Dali Sándor emlékére
Sok mindent tudnék papírra vetni az emberről, ki több mint huszonhét esztendőn át nevelt, tanított, taníttatott, pallérozta elmémet és utat mutatott az életben. Fénysebességgel telt el az elmúlt öt esztendő, talán hiánya gyorsította fel az idő múlását, de lehetséges, hogy csak gyorsul a világ – viszont jómagam, családom és mindazon emberek, kiknek életében némi szerepet kapott, vállalt Ő, még őrizzük a kőtömbből faragott ember, Dali Sándor emlékét.
2010. november 21-én távozott el közülünk, s a mélységes űr, fájdalom mellett mást is hagyott maga után: mindazt a jót és becsületességet, amit képviselt.
Oldalakon keresztül számolhatnék be életútjáról, személyiségéről, tetteiről, ám ehelyett inkább egy rövid történetet osztanék meg, egy fiatal, lázadó tini és nagytatája kapcsolatáról. Történt mindez a kilencvenes évek derekán, mikor jómagam még csupán tizenharmadik életévemet koptattam, lázadoztam, nem volt ínyemre a társadalom mindennemű elvárása, így tettekkel is alá szerettem volna támasztani „törvényen kívüli” létemet. A megkezdődött nyári szünet első hétvégéjén egy tágabb baráti társasággal mulattuk az időt. Fittyet hányva a szabályokra egymással versenyeztünk: ki tud nagyobb butaságot művelni. Kis idő múltán a „lónál” találtuk magunkat, átmentünk a felső gangon, az ottani parkolóban pihenő autók közé. Folytattuk a mulatságot, majd kipattant fejemből az est nyerő ötlete: felmászom egy autó tetejére, és eljárom kedvenc táncom. Csodás pillanat volt, akkor így éreztem, nem törődve az okozott károkkal. Két nap után ebédelni mentem nagyszüleimhez, kik éppen az ominózus parkoló szomszédságában laktak. Felérve köszöntem, aztán meghallottam nagyapám nyugodt, de határozott hangját. Éreztem, hogy valami baj van. Kint ücsörgött az erkélyen, és kérte szépen, hogy csatlakozzak. Megtettem, hisz sokszor tanácskoztunk, beszélgettünk kint a padon. Mikor leültem mellé, az első kérdése az volt, ismerem-e azt a zöld autót a parkolóból – s rámutatott a hétvégi táncparkettemre. Persze, egyből tagadtam, mire Ő elmondta a sánta kutyás közmondást. Tudtam, bukta van! Vártam egy nagyon csúnya letolást vagy nyaklevest, hisz a produkcióm után a haverok elmondták, hogy őket megnyúznák, ha otthon rájönnének erre. Az „öreg” Dali azonban még a hangját sem emelte fel, teljes nyugalommal elmagyarázta, beláttatta velem a hibát, aztán rátért az orvoslás részleteire. Elküldött egy csokor virágért meg egy üveg borért, amit a szintén nyugdíjas autótulajdonosoknak kellett elvinnem. Természetesen egyedül. Bocsánatot kértem tőlük, addigi életem során még sosem szégyelltem magam annyira. Ők, természetesen, megbocsátottak. Azt gondoltam, hű ezt könnyen megúsztam, ám ekkor nagytatám is belépett az ajtón, s közölte a szomszédokkal, hogy a fiatalember vállalja a javítás költségeit. Erre nem számítottam, kilépve az ajtón kérdőre is voltam Bajusz Tatát – így szólítottam kiskoromban –, hogy ezt mégis miként gondolta. Ugyanazon a nyugodt, határozott hangon felvilágosított: dolgozni fogsz a nyáron, a megkeresett pénzből megtéríted a károkat. Gondolom, nem kell ecsetelnem, milyen rosszul esett a dolog, de nem volt más választásom. Két hét munka után ébredtem rá, hányszor hallottam nagyapámtól korábban, hogy tetteink nem maradnak büntetlenül, de legalább megtanított tiszteletben tartani mások értékeit, és ezzel egy időben saját értékrendem alapköveit is lerakni.
Számos hasonló történetet mesélhetnék, sőt, biztos vagyok benne, többen is számos anekdotát tudnának mesélni szeretett Dali Sándorunkról. Sajnos, ezeket már csak nélküle tudjuk elmesélni, nincs már köztünk, hogy hozzábiggyesszen még egy tanulságot, még egy tanácsot, még egy bölcsességet. Nem volt városunk szülötte, viszont örökbe fogadták egymást Sepsiszentgyörggyel, megtettek mindent, amit lehetett, hogy szebbek legyenek napjaink, írott magyar sajtót teremtettek, színvonalas színházat szolgáltattak a város lakóinak, és tanították a tisztelettudó viselkedést. A városért végzett munkája elismeréseként Pro Urbe-díjjal jutalmazták. Ezt is, mint minden más elismerést, szerényen fogadta, mondván, hogy Sepsiszentgyörgy többet nyújtott neki, mint egy díj, hisz otthonra talált itt. Szováta volt a szülőhelye, majd Kolozsvár, Marosvásárhely és Bukarest érintésével került Háromszékre, ám sosem feledkezett meg településéről, mely felnevelte, utat mutatott neki. Minden egyes szovátai sorsát magán viselte, az ott élőkét, és azokét is, kik Háromszék csodás tájaira tévedtek. Munkatársait védelmezte az elnyomás idején, ott segített, ahol tudott, és olykor ott is, ahol nem volt rá esély, mindig fontosabbak voltak számára a családtagjai, barátai, ismerősei, mint saját érdekei.
Ő nemcsak az én nagytatám volt, hanem mindenki Dali Sándorja! Egy magasztos, ám mára már sajnos kihalt nyelven emlékezek róla: Memoria eius fiat in aeternum benedicta! Emléke legyen örökkön áldott!
Dali Csongor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

AZOMURES: BÍRÁLÓKBÓL DICSHIMNUSZT ZENGŐK. Pezsgős koccintás közepette adták át a marosvásárhelyi Azomureş vegyipari kombinát 240 millió eurós beruházását, mely az üzem vezetősége szerint nemcsak teljesen megszünteti az időnkénti környezetszennyezést, de az Európa egyik legkorszerűbb műtrágyagyárának tartott üzem termelési kapacitását is növeli.
Az ünnepélyen azok is felszólaltak, akik eddig bírálták a kombinátot. Dorin Florea polgármester örvendetesnek nevezte, hogy a 90-es években a titkosszolgálatok gondoskodtak arról, a marosvásárhelyi kombinát ne jusson hasonló egységek sorsára, amelyek ócskavasként végezték, Lucian Goga prefektus egyenesen a város márkájának nevezte a kombinátot, míg Ciprian Dobre megyeitanács-elnök a kombinát állítólagos szerepét méltatta abban a harcban, amelyet Vásárhely folytat az európai kulturális főváros cím elnyeréséért. (Krónika)
„TÉNYFELTÁRÁS” ÉS KÖVETKEZMÉNYE. A fejlesztési minisztérium három hónapra felfüggesztette az Arad megyei Máriaradnai Pápai Bazilika és a ferences kolostor felújítására szánt pénz folyósítását a The Telegraph-ban megjelent augusztusi cikk miatt. A brit lap azt írta az egyik legfontosabb római katolikus Mária-kegyhelyről, hogy szakszerűtlen felújítása miatt jelenleg leginkább egy Disney-kastélyra hasonlít. A cikk szerzője azt állította tényfeltáró cikkében, hogy az eredeti kőlapokat Németországban tették pénzzé, helyette pedig ipari vöröstéglát használtak. A Temesvári Római Katolikus Püspökség visszautasította a lapban megjelenteket. Hangsúlyozták: nem adtak el semmilyen kőlapokat Németországban, és a még folyamatban lévő felújítás megalapozott tanulmánytervekre támaszkodik. A szándékos félrevezetés azonban meghozta az eredményét, a fejlesztési minisztérium a cikk miatt ugyanis 90 napra blokkolta az EU-s pénzt, a restaurálási munkálatok ellenőrzése után – bár az igazgató szerint mindent rendben találtak – költségkorrekciót kezdeményeztek, melynek nyomán az egyház elvesztett mintegy egymillió lejt. A kegytemplomból és kolostorból álló épületegyüttes felújítása 2012-ben kezdődött el európai uniós forrásból, mintegy 10 millió eurós költséggel. A kegyhely teljes felújítása november végére készülhet el, avatását pedig januárra tervezik. (Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Út az asszimilációhoz
Szórványhelyzetben a magyar oktatási rendszerből való kikerülés gyakran gyors asszimilációhoz vezet, így az anyanyelvű iskola versenyképessége az identitásmegőrzés kulcsa – állapították meg a szakértők azon a tegnapi kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen, amelyet az RMDSZ által létrehozott Kulturális Autonómia Tanács szervezett.
Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa rámutatott, hogy az erdélyi szórványoktatás problémája a szűkösség: az osztályok összevonása, a szakok kínálatának szűkössége, így a választási lehetőségek hiánya tereli a magyar oktatási rendszeren kívüli pályára a diákokat. Megjegyezte: gyakran előfordul az iskoláit nem magyarul végző fiatalok esetében, hogy „sikeres emberről beszélhetünk, de nem a magyar közösségben maradóról”.

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet lefejezése (Ötvenhat Erdélyben)
A román kommunista hatalom által a Bolyai Tudományegyetem ellen indított per szerves részének tekintjük a Kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet (ez volt a hivatalos megnevezése!) hallgatói és tanárai megfélemlítésére, ellehetetlenítésére kezdeményezett retorziót, a letartóztatások, bebörtönzések 1958. március 15-e és 1959 novembere közötti sorozatát. Összesen huszonegy teológust, illetve időközben felszentelt fiatal lelkészt ítélt el a Kolozsvári Katonai Törvényszék. Négy csoportban ítélték el őket.
Az első csoport ellen az volt a vád, hogy a kolozsvári gimnazista Burchard Márta „rendszerellenes” verseit terjesztették. Alig töltötte be a tizenhetedik életévét, amikor 1959. március 15-én (a Securitate kéjes élvezettel választotta a letartóztatás időpontjaként március 15-ét! – T. Z.) a diáklányt letartóztatták. Két hónapi vizsgálati fogság után tiltott dokumentumok őrzésének, terjesztésének vádjával tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. A nők számára kijelölt csíkszeredai és arad-gáji börtönben raboskodott. Az utóbbiból szabadult 1962. szeptember 27-én. Szabadulása után érettségizett, két éven át egyetemre is járt, majd fényképészként választotta a kitelepedést Németországba. Burchard Márta ötvenhatos versei jelentették az ürügyet a kiváló kolozsvári tanárnő, Imre Magda letartóztatására. Valójában e letartóztatás, majd a súlyos börtönbüntetés is az erdélyi református egyház ellen irányult: Imre Magda édesapja, az 1947-ben a román állam által nyugdíjba kényszerített, sziklaszilárd és megingathatatlan jellemű Imre Lajos harminc éven át a gyakorlati teológia tanszékének nemzetközi hírnevű, korszak-meghatározó professzora volt, életművében az elmélet és a gyakorlat, a tudományos munka és a lelkipásztori szolgálat szorosan összefonódott. Nem véletlen, hogy egyetemes mércével mérhető munkásságáról, életművéről a holland Magda van der Ende írt nagyszerű doktori disszertációt!
Imre Magdát, Oláh Tibor színházi kritikus, műfordító feleségét 1959. április 4-én azért tartóztatták le, mert nem jelentette fel Burchard Mártát ötvenhatos versei miatt. A vád ezúttal is: tiltott írások, dokumentumok őrzése, terjesztése. S tíz év börtönbüntetés. Imre Magda nemcsak a csíkszeredai és aradi börtön embertelen világát ismerte meg – miközben a kosárfonást tanulgatta –, hanem a nagyváradi fegyház egyedi „atmoszféráját” is. Az 1964/411-es, amerikai nyomásra született törvényerejű rendelet alapján a szabadulásakor – 1964. április 15. – a büntetés le nem töltött részét ugyan elengedték, de a tanügybe soha nem kerülhetett vissza. Előbb fizikai munkásként, majd a kolozsvári Carbochim vállalat műszaki rajzolójaként, 1976-tól pedig az Erdélyi Református Egyházkerület nyugdíjpénztárának tisztviselőjeként kereste a kenyerét.
A teológuscsoport elsőrendű vádlottja a kiváló szónokként, tollforgatóként, professzorként ismert, nemrég elhunyt Péter Miklós biharvajdai helyettes református lelkész volt, akit 1959. március 22-én tartóztattak le. A Kolozsvári Katonai Törvényszék tiltott dokumentumok, iratok terjesztése vádjával tizennégy év börtönbüntetésre ítélte. Péter Miklós végig a szamosújvári börtönben raboskodott. A már említett 1964/411-es törvényerejű rendelet alapján szabadult 1964. augusztus 2-án. Belényesen, Érselinden, Mónospetriben, Sütő András szülőfalujában, Pusztakamaráson volt helyettes lelkész, majd Pankotán és Bethlenben parókus lelkész. Az 1989. decemberi rendszerváltás után 2001-ig vallástanár a kolozsvári Református Kollégiumban, 2002-ben a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem protestáns teológiai karán, 2002-től a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen docens, tanszékvezető tanár. Börtönemlékeit az Akik imádkoztak üldözőikért. Börtönvallomások, emlékezések című, 1996-ban megjelent kiadvány második kötetében közölte.
A protestáns teológusok második csoportjának perében az elsőrendű vádlott a rendszerváltás után a Hazáért és a Szabadságért 1956-os Emlékéremmel, a Bethlen Gábor- és Julianus-díjjal, posztumusz Magyar Örökség-díjjal kitüntetett, alsósófalvi származású Fülöp Gábor Dénes református lelkész volt. Ebben a perben ítélték el Adorjáni Dezső evangélikus teológust és Böjte Sándor kolozsvári szerszámlakatost, Böjte Csaba édesapját. A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács bukaresti levéltárában őrzött P(enal) 3427-es jelzetű perirat dokumentumait abszurd drámaként kell olvasnunk! 1959. július 7-én tartóztatták le Fülöp Gábor Dénest, a marosvásárhelyi Vártemplom akkori segédlelkészét. Kezét, lábát megbilincselve külön repülőgéppel (micsoda „luxus”!) szállították a kolozsvári repülőtérre, onnan a Securitate Árpád utcai börtönébe. A marosvásárhelyi Vártemplom lépcsőjén a letartóztatást Fényes Ferenc százados vezényelte le, aki a református felekezetű gyanúsítottak vallatására „szakosodott”.
„A Teológiát nagyon nagy ellenségnek tartották. Vallatóim kitaláltak egy hazug történetet, melyben valódi emberek szerepeltek, a barátaim és én is. Például Adorjáni Dezső teológustársam, zseniális zenészember, jó barátom volt. Azzal vádolták, hogy 1957. március 15-én a teológusok reggeli áhítatán a magyar himnuszt játszotta az orgonán. Valójában azon a reggelen a Farkas utcai világhírű műemlék templomban kántorizált. Hét évet kapott, csak azért, mert el akarták ítélni. A letartóztatások másik ürügyéül szolgált, miszerint a Nagy András teológiai professzor házában tartott bibliakörön a forradalom napjaiban állítólag arról beszéltünk, hogyan lehetne kiszabadítani a magyarországi foglyokat, akiket Budapest felől Kolozsváron át szállítottak a Szovjetunióba. Az én vádpontjaim között is szerepelt ez a bibliakör. Én viszont soha nem jártam Nagy András házában! Soós Ferencet, akit korábban iszonyú kínzások után halálra ítéltek, rá akarták venni, hogy tanúskodjék ellenem. Kicsikartak belőle egy hamis tanúvallomást, de amikor megbilincselten megjelent a tárgyalásomon, visszavonta azt, és védőtanúmmá lett. A fő vádpont ellenem az volt, hogy 1957. március 15-én imádkoztam a magyar népért és az októberi foglyokért azon a reggeli áhítaton, ahol Adorjáni Dezső a magyar himnuszt játszotta. Tizenegy év börtönbüntetésre, teljes vagyonvesztésre s ráadásul tízévi teljes társadalmi jogvesztésre ítéltek. Valójában 21 év büntetést kaptam” – mondta el e sorok írójának Fülöp G. Dénes. Sajnos, a per tárgyalásán Péter Miklós a vád tanúja lett!
A periratból egyértelműen kiderül: Fülöp G. Dénes ellen az egyik fő vádpont az volt: 1956. december 13-án részletes feljegyzéseket készített a már letartóztatott, később hét év börtönbüntetésre ítélt Balázs Imre és Tirnován Vid nyilvános tárgyalásán. Már-már röntgenszerűen beszámolt a koncepciós és magyarellenes perek döbbenetes hangulatáról. Bodor Ádámmal, a későbbi Kossuth-díjas íróval ketten vállalták – a megfélemlítések ellenére! – a tárgyaláson való részvételt. Fülöp G. Dénes pontosan lejegyezte az 1956. október 24-i, Mátyás király szülőházában megfogalmazott ötpontos diákszövetségi követelést is, így válik az általam megtalált dokumentum kortörténeti jelentőségűvé.
TÓFALVI ZOLTÁN
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alázatos Márton Áron
A 85 éves Kányádi Sándor író is többször találkozott Márton püspökkel. „1980 tavaszán kaptam egy borítékban egy levelezőlapot, amelyen ez állt: »Tekintetes KÁNYÁDI SÁNDOR szerkesztő úrnak
Kolozsvár
Tartozom Nagy Imre úrnak hálával, köszönettel és munkájának ellenértékével. Tulajdonképpen itt akadtam el. Megfestette az arcképemet, s én nem fizettem semmit érette. Nem is jutott eszembe, hogy megkérdezzem, mivel tartozom. Kérésem nélkül ajánlotta fel, hogy megfesti az arcképemet, meg is tette, s én ezzel elintézettnek vettem az egészet. Nem mertem megkérdezni, hogy mivel tartozom. Mindezt azért írom Önnek, hogy könnyítsek a lelkiismeretemen. Szívélyes üdvözlettel és tisztelettel, Gyulafehérvár, 1980. márc. 7-én Márton Áron püspök«
A feleségem azt mondja: a püspök úr meggyónt neked. Nekem? Akkor elmegyek és feloldozom. S felültem a vonatra, egy vasárnap volt. Húsvét előtt, halála évében, ’80-ban. Lementem Gyulafehérvárra. Gézánál jelentkezek, Pálfinál. S mondom, te, ez ügyben járok... – Szólok Erőss Lajosnak. Neki is elmondtam ugyanazt, mint Gézának. S azt mondták: Jakab püspök úr nincsen itthon, együtt fogunk ebédelni.
S jött a püspök úr. Reszketett is egy kicsit. Nagyon megörültem, egy kicsit aggódva is néztem, s akkor azt mondta: »Vigyázzatok, mert olykor kihagyok és felejtek hamar.« S aztán ebéd közben, amikor koccintottunk, reszketett a keze. És mondtam, hogy megkaptam a levelezőlapot, püspök úr, és a híve azt mondta, a püspök úr meggyónt nekem. Azért jöttem, hogy püspök urat föloldozzam. Mondom: mert ha Imre bácsi ezt a képet nem akarta volna püspök úrnak hagyni, akkor szó nélkül hóna alá csapja és elvitte volna. Itt hagyta a püspök úrnak, legyen nyugodt.
»Ünnep, fiam, számomra, hogy eljöttél.« Megölelt, megáldott.
Eközben Viváld atya, ugye, szagot vett, eretnekszagot. És nem is tudom, hogy kezdődött, az én protestánsságomat kezdte rózongatni. És nemcsak Kálvinig, hanem Lutherig visszamenőleg. S én úgy védekeztem, védekeztem, úgy, ahogy lehet... Leültünk az asztalhoz, és a püspök úr azt mondja: »Atya, egy ferencesnek az a dolga, ha meghívják egy püspöki asztalhoz, egyék, és azért olyan bő a csuha ujja, hogy rakjon bele szűkebb napokra is.« Akkor osztán megebédeltünk.”
Bács Lajos († 2015) zeneszerzőt, karmestert is megihlette a püspök személyisége és karizmája, arra ösztönözte, hogy megalkossa a Márton Áron-misét. Öt évvel ezelőtt bukaresti otthonában meghatódva idézte fel emlékeit: „Én is el szeretném mondani, hogy több ízben is találkoztam őkegyelmével: Petrillán, Gyulafehérváron, Kolozsváron, minden egyes alkalommal megragadott egyénisége, karizmája, főleg nézése és hangjának, szavának erőssége, férfiassága. És egyszerűsége... és ezt elmondhatom a prédikációjáról is, hogy soha semmi látványos, teátrális nem volt abban, amit mondott, amit csinált, amit követelt magától és másoktól. Ez az erős benyomás volt az ihletése annak is, hogy elszántam magam egy misét írni az ő emlékére...
Nagyon mély benyomást tett rám mint ember. Fantasztikus karizmája volt. Egy alkalommal, a 60-as években valamikor... mi volna, ha elmennénk Gyulafehérvárra, a székesegyházba egy misén muzsikálni? El is mentünk. Vége lett a misének, eltelt talán több egy fél óránál is, miután összepakoltunk és lekecmeregtünk a kórusból, ki várt lent? A püspök úr, Márton Áron. Többen voltunk. Voltak közöttünk németek, románok, mindegyiknek megköszönte az anyanyelvén: a románoknak románul, a németeknek németül és nekünk természetesen magyarul. És megáldott mindannyiunkat. Úgy éreztem, ezt nem akárki teszi meg. Akármilyen nagy zeneszerető legyen, csak egy nagyon nagy ember engedi magának, hogy alázatos is legyen, hogy emberi közelségbe jusson mindegyikünkhöz. Ezt nem tudom elfelejteni. Tényleg egy rendkívüli ember, aki megérdemli, hogy boldoggá avassák, hogy szentté avassák.
Ilyen emberek, gondolom, nagyon ritkán születnek, és ezeket meg kell becsülni.”
(Részletek Nagy Zoltán Visszatükrözik a kortárs vallomások című, a Székelyföld folyóirat Márton Áron-pályázatán III. díjat nyert dokumentumriportjából)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ferenczes István: Búcsúzóban
– Márton Áron utolsó fényképe alá –
Sírni kellene, lehunyt szemmel, hangtalan zokogni, ahogyan csak az árvák tudnak az üresen maradt házban,
sírni, sírni, sírni kellene Márton Ágoston s Kurkó Julianna esendő fia előtt, amint Mária titkos értelmű rózsái közé készül hullani, mögötte, az eltévedt, orgyilkos golyók által kilyuggatott levegő krátereiben fehér pillangók, tiszavirágok, százszorszépek, a betlehemi jászol kisdedének angyalkái lebegtetik lelkét, föl az erdélyi harangok légszomjas kelyhébe, ó, Erdély, te infarktus utáni szív, megnagyobbodott, aritmiás, Isten időmértéke szerinti, olykor alig dobbanó szív, száz év annyi, mint egy perc, ki-kihagy, leáll, aztán felsikolt, akárcsak az övé, állni látszik az idő, pedig csak ősz jön Szent Mihály lován, viszi a hiábavaló háborúkat, Doberdó repeszgránátjainak stigmáit, a szétszaggatott hazát, egyházmegyét, közönséges kirablását a templomnak s az iskolának, az aszályba száműzött népre zúdított sarcokat, a csavaros bilincset a szederjesre dagadt csuklókon, a rabláncok katatón zörgéseit, a mondvacsinált, törvényszéki cirkuszokat, az életfogytiglani kényszermunkát az országbitorlók szertelenre képzelt hazájának elárulásáért, és még tengernyi vád a hazugságok pöcegödréből, és a betonhideg börtönök örökkévalósága, kőpriccs a kübli szomszédságában, ezernyi cselszövés, hivatalok cinikus packázásai, álszent humanizmus a kényszerlakhelyek körül, poloskák inváziója a lehallgatható repedésekben, spiclihadak, aj, hány és hány buzgómócsing, álegyéniség hitte magát fontosnak általa, akiben mindenek ellenére sem hatalmasodott el a gyűlölet, akinél megbocsátásra leltek a pribékek is, mert szent volt, szent, szent már életében, túl van ő már a huszadik század minden gyalázatán, talmi hatalmak siralomházain, mint az Egyeskő mészkő- morzsalékai csorognak arcáról a múltak s hívságai a teremtett világnak, halhatatlan lelkéért még harcol a test, a fájdalmaknak kegyetlen orgiája, hát legyetek irgalmatlanok, ne adjatok morfiumot, tiszta öntudattal akarom kimondani, circumdederunt me, a világ legtisztább mondatát: „Édesanyám, édesanyám...” Csíkszereda, 2015. szeptember
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elkezdődött a II. Visegrádi Ifjúsági Konferencia
November 19-22. között a Fidelitas és a MIÉRT közös szervezésében Kolozsváron zajlik a II. Visegrádi Ifjúsági Konferencia. A találkozó fő témája a közép-kelet- európai identitás és együttműködés erősítése. A rendezvényen nyolc országból több mint száz meghívott vesz részt.
A csütörtök esti megnyitón Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Böröcz László Fidelitas-elnök, Antal Lóránt MIÉRT-elnök és Geréd Imre helyi önkormányzati képviselő, az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnöke köszöntötte a résztvevőket.
A sétatéri Kaszinóban megtartott megnyitón Mile Lajos arra ösztönözte a jelen levő fiatalokat, hogy merjenek távlatokban gondolkodni: "A feladatunk az, hogy tágabban értelmezzük a kihívásokat, problémákat. Éppen ezért hasznosnak tartom, hogy a visegrádi négyek mellett a régió többi országára is kiterjeszti az együttműködést a konferencia".
"Azok a baráti kapcsolatok, amelyek összekötik a jelen lévő szervezeteket, egy sikeres és egységes közép-európaiegyüttműködést vetítenek elő. Remélhetőleg a résztvevők között számos olyan fiatal van, aki néhány év múlva a hazájában is fontos szerepet fog betölteni a közéletben" – mondta Böröcz László, majd megköszönte a Fidelitas és a MIÉRT szervezőcsapatának a közös munkát.
"Szeretettel köszöntök mindenkit Európa ifjúsági főváro-sában! A II. Visegrádi Ifjúsági Konferenciának az alapküldetése a kooperáció erősítése. Nekünk, fiataloknak a legfontosabb megtanulni együtt gondolkodni, közös célokat meghatározni és ezekért dolgozni" – hangsúlyozta Antal Lóránt. Emellett sikeres, tartalmas konferenciát kívánt, és arra biztatta a fiatalokat, hogy létesítsenek sok kapcsolatot a találkozó ideje alatt.
"Úgy érzem, ebben az évben Kolozsvár valóban fővárosa lett Európának, hiszen ilyen és ehhez hasonló rendezvényeknek adhatott otthont a város. A helyi fiatalok számos alkalommal megmutatták, hogy képesek megfelelni olyan kihívásoknak is, amelyekre a politika nem mindig tud választ adni" – emelte ki Geréd Imre.
Népújság (Marosvásárhely)

Újvidéki vendégjáték Marosvásárhelyen
Neoplanta
Hamarosan új vendégjátékot láthat Marosvásárhelyen az érdeklődő közönség. Mint azt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezetőségének közleménye tudatja, e hónap folyamán városunkban vendégszerepel az Újvidéki Színház a szóban forgó, Neoplanta című előadásával, melyet Végel László azonos című regényének felhasználásával vitt színre a jeles vajdasági társulat. A koncepciórendezést Urbán András, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója jegyzi.
Újvidék a multikulturalizmus és multietnicizmus városa, de kérdés az, hogy mi áll ezeknek a szavaknak a hátterében. A Neoplanta című előadás Újvidék, Vajdaság és a régió közösségeiben jelen levő feszültségeket és ellentmondásokat igyekszik felfedni.
A 2014-es bemutató alkalmával Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója elsősorban azt hangsúlyozta ki, hogy ez a darab egyesekre biztosan provokatívan hat. "Éles kritikával szól ez az előadás. Mindennel szemben kritikus. Minden jelenség, ami meghatározza, vagy úgy gondoljuk, hogy meghatározza az életünket, túlnő Újvidék és Vajdaság, sőt, még Szerbia határain is. Ezek a jelenségek az egész régióban jelen vannak" – nyilatkozta az igazgató.
Az Újvidéki Színház Neoplanta című előadása november 23-án, hétfőn 17 és 20 órától tekinthető meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Nagytermében, stúdiótérben.
A délután 5 órakor kezdődő előadásra a kedvezményes árú vendégjátékbérletek, míg az este 8 órakor kezdődőre a Bernády György-mecénás-bérletek és a teljes árú vendégjátékbérletek érvényesek.
(Knb.)
Népújság (Marosvásárhely)

A Petőfi Irodalmi Múzeum védnöki szerepben
Beszélgetés Gulyás Gabriella főigazgató-helyettessel
A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár rangja, súlya szellemi védnökein is lemérhető. A szervezők az idén a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM) kérték fel erre a jelentős szerepre. A nagy múltú, tekintélyes intézmény életében is újdonság ez a felkérés, aminek készségesen eleget is tett. Ezzel a gondolattal indítottuk a beszélgetést Gulyás Gabriella főigazgató-helyettessel, aki mindvégig jelen volt a könyvünnep eseményein.
– Irodalmi múzeumként mi eddig tényleg egyetlen könyvvásár védnöki szerepébe se kerültünk, saját standdal viszont gyakran jelentkeztünk hasonló rendezvényeken. Nagy megtiszteltetés, hogy erre most felkértek. Az utóbbi időben alaposan beindultak a munkakapcsolataink az erdélyi területtel, de Marosvásárhelyről még nem volt ilyen megkeresés, ezért is készültem nagy izgalommal a fesztiválra. Védnökként bemutatkozni egy ilyen rangos könyves eseményen valóban különleges, örömteli lehetőség. Elvárásaimban nem csalódtam, nagyon meghittnek, barátságosnak, bensőségesnek találtam a légkört, színvonalasnak a programot. Rendkívül jól érzem magam, és az, hogy ilyen rengeteg gyereket látok itt, egyenesen példaértékű.
– Nemegyszer tapasztaltam Budapesten, hogy önöket, a Petőfi Irodalmi Múzeumot is számos gyerek, kis- és nagyobb diák is felkeresi. Persze sok a felnőtt látogatójuk is. Számomra a PIM tevékenységeinek egyik legrokonszenvesebb, legvonzóbb jellemzője az interaktivitás, a megnövekedett mobilitás. Ezért sem lepett meg, hogy a székhelyüktől ilyen távol zajló rendezvény támogatását felvállalták.
– A nyolcvanas évektől Európa-szerte nagy változások történtek a múzeumi világban. Most már nincs úgy, mint korábban, hogy a múzeumok olimposzi magasságban fenn ülnek valahol, és lenéznek a földön járó látogatókra. Három fronton harcolunk. Versenyben vagyunk az emberek kevés szabadidejéért a színházzal, mozival, állatkerttel és sok egyéb szórakoztató, közönségvonzó tényezővel. Más megközelítésben úgy is mondhatnám, hogy a múzeumok is beléptek a kulturális businessvilágba, muszáj olyan programokat szerveznünk, amelyekkel magunkhoz tudjuk vonzani a közönséget. Ez olyan szempontból is kihívás, hogy állami fenntartású intézmény vagyunk, s számadatokkal is igazolnunk kell, hogy valóban mind mélyebb társadalmi beágyazottsággal rendelkezünk, kiérdemeljük az anyagi ráfordítást. Ezt a célt szolgálja az eddiginél nagyobb nyitottság. Harmadsorban azzal is szembe kell néznünk, hogy a szakmában évek óta belső vita zajlik, kell-e a múzeumoknak változni, vagy maradjunk meg annál a tradicionális szemléletnél, miszerint a múzeum az más. Én abszolút a demokratizálódás mellett vagyok, abban hiszek, hogy a tárgyak önmagukért nem beszélnek, hanem nekünk kell a közönséggel közösen beszélnünk a tárgyakról. Ezt úgy nevezem, hogy új gyűjteményezés. Annak nincs sok értelme, hogy eleve a múzeum döntse el valamelyik szellemi dologról, hogy az érték-e vagy sem. Annak van értelme, hogy a múzeum kimegy az életbe, felkeres egy lokális közösséget, ott egyenrangú félként átbeszélik, hogy az a közösség mit tart értéknek, felhívja rá a figyelmet, platformként szolgál arra, hogy saját kulturális örökségüket megélhessék. Én egy nagyon demokratikus múzeumban gondolkodom.
– A PIM megnevezésében az IRODALMI jelző meghatározó. Programjaikban mégis mintha egyre erőteljesebbenjelentkezne az összművészeti jelleg. Azt hiszem, hogy az ilyenfajta nyitásnak is a közönség a nyertese.
– A rendezvényeink sokfélék. Ha a múzeumunk alaptevékenységét nézem, a gyűjtés, megőrzés, kutatás és bemutatás egyik nagy területe a kiállítás. Nagy kérdés, hogy az irodalmi muzeológia, az irodalmi kiállítás mit mutathat be. Irodalmat, koncepciót, társadalmi véleményt arról, hogy mi az irodalom, nem nagyon lehet bemutatni. Nekünk a felkínált irodalomnak az értelmezését kell adnunk. És értelmezni legjobban úgy tudunk, ha a maga kontextusában egy olyan világot teremtünk köréje, amely a társművészetek szoros használatát is feltételezi. Nemcsak a múzeumi tárgyat, hanem a hozzá illő művészeti világot is megjelenítjük a kiállításon. Nagyon fontos tehát, hogy adott témában a kurátornak jól átgondolt, koherens értelmezése legyen arról a világról, amit megidézünk. A jövő évben például egy nagy tematikus kiállításunk lesz az evésről, hogy így, egyszerűen fogalmazzak. Ebbe persze A-tól Z-ig számtalan dolog belefér. Az éhezés is, meg még nagyon sok minden. Tehát a tematikát is értelmezzük egy adott pillanatban.
– Önök nem csak védnökséget vállaltak. Érdekes, látványos standot is berendeztek az emeleten. Látszik, hogy értelemre és érzelemre is hatni akartak a könyvvásáron. A nyitónapon akár Fülig Jimmyvel vagy Piszkos Freddel is találkozhattunk. Rejtőt idézték fel élvezetesen.
– Próbáltunk egy kicsit a kiadói tevékenységünkre is fókuszálni, elvégre mégiscsak könyvfesztiválra jöttünk. Nyilván a kiadói tevékenységünk is nagyon sokat változott. Szívem szerint 1876-ra mennék vissza az időben, a Petőfi Társaság alapítására, majd 1909-re, a Petőfi Ház alapítására, hiszen az 1954-ben létrejött Petőfi Irodalmi Múzeum a két intézmény irodalmi anyagát örökölte meg, benne a teljes Petőfi-hagyatékkal, Jókai-hagyatékkal, később hozzánk került az Ady-, a József Attila- hagyaték stb. Abban az őskorban mi bibliográfiákat adtunk ki, repertóriumokat, vagyis elsősorban az irodalomtörténeti alapkutatást segítettük. Ma ez már nem így van, ma a gyűjteményünkre és a kiállításainkra fókuszálunk. Ehhez kapcsolódó kiadványainkkal jelentkezünk a könyvpiacon. A Rejtő is ilyen. Két Rejtő- kiállításunk is volt, az utóbbi éppen most fejeződött be egy kávéházban. Azt lebontottuk, és elhoztuk ide, az előző kiállítás óta folyó kutatás eredménye pedig megjelent könyv alakban, és a kiállítással együtt a könyvet is be tudjuk mutatni itt, Marosvásárhelyen.
– Érdekes címe van: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet.
– Igen, Rejtőnél minden elveszett, az ő tragikus sorsa, tragédiája is tekinthető ellopott tragédiának. Tulajdonképpen a szerző tőle kölcsönözte a címet.
– A másik kötetük az I. világháborúhoz kötődik.
– Igen, az egy nagy kiállításunk tükre, 2014- ben nyílt és 2016 januárjában zárul majd Pesten. Ha valaki addig arra jár, érdemes megnéznie. Nagyon gazdag kiállítás. Írók az első világháborúban. Sokféle beállítottságúak voltak, pacifistáktól a harcosan antimilitáns, vagy először lelkesedő, majd kiábrándult csoportig. Hattermes kiállításról beszélünk, ahol rögtön az elején a látogató választhat: a hátországban marad – vagy a frontra megy. Az íróink közül nagyon sokan az érettségi után azonnal a fronton találták magukat. Ezt a nagy anyagot egy kétéves kutatás előzte meg, öt fiatal muzeológus és Varga Katalin, a kézirattár vezetője folytatta, a kutatásnak az eredménye három kötet lesz, az elsőt most jelentettük meg. Ennek a kötetnek is érdekes a címe: "…az irodalmat úgyis megette a fene". Magyar írók első világháborús naplói. A nagyobb naplókat választottuk ki, öt szerző került bele a kötetbe. Ezt a tematikus kötetet több más kiadvány is támogatja majd.
– Lokálpatriótaként merül fel bennem a kérdés: a könyvvásári védnökségen túl a mostani kapcsolatfelvételnek lesz-e a továbbiakban valamilyen vásárhelyi hozadéka?
– Én csak remélni tudom, hogy múzeumunk és Vásárhely szellemi élete közelebb kerül egymáshoz. Igazából mindkét félen múlik, hogy mennyire van igény az együttműködésre. A könyves kapcsolatnak bizonyára lesz folytatása, Király Istvánnal a szervezés során jól együtt tudtunk működni, beszélgettünk a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatójával, Gáspárik Attilával is, aki kutatott már a kézirattárunkban az itteni színház megalakulásával kapcsolatosan, és még szeretne a későbbiekben is dolgozni ott. Különben is úgy érzem, hogy a színház közel áll a könyvvásárhoz olyan értelemben is, hogy egy előadás megtekintése olyan egyszeri alkalom az ember számára, mint amikor bemegy egy kiállításra, és pillanatnyi érzelmi, hangulati állapota határozza meg, mihez tud jobban kapcsolódni, mit indítanak el benne a látottak, hallottak. Találkozom a Maros Megyei Múzeum igazgatójával, Soós Zoltánnal is, aki körbevezet a város fontosabb helyein, és szerintem arról is fogunk beszélni, hogy milyen további együttműködési lehetőségek adódnak. Most csak három területet említettem, de nyitottak vagyunk minden hasznos közös munkára, szeretnénk, ha a mostani szerencsés találkozásnak lenne folytatása. Kevés szabadidőm volt ezekben a napokban, a könyvfesztivál nagyon magához kötött, de egy kicsit belekóstolhattam a város hangulatába, ízeibe, benézhettem a megújuló várba, ha elkészül, rendkívül szép látványt nyújt majd. A református temetőben is sétáltam valamennyit, gyönyörű sírokat és sírfeliratokat láttam, számomra ez is fontos. A Teleki Tékát is meglátogattuk. Ma még igyekszünk felfedezni a helybeli múzeumi világot. De még többször vissza kell térnem ide, mert én lassú felfedező vagyok, szeretek ráérősen nézelődni, így ismerni meg a várost és vendégszerető világát.
(N.M.K.)
Népújság (Marosvásárhely)

A Tamási Áron-díjas Török Viola dicsérete
A marosvásárhelyi rendező november 14-én a Pesti Vigadóban vehette át az eddigi munkásságát elismerő rangos művészeti kitüntetést. Laudációját az ünnepségen dr. Kovács Levente, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem nyugalmazott konzulens professzora terjesztette elő. Az alábbiakban a szöveg rövidített változatát közöljük.
Laudáció
1983 óta ismerem Török Viola művészi tevékenységét. Első alkalommal a sepsiszentgyörgyi zeneiskola növendékeivel színre vitt, igen költői, légiesen képzeletdús Szentivánéji álom című zenés színpadi játékát látva figyeltem fel különleges képességeire, melyek révén igen egységesen társította a szöveg, a zene, a mozgás kifejezőeszközeit, ugyanakkor erőteljes pedagógusi rátermettséggel irányította a többnyire 10-14 éves gyerekek népes, közel 50- főnyi csapatát (melyből később több jeles színész nőtt ki, pl. Váta Loránd, Márkó Eszter és mások). Ez alkalommal kialakult kedvező benyomásaim is segítettek abban, hogy Németországból való visszatérése után örömmel fogadjam jelentkezését az általam irányított rendezőosztályban, a marosvásárhelyi – akkoriban még – Színművészeti Egyetemen. Ebben az osztályban kiemelkedő tehetsége, rátermettsége a legjobb eredmények elérését eredményezte. Ő nyerte el az egyetem vezetősége által kiírt pályázatot, melynek alapján megrendezhette a Stúdió Színházban nyilvános vizsgaelőadásként Shakespeare Othello című színművét. Az egyetem elvégzése után fokozatosan alakult ki sajátos rendezői nyelvezete, melyben eredeti módon ötvöződik a darabok szövegének egyéni olvasata, valamint a filozófiai és költői rétegek feltárása. A személyes stílusjegyek egyre határozottabb érvényesítése során rendezői művészetében sajátos színpadi látványvilág megteremtését tapasztalhattuk sokszínűen kibontakozó alkotómunkájában, melybe sajátosan eredeti látásmódja révén szervesen épülnek be az erdélyi irodalom, költészet és folklór alapos ismeretéből táplálkozó néptánc- és népzenei elemek. Rendezői stílusának ezek a jegyei külön színt képviselnek az erdélyi magyar színházművészetben.
Felsorolt erényei talán a legjellemzőbb módon Tamási Áron darabjainak színrevitele során érvényesülhettek, mivel az író sajátos, erdélyi ízekben bővelkedő költői világának színpadi nyelvre való átültetése kínálta Török Viola számára a legszervesebb megoldásokat. Sorolhatjuk akár a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatánál, akár a Spectrum Színház és a Csűrszínház közreműködésével színpadra állított előadásait (a Hullámzó vőlegény, illetve a Vitéz lélek című sikeres produkcióira utalhatunk), vagy a Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen rendezett Boldog nyárfalevél, illetve Tündöklő Jeromos című előadásokat. Különösen a mikházi Csűrszínházban a zárt színpad és a különleges természeti szépségű nyitott tér egyidejű használata adott alkalmat számára egy varázslatos színpadi atmoszféra kialakítására. Az itt kihasznált kivételes lehetőségek révén rendezői világa változatos gazdagsággal bontakozott ki az említettek mellett olyan előadásokban is, mint a Szép magyar komédia, a Vérnász, a Vihar vagy a saját adaptációban színre vitt, Móricz-szöveg alapján rendezett Boszorkány.
Török Viola sorozatos törekvései szükségszerűen vezettek egy saját színházi műhely, a magánintézményként működő Spectrum Színház megteremtéséhez. Itt a módosult, stúdiószínházi környezetben, saját társulattal nyílik alkalma olyan műhelymunka kiteljesedésére, melyben az igényes irodalom, az erdélyi szellemiség és az egyetemes értékek egyaránt otthonra lelnek. A Spectrum Színháznak ez a felvállalt missziója egyedi hangulatával, stílusával, tartásával – akár saját produkciói, akár befogadott előadásai révén – új színt képviselhet nemcsak a város gazdag színházi életében, hanem tágabb értelemben az erdélyi magyar színházkultúrában is. A produkciók fogadtatása, a közönség fokozódó érdeklődése és elismerése már most, a kezdetekkor igazolja a bátor kezdeményezés létjogosultságát.
Mindezeket összevetve:
az intézményteremtés elkötelezettsége, az igényes kultúra szolgálata és művelése, az erdélyi hagyományok ápolása és az egyetemes kultúra (Shakespeare, Csehov, Ibsen, Molière, Gogol és mások) értékeinek felmutatása olyan áldozatos életmű kiteljesedését jelzik, amelynek alapján messzemenően indokoltan méltónak tarthatjuk Török Violát, a határozott küldetéstudattal és a hivatás iránti példás alázattal megáldott mandátumos művészembert a jeles elődök által megtisztelő rangra emelt Tamási Áron-díjjal való kitüntetésre.
Kelt: Marosvásárhelyt, 2015. október 4-én
Dr. Kovács Levente rendező, egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem professor emeritusa
Népújság (Marosvásárhely)

Csillagközi kikelet
A Lector Kiadó hármas könyvbemutatójáról
Amint azt megszokhattuk, ez évben is igen gazdag kínálattal várta vendégeit a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Az immár huszonegyedik alkalommal megszervezett, igen rangos eseménysorozat számos rendezvényén több könyvkiadó is bemutatta legújabb köteteit. Ezek egyike a nemrég alapított marosvásárhelyi Lector, amelynek november 13-i könyvismertetőjén három friss kiadványt ismerhettek meg a jelenlévők a szemle Székely János-termében.
Berekméri Árpád Róbert történész, Dimény Lóránt prózaíró és Nagy Attila költő kötetei az egyetemes magyar kultúrát szolgálják, a marosvásárhelyi szerzőkkel a kiadó szerkesztői – Szőcs Katalin és Gálfalvi Ágnes – beszélgettek.
Sorrendben elsőként Dimény Lóránt Ha elhal című prózakötetéről esett szó. A kiadványt Szőcs Katalin méltatta. Elmondta: a témaválasztás, a nyelvi megformálás tetszett neki leginkább a novelláskötetben, Dimény Lóránt pedig hozzátette: az írások néhány év termését ölelik fel.
– Amikor kiválasztottam ezeket a novellákat, nem foglalkoztam azzal, hogy füzérbe fogjam őket. Vannak közöttük olyanok is, amelyek különböző pályázatokra íródtak, így a témaválasztás, az alap, amire épülnek, értelemszerűen kötött volt. És ezért én is csodálkozom azon, hogy fellelhető bennük egy közös szál. Mindenikben valaki elindul és megérkezik, valaki meghal, valaki éppen életének fordulópontjához ér – mondta Dimény Lóránt, majd az egyik, a kötetben fellelhető, levél formában megírt novellát olvasta föl.
Nagy Attila Csillagköz című, a költő nagyenyedi, erdőszentgyörgyi, marosvásárhelyi gyermek- és diákéveinek emlékeit megjelenítő, felelevenítő kötetével kapcsolatosan Gálfalvi Ágnes szólt. Mint mondta, a Csillagköz nagy sikernek örvend, bemutatták már Marosvásárhelyen (erről korábban beszámoltunk – a szerk.), Kolozsváron, nemrég pedig egy különösen jó hangulatú, telt házas, mégis családias rendezvény keretében Erdőszentgyörgyön is, ahol Nagy Attila nagyszülei éltek – apai nagyapja ott volt református lelkész, esperes. Felszólalásában a költő elsőként Dimény Lórántnak gratulált:
– Igen jólesett hallgatni a novellád, nagyon örvendek, hogy újra kezd divatba jönni az az irodalom, amely felveti a mindenkori metafizika kérdését. Ami az én kötetemet illeti, az ember lassan eljut egy olyan életkorba, amikor öregedni kéne, és ilyenkor erőteljesen jelennek meg a gyermekkor képei. Nagyon jólesett, hogy Erdőszentgyörgyön annak a közösségnek a tagjai, amelyet gyerekkoromból ismerek, eljöttek, és megfiatalodva láttam őket. Gyerekként a tartást tanultam meg tőlük és azt, hogy hogyan váljak egész emberré. A kötetet pedig azért is írtam meg, mert emlékezni és emlékeztetni szeretnék arra a városra – ez esetben Marosvásárhelyre, amelyben felnőttem, és amely nincsen már többé.
Berekméri Árpád Róbert kötete óriási élmény volt Szőcs Katalin számára.
– Minden családban van valaki, aki a történész által megidézett korszakot megélte. A Lesz még kikelet – A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály a második világháborúban (1940–1945) című tanulmánykötet a közösségi emlékezet igen szép és fontos könyve: alapmű. A történésznek nehéz a dolga, hiszen a hivatalosság és a legendárium között kell ingadoznia – a szerző, történészhez híven pedig nem kommentálja az eseményeket, hanem tényeket tár fel.
– Gyerekkorom óta figyeltem nagyapáim beszélgetését. Kölyökként a kocsmában lógtam az öregek között, lestem a párbeszédeiket, magamba szívtam a szavaikat. Egyik nagyapám aktív, a másik passzív katonaként élte meg a második világháborút. A történetírást azonban meg kell tanulni, a szakirodalmat el kell olvasni, akár tetszik nekünk, akár nem. Ez a könyv mindazt tartalmazza, ami megformálta az én történészi egyéniségemet. Szakmai alkotás, amit igyekeztem szépirodalmi módon, a laikusok számára is élvezhetően leírni. Interjúk során gyűjtöttem össze az anyagot, amely használható és hasznos mind a hadtudomány, mind a következő generációk számára – mondta Berekméri Árpád Róbert a jó hangulatú, sztorikban, történetekben gazdag könyvbemutatón.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

2016 januárjától látogatható a helyreállított műemlék
Új köntösben díszeleg Déva vár
Néhány napja sötétedés után színes fényjáték hívja fel a figyelmet Déva várára. A felújítás alatt álló műemlék amúgy napfénynél is teljesen új köntösben díszeleg.
A 2010 márciusában, uniós támogatással elkezdett restaurálása óta ugyanis évekig csupán az egyre szaporodó állványok látványa fogadta a vár látogatóit, illetve az időszakos lezárások, melyek néha a külső vár megtekintésétől is eltiltották a turistákat.
Pillanatnyilag szintén bejárási tilalom van érvényben. A szinte hihetetlen jó hír azonban, hogy a polgármesteri hivatal szóvivője szerint a vár december közepén újra megnyitja kapuit, immár véglegesen, egészen új arculattal fogadva a látogatókat. Ugyanis a közel 22 millió lejes európai, 3,4 milliós kormányzati és 13 milliós önkormányzati támogatással megvalósuló restaurálási projekt átadási határideje 2015. december 12. Hogy sikerül-e addig teljes mértékben befejezni a külső- és középső vár felújítását, az még kérdéses, de tény hogy az utóbbi öt évben szinte újraépítették Déva várát (már ami a külső védműveket illeti). Az említett projekt során teljesen visszaépült az első és második kapu, a teljes külső várfal, gyilokjárókkal, a hajdani gyalogos feljárást biztosító csigalépcső a keleti oldalon, a belső várba vezető híd a nyugati oldalon, a hajdani puskaporos torony, a tüzérségi kazamaták és teraszaik, illetve a vár alatti parkból az első és második kapun át vezető teljes út. Utóbbinak térkövekkel való kirakása még folyamatban van, akárcsak az említett híd felső szakaszát mozgató felvonószerkezet beszerelése. Ennek, 372 ezer lejre terjedő költségeit az önkormányzat által megszabott kiegészítő költségvetésből állják. Úgyszintén helyi alapokból, 1,8 millió lejből oldották meg a felújított várrész közművesítését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az évszázados falak között immár korszerű áram-, víz- és csatornarendszer működik. Mindez tehát 2016 januárjától látható, tapintható lesz minden érdeklődő számára – ígéri Mona Voinescu, önkormányzati szóvivő. Elmondása szerint jelenleg kidolgozás alatt áll a belső vár felújítását célzó projekt is. Erre ugyan már volt egy kísérlet: 2008-ban, amikor Daniela Marcu brassói régésznő fel is tárta a belső várat, térben és időben egyaránt meglepő leletekre bukkanva. A felújítási szándék azonban akkor befulladt.
A külső és középső vár sikeres helyreállítása nyomán viszont újra napirendre lehet tűzni a belső várat is – Előkészítés alatt áll az EU-hoz benyújtandó pályázat dokumentációja. A célunk természetesen a vár teljes helyreállítása, és kultúrturizmus terén való értékesítése. A belső várban multifunkcionális terek, időszakos kiállításokra alkalmas termek, irodalmi kávézó és amfiteátrum kialakítását tervezzük. És mindenképp figyelmet fordítunk Dávid Ferenc egyházalapító unitárius püspök emlékének ápolására is – fogalmazott az önkormányzati szóvivő.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Aradi történetek, emberek – és már fotók is
Puskel Péter könyvbemutatója
Tavaly nyáron, az Aradi Magyar Sajtó ünnepén jelent meg Puskel Péter Aradi történetek, emberek című kötete, mely rövid és frappáns tárcákat tartalmaz. Az itt összegyűjtött írások 2009 és 2013 között a Nyugati Jelenben is olvashatóak voltak. A könyv nagy sikernek örvendett, és gyorsan elfogyott, nem is jutott belőle mindenkinek. A most bemutatott kötet egy második, válogatott kiadás, melyet Siska-Szabó Zoltán fotóművész illusztrációi díszítenek. A rendezvényre a Jelen Ház dísztermében került sor csütörtök este.
A házigazda Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője volt, ő beszélgetett el a szerzővel annak új könyvéről. „Mint annyi más kötet akár tőle, akár másoktól, ez is egy kis tükör Aradról és Arad híres embereiről” – mondta bevezetőjében. Azt is szóvá tette, hogy bár a bemutatóra rengetegen eljöttek, sajnos kevés volt a fiatal. Talán ők hiányoztak a legjobban a rendezvényről.
Az esten jelen volt Bognár Levente alpolgármester is, aki a szerzőnek mondott köszönetet. „Köszönöm szépen Puskel Péternek, hogy itt lehetünk, és hogy mi, az aradi magyarok, büszkélkedhetünk egy ilyen könyvvel. Ebből is látszik, hogy a költségvetésben jó irányba mentek az összegek, a pályázók jól végezték a munkájukat. Olyan kiadvány született, amely mindenképpen az aradi magyarság büszkesége, sőt: a városé is! Mi, aradiak, olyan kulturális örökséget tudhatunk magunkénak, mellyel nem csak Romániában, de egész Európában is büszkélkedhetünk. Ugyanakkor fontos az is, hogy ezt el tudjuk mondani gyermekeinknek, utódainknak, de azoknak is, akikkel együtt élünk.”
Az első kérdés, amit Bege Magdolna feltett Puskel Péternek az volt, hogy tud-e mondani kiemelkedően pozitív vagy negatív élményeket, visszajelzéseket munkájáról, munkájával kapcsolatban? Kiemelkedően rossz, mint kiderült, nincs, azonban többször kapott nagyon jó kritikát, és az mindig jólesik az embernek, ahogyan az is, ha kiírhat magából dolgokat. Hogy most épp min dolgozik – ami a következő kérdés volt – nem derült ki egyértelműen, mert több ötlete is van. Valószínű azonban, hogy néhány aradi középület kerül majd reflektorfénybe. Olyan épületek, amelyek története és egyben azok lakóinak története is megérdemel egy kismonográfiát. Konkrét történetet az épületekről, emberekről, vagy olyat, ami benne lesz majd a kötetben, nem mesélt.
Puskel Péter elmondta többek között, hogy nagyon jó időszakot élünk az irodalmi és helytörténeti művek szempontjából. Nagyon sok könyvbemutató volt az utóbbi időben. „Lehet ennek az oka az, hogy elgépiesedett, elektronizált világunkban nagyon sokan úgy érzik, hogy van mondanivalójuk. Dolgoznak, és ennek én örülök. Szeretném ugyanígy megemlíteni azt is, hogy az aradi és Arad megyei tollforgatók közül, főleg az utóbbi 15-20 esztendőben, nagyon sokan befutottak, és folytatják tevékenységüket más városban. […] És annak is örülök, mondom még egyszer, hogy ilyen szép számban megjelentek, mert ez talán nem is a személynek szól, hanem inkább annak a könyvnek, amit Önök kézbe kaptak. Köszönöm!”
Az est hangulatát fokozta, hogy a bemutató előtt, míg a vendégeket fogadták és kiosztották az ingyenes példányokat, Miskovits Tibor és Milltaler Lajos zenével kedveskedett a jelenlévőknek. Ezen felül Brittich Erzsébet elszavalt két saját verset, melyeket erre az alkalomra írt. A bemutató végeztével hosszas sor kígyózott a szerző asztalánál, az előtérben pedig sós és innivaló várta a vendégeket.
A szervező, az aradi Pro Presens Alapítvány köszönetet mond Arad Municípium Kulturális Központjának (CMCA), melynek segítsége nélkül a kötet második, válogatott és illusztrált kiadása nem jelenhetett volna meg.
Gál Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

MIÉRT szórványkonferencia Temesváron
A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) november 20–22. között A szórvány színei címmel konferenciát szervez a temesvári Andronic Panzióban, a Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (TEIS) közreműködésével. A Szabadfalun sorra kerülő Szórványkonferenciát péntek este Halász Ferenc, Temes megyei RMDSZ-elnök, Molnár Zsolt parlamenti képviselő és Olah Gábor TEIS-elnök nyitják meg.
A Szórvány színei konferencia keretében szombaton 10 órától Antal Lóránt, MIÉRT-elnök tart előadást Panorámanézetből a Szórvány címmel, majd 10.45 órától Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselőA Szórvány mint lehetőségcímű előadását hallgathatják meg a jelenlevők. A délelőtti program Tomán Zoltán temesvár-gyárvárosi káplán, Nagy Zsolt programozó mérnök és Molnár András ügyvéd előadásaival zárul.
15 órától Szilveszter Ibolya, a Bartók Béla Elméleti Líceum aligazgatója A Szórvány Alma Matere címmel tart előadást, utána bemutatkozik a magyar középiskola Diákönkormányzata és Keresztes Péter, a Temesvári TVR Magyar Adásának szerkesztője Lencsevégen címmel tart előadást.
A konferencia befejező részében 17 órától Csáki Károly végvári polgármester a Szórványvidék pezsgő Végvárja című előadását hallgathatják meg a konferencia résztvevői. 17.30 órától a kisközösségek vezetéséről beszélgetnek a jelenlevők, 18 órától Horváth Ida temesvári, Varga Emese medgyesi és Ferencz Orsolya segesvári ösztöndíjasok bemutatják a Petőfi programot. 18.15 órától kerül sor a MIÉRT területi szervezeteinek bemutatójára A szórvány színei címmel. A temesvári MIÉRT Szórványkonferencia a résztvevő ifjúsági szervezetek képviselőinek közös tanácskozásával és a Mi így bulizunk című, TMD-TEIS közös őszbúcsúztató bulival zárul.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Nincs jobb alternatíva a minőségi anyanyelvi oktatásnál
Kárpát-medencei szórványoktatási kerekasztalt tartottak Kolozsváron
A szórványban élő magyar fiatalok számára nem csak az identitás megőrzését, hanem az érvényesülésüket is segíteni kell. Jóllehet a román nyelvű oktatás sok esetben változatosabb képzést kínál, mint a magyar, mégis a magyar családokat meg kell győzni arról, hogy az anyanyelvi oktatás a legjobb választás.
Olyan helyzetet kell teremteni, amelyben az anyanyelv ismerete a siker előfeltétele – hangzott el a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) második alkalommal szervezett nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetésén, amelynek a szórványoktatás volt a témája. A rendezvényen Ferenc Viktória, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet és Morvai Tünde, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének munkatársa, továbbá Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Magyari Tivadar, az RMDSZ Oktatási Főosztályának vezetője, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója vett részt.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb kötettel gazdagodott a kolozsvári kottakiadás
Nemrégiben látott napvilágot az Arpeggione kiadó jóvoltából Könczei Árpád Zongoraművek című kottagyűjteménye. Jelen partitúra Buzás Pál művész-zongoratanár és Könczei Árpád, az egykori tanítvány máig tartó baráti-művészi kapcsolatának gyümölcse. Árpádot, zeneiskolás növendékként Buzás nemcsak zongorázni tanította, hanem tudatosan, de meglehet a kisdiák számára szinte észrevétlenül, játékosan a zene szeretetére is nevelte. Buzás Pál, több muzikális, kitűnő zenei hallással rendelkező diákját irányította a zeneszerzés művészete felé. Talán ennek az ösztönzésnek (is) köszönhető, hogy Könczei a főiskolán zeneszerzésből diplomázott. Kompozícióit – a véleményezés egyfajta igényével – nemcsak megmutatta, hanem a kéziratokból „emlékül”, egy-egy példányt ajándékozott egykori zongoratanárának, aki gondos „gyűjtögetőként”, éveken keresztül őrizgette a „zenés ajándékokat”.
Az 1989-es fordulatot követően Buzás Pál az Arpeggione kiadónál megkezdte, és azóta is folyamatosan szorgalmazza az erdélyi, hangsúlyozottan a kolozsvári zeneszerzők műveinek gyűjteményes megjelentetését. Így születettek meg többek között a Szórakaténusz kötetek, valamint Vermesy Péternek, a gyermek- és felnőttkori barátnak szentelt kiadványok. Az évek folyamán, a Buzás gondozásában napvilágot látott kották többsége zongoradarabokat tartalmazott, de időnként kamarazenét is közreadott. Jelen kötet szintén a fekete-fehér billentyűk birodalmába vezeti a zongorázni vágyókat és tudókat. Könczei Árpád játékos, táncos, humoros fordulatokban gazdag palettájú, sokszínűségről tanúskodó zongoradarabjai, az egyszerűtől a bonyolultabb kompozíciókig úgy sorjáznak egymás után a partitúrában, hogy a tanulmányaik kezdetén lévők és az érett művészek is megtalálhassák az ízlésüknek, felkészültségüknek megfelelő darabot.
Kulcsár Gabriella
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar Tudomány Napja: aranymetszéstől a sörig
Elkezdődött tegnap a Magyar Tudomány Napja Erdélyben 14. fóruma a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartott nyitóünnepséggel.
A konferencia nyitó plenáris előadását a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, Lovász László Wolf-díjas matematikus tartotta, Szépség és matematika címmel. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2002-ben határozta el, hogy csatlakozik az MTA a magyar tudományt ünneplő, novemberi rendezvénysorozatához; a fórum időpontját – az EME 1859-es alapítására emlékezve – a november 23-ához közeli hétvégére tűzték ki. A magyar tudomány ünnepe számottevő mértékben a tudomány kutatási területeit, módszereit illető ismeretterjesztésről is szól: ha a társadalom minél jobban megérti mindezeket, annál inkább visszaszorulnak az áltudományok – fejtette ki Lovász László előadásának bevezetőjében.
A rendezvényt Sipos Gábor, az Erdélyi-Múzeum Egyesület elnöke nyitotta meg, majd Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte: ha egy kisebbségben élő közösségnek nincs szellemi elitje, kiszolgáltatottá válik, kényszerek, manipulációk áldozata lehet. Mint mondta, örömére szolgál, hogy az MTA elvállalta a rendezvénysorozat védnökségét, és a különböző erdélyi és magyarországi tudományos műhelyek együttműködnek.
Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke arra hívta fel a megnyitón a figyelmet, hogy a kilencvenes évek elején készített számvetés alkalmával 18 magyar tudományos intézményt számoltak össze (Magyarország határain kívül), ma azonban már kilencven ilyen műhely működik.
Lovász László nem mindennapi előadásában azt a kérdést járta körül, hogy a szépség esztétikai fogalma hogyan jelenik meg egy olyan tudományban, amelyet az emberek többsége száraznak, unalmasnak tart.
„Aki nem ismeri a matematikát, annak nehéz megérteni a természet legmélyebb szépségét...” – idézte a 20. század egyik legnagyobb fizikusát, Richard Feynmant az MTA elnöke. Hangsúlyozta: sok minden lehet szép a matematikában. A tudományág egyik legszebb formulája például a 18. század nagy matematikusától, Eulertől származik, az e iπ = -1. A „pi”, a kör kerületének és átmérőjének hányadosa, az „i” imaginárius egységet, a -1 szám négyzetgyökét az algebrában vezették be Euler idejében, mert bizonyos egyenletek megoldását „elegánsabban” lehetett megadni általa, az pedig „e” valós szám, amely az analízis felépítése során alakult ki – magyarázta a képlet baloldalán szereplő mennyiségeket a matematikus. Bár ezeket a tudományág különböző területein, eltérő indíttatással vezették be, Euler felfedezte, hogy összefüggés van közöttük, és egyetlen képletben való összekapcsolásuk szépséget, a matematika belső harmóniáját sugallja.
Szépek a matematika lényegét képező bizonyítások is – állapította meg Lovász László. Felidézte Erdős Pál matematikus mondását, amely szerint Istennek van egy könyve, amelyben minden tétel bizonyítása benne van.
Zay Éva
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvári kerekasztal a szórványról: a magyar oktatásból való kikerülés gyors asszimilációhoz vezet
Szórványhelyzetben a magyar oktatási rendszerből való kikerülés gyakran gyors asszimilációhoz vezet, így az anyanyelvű iskola versenyképessége az identitásmegőrzés kulcsa – állapították meg a meghívott szakértők pénteken azon kolozsvári a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által létrehozott Kulturális Autonómia Tanács (KAT) szervezett.
A rendezvényről beszámoló Maszol.ro kolozsvári portál szerint a KAT által kezdeményezett nemzetpolitikai kerekasztal pénteki, első rendezvényén három kisebbségkutató intézet és egy egyetem képviselői összegezték az erdélyi, felvidéki és kárpátaljai szórványoktatás tapasztalatait. Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa rámutatott, hogy az erdélyi szórványoktatás problémája a szűkösség: az osztályok összevonása, a szakok kínálatának szűkössége, így a választási lehetőségek hiánya tereli a magyar oktatási rendszeren kívüli pályára a diákokat. Megjegyezte: gyakran előfordul az iskoláit nem magyarul végző fiatalok esetében, hogy “sikeres emberről beszélhetünk, de nem a magyar közösségben maradóról”. Ferenc Viktória, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa rávilágított, Kárpátalján számos ukrán gyerek is tanul magyarul, hiszen a nyelvtudás haszonnal járhat. Ha az anyanyelvű oktatásban versenyképes akar lenni egy iskola, akkor extra kínálatot, jobb oktatást kell kínálnia – tette hozzá. Az iskola közösségteremtő szerepéről szólva megállapította: egy szórványoktatónak kulturális menedzsernek is kell lennie.
Morvai Tünde, a budapesti MTA TK Kisebbségkutató Intézet munkatársa beszámolt róla: Szlovákiában gyakran azért íratják a magyar szülők többségi iskolába a gyerekeiket, mert meglátásuk szerint jobb a szlovák nyelvű oktatás. Terepmunkák során azt tapasztalta, hogy magyar nyelvű óvoda nincs, csak magyar csoportok Szlovákiában, így előfordult, hogy a szórványtelepülésről óvodába kerülő hároméves kisfiú megkérdezte az apukájától: miért beszél vele angolul a (szlovák) óvónő?
Magyari Tivadar, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, az RMDSZ oktatáspolitikai ügyvezető alelnöke úgy vélte: a szórványban élő fiataloknál valójában kiegészíti egymást a többségi társadalomba történő integráció és az identitásmegőrzése. Elmondta, a szórványoktatást ott lehet leghamarabb segíteni, ahol a legkevesebb elemet kell megmozdítani: például a pedagógusképzés javításával.
erdon.ro

Felavatták Zilahon az Ady Endre diákéveit bemutató emlékházat
Felavatták péntek délután az Ady Endre diákéveit bemutató emlékházat Zilahon – számolt be az RMDSZ hírlevele.
„Néhány éve egy romos állapotban lévő ház ablakait néztük, majd bejöttünk az udvarára és azt terveztük, hogy megvásároljuk, előteremtjük az anyagi forrásokat arra, hogy ide egy olyan emlékházat hozzunk létre, amely Ady Endre zilahi diákéveinek méltó emléket állít” – elevenítette fel Kelemen Hunor az Ady-emlékház létrehozásáról való döntés mozzanatát az avatóünnepségen.
Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával, illetve más anyagi forrásokból, továbbá a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai hozzájárulásával létrehozott zilahi emlékház az Ady-kultusz egyik otthonává válik a Kalotaszentkirályt, Érmindszentet, Szilágylompértet és Nagyváradot összekapcsoló kulturális útvonal részeként.
„Nagyobb elismeréssel nem lehetne adózni egy városnak, mint azzal a mondattal, amely Ady 1903-ban írt publicisztikájában olvasható: aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok. Ezért is gondolom úgy, hogy olyan kötelességünknek teszünk eleget ennek az emlékháznak a felavatásával, amely révén szellemi kulturális örökségünk megkapja az őt megillető kiemelt helyet” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, aki szerint a kulturális örökség az emlékezet által nyer jelentőséget, és ezt szolgálja az újonnan felavatott zilahi emlékház.
„Ady Endre művein keresztül a huszadik század elejét másként érthetjük meg, mint a történelemkönyvek száraz adataiból. A költőnek, művészembernek soha nem az a dolga, hogy társadalmi elemzéseket készítsen, de gyakran érzékenyebb a kor változásaira, mint a politikusok, társadalomkutatók” – méltatta Kelemen Hunor a szilágysági költőzseni kultúrtörténeti jelentőségét. Az RMDSZ elnöke szerint a zilahi emlékházzal kiegészül az az erdélyi kultusz, amelyet az elmúlt évtizedekben Ady alakja köré igyekezett kiépíteni a magyar közösség.
Seres Dénes képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke felidézte: az épület felújítását követően a kiállítandó tárgyak begyűjtésén a Pro Szilágyság Egyesület dolgozott. Ebben jelentős szakmai segítséget nyújtott a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. „A közös munka által egy újabb állomással gazdagíthatjuk az Ady zarándokútvonalat – csatlakozva Kalotaszentkirály, Érmindszent, Szilágylompért és Nagyvárad településekhez –, amely egy időben emlék és érték a jövő nemzedéknek” – mondta a politikus.
„Vállalnánk-e ma Ady Endre akkori nyugtalanságát? Felavatjuk, leleplezzük, örülünk, de beleugranánk-e ma abba a mélyvízbe, áramba? Vállalnánk-e ma legalább egy kicsit az Ady Endre akkori életét? Vállalnánk-e annak a kockázatát, hogy gondolkodunk, hogy leírjuk azt, amit érzünk? Mindenkinek köszönöm, hogy megnyílik ez az emlékház, de leginkább az Ady Endre emlékének” – fogalmazott Demény Péter író a zilahi kulturális létesítményről és arról a személyiségről, akinek emléket állít.
Bekő Andrea, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa az emlékházban megtekinthető gyűjteményt mutatta be, amely az Ady Zilahon eltöltött diákévekről való közvetlen emlékezők gondolataitól, a kor tárgyi emlékein át a családi vonatkozásokig, illetve az irodalomtörténeti munkákig terjed. Az állomány folyamatosan bővíthető, az avatóünnepségen Zilah testvérvárosa, Szentendre hozzá is járult könyvadománnyal a múzeumi gyűjteményhez.
maszol.ro

Kisebbségbarát politikát szorgalmaznak a V4+ fiataljai
A II. Visegrádi Ifjúsági Konferencia péntek délutáni programjában az ifjúsági vezetők közös, hét pontból álló nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozatban szorgalmazzák a kormányzatok és a kisebbségek közötti együttműködést, főként a fiatalok nyelvoktatása terén. Emellett kiemelik, hogy a kisebbségekre erőforrásként és nem fenyegetésként kell tekinteni.
A dokumentumban kifejezték együttműködési szándékukat a közép-európai régiót érintő kérdésekben, és azon törekvésüket, hogy a nyilatkozat tartalmát közvetítik országuk vezetői, valamint az Európai Néppárt ifjúsági szervezete, a YEPP felé.
A nyilatkozatot 18 ifjúsági szervezet egyhangúlag fogadta el, tartalmát pedig Böröcz László, a Fidelitas elnöke és Antal Lóránt MIÉRT-elnök a sajtó képviselőivel is ismertette.
„A Visegrádi Ifjúsági Konferencia mind szellemiségében, mind pedig a kitűzött céljaiban a közép-európai közösségek, nemzetek véleményének egymáshoz való közelítését jelölte meg. Európa, valamint a régiónk olyan közös problémákkal találta szemben magát, melyekre helyi, országos és európai válaszokat kell találnunk. Hiszen az Európai Unió csak akkor lehet igazán sikeres, ha térségünk is sikeres” – olvasható a dokumentumban.
Fiatalok pályakezdési támogatása
A fiatalok önállósodását és családalapítási lehetőségeit támogató politikára van szükség az Európát érintő demográfiai folyamatok kezelésére. A kormányoknak nagyobb figyelmet kellene fordítania a fiatalok lakhatási problémáira és hiteltámogatására. Az ifjúság foglalkoztatottsági problémáit tekintve pedig nagyobb összhangot kell teremteni a munkapiaci elvárások és az oktatás között.
Közép-európai ifjúsági együttműködés
Az aláírók a csereprogramok létrehozását szorgalmazzák a Visegrád 4 Plusz országok fiataljai között. Az Erasmus program már bizonyította a mobilitások jótékony hatását, ennek mintájára kéne támogatni több középiskolások, egyetemisták és végzett fiatalok közötti tanulmányi és gyakornoki csereprogramot.
A kisebbség és többség közötti kapcsolatok fejlesztése
A kormányzatok és a kisebbségek közötti együttműködést szükséges fejleszteni, főként a fiatalok nyelvoktatása terén. A jogállamiság és szubszidiaritás megerősítése és a kisebbségek elnyomása ellen is felszólalnak az aláírók. Emellett kiemelik, hogy a kisebbségekre erőforrásként és nem fenyegetésként kell tekinteni.
Innováció és digitalizáció
Európai Innovációs Platform létrehozását és startup-barát környezet kialakítását szorgalmazza a dokumentum. A 21. századi információs világhoz igazodva pedig ingyenes internet- hozzáférést javasol az oktatási központokban.
Bevándorláspolitika
Szorgalmazzuk a Schengeni Egyezmény betartását, a menekültáradatból fakadó feladatok arányos és igazságos elosztását. Továbbá javasoljuk, hogy a menekültkérelmeket az Európai Unió határain kívül kelljen elbírálni, melynek érdekében fontosnak tartjuk a jó kapcsolat kialakítását a tranzit és a kibocsátó országokkal – áll a kiáltványban.
A V4+ partner országok megsegítése
Az EU tagsággal rendelkező V4+ országoknak támogatniuk kell partnereiket az európai integrációban, melynek egyik módja például a vízumrendszer megkönnyítése.
Regionális együttműködés fejlesztése
Régiónk sikerének a kulcsa a partner államok közötti szorosabb együttműködés. Tudományos, kulturális és gazdasági kooperációra van szükség, például helyi vállalkozások támogatása által.
A konferencia vasárnapig folytatódik, ahol európai parlamenti képviselőkkel és kormányzati szereplőkkel folytathatnak párbeszédet a fiatalok.
maszol.ro

A magyar tudomány ünnepe Erdélyben
A tudomány evolúciója: a valóság és a virtuális világok. Ez a központi témája a Magyar Tudomány Napja Erdélyben 14. fórumának. Az Erdélyi Múzeum Egyesület fiókegyesületei mintegy tizenhat rendezvényt szerveztek Erdély-szerte.
A Protestáns Teológiai Intézet díszterme adott otthont a Magyar Tudomány Napja Erdélyben című fórum kolozsvári előadásainak. Az esemény egyik fő célkitűzése, hogy tükrözze az összmagyar és nemzetközi tudományművelés irányait és kiemelkedőbb megvalósításait. Ezzel egyidőben pedig az erdélyi magyar tudományosság fórumává váljon.
SIPOS GÁBOR elnök, Erdélyi Múzeum-Egyesület
„Nem csak a mai középnemzedék vagy a mai 50-60-asok viselik ennek a munkának a terheit, meg a gyönyörűségeit is, hanem a legfiatalabb nemzedékek is bekapcsolódnak, magiszteri hallgatók, doktoranduszok, gyakornokok.”
A konferencián az erdélyi magyar tudományos intézmények is bemutatkoztak. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem munkásságát Nagy László, az intézmény rektorhelyettese ismertette.
NAGY LÁSZLÓ rektorhelyettes, Babeş-Bolyai Tudományegyetem
„A Magyar Tudomány Napja Erdélyben azért nagyon fontos, mert itthoni közegben is be tudjuk mutatni a kutatásainkat és megismerjük a kollegák kutatásait. Természetesen ilyenkor a fiatalok, doktoranduszok komoly lehetőséget kapnak arra, hogy mutassák meg magukat.”
A Sapientia 15 éve tartó tudományos munkásságát Dávid László, az egyetem rektora foglalta össze ismertette. Eredményeik közül fontos megvalósításnak tartja azt, hogy több évtizedes várakozás után sikerült magyar nyelvű agrármérnöki képzést indítaniuk.
Az EMKE által szervezett konferencia iránt évről-évre nagyobb az érdeklődés, egyre többen tartják fontosnak, hogy tudományos munkásságukat ezen a fórumon bemutassák.
erdely.tv/hirek

Zavarodottság és mellébeszélés az EU-ban
A székelyudvarhelyi művelődési ház koncerttermében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács udvarhelyszéki szervezete és a Civil Kurázsi Egyesület szervezésében Migrációs válság Európában címmel tartott előadást az ismert budapesti biztonságpolitikai szakértő, Földi László november 19-én este, a Magyar Állampolgárok Klubja rendezvénysorozat keretében.
Másnap, pénteken Nagyváradon a református egyházkerületi székház dísztermében találkozott az érdeklődőkkel, szintén az EMNT, valamint Tőkés László EP-képviselő parlamenti irodája szervezésében.
Földi László a magyarországi hírszerzés műveleti igazgatója volt, napjainkban szakértőként tevékenykedik, illetve konferenciákon, egyetemeken tart előadásokat főként a terrorizmus témakörében. Biztonságpolitikai szakértőként számos alkalommal megszólalt a médiában, írásai különböző sajtóorgánumokban voltak olvashatók. Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke mutatta be őt a hallgatóságnak, majd fel is tett neki három kérdést, amelyek megválaszolása során Földi átfogó helyzetelemzéssel szolgált. A migrációs válság és a terrorizmus bizonyos összefüggéseire rámutatva kijelentette: az európai államokat egyrészt felkészületlenül érték ezek a jelenségek, másrészt úgy tűnik, hogy rá is ébresztették a keserű valóságra: a kontinens, illetve az Európai Unió védekező képessége megrendült.
Az Iszlám Állam és más fundamentalista, szélsőséges csoportok agressziója ma már valóságos háborúvá eszkalálódott, amely előre kitervelt, jól végrehajtott hadműveletekben csúcsosodott ki, lásd a párizsi merényletsorozatot. Mivel a több százezres migránstömeg, ami az elmúlt hónapokban elárasztotta kontinensünket, szűretlenül és regisztrálatlanul jelent meg a térségben, az elhárítás sem lehetett megfelelő. A jogállamok működése megbicsaklott, mivel a törvényességet és joguralmat helyenként felülírták a humanitárius vagy egyéb, obskurus megfontolások. A szakértő az ok-okozati összefüggések, a fenyegetettségi fokozatok, a megoldási lehetőségek, a várható nemzetvédelmi intézkedések, az uniós kohézió esélyeinek latolgatása közben többször is utalt rá: napjaink fegyveres konfliktusai mögött szűk politikai érdekcsoportok és meghatározott hadiipari klikkek machinációi állnak, cél a folyamatos nyerészkedés. A milliós tömegmozgások – amelyeknek csak az elejét láthattuk eddig – a tönkretett életterek helyrehozatalával, élhetővé tételével mérsékelhetők, s ez a világot jó ideje uraló tőkecsoport feladata lenne – fogalmazott konklúzióként Földi László.
A Brüsszelből Budapesten át éppen megérkezett EP-képviselő, Tőkés László, az EMNT elnöke maga is nyugtázni volt kénytelen: egyeduralkodóvá vált napjainkra a migrációs kérdés és vele összefüggésben a terrorfenyegetettség az európai közbeszédben, igaz, a kettőt egyesek szeretnék külön tárgyalni és kezelni, főleg a balliberális politikai oldal. A kisebbségi kérdés ilyen körülmények között óhatatlanul háttérbe szorul, sőt, az autonómiaküzdelmet egyesek megpróbálják összemosni az erőszakkal, s ezáltal megbélyegezni a közösségi jogok szószólóit. Erdélyi képviselőnk beszélt arról a véleményterrorról, amely a migránskérdés biztonságpolitikai vonatkozásait feszegető, nemzetük és országuk, hitük és hagyományaik védelmében szót emelőket sújtja az internacionalista eurobürokraták részéről, akik a sajtónak is képesek befogni a száját. Amikor pedig gyilkolásig fajult a helyzet, akkor zavarodottság, összevisszabeszéd uralkodott el nyugaton, majd gyásszal próbálták elfedni a korábbi mulasztásokat és a felelősök keresését. Tőkés László szerint a román társadalom hamarabb reagálta le a bukaresti kollektív tragédiát a korrupt, inkompetens politikai osztály leváltását követelve, mint például az EU vezetői az iszlamista terjeszkedést és hadüzenetet. A bomlás jelei mutatkoznak a keresztény Európában, az Unió falán pedig repedések – értettek egyet Tőkés László és Földi László, majd a közönség soraiból érkezett kérdések hallatán is nyugtázhatták, hogy régiónkban sokkal tájékozottabbak a polgárok, mint bárhol másutt.
Ugyanakkor többen aggodalmaikat is megfogalmazták, mire mind a szakértő, mind a püspök kifejtette: a száraz szakmai és a politikai realitások ellenére is helye van a reménykedésnek, hiszen a saját és utódaink sorsáért mi magunk tehetünk a legtöbbet. Tőkés László ebből kiindulva emlékeztetett: Romániában is támogathatja aláírásával bárki a Magyarországon megfogalmazott, Védjük meg az országot! című petíciót, amely az illegálisan bevándoroltak országainkban történő szétterítését és betelepítését utasítja el.
itthon.ma//erdelyorszag

Hatósági túlkapás az Ismerős Arcok szentgyörgyi koncertjén?
Hatósági túlkapásként tekintenek sokan arra a rendőrségi akcióra, amely az egyik sepsiszentgyörgyi szórakozóhelyen, a nemzeti rockzenét játszó Ismerős Arcok nevű magyarországi együttes koncertje közben zajlott.
Helyszíni beszámolók szerint a csütörtök esti rendezvényre nagy erőkkel vonult be a rendőrség a „jó hangulatú” koncert elkezdése után körülbelül egy órával: a hatósági alkalmazottak félbeszakították az eseményt, majd mindenkit kitereltek a szórakozóhelyről.
Egy tűzoltótiszt a színpadról tájékoztatta a bulizókat, hogy „biztonságuk szavatolása érdekében” ellenőrzést tartanak, ezért mindenkinek ki kell vonulnia a teremből. A résztvevőket végül visszaengedték a szórakozóhelyre, ahova egyenként, igazoltatás után térhettek vissza, a rendőrök pedig számolták, hogy hányan lépnek be.
A razzia után az együttes már csak a koncertet záró dalokat tudta eljátszani, ezt követően bekísérték őket a rendőrségre, ahol négy óráig tartották őket, ugyanakkor elkobozták az eladásra szánt lemezeiket, pólóikat. A szemtanúk szerint egyértelműen félelemkeltő volt, ahogyan a hatvan-hetven rendőr beözönlött a klubba, főleg hogy a helyszínre a különleges egységhez tartozó „fekete ruhások” is kivonultak. Többen fontolgatják, hogy hatósági túlkapás miatt feljelentést tesznek.
A rendőrség közleményében arról számolt be, hogy a szórakozóhelyen rutinellenőrzést tartottak, emellett pedig más sepsiszentgyörgyi, valamint több kézdiszentléleki helyen is razziáztak. Az akciók során összesen 270 személyt igazoltattak, ugyanakkor erdészeti, közlekedési és áruforgalmazási kihágások miatt 21 bírságot róttak ki 10 ezer lej értékben, elkoboztak 15 ezer lej értékű árut és 1,5 köbméter tűzifát.
Tájékoztatásuk szerint az Ismerős Arcok koncertre hozott lemezeket és reklámtrikókat azért kobozták el, mert azokat számla nélkül árulták, emiatt bírságot is kiróttak, ugyanakkor rendbontás, sértő kifejezések miatt is büntettek.
Az Ismerős Arcok hivatalos Facebook-oldalán egyébként nem tesznek említést az incidensről, bár fényképeket posztoltak a sepsiszentgyörgyi fellépésről. Az együttes a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával turnézik Erdélyben és a Felvidéken: a sepsiszentgyörgyi esemény előtt Marosvásárhelyen, az azt követő napokban pedig Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen koncerteztek.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Üzletemberek találkoztak Marosvásárhelyen
A magyar-magyar, magyar-román lehetőségekről a brüsszeli pénzek lehívásában, az adótörvény módosításairól, globális pénzügyi elnyomásról, a flow-elméletről esett szó a csütörtökön és pénteken a Romániai Magyar Üzleti Egyesület és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa által szervezett gazdasági konferencián és üzletember találkozón a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kampuszában.
A 2016. január 1-jétől életbe lépő adótörvény-módosításokról Moldován Borsos Melinda értekezett. Az előadó a leírható és a támogatási költségekről, az általános-, illetve a mikrovállalatokra vonatkozó adókulcsokról is beszélt, arról, hogy januártól az önkormányzatok a helyi adókat 20 százalék helyett akár 50 százalékkal is növelhetik. Változik az adóellenőrzések menete is, a kisvállalatoknál 45 nap, a közepeseknél 90, míg a kiemelt adózóknál 180 nap az időtartam.
Bilibók Botond Globális pénzügyi elnyomás című előadását egy kis történelmi visszatekintéssel kezdte, felidézve a nagy gazdasági válságokat, és párhuzamot vonva az akkori és a mostani helyzet között. Kevés olyan időszak volt az évszázadok során, amikor a kamatokat ilyen alacsonyan tudták tartani, mint most – mutatott rá a szakember, aki szerint ebből a helyzetből a növekedés felpörgetésével lehetne kilábalni.
Az üzletember-találkozón bemutatkoztak a szervezet új tagjai. Albert Attila marosvásárhelyi üzletember úgy jellemezte vállalkozását, hogy nem szeretnének a „nagyokkal” versenyezni, inkább a minőségre fektetnek nagy hangsúlyt, és megfelelő árban értékesítik gyógyszertermékeiket. Márton Tibor Szatmárnémetiből cége történetét ismertette. Hatan indították, jelenleg 42 alkalmazottal dolgoznak, három tulajdonos van, tavaly 1,5 millió eurós forgalmat értek el, és remélik, hogy ezt idén is sikerül megvalósítaniuk. Lázár Balázs a Magyar Nemzeti Kereskedőházakról, a Nemzeti Külgazdasági Hivatalról beszélt. 2001 és 2011 között három országban kilenc irodát működtetettek, míg 2015-ben nyolc országban 22 irodájuk van. A kereskedőházak szerepéről elmondta: összekapcsolják a magyarországi és határon túli vállalkozókat, felmérik a helyi piaci igényeket, segítenek a partnerkeresésben. Az irodák feladata a kiállítások, üzleti fórumok, konferenciák megszervezése.
Vécsey Bánk a FLIGBY (Flow is Good Business) nevű szimulációs játékot ismertette, amelyet Csíkszentmihályi Mihály, Amerikában élő pszichológussal fejlesztettek ki. Vállalatvezetők, menedzserek játsszák, vagy játszatnak, amely fejlesztő- és mérőeszköz is, 29 készséget képes felmérni. Az előadó beszélt a flow-elméletről, arról a boldogság-érzetről, amit az a személy érez, aki pozitív tartalmú tevékenységet végez, képes úgy belemerülni a munkájába, azonosulni azzal, hogy megváltozik az időérzékelése, mindennapi gondjai háttérbe szorulnak, csupán maga a tevékenység létezik. Ehhez megfelelő nehézségű feladatot kell végezni, világos célokat kell megfogalmazni. Annál a vállalatnál, ahol a vezető a munkatársait képes flow-állapotba hozni, megnő a teljesítmény, nagyobb lesz a haszon.
Antal Erika
Székelyhon.ro

„Megerősítették kezüket a jóra”
Tizennegyedik alkalommal szervezték meg az Erzsébet-Katalin Jótékonysági Bált november 21-én este a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Idén a Csillagocska óvoda javára gyűjtöttek.
Immár tizennegyedik alkalommal szervezte meg hagyományos Erzsébet-Katalin Jótékonysági Bálját a váradi Csillagocska Alapítvány és a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség. A bálnak ezúttal is a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme adott otthont, amely idén is megtelt olyanokkal, akik együtt, közösségben szeretnének jót cselekedni, hozzájárulásukkal adni valamit magukból másoknak. Idén a legkisebb csillagocskákat, a Csillagocska Református Zeneóvodát támogatták a bálozók. A köszöntők sorában az est házigazdájaként dr. Pálfi József várad-réti lelkipásztor, a Csillagocska Alapítvány elnöke szólt először az egybegyűltekhez, kiemelve, hogy a jótékonysági bálok alkalmával a jelenlevők a kulturált szórakozás mellett minden évben nemes dolgot cselekszenek azáltal, hogy együtt, egy közösséget alkotva „megerősítik kezüket a jóra”(Nehémiás 2,18). „Életemnek, munkámnak is ez a gondolat az egyik mozgatórugója, hogy ha lehet, minél inkább tudjuk összekapcsolni, összehozni az embereket, hogy érezzék jól magukat együtt, úgy hogy annak legyen értéke, súlya és tudjanak is tenni valamit. Az egyre inkább atomizálódó közösségek idején hatalmas értéke van annak, ha meg tudjuk őrizni a baráti társaságokat, közösségeket” – mondta el Pálfi József.
Köszönetnyilvánítás
A lelkipásztor beszédében kiemelten köszöntötte Gál Helgát, a Magyar Külügyminisztérium bor- és gasztronómiai tanácsadóját, az est védnökét, Takács Péter kolozsvári konzult, Takaró Ritát a Tokaj Kereskedőház Zrt. igazgatóját, valamint a Kárpát-medence egyik legjelesebb borászát Konyári Jánost. Mindezek után Pálfi József megköszönte mindazoknak, akik az elmúlt hetekben azon fáradoztak, tevőlegesen, pénzzel, adománnyal vagy egy imával, hogy a bál sikeres legyen. Külön köszönetet mondott Konyári Jánosnak, aki borokat ajánlott fel az estre, Bartha Sándor dévaványai vállalkozónak, aki 25 gyermeket hívott meg Dévaványára, valamint Vassy Erzsébetnek és a Holló családnak, akik festményeket ajánlottak fel a jótékony cél érdekében. A beszédek rendjén Gál Helga védnöki tisztségében köszöntötte az egybegyűlteket, majd hivatalosan is megnyitotta a bált.
Gazdag programkínálat
Mint az elmúlt években, úgy idén is gazdag és változatos műsort állítottak össze erre az alkalomra. Az est sikeréhez kicsik és nagyok egyaránt hozzájárultak. Elsőként a nagyváradi Művészeti Líceum két diákja lépett fel: Ilisz Dominik zongorázott, majd Pálfi Boróka fuvolázott, őt Ferencz Mercedes kísérte zongorán. A komolyzenei programsor Thurzó Zoltán zongoraművész játékával ért véget. Az esten nagy sikert aratott Szóka Júlia operettprimadonna előadása, aki ismert operettrészleteket, dalokat énekelt. Táncos előadással készült a Csillagocska Néptáncegyüttes, amely kalotaszegi táncokat mutatott be. Idén sem hiányozhatott a programból a divatbemutató, ezúttal Cristina Breteanu divattervező ruhakölteményeit csodálhatták meg a jelenlevők, köztük a Nagyvárad Táncegyüttes Betyárvilág című előadásából ismert darabokat is. A rendhagyó divatbemutató elején a Nagyvárad Táncegyüttes és a Csillagocska Néptáncegyüttes hölgytagjai felvonultak a szebbnél szebb ruhákban, majd következett a Betyárvilág előadásának egy kis részlete, ami során a tánc mellett még több betyárruhát tekinthettek meg a jelenlevők. A műsor végeztével a bálozók vették birtokba a táncparkettet, az élőzenét a Sanzon Együttes és a Csillagocska Zenekar biztosította. A táncot már csak a tombolahúzás és a festményárverés szakította meg.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Ady Endre diákéveit idéző emlékházat avattak Zilahon
Ady Endre diákéveit idéző emlékházat avattak pénteken Zilahon.
„Néhány éve egy romos állapotban lévő ház ablakait néztük, majd bejöttünk az udvarára és azt terveztük, hogy megvásároljuk, előteremtjük az anyagi forrásokat arra, hogy ide egy olyan emlékházat hozzunk létre, amely Ady Endre zilahi diákéveinek méltó emléket állít” – elevenítette fel Kelemen Hunor az Ady-emlékház létrehozásáról való döntés mozzanatát a november 20-án, pénteken megtartott avatóünnepségen. Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával, illetve más anyagi forrásokból, továbbá a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai hozzájárulásával létrehozott zilahi emlékház az Ady-kultusz egyik otthonává válik a Kalotaszentkirályt, Érmindszentet, Szilágylompértet és Nagyváradot összekapcsoló kulturális útvonal részeként.
„Nagyobb elismeréssel nem lehetne adózni egy városnak, mint azzal a mondattal, amely Ady 1903-ban írt publicisztikájában olvasható: aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok. Ezért is gondolom úgy, hogy olyan kötelességünknek teszünk eleget ennek az emlékháznak a felavatásával, amely révén szellemi kulturális örökségünk megkapja az őt megillető kiemelt helyet” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, aki szerint a kulturális örökség az emlékezet által nyer jelentőséget, és ezt szolgálja az újonnan felavatott zilahi emlékház. „Ady Endre művein keresztül a huszadik század elejét másként érthetjük meg, mint a történelemkönyvek száraz adataiból. A költőnek, művészembernek soha nem az a dolga, hogy társadalmi elemzéseket készítsen, de gyakran érzékenyebb a kor változásaira, mint a politikusok, társadalomkutatók” – méltatta Kelemen Hunor a szilágysági költőzseni kultúrtörténeti jelentőségét. Az RMDSZ elnöke szerint a zilahi emlékházzal kiegészül az az erdélyi kultusz, amelyet az elmúlt évtizedekben Ady alakja köré igyekezett kiépíteni a magyar közösség.
„Az épület felújítását követően a kiállítandó tárgyak begyűjtésén a Pro Szilágyság Egyesület dolgozott. Ebben a folyamatban nagyon jelentős szakmai segítséget nyújtott a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum, a két intézmény munkatársainak ezúton is megköszönöm hozzájárulásukat. A közös munka által egy újabb állomással gazdagíthatjuk az Ady zarándokútvonalat – csatlakozva Kalotaszentkirály, Érmindszent, Szilágylompért és Nagyvárad településekhez –, amely egy időben emlék és érték a jövő nemzedéknek” – mondta Seres Dénes képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke az avatóünnepségen.
„Vállalnánk-e ma Ady Endre akkori nyugtalanságát? Felavatjuk, leleplezzük, örülünk, de beleugranánk-e ma abba a mélyvízbe, áramba? Vállalnánk-e ma legalább egy kicsit az Ady Endre akkori életét? Vállalnánk-e annak a kockázatát, hogy gondolkodunk, hogy leírjuk azt, amit érzünk? Mindenkinek köszönöm, hogy megnyílik ez az emlékház, de leginkább az Ady Endre emlékének” – fogalmazott Demény Péter író a zilahi kulturális létesítményről és arról a személyiségről, akinek emléket állít.
Bekő Andrea, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa az emlékházban megtekinthető gyűjteményt mutatta be, amely az Ady Zilahon eltöltött diákévekről való közvetlen emlékezők gondolataitól, a kor tárgyi emlékein át a családi vonatkozásokig, illetve az irodalomtörténeti munkákig terjed. Az állomány folyamatosan bővíthető, az avatóünnepségen Zilah testvérvárosa, Szentendre hozzá is járult könyvadománnyal a múzeumi gyűjteményhez.
Erdély.ma

A nemzeti összetartozás bizottság erősítené a csángómagyarság identitását
Csángóföldön magyar középfokú oktatási intézmény, kulturális, módszertani központ és új közösségi házak létrehozását vetették fel csángómagyar szervezetek az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága hétfői ülésén.
Pogár László, a Moldvai Csángómagyarok Szövetség elnöke elmondta: szervezetük 24 millió forintos támogatást kap a Miniszterelnökségtől és további 10 millió forintot az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Kiemelte: Moldvában összetartó, erős csángó magyar közösség van, és fontos, hogy identitásukat, erősítsék. A támogatást a hagyományőrzés, a nyelvápolás és a kultúra segítésére fordítják, ifjúsági, szociális és sportprogramokat valósítanak meg, illetve nyári táborokat szerveznek – sorolta. A jövőre nézve jónak tartaná, ha Erdélyből és Magyarországról érkező gyerekek közösen táboroznának csángó társaikkal. Kiemelte a már meglévő közösségi házak fejlesztését és kitért újak létrehozásának a szükségességére is.
Kétezer gyermek 29 helyszínen
Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke közölte: a csángó magyar oktatási programban közel kétezer gyermek vesz részt iskolai és azon kívüli formákban 29 helyszínen. Kitért arra, hogy 45 munkatársuk van, közte tíz hagyományőrző.
Problémaként említette, hogy a tanárok román oktatási rendszerhez igazodó béremelését nehezen tudják követni. Szeptemberben az ötszázalékos növekményt még meg tudták adni, de a decemberre előirányzott 15 százalékos, majd márciusi 7 százalékos emelést már nem fogják tudni biztosítani – mondta. Ismertetése szerint a Bethlen Gábor alapon keresztül 87,5 millió forintos támogatást kapnak, ehhez jön A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány 18,3 millió forintos segítsége és a Pillangó Alapítványtól mintegy 21 millió forint. Megjegyezte: jó lenne, ha költségeket teljes egészében az állam tudná vállalni.
Középfokú oktatási osztály Csángóföldön
Szavai szerint a program további bővítése finanszírozás kérdése. Újabb lehetőségként említette középfokú oktatási intézmény létesítését Csángóföldön, akár egyházi, akár magán formában. Erről szeretnének széleskörű konzultációt tartani – jelezte, és kitért egy kulturális, módszertani központ létrehozásának szükségességére is.
Kérdésre Pogár László a honosításról elmondta: külön felkészítőket kell tartani az embereknek Csángóföldön a magyar állampolgárság felvételéről, hogy ne féljenek tőle, és bátran álljanak ki magyarságuk mellett.
MTI
Erdély.ma

A nagy kihívás
Sokan sokszor elmondták, leírták az elmúlt napokban, hogy milyen nehéz feladat vár az új kormányra. Legtöbben a parlamenttel megvívandó csaták, a politikai osztály ellenállása miatt aggódnak, mások a Ponta-kabinet által hátrahagyott költségvetési katyvasz kibogozását vélik jelentős kihívásnak, és nagyon gyakran elhangzik az is, szűk év áll a szakértő miniszterek rendelkezésére, ez idő alatt aligha alkotható maradandó, visszafordíthatatlan.
Politikai csatáit majd csak megvívja valahogy a kormány, vasárnap reggel első interjújában maga Dacian Cioloş is úgy nyilatkozott: vannak közvetlen eszközei a kormánynak, és nem ódzkodnak majd használni ezeket, ha a politikum ellenállásába ütköznek változtatási javaslataik. Remélhetőleg megbirkóznak valahogy a költségvetési egyensúllyal is, a legnehezebb azonban az egy szűk esztendő lehetőségeinek felmérése lesz: mérlegelni, mivel kellene kezdeni, mi a legsürgetőbb, hol indítható be úgy a változás, hogy egy következő, immár politikai kormány is vállalja a folytatást. Döbbenetes számvetést készített egy bukaresti gazdasági napilap, öt olyan adatot elemez, amely megmutatja, milyen mély gödörbe süppedt Románia. Az országban található hétmillió háztartás közül kétmilliót még mindig nem sikerült csatornarendszerre csatlakoztatni, a munkaképes lakosság egyharmada (kb. 2,6 millió) foglalkozik mezőgazdasággal, ám olyan kis területen, amely a túlélést is alig biztosítja, a nyugdíjalap hiánya elérte a 40 százalékot (évi 20 milliárd lejt), a gyermekszaporulat vészes mértékben csökkent (egy nő átlagosan 1,3 gyermeket vállal Romániában), és a végzős diákok egyharmadának nem sikerül az érettségije. Öt olyan mutató, mely rávilágít: huszonöt évvel a rendszerváltás után milyen távol állunk az oly nagyon vágyott nyugati jóléttől, az utóbbi három tétel pedig a vészes jövőt is körvonalazza. A nyugdíjasok emelkedő száma, az egyre fogyatkozó népesség és az oktatási rendszer csődje fekete képet fest az elkövetkező évtizedekről. Mindez csak egy szeletkéje a román valóságnak, de jól mutatja, mennyi mindent hanyagoltak el az eddigi kormányok. Hol a gazdasági válságokból való kilábalással, hol a növekedés mámorával voltak elfoglalva, és mindig háttérbe szorultak vagy megrekedtek a hosszú távon fontos dolgok.
Csodákat nem várhatunk az új kabinettől sem, de ha valóban oly jeles szakembereket gyűjtött maga köré a miniszterelnök, talán sikerül helyes mederbe terelniük néhány megfeneklett vagy tévútra térített folyamatot. Valós terveiket, szándékaikat december közepén ismertetik, akkor kiderül, vegetálásra, tűzoltásra vagy komoly alapok kiépítésére rendezkednek be. Majdani politikai pályát alapoznak – ahogy rossz nyelvek ezt már előrevetítik –, vagy valóban tenni akarnak, maradandót alkotni? Legkésőbb egy év múlva már tisztán látszik, újabb kudarcos kísérlet volt Johannis szakértői kormánya, vagy mégis van esélye Romániának kimászni a nagyon mély gödörből.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kincsek, amelyek ékesítenek
Gyermekek, ifjak és idős adatközlők, műkedvelők és hivatásosak léptek színpadra az elmúlt három nap alatt a huszonhetedik alkalommal megszervezett sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozón, amelynek idén a kincskeresés volt a mottója – annak a kincsnek a feltárása, amely fényesít és ékesít. A találkozó ismét bizonyította, bőven van, amit felmutatni évről évre a magyar népzene és néptánc gazdag kincsestárából.
Az 1947-es felvidéki kitelepítés tragédiáját idéző műsorral indított pénteken a pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház, amely a Sepsiszentgyörgy, Székelyföld kulturális fővárosa eseménysorozat idei, Hagyományok éve program kiemelt meghívottja. Míg a Hégli Dusán rendezte-koreografálta produkcióban a történelmi visszapillantó némileg visszafogottan mutatta be a felvidéki hagyományok sokszínűségét, a szombati gálaműsor első felében, a Felföldi levelek című műsorból kiemelt részletekben magyar, szlovák, cigány, ruszin és zsidó táncokban mutatkozott meg Felvidék gazdag népzenei és néptánckincse. A közönség azt látta, amivel Kodály Zoltán és Bartók Béla találkozott a múlt század eleji gyűjtőutakon, az elhangzó levélrészletek és az adott kort idéző tánc és muzsika az élő néphagyomány virágzó korába röpítette vissza a nézőt. A gálaműsor második felében a Háromszék Táncegyüttes és a meghívott adatközlők léptek színpadra. A csíkszentdomokosiak elmondták, bár a faluban jelenleg kevés az idős adatközlő, akinek egészsége megengedi, hogy táncosként bemutatkozzon, de a régiektől eltanult örökséget oly mértékben szaporították, hogy manapság több korcsoportban kétszázötvenen táncolnak Domokoson. A Kolozs megyei Csabaújfalu adatközlői első alkalommal vettek részt a sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozón, mezőségi román táncokat mutattak be. A nagysármási (Maros megye) cigányzenekar szintén első alkalommal lépett színpadra Háromszéken, prímásuk, a balkezes Giani Moldovan még azt a bravúrt is bemutatta, hogy a jobbkezes hegedűt éppen olyan virtuózan kezeli, mint saját, bal kézre húrolt hegedűjét. A meghívottak házi vendégeinek is tekinthető őrkőiek, akiktől a Háromszék Táncegyüttes oly sok és értékes cigánytáncot gyűjtött, ezúttal is kitettek magukért, Mocsel Antal Rémusz és felesége, Piroska egypár kísérettel az Őrkő táncos világát idézte. A gálaműsoron két neves adatközlőre is emlékeztek: a házigazda társulat saját györgyfalvi koreográfiát mutatott be a két éve elhunyt Jaskó István Pitti népi versíró és versmondó, énekes, táncos emlékére, a magyarszováti hagyományőrzők pedig a két hónapja elhunyt Maneszes Mártonnak, a Mezőség neves prímásának állítottak emléket. A gálaműsoron muzsikált a Heveder zenekar (Bajna György, Fazakas Albert, Fazakas Levente és Szilágyi László), énekelt Erőss Judit. Gyermekek a színpadon
Tegnap délelőtt a Tamási Áron Színház előcsarnokában kézműves-foglalkozásokat tartottak gyermekeknek, volt papírhajtogatás, mézeskalács-díszítés, nemezelés, fonalsodrás, gyertyakészítés, gyöngyfűzés, de még különféle parasztfurulyákat is ki lehetett próbálni. Ha Háromszék térképén megjelölnénk, hogy mely falvakban működik gyermek- és ifjúsági néptánccsoport, minden bizonnyal híjával találnánk, de ha arra fektetjük a hangsúlyt, hogy 1990 után hány településen elevenítették fel a néptánchagyományokat, és a legtöbb helyen milyen színvonalas munkát végeztek az elmúlt években, akkor inkább billen a mérleg pozitív irányba. Ezt láttuk tegnap is a gyermekgálán, ahol a kezdő együttesek mellett (amelyeknek kell ugyan a biztatás, de talán nem itt volna a helyük) mívesen összeállított koreográfiákat mutattak be öt-tíz éve működő együttesek. A gálát két kiváló együttes tánca foglalta keretbe: a sepsiszentgyörgyi Százlábacskák Gyermek-néptáncegyüttes nyitott népi gyermekjátékokkal és haranglábi táncokkal, s a Százlábú Ifjúsági Néptáncegyüttes zárt szászcsávási cigánytánccal. Mezőségi táncokkal lépett fel az erdőfülei Dobó Néptáncegyüttes, a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza Batyus néptánccsoportja szatmári táncokat mutatott be, a kézdivásárhelyi Harmatfű néptánccsoport székit járt, a nagybaconi Pásztortűz vajdaszentiványi táncokkal lépett színpadra.
A gyermekgála külön színfoltja volt a gelencei Burusznyán és a kézdiszentkereszti Tisztás és Tisztácska táncegyüttes, mindkét településről két korosztálynyi csoport érkezett a találkozóra, a kisebbek játéka és a nagyobbak kiforrott tánca (korondi forgatós és mezőségi táncok) méltán nyerte el a közönség tetszését.
Ezúttal is muzsikált a Heveder zenekar, az oktatók, együttesvezetők pedig bizonyították: rendszeres munkával, jó pedagógiai érzékkel, szakmai hozzáértéssel a gyermekek lábára illeszthető a néptánckincs.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Értékek Erdővidékről
A XXIII. Erdővidéki Közművelődési Napok szombaton a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület főszervezésében zajló III. Erdővidéki Huszárbállal értek véget. Pénteken az Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista- és Barlangászegyesület tíz esztendővel ezelőtt elhunyt elnöke, Dénes István (1954–2005) alakját és munkásságát idézték fel, Erdővidék Múzeumának falán pedig emléktáblát avattak tiszteletére.
A fiatalon elhunyt kiváló geológus, Dénes István emléke előtt előbb a temetőben tisztelegtek. Sírjánál gyűltek össze családja mellett barátai és tisztelői, ahol Tüzes-Bölöni Ferenc olaszteleki református lelkész imájában arra kérte az egybegyűlteket, őrizzék meg a kiváló szakember ránk testált örökségét. Az emlékkonferencia első felszólalója, Sztáncsuj Sándor, a Székely Nemzeti Múzeum régésze Dénes István régészeti munkásságát mutatta be. Mint mondotta, Dénes István sok tekintetben a Székely Nemzeti Múzeum legendás igazgatójához, László Ferenchez hasonló életpályát járt be: mindketten túlságos fiatalon, életük virágában hunytak el; a nehézségek ellenére itthon maradtak, s székely népüket szolgálva értek el – bár egyikük sem volt szakképzett régész – szélesebb körben elismert eredményeket. A régészettel szembeni elkötelezettségük és szenvedéllyel végzett munkásságuk által megkerülhetetlen nyomot hagytak maguk után; oktató-, nevelő- és tudománynépszerűsítő munkát is folytattak. Dénes István régészeti kutatásai során – a székelyföldi töltésvonulatok jobb megismeréséhez való hozzájárulása mellett – a Vargyas-szoros mintegy százhuszonöt ismert barlangja közel felének felfedezésében, illetve feltárásában vállalt szerepet, a barlangi lelőhelyek felderítése során pedig kivételesen pontos és részletes dokumentációt készített. „A barlangi lelőhelyek megközelítése és feltárása sokszor meghaladja az egyszerű régész erejét. Dénes István azon emberek közé tartozott, akikben a régészeti tudás és a barlangi világ ismerete remekül ötvöződött, így a leleteket nemcsak megmenteni tudta, de megtalálásuk körülményeit leírta és le is rajzolta, ami az utókor kutatói számára jelent nagy segítséget” – méltatta Sztáncsuj Sándor. A Székely Nemzeti Múzeum régésze kérdésre válaszolva elmondta: Dénes István hagyatékának feldolgozása folyamatban, eredményeit hamarosan nyolc-kilenc tanulmányban foglalják össze, amelyeket a jövő esztendőben kötetben tesznek közzé.
Bartha Zoltán a geológus Dénes Istvánt mutatta be, s képekkel gazdagon illusztrált előadásában szólt a gyermekként közösen töltött vakációik alatt tett kirándulásaikról, majd kedvenc kőgyűjtési helyeikre – Hidegaszóra, Szármány-patakára, Alsórákosra, Hagymáskőre, Kuvaszóra, Felsőrákosra, Erdőfülére, Bodvajra, Kőröspatakra és Bodosba – kalauzolt el.
Az Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista- és Barlangászegyesület titkára, Demeter Zoltán az 1996-ban alapított egyesület történelmét és Dénes István 1999-től kezdődőén elhunytáig betöltött elnöki tevékenységét ismertette. A baróti geológusnak köszönhető, hogy a Vargyas-szoros barlangrendszere ismertté vált, majd természetvédelmi besorolást nyert. Dukrét Lajos, az Erdélyi Kárpát Egyesület sepsiszentgyörgyi szervezetének alapító elnöke Dénes Istvánhoz még 1972-től datálódó barátságáról szólt, s osztotta meg felejthetetlen emlékeiket az Erdővidék Múzeumában összegyűlt népes közönséggel.
Huszárhagyományaink A III. Erdővidéki Huszárbál felülmúlta az eddigiek sikerét. Az erdővidékiek és háromszékiek mellett a maros-, csík- és udvarhelyszéki huszárok is képviseltették magukat, az anyaországból részt vett a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség, a Szegedi 3. Honvéd Zászlóalj, a kecskeméti, somogyi és kaposvári huszárok küldöttsége. A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület erdővidéki csapata tisztújítást tartott, élükre Dávid Gábor hagyományőrző hadnagyot választották. Az esemény ünnepélyességét kihasználva avatás is zajlott: az erdővidékiek mellett sepsi-, kézdi- és csíkszéki újoncokat is avattak.
Jakab Kevend István főszervező örömét fejezte ki, hogy Erdővidéken láthatóan egyre többen tartják fontosnak a huszárok hagyományának őrzését, s kapcsolódnak be munkájukba. „Azért vagyunk sikeresek, azért kívánnak sokan közénk tartozni, mert sorainkban a legfontosabb a bajtársiasság és az egymás iránti hűség, na meg a történelmünk és lovaink iránti elkötelezettség – hála Istennek, ilyen emberekből Erdővidéken sincs hiány” – nyilatkozta.
Ablak Erdővidékre
A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke, Demeter László szerint sikeres rendezvényt zártak: amellett, hogy az érdeklődők elé tárták Erdővidék eddig talán kevésbé ismert értékeit, más tájegységek rangos és nagy közönséget vonzó előadásait is elhozhatták. Utóbbiak közül kiemelte a csütörtökön a római katolikus templomban Nagy Noémi Kriszta népdalénekes, Laczkó Vass Róbert színművész, Szép András zongorista, Szép Gyula Bálint szólóhegedűs által bemutatott, Paraliturgia – szakrális magyar népköltészet a Kárpát-medencéből című előadást, amelyre közel kétszázan voltak kíváncsiak.
Demeter úgy vélte, jó választás volt Demeter Jánosnak ítélni az Erdővidék Kultúrájáért Díjat: 1988-ban a Kájoni Consort együttes létrehozásával tett a régi zene erdővidéki ismertté tételéért, 1990-től kezdődően a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnökeként, majd a megyei tanács elnökeként járult hozzá Erdővidék hírnevének öregbítéséhez s értékeinek megmentéséhez. A Dénes István-emléknapot azért tartja fontosnak, mert úgy véli, a geológusként, barlangkutató-régészként, sőt, környezetvédőként is jelentőset alkotó szakember munkásságát népszerűsíteni kell: rövidre szabott életútja során olyan eredményeket ért el, amelyek feljogosítják, hogy Benedek Elek, Baróti Szabó Dávid vagy Apáczai Csere János mellett Erdővidék nagyjai közé soroljuk.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)