Tábor a templom körül
Bár menet közben ízlelgetve, számomra kicsit furcsának tűnt az EmberHalász napok elnevezés, a helyszínen perceken belül magával ragadott a VIII. MMIKE (Maros Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület) táborának hangulata. Már maga a tény, hogy közel 200 fiatalt láttam énekelni a vajdaszentiványi református templomban, meghatóan jó érzéssel töltött el. Ezt fokozta a kőfallal körbevett templom körül guggoló sátrak színes vidámsága, a templom és az óvoda környékén nyüzsgő kamaszok és ifjak jókedve, a beszélgetések során megtapasztalt komolysága, a játékban való feloldódásuk, a kicsit ügyetlenül burgonyát daraboló fiúcsoport igyekezete és sorolhatnám tovább szombat délelőtt gyűjtött tábori élményeimet.
Megyénk 25 református gyülekezetéből érkezett az a közel 200 fiatal, akiket a konfirmáción túl a keresztyén emberré válásban akartak segíteni a szervezők a Való világ, kezdjetek el élni! téma kibontásával. Erről szóltak az előadások: Kezdjetek nevetni… (Márton Előd lelkipásztor), Kezdjetek szeretni… (Kádár Annamária pszichológus), Kezdjetek felnőni… címmel ígért a programban előadást Peti András jogász, de a résztvevők sajnálatára nem tudott elmenni, és Kezdjetek el élni… (Müller Loránd lelkipásztor). A szervezők – Sütő Alpár Barna, Kopán Antónia, Béres Levente, Mészáros Mózes – és közel 30 munkatársuk sokszínű csapatot alkotott, amelyben mindenki legjobb tudásával járult hozzá a program összeállításához. Ebbe a komoly témák mellett a játék, koncertek, horgászvetélkedő, sport, az imaközösség és a vasárnapi istentisztelet is belefért. Az előadásokat követően a 200 fiatal 20 csoportra oszolva két-két irányítóval, köztük hét lelkésszel mélyítette el a hallottakat. – Azt szeretnénk bizonyítani a fiataloknak, hogy a keresztyénség nem egy dohos, templomszagú valami, és fiatalként is lehet igazi keresztyénnek lenni – magyarázta Les Zoltán egyetemi lelkész. Majd hozzátette, hogy a komfortzónából való kilépésre akarták ösztönözni a résztvevőket, a felelősségvállásra. Erről szólt a Székely Ferenc református lelkész és Szombat Csilla vallástanár vezette kis csoportos beszélgetés is, amelyen alsóbölkényi, kendi, gegesi, lőrincfalvi, nyárádtői, magyarói, szentháromsági és két vásárhelyi gyülekezetből érkezett résztvevő tartott önvizsgálatot, és vette számba, hogy önmagáért, a hozzá közelállókért, a közösségért és keresztyénként hol, mikor és miért vállalt felelősséget, majd közös játékban oldották fel a beszélgetést.
A tábor másik élményforrása a Kontrasztok című kiállítás volt, amelyet a Kisvárdai Református Egyházközség Ifjúság csoportja és a Magyar Rendőrség állított össze képekből, szövegekből és filmekből a családról, a példaképpé válásról, az ital, a dohányzás, a kábítószer hatásáról és az abortuszról, valamint az ezek nyomán megszólaló keresztyén üzenetről. A kiállításról lelki utógondozás, szakemberekkel való megbeszélés nyomán távoztak a résztvevők, legtöbbjük meghatódva.
– Nagyon sok a fiatal, jó a hangulat, gitározunk, énekelünk – mondta lelkesen a hatodikos szentháromsági Fazakas Kálmán. A XI. osztályos kelementelki Fancsali Nóra és Menyhárt Dóra pedig azt hangsúlyozta, hogy a tábor az önbizalmukat erősíti, s Kádár Annamária pszichológus előadásából azt viszik magukkal, hogy szükség van a magasabb szintű, feltétel nélküli szeretetre, s hogy az életben a pozitív dolgokra visszaemlékezve, azokból lehet erőt meríteni. Jó volt hallgatni az esti koncertet, de első éjszaka meg kellett küzdeni a viharral is, ami megtépázta a sátrakat – mondták a lányok a szigorú tábori szabályokat tartalmazó felirat előtt.
Szavaik nyomán úgy tűnik, hogy a szervezők elérték a céljukat, s ahogy Sütő Alpár fogalmazott, lehetőséget teremtettek a találkozásra, a megismerkedésre, az IFI-munkába való bekapcsolódásra, s annak tudatosítására, hogy miképpen lehet a keresztyén értékrendet megélni a mindennapokban. De iskolai év végén a kikapcsolódásra, sportra, horgászásra, a tartalmas szórakozásra is.
(bodolai), Népújság (Marosvásárhely)

Meghalt Emil Bobu
Július 12-én, szombaton Bukarestben, az Egyetemi Kórház intenzív osztályán 87 éves korában agyvérzésben elhunyt Emil Bobu, volt magas rangú kommunista tisztségviselő, a Ceauşescu házaspár egyik leghűségesebb embere. 1989 decemberében helikopteren együtt menekült el bálványaival, majd a temesvári vérengzésben játszott szerepéért népirtás vádjával előbb életfogytiglani börtönbüntetésre, utóbb 10 évre ítélték, de, betegségére való tekintettel, azt se töltötte le egészen.
Nyugati Jelen (Arad)

Történelmi pillanat: Bánffy-leszármazottak Bonchidán
Gróf losonci Bánffy Miklós (1873–1950) erdélyi politikus, író emlékének is adózott a New York Choral Society énekkar szombati, július 12-i bonchidai szabadtéri koncertjén.
A koncert előtt Nicolette Jelen-Bánffy, a politikus unokája kifejezte örömét, hogy a kórus a Bánffy-emlékév keretében, azon a helyszínen léphetett fel, amely még mindig nagyon sokat jelent a Bánffy-leszármazottak körében. Majd röviden bemutatta a több mint 50 éves fennállással és szép nemzetközi sikerekkel büszkélkedő kórust, amely bonchidai fellépésével zárta közép- és kelet-európai koncertkörútját. Hegedüs Csilla művelődési államtitkár történelmi pillanatként értékelte az eseményt, hiszen 1944 után először történt meg, hogy a bonchidai Bánffy-kastélyban „együtt volt” a Bánffy-család, a Marokkóban élő Bánffy Katalint (Bánffy Miklós lányát) kivéve.
Szabadság (Kolozsvár)

Megújuló épített örökségünk
Megújuló épített örökségünk – értékmentés a Kárpát-medencében címmel nyílt kiállítás szombaton a kolozsvári ferences kolostor refektóriumában.
A magyar kormány támogatásával megvalósuló, a Teleki László Alapítvány által lebonyolított Határon túli magyar vonatkozású épített örökség felújítása című program eredményeit bemutató kiállítás megnyitóján Káldi Gyula építész, a Teleki László Alapítvány kuratóriumi tagja beszélt a tárlat anyagáról. Guttmann Szabolcs építész, a Romániai Építészek Rendje erdélyi tagozatának elnöke elmondta: a kiállítás a július 1–14. között Kolozsváron zajló Építészeti Nyári Egyetem egyik programpontjaként valósult meg, és köszönettel tartoznak Káldi Gyulának, és a kiállítást befogadó ferences kolostornak, személyesen Szabolcs testvérnek.
KÖLLŐ KATALIN, Szabadság (Kolozsvár)

Kormányszerep vezéráldozattal
Nem lép ki az RMDSZ a román kormányból, elnöke, Kelemen Hunor viszont lemond a kabinetben betöltött miniszterelnök-helyettesi és művelődési miniszteri tisztségről, miután Victor Ponta kormányfő kompromisszumos javaslattal állt elő.
Ez a döntés született a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) pénteki, maratoni hosszúságú ülésén, amely az eredetileg meghirdetettnél közel két órával hosszabb ideig tartott.
Mint arról beszámoltunk, Kelemen Hunor az RMDSZ kormányból való kilépését helyezte kilátásba, miután a külügyminisztérium Románia nevében az Európai Bizottság (EB) mellett lépett be abba a perbe, amelyet a szövetség és az Európai Kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) indított az uniós testület ellen kisebbségjogi ügyekben. Az EB ugyanis illetékesség hiányára hivatkozva nem foglalkozott érdemben azzal a polgári kezdeményezéssel, amelyet a kisebbségek annak érdekében nyújtottak be, hogy uniós szinten szabályozzák a kisebbségi jogokat.
Kelemen Hunor bízik Ponta kézfogásában
Kelemen Hunor elmondta: a SZÁT hosszas vitát követően elfogadta a Victor Ponta miniszterelnök, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke által javasolt kompromisszumos megoldást, amely értelmében Románia nem lép ki a Minority SafePack európai polgári kezdeményezésről az Európai Unió luxemburgi bíróságán zajló perből, de nem nyújt be újabb dokumentumokat, legalábbis mindaddig, amíg a parlament meg nem vitatja a kérdést.
Kelemen Hunor Martoson: a kormányzás nem a szeretetről szól
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nem elvi azonosulást jelent koalíciós partnereikkel, és „soha nem a szeretetről szól", viszont erősíti a helyi magyar közösség érdekérvényesítő lehetőségét – mondta Kelemen Hunor, a szövetség elnöke a felvidéki martosi szabadegyetemen szombaton. „Ha azt várnánk meg, hogy olyan román politikusok mellé állhassunk akiket szeretünk, valószínűleg a következő néhány generációban erre nem kerülne sor” – szögezte le. Az RMDSZ elnöke elmondta, hogy az elmúlt egy évben sikerült elfogadtatniuk – az autonómiatörekvések miatt fontosnak tartott – a regionális decentralizációról szóló alkotmánymódosítást, ám azt az alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette. A politikus szerint így a továbbiakban nem érdemes foglalkozni alkotmánymódosítással, ehelyett új alaptörvényt kell elfogadtatni.
A Krónika kérdésére, hogy mi arra a garancia, hogy Victor Ponta tartja a szavát, és a román kormány valóban nem ártja bele magát a per folyamatába, Kelemen Hunor röviden úgy válaszolt: „Kezet fogtunk”. „Az, hogy egymás szavában bízunk vagy nem bízunk, egy nagyon fontos kérdés, ebben a pillanatban más garancia nem létezik” – fűzte hozzá a szövetségi elnök.
Kérdésünkre, nem gondolja-e, hogy az RMDSZ kormányon maradásával legitimálják azt a román álláspontot, miszerint a magyaroknak nem lehet beleszólásuk az állami ügyekbe, Kelemen Hunor határozott nemmel válaszolt.
Mint kifejtette, épp arról szól a megállapodásuk, hogy egy ilyen fontos kérdésben az államnak, a kormánynak az álláspontját nem határozhatja meg egyetlen minisztérium vagy néhány hivatalnok, hanem annak kialakításába be kell vonni a kisebbségeket és más intézményeket is.
Hangsúlyozta: az nem lehet, hogy egy ilyen kérdésben anélkül alakítsanak ki hivatalos álláspontot, hogy megkérdeznének olyan intézményeket, mint a parlament, a parlamenti szakbizottságok vagy a kisebbségek képviselőit.
A sajtótájékoztatón Kelemen nem győzte hangsúlyozni: a magyarság nem ellensége, hanem értéket teremtő közössége Romániának. Mint hangoztatta, a Minority SafePack nemcsak a romániai magyarság, hanem valamennyi európai kisebbség jogait garantálná, sőt tekintettel arra, hogy Szerbia és Ukrajna az Európai Unióba törekszik, az ott élő román közösségek jogainak érvényesítéséhez is hasznos eszköz lehetne a javasolt uniós szabályozás.
Kelemen Hunor ugyanakkor elmondta: a SZÁT- ülésen is megoszlottak a vélemények arról, hogy kormányon maradjon vagy sem az RMDSZ, azonban abban egyetértettek, hogy ez a helyzet nem maradhat következmények nélkül. Ezért döntöttek végül úgy, hogy maradnak a koalícióban, azonban Kelemen Hunor a következő napokban lemond a kormányban betöltött tisztségeiről. A leköszönő miniszterelnök-helyettes ugyanakkor bejelentette: jövő csütörtökön is ülésezik a SZÁT, akkor arról döntenek, hogy ki legyen az RMDSZ államfőjelöltje az őszi elnökválasztáson.
Balogh Levente, Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)

A megtartó erő – Az identitásról tanácskoztak a Partiumi Írótábor résztvevői
Partium identitása volt a központi témája a Nagyváradon 11. alkalommal megrendezett háromnapos Partiumi Írótábornak, amelynek megszervezésében immár a Partiumi Keresztény Egyetem és a Partiumi Magyar Művelődési Céh is csatlakozott az eseményt életre hívó Pro Universitate Partium Alapítványhoz.
Ma egy kicsit elmúlt az a félelmem, ami abból fakadt, hogy az irodalomban nem annyira artikulált az identitás kérdése. Nagy fába vágtuk a fejszénket, de azt hiszem, hogy a kollegák, költők, irodalomtörténészek átsegítettek a nehezén” – fogalmazott lapunknak Barabás Zoltán, a tábor alapító szervezője, aki a szombati zárónapon az irodalomtábor díját is átvehette.
A költő úgy érzi, hogy a korábbi táborokhoz hasonló színvonalon zajlott az idei rendezvény is, érdekes témák merültek fel, olyan irodalomtörténeti részletek és szinte már napi politikai kérdések bukkantak elő, amelyek eggyé fonódtak a „Partium – Kompország. Irodalom és identitás” mottó alatt folytatott megbeszéléseken.
„Nagyon jó motívum volt ez a Kompország. Hiszen Partium a nyugati és a szláv kultúra közötti tamponterület. Az anyaországi kultúra a megtartó kultúra volt, mi pedig itt Erdélyben és a Partiumban örökké védekeznünk kellett egy másik kulturális közeggel szemben. Ez nagyon szépen kijött az előadásokból. Többről nem is kellett volna beszélni, csak arról, hogy a Partiumnak Janus Pannoniustól kezdve egészen Horváth Imre bácsiig és Fábián Sándorig, illetve a mai ismert költőkig mindig az volt a szerepe, hogy őrizze, továbbörökítse azokat a hagyományokat, amelyek itt megtartó erőt képviselnek. Azt hiszem, hogy ezt a megtartóerőt próbáltuk kicsit visszatáplálni egymásba” – mutatott rá Barabás.
Az írótábor fővédnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő is emlékeztetett arra, hogy Ady Endre publicisztikájában nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy „Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaimban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.”
A volt királyhágómelléki református püspök előadásában úgy vélekedett, hogy pár évvel később Trianonban a kelet-nyugat irányú kompjárat zátonyra futott, és most annak „gyógyításától” függ, hogy regionális egységgé alakul a peremvidék, vagy esetleg „Kelet és Nyugat határán bukdácsolva oldott kéveként hull szét a nemzet”.
Meglátása, hogy bár fontos a keleti nyitás, ám a magyarság európai elkötelezettsége evidencia, így a Partium – ahol jelentős számban, ám mégis kisebbségben vannak a magyarok – némiképp még ma is komp és híd egyszerre. A Partiumi Írótábort méltatva Tőkés – aki a partiumi autonómia évének szellemében javasolta az esemény tematikáját – leszögezte azt is, hogy reményei szerint a múló divatok és igazodási kényszerek nem morzsolják fel a magyar irodalom nemzeti elkötelezettségét, hagyományos küldetéses szerepét.
Vásárhelyi-Nyemec Réka,Krónika (Kolozsvár)

Bakk Miklós: kellenek Pontának a nacionalista szavazatok
Bakk Miklós politológus szerint az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői között kialakult vita azt jelzi, hogy Victor Ponta miniszterelnök – aki minden bizonnyal pártja jelöltje lesz a novemberi elnökválasztáson – a nacionalista szavazatokra is támaszkodni kíván.
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára az MTI-nek elmondta, a PSD ugyanakkor a magyar szavazókat is szeretné maga mellett tudni. A vezető kormánypártnak még mindig nincs világos stratégiája arra, honnan gyűjtsön szavazatokat.
Bakk Miklós a koalíciós vitának egy külpolitikai összetevőjét is megemlítve elmondta, az ukrajnai válság nyomán Románia Lengyelországgal együtt Amerika támogatójaként pozicionálta magát a térségben.
„Arra a következtetésre juthatott a román vezetés, hogy pozícióelőnybe került nemzetközi megítélés tekintetében Magyarországgal szemben, és határozottabb fellépést is megengedhet magának” – tette hozzá az elemző. Bakk Miklós úgy látja, a felek „akarják is, meg nem is” a megegyezést. Ez szerinte annak dacára is lehetséges, hogy a vita kirobbanása óta mindkét fél „bekeményítette” álláspontját. „Ilyenkor azt szokták tenni, hogy egy újabb közös célt találnak ki, és elkötelezik magukat az új cél mellett, a szembenállás kérdéseit pedig zárójelbe teszik” – magyarázta a politológus.
Emlékeztetett rá, hogy 1998 szeptemberében volt már egy hasonló eset. Akkor az RMDSZ bejelentette, kilép Radu Vasile kormányából, ha a parlament nem fogadja el az oktatási törvény olyan módosítását, amely az önálló állami magyar egyetem létrehozását is lehetővé teszi. Ekkor a Petőfi–Schiller multikulturális egyetem javaslata volt az a közös cél, amelyik alapján zárójelbe lehetett tenni a korábbi konfliktust. A multikulturális egyetem „lufinak bizonyult”, az csak az akkori kritikus helyzet áthidalását szolgálta, de soha nem valósult meg.
Bakk Miklós a román „etnikai állam” megnyilvánulásaként értelmezte, hogy Ponta és Titus Corlăţean külügyminiszter az állampolitikára, államérdekre hivatkozva utasította el az RMDSZ európai polgári kezdeményezését, mely az uniós joganyagba kívánja beemelni a kisebbségvédelem bizonyos elemeit.
„Ha Victor Ponta kormánya a román állampolitikát a romániai magyar politikai véleménytől függetlennek tekinti, akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy a románok előjoga a romániai államérdek megfogalmazása. Ez az etnikai demokrácia modellje, amelyikben formailag ugyan létezik a demokrácia, de az alapvető kérdések meghatározása csak az etnikai többség joga” – magyarázta a politológus, aki nem lát újdonságot abban, hogy a miniszterelnök kijelentette: a magyarság radikalizálódását szeretné elkerülni az RMDSZ kormányzásba való bevonásával.
„Kétségtelen, hogy a kormány a magyarság politikai akaratának egyfajta megszelídítését szánja az RMDSZ szerepéül” – vélte. Szerinte ez az oka annak is, hogy az RMDSZ korábban is csak azokat a célokat tudta bevinni a koalíciós együttműködésbe, „amelyek a román multikulturalizmus enyhe bővítésével voltak kapcsolatosak”. Ezért nem kerülhetett be az autonómia kérdése egyik olyan kormány programjába sem, amelyben az RMDSZ is jelen volt.
Bakk Miklós szerint az elmúlt időszak több fordulata is azt jelzi: egyre üresebb az a román retorika, hogy az ország példaértékűen rendezte a kisebbségi kérdést. Hozzátette, a bukaresti kormányok arra alapozták ezt a retorikát, hogy az ország az európai integrációs folyamatban átvette az Európa Tanács kisebbségvédelmi szabályozását.
„Ez egy nemzetközi minimum. A sikeres megoldások általában ezeket a kereteket meghaladva alakultak ki. Az EU luxemburgi bíróságán zajló perbe való belépés azt jelzi, hogy Románia ellenzi a minimum bővítését. Az Unióban próbálja konzerválni a létező állapotot” – magyarázta a BBTE tanára.
Krónika (Kolozsvár)

Könyvespolc – Ha kezdet, akkor Domokos
„Végére érve az emlékek felidézésének, levelek, dokumentumok újraolvasásának – talán nem is a »végösszeg« szigorú megvonásával érzem magam adósnak, hanem a nehéz történelmi korszakot végigélt közéleti ember egyes pályaszakaszainak mélyebb elemzésével. Vagy ez inkább a politológiára vár? A személyesebb utat választottam, hangsúlyosan idézve fel, élve újra közös dolgainkat. (Ha ez hiba – vállalom.)”
Ezzel a gondolatsorral zárja Kántor Lajos a Polis Könyvkiadónál 2014-ben megjelent Domokos Géza kockázatai című kötetét, a könyv főszereplőjévé közelmúltunknak azokat az évtizedeit avatva, amelyekre különböző hangsúlyokkal, előjelekkel mai napig is folyamatosan hivatkoznak. Legtöbbször épp azok, akik vagy egyáltalán nem, vagy nem felnőttként élték meg „a kommunizmust”. Az idézőjel annak a sajnálkozó-lenéző hangsúlynak szól, amit olyan sokszor hallottam ki éppen a fent említett fiatalabb korosztály szavaiból.
Próbálkoztam többször is megmagyarázni, hogy a kommunizmus megmaradt vágyálom szinten, soha nem valósult meg, mert nem is valósulhatott. Proletárdiktatúra volt, különösen az ötvenes években és a hatvanas évek elején, aztán pedig lassan-lassan elhatalmasodott a népi (?!) demokráciának is nevezett nemzeti szocializmus. De az ilyen és hasonló magyarázatok majdnem mindig pusztába kiáltott szóként haltak el, a mindenkori nemzedékek közti váltások más ilyesfajta magyarázataihoz hasonlóan. A szó egyébként is elszáll, ellentétben az írással.
Egyrészt ezért is örültem annyira Kántor Lajos könyvének, másrészt azért, hogy Domokos Géza emlékét az őt megillető árnyalt emberismeret hangján, a kortársi mellett bajtársi szavakkal és nem utolsósorban az őszinte barátság hangján idézi meg a kötet. Kántor Lajos úgy emlékezik Domokos Gézára, hogy közben önnön korabeli énjére hagyatkozik.
Nem visszatekintést ír, nem emlékiratot, nem egy másik személyiség ürügye mögé rejtett önfényezést, hanem kettejük hol gyakoribb, hol ritkább levélváltásait Domokos Géza emlékidéző köteteinek tükrében igazolja vissza.
Az indulásról, a moszkvai egyetemi évekről például a következőket írja: „Domokos Géza hosszú életpályájának bőven voltak nehéz pillanatai, sőt nehéz, gerincpróbáló szakaszai. A moszkvai öt év a legelsők közé tartozhatott volna. Gyanakodhatnak D. G. túlélő ellenfelei, hogy a megszépítő messzeség vagy éppen a mosakodás szándéka íratta le a szerzővel: moszkvai diáksága éveiben hagyta, hogy a drámai történések elsuhanjanak mellette. Könyvében határozottan jelenti ki, hogy nem tekinti magát (a moszkvai) »nagy idők« tanújának; aki a moszkvai éveinek szentelt fejezetben »mára közismert politikai bűnök, elképesztő jogtalanságok közvetlen megfigyelőjét keresi, csalódás vár rá.
Csak azt adhatom, ami diákkörnyezetemben, külföldiként sok mindentől elzárva, napjaimat kitöltötte, amit legtöbbször sebtében papírra vetett feljegyzéseim rögzítettek…« Néhány érdekes vagy éppen groteszk helyszín, jelenet megörökítése mellett – először, másodszor és harmadszor: Pausztovszkij ennek az időszaknak a főszereplője. Ő Domokos Géza további életének szerencsésen meghatározó alakja.”
A könyv legnagyobb részét természetesen az 1970 elején Bukarestben induló Kriterion kiadó húsz évének története foglalja el, jobban mondva azok a többé vagy kevésbé fontos hétköznapi események, amelyek közvetve vagy közvetlenül az egész romániai magyar értelmiségi réteg életét meghatározták.
A Kriterion egyet jelentett Domokos Géza személyével, ő volt maga az intézmény, ő volt a karmester, a hadvezér, de talán – stílusosan – leginkább a generalissimus. Közben Kántor Lajos Kolozsváron „tartja a frontot” a Korunknál, a nyolcvanas évek közepe táján már mindketten a rendszer által nem kedvelt személyek listáján szerepelnek. De megpróbálnak nem tudomást venni az egyre elutasítóbb, egyre ellenségesebbé váló hangulatról, teszik a dolgukat – legjobb meggyőződésük szerint. Barátságuk megedződik, elmélyül az adott körülmények között, 1988 májusában például „illegálisan” megünneplik Domokos Géza 60. születésnapját, ami miatt Kántor Lajos egy rossz minőségű James Bond-paródiába is belecseppen.
S aztán megtörténik a várva várt változás – tulajdonképpen váratlanul. Az viszont magától értetődő lesz, hogy az új kezdetnek, az új esélynek, az RMDSZ-nek ugyanúgy Domokos álljon az élén, mint húsz évvel azelőtt a Kriterion adta esélynek. Kettejük munkája még jobban összefonódik, a Kolozsvár–Bukarest-tengely hajtja az új, nyíltan vállalt-vezetett kisebbségi politizálás motorját.
„Olvasom az Éveim, útjaim, arcaim felnőttkori fejezeteit, visszalapozok az Igevárra és az Esély három kötetére, és – a nekem fontos, kedves dedikációktól függetlenül – egyre inkább meggyőződöm arról, hogy saját éveim-útjaim-arcaim történetét megírhatnám Domokos Géza-tükörben.
Domokos Géza Ifjúmunkás-korszakától kezdve annyiszor hozott minket össze a nem véletlen (kiadók, szerkesztőségek, RMDSZ-elnökség – Bukarestben, Kolozsvárt, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyt, Csíkszeredában, Aradon, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Brassóban), hogy erre a térképre felrajzolhatnám (pár év híján) egy fél évszázad erdélyi-romániai magyar értelmiségi küzdelmeit, reményeit és csalódásait (…) Minél több részlet tolul fel emlékezetemben, annál inkább erősödik véleményem: az Esély mellé oda kellene tenni a Kockázatot is” – írja Kántor Lajos a kötet hátsó borítóján is megjelentetett egyik nyílt levelében.
S hogy Domokos Géza mennyire érezte kockázatnak, kockázatosnak az életét és az egész tevékenységét? Talán egy Kántor Lajosnak küldött 1994. márciusi levelében választ kaphatunk rá: „Értsetek meg engem, és hagyjátok meg nekem az egyedül vívott harc örömét. Legyetek egy kis türelemmel. Hallom, hogy a NATO brüsszeli főhadiszállásának bejárata fölött ez olvasható: »Mosolyogjunk, a neheze hátravan.« Gondoljatok ti is erre, ha úgy érzitek, nem bírjátok. Bocsáss meg, ha döntésemmel fejtörést okoztam; tartok tőle, hogy nem először teszem. Mea maxima culpa.”
Molnár Judit |
Kántor Lajos: Domokos Géza kockázatai, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2014
Krónika (Kolozsvár)

Örökség íjban, koronában
Véget ért az I. Erdővidéki Honismereti Tábor
Szombaton íjásznappal és dr. Tallós Emil jogásznak a Magyar Szent Koronáról tartott előadásával ért véget Baróton az első alkalommal megszervezett Erdővidéki Honismereti Szabadegyetem és Tábor.
Az utolsó nap mondhatni török nap is volt: két Törökországból érkezett íjász tartott bemutatót az országukban több évszázados gyökerekkel rendelkező íjász hagyományokról, azok érdekességeiről.
Metin Ates, a Hagyományőrző Íjászok Világszövetsége európai osztályának alelnöke először a török íj és íjászat történetéről szólt: megtudhattuk, hogy már a középkorban, II. Bajazid szultán idejében íjásziskola alakult Konstantinápolyban, mely aztán később, a 18. század folyamán érte el legmagasabb színvonalát.
A török íjak, bár átalakultak, alapjaikban megőrizték azt a formát, melyet sokkal keletebbre a hunok fejlesztettek ki.
Dr. Yasar Metin Aksoy, aki foglalkozására nézve szívsebész, elmondta, a török íj őse az ázsiai összetett íj volt, erre a Krisztus előtti II. évezredből is találtak bizonyítékot. Ő maga is készít szabadidejében íjakat, a sokszor évekig tartó folyamatot képek, videók segítségével mutatta be. Érdekességként említette meg egy fennmaradt dokumentum alapján, hogy 1734-ben ötszáz aranytallérért lehetett hét darab íjat venni, ami azt jelenti mai pénzbe átszámolva, hogy egy íj ára körülbelül 7500 dollár volt.
A Hagyományőrző Íjász Világszövetség alenöke, a magyarországi Posta Pál a magyar hagyományos íjásztáblák létrehozásáról beszélt: célja ezekkel egy egységes rendszer kialakítása volt, a céltáblák ugyanis a magyar történelmi eseményekre emlékeztetik az íjászt – ahogy Posta fogalmazott –, hogy ne csak arra gondoljon, azokat el kellene találni, hanem közben bele is élje magát kissé a céltáblák által megelevenített korok szellemébe. A Magyar Hagyományos Íjásztábla-rendszer égisze alatt rendezett versenyeken a céltáblák lőtávolsága is történelmi: a 4,53 méterre levő például Attila hun király halálának dátumára emlékeztet, a 19,56 méterre levő pedig a magyarországi forradalom dátumára.
Az előadások mellett az íjászok íjászbemutatót is tartottak, egy kisebb versenyt is szerveztek, melynek résztvevőit díjazták, korhű hangszereken pedig régi török dallamokat is megszólaltattak.
Dr. Tallós Emil jogász előadásában a szentkorona-eszme kialakulásának története kapcsán elmondta, hogy Magyarországon az elmúlt évezred elején nem az európai trónöröklési jogok érvényesültek, hanem az idoneitás elvét alkalmazták, azaz a királyválasztásnál a rátermettséget, alkalmasságot vették figyelembe.
1440 fontos dátum volt a szentkorona-eszme fejlődésében: a korona nincs Magyarországon, ezért mikor a rendek I. Ulászlót királlyá választják, az országgyűlés határozatot hoz, kimondva, a korona ereje és hatása az ország lakóinak jóváhagyásában rejlik– ez pedig Tallós szerint nem volt egyéb, mint a népfelség elvének kimondása.
– Ekkor még csaknem háromszáz évvel vagyunk a francia filozófus, Rousseau előtt, akihez a történészek szerint a népszuverenitás elvének megfogalmazása fűződik – hívta fel a hallgatóság figyelmét, majd így összegzett: – A szentkorona eszméje ma is visszaállítható lenne egyetlen kivétellel, éspedig anélkül a tétel nélkül, mely kimondja, hogy Magyarországon minden tulajdonjog gyökere a Szent Korona. Ehhez ugyanis olyan eseménynek kellene bekövetkeznie, mely révén az ország területe ismét Magyarország tulajdonába kerülhetne.
A nap végén Demeter László, Erdővidék Múzeumának igazgatója megköszönte az Erdélyből, Magyarországról, Mongóliából, Törökországból és Olaszországból érkezett előadóknak, valamint a hallgatóságnak is a szabadegyetemen való részvételt, melyet, mint említette, jövőben is megszerveznek.
Külön mondott köszönetet dr. Obrusánszky Borbála keletkutatónak, aki társszervezője volt az eseménynek, és akinek ismeretségi köre révén neves szakemberek lehettek jelen a magyar örökségünk értékeit felvonultató táborban, melynek támogatói voltak: a Kovászna megyei Művelődési Központ, Kovászna megye tanácsa, Barót város önkormányzata, a Communitas Alapítvány, szervezői pedig a Kovászna Megyei Művelődési Központ, Erdővidék Múzeuma és a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület.
Erdővidék értékei, nyelvünk gyökerei
Az erdővidéki honismereti szabadegyetem első napján Demeter László múzeumigazgató, történész többek között arról beszélt a vendégeknek, hogy az általánosan ismert három nagy értéke mellett – a táj szépsége, épített- és szellemi öröksége –, Erdővidék egy negyedikkel is bír, éspedig azzal, hogy a rendhagyó vallási színezet jellemző rá.
– Bár Barótra például annak idején, Baróti Nagy Katának köszönhetően nem tudott betörni a reformáció, a 20. század folyamán a munkalehetőségek miatt sok protestáns települt ide, akik mára számbeli fölénybe kerültek. Baróton kívül csak Miklósvár maradt meg katolikusnak, a vidéken ma 15 református és 5 unitárius egyházközség található, utóbbiak közül a bölöni volt a legjelentősebb – mondta.
Dr. Czeglédi Katalin nyelvész Nyelvünk és őstörténetünk gyökerei című előadásában kifejtette: a Magyar Tudományos Akadémia mai álláspontja, miszerint a magyar nyelv az uráli nyelvcsaládhoz tartozik, hibás, a kapcsolat azért létezhet csupán, mert a szkíta és hun nyelvet beszélő elődeink egykor azokra a területekre telepedtek le, ahol az uráli nyelvcsaládhoz tartozó népek is éltek. Keserűséggel állapította meg, hogy azok a mai kutatók, akik az MTA nézeteihez viszonyítva eltérő álláspontot képviselnek, nem érvényesülhetnek, jómaga emiatt még egyetemi munkahelyét is elveszítette. Több érdekes példával szemléltette a magyar nyelvnek az altaji nyelvcsaládba tartozó nyelvekkel – a mongollal, a csuvassal, de legfőképp a török nyelvvel – való viszonyát, utóbbit Mahmud al-Kashgari, 11. században élt tudós török nyelvtanának és szótárának alapján.
Böjte Ferenc, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Erdélyben államalkotó nemzet vagyunk
Egy koalícióban bármi alku tárgya lehet, azonban amikor a román állam politikájáról van szó, nincs helye alkudozásnak – jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök a B1 hírtelevízió egyik esti műsorában, mikor a legnagyobb kormányzó párt és az RMDSZ között kialakult feszültség megszüntetésének esélyeiről faggatták. Ez tiszta és világos beszéd, melynek számunkra mélyen szántó üzenete az, hogy a román hatalom, 94 éve gyakorolt szokásához híven, ezután sem szándékszik változtatni a minket másodrangú állampolgárként kezelő magatartásán. Magyarán: továbbra is jobbágysorban tartanának minket, ám ha urainkat jól szolgáljuk, hajlandók kissé meghosszabbítani a mozgásterünket behatároló pányvát.
Nos, válaszként nekünk is épp olyan határozottan és világosan kell leszögeznünk, hogy bármi egyezkedés tárgya lehet, azonban amikor a magyar nemzeti közösség jogairól van szó, nincs helye az alkudozásnak. És tévedés ne essék, mi nem kérünk, nem rimánkodunk, hanem a minket születésünknél fogva megillető jogainkat követeljük, ugyanis Erdélyben nem kisebbség, hanem államalkotó nemzet vagyunk! Egy olyan nép gyermekei, mely a Kárpátok ölében sajátos civilizációt, valamint kultúrát hozott létre, falvakat, városokat, utakat épített, ezáltal tevőlegesen és hangsúlyosan hozzájárulva e Tündérkert fejlődéséhez, s vonzó arculatának kialakításához.
De nemcsak értékteremtő munkánk, hanem folyamatosan vívott honvédő csatáink által is megszereztük magunknak a szent és senki által el nem vitatható jogot, hogy szabadon élhessünk azon a földön, melyet hosszú évszázadokon át őseinknek a betolakodók által kiontott vére öntözött. Ettől eltekintve nem akarjuk kisajátítani magunknak Erdélyt, csupán háborítatlanul és jólétben akarunk itt élni a románokkal és maradék szászokkal együtt.
A gőgös és dölyfös bukaresti hatalomnak pedig – melyet soha sem tévesztettünk össze az általa szintén elnyomott és félrevezetett román néppel – azt üzenjük, térjen észhez, s hagyjon fel az ellenünk irányuló, s az elüldözésünket és beolvadásunkat célzó nyílt vagy burkolt, de mindenképpen ellenséges törekvésekkel, mert békeszerető nép vagyunk ugyan, de a mi türelmünknek is egyszer vége szakad.
Bedő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székely válogatott Rióban
Földrajzilag hol vagyok? Ahová minden adat, útravaló híján is, már ezerötszáz éve az ember vágyott. De először föl kellett fedezni azt az új világot, melyben a legtermészetesebb módon élhet boldogan az okos, a beszélő ember. Helytelenül fogalmaztam, helytelenül írtam le. Mindig is mondtam, nem írni kell megtanulni, hanem gondolkodni. A többi, az megy magától. Tehát adat volt bizony, és abban mi, magyarok mindig elöl jártunk. Mert ugye ott volt már Nagy Lajos királyunk udvarában a bajnok Ferenc. Rettegte kardját fél Európa. S ha valaki támadt a magyarra, rögvest mutatott a király a honvédésért könyörgő bajnokokra: VIJJON FERENC! Bizony akkor három tenger mosta hazánk határait, s azok a tengerek nem sörből vetettek habot. Ferenc egy frankot Párizsig kergetett, ott egy szépség behálózta, Villon Ferenc névvel dalnok lett belőle.
S most itt volt ez a labdarugdalózó világbajnokság. Hogy nem volt ott a magyar csapat? Véletlenek is vannak. Ugyan! Nézzünk csak körül. Erről beszélgetünk az etédi ivóban Zakariás Dénősbával, aki a nagy Zaki focista rokonának tudja s hirdeti magát.
– Ma is él a nagy Zidane, s bizony Tekerőpatak (spanyolul Rio Del Kacskaringó) szülötte volt, de Romániában a Pallér családnevet lefordították erővel is, így lett az apjából Zidár, Pallérból, a fiából Zidán. He? S ott a brazilok ma. Játékost adtunk nekik Jo néven, s magyar volt bizony a csibakáposztásszentkirályi Scolari, Deák, Diák volt a neve itthon, aztán Iskolást csináltak belőle románra. A horvátok is úgy jöttek fel a Kocsisék, Grosicsék nyomán, hogy átmentek a Kovácsok, kettő is. És ne szökjünk akkorát, FIFA! Erdélyi volt a világhírű Vida is, úgy biza, s hát ott van Rióban. S ki ne bámulta volna a mexikói Carlos Penát?! A híres Pennás Karcsit Kökösből? S hogy messze ne menjünk, hát Kamerun csapatába hogy került Dany, a lemhényi, 23 gyermekes Dani család sarja? Kamerunban az első havi fizetéséből református templomot építtetett. S a spanyol Iker, mellesleg Cassias? Iker testvére ma is Uzonban él, Ráduly István polgármester szárnysegédje. S aztán Torres eredeti neve Toros volt. S ott van Diego Costa. Korondon él családja, nővérét, Koszta Veronkát vette feleségül Páll Ágoston keramikus, ott vala Rióban, úgy biza. S onnan egy futamodásra a holland vezér, Louis von Gaal. Etéden élt, s azt mondta a fordítgató-borogató román jegyzőnek, hogy ha őt is ferdítik, saját költségén kitelepíti a faluját. Így Gál Lajos, biza. Mert a vér vízzé nem válik. Hogy nem. S emiatt vetődött Ausztráliába Massimo Luongo, Maxim Éva sepsiszentgyörgyi zenetanárnő öccse. He? S Szárazajtáról egyből két remek futballista ment Costa Ricába. Az egyiknek az apja Gránátos Estván bá volt, a másiké Bálványos, most Granados meg Bolonos néven futnak, s nem is kicsi pénzért. Mert a vért s a tüzet megfizetik ám ott lenn, délen. S Chillébe került az uzoni Szentpáli család sarja edzőnek, Sampaoli, tiszta székely, s ott van Vargas is, Vargyas nagy szülötte! Sepsikőröspatakról pedig Baka Károly öccse, Carlos Bacca. S itt né, lenn a göröggé sose vált Kosztasz. Koszta volt bizony maga is, de nem állott bé románnak, hát oda lett térítve. S hogy közelébb kerüljünk az igaz történelemhez, mert a foci bizony nem játék, hát Sepsiszentgyörgy kinevelte a történész Cserey Zoltán öccsét, Geoffroy Serey néven Elefántcsontparton rúg, s erősen jól. Japánban van s most Rióban Kovasimo, akinek a neve Kovásznai Berci, csak hitványul írták bé a nevét a csapatba. De unitárius jó székely az, hogy igen. S ott volt a mi Messink is Argentínából, de amikor átszökött Szacsvából, mind azt mondta a kérdésekre, hogy messziről, messziről, aztán rea is ragadt a név, hogy Messi. Üzente biz’ a jó lélek, hogy útba ejti hazafelé Szacsvát, csomagot is vet a repülő saroglyájába, hogy legyen. S egy kevés készpénzt is hagy a ravatalozóra. Mert ezek olyanok, akik messzire szakadtak.
Vannak bizony az orosz csapatban is jó magyarok, de ők eljátszották magukat már sokszor.
Ezért mondom én örökkétig, nem szabad elkeseredni, hogy a mi zászlaink alatt, már a székelyre meg a magyarra gondolok, nem állingál Orbán Viktor s más érdemesek most, mert egyszer megindulnak ezek a mieink is, akkor láss világ csudát! Mert ugye, Zidán, a Pallér építő mester is ott volt Brazíliában, s abból tudni lehet, hogy valamire készülnek Székelyföldön. Hogy igen. S akkor bizony egyszerre minden kitudódik.
De az is szent igaz, amit nagytátink mondott Isonzóról jövet. Mert csak úgy levetette a zekéjét, s mondta: Régina, a türelem rózsát terem, de az is csak úgy, ha kapálják s öntözik a tövit.
(Köszönet Áros Károlynak szakszerű, önzetlen támogatásáért. A szerző)
Czegő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem tudták megtisztítani a váradi Bethlen szobrot
Pár héttel ezelőtt váradi polgárok vették észre, hogy ismeretlen vandálok sárgászöld festékkel összemázolták Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Petőfi-parkban felállított szobrát. Hogy mi indokolta ezt a garázdaságot, azóta sem derült ki, ugyanis máig nem kerültek kézre az elkövetők, akik ugyanazon az éjszakán a Petőfi-parkban levő József Attila-szobrot is összemázolták.
Ami a szóban forgó parkot és a szobrok környékét illeti, tudni kell, hogy valamilyen oknál fogva ezeket a váradi önkormányzat mostohagyerekként kezeli, az egykori, híres Schlauch kertben évek óta nem voltak képesek öntözőrendszert kialakítani, így a szebb időket látott park nyaranta aszálysújtotta parcellává változik. Váradi magyar polgárok szokták önszorgalomból megöntözni a parkban levő szobrok körüli virágokat, melyeket ők ültettek el. Hogy a szobrok összemázolásának volt egyfajta magyarellenes beütése is, arra abból könnyű következtetni, hogy a fejedelem szobrának nyaka köré egy piros-sárga-kék román lobogót tekertek az akrobatikus adottságokkal rendelkező vandálok.
Miután olvasóink által értesültünk arról, hogy meggyalázták a szobrot, megkerestük a helyi önkormányzat egyik illetékesét, Dumitru Stejerant, aki megígérte, hogy a városháza letisztíttatja a bemocskolt szobrokat. Teltek, múltak a napok, s érdeklődésünkre csak azt a választ kaptuk, hogy dolgoznak az ügyön, de nehéz olyan speciális festékoldót beszerezni, amellyel meg lehetne tisztítani a fejedelem szobrát anélkül, hogy az megrongálódna.
Végre aztán tegnap kaptuk a hírt Stejerantól, hogy jelezték neki beosztottai, végre sikerült letisztítani a Petőfi parkban a bemázolt szobrokat. Gyanakvóak lévén mielőtt elkezdtünk volna örülni, kimentünk a helyszínre, ahol láttuk, hogy kár lett volna megdicsérni a városházi illetékeseket, ugyanis a tisztítómunkálat csak részben sikerült. A fejedelmet ábrázoló szobor fején, arcán, ha kissé halványabban is, de ott virít a sárgászöld festékcsík. A szobor talapzatának hátuljáról sem tudták lemosni a régebben odapingált grafittikat, bár való igaz, látszik, megkísérelték ezt.
Ismét szóltunk hát az illetékeseknek, hogy ez a munkálat inkább szerecsenmosdatás, mintsem szobormosdatás. Ők ismét megígérték, hogy megint kimennek, és megnézik mi a csodáért nem lehetett Bethlen Gábor arcáról is rendesen leszedni a festékcsíkokat. Hogy mikor lesz valóban helyrehozva ez a vandál rongálás, így mi sem tudjuk megírni olvasóinknak, annyit tehetünk, hogy megígérjük, addig fogjuk „zaklatni” a váradiak nevében az illetékeseket, míg egyszer mégis rendesen letisztítják Erdély egykori nagy uralkodójának meggyalázott szobrát.
Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Magyar gyökereiket keresik az amerikai fiatalok
A ReConnect Hungary programban résztvevő tizenöt magyar származású amerikai és kanadai fiatalt fogadott hétfőn a fővárosban Balog Zoltán emberi erőforrás-miniszter. A találkozón kiemelt helyen szerepelt a hazai roma közösség helyzete.
Balog Zoltán a megbeszélés után újságíróknak elmondta: a most Magyarországra látogató fiatalok a harmadik és negyedik generációt képviselik, magyarul már nem beszélnek, de "a szívükben még van egy kis hely Magyarországnak". Ezt a helyet szeretnék tágítani - fogalmazott a miniszter, hozzátéve: ezek a fiatalok a saját országukban egyfajta nagykövetei lehetnek Magyarországnak. "Mi tudjuk erősíteni az ő magyar gyökereiket, azzal, hogy segítünk nyelvet tanulni, megmutatjuk a kultúránkat, ők pedig segíthetnek egy reálisabb kép kialakításában Magyarországról" - fejtette ki Balog Zoltán. A miniszter szerint van mire büszkének lennünk, és a rendszerváltozásnak nagy vesztesége, hogy eddig nem sikerült megtalálni azt, milyen módon lehet becsatornázni a Kárpát-medencén kívüli magyar közösségekben rejlő hatalmas erőforrást. Kitért arra is, hogy a fiatalok azokat az előítéleteket hozták magukkal, amiket a nyugat-európai média kialakított Magyarországról. A találkozón elsősorban a roma közösségek helyzete iránt érdeklődtek, sokat beszéltek a magyarországi cigányság helyzetéről, a többség-kisebbség viszonyáról.
A fiatalok látogatását nyolcmillió forinttal támogatja kabinet, az egész program több százmilliós költségvetésű - jelezte a tárcavezető.
A ReConnect Hungary identitásépítő körút magyar származású amerikai és kanadai fiatalok számára. A résztvevőknek a Magyarországon és a külhoni magyarlakta területeken töltött két hét során a kulturális-turisztikai programok mellett alkalmuk nyílik találkozni a nemzetpolitika jelentős szereplőivel, valamint innovatív magyar gazdasági-technológiai projekteket is megismerni.
A ReConnect Hungary program az izraeli, örmény és ír "birthright"-programokkal rokon. (A birthright kifejezés tartalma a születéssel járó jussként írható körül.) Az alapelgondolást először George Pataki New York-i kormányzó fogalmazta meg hét évvel ezelőtt az amerikai Magyar Emberi Jogi Alapítvány (HHRF) egy rendezvényén lánya, Allison Pataki Levy felvetése alapján. A program 2012-ben indult a Magyar Emberi Jogok Alapítvány szervezésében, amerikai-magyar szervezetek és a magyar kormány támogatásával.
maszol.ro

Véget ért a VII. Régizene Nyári Egyetem
Lezárult a hetedik Régizene Nyári Egyetem, amely idén először bizonyul a Csíkszeredai Régizene Fesztivál méltó előfutárának, ugyanis a mesterkurzusokon tanultakat nem csak saját koncertjükön mutathatták be a tanoncok. A fesztivál ideje alatt is lehetőségük nyílik a nemzetközi hírű előadók fellépése előtt 10-15 perben játszani.
A diákok elsőként tegnap délután, 14 órakor a Majláth Gusztáv Károly téren, a Tulipán áruház előtt mutatták meg a közönségnek, hogy mit tanultak az elmúlt öt napban. Külön bemutatkoztak az ütős hangszereken játszó fiatalok, majd a majd vonósok és fúvósok is. Az előadás végén pedig közös zenéléssel szórakoztatták a szép számban összegyűlt nézősereget. A nyári egyetem diákjai Csörsz Rumen István oktató vezetésével tanulták be a műsort.
A diákok az egyetemen minden reggel reneszánsz tánckurzuson vettek részt. Az itt tanultakat is megmutatták előbb a kicsik, majd csatlakoztak hozzájuk az idősebb diákok is.
A hetedik Régizene Nyári Egyetem fénypontja azonban pénteken 14 órától a Nagy István Művészeti Líceum nagy aulájában kezdődött. A diákok elismerő oklevelet kaptak tanáraiktól, majd a legkisebbektől a legnagyobbakig mindannyian megmutathatták szüleik, barátaik, valamint az érdeklődők előtt, hogy mit tanultak a néhány tartalmas nap során. Reneszánsz és barokk műveket adtak elő, többek között Shakespeare-szonettek feldolgozását, VIII. Henrik szerzeményeit, valamint ismert régi magyar dalokat.
A diákokkal tehát ezután is találkozhatnak a fesztivál látogatói az egyes koncertek előtt 10-15 percben.
maszol.ro

Titkok, tények, legendák – Különös koporsók a nagyváradi Szent László templom alatt
Pár héttel ezelőtt egy rendezvényen megemlékeztek a nagyváradi Szent László templom híres történetéről, amikor ötven esztendeje, 1964-ben a kommunista diktatúra vezérei le akarták rombolni a táltoskirály templomát, azonban a váradi hívek élőláncot formáltak az épület köré, s meghátrálásra kényszerítették az ateista vörös terror pribékjeit. Ezen a rendezvényen egy emlékkönyvet is bemutattak, hiszen a templom megvédése valóban egy olyan csodálatos hitbéli tanúbizonyság, amit nem lehet elégszer a szívünkbe vésni. Mikor kijöttem a templomból, megszólított egy idős pár, egy úriember és a neje.
Arra figyelmeztettek, hogy nagyon szép dolog ez a hangzatos emlékezés arról, mennyire fontos nekünk a Szent László templom, mint a váradi keresztény magyarság szent jelképe, azonban lappanganak itt nem éppen keresztényi dolgok is a mélyben. Azt állították, hogy a templom pincéjében megbolygatott, feldúlt koporsók vannak, egy megszentségtelenített, régi temetkezési hely, melyet évtizedek óta senki, egyetlen plébánosa a templomnak sem tétetett rendbe. Arra kértek, nyomozzam ki, és írjam meg, hogy míg a világ szeme előtt annyian bálványozzák ezt a templomot, addig itt a föld mélye furcsa, kegyeletsértő titkokat rejt.
Bevallom, akármilyen furcsa is volt ez az „olvasói panasz”, nem hagyott nyugodni a dolog. Ezért pár nap múlva kéréssel fordultam a nagyváradi római katolikus megyéspüspökhöz, adjon engedélyt arra, hogy lemenjek és szétnézzek a Szent László templom altemplomában, és lássam a saját szememmel, van-e bármilyen alapja azoknak az állításoknak, melyekre a két idős váradi magyar hívta fel a figyelmemet. Így Böcskei László püspök támogatásával sikerült megszerveznünk, hogy a templom nemrég kinevezett plébánosával, Pék Sándor atyával lemenjünk az altemplom járataiba, és szétnézzünk ott.
A templom megépüléséről dióhéjban vázolnék fel pár fontosabb tényt, hogy könnyebben átlássuk ezt a helyzetet. Több közvetett forrás alapján 1717. és 1734. közé tehető a templom építésének ideje. A templom alatti pincéről, illetve az altemplomról nem maradt fenn egyetlen hitelesnek tekinthető dokumentáció sem. A nagyváradi önkormányzat az elmúlt években, ha keveset is, de segített a templom rendbetételében. A városházi illetékesektől annyit tudtunk meg, hogy az iktatott tanácsi jegyzőkönyvek szerint 2002-ben 50 millió régi lejt, 2003-ban 20 milliót, 2004-ben 100 milliót és 2005-ben ismét 100 millió régi lejt utaltak ki a Szent László templom rendbetételére, plusz egy összeget a templom külső megvilágítására.
Horrorra akadva: lebontott falak, szétdobált csontvázak
Az altemplom egyik lejáratánál a kommunista évtizedek alatt jegyárus bódé működött, most itt található az a fémajtó, melyen túl a templom alagsora van. A sekrestye falához támasztva feltűnt egy régi, nagyobb méretű márványtábla is, úgy látszott, hogy ezt valahonnan lefeszítették, de aztán nem rakták vissza. Az alagsor főlejárata az utcáról nyílik. Ide ereszkedtünk le Pék Sándor atyával, kísérőjével és az egyik hívővel, aki évek óta sokat segített a templom körül, így olyan részleteket is ismer, amit sem én, sem a plébános úr nincs honnan tudjunk.
Bevallom, első látásra ledöbbentett a horrorfilmbe illő látvány, ami a lépcsősor alján fogadott bennünket, ugyanis azt hittem, mégiscsak egy nagyjából rendbetett pincébe jutunk, ha már ekkora volt az elmúlt időkben a templom kultuszáról szóló sok (kampány)rendezvény itt. De ez nem így van. A lépcső előtti rész kibontott, majd jól-rosszul befalazott járatokba vezet. Kicsit bennebb egymásra dobált, a falból kibontott, majd vissza nem rakott régi téglák hevernek. A hosszú vezetékkel levitt reflektor fényénél a téglák között korhadt koporsódarabok, fogantyúk is feltűnnek. Jobbkéz felől egy sír látszik, hogy mi vagy ki található benne, nem tudni. Nem vagyok régész, de úgy láttam, a kádszerű koporsótartó elejét legfeljebb pár éves maltervakolat fedi, s azt sem hinném, hogy a betonba karcolt, a halott adatait feltüntető felirat az ezernyolcszázas évek elejéről származna, azaz abból az időből, amikor a vésővel odakarcolt sorok szerint az itt nyugvó özvegy Czifra Sárát eltemették.
Kissé sajátságosan oldották meg itt mind a kegyeleti, mind az altemplom rendbetételének kérdését, ugyanis az egész összkép, ahogy a reflektor fénye végigpásztázott a pincében, inkább egy sírrablók feldúlta kriptára, mintsem egy rendbetett altemplomi temetkezőhelyre emlékeztetett. Egyelőre arra sem találtunk magyarázatot, miért és mikor bontották ki azokat a kriptafolyosókat, melyek az altemplomban vannak, s ha kibontották, miért falazták jól láthatóan hevenyészve vissza? Egyáltalán miért nem takarították ki, tették rendbe?
Ez a dolog azért is horrorisztikus és kegyeletsértő, mivel a jól-rosszul befalazott járatokba a koporsókból ki vannak rámolva és szerteszórva a csontvázak. Vajon mit keresett az, aki kutatott ezen a megszentelt helyen?- vetődik fel a kérdés. Az egyik balkézre eső üreget is visszafalazták, azonban fenn nyitva maradt egy akkora rés, hogy fiatal kísérőnk be tud mászni oda. Az atyával kintről próbáljuk követni a lámpával, a fényképezőgépet is beadom, készítsen pár fotót az ugyancsak feldúlt sírkamrában. Itt is szétdobált csontvázak vannak, kissé odébb egy magányos koponya hever. Több, akár több tucatnyi koporsó lehet itt egymásra rakva, s a legfelső, amire a sötétben a fiatalember véletlenül rááll, beszakad. Szerencsére nagyobb baj nem történik, de már világosan látjuk, a koporsókat valakik valamikor megbolygatták. A felső koporsókból kiszedett csontokat pedig ahogy esik, úgy puffan alapon dobálták vissza a törmelék, korhadt deszkadarabok közé.
A horrorfilm díszletnek is bátran beillő helyen nekem keresztény emberként mégis az jut az eszembe, hogy vajon hogyan lehet, hogy azok, akik évtizedek óta rendben kellene hogy tartsák ezt a váradiak számára szent templomot, hagyták ezt itt idáig fajulni? Egyáltalán kik bolygatták meg ezt a temetkezési helyet és miért? S ha megbolygatták, miért ilyen kegyeletsértőn szórták vissza a néhaiak földi maradványait, s falazták vissza az egészet? Azt sem tudni, tulajdonképpen hány holttest található a templom alatt. Találtunk olyan régi üreget is, mely első ránézésre kivezet a templom alól, de ezt is csak akkor lehetne biztosan tudni, ha megbontják a falakat, ha nem is a régieket, de legalább azokat, melyeket pár éve, (évtizede?) hevenyésztek oda valakik. Egy szónak is száz a vége, első altemplomi terepszemlénk következtetéseként nekem elsőre az jutott eszembe, elég falsnak, kegyeletsértőnek hat így az, hogy pár hete még, az EP kampány ideje alatt, tulipános párttámogatással kiadott könyvbemutatón rebegtek itt megható szövegeket arról, mennyire fontos mindenkinek a Szent László templom, miközben az egész történet megbolygatott, urambocsá kifosztott sírok felett zajlott.
Régi legendák, új kérdések
A Szent László templomról, talán névadó nagykirályunk legendás mivolta miatt, mai napig több (nem egy esetben már modernkori) legenda is kering a váradiak között. Egyházi berkekben például akadnak öreg papok, akik hallottak, tanultak vagy olvastak egy bizonyos „Körös-parti apátságról”. Ezt már több egyházi személy kereste az elmúlt évszázadok alatt, de senki nem bukkant a nyomára, s csak feltételezik, hogy az egykori titokzatos apátság romjaira épülhetett a Szent László templom, ugyanis szokás volt olyan helyre istenházát húzni, ahol már azelőtt is megszentelt hely, építmény állt. És természetesen a titokzatos alagutakról szóló városi legendák sem hiányozhatnak egy ilyen misztikus templommal kapcsolatban.
Egy újabb, mai napig fennmaradt régi történet szerint a templom alagsorából alagút vezetett a Kossuth utca elején levő egykori, majd a kommunista diktatúra legsötétebb éveiben lebontott hatalmas műemléképületek jégvermeihez, ahol a legenda szerint a deportált váradi zsidók értékeit, műkincseit rejtette el az akkori zsidó hitközség vezetősége. Persze ezek első hallásra amolyan kalandfilmbe illő teóriák, azonban az tény, hogy a Szent László téren levő titokzatos és körülbelül 120-150 éves alagutak létezéséről a mai hatóságok is tudnak, ugyanis a Körösök Vízügyi Igazgatósága mai napig azért nem tudta felújítani ezen a környéken a csatornahálózatot, mert a munkálatok mindig elakadtak a téglákból kirakott vízelvezető alagutak miatt.
Olyan régi és bonyolult alagútrendszert találtak ugyanis itt a vízügyi szakemberek, hogy egyszerűen nem tudtak mit kezdeni vele. Két évvel ezelőtt, mikor a vízügyi igazgatóság felújítási tervei miatt megbontották a Kossuth utca azon részét, ahol egykor a hatalmas bérházak álltak, megdöbbenve tapasztalták, hogy a part mellett a vártnál sokkal mélyebben vannak a keresett téglaalagutak, s azok, akik Ceauşescu ideje alatt lebontották itt a házakat, érthetetlen módon a váradi szeméttelepről teherautókon ideszállított hulladékkal, magyarán óriási mennyiségű háztartási szeméttel tömték meg a kiásott, hatalmas üregeket, így az egykori jégvermek helyét is. Hogy miért, arra azóta sincs elfogadható magyarázat.
A püspökség kézbe veszi az ügyet
Ami a Szent László templom altemplomában tapasztalt siralmas és kegyeletsértő állapotokat illeti, úgy tűnik, szerencsére van esélye, hogy ez a történet jó fordulatot vegyen. Böcskei László megyéspüspök az eset kapcsán kérdésünkre azt nyilatkozta, hogy mindenféleképpen rendbe tétetik a siralmas állapotban levő alagsori részt. A főpásztor egy szakbizottságot kíván összehívni, melyben teológusok, régészek és építészek vizsgálják majd meg, valójában mi is a helyzet az altemplom falai között, alatt. A püspök elmondta, jelenleg két megoldás közül kell választani: vagy nekifognak egy nagyszabású régészeti feltárásnak, hogy végre-valahára kiderüljön mi is rejlik a Szent László templom alatt, vagy feltárás nélkül rendbe tétetik a feldúlt sírkamrákat, megbontott kriptafolyosókat, és hagyják nyugodni azokat a néhai váradi polgárokat békében, akiket régen a templom alatt helyeztek örök nyugalomra.
Mint régészektől megtudtam, amennyiben a püspökség a templom alatti temetkezési hely teljes feltárása mellett dönt, akár az is előfordulhat, hogy védett régészeti területnek nyilvánítják a templom közvetlen környékét, s így még az is megeshet, hogy míg a feltárás tart, a Szent László téren tervbe vett átrendezési munkálatokat sem kezdheti el a város.
A nagyváradi római katolikus püspökség pár nap múlva nyitja meg a Nagyváradi Római Katolikus Turisztikai Központot, mely azért jön létre, hogy az ide látogató turistákkal hitelesen ismertessék meg Szent László városának magyar, katolikus múltját, történelmét, templomait, így a jelenleg siralmas állapotban található altemplom rendbetétele is szerepet kaphat ebben a tervben. Tény, hogy ezt kuriózumként meg lehetne mutatni a Váradra érkezőknek. A püspök hangsúlyozta, sajnálatosnak találja, hogy ilyen bizarr történetek kerülnek napvilágra egy híres templommal kapcsolatban. Most elsősorban a helyzet megoldására törekszik, hiszen a városban az elmúlt évek alatt örvendetes módon kelt életre Szent László királyunk kultusza, illő tehát, hogy a nevével fémjelzett templomban is rend legyen.
A püspökség és a Szent László plébánia pedig közösen elhatározta, hogy az altemplom megbolygatott sírjaiban fekvő néhai váradi magyarok nyugodalmáért misét mondanak. Ennek a kegyeleti szertartásnak lehet nem lesz akkora sajtóvisszhangja, mint egy politikai hátterű kampányrendezvénynek, de váradiságunk, kereszténységünk és nem utolsósorban Szent László királyunk iránt érzett tiszteletünk erre kötelez bennünket. Hiszen, ne feledjük, Nagyvárad az a magyarok alapította város, ahol egy szent csodatételének tanúi lehettek a városlakók a legsötétebb ateizmus éveiben. E riport záróakkordjaként, pedig nem kell harsány konklúziókimondás, elég, ha idézzük Szent László himnuszának pár, mai napig élő, szentséget, oltalmat hordozó sorát: „Menedéke magyaroknak,/ Örök-társa angyaloknak,/ Égi kegynek eszköze:/Üdvözlégy, ó, kiváltságos,/ híres-neves, igazságos,/ jó ítélet hírnöke.”
Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Székelyföldi autonómia pártpolitika felett
A Székely Nemzeti Tanács öt hónappal ezelőtt intézett felhívást Székelyföld önkormányzataihoz, hogy tanácsi határozatban nyilvánítsák ki autonómia- és összetartozás-igényüket. Eddig tizenöt település tett ennek eleget, közülük továbbra is csak egy Maros megyei.
Továbbra is csupán egy Maros megyei település, Makfalva önkormányzata fogadott el határozatot arról, hogy az autonóm Székelyföld régióhoz akar tartozni közigazgatásilag, ahol a román mellett a magyar is hivatalos nyelv, és ebbéli kérését eljuttatta a bukaresti és az Európai Uniós hatóságokhoz is. Az SZNT öt hónappal ezelőtti felhívásának eddig összesen tizenöt önkormányzat tett eleget: Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Makfalva, Uzon, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró, Kökös, Székelykeresztúr, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Székelyudvarhely, Csíkszereda és Szentegyháza. A Székely Nemzeti Tanács arra kérte a települések vezetését, hogy „határozatban nyilvánítsák ki az általuk képviselt közösségek igényét az autonómiára, és tegyék láthatóvá a nagyvilág számára: a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni”.
„Ezzel a tizenöt székely önkormányzat a pártpolitikai viták fölé emelte Székelyföld autonómiájának és egységének ügyét. A szavazáson részt vevő és a határozatot megszavazó román nemzetiségű önkormányzati képviselők megértették, hogy a határozatoknak sem tartalma, sem célja nem irányul sem a székelyföldi románság, sem Románia ellen, viszont olyan közös célt fogalmaztunk meg, amely Székelyföld minden lakójának egyformán a javát szolgálja. Az elfogadott határozatok eljutottak Románia kormányához és parlamentjéhez, az Európa Tanácshoz, az Európai Unióhoz, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez” – tájékoztatott közleményében az SZNT elnöke, Izsák Balázs.
Továbbá megtudtuk, hogy az uniós hatóságok is napirendre tűzték az ügyet, vagyis egyre ismertebb lesz Székelyföld autonómia-igénye: az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoring bizottsága július 3-i kisinyovi ülésén, amelyen jelen volt Makfalva és Gyergyószentmiklós polgármestere is, a kérdés érdemi tárgyalását elhalasztották, hogy a bizottság alaposabban tájékozódni tudjon. Továbbá válaszok érkeztek Románia kormányától és parlamentjétől, amelyekben a határozatok elemzésére, mérlegelésére fogalmaztak meg ígéretet, de ezzel párhuzamosan az érintett megyék prefektusai közigazgatási bíróságon támadták meg az elfogadott határozatokat, és fenyegető figyelmeztetésekkel próbálták visszarettenteni a határozatok elfogadásától a többi önkormányzatot.
„A folytatás letéteményese, felelőse a többi 138 székely önkormányzat. Ők azok, akik felerősíthetik a folyamatot, és új lendületet adhatnak azon fórumok munkájának, akik érdemben elkezdtek foglalkozni Székelyföld ügyével. Ők azok, akik a kezdeményezés súlyát akkorára növelhetik, hogy a többi megszólított nemzetközi szervezet is felfigyeljen a székely kérdésre. Meg kell érteniük, hogy az ő megszólalásuk ebben a kérdésben rendkívül fontos és nélkülözhetetlen. A szavuk súlyosabb, hitelesebb, meggyőzőbb, mint bármelyik politikusé, közéleti szereplőé. Együttes megszólalásuk Székelyföld akaratával szembesíti a megszólítottakat, akik innen kezdve velünk együtt felelősek Székelyföld és a székelyek jövőjéért” – áll a közleményben, amely kitér a civil szervezetek szerepére is: levélben fordulhatnak a fórumokhoz, kezdeményezhetnek egy adott községben vagy városban aláírásgyűjtéseket a prefektusok által megtámadott önkormányzati határozatok védelmében, és ezeket is továbbíthatják a fórumokhoz.
„Átfogó mozgalmat kell indítani a román kormány közigazgatási reformterve ellen és Székelyföld területi autonómiájáért” – zárta közleményét Izsák Balázs.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Kínálat volt, érdeklődő kevesebb
Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt kínáltak szórakozási lehetőséget a II. Gyergyói Nyári Kulturális Fesztiválon. A szervezők elégedettek, sikeresnek vélik a négynapos rendezvényt, viszont megjegyezték, hogy látogatók, érdeklődők lehettek volna többen is.
„Közel ötven programot kínáltunk a négy nap alatt, és összességében sikeresnek véljük fesztivált, nem maradt el egy programunk sem, a rendezvények látogatottsága változó volt, ez az új helyszínek miatt is történhetett, ugyanis első alkalom, hogy a Népművészeti Alkotóház, az örmény templom kertje nyújt otthont általunk szervezett rendezvényeknek. A zsinagógában például egymásra talált a környezet és a zene, itt nagyon jó koncert volt” – számolt be Pál Levente, a szervező művelődési központ igazgatója.
Az igazgató több előadás, koncert közül kiemelte: „A Fejedelem című előadás fantasztikus volt, és a nézők az eső ellenére is kitartottak. Több nézőre számítottunk, de fontos számunkra az, hogy akik ott voltak, azok csak ezért az előadásért akár több tíz, száz kilométert is megtettek.”
Kézművesvásár és „kuruc délután”
A szombati „kuruc délután” színesre sikeredett. A művelődési ház előtti téren nagy üstben rotyogott a kuruc lakoma. Fejedelmi étek ökör hátulsó címeréből – ez volt a neve az ételnek, és kóstolgatták is sűrűn a jelenlévők. Múzeumpedagógiai foglalkozásra a Csabafiak „asztalánál” került sor, itt hangszerekkel is megismerkedhettek a gyerekek, sőt a súlyos mellvértet, sisakot is felpróbálhatták.
A kuruc katona tízéves fizetségéről a HalVirág Bábszínház a Kőleves című mesét feldogozva szórakoztatta a gyerekeket, majd ujjbábut készítettek közösen a kicsikkel. XVI-XVII. századi magyar muzsikával, viselet- és hangszerbemutatóval jelentkezett a Héttorony Hangászok Egyesület. Első alkalom, hogy a téren a kézművesek közé vitték az előadást, a kis színpad a délutáni koncertekre alkalmasnak bizonyult.
A kézműves sátraknál nem tolongtak az érdeklődők, pedig olyan mesterségeket, mestereket vonultattak fel, melyekkel nem mindennap találkozik az ember. A csipkeverő asszonyság szomszédságában volt felszerelve a szövőszék, a Székelyvarságról érkezett néni szívesen megmutatta volna bárkinek, mitől lesznek szép egyenletes csíkok a szőttes szoknya anyagában, ugyanis az osztovátára éppen az volt felvetve, azt szövögette megállás nélkül.
Székely kaput is faragtak a helyszínen, és bárki készíthetett volna dránicát, de még zsindelyt is, ugyanis teljes felszerelés és mester is állt a rendelkezésre. A csipkés zsindely készítéséhez a nútvágó szerszám szintén készen állt. A zsindelyre manapság nincs kereslet, de a mesterség iránt sem érdeklődik senki, mondta az idős mester. Megcsodálják és továbblépnek, pedig árban sem drágább a cserépnél, tudtuk meg.
A csuhébabák készítése ugyancsak külön mesterség, ugyanúgy, mint a gyógynövényekkel való gyapjúfestés. A gyergyószentmiklósi Páll Etelka székelyfestékesei mellett üstben rotyogtak a növények a gyapjúval. Etelka gyönyörű mohazöldet festett éppen a téren felállított boszorkánykonyhában. Az asztalon sorakozott a cickafark, orbáncfű, diólevél, erdei aranyvessző, festőpipitér és társaik, hogy az arra járó a szőnyegeket megcsodálva megnézhesse, mivel festi Etelka a kalákában mosott gyapjút.
A téren gyöngyökből és fából készült ajándéktárgyakat is készítettek és kínáltak, a gyerekeknek számos játékot, foglalkozást ajánlottak.
A négynapos rendezvényt húsztagú csapat szervezte, jövőre nézve lesz még kiigazítani való, értékelve az idei rendezvényt elsősorban a csapat létszámán növelnének. Kirívó esetről nem számolt be Pál Levente, viszont kiemelte, hogy az eddigi visszajelzésekből a legnépszerűbb programnak az üzenetekkel teli A Fejedelem bizonyult. Az igazgató a vasárnap éjszakai labdarúgó-világbajnokság szabadtéri követését is közösségépítőnek tartja, hiszen több mint kétszázan szurkoltak a téren.
Baricz Tamás Imola, Székelyhon.ro

Szabadsága alatt menesztették a marosvásárhelyi állatkert magyar igazgatóját
A marosvásárhelyi polgármester, Dorin Florea, menesztette Kopacz András állatkertigazgatót. Peti András alpolgármester a Marosvásárhelyi Rádiónak azt nyilatkozta: nincs tudomása arról, milyen okból kell távoznia Kopacz Andrásnak az igazgatói tisztségből.
Az állatkert vezetőjét, aki most pihenőszabadságát tölti, távollétében menesztették.
Aurel Trif, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal sajtószóvivője, megkeresésünkre azt nyilatkozta, hogy Kopacz András esetében nincs szó leváltásról. Mivel ideiglenesen volt kinevezve, ezt a kinevezést most visszavonták. Aurel Trif az új igazgató nevét is elárulta: Horia Horatiu, a Megyei Sporthorgász- és Vadászegyesület volt vezetője.
marosvasarhelyiradio.ro, Erdély.ma

Kelemen Hunor veresége
Az RMDSZ kormányon maradásával nem az a legnagyobb gond, hogy továbbra is partnerei lesznek a hatalomgyakorlásban egy korrupt, posztkommunista, szélsőségesen magyarellenes politikusokat is tömörítő, alapvetően nacionalista alakulatnak. Véteknek nem kevés ez sem, de talán még ki lehet valahogy magyarázni.
Talán még az is belefér, hogy voltaképpen nem szűnik meg az a probléma, amiért a cirkuszt kirobbantották, és Románia nem lép ki a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés visszautasítása miatt kezdeményezett perből. Úgysem perdöntő a román állam részvétele, meg aztán valóban fontos a párbeszéd, hátha sikerül velük megértetni, hogy nem a románok ellen irányul a kezdeményezés – áltathatnánk magunkat és próbálnak is szédíteni bennünket valós érvek helyett untig ismert közhelyekkel.
Ami viszont az úgynevezett kompromisszumos megoldásban a legaggasztóbb, az Kelemen Hunor veresége és ennek üzenete. Nem azért, mintha az RMDSZ elnöke különösebb reformokat valósított volna meg a szövetségen belül – nem tette. Nem azért, mert radikálisan új irányba terelte volna a szervezetet, másfajta politizálást honosított volna meg – nem történt ilyesmi. Néhány kérdésben sikerült átvinnie akaratát akár a régi vezetői gárdával szemben is – a magyar állampolgárság, a külhoni magyarság szavazati joga ügyében például nem Markó Béla és hívei álláspontja érvényesült, de akár a székelyek nagy menetelését is említhetnénk: a korábbi RMDSZ-vezetés aligha lett volna partnere az SZNT-nek a tömegmegmozdulás szervezésében. Mindez viszont túl kevés volt, ráadásul úgy tűnt, a kormányra lépés után a szövetségi elnök elbizonytalanodott, lavírozni próbált a radikálisabb fellépést óhajtó székelyföldiek és a régiek, a hatalompártiak között. Egyszeriben megváltoztak a prioritások, az autonómiastatútum benyújtásának halogatása szemléletesen tükrözi mindezt, Kelemen Hunor végül nevetségessé is vált, amikor kéthetente újabb és újabb időpontot jelölt meg a törvény kidolgozására.
És mégis, az RMDSZ kormányon maradásában talán Kelemen Hunor veresége a legaggasztóbb. Az, hogy mielőtt még a Szövetségi Állandó Tanács döntést hozott volna a kérdésben, Verestóy Attila már közölte azt. A kétes háttéralkuk köttetésének hirtelen előbukkant mestere megsemmisítő csapást mért Kelemen Hunor tekintélyére, amikor sajtónyilvánosság előtt közölte: az elnök távozhat, ha akar, ám ők bizony maradnak.
Csakhogy – és Kelemen Hunor megalázó vereségében ez a fájó – az is világossá vált: az RMDSZ-t belülről megreformálni lehetetlen. Jöhetnek új elnökök, mozgolódhatnak radikálisabb szárnyak, az igazán fontos döntéseket úgysem ők hozzák – hanem a régiek, a hatalomhoz dörgölődzők, a kis lépések nagy mesterei. Kelemen megy (egyelőre a kormányból). Verestóy örök.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Leszerelték a székely zászlókat (Kézdivásárhely)
Huszonöt napig lobogtak a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagjai által június 19-én kitűzött székely zászlók. Vasárnap éjszaka ismeretlen tettesek eltávolították a székely jelképeket. A két rudat tartó csavarokat levágták, hogy könnyebben leszereljék a két kisméretű lobogót. Vasárnap este nyolcig, amíg a vármegyések őrt álltak ott, a zászlók a helyükön maradtak. Napokkal azelőtt lejárt a polgármester vármegyésekhez intézett ultimátuma is.
Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője tegnap érdeklődésünkre elmondta: minden valószínűség szerint a polgármesteri hivatal emberei szerelték le a zászlókat a városvezető utasítására. A szóvivő arra kéri a főtéren lakókat, hogy ha névtelenül is, de mondják el, ha látták, mikor és ki vette le a lobogókat. A vármegyések bátran, fényes nappal tűzték ki a székely zászlókat, a városvezetés pedig az éj leple alatt szedette le azokat. Valószínű, hogy akárcsak az EMI lampionjai, ezek is zavarták a légi közlekedést a főtér felett – mondta rosszallóan Tóth Bálint. Eddig csak csatározás volt – hangsúlyozta –, de ha háborút akarnak, akkor háború lesz, és a zászlók a napokban visszakerülnek a helyükre. Péter János, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke is hangoztatta: nem értenek egyet a székely zászlók eltávolításával, az SZNT nem óhajt erőszakot alkalmazni, de felhívják a közvélemény figyelmét, hogy a székely jelképek használatát nem tiltja semmiféle törvény, jogunkban áll szabadon használni szimbólumainkat. Már ideje volna befejezni a zászlós ingyencirkuszt – mondotta az SZNT alelnöke –, hiszen akadnak sokkal fontosabb dolgok a város életében. Bokor Tibor polgármester a Háromszék megkeresésére elmondta: nem vasárnap éjszaka, hanem utasítására hétfőn reggel vették le a két székely zászlót a hivatal munkatársai, mivel a prefektúra által adott határidő tegnap járt le.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gondviselő segédkezek
A Gondviselés Segélyszervezet és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) két Homoród menti táborozást követően idén Erdővidéken szervezte meg a Segéd Kezek kalákatábort, melynek központjául Vargyast választották.
A rendezvény nagy népszerűségnek örvend, szívesen, első hívásra jelentkeznek a fiatalok, mellettük állnak a helyi lelkészek és önkormányzatok, jelentős segítséget nyújt fő anyagi támogatójuk, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alap is. Idén Erdély tizenhat településéről harmincketten érkeztek, a tájegység fiataljaival kiegészülve naponta közel hatvanan segédkeztek a felsőrákosiaknak, barótiaknak, erdőfüleieknek, székelyszáldobosiaknak, köpecieknek és bibarcfalviaknak. Segítenek, mert segíteni jó – vallották egyöntetűen.
A kalákatábor szombaton zárult. Csütörtökön látogattuk meg őket: a vargyasi művelődési ház előtti kis udvaron már fél tízkor nagy volt a sürgés-forgás, az ODFIE főtitkára, Popa Ilona osztotta szét a csapatokat, néhány szóban kiadta a feladatokat, mások szendvicses zacskókat osztogattak – aki dolgozik, bizony megéhezik, jól esik néhány falat –, s közben előálltak a suhancságból még jóformán ki nem nőtt legényeket és a fiatal, törékeny lányokat terepre szállító autók is. Ahogy kicsit fogyott a rájuk háruló feladat, az ODFIE elnökével, Fülöp Júliával és Popa Ilonával a táborszervezésről, az eltelt napok tapasztalatáról beszélgetünk.
Két év Homoród menti táborozás után határoztak úgy, hogy kiterjesztik tevékenységüket, s megpróbálnak más vidéken élőket is „megfertőzni” a kaláka szellemével. Jól döntöttek, amikor az örökké aktív vargyasiak jelentkezését elfogadták – mondták a főszervezők –: önzetlen munkáskézből is akad elég, de példásan kiállt mellettük az egyház, és sokat segített az Andreas Panzió tulajdonosa, aki önköltségi áron bocsátotta rendelkezésükre a szobákat. Persze, buli lenne a sátorban alvás is, de egy fárasztó nap után ott kevésbé pihennék ki magukat, s a tisztálkodás is körülményesebb. A táborba érkezéskor a fiatalokat kikérdezték, ki mihez ért, a tapasztaltabbak mellé segítőket osztottak. Ha kellett, takarítottak, fát vágtak, kaszáltak, festettek és gyomláltak, de az egyéb felkérések teljesítésétől sem hátráltak meg. Önzetlenségük tetszett az idős, magukra maradt embereknek, ezért sok dicsérő, elismerő szót kaptak. Az elvégzett feladatok nem voltak oly nehezek, hogy két-három tettre kész fiatal ne tudta volna gond nélkül megoldani, de kirívó esettel is találkoztak. Egy erdőfülei látássérült idős nénihez előbb egy kis csapat ment, ám a helyszínre érve kiderült, sokkal súlyosabb a helyzet, mint várták, erősítést kellett kérniük. Végül tizenketten végezték el a vályogház réseinek betömését, falat meszeltek, lefestették az ablakkereteket és az ajtókat, elmosogattak, és a bútorokat is megtisztították.
Legények, lányok munkában
Terepszemlénk során előbb a kántori lak udvarára mentünk, ahol régi ismerősünkkel, a helybeli Pájer Gyurival találkoztunk. Éppen az udvart tisztították, lovasszekérre tették a színbe már nem férő felhasogatott fát – a környéknek rendezettnek kell lennie, hiszen nemsokára ifjúsági központot alakítanak ki itt.
Az elmúlt napok esőzése megnehezítette a kijutást a temetőbe; mire a fejszék csattogásának hangját követve kiérünk a tetőre, cipőnk jóval nehezebb, mint amikor kiszálltunk a gépkocsiból. Hogy nem tétlenkedtek a srácok, jól tanúsítják a kivágott orgonabokrok – szörnyülködtek is a lányok az irtás miatt. A legények azt mondják, nem saját fejüktől cselekedtek, a gondnok kérte erre őket. Baróton a Kulcsár utcában éppen festés közben találtuk a korondi Varga Lászlót és a vargyasi Gánya Ervint. Kérdésünkre, hogy értenek-e hozzá, a „cserepes” adja meg a választ: a székelynek elég egyszer megmutatni, aztán megy minden magától. A házigazda, Bardocz Vilma nem győzi dicsérni az „aranyos gyerekeket”: úgy dolgoznak, mintha édesanyjuknak segítenének. Felsőrákoson előbb az unitárius paplakra, Kotecz Józsefhez tértünk be. Több fiatal éppen azt tanulmányozza, miként lehet géppel füvet nyírni, de inkább csak pihennek. Hogy mi után szusszantak meg, csak akkor derül ki, amikor átmegyünk a volt kántori lak hátsó udvarára, a csűr mögé: meglehetősen nagy területről vágták ki és gyűjtötték össze a gazt. Kicsivel tovább lányok pácolják a kerítést. A nyolcvanöt esztendős, özvegy Lőrincz Andrásné egyedül él. Egyik fiát korán elvesztette, a másik Brassóban él, amikor teheti, felkeresi édesanyját, de a legtöbb feladat az idős asszonyra marad. A mozgást bírja, de például a favágáshoz már kevés az ereje, és a szőlő metszéséhez sem mer hozzáfogni, mert a létrán mászkálás nem neki való. A hajlott korú hölgy helyett a kolozsvári Dézsi Szabolcs Levente, a helybeli Csíki Sándor, a homoródszentpéteri Czombó Attila, a vargyasi Dimény Alpár és a homoródszentpáli Gábos Gyula végzett el minden szükséges tennivalót. Jó szívvel.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kastélynap Gernyeszegen
65 évvel az államosítás után...
Erdély egyik legszebb barokk kastélya, a Teleki család ősi hajléka nyitja meg a hétvégén a kapuit a nagyközönség előtt. A július 19-én, szombaton zajló egész napos rendezvény-sorozatot negyedik alkalommal szervezi meg a gernyeszegi Teleki Kastély Egyesület. A részletekről Lukács Katalint kérdeztük.
– A kastély szombaton délelőtt 10 órától látogatható, a hivatalos megnyitóra 11 órakor kerül sor. Ekkor nyílik meg Ferencz András Közép-erdélyi kastélyok. Válaszúttól Marosvécsig című fotókiállítása is, a tárlatot Plájás István fotóművész méltatja. Délelőtt gyerekprogramok zajlanak, 10 és 14 óra között a játszma.ro csapata társasjátéksarkot működtet, 11 órakor a Habakuk Ifjúsági Bábjátszó Egyesület bemutatja Marék Veronika: Süni és a barackok című meséjét, illetve A két kis egér pórul jár című produkciót, déli 12 órától 16 óráig pedig a Creactivity Egyesület szórakoztatja a gyermekeket.
– Milyen újdonságokat találunk az idei kínálatban?
– A kastélynap idei tematikája a 65 évvel ezelőtt bekövetkezett államosításhoz kapcsolódik. Az egyik kiemelkedő mozzanat Az erdélyi főnemesség élete az 1949-es államosítás után című kerekasztal-beszélgetés és kiállítás-megnyitó. Meghívottak: dr. László Márton történész, gr. Kálnoky Tibor és gr. Teleki Kálmán. A másik fontos programpont a 17 órakor az erdélyi főnemesség államosítás utáni életérol induló beszélgetés gr. Haller Bélával és gr. Degenfeld Schonburg Istvánnal. A programban filmvetítések is szerepelnek. Délelőtt 11 és 19 óra között a gernyeszegi kastélyről tavaly készült Árnyak és fények című alkotást, illetve a szintén tavalyi készítésű Visszatérőben a Teleki- kastély című dokumentumfilmet lehet megtekinteni, levetítésre kerül ugyanakkor a Griff, a Dámvad és a Varjú, valamint a Démonok tánca című, széki gróf Teleki Ernő emlékére készült dokumentumfilm. 19 órakor felolvasószínházi produkció kezdődik, az érdeklodok Saviana Stanescu Rendkívüli képességekkel rendelkező idegenek című művét láthatják Patkó Éva rendezésében, Márton Réka, Monica Ristea, Benedek Botond Farkas, B. Szabó Zsolt előadásában. 20 órakor bezárnak a kastélyban lévő kiállítások, 21 órától Ede&Femi koncertezik, 22 órakor pedig funky diszkó kezdődik Bródyval. Természetesen a kastélynap idején vezetett séták is lesznek, a magyar közönség számára 12, 15, 16 órától és 18.30- tól.
Nagy Székely Ildikó, Népújság (Marosvásárhely)

Felkészítők hete...
...a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen
Mint arról korábban is beszámoltunk, ez évben is ragaszkodik régi hagyományához a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem: a magyar művészeti karon e hónap 21-e és 26-a között esedékes felvételi vizsgák előtt egy hétig intenzív felkészítőket tartanak a jelentkezőknek. E rendezvényeknek kettős célja van: egyrészt valóban segítség a felvételizni kívánóknak felkészülésükben, másrészt betekintést enged az intézmény oktatási rendszerébe, tantárgyaiba, sejteti a sikeres vizsgához szükséges kívánalmakat.
Az intenzív felkészítők hete tegnap kezdődött, és e hét szombatjáig, július 19-ig tart. A jelentkezők a www.szini.ro honlapon megtalálják a beiratkozáshoz szükséges dokumentumok listáját – mi is közzétettük ezt egy korábbi lapszámunkban –, az alábbiakban pedig a felkészítők programját közöljük.
Ami az alapképzést illeti, a színész szakra jelentkezőknek hétfőtől péntekig, a Köteles Sámuel utcai egyetem 26-os számú termében délelőtt 10 órától tart felkészítő képzést Berekméri Katalin és Harsányi Zsolt.
A látványtervező szakra felvételiző leendő hallgatók ugyancsak hétfőtől péntekig, délelőtt 10 órától vehetnek részt Bartha József, Dobre-Kóthay Judit és Jeremias Bianca Imelda felkészítő óráin az intézmény Kemény-termében.
A teatrológia szakra jelentkezőknek az egyetem 33-as termében délelőtt 10 órától tart felkészítőt Balási András (kedden) és Ungvári Zrínyi Ildikó (csütörtökön és pénteken).
Akik az audiovizuális kommunikáció-multimédia szakra szeretnének felvételt nyerni, azok az intézmény 36-os termében délelőtt 10 órakor vehetnek részt Jakab Tibor (kedden) és Kós Anna (szerdán, csütörtökön és pénteken) felkészítő óráin.
A zenetanár szakra felvételizők számára a felkészítő reggel 9 órakor kezdődik: kedden Molnár Tünde, szerdán Benedek Tibor Magor, csütörtökön Csíky Boldizsár, pénteken Makkai Gyöngyvér és szombaton Buta Árpád készíti fel őket a vizsgára.
Ami a magiszteri képzést illeti, teatrológia- impresszárió (művelődésszervezés) szakon ma (kedden) 17 órakor Balási András, szerdán 17 órakor pedig Kuti Csongor foglalkozik a felvételizőkkel.
A drámaírás szakra jelentkezők pedig az alapképzéses teatrológia szakra felvételizőkkel közösen vehetnek részt a felkészítőkön, az egyetem 33-as termében, ma, csütörtökön és pénteken délelőtt 10 órától.
További információk a www.szini.ro honlapon, a felveteli@uat.ro címen, illetve a 0265/266-281-es telefonszámon láthatók, kérhetők.
Knb., Népújság (Marosvásárhely)

Egyesületünk "lelkét" ünnepeltük
– Te Ilka, valamit még vigyünk bele a meglepetésbe, nem tudsz egy rövid, alkalomhoz illő dallamot? – kérdeztem, mire Éva rögtön rávágta: – ,,Áldjon meg Téged, áldjon az Úr…", énekeld csak el, Gyöngyi! Főpróbáltunk, aztán öt perc múlva az egész társaság dúdolta a zsoltárt.
– ,,Édes gyermekeim" – kezdte volna szokásos mindenkeddi, általában érkezése előtt megkezdett gyűléseinket félbeszakító mondatát Gellért Márta kolléganőnk, aminek nyomatékot már a küszöbről körszemlét tartó, mindig mindenkit számbavevő alapállása adott.
Kezdte volna, mondom, ahogy gyermekkorában református lelkész édesapjától hallotta sokszor, ha ugyan most szóhoz jutott volna. De csak a szeme nyílt kereken tágra, az sem azért, hogy valami huncutságot elmeséljen, hanem a felcsendülő dallamokra, amikor kolozsvári jó barátnőjével belépett a városközponti Emma étterem ajtaján. Csak később, mikor a turpisság kiderült, jegyezte meg halkan: – ,,Nagy zsivány vagy te, Julis!" – mert ez alkalommal kedden, július elsején, rendhagyó gyűlést tartott a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, egyetlen ,,napirendi ponttal": Márta 80. születésnapjára ünnepi asztalt terítetünk.
Bizony, szép kor, igaz? Különösen, ha még olyan fiatalos gondolkozású, korát meghazudtoló, az eseményekkel lépést tartó, azok folyásába beleszóló, azokat véleményező egyéniséggel párosul!
– Mintha csak most lett volna – emlékszik vissza Márta –, amikor 1990-ben itt, Marosvásárhelyen, vezetésemmel megalakult az RMDSZ mellett működő Magyar Demokrata Nőegylet, amiből aztán 1992-re kinőtte magát és bejegyzésre került a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület.
Szintén ’90-ben, tudjuk ezt mi, hogyne tudnánk, mintázta és varrta meg azokat a Bocskai-nyakkendőket, amivel az akkor végzett bolyais diákok ballagtak, és azóta annyian… De eljutott ezekből a nyakkendőkből a föld magyarok lakta sok közösségéhez is.
Magyar díszruhákat varrt, díszruhák, amik azóta is az egyesület által szervezett Zsuzsanna-bálok ékességei és amikkel mára már hagyományt teremtettünk itt Vásárhelyen.
Oldalakat lehetne teleírni az egyesület által az évek során szervezett rendezvényekről, eseményekről, amelyekből mind derekasan kivette részét.
Hosszú idő, ami eltelt azóta, tele megszépült emlékekkel, hol fájó, hol bolondosan vidám eseményekkel.
Hosszú út, amit megtett azóta, tele buktatókkal vagy simára egyengetett sétányokkal.
Hosszú út és idő, tele családtagokkal, jó barátokkal, ismerősökkel, akik szárnyaikra kapták akkor, amikor úgy érezte egynéhányszor, hogy földre tiporja a sors.
Megannyi éltető és erőt adó ember és esemény. De ő is adott és még mindig ad. Bizony, ha van a tarsolyban, van mit könnyűszerrel elővenni…
Jó ötleteivel, példázataival, tanácsaival mindig magasabb színvonalra emelte/emeli rendezvényeinket. Mindig meglep egy-egy szép vers elmondásával. Tartást lehel a közösségbe.
Nem bántam meg, hogy pár évvel ezelőtt, szabad időm egy részének kitöltése végett az egyesület önkéntesei közé jelentkeztem. Már csak azért sem, mert megismertem ezt a nagyszerű embert, Mártát.
Semmi mást, csak ahogy te mondod, jó egészséget kívánunk neked, Márta!
A lorántffysok nevében, Fogarasiné Bereczki Irma, Népújság (Marosvásárhely)

X. Zimándújfalui Napok
Korona egy évtizedes sikertörténetre
Pénteken, a Zimándújfalui Napok X. rendezvénysorozata a kultúrotthon melletti, 22 órára meghirdetett gyülekezőt követően fáklyás felvonulással kezdődött, melynek során, mintegy 60 fiatal, zenekísérettel járta be a település főbb utcáit. Szombaton 16 órától a szokásos zenés hívogatás következett, ahol a 4 hintót és a zenészeket szállító társzekeret Kocsis József alpolgármester homokfutón vezette. A hintókon helyet foglaló fiatalok énekelve, a társzekérről harsogó zeneszóval hívogattak a rendezvénysorozatra. Az 18 órakor sportvetélkedőkkel indult: a fiatalok számára az iskolaudvaron megszervezett kosárlabda-mérkőzésekkel; a szervezők által felkért Gali Izabella és csapata a gyermekeknek aszfaltrajz-versenyt, kerámiafestést, kézimunkákat, illetve arcfestést szervezett. Emellett fiataloknak ki mit tud versenyt, érdekes programokat szerveztek, majd szabadtéri diszkó zárta a napot.
Hálaadó szentmise a támogatásokért
Vasárnap a helybeli katolikus templomban 12 órakor kezdődött a hálaadó szentmise, amit az orgona felújítása támogatóinak a tiszteletére ajánlottak fel. A trombitaszólóval indult szertartáson ft. Szabó Péter kanonok-plébános köszöntötte az anyaországi, illetve itthoni vendégeket és a híveket, majd örömének és hálájának adott hangot, amiért a jólelkű támogatóknak és közreműködőknek köszönhetően, az ünnepi szertartáson a felújított orgona újra a régi hangján hirdetheti Isten dicsőségét, de a templom is felújítva várja a híveket. A továbbiakban ismertette az előbb boldoggá, majd II. János Pál pápa által szentté avatott Szent Pio atya életét, akinek a kisméretű szobrát az egyházközség ajándékba kapta Olaszországból. Miután a kanonok-plébános vezetésével közösen elmondták a Pio atya szentté avatása alkalmából II. János Pál pápa által írt imádságot, a templom előcsarnokának a bal oldalán elhelyezett, Szent Pio atya szobrára áldást kért, tömjénfüsttel illette, majd megszentelte. A szertartás ünnepélyességét a Szilvágyi Gellért által felkészített templomkórus pallérozott énekei mellett, nagyban emelte Aurel Pisleagă trombitaművész kezdő, illetve záró szólója, Tóth Flóra orgonaművész játéka, Bodroghi Andrea szólóéneke, illetve Fall Ilona színművész szavalata, továbbá a „Hogyha ír majd édesanyám…” kezdetű dalnak a megszólaltatása, ami sok résztvevőnek könnyeket csalt a szemébe. Az ünnepélyességhez nagyban hozzájárult a Kozma Matild által szervezett és vezetett, népviseltbe öltözött gyermekek és fiatalok látványos be-, majd kivonulása, illetve az első padsorokban történt elhelyezkedése. Az ünnepélyes szentmiséről mindnyájan lélekben feltöltődve távoztak, az anyaországi vendégek tiszteletére a községi tanács nevében Kocsis József alpolgármester a kultúrotthonban, a templomban fellépett vendégek tiszteletére ft. Szabó Péter kanonok-plébános adott ebédet a parókián.
Ünnepi program
A X. Zimándújfalui Napokra elkészült, térkővel burkolt nézőtérrel ellátott, új nyári színpadról 16 órakor a szervezők, a Borostyán Egyesület nevében Ménesi Melinda alelnök köszöntötte magyarul–románul a résztvevőket, akiknek betekintést nyújtott az Egyesület tízéves életébe, a közművelődési programjaikba. A továbbiakban színpadra kérte Gheorghe Dorel Vidran polgármestert és Kocsis József alpolgármestert, akik románul, illetve magyarul köszöntötték a vendégeket, majd a községfejlesztés legutóbbi lépéseiről beszéltek, végezetül jó szórakozást, kellemes időtöltést kívánva mindenkinek. A programot Zsámbok Emese diáklány indította útjára Sajó Sándor Magyarnak lenni című költeményének a megszólaltatásával. A továbbiakban maga magyarul, míg Petrus Antónia románul vezette a műsort, amiben először a Bold Ildikó óvónő által felkészített óvodások esernyős táncát konferálták be, majd a színpadra kérték a testvértelepülés, Füzesgyarmat képviselőjét, Macskinné Poór Erzsébetet, a menettánc-oktatás művészeti vezetőjét, aki köszöntötte az egybegyűlteket és a község vezetőségét, majd a náluk zajló táncoktatásról beszélt. A számos díjat, köztük arany okleveleket nyert Napsugár és Szivárvány mazsorettcsoportok előadásához jó szórakozást kívánt. A jelzett csoportok csinos lányai a színpadnak térkővel burkolt előterén igen látványos, tartalmas műsort mutattak be, nagy tetszés közepette. A szünetekben a műsorvezetők ismertették az elért eredményeket. Előadásuk végén a vendégek nevében Macskinné Poór Erzsébet ajándékokat nyújtott át Ménesi Melindának, a Borostyán Egyesület alelnökének és Kocsis József alpolgármesternek, akik a kedvességet ugyancsak ajándékokkal viszonozták. Ezt követően a békéscsabai Tabán Táncegyüttes Farkas Tamás vezetésével tartott szemet, szívet gyönyörködtető táncbemutatót. Félórás műsorukban férfi szóló, illetve csoportban járt legényes táncok mellett népi játékokat felelevenítő táncokat, lassú páros és frisses, valamint leány táncokat láthattunk magas színvonalon. Utánuk a helybeli Kankalin néptánccsoport, Mészár Klementína betanításával somogyi táncokat adott elő, kitörő sikerrel. A továbbiakban a község Românaşul kiscsoportja mutatott be alföldi román táncokat szólóénekessel, Ioan Drăgan betanítása nyomán. A román táncosok számára fenntartott egy órában a Românaşuil nagycsoport, az Armonia népi zenekar kíséretével, Cristina Panda, illetve Marilena Cutcă szólóénekével Maros-völgyi táncokat adtak elő. Utánuk a Füzesgyarmati Kossuth Lajos Általános Iskola művészeti csoportja – Kiss Viktória betanításával és ismertetője nyomán – társasági táncokat adtak elő nagy sikerrel. A Kankalin néptánccsoport következett, Mészár Klementína koreográfiájára jobbágytelki táncokat adott elő. A délutáni programban, az Aradon közkedvelt Elisnek a színpadról diktált ritmusára a színpad előtt sok fiatal táncolta a zumbát.
Pörkölt 300 embernek
Közben a postakert egészét benépesítő kisütödék, büfék, illetve játszószerek szolgálták a közönséget. Közöttük találtuk meg Kurilla János helybeli mesterszakácsot és csapatát is, akik két jókora üstben, 40-40 kiló sertéshúsból főzték az ízletes pörköltet, egy üstben a burgonyát, több mint 300 ember számára Sebestyén János, Kurilla József, Lénárd Erzsébet, Zámbó Rita, illetve a felesége közreműködésével. Idén Németh Klaudia és csapata egy üst babgulyást is főzött.
Mulatság késő éjszakáig
Az esti program a Nóta tévéből ismert, Vidéki mulatós csapatának a fergeteges fellépésével folytatódott, utánuk az Esperaldo együttes mulattatta a közönséget késő éjszakáig. A X. Zimándújfalui Napok sikeréért köszönet illeti a fő szervezőt, a Borostyán Egyesület vezetőit és tagjait, akik ezúttal is össze tudták fogni a település magyarságát. Ezúttal is köszönetet mondanak a támogatásért a helybeli polgármesteri hivatalnak és a községi tanácsnak, a vállalkozóknak, illetve mindazoknak, akik a munkájukkal öregbítették a zimándújfalui vendéglátás hagyományát. Az elmúlt hét végi rendezvénysorozat feltette a koronát a helybeli a falunapok évtizedes sikertörténetére.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

In memoriam Botár Edit
1993-ban, a kolozsvári Művészeti Múzeum egykori Király utcai részlegének emeleti termeiben megrendezett, ötvenedik egyéni tárlatát Botár Edit búcsúkiállításnak szánta.
A marosújvári születésű, de ízig-vérig kolozsvárivá vált művész hivatalosan akkor települt át Budapestre. A magyar főváros pedig befogadta, a Vörösmarty téri galériák ablakaiban csakhamar ott ragyogtak finoman áttetsző, olykor ködösen-titokzatosan csillogó, sejtelmesen sokat ígérő, tekintetcsalogató akvarelljei. És Kányádi Sándor, Banner Zoltán méltató szavainak kíséretében folytatódott egyéni kiállításainak sora is. Botár Edit azonban sohasem szakadt el véglegesen kincses városától, amelynek kincseit maga is gyarapította.
Németh Júlia
Botár Edit (Marosújvár, 1930. január 12. – Budapest, 2014. június 28.) báb- és díszlettervező, textilművész, grafikus, festőművész., Nyugati Jelen (Arad)

Érettségi nélkül az egyetemen
Az érettségi vizsgán megbukott diákok is jelentkezhetnek az egyetemi kollégiumokba a kormány által kiadott, az oktatási törvény módosítására vonatkozó rendelet alapján – számolt be a Digi 24 hírtelevízió.
Az „érettségi nélküli egyetemi hallgató” névre keresztelt projektet három éve már Ecaterina Andronescu akkori oktatási miniszter is kezdeményezte, Victor Ponta miniszterelnök azonban hevesen bírálta az elképzelést, amely szerinte „nem jelent megoldást a felmerült problémára”, így azt végül a parlament elutasította.
A kormányfő ehhez képest üdvözölte a most elfogadott sürgősségi rendeletet, amely szerint azok a diákok, akiknek nem sikerült átmenő jegyet szerezniük az érettségi vizsgán, egyéves felkészítő programon vehetnek részt a felsőoktatási intézmények kollégiumaiban, a képzést az állam finanszírozza.
„Az oktatási rendszer nem dzsungel”
„A romániai oktatási rendszer nem egy dzsungel, ahol csak az erősek érvényesülnek, illetve élnek túl. Az oktatási törvény módosítására vonatkozó megvalósítások valóban jók és hatékonyak” – fogalmazott Ponta a múlt heti kormányülésen.
A miniszterelnök meglátását és a módosító rendeletet hevesen bírálta Traian Băsescu államfő. „Tisztában vagyok vele, hogy Victor Ponta nem tiszteli a végzettséget, hiszen doktori disszertációját plágiumnak minősítették, de a tapasztalatait nem kellene országos szinten népszerűsítenie” – fogalmazott az államfő.
Ecaterina Andronescu egyébként 2011-ben annak nyomán kezdeményezte a törvénymódosítást, hogy az érettségi eredmények a megelőző húsz év mélypontját jelentették: a végzősöknek alig 45 százaléka szerzett oklevelet.
Az oktatási minisztériumba még nem érkezett arra vonatkozó konzultációs megkeresés, hogy a fiatalok érettségi nélkül is beiratkozhassanak egyetemre – tájékoztatta lapunkat Király András. A tanügyi államtitkár kifejtette: a sürgősségi kormányrendelet értelmében az idei érettségin megbukott diákok nem egyetemre, hanem valamely felsőoktatási intézmény kollégiumába iratkozhatnak be, ahol felkészítik őket a tizenkettedikes záróvizsgára.
„Egyetemre az iratkozik, aki érettségizett, mint ahogy kilencedik osztályba is az jelentkezhet, aki elvégezte a nyolc osztályt, és letette képességfelmérő vizsgát” – fogalmazott az államtitkár. Király emlékeztetett: 2011 előtt – vagyis az új tanügyi törvény hatályba lépését megelőzően – a magánegyetemekre érettségi oklevél nélkül is felvételizhettek, mert az intézmények arra számítottak, hogy a diákok egy év múlva megszerzik az oklevelet, de ezt a lehetőséget a jelenleg érvényben levő jogszabály eltörölte.
„A minőség rovására megy a kezdeményezés”
A kezdeményezést kifogásolja Soós Anna, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese. Mint lapunknak kifejtette: több szempontból is ellenzik, hogy az egyetemek érettségi felkészítőt, vagy posztliceális képzéseket szervezzenek, mint ahogy azzal sem értenek egyet, hogy a szaktárca tavasszal harmadik érettségi vizsgaszessziót bonyolítson le. „Meg kell őrizni az érettségi komolyságát. Ezek a módosítások az oktatás minőségének rovására mennek” – vélekedett a rektorhelyettes.
Ezzel szemben János Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora a Krónikának úgy nyilatkozott: eddig nem foglalkoztak azzal a lehetőséggel, hogy felkészítőket tartsanak középiskolát végzett diákoknak, de a tanügyi törvényt módosító kormányrendeletet mindenképpen figyelembe veszik. Elmondása szerint, ha igény mutatkozik rá, a Nagyváradi Állami Egyetemhez hasonlóan ők is szerveznek érettségi előkészítőt azok számára, akiknek még nem sikerült oklevelet szerezniük, de ez kimondottan az iskolai felmérőre vonatkozna.
A Nagyváradi Állami Egyetem szenátusa már holnap dönt a felkészítő központ működtetéséről, néhány napon belül pedig már a felvételit is meghirdetik a diákok számára. „Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen minden tantárgyból indíthatunk képzést” – magyarázta Constantin Bungău rektor. Mint hangsúlyozta: az egy éves felkészítő ingyenes lesz a diákok számára, hiszen a projektet a szaktárca finanszírozza.
Elfogadják külföldön az érettségi oklevél helyett kiadott igazolást
A külföldi felsőoktatási intézmények is elfogadják azt az igazolást, amit érettségi oklevél helyett kapnak az idei vizsgán sikeresen szereplő végzős diákok – biztosította a leendő felvételizőket Remus Pricopie tanügyminiszter.
A tárcavezető a Digi 24 hírtelevízió egyik műsorában beszélt arról, hogy az igazolások kibocsátását ezen a héten kezdik, a dokumentumok pedig egy éven keresztül lesznek érvényesek – állítása szerint ez idő alatt az érettségi diplomák nyomtatása körüli kérdéseket is tisztázzák.
Hasonlóan vélekedett Király András oktatási államtitkár, aki lapunknak elmondta: a minisztériumhoz nagyon sok panasz érkezett, amiért a diákok nem kapnak érettségi oklevelet, ezért nem tudnak beiratkozni a külföldi egyetemekre. „A szaktárcától mindegyik idén vizsgázott diák egyforma igazolást kap, amit a nemzetközi egyezmények alapján a külföldi felsőoktatási intézményeknek is el kell fogadniuk” – hívta fel a figyelmet az RMDSZ-es államtitkár.
Mint kifejtette: az oklevelek kiállítását a közbeszerzési folyamat késése akadályozza, ez néhány hónapig biztosan elhúzódik, ezért kapnak a leérettségizett fiatalok a tanfelügyelőségek pecsétjével ellátott igazolást.
Az államtitkár állítását egy szatmárnémeti édesapa is megerősítette, aki a Krónikának elmondta: lánya – a Kölcsey Ferenc Főgimnázium végzőse – a nagy-britanniai University of Birmingham fizika szakára nyert felvételt, így levélben értesítették az egyetemet arról, hogy egyelőre csak igazolást tudnak benyújtani, és azt a választ kapták, hogy ideiglenesen elfogadják ezt a dokumentumot.
Danku Pál hozzátette: segítségükre volt az is, hogy a román oktatási tárca honlapján elérhetőek voltak az érettségi eredmények, így az angliai intézmény hivatalos helyen is tájékozódhatott. A Szatmár megyei végzősök közül egyébként sokan jelentkeztek magyarországi egyetemekre, a diákok pedig az online felvételi rendszerbe legkésőbb július tizedikéig tölthették fel a dokumentumokat. Az egyik érintett diák lapunknak elmondta: úgy tudja, hogy a külföldön érettségizettek legkésőbb szerdán, e-mailben pótolhatják az iratcsomót, így reménykedik abban, hogy nem lesznek gondjai az évkezdéssel.
Mint ismeretes, a szaktárca azért kénytelen igazolásokat adni az érettségi oklevelek helyett, mivel az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) vizsgálatot indított a Romdidac nevű – korábban állami tulajdonban lévő, de néhány éve privatizált – cég ellen, amely a rendszerváltás óta az egyetlen olyan vállalat, amely állami megbízást kap a diplomák kinyomtatására.
A DNA felszólítására a minisztérium felbontotta a Romdiackal kötött megállapodást, az új megbízatásra vonatkozó közbeszerzési eljárásnak azonban még nem jutottak a végére. Remus Pricopie a Digi 24-nek úgy nyilatkozott: a kormány várhatóan két héten belül eldönti, hogy kinek adják át a nyomtatás jogát, a kiválasztott vállalat azonban minden bizonnyal az állami nyomda lesz.
Krónika (Kolozsvár)

Nem terjeszkedhet idén a Sapientia
Az ígéretekkel ellentétben nem indul be ősztől a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Sepsiszentgyörgyre tervezett tagozata.
Antal Árpád, a város polgármestere a Krónikának elmondta, késett az oktatási minisztérium jóváhagyása, hogy az egyetemnek felajánlott, 2011 óta kihasználatlanul álló iskolaépületet kivehessék az közoktatási hálózatból, ezért az önkormányzat nem tudta megkezdeni az ingatlan felújítását, az egyetem pedig nem tudta benyújtani az akkreditációs dokumentumot.
„Nem az önkormányzat és nem az egyetem a felelős a csúszásért, hanem a romániai bürokrácia. Az oktatási minisztérium szándékosan vagy sem, de akadályozta a kihelyezett tagozat idei beindítását” – mondta Antal Árpád, aki szerint már ősztől működhetett volna a Sapientia Sepsiszentgyörgyön. „Azonban a realista változat érvényesül: jövő ősztől nyitja meg kapuit az intézmény” – jelentette ki a polgármester.
Antal Árpád kifejtette, az önkormányzat már tavaly szeptemberben benyújtotta az épületre vonatkozó kérését az oktatási minisztériumnak, abban bízva, hogy legkésőbb tavasszal megkapják a jóváhagyást, ám ezt csak néhány hete írta alá Remus Pricopie tárcavezető. A külső terület rendezésére az idei költségvetésből 100 ezer lejt különített el az önkormányzat, a munkálatok néhány napja kezdődtek meg. A felsőoktatási intézmény befogadására kiszemelt épület 2011-ben üresedett meg, amikor összevonták a korábban ott működő Gámán János Mezőgazdasági Iskolát a Puskás Tivadar Szakközépiskolával.
Dávid László, a Sapientia rektora elmondta, bár összeállították az iratcsomót az ideiglenes akkreditációra, azt nem tudták igazolni, hogy biztosított a kihelyezett tagozat székháza, ezért nem tudták benyújtani a dokumentációt. „A kuratórium úgy döntött, hogy már idén ősszel benyújtjuk a kérelmet, így jövőtől működhet a sepsiszentgyörgyi tagozat” – mondta a Krónikának Dávid László.
A Sapientia EMTE és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetői tavaly júliusban jelentették be, hogy kihelyezett tagozatot hoznak létre a háromszéki városban. A helyiek a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás szak beindításáért lobbiztak, hogy a visszakapott földeken és erdőkben versenyképes gazdálkodás jöhessen létre.
Amint arról beszámoltunk, ősztől Székelyudvarhelyen sem valósulhat meg a Sapientia képzéseinek beindítása, itt ugyanis nem voltak megfelelőek a feltételek a felsőoktatási képzés biztosítására.
Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár)

Mérleget vont a Bethlen Gábor Alap
Közel 15,5 milliárd forintból gazdálkodott tavaly a határon túli magyarokat támogató Bethlen Gábor Alap, amely az előző évivel azonos összegű, 11,57 milliárd forint költségvetési támogatásban részesült 2013-ban – derül ki az alap Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által beterjesztett beszámolójából, amelyet hétfőn tettek közzé az Országgyűlés honlapján.
Az alapból folyósított támogatások 88,2 százalékát határon túli szervezeteknek, illetve magánszemélyeknek utalták ki. A 11,8 százalékos arányt képviselő belföldre folyósított támogatás döntően két fő programból állt: egy részét a Határtalanul! program keretében magyar iskoláknak nyújtott támogatás, másik részét pedig a Magyarság Háza program támogatása teszi ki.
A beszámoló alapján a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem fejlesztési támogatására 1,38 milliárd forintot fordítottak, a budapesti Magyarság Háza nemzetiidentitás-kiállítása, látogató- és oktatás-módszertani központja kialakítására, valamint felújításokra 723 milliót különítettek el.
Az erdélyi magyar középiskolai oktatási intézmények fejlesztési célú támogatásához 200 millió forinttal járultak hozzá. Oktatási-nevelési támogatásokra 4,42 milliárdot különítettek el, ebből Erdély 2,69 milliárd forinttal részesedett. A Határtalanul! tanulmányi kirándulási programra 473 millió jutott. Az összegzés szerint a tanulmányi kirándulások 61 százaléka Erdélybe irányult.
A tavalyi évben a Magyarság Háza programtámogatására 939 millió, míg a nemzeti jelentőségű intézmények támogatására 5,9 milliárd forint jutott. Utóbbin belül Erdély 3,64 milliárdot, Kárpátalja 1,23 milliárdot, Vajdaság 518 milliót, Felvidék 319,2 millió forintot kapott.
Az Országgyűlés a 2010-ben – a Szülőföld Alap jogutódjaként – hozta létre a Bethlen Gábor Alapot azzal a céllal, hogy támogassa a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való, egyéni és közösségi boldogulását. A támogatások nyilvános pályázat vagy egyedi kérelem benyújtása alapján nyerhetők el.
Krónika (Kolozsvár)

Érettségi sajtcédulák
Azt hihettük volna, hogy a nagy- és kisérettségi körüli bakik, rögtönzések, következetlenségek és az ezek által óhatatlanul kitermelt silány eredmények megemésztése után végre kicsit megnyugszanak a kedélyek az oktatás ügye körül. Tévedtünk.
A sikeres érettségiről tanúskodó okiratok körüli késlekedés most olyan helyzetet teremtett, amely több ezer fiatal sorsát is károsan befolyásolhatja.
Korrupciós cselekmények következtében ugyanis beláthatatlan ideig nem nyomtatnak érettségi oklevelet Romániában. Az ideiglenes megoldások országában ugyan nem okozott gondot az ideiglenes igazolások kibocsátása – azt is csak két szakaszban, javított kiadásban –, a többszöri titkársági sorban állások okozta kellemetlenségek és időveszteség beszámítása pedig nem tartozik az állampolgári méltóság iránti felelős viszonyulás tárgykörébe.
Az eggyel több pecséttel és egyéves szavatossággal ellátott igazolásokon bizonyára egyetlen hazai felsőoktatási intézményben sem akadnak fel – ugyanaz az akol –, a felvételt nyerő diákoknak azonban még részt kell venniük egy érettségioklevél-beszerző, majd -benyújtó túrán, de ez újra csak alig érdekel bárkit is.
A külföldi egyetemekre jelentkezők százainak azonban jócskán van miért izgulniuk. Az e tekintetben legnagyobb felvevőpiacnak számító Magyarország különböző tájékoztatási fórumain ugyanis hétfőn legfeljebb annyi biztatóval tudtak szolgálni, hogy az oktatási hivatal még nem nyilvánította elutasítandónak a romániai érettségi sajtcédulákat. Igaz, elfogadottnak sem.
Hogy a nemzetegyesítés folyamatának könnyített empátiája kiterjed-e a méltányos bánásmódra, nem tudni, de minimum értetlenséggel szemlélik világszerte a román szaktárca úgynevezett körlevelét, amelyben a különböző országok szakhatóságait értesítik az egyoldalú intézkedésről.
Így becsüli meg szép fiait-lányait az ország, amelynek sorsa nagy mértékben a szürkeállomány fejlesztésén és megtartásán múlik. Apró ötlet: az érettségi oklevelek visszatartása mellett hatékony korlátozó eszköz lehetne a személyazonossági igazolványok központi őrzése is.
Csinta Samu, Krónika (Kolozsvár)