Napirendre tűzte az Európai Tanács a székelyföldi önkormányzati határozatokat
Az Európai Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának bürója megbízta a kongresszus megfigyelő bizottságát, hogy tárgyalja meg azokat a határozatokat, amelyek a székelyföldi önkormányzatoktól sorra érkezve hitet tesznek egy autonóm Székelyföld létrejötte mellett – tájékoztat a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sajtószolgálata.
A július harmadikai ülésén megtárgyalt kérdést követően a bizottság levélben kérte fel Románia illetékes miniszterét, hogy fejtse ki a témában a kormány álláspontját. Ezekről a büró tájékoztatta Gyergyószentmiklós és Makfalva polgármesterét is, akik elutaztak Kisinyovba a bizottság ülésére, hogy ott szóban is tájékoztatást adhassanak a küszöbön álló közigazgatási átalakítás veszélyeiről.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere közös levélben fordultak a megfigyelő bizottság elnökéhez, amelyben azt kérték, hogy a bizottság legközelebbi kihelyezett ülését tartsa Sepsiszentgyörgyön, hogy legyen lehetőségük a helyszínen tájékozódni.
A fejlemények azt bizonyítják, hogy a bizottság tisztában van a helyzet súlyával, s az annak megfelelő figyelmet szenteli neki. Indokolt esetekben számítani lehet a nemzetközi szervezetek figyelmére, következésképpen Románia nem hajthatja végre a közigazgatási átszervezést a vállalt kötelezettségei megszegésével.
Azért, hogy Székelyföld esélyei tovább javuljanak, továbbra is elengedhetetlen, hogy azok az önkormányzatok, amelyek még nem fogadták el a határozatot, tűzzék azt haladéktalanul napirendre, majd elfogadásuk után postázzák az összes megadott címre. A nemzetközi fórumok további fellépése nagy mértékben függ attól, hogy a közeljövőben még hány határozatot kapnak kézhez – hívja fel a figyelmet az SZNT.
Székelyhon.ro

Megoldás a diplomakérdésre
Az érettségit az egyetemre való iratkozás követi, ehhez pedig elengedhetetlen az érettségi diploma. Az oklevelek azonban késnek, s ez főleg azoknak okoz gondot, akik külföldi egyetemekre szeretnének iratkozni. Az országban elfogadják a diploma igazolásokat is, a tanfelügyelőség pedig hatékony segítséget ígér a külföldre készülőknek is.
Az oklevelek beszerzésével és kibocsátásával az Oktatási Minisztérium foglalkozik – mondta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes – ám ezek még nem érkeztek meg a tanfelügyelőségekhez. „Úgy tudjuk, hogy nem tartották még meg a versenytárgyalás, és ez okozza a diplomák késését” – fejtette ki a főtanfelügyelő-helyettes.
Ameddig megérkeznek az oklevelek a tanintézetek kiállítanak egy igazolást, amelyen szerepelnek a szóbeli vizsgák eredményei és az írásbeli dolgozatok jegyei is – tudtuk meg Horváth Gabriellától, a Bolyai Farkas Gimnázium aligazgatójától. „Az elmúlt években is volt arra példa, hogy valakinek az érettségi után két-három napra már szüksége volt a diplomára, és akkor kiadtunk egy meghatározott időre szóló igazolást. A jelenlegi helyzetben a kibocsátott igazolások addig lesznek érvényesek, ameddig az eredeti diplomákat ki nem adják. Ezt követően a diákok beadják majd az érettségi bizonyítványt az egyetemekre, s ekkor érvényét veszti az igazolás” – jelentette ki az aligazgató.
Akárcsak az eredeti diplomák esetében, az igazolásokról is lehet hitelesített másolatot készíteni amennyiben több egyetemre szeretnének beiratkozni – tette hozzá Horváth Gabriella, és elmondta, ez a helyzet csak azoknak kellemetlen, akik külföldi egyetemekre szeretnének jelentkezni.
A szaktárca és a tanfelügyelőségek próbálnak megoldást találni a helyzetre. Jelenleg azt tehetik, hogy a raktáron megmaradt diplomákat adják ki sürgős esetekben – mondta Illés Ildikó. „Még nem kaptuk meg a diplomákat, de a minisztériumnak van még raktáron, ezért egy olyan egyezményt szeretnénk megvalósítani, hogy kiadjuk azoknak, akik külföldi felsőoktatási intézményekbe felvételiznek. Az országban nem lesznek gondok, hiszen az oktatási miniszter megígérte, hogy mindenhol elfogadják az igazolásokat az érettségi oklevelek megérkezéséig” – mondta bizakodva a főtanfelügyelő-helyettes.
Becze Dalma, Székelyhon.ro

Biró: nem statútum az RMDSZ autonómiaterve
Az RMDSZ által eddig bemutatott autonómiatervezetet a Magyar Polgári Párt (MPP) nem fogja közösként fenntartani – szögezte le csütörtökön Sepsiszentgyörgyön Biró Zsolt.
A polgári párt elnöke azt megelőzően nyilatkozott a sajtónak, hogy a délutáni órákban összeült a két alakulat képviselőiből álló autonómiabizottság.
A találkozó előtt Biró ismertette elvárásaikat, javaslataikat. Elmondta, kíváncsian várják, hogy kerülnek-e elő újabb autonómiatervezetek az RMDSZ fiókjából. Megtudtuk, az MPP-elnök június végén találkozott Kelemen Hunor RMDSZ elnökkel, s a beszélgetés során úgy érezte, a szövetség azt a változatot látja fenntarthatónak, amit az MPP-nek is átadott, és amely a sajtó birtokába jutott, mert az alkotmánymódosítás nélkül is kivitelezhető.
„Ez a tervezet nem autonómiastatútum, ez egy felvizezett változat, ami a három megye összefogásáról szól. Az alapkoncepcióval nincs baj, ezt szorgalmazta a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés is. A három megye összefogása megteremtheti Székelyföld előképét” – fogalmazott Biró.
Hozzátette: a polgáriak arra biztatják az RMDSZ-t, hogy bármelyik változat mellett döntenek is, azt nyújtsák be mielőbb a parlamentbe, hogy érje el a román kormány ingerküszöbét, tartsák „melegen” a témát.
A polgári párt elnöke szerint azt is tisztázni kell, hogy az RMDSZ a hárommegyés változathoz vagy a történelmi Székelyföldhöz ragaszkodik, és a tervezete miként viszonyul az alkotmányhoz. „Az eddig nyilvánosságra került tervezet kapcsán az RMDSZ-nek nyilvánvalóvá kell tennie, hogy nem rendezi a székely közösség helyzetét, csak egy állomás az autonómia felé, és el kell készülnie az autonómiastatútumnak, amelyet valamennyi magyar szervezet felvállal” – fejtette ki Biró, aki szerint a román alaptörvény módosítását nem lehet megkerülni, nemzetközi nyomásra meg kell történnie.
Bíró Blanka, Székelyhon.ro

Szakad az RMDSZ–PSD-érdekházasság?
Négy hónap elteltével szétszakadni látszik a román kommunista utódpárt és az RMDSZ koalíciója. A két szervezet konfliktusának kiváltó oka, hogy Románia az Európai Bizottság (EB) oldalán lépett be az RMDSZ-nek az EB ellen indított perébe. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) keretében létrehozott polgári bizottság – amelynek alelnöke az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor – Minority Safe Pack néven tavaly benyújtott egy javaslatcsomagot, amely egy sor kisebbségvédelmi intézkedést javasol az Európai Unió számára az oktatási, kulturális szférától egészen a médiaszabályozásig. Ennek nyilvántartásba vételét az EB tavaly ősszel elutasította. Az RMDSZ pedig nagyon helyesen perre vitte a dolgot.
A perbe eddig Szlovákia és Magyarország lépett be, mint sejthető, előbbi az EB, utóbbi az RMDSZ oldalán. Kelemen Hunor joggal felháborodott, és tartja abszurdnak a helyzetet, hogy a kormány tagjaként az RMDSZ perben van önmagával. Mivel a román fél aligha lép vissza, Kelemen választhat: vagy kilép az általa vezetett szervezet a kormányból, vagy kínos magyarázkodásba kezdhet az elvtelen kormányon maradást és az újabb következetlenséget indokolandó.
Árulások listája
A helyzet az, hogy midőn az RMDSZ csúcsvezetői 1996 legelején úgy határoztak, hogy kormányra viszik a szervezetet, bárki is légyen az év őszén esedékes választások győztese, nemcsak távlati céljaikat adták fel, nemcsak az autonómia elérését tolták ki a beláthatatlan jövőbe, nemcsak a legfőbb politikai eszközükről, a külpolitikai nyomásgyakorlás lehetőségéről mondtak le, de beléptek egy olyan játékba, ahonnan a jelek szerint nincs kilépés.
Ez már 1997 végén látszott. Akkor történt a kormányzati partnerek első árulása, midőn az előzetes ígéretekkel ellentétben a parlamenti többség úgy határozott, hogy a magyar iskolákban románul kell tanulni a történelmet és a földrajzot. A látványos szószegést követő Szövetségi Képviselők Tanácsa gyűlésén többen is azt követelték, hogy az RMDSZ lépjen ki a kormányból. A vitát Markó Béla felszólalása zárta le, aki szokatlanul magas hangfrekvenciával, indulatosan utasította vissza az ötletet, és érvelés helyett szónoki kérdések sorozatát tette fel. „Attól lesz magyar egyetemünk, hogy kilépünk a kormányból?” – kérdezte, majd ugyanezt a kérdést, ugyanezekkel a szavakkal megismételte még jó néhányszor, további jogos követeléseinkkel kapcsolatban.
Nos, bizonyos, hogy önmagában a kilépéstől – ha azt nem követi radikális változás a politikai vonalvezetésben – nem lehet remélni helyzetünk jobbra fordulását. De a bennmaradástól sem. És e kérdéssorozatot mindig fel lehet tenni, akár arra hivatkozva, hogy jobb a közhangulat, ha az RMDSZ kormányon van. Bár az utóbbi hónapok történéseit – a Wass Albert-könyvek elkobzása, az író magánterületen felállított szobrának karhatalommal történő eltávolítása, a székely zászlók elleni hajsza, a nagyváradi magyar konzulátus felállításának visszautasítása – elnézve, ebben sem lehetünk biztosak. A konzulátusok ügye amúgy is a Ceauşescu-kort idézi, amikor centrális kérdés volt, holott „európai” „demokratikus” országok között a legtermészetesebb lenne, hogy annyi konzulátust nyisson Magyarország a szomszéd államokban, amennyit célszerűnek lát és képes fenntartani. Érhető volt magyar fél megütközése, hiszen a negatív üzenetküldésen kívül semmilyen ésszerű ok nem szólt a döntés mellett.
Markó–Neptun egységfront
Természetesen azoknak lett igazuk, akik előre megmondták, hogy a kormányban maradás nem hozza meg a gyümölcseit: 1998 nyarán nemhogy a Bolyai-egyetemet nem sikerült helyreállítani, de a román törvényhozás olyan határozatot fogadott el, miszerint nem lehet egyáltalában olyan állami egyetemet létesíteni Romániában, melynek ne lenne román tagozata is. Az RMDSZ válaszképpen 1998. szeptember 5-én ultimátumot fogadott el, amelynek értelmében kilép a kormányból, ha szeptember 30-ig nem teremtik meg az önálló állami magyar egyetem létrehozásának jogi feltételeit. Bár a kormány semmilyen érdemi lépést nem tett az ügyben, az RMDSZ nem lépett ki, hanem azzal a korábban maga által is elutasított javaslattal jött, hogy a kormány fogadjon el határozatot a Petőfi–Schiller egyetem létrehozásáról.
Így is lett, majd a magyar–német egyetemre való hivatkozással a csúcsvezetés rávette az SZKT-t arra, hogy október 3-án szavazzon saját, egy hónappal korábbi határozata ellen és vonja vissza az ultimátumot. Egy füst alatt azt is megszavaztatta, hogy a továbbiakban az Operatív Tanács kezében legyen a döntés hasonló helyzetekben. Vagyis az SZKT kezéből feles többséggel kivettek egy olyan döntéskört, amelynek ügyében az SZKT is csak kétharmaddal dönthetett! Ezzel a Markó–Neptun egységfront függetlenítette a kormányzati szerepvállalás, koalíciós egyezkedések, ultimátumok, szövetségkötések kérdéskörét az SZKT-tól. Attól a fórumtól, amelyben még jelen volt a Reform Tömörülés, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, vagyis azok az autonomista képviselők, akiknek nagy része 2003-ban, miután az RMDSZ-kongresszusi határozatok szintjén számolt le a belső választás és a nemzeti kataszter programjával, saját szervezetek alakításába fogott. A Petőfi–Schiller egyetemről pedig azóta sem hallottunk, egyetlen pillanatig sem vette komolyan sem a román kormány, sem az RMDSZ, a kormányhatározat csak az SZKT „beetetéséhez” kellett. Így biztosítva volt a zavartalan közös kormányzás, de az is, hogy az RMDSZ látványos meghátrálása után semmilyen érdemi eredményt nem ért el abban a ciklusban.
Mindent előlről
Nagyrészt a bennmaradásnak volt „köszönhető”, hogy a szövetség azóta is képtelen kiszabadulni a hatalom bűvöletéből. S persze ennek a meghátrálásnak, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök – átvéve a román propaganda akkoron több mint félévtizedes szlogenjét – megfogalmazta emlékezetes mondatát: „Romániában példaértékűen megoldották a kisebbségi kérdést.” Amit később többen átvettek, s ma már Európa-szerte elfogadott. Károsabb üzenetet nem lehetett küldeni a külvilág felé. Ahelyett, hogy Koszovóhoz hasonló nemzetközi rendezést kérjünk, mindenkinek azt üzentük, hogy mi „otthon” elintézünk mindent, a kisebbségi kérdés belügy, hogy románok és magyarok építik a bizalmi légkört, ahogy a neptuni tárgyalásról szóló New York Times tudósításának címe is állította.
Érdekes lenne, ha ebbe a külügyminiszteri gesztusba törne bele az RMDSZ bicskája, ez jelentené a koalíció felbomlásának apropóját. Ami lehet akár miniszteri partizánakció is, mint Kelemen állítja. Akárcsak az az impertinencia, amellyel Titus Corlăţean ismét üdvözölte a trianoni döntés évfordulóját, ráadásul olyan szöveggel, hogy e szerződés „Erdélynek az anyaországhoz való visszatérését szentesítette”. Sajnálatos, hogy e kérdéssel kapcsolatban egyetlen erdélyi magyar szervezet sem nyilatkozott, pedig ha mi nem igazítjuk ki a román külügyminiszter vaskos történelmi tévedéseit, más aligha teszi meg helyettünk.
Ceterum censeo: fel kell hagyni a neptuni ihletettségű politizálással, a román hatalom kegyeinek keresésével, és magyar érdekeken alapuló, távlatos politizálásba kell fogni. Akkor is, ha 25 év alatt megannyi történelmi esélyt szalasztottunk el, akkor is, ha a modellértékű román kisebbségpolitikának RMDSZ-segítséggel felépített hamis mítoszát kell majd lerombolni elsőként. Akkor is, ha a gyors sikerre sokkal kevesebb esélyünk van, mint Románia EU-csatlakozása előtt.
Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A fal adja az utolsót?
Én nem tudom, bennem van-e a hiba, de valahogy képtelen vagyok komolyan venni az RMDSZ legutóbbi ultimátumát, amelyet az európai polgári kezdeményezés ügyének valóban tudathasadásos alakulása nyomán fogalmazott meg. Vitán felül nehezen kezelhető, ha egy bírósági teremben olyan ember ül veled szemben, akivel amúgy a mindennapokban a sors egyazon oldalra kényszerített. Megpróbálok beleérezni abba a helyzetbe, amikor a csapattársról lépten-nyomon kiderül, hogy legszívesebben nyakadat törné, hogy a létedre tör, s hogy a holnap-holnaputáni, látszólag békés és konstruktív megbeszéléseknek az égvilágon semmi perspektívájuk nincs.
Valami ehhez közelítő helyzetben lehet az RMDSZ, amikor azzal szembesül, hogy a kormány, amelynek tagja, amelyből közösségi és egyéni hasznot húz, amitől azt reméljük, hogy közösségi és egyéni hasznot egyaránt húzhatunk, egyszer csak szembejön a bírósági folyosón. Az első, zsigeri indulat mindenképpen azt diktálná, hogy azonnal megszakítani vele mindenféle kapcsolatot, de még az sem lenne túlzottan elítélendő, ha mindezt egy maflással ott, helyben nyomatékosítják.
Sokadszor, ezredszer bizonyosodik be: semmi közös nincs bennünk. Különbözők a premisszáink, az elv-, érv- és értékrendszerünk. Homlokegyenest különbözők a vágyaink, a reményeink, a félelmeink. Ilyen körülmények között kormányon lenni nem tesz lehetővé egyebet, mint afolyamatos védekezés-támadás léleknyomorító kettős présében való kínlódást. Az energiák szétforgácsolódnak a nemzeti jelképek használatának védelmében, a székely zászlós perekben, csupa olyan ügyben, amelyeket a 21. században már csak múzeumokban szabadna viszontlátnunk. Ehhez képest még mindig Brüsszelben jönnek szembe uniós tisztségviselők kíséretében.
Ebben az ügyben az RMDSZ elmegy a falig, hangzik acélos hangon. Bár szorítok neki, valahogy mégsem tudok szabadulni egyfajta konspirációs elmélettől. Félek érte, félek magunkért, hogy kiderül: közös játékról van szó mindössze, amelynek végén a valamit valamiért csomag keretében az RMDSZ mégis marad önként vállalt rabságában. Miközben fogalmunk sincs, mi a valami, és mit jelent a valamiért. Ha kérdezzük, sértően bizalmatlanok vagyunk. Ha nem kérdezzük, fásultak. Ha másoktól vagyunk kénytelenek értesülni róla, sértettek.
A fal folyamatosan közel van, még akkor is, ha részben mozgatható. S az apró pofonok taktikája sem garantált módszer, mert az állandó vitustáncot járó áldozat olyan pofonba is belefuthat, hogy a fal adja a másikat. Állítólag az fáj csak nagyon. Bár nem tudom, nem ez hiányzik-e igazán.
Csinta Samu, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Zsé előtt és után
Számos romániai magyar család polcán fellelhető, pedig elsősorban szakkiadvány. Az Erdélyi magyar szótörténeti tár közel negyven év alatt jutott el az első kötetet jelentő A-C-től a tizennegyedik V-Zs-ig. Fazakas Emese nyelvésszel, az utolsó két kötet főszerkesztőjével a munkafolyamat kulisszatitkairól, befejezésről és a jövőről beszélgettünk.
– Bevezetésül tisztázzuk, melyek a legfontosabb tudnivalók az Erdélyi magyar szótörténeti tárral kapcsolatban?
– Az Erdélyi magyar szótörténeti tár – ahogy a neve is jelzi – történeti szótár, amelyben régi, a 16. századtól kezdődő nyelvemlékekből merített részletek szerepelnek szótárszerűen. Célja elsősorban az, hogy az első hosszabb lélegzetű erdélyi magyar nyelvemléktől a 19. század végéig terjedően feldolgozza a levéltári adatokat, és az ezekben levő szavakat címszó és jelentések szerint megmagyarázza, különböző szókapcsolatokat és szólásokat felvillantson. Mindehhez jelentős helynévanyag, illetve névtani anyag is társul. A szótörténeti tárat évtizedekkel ezelőtt kezdték el egykori tanáraim, majd kollégáim. Az ötlet és a munka nagy része Szabó T. Attila nyelvészprofesszor nevéhez fűződik: az 1930-as években ő gyűjtött hozzá anyagot, a szótárat viszont csak a hetvenes évek legelején kezdte írni. Az első kötet 1975-ben jelent meg, az utolsó pedig idén, de ez nem csoda, hisz hatalmas anyagot tartalmaz.
– Nemzetközi és összmagyar összefüggésben mekkora az Erdélyi magyar szótörténeti tár jelentősége?
– Magyar nyelvterületen mindenképpen ez a legátfogóbb és legteljesebb szótár. Azért is, mert sokszor arra is törekedtek, törekedtünk, hogy ne csak az alapjelentéseket villantsuk fel, hanem a kontextusból kivilágló, akár alkalmi jelentéseket is megmutassuk. Ezért megesik, hogy ami a 19. század végén megjelent nyelvtörténeti szótárban öt jelentéssel szerepel, az az Erdélyi magyar szótörténeti tárban akár tízzel is. De túlhaladja a hétkötetes értelmező szótár értelmezéseit is, sokkal összetettebb annál. Nem tudok arról, hogy hasonló jellegű másik szótár létezne. A nyelvtörténeti szótárak amúgy valamiért inkább csak Közép-Kelet-Európára jellemzőek. Angolszász nyelvterületen például a forrásokat egyenként vizsgálják, összehasonlítják őket, de szótár nem készült nyelvtörténeti anyagból.
– Mitől erdélyi a kiadvány?
– A sorozat címében azért szerepel az „erdélyi”, mert erdélyi levéltárakban fellelhető anyagokat dolgoz fel. Ám ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne a magyar nyelvtörténetre vonatkozó átfogóbb következtetéseket levonni belőle. A szótörténeti tár nem táj- vagy regionális szótár, csak a feldolgozott anyagát tekintve erdélyi.
– Kik lehetnek a szótár felhasználói?
– Elsősorban nyelvtörténészek, de történészek, néprajzkutatók, vagy olyan tudósok is, akik valamely tudomány történetével, esetleg régebbi szókincsanyagával foglalkoznak.
– Pedig a kiadvány első kötetei számos háztartás könyvespolcán is megtalálhatók...
– Ez így igaz. Magam is olyan családból származom, amelyben én vagyok az első, aki humán tudományokkal foglalkozik, mégis megvolt otthon: úgy ismertem meg kisdiákként, hogy édesapám megvette köteteit. A szótárat tulajdonképpen úgy is lehet olvasni, hogy az ember felüti, és az adalékokat böngészi, mert nagyon sok érdekesség van benne. Nemcsak maga a szó és az értelmezés szerepel benne, hanem történetek is kibontakoznak körülöttük: peranyagok, leltári felsorolások. Ezekből ki lehet olvasni a régi társadalmat, meg lehet ismerkedni az akkori emberekkel. Kicsit közelebb lehetett kerülni letűnt korokhoz, ezért sokan forgatták élvezettel, s remélem, hogy ez nem változik.
– A hatalmas vállalkozás atyja és motorja, Szabó T. Attila 1987-es halála után hogyan lehetett a munkát folytatni?
– Szabó T. Attila csak az első kötetet írta egymaga, ám ez is hatalmas munkát jelentett. Felismerte, hogy egyedül nem tudja folytatni, így munkatársakat vont be a tanszéki tagok közül. Az elején maroknyi csapat volt, ő koordinálta a munkát, később többen bekapcsolódtak. Időközben sajnos sokan elhunytak, de a szerkesztőség állandóan frissült, fiatalokat vontak be. Amikor Szabó T. Attila meghalt, már elő volt készítve néhány kötet kéziratként a hetedik kötetig. Minden kézzel.
– Kézzel?
– Igen, kezdetben én is mindent kézzel írtam, csak a tizenkettedik kötet közepétől írtunk számítógépbe. B. Gergely Piroska és Kósa Ferenc így is kézzel írtak az utolsó kötetig. A sorozat elkészítésének nagy részében a Szabó T. Attila által összegyűjtött kis cédulákról – amiket jelentések, majd évszámok szerint rendeztünk – írtunk kézzel. Azt a főszerkesztő átnézte, az általa javasolt módosításokat bevezettük, ezután gépeltük, utána korrektúrán esett át az anyag, s amikor egy kötetnyi összegyűlt, még egyszer átfésültük és újrakorrektúráztuk. Hosszadalmas és bonyolult munka volt, amelyet általában az aktuális főszerkesztő fogott össze. A cédulákat folyamatosan rendezte valaki. Nem úgy kell ugyanis elképzelni, hogy a kigyűjtéskor Szabó T. Attila meg is határozta, hogy majd melyik milyen betűhöz jár, hanem amikor egy szó kapcsán az egyik cédula valakinek a kezébe került, akkor úgy adta tovább, hogy egy kis borítóra kiírta a szövegben szereplő következő szót. Mindegyik cédulának volt kis borítója, így rendeződött az anyag.
– A cédulákon mi szerepelt?
– A cédulán mindig maga a szöveg szerepelt, illetve ami a szótörténeti tárban szögletes zárójelben szerepel, tehát a forrásjelzet, hogy melyik településen jegyezték le, melyik levéltár adata, esetleg a valló neve, vagy ki írta a levelet kinek. Minden olyan információ, amit vagy vissza lehet keresni, vagy ami alapján fel lehet dolgozni az anyagot például történeti, szociológiai, vagy szociolingvisztikai szempontokból. És a céduláknak volt egy pici borítójuk, amire az aktuális címszavak kikerültek.
– Hány ilyen cetli volt?
– Félmillió, ha nem több.
– S ezt mind Szabó T. Attila írta ki?
– Nagyon nagy részben igen. Van néhány száz, amit mások, de a többi mind a Szabó T. Attila munkája. A cetlik most az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél vannak.
– A rendszer már működött, tehát csak új főszerkesztő kellett?
– A legnagyobb kérdés akkoriban az volt, hogy egyáltalán van-e remény a további kötetek megjelenésére. A nyolcvanas évek közepe-vége táján ugyanis nem úgy nézett ki, hogy a szótörténeti tár bármelyik készen lévő kötete megjelenhetne, ám a csapat mégis úgy döntött, hogy folytatja a munkát. Természetesen felmerült, hogy ki fogja össze a munkát főszerkesztőként. A feladatot Vámszer Márta vállalta el, ő adta ki a munkát, egyeztetett mindenkivel, és hetente egy-egy szerkesztőségi ülést tartott, ahol mindenki feltehette a kérdéseit, mindent megbeszéltünk, mindent a közösség döntött el. Ugyanis hiába volt egy jól bejáratott rendszer, megoldandó problémák, illetve új szempontok bevezetésére vagy azok átgondolására többször került sor.
– Történt különösebb változtatás az évtizedek folyamán?
– Mivel nagyon komplex munka, és lényegében előzmény nélküli, ezért nem alakulhattak ki mindjárt az első kötetre a végleges szerkesztési elvek. Ám ezzel együtt is megmaradt a struktúrája. Inkább végig az volt a kérdés, hogy mi az, amit szókapcsolatként tüntetünk fel, és nem kerül be a törzsanyagba, és miből lesz külön címszó. Mert igaz ugyan, hogy az Szabó T. Attila felvázolta az elveket, de a nyelv sem mindig egyértelmű. Az is megesett, hogy Szabó T. külön címszóként kezelt erdélyi történelemhez, valósághoz kötődő fogalmakat. Bizonyos szempontból állandóan újra kellett gondolni az egész anyagot.
– Megbecsülhető, hogy milyen mértékben érthető a mai olvasó számára a tár anyaga?
– Azért nehéz válaszolnom erre, mert régi szövegekkel dolgozom, ezért számomra ismerősek. Amikor azonban az egyetemi hallgatók nyelvtörténetet kezdenek tanulni, azt szokták mondani, hogy mennyire más, mennyire furcsa, de azt nem, hogy nem értik. A magyar nyelv ugyanis a 16. század elejétől napjainkig nem változott olyan mértékben, hogy ne lehessen megérteni. Szókincsünk az utóbbi harminc-negyven évben változott nagyot, de még mindig nem akkora mértékben, hogy ne lehessen a régi szövegeket értelmezni. Természetesen a szótörténeti tárban sok regionalizmus, tájszó vagy elavult szó van, de nagy részük érthető.
– A tár a 19. századdal zárul. Kell folytatni valahol vagy valamikor? És ha igen, milyen forrásokra támaszkodva?
– A 20. és 21. században jóval több, úgynevezett élő nyelvi szöveg van, mint a régi anyagban. A régiben is szerepelnek szinte élőnyelviek – például vallomásszövegek –, ám a 20. században ez a szövegmennyiség megnő, és már vannak hatalmas számítógépes korpuszok, amelyeket vizsgálni lehet. Ehhez azonban egyelőre nem kell szótörténeti szótár, talán majd 300-400 év múlva.
– A szótörténeti tár tizennégy kötete mondhatni hatalmas fénykép, ami rögzít egy periódust. Kell-e féltenünk mai nyelvünket attól, hogy nem rögzítik hasonló módon vagy túl gyorsan változik?
– Amíg van magyar nyelvet beszélő ember, addig nincs amiért ijedeznünk, mert végül is a nyelv a használatban él. Ha nem használnánk, akkor lenne gond. Vannak periódusok, amikor rohamosabban, vannak amikor kevésbé változik nyelvünk. A 16-19. századra tekintve sem mondható, hogy egyenletesen változott, mert például a 17. század végén, a 18. században felgyorsult. De inkább a szókincs változik, mert természetesen igazodunk a körülöttünk levő világhoz, hiszen a dolgokról beszélni kell valamilyen módon. A nyelvtan kevésbé változik. Az összes többi nyelv is hasonló helyzetben van: a felgyorsult társadalom, amiben Európában és Amerikában élünk, magával hozza a szókincs változását.
– Mit jelentett az ön számára a szótörténeti tárral való munka?
– Először is hatalmas megtiszteltetés volt, mert közel húsz évvel ezelőtt kezdő nyelvészként alig hittem el, hogy én is dolgozhatok rajta. Másrészt már szinte mindennapos foglalatosságot jelentett, és valósággal kikapcsolódást is. Egy idő után ez volt nekem az üdülés a szakmában. Akár az, hogy szerkeszthettem a saját címszavaimat, akár amikor főszerkesztőként a többiek anyagát átnézhettem. És most nagyon hiányzik ez a munka. Természetesen örülök, hogy az olvasók kezébe adhattuk a zs-vel kezdődő címszavakat is, ám hiányzik a mindennapokból a kis cédulákkal való munka. De tervezzük a munka folytatását, mert még mindig hiányzik egy kötet: mindenképpen kell egy mutató, amiben megjelennek az egyes nyelvjárási alakok, lista a különböző szókapcsolatokról, szólásokról, névtani anyagról. A nagy munka után azért előbb meg kellett egy kicsit pihenni.
Fazakas Emese
Nyelvész, egyetemi docens, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsésztudományi Karának dékánhelyettese, 1967-ben született Marosvásárhelyen. A BBTE Bölcsésztudományi Karán szerzett alapképzést, majd a budapesti Közép-Európai Egyetemen mesteri képzésben vett részt. A BBTE-n védte meg az A fel, le és alá igekötők használati köre a kései ómagyar kortól napjainkig című doktori disszertációját is. Több kötet és számos tanulmány szerzője, az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerkesztője, a 13. és 14. kötetének főszerkesztője. Kutatási területei: nyelvtörténet, nyelvtörténet kognitív nyelvészeti szemszögből, a magyar mint idegen nyelv.
Dénes Ida, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kilépés, bennmaradás: kit-mit képvisel az RMDSZ?
Napok óta megy a spekuláció a közbeszédben, de méginkább a médiában (mert a közbeszéd az nem feltétlenül a politikáról szól, sőt egyre kevésbé arról), hogy szakad-e a román kormánykoalíció. De ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor inkább az a kérdés, hogy kilép-e a Ponta-kormányból az RMDSZ.
Ugyanis a bukaresti kabinetet jelenleg nem csupán a Szociáldemokrata Párt és a magyarok szövetsége alkotja, hanem néhány kisebb román formáció is az SZDP szatelitjévé szegődött, kellő számú képviselővel és szenátorral ahhoz, hogy a baloldali kormánynak meglegyen az elégséges parlamenti támogatottsága Kelemen Hunorék nélkül is.
Mint ismeretes, a szakítás akkor merült fel, amikor jó egy hónap késéssel az RMDSZ rájött – mert akadtak, akik felhívták a lapító szövetség figyelmét rá –, hogy Románia a magyar érdekekkel szemben, az ezek képviseletével tüntető párt megkérdezése és tudta nélkül avatkozott be a kisebbségek és az Európai Bizottság jogvitájába. Úgy, hogy közben az RMDSZ („ a romániai magyarok érdekképviselete”) annak a rezsimnek a szekerét tolja, amelynek külügyminisztere világossá tette: román állami érdek, hogy a kisebbségi kérdés ne kerüljön uniós hatáskörbe. Sőt mi több, konszenzus látszik kialakulni a román politikai elitben abban, hogy Romániának az Európai Bizottság oldalára kell állnia a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés ügyében, vagyis a kisebbségi kezdeményezéssel szemben. Azaz a kisebbségek európai ernyőszervezetével, a FUEN-nel, a határon túli magyarok mellett kiálló Magyarországgal, sőt a saját kormányát támogató és részben alkotó RMDSZ-szel szemben! A bukaresti hatalom főfői kijelentették: nem fogják a koalíciós partner RMDSZ kedvéért megszüntetni Románia ellenállását.
A kényes helyzetbe került RMDSZ (amelyre eddig is folyton rásütötték a politikai prostitúciót vádját, most pedig egyszerre vált felperessé és alperessé ugyanabban a vitában) elsőre a koalícióból való kilépését helyezte kilátásba, de aztán puhulni kezdett a nagy keménység: előbb Kelemen pártelnök ült le tegnap (kétszer is!) egyezkedni Victor Pontával, majd az RMDSZ bejelentette, hogy a kilépésről úgyis pénteken fog dönteni Kolozsváron az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa (SZÁT), meghallgatva a megyei elnököket és egyéb fontos megmondóembereket. Az RMDSZ „belső demokráciáját” ismerők azonban mérget vesznek rá, hogy holnap már egy Bukarestben szűk körben meghozott döntéssel érkezik Kelemen a kincses városba. Ez ugyanis már hosszú évek óta így megy: Verestóyék a román fővárosban megegyeznek valamiben, aztán azt pár nap múlva elfogadtatják a „döntéshozó fórumokkal”, az SZKT-val vagy a SZÁT-tal, végül pedig megmagyarázzák a népnek, hogy az miért jó. Bár mostanság már csak azt, hogy miért kevésbé rossz. Eme kis időhúzásos, hatáskörös, megfontolásos mutatványra már csak azért is szükség van, hogy a párt propagandistái, bértollnokai elvégezhessék a dolgukat: egyre-másra jelennek meg olyan „vélemények” az RMDSZ sajtójában (amely mindmáig a romániai magyar nyelvű média zömét teszi ki), hogy nem kell ezt a kilépést elsietni. Mert...
Minden érv előkerült és elő fog kerülni. Mögöttük pedig felsejlik az igazi ok, de ez nem hangzik el. Tudniillik, hogy a tulipános pártapparátus és a klientúra, a rokonság, a pereputty, a haveri kör, az önkormányzati nómenklatúra stb. semmitől sem akar elesni. Semmilyen morzsától, ami a hatalom asztaláról lehull. Bukarestben vagy bárhol másutt. Emberileg talán érthető is ez, mert hát mindenki úgy próbál boldogulni, ahogy tud. Ám ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a csoportérdekek nem esnek egybe a nemzeti érdekekkel.
[Dénes László] itthon.ma

Erdőszentgyörgyön gyászlobogó került a magyar és székely zászlók helyébe
Erdőszentgyörgy polgármestere levette az RMDSZ székházának homlokzatáról a román, a magyar, a székely, az EU, a település és az RMDSZ zászlaját, helyettük pedig egy gyászlobogót tűzött ki.
Az RMDSZ-es politikus ily módon kíván tiltakozni a nemzeti jelképek üldözése ellen, valamint amiatt, hogy a Maros megyei prefektúra legutóbb súlyos pénzbírságot helyezett kilátásba, arra az esetre, ha nem távolítják el az RMDSZ székház homlokzatáról a magyar zászlót.
marosvasarhelyiradio.ro, Erdély.ma

Semjén: az autonómia emberi jog a közösség szintjén
Az autonómia megadása nem a többségi nemzet által gyakorolt kegy, hanem az emberi jogok betartása, mivel a nemzetiségi jogok emberi jogok a közösség szintjén – jelentette ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pénteken a 2. Martosi szabadegyetemen.
A felvidéki magyarság legnagyobb nyári rendezvényén Semjén Zsolt és Bárdos Gyula, az első szlovákiai magyar elnökjelölt elsősorban a külhoni magyarság autonómiatörekvéseiről, az egyszerűsített honosítást lehetővé tévő magyar jogszabályról és a szlovák állampolgársági törvényről beszélt.
Semjén Zsolt a magyar állampolgárság megadásáról és az autonómiatörekvésekről szólva hangsúlyozta: a magyarság ezekkel nem követel semmi olyat, amire ne lenne példa az Európai Unióban. Rámutatott: a többségi nemzetek az autonómia megadásával nem kegyet gyakorolnak, hanem az emberi jogokat tartják be, mivel a nemzetiségi jogok emberi jogok a közösség szintjén. Hozzátette: ezeknek a céloknak az elérésénél az „amit lehet másnak, az nekünk is lehet" elvet kell követni, mert, mint mondta, ha ennek ellentettjét fogadnák el a magyarok, akkor azt mondanák ki, hogy másodrangú polgárok.
A miniszterelnök-helyettes úgy vélekedett: minden egyes külhoni nemzetrésznek magának kell kidolgoznia saját, testreszabott autonómiatervezetét, közben pedig ezeket el kell fogadtatni annak ellenzőivel is, akik többnyire a politikai manipuláció eszközei. „Az autonómia nem a többségi nemzet ellen irányul" – szögezte le Semjén Zsolt, aki szerint az autonómia sikerét az is mutatja, hogy ahol az megvalósult, ott soha nem látott fejlődés indult be, és ma mind a többségi, mind a kisebbségi nemzet jobban él. „Én nem gondolom, hogy Magyarországra veszélyt jelentene, ha a magyarországi szlovákság megélné az önkormányzatiságát" – jegyezte meg.
Semjén Zsolt az egyszerűsített honosítást lehetővé tevő magyar jogszabályról és annak szlovákiai fogadtatásáról, illetve az akkori szlovák kormány által elfogadott „ellentörvényről" is beszélt. Leszögezte: a magyar jogszabály „támadhatatlan", egyebek mellett azért is, mert amikor a magyar törvényt elfogadták, addigra Szlovákiának és Romániának is volt ilyen vagy hasonló tartalmú törvénye. Elmondta: a szlovák állampolgársági törvény leginkább a szlovákoknak árt, hiszen az állampolgárságuktól megfosztottak túlnyomó többsége olyan szlovák, akinek nincs semmi köze a „magyar ügyhöz." Hangsúlyozta: a szlovák állampolgársági szabályozás miatt kialakult helyzet sem a felvidéki magyarság, vagy a magyar állam hibája, ugyanakkor biztos, hogy a kettős állampolgárság tiltásának álláspontja egyre inkább el fog lehetetlenedni.
Bárdos Gyula felszólalásában rámutatott: a felvidéki magyarság azzal, hogy saját magyar államfőjelöltje lett, olyan útra lépett, amely elvezethet ahhoz, hogy a többségi nemzet számára természetessé váljon, magyarok is betölthetnek az elnöki poszt szintjén lévő pozíciókat. Megjegyezte: erre az útra már tíz évvel korábban rá kellett volna lépni, mert azóta már változhatott volna a többségi nemzet hozzáállása. A megkezdett folyamatot azonban tovább kell vinni – jegyezte meg, utalva arra, hogy öt év múlva ismét kell magyar jelöltet állítani a szlovák államfőválasztáson. A választáson elért eredményéről azt mondta: bár az lehetett volna jobb is, a lélektani határt az 5,5 százaléknyi szavazattal sikerült elérni. Megjegyezte: „a rövid idő alatt és jelentős politikai ellenszélben" sokakkal nem sikerült megértetni, hogy a magyar jelölt indításának milyen fontos jelzésértéke van.
MTI, Erdély.ma

Hírsaláta
MARKÓ MARADNA IS MEG NEM IS. Markó Béla is elítélte Titus Corlăţean külügyminiszter kijelentését, miszerint Romániának a luxemburgi kisebbségi perbe való belépése nemzeti érdek. Markó Béla szerint a Romániában őshonos kisebbségek védelme nemzeti érdek.
Az elöljáró a Nemzeti kérdés az Európai Unióban című előadásában Marosfőn kijelentette: az Európai Unió nem tett eleget az elvárásoknak a kisebbségi jogok terén, s arra is kitért, hogy a XX. században történtek után nem beszélhetünk nemzetállamokról, mivel a legtöbb államban kisebbségek élnek. Markó amúgy nem híve a kormányból való kilépésnek, de nem is ragaszkodik a koalíció fenntartásához, ha Bukarest nem lép ki az RMDSZ és a FUEN által kezdeményezett perből. (Maszol.ro) MENESZTENÉK A SZABAD SZÁJÚ ELNÖK ASSZONYT. A liberális párt és több civil szervezet Laura Georgescu, az audiovizuális tanács elnökének leváltását követeli. A biztosítékot nemcsak az ütötte ki, hogy a hölgy rondábban beszél, mint egy kocsis, terrorizálja társait, de az is, hogy számára kedves televíziókat anyagi eszközökkel kíván támogatni. A liberálisok szerint, ha a hölgy visszautasítja lemondását, a kormánynak módjában áll új kritériumokat kiírni e funkció elnyerésére. (Realitatea) NEM SÜRGŐS. Amilyen nagy lendülettel fogtak neki a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Liberális Párt egyesítésének, a folyamat olyannyira megtorpant. A demokraták is rájöttek – derült ki Emil Boc friss nyilatkozatából –, ha összeolvadnának a nemzeti liberálisokkal, elveszítenék identitásukat. Ezért Boc szerint az egyesüléssel, fúzióval 2015-ig várni kell, most meg kell lelniük az együttmunkálkodás oly formáját, mely a jobboldali jelölt esélyeit növeli. (Cotidianul) MÉG MINDIG KELENDŐEK CEAUŞESCU CUCCAI. Egy bukaresti árverésen 55 ezer euróért kelt el Nicolae Ceauşescu egykori kommunista diktátor juharfából készült irodabútora – közölte az Artmark aukciós ház adatai alapján a Mediafax hírügynökség. Az aukciót a szervező szerint a diktátor irodabútora tette az idény legnagyobb érdeklődéssel várt árverésévé. A bútor végül a kikiáltási ár öt és félszereséért talált gazdára. Az Artmark szerint Romániában továbbra is nagy érdeklődés mutatkozik a kommunista diktatúra és a Ceauşescu család relikviái iránt. A diktátor által használt Cross márkájú golyóstollkészletért 2000 eurót, egy olyan iratért, amely Nicolae Ceauşescut az ország első vadászává nyilvánítja, 125 eurót fizetett a vásárló. A diktátorpár ingóságainak zömét 1999 és 2001 között értékesítette árveréseken a román állam.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Legyenek láthatóvá tetteid (7. Magyar Református Világtalálkozó Sepsiszentgyörgyön)
A mai napon emberi világunk találkozhat az isteni irgalomnak és a jóságnak a világával. Találkozhat Isten gyógyító erejével, mert gyógyulásra van szükségünk. Találkozhat azzal a boldog tapasztalattal, amit olyan ritkán és nehezen mondunk ki, hogy jó dolog magyarnak lenni, és jó dolog reformátusnak lenni – hangsúlyozta ft. Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke tegnap a Sepsiszentgyörgyön tartott 7. Magyar Református Világtalálkozó megnyitóján.
A nap fénypontja Kálvin János egész alakos bronzszobrának leleplezése volt, amit a Magyar Református Egyház püspökeinek szolgálatával tartott, úrvacsorás istentisztelet követett. Bocskai Vince szovátai szobrászművész alkotásának, Kálvin János egész alakos szobrának leleplezése után nt. Incze Sándor, a Sepsi Református Egyházmegye nyugalmazott esperese, a szoborállítást kezdeményező Székely Mikó Alapítvány elnöke megköszönte a támogatást a helyi és a megyei önkormányzatnak, valamint a magánszemélyek és vállalkozók adományát és segítségét (képünk). A világtalálkozó programjai minden korosztályt megszólítottak, a 2009-ben egyesített magyar református egyházak Generális Konventje pedig a tervezett napirendekkel megkezdte ma is folytatódó plenáris ülését. A kézművesek, a különböző egyházmegyékből érkezett nőszövetségi csoportok már kora reggel berendezték sátraikat az Erzsébet park szélén, a színház előtt megálló autóbuszokból szinte folyamatosan szálltak le a távolról Sepsiszentgyörgyre érkező hívek, akiket nt. Szegedi László erdélyi egyházkerületi generális direktor a Kálvin János nagyságát méltató hangos ismertetője fogadott, aki pedig többet kívánt megtudni a nagy reformátorról, neves egyháztörténészektől kérhetett bővebb tájékoztatást.
Sokszorozzuk meg az Ige fényét
A világtalálkozót ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg, aki köszöntőbeszédében emlékeztetett, hogy voltak idők, amikor gyanakvás, meghurcoltatás járt azért, ha valaki a határon átcsempészte a Bibliát, a magyar nyelvű irodalmat, de a sok küzdelem az anyanyelvért és érte meghozta, hogy ma, akik a világon magyar reformátusok vagyunk, nem vagyunk elválaszthatóak, minket az anyanyelv és a közös kultúra összetart. A határok feletti magyar–magyar összetartozás a magyar nemzet egyik legfontosabb erőforrása – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, aki szerint ennek az összetartozásnak a kötelékei elsősorban lelki, szellemi természetűek. „Azért jöttem el, hogy kifejezzem a magyar kormánynak azt a szándékát, hogy arról az erőről, ami önökben van, mi nem szeretnénk lemondani. Mi azt az erőt hozzá szeretnénk ragasztani minél szorosabban az egész Kárpát-medencei magyarságnak az erejéhez. Azt szeretnénk, hogy a reformáció és a magyar, ami a történelemben összetartozott, a jövőben is összetartozzon. Ez a kötelék ma erősebb, mint tegnap volt, és dolgozzunk együtt és imádkozzunk együtt, hogy holnap, holnapután még erősebb legyen.” Ft. Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke szerint Sepsiszentgyörgy egy napra a világ közepe, „mert ahol hitben, szeretetben találkozunk, bárhol legyen is az a hely, mindig az a világ közepe”. Felszólított, hogy „vegyük körbe az Ige világosságát mindannyian, igaz emberi magyar református keresztyén harcunkkal, sokszorozzuk meg az Ige fényét, és akkor olyan fényesség támad, hogy a gyógyulások, egybetalálások, megbékélések, megerősödések lehetővé válnak”.
„2009-ben egymás felé fordultunk, egymás kezét megfogtuk, és a szétdaraboltságból egység lett. (...) Mi ezt az egységet kifejezni jöttünk ide, együtt örvendezni, együtt ünnepelni, együtt adni hálát ide, Sepsiszentgyörgyre, Székelyföldre. Itt is itthon vagyunk, itt is helyünk van. Isten népe vagyunk, és Isten népe akarunk maradni, de tudatosítjuk, hogy ez egyedül Krisztus által lehetséges” – hirdette ft. Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházkerület püspöke. A központi színpadon tartott megnyitón közreműködött a Kolozsvári Református Kollégium Vegyes Kara Székely Árpád karnagy vezényletével, valamint a sepsiszentgyörgyi belvárosi gyülekezet Harmónia kamarakórusa Jakab Csaba vezetésével.
Kálvin János közöttünk
Az ünneplő közösség elfoglalta a református vártemplom előtti Kálvin teret, a baróti, sepsibodoki, gidófalvi, sepsiillyefalvi, kökösi és a vártemplomi kórusok egyesített kara énekelt, majd ft. Kató Béla szólt elsőként a szoboravatón. Elmondta, hogy „Kálvin János tanítása búvópatakként volt jelen a magyar református egyház több mint négy és fél százados történetében. Ő volt, aki talán leghitelesebben és legérthetőbben tolmácsolta számunkra Isten szavát, a megváltás igéjét, azt a szót, amely a várakozó őrállók számára remény, világosság és béke volt.” Kató szerint Kálvin beköltözött vártemplomainkba, tanítása megváltoztatta Székelyföld arculatát, megerősített önvédelmi harcunkban, vártemplomaink kőfalait az ő segítségével béleltük ki Igével, a francia származású svájci reformátort magyarrá, székellyé fogadtuk. Gottfried Locher, a Svájci Református Egyházszövetség elnöke azt hangsúlyozta, hogy Kálvin egyszerű ember volt, aki a Krisztus-hitet adta nekünk, és azt, hogy mindannyian Krisztusban egyek vagyunk. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere felszólalásában elmondta, a mi magyarságunkat, helyünket a világban a hit, a kultúra, a közösség és a nemzet egysége határozza meg, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, kulturális miniszter pedig úgy vélte, az a választás, hogy Kálvin Jánosnak szobrot állítsanak a sepsiszentgyörgyi reformátusok, olyan értékválasztás, amely nem a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről, de a múltból jön. Kiemelte, jó lenne, ha a genfi szellemiség nemcsak Székelyföldön és Erdélyben, hanem az egész országban elterjedne, otthonra lelne. „Ha mindaz, ami számunkra érték, a szabadság, a függetlenség szeretete, a gondolkodni tudás szeretete otthonra lelne a Kárpátokon túl is, az ország minden szegletében. Ha az a munkaszeretet, rendszeretet, amelyet a kálvini eszmék a teológiai gondolatokon túl közvetítenek, otthonra lelne minden egyes közösségben.” Aki a protestáns etikán nő fel, azt a Balkán soha nem tudja bekebelezni – szögezte le Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki szerint minden korban szükség van reformerekre, mert hajlamosak vagyunk belemerevedni a megszokottba, a rutinba, és egy idő után észre sem vesszük, hogy változás, újítás nélkül zsákutcába jutunk. „Minden korban szükség van olyan emberekre, akik felismerik annak az igényét, hogy ami nem működik, azon változtatni kell, hiszen az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy helytelen, hibás és bűnös úton járjunk. Székelyföldnek is reformokra, bátor, új utakat kereső és nyitó gondolkodókra, cselekvő emberekre van szüksége. Le kell számolnunk a félelmeinkkel, a rossz beidegződésekkel, meg kell vizsgálnunk, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. El kell döntenünk, milyen úton megyünk tovább, és azon az úton kitartással, hittel és a győzelembe vetett szilárd meggyőződéssel végig kell mennünk. A jogainkért és a közösség jövőjéért minden körülmények között ki kell állnunk. Az egyházakkal partnerségben létre kell hoznunk Székelyföld belső önrendelkezését, el kell érnünk azt, hogy a magyar nyelv regionális hivatalos nyelv legyen.
Tárjátok ki szíveteket
Az ünnepi istentiszteleten, amelyet a tíz magyar református egyházkerület püspökei szolgálatával tartottak, ft. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt 2. levele 6. fejezetének 11–18. versét olvasta, melynek alapján azt hirdette: „Tárjátok ki szíveteket, és ebbe a kitárt szívbe hadd férjen bele bánatunk, örömünk, gyengeségünk, mert akkor leszünk igazán Isten egy népe, ha merünk vallani bűneinkről, gyengeségeinkről, elhibázott dolgainkról, szomorúságunkról.” Az úrvacsorás ünnepi istentiszteleten az egyesített vegyes kar mellett közreműködött a Maksai József vezette rétyi Kováts András Fúvószenekar, a Kolozsvári Református Kollégium Vegyes Kara, valamint Proszán Tímea versmondó.
Együtt kell felemelnünk szavunkat
Míg délután az érdeklődők a meglepetések színházában és a szabadtéri zenés programokon szórakoztak, a Székely Mikó Kollégium dísztermében ft. Kató Béla erdélyi és ft. Csűry István királyhágó-melléki református püspök aláírta a Svájci Református Egyházak (HEKS) képviselőjével, Ueli Locherrel azt a szerződést, amelyben a svájci fél vállalja a lelkésztovábbképzés, a diakóniai munka és a kicsi, de még életképes romániai református gyülekezetek infrastrukturális támogatását. A Magyar Református Egyház Generális Konventje késő délutáni plenáris ülésének megnyitóján Kató Béla hangsúlyozta, jelzésértéke van annak, hogy a magyar részegyházak püspökei a Székely Mikó Kollégiumban üléseznek. Szerinte ma is nagy szükség van az összefogásra, együtt kell felemelnünk szavunkat, együtt kell tiltakoznunk, ha egy közösség bajban van. Ezt követően elhangzott a református egység elmúlt éveinek beszámolója, az ülés ma a bizottságok jelentéseivel, közös gondok megbeszélésével folytatódik.
Fekete Réka, .
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiállunk vagy nem állunk?
Egyszer s mindenkorra meg kellene jegyeznünk, hogy a nemzeti kisebbségeket az az ország képviseli, amelyikben laknak, tehát minket, romániai magyarokat Románia.
Ezt, ha még nem tudtuk volna, legutóbb Radu Podgorean külügyi államtitkár ismét értésünkre adta. Azt nem tette hozzá, hogy akinek nem tetszik, elmehet Magyarországra, és akkor majd Magyarország is képviselheti, hisz nagyon sokan vagyunk magyar állampolgárok. Ott időnként (most is) egy-egy olyan magyar miniszterelnök kormányoz, aki magát 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti. Akkor gondoskodjék is róluk. Az RMDSZ az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával közösen különcködni kezdett, és uniós szintű jogalkotást kért az európai kisebbségek védelmében. Ezt a kezdeményezést az Európai Bizottság (EB) elutasította, ezért indítottunk pert ellene. A Luxemburgi Bíróságon a perbe az EB oldalán belépett Románia, Szlovákiával és Görögországgal együtt. Magyarország meg a mi oldalunkon. Kérdés, hogy minek erőltetjük az egészet, hiszen az unió számos tisztségviselője számtalanszor hangoztatta: ilyen ügyekben nem illetékes, mivel azok tagállami hatáskörbe tartoznak. Mi meg azt akarjuk, hogy dolgozzanak ki általános szabályokat. Viszont sok tagállam – akár Románia, Szlovákia, vagy Görögország is – jobban tudja, miként lehet hatékonyabban megoldani a kisebbségiek problémáit úgy, hogy azok eltűnjenek. (Nem a problémák, hanem a kisebbségek.) Ha nem lesznek kisebbségek, problémák sem lesznek, így az unió is eljut egy ideális állapotba, amikor már egyáltalán nem kell foglalkoznia ilyen piti kisebbségi ügyekkel. Megmondták: nekünk, romániai magyaroknak az a jó, ami Romániának jó. Ez a per például Romániát érintő ügy, és abban a miniszterelnök szerint sincs helye alkunak. Még a végén jól járunk, mert – bőrünkön érezzük –Románia nemcsak megoldotta a nemzeti kisebbségek kérdését, de még túl is teljesítette. Ha általános uniós szabályozásokat kezdenek életbe léptetni, akkor az európai normák – Románia szerint – alacsonyabb szintűek, mint a romániaiak. Mihelyt kötelezővé válnak Romániára nézve is, vissza kell venniük némi jogokat tőlünk, és Bukarest ezt nem akarja. Bizonyosan a mi érdekünkben. Így hát a mostani, RMDSZ és kormány közti vita kenyértöréshez vezethet. Most itt áll az RMDSZ, és ingadozik, mint a középparaszt a kollektivizálás idején. Csak ő azért ingadozott, hogy beálljon-e vagy ne, az RMDSZ meg azért, hogy kiálljon-e vagy sem. Ebben a luxembourgi perben az RMDSZ kétfelől is érintett. Egyfelől mint felperes, másrészt kormányerőként, mint alperes, saját maga ellen perelve. Kész tudathasadás, de nem ritka. Az embernek is van jobbik énje és rosszabbik, amelyek harcolnak egymással. Általában a rosszabbik győz. Kelemen Hunorék ezt Pontától tanulhatták, aki a ciános aranykitermelés ügyében saját magával sem értett egyet, mert kormányfőként támogatta, parlamenti képviselőként ellenezte. Vagy fordítva. Ponta volt és Ellenponta. Most folynak az egyeztetések Ponta és Kelemen között. Mindkettejük azt remélte, hogy meggyőzi a másikat igazáról. Van olyan, hogy a beosztott bemegy a főnökhöz a saját véleményével, és kijön a főnökével. Most Kelemen Hunor bement a főnökéhez, Pontához a saját véleményével – és mindketten a saját véleményükkel jöttek ki. Ha kiáll a kormányból az RMDSZ, a miniszterelnök másokat vesz be. Ez nálunk nem gond, mert az ilyesmiért sorban állnak a pártok, pártocskák, párttagok és párttagocskák
Kuti János, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyilatkozatok kollégiumügyben
Egymást érik a pró és kontra nyilatkozatok a marosvásárhelyi Unirea iskola ügyében, miközben a római katolikus gimnázium megalakulását lehetővé tevő határozattervezet nem szerepelt a városi tanács júliusi ülésének napirendjén sem. Megjelent viszont Cioban Maria jegyző magyarázata arról, hogy miért tartja törvénytelennek a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium önálló jogi személyiségként való megalakulását és működését abban az épületben, amely a római katolikus érsekség tulajdonát képezi. Jogászként megfogalmazott és a valóságot figyelmen kívül hagyó érveiről hadd ne mondjunk véleményt. Ahogy arról sem, hogy egyes újságírók milyen "fergeteges" dokumentumokkal akarják bizonyítani a Facebook közösségi oldalon, hogy az épület, amelynek visszaszolgáltatását a Legfelsőbb Bíróság és Ítélőszék is jóváhagyta, soha nem is képezte a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség tulajdonát.
Érdekesek viszont Dorin Florea polgármester nyilatkozatai az ügyben, aki már arról számol be, hogy a helyhatóság megállapodást kötött a római katolikus egyházzal. Ennek értelmében az egyház 25 évre haszonbérbe adja a helyhatóságnak a főépületet, ahol továbbra is az Unirea Főgimnázium fog működni. A hosszú lejáratú bérleti szerződés, amelyet a balázsfalvi kollégium példájára fognak megkötni, lehetővé teszi, hogy az épületet korszerűsítsék. Ennek fejében a helyhatóság jóváhagyná, hogy az udvari épületekben létrehozzák a magyar tannyelvű katolikus gimnáziumot – nyilatkozta.
A tárgyalások tényét megerősítette Peti András alpolgármester is, aki érthetetlennek nevezte, hogy egy új tanintézmény megalakítására egyesek hogyan reagálnak.
Ami az Unirea Főgimnáziumot illeti, ahol kiváló eredménnyel érettségiztek a diákok, Peti András szerint felelős politikus nem vonhatja kétségbe azt a tényt, hogy az iskolát meg kell őrizni. Ennek azonban semmi köze nincs ahhoz, hogy törvény biztosította jogával éljen a katolikus egyház, amely az új önálló tanintézmény létrehozásával az oktatási kínálatot gazdagítja, s a Református Kollégium mellett a felekezeti oktatás területén a versenyhelyzet növeléséhez járul hozzá. Ebből kiindulva reménykedik abban, hogy a rosszhiszemű véleményeket nem veszi figyelembe, és a katolikus iskola létrehozását jóváhagyja a tanács. Ezért vállalta a közvetítést a katolikus státus és a helyhatóság között egy hosszú lejáratú bérleti szerződés megkötése érdekében, amely lehetővé tenné, hogy a kiváló középiskola a helyén maradjon, s a 2014–20 között megnyíló uniós támogatási lehetőségeket kihasználva az épületegyüttest felújítsák. Az eddigi tárgyalásokon arról is szó volt, hogy a Klastrom utca 15. szám alatt levő, három részből álló együttes két kisebb épületét az új katolikus gimnázium osztályai fokozatosan belakják. A Bolyai középiskolával megkötendő konzorcium pedig közös pályázási lehetőségeket nyitna a három iskola számára – mondta az alpolgármester.
(bodolai), Népújság (Marosvásárhely)

Külhoni magyar vezetők tanácskoztak a Kárpát-medencei fejlesztési lehetőségekről
A Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési lehetőségeket tekintették át külhoni magyar szervezetek képviselői szerdán a Kárpát-haza Fejlesztési Fórumon, a budapesti Parlamentben.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által szervezett konferencián Borbély Károly, Románia energiaügyi államtitkára az RMDSZ által összeállított gazdaságfejlesztési tervet, az Erdély 2020 dokumentumot ismertette, amelynek kimunkálását – mint mondta – nagyon komoly előkészítés előzte meg, és számos egyeztetést folytattak róla. A tervről szólva kitért egyebek mellett az erdélyi magyar gazdák területalapú támogatására és az építőipari vállalkozások versenyképességének növelésére. Szavai szerint nagyon sok magyar vállalkozó érkezett az elmúlt években Erdélybe, és ösztönzik is őket a szerepvállalásra. A politikus összegzése szerint a román-magyar üzleti kapcsolatokat fejleszteni kell a jövőben. Mátis Jenő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a Mikó Imre-tervet mutatta be, rögzítve: a gazdaságfejlesztés kulcstényező. Erdély egy átgondolt fejlesztési tervvel Magyarország egyik legfontosabb üzleti partnerévé válthat – mutatott rá, hozzátéve: jövőképük az, hogy megteremtsék a "Kelet Svájcát". Kiemelt helyen említette az agráriumot, egyúttal problémaként hozva az értékesítési lánc hiányát.
Farkas Iván, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának alelnöke felszólalásában a Baross Gábor-tervet, a Felvidék regionális gazdasági fejlesztési tervét ismertette. Az ebben foglalt kitörési pontok, fejlesztési tervek között említette a határon átnyúló és a határmelléki közlekedési infrastruktúra bővítését – jelezve, hogy újabb Ipoly- hidak épülhetnek –, az autógyárak beszállító háttériparának fejlesztését, a Felvidék élelmiszeriparának újjáélesztését, a helyi gazdaságfejlesztést, a régió erőforrásaira való építkezést és a vidéki turizmus lehetőségeinek kiaknázás-t. Kiemelte továbbá a közbeszerzési szabályozás átalakításának, valamint a szakoktatás korszerűsítésének szükségességét.
A Vajdasági Magyar Szövetséget vezető Pásztor István arról beszélt, hogy a bemutatott tanulmányok mind kiválóak, de őszre el kell jutni az operatív programok megfogalmazásáig, és meg kell teremteni az ehhez szükséges intézményrendszert, valamint az anyagi forrásokat, amelyek három helyről jöhetnek össze: abból az országból, ahol az adott magyar kisebbség él, az Európai Uniótól, valamint az anyaországból.
Népújság (Marosvásárhely)

Dr. Kozma Béla utca lett a Hargita utcából
Valós kétnyelvű utcanévtáblák Marosvásárhelyen
Néhány nappal ezelőtt új, valós kétnyelvű utcanévtáblát helyeztek ki a Hargita utcára. Az új utcanév: Dr. Kozma Béla. Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere szerint ezzel a gesztussal a marosvásárhelyi magyar közösség régi igényének tettek eleget.
– A városi tanács megtette a kötelességét, a szükséges döntéseket meghozta, sajnos, a kivitelezésnél problémák adódtak. Nem a tanácsi határozatnak megfelelően kerültek ki, azt is mondhatnám, hogy félig hajtotta végre a polgármesteri hivatal a tanácsi döntést. 2010-től kezdve minden egyes utcanévadás alkalmával két nyelven fogadtuk el az utcaneveket. Legutóbb a májusi tanácsülés alkalmával a Hargita utcát dr. Kozma Béláról neveztük el, és elkezdtük kitenni az új utcanévtáblákat.
– Mikor kezdték el és hogyan haladnak?
– Van egy bizonyos ütemterv, a legfrissebbel kezdtük, tíz nappal ezelőtt kikerült a Hargita utcára az új, a Dr. Kozma Béla utcanévtábla. Ezenkívül a 2001-es tanácsi határozatoknak megfelelően kikerültek az utcasarkokra az utcairányjelző táblák, ugyanúgy, ahogyan az megjelenik a tanácsi határozat mellékletében. Egyelőre tíz került ki, plusz a főtér. A tíz darab irányjelző táblára arányosan öt magyar és öt román név került: Bartók Béla, Bolyai, Köteles, Petőfi és Bernády, illetve a román oldalon Nicolae Iorga, Cuza Voda, Iuliu Maniu, Enescu és Horea. Most ezek következnek.
– Tehát kétfajta tábla van: az utca neve és az irányjelző…
– Igen, két típusú utcanévtábla van, az egyik a sarkon, amelyik az irányt jelzi, a másik az épület homlokzatán. Ha magánépületről van szó, természetesen szükségünk van a tulajdonos beleegyezésére. Mivel több mint 500 utca van Marosvásárhelyen, ez egy hosszabb folyamat lesz, de remélem, őszig, az iskolakezdésig, megszokottá és természetessé fog válni Marosvásárhelyen, hogy kétnyelvű utcanévtáblák köszönnek vissza.
– Azt jelenti, hogy ott, ahol eddig P-ta Trandafirilor tér volt kiírva, ott most Rózsák tere is lesz?
– Természetesen, Piata Trandafirilor – Rózsák tere lesz, sőt, jövő hétre tartogatok egy meglepetést is. Azt gondolom, hogy egy történelmi helyreigazítás is fog történni Marosvásárhelyen.
– Mi lesz azokkal az utcanevekkel, amelyek magyar személyiségekről vannak elnevezve, de le vannak fordítva románra, noha egyértelmű, hogy magyar személyiségekről van szó, mint például a Paul Chinezu vagy Gheorghe Doja?
– Ez lesz a meglepetés, és a helyreigazítás jövő héten meg fog történni. A tanácsi határozatnak megfelelően visszakerülnek a Dózsa György, Kinizsi Pál, Liszt Ferenc és Mátyás király utcanévtáblák is
Mózes Edith,
Népújság (Marosvásárhely)

NEKED – Nemzeti Kulturális Együttműködés Délen
Kárpát-medencei nemzetközi civil találkozó
Öt országból 44 civilszervezet vett részt 2014. június 27–29. között Zsombón a Kárpát-medencei nemzetközi civil találkozón, köztük a Resicabányai PLATANUS kultúregyesület is. Kun László, az egyesület elnöke és Nagy Péter, alapító tag képviselte a szervezetet. Nagyon jól sikerült találkozó volt, köszönet a szervezőknek Ferenczi Ildikónak és Józsinak, a Zsombói polgármesternek, Gyuris Zsoltnak és a József Attila Közösségi ház intézményvezetőének Hajdu Lajosnak.
A fő cél: civilszervezetek ismerkedése, kapcsolatot létesíteni és együttműködni közös projektekben.
(-n –ó) Nyugati Jelen (Arad)

Bezárták a Mihai Eminescu magánegyetemet
A kormány bezáratott négy egyetemet és megfigyelés alá helyezett 135 tanulmányi programot. Mihnea Costoiu felsőfokú oktatásért felelős miniszter a Realitatea hírtelevíziónak elmondta: nagytakarítást tartanak a hazai főiskolai oktatásban, amelynek során bezárattak négy egyetemet, köztük a temesvári Mihai Eminescu magánegyetemet. A négy egyetem, amelyeknek programjai nem feleltek meg a minőségi követelményeknek és nem volt székhelyük, nem szervezhetnek felvételi vizsgákat a 2014/2015-ös tanévtől. A Mihai Eminescu egyetemen tanulmányaikat folytató diákokat nem érinti ez a rendelkezés, ők befejezhetik a tanulmányaikat. A temesvári magánegyetemen turisztikai menedzsment, bölcsészeti és pszichológia szakok működtek.
A miniszter felhívta a fiatalok figyelmét, hogy ellenőrizzék az Oktatási Minisztérium honlapján az egyetemek működési engedélyét, mielőtt felvételiznének valamelyik egyetemre.
Pataki Zoltán, Nyugati Jelen (Arad)

A bánsági hídépítő, Maderspach Károly
A bánsági Maderspach Károly életét és munkásságát mutatta be Budapesten, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban, egy időszakos kiállítás keretében, Maderspach Kinga, ükunoka. A kiállításon sok családi és múzeumi tárgy látható, a most napvilágra került, különleges hídtervekkel együtt.
A „Hidakat épített időn, s folyókon át...” című kiállítás, 2014. augusztus 3-ig még megtekinthető.
A Nyugati-Kárpátok folyói fölött, a vad ruszkai havasok sziklás völgyeiben építette meg 1833-ban, a világ elő vonóláncos öntöttvas ívhídját Maderspach Károly. A reformkor híres vasgyárigazgatója volt, akit József nádor is meglátogatott ruszkabányai üzemükben, és aki hídügyben vitában állt Széchenyi Istvánnal. Akit Kossuth Lajos a kormánnyal szemben támogatott, és aki Bem tábornok magyarországi utolsó óráiban szállást adott a hadvezérnek. Maderspach Károly tehetséges hídépítő mérnök és kiváló kohász volt, aki feláldozta életét családjáért és a hazájáért. A Bánság e híres mérnökembere Magyarország első vashídját építette meg, és megalapítója lehetett volna Magyarország hídépítő iskolájának, ha életét és karrierjét nem töri ketté az 1848–49-es forradalom.
Ruszkabányán (Rusca Montana) már alig lelhetők fel nyomai a hajdani vasgyárnak, pedig valamikor igen gazdag és virágzó üzem volt. Nándorhegytől egy bekötőút visz a völgybe, ahol áll még a Maderspach ház, és ahol egy szép emléktábla őrzi Károly és felesége Buchwald Franciska emlékét. Friss virág jelzi mindig, hogy még ma is vannak, akik emlékeznek rájuk. Köszönet érte.
Maderspach Kinga ükunoka, Nyugati Jelen (Arad)

Băsescu: önvédelmi reflex a román külügy lépése
Továbbra is bizonytalanság övezi, hogy az RMDSZ kormányból való kilépéséhez vezet az, hogy a külügyminisztérium Románia nevében az Európai Bizottság mellett lépett be abba a perbe, amelyet a szövetség és az Európai kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) indított az uniós testület ellen kisebbségjogi ügyekben.
Megszólalt az ügyben Traian Băsescu államfő is, aki szerint az RMDSZ nem lép ki a kormányból, a külügy pedig helyesen járt el. Az államfő szerint az RMDSZ-nek tudnia kell, hogy a román állam reflexszerűen reagál, amikor támadják a politikáját.
Úgy vélte, Románia korrekt, példaértékű kisebbségi politikát folytat, és megjegyezte: Kelemen Hunor, aki arra panaszkodott, a külügy nem tájékoztatta előzetesen szándékáról, szintén nem tájékoztatta a román államot, amikor az RMDSZ beállt a polgári kezdeményezés mögé. Úgy vélte egyébként, hogy az RMDSZ kormányon marad. „Ismerem a hagyományaikat és a gondolkodásmódjukat” – jegyezte meg, hozzátéve: a szociáldemokratáknak a szövetség nélkül is megvan a többségük.
Verestóy Attila, az RMDSZ szenátora csütörtökön úgy vélte: az RMDSZ-nek kormányon kell maradnia, ezért további párbeszédet és alkut lát szükségesnek. Halász Ferenc, a szövetség Temes megyei szervezetének elnöke szerint ugyanakkor az RMDSZ „bizonyos mértékig” kiléphetne a kormányból, például lemondhatna a politikai funkciókról, így a miniszterelnök-helyettesi és a helyi, kormánynak alárendelte intézmények vezetői tisztségéről, hogy így jelezze: elégedetlen a helyzettel.
Eközben Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke arra biztatta az RMDSZ-t: ne engedjen a szociáldemokratáknak csak azért, hogy hatalmon maradhasson.
A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma nevű szélsőséges szervezet eközben üdvözölte a román állam álláspontjaként tálalt külügyi lépést. A soviniszta, magyarellenes megnyilvánulásairól hírhedt szervezet a kommüniké szerint „megelégedéssel nyugtázza a külügyminisztérium szükséges, határozott, korrekt és elvszerű” lépését.
A szervezet szerint a per tárgyát képező, a kisebbségi jogok uniós szintű rögzítését célzó Minority SafePack nevű polgári kezdeményezés megnyitná az utat az „etnikai fantazmagóriákon alapuló, szecesszionista destabilizáció” előtt, az európai illetékesek pedig megértették azt a veszélyt, amelyet magában hordoz.
Az RMDSZ ultimátumát, miszerint kilép a kormányból, ha a külügy nem módosítja álláspontját, olcsó zsarolásnak tekinti, és úgy véli, nem a külügy lépése, hanem az RMDSZ gerjeszti a feszültséget.
A szélsőséges szervezet ezért felszólítja a kormányt, hogy tegye félre a politikai számítást, mivel most jött el a legjobb alkalom arra, hogy „kidobják a kormányból az RMDSZ-t összes, a román adófizetők pénzéből jól fizetett emberével együtt”, mivel a civil fórum szerint a magyarok, akiket „a hamis történelem kísértetei szálltak meg”, továbbra is parazitaként akadályozzák majd a jó kormányzás lehetőségét.
A soviniszta szervezet egyúttal üdvözölte azt is, hogy a román külügy minden érdemi magyarázat nélkül elutasította a Nagyváradra és Marosvásárhelyre tervezett magyar konzuli irodák megnyitását.
Mint arról beszámoltunk, az RMDSZ és a FUEN annak nyomán perelte be az Európai Bizottságot az Európai unió bíróságán, hogy az illetékesség hiányára hivatkozva – azzal próbálva érvelni, hogy a kisebbségi ügyek rendezése az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik – elutasította a polgári kezdeményezés érdemi vizsgálatát.
A román külügyminisztérium ennek nyomán az Európai Bizottság oldalán belépett a perbe, a hivatalos magyarázat szerint azért, mert a román állam érdeke az, hogy a kisebbségi ügyek továbbra is az állami szuverenitás keretén belül maradjanak. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese ugyanakkor szombaton leszögezte: nem tartja elképzelhetőnek a kormányzati szereplés folytatását, ha a külügy nem lép vissza, hiszen az RMDSZ abba a helyzetbe került, hogy a kormány tagjaként alperesként szerepel abban a perben, amelyet ő maga indított.
Victor Ponta miniszterelnök ugyanakkor azt mondta: az állam politikáját érintő kérdésekben nem hajlandó alkut kötni a magyar szervezettel.
Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa (SZÁT) pénteken vitatja meg, hogy a szövetségnek a kialakult helyzet miatt ki kell lépnie a koalícióból, vagy sem. Ponta és Kelemen várhatóan hétfőn ül újra tárgyalóasztalhoz.
Biró Rozália kormányon maradna
Kormányon kell maradni a kisebbségvédelemhez, a pálya széléről nem lehet alakítani a játékot – vallja Biró Rozália. Az RMDSZ Bihar megyei szenátora csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy nem pusztán a kormány és a kisebbségek között van szükség konszenzusra, hanem a kormány nyilatkozatai és tettei között is.
Rámutatott arra, hogy miközben Titus Corlăţean külügyminiszter „példaértékűnek” tartja a romániai nemzeti kisebbségek helyzetét, addig az elmúlt fél évben legalább négy nemzetközi szervezet fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos hiányosságok és szorgalmazott előrelépést a diszkrimináció és az etnikai feszültségek visszaszorítására.
„Nem mondhatjuk tehát, hogy nincs értelme ezzel foglalkozni. Ha a tízes skálán osztályoznom kellene a kisebbségi helyzetet, akkor a törvényekre 8,5-öt adnák, a gyakorlatba ültetésre viszont 5,5-öt” – magyarázta. A Minority SafePack paragrafusait újfent bemutatva hangsúlyozta, hogy az a már meglévő törvényekre alapoz és semmi veszélyt nem jelent a tagállamok szuverenitására. „Csupán a kisebbségek szerepét erősítené meg az unióban” – szögezte le.
A SZÁT pénteki ülése kapcsán Biró a Krónikának úgy fogalmazott: „Én arra számítok, hogy bölcsen fogunk dönteni. Az én értelmezettemben pedig a bölcs döntés egyet jelent a kormányon maradással.”
Balogh Levente, Vásárhelyi-Nyemec Réka, Krónika (Kolozsvár)

Kirekesztő narratíva
Elvileg pénteken eldőlhet, hogy az RMDSZ kilép a kormányból vagy sem, miután a román külügy a szövetség ellen lépett be abba a perbe, amelyet az európai kisebbségek uniójával közösen indítottak az Európai Bizottság ellen, amiért az lesöpörte az asztalról a kisebbségi jogok uniós szintű rögzítését szorgalmazó polgári kezdeményezést.
A képlet elvileg egyszerűnek tűnik: ha a külügy visszalép, akkor szent a béke, ha nem, akkor búcsút kell mondani a kormányzásnak, mivel tarthatatlan, hogy az RMDSZ olyan kormányt legitimáljon, amely a magyar közösség – és maga a szövetség – célkitűzéseivel szögesen ellentétesen jár el.
Persze el lehet kezdeni alkudozni a szociáldemokratákkal, hogy, mondjuk ha az RMDSZ nem erőlteti a perből való kilépést, megnyílhat a két magyar konzuli iroda Nagyváradon és Marosvásárhelyen, illetve el lehet morfondírozni a polgármesterek érvein, hogy a helyi közösségek kormánytámogatás nélkül maradhatnak, ha az RMDSZ kilép a koalícióból.
Csakhogy ez az ügy már többről szól, mint magyar külképviseletekről vagy a magyar önkormányzatoknak jutó pénzekről. A helyzet ugyanis az, hogy a román többség jelen pillanatban képviselt doktrínája kirekeszti a magyarokat a román állam egyenrangú polgárai közül. Amikor Victor Ponta kormányfő arról beszél: a román állam hivatalos politikájáról nem alkuszik a magyarokkal, és amikor Băsescu elnök „állami reflexeket” emleget a külügy lépése kapcsán, azzal azt sugallják, hogy a több mint 1,2 milliós magyar közösség tagjai nem ugyanolyan részei az állampolgárok közösségének, mint a románok, és nem próbálhatják meg befolyásolni az állam politikáját.
Ezzel elismerik, hogy a magyar szervezet csak dísznek kell, a külföld előtt illusztrálandó a „példás” kisebbségpolitikát. Ezek után nemigen van más megoldás, mint a kilépés, ha Pontáék nem gondolják meg magukat. Ha az RMDSZ úgy próbálná meg áthidalni a dilemmát, hogy Kelemen lemondana a miniszterelnök-helyettesi tisztségről, de kormányon maradna, az olyan, mintha porcukorral próbálnák kezelni az ebolát: néhány pillanatra kellemes érzést biztosít, de attól még semmi sem javul.
Ha Pontáék ragaszkodnak a perhez, Kelemenék mégis maradnak, soha, egyetlen pillanatig sem fog hitelesen hangzani a szövetség illetékeseinek szájából, hogy az RMDSZ azért küzd, hogy a romániai magyar közösség végre minden téren egyenlő jogokat élvezzen a románokkal. Az ugyanis azt jelezné: elfogadják azt a narratívát, hogy a magyaroknak a román állam döntéseibe nem lehet érdemi beleszólásuk – még akkor sem, ha közvetlenül őket érintő ügyekről van szó.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

Elhunyt a főszerkesztő
Életének 58. évében elhunyt Antal István mérnök, az Erdővidék című, Baróton megjelenő hetilap főszerkesztője, melyet 1997-es megjelenése óta vezetett. Sajtóban dolgozó kollégái, barátai megdöbbenéssel értesültünk hirtelen haláláról, hiszen a múlt héten még a Háromszék-barcasági újságíróklub találkozóját készítette elő, melyre hétfőn kellett volna sor kerüljön kisbaconi házánál, s mely így most már végleg elmarad. Antal István épp ma töltötte volna be 59. életévét. Őszinte részvétünk a gyászoló családnak!
Kiegészítés: Főszerkesztők: Benedek H. János /1997. július 18.-1999. júl./, Vadász Levente /2005-ig/, Benedek István, Petneházi Andrea, Antal István.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Oldások és kötések
Bár a román politikai elit undorral határos fanyalgással, szüntelenül azzal vádolja az RMDSZ-t, hogy állandóan és következetesen kormányzati szerepre ácsingózik, s a hatalom árnyékában folytatja „románellenes aknamunkáját”, az igazság az, hogy negyedszázados története során a szövetség körülbelül fele-fele részben volt kormányzati, illetve ellenzéki szerepben. Az ellenzéki szerep nyíltabb és őszintébb fogalmazást tett lehetővé a magyarságot érintő jogsérelmek és jogfosztások kimondásában, a kormányzati jogállás pedig valamicskével több beleszólási lehetőséget az országos döntéshozatalba.
De nem sokkal többet, hiszen lehettünk kormánykoalícióban, a számunkra igazán fontos jogszabályokat akkor sem fogadta el a nacionalista parlament, a többség, s a román kormányok megyei helytartói, a prefektusok ugyanolyan szemérmetlenül támadták nemzeti identitásunkat, mintha makacs ellenzékben lennénk. Így van ez most is, a Ponta-kabinet szinte egyáltalán nem figyel oda a magyarság elvárásaira, s a koalíciós protokollumban tett „szent” ígéreteit hol a parlament nacionalista indulatainak láttán felejti el, hol pedig az „egyetemi autonómia” szentségére hivatkozva hárítja el. Érdemes így kormányzati szerepet vállalni?
A kérdés jogos és égetően időszerű, hiszen most is a kormányzati partnerek próbálják meggátolni abban a magyarságot, az RMDSZ-t, hogy valamilyen formában európai odafigyelést csikarjon ki Brüsszelben–Strasbourgban a kisebbségi problémák számára, s olyan uniós normákat, mik végre az alapvető emberi jogokkal és szabadságjogokkal foglalkoznak, nem pedig a fogvájók kötelező méreteivel. Hogy legyen végre egységes jogszabályozás a nemzetiségi-kisebbségi jogok betartatására, s az Unió ne érje be semmire nem kötelező ajánlásokkal. Ezzel megy most szembe lecsapott sisakrostéllyal, teljes páncélzatban a Ponta-kabinet, ahogyan voltaképpen valamennyi román kormányzat tette, függetlenül attól, hogy az RMDSZ tagja volt-e, vagy éppen ellenzékben próbált elérni valamit.
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Közel kétszáz tehetséges magyar diák kapott idén Ady-ösztöndíjat
Az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács, a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács és a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület idei Ady Endre-ösztöndíjpályázatának keretében 175 romániai magyar nyelvű oktatásban résztvevő, kiemelkedően tehetséges, szociálisan hátrányos helyzetű tanuló részesült támogatásban – közölte pénteken az egyesület.
Az ösztöndíjfelhívásra összesen 256 belső-erdélyi, dél-erdélyi, partiumi és bánsági lakhelyű diák nyújtott be ösztöndíjkérelmet a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesülethez és az Erdélyi Tehetségsegítő Tanácshoz.
A pályázatok formai ellenőrzését, valamint a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület és az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács vezetői és kuratóriumi tagjai által történt szakmai értékelését követően a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma a két szervezet által közösen kezelt pályázatok közül 117 tanuló számára hagyott jóvá 100 000 forint értékű ösztöndíj-támogatást a 2013/2014-es tanévre.
Az erdélyi szervezetek az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő megbízásából (az Emberi Erőforrások Minisztériumának Nemzeti Tehetség Program keretében) írták ki az Ady Endre-ösztöndíj a külhoni magyar nyelvű oktatásban résztvevő kiemelkedően tehetséges, szociálisan hátrányos helyzetű tanulók támogatására című, NTP-ADY-M-13 kódszámú pályázatot.
maszol.ro

Németh Zsolt Tusványosról és a nemzeti elkötelezettségről
Tusványosnak, azaz a Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek fontos a szerepe abban, hogy mára a külhoni magyarság és a nemzeti elkötelezettség összetartozik, a kettő szinte szinonimává vált – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke pénteken Budapesten.
A 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemről tartott sajtótájékoztatón Németh Zsolt kiemelte: Tusványos hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz nemzedéke, a rendszerváltó nemzedékek, valamint a külhoni magyar társadalmak és elitek között intenzív kapcsolat jött létre, és a magyarországi politikusoknak alapos az ismeretük a határon túli magyarságról.
Hozzátette: Tusványosnak is köszönhető, hogy „Erdély divatba jött”, ma már százezrek járnak Csíksomlyóra, és rengeteg testvérvárosi kapcsolat jött létre magyar és erdélyi városok között.
Véleménye szerint az idei rendezvény jelmondata – Történetekből történelem – arra is utal, hogy 25 éves Tusványos, 25 éve történt a rendszerváltozás, és tört ki a romániai forradalom is. Ebben az időszakban különféle kitörési kísérletek jellemezték a térséget a perifériahelyzetből a felzárkózás, az euroatlanti integráció felé.
Németh Zsolt szerint a 20. század sok konfliktust hagyott rendezetlenül Közép-Európában. Az elmúlt 25 év megbékélési kísérletei részben eredményesnek bizonyultak, a térségben „az oldódó bizalmatlanság és az erősödő érdekazonosság” jellemző. A tabudöntögetés feladatát nem lehet elvégezetlenül hagyni – mondta, példaként említve a Benes-dekrétumok ügyét. Megjegyezte: a régió országai ugyanakkor alapvetően az érdekharmonizációra törekednek.
Arra is kitért, hogy „az egyenjogúsítás rögös útján haladnak külhoni magyar közösségek”. A határokon átívelő nemzetegyesítés programja bontakozott ki az elmúlt 25 évben, az ehhez szükséges politikai kereteket már létrehozták – közölte. Mint mondta, fontos az autonómiakoncepciók megfogalmazása, építése, és a magyar állam nem csekély segítséget nyújt ehhez.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke hangsúlyozta: Tusványos üzenete, hogy Kelet-Közép-Európában helye van a népek közötti szolidaritásnak, közös érdekeket és értékeket kell megfogalmazniuk, mert csak így lehetnek sikeresek Európában. Úgy látja, Tusványos nagyban hozzájárult a nemzeti együttműködés rendszerének, a Kárpát-medencei magyar összetartozásnak a kialakulásához.
Emlékeztetett: a szabadegyetem 1990-ben Bálványoson indult, majd 1996-ben költözött át Tusnádfürdőre. E rendezvény „a szabadság intézményesített helyszínévé vált”, mert függetlenül attól, hogy „országainkat milyen színezetű kormányok vezetik”, ez mindig a párbeszéd stabil helye volt – vélekedett. Hozzáfűzte: Tusványos kormányok politikáját, politikusokat tudott befolyásolni, jó irányba terelni.
Mint mondta, az esemény idei díszvendégei azok a fiatalok lesznek, akiknek a szüleik 1990-1991-ben ott találkoztak. Az eseményen fellép mások mellett a Tankcsapda, az Edda, a Heaven Street Seven, Rúzsa Magdi, a Kiscsillag, a Quimby és Baricz Gergő. A szabadegyetem „himnusza” az Intim Torna Illegál A számon a szívem című dala.
Székelyhon.ro

Megjósoltuk: csak Kelemen Hunor távozik a kormányból
Bevált a Krónika által már szerdán meglebegtetett forgatókönyv, ennek megfelelően csak „fél lábbal”, elnöke révén távozik a bukaresti kormányból az RMDSZ a román szociáldemokratákkal támadt nézeteltérése miatt.
Kelemen Hunor elnök pénteken Kolozsváron bejelentette: ő maga az elkövetkező napokban lemond a Ponta-kabinetben betöltött kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségéről, a szövetség viszont testületileg hatalmon marad.
A politikus a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) négyórás, vitákkal tarkított ülése után közölte, sikerült kompromisszumos megállapodásra jutnia Victor Ponta kormányfővel a Minority SafePack elnevezésű európai polgári kezdeményezés ügyében.
Az RMDSZ azért helyezte kilátásba távozását a bukaresti kormányból, mert Románia a magyar érdekképviselettel szemben avatkozott be a kisebbségek és az Európai Bizottság (EB) jogvitájába.
Az RMDSZ és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) által kidolgozott Minority SafePack a kisebbségek védelmében szorgalmaz uniós szintű jogalkotást, de az EB elhárította illetékességét. Az elutasítás ellen a kezdeményezők pert indítottak az Európai Unió luxemburgi bíróságán, amelybe Románia és Szlovákia az EB, Magyarország pedig a kisebbségek oldalán lépett be.
Miközben Kelemen korábban kijelentette, számára vállalhatatlan, hogy felperes és alperes is legyen egy időben a perben, Victor Ponta leszögezte: a luxemburgi kereset a román állampolitika része, és a e téren nincs helye alkudozásnak.
Az RMDSZ elnöke pénteken elmondta, a szövetség elfogadta a szociáldemokrata miniszterelnök által javasolt kompromisszumot, miszerint Romániának az európai polgári kezdeményezés ügyében képviselt álláspontját szeptemberben a bukaresti törvényhozás vitassa meg. A Ponta-kabinet a parlamenti vita idején nem tesz le újabb dokumentumokat az EU bíróságán zajló perbe.
„Ez a megoldás lehetőséget teremt a párbeszéd folytatására. Románia a parlament emberi jogi és külügyi bizottságai, a kisebbségek, illetve független és külföldi szakértők bevonásával fogja kialakítani végső álláspontját. Addig a kormány nem lép vissza a perből, de nem küld újabb álláspontot a luxemburgi bíróságnak, még kérésre sem” – jelentette ki a SZÁT ülését követően Kelemen.
Szerinte a vita hozzájárulhat a többség és kisebbség közötti párbeszéd kialakulásához, amely konstruktív megoldásokat eredményezhet, továbbá a javasolt európai szabályozás jó eszköz lehetne az EU-ba törekvő Szerbiában és Ukrajnában élő román közösségek jogainak érvényesítéséhez is.
Kelemen bejelentette azt is, az eddig általa márciustól, az alakulat hatalomra lépésétől betöltött kormányfő-helyettesi és kulturális miniszteri poszt továbbra is az RMDSZ-t illeti meg, amelynek várományosát a jövő héten nevezik meg.
A szövetség vezető testülete egyébként pénteken eldöntötte, hogy az RMDSZ önálló jelöltet indít a novemberi államfőválasztáson. A versenybe minden valószínűség szerint Kelemen fog beszállni, aki a legutóbbi, 2009-es megmérettetésen már indult a posztért, amikor az első fordulóban a szavazatok 3,83 százalékának begyűjtésével az ötödik helyen végzett.
Székelyhon.ro

A múltra hangolnak
Megnyitották csütörtök délután a vasárnapig tartó Csíkszeredai Régizene Fesztivált. Pénteken a barokk francia zenén lesz a hangsúly, szombaton családokat várnak a Mikó-várba a Reneszánsz Gyermeknapra, utolsó nap pedig fellép a világhírű La Fenice (Főnixmadár) együttes.
Meglepetéssel kezdték az idei rendezvényt, ugyanis a megnyitó előtt a VII. Régizene Nyári Egyetem diákjai adtak elő egy rövid művet, ahogy megtudtuk, minden koncertező előtt fel fognak lépni, egy újabb színt lopva a fesztivál életébe.
Ahogy a főszervező Hargita Megyei Kulturális Központ nevében Ferencz Angéla igazgató megjegyezte, ez a rendezvény mélyen beivódott már a köztudatba, identitásunk részét képezi. Hozzátette, hallott olyan anyukáról, aki otthon úgy kezdi az esti mesét, hogy: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Mikó-várban egy régizene fesztivál.”
Újdonságnak számít, hogy idén éttermekre és kávéházakra is kiterjesztették a rendezvényt, a Fenyő Szálloda, a San Genaro, illetve a Hotel Salvator jóvoltából reneszánsz és barokk kori ínyencségeket lehet megkóstolni, az Orpheus, a Palermo és Frei kávézókban pedig bécsi kávéházi zenét hallgathatnak az érdeklődők.
A pénteki megnyitón felszólalt Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusát képviselve Lukács Bence Ákos konzul, aki a diákokat dicsérte, és kiemelte, hogy nagyon fontos a zenei nevelés, melyben ő is részesült. Hozzáfűzte, hogy a letűnt korok muzsikája ma is mennyire népszerű, mi sem igazolja ezt jobban, minthogy a fesztivál koncertjeire kétszáz-háromszáz néző szokott jönni.
Francia zene és egyéb érdekességek
Filip Ignác Csaba művészeti vezető arra hívta fel a figyelmet, hogy ezúttal főként a francia reneszánsz kori és barokk zenéből kaphatnak ízelítőt a régizene-kedvelők. Szerinte a francia zene egykor az olasz zenével szemben határozta meg magát. Nem véletlen, hogy általában aki az egyiket kedveli, a másikat nem szereti, így most ki-ki maga döntheti el, hogy ízlésének melyik nemzet muzsikája felel meg a leginkább – összegzett.
Több együttes is francia zenét fog játszani, de itt lesz Franciaországból a La Fenice együttes, amely egyik legismertebb régizenei csapat. A hexagon országból érkező együttes egy érdekes hangszert, a cinket is be fogja mutatni.
Filip Ignác még a Barokk Fesztiválzenekar koncertjére, továbbá a Balkan Barock Band hangversenyére és a Passeggio Együttes előadására hívta fel a figyelmet. A legutóbbi William Shakespeare A windsori víg nők című reneszánsz táncjátékot adja elő. A produkció érdekessége, hogy a zene mellett a szereplők korabeli öltözetekben játszanak és a táncokból is ízelítőt adnak. Idén összesen 21 fellépő 15 koncertet tart 8 helyszínen.
A régizene fesztivál részletes műsora
Pénteken 13.30-tól a Codex Együttes zenél a Majláth Gusztáv Károly téren. 14 órától a Nagy István Művészeti Szakközépiskolában a Régizenei Nyári Egyetem kurzuszáró koncertjét tartják. 18 órától a Transylvania Barokk Együttes koncertezik a református templomban. 20 órától Szent Ágoston-templomban a Barokk Fesztiválzenekar zenéjét hallgathatjuk. 22 órától Csalog Benedek (Németország), Fülöp Mária (Svájc) és Sam Chapman (Egyesült Királyság) muzsikál a Mikó-várban.
Szombaton 11 órától Reneszánsz Gyereknap lesz a Mikó-vár udvarán. Játszóházat szerveznek, reneszánsz táncokat tanítanak és a Tibia Kamarazene Együttes koncertjét hallgathatják meg a jelenlévők. 13 órától a Majláth Gusztáv Károly téren a Musica Historica (Magyarország) zenél. 17 órától a Mikó-vár udvarán kezdődik koncertsorozat a Lyceum Consort, a Kájoni Konsort és Carmina Renascentia, a Passeggio Historikus Együttes, Musica Historica és Kobzos Kiss Tamás (Magyarország) lép fel. Este 10 órától pedig Tóth Mónika (Magyarország), Danuta Zawada (Lengyelország) és Chereji Szilárd (Ausztria) muzsikál a vár pincéjében.
Vasárnap, július 13-án 11.30-tól a Lyceum Consort tart szabadtéri koncertet a Csíksomlyói Kegytemplom előtt. A Mikó-vár udvarán 18 órától kezdődik a koncertsorozat, fellép a Balkan Barock Band (karmester: Jean-Christophe Frisch) és a La Fenice Együttes (Franciaország). A Csíkszeredai Régizene Fesztivál idei kiadása a 20.30-tól kezdődő reneszánsz táncházzal zárul. A Mikó-vár udvarára tervezett rendezvényeket rossz idő esetén a Csíki Játékszínben tartják.
Szőcs Lóránt, Székelyhon.ro

Egyesülettel és kiadványokkal jogaink ismeretéért
Az Erdélyi Magyar Ifjak kezdeményezésére készült el a Jogaink Romániában magyarul című kötet, amelyet Kis Júlia és Kató Katalin ügyvédek szerkesztettek. Közben egyesületet hoztak létre, továbbá újabb kiadványokat is készítenek.
A Jogaink Romániában magyarul című kötet első könyvbemutatójára márciusban Kolozsváron került sor, illetve jelenleg is zajlik az a székelyföldi körút, amely alkalmával ingyenesen juttatják el minden magyar anyanyelvű számára a munkát. A körút sepsiszentgyörgyi megállóján, csütörtökön Sorbán Attila Örs, az EMI elnöke és Kis Júlia ügyvéd beszélgettek a könyvről.
Sorbán Attila Örs elmondta, a hétköznapi embernek nem minden esetben van lehetősége informálódni, hiszen ha interneten keresgél, akkor gyakran régi passzusokat talál, mivel ezeket nem frissítik folyamatosan. Emellett problémát jelent az is, hogy a román nyelvű törvények értelmezése gyakran az ügyvédeknek is kisebb-nagyobb gondot okoz, így közérthető formában, magyarra fordíttattak több területet is. Összesen húsz fejezetre osztották a könyv tartalmát, köztük az érdeklődők olvashatnak öröklésről, család-, büntető-, illetve munka jogról, valamint kisebbségi anyanyelvhasználati jogokról is.
Kis Júlia ügyvéd, a könyv egyik szerzője hozzátette, a különböző fejezetek elején található egy román-magyar fogalomtár, és a törvényes keretek is meg vannak jelölve. Ezeken kívül különböző intézmények weboldalai és azok elektronikus posta címe szerepel a törvények átfogó ismertetése előtt.
Az ügyvéd, elmondta, eddigi tapasztalatai alapján a leggyakoribb probléma az erdélyi magyarság körében, hogy nem értik a törvénykezést, gyakran nem tudják milyen irányba induljanak a jogorvoslás terén, továbbá sok esetben túl későn fordulnak szakemberhez. Utóbbi esetre Sorbán Attila Örs adott valós példát: amikor egy kolozsvári diák nem volt hajlandó aláírni egy jegyzőkönyvet, a rendőr ezen cselekedete miatt büntetést rótt rá ki. Mivel több, mint két hónap múlva eszmélt fel az egyetemi hallgató, hogy törvénytelenség áldozatává vált, sajnos már nem volt mit tenni az ügy érdekében.
A kötet szerkesztésének ideje alatt különben létrehozták a Jogaink nevű egyesületet, amelyről Kis elmagyarázta, a jövőben azért fog működni, hogy a segítséget igénylőknek információkkal szolgáljanak. Mint mondta, jelenleg egy újabb kiadványon is dolgoznak, amely főként a kiskorúakat és fiatal felnőtteket érintő törvénykezést taglalja majd. Céljuk, hogy minél több jogászt, illetve szakembert bevonjanak munkájukba, továbbá egy internetes fórum beüzemeltetését is kilátásba helyezték. A honlap lényegében véve egy ingyenes tanácsadó szolgálatként működne, ugyanakkor jogi témában írt cikkeket is feltennének.
A könyvbemutatón több alkalommal is hangsúlyozták, hogy sem a könyv, sem pedig az elkövetkezendőkben kiadandó jogi kisokos nem helyettesíti az ügyvédeket, illetve a törvénykezésben jártas szakembereket, csak útmutatókként szolgálnak. A körút következő állomása pénteken Székelyudvarhely és Csíkszereda, szombaton pedig Nyárádszeredában, Csíkszentmihályon és Marosvásárhelyen hallhatnak és juthatnak hozzá ingyenesen az érdeklődők a kiadványhoz.
Bencze Melinda, Székelyhon.ro

Tudathasadásban
Egészen váratlan irányból, ezúttal a román külügyminisztérium felől érte pofon – nem is egy, hanem kettő – az RMDSZ-t. Az eset újabb érv amellett, hogy a mindenkori román hatalom magyarellenes megnyilvánulásai menetrendszerűen követik egymást, s ezen semennyit sem változtat az, hogy éppen kormányon van-e, vagy sem a „szövetség”.
Ezúttal a Minority SafePack című javaslatcsomag miatt kerültek szembe egymással a román kormánykoalíció tagjai. Miről is van szó? Az RMDSZ és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) által kidolgozott dokumentum nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikára, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétére, a diszkriminációellenességre, a médiaszabályozásra és a támogatáspolitikára vonatkozóan javasolt intézkedéseket az EU-nak. Amit az Európai Bizottság – jogalkotási illetéktelenségre hivatkozva elutasított, emiatt az egész Európára kiterjedő aláírásgyűjtés sem indulhatott el, amellyel a kezdeményezők igazolhatták volna javaslataik társadalmi megalapozottságát. A FUEN az EB elutasító döntése ellen az unió luxemburgi bíróságához fordult. A perbe Magyarország a kezdeményezők, míg Szlovákia és Románia az EB oldalán szállt be.
„Nem tudok tudathasadásos állapotban dolgozni” – kommentálta az esetet Kelemen Hunor, aki meglebegtette annak lehetőségét is, hogy az RMDSZ kilép a kormányból, ha Románia nem lép vissza a perből, amelyhez az EB oldalán csatlakozott. Az EU luxemburgi bíróságán zajlik egy másik hasonló témájú per is, amelyet a Székely Nemzeti Tanács indított az EB ellen a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezésük elutasítása miatt. Abba a perbe Szlovákia, Görögország és Románia lépett be az EB oldalán, Magyarország pedig a kezdeményező oldalán.
A másik ügy, ami felborzolta a kedélyeket, az a román külügyminisztérium azon döntése, hogy az arányosság elvére hivatkozva nem engedélyezi a Marosvásárhelyre és Nagyváradra tervezett magyar konzuli irodák megnyitását. „A romániai magyarok érdekeit az az állam képviseli, amelynek polgárai, vagyis Románia” – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon az RMDSZ-es méltatlankodásokra reagáló román külügyi államtitkár.
Nem tudom, mikor változott meg Kelemen Hunor álláspontja, mikortól érzi úgy, hogy nem képes tudathasadásos állapotban dolgozni. Azt viszont határozottan állítom, hogy az RMDSZ igenis hozzászokott ehhez az állapothoz. Azt kell mondanom: a „szövetség” maga a tudathasadás! Merthogy az erdélyi magyarság „érdekvédelmi és közképviseleti” szervezete kormánykoalíciós tagként elsősorban a román kormány akaratát érvényesíti az erdélyi magyarokkal szemben, mintsem az erdélyi magyarság érdekeit a román hatalommal szemben. Ezzel a tudathasadással magyarázható, hogy nincs autonómiánk, magyar tannyelvű önálló állami magyar tudományegyetemünk – egy ideje már nem is követelik –, önálló magyar tagozatunk a marosvásárhelyi orvosi egyetemen, stb. stb…
A hírek szerint Kelemen, miután a héten találkozott a miniszterelnökkel, péntekre összehívta a Szövetségi Állandó Tanácsot, amely megvitatja és döntést hoz az ügyben. Véleményem szerint az egyetlen karakteres, előremutató válaszlépés az lenne, ha kilépnének a kormányból.
Szentgyörgyi László,
Székelyhon.ro

Öngól
A lehető legszerencsétlenebb megoldást sikerült kitalálnia tegnap a Szövetségi Állandó Tanácsnak azzal, hogy úgy döntött, az RMDSZ kormányom marad, csak elnöke, Kelemen Hunor mond le miniszteri, kormányfő-helyettesi tisztségeiről. Úgy tűnik, ismét a józan ész fölé kerekedtek a sötét erők.
A hosszas vita után bejelentett döntés várható volt, hisz egy nappal korábban megelőlegezte ezt a változatot Székely István főtitkárhelyettes, és tegnap reggel óta az egyébként jó ideje háttérbe húzódó Verestóy Attila nyilatkozata folyt a román hírcsapokból. A kétes múltú, de bukaresti körökbe jól beágyazódott magyar politikus köztudottan a kormányzás és a szociáldemokratákkal ápolt jó viszony híve, ő irányította a színfalak mögül a februári paktumot, s most is világosan fogalmazott: Kelemen ha menni akar, menjen, de az RMDSZ marad. S lőn... Tudnivaló, nincs egyedül véleményével, jó páran vannak, akik ilyen-olyan érdekből jobb szeretnek a hatalom közelében lenni, s a polgármesterek, tanácselnökök nagy része – tisztelet a kivételnek – úgy véli, jobb a húsosfazék mellett maradni, kampány közeleg, s dőlhet a pénz. Azt nemigen veszik tudomásul, hogy üres a bukaresti kassza, s ha valamit kiszorítanak, azt valószínűleg biztos szavazóbázisuk felé irányítják, nem a kiszámíthatatlan magyarokhoz. Kelemen Hunor ultimátumot adott, de csapdahelyzetbe került: borítékolható volt, nem jöhet ki jól a maga által teremtett helyzetből. Erőt akkor tudott volna felmutatni, ha kitart elképzelése mellett, és kivezérli a szövetséget a kormányzásból. Néhányan talán orroltak volna rá, de új lehetőségek nyílhattak volna a kisebbségi jogérvényesítésben, határozott, következetes kiállással elnémíthatta volna ellenfeleit. Nem ezt tette, engedte ismét felülkerekedni a Verestóy-féle vonalat, s ezzel talán végérvényesen meggyengült pozíciója. Még az is tisztességesebb lett volna, ha visszatáncolnak, s minden marad a régiben, mert nehéz komolyan venni azt a magyarázatot, mellyel előrukkoltak, miszerint Kelemen Hunornak tulajdonképpen sikerült kompromisszumot kötnie Victor Pontával, több dokumentumot nem küld a román kormány a luxemburgi bíróságnak, és ősszel a parlament is megvitatja, mi legyen Románia álláspontja a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés kapcsán. Vicces egy megegyezés ez, hisz elsősorban jelképes jelentősége van annak, hogy Románia ellenzi a kezdeményezést – márpedig a perben való részvétel vissza nem vonása ezt jelenti –, és nehezen elképzelhető, hogy kampányhajrában a parlament éppen a kisebbségi jogok bővítése mellett foglalna állást. Az RMDSZ kormányon marad, elnöke azonban nem. A tegnapi nevetséges kompromisszum nem egyéb, mint öngól, nem növeli sem a szövetség ázsióját, sem az erdélyi magyarság jogérvényesítési lehetőségeit. Körülbelül annyi esélyünk lesz előrelépni fontos nemzeti ügyekben, mint Kelemen Hunornak, az RMDSZ várható elnökjelöltjének az őszi államfőválasztáson. Semmi.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megjelent a Háromszéki kalauz
Megjelent, és a Háromszék lapárusító bódéiban, valamint a szerkesztőségben már kapható a Háromszéki kalauz első fóliázott térképkockája, amely a Kisgyörgy Zoltán 1984–85-ben a Megyei Tükör oldalain megjelent, 60 kockából álló, Hegyen-völgyön kalauz című megyetérkép-sorozatának első darabja.
A frissített, fóliázott térképvázlatokat hetente adjuk ki, de később is igényelhetők, illetve megrendelhetők a korábbi lapok. A térképkockákat ajánljuk minden túrakedvelőnek, hiszen a terepen is könnyen használható, de azoknak is, akik a részletes térképkalauz alapján kívánják megismerni Háromszék vendégforgalmi és kulturális értékeit. A fóliázott térképkockákat a 0267 351 504-es telefonon, a hpress@3szek.ro e-mail címen, illetve a lapárudákban lehet megrendelni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)