Újjávarázsolják a Szent Mihály-hegyi templomot
Felső- Háromszék egyik legértékesebb barokk műemlék épülete a Szent Mihály-hegyi 606 éves római katolikus templom. A várfalakkal körbevett templom külső-belső restaurálására a rendszerváltás után 2011-ben nyílt először lehetőség, amikor a művelődési és örökségvédelmi tárcát vezető Kelemen Hunor közel 200 ezer lejt hagyott jóvá a lemhényi római katolikus egyházközségnek a tervek elkészítésére. Ezek 2012-ben meg is voltak, a lemhényi polgármesteri hivatal kiállította az építkezési engedélyt. Megtörténtek a szükséges régészeti feltárások is.
Miután az RMDSZ kilépett a kormányból, a pénzforrások elapadtak, jóllehet létezett és ma is létezik egy országos program az A kategóriás műemlékek felújítására. A műemlék templom, a védőgyűrű és a bástyák felújítása 1,1 millió euróba kerülne (áfa nélkül), ennyi pénzt azonban a kézdialmási és lemhényi önkormányzatnak nincs honnan előteremtenie. Most viszont lehet remény, hogy megújul az értékes műemlék, hiszen elindult a 2016–2020-as időszakra szóló európai uniós pályázat, és jó esély mutatkozik támogatáshoz jutni.
Molnár István, Kézdialmás polgármestere arról tájékoztatott, hogy első szakaszban aktualizálták a terveket, így amint május végén kiírják a pályázatot, naprakész iratcsomót tudnak benyújtani. A pályázatot a Linea Kft. és a RegioConsult Tanácsadó Iroda támogatásával Kézdialmás és Lemhény önkormányzata, valamint a két egyházközség nyújtja be, az uniós pénzeket elbíráló gyulafehérvári központ a leggyorsabb igénylőket részesíti előnyben. Mivel a Szent Mihály-hegyi templom fele-fele arányban a lemhényi és a kézdialmási egyházközségé, viszont a templomudvar a védőgyűrűvel együtt, valamint a temető kétharmada Lemhényé, így a költségek is ennek arányában oszlanak meg, 55 százalékot kell állnia a 22 ezer eurót kitevő, 2,5 százalékos önrészből a községnek. Kiegészítésként a pályázat értékének öt százalékát lehet kérni útjavításra, ezzel számolnak is, ugyanis 1,5 kilométernyi, a templomhoz vezető kövezett utat, továbbá a helybelieket és turistákat egyaránt kiszolgáló gépkocsiparkolót alakíthatnának ki belőle. Az 1,1 millió euróból kívül-belül felújítanák a műemlék templomot: alapot öntenének, ahol szükséges, restaurálnák a padlózatot, padokat, kicserélnék a cserepet stb. Ugyanakkor megerősítenék a harangtornyot, és egy áramfejlesztő vásárlása is szerepel a tervben. Az elöljáró szerint 2020-ra fejeződne be a templom teljes körű felújítása.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kulturális hét Uzonban
Hagyomány a Feketeügy menti községközpontban, hogy időnként hétvégi kulturális napokat szerveznek. Meghívott és helyi együttesek különféle műsorszámokkal lépnek fel, szolgálván a művelődésre, szórakozásra nyitott közönséget – hangsúlyozta Ráduly István polgármester, ötletgazda és szervező. A kulturális táplálékhoz mindenki könnyen hozzájuthatott az elmúlt hétvégén is, mert az önkormányzat jóvoltából a belépés díjtalan volt.
Mi nem csalóka manapság?
Meglepetés volt a kovásznai Pokolsár Egyesület égisze alatt működő Pokolsár Társulat fellépése, ugyanis jelenlétükre bizonyára otthon, a Kőrösi Csoma Sándor Napokon is számítottak a szervezők. Különleges élményben részesült a népes uzoni közönség Tamási Áron háromfelvonásos drámai színjátéka, a Csalóka szivárvány bemutatóján. A darabot Gazda József nyugalmazott tanár rendezte, a rendező munkatársa Berecki Árpád. A társulat produkcióját a múlt év decemberében mutatták be, ebben az évben vidékre is eljutottak. Gazda József lapunk munkatársának korábban, a kovásznai bemutatón nyilatkozott a Tamási-darabról: „Csalóka-e a szivárvány? – tette fel gyönyörű művével nagy írónk a kérdést. S válasza: igen, csalóka! Mert ugyan ki nem lenne elégedetlen a sorsával? Nemzetünk, népünk gyötrelmesen nehéz sorsával, melynek szükségszerűen része az egyén, a mindenkori egyén sorsa is. A te sorsod, az én sorsom! Valamennyiünké, akik itt, Erdély földjén élünk, s e megtöretett nép, a magyarság sorsának részesei vagyunk. S így joggal érezzük: bizony, jó lenne átbújni a szivárvány alatt!” A diákszínjátszás Kovásznán negyvenéves múltra tekint vissza. A Pokolsár Egyesület színtársulata azt tűzte ki célul, hogy a régen előadott darabokat – régi-új szereplőkkel – újra színpadra viszi. Jelenleg már a negyedik színdarabot mutatták be. Fellépésüket vastapssal viszonozta a közönség.
Fúvósmuzsika A hétvégi fellépésre vállalkozott az 1998-ban alakult uzoni Atlantisz Egyesület megújult és megfiatalodott fúvószenekara is, amely továbbviszi a fúvósmuzsika helyi hagyományait. Balla Tímea, a minden esti műsorvezető felolvasta a zenekar Kodálytól kölcsönvett jelmondatát: „A tűznek nem szabad kialudni. Az ember zene nélkül nem teljes egész, csupán töredék. A zene mindenkié!” Számos szakmai és közönségsiker kísérte, kíséri a zenekar útját, ami újabb erőgyűjtésre és töretlen fejlődésre sarkallja az egyesület tagjait is. Jelenleg negyvenöt tagot számlál az együttes, korosztályok szerinti csoportokban folyik a folytonos felkészülés. A legkisebbek, a furulyások bontogatják szárnyaikat, igyekeznek elsajátítani a zenei alapfogalmakat. Ezt követi a hangszeres gyakorlat a gyerekdalok, népi és modernzene-feldolgozások elmélyítésére. A végső cél, hogy a legfiatalabbak is tagjai lehessenek a nagy zenekarnak, mint akik arra vannak hivatva, hogy ápolják és továbbvigyék a több mint hetven esztendőre visszatekintő uzoni fúvószenei hagyományokat – derült ki a karmester Lázár Lászlóval történő személyes beszélgetésünkből. Tíz, a legkülönbözőbb zenei műfajba sorolható dalt szólaltatott meg a zenekar, kétórás kikapcsolódást, kellemes szórakozást biztosított a népes hallgatóságnak, akik soraiban ott voltak a szomszédos falvak zenekedvelői is. Többek között felhangzott Müller Jászkun- és ifj. Lehár Ferenc Lyuk, lyuk, lyuk-indulója, Vittorio Monti Csárdása, a Mamma Mia stb.
Tánc, tündöklő népviselet
Nem túlzás azt állítani, hogy az Alvégre másodszor meghívott kézdiszentléleki Perkő Táncegyüttes szombat esti másfél órás fellépése megkoronázta a háromnapos rendezvényt. A szentföldi székely lányok-fiúk lelkükből ropták a legszebb csíki, ördöngösfüzesi, széki, vajdaszentiványi és kalotaszegi táncokat, alig bírták a felújított uzoni színpad deszkái. Negyven azoknak a lelkes fiataloknak – régebbieknek és zsengéknek – a száma, akik rendszeresen képzik magukat, a több évtizedes táncörökség tulajdonosaiként nemcsak itthon, hanem a határokon túl is megkülönböztetett elismerésnek örvendenek – tudtuk meg Marti Jenő táncvezértől. Tánc nem létezik zene nélkül – mondták, és Ábri Béla kézdiszentléleki zenész, jeles prímás nevét emlegették, aki több évtizedes tapasztalatával áll az együttes mellett, segíti zenei tudásával, olykor közösen sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai zenészekkel. A kézdiszentléleki Borsika néptánccsoport többnyire az Apor István Általános Iskola tanulóiból verbuválódott azzal a céllal, hogy utánpótlásként szolgáljon a nagy együttes számára. A borsikásokból két pár ifitáncos is bemutatkozott Uzonban szombaton. Nagy ajándék ez nekünk – hangoztatták többen a közönség soraiból. Ráduly István polgármester díszoklevelet nyújtott át az együtteseknek, és további sikereket kívánt, kifejezve meggyőződését, hogy nemzeti kultúrhagyományaink, zenei anyanyelvünk, táncaink és a követendő irányokat mutató műkedvelő színjátszó mozgalmunk összetartó erő, amelyre arcszínét gyakran változtató korunkban egyre nagyobb szükségünk lesz.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A felettébb gyanús társadalom (Egy megfigyelt család - 1.)
„Ki kell irtanunk a polgárságot”
(Gheorghe Pintilie)
A kommunista diktatúráról már sokan írtak, sokat emlegették magán- és közbeszédben. Könyvtárnyi irodalma van, számos börtönnapló vagy visszatekintés, önéletrajz tárja elénk mindazokat a borzalmakat, melyeket testünk és lelkünk egyaránt elszenvedett. Aztán vannak másfajta vélekedések is. Megkeseredve a napjainkban csak gengszterváltásnak nevezett rendszerváltás fonákságaitól, az ország vezetőinek alkalmatlanságától és a mindenütt előforduló korrupciótól már tömegesen kívánják vissza Gheorghiu Dej és Ceauşescu parancsuralmi rendszerét, ahol mindenkinek volt állása és lakása. Az, hogy be kellett fognod szádat, nem volt elviselhetetlen. A csirkeláblevest és a sorban állást minden alapélelemért, a fűtetlen lakást és a villany elvételét, az egyszínű és tartalmú tévéadást ki lehetett bírni. S akinek mindez elfogadhatatlan volt? Az megérdemelte a börtönt...
Minden diktatúra két szükségszerű tényezőt feltételez: a rendszer feltétlen kiszolgálóit és az elnyomó erőszakszervezetet. Az előbbiekből kerülnek ki a jól megfizetett, hűséges felső, középső és alsó szintű vezetők. A román kommunista párt idején 1948-ig Siguranţának, 1948 után Securitaténak nevezték a politikai rendőrséget. Mind a két elnyomó szervezet tette a dolgát, és nem is rosszul. Édesapám az elsőnek, mi, a három fia (Attila, Csaba, Árpád) az utóbbinak voltunk az áldozatai. A rendszerhez hű emberek elkötelezett informátorok (besúgók) voltak, a zsarolhatók, megfélemlíthetők akarat nélküli, gyenge jellemű emberekből kerültek ki. Bárki is volt a Siguranţa és a Securitate „szállítója”, többnyire tevőlegesen járult hozzá ártatlan emberek bebörtönzéséhez. Hogy miként ítéljük meg cselekedeteiket, mindenkinek magánügye. Egyetlen személy kért írásos tetteiért bocsánatot tőlem. Neki megbocsátottam. A többi tíz hallgat – abban a reményben, hogy nem ismerem kilétüket. Hogy ez az elnyomó gépezet miként működhetett annyira hatékonyan, néhány adat szolgáljon bizonyítékul. Amikor megjelent a belügyminisztérium 1957/70-es számú titkos rendelete arról, hogy milyen társadalmi csoportokat kell rendszeresen megfigyelni, 8578 operatív tiszt, 3375 operatív altiszt, 5816 civil alkalmazott és 11 193 „segédszemélyzet” volt alkalmazásban. Raţiu ezredes, a nyomozati osztály főnöke a fordulat évének kezdetén egymillióra teszi az informátorok hálózatának létszámát. Ugyanekkor a Román Hírszerző Szolgálat igazgatója 14 250 katonai káderről beszél, akikből 8736 operatív tiszt és altiszt, ezek megoszlása: 3832 a központban, 4544 a megyéknél dolgozik. Elmondja, hogy 1 267 384 dossziét tárolnak, illetve ebből már 1989-ben százezret megsemmisítettek. Măgureanu nyilatkozza 1990-ben, hogy 425 000 dosszié az együttműködő személyeké.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kósa Péter: Elvesztettem bizalmamat az RMDSZ-ben
Sokadszorra vesztettem el a bizalmamat az RMDSZ-ben, és ez többet már nem történhet meg – jelentette ki Kósa Péter, Csíkszentmihály RMDSZ-es polgármestere, aki egy – nemrég több sajtóorgánumban közzétett – felmérés apropóján kereste meg lapunkat, és nyilatkozatában néhány, a Szövetség tevékenységével kapcsolatos kifogását is elmondta. Az elöljáró úgy érzi, az érdekvédelmi szervezet az elmúlt nyolc évben többször cserbenhagyta.
A felmérés
Én, Kósa Péter, az RMDSZ színeiben nem tettem le a jelölésemet március 15-én 15 óráig. Ez azt jelentette, hogy nem indultam az RMDSZ színeiben polgármesterjelöltként – nyomatékosította a csíkszentmihályi községvezető.
Magyarázott is: ezek szerint április 8-án, pénteken Felhívás című szórólapokat dobtak a postaládákba a község három településén, Csíkszentmihályon, Ajnádon és Vacsárcsiban. A Felhívás egyik kérdése úgy hangzott, hogy kit kívánna polgármesternek, a másik, hogy kit támogatna községi tanácsosként a falu lakossága? A tanácsosoknál neveket is felsoroltak, a polgármesterre vonatkozó kérdésnél név nem szerepelt. Kósa szerint vasárnap, április 10-én a kérdezőbiztosok által hozott íveken már nevek is voltak a lap mindkét oldalán. Az egyiken az volt a kérdés, hogy ha „Az alábbi két személy indulna a községben polgármesteri tisztségért, kire szavazna?” és válaszként Izsák- Székely Lóránt, illetve az ő neve szerepelt, a másik oldalon azt jelölhették meg a lakosok, hogy „Ki lenne a legalkalmasabb a polgármesteri tisztségre?”, és ott André Mihály, Izsák-Székely Lóránt, valamint az ő, a Kósa Péter neve volt feltüntetve.
– Tudva azt, hogy ezt a felmérést – vagy előválasztást? – az RMDSZ Csík Területi Szervezete szervezte községünkben, kérdésem, hogy miért használták az én nevemet az előválasztáson, hiszen én nem tettem le a jelölésemet az RMDSZ színeiben, és nem is tudtam, hogy felmérésre kerül sor, ahol az én nevem is szerepelni fog? A kérésem, hogy az RMDSZ ne az egyéni érdekeit nézze, ne azt, hogy ki milyen széket foglal el a községben, függetlenül még attól is, hogy itt lakik-e Csíkszentmihály községben, vagy csak ide szól a személyazonosságija! Az én választásommal pedig várják meg június 5-ét, mert még nem tettem le a dossziémat, és ha leteszem is, függetlenként fogom megtenni. Nem értem, miért használták fel a nevemet, miért mért fel engem az RMDSZ? Úgy tűnik, ezt a csatát most megnyerték, de a háborúnak még nincs vége… – adott hangot elégedetlenségének a polgármester.
Az RMDSZ
Kósa Péter arra is kitért, hogy miért ábrándult ki az RMDSZ-ből az évek folyamán, miután három mandátumban tevékenykedett RMDSZ-es elöljáróként, és miért nem jelöltette magát idén a szövetség színeiben. – Mert harmadjára is elveszítettem a bizalmamat az RMDSZ-ben, és ez többet már nem történhet meg – jelentette ki. – 2008 januárjában, amikor egy lóvészi tanácsos, Bucur Alexandru támadt meg egy hatpontos vádirattal, és 2008. február 12-én egy rendkívüli tanácsülésen távollétemben leváltottak, az RMDSZ egy lépést sem tett mellettem, az igazamat végül a bíróságon tisztáztam. Másodszor: a 2010-ben elkezdődött és 2011-ben kirobbant Borboly-ügy egyik témája az Ajnád– Lóvész közötti 124-es megyei út aszfaltozása. Sajnos az RMDSZ ez esetben sem tett semmit mellettem mint RMDSZ-es polgármester mellett, de hogyan is tehetett volna, hiszen a Csík Területi RMDSZ-t éppen azok jelentik, akik ebbe a perbe engem ártatlanul belehúztak? Én az ártatlanságomat minél hamarább szeretném a bíróságon bizonyítani, ha folyna a per, és nemcsak halasztgatnák, mint mostanig – jelentette ki az elöljáró.
Jelöltállítási procedúra
Harmadik indoknak a polgármester a székely zászló ügyét hozta fel, pontosítva, hogy ez az eset már a jelölések letételének időpontja után történt. Hogy mégis miért nem nyújtotta be jelölését az RMDSZ-hez március 15-ig – mely határidőt egyébként számos helyi szervezet nem tartott be? – A határidő betartása Csíkszentmihályon annál is inkább nehéz lett volna, mert március 4-én mondott le tisztségéről Fodor Zoltán, a helyi szervezet elnöke, így most sincs helyi RMDSZ-elnökünk, és amúgy is akadozott a működés. Én írásban kérdeztem meg a területi szervezetet, hogy támogatják-e a jelölésemet? Válaszként tájékoztattak, hogy megméretkezhetek a tisztségért, amennyiben rendezem vállalt pénzügyi kötelezettségeimet – valóban el vagyok maradva a befizetésekkel a per miatt, de törlesztettem volna – és hogy „amennyiben a jelöltek konszenzusos alapon döntenek a jelöltlistáról, a TÁT elfogadja döntésüket”, de ez a módszer számomra azt jelentette, hogy odateszik, akit akarnak. Ugyanakkor a válaszban nem szerepelt, hogy mi lesz, ha a jelöltek nem jutnak konszenzusra? Ha mégis jelöltettem volna magam, egy nyilatkozatot kellett volna aláírnom, hogy ha alulmaradok a jelölési folyamat során, úgy nem indulok sem függetlenként, sem más párt színeiben, és ilyen nyilatkozatot nem akartam aláírni.
Székely zászlóval – egyedül
Kósa Péter egy 2016. március 14-én keltezett átiratot is mutatott, amelyet Hargita megye prefektusa – valószínűleg – minden polgármesternek elküldött, és felszólította őket, hogy „a más állam és más entitások” – a román nyelvű szövegben: „(steagurile) altor state sau altor entități” – a törvény értelmében a polgármesteri hivatal homlokzatáról, a protokollteremből és más helyiségekből el kell távolítani. – Én, mint RMDSZ-színekben választott polgármester, tanácsot kértem a feletteseimtől, hogy mit lépjek a prefektus által aláírt átiratra? Ugyanis abban az is szerepel, hogy ha a felszólításnak március 16-ig nem teszek eleget, a személyemre kiszabható büntetés 2500 lejtől 5000 lejig terjed. Erre március 25-én a következő választ kaptam: „Szervezetünk álláspontja az, hogyha Ön meg van győződve arról, hogy a székely zászló kifüggesztésével törvénytelenül járt el, vegye le azt a polgármesteri hivatal homlokzatáról. Ha azonban úgy véli, hogy semmiféle törvényt nem sértett a kifüggesztéssel, harcoljon az igazságért, a közösség igazáért a jog törvényes eszközeivel. Mindez elsősorban az Ön határozott döntésén múlik.” Aláírta Borboly Csaba területi elnök. Én úgy éreztem, hogy a labdát visszadobták az én ölömbe: tegyek, amit akarok. Ismerjük a madarasi polgármester helyzetét, tudjuk, hogy milyen nagy összegű büntetést kapott. Sorra jön mindegyik polgármester, akár zászlóüggyel, akár a Községháza felirattal. Miért vagyunk magunkra hagyva? Miért nem fognak össze minket a vezetőink, hogy közösen indítsunk bírósági eljárást a támadások ellen, hiszen külön-külön könnyebben szét tudnak verni, és könnyebben tudnak nyerni ilyen ügyekben? Hát legutoljára ezért ábrándultam ki az RMDSZ-ből. Ez már többször nem tud velem megtörténni.
hargitanepe.eu

A 700 éves jubileum jegyében szervezik az idei kolozsvári magyar napokat
Kolozsvár várossá nyilvánításának a 700. évfordulója jegyében szervezik az idei kolozsvári magyar napokat, amelyekreaugusztus 14. és 21. között kerül sor.
A rendezvénysorozatot meghirdető sajtótájékoztató meglepetésvendége Kóbor János, az Omega énekese volt, aki együttese kolozsvári fellépését jelentette be. Kóbor János elmondta: először állnak majd a kolozsvári közönség elé, ezért úgy gondolják, hogy az Omega 55 évét átfogó koncertet kell tartaniuk Kolozsvár főterén. Az Omega-koncert az idei magyar napok zárórendezvénye lesz augusztus 21- én.
Gergely Balázs, a magyar napokat szervező Kincses Kolozsvár egyesület elnöke elmondta, a hétszázadik évfordulóra megannyi rendezvény fogja ráirányítani a figyelmet. A Kincses Kolozsvár Egyesület és a Kriterion könyvkiadó erre az alkalomra jelenteti meg a város történeti kronológiáját, melyet Gaál György helytörténész készít. Augusztus 19-én, a várossá nyilvánítás tényleges évfordulóján Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját nézheti meg a közönség a főtéri nagyszínpadon a Kolozsvári Magyar Opera előadásában.
Gergely Balázs elmondta, hogy idén három színpadon lépnek fel a fesztivál előadói. A főtéri és a Farkas utcai színpad mellett a Fogoly utcában is színpadot állítanak fel, amelyen a dzsessz és blues rajongóinak kívánnak élményeket szerezni.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere arról számolt be, hogy idén 20 százalékkal sikerült növelni a magyar napok kolozsvári önkormányzati támogatását, mely immár eléri a 360 ezer lejt. Gergely Balázs hozzátette, hogy ezzel Kolozsvár város lett a fesztivál legjelentősebb támogatója. A főszervező szerint a magyar napok idei költségvetésének mintegy felét biztosítják közpénzből. A kolozsvári önkormányzat mellett a Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Kulturális Alap is kiemelt támogató.
Népújság (Marosvásárhely)

Kétszáznyolcvan éves a temesvári Szent György székesegyház
Az idei, 2016-os esztendő kiemelkedő, kerek évfordulót hozott a Bánság területén élők számára: háromszáz év telt el azóta, hogy Savoyai Jenő herceg felszabadította Temesvárt és ezt a vidéket a török uralom alól. E jubileum mellett a temesvári egyházmegye – együtt a szeged-csanádi és a nagybecskereki testvéregyházmegyékkel – még egy jelentős évfordulót ünnepel, mégpedig a Szent György székesegyház alapkőletételének 280. évfordulóját. Ez a templom több mint kétszáz éven át az ősi csanádi egyházmegye székesegyháza volt, 1930 óta pedig a temesvári egyházmegye székesegyháza.
A kiállítás, amelyet ez alkalommal megnyitunk és az érdeklődők előtt bemutatunk, a székesegyházhoz kapcsolódik, festmények, képek, okmányok és egyéb értékes tárgyak által mutatja be a székesegyház történetét az alapkőletételtől az építési munkálatokon át a felszentelésig. Szemünk előtt feltárul egy egész korszak, megismerhetjük azokat a tisztségviselőket és személyiségeket, akik a dóm felépítésében jelentős szerepet játszottak, illetve figyelemre méltó alkotásokkal gazdagították a székesegyház belső berendezését. Említésre méltó mindenekelőtt VI. Károly császár és Mária Terézia császárnő, az akkori korszak két meghatározó személyisége, illetve a temesi adminisztráció tisztségviselői.
A kiállítást a dóm főbejáratától balra az a kérdés indítja, hogy tulajdonképpen mi is egy székesegyház. Ezt követően látható Nádasdy László püspök portréja, aki 1710-től foglalta el a csanádi főpásztori széket. Falkenstein, Stanislavich, Engl von Wagrain püspökök a dóm építési munkálatait kísérték figyelemmel, majd pedig Christovich püspök és végül Kőszeghy László püspök portréja következik, aki 1803-ban, húsvét nyolcadában, a székesegyház ünnepélyes felszentelésével az addigi munkálatokra úgymond feltette a koronát. Láthatók még korabeli pápai bullák és császári diplomák, kinevezések és egyéb értékes dokumentumok, közöttük igazi ritkaságok is a püspöki levéltárból és gyűjteményből, valamint a székesegyház és a Püspökség kincstárából. Mindezek történelmi ritkaságoknak is számítanak, amelyeket nem minden nap és nem mindenhol látni. Ugyanakkor első alkalommal fordul elő, hogy mindezek egy helyen, mégpedig az illető székesegyházban láthatók.
A kiállítás megtekintése az elkövetkező hetekben és hónapokban, magánszemélyek és kisebb csoportok számára egyaránt lehetővé válik. Az érdeklődőknek tárlatvezetést is biztosítunk. Ezért kérjük, hogy a látogatás időpontjáról értesítsék a Püspöki Hivatalt. A kiállítás augusztus 15-ig várja a látogatókat, vasárnapokon, az ünnepnapokon, valamint a szentmisék alatt viszont nem tekinthető meg. Bármely más napon azonban sok szeretettel várjuk az érdeklődőket.
Az egyházi múzeumok és az ilyen jellegű kiállítások – ahogy ezt az egyházi útmutatások és nyilatkozatok is kimondják – az evangélium hirdetésének részét és egyik módját képezik. Ez nem egyéb, mint a keresztény hit terjedésének és fejlődésének dokumentálása és bemutatása egy adott régióban, egy adott egyházmegyében. Ilyen értelemben jött létre ez a kiállítás is, amelynek tárgyai szorosan kapcsolódnak székesegyházunk és egyházmegyénk történelméhez.
Végül mindazoknak, akik ennek a kiállításnak a létrejöttét segítették, hálatelt szívvel mondok köszönetet.
Temesvár, 2016. április 9-én
† Roos Márton
megyés püspök

Nyugati Jelen (Arad)

Poétai recept iskolásoknak
Az M. M. Pódium Színház Nagyvárad tegnap délelőtt tartott előadást a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében Poétai recept, avagy vándorlás Csokonaitól Tamásiig címmel. Az előadás érdekessége, hogy van egy másik, felnőtteknek szóló verziója is, mely „sikamlósabb részeket és poénokat is” tartalmaz (ahogyan Meleg Attila, a darab rendezője fogalmazott). A gyerekeknek inkább a könnyedebb verziót adták elő, mely belefér egy órába.
Az előadás tulajdonképpen vidám, verses-zenés összeállítás Marin Lucia, Kádas Ferenc, Miklósik Gellért és Meleg Attila előadásában. Petőfi Sándor, Arany János és Csokonai Vitéz Mihály tollából származó verseket gyúrtak össze egy darabba, néhány dallal és egy Tamási Áron-történettel kiegészítve. Helyszíne leginkább egy csárda, de mezőn, borospincében vagy templomban játszódó részek is vannak benne, remek megoldássokkal a díszlet terén.
A darab felnőttesebb változatát olvasóink május 11-én nézhetik meg a Jelen Ház nagytermében.
Gál Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

„A hétszázát!” – magyar napok hetedik alkalommal
Kolozsvár Főterén lép fel augusztus 21-én az Omega együttes
Kóbor János, az Omega együttes énekese is jelen volt tegnap Kolozsváron a Kincses Kolozsvár Egyesület székhelyén, a hetedik alkalommal megrendezendő Kolozsvári Magyar Napokat beharangozó sajtótájékoztatón.
Az énekes meglepetésvendégként jelent meg a sajtóesemény vége fele, majd a rá jellemző közvetlenséggel válaszolt az újságírók kérdéseire. Kóbor János elmondta: több mint ötvenéves pályafutásuk során még nem léptek fel Kolozsváron, ezért most rendkívüli koncertben lesz részük azoknak, akik ott lesznek a KMN augusztus 21-i főtéri záró gáláján. Az idei magyar napokat egyébként augusztus 14-e és 21-e között rendezik, „A hétszázát!” jelszóval, mivel Kolozsvár hétszáz éve kapta meg városi rangját Károly Róberttől. A KMN gazdag programkínálatáról még folynak az egyeztetések, a szervezőstáb azonban biztosította a jelenlévőket afelől, hogy most is igyekeznek eleget tenni minden elvárásnak.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar állami kitüntetések erdélyieknek
Hat erdélyi magyar személyiség vehette át tegnap délután Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzultól a március 15. alkalmából adományozott magyar állami kitüntetést.
Elismerésben részesült Mureşan Judit Mirjam fizikus, kémikus, a BBTE Fizika-Kémia Tanszékének nyugalmazott tanára, Vincze Mária Magdolna, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának professor emeritusa, az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának elnöke, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság alapítója és volt alelnöke, Kallós Miklós filozófus, szociológus, a BBTE Filozófia-Szociológia Tanszékének nyugalmazott tanszékvezetője, Nussbaum László közgazdász, a BBTE Közgazdasági Tanszékének nyugalmazott tanára, Nagy Péter, az IDEA Design & Print, valamint a Gloria Nyomda ügyvezető igazgatója, az IDEA Könyvtér vezetője és Papp Hunor Zsolt református lelkipásztor.
Szabadság (Kolozsvár)

Szilágy: magyar alprefektust nevezett ki Cioloş
Ugyancsak magyar tisztviselőt nevezett ki Dacian Cioloş miniszterelnök Szilágy megye nemrég lemondott, tisztségéből szerdán felmentett alprefektusa, Szilágyi Róbert István helyére.
A bukaresti kabinet szerdai ülésén négy prefektust és két alprefektust váltott le posztjáról. A kormány Giurgiu, Vâlcea, Vrancea, Hunyad és Bákó megyei megbízottain kívül felmentették Szilágyi Róbert Istvánt, Szilágy megye alprefektusát is.
A hivatalát 2014 óta ellátó, korábban az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének volt ügyvezető elnöki tisztségét betöltő Szilágyi márciusban jelentette be lemondását, akkor még személyes okokra hivatkozott. A RMDSZ Szilágy megyei küldöttek tanácsának április 11-i döntése értelmében ugyanakkor Szilágyi vezeti a szövetség megyei tanácsosi jelöltlistáját a június 5-i helyhatósági választáson.
Szilágyi helyét a kormány szerdai döntése alapján Vasvári Róbert Gergely veszi át.
Krónika (Kolozsvár)

Vízumügy: Románia csalódott Kanadában
Románia felülvizsgálja álláspontját az Európai Unió és Kanada közötti viszonyról annak érdekében, hogy rávegye Kanadát a román állampolgárokkal szemben fennálló vízumkötelezettség eltörlésére – közölte csütörtökön a bukaresti külügyminisztérium.
„Románia csalódottan vette tudomásul, hogy a vízummentességről az EU és Kanada között két éve kezdődött párbeszéd nem vezetett eredményre, annak ellenére, hogy Kanada a biztonságos országok közé sorolta a térség többi uniós tagállamához hasonló helyzetben lévő Romániát, amely egyértelmű előrelépéseket tett a kanadai elvárások teljesítése érdekében – idézte a román külügyminisztérium közleményét a Mediafax hírügynökség.
A bukaresti kommüniké egyértelműen utal arra, hogy a román „hozzáállás" megváltozása az uniós jóváhagyás előtt álló EU-Kanada szabadkereskedelmi megállapodásra is kiterjedhet, azt sugallva, hogy Románia nem fogja támogatni a megállapodást, ha polgárait Kanada továbbra is hátrányos megkülönböztetésnek teszi ki.
A Mediafax szerint az Európai Bizottság (EB) azt fontolgatja, hogy a kölcsönösség elvén vízumkötelezettséget vezessen be az Egyesült Államokkal és Kanadával szemben, így gyakorolva nyomást Washingtonra és Ottawára a román, a bolgár, a lengyel és a ciprusi állampolgárok amerikai beutazását nehezítő korlátozások megszűntetése végett. Az EB kedden felkérte az Európai Parlamentet, hogy július 12-ig foglaljon állást a kérdésben – írta a hírügynökség.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Meghurcolt, megbélyegzett polgármesterek
Erdély többségében magyarok lakta vidékein kevés olyan helyi önkormányzat működött az elmúlt négy esztendőben, amelyet nem RMDSZ-es polgármester vezetett. A néhány székelyföldi kivétel azt mutatja, hogy aki nem tudott kiegyezni az RMDSZ-többségű megyei önkormányzatokkal, annak pokollá tették az életét. Ezt bizonyítja a háromszéki Maksa polgármesterének története.
A Sepsibesenyőt is magába foglaló 1200 lakosú Maksa községről sokan hallottak az elmúlt években. Kevés olyan település van ugyanis Romániában, amely immár három esztendeje a polgármester személyes irányításával helyi tanács, azaz helyi önkormányzat nélkül működik. Hogy megértsük a történet hátterét, az elején tisztázni kell: Bács-Benke László, Maksa község polgármestere 2012-ben az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben nyert választásokat. Az EMNP-nek Erdély-szerte mindössze két polgármestere van, és mindkettő Háromszéken, két szomszédos község élén, Maksán és Nagyborosnyón. (Nagyborosnyó polgármestere, Szőcs Levente az évek óta ránehezedő nyomást megelégelve nemrég jelentette be, hogy júniusban az RMDSZ színeiben szeretne indulni a helyhatósági választásokon). Ha figyelembe vesszük a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ között megkötött választási egyezséget, akkor kijelenthető, hogy pártszínezetű polgármesterként Erdélyben ma Bács-Benke László az egyedüli ellenzéki magyar településvezető. Ezért a „rangért” az elmúlt négy esztendőben igencsak megszenvedett.
Tizennégyszer a DNA-nál
Maksa polgármesterének az esete egyféle rémtörténetként is felfogható. Arról szól, hova vezethet az egymás ellen leszámoló hadjáratot folytató erdélyi magyar politikusok ámokfutása, amelynek mindig a település látja a kárát. Ugyanakkor előtérbe hozza a romániai jogrend súlyos hézagait is, amelynek egyik szembeötlő példája szerint bárkit meg lehet hurcolni igazságtalanul, anélkül, hogy a feljelentőnek baja esne.
A háromszéki település polgármestere ellen 2013 óta egymást érték a feljelentések rendőrségen, ügyészségen, a Korrupcióellenes Ügyosztályon (DNA), illetve a prefektúrán. Olcsó vigasznak tartja, hogy az RMDSZ-es ellenfelei közül kikerülő notórius feljelentők összes ügyészségi, rendőrségi beadványa igaztalannak bizonyult: egyetlen esetben sem kerültek az őt sikkasztással, hamisítással és mindenfajta lopással megvádolók beadványai bíróság elé, az ellene felhozott vádak még az ügyészségi kivizsgálás fázisában megbuktak, minden büntetőeljárást megszüntettek vele szemben. A dióhéjban összefoglalt történet többéves kálváriát takar: csak a DNA brassói székhelyén tizennégy alkalommal járt – egy napra le is tartóztatták –, a többi rendőrségi és „normál” ügyészségi kihallgatások számát már nem is jegyzi. A tortúrának szívinfarktus és egyéb megbetegedések őrzik a nyomait, jogi elégtételre pedig semmi remény, hiszen védőügyvédje szerint Romániában soha nem a feljelentőt büntetik, hanem a feljelentettnek kell ártatlanságát bizonyítania.
Menesztett helyi tanács
Meghurcoltatásának története polgármesteri megválasztása után kezdődött el, amikor hozzáfogott a választási kampányban beígért rendteremtéshez. Számba vette a rendezetlen tulajdonviszonyokat, és egyik első stratégiai lépésként hozzáfogott ezek megoldásához. Így jutott el a turisztikai szempontból is nagy lehetőségeket kínáló 90 hektáros besenyői tó körüli telkek tulajdonjogi tisztázásához. Hamar kiderült, egyik RMDSZ-es kiskirály jogtalanul használt 1,2 hektár területet a tó körüli napozó részen, amely a többi területtel együtt a helyi önkormányzatot illette meg. Per pert követett és a polgármesteri hivatal visszaszerezte a földdarabot, amit liciten egy sepsientgyörgyi cégnek adott hosszúlejáratú használatra, hogy azt turisztikai szempontból a község javára hasznosítsa. Ez volt az a pillanat, amikor az ellentábor zárta sorait és totális háborút indított a polgármester ellen. A 9 tagú helyi önkormányzat 4 RMDSZ-es képviselője visszalépett és meggyőzték az ötödik, független képviselőt is, hogy tartson velük, így a négy néppártos képviselő kevésnek bizonyult a helyi tanács fennmaradásához, amely 2013 nyara óta de facto megszűnt létezni. A polgármester szerint a megyei tanács elnökének, Tamás Sándornak a támogatásával a helyi RMDSZ mindent elkövetett, hogy referendumot szervezzen az előrehozott választások kikényszerítésére, ebbéli igyekezetüket azonban a román prefektus keresztülhúzta. Az új helyzetben a polgármester arra kényszerült, hogy egyedül vezesse a községet. Minden ezzel kapcsolatos törvényt, előírást felkutatott, hogy véletlenül se kövessen el olyan hibákat, amelyek alapján az ellentábor keresztülvihetné menesztését. A megyeszerte elterjesztett összeférhetetlen polgármesterről szóló kép nem zavarta, ő ugyanis senkit nem üldözött el a polgármesteri hivatalból. Épp ellenkezőleg, őtőle szeretett volna az RMDSZ megszabadulni. „Talán egyszerűbb lett volna lemondanom, de nem akartam ezt az elégtételt megadni nekik. Be akartam bizonyítani, hogy bármennyi mocskot rám szórnak, én tisztán kerülök ki belőle. Úgy érzem, sikerült” – magyarázza az elmúlt három esztendő kálváriájának történetét Bács-Benke László. Azt mondja, ő nem gyűlöli az RMDSZ-t. Neki nem a szervezettel van baja, hiszen sok polgármestert ismer, sokukkal jó a viszonya. Ő az RMDSZ árnyékában meghúzódó gazembereket nem tudja elviselni, velük szemben vállalta az ellenzékiség sokéves küzdelmét.
Óriáspince-tető: nem Maksáé a jövedelem
Helyi önkormányzat nélkül a polgármester csak akkora költségvetés fölött rendelkezhet, amely a még működő tanács idejében lett megszavazva. Magyarán, Maksa község 2016-ban is a 2013-as költségvetés sarokszámai alapján költekezhet. Az akkor elfogadott mintegy 1,2 millió lejes költségvetés kiadási oldalát 12 hónapra felbontva költheti el, de tanácsi határozatok hiányában új szerződések, új pénzbevételi források nem jöhetnek szóba. Az önkormányzat hiánya miatt a község sok bevételtől elesett az elmúlt három évben, többek között a megyei tanács által uralt és telekkönyvileg a Maksához tartozó Óriáspince-tető rendezvényeinek potenciális jövedelmétől, bérleti díjaitól is. A megyei önkormányzat által felügyelt pénzleosztás tekintetében a polgármester szerint Maksa az utolsók között szerepel a megyében, csak annyi pénzt kap, amit a törvény szerint kötelezően meg kell kapnia a tanügy és egyéb közintézmények fenntartására. A kevéske pénzből így is sikerült felújítania a középületeket, járhatóvá tette a mezei utakat és a falvak utcáit és mintegy 120 embernek szervezett ingyenes szakképzési tanfolyamot a megyében keresett szakmákban, közösen egy brassói céggel. Legnagyobb eredményének mégis azt tartja, hogy megyei éllovasként Maksán sikerült rendezni szinte teljes egészében a tulajdonviszonyokat.
A Községháza feliratot nemrég váltotta a Polgármesteri Hivatal, miután bírósági döntéssel azzal fenyegették meg, hogy amennyiben a régi feliratot nem távolítja el, visszamenőleges hatállyal mintegy százezer lejes bírságot kell kifizetnie. Mandátuma alatt Bács-Benkének ez volt az egyetlen elveszített játszmája a hatóságokkal, a székely zászlót azonban nem tudta leszedetni a prefektus sem. Furfangos módon a szomszédos telekről lóg be a zászlórúd a polgármesteri hivatal felségterületére...
Nincs kisgazdajövő
Maksa ugrásnyira van a közigazgatásilag Rétyhez tartozó Schweighofer fűrészüzemtől, vagy ahogyan vendéglátóm fogalmaz, a favágóhídtól. Az onnan származó zajártalom és egyéb légszennyeződés elsősorban Maksa lakosságát sújtja, miközben a községnek semmi haszna nem származik belőle, mindössze öt idevalósi lakos dolgozik a gyárban. „A gyárral kapcsolatos legnagyobb baj mégis az, hogy a környéken hihetetlenül felverte a fa árát, az emberek már tűzifát sem tudnak beszerezni, hiszen a fakitermelőknek az éri meg, ha egyenesen a gyárnak adják el a nyersanyagot. Amellett, hogy a környék fafeldolgozó asztalosműhelyei csődbe jutottak, a fahiány súlyosan érinti a lakosságot is” – összegzi a fűrészüzemmel kapcsolatos ellenérveit. Hasonlóan vélekedik a Maksától mindössze egy kilométerre felépített, a Nagyborosnyó községhez tartozó lécfalvi szeméttelepről is, amely ellen elődeinek nem volt kifogása. Azt tartja, bűn a falu lakóival szemben, hogy ilyen közel engedték a házakhoz az évente több ezer tonna szemetet raktározó és feldolgozó üzemet, holott lakott területtől akár 4–5 kilométerre is találhattak volna megfelelő helyet. „El lehet képzelni, ki veszi meg ezek után a maksai pityókát, amikor köztudott, hogy a megye egyik legszennyezettebb községévé válunk” – fogalmaz a polgármester.
Miközben szétnézünk a faluban, a gazdálkodás esélyeiről is megkérdezem, mint olyan elöljárót, aki mezőgazdasági szakemberként világéletében gazdálkodott, állatokat tartott. A polgármester nem jósol nagy jövőt a kis- és közepes gazdáknak. Úgy véli, a teljes román agrártámogatási rendszer elhibázott, hiszen csak a nagygazdákat karolja fel. „Az egykori kollektív elnökökből és állami mezőgazdasági vállalatok mérnökeiből, vezetőiből erősen megkérdőjelezhető tisztaságú privatizálás során meggazdagodott agrárelit már rég nem szorul állami támogatásra, a pénzek zömét mégis ők zsebelik be. Ez a rendszer teljesen kiszolgáltatottá teszi a gazdatársadalmat” – fogalmaz. Az emberek többségének nem marad más választása, mint városon vállalni olcsó munkabér melletti megélhetést, vagy külföldre távozni.
A polgármester nagy veszélynek tartja a termőföldek elkótyavetyélését, ami rövid idő alatt gyökeresen átrendezheti számos székelyföldi település tulajdonviszonyait. Azt mondja, ha helyi csapatával sikerül még egy mandátumot nyernie, ezen a téren is tenni fog valamit.
Tizennégyszer a DNA-nál
Maksa polgármesterének az esete egyféle rémtörténetként is felfogható. Arról szól, hova vezethet az egymás ellen leszámoló hadjáratot folytató erdélyi magyar politikusok ámokfutása, amelynek mindig a település látja a kárát. Ugyanakkor előtérbe hozza a romániai jogrend súlyos hézagait is, amelynek egyik szembeötlő példája szerint bárkit meg lehet hurcolni igazságtalanul, anélkül, hogy a feljelentőnek baja esne.
A háromszéki település polgármestere ellen 2013 óta egymást érték a feljelentések rendőrségen, ügyészségen, a Korrupcióellenes Ügyosztályon (DNA), illetve a prefektúrán. Olcsó vigasznak tartja, hogy az RMDSZ-es ellenfelei közül kikerülő notórius feljelentők összes ügyészségi, rendőrségi beadványa igaztalannak bizonyult: egyetlen esetben sem kerültek az őt sikkasztással, hamisítással és mindenfajta lopással megvádolók beadványai bíróság elé, az ellene felhozott vádak még az ügyészségi kivizsgálás fázisában megbuktak, minden büntetőeljárást megszüntettek vele szemben. A dióhéjban összefoglalt történet többéves kálváriát takar: csak a DNA brassói székhelyén tizennégy alkalommal járt – egy napra le is tartóztatták –, a többi rendőrségi és „normál” ügyészségi kihallgatások számát már nem is jegyzi. A tortúrának szívinfarktus és egyéb megbetegedések őrzik a nyomait, jogi elégtételre pedig semmi remény, hiszen védőügyvédje szerint Romániában soha nem a feljelentőt büntetik, hanem a feljelentettnek kell ártatlanságát bizonyítania.
Menesztett helyi tanács
Meghurcoltatásának története polgármesteri megválasztása után kezdődött el, amikor hozzáfogott a választási kampányban beígért rendteremtéshez. Számba vette a rendezetlen tulajdonviszonyokat, és egyik első stratégiai lépésként hozzáfogott ezek megoldásához. Így jutott el a turisztikai szempontból is nagy lehetőségeket kínáló 90 hektáros besenyői tó körüli telkek tulajdonjogi tisztázásához. Hamar kiderült, egyik RMDSZ-es kiskirály jogtalanul használt 1,2 hektár területet a tó körüli napozó részen, amely a többi területtel együtt a helyi önkormányzatot illette meg. Per pert követett és a polgármesteri hivatal visszaszerezte a földdarabot, amit liciten egy sepsientgyörgyi cégnek adott hosszúlejáratú használatra, hogy azt turisztikai szempontból a község javára hasznosítsa. Ez volt az a pillanat, amikor az ellentábor zárta sorait és totális háborút indított a polgármester ellen. A 9 tagú helyi önkormányzat 4 RMDSZ-es képviselője visszalépett és meggyőzték az ötödik, független képviselőt is, hogy tartson velük, így a négy néppártos képviselő kevésnek bizonyult a helyi tanács fennmaradásához, amely 2013 nyara óta de facto megszűnt létezni. A polgármester szerint a megyei tanács elnökének, Tamás Sándornak a támogatásával a helyi RMDSZ mindent elkövetett, hogy referendumot szervezzen az előrehozott választások kikényszerítésére, ebbéli igyekezetüket azonban a román prefektus keresztülhúzta. Az új helyzetben a polgármester arra kényszerült, hogy egyedül vezesse a községet. Minden ezzel kapcsolatos törvényt, előírást felkutatott, hogy véletlenül se kövessen el olyan hibákat, amelyek alapján az ellentábor keresztülvihetné menesztését. A megyeszerte elterjesztett összeférhetetlen polgármesterről szóló kép nem zavarta, ő ugyanis senkit nem üldözött el a polgármesteri hivatalból. Épp ellenkezőleg, őtőle szeretett volna az RMDSZ megszabadulni. „Talán egyszerűbb lett volna lemondanom, de nem akartam ezt az elégtételt megadni nekik. Be akartam bizonyítani, hogy bármennyi mocskot rám szórnak, én tisztán kerülök ki belőle. Úgy érzem, sikerült” – magyarázza az elmúlt három esztendő kálváriájának történetét Bács-Benke László. Azt mondja, ő nem gyűlöli az RMDSZ-t. Neki nem a szervezettel van baja, hiszen sok polgármestert ismer, sokukkal jó a viszonya. Ő az RMDSZ árnyékában meghúzódó gazembereket nem tudja elviselni, velük szemben vállalta az ellenzékiség sokéves küzdelmét.
Óriáspince-tető: nem Maksáé a jövedelem
Helyi önkormányzat nélkül a polgármester csak akkora költségvetés fölött rendelkezhet, amely a még működő tanács idejében lett megszavazva. Magyarán, Maksa község 2016-ban is a 2013-as költségvetés sarokszámai alapján költekezhet. Az akkor elfogadott mintegy 1,2 millió lejes költségvetés kiadási oldalát 12 hónapra felbontva költheti el, de tanácsi határozatok hiányában új szerződések, új pénzbevételi források nem jöhetnek szóba. Az önkormányzat hiánya miatt a község sok bevételtől elesett az elmúlt három évben, többek között a megyei tanács által uralt és telekkönyvileg a Maksához tartozó Óriáspince-tető rendezvényeinek potenciális jövedelmétől, bérleti díjaitól is. A megyei önkormányzat által felügyelt pénzleosztás tekintetében a polgármester szerint Maksa az utolsók között szerepel a megyében, csak annyi pénzt kap, amit a törvény szerint kötelezően meg kell kapnia a tanügy és egyéb közintézmények fenntartására. A kevéske pénzből így is sikerült felújítania a középületeket, járhatóvá tette a mezei utakat és a falvak utcáit és mintegy 120 embernek szervezett ingyenes szakképzési tanfolyamot a megyében keresett szakmákban, közösen egy brassói céggel. Legnagyobb eredményének mégis azt tartja, hogy megyei éllovasként Maksán sikerült rendezni szinte teljes egészében a tulajdonviszonyokat.
A Községháza feliratot nemrég váltotta a Polgármesteri Hivatal, miután bírósági döntéssel azzal fenyegették meg, hogy amennyiben a régi feliratot nem távolítja el, visszamenőleges hatállyal mintegy százezer lejes bírságot kell kifizetnie. Mandátuma alatt Bács-Benkének ez volt az egyetlen elveszített játszmája a hatóságokkal, a székely zászlót azonban nem tudta leszedetni a prefektus sem. Furfangos módon a szomszédos telekről lóg be a zászlórúd a polgármesteri hivatal felségterületére...
Nincs kisgazdajövő
Maksa ugrásnyira van a közigazgatásilag Rétyhez tartozó Schweighofer fűrészüzemtől, vagy ahogyan vendéglátóm fogalmaz, a favágóhídtól. Az onnan származó zajártalom és egyéb légszennyeződés elsősorban Maksa lakosságát sújtja, miközben a községnek semmi haszna nem származik belőle, mindössze öt idevalósi lakos dolgozik a gyárban. „A gyárral kapcsolatos legnagyobb baj mégis az, hogy a környéken hihetetlenül felverte a fa árát, az emberek már tűzifát sem tudnak beszerezni, hiszen a fakitermelőknek az éri meg, ha egyenesen a gyárnak adják el a nyersanyagot. Amellett, hogy a környék fafeldolgozó asztalosműhelyei csődbe jutottak, a fahiány súlyosan érinti a lakosságot is” – összegzi a fűrészüzemmel kapcsolatos ellenérveit. Hasonlóan vélekedik a Maksától mindössze egy kilométerre felépített, a Nagyborosnyó községhez tartozó lécfalvi szeméttelepről is, amely ellen elődeinek nem volt kifogása. Azt tartja, bűn a falu lakóival szemben, hogy ilyen közel engedték a házakhoz az évente több ezer tonna szemetet raktározó és feldolgozó üzemet, holott lakott területtől akár 4–5 kilométerre is találhattak volna megfelelő helyet. „El lehet képzelni, ki veszi meg ezek után a maksai pityókát, amikor köztudott, hogy a megye egyik legszennyezettebb községévé válunk” – fogalmaz a polgármester.
Miközben szétnézünk a faluban, a gazdálkodás esélyeiről is megkérdezem, mint olyan elöljárót, aki mezőgazdasági szakemberként világéletében gazdálkodott, állatokat tartott. A polgármester nem jósol nagy jövőt a kis- és közepes gazdáknak. Úgy véli, a teljes román agrártámogatási rendszer elhibázott, hiszen csak a nagygazdákat karolja fel. „Az egykori kollektív elnökökből és állami mezőgazdasági vállalatok mérnökeiből, vezetőiből erősen megkérdőjelezhető tisztaságú privatizálás során meggazdagodott agrárelit már rég nem szorul állami támogatásra, a pénzek zömét mégis ők zsebelik be. Ez a rendszer teljesen kiszolgáltatottá teszi a gazdatársadalmat” – fogalmaz. Az emberek többségének nem marad más választása, mint városon vállalni olcsó munkabér melletti megélhetést, vagy külföldre távozni.
A polgármester nagy veszélynek tartja a termőföldek elkótyavetyélését, ami rövid idő alatt gyökeresen átrendezheti számos székelyföldi település tulajdonviszonyait. Azt mondja, ha helyi csapatával sikerül még egy mandátumot nyernie, ezen a téren is tenni fog valamit.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Isteni gondviselés a Szentföldön is
Aranygyűrűs teológiai doktor kitüntetésben részesítette Geréb Zsoltot, a Protestáns Teológiai Intézet nyugalmazott tanárát a Magyarországi Református Egyház Zsinata. A kolozsvári professzorral teológiáról, „nyelveken szólásról”, sportról, oktatásról beszélgettünk.
– Édesapja református lelkipásztor volt. Egyértelműnek tűnt, hogy a fiú követi az apa példáját?
– Nálunk ez családi hagyomány, hiszen nagytatám is lelkipásztor volt. A családban elnyert lelki indíttatás azonban meghatározó volt számomra, én örököltem nagyapámtól a Tóthfalusi képesbibliát. Bátyám számtan-fizika tanár lett, húgom pedig angol-magyar szakos tanárnő.
– Másfél évtizedig szolgált mezőségi gyülekezetekben. Milyen időszak volt ez életében?
– Nagy élményt jelentett a gyülekezetekkel, emberekkel való találkozás, a rengeteg családlátogatás. Mózes András professzorom tanácsát követve igyekeztem minél egyszerűbben beszélni a szószéken, hogy a gyülekezeti tagok megértsék az üzenetet, a prédikációt. Ez szoktatott rá arra, hogy igyekezzek közérthetően, világosan fogalmazni. A Kolozspatán, Kolozsborsán és Mócson eltöltött 17 év az élet ismeretét jelentette számomra, és ezért hálás is vagyok. Ilyenkor néha olyan helyzetbe kerül az ember a presbitériummal vagy éppen a hatóságokkal, amikor a feszültségeket meg kell oldani, természetesen kellő tapintattal. Később mindez nagy hasznomra vált, hiszen könnyebben tudtam összekötni a teológiai elméletet a gyakorlattal. Ez a kolozsvári teológiának különben mindig sajátossága volt és egyben kényszere is.
– Újszövetségesként a „nyelveken szólás” nem áll távol a professzor úrtól. A német és holland mellett a francia nyelvet is ismeri. A 60–70-es években azonban még nem volt jellemző, hogy valaki ennyi nyelvet ismerjen. Hogyan alakult így?
– A kolozsvári Brassai Sámuel iskolában a román mellett a francia és orosz nyelvet tanultam. A teológiára kerülve elkezdtem a németet, majd harmad- és negyedéven a nagyszebeni német evangélikus teológiára kerültem. Leültem és naponta negyven szót tanultam meg, a két év alatt pedig jól elsajátítottam a németet, amely mai napig a teológiai szakirodalom alapnyelve. Az angolt már nem ismerem olyan jól, különböző konferenciákon vagy kommentárok olvasása közben viszont használni tudom.
– Tanult a nagyszebeni evangélikus teológián, a bukaresti ortodox teológián, valamint a hollandiai Utrechtben is. Édesapját követte a teológiára is, igaz, nem a rendszeres teológia tanszéken, hanem az újszövetségin. Miért éppen ezt választotta?
– A teológia elvégzése után felvételiztem a doktori iskolába, majd Bukarestbe kerültem. Ez elsősorban a nyelvtanulás és a bukaresti világ megismerése szempontjából volt érdekes. Ez idő alatt megtetszett a bizantinológia és a patrológia is. Nem szerettem volna feltétlenül édesapám nyomdokaiba lépni. Neki a szintetizáló képessége volt kiváló, nekem inkább az elemző, analitikus képesség volt az erősségem. Annak idején Maksay Albert mellett kezdtem tanulmányozni az Újszövetséget, Szebenben pedig Binder Hermann volt a tanárom. Úgy érzem, megragadott az Újszövetség történeti vonatkozása és közvetlensége: mintha a mai emberhez szólna. Bár az erdélyi református egyházban a hitvallásoknak és a hittudománynak is nagy hagyománya van, én mégis a bibliai tudományok felé vonzódtam.
– Teológiai körökben nem sokan tudják, de öttusázott és vívott is. Hogyan került kapcsolatba a sporttal?
– Az iskolában Guráth Béla olimpikon fiával jártam együtt, az ő családjának köszönhetően kezdtem el vívni, a nyári hónapokban pedig vízilabdázni és úszni. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején megnyílt a lehetőség arra, hogy Kolozsváron is beinduljon az öttusázás. Egy jó csapat gyűlt össze, akkor már elsőéves egyetemista voltam, de meg kellett tanulni a lovaglást és a céllövészetet is, ez utóbbi számomra nagyon nehezen ment. Ennek ellenére az eredményeim alapján a bukarestiek felajánlották, hogy bevesznek a válogatottba, és felkészítenek a tokiói olimpiára – egy feltétellel. Ha pályát változtatok. Én inkább a teológia mellett döntöttem.
– Geréb Zsoltra több lelkészgeneráció nemcsak tanárként, hanem bentlakásfelelősként is emlékszik. Jelentett-e valami többletet ez a faladat a teológusok megismerésében, a velük való foglalkozás során?
– Ezt a feladatkört is édesapámtól örököltem. A diákokkal való kapcsolattartás végett igen fontos volt számomra. Jobban megismertem a fiatalokat, több esetben a gyülekezetüket is, közvetlenebbül tudtam velük beszélni. A bibliaórákon is sokat jelentett mindez, amikor tanárként a személyesebb dolgokat is meg tudtam érteni.
– Mi volt fontosabb az egyetemen: a kutatói munka vagy a diákok oktatása?
– Az első években egyértelműen az oktatás, hiszen sokat kellett készülni az órákra. Abban az időben nem voltak tankönyvek, kurzusok, világháló. Fel kellett írni a táblára mindent, például a ragozást is. Ma már természetesen sokkal könnyebb a tanár dolga. Doktori dolgozatom megírása idején egy bizonyos területen bedolgoztam magam, ez a szinoptikus kutatás és a modern Jézus-kutatás volt. El is kezdtem a thesszalonikai első és második levél magyarázatát. A hosszú évekig tartó kutatómunka alatt megismertem az írásmagyarázatnak, a kommentárírásnak minden csínját-bínját. Ez nagy segítséget jelentett, amikor a többi páli levél magyarázatának kezdtem neki. Természetesen egy tanárnak az oktatói tevékenysége a legfontosabb, de nagy hangsúlyt kell fektetnie a kutatásra is, főleg a bolognai rendszer bevezetése óta, amely az előléptetéshez erőteljesen ösztönzi a publikációkat, tanulmányokat.
– Amikor elvégezte a teológiát, gondolta-e volna azt, hogy valamikor két egyetemnek is a rektora lesz?
– Erre nem gondoltam. Amikor az ember egy tanári karnak a tagja, szívvel-lélekkel és „nyitott fülekkel” vesz részt a gyűléseken. Én legalábbis hosszú évek alatt így ismertem meg az intézet működésének minden részletét. Édesanyám Makkai Sándornak volt a titkárnője, a 30-as években részt vett a nőszövetségi munkában, tőle örököltem a szervezési készséget, így nem volt megerőltető a rektori munka. Átláttam a helyzeteket, megfelelően reagáltam a nehézségek alkalmával, és úgy érzem, igyekeztem a teológiai intézetben adódott feszültségeket oldani, csapatmunkában dolgozni. A Partiumi Keresztény Egyetem tisztsége annyival volt érdekesebb, hogy ott több fakultást kellett koordinálni. Ez lehetőséget teremtett számomra a bölcsészekkel, közgazdászokkal, művészekkel való párbeszédre. A legaprólékosabban előkészített konferencián is történhetnek bakik, de hangsúlyoznám, hogy rektorságom ideje alatt mindkét helyen elkerültek a botrányok.
Geréb Zsolt
Sepsiszentgyörgyön született 1941-ben. A kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban érettségizett 1959-ben, majd felvételizett a teológiára. Első lelkészképesítő vizsgát 1963-ban tett, ezt követően Kolozspatán, Kolozsborsán és Mócson szolgált. 1980-tól a Protestáns Teológiai Intézet tanára lett, tíz évig volt a bibliai tanszék vezetője, 1995-ben professzori kinevezést nyert, közben 1994–1998 között az intézet rektora lett. 2000-től a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen is tanított, az intézet rektori teendőit 2004 és 2008 között látta el. Felesége Zoltay Erzsébet, angol-román szakos tanárnő, aki 1990-től a kolozsvári teológia könyvtárosaként dolgozott nyugdíjazásáig.
Somogyi Botond
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Egy párt, egy zászló
Ugye, megmondtam – írja kárörvendően az egyik erdélyi internetes újság olvasói bejegyzésében egy álnéven véleményt formáló RMDSZ-es atyánkfia, aki szerint a két marosvásárhelyi kulcsfigura, Jakab István helyi elnök és Portik Vilmos megyei alelnök távozásával az Erdélyi Magyar Néppárt elindult a felszámolódás útján. Akár igazat is adhatnánk az RMDSZ töretlen sikerében bízó megszólalónak, hiszen elviekben a politikában is versenyszellem uralkodik: az a párt kerül ki győztesen, amely mögé felsorakozik a többség. Ezt érzi az RMDSZ, innen tehát a „vesszen a megosztó ellenzék” harsány káröröme.
A júniusi helyhatósági választásokra készülődő erdélyi magyar pártok egyik vezetőjének a helyében sem dőlnék azonban nyugodtan hátra. Valami azt súgja, hogy a rendszerváltás óta megismert legnagyobb fiaskó elé nézünk. Amit már előre jelzett a tavaly októberben, Marosvásárhelyen, a közös magyar polgármesterjelölt kiválasztására hirdetett összmagyar előválasztás is. Az RMDSZ-berkekben azóta futtatott előválasztások részvételi aránya a marosvásárhelyinél is sokkal alacsonyabb volt, ami mindent elmond a politikai elit megítéléséről. Magyarán: a romániai magyarság mélyen megcsömörlött az erdélyi magyar, elsősorban az RMDSZ- politizálásától, amelynek kétarcúságát és képmutatását tökéletesen jellemzi a marosvásárhelyi magyar közélet elmúlt esztendeje. A kezdeti ígéretekből és fogadkozásokból semmi nem lett, a hárompártinak ígért marosvásárhelyi választási lista az RMDSZ hétvégi döntése értelmében színtiszta tulipános kirakattá vált. Aki belülről ismeri legnagyobb erdélyi magyar pártunk mozgásterét, már tavaly tavasszal megjósolta nekem, hogy kár a gőzért és színjátékért, ez fog történni. Nem hittem neki, de jóslata bejött.
Nem véletlen, hogy az ellenzéki pártok hajójából menekülnek az emberek, hiszen az erdélyi magyar politizálás nem párbeszédről, nem észérvek ütköztetéséről, közös tervek kidolgozásáról és nem közösségszolgálatról szól, hanem a gyengébb könyörtelen eltiprásáról.
Mondhatnánk, nincs ebben semmi meglepő, hiszen erről szól a politika. Akinek nincs hozzá gyomra és erős idegrendszere, ne ezt a pályát válassza. Az ellenzékiségtől az ellenségképig azonban több állomás is van, nálunk azonban ezek a határok összemosódtak. A közös brancsból kilógó vagy eltávolodó politikusnak tájainkon sok babér nem teremhet. Akinek szerencséje van – mint Maksa polgármesterének –, ép bőrrel, de meggyötört testtel ússza meg, aki pedig felméri a kockázatokat, az idejében lelép. Erről szól az erdélyi magyar politika.

Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az EP a román és szlovák államnak falaz
Közösen szervezett közmeghallgatást Tőkés László és Csáky Pál 2016. április elején Brüsszelben, az Európai Parlament (EP) épületében a Romániában és Szlovákiában megoldatlan ingatlan-visszaszolgáltatás tárgyában. A kommunista hatalomátvétel után elkobzott magán- és intézményi vagyon visszajuttatása kérdésében mindkét országban hasonlóan diszkriminatív módon jár el az állam a kisebbségek tulajdonát képező ingatlanok terén.
A brüsszeli közmeghallgatás tárgya az egyházaktól máig visszatartott különböző ingatlanok – templomok, középületek, iskolák, árvaházak, kollégiumok, erdők, legelők, szántóföldek – ügyét helyezte előtérbe, mivel ezeknek az állami bitorlása hatalmas gazdasági hátrányt okoz nemcsak az érintett egyházaknak, hanem a magyar közösségeknek is. Amíg Romániában az államvallásnak számító ortodox egyház nem lett az államosítás áldozata, Szlovákiában a felekezeteket sújtó elkobzások minden egyházra kiterjedtek, így a restitúciós gyakorlat révén másként került vissza a vagyon a volt tulajdonosokhoz. A szlovák katolikusok, lutheránusok, izraeliták zökkenőmentesen érvényesíthették jogaikat, de a magyar egyházként elkönyvelt református felekezet a Beneš-dekrétumok áldozata lett, máig nem kapta vissza teljes vagyonát. A görög katolikusok Szlovákiában a kisebbségi egyházakhoz tartoznak, tagjai ruszinok és magyarok, vagyonukat 1948 után a pravoszláv egyház bitorolta és csak nagy nehézségek árán és részben tudták visszaszerezni.
Román félretájékoztatás
Tőkés László hangsúlyozta: az Európa Tanács, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, valamint más nemzetközi intézmények többszöri felhívása ellenére Románia sem nemzeti, sem nemzetközi vállalásainak nem hajlandó eleget tenni, „a magyar kisebbségi egyházaktól elkobzott kétezernyi ingatlannak még a felét sem volt képes visszaszolgáltatni”. A román állam a tisztességes rendezés helyett diplomáciai félrevezető hadjáratot indított egy szóbeli jegyzék („non-paper”) terjesztésével a nyugati országok nagykövetségein, amelyben felsorolja a már visszaadott ingatlanokat és azokat párhuzamba állítja a magyarországi románság sérelmeivel, a kommunista magyar állam által elkobzott ingatlanok listájával, többek közt a román ortodox egyház tizenegy követelésével és a Gojdu Alapítvány ügyével. Az erdélyi politikus szerint ez a gyakorlat elfogadhatatlan, amely a saját állampolgárait sújtó diszkriminációt egy másik ország saját állampolgárainak vélt sérelmeivel próbálja igazolni. A megtévesztő román állítások megcáfolása és a valós helyzet ismertetése céljából konferenciára került sor a múlt hónapban Bukarestben, amelyen az akkreditált külföldi diplomaták is nagy számban jelen voltak. A kérdés naprakész tálalása érdekében készült el az Erdélyi Református Egyházkerület gondozásában kiadott angol nyelvű Fehér könyv, amelyet Ballai Ferenc Zoltán ismertetett. A kötet célja, hogy tömören tájékoztasson a mára kialakult helyzetről, a történelmi előzményekről, a jogi háttérről, a hivatalok és a bíróságok magatartásáról és az ingatlanok számáról. Rámutat arra is, hogy a bíróságok rendszeresen úgy döntenek, hogy a szántók, földek, erdők, legelők nem az egyház tulajdona, de megesik ez iskolai épülettel is. A 2001/501-es törvény alapján kezdetben jó döntések születtek, a NATO- és EU-tagsággal megváltozott a román magatartás, de hamar lelassult és megnehezült a procedúra. A tulajdonosok sokszor nem rendelkeznek a kellő okmányokkal – az egyházak archívumait sem adták vissza, megakadályozva ezzel a bizonyítás lehetőségét. Amennyiben a restitúciós bizottság visszaadja a tulajdont, a helyi önkormányzat megtagadja annak tulajdonba helyezését, az ügyet peres útra tereli. Gyakori a hivatalnokok megfélemlítése, amennyiben azok a földhivatalokban bejegyeznék a régi tulajdonosokat. Nem ritka, hogy a református egyházat feljelentik okmányhamisítás címén. Az egy tollvonással egy éjszaka alatt elkobzott egyházi vagyonokat központi akarat alapján tartja vissza a román állam, ami ellentétes az EU szabadságjogokról szóló okmányával, annak a vallásszabadságot szavatoló 10. cikkelyével és a magántulajdonhoz való jog 17. cikkelyével, fogalmazott a volt református püspök, Tőkés László.
A Szent Benedek rend kálváriája
A szlovákiai állapotok megértéséhez a Szent Benedek rend elbitorolt ingatlanjának a sorsát ismertették Brüsszelben. Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát az oroszvári Lónyay-kastély elkobzását a jogtiprás iskolapéldájának nevezte, mondván, az önkény alkalmazásának kirívó esetével állunk szemben. A Lónyay-házaspár oroszvári kastélyukat és az ahhoz tartozó majorságot hivatalos végrendelkezés keretében még a háború befejezése előtt a pannonhalmi benécésekre hagyták. Az 1947-es párizsi béke értelmében Oroszvár Csehszlovákiához, a major Ausztriához került, a csehszlovák hatóságok a németek és magyarok ellen hozott Beneš-dekrétumok alapján konfiskálták a kastélyt 1948 májusában, annak magyar tulajdonosára, Lónyayra hivatkozva. Stefánia hercegnő a belga királyi ház sarjaként nehezen sorolható a magyarok közé, de ezt a hatóság buzgalma nagylelkűen nem vette figyelembe. Az osztrák területre került ingatlanrész a jog és az ugyanazon végrendelet értelmében az apátság tulajdona lett. Amit Ausztria tiszteletben tart, azt Szlovákia ma is elutasítja. A szlovák bíróságok alaptalannak ítélték az apátság 1994-ben benyújtott restitúciós igényét, mivel álláspontjuk szerint az nem tartalmazta a törvényben előírt alaki kellékeket. A szlovák legfelsőbb bíróság elutasítása jogalapot adott arra, hogy az ügyben nemzetközi fórumhoz lehessen fordulni, így került sor 2013-ban egy petíció beterjesztésére, amelynek tárgya a jogfosztás szlovákiai fenntartása. A PETI 2014-ben nem fogadta be a petíciót, döntését nem indokolta meg, csak annyit közölt, hogy szerinte nem kapcsolódik az Európai Unió tevékenységi területeihez. Ez ellen a magatartás ellen a bencések pert indítottak az Európai Parlament ellen, hivatkozva egy olyan ítéletre, amelynek értelmében „a petíciót beterjesztő polgárt olyan helyzetbe kell hozni, hogy megérthesse azokat az okokat, melyeknél fogva az Európai Parlament befogadhatatlannak minősíti a petíciót”. A Lisszaboni szerződés értelmében alapjogról van szó, amit a demokrácia közvetlen eszközeként kell tekinteni.
Unió: egyre többen ábrándulnak ki belőle
A beszámolókat követő vitában Tőkés László reményét fejezte ki, hogy Csáky Pál, a PETI egyik alelnöke még több figyelemmel kíséri majd a petíciók sorsát. Sógor Csaba a szászok és zsidók romániai ingatlanjai körül kialakult helyzetre hívta fel a figyelmet, Balczó Zoltán azt hangsúlyozta, hogy a nemzetek közösségét rá kell bírni saját elveinek és értékeinek a betartására, Gál Kinga szerint egyre nagyobb azon polgárok száma, akik kiábrándulnak az Európai Unió politikájából, aminek súlyos következményei lehetnek. Az egyik hozzászóló megemlítette, hogy felvidéki viszonylatban még a csatlakozási folyamat idején voltak nem magyar kezdeményezések az egyházi és magántulajdon restitúciónak kikényszerítésére az EP-ben, amit Csáky Pál nyolcévnyi miniszterelnök-helyettesként nem támogatott. Tőkés azt indítványozta, hogy ajánlásaikat juttassák el a petíciós bizottsághoz. A rendezvényen egy közel harminctagú erdélyi látogatócsoport vett részt, akiket Schöpflin György, valamint Cristian Preda néppárti képviselők az unió tevékenységét bemutató szeminárium keretében üdvözöltek.
Eltussolt uniós petíciók Az erdélyi magyar egyházi vagyon kérdésében és a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának ügyében már 2012 őszén petíciót nyújtott be id. Lomnici Zoltán jogász, Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök és Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az EP Petíciós Bizottságához, amelyet a testület elutasított. Ennek következtében 2015-ben újabb beadványra került sor Lomniczi Zoltán és Antal János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi előadó-tanácsosa révén a PETI-hez, amely azt elfogadta ugyan, de azóta sem bocsátotta politikai vitára. Ez ellen jogi orvoslást kezdeményeztek az Európai Bíróság azon döntésére hivatkozva, hogy sérült az európai polgárok petíciós joga. A magyar egyházak abban reménykednek, hogy a bíróság a PETI-t a kérdés tárgyalására kötelezi.
Krivánszky Miklós, Brüsszel
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Miben áll a kisebbségi korrupció?
A korrupcióellenes harc jegyében áll a romániai közélet már jó ideje, s Isten látja lelkünket, mélységesen indokoltan, hiszen minden nemzetközi becslés szerint az állam e tekintetben a legérintettebbek közül való. Feltehetjük a kérdést, milyen kórismét állíthatunk fel az erdélyi magyar társadalmon belüli korrupcióról, annak mértékéről és fajtáiról például.
E társadalom függőségi és alárendeltségi viszonyban van a többségitől, nyugodtan kimondható tehát, hogy amannak minden rákfenéje megtalálható szövődmények és fertőzés formájában emebben is, legfeljebb a benne forgó pénzösszegek kisebbek, mert a magyar elit befolyása is kisebb, következésképpen sokkal kevesebb köz- és magánpénzhez fér hozzá, emiatt alighanem nagyságrendi különbség mutatkozik az elsinkófált, bezsebelt stb. összegek kapcsán. (Közpénz esetében a bűn persze nem kisebb, hiszen a magyar társadalomnak annál nagyobb szüksége lenne rá. No de másról szeretnék itt szólni.)
Történelmünk egyik mélypontján, a hetvenes-nyolcvanas években figyelhettük meg, hogy pártállami nyomásra egyre alkalmatlanabb vezetők kerültek a kisebbségi intézmények élére, a végső cél egyre nyilvánvalóbban az volt, hogy e kontraszelektált emberek teljesen szétverjék belülről a magyar intézményeket, s előkészítsék a talajt a magyarság teljes beolvasztása vagy elüldözése-kivándorlása számára. Akik jogaink két és fél évtizede vajúdó törvénybe iktatását, ezt az „egy lépést előre, két lépést hátra” táncot figyelik, azok nem tagadhatják, hogy az asszimilációt vagy elüldözést célzó nyomás talán a kilencvenes évek elején volt még ilyen erős, mint épp napjainkban. Ez megmutatkozik a választott és kinevezett magyar tisztségviselők viselkedésében is.
A főhatalom arra törekszik, kétkulacsosokat tenyésszen ki sorainkban. Amikor az erdélyi magyarság kilencvenévnyi tapasztalata abban összegeződik, hogy kulturális és területi önrendelkezést kér magának saját ügyei intézésében, akkor vezetőink értékét nyilván azon kell lemérni, e célokhoz hogyan viszonyulnak, hogyan viszik ezeket gyakorlatilag közelebb a megvalósuláshoz. Önkormányzati képviselőjelöltjeink kiválasztásában sem lehet más a mércénk.
B. Kovács András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elfogják és elengedik a kiskorú tolvajt – számtalanszor
Alig fél nap alatt három komoly bűncselekményt is elkövetett kedden egy udvarhelyi kiskorú. Nem ismeretlen a rendőrségen, az utóbbi években számtalanszor elkapták a kis tolvajt, ám életkora miatt tehetetlenek a hatóságok, nem vonhatják felelősségre. A gyerekbűnözés megfékezésére nincsenek hatékony eszközei az igazságszolgáltatásnak, de a gyámhatóságnak sem.
Tavaly másfél millió forint, háromezer lej, a héten pedig pedig négyezer dollár – ez csak töredéke annak, amit egy tizenhárom éves székelyudvarhelyi fiú lopott el a városban az utóbbi években. A gyerek korábbi bűncselekményeire archívumunkban akadtunk rá. Az adattár a héten újabbakkal bővült.
Elértük a keddi lopás károsultját, aki érdeklődésünkre elmesélte a történteket. Délután hat óra körül állt be gépkocsijával egy ingatlan udvarára, az autó ajtaját becsukta, de nem zárta be, és az udvar kapuját sem zárták kulcsra. Körülbelül háromnegyed hétkor vette észre, hogy az autó ajtaja nyitva, sárnyom volt az ülésen, a kesztyűtartóból pedig hiányzott a 4000 dollárt tartalmazó boríték. „Negyedóra telefonálgatás után tudtam meg, hogy egy valutaváltóban kiskorú roma gyerek próbál száz dollárt beváltani” – mondta. A helyszínre sietett, ahol egyik ismerőse segítségével megfogta a tolvajt, akinek zsebében 3800 dollárt találtak. A fiúról videót és fényképet is készített, majd értesítették a rendőrséget. A károsult szerint a hatóságoknak addig nem volt tudomásuk a történtekről, a kiskorút ő adta át a helyszínre érkező egységnek.
Lopás, rongálás és minősített lopás szándékának gyanújával indítanak vizsgálatot az ügyben, figyelembe véve a kiskorúakra vonatkozó jogszabályokat – tájékoztatott a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság. Gheorghe Filip szóvivő szerint ilyen esetekben bonyolult az eljárás, hiszen a 14 év alattiakat gyakorlatilag nem lehet felelősségre vonni. A 14 és 16 év közötti fiatalkorúak is csak azt követően vonhatók felelősségre, hogy egy bizottság felmérte, beszámítható állapotban voltak-e a tett elkövetésekor. „Ebben az esetben viszont nem történhet nagy dolog” – fogalmazott a rendőr-főkapitányság szóvivője is, aki szerint a fiú családját sem lehet számon kérni, ugyanis édesanyja állítólag meghalt, apja börtönben van, nevelését pedig nagyanyja vállalta. A rendőrség már korábban is kérvényezte a 13 éves fiú elhelyezését egy olyan nevelőintézetbe, ahol felügyelet alatt lehet, hogy ezáltal további bűncselekményeit is megelőzzék.
A kiskorú tolvaj egyébként nem ismeretlen a rendőrség számára, tavaly a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság felhívással fordult az udvarhelyi lakossághoz, hogy megakadályozza a fiú által elkövetett autófeltörések sorozatát, már akkor is arra figyelmeztettek, az enyves kezű tolvaj visszaél azzal, hogy a kiskorúakkal szemben kíméletes a törvény. A Termés utcában lakó gyerek rendszerint az áruházak és cégek parkolóiban „vadászik”, leggyakrabban táskákat, pénztárcákat, laptopokat lop az állomásozó, nyitva hagyott autókból. Tavaly a Termés utcában másfél millió forintot vitt el egy gépjárműből, egy másik alkalommal háromezer lejt szintén egy autóból, néhány hete pedig egy panzióból lopott el pénzt, parfümöket, táblagépet és mobiltelefont.
„A törvény szerint két intézkedés lehetséges ebben az esetben: az egyik a családi felügyelet elrendelése, a másik pedig a gyerek kiemelése a családból” – mondta megkeresésünkre Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője. A családi felügyelet alatt a kiskorú rokonaival marad, de megtiltják bizonyos helyek, körök látogatását, a szociális munkások pedig próbálnak odafigyelni megfelelő fejlődésére. A másik megoldásként kiemelik a családból, és egy elhelyezőközpontba költöztetik. Elekes szerint a gyermekkori bűnözés jelentős probléma, ám ennek megszüntetésére a gyermekvédelmi igazgatóságnak semmilyen eszköze nincs, azt leszámítva, hogy kiemelik a családból és elhelyezik egy központba.
„Nem tudunk semmilyen megszorító intézkedést hozni, még akkor sem, ha ez a gyermek érdekét szolgálná” – fogalmazott. Korábban az igazgatóság működtetett egy központot a megyében, ahol bűnöző fiatalokon próbáltak segíteni, ám az is megszűnt már. Elekes elmondta, a gyermekvédelmi törvény értelmében csak védeni tudják a kiskorúakat, de ha bűnözőkké válnak, már nem tehetnek semmit.
Négy javítóintézetben az ország összes gyerekbünözője
Hargita megyében nincs javítóintézet, az országban összesen négy működik. A Pro TV korábban arról adott hírt, hogy ezekben az intézetekben három hónaptól két évig tartó időszakot töltenek a fiatalok. Egyebek közt lopás, erőszak, gyilkosság, de még sírgyalázás miatt is kerülnek be fiatalok az intézetekbe, amelyek folyamatosan zsúfolásig vannak.
Veres Réka |
Székelyhon.ro

Nem tartják korrektnek Portikék lemondását
Ideiglenes elnökkel és ügyvezetővel folytatja tevékenységét az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) marosvásárhelyi szervezete, miután Portik Vilmos elnök és Jakab István alelnök néhány nappal ezelőtt bejelentették távozásukat. A Maros megyei szervezet élén álló Bereczki Ferenc nem tartja korrektnek, hogy valaki Facebookon „nyújtsa be” a lemondását, és még egy telefonbeszélgetés erejéig se közölje döntését felettesével.
„Nem halálos áldozat Portik és Jakab kilépése” – szögezte le a néppárt Maros megyei elnöke, Bereczki Ferenc, aki öt hónappal ezelőtt éppen az előbbitől vette át a megyei szervezet irányítását. A néhány nappal ezelőtt történt szakítás után, ideiglenes jelleggel, június 10-ig Bereczki a városi elnöki tisztséget is „megörökölte” Portik Vilmostól. Az új elnök nem rejtette véka alá, hogy a két frontember visszavonulása nehézségeket okozott a vásárhelyi szervezetben, azonban, mint mondta, inkább azokat a személyeket viselhette meg a két fiatalember hirtelen döntése, akik bíztak bennük és ígéreteikben. „Portik Vilmos volt elnökünk nem a néppártot hagyta a cserben, hanem azokat a választópolgárokat, akik a tavalyi magyar–magyar előválasztáson rá adták a szavazatukat” – jelentette ki lapunknak Bereczki Ferenc.
Az új elnöknek az fáj, hogy éppen az a két személy lépett ki a csapatból, akik eddig azzal kampányoltak, hogy számukra a marosvásárhelyi magyarok támogatása a legfontosabb. „Ezt a támogatást én csak úgy tudom elképzelni, hogy odaállok, és a küzdök a megfogalmazott célokért” – fejtette ki. Kérdésünkre, hogy valóban a 2015-ben elképzelt közös magyar tanácsosi lista bukása vezethetett Portik váratlan lemondásához, vagy netán bizonyos párton belüli súrlódások is közrejátszottak a fiatal politikus döntésében, Bereczki úgy vélte, hogy az EMNP-n belül senki nem adott okot a volt elnök távozására. „Az okokról én is csak annyit tudok, amit a Facebookon és az újságban olvastam. Portik Vilmos nem közölte írásban lemondását, de még csak fel sem hívott telefonon. Elvártam volna, hogy jöjjön be, nézzen a szemembe, és úgy közölje a döntését” – fakadt ki Bereczki Ferenc.
Amint beszámoltunk róla, közösségi oldalán Portik Vilmos azzal indokolta meg döntését, hogy nem tudja elfogadni, hogy a marosvásárhelyi magyarság számára a legjobb felállást jelentő közös lista az RMDSZ kizáró magatartása miatt meghiúsult. „Nem értek ezzel egyet és nem vagyok hajlandó ebben a politikai szemfényvesztésben cinkossá válni. Tudatában vagyok ugyanakkor annak is, hogy ha egy párt tisztségviselője a választások során nem vállalja a megmérettetést, akkor annak erkölcsi alapja sincs a párton belül tisztséget betölteni. Ennek értelmében az Erdélyi Magyar Néppártban betöltött minden tisztségemről lemondok” – írta a csalódott exelnök.
Bereczki Ferencet Jakab István döntése is meglepte, hisz Portik lemondása után Jakab megerősítette, hogy tovább vállalja a küzdelmet, aztán hirtelen megváltoztatta a véleményét. „Ő legalább írásban jelezte, hogy lemond mindenről, még a párttagságról is” – tette hozzá.
A két ideiglenes vezetőtől azt is megkérdeztük, hogy meglepné-e őket, ha a távozó vezetők idővel valamelyik más magyar pártban bukkannának fel úgy, ahogy ezt Szilágyi Zsolt országos pártelnök feltételezi róluk. Pálosi Csaba úgy vélte, „annyira vagány gyerekek, hogy ezt nem fogják megtenni”, Bereczkit már nem érné meglepetésszerűen. Azt viszont ő is hinni szeretné, hogy a két kilépő a választásokig nem vált pártot.
A nehézségek ellenére a munka nem áll le, közölték a városi szervezet ideiglenes vezetői. Készül az önálló tanácsosi lista, melynek élére Portik helyébe Pálosi Csaba lépett, ugyanakkor további 28 vidéki önkormányzatban száll versenybe a néppárt a képviselői helyekért. Tizenhat településen állítanak polgármesterjelöltet, de Marosvásárhelyen továbbra is a függetlenként induló RMDSZ-es Soós Zoltánt támogatják.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Véleményezz, mert ez most Rólad szól!
Májusban megérkezik Szatmár megyébe is a Magyar Ifjúsági Értekezlet karavánja, amelynek célja, hogy lehetőséget teremtsen a fiataloknak arra, hogy az őket érintő kérdésekbe beleszóljanak.
„Minden fiatalnak van véleménye. Ez sohasem volt kérdés. Sőt, sokszor a friss gondolkodásuknak köszönhetően olyan megoldásokat tudnak javasolni, amelyek gyakorlatiasabbak és kivitelezhetőbbek, mint amit a felnőttek tudnak javasolni" - magyarázta Őri-Pákay Franciska, a Szatmár Megyei Ifjúsági Tanács (MIÉRT tagszervezet) elnöke, majd hozzátette, hogy mindenképpen esélyt kell adni a fiataloknak - s egyben rászoktatni őket - arra, hogy kimondják a véleményüket a számukra fontos kérdésekről, témákról és problémákról. Minden döntés és lépés, amelyet meghoznak az országban - legyen szó akár a tanügyi rendszerről vagy a gazdaságpolitikáról - az érinti a fiatalokat. A MIÉRT-et érdekeli, hogy mit akar az ifjúság.
Ezért szeretnék, ha középiskolások, egyetemisták és fiatal munkavállalók egyaránt, minél többen beleszólnának és elmondanák a véleményüket a karaván konzultációján, hiszen így az ifjúsági szervezetek és ifjúsági képviselők is egy reális képet kapnak arról, hogy mit akarnak a fiatalok valójában. Így sokkal többet tudnak tenni az ifjúság érdekében, és azokra a dolgokra fókuszálnak, amelyek a fiatalok számára tényleg fontosak.
„Semmiképpen nem egy unalmas kérdőívet kell elképzelni. Interaktív beszélgetés az alapja a konzultációnak, ahol a résztvevők név nélkül válaszolhatják meg a kérdéseket egy tableten. A beszélgetést egy moderátor vezeti, aki folyamatosan bevonja a résztvevőket az adott kérdés megvitatásába. A konzultáció során általános kérdések lesznek (közélet, szabadidő, droghasználat) majd a középiskolások esetében a tantervet érintő kérdések, a fiatal munkavállalók esetében az itthon maradás és elvándorlás miértjeiről beszélgetnének a résztvevők" - tért ki a konzultáció folyamatának részleteire Őri-Pákay Franciska, majd hozzátette, hogy a konzultáció nem csak a megszokott módon, Szatmárnémetiben zajlik, hanem ezúttal Nagykárolyban is, a minél szélesebb körű véleményalkotás érdekében.
A konzultáció két szinten zajlik mjd: egyrészt középiskolában, másrészt viszont a fiatal felnőttek körében. Ez utóbbiakat egy-egy helyi szórakozóhelyre invitálják a szervezők a kora délutáni órákban, ahol egy hűsítő üdítő mellett oszthatják meg a MIÉRT-tel és a szervezőkkel a véleményüket. A részletekről informálódhatsz továbbra is a sajtóból, valamint a MIÉRT és a SZÁMIT közösségi oldalairól.
szatmar.ro

Kelemen: külpolitikai siker az emberjogi jelentés
Az RMDSZ külpolitikai sikerének tartja Kelemen Hunor, hogy az amerikai külügyminisztérium a 2015-ös emberjogi jelentésében a romániai magyar kisebbséget ért támadások is helyet kaptak. A szövetség elnöke szerint bizonyosságot nyert, hogy nemcsak az ország előnyös geopolitikai helyzete számít, hanem az Egyesült Államok a kisebbségi ügyeket is biztonsági tényezőknek tekinti.
„Az amerikai külügyminisztérium jelentése ugyanazokra a jogfosztásokra mutat rá, amelyek ellen az RMDSZ következetesen fellép, amelyek a magyar embereket fenyegetik. Ezekből a példákból nyilvánvaló az, hogy az országban visszarendeződés tapasztalható többség és kisebbség viszonyában. A jelentésben említett kifogásoktól immár nem tekinthet el Románia, hiszen az is egyértelmű: az előnyös geopolitikai helyzet nem jelenti egyben azt is, hogy a kisebbségi jogokat semmibe lehet venni” – mutatott rá Kelemen Hunor.
Kelemen méltányolta azt, hogy az USA külügyminisztériuma kiemelten figyel a kisebbségi jogokra, ugyanakkor megköszönte a New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítványnak (HHRF) azt, hogy elősegíti a magyarság ügyeinek amerikai napirenden tartását.
Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma szerdán ismertette 2015-ös emberjogi jelentését. Az elmúlt évekhez hasonlóan, a dokumentum – amely a világ egyik legtöbbet idézett emberjogi jelentése – kiemeli a romániai magyar közösség helyzetét, ebben pedig nagymértékben támaszkodik az RMDSZ-nek a romániai magyarság helyzetéről szóló tájékoztatójára.
A jelentés restitúcióra vonatkozó részében a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium újraállamosítását említi, és arról is beszámol, hogy az ingatlant a kommunista karhatalom kobozta el a református egyháztól, a visszaszolgáltatás ügyét pedig az Európai Emberjogi Bíróságra vitte az Erdélyi Református Egyházkerület.
A dokumentum szóvá teszi ugyanakkor a magyar nyelv hivatalos használatára vonatkozó közigazgatásbeli tiltást, a székely zászló és más magyar szimbólumok használatának akadályozását, a kétnyelvű helységnévtáblák hiányát, ugyanakkor kitér arra is, hogy Romániában még mindig nem hozták létre az önálló, román állami finanszírozású magyar egyetemet, a moldvai csángók lakta térségben pedig akadályozzák a magyar nyelvtanítás megszervezését, a hatóságok folyamatosan akadályokat görgetnek a magyar osztályok indításának útjába.
A jelentés nehezményezi továbbá azt is, hogy az igazságszolgáltatás megakadályozta az önkormányzatok által finanszírozott magyar nyelvű újság megjelenését. A jelentés kitér továbbá a Székely Szabadság Napján tartott marosvásárhelyi felvonulások betiltására is. „Az amerikai külügyminisztérium jelentése ugyanazokra a jogfosztásokra mutat rá, amelyek ellen az RMDSZ következetesen fellép, amelyek a magyar embereket fenyegetik. Ezekből a példákból nyilvánvaló az, hogy az országban visszarendeződés tapasztalható többség és kisebbség viszonyában.
A jelentésben említett kifogásoktól immár nem tekinthet el Románia, hiszen az is egyértelmű: az előnyös geopolitikai helyzet nem jelenti egyben azt is, hogy a kisebbségi jogokat semmibe lehet venni” – mutatott rá Kelemen Hunor.
maszol.ro

Nem tudom szó nélkül hagyni...
Az elmúlt héten Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő interjút adott a pártsajtónak, ami két részből állt: az elsőben hosszan mondta a semmit dicsekvő önmagasztalással, a másodikban a riválisokat szidalmazta és rágalmazta.
Utolsó kirohanásai között megemlítette, hogy a világhálón egyesek „minősíthetetlen aljassággal” még családi tragédiáját is szóba hozták. És hogy mire számíthat ezektől – teszi fel a kardinális kérdést a Bihar megyei politikus, aki az elmúlt időszakban még saját RMDSZ-es berkeiben is az övön aluli ütések, hátba szúrások mesterévé nőtte ki magát.
Nem tudom szó nélkül hagyni a kijelentéseit, mert az általa képviselt szervezettől, sőt magától a képviselőtől már több retorziót elszenvedtem – civilként, újságíróként egyaránt –, és jobb híján nyeltem rá nagyokat. S hogy éppen Szabó Ödön panaszkodjon arról, hogy nemesebbik testrészének tájékán találta el a világhálón terjedő „minősíthetetlen aljasság”, az már kicsit sok volt ahhoz, hogy bennem rekedjen a szó. (A sajnálatos módon halva született hatodik gyermeke gyászszertartásáról van szó, amelyet még decemberben celebráltak a nagyváradi római katolikus székesegyházban). A székesegyházi kirakatot minősítő kíméletlen Facebook-bejegyzést jómagam is olvastam, ami nem is kifejezetten a család tragédiájáról, inkább a római katolikus egyház belső törvényeinek felemás alkalmazásáról szól. A bejegyzés írója, aki történetesen Szabó Ödön és bandájának egyik áldozata, csak felteszi az egyszerű kérdést: Istenből miért jár több egy pénzes embernek, mint egy senki fiának? Azaz Krisztus papjai tájékoztassanak már minket, földi halandókat is, mennyibe kerül egy grammnyi üdvösség, egy deka bűnbocsánat vagy egy fertályórányi ima a lelkünkért.
Szabó Ödön, aki ebben az ügyben aljas gyomrozást reklamál, évek óta szabályos hadviselést folytat azok ellen az újságírók és írástudó értelmiségiek ellen, akik nem tették magukévá értékes útmutatásait a sajtóban és a közéletben. Mi több, odáig fajultak övön aluli ütései, hogy kenyér nélkül hagyatott több, a pártja által veszélyesnek nyilvánított „senkiházi” újságírót.
És nem átallt a Bihar megyei pártsajtóban – amúgy Nagyváradon más sajtó nem is létezik – előhozakodni a személyét ért „minősíthetetlen aljassággal”. Ő, aki megfosztotta a számára kényelmetlen firkászokat pár száz lejes havi éhbérüktől, csak mert írásaikkal veszélyt jelentettek saját és párttársai több ezer eurós havi jövedelmére, sötét üzelmeire. És szerinte ezzel minden rendben van.
Az ilyeneknek a száján még a panasz is szitokká válik, jobb lenne néha magukba szállniuk. A rossz mindig visszaüt valahol, aztán lapogathatja a képviselő úr a nemesebbik testrészét.
Egy politikussal pedig nem érez együtt a világ. Legfeljebb csak azok, akiket megfizet ezért (is). De még azok is csak színből.
Sütő Éva
itthon.ma//szerintunk

Kitüntették Kolozsváron Semjén Zsoltot és Kelemen Hunort
A Romániai Evangélikus – Lutheránus Egyház Reményik Sándor-díjával tüntették ki csütörtökön Kolozsváron Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, és Kelemen Hunort, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökét.
Az ünnepélyes ceremóniára az egyház zsinatának az ülésszakán került sor, amelyen az 1956-os magyar forradalommal való szolidaritásvállalás miatt meghurcolt és elítélt erdélyi evangélikus lelkészekről és teológiai hallgatókról is megemlékeztek.
Ünnepi beszédében Semjén Zsolt kijelentette: „Az égi hazához is hűtlen az, aki a földi nemzeti közösség sorskérdései elől dezertál. Ezért van, hogy a kereszténység és a nemzeti elkötelezettség nem egymással szembeálló dolgok, hanem pont egymást erősítő fogalmak".
Az 1956-os forradalomról szólva a kormányfő-helyettes megemlítette: a pesti srácoknak semmi esélyük nem volt a vörös hadsereggel szemben, de ma mégis ők állnak a történelem piedesztálján, az egykori Szovjetunió pedig eltűnt a történelem süllyesztőjében. Úgy vélte: demokratának lenni annyit jelent, hogy nem szabad félni. „A küldetésünk az, hogy ne féljünk, a Jóisten akar velünk magyarokkal valamit" – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Kelemen Hunor többek között arról beszélt, hogy az erdélyi magyar közösség akkor lehet sikeres és erős, ha az egyházai továbbra is folytatják közéleti szerepvállalásukat. Az RMDSZ elnöke szerint ismét olyan időket él a közösség, amikor nap mind nap szembesül a kisebbségi lét kihívásaival.
Kelemen Hunor emlékeztetett arra, hogy egy évvel ezelőtt Washingtonban tájékoztatott ottani döntéshozókat a romániai magyarság helyzetének alakulásáról, és az akkor elmondottak bekerültek az Egyesült Államok külügyminisztériuma által készített Románia-jelentésbe. „A rakétavédelmi pajzs alatt az emberi jogok tán mégsem kerülnek zárójelbe" – jegyezte meg az elnök.
Hozzátette: ha rendezett a többség és kisebbség viszonya, a biztonság is könnyebben garantálható.
Az eseményen Csendes László egyháztörténész beszélt arról a 11 erdélyi evangélikus lelkészről és teológiai hallgatóról, akiket meghurcoltak és bebörtönöztek az 1956-os kiállásuk miatt. „Az egyenes emberi tartást hagyták ránk örökségként" – fogalmazott Csendes László. Az erdélyi evangélikus 56-osok emléktábláját Adorjáni Dezső Zoltán püspök leplezte le a kolozsvári evangélikus templomban.
MTI
Erdély.ma

Meghosszabbították Antal Árpád bírósági felügyeletét
A polgármestert azzal gyanúsítják, hogy az eredeti rendeltetéstől eltérő célra használt fel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól felvett hitelt, amelyet közpénzből kell visszafizetni.
Újabb hatvan napra felügyelet alá helyezte, és eltiltotta hivatala gyakorlásától Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét a korrupcióellenes ügyészség (DNA) – közölte az Agerpres hírügynökséggel pénteken Livia Saplacan, a vádhatóság szóvivője.
A szóvivő szerint Antal Árpád kérvényezte, hogy a tisztség gyakorlásától való eltiltást más kényszerintézkedéssel helyettesítsék: erről később dönt az esetben eljáró ügyész.
A székelyföldi polgármestert azzal gyanúsítják, hogy az eredeti rendeltetéstől eltérő célra használt fel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) felvett hitelt, amelyet közpénzből kell visszafizetni. Antal Árpád a bíróságon is fellebbezhet eltiltása ellen, amely – ha érvényben marad – megakadályozná azt, hogy újabb polgármesteri mandátumért induljon a június 5-i önkormányzati választásokon. MTI
Erdély.ma

Bepereli az udvarhelyi polgármesteri hivatal Hargita Megye Tanácsát
Mivel nem kapott pénzt az áfavisszaosztásból, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal bepereli Hargita Megye Tanácsát – egyebek mellett erről beszélt Bunta Levente, a város polgármestere pénteki sajtótájékoztatóján.
A választási kampány hevében félretájékoztatják az embereket – véli Bunta Levente. Felháborítónak tartja, hogy Hargita Megye Tanácsa csak 44 ezer lejt akar adni Udvarhelynek az áfavisszaosztásból, miután szerinte a város a Hargita megyei össztermék (GDP) felét és az export 80 százalékát termeli.
Ha a 11 millió lejnek – ennyit kapott a megyei tanács az áfavisszaosztásból – csak a felét kapná meg Udvarhely, akkor is több mint öt milliót kellene kapjon – magyarázta Bunta. Ha a lakosság arányát vesszük, akkor Udvarhely Hargita megye összlakosságának nagyjából 10 százalékát teszi ki, ami 1,1 millió lejt jelentene az áfavisszaosztásból. A polgármesteri hivatal ezért bepereli Hargita Megye Tanácsát.
Bunta hangsúlyozta, ettől függetlenül – Borboly Csaba megyei tanácselnök állításával ellentétben – a Bányai János Műszaki Szakközépiskola meg fogja kapni a kérdéses 44 ezer lejt, amelyet a megyei önkormányzat ajánlott fel egy CNC-marógép vásárlására. A város is támogatja anyagiakkal a kezdeményezést – tette hozzá.
Bunta Levente kijelentette, a helyi tanács nem növelte az adókat, a kapcsolódó határozatról tavaly novemberben döntött az önkormányzat. Ezután a kormány többször is megváltoztatta a helyi adók kiszámolási módozatát, emiatt merültek fel kellemetlenségek. Jogi személyek esetében 2007 óta 1,3 százalék az ingatlanadókulcs.
A városfejlesztési stratégiával kapcsolatban a polgármester elmondta, már korábban közzétették, az interneten és a sajtóban is jelezték, hogy hol lehet megtalálni. Tavaly novembertől kezdődően szakmai találkozókat tartottak az infrastruktúra és épített örökségről, a környezetvédelemről, a kultúráról, Udvarhely gazdaságáról – akárcsak szociális témakörökben. „Ez a stratégia egy olcsón és gyorsan készült stratégia. Voltak fenntartásaim, ki is javítottuk a hibák nagy részét” – fogalmazott. A fejlesztési stratégia elfogadásáról e hónap végén döntenek városatyák.
Valószínűleg indul a választásokon
Bunta Levente bejelentette, nagy valószínűséggel megméretkezik a helyhatósági választásokon – ezt már 60-70 százalékban eldöntötte. Az önkéntesei már gyűjtik a jelöléséhez szükséges támogatói aláírásokat: nagyjából kétezernél tartanak.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Rácz Éva: jelenleg a MÚRE 60 tagja lehetne jogosult nyugdíjpótlékra
Elérhető, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete közhasznúvá váljon, így tagjai is jogosultak legyenek a múlt héten elfogadott törvénymódosítás szerinti 50 százalékos nyugdíjpótlékra – közölte a MÚRE honlapján az egyesület elnöke, Rácz Éva.
Mint ismert, a pótlékra azok a sajtósok jogosultak, akik tagjai valamelyik közhasznú szakmai szervezetnek. Rácz Éva tudomása szerint a Román Hivatásos Újságírók Szövetsége (UZPR) az egyetlen olyan újságíró szervezet, amely megkapta a közhasznú státust a kormánytól. A román szövetségnek 150 olyan tagja van, akik a törvénymódosítás kihirdetése után jogosultak lesznek a pótlékra. Rácz Éva adatai szerint, ha a MÚRE is közhasznúvá válik, akkor 60 magyar újságíró lesz jogosult a juttatásra.
A közhasznú jogállás elnyerését a 2000/26. kormányrendelet szabályozza. E szerint a civil szervezetnek igazolnia kell, hogy legalább 3 éve aktív. Ezt pénzügyi adatokkal, szakmai beszámolóval, és olyan, a köz javára lebonyolított programok bemutatásával teheti meg, amelyek kapcsolódnak az egyesület sajátos céljaihoz. Emellett igazolni kell azt is, hogy a szervezet már megvalósította kitűzött céljainak egy részét. Ha minden iratot rendben találnak, a közhasznúság elismeréséről kormányhatározat rendelkezik, a szaktárca javaslatára. „Tehát a megoldás nem jön magától, sem egyik napról a másikra” – írja a MÚRE elnöke.
Rácz Éva emlékeztetett, hogy eddig nyolc közhasznú szervezet tagjai részesültek nyugdíjpótlékban: a Román Írószövetség, a Zeneszerzők és Zenetudósok Egyesülete, a Képzőművészek Szövetsége, a Román Színházi Szövetség (Uniter), a Filmkészítők Szövetsége, a Filmszakemberek/Filmbarátok Egyesülete, a Zenészek és Előadóművészek Egyesülete, valamint az Építészek Egyesülete/Kamarája.
E szervezetek nyugdíjas tagjai számára 2006/8-os törvény (és alkalmazási szabályzata, a 2006/1650-os kormányhatározat) lehetőséget teremt arra, hogy kiegészítő jövedelmet kaphassanak, a nyugdíjuk 50 százalékát, az államtól. A tagság, amelyet az egyesület vezetősége igazol, feljogosít a nyugdíj-kiegészítésre, ha ezt kérvényezik a területileg illetékes nyugdíjpénztártól, és ha a egyesület, amelynek az igénylő tagja, szerepel a közhasznú szervezetet Művelődésügyi Minisztérium által nyilvántartott listán.
maszol.ro

Udvarhelyi gyárak akkor és most
Az egykori székelyudvarhelyi nagyvállalatok a múlt század második felében még a város aktív lakosságának jó részét ellátták munkával, sok ezer udvarhelyi család megélhetését biztosították. Napjainkra egy részükből csak az épületek maradtak, mások átalakulva, technológiailag megújulva jelenleg is több száz embernek adnak munkát. Riportunkban a múlt században épült udvarhelyi gyáraknál vagy azok utódvállalatainál tett látogatásunkra kísérhetnek el olvasóink.
Az 1975-ben alapított Matrica gyár háromezernél több alkalmazottja jobbára a belföldi vegyiparnak és gyógyszeriparnak gyártott alkatrészeket. A privatizáció után négy egységre szakadt. Először kivált belőle a Roseal, követte a Matplast, a Matform és végül maradt a Matrița – közölte Gergely László, a megmaradt Matrița Rt. igazgatója.
A nyugatias Matplast
Kedves gesztussal fogadtak a főként családi vállalkozásként működő cégnél, a gyár ajtaján belépve felvillant előttünk a fali hirdetőtábla köszöntése: „Üdvözöljük a Matplast Kft. székhelyén az Udvarhelyi Híradó munkatársait”. A többségében családi tulajdonú vállalkozás fő tevékenységi területe a műanyag és alumíniumszerszámok, illetve cserealkatrészek gyártása, amit 98 alkalmazott a nyugat-európai piac számára állít elő – tudtuk meg Péter Péter vezérigazgatótól.
A gyártórészleg tiszta, modern, összhangban van azzal a benyomással, amit belépéskor a nyugati üzleti kultúrából átvett üdvözlés keltett bennünk. A technikai fejlődés mellett nagy hangsúlyt fektetnek az alkalmazottak továbbképzésére is: folyamatos oktatás zajlik az e célból kialakított tanulóteremben. Az átlagéletkor meghaladja a negyven évet, ez kissé aggasztja az igazgatót, hiszen az elöregedés és a szakmai utánpótlás hiánya veszélybe sodorja a termelést. Péter Péter reméli, hogy az udvarhelyi Bányai János Szakközépiskolában beindul a beígért szakmai képzés, ami az iparág fennmaradásának záloga.
A sikeres Ikos
Az Ikos – Conf Részvénytársaság hajdanán a Május 1. Szövetkezet nevet viselte. 1949-ben az udvarhelyi szabómesterek szövetségeként jött létre, majd alig tíz év leforgása alatt gyárrá nőtte ki magát, és a ma II. Rákóczi Ferencként ismert utcában található régi kaszárnya épületébe költözött. 1973-ban új munkacsarnokot építettek, ahol az 1990-es évek elejéig közel ezerkétszáz alkalmazott dolgozott. Az itt elkészített termékek Kanadába, az Egyesült Államokba, az egykori Kelet-, illetve Nyugat-Németországba és a Szovjetunióba kerültek, a közel-keleti országoknak pedig katonai egyenruhákat varrtak. A készruhagyár már akkor jó hírnévnek örvendett – mesélte Gyöngyössy Judit vezérigazgató.
A rendszerváltás után nagyon gyorsan privatizálták, hetven százaléka egy kanadai cég, míg a fennmaradó rész részvények által az alkalmazottak tulajdonába került. A beáramló külföldi tőke segítségével korszerű gépeket vásároltak, és az új technológia, valamint az új nyugat-európai klienseknek köszönhetően beindult az élet – fűzte hozzá. A 21. század elejére az itt dolgozók száma megközelítette a 3500-at, de ez a létszám hamarosan kevesebb mint felére csökkent. Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása, majd az ezt követő gazdasági válság az Ikosnál is éreztette hatását, hiszen az itt dolgozóknak több mint fele elvándorolt. A készruhagyár 2007-től áttért az egy váltásban való gyártásra, jelenleg 1140 alkalmazottat foglalkoztat, akik majdnem kizárólag a német piac számára termelnek.
A Tehnoutilajból csak az épületek maradtak
1950 elején alakult a régi udvarhelyiek által Gábor Áron néven ismert szövetkezetkezet, majd Tehnoutilaj, amelynek virágkorában 2400 alkalmazott gyártotta az élelmiszeripari és mezőgazdasági gépeket, javarészt a belföldi piac számára – emlékezett vissza Fancsali Kálmán, a vállalat hajdani igazgatója. 1990 után az alkalmazottak száma 500 főre csökkent, akik többnyire a németországi felvásárlóknak gyártottak. Közel tíz évig, kevés tőkével, úgy próbáltak fennmaradni, hogy átálltak olyan gépek gyártására, amelyekre az újonnan megalakult kis hús-, tej- és pékipari vállalkozásoknak szükségük volt. Ugyanakkor az átalakult mezőgazdasági igényeknek megfelelően a nagy gépek helyett kis kasza- és kapagépeket készítettek.
1999-ben a vállalat 40 százalékát megvásárolta egy magyarországi konzorcium, azzal az ígérettel, hogy tőkebefektetéssel versenyképessé teszi a termelést, azonban nem így történt. A beígért tőkebefektetés elmaradt, és így 2005-ben megszűnt minden tevékenység, ami a hajdani nagyvállalatot jellemezte. Az épületeket különböző cégek bérlik, azonban a régi vállalat helyiségeiben jelenleg is ugyanannyian dolgoznak, mint a privatizáció előtt – vigasztalódott a hajdani igazgató.
A Famos legfőbb partnere most is Németország
1948-ban a többi udvarhelyi nagyvállalathoz hasonlóan szövetkezetként, Vörös Csillag néven jött létre. 1970-ben megépült az első egység, amely már a Bútorgyár nevet viselte, majd ehhez hozzáépítették 1984-ben a második termelőegységet. A kettőben összesen mintegy háromezer ember dolgozott. Az itt készített tölgyfabútorokat a csíki fafeldolgozó vállalat alegységeként csak exportra gyártották: közel 80 százalékuk Nyugat-Európába, a többi a keleti szocialista országokba került. A rendszerváltás után az udvarhelyi részleg levált a csíkszeredai anyavállalatról, és a székelykeresztúrival egyesülve különálló egységként folytatta a tevékenységet, a brassói regionális központhoz tartozva. Ez utóbbira főként a rendszerváltás elején volt szükség, amikor akadozott az anyagellátás, hiszen Udvarhely környékén nem igazán lehetett tölgyfához jutni.
A vállalat részvényeinek közel 90 százalékát az alkalmazottak birtokolják. Az itt készített bútorok felvásárlói piaca a kezdetektől mostanáig nem sokat változott: míg régen 60 százalékát német piacra gyártották, jelenleg is a termékek fele oda készül – tudtuk meg Bartha János kereskedelmi igazgatótól. Noha a piac nem változott, a stílus annál inkább: régen a túldíszített barokk volt a menő, most a letisztult formákat keresik, ugyanakkor díszítőelemként divatos a sok üveg és fémbetét. 1990 után az alkalmazottak jó része nyugdíjba ment, volt, akit elbocsátottak. A jelenleg 475 alkalmazottat foglalkoztató gyár teljesen új technológiával, számítógép-vezérlésű gépekkel piacképes maradt a rendszerváltás után is.
A régi bútorgyár napjainkaban kisebb területen működik: a volt Tehnoutilaj nagy csarnokába költöztették a termelést, több régi épületet eladtak, hogy finanszírozhassák az új technológiával járó kiadásokat. 2000-ben megvásárolták az IFET gattercsarnokát és rönkraktárát, a megmaradt kevés alkalmazott a Famos dolgozója lett.
Az IFET-ből alig maradt valami
Egykor tízhektáros területet tudott magáénak a volt fafeldolgozó vállalat, melynek jó részén ma a Kaufland áll. Az IFET alkalmazásában álló erdőmunkások évente 250 és 300 ezer köbméter fát termeltek ki Udvarhelyszéken. Ebből a mennyiségből a város fatelepén naponta 20–40 vagont töltöttek meg fenyő-, bükk- és tölgydeszkával, valamint bányafával és cellulózzal. A bányafa az ország különböző területein működő bányák csarnokainak, járatainak tartóoszlopaként szolgált. Az IFET-nél hajdanán 1200–1500 alkalmazott dolgozott. Ez a létszám magában foglalta a favágókat is, akiknek közel negyven százaléka Moldvából és Máramarosról származó hegyvidéki munkás volt. A fafeldolgozó vállalat termékeinek nagy részét a belföldi piacon értékesítette, azonban évente 30 ezer köbméter fa észak-afrikai országokba és Izraelbe került – emlékezett vissza Cseke Lajos egykori igazgató.
1994 után a bányák jó részét bezárták, a bútorgyárak egymás után mentek tönkre, így megszűnt a felvásárlópiac – folytatta. Az 1999-es privatizáláskor szerették volna megtartani a gyárat az alkalmazottak számára, azonban rövid pereskedés után belátták, hogy nem tudják kifizetni a liciten felvert összeget. Végül 2000-ben a Famos vásárolta meg a fatelepet, ahol az akkori hatszáz alkalmazott egy része nyugdíjba vonult, más részük végkielégítéssel távozott, a maradék százötven személy az új tulajdonos alkalmazásába került.
Cérnagyár
Meglepő és talán kevesen tudják: az angolok építették és szerelték fel az egykori székelyudvarhelyi Cérnagyárat és Fonodát, amelyet 1970-ben adták át. A 2700 alkalmazott belföldre, illetve a keleti szocialista országok fonodáinak és szövődéinek gyártott alapanyagot, valamint kézimunkacérnát. A cérnagyárnak saját festödéje is volt. Az alkalmazottak a gyár saját bölcsődéjébe és óvodájába vihették gyerekeiket – tudtuk meg Nemes Juliánna könyvelőtől, akinek nemcsak gyermekei, hanem később unokái is oda jártak. 1999-ben privatizálták a Cérnagyárat, melynek hetven százaléka jogi személy, a többi magánszemélyek birtokába került. A gyár épületeinek egy részét eladták, most különféle kereskedelmi és gyártási tevékenységek folynak bennük, néhány épület, a többi közt a volt irodaház megmaradt a részvénytársasággá alakult Cérnagyár tulajdonában. A vállalatnak mindössze három alkalmazottja dolgozik itt, összesen öt irodában, a többi helyiségben bérlők tevékenykednek. A megmaradt Cérnagyárnak tizennégy bérlője van – közölte Hadnagy István épületgondnok.
Hajdan a gyapotot 10 hektárnyi gyárterületen sodorták cérnává, fonallá, mostanra már csak a bérbe adott épületek emlékeztetnek a régmúlt időkre, amikor a délután két órakor megszólaló gyárkürt mély hangjára a munkások százával özönlöttek ki a kapukon. Noha egyértelműen senki nem mondta ki, eléggé valószínű, hogy az angolok múlt századi gépei a huszonegyedik század ócskavastelepein végezték.
Dósa Ildikó |
Székelyhon.ro

Figyelmeztetés
Ha egy ország oly „példásan” megoldotta a kisebbségek helyzetét, mint Románia, nem csoda, hogy rá sem hederít a bírálatokra, még akkor sem, ha azok éppen az oly tisztelt nagy testvértől, az Amerikai Egyesült Államoktól érkeznek. Az amerikai külügy évről évre megfogalmazza jelentését egy-egy országra vonatkozóan, részletesen elemzi az emberi jogok helyzetét, felsorolja a tapasztalt rendellenességeket. Románia esetében minden alkalommal belekerül néhány passzus a magyar közösséget ért sérelmekről, és a felsoroltak ismétlődése bizonyítja: mit sem ért a figyelmeztetés. Mi több, újabb és újabb kifogásokkal gyarapodik a lista.
A napokban publikált, 2015-re vonatkozó jelentés is visszatér a régóta akut gondokra: a magyar nyelv hivatalos használatának tiltására, a kétnyelvű helységnévtáblák hiányára, az önálló, állami finanszírozású magyar egyetem elutasítására, a székely zászló és a székelyföldi szimbólumok miatti büntetésekre, a csángóföldi magyarórák akadályozására és nem utolsósorban az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának késlekedésére. Ugyanakkor megemlít néhány „újabb” jogsértést, például a székely szabadság napi felvonulás betiltását Marosvásárhelyen, és tételesen szerepel a dokumentumban a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása is. Kitetszik: nyomon követik, figyelik, mi történik velünk, és tájékozottságukban minden bizonnyal jelentős szerepe van a Mikó Imre Jogvédőszolgálat hírleveleinek. Csakhogy sovány vigasz tudnunk, hogy az Egyesült Államok jegyzi bajainkat, ha jobbulást nem tud elérni, kicsikarni. Márpedig a NATO- és EU-csatlakozás megvalósulása óta semmilyen kényszerítő erő nem nehezedik Romániára, és az elmúlt évtized igazolta, a jó szándékára nem alapozhatunk. A Ponta-kormány alatt visszahonosított állami szintű nacionalizmus gyűrűzik, erősödik, a szakértői kormány pedig vagy nem akarja, vagy nem tudja tompítani azt, mint annyi más kényes kérdésbe, kényelmesebbnek találja nem szólni bele. A román politikai erők pedig ideológiai hovatartozástól függetlenül igyekeznek túllicitálni egymást magyarellenességben. Az idei választási év nagy eséllyel újabb jogfosztásokkal szaporítja majd a jövő esztendei jelentést.
Örülhetünk annak, hogy vannak még külföldiek, kik figyelnek ránk, a nagyhatalmak ingerküszöbét is eléri mindaz, amit ellenünk tesz a román hatalom. Ebbe kapaszkodnunk, ettől megoldást remélnünk azonban fölösleges. Bebizonyosodott már, hogy legfennebb apró vállrándításra készteti a hazai döntéshozókat, eszük ágában sincs komolyan venni, orvosolni a kifogásolt gondokat. Kis önbizalmat adhat – de ne áltassuk magunkat, bajainkat nem külföldről fogják megoldani. Ha nem vagyunk képesek mi magunk kiállni, harcolni jogainkért, akkor láthatjuk majd, miként csorbul, tűnik el az is, amit nagy nehezen kicsikartunk. Leginkább erre figyelmeztet az amerikai jelentés.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új román tankönyv
Aláírták a héten azt a miniszteri rendeletet, amely jóváhagyja a magyar nyelven tanuló negyedik osztályosok specifikus Román nyelv és irodalom tankönyvét.
Ennek értelmében ősztől már használható a tankönyv, amely lehetőséget nyújt a tanterv és a napi gyakorlat összehangolására – közölte Király András, az RMDSZ oktatásért felelős államtitkára, aki szerint ez jelentős előrelépés tankönyvügyben. Emlékeztetett: idén ősztől életbe lép a negyedik osztályosokat is érintő új tanterv, amelynek alapján a kisebbségi nyelveken tanuló diákok új módszertani követelményeknek megfelelően, idegen nyelvként tanulják majd a románt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Batthyaneumról a parlamentben
A gyulafehérvári Batthyaneum Könyvtár ügyében hallgatta meg Vlad Alexandrescu kulturális minisztert a képviselőház kulturális bizottsága. A miniszter elmondta: a gyulafehérvári táblabíróság elfogadta, hogy a kulturális tárca is belépjen a Batthyáneum tulajdonjogáról szóló perbe, és védje a román állam érdekeit. Azt is megemlítette, hogy európai uniós forrásokból ötmillió euróig terjedő összeget fordíthatnának az épület felújítására, de ezt lehetetlenné teszi a tulajdonjogról szóló, 18 éve tartó pereskedés.
A meghallgatás után Márton Árpád képviselő közölte: a miniszter arról is beszélt, hogy csupán a könyvtár adminisztrálásában kellene valamiféle szerepet biztosítani a római katolikus egyháznak, a bizottság tagjai pedig azt is felvetették, hogy a gyűjteményt máshol kellene biztonságba helyezni. Ez nem lehetséges, mert Batthyány Ignác arról is rendelkezett végrendeletében, hogy a könyvtárat Gyulafehérváron kell megőrizni. „Annyi biztos, hogy a román állam a tulajdon egészére semmiképpen nem tarthat igényt, legfeljebb csak a tulajdonjog felére, és Gyulafehérvárról egyetlen könyvet sem szabad elvinni” – jelentette ki Márton Árpád. A Batthyáneum visszaszolgáltatását legutóbb tavaly szeptemberben utasította el a kormány alárendeltségében működő restitúciós bizottság. Ezt a döntést támadta meg az egyház a bíróságon. (MTI) BOTRÁNY AZ OPERÁBAN. Szokatlan indulatokat keltett a bukaresti Operában Johan Kobborg dán koreográfus távozása. A három éve itt dolgozó művészeti vezető a héten lemondott, mert az április 4-én ideiglenesen kinevezett Tiberiu Soare igazgatóval konfliktusba került. Ez megosztotta az alkalmazottakat, kedden többtucatnyi balett-táncos tüntetett Kobborg mellett, egy másik művészcsoport pedig az operaház lépcsőiről fütyülte ki őket. Azóta még hét lemondást iktattak, tegnap pedig lefújták az április 28-ra tervezett nemzetközi táncos gálaestet. A botrány Dacian Cioloş kormányfőhöz is elért, aki türelemre intette a közvetlenül hozzá forduló Alina Cojocaru balett-táncost. A művelődési miniszter tárgyalásokkal próbálja megoldani a kínos helyzetet, amelyben már a brit nagykövet is megszólalt, aggodalmát fejezte ki, mert a társulatnak több szigetországi tagja van. (Ziare.com) HOLOKAUSZTTAGADÓ HÍRSZERZŐ. Holokauszttagadásért jelentette fel az Antiszemitizmust Figyelő Központ a román főügyésznél Vasile Zărnescu állítólagos tartalékos hírszerzőtisztet, aki múlt héten megjelent könyvében „a világtörténelem legnagyobb hazugságának” nevezte a holokausztot. A legfőbb ügyészhez intézett levél külön felhívja a figyelmet arra, hogy Zărnescu tartalékos hírszerző tisztként írja alá írásait, és a borítón is a Román Hírszerző Szolgálat egyenruhájában pózol. A 67 éves, szociológus végzettségű Zărnescu 1991-től 2002-ig volt hírszerző, majd a Románok Nemzeti Egységpártjában és a Nagyrománia Pártban politizált. Romániában 2002 óta büntetik a holokauszt tagadását, hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetés vagy bírság jár érte. (MTI)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Saját tanácsosi listával indul Vásárhelyen az EMNP
Marosvásárhelyen a tavaly őszi előválasztásokon győztes Soós Zoltánt támogatják a június 5-i polgármester-választáson, ellenben mind a helyi, mind a megyei tanácsba saját listát indítanak – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Bereczki Ferenc, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei elnöke. Emellett megyeszerte 28 községben állítanak teljes tanácsosi listát, és 16 településen indítanak polgár-mesterjelöltet. A jelöltlistákat a jövő héten hozzák nyilvánosságra.
A sajtótájékoztatóra, amelyen jelen volt dr. Pálosi Csaba, az EMNP megbízott marosvásárhelyi elnöke is, Bereczki szerint azért volt szükség, mert tájékoztatni akarták a közvéleményt Portik Vilmos, az EMNP megyei alelnöke és Jakab István, a marosvásárhelyi szervezet elnökének lemondása nyomán a pártban kialakult helyzetről. Újságírói felvetésre válaszolva Bereczki kijelentette: Portik és Jakab kilépése a pártnak nem okozott különösebb nehézséget, viszont az embereknek, akik bíztak bennük, nehéz feldolgozni ezt a lépést. Egyébként a döntésüket elfogadták, a keletkezett űrt is sikerült lefedniük. Az öttagú városi elnökség három tagja tovább vállalta a munkát, a megyei elnök ideiglenesen felvállalta a városi szervezet vezetését, az ügyvezető elnöki teendőkkel Pálosi Csabát bízta meg. Megbízatásuk június 10-ig tart, akkor tart az EMNP marosvásárhelyi szervezete tisztújítást.
A megyei tanácsba két néppárti tanácsost szeretnének bejuttatni, a városi tanácsban 12 magyar tanácsost szeretne látni, jelentette ki kérdésre válaszolva Bereczki Ferenc.
Politikai pluralizmus és hitelesség
Pálosi Csaba két dologra hívta fel a figyelmet: a politikai pluralizmus fontosságára és a hitelességre. Elmondta, azt szerették volna, ha a polgármesterjelöltek előválasztását közös koalíciós tanácsosi lista követte volna, nem rajtuk múlt, hogy nem sikerült. A hitelességről, egy barátját idézve azt mondta, olyan embereket szólítanak meg, akik "egy kis fényt csináltak maguk körül munkájukkal, tevékenységükkel, kiállásukkal". Ezt az elvet követve állították össze a tanácsosi listákat.
A továbbiakban Bereczki Ferenc arról beszélt, hogy már februárban döntést hoztak arról, hogy RMDSZ-listán nem indítanak jelölteket, ennek ellenére Portik Vilmos felhatalmazást kapott, hogy folytassa a tárgyalásokat az RMDSZ-szel. Pálosi szerint Portik személyes kudarcként élte meg a koalíciós tárgyalások sikertelenségét, ezért lépett vissza.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)