre alpolgármester lehessen. Azonban ahhoz, hogy a többi politikai partner támogatását elnyerhesse az alpolgármesteri tisztség kapcsán, Horváth Anna abban volt érdekelt, hogy minél jobb eredményt érjen el a 2016-os helyhatósági választásokon. A vádirat szerint a beszélgetést követő május 31-én megtartott tanácsülés 25. napirendi pontjaként szerepelt egy ingatlanfejlesztést célzó kérés, amely egy 10 négyzetméteres felület haszonbérleti szerződésére vonatkozik.
A tanácsülés 25. napirendi pontjánál szerepelő határozattervezet szerint a Karolina tér 4. szám alatti műemléképület, a Mikes Palota homlokzatának eredeti formában történő visszaállítása azt feltételezi, hogy bejáratánál visszaépítenek egy oszlopokon álló erkélyt. A határozattervezet a Karolina térből 10, egyenként egy négyzetméteres terület leválasztására vonatkozik, ami az erkély alapterületét teszi ki. Ezt kellett haszonbérleti szerződéssel az üzletember rendelkezésére bocsátani, hogy elkezdődhessen az ingatlanfelújítás.
A tanácsülésen jóváhagyták az ingatlanfejlesztési dokumentációt, amelyet egy tanácsi határozatban ki is hirdettek. Egy másik, ugyancsak a Fodor Zsolt érdekeltségébe tartozó ingatlanüggyel kapcsolatosan is döntés született a tanácsban, amely egy telekdarab közterületté nyilvánítására vonatkozott. A határozat szerint a város átvette a 150 négyzetméteres területet Fodor Zsolttól és feleségétől, így a terület a városi úthálózat részévé válhatott. Mivel az általános városrendezési terv szerint a részletes és a zonális városrendezési terv tavaly június 22-ig volt módosítható, ezért sürgetni kellett a 150 négyzetméteres terület áthelyezését a városi tulajdonba. Ezt a tulajdoncserét a júniusi tanácsülésen el is fogadta az önkormányzat, az ülést megelőzően (13.06.2016, 10:48:56 órakor) Horváth Anna telefonon kereste meg Fodor Zsoltot, és biztosította az ügy pozitív kimeneteléről a vádirat szerint. Az ügyészség tavaly október 10-én vádat emelt Horváth Anna ellen, majd december 8-án Fodor Zsolt ellen is, ekkor már a pénzmosási vád is szerepel a befolyással való üzérkedés illetve befolyásvásárlási vádpontok között. A vádirat szerzői bizonyítani próbálják az összefüggést a szponzorálási szerződés és a hivatalban történő közbenjárás között. Az ügyészség szerint nem véletlen, hogy tavaly május 23-án készült el a határozattervezet a Karolina téri ingatlannal kapcsolatosan, amelyet Fodor Zsolt készült felújítani, és ugyancsak azon a napon kötötte meg a két cég - a vádiratban kitakarták a cégneveket és a cégadatokra vonatkozó információt - önkéntesség támogatása címen a 20 ezer lej értékű szponzorációs szerződést. Az ügyészség vádirata szerint a valóságban a 20 ezer lejes összeg a május 13-án Horváth Anna által kért fesztiválbérletek ellenértékét képezte. "Egyértelmű, hogy a tanácsi határozat megszerkesztése és az ún. szponzorációs szerződés megkötése között van időbeni összefüggés" - áll a vádiratban. Összefüggést látnak ugyanakkor a Fodor Zsolt érdekeltségébe tartozó ingatlanügyek megoldása és a fesztiválbérletek beszerzésének finanszírozása között is.
Korábban Horváth Anna ügyvédje azt nyilatkozta, a DNA-nak azt kell bizonyítania, hogy az alpolgármester anyagi javakért cserébe élt vissza hatalmával. A Kolozsvári Rádió által megszólaltatott Bányai József ügyvéd ezt megerősítette. Szerinte ha nem egyértelmű a kapcsolat a közbenjárás és szponzoráció között, ejteni kell a vádat. A vádirat utolsó részében a DNA elismeri, hogy az általa megállapított bűncselekmények nem okoztak anyagi kárt a polgármesteri hivatalnak. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ügyészei október 11-én helyezték 60 napos hatósági felügyelet alá Horváth Annát, és hivatala gyakorlásától is eltiltották. Ennek következtében, amikor már második alkalommal is meghosszabbították a bírósági felügyeletet, Horváth Anna bejelentette, lemond az alpolgármesteri tisztségről.
Kertész Melinda
Transindex.ro