Éveken belül több tanintézet megszűnhet
A kis településeken folyamatosan csökken a diáklétszám, így a helyi önkormányzatoknak előbb-utóbb dönteniük kell, hogy megtartják, illetve ideiglenesen vagy végleg bezárják az iskolát, hívta fel a figyelmet keddi sajtótájékoztatóján Keresztély Irma.
A Kovászna megyei főtanfelügyelő (képünkön) emlékeztetett, az önkormányzatoknak kell bepótolniuk a tanintézetek fenntartásába, amenynyiben a fejkvótarendszer nem fedezi a kiadásaikat. „A diáklétszám csökkenése a falvakon nemcsak Háromszékre, hanem az egész országra jellemző, szomorú, hogy a települések vezetői kénytelenek az iskolák megtartását mérlegelni, hiszen egy községben a templom, a civil szféra mellett a tanintézetek a közösségmegtartó és -formáló elemek” – mutatott rá a főtanfelügyelő.
Keresztély Irma elmondta, hogy az Illyefalva községhez tartozó Aldobolyban fel kellett számolni a román tagozatot, mert az elemiben mindöszsze két gyerek maradt. Őket iskolabusszal beviszik a néhány kilométer távolságra levő Sepsiszentgyörgyre, emiatt a tanítónő állása megszűnt, őt áthelyezték.
A főtanfelügyelő szerint a városközeli községben a magyar tagozat is veszélyben van, hisz a szülők többsége Sepsiszentgyörgyön dolgozik, és reggel beviszik a gyereket iskolába. Az óvodát úgy sikerült megmenteni, hogy bevezették a napközis rendszert, a kicsik délutánig maradhatnak, így az ingázó szülőknek sem kell a városba beíratni a csemetéiket. Hangsúlyozta, erőfeszítésekre van szükség, hogy a vidéki iskolákat meg tudják menteni.
Nem lesznek pluszórák
Nem kell pluszórákat tartaniuk ősztől a tanintézetek igazgatóinak és aligazgatóinak. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint megjelent a Hivatalos Közlönyben a költségvetési törvény módosított változata, és ez már nem tartalmazza azt a cikkelyt, miszerint azokban a tanintézetekben, ahol a béralapot nem fedezi a fejkvóta alapján kiszámolt keret, az igazgatóknak a korábbi heti négy helyett 14 órát kell tartaniuk. A rendelkezés ellen a pedagógusok is hevesen tiltakoztak, ám a szaktárca azzal védekezett, hogy a költségvetési törvényt nem lehet felülírni. Keresztély Irma szerint nem lehet megfelelően igazgatni egy iskolát, és közben órákat tartani.
Bíró Blanka, Székelyhon.ro

Vitatkoznak az illetékesek, könyvek nélkül a diákok
Az óvások ellenére nem szervezik újra az első és második osztályosok számára készülő tankönyvek licitjét, szeptember elején csak a hiányzó kiadványokra írnak ki új versenytárgyalást – mondta el lapunknak Király András. Az oktatási minisztérium államtitkára szerint újra elmagyarázzák a kiadóknak a feltételeket, vagyis hogy az első kiírás során miért nem kapták meg a szükséges pontszámot, és remélik, második nekifutásra sikerül valamennyi könyvet biztosítani az elsős és másodikos diákoknak.
Bár a kiadók összesen 17 fellebbezést nyújtottak be különböző intézményekhez – többek között az Országos Korrupcióellenes Ügyészséghez (DNA) –, a versenytárgyalás feltételeit és az elbírálás módját kifogásolva, az óvások megoldásával megbízott testület megalapozatlannak ítélte ezeket.
„Katasztrofális” eredmény, „gyanús” kizárások
A Romániai Könyvkiadók Föderációja (FER) „katasztrofálisnak” nevezte a versenytárgyalás lebonyolítását, rámutatva, hogy a tenderfüzetben szereplő feltételeknek megfelelő kiadókat „gyanús” módon kizárták a licitről, így számos tárgy maradt tankönyv nélkül, ráadásul tartalmi szempontból a jóváhagyott kiadványok is gyenge minőségűek. A FER közleményben kérte a nem megfelelő licit felfüggesztését és a felelősök számonkérését.
Paul Balogh, a Read Forward kiadó képviselője rámutatott, hogy a mostani licit „a legnagyobb rablás a tanügy történetében”, mint mondta, a DNA egy akkora összeg után vizsgálódik, melyből 40 évre vásárolhattak volna tankönyveket az összes gyereknek.
A tender eredményeinek a meghamisításával és felelőtlenséggel vádolta a minisztériumot Ana Munteanu, az Aramis kiadó képviselője is. A Mediafax hírügynökségnek rámutatott, a szaktárca 24 tárgyból 61 tankönyvajánlatot kapott, azonban csupán kilencet hagyott jóvá, így a tantárgyak 75 százalékánál nem lesz könyvük a gyerekeknek. A FER tagjai azt is kifogásolták, hogy nem hozták nyilvánosságra az elbírálótestület összetételét, szerintük fennáll a gyanú, hogy egy érdekcsoport döntött a 30-50 millió euró sorsáról.
Kitart a miniszter
Ezzel szemben Remus Pricopie oktatási miniszter azt állította, a mostani volt a legátláthatóbb tankönyvkészítésre kiírt tender, és hangsúlyozta, hogy nem ismétlik meg, csupán a hiányzó kiadványokra írnak ki újabb versenytárgyalást. Kifejtette, már a licit meghirdetésekor tisztában volt vele, hogy háborúznia kell majd a kiadókkal, mivel megbolygatta ezek üzletét. Hangsúlyozta, a minisztérium betartotta a procedúrákat, a kiadók pedig ott tehetnek panaszt, ahol éppen akarnak.
Rámutatott, a hiányzó tankönyvek esetében újabb tendert írnak ki, amennyiben ekkor sem kerül befutó, akkor – a nemzeti kisebbségek esetében – két eljárás közül választhatnak: vagy az adott országból importálnak tankönyveket – az ukrán kisebbség esetében például Ukrajnából –, vagy pedig a szaktárca egy állami intézményt, például az oktatástudományi intézetet bíz meg a tankönyvek elkészítésével. A tárcavezető szerint a kisebbségi könyvek esetében azért nem voltak ajánlatok, mivel kicsi a példányszámuk, így kevés haszonnal jár az elkészítésük.
Akadályozó digitális változat
Az áprilisban meghirdetett licit során a huszonegy tankönyvajánlatból csak kilencet fogadott el az oktatási minisztérium döntéshozó bizottsága, a magyar tagozat számára csak az ábécéskönyvet hagyták jóvá. A legtöbb tankönyvet a digitális változata miatt nem engedélyezték, ezeken kell majd változtatniuk a kiadóknak.
Király András nem tartja valószínűnek, hogy iskolakezdésre meglesznek az új tankönyvek, ugyanakkor Remus Pricopie miniszter azon elképzelését sem tartja kivitelezhetőnek, hogy a nemzeti kisebbségek számára külföldről vásárolják meg a kiadványokat. „A miniszter úr az ukrán példával élt, ennél maradva, csak akkor lehetne Ukrajnából behozni az ábécéskönyvet, ha az megfelel a romániai ukrán tantervnek, emellett minden könyvvel végig kell járni az engedélyeztetési folyamatot” – magyarázta az államtitkár.
Még nem kötötték meg a szerződést
A pályázaton alulmaradt kiadókhoz hasonlóan a versenytárgyalás feltételeire és a minisztériummal való kapcsolattartás hiányára panaszkodik az egyetlen nyertes magyar tankönyv kiadójának igazgatója is. Varga Károly, a Corvin Kiadó igazgatója lapunknak elmondta, kevés az esélye annak, hogy iskolakezdéskor a magyar gyerekek megkapják az ábécéskönyvet.
„Első körben hat könyvet nyújtottunk be, ebből eggyel, az ábécéskönyvvel nyertünk, de az óvások miatt az egész folyamatot leállították, szerződést nem kötöttünk a minisztériummal. Átláthatatlan és szövevényes a procedúra, nem tudom, ki igazodik el rajta, de lehet, hogy éppen ez a szándék. Már régen nincs szó a gyerekek érdekeiről. Ez nem egy olyan közbeszerzési pályázat, amit pontosan értékelni, követni lehet” – szögezte le Varga Károly.
Elmondta, ha újra kiírják a versenytárgyalást, újra jelentkeznek, hiszen megfeszített munkával hat könyvet készítettek elő, többek között a matematikát magyar nyelven, holott erre nem is volt pályázat hirdetve.
„Ennyit a magyar érdekvédelemről. Ha magyar tankönyvet akarunk adni a magyar diákoknak, akkor azt ki is kell írni licitre. Így a matematikakönyvünk a 12 román kiadóval egy kategóriában versenyzett, és hiába kaptunk jó pontszámot a minőségre, az árral alulmaradtunk, hisz kis példányszámot nem lehet ugyanazon az áron előállítani, mint a nagyot” – érvelt a kiadó igazgatója. Varga Károly rámutatott, hónapokkal ezelőtt figyelmeztette a magyar politikusokat, hogy nem lesznek tankönyvek az iskolakezdésre, és ez nem a kiadókon fog múlni.
Lesz-e számítógép az elektronikus könyvhöz?
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő sem tartja valószínűnek, hogy az első és másodikos osztályosok tanévkezdéskor megkapják az új tankönyveket. Úgy vélte, a tanítók hozzáértésén múlik majd, hogy mennyire tudják a rendelkezésükre álló segédanyagokat, munkafüzeteket az új tantervhez igazítani, és tankönyv hiányában is megtanítani a diákoknak az anyagot.
Mint mondta, a tanfelügyelőség iskolakezdés után felméri, hogy a kisdiákok milyen mértékben tudják használni az elektronikus tankönyveket. Arra is kíváncsiak ugyanis, hogy a gyerekeknek otthon van-e számítógépük, vagy internet-hozzáférési lehetőségük, hiszen az iskolákban nem tudják maradéktalanul biztosítani az elektronikus formátum használatát. A tanintézetekben az informatikai laboratóriumok felszereltek ugyan, de egy nagy iskolában, ahol négy-öt első osztály van, a diákok ritkán férnének hozzá a gépekhez, mutatott rá a főtanfelügyelő.
Bíró Blanka, Pap Melinda, Székelyhon.ro

Örökség-lustra
Új folyóirattal jelentkezett a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum. Miklós Zoltán intézményvezetőtől megtudtuk, hogy részben a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által korábban kiadott Örökségünk című periodika hagyományait kívánják folytatni, részben pedig még tartalmasabb, a történettudomány, a régészet, a művészettörténet, a néprajz iránt érdeklődő olvasókat kívánják megszólítani.
A kiadvány 210x295 méretben, 64 oldalon, színes kivitelben, műnyomópapíron, hétszáz példányban látott napvilágot. A „lustra” elnevezés igencsak kifejező, gondolhatunk a Római Birodalomban tartott ötévenkénti népszámlálásokra, a protestáns iskolákban egykor szokásos napi létszámellenőrzésekre, de akik jártasabbak a székelység történelmében, tudják, hogy a mustrák, azaz a hadiszemlék alkalmával készült összeírások is ezt a nevet viselik. Mivel minden múzeumban zajlik tudományos kutatómunka, a látogatók tapasztalhatták, hogy évkönyvek, különböző szakkiadványok készülnek ezekben a műhelyekben, amelyek azonban nem a nagyközönséget, hanem a szakmát célozzák meg és szolgálják.
Ezek az „acták” igen gyakran többnyelvűek, kiterjedt láb- és végjegyzet-apparátussal rendelkeznek, hatalmas szakirodalom- és forrásjegyzéket is tartalmaznak, képi anyaguk pedig eléggé szegényes, mindig csak a legfontosabb dokumentumértékű felvételeket vagy reprodukciókat, épületek rekonstrukciós ábráit, illetve ásatások és régészeti lelőhelyek felvázolt alaprajzait tartalmazzák.
Az új lap főszerkesztője Kolumbán Zsuzsa, aki részt vett az Örökségünk című folyóirat létrehozásában és működtetésében is, most úgy gondolta, hogy új munkakörében – jelenleg a Haáz Rezső Múzeum történésze – egy évente két alkalommal megjelenő, múzeumi keretből finanszírozott lappal komolyan hozzájárulhat az intézmény munkájának népszerűsítéséhez. A Lustra szerkesztői között – a két fentebb említett szakember mellett – Róth András Lajost, Sófalvi Andrást és Veres Pétert találjuk.
A szerzők jelentős része az Örökségünk hasábjairól és más emlékezetes kiadványok révén ismert: Gyöngyössy János, Nyárádi Zsolt, Bicsok Zoltán, Mihály János, Hermann Gusztáv Mihály, Sándor-Zsigmond Ibolya, Lőrincz József, Vécsi Zoltán, Zepeczáner Jenő, Gidó Csaba és Kápolnási Zsolt. A publikált cikkek között találni az Őrvidék és Székelyföld erődített templomai és települései közti hasonlóságokat és különbségeket taglaló dolgozatot, új ásatási és kutatási eredmények alapján írt tanulmányt (Homoródújfaluról), több írás Székelykeresztúr múltjába kalauzol, míg a Gidó Csaba és Kápolnási Zsolt által indított sorozat első írása a száz évvel ezelőtt kitört első világháború idejét, a világégést közvetlenül megelőző időszakot vizsgálja. A lap borítóján is a háború idejéből való, Kováts István-féle felvétel látható.
A főszerkesztő elmondta, hogy még ebben az évben megjelenik a Lustra második száma is. Igyekeznek majd tartani a rendszeres, évente kétszeri megjelenést. A folyóirat 10 lejes áron a múzeumban és alintézményeiben, illetve a székelyudvarhelyi könyvkereskedésekben lesz megvásárolható a mai naptól. Országos és nemzetközi, nagykereskedelmi terjesztésben nem gondolkodnak, de küldenek példányokat más városok múzeumainak, illetve azoknak a gyűjtőkönyvtáraknak, kutatóközpontoknak, egyetemeknek, amelyek reprezentatívak és fontosak.
Simó Márton, Székelyhon.ro

Aláírásgyűjtés: az RMDSZ már elérte a kitűzött célt Háromszéken
Tamás Sándor, Kovász megye tanácsának elnöke kézjegye lett a 30 ezredik, Kelemen Hunor államelnök-jelöltet támogató aláírás Háromszéken. Az aláírásgyűjtést tovább folytatják, mivel minden szavazópolgárnak lehetőséget szeretnének biztosítani a támogatásra.
Tamás Sándor, Kovász megye tanácsának elnöke kézjegye lett a 30 ezredik, Kelemen Hunor államelnök-jelöltet támogató aláírás Háromszéken. Az aláírásgyűjtést tovább folytatják, mivel minden szavazópolgárnak lehetőséget szeretnének biztosítani a támogatásra.
Eddig Előpatakon 215, Kommandón két nap alatt 300, Esztelneken pedig annak ellenére, hogy 250 volt a cél, végül 400 személy támogatta aláírásával az RMDSZ-t. Nagybaconban több mint ezer aláírás gyűlt össze 3-4 nap alatt, annak ellenére, hogy azt megelőzően az EMNP már végigjárta a közigazgatásilag a településhez tartozó Kisbacont.
Az államelnök-jelölt eszköz a székelyek akaratának kinyilvánítására
„Minden politikai megmérettetésen részt kell vegyünk. Fontosnak tartottuk, hogy az államelnök-választáson Kelemen Hunor legyen a jelölt. Meg vagyok győződve, hogy amióta ő a Szövetség elnöke, azóta nőtt a Szövetség súlya a romániai politizálásban, a Kárpát medencei politizálásban is, és hitelesen tudja a választási kampányban elmondani az erdélyi magyar közösség igényeit, gondjait, elvárásait. Székelyföldnek szüksége van az elkövetkező időszakban más típusú megközelítésre Bukarest irányából, más típusú elvárásaink vannak, mint az elmúlt 25 évben” – mondta Tamás Sándor.
A megyeelnök bevallotta, sokáig csupán magyar nyelven folyt az önrendelkezés megvalósításának akarata, ám az elmúlt időszakban változtattak ezen, megindult a román nyelvű kommunikáció is.
Egy személy csupán egy jelöltet támogathat
Grüman Róbert, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének ügyvezető elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy egy személy csak egy ívet írhat alá. Mint fogalmazott, ha több, a jelöltet támogató ívet látna el kézjegyével valaki, akkor mindkét listáról kihúzzák, ugyanakkor büntetőjogi eljárás indulhat ellene, és akár pénzbeli bírságot is kaphat. Az ügyvezető elnök közölte azt is, hogy szeptember 15-ig folytatják a gyűjtést, aki támogatni szeretné Kelemen Hunort, az aláírhatja a nyomtatványt a városi standoknál, a pecséttel ellátott igazolvánnyal rendelkező önkénteseknél, valamint a vidéki települések polgármestereinél, önkormányzati képviselőknél, valamint az RMDSZ-es tisztségviselőknél is.
Bencze Melinda, Székelyhon.ro

Marosvásárhelyiek Világtalálkozója – Vissza a gyökerekhez!
Sokan értesültünk arról, hogy az augusztus 28 – szeptember 1-je között megrendezendő Vásárhelyi Forgatagon, a több síkon zajló kulturális események mellett, első alkalommal kerül sor a Marosvásárhelyiek Világtalálkozója. Hogy ez pontosan mit is fed, kinek szól, milyen programokra számíthatnak az idelátogatók, arról Kirsch Attilát, a találkozó felelős szervezőjét kérdeztük.
-Mit is takar pontosan a Marosvásárhelyiek Világtalálkozója nevű rendezvény, milyen indíttatásból született a kezdeményezés?
- A találkozó ötlete a szervezők fejéből azért pattant ki, mert az elszármazott marosvásárhelyiek figyelmét is a Vásárhelyi Forgatagra akarták terelni, erre pedig egy világtalálkozó alkalmas lehetőség. Mivel az Öregdiákok Baráti Körével több világtalálkozót is szerveztem, tapasztalatomra alapozva a szervezőcsapat engem kért fel az esemény lebonyolítására.
- A rendezvényig még bő két hónap van. Milyen fázisban van a szervezés? - Tudni kell, hogy csupán május elejétől indítottuk el a szervezést, tehát négy hónap alatt kell tető alá hoznunk a rendezvényt, ami egy esemény előkészületeire igen szűkös időkeret. A találkozóval szemben támasztott elvárásainkat is annak tükrében állítjuk fel, hogy az idei az első alkalom, amely egy indulás, egy kezdet, alapot szolgáltat a hosszú távú terveinknek. De azt elmondhatom, hogy eddig és ezután is keményen dolgozunk, és magasra tesszük a lécet. A szervezés konkrét mozzanata például, hogy májusban több mint ezer személyre szabott és szóló, célirányos meghívót küldtünk ki azoknak a Vásárhelyen születetteknek, akik a világ különböző tájain élnek, ugyanakkor kisebb csoportoknak is, akik majd továbbítják a hírt az érdekelteknek. Csapattársaimmal egy több száz nevet tartalmazó címtárat nyálaztunk át, amely tartalmazza a városban született, de elköltözött személyek névsorát és elérhetőségét.
- Kinek, kiknek szól a találkozó?
- A külföldön élő vásárhelyiek mellett teljesen természetes, hogy az itt élő személyekhez is szól a rendezvény, épp ezért nem vagyunk híve semmiféle kategorizálásnak, mindenkit várunk, aki Marosvásárhelyhez kötődik, és velünk együtt szeretne ünnepelni, kortól, nemtől, foglalkozástól, iskolázottságtól függetlenül. Egyébként a teljes rendezvénybe belecsempésszük az interkulturalitást, így a világtalálkozóra akár román nemzetiségű, magyarul beszélő személyeket is szívesen látunk, mert Marosvásárhely az a város, ahol az együtt élő nemzetiségek beszélik egymás nyelvét, és a románok is büszkék lehetnek arra, hogy létezik egy ilyen fajta magyar rendezvény.
- Milyen programokon vehetnek részt az idelátogatók?
- Elsősorban teret szeretnénk biztosítani egy nagyszabású rendezvénynek, amely a Kultúrpalotához kapcsolódik: Emlékező marosvásárhelyiek! lenne a címe a régi Vásárhelyre való visszatekintő eseménynek, hisz a hazajáró személyek, külföldön élő vásárhelyiek szeretnek nosztalgiázni. A második témakör a város jelene és jövője köré csoportosul, emellett pedig művészeti vonatkozású programok is lesznek: a városhoz köthető színészek, művészek, énekesek kulturális műsorral színesítik majd a rendezvényt. Ez utóbbi esemény rendezője Kovács Levente, aki teljesen szabad kezet kapott mindazon művészek kiválasztásában, akit érdemesnek tart bevonni a világtalálkozó menetrendjébe. Nyilván a programok szintjén is a jövő évi világtalálkozónak szolgáltat alapot az idei, a fejlődést tűztük ki célunkul.
- Fiataloknak milyen programok szólnak?
- A szervezőcsapat fiataljai kiemelték, hogy föltétlenül szükséges olyan rendezvényekben és programokban gondolkodni, amelyek célirányosan szólítják meg az ifjúságot. A közeljövőben ez végleges formát fog ölteni, kiforr, és a következő gyűlés alkalmával pontosítjuk az ötleteket. Egyébként ízelítőként elárulhatom, hogy olyan programszámunk is lesz, amely során a fiatalok bemutatják, hogy miért érné meg a külföldön élő fiataloknak hazajönni, és miért jó ma nekik Marosvásárhelyen élni. Nagyon jó lehetőséget látok ebben, mert hiánypótló és aktuális.
- Milyen helyszíneken, illetve pontosan a forgatag melyik napján fog zajlani az esemény? - Szem előtt kell tartanunk, hogy egy több helyszínen, témakörben párhuzamosan futó nagy forgatagos programhoz kell idomítanunk az eseményt, így elképzelés szerint a célirányos program a szombati (augusztus 31-i) napra fog összpontosulni, nyilván optimális időpontokban, hogy elkerüljük az átfedéseket, és hogy mindenki részt tudjon venni. Helyszínként a Kultúrpalota a legalkalmasabb, mert ez minden vásárhelyinek emblematikus emlékképe, de a Bolyai líceum udvarában is lehetőség lesz a találkozásra, amely intézmény ugyancsak büszkeséggel tölti el az itt születetteket. - Milyen visszajelzések érkeztek ezidáig?
- A résztvevők számát egyelőre lehetetlen megsaccolni, de a visszajelzések kizárólag pozitívak. Az első dolog a magvetés, ismertetni kell a rendezvényt, utána meg mérlegelniük kell az érdeklődőknek, hogy ide tudnak-e látogatni vagy sem. Ausztráliából, Magyarországról is kaptunk visszajelzést, és mindenkinek az a véleménye, hogy jó ötlet, és ha idénre nem is, jövőre biztosan hazajön. Már a szervezés második fázisában vagyunk, a forgatagnak is megszületett a honlapja, ahol lehetőségünk lesz arra, hogy a jelzések szintjén próbáljuk felmérni a résztvevők számát.
- Aki ellátogat a rendezvényre, valószínűleg büszke a városára, gyökereire. Ön szerint miért jó vásárhelyinek lenni?
- Mindenkinek a saját belső lelki világában fogalmazódik meg ez, de én azt hiszem, hogy a gyökerekhez való ragaszkodás, a lokálpatriotizmus, a közösségért való tenni akarás, a múlt tisztelete mindenkinek szívéhez közel álló ügy. Bennem ez munkálkodik, én vérbeli vásárhelyinek tartom magam, ami leginkább egy életérzés, amit nem is lehet konkrét szavakkal megfogalmazni, kimondani.
forgatag.ro / kozpont.ro, Erdély.ma

Hulltak, mint az augusztusi kévék (Úz völgye)
Nem elég a zászlók s a koszorúk sokasága, életünkkel is bizonyítanunk kell, hogy meg tudjuk védeni hitünket, értékeinket, családjainkat, és vissza kell térnünk az igaz forráshoz, Istenhez, akiben hittek apáink, nagyapáink is, akik elestek a hazáért – hangsúlyozta Szabó Lajos sepsiszentgyörgyi plébános, kanonok a hetven évvel ezelőtti szovjet betörés és az első világháború hősi áldozataira emlékező szentmisén tegnap az Úz völgyében.
A sírkertben tartott megemlékezésen háromszéki és csíki családok, székelyföldi és magyarországi hagyományőrző alakulatok, kárpátaljai cserkészek, vitézi rendek rótták le kegyeletüket a két világégés úzi áldozatainak emléke előtt. A sírkert rendbetételéért a magyar honvédelmi minisztérium társadalmi kapcsolatok és háborús kegyeleti főosztálya emléklapokat adott át az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület tagjainak. A kegyeleti főhajtás koszorúzással és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Négy iskolaigazgató mondott le
Hét változás történt a megye tanintézményeinek élén, a többit a már tisztségben levő igazgatók irányítják a következő tanévben is – közölte Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő, üdvözölve azt a nemrég közzétett rendeletet, amely eltörölte az iskolaigazgatók számára előírt óraadási kötelezettséget: ez a nagyobb iskolákban jószerint teljesíthetetlen feltétel volt, a minőségi oktatást szolgálja, hogy elengedték.
Ennek ellenére négy iskolaigazgató lemondott: a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc-, a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor-, a nagyajtai és a vargyasi tanoda ezért kapott új vezetőt, két másik – a lemhényi és a speciális sepsiszentgyörgyi iskola – pedig azért, mert mindkét igazgatónő nyugdíjba ment. Maksán is új igazgatóval kezdik a tanévet, de egész más okból: az eddigi intézményvezetőt a nyugdíjazott Farkas István helyére szaktanfelügyelővé léptették elő, utódja egy „sokat ígérő” pedagógus, akit Előpatakról helyeztek át. Az 52 aligazgatói tisztségből hármat felszámoltak, két helyen pedig szintén lemondás miatt kellett új tisztségviselőket kinevezni. Háromszéken 83 jogi személyiséggel rendelkező tanügyi központ van, igazgatói versenyvizsgákat azonban öt éve nem hirdetett a minisztérium, ezért a főtanfelügyelő nevezi ki az intézményvezetőket, főként eddigi eredményeik alapján.
Demeter J. Ildikó, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az első ötven teljesítménye (Székelyföldi cégek)
Érdekes és a maga nemében úttörő elemzést, illetve adatsort tett közzé honlapján az Omnibus. A székelyföldi cégkatalógus már évek óta a történelmi székek cégadatait igyekszik a közvélemény elé tárni, ezúttal az ötven legnagyobb árbevételt megvalósító vállalat listáját, illetve rövid elemzést tett közzé.
Ugyanakkor a székek vonatkozásában is közlik az árbevétel és a munkahelyek száma szerinti első ötven cég névsorát. A megközelítés azért újszerű, mert először jelenik meg olyan adatsor, amely nem megyei, hanem székelyföldi, illetve széki lebontásban sorolja be a legnagyobb forgalmat lebonyolító cégeket (igaz, amint az eddig kiadott katalógusoknál is, gyakorlati okokból az adatsorban, illetve az elemzésben Sepsi- és Kézdiszék, Alsó- és Felső-Háromszék néven kiegészül Erdővidékkel, illetve Orbaiszékkel). A továbbiakban az adatsorok segítségével nem csupán a különböző kisrégiók közötti összefüggéseket, hanem ágazati bontásban, illetve a nyereségességi adatokat is figyelembe véve igyekszünk elemezni Székelyföld 2013-as gazdasági helyzetét. (Hangsúlyozzuk, hogy az elemzés az első ötven, a legtöbb árbevételt megvalósító vállalat adataira alapoz, amelyeket a közpénzügyi minisztérium adatbázisából állítottak össze saját szempontok szerint.)
Székelyföld nagyjai
A toplistán szereplő, legnagyobb árbevételű ötven vállalat tavaly összesen valamivel több, mint 14,17 milliárd lejt valósított meg, vagyis átlagosan 283 millió lejt. A nagyvállalatok kimagasló eredményeit az is jelzi, hogy már a lista tizenötödik helyezettje az átlag alatti forgalmat hozott, félmilliárd lej fölött pedig csupán hat vállalat teljesített, ők egyébként az első ötven összárbevételének a hatvan százalékát adták. Mindez jelzi, hogy Székelyföldön néhány mamutvállalat viszi a prímet, legalábbis az üzleti forgalom vonatkozásában. Ágazati szempontból az első hatból három vállalat energiával kereskedik, egy vegyipari cég, egy ásványvizet és egyéb, nem alkoholos italokat gyárt, egy pedig elektronikai cikkek kereskedelmével foglalkozik. Az első tizenötben továbbá megjelenik a gyógyszer- és élelmiszeripar és -kereskedelem, az optikaikábel-gyártás, a közúti áruszállítás, a dohánykereskedelem, na meg a nyomdaipar. Összességében egyébként az első ötven cég árbevétele 2012 és 2013 között enyhén csökkent, gyakorlatilag stagnál. Nyereség tekintetében más sorrendet lehet felállítani, sőt, az ötvenes lista közel egyötöde, kilenc vállalkozás hiányt termelt, nem is keveset, hiszen a tavaly elkönyvelt bruttó veszteség meghaladja a 180 millió lejt. Összességében az elemzett vállalatok „mérlege” természetesen pozitív, meghaladja a 137 millió lejt. Ebből a szempontból az is érdekes, hogy az egy évvel korábbihoz képest az össznyereség két és félszer kisebb.
Székek versenye
A székek „versenyében” az árbevétel szempontjából egyértelműen és toronymagasan Marosszék vezet, hiszen az első három helyet itt bejegyzett vállalatok foglalják el. A méreteiket jelzi, hogy az első ötven székelyföldi vállalat összárbevételének közel felét ez a három vállalat adja. Két nagy energiaszolgáltatóról, illetve egy vegyipari óriásról van szó, a villany- és gázszolgáltató természetesen regionális szereplő, magyarán nem csak Székelyföldön szolgáltat, ám székhelye Marosvásárhelyen van. A negyedik helyen egy gyergyószéki ásványvíz-palackozó üzem áll, az „első” felső-háromszéki cég üzleti forgalom szempontjából pedig az elektronikai termékeket forgalmazó üzletlánc. Udvarhelyszékről szintén egy energiaszolgáltató, Csíkszékről közúti áruszállító, Alsó-Háromszékről pedig tejgyár áll az élen. Az Omnibus külön listákat állított össze minden vizsgált szék első ötven vállalatáról. Itt is Marosszék vezet, az árbevétel szerinti első ötven cég összforgalma megközelíti a 11 milliárd lejt, Udvarhelyszék nagyvállalatainak árbevétele meghaladja a 2,5 milliárd lejt, a további sorrend: Alsó-Háromszék (1,8 milliárd), Felső-Háromszék (1,4 milliárd), Csíkszék (1,3 milliárd), Gyergyószék (1,2 milliárd).
Munkaerő A munkaerő-foglalkoztatás szempontjából is meglehetősen nagyok a székek közötti különbségek. Itt is az első ötven cég adatait foglalták táblázatba székenként és csökkenő sorrendben (ezek egyébként megtalálhatóak az Omnibus honlapján). Marosszék itt is toronymagasan vezet, hiszen az első helyen álló vegyipari cég közel 2,5 ezer alkalmazottal dolgozik, további hat cég 500-nál több alkalmazottat foglalkoztat (itt is fontos szempont, hogy az energetikai cégek például regionális szolgáltatók, így alkalmazottaik nem csak székelyföldiek). Beszédes összehasonlítás, hogy míg az ötvenedik marosszéki vállalat alkalmazottainak száma 165, addig Felső-Háromszéken már a 26 munkavállalót foglalkoztató cég is felkerülhetett az ötvenes listára. A sorrend egyébként itt is hasonló az árbevétel szerintihez, Marosszék után Udvarhelyszéken a munkahelyek számát tekintve az első ötven vállalat összesen közel tízezer alkalmazottal szerepel, Alsó-Háromszék valamivel több, mint nyolcezerrel, Felső-Háromszék közel hétezerrel, Csíkszék valamivel több, mint hatezerrel, Gyergyószék pedig közel hatezerrel. A két háromszéki kisrégió árbevétel szerinti első ötven vállalata összesen 3231 millió lejt valósított meg, Alsó-Háromszék cégei mintegy 400 millióval többet, mint a felső-háromszékiek.
Összegzés helyett
Az adatokból természetesen aligha lehet messzemenő következtetéseket levonni Székelyföld gazdasági tevékenységéről. Az viszont tény, hogy az árbevétel szempontjából kevés az igazán nagy vállalat, alig valamivel több, mint harminc cég forgalma haladja meg a százmillió lejt évente, az első ötvenbe már 14 millió eurós „teljesítménnyel” is be lehetett kerülni. Ugyanakkor a székek között nem túl nagyok a különbségek, kivételt képez Marosszék, ám a teljesítmény ott is elsősorban a regionális energiaszolgáltatóknak köszönhető.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Várad török kézre kerül (1660. augusztus 27.)
1660. augusztus 27-én foglalta el Szejdi Ahmed és Ali pasa egyesült serege a Partium legfontosabb erősségét, Váradot. A korábban erdélyi kézen lévő erődítmény 44 napos ostrom után adta meg magát a törököknek, elestével a fejedelemséghez egykoron hozzákapcsolt Részek közvetlen török uralom alá kerültek.
II. Rákóczi György erdélyi fejedelem (ur. 1648–1660) 1657 januárjában bekapcsolódott a két évvel korábban kirobbant északi háborúba, hogy – a svédek szövetségeseként – megszerezze magának az anarchiába hullott Lengyelország trónját. A másik oldalon harcoló Habsburgok hamarosan elérték, hogy a Porta visszahívja a fejedelmet, Rákóczi azonban a biztos győzelem tudatában nem engedelmeskedett a szultánnak. Ennek súlyos következményei lettek, ugyanis 1657 nyarán az erdélyi uralkodó magára maradt, és kénytelen volt – vesztesként – hazatérni, a kilátásba helyezett török–tatár büntetőhadjárat pedig megsemmisüléssel fenyegette a Portának hűbéres fejedelemséget. A IV. Mehmed (ur. 1648–1687) bosszújától rettegő erdélyi rendek – a támadás elkerülése érdekében – hamarosan Rhédey Ferencet (ur. 1657–1658) választották meg fejedelmüknek, ő azonban hamarosan lemondott, és ismét Rákóczi került hatalomra.
A fejleményeket látva az oszmánok megindították az első büntető hadjáratot, mely során Szejdi Ahmed pasa elfoglalta Lippa és Jenő várát; a megfélemlített rendek így újabb fejedelmet választottak Barcsay Ákos (ur. 1658–1660) személyében, aki busás váltságdíj fejében elérte, hogy a Porta békét kössön Erdéllyel. A további katasztrofális események fő felelőse már Rákóczi György, aki előbb Váradon izgatott Barcsay ellen, majd az év végén ostrom alá vette Szebent, az új fejedelem akkori tartózkodási helyét. A küzdelemnek végül Szejdi Ahmed vetett véget, aki 1660 májusában döntő vereséget mért Rákóczira – az uralkodó június 7-én bele is halt sérüléseibe –, ám a pasa a második hadjárat idején már nem hajlott olyan könnyen a békére. A török–tatár hadak ebben az esztendőben kegyetlenül felprédálták Erdélyt, miközben Ahmed pasa és Ali temesvári pasa Várad elfoglalására indult.
A Körös-parti város a magyar végvárrendszer keleti oldalának egyik legfontosabb láncszeme volt, mely az erdélyi kézben lévő, Debrecentől a Királyhágóig terjedő Partiumot lényegében egyedül felügyelte. Az olasz bástyákkal, hatalmas árokkal és számos ágyúval ellátott vár komoly erődítmény volt, mely azonban az utóbbi idők torzsalkodásai miatt szinte védtelenül maradt. Miután Várad kapitánya, Gyulay Ferenc – katonái nagy részével – Rákóczi György temetésére vonult, a falak mögött mindössze 850 védő maradt, akiket Balogh Máté alkapitány, Rácz János, Ibrányi Mihály és az eseményeket megörökítő Szalárdy János történetíró irányított. Bár a hármashatár közelében ott állomásozott Souches császári tábornok hadserege, I. Lipót (ur. 1657–1705) hadvezére még minimális segítséget sem volt hajlandó nyújtani a támogatásért könyörgő városnak. Időközben Ali és Ahmed pasa végigpusztította a hajdúvárosokat, megsarcolta Debrecent, július 14-én pedig körbezárta a váradi erősséget. Bár a törökök – egy Barcsayval íratott levélben – megadásra szólították fel a vár védőit, azok úgy is ellenálltak, hogy soraikban alig akadt tapasztalt katona.
A mintegy 50 000 fős török sereg így megkezdte Várad ostromát: lecsapolták az erősség körüli ostromárkot, tüzérségi erő és aknák révén pedig egy hónap alatt romba döntötték a falak nagy részét. A védősereg színvonalát mutatja, hogy a várbeliek képtelenek voltak az ágyúk használatára és az aknák hatástalanítására, egyedül a közelharcban tűntek ki elszántságukkal. Negyvennégy nap után a romos falak között az ellenállás immár értelmetlenné vált, ezért az Ali pasával kötött alkut követően Baloghék úgy döntöttek, feladják Váradot. Az egyezmény értelmében a város polgárai megmenekültek a fosztogatóktól, a csekély várőrség pedig szabadon elvonulhatott Debrecen irányába. Várad 1660. augusztus 27-i eleste után a Habsburgokat Európából és Magyarországról egyaránt számos bírálat érte, amiért tétlenül nézték egy ilyen jelentős erődítmény elestét. A város 1660 után közvetlen török közigazgatás alá került, és létrejött a váradi vilajet, mely az egész Partiumot kivonta Erdély fennhatósága alól. Az itt székelő pasa hamarosan újabb területeket vont kettős adóztatás alá, miközben Apafi Mihály (ur. 1661–1690) fejedelemsége tehetetlenül, elszigetelten tengette napjait. Várad eleste után a korábban félig független Erdély mozgási szabadsága elveszett, így később erőtlennek bizonyult ahhoz, hogy valóra váltsa Bocskai István országegyesítő álmát.
TARJÁN M. TAMÁS (Rubiconline), Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Borbély: erős, hagyományokkal rendelkező orvosi egyetemünket nem szabad feladni!
Viszonylag rövid időn belül két, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügyével foglalkozó írást is megjelentettünk lapunkban.
Vitaindítónak szántuk dr. Ábrám Zoltán professzor cikkét, amit dr. Kincses Előd ügyvéd helyzetelemzése követett. A szakmai szempontok taglalása mellett a szerzők az RMDSZ-re hárítják a felelősséget amiatt, hogy a mai napig sem sikerült a 2011-ben megjelent tanügyi törvénynek az anyanyelvi oktatás kiterjesztésére vonatkozó rendelkezéseit az egyetemi chartában rögzíteni és azokat alkalmazni, nem sikerült megalakítani a MOGYE önálló magyar tagozatát. A MOGYE és a magyar orvosképzés kapcsán beszélgettünk Borbély László parlamenti képviselővel, az RMDSZ politikai alelnökével.
– Az elmúlt 24 év során nem történt jelentős előrelépés a magyar nyelvű oktatás terén a MOGYE-n – állítja írásában dr. Ábrám Zoltán professzor, hozzátéve, hogy a magyar egyetemi oktatók minden lehetségest megtettek az önálló magyar tagozat létrehozása érdekében. Nekik „ennyire tellett az eszköztárukból”, az RMDSZ pedig „jegelte” a kérdést. Valóban „hidegre tették” a MOGYE-ügyet?
– Jó dolog, hogy vitázunk a MOGYE helyzetéről, nincs azzal semmi baj, ha cikkek jelennek meg, és minél többen elmondjuk véleményünket, viszont úgy vélem, hogy mindenkinek ott kell tennie a dolgát, ahol van. A tanároknak azzal kellett volna és kell foglalkozniuk, azt kell elemezniük, hogy ők mit tettek az utóbbi 24 évben, hiszen az egyetem vezetésében rektorhelyettesi szinten is képviselve voltunk. Aki ügyvéd, végezze a dolgát, és képviselje a MOGYE érdekeit a perekben, a politikus is végezze a dolgát, a tanárok foglalkozzanak a szakmai résszel, a kutatás, az oktatás minőségének javításával, az utánpótlás kinevelésével. Azt, hogy 24 év alatt semmi sem történt, szerintem senki nem állíthatja, aki ezt mondja, valótlanságot mond.
Tudjuk, hogy mi volt 1990-ben, tudjuk, hogy Ceauşescu idejében mennyire elsorvasztották a magyar oktatást, hogy már alig volt magyar diák, nem lehetett magyarul tanulni. Politikai megközelítésből nézve a dolgokat, 1990 után volt egy első szakasz, amikor ellenzékben voltunk – apropó, Bolyai Egyetem, amelynek létrehozására közel 500.000 támogató aláírást gyűjtöttünk és adtunk be a tanügyminisztériumhoz 1994-ben, és e célról azóta sem mondtunk le –, megszületett egy rossz tanügyi törvény, az RMDSZ külön tanügyi törvényét „visszavágta” a parlament, és most van a 2011-es tanügyi törvény, ami egy jó törvény, és áttörés olyan szempontból, hogy első alkalommal meg is nevezi a multikulturálisnak számító egyetemeket. E folyamat végigvitele nagymértékben az RMDSZ-nek köszönhető. Nem volt könnyű, felelősségvállalással lehetett csak átvinni a parlamenten, hiszen ha plénum elé kerül, szétcincálták volna. A 90-es évek végétől már voltak külön helyek a magyar tagozat számára, a 2000-es évek elején az RMDSZ-nek köszönhetően a magyar tagozaton a helyeket kormányhatározattal biztosították, a magyar oktatást azonban továbbra is intézményesített kereteken belül, önálló magyar tagozat létrehozásával képzeljük el, és nyilván ezen dolgozik mindenki, aki jóhiszemű.
Visszatérve a kezdeti gondolatra, a tanároknak folyamatosan az oktatás minőségének javításán, az utánpótlás kinevelésén kell fáradozniuk, és meg kell jegyeznem, akkor is, ha mostoha körülmények voltak, lett volna lehetőség több fiatal tanárt kiképezni, pozícióba juttatni. Hogy miért nem így történt? – Ezt az elemzést végezzék el ők, hiszen ez szakmai kérdés. 2012-ben, amikor az RMDSZ ellenzékben volt, sikerült Marosvásárhelyre elhívnunk a miniszterelnököt és az akkori tanügyminisztert, sikerült elfogadtatni a szenátussal és a magyar oktatókkal a hétpontos egyezményt a MOGYE magyar tagozatának további alakulásával kapcsolatosan.
– Amelyet, mondjuk ki, a román fél azóta sem tartott be…
– Erre visszatérek. Részben nem tartották be, van olyan pontja, amit később sikerült betartatni, például azt, hogy a román és a magyar tagozaton a tanári állásokat külön, lebontva határozzák meg. Ez a tavaly augusztusban megtörtént, szenátusi döntés alapján. Sajnos, csak a helyek egy részét tudtuk betölteni. Ez megjelenik az egyetemi oktatást minősítő hivatal (ARACIS) véleményezésében is. Ami az egyetemi oktatást illeti, hasonlítsuk össze, hány magyar diák tanul most magyarul, és hányan tanultak 1990-ben, 1995-ben vagy 2000-ben, így láthatjuk, hogy a statisztika pozitív ilyen szempontból. – Attól is az, hogy közben létrehozták a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet is… – Így van, itt van a Sapientia is, amit a magyar állam jóvoltából sikerült létrehozni, de az RMDSZ-nek is volt bizonyos szerepe abban, hogy akkreditálták, hiszen a politikum nélkül az akkreditációs folyamat sokkal nehezebben ment volna. Össze kell fogni tehát a tanároknak, ügyvédeknek, politikusoknak, hiszen mindannyian a barikád ugyanazon oldalán vagyunk. Elszomorít, hogy egyeseknek az a véleménye, hogy mi itt nem képviseljük úgymond a magyar oktatás érdekeit. Egyeseknek, akik az évek során kikoptak a politikából, s teljesen egyoldalúan, hamis adatokat közölve írásaikban úgy állítják be, hogy az RMDSZ semmit nem tett az önálló magyar tagozat létrehozásáért a MOGYE-n.
– Ha már összefogást említ, hadd jegyezzem meg, hogy erre kitűnő példa lett volna, hogy az RMDSZ támogató félként belép a 2011-ben az RMOGYKE és az MMDSZ által indított közigazgatási perbe. Nem tette meg, legalábbis nem az elején.
– Az utóbbi időszakra utalok, mert az előbbiről már beszéltem – úgymint aláírásgyűjtés a Bolyai Egyetemért, hogy hány magyar iskola működik '90 óta és arról, hogy tovább kell menni ezen az úton. Mindezt elfelejtik egyesek, vagy nem foglalkoznak ezzel, mert ha valami megvalósul, akkor már nem érdekes. Ha nincs az a „csúnya” RMDSZ, és nem teszi be tételesen a tanügyi törvénybe a multikulturális egyetemekre, az anyanyelvi oktatásra vonatkozó szakaszokat, akkor míg a világ s két nap, saját maguktól nem hagyták volna jóvá, hogy a Babeş–Bolyain megalakuljanak a magyar főtanszékek, amelyeknek a tanügyi törvény szellemében kidolgozott chartájuk van, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen pedig a tagozatok cirkusz nélkül különváltak.
Ami az RMDSZ hozzáállását illeti a MOGYE ügyében, ismételten hangsúlyozom: az RMDSZ elment a falig az Ungureanu-kormányban akkor, amikor kierőszakolta azt a kormányrendeletet, amely kimondta a külön tagozatok megalakítását. Amíg érvényben volt a kormányhatározat, mi ezt tartottuk fenn. Választási év volt, és az Ungureanu-kormány – amelynek az RMDSZ is tagja volt – emiatt megbukott. Nyilván utána ellenzékbe kerültünk, és ezt követően, amikor láttuk, merrefelé halad a MOGYE-ügy, beavatkoztunk a perbe. És beléptünk a Diszkriminációellenes Tanácsnál is partnerként, amikor az ARACIS döntést hozott az anyanyelvhasználat ellen a gyakorlati oktatásban, ami teljesen jogtalan volt. Szó sincs arról, hogy nem fogtunk össze akár a civilekkel, amikor kellett, a diákszövetséggel, vagy azokkal, akik képviselték a szóban forgó ügyet a perekben. A 2012-ben létrejött hétpontos egyezmény része a legutóbbi kormányba lépésünkkor kidolgozott protokol-lumnak, amit feltételként szabtunk meg koalíciós partnerünknek és kiemelten kezelünk.
A cél az, hogy a külön magyar csoportok a gyakorlati képzésben is megalakuljanak, a gyakorlati oktatást illetően azonban felmerült, hogy kétnyelvű legyen a képzés, de mindenképpen magyar nyelven is történjen. Úgy tudom, végül ezt elfogadták a magyar oktatók, és ehhez majd szenátusi döntés kell. A politikum ilyen esetben legtöbb, amit tehet, hogy nyomást gyakorol a Szociáldemokrata Párton keresztül. Azokat a pereket, amelyek a törvény be nem tartását sérelmezték, jogosan, tovább kell vinni, bár megtapasztaltuk, hogy az igazságszolgáltatásban mi van. Azért, hogy eddig a bíróságok visszautasították a jogos igényeinket, hogy az igazságszolgáltatás egy követ fúj a MOGYE szenátusi többségével, gondolom, nem az RMDSZ a hibás… Legutóbb, pár napja tárgyaltam Mihnea Cosmin Costoiu tanügyminiszterrel arról a lehetőségről, hogy – akárcsak 2012-ben – húsz-húsz hellyel kibővítsék mind a román, mind a magyar tagozaton az általános orvosi karon a tandíjköteles helyek számát. Egyelőre nem tudunk többet tenni, és visszamenve az időben, felmerül a kérdés: miért van az, hogy ezelőtt 6-7 évvel több magyar jelentkezett a MOGYE-ra, az általános orvosi karra, mint román, jobb médiákat értek el a tandíjköteles helyeken? Akkor ugye nem volt érdeke a magyar oktatóknak, hogy legyen egy ilyen kvóta, néhány éve visszafordult a helyzet, és most próbáljuk megváltoztatni a játékszabályokat.
– Nem lehet leszögezni a játékszabályokat még a játék előtt? – A játékszabályokat nem a politikum szögezi le, az oktatóknak kell ezekről dönteniük. Idén nem kértek plusz tandíjas helyeket a magyar tagozat számára, de felvetésünkre, hogy kérünk 20 helyet, Szilágyi Tibor volt rektorhelyettes azt mondta, támogatja az indítványunkat.
– Sok a szemrehányás és a nézetkülönbség a MOGYE kapcsán, gyakorlatilag azt látjuk, hogy nem alkalmazzák a tanügyi törvénynek az anyanyelvű oktatásra vonatkozó részeit. Látjuk, és nem értjük, hogyan lehetséges ez? A jogszabály lenne rossz, azaz értelmezhető, ellentmondásos? Egy valós jogállamban ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy rangos egyetem vezetése ellenszegül annak, hogy egy törvényt alkalmazzon, miközben az összes többi felsőoktatási intézmény betartja azt. Érthetetlen, hogy egyezkedni, alkudozni kell a különféle cikkelyek gyakorlatba ültetésén. Önnek mi a véleménye?
– A tanügyi törvénnyel nincs gond, de egyébként lehetőség sincs jelenleg, hogy megváltoztassuk. A MOGYE szenátusa szerintem egyértelműen rosszhiszeműen alkalmazza a törvényt, és a bíróság is beállt az egyetem szenátusa mögé ebben a kérdésben. Azt mondják, az igazságszolgáltatást nem kell bírálni, de igenis, ki kell mondani: az igazságszolgáltatás a MOGYE ügyében nem jól döntött, pedig a törvény egyértelmű, mégpedig úgy kell alkalmazni, ahogy tette a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem.
– Mit tart a legsürgősebb teendőnek a MOGYE kapcsán?
– Nagyon fontos mozzanat, hogy itt volt az ARACIS, és világosan kimondta, hogy a magyar tagozatot külön akkreditálják. Nagyon fontos, hogy az ARACIS által észrevételezett gondokat, úgymint a kurzusok hiánya, oktatói létszám, egyéb szakmai dolgok, megoldják. A tanárutánpótlásról még csak annyit, hogy folytak tárgyalások a minisztériumi illetékesekkel, és tudomásom szerint nem zárkóznak el attól, hogy évente ne csak egy, hanem több, három-négy alkalommal hirdessék meg a magyar tagozaton az oktatói állásokat. A legfontosabbnak most azt tartom, és ez a szakmai grémium feladata, hogy mikor visszajön az ARACIS – az ősz folyamán – e problémák legyenek megoldva, és akkor lehetőség nyíljon a végleges akkreditációra.
– Elfogadható-e Ön számára az a Kincses Előd által felvetett – és esetleg másokban is egyre gyakrabban felmerülő – gondolat, miszerint a magyar orvosképzésre a megoldás a Sapientia keretében vagy az anyaországi egyetemek kihelyezett tagozataként képzelhető el?
– Ezt a kijelentést nagyon súlyosnak tartom, és remélem, hogy nem ez a tanárok és a magyar tagozat véleménye, mert ez azt jelentené, hogy feladjuk a vásárhelyi magyar orvosi egyetemet. Közép- és hosszú távon lehet beszélni bármiről, de jelenleg úgy látom, hogy van egy erős, hagyományokkal rendelkező orvosi és gyógyszerészeti egyetemünk Marosvásárhelyen – még akkor is, ha a gyakorlati képzés egyelőre nem magyarul zajlik –, amit nem szabad feladni! Tovább kell menni ezen az úton, és addig ütni a vasat, amíg meglesz az önálló magyar tagozat intézményes formában, hiszen most is sok száz magyar fiatal tanul magyarul Vásárhelyen, és végzi el az egyetemet mint magyar orvos.
Más kérdés – és meg kell vizsgálni az okokat –, hogy mi történik azokkal az orvostanhallgatókkal, akik elvégzik az egyetemet, és fiatal orvosként külföldre távoznak. Egy új orvosi egyetemet nem lehet egyik napról a másikra létrehozni, ugyanazok a jogszabályok érvényesek a működtetésére, mint a többi egyetem esetében, és nem mellékes, hogy óriási költségei vannak a vendégtanárokkal való oktatásnak – nem is lehet 90 százalékban vendégtanárokkal működtetni egy egyetemet. Ezzel a gondolattal nem tudok egyetérteni, és remélem, ez csak egy felvetés, aminek nincsen támogatottsága, sőt, úgy tudom, a magyarországi politikusok sem támogatják ezt a változatot.
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)

Az Utolsó bástyák az antikváriumok
Van-e jövője a nyomtatott könyvnek?
Ezt a kérdést teszik fel leginkább azok, akik ma is a könyvek kiadásával, szerkesztésével, nyomtatásával foglalkoznak. Egyesek úgy vélekednek, hogy a számítógépek és különböző elektronikai cikkek elterjedésével egyre inkább háttérbe szorul a papíralapú könyv. Az utóbbi időszakban jóval kevesebben vásárolnak könyveket, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt, és a könyvtárak látogatottsága is csökkent. Ezek az intézmények is arra törekednek, hogy az állományukat digitalizálják.
Ennek ellenére, azok számára, akik anyagi helyzetük miatt nem tudnak új könyveket vásárolni, de érdeklődnek a nyomtatott termék iránt, léteznek antikváriumok, ahol kis szerencsével potom áron megtalálható a keresett kötet. Nemrég Marosvásárhely főterén, a Rózsák tere 53. szám alatt egy újabb antikvárium nyílt meg a könyvbarátok előtt. A könyv iránti szeretetből alakult meg 2010-ben a Bookman Kiadó, amelynek fő célja a magyar írók könyveinek terjesztése, újrakiadása olvasóbarát áron. A cég úgy döntött, hogy első lépésként Marosvásárhely főterén antikváriumot rendez be, ahol minél nagyobb választékban elérhetővé teszik a mások által kiolvasott köteteket. Alig féléves működése során sikerült az irodalmi témájú kötetek mellett igen széles kört lefedő tematikában köteteket polcra tenni és forgalmazni. Újdonság, hogy a cég internetes honlapot és Facebook-oldalt is működtet, ahol a raktáron levő köteteket online is meglehet vásárolni, illetve újabb köteteket lehet feltölteni. Az érdeklődők a www.antikvarius.ro oldalon, illetve az antikvarius.ro Facebook-elérhetőségen vásárolhatnak és adhatnak el köteteket. Ezeken az oldalakon témák szerint is feltölthetők, illetve kereshetők a kötetek. Az árak átlagban 2–20 lej között vannak. Nyáron árleszállított kötetek akár 1,5–3 lej között is kaphatók.
A főtéri üzletben a könyvbarátokat kávéval, teával is kínálják, ezeket a helyszínen, asztal mellett lehet elfogyasztani, közben pedig alaposabban is megismerhető a polcokon eladásra kínált kötetek tartalma. Ebben segítenek az üzletvezetők is.
– Reméljük, hogy kínálatunkkal ösztönözzük a könyvszeretetet, az olvasási kultúrát, és a digitalizált forma ellenében sikerül a hagyományos, „kézzel fogható” kötetek iránti érdeklődést megőriznünk a fiatalabb nemzedék körében – mondta Varga-Orbán Enikő üzletvezető.
Vajda György, Népújság (Marosvásárhely)

Hálósok, ha találkoznak...
Miről beszélgetnek a barátok, azonos érdeklődésű, egyazon körhöz, csoportosuláshoz tartozó emberek, ha találkoznak? Nyilván arról, ami összehozta, összeköti őket, ami legjobban foglalkoztatja, és ébren tartja az érdeklődésüket. Nos, a katolikus közösségek hálózata ilyen. Az aránylag fiatal, 1990-ben Budapesten alakult egyesületnek sikerült ismertté tennie a nevét, és behálóznia a Kárpát-medencét.
Hogy kiknek a révén, kiknek az elképzelése, törekvése találkozott, kik érezték úgy, hogy szükség van egy szorosabb összefogásra? Azok, akik a katolikus vallásban látják hitéletük kiteljesedését, a keresztény értékek továbbadásának a lehetőségét. Köztük vannak a Partium régióhoz tartozó csoportok, akik az elmúlt héten Temesváron képviseltették magukat egy olyan találkozón, amelyre ráillik a hasznos és kellemes minősítés.
Bálint Klára, a temesvári Háló csoport irányítója, a találkozó szervezője és házigazdája, Konrád Katalin, a Partium Háló Egyesület vezetője, ft. Gyenge Béla, a nagyváradi Szent József plébánia plébánosa, ft. Tóth Attila nagyváradi segédlelkész és a helybeliek, ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébános, ft. Kocsik Zoltán, a Gerhardinum Katolikus Líceum spirituálisa, valamint a kiscsoportos beszélgetéseken résztvevőknek köszönhető a tartalmas, élménygazdag nap megélése.
Az erzsébetvárosi szalvatoriánus rend temploma, amely otthont adott a Háló-találkozónak, méltó keretet biztosított a mindenkit érintő kérdéskörnek. Ugyanis Keresztény nevelés a családban és az iskolában címmel ft. Kocsik Zoltán, a Gerhardinum Líceum lelki vezetője tartott előadást. Soha jobbkor! Hisz küszöbön a tanévnyitás, a gyermekek elindítása, és a család, az egyház, az iskola együttműködése feltételeinek a megteremtése napi feladat, egyik vagy másik nélkül hézagos lenne a nevelés. A szülői példaadás, az iskola egészséges légköre, a hitéletet irányító lelkipásztorok és hitoktatók személyes hozzájárulása együtt szolgálja az emberépítés nemes feladatát, amelyhez felnőni nem is olyan könnyű.
A kiscsoportos beszélgetések során egyéni tapasztalatok, emlékek, javaslatok hangzottak el, és közös ima szentesítette az elhatározást: szövögetni, bogozni kell továbbra is a Hálót, hétköznapokon és ünnepnapokon, akár egyszerű kenderszálból, akár selyemzsinórból, mert a cél közös. Hogy összetartson, megtartson és erősítsen.
Sipos Erzsébet, Nyugati Jelen (Arad)

Nem támogatja az RMDSZ a „politikai migrációt”
Elvileg nem támogatja a választott önkormányzati tisztségviselők pártváltását megkönnyítő kormányrendelet elfogadását az RMDSZ. Kelemen Hunor szövetségi elnök véleménye szerint az egyik pártból a másikba való átülés a román politikai élet egyik rákfenéje, ami az RMDSZ-t mindezidáig szerencsére elkerülte.
Szabadság (Kolozsvár)

Népismereti filmszemle Sztánán
A Dr. Kós Károly Néprajztudós Alapítvány első alkalommal szervezi meg a Nemzetközi Népismereti Filmszemlét a hét végén, augusztus 29-e és 31-e között Sztánán.
Szabadság (Kolozsvár)

Megáldották a felújított piarista sírokat
Ruppert József, a romániai piarista rendtartomány felelőse és Kovács Sándor római katolikus főesperes áldotta meg tegnap kora délután a Házsongárdi temetőben azokat a felújított sírokat, amelyekben tizenkilenc piarista szerzetes nyugszik. – Köszönettel és hálával tartozunk ezeknek a piarista atyáknak, akik Isten szeretetének magvát hintették el – hangoztatta Kovács Sándor főesperes.
A felújítási munkálatok szervezője, Fodor György piarista konfráter elmondta: mind a munkálatok engedélyeztetése, mind a kivitelezés több hónapon át tartott. A XIX. századi gyönyörű fekete obeliszk körüli sírokat új betonkerettel, fedőlappal és az elhunytak nevét tartalmazó névtáblával látták el. A legidősebb itt nyugvó piarista atya 1832-ben született, az első temetésre pedig 1896-ban került sor. Legutoljára a hosszú életű piarista atyát, Denderle Józsefet (1911–2002) temették el a kolozsvári piarista sírkertbe.
Szabadság (Kolozsvár)

Időbeni
Ráhúzhatnánk minden egyes napunkra, hogy az, éppen az a számvetés napja. És igaz. Mert számot adni s vetni mindazzal, ami történik ellenünkre velünk, de leginkább másutt, irodákban és képviseletekben, az már több a soknál. Egymást autonómiával köszöntjük, keserveinkben és örömeinkben is ahhoz, a megtagadott autonómiánkhoz fordulunk.
Számvetések az iskolai vizsgák, és annak a jegyében settenkednek közénk az érettségi, a véndiák-találkozók. Áprily Lajos, a tanárköltő szavai: „Öregdiákok báli éjszakáján, domine Joó József, kerestelek…” És fölzúgnak az enyedi, marosvásárhelyi, nagyváradi orgonák s azok hurcolják lomhán, túlterhelten a rengeteg magyar panaszt.
Ment-e a könyvek által a világ elébb? – kérdezzük, mert kérdezteti vélünk a tantárggyá nemesedett Vörösmarty Mihály. És azt is megértük rémülten, hogy a maturandusok egész sora legyint kávé mellett hányaveti módon az érettségire: ki nem sz...ja le?! Merthogy érettségivel, sőt, egyetemi diplomával sem lehet munkát találni... Nem, nem talál, aki nem keres erősen munkát. Akit eltartanak a szülők fűtött lakásban, fűtött kávézókban.
Az vesse népemre az első követ, aki nem fél attól, hogy szájon vágom s vágják. Bikfalván gyönyörködtem minap egy, az erdőtől elcsent nagyszerű bennvalóban. Minden tenyérnyi terület megművelve, az udvar, a kert lejtése úgy 65 fokos, de minden a helyén, játszótér, hinta, s hogy a látvány is otthonosabb legyen, hát lepedőnyi zöldséges is, virágágyás is. Munka. Itthon. És itthon a csodaszép lányka is, fiúcska is, iskolák, miegymás.
Szabadságból kevés, szabadosságból túl sok. Őrjítő zenebona minden második nap, minden hétvégén, sose halunk meg. És ellenségeink vigyorogva veszik számba, mennyivel, mennyire fogyatkoztunk Székelyföldön az utóbbi hetekben.
Számvetés, eleget tettünk-e az elvárásoknak az utóbbi 45 évben? Román tanácsos vágta képünkbe: 30 év múlva Székelyföldön is ők lesznek többségben. Hát, mondom fennhangon, rajtunk is állna, igen, ha állanánk a magunk pászmájában, a magunk lábán…
Czegő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újabb képzéseket indít a Köztisztviselők Országos Ügynöksége
A Köztisztviselők Országos Ügynökség (ANFP) egyik fő tevékenysége: magas színvonalú szakmai képzések megszervezése és lebonyolítása. „Az utóbbi években a magyar közösség alulreprezentált volt a főtisztségviselőket célzó képzéseken. Célunk ezért az, hogy idén a résztvevők legalább 20 százaléka magyar anyanyelvű legyen”– nyilatkozta Birtalan József, az RMDSZ államtitkára a romániai közigazgatásban dolgozók számára indított képzési programról.
Az ügynökség vezetője elmondta, a romániai közigazgatás jelenlegi követelményeire épülő képzési program a főtisztviselői munkakör betöltéséhez szükséges készségek és képességek fejlesztését célozza.
A szeptember végén induló képzésre még egy hónapig lehet jelentkezni. További információk a Köztisztviselők Országos Ügynökségének honlapján érhetőek el.
maszol.ro

Kirajzolják Székelyföld határait
Az MPP és az RMDSZ közös bizottságai által kidolgozott autonómia-tervezetet az RMDSZ nyújtsa be szeptember 23-áig, különben hiteltelen Kelemen Hunor államfőjelölti kampánya – vélte az MPP elnöke.
Végzett az RMDSZ és az MPP közös bizottsága az autonómia-statútum kidolgozásával, a következő lépés tehát a közvitára bocsájtás és a parlament elé terjesztés. Ebben a kérdésben – is – véglegesítette álláspontját az MPP vezetősége a hétvégén Szovátán tartott konferenciáján.
„Az államfőválasztáson való induláshoz szükséges aláírásokat szeptember 23-áig kell benyújtani. Eddig a határidőig nyilvánosságra kell hozni, közvitára kell bocsájtani és a parlament elé is be kell terjeszteni az autonómia-tervezetet, különben hiteltelen Kelemen Hunor kampánya. A tervezet a dél-tiroli modellt követi, és e mögé fel kell sorakozzon a teljes magyar közösség. A statútumban sok a rokonság a Csapó József által kidolgozott SZNT elképzeléssel, nagyon nagy mértékben azzal megegyezik, de nem a széki rendszeren, hanem megyerendszeren alapul, amelynek alrésze lenne a székek mentén létrejövő NUTS 4 mikrorégió-hálózat” – mondta az MPP elnöke, Biró Zsolt. Hozzátette, Székelyföld határait világosabban meg kell fogalmazni, ezért mellékletben leszögezték azokat a településeket, amelyek a történelmi Székelyföldet alkották.
A térség összes önkormányzata népszavazással eldöntené, hogy akar-e Székelyföldhöz tartozni, vagy pedig másik megyéhez csatlakozna – utóbbi eset főként Maros megye nem marosszéki részében lenne fontos, mert a román többségű települések így kinyilváníthatnák, hogy melyik megyéhez (Szeben, Fehér, Kolozs, Beszterce) akarnak tartozni (mint volt az az 1968-as megyésítés előtt, amikor Marosszékhez hozzácsatolták őket). „Kirajzolódna, hogy Székelyföld a jelenlegi Kovászna és Hargita megyéből, néhány Brassó és Bákó megyei településből, valamint a leendő új Maros megye a történelmi Marosszékből állna” – ismertette Biró Zsolt.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

„Ez a díj további feladatokra sarkall”
Népművészeti oktatói tevékenységéért, valamint a népművészeti mozgalomban végzett közösségi tevékenységéért részesítették Tifán Irént, az Udvarhelyszéki Népművészek elnökét Király Zsiga-díjban a Budai Várban megrendezett Mesterségek Ünnepén.
A Romániai Magyar Népművészek Szövetsége javasolta a Szejke Szépteremtő Kaláka népművészeti alkotótábor szervezőjét és irányítóját a magyarországi Népművészeti Egyesületek Szövetsége által 1994-ben alapított Király Zsiga-díjra. „Nem számítottam arra, hogy megkaphatom ezt az elismerést, hiszen Erdélyből eddig még senki sem részesült a díjban” – magyarázta Tifán Irénke. Számára megerősítés volt az elismerés, hogy nem hiábavaló az a tevékenység, amit eddig végzett az értékátadás terén. Az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének elnökeként úgy érezte, hogy az egyesületi tagoknak is részük van díjban.
A zetelaki születésű kézműves immár 2001 óta foglalkozik bútorfestéssel, közel tíz éve pedig a bútorfestés oktatásával is, évente több tanítványt készít fel a Népi Mesterségek Versenyének körzeti, megyei, majd országos szakaszára, ahonnan a bútorfestő gyerekek díjazottakként térnek haza. Az „szépteremtő” szervező elmondta, hogy számára a legemlékezetesebb élményeket az alkotótáborok szervezése nyújtotta, ugyanis még mindig meglepőnek tartja, hogy mennyire magas szinten sajátítják el a fiatalok a népművészet fortélyait. „A gyerekek nevelésén keresztül jut el a népművészet a családokhoz, hiszen a szülők lelkesen állítják ki otthonukban az alkotásokat, így mondhatni, minden lakásba bekerül egy része a népművészetnek” – fejtette ki.
A bútorfestés terén fő motívumként a tulipánt használja legszívesebben – árulta el –, ugyanis ez a női jelkép, különböző változatai pedig a nő fiatalságtól öregségig tartó életszakaszait ábrázolják. Az alkotó szerint a hagyományos mintakincs ma is használatos, azonban már modern használati eszközökön is fellelhető őseink motívumvilága. Hagyományos festett bútorokat rendelésre is készít, azt tapasztalta, hogy az érdeklődők konkrét elképzelésekkel érkeznek, azonban mindig igyekszik közös nevezőre hozni a megrendelők elvárását és a bútorfestés íratlan szabályait. Jelenleg egy teljes lakóház berendezésén dolgozik, a munkafolyamat a bútorzat motívumvilágának megtervezésével kezdődött.
Továbbá megjegyezte, hogy mindig élmény számára a Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének tagjaival együttműködni és rendezvényeket szervezni. „Most készülünk az egyesület megalakulásának 35. évfordulójára, és kiállítást szeretnénk szervezni október folyamán” – árulta el lelkesen az egyesület elnöke. “Úgy érzem, hogy ez a díj további feladatokra sarkall, még nagyobb kihívás elé állít” – vallotta be végezetül.
Veres Réka, Székelyhon.ro

Identitáserősítő Székelyföld Napok
Maros megye „visszakapcsolódik” a Székelyföld Napok rendezvénysorozathoz, ezáltal megerősítve, hogy a régió szerves része, az itt élőknek azonos a múltjuk és a jövőt is a Hargita és Kovászna megyeiekkel közösen képzelik el.
Első alkalommal tartott együtt sajtótájékoztatót, ráadásul közös rendezvényről az RMDSZ Maros megyei elnöke, Brassai Zsombor, Hargita és Kovászna megyék tanácselnökei, Borboly Csaba, illetve Tamás Sándor, és a Maros megyei RMDSZ kulturális alelnöke, Soós Zoltán múzeumigazgató augusztus 27-én Marosvásárhelyen.
Az október 9. és 19. között ötödik alkalommal megrendezendő Székelyföld Napok eseménysorozattal igazolni kívánják, hogy a három megye közös érdeket és értéket képvisel. „Célunk bemutatni térségünk igazi értékeit, felhívni a figyelmet az összetartozása, ezért is választottuk jelszónak a Közösség a Székelyföldért jeligét. Szokásaink, életkörülményeink, hétköznapjaink azonosak, ezért Maros megye újra részt kell vegyen az eseménysorozatban, mert ezzel csak nyer és Marosvásárhelynek is előnyére válik, ha nem periféria Brassó és Szeben mögött, hanem központtá válik. Közös a múltunk, a hagyományaink és a jövőnk is, összenő, ami összetartozik” – mondta Borboly Csaba, hangsúlyozva, hogy az utóbbi két évben kevesebb az együttműködés a Maros megyei önkormányzat vezetésével, mint Lokodi Edit Emőke elnöksége idején.
„A Székelyföld Napok identitáserősítő programsorozat. Az elmúlt időszakban is voltak ilyenek, mint a grafikai és fotóbiennálé, székely búza a magyarok kenyerében, a Székely Vágta, az Ezer Székely Leány Napja, a Székelyföldi Vadásznapok, a Székelyföld Konferencia, a Székely Családok Napja” – fogalmazott Tamás Sándor, majd bemutatta azokat a meghívókat, amelyeket Konstanca és Tulcea, illetve Sucsáva megye vezetőségétől kapott. „A dobrudzsai szüret és bor ünnepére, valamint a bukovinai hora ünnepére hívtak. Ezt azért hangsúlyozom, hogy mások is történelmi tájegységben gondolkodnak ebben az országban, több megye közösen szervezi a régió identitáserősítő programjait. A Székelyföld Napok nem csak a székelyeké, hanem a Székelyföldön élőké, Kovászna megyéből több román egyesület és iskola is bekapcsolódott, így saját kérésükre Kisbaconban megismerkednek Benedek Elek örökségével” – ismertette Tamás Sándor, aki szerint a 2012-es helyhatósági választások után „vékonyodott el” a Maros megyével való kapcsolat. Hozzátette, minden megye a saját területén levő eseményeket finanszírozza, és cél, hogy átvigyenek egy-egy rendezvényt a megyehatárokon.
Soós Zoltán szerint „meg kell nyitni új kapukat is”, és akkor talán a Maros megyei magyarság és románság is megérti, hogy jobb központként szerepelni, mint kulturális, gazdasági periféria lenni. „A programtervünk még kezdetleges, de tervezünk Gernyeszegen Huszárbált, irodalmi, művészeti eseményeket összekapcsolni a képzőművészettel. Cél az identitást újra felfedezni és összekapcsolni, mert a régiók újjászületése egy természetes folyamat” – fogalmazott Soós, Borboly pedig hozzátette: erre a tíz napra belföldről és külföldről is turista-csoportokat lehet szervezni, mert lesz bőven látnivaló.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Kárpát-medencei főiskolás tábor kezdődött Szentendrén
A Rákóczi Szövetség augusztus 25-30-a között 26. alkalommal rendezi meg Kárpát-medencei Főiskolás Táborát magyar egyetemi, főiskolai diákszervezetek képviselői részére.
A találkozón jelen vannak a felvidéki főiskolások is, és többek közt Csáky Pál és Berényi József is tart előadást.
A szentendrei Pap-szigeten megszervezett esemény célja egyrészt lehetőséget biztosítani a leendő Kárpát-medencei magyar értelmiség számára kapcsolatok kialakítására és megerősítésére, másrészt a Kárpát-medencei magyar egyetemi szervezetek együttműködésének segítése.
Az előadások révén a rendezvény sokoldalú tájékoztatást nyújt a résztvevőknek a közélet, a gazdaság, a tudomány és a kultúra különböző területeiről.
A Kárpát-medencei főiskolások táborában mintegy 110 fő vesz részt.
Augusztus 28-án, csütörtökön táborban előadást tart Berényi József, az MKP elnöke, illetve Csáky Pál, az MKP EP képviselője, kedden pedig Őry Péter, az MKP alelnöke szólal fel a pap-szigeti táborban.
felvidek.ma, Erdély.ma

Wetzel: Marosvásárhely továbbra is erős központja lesz a magyarságnak
Amikor képes összefogni a magyarság, olyan mint egy katalizátor – emelte ki a helyettes államtitkár
Marosvásárhely továbbra is erős központja lesz a magyarságnak, a nemzet erős bástyája marad, és ehhez összefogás szükséges – jelentette ki szerdán Wetzel Tamás a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára Marosvásárhelyen.
A helyettes államtitkár részt vett a Vásárhelyi Forgatag elnevezésű marosvásárhelyi magyar kulturális napok nyitóünnepségén. A helyi Kultúrpalota nagytermében megtartott gálán Wetzel Tamás kifejtette, hogy amikor képes összefogni a magyarság, olyan mint egy katalizátor. Példaként említette a Kolozsvári Magyar Napokat, amelyeknek sikeressége példaértékű. Kiemelte: fontos, hogy Marosvásárhelyen is sikeresek legyenek a magyar kulturális napok.
Biztató jelnek nevezte, hogy Marosvásárhely belvárosában magyar nyelvű utcanév-táblák is vannak már, hiszen a kétnyelvűség – mint mondta – természetes dolognak számít Európa-szerte. Reményét fejezte ki, hogy Marosvásárhely román városvezetése még nagyobb segítőkészséggel fog hozzájárulni a jövőben a vásárhelyiek közös ünnepéhez, a Forgatag megszervezéséhez.
Semmi nem pótolhatja a kulturális párbeszédet
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, romániai miniszterelnök-helyettes beszédében elmondta: szükség van Marosvásárhelyen és Erdélyben a kulturális párbeszédre, ezt nem pótolhatja semmi. El kell foglalni azokat a multikulturális tereket, ahol a magyar kultúra értékei felmutathatók – tette hozzá.
Az RMDSZ elnöke a közösségépítés intézményeinek nevezte az Erdély több városában újonnan alapított magyar kulturális napokat, amelyek alkalmából – mint mondta – a politikai szereplők félre tudták tenni a nézeteltéréseket.
Fontosnak nevezte, hogy a magyar kormány támogatja a határon túli magyar közösségek törekvéseit, beleértve az autonómiát. Mint mondta, a román politikának nem szabad ezt beavatkozásnak tekintenie. Rámutatott: a gyanakvás megszüntetéséhez elsősorban arra van szükség, hogy a kelet-közép-európai országok teljes nyitottsággal folytassanak párbeszédet.
Ami a politikában nem, az a kultúrában sikerült
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke az összefogás fontosságát hangsúlyozta beszédében. Mint mondta, a Vásárhelyi Forgatag hozzájárul a nemzet- és közösségépítéshez, és ennek megvalósításához szükség volt összefogásra. Mint mondta, Marosvásárhelyen nem sikerült a politikában megvalósítani azt az összefogást, ami a kulturális napok alkalmából viszont létrejött. A fesztivál szervezői bebizonyították – hangoztatta az EMNP elnöke -, hogy lehetséges az együttműködés. Hozzátette: ezt meg kell tenni a 2016-os önkormányzati választásokon Marosvásárhelyen, és a néppárt nyitott erre.
Az ünnepségen Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is részt vett.
Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere bejelentette: bízik benne, hogy a jövő évben már a marosvásárhelyi középkori várban és a város főtéren is meg lehet szervezni a Vásárhelyi Forgatagot, amelynek jelenlegi fő helyszíne a város szélén található Maros-part.
magyarhirlap.hu, Erdély.ma

A kegyeletsértés nem hazafias tett
Kit zavarhatott a magyar nyelvű tábla Gyimesbükkön? A moldvai Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükk lakossága kegyelettel őrzi a történelmi Magyarország határán zajló háborús események áldozatainak kegyhelyeit.
Kivételékek azonban mindig vannak. Néhány napja egy tarhavasi magyar táblát meggyaláztak, felgyújtottak, tönkretettek. Itt készült Oláh-Gál Elvira beszámolója.
A mikrofon előtt előbb Bánkúti Ákos, a Budakeszi Kultúra Alapítvány képviselője idézte fel részletesen a 70 évvel ezelőtt történt eseményeket. Majd Dr. Pap István, a 32-es határvadász-emléktúra kezdeményezője elmondta, hogy többnyelvű táblán tüntették fel az elesettek nevét és haláluk körülményeit, most pedig két nap után megdöbbenéssel látják, hogy a magyar nyelvű tábla eltűnt. Deáky András, aki a gyimesi csángók között élte le életét, elmondta, hogy tudnak ezekről a sírokról és próbálják is azokat gondozni, a magyar tábla meggyalázásáról azonban mégis nehéz beszélnie. Deáky szerint a gyimesi csángókban kettős identitástudat van, és bár sokan közülük tökéletesen beszélik a magyar nyelvet, mégis román érzelműek. Ha ők románok, az rendben is van, legyenek románok, de tiszteljék azt, hogy mi magyarként akarunk élni a szülőföldünkön – jelentette ki Deáky.
Kossuth Rádió, Erdély.ma

Kezdődik az Őszi Sokadalom (Kézdivásárhely)
Kézdivásárhely önkormányzata szervezésében mától vasárnapig zajlik az immár hagyományos Őszi Sokadalom, mely egyúttal városünnep is. Akárcsak az előző esztendőkben, a rendezvény fő témája az értékszüret – a hagyományos termék- és őszi vásár.
Tegnap a vásári sátrakat és a jurtákat szerelték a városháza, illetve a SVESZ munkatársai. A színpadot a szökőkúttal szemben holnap szerelik fel. A Gábor Áron teret körbefutó, őszi színekben pompázó zászlófüzért már a múlt héten előkészítették. Az ünnep ma délután a Borudvarban kezdődik, ahol Éli, az Exit Rock Band, a Demeter Elemér Project, valamint Ráduly Botond (Manó) és a Musicum, este pedig a Kőrösi Szürkeverebek Jazzbandája lép fel. Az Incze László Céhtörténeti Múzeumban Petelei Klára Descriptio Transylvaniae című könyvét Tamás Sándor megyeitanács-elnök, térképgyűjtő mutatja be.
Az idei értékszüret változatos programja minden korosztálynak szól. Az ünnepség zárónapjára a szervezők különleges programot állítottak össze: augusztus 31-én reggel 9 órától helyi asszonyok közreműködésével elkészül a rendezvény lekvárja. A nagy lekvárfőzést igazi kuriózumnak szánják, helyben készítik elő a gyümölcsöt, ott kerülnek bele a hozzávalók is, így az egész folyamat követhető lesz, s a lekvárból a helyszínen fogyasztani is lehet. Kora délután, 13 órakor megáldják a Diószegi Pékségben sütött, egy méternél hosszabb óriáskalácsot. Ezt követően a rendezvény szervezői felszeletelik és szimbolikus összegért értékesítik a jelenlevők között, akár lekvárral is „finomítva”. A lekvárból és az óriáskalácsból befolyó összeget a GyerekKéz Alapítványnak ajánlják fel, amely a Kézdivásárhelyen létesülő, Böjte Csaba ferences szerzetes által működtetett gyermekközpontnak adományozza. A sokadalom zárókoncertjén az Edda Művek felejthetetlen slágerei csendülnek majd fel.
A városünnep miatt hétfő hajnalig lezárják a közúti forgalmat a Gábor Áron téren. Az esetleges kellemetlenségekért a szervezők a lakók megértését és türelmét kérik.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Öt tanintézménnyel kevesebb (Csökken a diáklétszám)
Szeptember közepétől 319 tanintézmény nyitja meg kapuit Háromszéken, öttel kevesebb, mint tavaly ilyenkor – közölte Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő, aki szerint a következő évek előrejelzései sem biztatóak, különösen falvakon kevés a gyermek.
Jelenleg 142 óvoda, 18 napközi, 63 elemi és 74 általános, illetve két speciális iskola, továbbá egy művészeti, öt elméleti, két teológiai és egy pedagógiai líceum, kilenc szakközépiskola, valamint két egészségügyi technikum fenntartását vállalták az önkormányzatok. A tanintézmények zöme – szám szerint 257 – falun működik, kizárólag magyar nyelven 201-ben, románul 58-ban oktatnak, 60-ban vegyesen, román és magyar tannyelvű osztályokat, csoportokat is. Önálló jogi személyiséggel 80 egység rendelkezik.
Az iskolák, óvodák felszámolásának mindenütt a gyermekhiány az oka. Kézdivásárhelyen a Csipkerózsika Óvodát zárták be, az eddig oda járó gyermekeket a Manócska Óvoda, a Bod Péter-iskola és a református kollégium fogadta be. Sepsiszentgyörgyön az Állomás negyedi 6-os óvoda szűnik meg, a szomszédos Napsugár Napközi Otthonban viszont jut elég hely a 3–5 évesek számára. Zoltánban és Kurtapatakon a magyar óvoda fogyott ki gyermekekből, a Bodzafordulóhoz tartozó Virágospatakon a román elemi iskola. Maga az iskola nem, de a román osztály Aldobolyban is megszűnik, a bejelentett öt diákból mindössze kettő maradt, őket iskolabusszal fogják Sepsiszentgyörgyre szállítani, tanítónőjük is a megyeszékhelyen kapott állást.
A főtanfelügyelő sajnálkozva jegyezte meg, hogy Illyefalván – talán a város közelsége miatt – is egyre kevesebb a kisdiák, pedig nagy kár, mert az iskola a falvak egyik fontos megtartó intézménye. Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely Sziget Erdővidéken
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) az idei Székely Szigetet augusztus 28–30. között tartja meg az erdővidéki Setétpatakon – tudtuk meg Szőcs Zoltán főszervezőtől, a szervezet erdélyi elnökétől. Mint mondta, volt már Székely Sziget Fortyogón és a Katrosában, tavaly pedig a hatósági nyomás miatt be kellett vinniük a rendezvényt a kézdivásárhelyi sportcsarnokba.
Ezért úgy döntöttek, átviszik a háromnapos rendezvényt Erdővidékre: a Setétpatak Panzió biztosít számukra helyet magánterületen. Így nem merülhet fel az eddigi probléma, hogy közterületen szervezik, ahol másnak is beleszólási joga lehet. A program az eddigi évekhez viszonyítva annyiban változik – mondotta Szőcs Zoltán –, hogy elmaradnak a nagy koncertek, inkább családias rendezvényeket terveznek. Az íjászat- és baranta-bemutató idén sem marad el, és néptánc is lesz. Fontos tudnivaló: a sziget idén ingyenes.
(iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ne hagyjuk el ősi hitünket (Úz völgye kötelez)
A Csíki-havasok hegyvonulatainak ölelésében, a Keleti-Kárpátok legvéráztatottabb völgyében idén is összegyűltek az első és második világháborúban hősi halált halt székely leventekatonák, magyar honvédek emlékét őrző háromszékiek, csíkiak, udvarhelyszékiek, az egyházak, valamint határon inneni és túli civil szervezetek, hagyományőrzők és intézmények képviselői. Az 1944. augusztus 26-i Úz-völgyi orosz támadás hetvenedik, az első világháború kitörésének századik évfordulóján tartott keddi megemlékezés fő üzenete: legyünk hős utódai eleinknek, hősök megmaradásunk, a szeretet és családjaink védelmében, de mindenekelőtt ne hagyjuk el ősi hitünket!
A Rugát-tetőről Moldva felé tartó Úz folyó mentén kialakult zarándokhelyre már hétfőn érkeztek táborozók, köztük homoródi-csíkszeredai hagyományőrzők, akik lóháton tették meg a százhatvan kilométeres távolságot. A Rugáton átvezető út járhatatlansága miatt az alcsíki és felcsíki zarándokok, miként a légvonalban legközelebbi csíkszentmártoniak is, a Gyimesek felől közelítették meg a völgyet, a háromszékiek többsége az Ojtozi-szoroson keresztül, Oneşti irányából Dormánynál tért le a moldvai főútról, és tizenkét kilométer gödörkerülgetés után látta meg az 1917-ben emelt hadi kápolnát és a közeli sírkertet. Ismrősök, évente visszatérők üdvözölték egymást, pontban délben pedig a soproni hagyományőrzők felhúzták a magyar zászlót, székely férfiak egy csoportja galambokat eregetett, és a himnusz eléneklésével megkezdődött az emlékező szentmise. Az igazi cél: megmaradásunk
Szabó Lajos sepsiszentgyörgyi plébános, kanonok a paptársa által felolvasott evangélium elhangzása előtt hangsúlyozta: „mi, keresztények hisszük, hogy ezek a hősök, akik itt, az Úz völgyében és más csatatereken estek el, nem haltak meg, Istennél tovább élnek”, ezért a szentmiseáldozatban újra Istennek ajánlotta őket, majd kérte a közösséget, imádkozzanak bocsánatért amiatt, amit a becsület, a hűség, a helytállás, az egymás iránti szeretet ellen vétettek. A Szent Máté könyvéből idézett írás, miszerint az okos ember a házát sziklára építi, és nem homokra, arra figyelmeztet: ne hagyjuk, hogy az élet szele, a kenyérharc, a bírvágy harca lesodorjon és győzzön fölöttünk, mert akkor az életünk homokra kezd épülni – emelte ki a plébános. Nem elég csupán emlékezni azokra a hősökre, akik a helytállás, a hazaszeretet, az áldozatvállalás, a család és a jövendő építésében, Istenszeretetben voltak hősök, egy szebb világban, békésebb korszakban, a jövőben bízva áldozták életüket, nem elég az emlékezés, a koszorúk, a zászlók sokasága, nem elég a szép szó, mi ezeknek a hősöknek hős utódai szeretnénk lenni – hangoztatta. A jelenkor hidegháborút visel, fogynak, globalizálódnak a családok, elvesznek értékeink, ezért nekünk harcolnunk kell, nehogy a modern szellem, amely nem beszél hazáról, népekről, kultúráról, úgy hatalmába kerítsen bennünket, hogy megfeledkezzünk az igazi célról, megmaradásunkról. És harcolnunk kell a hitünkért, amely ezer éven át megtartott, harcolni azért, hogy ne kerítsen hatalmába a mai liberalizmus, amely hirdeti, hogy nem kellenek már az ősi templomok, nem kell a vallás, az erkölcs. De harcolnunk kell az ember és Isten iránti szeretetért is, ami egyre inkább kihalóban, egyre több a megszomorodott öreg, akiket elhagynak, megvetnek, egyre több a kitett gyermek és a meg nem született gyermek – hangzott a szentbeszédben.
Bucsi Zsolt sepsiszentgyörgyi református lelkész arra figyelmeztette a jelenlévőket, emlékezzenek minden alkalommal úgy a háborúk áldozataira, merítsenek annyi erőt ebből, hogy a helytállás tettekben is megnyilvánuljon. „Mutassuk meg, ha kell, kiállunk, és elmondjuk, hogy mi itt élni szeretnénk együtt, békességben.” A lelkipásztor kérte az emlékezőket, imádkozzanak a kárpátaljai magyarokért is, akiknek elei közül több százan estek el az Úz völgyében az első világháborúban, és akik közül többeket jelenleg tartalékosként hívnak háborúba.
A hetven évvel ezelőtti, a székely hadosztályt megsemmisítő orosz támadás túlélői közül négyen vettek részt a megemlékezésen, nevükben dr. Szőts Dániel, Úz völgye szellemének egyik legbuzgóbb ápolója szólt, aki azt mondta, Trianontól igazságtalan békediktátumot kaptunk, Párizstól az ateizmust és a kommunizmust, de a székely akkor sem hal meg, ha elárulják, ezért kérte Istent, hogy tartson meg minket továbbra is, „mi, székelyek pedig külön kérjük magunk számára az autonómiát”. Fájdalommal említette, hogy amióta szabadon lehet megemlékezni a háború áldozatairól, azóta huszonöt bajtársuk hunyt el. Úz völgye térparancsnoka mellett a szintén szentgyörgyi Bartha Mihály, valamint Pál Sámuel (Málnás) és Lőrincz Gábor (Kápolnásfalu) foglalta el a veteránok széksorát, mindannyian élő tanúi annak a vérengzésnek, mely hét évtizeddel ezelőtt történt az Úz völgyében.
Hatszáz fakereszt
Az Úz-völgyi hadisírok gondozásáért a magyar honvédelmi minisztérium társadalmi kapcsolatok és háborús kegyeleti főosztálya részéről Maruzs Roland alezredes, főosztályvezető és Illésfalvi Péter főtanácsos emléklapot adott át az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület tagjainak, a szervezet pedig szintén emléklappal tüntette ki azokat az egyházi és polgári személyeket, közbirtokosságokat, civil szervezeteket, akik az elmúlt több mint két évtizedben a legtöbbet tettek az Úz-völgyi zarándokhely rendbetételéért, az úzi szellemiség népszerűsítéséért. Vásárhelyi Gábor, az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület irányítója lapunk érdeklődésére elmondta, 2008-tól folyamatosan munkálkodnak az Úz völgyében, kitakarították az első világháborús sírokat, helyreállították a még meglévő kereszteket, néhány éve pedig megkezdték a sírkert benépesítését fakeresztekkel, amelyekből eddig hatszáz készült el. „Amikor idejöttünk, a halmokon apró keresztek voltak összekötözve cérnával, nemzetiszín szalaggal, ezeket az idezarándokolók helyezték el. A munka még nincs befejezve, mert hiába van meg a hatszáz kereszt, sok még a tennivaló. Minden évben ápolni kell ezeket, mert kikezdi a téli hideg.” Az egyesület célja az erdélyi hadisírok rendbetétele, sok helyszínen dolgoztak már, többek között Csíkszépvízen, Marosvásárhelyen, Háromszéken pedig Lemhényben takarítottak meg jeltelen katonasírokat, és állítottak keresztet rájuk. „Ezeket a sírokat jeleztük a magyar hadisírgondozó hivatalnak, hogy tudjuk meg, a levéltárukban milyen információk lelhetők fel az elhunytak kilétéről.”
Maruzs Roland alezredes szerint nem csak Erdélyben, az egész Kárpát-medencében sok még a tennivaló, mert a magyar katonatemetők, hadisírok állapotát kikezdte a negyvenöt év: 1945–1990 között a hadisírgondozás tiltott volt, intézményesített formában egyáltalán nem létezett. Akkor több tízezer katona sírja tűnt el Magyarország területén, de ez a környező országokban sem történt másként. A magyar honvédelmi minisztérium képviselője lapunk kérdésére kifejtette: „Úz völgye nem csak az itteniek számára fontos, az otthoniak számára is fontosnak kell lennie, de a hadtörténet számára is jelentős, hisz 1990 előtt úgy tanították, hogy a korabeli Magyarország területére szeptember végén Battonyánál törtek be a szovjet csapatok, ami nem igaz, hisz az akkori Magyarország területére az Úz völgyében törtek be a szovjet csapatok 1944. augusztus 26-án. És az első világháború miatt is fontos az Úz völgye, hisz itt bizonyos számítások szerint mintegy ezer osztrák–magyar hősi halott nyugszik.”
A fakeresztek nem csak az Úz-völgyi áldozatok emlékét idézik, évről évre olyanok is elzarándokolnak e véráztatta földre, akiknek más csatatereken harcoltak, illetve estek el családtagjaik, rokonaik. Erdély Anna a gelencei nyugdíjascsoporttal érkezett az augusztus 26-i megemlékezésre, nagyapja az első világháborúban, édesapja a második világégésben harcolt, férje nagybátyja a Don-kanyarban esett el. Hét gyermeke közül négy fiú, a legnagyobb 1989 decemberében katonaként szolgált Bukaresttől nem messze, két hétig a család nem tudott róla semmit. „Itt, az Úz völgyében azokra az édesanyákra gondolok, akiknek nagyon nehéz lehetett, ott maradtak árván, várták haza a férjüket, fiukat. Ha ilyen helyzetbe kerülnék, nem is tudom, hogy tudnám kibírni. Ez is ideköt engem az Úz völgyéhez, szívből megérint az itteni megemlékezés.” A koszorúzással és a székely himnusszal véget érő kegyeleti főhajtáson nem hangsúlyozták sokszor és különösképpen a hetven- és a százéves évfordulót, minden bizonnyal azért, mert a fájdalom és az, amit az Úz völgye üzen, nem évfordulóhoz kötött. Nem hiányzott senkinek a kürtőskalács illata, a mititej- és flekkensütők füstje, a sör, a pálinka – a csendes megemlékezés helye ez. A csíkszentmártoni templomkórus miseszolgálata és a Poszogó fúvószenekar indulói, a szentivánlaborfalvi férfikórus katonadalai, a gelencei nyugdíjasok halk éneke, a kézdivásárhelyi, gidófalvi, homoródi-csíkszeredai, soproni hagyományőrző alakulatok, a sepsiszentgyörgyi és munkácsi cserkészek tisztelgése, a vitézi rendek, dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető főkonzulja és a magyar honvédelmi minisztérium már említett képviselőinek jelenléte, az általuk és mások által elhelyezett koszorúk elegendőek voltak ahhoz, hogy a csíkszentmártoniak által szervezett megemlékezés kegyeletteljes legyen. Méltó ahhoz az áldozathoz, amit ebben a völgyben eleink hoztak a hazáért.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismerjenek el államalkotó közösségként
Nekünk, magyaroknak az az érdekünk, hogy értékeinkkel, kultúránkkal, nyelvünkkel, történelmünkkel együtt államalkotó közösségként ismerjenek és fogadjanak el Romániában – hangsúlyozta Korodi Attila, az RMDSZ környezetvédelmi és vidékfejlesztési minisztere. Korodi elmondta, azért írta alá a Kelemen Hunor államelnök-jelöltségét támogató ívet, mert tudja, a választáson való részvétellel a magyar közösség közelebb kerül mindahhoz, amit a szövetség már huszonöt éve el szeretne érni. „Egyértelmű, közösségi igényeket felmutató párbeszédre van szükség, ahol a magyarok el tudják mondani a többségi nemzetnek, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel a jövőben itt, szülőföldünkön erős közösségként meg tudunk maradni” – fogalmazott az RMDSZ minisztere, aki szerint a magyar államelnökjelöltnek az a feladata a választást megelőző kampányban, hogy megmutassa, egy olyan erős magyar közösség él Romániában, amely erős politikai mandátummal is rendelkezik. „Csak Kelemen Hunor tudja képviselni mindazt, amit az erdélyi magyarság el szeretne érni, csak ő tudja elmondani, hogy dolgozó, adózó, értékteremtő polgárai vagyunk ennek az országnak, és saját hagyományaink, értékeink és érdekeink vannak. Az elmúlt negyedszázad tapasztalata azt bizonyítja, hogy nincsenek olyan román politikusok, akik felvállalják a magyar ügyet, közösségünk sajátos gondjainak megoldását” – zárta gondolatát a szövetség politikusa.
Népújság (Marosvásárhely)

Őszi felvételi a kántor-tanítóképzőben
Szeptember 1-jén, hétfőn kezdődik a beiratkozás a júliusi felvételi után betöltetlen maradt helyekre az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó kántor-tanítóképzőben, amely egyben a Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozata. A tanító – óvodapedagógus szak nappali tagozatán tandíjmentes helyekre, a levelező tagozaton részben költségtérítéses helyekre várják a jelentkezőket. A kántor szakot nappali tagozaton református, római katolikus, unitárius, evangélikus és baptista felekezetű hallgatók közül bárki felveheti. Új lehetőség levelező tagozaton a kétéves posztliceális rendszerű református és unitárius kántorképzés, amelynek eredményeként megszerezhető az egyházkerületi kántori oklevél. Ezen a szakon költségtérítéses helyekre lehet még jelentkezni. A jelentkezés és beiratkozás szeptember 1-től 11-ig tart, az alkalmassági vizsgákra szeptember 12-én kerül sor. Érdeklődni a 0265-215278-as telefonon, illetve a kantortanito@gmail.com e-mail címen lehet.
Népújság (Marosvásárhely)

Huszonöt éves a Hazanéző
A hungarológiai folyóiratként meghatározott kiadvány huszonötödik évfolyamának ünnepét a korondi unitárius templomban tartották. A negyedszázados évfordulón a szerzőkkel negyven budapesti egyetemista ünnepelt. A Hazanéző negyedszázados létét Ambrus Lajos határozta meg, főszerkesztőként töretlen lendülettel ír, szerkeszt, szervez. A szerzők, akik életük bizonyos szakaszában Korondon éltek, valamint az elszármazottak is a lap munkatársai maradtak. Negyedszázados fennállásával a folyóirat az erdélyi magyar kultúrtörténet részévé vált.
Emlékeztető: a korondi Hazanéző a kilencvenes években ötezer, később háromezer, jelenleg 600 példányban jelenik meg.
Népújság (Marosvásárhely)