A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet az V. Kolozsvári Magyar Napokon
A Kolozsvári Magyar Napok olyan kulturális eseménysorozat, amely programkínálatával, sokszínűségével kiemelkedik a nyári fesztiválok sorából, kisugárzása pedig messze túlmutat határain. A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet fontosnak tartja, hogy a nyári fesztiválszezon ezen eseményén is jelen legyen, programjaival színesítse a kultúrák együttéléséről, a magyarság és művészet viszonyáról szóló rendezvény kínálatát. A BI-BMI programjait minden alkalommal partnereivel együttműködésben valósítja meg, így érve el minél több kultúrakedvelőhöz, erősítve azok hatókörét.
Augusztus 20-án, ma 17 órától az Élő Erdély Egyesület által működtetett Erdély Café sátorban az Erdély másfél évszázados történetét feldolgozó bukaresti történelmi előadás-sorozat kihelyezett alkalmára kerül sor. Az Erdélyről magyaroktól, a közös román- magyar történelemről nevet viselő sorozat mostani állomásának címe Fejezetek a bukaresti magyarság és kolozsvári románság 1920 utáni társadalomtörténetéből. A két világháború közötti bukaresti magyarság történetének vonatkozásában Rostás Zoltán szociológus, a Bukaresti Tudományegyetem Sajtó- és Kommunikációtudományi Karának, illetve a Sapientia – EMTE Társadalomtudományi Tanszé-kének oktatója tart előadást, a két világháború közötti kolozsvári románságról pedig Lucian Nastasa Kovács történész, a kolozsvári George Baritiu Történeti Intézet munkatársa fog értekezni. Az előadásokat vita követi, amelybe természetesen bárki bekapcsolódhat.
A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet kiemelten fontosnak tartja a magyar borkultúra népszerűsítését, s ennek kapcsán a kolozsvári Borvadász Társasággal évek óta szervez közös eseményeket. 2012 decemberétől havonta kerül sor Bukarestben a Vinum Hungaricum Estekre, melyek keretében a román főváros borélvezői ismerkedhetnek a magyar borral, borvidékekkel, borászokkal. A Kolozsvári Magyar Napok keretében augusztus 22-én, pénteken és 23-án, szombaton 17-18 óra között Kósa András László, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatója beáll a pult mögé. A Borsarock asztalánál ő szolgálja ki a vendégeket.
A Kolozsvári Magyar Napok zárónapján Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint, a kiváló énekesnő és gitáros különleges atmoszférájú kettőse koncertezik 18 órától a legendás New York Kávéházban. 2013-ban a Művészetek Palotája hangversenytermében mutatták be a Lifelover című lemezüket, amely Japánban a Whereabout Records, Nyugat-Európában pedig a Traumton Records gondozásában jelent meg. Romániai koncertsorozatuk alkalmával – melynek első állomása a Kolozsvári Magyar Napokon lesz – ezt a lemezt mutatják be. A koncertturné további helyszínei: Nagyszeben (Atrium Classic Café), Marosvásárhely (Vásárhelyi Forgatag nyitónapján), Vama Veche (Vama sub Lumini de Oscar sorozat keretében a Papa la Soniban), Tulcea (Rowmania Fesztivál).
Kósa András László igazgató
Népújság (Marosvásárhely)

Cserkésztüzek Szent István napján
Világszerte egyszerre gyújtanak tüzet a magyar cserkészek Szent István napján. A lángok mindenhol helyi idő szerint este kilenckor lobbannak fel a nemzeti összetartozás jeleként. A Magyar Cserkészszövetség hétfői közleménye szerint a Magyar Szolidaritás Tüze nemzetközi kezdeményezéshez az 1989-ben újraalapított Magyar Cserkészszövetség idén csatlakozik először. A nemzeti összetartozásra emlékeztető láng a legkeletibb időzónából, Új- Zélandról indul nyugat felé, és a Hawaii-szigeteken, Honolulun alszik ki utoljára – olvasható a közleményben. A cserkészszövetség az 1933-as gödöllői cserkész-világtalálkozó ideje alatt rendezte meg először a magyar szolidaritás napját, amelyen a cserkészek tábortüzeket gyújtottak Magyarországon és a határon túli magyarok lakta településeken. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség 2003 augusztusában újította fel a hagyományt. Világszerte 38 millió, a magyarság körében tizenötezer, Magyarországon tízezer taggal a cserkészet a világ legnagyobb ifjúságnevelő mozgalma.
Népújság (Marosvásárhely)

Ma, Szent István-napi búcsú Zimándközön
A Szent István tiszteletére felszentelt zimándközi katolikus templom búcsúünnepsége ma, szerdán 19 órakor kezdődik. A szertartás ünnepi szónoka, főcelebránsa ft. Máthé Zoltán temesvár-mehalai káplán. Orgonán közreműködik, koncertet ad Sultz Karsten orgonaművész Freiburgból. A templombúcsúra szeretettel várják a helybeli és a környékbeli híveket.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

Összehozta a Minerva Kolozsvárt és Sopront
Kolozsvár és Sopron újratalálkozásának helyszínéül szolgált tegnap délután a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület Jókai utcai székháza.
A pincegalériában Hipságh Gyöngyinek, a Soproni Fotóklub elnökének nyílt kiállítása, majd az emeleten, a Cs. Gyimesi Éva-teremben László Miklós és Miklóssy Gyula Kolozsvári képek című tárlatát tekinthette meg a közönség. A Kolozsvár Társaság és a Korunk által szervezett esemény folytatásában az idén tavasszal Sopronban tartott Kolozsvári Művészeti Napok emlékezetes pillanatai elevenedtek meg. Fábián Attila, a Győr-Moson-Sopron megyei városban működő Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdasági Karának dékánja mutatta be intézményük Kárpát-medencei programját – amelynek része volt a márciusi rendezvénysorozat –, majd egy rövid filmet láthattak a találkozóról.
Szabadság (Kolozsvár)

Díszoklevél a távozó főkonzulnak
Kerekasztal-beszélgetéssel, dokumentumfilm-vetítéssel, kiállítással ünnepelték tegnap délután a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Györkös Mányi Albert Emlékház 20 éves fennállását.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében megtartott rendezvényen az EMKE Országos Elnöksége döntése értelmében Magdó Jánosnak, Magyarország leköszönő főkonzuljának díszoklevelet nyújtottak át, a magyar közösség társadalmi és szellemi értékeinek megőrzésében való tevékeny és hatékony szerepvállalásáért, az értékteremtő kultúraművelés ösztönzéséért, az erdélyi magyarság otthonosságérzésének építésében, a nemzetrészek integrációja érdekében szerzett érdemeiért. A rendezvény részleteire még visszatérünk.
Szabadság (Kolozsvár)

Szent István napja: Kolozsváron is szelnek a Magyarok kenyeréből
Tordaszentlászlón a Magyarok, Szolnokon a Kárpát-medence kenyere sült
Szent István napján, az ünnep jelképe mellett az összetartás, együvé tartozás szimbolikus jelentésével is bír a Magyarok kenyere, valamint a Kárpát-medence kenyere, amelyet ma ünnepélyes keretek között felszentelnek, megszelnek és szétosztanak Kolozsváron is.
A Magyarok kenyerét Pécsről érkezett, de a Kárpát-medencéből összegyűjtött búzából őrölt lisztből sütötték ki tegnap Tordaszentlászlón, a Kárpát-medence 200 kilós kenyerét pedig Szolnokon sütötték és ajánlották fel a Kolozsvári Magyar Napokra. A szolnoki testvérkenyeret délután 5 órakor Kolozsvár Főterén, egyházi méltóságok jelenlétében osztják szét, a nemzeti összetartozás jelképeként, a Magyarok kenyerének megáldására pedig délután 6 órakor kerül sor, a Donát úti Szent István-templom búcsúja alkalmából. Ugyancsak ma délután a 16. Szent István-napi Néptánctalálkozó nyitógáláját tartják, a KMN keretében.
Szabadság (Kolozsvár)

Engedélyeztetik a váradi Rhédey-szobrot
Elkezdték a szükséges engedélyek beszerzését a nagyváradi Rhédey-kertbe (Bălcescu park) tervezett szobor felállításához, miután a helyi önkormányzat korábban beleegyezett abba, hogy a park adományozójának, gróf Rhédey Lajosnak az emlékműve visszakerüljön egykori birtokára – tájékoztatta lapunkat Nagy József Barna, a projektet kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) partiumi alelnöke.
Mint rámutatott: a júniusban rendezett Szent László Napok alatt elindított adománygyűjtést augusztus végén folytatják, addig azonban egyéb pályázati lehetőségekről is tárgyalnak a szobor felállítása érdekében.
Mint ismeretes, nemrég Török Sándor, az EMNT Bihar megyei vezetője mutatott rá, hogy a Bălcescu-szobor helyén valamikor a gróf mellszobra állhatott, és szeretnék kideríteni, hová került az alkotás. Ennek érdekében továbbra is várják mindazokat, akik segíteni tudnak, illetve azok jelentkezését is, akik régi fényképet vagy képeslapot őriznek a büsztről.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Székelyudvarhelyen a Szóra bírt csontjaink című tárlat
A Szóra bírt csontjaink című vándorkiállítás nyílt meg kedden a Haáz Rezső Múzeumban – a tárlat a Magyar Természettudományi Múzeum jóvoltából jutott el Székelyudvarhelyre.
A látogató megismerkedhet az antropológusok munkájával, betekintést nyerhet a kutatói műhelyekbe, ahol az embertan művelői az ásatások során a Kárpát-medencében felszínre került maradványokat „faggatják” arról, hogy elődeink milyen munkákat végeztek, hogyan táplálkoztak, s a különböző betegségek milyen nyomokat hagytak a csontjaikon.
Mivel Magyarországon éppen nemzeti ünnep van, a kölcsönző intézmény munkatársai nem tudtak részt venni a megnyitón, úgyhogy egy kiváló „helyi” szakemberre, a Maros Megyei Múzeumnál dolgozó Gáll Szilárd András antropológusra bízták a kiállítás szakavatott és ünnepélyes megnyitását.
A tárlat bemutatja a viszonylag új tudományágat, a legmodernebb technikai eszközökkel végzett arcrekonstrukciót is, amely segítségével „megelevenedik” a különböző történeti korokban élt személyiségek arca. Janus Pannonius, Szent László király, Dobó István és közemberek tekintenek vissza ránk a tárlókból és a több évszázados „távlatból”.
Az itt látható anyagnak van egy helyi vonatkozású része is, hiszen az elmúlt évtizedben mintegy kéttucatnyi helyszínen zajlottak olyan ásatások a Székelyföldön – többek között Székelypálfalván, Zabolán, Kányádban, Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Szentábrahámon, Csíkszenttamáson, Csíksomlyón és Gyergyószárhegyen – a létező és romos templomok körül, illetve felhagyott és ma is használatos temetőkertekben, amelyek során felszínre kerültek az itt élt elődök maradványai.
Megismerhetjük antropológiai sajátosságaikat, illetve következtethetünk táplálkozásukra, a gyakorolt szakmákra és arra is, hogy mely életkorban, természetes körülmények közepette, járványok, betegségek vagy éppen erőszak hatására hunytak-e el. A kiállítás hasznos kiegészítője lehet az általános és a középiskolai képzésnek, érdekes adalékokkal szolgálhat felnőtt és iskoláskorú érdeklődőknek egyaránt, felkeltheti, erősítheti az érdeklődést a fiatalokban az embertan iránt.
A múzeum munkatársai úgy időzítették a Szóra bírt csontjaink című kiállítást – amely október 31-ig lesz megtekinthető –, hogy a következő időszakban iskolai csoportoknak szervezhessenek tárlatvezetéseket. A Láthatatlan Udvarhelyszék című – ugyancsak a napokban megnyílt kiállítással együtt – ez az anyag kiválóan alkalmas lesz arra, hogy az általános és középiskolai tanárok hathatósan szemléltessék a diákoknak az antropológiai és a régészet új eredeményeit. A Haáz Rezső Múzeum ezt a munkát két múzeumpedagógus állandó közreműködével végzi majd.
Simó Márton, Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvár, az apolitikus
Politikamentes legyen a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozata, vagy sem? A kérdés így, vagylagosan megfogalmazva, belátom, nem életszerű.
A politikusok ugyanis köztünk járnak, s ha valaki összefut Kelemen Hunorral vagy Szilágyi Zsolttal a Farkas utcai vásársoron, aligha arra gondol elsősorban, hogy milyen érdeklődve nézi a portékát ez a két szimpatikus férfi. Már persze, aki ismeri és felismeri őket. Hiába, így van ez kódolva, s legalább annyira keresgélhetjük a hibát magunkban, mint amennyire haragszunk ilyenkor a politikusok imázsformálóira. A kampányidőszakok emelt szintű „mérgezettségi” fokáról nem is beszélve.
Más kérdés persze, ha az esti rockbanda frontembere két szám között arra buzdít, hogy tapsoljuk meg a háttérben szolidan bulizó elnökjelöltet. Ilyenkor ugyanis még kevésbé hiszi el bárki is, hogy az illető diszkrét elvegyülési szándékkal ácsorog a decibelek között. A frontembernek persze két gyémántkemény gitárfutam között is jogában áll kifejezni politikai preferenciáit, egyebet nem kockáztat vele, mint a beskatulyázást, illetve azt, hogy jövőre nem hívják meg a szervezők.
De ez is csak részben lehet igaz, hála istennek leáldozóban a politikai korrektség sehová nem vezető trendje, legyen csak nyugodtan véleményünk, arcunk, karakterünk. Alaposan meggondolandó kérdés viszont, hogy ildomos-e meggyőződéseinket valamennyi jelenlévő arcába vágni egy olyan rendezvényen, ahol a többség a legkevésbé sem erre vágyik. Ilyenkor talán valóban többet jelent a kevesebb, a visszafogottság, a másik tisztelete, csupa olyan humán-erőforrási befektetés, amely nem hoz azonnali, melegházi termést.
Kolozsvár bámulatoson kivirágzó magyar napjai igazából csak most kezdődnek. Kedden még épültek a standok, eddig elsősorban a falak mögött kaphatták be az első kultúrfalatokat az arra vágyók. Mától azonban utcára vonul a város, s mellette fél Erdély. Kétségtelenül remek terep politikai tőkekovácsoláshoz. De leginkább ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egymás, valamint Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt társaságában.
Csinta Samu,Krónika (Kolozsvár)

„Aki Kelemenre szavaz, az Pontára szavaz”
Optimista hangvételű sajtótájékoztatón ismertette terveit tegnap Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) államelnökjelöltje egy tegnap, nagyváradon megtartott sajtótájékoztatón, melyen részt vett Csomortányi István az EMNP Bihar megyei elnöke is. Szilágyi elmondta, első ízben adatik meg az erdélyi magyarságnak, hogy valóban választhasson, hiszen első alkalommal alakult úgy az államelnök-jelölti lista, hogy azon két erdélyi magyar is szerepel. Persze felvetődik a kérdés, mit is keres, egy, vagy éppenséggel két magyar a román elnöki posztért való versengésben, azonban mindenki számára világos, a jelöltek ez esetben arra fektetik a hangsúlyt, hogy tabuk nélküli dialógusban ismertessék Erdély jövőjével, az itteni magyarság sorsával kapcsolatos terveiket. Az EMNP-nek 200 ezer aláírást kell összegyűjtenie, hogy Szilágyi indulhasson az államelnöki választáson, s mint azt Csomortányi elmondta, eddig a vártnál jobb eredményt, azaz több aláírást értek máris el, csak Biharban tegnapig 10 ezer aláírás gyűlt össze. Az EMNP jelöltje elmondta, tisztában vannak azzal, az RMDSZ kisebbségellenes politikája nagyon sok erdélyi magyarnak vette el a kedvét a szavazástól, a tulipános pártapparátus pedig szinte automatikus szavazásra szoktatta szavazótáborát, de ha a polgárok nyitott, tabuktól mentes terveket ismernek meg az autonómiáról, a kisebbségi jövőről, remélhetőleg ismét hajlandóak lesznek szavazatokkal is irányítani sorsukat és jövőjüket. Arra kérdésre, igaz az, amit az RMDSZ-közeli Transidex hírportál tegnapelőtt nyilvánosságra hozott, miszerint a Fidesz és maga Orbán Viktor magyar kormányfő „támogatásmegvonással fenyegette” meg a néppártot, ha önálló jelöltet indít, Szilágyi azt felelte, ez az egész olcsó spekuláció, ami azt bizonyítja, hogy az RMDSZ tisztában van azzal, hogy nem jól áll a szénája az erdélyi szavazók előtt. Az, hogy Kelemen Hunor a múlt heti Orbán Viktorral való találkozójával is igyekszik kampányolni, nem más, mint kétségbeesett kampányfogás, hiszen a Bálványosi Nyári Egyetemen az RMDSZ vezetőjének nem sikerült a magyar miniszterelnökkel találkozzon. Egy legyen világos, sommázott Szilágyi, aki most Kelemen Hunorra adja a voksát, az a szociáldemokrata Victor Pontát támogatja.
Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az űrlap alja
Jóslat
A régi rendszerben nem kellett politizálni, csak beállni a pártba, nyalni, és máris lehettél Valaki. Az új éra megutáltatta a politikát, így nem csoda, hogy politizálás nélkül kis Senki maradtam. Fáj? Ugyan dehogy, sőt büszke vagyok a státuszomra, mert nem vagyok ezzel egyedül. Milliónyian vagyunk, általában rendes, becsületes fickók.
Azért néha halkan belekottyantok bizonyos dolgokba, mert a szemem lát, a fülem hall, és – állítólag – gondolkodni is tudok. Újabban az államfőválasztás körüli cirkuszt figyelem, élvezem. Hát, ha még ingyenes is lenne! De nem babra, a mi zsebünkre megy a játék.
No de térjünk a tárgyra. Az egyik jelölttel kapcsolatban vannak némi észrevételeim. Klaus Johannisról van szó. Akkorát csalódtam benne, mint legnagyobb szerelmemben, aki egy mulatt fiú kedvéért képes volt a Föld másik felére költözni. Meg is bűnhődött érte…, de ez már sovány vigasz, az élet elszaladt…
Szóval csalódtam Johannisban. Azt hittem róla, alapos, okos, tehetséges ember. Nos, kiderült, hogy tévedtem. Ő egy naiv, törtető, köpönyegforgató, pénzéhes személy. Lássuk sorra e tulajdonságait.
Naiv, mert azt hiszi, Románia államfője lehet, amolyan második Obama. Csakhogy Románia nem Amerika, még csak nem is Szeben, Johannis meg nem Obama. Ködbevész az a jövő, amikor Romániának nem román nemzetiségű államfője lehet, hamarabbra jósolható a nemzetiségek szinte teljes eltűnése.
Törtető, mert nem elégedett meg a szebeni polgármesteri funkcióval, ahol megbecsült, tisztelt, elismert, jólfizetett volt. Bement a regáti dzsungelbe, ahonnan nagyon nehéz lesz kikecmeregni, és ha sikerül is, nagyon megtépázottan.
Köpönyegforgató, mert szász létére a legnagyobb román akar lenni. A nemzetiségiek elvárnák tőle, hogy felvállalja ügyeik pártolását, ő meg erre kijelenti, hogy ha megválasztják (a románok, mert a többiek szavazatai füstbe mentek!), nem lesz itt etnikai autonómia. Szerencsére a józan ész szerint – ami nála, úgy látszik, hiánycikk – ő nem lesz sem most, sem máskor államfő. Őszintén szólva: ne is legyen.
Pénzéhes. Mellbe vágott a hír, hogy hat háza van. Ha lenne hat gyereke, üsse kő, megérteném. De nincs, nem is lesz. Öregségükre, két jó nyugdíjjal, igazán semmi okuk az éhhaláltól félni. Akkor meg minek a rengeteg vagyon? És miért kell még több? Valami bűzlik itt. Állítása szerint magánórákból, fizetésekből vette a házakat. Épeszű ember ezt nem veszi be. Valószínű mindenkit hülyének néz, no de ennyire?! Ránk nézve „kissé” sértő…
Summa summarum, akkor lesz belőle államfő, amikor belőlem katolikus püspök. Az esély: 0,00! Lehet menni, szavazni!
Szegedi László, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Vízaknán jártunk, múlt és jelen találkozásánál
Vízakna sós tavai régebben is, most is sok látogatót, strandolót vonzanak. Sajátos múltjának és jelenének egyedi hangulatát a helyszínen próbáltuk felfedezni.
A város központjában, illetve attól északra található a hatalmas kiterjedésű, több tóval rendelkező strand. A gépkocsi parkoló zsúfolásig, a látvány kissé elriaszt: mi lehet bent? Ám a kerítésen átnézve nincs tömeg. A belépő ára 15 lej. Ezért zuhanyozók, mellékhelyiségek, öltözők használhatók. Vendéglő, kávézó is működik a strand területén, a kicsiknek játszótér és gyerekmedencék teszik kellemesebbé az ott tartózkodást.
Különleges hangulatot áraszt a sok-sok tölcsérszerű, más-más színű tó, amelyek falépcsőkkel vannak ellátva, egyébként gazos a környezetük. A tömeget nem észleljük, nem tűnik zsúfoltnak a hely. Az általunk kipróbált tónak meleg volt a vize, sókoncentrátuma miatt jóformán úszni sem lehetett benne, csupán lebegni a felszínén.
Vízakna, románul Ocna Sibiului (korábban Vizocna, vagy Ocna), Németül Salzburg Marosvásárhelytől 112, Szebentől mindössze 18 kilométerre található. Petőfi Sándor 1849 január 29-e és február 4-e között Wilhelm David szász polgár házában szállt meg. A ház most is áll a város főterén, homlokzatán magyar nyelvű emléktábla jelzi Petőfi ott tartózkodását.
Elöregedik a település
Védőfallal körülvett református temploma eredetileg román stílusban, a 13. század elején épült - meséli a történetét Csíki Mákszem Lóránd lelkipásztor, többek közt azt, hogy 1441-ben a portyázó törökök lőszerraktárként használták és Hunyadi János közeledtének hírére felrobbantották. Ezt követően gótikus stílusban építették újjá. A szószék koronája a 17. század vége fele készülhetett, körülbelül egyidős a nemrég restaurált, úgynevezett papi székkel, amely, akárcsak régi Bibliái, kelyhei egy erre a célra elkülönítetett sarokban tekinthetők meg.
Vízaknán jelenleg 300 református él és hozzávetőlegesen 50 római katolikus. Működik magyar óvoda és magyar tannyelvű összevont 1-4 osztályos iskola. A református templomban két-három évente keresztelnek egy gyereket, de 2010-2013 között egyet sem kereszteltek – ismerteti a lelkész a mai állapotokat. Az elmúlt esztendőkben két-három személyt temettek el évente. Mostanra viszonylag stabilizálódott a közösség száma, amelyre mégis az elöregedés jellemző. A fiatalok zöme vegyes házasságot köt.
Sós tavai vonzzák a fürdővendégeket
Vízakna leginkább, mint sóban gazdag vidék volt ismeretes már a rómaiak kora óta. A sós tavak sok fürdővendéget vonzottak a vidékre, ezért szállodák, vendégfogadók működtek a városban. Talán az egyik legszebb és leglátványosabb a Lechner Ödön “magyaros szecessziós” stílusától ihletett Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei szerint 1906–1908-ban épült gyógyszálló. A tíz sóstó közül négy (a Belső- és Külső-Vörös és a Belső- és Külső-Zöld-tó) található a fürdőkomplexum területén, a többi pedig a város, a vasút, a főút és a késgyár közötti területen.
Utóbbiak közül az egykori Ferenc-akna helyén 1775-ben keletkezett, 34,5 méteres mélységű Feneketlen-tó természetvédelmi terület, jelentős sórákpopuláció élőhelye. A Thököly- (Brâncoveanu-) tó Románia legmagasabb sókoncentrációjú tava (415 g/l). A várostól északra fekvő 132,5 méter mély Nagyaknát (Honvéd-tó, Lacul Mare v. Avram Iancu, Grosse Grube) Románia legmélyebb ember alkotta tavának tartják.
Négy nap dörgött az ágyú Vízakna s Déva közt - írja Petőfi. Cseres Tibor a Vízaknai csaták című regényében örökíti meg a település nevét és annak történetét. Ugyancsak Vízakna történetéről szól Mészöly Miklós Pontos történetek útközben című prózakötete, illetve ott játszódik Polcz Alaine kisregénye, a Karácsonyi utazás is.
A vízaknai ütközetet, az 1949-es vesztes csatát követően, februárban több mint 300 honvéd holttestét egy elhagyott tárnába dobták. Egy 1890-es hatalmas felhőszakadás során a víz 5, - a só által teljesen konzervált -, holttestet hozott a felszínre. A tavat azóta hívják Honvéd-tónak. Lemerülni a tóba nem lehet, még a legképzettebb búvároknak sem, ellenőrizni, vagy felkutatni, hogy valóban ott van-e a többi honvéd holtteste is, ugyanis a víz só koncentrációja ezt nem teszi lehetővé. Az elesett honvédek emlékére egy kopjafát állítottak a református templom udvarán.
Antal Erika, maszol.ro

István, a király rockopera Nagyváradon
Augusztus 21-én, csütörtökön este 21 órától a Szörényi-Bródy szerzőpáros István, a király című rockoperáját láthatják a 3. Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál keretében.
A történet közismert, főhősei az első magyar király, István, aki az országot a keresztény Európába integrálta, valamint a törzsi-nemzetségi kötelékekhez ragaszkodó, az ősi tradíciókat őrző-védelmező Koppány.
Az országba Gizellával érkezett lovagokat és papokat Asztrik apát vezeti István és a kereszténység pártján, Laborc és Torda táltos pedig Koppány mellett sorakozik fel a békétlen magyar főurakkal együtt. Géza halála után Koppány ősi szokás szerint feleségül kéreti Saroltot és át akarja venni Géza örökét. Véres összeütközésre kerül sor, amelyben István seregei győznek. Bár Réka, Koppány kereszténnyé lett leánya méltón el akarja temettetni apját, Sarolt ragaszkodik az elrettentő példastatuáláshoz, így Koppányt felnégyelik. István magányosan vívódik a rá váró feladatok súlya alatt, de vállalja sorsát. Az 1000. év decemberének 25. napján királlyá koronázzák.
A Mandala Dalszínház több mint kétszázszor játszotta a darabot, ez alkalommal Varga Miklós és Kalapács József mellett Bencze István, Bódis Gábor, Cserjési Beatrix, Kovács Attila, Nagy Fruzsina, Nagy Zoltán, Szántó Gábor, Vajnárovics Viktória és sokan mások láthatók.
Fried Noémi Lujza, maszol.ro

Lobogott a piros-fehér-zöld Marosvásárhely központjában
Először vonták fel 1989 után a magyar nemzeti lobogót marosvásárhelyi köztéren augusztus 20. alkalmából. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szerdai rendezvényén ezernél több magyar gyerek, család és idős ember ünnepelte az államalapítót és az új kenyeret.
Magyaros, hazafias dalok szóltak a hangszóróból, a Színház tér lépcsőin pedig a magyar, a román és a székely zászló lobogott, háttérben a helyi rendőrség és a csendőrség ügyelte az ünneplő közösség biztonságát. A Hunyadi László által alkotott Szent István-mellszobor, valamint a Szent Korona Szabó Albert által kidolgozott mása és a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyerek mellett felsorakoztak a gernyeszegi 15-ös huszárezred tagjai Balogh József főkapitány vezetésével, a történelmi egyházak, illetve Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának és az EMNT képviselői, valamint Toró T. Tibor néppárti elnök és Peti András RMDSZ-es alpolgármester. A Hajdó Károly által vezetett Soli Deo Gloria a tömeggel együtt énekelte a Szózatot (zenei kíséret nélkül, hogy belezengtek a környékbeli házak), majd Bokor Barna műsorvezető lépett a „makrancoskodó” mikrofonhoz. Elmondta, augusztus 20. nemcsak Magyarország, hanem a nemzet ünnepe, ráadásul 1949 óta az Új kenyér ünnepe is – ezt sem kapta „olcsón” a magyarság, az ünnepért is meg kellett küzdenie. Bokor Barna szerint „ma már sokszor a mindennapi kenyeret is manipulálják, de remélhetőleg nem válik virtuális kenyérré, mint oly sok minden, hanem megmarad ehető, tápláló, organikus kenyérnek”, hiszen „Szent István tanításai hitelesek, érvényesek ma is, sőt egyre inkább azok”.
Az EMNT a tavaly szervezett első Szent István ünnepen megígérte, hogy idén a Színház térre várja a marosvásárhelyi magyarságot, és íme, 1989 után először köztéren tartották az augusztus 20-át. Az EMNT Maros megyei elnöke, Cseh Gábor egy afgán közmondással kezdte beszédét: „a kitartás keserű, de a gyümölcse édes”. Szerinte a szentistváni akarat egyben tartotta a Kárpát-medencében a magyarságot, és ragaszkodnunk kell értékeinkhez, szimbólumainkhoz, és mindahhoz, ami a mienk, most is, amikor értékrombolás zajlik és Marosvásárhely „viharsaroknak” számít. „Adj emberséget az embernek, magyarságot a magyarnak. A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem” – mondta Cseh Gábor a családok, sok gyerek, idősek, férfiak és nők előtt, majd ezzel zárta, üzenve a széthúzó, megalkuvó vezetőknek: „Vigyázzatok a Kárpáthazára/ A hegyekre, a folyókra, a fákra/ Várromokon hunok lábnyomára/Országházban a Szent Koronára” (Friedrich Klára: Rovásíró gyerekeknek).
Farkas Balázs konzul szerint augusztus 20. üzenete az, hogy milyen államot teremtettek elődeink, és milyent szeretnénk utódainknak hagyni. „Szent István független, keresztény magyar államot teremtett. A jövőben is őrizzük meg a szolidaritást az itt élő nemzetek között. Keresztény Európát akarunk most is, mert csak ennek van értelme” – fogalmazott, kiemelve, hogy immár nem határon túli magyar politikáról, hanem egységes nemzetpolitikáról beszélhetünk.
A továbbiakban a beresztelki Lángvirág, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria, illetve Samu Imola, Kilyén Ilka, Ritziu Ilka Krisztina és Bokor Barna népdalokat és szavalatokat adott elő, majd a történelmi egyházak képviselői megáldották az életet, otthont, megélhetést jelképező új kenyeret, és szétosztották a résztvevőknek Tőkés Tibor világbajnok pékmester 20 és 30 kilós, igencsak ízletes kenyereit. A rendezvény a Székely himnusz és a Himnusz eléneklésével zárult. Rendbontás nem történt, ünnep volt a javából.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Össznemzeti ünnep augusztus 20-án
Az elmúlt ezer év nemzedékeinek sorsa azt taníthatta, hogy nekünk, magyaroknak az igazságunkat, az érdekeinket magunknak kell képviselnünk, és érdekeink gyakran csak mások érdekeivel együtt érvényesülhetnek – mondta Áder János magyar köztársasági elnök szerdán, az augusztus 20-ai ünnepélyes zászlófelvonást követően, a budapesti Kossuth Lajos téren tartott állami rendezvényen.
Kifejtette: „megtanulhattuk, hogy a minket megillető tiszteletet nekünk magunknak kell megkövetelnünk, miként azt is, hogy ezt a tiszteletet a másoknak megadott tisztelettel érdemelhetjük ki”.
Áder János szólt arról is, hogy értékeinket csak a nyugati polgárosodás révén gyarapíthatjuk, a függetlenség pedig nem adomány, hanem olyan felbecsülhetetlen érték, amelyért minden nemzedéknek meg kell küzdenie. Az államfő szerint hibáinkból okulni kell, és nem az ellenfelek számát, hanem a szövetségesekét érdemes gyarapítani. „Ez a legjobb módja, hogy megvédjük országunkat és megóvjuk hazánkat” – hangsúlyozta.
Áder János felelevenítette az ország történelmi fordulóit, amelyekből – mint mondta – érdemes tanulni: száz éve tört ki az első világháború, amely után „hosszú időre szétszakították nemzetünket”, és hetven éve kezdődött a zsidó és cigány honfitársaink haláltáborokba deportálása.
„Hetvenéves tapasztalat, hogy az állam soha, semmilyen ideológia nevében sem fordulhat saját polgárai ellen” – hangsúlyozta. Hozzáfűzte: a szovjet csapatok 1956-ban a magyarok szabadságharcát ugyan leverték, szabadságvágyát azonban nem tudták leverni.
Semjén: nem leszünk egyik világhatalmi központ gyarmata sem
Szent István nem tűrte, hogy Magyarország része legyen a német-római császárságnak vagy a bizánci birodalom hűbérese legyen. Korábban a magyar nemzet akarata az volt, hogy nem leszünk Moszkva gyarmata, és most nem leszünk más világhatalmi központoknak sem a befolyási övezete, gyarmata, alárendelt népe – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az egri országzászló-emlékmű avatásán szerdán.
Semjén még kedden este, a Vendégségben Magyarországon elnevezésű ünnepi rendezvényen, a budapesti Clark Ádám téren arról is beszélt: a magyarság akkor marad meg, ha minden nemzetrész megmarad.
Semjén Zsolt itthoni és határon kívülről érkezett magyar fiatalokhoz fordulva arról beszélt, hogy az egyetemes magyarság csonkulna meg, ha valamelyik nemzetrész elveszne. Közölte, a magyar állam kötelessége és feladata, hogy a közös kultúrát, a közös nyelvet, a történelmi sorsközösségünket segítsen megélni. A miniszterelnök-helyettes az állam természetes kötelességének nevezte a magyar nemzet közjogi egyesítését. Erre utalva bejelentette, eddig már több mint 600 ezer határon túli magyar tett esküt.
Határon túli ételek bemutatója
Az augusztus 20-I ünnepségek egyébként a szokásos módon, a budapesti Kossuth téren, Magyarország nemzeti lobogójának felvonásával és tisztavatással kezdődtek, majd a honvédtisztjelöltek letették esküjüket. Az ünnepi szentmise délután öt órakor kezdődött a Szent István-bazilika előtt, ahol Orosch János nagyszombati érsek mondta a szentbeszédet. A szertartás a Szent Jobb-körmenettel zárult.
A nemzeti ünnep alkalmából koncertekkel várták a látogatókat Budapesten. A Parlamentben 10-től 16 óráig nyílt napot tartottak. Sokan keresték fel a Budai Várat és a Bem-rakpartot, ahol a Mesterségek Ünnepe programjai és a Magyar Ízek Utcája várta a látogatókat, utóbbi helyszínen idén határon túli ételkülönlegességeket kóstolhattak a látogatók.
Székelyhon.ro

Csillagásznak készült, tanárként vált elismertté Nagy Antal
A csíkszeredai gimnázium egyik közismert tanáraként Nagy Antal generációkkal igyekezett megszerettetni a fizikát. Legismertebb tanítványa, Barabási Albert László mondta róla, fölösleges boncolgatni, hogy egy csillagász veszett el benne vagy egy neves részecskefizikus. Ha a tudomány veszített is ezzel, a csíkszeredai oktatás hatalmasat nyert.
Csíkszeredában született 1941-ben. Édesapja, Nagy Rezső a gimnázium igen kedvelt és szeretett testnevelő tanára volt, aki megteremtette itt a modern testnevelés-oktatást. Emlékét az évente megrendezett, róla elnevezett kosárlabda-emléktorna is őrzi.
„A legenda szerint ott születtem az iskolában, mert édesapám ott volt tanár. De ez nem pont így van, féléves voltam, amikor beköltöztünk az iskola épületébe, édesapámat kinevezték bentlakási felügyelőnek a tanári állása mellett, és akkor a fiatal házas tanároknak ott lakást biztosítottak. Ott laktunk édesapám haláláig, 1949-ig” – emlékezik Nagy Antal.
Így szinte születésétől együtt élt az iskolával. Jó tanulóként, kitüntetéssel végezte a gimnáziumot, alig tizenhat évesen érettségizett, mert az akkori, szovjet mintán alapuló rendszerben tíz osztályt jártak a diákok. Ez hátránynak számított, szerinte sem szellemileg, sem fizikailag nem voltak megérve arra, hogy egyetemisták legyenek tizenhét évesen.
Gépészmérnöknek is készült
Kezdetben gépészmérnök szeretett volna lenni, de azt mondja, nem bánja, hogy nem így történt. „Mondják a tudománytörténészek, hogy a zsenik korán jártak egyetemre, de mi nem voltunk zsenik, kényszerből mentünk, mert ez volt a rendszer. A Bolyai Egyetemen kezdtem, a matematika-fizika szakon, aztán az első évben megtörtént az egyesítés a Babeşsel, ott folytattuk matematika-mechanika tagozaton. Szeretném hangsúlyozni: minket elég jól megtanítottak tanítani, ami most nincs. Külön módszertani kurzusaink voltak matematikából és fizikából is, egy évet csak látogattuk az órákat, aztán bedobtak a mély vízbe, egy hónapig ránk bízták egy osztály oktatását, ha hibáztunk, megmondták, ha valamit jól végeztünk, azt is. Megismertük, mit kell tenni egy osztályban, amikor az ember bemegy harminc gyermek elé” – mesélte.
Egyetemi katedra és csillagvizsgáló helyett a csíkszeredai gimnázium
Az egyetemen már kiszemelték a felsőoktatás számára, a brassói egyetem oktatójának szánták, ő viszont a kolozsvári csillagvizsgálóhoz készült, mivel gyermekkori szenvedélye volt a csillagászat. Végül egyik sem következett be, az államvizsga során szerzett súlyos tüdőgyulladás és a kórházi kezelés miatt kimaradt a végzősök kihelyezéséből, végül saját kérésére helyezték a csíkszeredai gimnáziumhoz. “Ennek én nagyon örvendtem, mert itt éltem az életem nagy részét. Amikor idekerültem, 1963-ban itt egy csapat kezdett kialakulni, velem egyidős, vagy néhány évvel idősebb kollégák voltak, ők is sokat segítettek, órákra is behívtak. Kezdetben csak matematikát tanítottam, aztán fokozatosan megszerettem a fizika tanítását. 1968-ban, a megyésítéskor beszerveztek taknfelügyelőnek, '75-ben ismét tanítást vállaltam a gimnáziumban, ahol '78-ban érdekes körülmények között megtettek aligazgatónak. Az akkori nagy demokratikus iskolai vezetőválasztás szerint tartottak egy jelölőgyűlést, ahol részben bemutatták, részben sugalmazták, hogy a közösség kiket válasszon jelölteknek. Az egyik kolléga elmondta, az aligazgatójelöltek közül az egyiket nem ismerik, helyette javasolnak engem. Úgy hozta a sors, hogy pótjelöltként megválasztottak, és egészen 1986-ig végeztem ezt a munkát. Igyekeztem a lehető legjobban csinálni, elég szigorú voltam, de emberséges is, nem volt senkivel összetűzésem, úgy érzem, a köz megelégedésére végeztem a munkámat. Ha valakit akkor megsértettem, utólag is elnézését kérem” – foglalta össze az idős pedagógus.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

Kovásznai civil szervezetek vására
Helyet biztosított a Civil szervezetek vásárának a helyi önkormányzat a Kovászna Városnapok programkínálatában, így azt első alkalommal szervezheti meg a Fiatalok Kovásznáért Szervezet szeptember 5 és 7 között a fürdővárosban.
A Civil szervezetek vásárának első kiadása a kovásznai központi parkban, közvetlenül a kézművesek mellett kap helyet idén a városnapok idején. Pál Nándor, a FIKOSZ tagja, valamint a rendezvény ötletgazdája elmondta, hogy sokan felfigyeltek az akcióra, hiszen bár rengeteg más településen létezik már hasonló megmozdulás, amelyek nagy népszerűségnek is örvendnek, a fürdővárosban újdonságnak számít az itt működő összes szervezet összegyűjtése, és bemutatása. A terv megszületéséhez hozzájárult az ötletgazda végzettségi területe is, hiszen jelenleg a civil szervezetek menedzsmentjét tanulmányozza. Mint elárulta, meggyőződése, hogy egy erős közösséget nem csupán a helyi gazdasági szint milyensége határozza meg, hanem a közösségi erő is, ezt az ügyet pedig a civil szféra szereplői, az egyesületek is hivatottak felkarolni.
Mint ismeretes, egyre több civil szervezet jelent meg az elmúlt években a településen, továbbá ezek egyre nagyobb és színvonalasabb rendezvényeket szerveznek. Mindennek ellenére még mindig nem épült be teljesen a köztudatba ezek létezése és munkássága. „Szeretnénk megismertetni és közelebb hozni a szervezeteket a kovásznai polgárokhoz” – magyarázta a FIKOSZ tagja, aki hozzátette, idén kisebb méretű megmozdulást terveznek, amelyen csak a fürdőváros egyesületei vesznek majd részt, viszont amennyiben sikeres lesz elképzelésük, szeretnék kiterjeszteni jövőre Orbaiszékre vagy akár megyei szintre is az akciót.
Az ötletgazda kifejtette: jelenleg még zajlanak az egyeztetések, a vásáron megközelítőleg tíz szervezet részvételére számítanak, ezek közül a legtöbb a kulturális területen tevékenykedik munkája során. Az egyeztetéseket követően összeállítanak egy állandó programot. A szervezet tagjai beszélgetéseket is szerveznének, kiemelve itt a karrier az önkormányzatokban és a civil szférában témák köré felépülő értekezéseket. Pál Nándor elmesélte, a sátrak tematikája mindennap fog változni, ugyanakkor az állandó programok mellett szórakoztató, interaktív tevékenységekkel is készülnek kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Bencze Melinda, Székelyhon.ro

Miért nem szavazna Korodi Attila Klaus Johannisra?
„Pofátlan túlzásnak” tartja Korodi Attila környzetvédelmi miniszter Klaus Johannisnak azt a kijelentését, miszerint ő az egyetlen az elnökjelöltek közül, aki tudja, mit jelent kisebbséginek lenni a saját hazájában. Az RMDSZ-es politikussal Nagyszeben szász származású polgármesterének nyilatkozatait kommentáltattuk.
A Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje Marosvásárhelyen tartott kedden sajtótájékoztatót. A Népújság beszámolója szerint többek között arról beszélt, hogy üzenete ugyanaz a magyarok, a romák, a németek, az örmények vagy a románok számára, mindenki elnöke akar lenni.
Kijelentette: „mindnyájan románok vagyunk”, hiszen románok, magyarok, szászok ugyanazt akarják. Vagyis azt, hogy Románia virágzó országgá váljék. Kifejtette, hogy jól érzi magát a hazájában, és példának azt hozta fel, hogy Románia szívében, egy román többségű városban polgármesterré választották. „Ettől is jól érzem magam a hazámban, és ezért akarok a hazám elnöke lenni” – fogalmazott az ACL jelöltje.
„Kelemen Hunor az igazi kisebbségi jelölt”
Korodi a maszol.ro-nak úgy reagált: elhiszi Johannisnak, hogy tudja milyen kisebbséginek lenni Romániában, hiszen az államelnöki kampány még el sem kezdődött hivatalosan, de ő már megtapasztalhatta, mert a fejéhez vágták, hogy sem nem román, sem nem ortodox vallású. „De ezt ő azonnal el is fogadta hátránynak és hogy kibújhasson alóla, inkább letagadta a szász múltat is” – tette hozzá.
A csíki miniszter-képviselő elmondta: azért tartja pofátlan túlzásnak Johannisnak azt a kijelentését, miszerint ő az egyetlen jelölt, aki átérzi a kisebbségi lét problémáit az államfőjelöltek közül, mert a cselekedetei ezzel ellentmondanak. Felidézte: amikor Szeben megkapta az Európa kulturális fővárosa címet, akkor éppen a polgármester volt az, aki megakadályozta a magyar pavilon felállítását. „Nem szerette volna, hogy bemutassuk, él Romániában egy jelentős lélekszámú magyar kisebbség, amelynek vannak értékei és jövőt is szeretne ebben az országban. Ennyire érdekelte a kisebbségi lét átérzése akkor, ennyire volt magyarbarát is” – jelentette ki Korodi.
A miniszter fájónak nevezte Johanissnak azt a kijelentését is, miszerint „mindannyian románok vagyunk.” Ez azért fájó – magyarázta – , mert éppen egy – legalábbis papíron – kisebbségi származású politikus részéről hangzott el. „Az egész romániai társadalomnak, a közéleti érvrendszereknek egyik rákfenéje annak a folyamatos megfogalmazása, hogy ebben az országban vannak románok és idegenek. Nem természetes, hogy egy többnemzetiségű országban valakit idegenné tesz az, ha nem a többségi nemzethez tartozik, vagy nem görögkeleti a vallása” – fogalmazott.
Korodi szerint a kampányával, a kijelentéseivel Klaus Johannis bebizonyítja, hogy csak addig kisebbségi, amíg a német származása beindít egy nosztalgiát a román szavazóban, ami a rendre, a jólétre, a nyugat iránti pozitív érzelmekre alapoz. „Akkor, amikor a kisebbségi jogok és értékek mellett kellene kiállni, akkor ízig-vérig többségi politikussá válik, aki harsogva tagadja az autonómiához való jogot, mi több a történelmi tények tagadása, mint a szász autonómiáé, sem jelent akadályt neki ebben. Ez látszik a marosvásárhelyi kijelentésből is: átérezzük a kisebbségi létet, de azért főként románok vagyunk, igazából ez a fontosabb, a többi az nosztalgia” – mondta a miniszter.
Emlékeztetett arra, hogy a romániai magyaroknak elsődleges fontosságú a magyarságuk elismerése ebben az országban. „Annak elismerése, hogy a dolgainkban autonóm módon dönthetünk, és nem vagyunk semmivel sem kevesebbek a többségieknél. Klaus Johannis eddig nem mutatta jelét annak, hogy ezzel egyetértene, ennek érdekében kampányolna. Ezt csak a magyar jelölt fogja megtenni” – szögezte le Korodi, aki szerint Kelemen Hunor „az igazi kisebbségi jelölt, mondjon bárki bármit”.
„Johannis román jelölt”
A minisztert emlékeztettük arra, hogy akadnak olyan szakértők – például Kiss Tamás szociológus –, akik szerint igaz ugyan, hogy Johannis elnökké választása nem tenne jót a magyaroknak, ám az RMDSZ-nek választási szempontból jobb lenne, ha most kilépne a kormányból, és a nagyszebeni polgármester mellé állna.
„Ha azért kellene mellé állni, mert kisebbségi jelölt, akkor azt hiszem, hogy az előző válaszom egyértelművé tette: Klaus Johannis román jelölt, még ha szász etnikumú is. Az őt indító koalíció is elvárja tőle, hogy román jelölt legyen. Ha nyer, akkor sem fog ez változni, folyton kompenzálni fog, nehogy valaki azt mondhassa róla, hogy nem elég román hazafi elnökként. Ha azért kellene mellé állni, mert nyerésre esélyes, akkor erre azt mondom, hogy butaság” – reagált Korodi Attila.
Leszögezte: az RMDSZ nem párt és nem pártlogika szerint kell működnie. „A szövetség a romániai magyarok legitim képviselője, és mint ilyen helyet kell kapnia a kormányban, minden kormányban, hogy ennek a kisebbségnek az érdekeit képviselni tudja” – magyarázta. Mint mondta, természetesen az aktuálpolitikai helyzet is meghatározza, hogy milyen súlyt kap az RMDSZ a kormányban. „Ha ennek az elemzését végezzük el, akkor sem mutat semmi arra, hogy nekünk most ki kellene lépni a kormányból” – tette hozzá.
Korodi forgatókönyvei
Az RMDSZ politikusa szerint ha a szociáldemokrata jelölt nyer (és ez látszik egyelőre a legvalószínűbbnek), akkor új miniszterelnökkel, de ugyanez a koalíció folytathatja a kormányzást. „Ebben az esetben egy sarkalatos állásfoglalás nem föltétlenül tenne jót a politikai súlyunknak” – jegyezte meg.
Ha a jobboldali jelölt nyer, akkor meg kell bontania a szociáldemokraták körül kialakult koalíciót, ami azt jelentené, hogy az RMDSZ-re mindenképpen szüksége lesz, ha új parlamenti többséget szeretne. „Ebben az esetben sem látom, hogy a helyzetünk gyengülne, és kevésbé hatékonyan tudnánk képviselni a magyar érdekeket” – vélekedett.
„A közéletben kultivált tévedés”
Kiss Tamás szociológus egyik érve szerint szinte lehetetlen rábírni a székelyföldieket arra, hogy a baloldal jelöltjére, Victor Pontára szavazzanak. Korodi ezzel szemben úgy véli: „a közéletben gondosan kultivált tévedés” az, hogy az elnökválasztáson az RMDSZ nem tudta maga mellé állítani a szavazókat. Felidézte, hogy a legutóbbi elnökválasztáson a szövetség állásfoglalása nyomán a szavazók fele-fele arányban támogatták a jelölteket annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások szerint a magyarok a jobboldali jelölttel szimpatizáltak.
„Ugyanakkor nem lehet csak úgy támogatni egy jelöltet, hogy közben nem is nyújt semmit ennek a közösségnek. Ha Johannis olyan jelöltnek bizonyulna, amelyik a magyarok felé gesztusokat hajlandó tenni, akkor biztosan támogatjuk. Ellenkező esetben semmi értelme nincs, hogy mellé álljunk valami megmagyarázhatatlan felhevüléstől fűtve” – fogalmazott Korodi.
Cs. P. T. , maszol.ro

Írók, irodalomtörténészek beszélgettek Kolozsvárról
Írók, irodalomtörténészek gyűltek össze a Kolozsvári Magyar Napok alatt a Continental szállóban, hogy megosszák az érdeklődő közönséggel kolozsvári történeteiket, viszonyukat a városhoz.
Egyre inkább rögeszmésen kezdi mondani, hogy kolozsvári, holott nagyszülői gyökerei más erdélyi tájakon lelhetők fel, vallotta meg Demény Péter író. Vallasek Júlia irodalomtörténész számára evidencia volt, hogy kolozsvári, ez azonban hiányosságot is jelentett, például, hogy az egyetemre vagy gimnáziumba kerülés nem jelentett vízválasztót.
Láng Zsolt író úgy fogalmazott, Kolozsvár azért fontos, mert összetettebb, mint egy falu, különböző rétegei vannak, az architektúrájában is benne van, hogy egy emlékező település. Balázs Imre József irodalomtörténész elmondta, betelepedett kolozsvári, eddigi élete felét Székelyudvarhelyen élte le, de gyerekkorától kezdve gyakran látogatott a városba. Láng Zsolt gondolata mentén kifejtette, nincs egyetlen város, az időbeli és térbeni rétegek különböznek egymástól. Tompa Andrea a város kicsiségét és nagyságát elemezte: Kolozsvárra jellemző volt provincializmus is, amikor Budapesttel versengett, mindig csak második lehetett, és jelen állapotában is egy "majdnem központ".
A továbbiakban az emlékek és a dokumentálódás viszonyáról, szerepéről beszélgettek. Láng Zsolt elmondta, számára a dokumentálódást a séta jelenti -egy várostól nem várja el az ember, hogy tanuljon, de örvend annak, ha ez megtörténik. Azért is nevezte Kolozsvárt a szerelmesek városának egyszer, mert még az utcák megrajzolása is lehetőségeket ad a szerelmeseknek, fogalmazott. Vallasek Júlia hozzáfűzte, egy tizenöt éve vak férfi mutatta be neki egy ízben Veszprémet egészen pontosan, utána ő maga is sokáig kísérletezett azzal, hogy "vakon ismerkedjen" egy városrésszel csak a hangokra, szagokra hagyatkozva.
Tompa Andrea arról beszélt, találkozott emberekkel, akik nem túl pozitív szereplőkként jelentek meg a könyvében, de nem sikerült őszinte beszélgetést folytatnia velük. Nehezebb eset az ember családja, hiszen az itt születő történetekkel szemben az embernek óvatosabbnak kell lennie, "el kell kérnie" azokat a regény publikálása előtt, mondta.
Gyermetegséggel, akár kegyetlenséggel írta meg kolozsvári könyvét Demény Péter, nem is volt tudatában annak, hogy mi fog következni. Bolero című darabja kapcsán sem ússza meg, mondta, hogy az emberek keresik a való személyeket és történéseket. Balázs Imre József kifejtette, sokszor hajlamosak vagyunk kulcsregényként olvasni a századeleji történeteket is, szerinte azonban a régi írók is úgy írták regényeiket, hogy próbálták jobban megfogni a lényeget.
maszol.ro

Főcze János
KISEBBSÉGI TÖBBSÉGI
Székelyföldi paradoxon: a magyarok és a románok is többségiek
Zahorán Csaba történész szerint a székelyföldi autonómiával kapcsolatos párbeszéd hiánya miatt párhuzamos Székelyföld-képek alakultak ki a székelyek és a románok fejében.
Milyen a székelyföldi magyar-román együttélés? Hogyan viszonyulnak a magyarok az autonómia témájához és hogyan kommunikálják azt a székelyföldi románok felé? Mit szólnak ehhez a románok? Ilyen kérdések kezdték foglalkoztatni Zahorán Csaba történészt, a Pozsonyi Magyar Intézet munkatársát, aki a kutatását azután kezdte el, hogy a székelyföldi románok panaszairól olvasott: arról, hogy a többségi magyarok állítólag elnyomják őket. Zahorán szerint ez azért ütött el az addigi ismereteitől, mert azt megelőzőleg leginkább ennek a fordítottja, a magyarokat elnyomó románok diskurzusa jutott el hozzá.
Miért pont a magyar elnyomásra panaszkodó románokról való olvasás keltette fel az érdeklődésedet? - Mint történészhallgató már találkoztam hasonló problémával. A Trianon előtti Magyarországon egyes felső-magyarországi (felvidéki) és erdélyi magyar politikusok is hasonló problémákra hívták fel a figyelmet. Arról beszéltek, írtak, hogy a szlovákok vagy a románok hogyan veszélyeztetik a magyarokat, illetve a magyar államot a Felvidék vagy Erdély azon vármegyéiben, ahol a románok többségben voltak.
Ahogy megláttam a sajtóban ezt az információt, azonnal bekapcsolt a párhuzam a fejemben. Nagyon érdekesnek találtam a témát, azt a paradox helyzetet, amikor a többségi nemzetállam tagjai kisebbségben élnek. Székelyföldön egy hasonló helyzet van.
A kutatás milyen időintervallumra terjed ki, mit vizsgáltál?
- Az 1989-es fordulat utáni megnyilvánulásokat kutatom. Mindkét diskurzust figyeltem. Nyilván a magyart könnyebben, gyorsabban, folyékonyabban olvasom, így számomra könnyebb volt azzal foglalkozni. Ennek ellenére engem a román diskurzus sokkal jobban érdekelt, mert kevesebben foglalkoznak vele.
Mennyire üt el a két közösség Székelyföld-képe, mennyire párhuzamosak?
- Én is úgy látom, hogy párhuzamos világokról beszélünk. Olyan helyeken a legérdekesebb a történet, ahol komolyabb román népességet találunk a magyarok között, mint például Sepsiszentgyörgyön. Ebből a szempontból Sepsiszentgyörgy nagyon érdekes, mert a román közösség eléri azt a méretet, hogy számottevő legyen, és viszonylag határozottan megfogalmazhassa a hozzáállását és véleményét, de még mindig kisebbségben van a magyarokhoz viszonyítva. Ezzel szemben például Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen nem tudnak ennyire meghatározóak lenni.
Emiatt Sepsiszentgyörgyön jobban is differenciálható a román közösség. Megvannak a román nemzetvédők, a harciasabb nacionalisták és megvannak a magyarokkal párbeszédet, együttműködést kereső csoportok is.
Hogy látod, a románok hogyan élik meg ezt a paradox kisebbségi létet?
- Én úgy látom, más kutatók vizsgálatai alapján is, hogy bennük ez egyfajta meghasonlást okoz. Sőt, a nacionalistább románok számára elfogadhatatlan az, hogy ők, románok, kisebbség legyenek a nemzetállamként definiált Romániában. E szerint a felfogás szerint az államalkotó nemzet tagjaiként nem lehetnek kisebbségben, a kisebbségben is többségiek, tehát többségi tudattal rendelkeznek. A magyarok, érdekes módon ugyanilyen többségi tudattal rendelkeznek, tekintve, hogy helyi szinten többségben is vannak.
Összefoglalva, itt egyszerre áll egymással szemben két többségi tudatú közösség, ami elkerülhetetlen módon konfliktusokhoz vezet, ugyanis mindkét csoport dominanciára törekszik, éppen a többségi tudata miatt.
Az autonómia kommunikációjával kapcsolatban vannak eltérések a két fél között?
- Ebben a kutatásban éppen arra teszek kísérletet, hogy a románoknak ezt a diskurzusát meg tudjam feleltetni a székelyföldi magyarok diskurzusával. Ahogy a magyarok autonómiát követelnek Bukaresttől, úgy a székelyföldi románok, ha nem is autonómiát, de több jogot, figyelmet követelnek a helyi hatóságoktól, a helyi magyar többségtől.
Érdekes emellett az is, hogy nagyon hasonló a két fél érvelése. Így a többségben lévő magyarok is sokszor kisebbségi diskurzussal operálnak, gyakorlatilag ugyanúgy beszélnek, mintha kisebbségben lennének. Ez azért szembetűnő, mert helyi szinten a románokhoz viszonyítva sokkal jobb pozíciókkal rendelkeznek.
Ezzel ellentétben a románok gyakran klasszikus szórványproblémákkal küszködnek. Azok a székelyföldi románok, akik nem várják el, hogy többségként viszonyuljanak hozzájuk, úgy viselkednek, mint a magyar kisebbség szórványai. És a szórvány közösségekre jellemző nehézségek is jelen vannak, olyanok, mint például az, hogy nincs elég gyerek az iskolában, nincs elég iskolabusz, nem veszik a lapokat, vagy, hogy sokszor nincs, aki a kulturális intézményeket megtöltse. Az is frusztráló lehet, hogy az ünnepeiken többnyire rendőrök és hivatalnokok vesznek részt, amiatt, hogy a magyar közösség nem mindig érzi magáénak azokat. Végső soron ők is ugyanolyan közösséget szeretnének építeni, mint a magyarok országos szinten. Az, hogy ez mennyire sikerül, egy másik kérdés.
Hogyan látod ezt a közösségépítést?
- Úgy látom, hogy itt egy olyan fajta közösségépítésről beszélünk, ahol az egyik csoport megtalálta az ellenségképét a másikban. Tehát egyfajta konfliktusban igyekszik a közösségét építeni és annak a határait megvonni. Ez egy olyan harc, ami végső soron a közösség építését, annak az összefogását célozza. Hasonlóan a magyarokhoz, ők is egy ilyen harcban építenék a közösségüket, hangoztatva az összefogás fontosságát.
Szerinted működik a székelyföldi román-magyar és a romániai magyar-román párbeszéd?
- Gyakori kritikának számít az is, hogy a magyarok nem beszélnek világosan, nem magyarázzák el, hogy mit értenek az autonómia alatt. Amikor interjúkat készítettem, akkor gyakran tapasztaltam, hogy a székelyföldi románok körében az autonómia körül különböző tévhitek keringenek. Hallottam olyat, hogy a székelyföldi autonómia a Magyar Autonóm Tartomány visszaállítását jelentené. Azt is mondták, hogy az autonómia nem más, mint a második bécsi döntés utáni magyar világ visszaállítása. Ezek gyakorlatilag hamis információk és tévképzetek. Szerintem a magyar fél felelőssége lenne, hogy ezeket az információkat pontosítsa.
Ezek szerinted értékelhetőek rossz előzetes tapasztalatokon alapuló reflexeknek?
- Én úgy látom, hogy senki nem mondja el nekik, hogy az autonómia mit jelent. Ilyenkor szokás felhívni a figyelmet a különféle törvénytervezetekre, amelyeket benyújtottak a román parlamentben és meg is vitatták azokat. De mégis ki olvas hosszú törvénytervezeteket?
Másik probléma az, hogy azokban sem esett elég szó az esetleg kisebbségbe kerülő románokról. Nem nyugtatják meg a románokat, hogy mi lesz velük a romániai magyarok autonómiájának a kisebbségeként. Azokkal, akikkel lehet, mindkét szinten folyik a párbeszéd és az utóbbi időben ez felélénkülni látszik. A helyi románoknak is vannak olyan csoportjaik, amelyek nyitottak erre és országosan is vannak ilyen csoportok. De ez nem ilyen egyszerű és ez nem elég.
Úgy látom, hogy azért sem folyik igazi párbeszéd a témában, mert például a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumát nem ismerik el legitim partnerként, önjelölt nacionalista társaságnak tartják őket. Pedig, ahogy én látom, ők jól szervezettek, de a legitimitásukat néha pont olyan alapon kérdőjelezik meg, mint ahogy időnként például az RMDSZ legitimitását. Vagyis, hogy vajon az RMDSZ saját magát vagy a romániai magyarságot képviseli?
Ha látnál előrelépési lehetőséget ezekben, esélyt arra, hogy leépüljenek a rossz reflexek, mi lenne az? - Ez egy elég bonyolult és kényes kérdés, pláne egy magamfajta kívülálló számára. Személy szerint talán abban látok ilyen lehetőséget, hogy azokra a román felvetésekre, amelyek elhangzanak, érthető választ kellene megfogalmazni, illetve megoldást keresni rájuk. Az otthonság-érzetük, a biztonságérzetük erősítése lenne a fontos. A románok problémái is reálisak, és szükség van azok megoldására, végső soron a pozitív diszkriminációra, ami a kisebbségeknek kijár. És ez talán maga után vonhatná a szórvány közösségekben a magyarok hasonló kezelését is.
Transindex.ro

Kolozsváron szentelték meg a Magyarok kenyerét
A kolozsvári Szent István templomban szentelték meg azt a kenyeret, amit a Kárpát-medence magyarok lakta települései által adományozott búzából készült lisztből sütöttek. A fennmaradt lisztet a dévai Szent Ferenc Alapítvány és a kárpátaljai Nagydobronyi Református Irgalmas Samaritánus Egészségügyi Gyermekotthon kapja meg.
A baranyai megyeszékhelyről érkezett Kolozsvárra az a liszt, amit a Kárpát-medence magyarlakta településeiről összegyűjtött búzából készítettek. A kenyeret később Tordaszentlászlón, a helyi lelkésznél sütötték meg. Miközben befűtötték a paplak kemencéjét, a tornácon a kenyértésztát dagasztották. Kolozsvár és Pécs 20 éve ápolja a testvértelepülési kapcsolatot, így természetes volt, hogy a kincses város is részt vesz a Magyarok kenyerének sütésében.
„Az összetartozásunk, együvé tartozásunk, egymásra figyelésünk üzenetét hordozza magában, és ezáltal a program által nemcsak a kolozsváriak, hanem a kalotaszegi, Szamos-menti, Aranyos-menti magyarság is érezheti ennek az összetartozásnak az erejét, az egymásra figyelésnek az erejét, az itt élő magyar közösség, illetve a Pécsen élő magyarok között – mondta Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere a Duna Híradónak.
A megsült kenyereket a Szent István napi búcsún megáldották. Az összegyűjtött 170 tonna lisztet a dévai Szent Ferenc Alapítvány és a kárpátaljai Nagydobronyi Református Irgalmas Samaritánus Egészségügyi Gyermekotthon kapja.
A Magyar Napok keretében szelték meg és osztották ki szerdán Kolozsváron a Kárpát-medence kenyerét is, amelyet kunsági búza, vajdasági kovász, erdélyi só, kárpátaljai forrásvíz, valamint felvidéki és erdélyi burgonya felhasználásával sütöttek Szolnokon.
A nemzeti színű szalagokkal átkötött, kétszáz kilós kenyeret tíz önkéntes vitte fel a Kolozsvár főterén felállított színpadra. A kenyeret az erdélyi történelmi magyar egyházak képviselői szentelték meg.
Kovács Sándor, Jász-Nagykun-Szolnok megye közgyűlésének elnöke, a kolozsvári kenyérszegés kezdeményezője ünnepi beszédében úgy vélekedett, a kenyér azt jelképezi, hogy a magyarok, ha összefognak, nagy dolgokra képesek.
Szolnok városa és a Szolnok Televízió 2011-ben indította útjára hagyományteremtő céllal a Nemzet kenyere – 2013-tól a Kárpát-medence kenyere – című programját. A kétszáz egykilós pityókás, azaz krumplis kenyér tésztáját a székely Diószegi László vezetésével öt határon túli város pékmestere dagasztotta és gyúrta egybe kedden a Szolnoki Művésztelepen, ahol tavaly megépült Közép-Európa legnagyobb házi kenyérsütő kemencéje.
A szerda reggelre kisült kenyeret délután felszentelték és szétosztották az ünneplők között, hasonló méretű és összetételű párját pedig szerda délelőtt útjára indították Erdélybe. Ott a szolnokiakkal egy időben fogyasztották el a Kolozsvári Magyar Napok résztvevői.
hirado.hu / Duna Tv, Híradó, Erdély.ma

Erdély-szerte megemlékeztek nemzetmentő államalapítónkról
A Szent István-napokhoz kapcsolódó erdélyi rendezvények egyházi csúcspontját jelentette a szerdán megtartott búcsús szentmise a Hargita megyei Ajnádon, melynek keretében a helyi katolikus templom megépítésének 500. évfordulóját ünnepelte meg a közösség – adja hírül a kronika.ro portál.
Ez alkalomból a nemrég felújított istenházát is megáldotta Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke. Tankó Szilveszter László csíkszentmihályi plébános köszöntő beszédében kiemelte, a felújított templom a helyi közösséggel együtt kiállta az elmúlt évszázadok viharait és viszontagságait, képes volt megújulni Szent István jegyében.
„Templomot egyszer lehet felszentelni, utána mindig megáldjuk azt, ha felújítják és újra Isten szolgálatába állítják” – jelentette ki Jakubinyi György. Az egyházi méltóság jelentős ünnepként említette az ajndái egyházközség fennállásának ötszáz éves évfordulóját, melynek megünnepléshez méltónak nevezte a helyi közösséget.
Jakubinyi György ezt követő prédikációját az államalapító Szent István személye köré fűzte. Hangsúlyozta, a szent ember az, aki már földi létében, életvitelével, magatartásával célba ér az örök boldogság felé vezető úton. „Ilyen volt Szent István is, aki az első olyan katolikus keresztény király, akit utólag a püspökök helyett maga a pápa avatott szentté" – nyomatékosított az érsek.
Jakubinyi kiemelte, államalapító királyunk volt az, akinek nevéhez fűződik a magyar nép megkeresztelkedése. „Az, hogy a magyarság nem pusztult el, csak annak köszönhető, hogy keresztényé lett. Azzal, hogy az államalapító Szent Péter sziklájára építette országát, tulajdonképpen megalapozta a magyarság több ezer éves jövőjét" – emelte ki az egyházfő.
Tartsuk meg Szent István örökségét
Az ünnepi szentmisét követően Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szólt az egybegyűltekhez. „A kereszténység és a magyar kultúra tartotta meg évszázadokon keresztül a székelységet a Keleti-Kárpátok lábánál, és erre alapozhatja jövőjét is” – fogalmazott a szövetségi elnök. Kifejtette: a székelyek számára a sok évszázados atyai örökség – a kereszténység, a magyar nyelv és kultúra – olyan erős gyökeret jelent, amely a jövőben is biztonságot ad.
Rámutatott: ha ezt az atyai örökséget a közösség az elmúlt ezer évben meg tudta őrizni, akkor bátran tervezhet jövőt szülőföldjén a következő évtizedekben, évszázadokban is. „Amikor a múltra visszatekintünk, mindig a jövőt kell látnunk: az, ami a múltban megtartott bennünket, biztosak lehetünk, hogy a jövőben is meg fog tartani” – hangoztatta az RMDSZ elnöke.
Szintén a Szent István nevéhez fűződő államalapítás jelentőségéről beszélt Csige Sándor Zoltán. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja úgy vélte, első királyunk bebizonyította, a keresztény hitnek teremtő ereje van, Szent István örökségét pedig mindenképpen meg kell őrizni a jövő nemzedéke számára.
Kósa Péter, Csíkszentmihály község polgármestere úgy fogalmazott, Szent István érdeme, hogy kereszténnyé tette országát és nemzetét, megalapozta a magyar katolikus egyházat Magyarországon és Erdélyben.
„Ugyanakkor el kell mondani, rég volt ennyire széthúzó az erdélyi magyar közösség. Szent István a 21. század magyarságának azt mondaná, szót kellene érteni egymással, azt keresni, ami összeköt bennünket, ha nem akarunk eltűnni a történelem süllyesztőjében" – mondta el a kronika.ro-nak az Ajnádot is magában foglaló község elöljárója. A felújítás során egyébként új oltárt helyeztek el az ajnádi templomban, az egyházközség a rendhagyó ünnep alkalmával pedig a szent korona egy hasonmását kapta ajándékba.
Ünnepségek az államalapítás tiszteletére
Szerdán egyébként a koraesti órákban számos erdélyi és partiumi városban rendezvényeket szerveztek a magyar államalapítás tiszteletére. Kolozsvár Főterén ünnepélyes keretek közt szentelték fel és szelték meg a Kárpát-medence kenyerét, melyet Szolnok önkormányzata adományozott a Kolozsvári Magyar Napokra. A nemzeti összetartozást jelképező 200 kilós kenyeret ezt követően szétosztották a jelenlévők között.
Csíkszereda főterén szerda délután ünnepélyes keretek közt vonták fel a székely zászlót az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai szervezetének képviselői.
„Szimbólumainkat ápolnunk kell, mert ezáltal megmutathatjuk, hogy tudjuk, hogy kik vagyunk és tudjuk, hogy mit akarunk. Aki jelképeinket támadja, az közösségünket támadja. Ez az üzenete a mai zászlófelvonásnak” – jelentette ki Zakariás Zalán, az Erdélyi Magyar Néppárt választmányának az elnöke. Sepsiszentgyörgyön kedd este a belvárosi Szent József templom udvarán a szentmise után a Szent István szobornál tartottak ünnepséget, Kézdiszentléleken pedig a hagyományos perkői búcsús szentmise után megkoszorúzták a községközpontban lévő Szent István szobrot.
Szent István napjára időzítették a felújított kászonaltízi Szent István borvízforrás avatóünnepségét is. A forrást és környékét másfél hét alatt kalákában tették rendbe a kászoniak a Mihai Eminescu Trust Alapítvány, a helyi közbirtokosság, valamint a helyi önkormányzat közreműködésével – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Kelemen Hunor: nem lesz magyar összefogás
Nem lesz magyar összefogás a román elnökválasztás első fordulójában – mondta az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor a Hír TV Magyarország élőben című műsorában azt mondta: fel sem merült az egyezkedés lehetősége a két magyar jelölt között, ők is csak a sajtóból értesültek arról, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt is elindítja saját jelöltjét a választáson.
Kelemen Hunor hozzátette, az Erdélyi Magyar Néppárt azzal kampányol, hogy a két magyar jelölt jobban mozgósítja a magyarokat, de sajnos erre volt már ellenpélda.
– Ha nem lenne egy tapasztalat 2012-ből, amikor ugyanez a párt indult a parlamenti választásokon, ugyanezzel a szöveggel, hogy jobban fogja a versenyen mozgósítani az erdélyi magyarokat, akkor én az ilyen dumának bedőlnék.
De mivel 2012-ben azt tapasztaltuk, hogy ez a típusú verseny az erdélyi magyarokat nem mozgósítja, számomra nincsen semmilyen relevanciája ezeknek a mondatoknak, ezek számomra üres mondatok – mondta Kelemen Hunor.
mno.hu / Hír Tv, Magyarország Élőben, Erdély.ma

Szociológus: Romániában a magyarok viselik a nyelvi sokszínűség költségeinek a többségét
Csata Zsombor szociológus szerint Romániában a magyar közösség viseli a nyelvi sokszínűség költségeinek nagyobb részét. A Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott előadásában felsorakoztatta azokat a gazdasági érveket, amelyekkel – véleménye szerint – eredményesebben harcolhatna nyelvi jogaiért a magyar közösség.
Csata Zsombor szerint pénzben is mérhető versenyhátrányt jelent a romániai magyar közösség tagjai számára az a helyzet, hogy míg a magyaroknak meg kell tanulniuk románul, a románok anyanyelvükön kommunikálhatnak a mindennapokban. A szociológus úgy vélte, a román többség „potyautas" a romániai nyelvi sokszínűség terén.
Hozzátette, egy átlagos romániai magyar számára 12 ezer óra ráfordítást igényel, hogy megtanulja az állam hivatalos nyelvét. Sok esetben a szülőknek román magánórák vásárlásával kell fejleszteniük gyermekeik romántudását, hogy biztosítsák versenyképességüket. A nyelvtanulás ugyanakkor időt és energiát von el más területekről. A szociológus úgy vélte, az aszimmetrikus nyelvi helyzet nagy mértékben hozzájárul ahhoz is, hogy a magyar közösség a gazdaság terén lemaradt a román többséghez viszonyítva.
„Méltánytalannak éreznénk, ha egy üzletben az elárusító azt válaszolná: te magyar vagy, neked drágábban adom. Márpedig ez történik. Annak az árunak, amelyiknek a címkéjén nincsen magyar felirat, vagy amit nem tudok magyarul megvásárolni, a költségeit részben én viselem azáltal, hogy megtanultam románul" – érvelt a szociológus.
Csata Zsombor szerint az esélyegyenlőséget az által lehetne megteremteni, ha mind a románoknak, mind a magyaroknak meg kellene tanulniuk a másik nyelvét. Elméleti lehetőségként tette hozzá, hogy mindkét nép egy harmadik nyelven kommunikáljon.
A szociológus szerint az egyenlőtlenségek bomlasztják a társadalom kohézióját, és sokba kerül Romániának, ha nem próbál megoldást találni a helyzetre.
Csata Zsombor a romániai magyarok kétnyelvűségének az előnyeit is számba vette. Ezek között legfontosabbnak azt tartotta, hogy a magyarok két irányba építhetnek ki kapcsolatokat, és híd szerepet tölthetnek be a két közösség között. Hangsúlyozta, az etnikai érvek helyett a gazdaságiakat kellene használni a nyelvi jogokért folytatott harcban.
A pódiumbeszélgetésen Talpas Botond, az anyanyelvhasználatot a gazdasági szférában ösztönző Igen, Tessék! mozgalom elnöke mutatta be egy kolozsvári magyar diákok körében készített szociológiai felmérés eredményeit, amelyek azt tükrözték: megéri tudni magyarul a kolozsvári kereskedelemben és szolgáltatásokban.
MTI, Erdély.ma

Szent István kultusza Székelyföldön
Székelyföldön nagy kultusza volt Szent Istvánnak, a Szentkirály nevű falvak mind az államalapító nevét őrzik. Az viszont más kérdés, hogy ma ismerik-e a történelmi eseményeket, ugyanis az erdélyi fiataloknak kevés lehetőségük van tanulni Szent István királyról, és koráról.
Erről a kérdésről, és arról, hogy mit árulnak el erről az időszakról Erdélyben a régészeti leletek, a Kossuth Rádió munkatársa, Oláh-Gál Elvira Botár István régész-muzeológussal beszélgetett.
Botár István szerint a jelenlegi székelyföldi kis vármegyei szigetek azt bizonyítják, hogy az istváni alapítású vármegye egészen a Keleti-Kárpátokig elhúzódott, de később ez felszabdalódott, létrejött rajta a Szászföld, a Barcaság és Székelyföld.
A régész-muzeológus azt is elmagyarázta, hogy bár nincsen olyan egyház Székelyföldön, amely istváni alapítású lenne, mert a legrégebbi templomaink XII.–XIII. századiak, de ettől függetlenül az egyházszervezeteink Szent István alapítására vezethetők vissza.
Nagyon örvendetes a székelyföldi hangsúlyos Szent István-kultusz, mert erről nagyon sokáig nem volt szabad szólni, és azt csak a templomok falai, vagy az idős emberek őrizték – szögezte le a régész. A továbbiakban Botár István elmondta, hogy a mai felnövő generációnak alig van alkalma, és lehetősége megismerni a szent istváni hagyományt és eszmeiséget, ő ’94-ben érettségizett, és magyar történelemmel nem találkozott, talán azért, mert ezzel a tanárai sem találkoztak.
Botár István véleménye az, hogy a szent istváni hagyományt, és eszmeiséget ismerni, tisztelni, tanítani kell, de nem szabad erőltetni, mert a mai világ már nem éppen arról szól, mint a patriarchális intelmek, amelyeket Imrének hátrahagyott.
A régész-muzeológus ugyanakkor elismeri, hogy Szent István gondolatainak van időszerűsége is, mint például az, hogy a soknyelvű, sokerkölcsű ország erős, míg az egynyelvű, egyerkölcsű ország az esendő.
Kossuth Rádió, Erdély.ma

Megörökítik őseink hagyatékát
A Kincsásó Egyesület szervezésében tizenegyedik alkalommal tartanak alkotótábort Mezőbergenyében. Idén 13 művész érkezett a csendes, de látnivalókban gazdag mezőségi településre alkotni és pihenni. A táborban nincs kötött téma, mindenki a maga kedvére dolgozhat, szabadon szárnyalhat a képzelet.
A déli órákban érkezünk meglátogatni az alkotótábort, amelynek idén is a helyi református egyházközség diakóniai központja adott helyett. Az előtérben csend fogad, aztán a nyitott ajtón át megpillantjuk a tágas és világos műteremben tevékenykedő vendégművészeket. Ősz P. Zoltán nyugalmazott tanárt, helyi festőművészt, a tábor megálmodóját és egyik főszervezőjét keressük, aki éppen Marosvásárhelyre „szaladt be” személygépkocsijával, hogy néhány festészeti kelléket vásároljon. Zoli bácsira várva, egy másik pedagógussal, Gálfi Gizellával beszélgetünk, aki az alkotótábort szervező Kincsásó Egyesület oszlopos tagja. Tőle azt is megtudtuk, hogy korábban Domahidi Béla tiszteletes úr és a református egyház vállaltak oroszlánrészt a szervezésben.
Megörökítik az ősök hagyatékát
Megtudtuk, hogy a kulturális egyesület 2010-ben alakult, elsősorban hagyományőrző céllal, felvállalva Mezőbergenye kulturális és sportrendezvényeinek szervezését, de a környezetvédelemmel is foglalkozva. „Örülünk, hogy szervezői lehetünk az alkotótábornak, s alakulásunk óta minden évben igyekszünk festői környezetünkben egy hétig térítésmentes ellátást biztosítani az idelátogató művészeknek. Úgy gondoljuk, az itt található feltételek minden igényt kielégítenek, ami részben holland barátainknak köszönhető, hiszen ők támogatták egyházunkat a diakóniai központ létrehozásában” – fejtette ki Gálfi Gizella. Közben megérkezett Ősz Zoltán is, aki bekapcsolódva a beszélgetésbe elmondta, hogy a tábor elsődleges célja átmenteni, megörökíteni őseink ránk hagyott hagyatékából azt, amit a mezőbergenyei falusi környezet felkínál. A festőművész szerint a táborban mindenki hamar megtalálja a számára megfelelő témát, bebarangolva a falut, bemenve a portákra, szóba állva az emberekkel. Látogatásunk idején két vendégművész éppen a közelben lakó, 95 éves Zsuzsika néni udvarán dolgozott. „Az évek során szem előtt tartottuk azt a feladatot, hogy mentsük meg, ami még menthető. Itt a múlt értékeire gondolok, amit ránk hagytak elődeink: régi házakra, épületekre, székelykapukra” – mondta Ősz P. Zoltán.
Székely írás vagy rovásírás?
Kezdetben a tábor résztvevői a környékről érkeztek. Aztán az évek múlásával határon túli vendégek is jöttek megtapasztalni a hagyományos erdélyi vendégszeretetet, és megismerni a hely jellegzetességeit. Ősz P. Zoltán szerint a művészek rendszerint elégedetten távoznak, s a tábor vonzereje miatt nagyon sok a visszatérő vendég. Ugyanakkor a művésztábor a helyi közösség életében is fontos esemény. „A tizenegy éves múlt azt bizonyítja, sikerült kialakítani azt az igényt, hogy a falusi ember is ráérezzen a művészet kifejező erejére és tudja értékelni munkánkat, valamint az alkotót, betekintést nyerve az alkotás titkaiba. Erre beszédes példa, hogy éveken át voltak olyan művészkollégák, akik kézműves foglalkozások keretében, az ifjú nemzedéket is megismertették az alkotás szépségeivel. Jelenleg a székely rovásírás titkaiba nyernek betekintést a budapesti Dudás László Sándor festőművész segítségével.”
Itt említjük meg, hogy néhány perccel később, a műterembe látogatva, Dudás művész úr kategorikusan kijavít, amikor a székely rovásírásról kérdezzük. „Székely rovásírás nem létezik, csak székely írás. Egyesek nincsenek tisztában bizonyos fogalmakkal, megnevezésekkel. A római korból fennmaradt régi épületeken olvasható írást sem nevezzük római rovásírásnak, egyszerűen római írásnak mondjuk” – hangsúlyozta a budapesti vendég.
Mindenki a maga kedvére alkothat
A mezőbergenyei alkotótáborban elsősorban tájképek születnek. A falusi táj mellett régi házak, utcasorok, jellegzetes épületek kerülnek fel a vászonra. A gyönyörűen felújított műterem hűvösében szénnel, akvarellel, olajjal, akrill technikával, vízfestékkel készülnek a jobbnál jobb alkotások. Egy korábbi megállapodás értelmében, a vendéglátásért cserébe a művészek két-két alkotást hagynak a településen. Ősz Zoltán elmondta, hogy a képek diverzitása többféle ábrázolásban jut kifejezésre. „A festői táj mellett az alkotásokban néha megjelenik az ember is, sőt absztrakt művek is készülnek. Mindenki a maga kedvére dolgozhat, nincsenek kötelezettségek.” Miután fotókat készítettünk a helyszínen, megtekintettük az elkészült munkákat és a készülő alkotásokat, elköszöntünk a tábor lakóitól. Az önkéntes alapon főző helyi asszonyok már éppen az ebédhez terítettek. Az ebédre való meghívást nem fogadtuk el, azt viszont nem mulaszthattuk el, hogy a diakóniai központ előtt felállított, népi motívumokkal díszített, gyönyörű székelykaput ne örökítsük meg. Ez a fából készült alkotás is hozzátartozik nemzeti kincseinkhez, népi értékeinkhez, amelyekből még bőven lehet találni Mezőbergenyében. Ezért is jönnek szívesen a vendégművészek az itt szervezett alkotótáborba.
A Bergenyében született műalkotásokból összeállított tárlat megnyitójára és az ünnepélyes táborzárásra augusztus 24-én, vasárnap kerül sor. Az alkotótábor működéséhez szükséges anyagiakat a mezőpaniti önkormányzat biztosította.
Berekméri Edmond, Székelyhon.ro

„Kivágnák” a famaffiát – házkutatás több tucat cégnél
Házkutatást tartottak csütörtökön több mint 40 fakitermeléssel foglalkozó cég, köztük székelyföldi vállalkozások székházában egy illegális fakitermeléssel és adócsalással kapcsolatos vizsgálat keretében. Korodi Attila elmondta, titkos akcióról van szó.
A nagyszabású akció egyidejűleg 80 helyszínen zajlott, többek között Hargita és Kovászna megyei cégeket és kitermelési helyszíneket is ellenőrzött a rendőrség, a vizsgálatot a csendőrség, az erdészeti és vadászati felügyelőség, valamint a környezetvédelmi igazgatóság munkatársai is segítik.
A rendőrség közleménye szerint az akció keretében aprólékosan ellenőrzik a kibocsátott fakitermelési engedélyeket, és arra kíváncsiak, hogy a dokumentumokban szereplő adatok megegyeznek-e a valós termelési mutatókkal. A hatóságok arra is kíváncsiak, hogy a letarolt famennyiség milyen arányban kerül a kereskedelembe.
Korodi: el akartuk hallgatni az akciót
Korodi Attila környezetvédelmi miniszter csütörtökön meglepődött, amikor arról értesült, hogy tudomásunk van az átfogó akcióról. Mint mondta, az általa vezetett minisztériumban és a rendőrségen is nagyon kevesen tudtak a razziáról.
„Elhallgattuk, hogy ne szivárogjon ki, hisz minél kevesebben tudnak róla, annál hatékonyabban tudunk eljárni – fogalmazott a tárcavezető. – Az ellenőrző szervek küldetési papírján is csak annyit ír, hogy Románia. A rendőrök csak indulás előtt szereztek tudomást arról, hova kell menniük.”
Mint mondta, számos hasonló, nagyszabásúnak ígérkező akció éppen azért végződik kudarccal, mivel az illetékesek közül mindig akad valaki, aki kiszivárogtatja a hírt, és az ellenőrök zárt kapukat találnak az időben fülest szerző érintetteknél.
Kérdésünkre, hogy mit remél a csütörtöki akciótól, Korodi elmondta, minden egyes hasonló fellépésnek megvan a maga értelme és eredménye. „A fatolvajlás olyan méreteket öltött, hogy föltétlenül lépnünk kellett” – mondta, majd arra is ígéretet tett, hogy a jövőben egyre sűrűbbek és szigorúbbak lesznek az ellenőrzések.
Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőrség szóvivője érdeklődésünkre annyit mondott, tud az országos szintű vizsgálatról, a Hargita megyei rendőrség azonban nem vesz részt az akcióban.
Ijesztő méreteket ölt a fakitermelés
A hivatalos adatok szerint egyébként 1990-ben Románia 6,5 millió hektár erdővel rendelkezett, melynek fele azóta magántulajdonba került. A környezetvédelmi szaktárca által korábban közölt adatok szerint az elmúlt huszonöt évben 125 ezer hektár erdőt irtottak ki illegálisan az országban – ez több mint 80 millió köbméter fát jelent a szakértők szerint –, ebből mintegy 30 ezret teljesen letaroltak.
Az évente legálisan kitermelt 14 millió köbméter fa mellett több mint egy millió köbméternyi fát termelnek ki törvénytelenül. A legfrissebb adatok szerint nem csoda, hogy a fatolvajok évek óta randalíroznak, több mint 500 ezer hektár ugyanis őrizetlen. A Természetvédelmi Világalap (World Wild Found, WWF) korábban egy jelentésében arra mutatott rá, amennyiben hasonló iramban halad tovább az erdőirtás, az ország akár 10-20 éven belül erdő nélkül maradhat.
Gyergyai Csaba, Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Háromnapos túrával emlékeznek az ezeréves határt védő katonákra
Idén az első világháború kitörésének 100. és a gyimesi kitörés 70. évfordulója alkalmából három napos rendezvénnyé bővítették a 32-es határvadász zászlóalj emléktúrát. Az ezeréves határt védő katonáknak emléket állító túra résztvevői péntektől vasárnapig 20 kilométert tesznek meg a Gyimesekben – mondta az egyik szervező, Vincellér Tibor, a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület elnöke az MTI-nek.
A 32-es határvadász emléktúrát ötödik alkalommal szervezi meg a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület. Idén viszont az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából összefogtak azzal a két másik szervezettel, amelyek szintén az ezeréves magyar határ keleti végeire- jelenleg erdélyi területekre – szoktak megemlékezéseket szervezni: a Budakeszi Kultúra Alapítvánnyal és a Maglódi Sebő Ödön társasággal. A három szervezet által szervezett három napos, 20 kilométeres túra lebonyolítását segíti még több helyi önkormányzat, az erdélyi speciális mentőcsoport helyi egyesülete, valamint a Honvédelmi Minisztérium is – fejtette ki Vincellér Tibor.
A túra résztvevői péntek reggel Gyimesfelsőlokon, az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumnál gyülekeznek, s onnan indulnak az ezeréves határra, a Rákóczi-várhoz. Másnap, az első világháborúra emlékezve, első világháborús sírokat, valamint a kontumáci temetőt látogatják meg, ahol egy szentmisét is tartanak az elhunyt katonák emlékére. Majd Gyimesbükkről körtúrára indulnak. A harmadik nap, vasárnap lesz a hagyományőrző 32-es határvadász emléktúra. Ezzel azoknak a katonáknak állítanak emléket, akik 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védekeztek, s a „román árulás” után sikerült kitörniük a bekerítésből. Ennek történetét Sebő János, a gyimesbükki határvédelem egykori parancsnokának leírásából lehet ismerni. Ennek köszönhetően a Hidegségről Csíkszentdomokosra tartó túrán csaknem ugyanazon az útvonalon mennek végig, ahol egykor a harminckettesek.
Vincellér Tibor azt mondta, amikor az emléktúrát először megszervezték, céljuk az volt, hogy összekovácsolják a csángókat, a székelyeket és az anyaországban élő magyarokat. Továbbá hogy emlékezzenek azokra a hős katonákra, akik védték az országot, s hogy minél többen megismerjék a 32-es határvadász zászlóalj történetét, és ehhez olyasmit adjanak, amely nincs benne a történelemkönyvekben. A túra szervezője elmondta: az elmúlt években egyre többen csatlakoztak, kezd ”népünnepéllyé” alakulni az emléktúra.
Idén az első világháború kitörésének századik, és a gyimesi kitörés hetvenedik évfordulója alkalmából szervezett összesen 20 kilométeres túra mindegyik napjára nagyjából száz embert várnak. Az egyik szervező Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület elnöke Vincellér Tibor elmondta: a túra több pontján lesznek helyi megemlékezések, s ezen felül mindhárom nap történészek is tartanak majd előadásokat, például az ezeréves határ kialakulásáról, a Rákóczi-várról, katonasírok történetéről is.
MTI, Székelyhon.ro

Idén is virágkocsik vonultak
A nagyváradi önkormányzat együttműködve a debrecenivel az idén is megszervezte a Nyitott ablak Európára-rendezvényt, immár X. alkalommal.
A cívis városból áthozott öt allegorikus virágkocsit is felvonultató menet szokás szerint augusztus 21-én, délután 4 óra körül indult a várad-rogériuszi cikk-cakk tömbházaktól, s haladt utána a Dacia-sugárút- Petőfi park- Magheru/Sztaroveszky sugárút- December 1. tér útvonalon. Természetesen a kompozíciókat már a „start” előtt sokan megcsodálták, készültek a családi fotók és a mostanában nagyon divatos úgynevezett szelfik. A helyzetet az idén némileg bonyolította ugyan, hogy áramkimaradás miatt az 1-es villamosok a volt olaszi temetőtől nem közlekedtek, illetve csőcserék is zajlanak, de mint utóbb kiderült, különösebb gondot ezek a tényezők nem okoztak.
A felvonulók közt voltak lovasok, a Pusztai Farkasok Ordasnemzetség hagyományőrző egyesület és a Red Point Sportklub íjászai, mesefigurák (Miki egér és Minnie, Micimackó, Scooby Doo, Garfield stb.), román és magyar néptáncegyüttesek (micskei Görböc, érmihályfalvi Nyíló Akác, magyarremetei Kéknefelejts), mazsorett- (Mystique, Phoenix, Korál) és moderntánc-csoportok (Feeling Dance, Unique Dance Studio, Sunshine, Tini Dance, Replay Dance). Az ünnepélyes „útrakelés” a korábbi évekhez kevésbé volt látványos, csupán Ovidiu Mureşan alpolgármester nyilatkozott a sajtónak röviden arról, miért jelentős a két önkormányzat közti együttműködés.
Színes léggömbök
A Szent Korona természetesen a magyar lakosság körében aratott nagy sikert. Balatonfüred és Debrecen városa, valamint egy kft. közös virágkocsit indított A fürdőkultúra hajnalán címmel, mely a füredi régmúlt időket idézte fel a Balaton vizén csónakázó párral, a nadrágját feltűrve vízbe gázoló libériás pincérrel és a labdázó gyerekekkel. A Debreceni Egyetem hetedik éve vett részt a karneválon önálló virágkocsival, ami idén egy jól ismert orosz népmesét jelenített meg, némileg modernizálva. Eszerint a megszerzett és befektetett tudásnak köszönhetően olyan nagyra nő a biorépa, hogy csak együttes erővel, a család apraja-nagyjának bevonásával lehet kihúzni azt a földből.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

Szent István-napi jubileum
Csíkban, Ajnádon gyűltek össze Szent István búcsúra a hívek. A szent király mellett a templomépítés ötszázadik évfordulóját is ünnepelték. A szentmisét dr. Jakubinyi György római katolikus érsek celebrálta.
A felújított római katolikus templomban ünnepelték Szent István napját a csíkajnádi hívek. Neki adtak hálát a templom felszentelése óta eltelt fél évezredért. Jakubinyi György római katolikus érsek prédikációjában hangsúlyozta István volt az első katolikus király, akit pápa avatott szentté 1083-ban. A Híradónknak adott interjúban a szentek tiszteletének a fontosságát emelte ki.
Exc. és Ft. dr. Jakubinyi György
érsek, Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye
„A szentek tisztelete azért fontos, mert ha körül nézünk - főleg az ifjúság mindig eszményt keres, követhető eszményt, legyen az akár énekes sztár, vagy pedig labdarúgó bajnok vagy színész, vagy akármilyen – de ott vannak a szentek, akik megmutatják azt, hogy milyen az Isten elgondolása szerinti ember, aki egész életében Isten dicsőségét és a felebarátai előmozdítását, szeretetét gyakorolja. És ezzel példakép lesz.”
A csíkszékiekkel együtt ünnepelt Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, az erdélyi magyar közösség államfőjelöltje is. Híradónknak azt mondta, Szent István napja a magyarság megmaradásának az ünnepe.
Kelemen Hunor
szövetségi elnök, RMDSZ
„Azt az örökséget jelenti, amely az elmúlt fél évezredben itt Csíkajnádon megtartotta ezt a közösséget, és ugye semmi újat nem mondunk hogyha azokra az elemekre épül amely bennünket egyébként ezer esztendeig a Kárpát-medencében megtartottak: magyar nyelvre, a magyar kultúrára, a kereszténységre, és azokra az erős gyökerekre, amelyekből táplálkozik a nemzet.”
Az öt évszázad eseményeiről és történéseiről az ünnepsorozat alkalmával könyv jelent meg Csíkajnád 500 éve címmel. Szerzője Bogos Róbert felidézte a múltat, a nehéz életsorsokat, amelyek ellenére megmaradt az ajnádi közösség.
Bogos Róbert magyartanár, Csíkajnád
„ A szüleim, nagyszüleimtől hallott történetek késztettek arra, hogy fogjunk bele ebbe a kutatásba. Ez öt évet jelent, 2009-től levéltári kutatásokba kezdtünk. Így a gyulafehérvári, kolozsvári és a csíkszeredai levéltárakban gyűjtöttük össze az anyagot.”
Az Ajnádi kis közösség nagy ünnepet ült Szent István napján. Hitüket megtartva, őseiket tisztelve, bizakodva indulnak az újabb ötszáz év felé.
erdely.tv/hirek/szent-istvan-napi-jubileum –