A parlamenten múlik a reform
Tíz szakértői kormány sem tudja megváltoztatni a közigazgatási rendszert, ha a parlament nem szavazza meg – jelentette ki Dacian Cioloş kormányfő tegnap, megjegyezve: nem zárja ki a felelősségvállalás gondolatát sem, mivel nem zavarja őket, ha bukik a kabinet; életképes eszközt akarnak.
A kormányfő minderről az újságírókkal beszélt tegnap. Néhányan bíráltak bizonyos dolgokat, a miniszterelnök azonban azt hangsúlyozta, hogy legalább minimális bizalom szükséges a politikum jóindulata iránt a közigazgatási reform kapcsán.
Mint fogalmazott, „talán szélsőségekig hajszolt naivitás”, de ő úgy hiszi, hogy a rendszert csakis úgy lehet újjáépíteni, ha az ártatlanság vélelméből indulnak ki, abból, hogy tényleg változtatni akarnak. „Mert ha nem akarjuk megváltoztatni a dolgokat, akkor megmondom őszintén, nem egy, tíz szakértői kormány sem tudja megváltoztatni a rendszert. Ez a kormány nem tud átvinni egy jogszabályt sem, ha nem szavazza meg a parlament. Tehát a kormány bármilyen törvényt belevihet a közigazgatási reformcsomagba. Felelősséget is vállalhatunk a parlament előtt, és megbukhat a kormány. Nem ez az én bajom, hanem az, hogy olyan eszközöket kellene találni, amiket alkalmaznának is” – magyarázta. Hozzátette: korábban már egyeztetett a témában a pártok képviselőivel, és a törvény elfogadásának egy gyors változatát fogják választani. „A leggyorsabb az lenne, ha júniusban gyorsított eljárással tárgyalná a parlament, vagy ha a kormány felelősséget vállalna, hogy az elfogadott jogszabályt mielőbb gyakorlatba ültethessük”.
Cioloş uniós biztosi tapasztalatát is felidézte, mondván, a 28 tagállamnak annyiféle érdeke volt, és ha nem sikerült egyhangú álláspontra jutni, akkor semmit nem lehetett változtatni. A kormányfő a gyermeknevelési díj megemelésére vonatkozó jogszabályról is nyilatkozott: szerinte a törvény alkalmazását el lehet napolni, ha nem találják meg a szükséges anyagi fedezetet rá a költségvetés kiigazításakor: „Nem fordulunk az alkotmánybírósághoz a gyed emelését célzó jogszabály miatt. (...) El lehet napolni. Minden döntést el lehet napolni, ahogyan minden évben vannak elnapolt jogszabályok.” Emlékeztetett arra is, hogy az idei évi állami költségvetést egy adott hiánycéllal elfogadta a parlament is, a kormány pedig nem fogja túllépni a keretet.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Román számlák Panamában
286 romániai számlát fedezett fel Panamában a pénzmosás leküzdésére hivatott országos hatóság, amelynek igazgatója azt állítja, hogy 2015-ben 13 feljelentést tettek a legfőbb ügyészségen.
Neculae Plăiaşu tegnap a képviselőház pénzügyi bizottságával közölte, hogy Romániából eddig 286 jogi és magánszemély végzett különböző pénzügyi műveleteket panamai számlákon: bejött összesen 21,7 millió euró, és kiment 50,5 millió. Plăiaşu szerint vannak arra utaló jelek, hogy Panamában magas kockázatú pénzügyi tranzakciók történnek, amelyek a pénzmosást vagy a terrorizmus finanszírozását is lehetővé teszik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gál Éva bejutott a városi tanácsba
Gál Éva, az Erdélyi Magyar Baloldal RMDSZ-platform vezetője tegnap a déli órákban a polgármesteri hivatalban írta alá azt a nyilatkozatot, amely szerint vállalja, hogy elfoglalja a marosvásárhelyi tanácsban legutóbb megüresedett helyet.
– Ki lépett vissza ezúttal?
– Gombos Csaba.
– És miért?
– Erről talán őt kellene megkérdezni, de köztudott, hogy sorozatosan hiányzott.
– Mit jelent ez a vállalás?
– Ma már részt veszek a frakcióülésen, holnap pedig a városi tanács ülésén.
***
Gál Éva a 2012-es helyhatósági választásokon a jelöltlista 23. helyét foglalta el. A 2012–2016-os mandátum alatt azonban több tanácsos visszalépett, közöttük Nagy István, Kikeli Pál, Törzsök Sándor, de a listán utánuk következők közül sem mindenki vállalta a tanácsosságot. Így kerülhetett sor a 23. helyen található jelöltre.
A Népújságnak nyilatkozva Gál Éva elmondta, hogy az új tanácsosi listán is vállalta a 24. helyet, mert jelöltként bemehet a szavazókörzetekbe, és szükség esetén segítségükre lehet a szavazóbiztosoknak. Ugyanakkor felhívással fordult a jelenlegi jelöltekhez, hogy, ha elvállalták, vigyék végig a mandátumot. "Szeretném megkérni a tanácsosjelölt urakat, legyenek tekintettel a koromra. 69 éves vagyok, négy év múlva 73 leszek, és ne juttassanak be még egyszer a tanácsba. Amit vállalnak, négy évre vállalják, ne éljenek vissza a választók bizalmával!"
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Az RMDSZ a román titkosszolgálatok feletti valódi felügyeletet szorgalmaz
Az RMDSZ a titkosszolgálatok feletti valódi civil felügyeletet szorgalmazott az államfővel folytatott megbeszélésen –közölte kedden Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Klaus Johannis a nemzetbiztonsági törvények korszerűsítése érdekében kezdett egyeztetések keretében, a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal folytatott megbeszélés után fogadta a magyar érdekképviselet küldöttségét.
Az elnöki hivatalból távozó pártelnökök nyilatkozataiból kiderült: a bukaresti kormány még a tavaszi ülésszakban a parlament elé terjeszti az új információbiztonsági törvény, a kártyás díjcsomagok névtelenségét eltörlő törvény, illetve a terrorelhárítási törvény tervezetét. A román parlamenti pártok abban is egyetértettek, hogy középtávon a titkosszolgálatok működését szabályozó, az 1990-es években hozott törvényeket is korszerűsíteni kell, ennek előkészítését egy parlamenti különbizottságra bíznák.
Az RMDSZ elnöke az államfővel folytatott megbeszélés után úgy vélekedetett, a titkosszolgálatok ( Román Hírszerző Szolgálat – SRI és Külföldi Hírszerző Szolgálat – SIE) parlamenti ellenőrzése "nagyon formális", szerinte ezt a kontrollt meg kell erősíteni. Kelemen Hunor azt is elfogadhatatlannak nevezte, hogy olyan, hírszerzési munkát, titkos megfigyeléseket, lehallgatásokat végző szolgálatok léteznek a belügyi, védelmi vagy igazságügyi minisztérium alárendeltségében, ahol semmiféle civil ellenőrzés nincs. Az RMDSZ elnöke példaként a korrupcióellenes ügyészséget (DNA), valamint a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészséget (DIICOT) említette.
Az RMDSZ egyetért azzal, hogy Romániában is a személyi adatok regisztrálásához kössék a mobilszolgáltatók a kártyás díjcsomagok árusítását, ha a törvény garantálja, hogy a feltöltőkártyákat forgalmazó kereskedők megfelelő jogosítványok birtokában, az adatvédelmi szabályokat betartva fogják kezelni a rájuk bízott személyi adatokat. "A mostani vita nem vezethet arra a következtetésre, hogy a biztonság oltárán fel kell áldozni a szabadságjogokat" – összegezte Kelemen Hunor.
A találkozón az RMDSZ delegációja felhívta az államfő figyelmét, hogy a többség–kisebbség viszonyának rendezését is biztonságpolitikai kérdésnek tekinti. Az RMDSZ bizalmi alapú viszony kialakítását szorgalmazta a társadalmi béke és biztonság érdekében – mutatott rá Kelemen Hunor, kifejezve reményét, hogy Klaus Johannis az RMDSZ-hez hasonló módon látja ezt a kérdést, hiszen ő is hosszú ideig egy kisebbség képviselője, a Romániai Német Demokrata Fórum elnöke volt.
Népújság (Marosvásárhely)

Erről jut eszembe
Székelyudvarhely újra megelőzött. A kijelentés nem túl meglepő, elvégre kisebb város kevesebb gonddal jár. De amiben előbbre tart, az már szöget üthetne egy olyan település vezetőinek a fejébe, amelyről az illetők a minap még azt terjesztették, hogy európai kulturális fővárossá válhat. A fogalmazással persze ügyelnem kell, valakik netán egy az egyben és nem képletesen találják értelmezni a szögverést. Mert ki tudja, mi van a fejekben. Pláne, ha olyan témáról van szó, amilyet ma akarok érinteni. Véleményem szerint ugyanis szoborügyben több lóhosszal le vagyunk maradva. Ezt leginkább három évvel ezelőtt éreztük, amikor a "székely anyavárosban" felavatták Sütő András első hazai köztéri mellszobrát. Marosvásárhelyen akkor már javában zajlott a hercehurca a felállítandó Sütő-szobor körül. Nyugaton a helyzet változatlan. És keleten is. Sőt, a város északi, déli részén egyaránt. A jelek szerint még sokáig kell várnunk az író vásárhelyi bronzmására. Hacsak… Nem, ne bonyolítsuk, az, amivel folytatnám, már egy másik téma, arról bővebben máskor purparlézok. Maradjunk a köztéri alkotásoknál. Székelyudvarhelyen rövidesen egy újabb jelentős művet avatnak, Román Viktor egyik olyan munkáját, amelynek első változata Párizs híres La Défense negyedében 1987 óta díszíti egy rangos biztosítótársaság székhelye, az Hall d'entré de la Coface előterét. A modern szobrászat formanyelvén született plasztika, a Le Char (A szekér) számára Székelyudvarhelyen külön teret építenek ki, már teljében a tér elnevezésére kezdeményezett közvélemény-kutatás. A szobor is együtt haladt az ütemtervvel. Mert ilyen is volt, noha az elképzelés elfogadását, kivitelezését ott is kemény viták előzték meg. De felülkerekedett a józan ész, az akadékoskodók visszavonulót fújtak. A homoródszentmártoni születésű, nemzetközi hírű művész, akinekFranciaországban 17 köztéri munkája látható, megérdemli ezt a honi főhajtást. Egy szaktekintélyekből álló szoborbizottság gondoskodik arról, hogy a térplasztikával minden rendben legyen. A szekér eredeti, üvegszálból készült változata a művész marosvásárhelyi testvére, Román Elemér birtokában van, arról készítették az új bronzváltozatot a szovátai Sánta Csaba szobrászművész öntőműhelyében. A nonfiguratív, absztrakt alkotáshoz igazítják a környezetet is. Hol állunk mi ettől?! Az átkos rendszerben, a Színház tér kialakításakor ilyesmi hogy fordulhatott elő? És most sem. Megannyi hasonló kérdést vethetnénk fel. Tény, hogy Román Viktor Marosvásárhelyről indult világhódító útjára, itt volt a művészeti középiskola tehetséges diákja. Fivére is vásárhelyi, a szobrász számos művét őrzi. Az utóbbi időben két olyan kiállítást is kezdeményezett városunkban, amely a művészetekben kevésbé jártasokban is tudatosíthatta az alkotó fontosságát, nagyságát. Alulírott akkor is, máskor is többször hangsúlyozta, milyen jó lenne, ha Marosvásárhely valamelyik terén Román Viktor-mű volna látható. Nyitást jelenthetne a közízlés igényesebb alakítása, a korszerű városesztétika fejlesztése irányába. De ki törődik ma ilyesmivel?! A döntéshozók talán nem is látták a kiállításokat. Talán Román Viktorról sem hallottak. Talán, talán… Igazi városgazdák az ilyenek? Na, ez itt a kérdés!
(N.M.K.)
Népújság (Marosvásárhely)

Újabb kártérítésekről ítélkezett az EJEB
Újabb döntést tett közzé az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az 1989-es forradalom áldozatainak ügyében, amellyel arra kötelezi a román államot, hogy 15 000 euró értékű kártérítést fizessen 45 olyan családnak, amely a forradalomban elvesztette egy családtagját.
Az EJEB keddi döntése értelmében a román állam vétkes az Emberi Jogok Európai Egyezménye 2. cikkelyének megsértésében. A döntést hét igen és egy nem szavazattal fogadták el.
Az ítélet nyomán a román állam köteles mindannak a 45 családnak egyenként 15 000 eurót fizetni, amelyek panaszt tettek. A kártérítést "az Emberi Jogok Európai Egyezménye 2. cikkelyének értelmében az ítélet jogerőssé válását követő három hónapon belül" kell kifizetni, és hozzáadódnak a perköltségek is.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága február 23-án 17 román állampolgár számára hozott kedvező ítéletet, mindannyian 1989 decemberében, a forradalomban elhunytak hozzátartozói.
Az EJEB döntése szerint az állam ellen a forradalom dossziéjában panaszt emelő 17 román állampolgár mindegyike 15 000 eurót kap, és a perköltségeket is megtéríti nekik az állam.
Az 1989. December 21. Egyesület akkor azt mondta, további 200, a forradalommal kapcsolatos panasz vár még az EJEB ítéletére.
Népújság (Marosvásárhely)

Teatrológusok Találkozója
Mindent a színházról!
Nagyszerű ötlettel álltak elő nemrég a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Karának tanárai, és ezen ötletet tett követte: szervezkedtek, Facebook-csoportot hoztak létre, majd olyan találkozót hívtak össze, amilyenre eleddig nem voltpélda az intézmény történetében – vendégül látták az összes, dramaturgia szakon végzett egykori hallgatójukat egy közös, kétnapos együttléten.
"A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen az 1995/1996-os egyetemi évben kezdte el tanulmányait az első teatrológusosztály. A teatrológia nevet a francia kultúrából kaptuk, és bár sokszor használjuk mellette a dramaturgiát és a színháztudományt, hozzánk nőtt ez a név is, belaktuk, örömmel éljük meg különféle vonatkozásait, változásait. Amelyből van bőven. A kilencvenes évek közepén az irodalmi titkár főként a drámaszöveggel foglalkozott, a kritikus pedig kritikát írt. Később a dramaturg a rendező legelső, legbelső munkatársává vált. Az egységes pályamodell – mint a művészeti felsőoktatásban általában – mára a múlté, a teatrológus korábbi feladatai mellett pályázatot ír, honlapot szerkeszt, archívumot kutat, rendezvényt szervez, drámapedagógiai workshopot tart. Színpadi szöveget ír. Tévéműsort szerkeszt. Színházat igazgat. Húsz év nem nagy idő az egyetemi képzésben. Ahhoz azonban pont elég, hogy alkalmat kínáljon ránézni önmagunkra, rákérdezni eddigi eredményeinkre és további feladatainkra. Egykori diákjaink szakmai élete rendkívül sokféle, büszkeségre és önkritikára egyaránt ad számunkra okot. A Teatrológusok Találkozója a volt és jelenlegi teatrológus diákok, tanárok és az egyetem vezetősége közös ünnepe" – állt a meghívón, és nem véletlenül: az első évfolyam 1999-ben, a sorrendben eddig utolsó 2015-ben végzett a Köteles utcában. Összesen több mint hetven hajdani diákról van szó, és a hívásra igen sokan válaszoltak közülük: április hetedikén és nyolcadikán közel hatvan egykori teatrológus-hallgató érkezett a négy éven keresztül sokaknak második otthonként szolgáló egyetemre.
A rendezvénysorozat csütörtökön indult, aznap este Sergi Belbel Halál című drámáját tekintették meg a résztvevők a Stúdió Színházban, Bocsárdi László rendezésében. A találkozóra pedig egy teljes, állófogadással záruló napot szántak mind a szervezők, mind az egymást nagy örömmel üdvözlő egykori hallgatók. Péntek délelőtt mindannyian az egyetem előcsarnokában gyűltek össze, ahol Kós Anna, a Magyar Kar dékánja üdvözölte a megjelenteket, majd a teatrológia szakon egykoron és ma tanító oktatók szólaltak föl: Balási András rektorhelyettes, volt diák Helyzet: pillanat és intézmény, Ungvári-Zrínyi Ildikó A dramaturg és a színházi látcső, Kovács András Ferenc Miscellaniae, Albert Mária Működés. Együtt. Diákok és tanárok közös munkájáról, Lázok János Az utókor és az utca pora, Boros Kinga pedig Akinek mindenhez kell értenie címmel tartotta meg rövid, gyakran interaktív előadását. A felszólalásokat a szak elindítóinak, Béres András egykori rektornak és Kovács Levente egykori tanszakvezetőnek visszaemlékezései zárták.
Mindezt a végzett évfolyamok képviselőinek felszólalása követte, majd a szünet után igencsak építő jellegű, kötetlen, komoly, de mégis laza hangulatú, humorban és felröhejekben gazdag beszélgetés folyt a színháztudományról, dramaturgiáról, színikritikáról és teatrológiáról, a színház múltjáról, de inkább jelenéről és jövőjéről: az intézmény egykori és mai tanáraival, közel hatvan itt végzett, azóta is a színházművészet területén, illetve perifériáján tevékenykedő, avagy momentán éppen szaksemleges, de szakmabeli teatrológussal. Lett belőlünk dramaturg, irodalmi titkár, drámaíró, prózaíró, műfordító, egyetemi oktató, ismert szépirodalmi szerző, színházigazgató, rendező, színházi, művészeti referens, filmproducer, restaurátor, blogíró, közösségformáló csoportvezető, színikritikus, nyelvtanár, publicista, szerkesztő avagy műsorvezető az írott, a rádiós és a televíziós médiában, színházi szervező, könyvtáros, színházi levéltáros, díszlet- és jelmeztervező, produkciós szervező, avagy éppen társulatigazgató itthon és külföldön egyaránt. Megtudtuk mindezt egymástól és a TeatroLogin címmel szerkesztett, ízléses kiadvány lapjain megjelent önéletrajzokból. És ha szakmai kérdések mentén éles (de építő jellegű) viták is folytak, az egymásra találás örömének légkö-rében mindenki ugyanazon véleményen volt: pár esztendőn belül meg kellene szervezni a következő Nagy Találkozást!
Kaáli Nagy Botond (egykori teatrológushallgató)
Népújság (Marosvásárhely)

Helyzetelemzés Király András oktatási államtitkárral
Közügyként kezelni az Arad megyei diáktoborzást!
Tekintve, hogy az RMDSZ Arad megyei szervezetének legutóbbi MKT-ülésén megdöbbenést keltett a hír, miszerint Aradon összesen 22 gyermeket írattak be a magyar nyelvű előkészítő osztályokba, Király András oktatási államtitkár is sommázta véleményét. Akkori helyszíni tudósításunkban arra utaltunk, hogy a kérdés „megér még egy misét”, ezért az államtitkár úrral megpróbáltuk elemezni a kialakult helyzetet, illetve a körülményeket.
– Államtitkár úr, már az MKT-ülésen is felmerült a kérdés: az adott helyzetben mi a teendő?
– Vannak dolgok, amelyeket rögtön el lehet mondani, másokat viszont csak bizonyos helyzetelemzések után ildomos közölni. Már többször körbejártuk a kérdést, miszerint az oktatás közügy, vagyis azzá kellene tenni. Ha titkolózunk, attól még nem nő, de nem is csökken a gyermeklétszám. A jelzett MKT-ülés óta, utánanéztem a magyar diáklétszámnak nem csak Arad megyei, hanem országos viszonylatban is. Előrebocsátom: az előkészítő osztályba való beiratkozás egy folyamat, ami augusztus végén záródik le, tehát addig folyamatosan be lehet íratni a gyermekeket. A mostani volt a nagy beiratkozási hullám, melynek során, országosan 8888 magyar gyermeket írattak be az előkészítő osztályokba. A jelzett szám 1500-1600-zal kevesebb a mostani, évfolyamonkénti összlétszámunknál, ami 10 500 fölött van. Számomra elkeserítő a 8888 fő, még akkor is, ha augusztus végéig e szám bizonyára növekedni fog, nagy valószínűség szerint, eléri a 10 000-et. Ennyi évfolyamonként feltétlenül szükséges egy prognosztizálható oktatási hálózatnak a működtetéséhez. Anélkül, hogy sokat kerülgetnénk az aradi 21-22-es számot, el kell mondanom: e létszám eléggé változó, hiszen tavaly Temes megye volt hasonló helyzetben, most viszont a Bartók Béla Líceumba 31 előkészítő osztályost írattak be. A Bartókosok méltán büszkék az eredményre, hiszen olyan tevékenységeik vannak, amelyek vonzzák a diákokat. Ez viszont nem boldogítja az aradiakat, mert a 2011-ben elfogadott oktatási törvény nyit egy olyan kaput, amely sok helyen keserű perceket okozhat az oktatással foglalkozóknak, mivel kimondja: a szülő választja meg az iskolát. Éppen ezért, a tradicionális, régi iskolakörzetek megszűntek. Tehát amelyik iskolát választja a szülő, oda íratja a gyermekét. Ez viszont úgy csapódik le, hogy a felkapott iskolákban sok osztály van, ami azzal üt vissza, hogy a nagyvárosok kerületi iskolái elnéptelenednek. Ez viszont megosztja a gyermekeket, akiknek egy része naponta eljut a központi iskolába, aki viszont nem tud ingázni, az ott marad a körzeti iskolában. Ott viszont a megfogyatkozott létszám miatt, a magyar tagozatok felszámolódnak, tehát a diákjaink az állam nyelvén tanulnak tovább. A tanügyi törvény megfogalmazása számomra abban az esetben szimpatikus, ha minden iskola megfelelően tudja lemenedzselni. Vagyis rájön arra, hogy valami többlettel kell szolgálnia a gyermekek, főként a szüleik megnyeréséhez.
– Térjünk a saját házunk tájára, mert a fejtegetésből úgy érzem, hogy a diákok megnyerése nagy részben az iskolaközpontok vezetőségén múlik, esetünkben a Csiky Gergely Főgimnáziumén. Milyen többletet kínálhatna a magyar diákok megnyeréséért?
– Lassan 10 éve kiestem a közvetlen aradi oktatásból, de az egészet felülről látom, ezért Arad megyében, illetve a megyeközpontban tapasztalt példákat kívánok felhozni. Mert úgy látszik, nem akarunk tanulni abból, hogy 1990 után, vagyis a kommunizmus után megszűnt az arad-gáji magyar általános iskola, amiből egy összevont elemi tagozat maradt. A szeműnk láttára szűnt meg a 35 ezer ember vonzáskörében működött mikelakai iskola. AMosóczy-telepi iskolát az 1990-es évek végére nagy erőfeszítésekkel sikerült újra általános iskolává növelnünk, majd hirtelen visszazuhant egy összevont elemis szintre. Manapság maradtunk a fent említett iskolákkal és a teljes hálózattal, vagyis óvodától a XII. osztályig működő Csiky Gergely Főgimnáziummal, illetve az Aurel Vlaicu Általános Iskola magyar tagozatával, ahol csak elemi szinten van egy összevont osztály, de a gimnáziumi osztályok működnek. Úgy érzem, komolyabban kellett volna elemezni az okokat: elmennek-e a magyar oktatásból a német nyelvű oktatás, esetleg a román nyelvű oktatás felé? Mi az oka a jelenségnek? Mert ha évente csak számokat kezelek, de nem látom, mi van mögöttük, jönnek a kellemetlen meglepetések. Hosszú ideje mondom, hogy el kellene készíteni azt a katasztert, ami szerint pontosan tudom, hogy mi van a városban. Itt viszont mindenki visszahúzódik, noha nem RMDSZ-, sem RMPSZ-feladat, hanem összmagyar érdek és feladat lenne tisztába tenni magunkat a tisztán látás, a helyes döntések meghozataláért, amelyek egy stratégia részei lennének.
Lépni kellene, de kinek?
– De hát, tudtommal, elkészült a megyei oktatási stratégia…
– Azt én nem láttam, de tudom, hogy dolgoztak vagy dolgoznak rajta, gyakorlati eredménye egyelőre nincs. A helyzet az, hogy valószínűleg van, ráadásul szakértők készítették, de a döntések egyelőre késnek. Minél inkább késleltetjük a beavatkozást, annál nehezebb jó döntést hozni. Nem tudom, pontosan milyen felmérések készültek, melyek a pozitív visszajelzések, illetve az intő jelek, amelyek alapján döntéseket kellene hozni. Egy biztos, hogy valamit lépni kell. Amíg azonban nincs a közös összefogás, addig a szakmának kellene megtalálnia azokat a lehetőségeket, amelyek megoldást hozhatnak…
– Vagyis, mégis az RMPSZ térfelén a labda?
– Ők a közvetlenül érdekeltek. Addig, amíg mindenki elmondja, hogy az oktatás, prioritás, de igazából más prioritásban gondolkodik, addig annak kellene foglalkoznia a kérdéssel, akinek a felkészültsége, a szakmaisága, végső soron a megélhetése is ettől függ. Mert nem létezik, hogy ne lehessen egy pontos képet kirajzolni a városban lévő helyzetről. Tehát az RMDSZ elindít jó projekteket, programokat, de azok élettel való megtöltése attól függ, hány embert tudunk bekapcsolni. Legalább a köztudatba be kellene vinni, hogy az oktatási kérdések, közösségiek. Az elavult oktatási programokról nem tehetünk, hiszen mindenki számára rosszak, csak akkor mással, esetleg délutáni tevékenységekkel kellene érdekessé tenni az oktatási folyamatot. Túl odafigyelnek a diákra, agyonszervezik az idejét. Nem tudom, mik azok a dolgok, de visszatérve a Bartókra, a vezetőség örvend, amiért van egy osztálya 31 gyerekkel, miközben mellette egy kifogyó kisebbség iskolája, a Lenau, 7 előkészítő osztályt tölt meg.
– Az nem a Lenau vezetőségének, hanem a németországi gazdaság vonzerejének köszönhető…
– A szülőt egyszerűen nem is érdekli, milyen oktatás folyik ott, hanem hogy a gyereke megtanuljon németül. Valahol nekünk is itt kellene nyitnunk, hiszen néhány kilométerre van az anyaország, tehát velük közösen kellene összehozni valamit, ami vonzóbbá tenné a magyar oktatást. Mert amíg olyan megfogalmazások is vannak, hogy az anyanyelvű oktatásban 4-5 órát pluszban tölt el a gyermek, efféle állásponttal nincs, mit kezdeni… Mindent egybevetve úgy érzem, hogy az aradi 21-22-es szám csak bővülhet, de a nagy probléma, hogyan fog ebből egy működőképes hálózat kialakulni? Mert teszem azt, az Aurel Vlaicu Általános Iskolában bármennyire is támogatják a magyar nyelvű oktatást, a 2-3 előkészítő osztályosból nem lehet különálló V. osztály, hiszen azt valakivel összevonják. Akkor viszont a szülőknek nem tetszik, ezért megindulhat az elfogyási folyamat, ami kifelé is terjed, méghozzá negatív hatással.
– Úgy érzem, válságos helyzet előtt állunk, ha éppen már nem vagyunk benne. Éppen ezért, nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Mi lenne, ha közösen szerveznénk egy oktatási fórumot, ahol a pedagógusok, a szülők, a hozzátartozók, mindenki elmondaná a véleményét, illetve a jobbító ötleteit? Ön szerint honnan kellene elindulni?
– Mindig visszatérhetünk a tánciskolában alkalmazott „kályha módszerhez”, de hát már számos vitafórumot szerveztünk az anyanyelvű oktatás gondjainak az orvoslására, komoly eredmény nélkül. Egy olyan beszélgetésre azonban feltétlenül sort kellene keríteni, ahol a szakma egy szeletet képezne. Ugyanakkor, nagyon fontos szerep jutna egyházaink vezetőinknek, akik a hívő, egyben szülőkhöz el tudnák juttatni az anyanyelvű oktatásra sarkalló üzenetet. Mert oktatásunkban vannak ugyan gondok, de az nem rossz minőségű, nem jellemző rá a negatívum. Hatékonnyá tehető, ha van egy külső beleszólási lehetőség az iskola életébe és az iskola, nem vágja maga alatt a fát. Röviden: nem szabad magára hagyni az intézményt!
Minőség helyett mennyiség?
– Minőségi szempontból bármivel is jobb-e, többet ad-e a gyermeknek az állam nyelvén vagy a német nyelven történő oktatás az anyanyelvűnél?
– A kérdés megér egy-két gondolatot. Kezdjük a némettel: a nagyvárosainkban a német gazdasági vonzás miatt zsúfoltak a német iskolák, mert ingyen lehetőséget nyújt a német nyelv elsajátítására. Minőségileg viszont nem veszi fel a versenyt a mienkkel, mert az oktatás nagy része román nyelven folyik, ugyanis minden tantárgyat nem tudnak lefedni németül beszélő pedagógusokkal. Talán Brassóban és Nagyszebenben valamilyen szintig le tudják fedni, a többiek azonban nem. Ezzel együtt, főként a vegyes házasságokból származó, más nemzetiségű gyerekeket íratják ide. Ha viszont a román és a magyar nyelvű oktatás közötti különbséget vizsgáljuk, van egy bizonyos minőségi eltolódás a román oktatás felé. Ez a minden évben elkészülő líceumok toplistáján látszik a legjobban, ahol a legjobb magyar líceumok az első 100-nak a második felében vannak. Érdekes, hogy a marosvásárhelyi Unirea mindig az első 20-ban, de a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Líceum is elöl található. A rangsorolás az elért eredmények számadatai alapján történik. A mi jó líceumaink – ahol szaktanárok oktatnak és reggeltől estig jó minőségű munka folyik – eredményein sokat ront, hogy a központosított iskolákban 5-6 sor osztály is működik, ahol az utolsó osztályoknak az eredményei mesze elmaradnak az első 3 osztályétól. Az erős román líceumok viszont 3-4 osztálynál meghúzzák a vonalat. Tehát miközben a mi líceumaink nagyszámú diákra utaznak, ami ront az átlageredményen, addig a román intézmények az oktatás minősége miatt indítanak kevesebb osztályt. Akár tetszik, akár nem, a MOGYE eredményei is ezt támasztják alá: 135 ingyenes hely van román és magyar vonalon, a 136. magyar bejutónak viszont gyengébb az eredménye, mint a 210. románnak. Azt sem állíthatom, hogy van bizonyos diszkrimináció, hiszen ugyanazokból a tesztkérdésekből vizsgáznak románul, illetve magyarul, miközben a román dolgozatot, román, míg a magyart, magyar tanár, hasonló pontrendszer alapján értékeli. Az első 60 helyig azonos a szint, utána viszont a mienk gyorsabban esik. Van még egy kérdés, amit a legtöbben messze elkerülnek: utánanéztem, és rájöttem, hogy magyar diákok a román nyelv, illetve más tantárgyak országos szakaszán alig vesznek részt. Kivételt képez a magyar irodalom olimpia. A magyar oktatásból érkező országos díjazottak általában a művészeti vagy szaklíceumok diákjai. Az erős elméleti líceumainknak a diákjai, a magyar nyelv és irodalom kivételével hiányoznak az országos döntőkről, hiszen a megyei szakaszon általában elhullnak. Szerencsére, megszervezzük az egymás közötti tantárgyversenyeket, de szerintem, az nem elég, az országos versenyekre is sokkal jobban kellene összpontosítani.
– Újra visszatérve a mi, aradi gondunkhoz, véleménye szerint hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a diáktoborzást?
– Ha azt a pedagógusokon kívül, az átlagember is a szívügyének érezné. Ha a globalizáció vadhajtásait, illetve az érvényesülésről alkotott téves nézeteket közösen próbálnánk kigyomlálni az emberek tudatából, ugyanakkor a civilszervezeteinket és az egyházainkat is a megmaradásunkat szolgáló közös ügyünk, az anyanyelvű oktatásunk mögé állíthatjuk, hosszú távon is biztosíthatjuk iskoláinknak a működését. Mert a remény soha nem halhat meg!
– Legyen igaza, köszönöm a beszélgetést.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Tisztújítás az EMKE szervezetében
Fekete Réka veszi át a megyei elnöki munkakört
Szombaton, április 9-én került sor Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület országos közgyűlésére. Rendhagyó módon kezdődött, a résztvevők a Házsongárdi temető kapujában találkoztak, és megkoszorúzták az EMKE „nagyjainak” – Sándor József, Kötő József és Guttman Mihály – sírját. A Protestáns Teológiai Intézet dísztermében dr. Széman Péter elnök megnyitója után Fodor Tamás Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja, illetve Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke az RMDSZ nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután Lakatos Mihály, az Emberi Erőforrások Minisztériumának osztályvezetője tartott előadást Otthon a nyelvben, kultúrában címmel aktuális kisebbségi kérdésekről.
A beszámolók és a hozzászólások után került sor az új vezetőség megválasztására. Az EMKE országos elnöke továbbra is dr. Széman Péter orvos maradt, a főtanácsosi tisztséget a szatmárnémeti Muzsnai Árpád, eddigi partiumi alelnök tölti be. A többi 11 elnökségi tag közül három új, közöttük az aradi Fekete Réka.
Délután került sor az idei EMKE-díjak átadására színész, újságíró, vállalkozó, néptáncoktató, könyvtáros, művelődésszervező kategóriákban, illetve idén először adták át a Kötő József-díjat. Ez utóbbit Bognár Levente Arad város alpolgármestere kapta, aki tisztsége révén hathatósan hozzájárul a magyar közösség közművelődési életének anyagi fenntartásához, illetve ezeknek szellemi támogatója. A dí átadások után az elnök megköszönte Matekovits Máriának 25 éves aradi- és erdélyi tevékenységét, díszoklevél kíséretében az EMKE örökös tagja címet adományozta a visszavonuló országos alelnöknek.
Az ünnepség fényét nagyban emelte a Guttman Mihály nevét viselő pedagógus kórus énekeivel. Az egyetlen erdélyi magyar pedagógus énekkar munkájával akár példa is lehetne más megyék irányába.
Az EMKE Arad megyei elnöki munkakörét a közeljövőben veszi át Fekete Réka, a Kamaraszínház produkciós és művészeti titkára.
Matekovits Mihály
Nyugati Jelen (Arad)

Az RMGE az RMDSZ-szel működik együtt
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete országos elnöksége és megyei szervezeteinek vezetői április 10-én, vasárnap ülést tartottak az Arad megyei Ópáloson.
Az országos elnökség egyebek mellett eldöntötte, hogy a következő esztendőtől, az ,,Erdélyi Szőlőhegyek Borversenyen” egy különdíjat ítélnek oda, ,,Csávossy György Emlékdíj" néven. A díjat az RMGE elnöksége, a bíráló bizottság javaslata alapján fogja átadni a legjobb fehérbor tulajdonosának.
A három erdélyi magyar politikai párttal és szervezettel való egyeztetést követően, az RMGE elnöksége arról is döntött, hogy a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete a továbbiakban az RMDSZ társult, szakmai szervezete kíván maradni és a közös érdek képviselete és érvényesítése szándékával, a szövetséggel óhajt együttműködni.
A gazdák és a vidék sajátos igényeinek megjelenítése, a termelőknek a közéletben való széleskörű részvételének biztosítása érdekében lebonyolítandó, RMDSZ–RMGE konzultációk és tárgyalások rendezésével az egyesület elnökét, Sebestyén Csabát bízták meg.
RMGE-közlemény
Nyugati Jelen (Arad)

A magyar költészet napját ünnepelték Lippán
József Attilát és Márai Sándort idézték
Hétfőn, a magyar költészet napján a lippai Hildegardis Ház üléstermében tartotta áprilisi összejövetelét a helybeli Degré Alajos Olvasókör. Az egybegyűlt közel 20 résztvevőt Czernák Ferencz körvezető üdvözölte, majd az összejövetel célját ismertetve kifejtette: József Attila és Márai Sándor születésnapján szeretnék méltó módon megünnepelni a magyar költészet napját.
A továbbiakban Wonerth Loránd tartott érdekfeszítő ismertetőt József Attila életéről és munkásságáról, majd Cezernák Ferencz szólaltatta meg A Dunánál című költeményét. Utána Barabás József adott hangot a költő fiatalkori versei közül a Nem, nem, soha címűnek. Anyák-napjára készülve, Tóth Emil szólaltatta meg az ünnepelt Mama című költeményét. Igna Ilona Eszteró István József Attilát üdvözlő versét olvasta fel. Mécs Károly Egy királyfi három bánata című költeményét Simó Luca, majd József Attila Medvetánc című versét Tóth Emil szólaltatta meg.
Az ugyancsak ünnepelt Márai Sándor életéről Wonerth Loránd tartott újabb magvas előadást, amit követően, Czernák Ferencz szavalta el Halotti beszéd, illetve Mennyből az angyalcímű költeményeit.
A gyoroki József Attila Olvasókör jelen lévő tagjai, Lőrincz István, Kibédi Ervin, Tusa Ilona Dsida Jenő-verseket, majd Lőrincz Matild és Nagy Mária is felolvasott egy-egy költeményt.
Az ülésen a Lendvai Wass Albert Társaságnak a közelmúltban elhunyt elnökére, Csabafy Ágnesre emlékezve, felolvasták az általa igen kedvelt Pósa Lajos Magyar vagyok című költeményét.
Az ünnepeltekhez méltó módon megszervezett, szeretetvendégséggel, baráti beszélgetéssel, igen kellemes hangulatban zárult irodalmi ülésen a lippaiak hangot adtak azon szándékuknak, hogy részt vennének a vasárnap, a Borosjenői Magyar Házban sorra kerülő színházi előadáson.
Balta János
Megjegyzés: Mécs Károly helyett Mécs László Egy királyfi három bánata című költeményét szavalták el.
Nyugati Jelen (Arad)

Uniós felszólítás Romániának az egyházi ingatlanok ügyében
Csak azt szeretnénk elérni, hogy Románia tartsa be a saját és az Európai Unió jogszabályait – mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a kommunizmus idején elkobzott romániai magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról tartott keddi sajtótájékoztatón Budapesten.
Potápi Árpád János hangsúlyozta, a magyar kormány igyekszik segíteni a határon túli történelmi egyházakat, civil szervezeteket és magánszemélyeket abban, hogy beadványaik eljussanak az európai fórumokra, illetve ők maguk meg tudjanak jelenni ott. Emellett igyekeznek mozgósítani a magyar európai parlamenti képviselőket, hogy támogassák őket, és minden lehetséges fórumon emeljék fel a szavukat az érdekükben. „Ugyanakkor nem nekünk kellene minden segítséget megadni, hanem az utódállamoknak kellene betartaniuk a saját maguk által alkotott törvényeket, illetve a nemzetközi egyezményeket” – fogalmazott az államtitkár.
Szabadság (Kolozsvár)

Konzultáció az információbiztonsági törvényekről
Klaus Johannis államfő tegnap megkezdte a pártokkal a konzultációt az információbiztonsági és nemzetbiztonsági törvénytervezetekről, amelyek már több mint egy éve megosztják a közvéleményt és a pártokat. Több módosítást nem sikerült eddig elfogadni, egy részüket az alkotmánybíróság utasította el.
Az államfő tegnap a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ küldöttségével tárgyalt. A szociáldemokraták felajánlották az államfőnek, hogy cselekvően részt vesznek a törvénymódosítások kidolgozásában és két szakpolitikusukat jelölték meg, akik készek résztvenni a tervezet megszövegezésében. A liberálisok ezzel szemben nem akarnak részt venni a tervezet kidolgozásában.
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvár díszpolgára lesz az önfeláldozó gyógyító
Magatehetetlen öregek orvosa, mosollyal és végállomással
Ha az altruizmust és a szívvel-lélekkel dolgozó embertípust szeretnénk megmintázni, nyugodtan forduljunk dr. Szentágotai T. Lóránthoz, aki huszonegy éve a Szamosfalván működő Proiect Theodora Jótékonysági Társaság elnöke és a Theodora Ház Idősek Otthonának vezetője, orvosa, mindenese.
Olyan korszerűen berendezett intézményt irányít, amely nem kórház és nem siralomház, mégis sajátos formában emlékeztet ezekre. Nagyon sok testi-lelki betegségben megrokkant idősnek nyújtott és nyújt szállást, orvosi ellátást, emberséges viselkedést. Rajta is maradt a ritkaságszámba menő, de kimondottan közhálát tükröző titulus, ami ügyfeleitől ered: ő az öregek és szegények orvosa. A Kolozsvári Városi Tanács idén január 11-én hozott határozatot arról, hogy eddigi rendkívüli munkássága elismeréseként díszpolgári címet adományoz neki. Az ünnepélyes átadásra hamarosan sor kerül – ha az orvost éppen nem szólítja el valamilyen sürgősségi eset.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)

Költészet Tavasza Zilahon
Április 15-én és 16-án zajlik Zilahon a XVI. Költészet Tavasza nevű rendezvény a Szilágy Megyei Tanács, a Szilágy Megyei Kulturális és Művészeti Központ, a megyei tanfelügyelőség és RMDSZ, valamint a Magyar Versmondók Egyesülete szervezésében, a Hepehupa folyóirat, a Tövishát Kulturális Egyesület, a szilágycsehi polgármesteri hivatal és művelődési ház támogatásával.
Pénteken délelőtt 10, 11 és déli 1 órától a Gheorghe Şincai Pedagógiai Líceum, a Református Wesselényi Kollégium és a Silvania Főgimnázium diákjai találkozhatnak a részt vevő magyar írókkal, költőkkel.
Szabadság (Kolozsvár)

A kolozsvári Minerva sajtófotó archívuma
A napilapok szerkesztőségeiben folyamatos munka folyik, s az idővel, a testet-lelket próbára tevő határidővel küszködő munkatársak nehezen vehetők rá akár csak arra is, hogy íróasztalaikon, fiókjaikban vagy szekrényeikben rendet teremtsenek. A folyamatos hajsza miatt azonban olyankor is, amikor ez netán megtörténik, az újságíróknak aligha van idejük arra, hogy a felgyűlt anyagokat, kéziratokat, fotókat szortírozzák, és az utánuk jövők vagy éppen az utókor számára gyűjteményekbe rendezzék. Általában, minden a szemétkosárba kerül, válogatás nélkül.
Más a helyzet a fotóriporterek esetében. Őket ugyanaz az idővel folytatott állandó verseny tanította meg arra, hogy a fényképeik negatívumait tanácsos elraktározni, hiszen a szerkesztőségben menetrendszerűen előálló hisztérikus állapotok közepette nemegyszer szükségesnek mutatkozik régi felvételek gyors elővarázsolása. Ahhoz azonban, hogy valamit könnyen meg lehessen találni, bizonyos rendre, rendszerre van szükség. Ha ez létezik, azonnal könnyebb egy portrét, valamelyik középület néhány évvel korábbi fotóját, esetleg valamikor egymáshoz tartozónak látszó emberek csoportképét, bármit, elővarázsolni. Így aztán a fotóriporterek többsége saját házi archívumot alakított ki, és a felvételeinek negatívumait abban tárolta.
Nem volt ez lényegében véve másképpen a kolozsvári napilapok esetében sem. Kéziratokat nem helyeztek el ugyan levéltárakban, azokat rendszerint megsemmisítették, csupán a gazdasági akták, iratok és bizonylatok legfontosabbjai maradtak meg jó esetben... és olykor a sajtófotók egy része is.
Persze, a második világháború vége előtt a napilapok fényképeket nemigen közöltek, ez inkább a 20. század második felében jött divatba, így nem meglepő, hogy a nagyobb fotófondok ebből az időszakból származnak.
Sajnos elvesztek vagy legalább is nem bukkantak még elő a nagy kolozsvári fotóműtermek és -műhelyek negatívumai, és félő, hogy most már nem is fognak.
Tibori Szabó Zoltán
Szabadság (Kolozsvár)

Interjú – Magyar professzor a gyulafehérvári román egyetemen
Egy életpálya a párhuzamos társadalomban
Dimén Levente professzor 2016-ban nyerte el a legmagasabb státust a Gyulafehérvári 1918 December 1. Egyetemen, ahol ma környezet-mérnöki, közgazdasági, történelem, bölcsészet, jogtudomány és szociológia valamint ortodox teológia fakultások működnek. Érdekes és tanulságos a professzor életpályája, amelynek a bemutatása az interjú célja. Miközben a kérdéseken gondolkodtam, akaratlanul is a hajdani fejedelmi város iskolatörténetének epizódjai jutottak eszembe.
Bethlen Gábor a „gyulafehérvári akadémia” alapításakor, 1622-ben, ismert nyugati professzorokat hívott meg. Az alapítás egy középfokú református iskolában történt, amelynek messzi időkbe nyúló elődjében, a káptalani iskolában még a hitújítás előtt külföldet járt magas képzettségű kanonok-lektorok tanítottak. Az „alapítás” után nemsokára megérkezett Apáczai Csere János, aki éppen hollandiai tanulmányairól tért vissza, és itthon – akkor rendhagyó módon, hazahozott enciklopédiájából – magyarul művelte, tanította az „akadémia” diákjait.
A történelem kerekei azonban forgandóak. 1990-ben (a „nagy közeledés” időszakában), friss RMDSZ vezetőként megkeresett egy román értelmiségi fiatalember, hogy egyetemet szeretnének alapítani Gyulafehérvárott, és nem akarnánk-e csatlakozni magyar tagozatként. Végül nemet mondtunk, mert felmértük, hogy a megyében élő 20-25 ezer magyar nem lenne sikeres háttér egy egyetemi magyar tagozat létrehozásához, különösen Kolozsvár árnyékában. Aztán tíz évig mégis létesült tanítóképző főiskola Nagyenyeden, a fejedelmi utódiskolában, amely a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) fiókintézeteként működött. Gyulafehérváron pedig működik a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia fakultása, természetesen magyar nyelven, magyar professzorokkal.
– Melyek az életút állomásai?
– Gyulafehérváron születtem 1972. december 16-án egyszerű, nem értelmiségi szülők második gyermekeként. Az általános iskolát Gyulafehérváron végeztem a magyar tagozaton, majd a líceumot a román tannyelvű Horea, Cloşca és Crişan líceumban 10. osztályig, ahonnan objektív okok miatt a 4-es számú ipari líceumba felvételiztem a 11. osztályba, ahol román nyelven érettségiztem. A vizsga után elvégeztem egy kétéves posztliceális iskolát pénzügy és könyvvitel szakon, majd egy kilenc hónapig tartó gyakorlat után rájöttem, hogy a könyvelést nem nekem találták ki. Ekkor felvételiztem Kolozsvárra a BBTE Földrajz Karán működő környezetkutatás szakra, ahol diplomáztam, majd később doktoráltam.
– Miért a földrajztudományra esett a választásod?
– Korán jelentkeztek a nonkonformizmus jelei, minekután próbáltam olyan tevékenységeket folytatni, amelyek nem tömeges jellegűek. Így alakult, hogy 9-es koromban már a gyulafehérvári barlangász-klub aktív tagja lettem, szüleim nem kis bosszúságára. Itt kerültem kapcsolatba a geomorfológiai jelenségekkel. Az iskolai oktatást kiegészítő, az aktív tanulást segítő tevékenység rengeteg információt, érdekességet kínált, és elsősorban a földrajz tanulását fejlesztette, hiszen a barlangok kialakulására és a karsztterületek működésére helyezte a hangsúlyt. Ezek után következtek az összetettebb feladatok, barlangfeltárások, barlangi térképészet.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

Keveslik a váradi önkormányzat támogatását a magyar civilek
A tavalyinál jóval kevesebb pénz jutott idén a nagyváradi önkormányzat költségvetéséből a magyar kulturális és civil szervezetek rendezvényeire.
A januári magyar kultúra napjára 4500 lejt, a héten kezdődő Festum Varadinumra 25 ezer, míg a június végén esedékes Szent László Napok fesztiválra csak 5000 lejt szavaztak meg a helyi tanács legutóbbi ülésén elfogadott közérdekű programok eseménynaptárában.
A támogatás csökkenésére Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy szerinte az 1,2 millió lejes büdzsé elosztása összhangban kellene legyen a lakosság 25 százalékát kitevő nagyváradi magyarság arányával.
Huszár István RMDSZ-es alpolgármester keddi sajtótájékoztatóján leszögezte, hogy a rendezvénynaptárban többnyire szándéknyilatkozat alapján keretöszzegeket határoztak meg, a kulturális programokra szánt 300 ezer lejes össztámogatásra május 7-éig pályázhatnak a nagyváradi kulturális és civil szervezetek. A városháza honlapján elérhető az a link, ahol az erre vonatkozó információk megtalálhatóak, de az RMDSZ-es elöljáró szerint kiegészítő programokkal külön is lehet majd jelentkezni a támogatásra.
A keddi sajtótájékoztatón arról is beszámoltak, hogy célegyenesbe érkezetett a 25. Festum Varadinum szervezése, a bihari megyeszékhelyen vasárnaptól egy héten keresztül a hagyományok mentén, de újdonságokkal is tarkított programsorozattal várják a magyar közösséget. „Ez a rendezvény mindig is arra volt hivatatott, hogy a történelmi egyházainkkal, a civil szervezeteinkkel és az iskoláinkkal közösen összetartsa a magyarságot. Olyan színvonalas műsorral szolgáljon, amely egyesít, és minden korosztály számára táplálja a magyarságérzetet” – fogalmazott a sajtótájékoztatón Koncsen Zita, a főszervező Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke.
A programkavalkád ennek jegyében sokszínűnek ígérkezik, számos kiállítás, könyvbemutató, ünnepi istentisztelet, sportesemény, hagyományőrző vásár, könnyű- és komolyzenei koncert, színházi előadás várja az érdeklődőket. A jubileumi rendezvénysorozat részét képező Magyar Filmnapok már csütörtökön elkezdődik a Lotus bevásárlóközpontban lévő Cinema Palace-ban.
Huszár István alpolgármester szerint idén az anyaországból is sokan bekapcsolódnak a rendezvénysorozatba, például vasárnap Opera határok nélkül címmel a Nagyváradi Egyetem művészeti Karának és a Debreceni Egyetem zenei karának közös produkciója lesz hallható a filharmóniában. A részletes program elérhető a Festum Varadinum Facebook-oldalán, a szervezők pedig jelezték, a színházi előadásokon kívül minden program – például a Rúzsa Magdi-koncert is – ingyenes lesz.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Ellenzéki gondok
Négy és fél éves fennállása legnagyobb válságát éli az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely számára a kevesebb mint két hónapon belül rendezendő helyhatósági választások közeledtével jön különösen rosszul az elmúlt időszakban elszenvedett „vérveszteség”.
Korábban az alakulat egyik legerősebb területi szervezete, a háromszéki volt hangos a belső ellentétektől, márciusban az EMNP egyik alapítója, volt országos alelnöke, Gergely Balázs jelentette be, hogy az RMDSZ listáján – igaz, a magyar egyházak javaslatára – pályázik tanácsosi mandátumra Kolozsváron, a napokban pedig a párt Maros megyei alelnöke és marosvásárhelyi vezetője mondott le tisztségéről.
Mindez arról árulkodik, hogy az RMDSZ Ráduly Róbert, Csíkszereda volt (és várhatóan leendő) polgármestere által szóvá tett dezintegrálódása nem kerüli el az EMNP-t sem. Persze egy magára valamit is adó politikai alakulat sorsát nem kellene markánsan befolyásolja néhány tisztségviselője kihátrálása, különösen ha a párt olyan figuráiról van szó – éppen a most távozó Portik Vilmos és Jakab István esetében –, akik a hírek szerint előrébb valónak tartották az RMDSZ-szel való kiegyezést az EMNP önállóságánál és a választáson való külön indulásánál.
Holott miután Marosvásárhelyen éppen az RMDSZ betartatlan ígérete miatt valósult meg csak részlegesen a magyar–magyar összefogás, a koalíciós tanácsosi lista elmaradása nyomán a néppárt számára politikai öngyilkossággal érne fel, ha nem próbálna saját erejéből képviselőt bejuttatni a megyeszékhely tanácsába.
Ettől függetlenül az EMNP-nek most sokkal nehezebb lesz rendeznie a sorait, mint a négy évvel ezelőtti önkormányzati választás előtt, amelynek tiszta lappal, friss lendülettel, zöldmezős politikai beruházásként vágott neki. A fejlemények látszólag az RMDSZ-nek kedveznek, hiszen pártpolitikai szempontból a szövetség sikere, ha egyik ellenzéki táborát (MPP) be tudta olvasztani, a másik pedig meggyengül.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy az RMDSZ több szavazatot fog begyűjteni a mostani helyzet nyomán. Arról nem beszélve, hogy az erdélyi magyar választónak sem kedvezne, ha egyszer csak nem maradna politikai alternatívája.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Betartatnák Romániával az uniós szabályokat
Csak azt szeretnénk elérni, hogy Románia tartsa be a saját és az Európai Unió jogszabályait – mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a kommunizmus idején elkobzott romániai magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról tartott keddi sajtótájékoztatón, Budapesten.
Potápi Árpád János hangsúlyozta, a magyar kormány igyekszik segíteni a határon túli történelmi egyházakat, civil szervezeteket és magánszemélyeket abban, hogy beadványaik eljussanak az európai fórumokra, illetve ők maguk meg tudjanak jelenni ott.
Emellett igyekeznek mozgósítani a magyar európai parlamenti képviselőket, hogy támogassák őket, és minden lehetséges fórumon emeljék fel a szavukat az érdekükben. „Ugyanakkor nem nekünk kellene minden segítséget megadni, hanem az utódállamoknak kellene betartaniuk a saját maguk által alkotott törvényeket, illetve a nemzetközi egyezményeket” – idézte az MTI a nemzetpolitikáért felelős államtitkárt.
Potápi Árpád János hozzátette: április 5-én Brüsszelben Tőkés László, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője és Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának EP-képviselője kezdeményezésére tartottak a „visszaszolgáltatás során felgyülemlett problémákról közmeghallgatást”, amelyen felszólalt Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke is.
Lomnici Zoltán felidézte: Románia uniós csatlakozásának feltétele volt a jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok, így a magyar egyházi ingatlanok visszaadása is, a visszaigénylési kérelmeknek azonban csak a felét bírálta el, és a visszaigényelt ingatlanoknak alig több, mint egyharmada került újra egyházi tulajdonba.
Ez azért is súlyos gond – mondta –, mert a második világháború előtt, de a kommunista diktatúra idején és a rendszerváltoztatás után is meghatározó szerepük volt az egyházaknak Erdélyben a magyarság megmaradásában, és ez ma is így van.
Nemcsak az anyanyelvű vallásgyakorlásról van szó – tette hozzá – Lomnici, hanem egyházi fenntartású szeretetotthonokról, gyermekotthonokról is. Ezekben a gyermekotthonokban pedig nagyon sok roma fiatalról is gondoskodnak. A kétmilliós erdélyi cigányságnak ugyanis körülbelül negyede magyar ajkú.
Lomnici Zoltán az MTI-nek elmondta: hivatalos értesítést kapott arról, hogy Romániát felszólították, válaszoljon az EP illetékes bizottságához 2015 januárjában benyújtott petíciójában felvetett kérdésekre. A válaszadásnak határidőt nem szabtak, a többi között ennek sürgetésére kezdeményezték a közmeghallgatást. A román kormány válasza után az ügyet politikai vitára bocsátják majd Brüsszelben. Hozzátette: reményei szerint ugyanez történik majd a felvidéki egyházi ingatlanok ügyében is, ahol még vizsgálják petíciójának befogadhatóságát.
Krónika (Kolozsvár)

Elégedetlen az udvarhelyi társulat
Abszurd komédiát, Sławomir Mrożek lengyel drámaíró Nyílt tengeren című darabját mutatja be a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház stúdió-előadásként. De nemcsak a csütörtökön bemutatandó komédia hajótöröttjei hánykolódnak reményvesztetten, hanem a társulat is: a vezetőség szerint a jelenlegi helyzet miatt többen is a távozást fontolgatják.
Praktikusabb a stúdió-előadás
A közelgő helyhatósági választások miatt egyesek mást is belemagyaráznak Sławomir Mrożek művének üzenetébe, ám Csurulya Csongor, az előadás rendezője szerint a valósággal való bármilyen hasonlóság csupán a véletlen műve. Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója sajtótájékoztatón elmondta: praktikusabb számukra a stúdió-előadás, hiszen kevesebb szereplőt igényel, és bárhol könnyen előadható. A bemutató csütörtökön este hét órától lesz.
Az abszurd komédia és Mrożek többi alkotása is sokat foglalkoztatta Csurulya Csongort. Szerinte jól megírt darab, erős mondanivalóval rendelkezik, mindig aktuális üzenete van. Csurulya úgy véli, a stúdió-előadásnak bensőséges, meghitt hangulata van, a színészeknek muszáj a szó legnemesebb értelmében jelen lenniük, „nem oldhatják meg technikából” a szerepet, mint egy nagyszínpadi előadáson, hiszen a néző közelsége miatt lebuknának.
„Négyszer négyméteres játszótéren telik el a hetven perc, a történet szerint és az előadás jellegéből adódóan is egymásra vannak utalva a szereplők, egymásból építkeznek, és így érnek el a történet végpontjáig” – avatott be a részletekbe a rendező. Mivel csak négy szereplő van, ilyenkor többet foglalkozhatnak a karakterek árnyalataival, ezért Csurulya szerint kimunkáltabbak az ilyen produkciók.
Mint mondta, aki az udvarhelyi színésznőket szeretné látni a színpadon, csalódni fog, hiszen négy férfi színész, Tóth Árpád, Szűcs-Olcsváry Gellért, Barabás Árpád és Dunkler Róbert lép fel az előadásban. „Nem nézői provokáció, hanem nézői részvétel van az előadásban, közös szellemi utazásra indulhat a közönség a színészekkel” – mondta a rendező. Alapvetően sok humorral megírt darabról van szó, amin kacagni is lehet, de Csurulya szerint ennek ellenére komolyan kell venni az abszurd komédia műfaji besorolást is.
Túlterheltek a színészek
„Szükség van a költségvetés-kiegészítésre, ellenkező esetben elmennek a színészeink” – tért át a másik témára Csurulya Csongor a sajtótájékoztatón. Tavaly óta az intézményben változatlan a létszám, a színészek túlterheltek.
„Nem lehet folytatni, ha az embereknek elfogy a lelkesedésük és a motivációjuk. Van, akinek nem kell ez a helyzet. Ha a színészek nem érzik a haladást, akkor nem érzik magukat sikeresnek, és elmennek olyan helyre, ahol annak érezhetik magukat” – mondta a művészeti vezető. Nagy Pál szerint nem is a fizetésekkel, hanem az állások számával van gond, hiszen a színészek, de a technikai személyzet is túlterhelt.
Veres Réka
Krónika (Kolozsvár)

Kézdivásárhelyi büszkeségeink
Ma adják át a magyar állami kitüntetéseket
Nemzeti ünnepünk alkalmából Áder János köztársasági elnök több erdélyi személyiséget tüntetett ki Magyar Arany Érdemkereszttel a magyar közösségért kifejtett munkásságuk elismeréseként, köztük a kézdivásárhelyi Kosztándi Jenő festőművészt és dr. Dimény Attilát, a kézdivásárhelyi céhtörténeti múzeum vezetőjét. A kitüntetést Zsigmond Barna Pál főkonzul adja át ma 18 órakor Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán.
Kosztándi Jenő festőművészt az egyetemes magyar kultúrát színesítő, különösen az erdélyi magyar képzőművészetet gazdagító alkotóművészete elismeréseként részesítette kitüntetésben Áder János köztársasági elnök. A laudációban munkásságáról kiemelik: „Képein a modern egyetemesség szintézisét és az erdélyi művészet emelt szintű téziseit ismerhetjük fel. Képein látjuk környezetünk, múltunk és életünk felismerhető jeleit, amelyek szigorú struktúrák, zárt kompozíciók és aranymetszések mérnöki tervezésével a veszendő egyszeriből örökérvényű szabályrendszert, megtartó rendet teremtenek.
Pályája az erdélyi képzőművészet kivonata is. Az egyetemi éveket záró diplomamunkája (Tanulmányi kirándulás) a varsói világkiállításon szerepelt és nemzetközi elismerést jelentett. (…) Szülővárosában, Kézdivásárhelyen való letelepedése után a brassói Mattis Teutsch János festőművész, szobrász és grafikus munkássága és barátsága a modern képiség szabadsága felé adott impulzusokat. (…) Feleségével együtt Kézdivásárhelyen felnevelt egy műértő közönséget. Kettejük kezdeményezésére jött létre a Nagy Mózes Gimnázium általános iskolai szintjén a rajztagozat.”
A 86. éves festőművész a kitüntetés átvétele előtt nyilatkozott lapunknak:
– Kimondhatatlan érzés, nagy boldogság számomra ez a kitüntetés, olyan, mint amikor a kisgyerek várja a karácsonyfát. Az átadásra elkísér Hegedűs Ferenc vállalkozó, dr. Deák Ferenc magyartanár és felesége, továbbá remélem, velem tarthat gyengélkedő feleségem is. Ezúton is köszönetet mondok Áder János köztársasági elnöknek, a magyar Miniszterelnökségnek a gratuláló levélért, a csíkszeredai konzulátusnak, Hegedűs úrnak és Kézdivásárhely lakosságának, amiért szeretetükből erőt merítve dolgozhattam idáig, valamint feleségemnek, aki zavartalan alkotói környezetet teremtett számomra.
Kosztándi Jenő 1930. május 26-án született Kézdivásárhelyen. Gyerekkora első éveit Brassóban, majd Hosszúfaluban töltötte. Középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi római katolikus gimnáziumban kezdte el, majd Sepsiszentgyörgyön fejezte be a II. világháború végén. 1953-ban a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott, azóta tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének. 1971-ben a kézdivásárhelyi elméleti líceum keretében létrehozott képzőművészeti tagozat szervezője, ahol 1990-es nyugdíjazásáig tanított.
Daczó H. Barna
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szentgyörgyre viszik Tamásit
Újra színpadra lép a Pokolsár Egyesület
A kovásznai Pokolsár Egyesület amatőr felnőtt színjátszó csoportjának fellépései nem csak a fürdővárosra korlátozódnak, így most hétvégén, szombaton 18 órakor a Kónya Ádám Művelődési Ház segítségével a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében mutatják be a sepsiszentgyörgyi közönségnek Tamási Áron Csalóka szivárvány című háromfelvonásos színművét.
Az egykori diákszínjátszókból összeállt csapat Gazda József irányítása alatt kezdte el tanulni és bemutatni a darabokat. 2013-ban Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porszemért, 2014-ben Tamási Áron Vitéz lélek, 2015–16-ban pedig Tamási Áron Csalóka szivárvány című művével rukkoltak elő. A kulturális, gasztronómiai és sporttevékenységet is felvállaló egyesület vezetője, Berecki Árpád büszkén jegyezte meg: „a számos előadás után a Csalóka szivárvány megérett arra, hogy a megyeközponti közönség is lássa.”
Ugyanakkor hozzátette, ezzel a darabbal többek között egy partiumi turnén vesznek részt, amely borsi, nagyváradi és biharkeresztesi fellépéseket foglal magába, és a nyár folyamán a híres író emlékére szervezett napokon Tamási szülőfalujában, Farkaslakán is színpadra lépnek.
N. Sz. A.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Virágok és versek a költészet napján
Virágokkal rótták le tiszteletüket a váradiak József Attila szobra előtt, a Magyar Költészet Napja alkalmából. Az ünnepség versösszeállítással folytatódott a Partiumi Keresztény Egyetemen.
Évtizedes hagyományra tekint vissza, hogy a váradiak virágokkal és koszorúkkal emlékeznek a költőóriásra a Magyar Költészet Napja alkalmából. A réti RMDSZ, az MM Pódium színház, valamint a Pro Universitate Partium alapítvány szervezésében zajló hétfő délutáni ünnepség József Attila szobránál, a Petőfi parkban vette kezdetét.
Éhezett
Constantinescu Edit, a réti RMDSZ-körzet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majdKecse Gabriella, a váradi RMDSZ főtitkára, a Szacsvay Imre iskola aligazgatója szólalt fel. József Attila még csak a krisztusi kort sem érte meg, mondta, mégis versei örök menedéket nyújtanak nekünk minden viszontagságos időben, ezért vált születésnapja a Magyar Költészet Napjává. A szobrot egyébként Wagner Nándor készítette, Nagyvárad szülöttje, akinek felesége mind a mai napig Japánban él, ahol hatalmas kultusza van, tette hozzá.
József Attila minden ember lelkébe úgy lopja be magát, hogy talán észre sem vesszük; ő az a költő, aki egész életében éhezett: éhezett a szó valós értelmében és éhezett a szeretetre, amelyet soha nem kapott meg igazán. „Azt kívánom, hogy soha ne éhezzünk, mindig lakjunk olyan jól, hogy tudjunk a szellemi táplálékra koncentrálni és soha ne szenvedjünk hiányt szeretetben” – hangzott el.
Virágok
A későbbiek során Meleg Attila, az MM Pódium igazgatója, társulatvezetője az Ars Poetica című verset szavalta el, majd a jelenlévők virágokat és koszorúkat helyeztek el a szobornál – elsőként Pintér István, az MM Pódium Színház elnöke, majd Sarkadi Zsolt alapító tag ésMeleg Attila, őket követően Huszár István alpolgármester, majd a résztvevő diákok képviselői és sokan mások.
Az ünnepség a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében folytatódott, ahol Meleg Vilmos színművész tolmácsolásában Nemzedéki dal férfihangra címmel kortárs nagyváradi költők verseiből készült összeállítás hangzott el. Többek között Tüzes Bálint Nemzedéki dal, Balázs Tibor Palackposta című, váradi írástudóknak címzett verse, Horváth Imre Ötszáz éves óra, Fábián Sándor Magam zárt része című versét szavalta el, mély beleéléssel. A több mint egyórás előadás során Dombi Dávid, a Szigligeti Színház zongoristája biztosította a zenei aláfestést – a versek által nyújtott élményt Albinoni Adagio című alkotása, Bach Air című műve és a zenei improvizációk teljesítették ki.
Neumann Andrea
erdon.ro

Regemondóverseny volt Belényesben
Ebben az évben is Belényesben, a Nicolae Popoviciu Általános Iskolában rendezték meg a Regemodóverseny megyei szakaszát. A szervezők és a Fekete-Körös völgyi magyar pedagógusok nagy szeretettel fogadták a versenyzőket és kísérőiket (szülőket, nagyszülőket, pedagógusokat).
A III–IV. osztályos tanulók köszöntője után alulírott tanítónő elmondta, hogy minden tavasszal Belényesben a magyar nyelvet ünnepeljük. Regéinkben megszólalnak a történelem jól ismert alakjai, megjelennek nagy csatái, a Kárpát-medence vizei, hegyei, várai. Minden rege reménnyel tölti be szíveinket, mert megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszakat. Az igazság mindig győz, s mi magyarok igazságszerető nép vagyunk.
S szólt a rege, mint az imádság. Valamennyi kis versenyző reménykedett a döntőbejutás sikerében, de csak két részvevő képviselheti megyénket a marosvásárhelyi országos döntőn április 22–23-án. A zsűri döntése szerint megyénket Takó Dorottya Csilla és Lőrincz Boglárka fogják képviselni.
Azt gondoljuk, hogy nyertesen térhetett haza minden versenyző, hiszen legyőzve lámpalázukat, félelmeiket, egymás mosolyából és szeretetéből merítve biztatást, örömmel meséltek, regéltek.
Krammer Teréz
belényesi tanítónő
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A román állam nyomul, az RMDSZ lapít a Batthyáneum ügyében,
A gyulafehérvári Batthyáneum ügyében hallgatta meg Vlad Alexandrescu kulturális minisztert a képviselőház kulturális bizottsága. A látszólag kompromisszumot kereső román álláspont tiszta és világos, az RMDSZ-től csak a szokásos asszisztálásra futja.
Vlad Alexandrescu miniszter a meghallgatás során kijelentette: a Gyulafehérvári Táblabíróság elfogadta, hogy a kulturális tárca is belépjen a Batthyáneum tulajdonjogáról szóló perbe, és védje a román állam érdekeit. A miniszter azt is hozzátette, hogy az Európai Unió forrásaiból ötmillió euróig terjedő összeget fordíthatnának az épület felújítására, de ezt lehetetlenné teszi a tulajdonjogról szóló, 18 éve tartó pereskedés – jelentette az Agerpres román hírügynökségre hivatkozó MTI.
Vagyis a román álláspont szerint nem a katolikus egyházat, legkevésbé az erdélyi magyar közösséget illeti meg a felbecsülhetetlen hagyaték, hanem a megannyi magyar kulturális értéket kisajátító, azt az elmúlt majd' száz évben tudatosan románnak felmutató, és örök időkre bebiztosító államot. Ha az állam ultimátuma nem ínyére való a magyar közösségnek, akkor még mindig ott van a teljes elpusztulás esélye, hiszen Alexandrescu egyértelművé tette: a hagyaték érdeke, hogy a román fél számára előnyös megállapodás szülessen, mert így véget érhet a könyvtárban őrzött anyag pusztulása.
Mindeközben az RMDSZ sem hallgat, a román kompromisszum elfogadásának szálláscsinálói már-már cinikus hangnemet ütnek meg, kevés teret engedve ezáltal a román jogrendszer csapdájába belekeveredő, és onnan kikászálódni képtelen párttársaiknak. Ezt a jelenséget példázza Márton Árpádnak, az RMDSZ képviselőjének, a parlamenti kulturális bizottság tagjának érvelése, aki kijelentette: a román állam képviselői a provincia szót Erdélyre értik, és úgy tekintik, hogy Erdély és Románia 1918-as egyesülése után a román államot illeti meg a tulajdonrész. Pedig a végrendeletben a provincia inkább(!) az egyházmegyére vonatkozhatott.
Márton Árpád még hozzátette: a bizottsági felszólalásában világossá tette, hogy a két világháború között soha fel sem merült, hogy a román állam is tulajdonosa lenne a könyvtárnak. Batthyány Ignác végrendeletét akkor kezdték értelmezni, amikor vissza kellett volna szolgáltatni az egyháznak a tőle elvett ingatlant, és a benne található gyűjteményt. Hozzátette: a miniszter is arról beszélt a meghallgatáson, hogy csupán a könyvtár adminisztrálásában kellene valamiféle szerepet biztosítani a római katolikus egyháznak.
Győzni látszik a román szándék, miszerint a Batthyáneum ügyét román-vatikáni vitává silányítják, kihagyva ezáltal a valódi, eredetileg is egynek és oszthatatlannak számító jogutódot: az erdélyi magyarságot. Ez a taktika román részről sikerrel kecsegtethet, tudva, hogy a Vatikán milyen 'nagylelkűen' kezeli a majdnem ezeréves erdélyi magyar katolikus közösséget és annak érdekeit (nem is csoda ez annak tükrében, hogy az elmúlt évtizedek pápái nem tartották személyükhöz méltónak meglátogatni erdélyi híveiket, minden bizonnyal a ország belügyeinek tiszteletben tartása érdekében.)
Márton Árpád még hozzátette, a könyvtár anyagának részleges, vagy teljes elköltöztetése is felmerült a bizottság egyes tagjainak részéről, ez a megoldás azonban pont Batthyány Ignác végrendeletének szellemébe ütközik, aki egyértelművé tette (nem meglepő módon), hogy a könyvtárnak Gyulafehérváron kell működnie. „Annyi biztos, hogy a román állam a tulajdon egészére semmiképpen nem tarthat igényt, legfeljebb csak a tulajdonjog felére, és Gyulafehérvárról egyetlen könyvet sem szabad elvinni” – derült ki Márton szavaiból, aki így jelezte, hogy az egyébként teljesen jogosan semmiféle kompromisszumnak helyt nem adó egyházi álláspont, amit az Emberi Jogok Európai Bírósága is támogat, vita tárgya lehet, nehogy a Batthyáneum ügye éket verjen az egyébként perspektivikusan fejlődő román–magyar viszony alakulásában.
Varga Tímea Beáta
itthon.ma//erdelyorszag

Bemutatták az EMKE marosszéki kitüntettjeit
Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános, költő, Fekete Pál szobrász és egyben székelyvéckei polgármester, Veress Kálmán táncoktató részesült elismerésben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) által az erdélyi közművelődés napja tiszteletére szervezett ünnepi rendezvényen.
„Nem minden nap adatik meg, hogy köszönetet mondjunk azoknak az embereknek, akik időt, energiát áldozva a közjóért tevékenykednek, akik eddigi életművükkel a közösséget szolgálták” – fogalmazott Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei elnöke, rámutatva, hogy milyen gazdag a szókincsünk az elmarasztalásra, míg a hálát azzal az egy szóval tudjuk kifejezni, hogy „köszönöm”.
Április 12. nyolc éve az erdélyi közművelődés napja, ugyanis 1885-ben Kolozsváron ezen a napon alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amely az Erdélyi Múzeum Egyesületet követően a második legrégebbi civil szervezet Erdélyben – ismertette a nap jelentőségét Ábrám Zoltán, az EMKE országos alelnöke. Kilyén Ilka elmondta, hosszú volt a lista, amelyet az EMKE Maros megyei szervezete díjazásra az országos egyesület vezetősége elé terjesztett, ugyanis aktív művelődési élet folyik Marosvásárhelyen és Maros megyében, és jelentős azok száma, akik szervezői tevékenységükkel, a közművelődés érdekében tett fáradozásaikkal, eredményeikkel megérdemlik az elismerést.
Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébánost laudációját Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere mondta el. Kifejtette, 26 éve ismeri a pap-költőt, és felsorolta azokat az érdemeit, amiért szeretik, elismerik, tisztelik a községbeliek, római katolikusok, reformátusok, unitáriusok egyaránt, de még az ortodoxok is. Olyan közösségépítő, értékteremtő tevékenységet folytat, amelyre még nem volt példa. A szentgyörgyi plébánián nincs is olyan hét, hogy ne legyen valamilyen művelődési esemény. Baricz Lajos erre azt válaszolta, hogy „dolgunk ebben a világban jónak lenni, és jót cselekedni”.
A következő kitüntetettet, Fekete Pált, Székelyvécke polgármesterét Ábrám Noémi méltatta, felsorolva mindazt, amit az elöljáró tett közösségéért. A korábban a marosvásárhelyi állatkert karbantartójaként dolgozó Fekete Pál 36 évesen kezdett el szobrászkodni, majd szülőfalujának régi, pusztulásra ítélt házait felújítani. A falu polgármesterének választotta 2008-ban, azóta rendezte a falu arculatát, székelykaput állított a bejáratnál, kilátót építtetett a falu fölé, falumúzeumot alapított, megépítette a kálváriát, úgy, hogy a tizennégy stáció tizennégy megmentett bejárati kiskapu, majd egy kápolnával „koronázta” meg az egészet.
Veress Kálmán néptáncoktató több mint ötven néptánccsoport megalapítója, a 25 éve működő Vándorcsizma néptáncfesztivál megálmodója, és létrehozója. Ötletekkel teli, lendületes és fáradhatatlan oktató ma is – hangzott el Ambrus Emese méltatásában.
Az EMKE-rendezvényen fellépett a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes, valamint a Fagyöngy citeraegyüttes.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Mezei visszatér: MPP-listavezető és megyeitanácselnök-jelölt
Jelölőgyűlést tartott a Magyar Polgári Párt Hargita megyei szervezete Gyergyószéken, melyen Biró Zsolt országos elnök kiemelte, Gyergyószentmiklós az MPP zászlóshajója, s mint ilyen, örül, hogy Mezei János vállalja a megmérettetést.
„Sosem futamodott meg a kihívások elől. Büszkén és emelt fővel vállalta közössége képviseletét. Eddigi tevékenysége során bizonyított. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a lehető legmegfelelőbb jelölt a megyei tanácsosi tisztségre, méltán vezeti az MPP Hargita megyei listáját, mint az MPP megyei tanácselnök-jelöltjére tekintünk rá” – mondta Biró Zsolt.
Az MPP közleményéből ugyanakkor kiderül, hogy a párt Hargita megyei listájának összeállításakor az első három helyezettről a széki szempontok figyelembevételével döntenek, így Mezei János listavezető gyergyói jelöltet Salamon Zoltán megyei elnök, csíkszéki jelölt követi. A harmadik helyre Udvarhelyszék jogosult jelölni.
Ditróban és Remetén is indul az MPP
A gyűlésen ugyanakkor megállapították, jó ütemben haladnak a támogató aláírások gyűjtésével, illetve kiemelten kezelik Gyergyószentmiklós és Gyergyóújfalu helyzetét, ahol jelenleg is az MPP adja a polgármestert, de minden további településen erősíteni szeretne a párt. Lemaradások egyelőre Gyergyóditró és Gyergyóremete tekintetében tapasztalhatók, de mindkét településen indul az MPP – hivatkozik a gyűlésen elhangzottakra a párt sajtóirodájának közleménye.
Tucatnyi csíki MPP-szervezet készül a választásokra
Az MPP a gyergyói találkozót megelőzően, múlt héten Tusnádfürdőn tartott csíkszéki gyűlést, ahol 12 csíki község MPP-szervezete jelentette be, készen állnak a megmérettetésre.
Székelyhon.ro

Az erdélyi magyarság jogsérelmeivel is foglalkozik az amerikai külügyminisztérium jelentése
Az erdélyi magyarság jogsérelmeire is kitér az amerikai külügyminisztérium Romániáról szóló emberi jogi jelentése, erről azonban az ország közvéleményének nagy része nem szerezhetett tudomást, hiszen a dokumentumot ismertető román hírforrások alig, vagy egyáltalán nem említik annak magyar vonatkozásait.
Az amerikai külügyminisztérium szerdán hozta nyilvánosságra 2015-ről szóló éves országjelentéseit arról, miképpen érvényesülnek az emberi jogok a világ csaknem 200 államában. A bukaresti médiában a Romániának szentelt több mint negyven oldalból azokat az észrevételeket idézték, amelyek a romákat érő diszkriminációt, a fogvatartottak elleni rendőri erőszak, a szexuális kisebbségeket ért hátrányos megkülönböztetést és az állami szintű korrupciót tették szóvá.
A Maszol.ro hírportál azonban részletesen beszámolt arról, hogy magyar nyelv hivatalos használatának tiltása, a kétnyelvű helységnévtáblák hiánya, az önálló, állami finanszírozású magyar egyetem alapításának elutasítása, a székely zászló és egyéb székelyföldi szimbólumok kriminalizálása, a csángóföldi magyarórák akadályoztatása, valamint az egyházi és közösségi ingatlanok restitúciójának késlekedése is megjelenik abban a néhány bekezdésben, amelyet az erdélyi magyarságnak szentelt az amerikai külügyminisztérium jelentése.
Az internetes lap kiemelte, hogy a jelentésnek ez a része a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) dokumentációjára alapozva készült. A jelentés szövege egyébként nem használ elmarasztaló szófordulatokat, hanem azt sorolja fel, mire „panaszkodnak" az erdélyi magyarság képviselői. A dokumentum egyebek közt azt is megemlíti: a marosvásárhelyi hatóságok elutasították a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) azon igényét, hogy tavaly március 10-én, a Székely Szabadság Napján felvonulással emlékezzen meg a székely vértanúkról.
Az RMDSZ csütörtöki hírlevelében azt hangsúlyozta, hogy az amerikai emberi jogi jelentés az RMDSZ tájékoztatására is alapozott.
„Külpolitikai sikerünkként tarthatjuk számon azt a jelentést, amelyben az amerikai külügyminisztérium a romániai magyarság jogaira is kitér. Az RMDSZ tavalyi washingtoni látogatásán ismertette azokat a közösséget érintő jogtiprásokat, amelyeket az emberjogi dokumentum felsorol. Örvendünk, hogy mondottaink nyomatékot nyertek egy fontos dokumentum révén, hogy nemcsak az ország előnyös geopolitikai helyzete számít, hanem a kisebbségi ügyeket is biztonsági tényezőknek tekinti az Egyesült Államok" – idézte a hírlevél Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét.
A szövetségi elnök méltányolta azt, hogy az USA külügyminisztériuma kiemelten figyel a kisebbségi jogokra, ugyanakkor megköszönte a washingtoni Magyar Emberi Jogok Alapítványnak (HHRF) azt, hogy elősegíti a magyarság ügyeinek amerikai napirenden tartását.
MTI

Erdély.ma

Lovagavatás a múzeumban
Új tagokkal gyarapodott a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend Márton Áron Tartománya. A lovagavatás Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében zajlott a hétvégén.
A ceremóniát szentmise nyitotta a Szent József-plébánia templomában, amelyet nt. Szabó Lajos címzetes kanonok, esperes, szentszéki tanácsos celebrált. A Szent Gellért-lovagok és civilek mellett jelen voltak a Szent Korona Lovagrend képviselői, akik a korona hű mását is elhozták az eseményre. A templomban került sor a jelölti fogadalomra – a lovagavatást egyéves jelölti időszak előzi meg, amikor az illetőnek lehetősége nyílik jobban megismerni a lovagrend működését, szabályait, és részt vállalhat a lovagi életben, ugyanakkor a lovagrend tagjai is megismerhetik a novícium alatt lévőket. Két jelölt vállalta a fogadalmat Jánó Árpád kormányzó és T. Papp Márton prior atya előtt. A fogadalomtételt követően vonultak a múzeumba a jelenlévők, ahol a két jelöltet a rend szertartása szerint lovaggá avatták. A ceremónia során megszentelték a lovagi palástokat, a rend jelképeit, az Árpád-kereszteket, melyeket az avatandók vehettek magukra. Az eskütételt követően a kormányzó a rend kardjával ütötte lovaggá őket.
A Szent Gellért Lovagrend tagjai olyan személyek lehetnek, akik hithű keresztény életet folytatnak, segítenek elesett embertársaikon. A lovaggá ütés után tevékenyen részt kell venniük a rend életében, karitatív tevékenységekben, ugyanakkor a keresztény hitet is védelmezniük kell. A lovagavatás évente zajlik, ha van a feltételeknek eleget tevő jelölt.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)