Szeretet mint egyetlen mentőöv...
Negyedszer ébredt a gernyeszegi kastély
Több nemzedéket és kultúrát fogadott "szárnyai alá" szombaton a gernyeszegi Teleki- kastély. A nagyközönség előtt negyedszerre megnyíló grófi hajlék minden korosztály számára kínált valami emlékezeteset, az évszázados fák alatt szaladgáló, a kastély udvarán társasjátékozó, kézműveskedő gyerekek, a letűnt korok hangulatát egy pohár sör mellett ízlelgető fiatalok és a patinás termekben személyes emlékeket visszajátszó idősebb korosztály is fénnyel telítődött, megpihent ezen a napon. Ami pedig az etnikai sokszínűséget illeti, bár a rendezvény megnyitójának kizárólag magyar közönsége volt, a későbbiekben román látogatókkal és angol vendéggel is találkoztunk.
A Gernyeszegi Teleki Kastély Egyesület a 65 éve bekövetkezett államosítás felidézésére összpontosított a minden eddiginél gazdagabb rendezvény szervezésekor. A kastélynap első mozzanata – talán jelzésértékűen – a 17 éves Ferencz András Közép-erdélyi kastélyok. Válaszúttól Marosvécsig című fotókiállításának megnyitója volt. Ezt megelőzően Kálmán Attila történész, majd gróf Teleki Kálmán, a kastély tulajdonosa köszöntötte az egybegyűlteket.
– Egy kastély életében fontos, ha belakják, ha élet van benne, ebben pedig a családnak van fontos szerepe. A gernyeszegi Teleki család visszatért, és próbálja széppé tenni, visszaadni a kastélyt a közösségnek – mondta a történész. Gróf Teleki Kálmán a pillanat fontosságára hívta fel a figyelmet, és hangsúlyozta, a család önerőből nem tudja megmenteni a kastélyt, ahhoz mindenkinek a munkájára szükség van.
Kastélysorsok tizenéves szemmel
"Elhagyatva, megkopva, romjaikban történelmünk fontos tanúi. A kastélyokba azonban lassan visszatér az élet. Jelentheti ez azt, hogy a 65 évvel ezelőtt eltüntetett erdélyi arisztokrácia is elfoglalja az őt megillető helyet a közéletben...?" – olvashatták Kozma Attila gondolatait a kiállítás anyagát ismertető plakáton. A megnyitón a történész azt emelte ki, hogy a rendeltetésüket 1949-ig teljesítő műemlékek több művészeti irányzat őrzői a reneszánsz kortól a 19. század végének építészeti stílusáig, de nemcsak műépítészileg, hanem történelmük miatt is figyelemre méltóak.
– Tíz-tizenöt éve kezdődött el a kastélyok megmentése. Ez egy lassú folyamat, rengeteg önkéntesen, szeretetből végzett munka tartozik hozzá. A kastélyokat csak a szeretet mentheti meg – tette hozzá a történész. A nagy felbontású fényképeket sajátos panoramikus képfeldolgozással alakító bolyais diák alkotásait Plájás István a fotóművész szemével láttatta.
– Meglepő, hogy egy tizenhét éves fiatal ilyen kiállítást tud összehozni, és az is, hogy nem csúcstechnológiával, hanem kézi munkával dolgozik. Amikor két szögből fotózunk, a vonalak sohasem találkoznak. Ferencz András ezt is megoldotta, lehetetlen megtalálni, hogy hol ragasztotta össze a lefotózott darabokat. De még ennél is dícséretesebb a témaválasztás, az a hagyaték, amire igyekszik felhívni az emberek figyelmét.
Időutazás kicsiknek és nagyoknak
A tárlatnyitó után Kozma Attila a Visszatérőben a Teleki-kastély című dokumentumfilmet ajánlotta a közönség figyelmébe, amelyet tavaly a Simonffy Katalin kezdeményezte negyedik médiatáborban az Erdélyi Televízió munkatársaiból, illetve a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságírás és média szakon tanuló diákjaiból szerveződött stáb készített Keresztes Péter rendező-operatőr irányításával. A helyi lakosok kastélyhoz fűződő emlékeiből születő alkotást ez alkalommal többször is megtekinthették az érdeklődők.
Ferencz András kiállítása mellett, a szomszédos teremben az erdélyi főnemesség 1949 utáni életét megörökítő tárlat várta a látogatókat. A kiállítás többek között arra is választ adott, hogy a vagyonukból kiforgatott földbirtokosok milyen "kenyérkereső" foglalkozásokat végeztek Marosvásárhelyen, név szerint megnevezve az asztalosokat, ácsokat, bolti eladókat, cipőtalpalókat, egér- és patkányirtókat, állatgondozókat és még számtalan, betűrendbe szedett szakma nemesi származású művelőit.
A kora délutánt a gyereknép számára többállomásos kalandjáték tette izgalmassá. Korhű öltözetben várták a hajdani "kastélylakók", hogy a kis játékosok megtalálják őket a termekben vagy a kertben, és a feladatok teljesítése – labdadobálás, kirakós, várépítés, találós kérdés – után kiérdemeljék az udvarhölgyi, udvarmesteri címet.
154 család kálváriája
Kastélynapi újdonságnak számított az erdélyi főnemesség államosítás utáni életét felidéző két beszélgetés, melynek során gr. Teleki Kálmán és gr. Kálnoky Tibor, majd gr. Haller Béla és gr. Degenfeld Schonburg István pergette vissza az időt. Az emlékezés előtt dr. László Márton történész villantotta fel a sötét színjáték előzményeit. Az izgalmas ismertető során elhangzott, hogy az 1848 nyarán kezdődött államosítás először a bankok, bányák, főbb infrastruktúrák, a vasút és a hajóparkok felé irányult, a következő évben pedig a gyógyszertárakat, majd a bérházakat is célba vette. A nagybirtokok államosítása nemcsak az ingó és ingatlan vagyon eltulajdonítását jelentette, a volt tulajdonosokat az osztályharc nevében kényszerlakhelyre szállították. Éjszaka törtek rájuk otthonukban, és rendszerint mindössze egy tízkilós csomagot engedélyeztek elvitelre.
– 1949. március 2-án este 8 órakor indult be a gépezet. Egyidőben hajtották végre a listán szereplő családoknál, azért, hogy azok ne tudják egymást értesíteni, és ne legyen mód a menekülésre. Maros megyében 90 birtokot és 154 családot érintett az államosítás. Egy alkalommal az egyik szolgát is felpakolták a teherautóra, mert azt hitték, hogy családtag, ez az ügy később tisztázódott. Az elkobzott javakra a Nemzeti Múzeum, illetve az Akadémia tartott igényt, a bútorok egy része helyi vállalatokhoz és iskolákhoz került. A javakról készült leltárok sok esetben nem találtak, a vagyontárgyak eltűnését nem lehetett nyomon követni – hangsúlyozta a történész.
Félig a föld alatt
Gróf Teleki Kálmán megdöbbentő részletességgel idézte fel a Görbe utca 52. szám alatti, 25 négyzetméternyi szuterén berendezését, ahol a kilakoltatás után 19 éven át lakott a család – kezdetben hatan, aztán egyre kevesebben –, a félig föld alatti otthonét, amelyben édesapja "passzióból" fogta a patkányokat.
Az államosítás előtti éveket az idősebbektől hallott történetekből elevenítette fel a Teleki család leszármazottja, akit, 1947-es születésű lévén, nem kötnek személyes emlékek ahhoz az időszakhoz.
– A szüleim itt éltek, a kastélyban. Apám mintagazdaságot vezetett. 1944-ben, amikor a front közeledett, Pomázig menekültek. Budapest mellett vészelték át a háborút. Azután apám, aki nagyon kötődött Erdélyhez, a hazatérés mellett döntött. Üres kastély fogadta a szüleimet, egy kicsit a németek, keményebben a falu hordott szét mindent, ami pedig megmaradt, azt a szovjet csapatok tüntették el. 1945-től újra itt lakott a családunk, de a testvéreim Vásárhelyen tanultak, így ők nem élték át azt a súlyos, márciusi éjszakát.
A Teleki család leszármazottja azt is elmesélte, hogy édesapja hogyan szerezte vissza az eltulajdonított bútorokat a falubeliektől. Megbízható emberektől derítette ki, hogy kinél vannak a javak, szekérrel ment el a szóban forgó házakhoz, aztán igen diplomatikus módon vette vissza tulajdonát, mondván, "jaj, Pista, hogy örülök, hogy azt az asztalt nekem megtartottad." Az államosítás során azonban mindent lefoglaltak a párt emberei.
– Tizenhét éves koromig soha nem utazhattam a szüleimmel – ezt érzékelte leginkább az életet ellehetetlenítő tiltásokból az egykori gyermek, aki a milícián való kötelező "jelenéseket" viszont egészen viccesnek találta, ott ugyanis "vidám társadalmi élet zajlott" akkoriban.
Gróf Teleki Kálmán apja többek között a rókatelep kocsisaként biztosította családja megélhetését, édesanyja nyelvórákat adott. Ami a tanulási lehetőségeket illeti, bátyja fémipari líceumot végzett, 1952-ben "normális körülmények között" érettségizett, Böske nővére 14 éves korától dolgozott, így esti tagozaton végezte a középiskolát, Juliánna nővérét pedig 11. osztályban eltávolították az iskolából. Kálmán hét osztályt járt Vásárhelyen, és mivel itt nem volt lehetősége továbbtanulni, Vajda-hunyadon végezte a középiskolát. A kiszolgáltatottság korának legsötétebb pillanata számára 1957-ben, egyik nővére letartóztatásakor következett be.
– Gondolt-e a család a kivándorlásra? – tette fel az egyik alapkérdést Kozma Attila.
– Ez nálunk folyamatosan téma volt. A szüleim úgy gondolták, hogy itt mindig is hátrányos helyzetben lesznek, innen meg kell próbálni elmenni – mondta gróf Teleki Kálmán, aki 1982-ben telepedett ki Belgiumba, 11 évvel azután, hogy nővére Németországba ment férjhez.
"Nem látom a romokat"
A gernyeszegi Telekiek sorsát a kőröspataki gróf Kálnoky család élettörténetével állította párhuzamba a történész. Gróf Kálnoky Tibor a Nyugaton élő főnemesség szemszögéből elevenítette fel az erdélyi birtokok államosításának időszakát, illetve az azt követő évtizedeket.
– Amerikában csak a pénz számított, a létért kellett küzdeni – mondta a gróf, akinek nagyanyja az "új világban" felszolgálóként kapott rövid ideig munkát, és egy átalakított tyúkólban lakhatott. Kálnoky Tibor Nyugat-Európában nőtt fel, 1987-ben járt először Erdélyben.
– Jöttünk, hogy lássuk a köveket, a régi helyeket, de közben találkoztunk az emberekkel is, akik nagyon kedvesek voltak. A lényeg még itt volt.
A múltidézés végén Kozma Attila beszélgetőtársai jövőképéről érdeklődött.
– Én nem nézem, hogy mi történt, és azt sem, hogy most mi van. Én nem látom a romokat, hanem csak azt, hogy mindabból, ami itt van, mit lehetne csinálni – utalt erdélyi terveire gróf Kálnoky Tibor. A Teleki család leszármazottja így összegzett az elkövetkezőket illetően:
– Nincs jövőképem, a jelennek élek. Mindennap próbálok tenni valamit, kis lépésekben igyekszem előre haladni, és örülök, ha ez sikerül. Nem szabad belegondolni a nagy dolgokba, mert csodát nem tehetek.
Nagy Székely Ildikó, Népújság (Marosvásárhely)

Jövő kedden 4 oldalas melléklet!
Magyarságunk 100 éves időpróbája – az első világháború centenáriuma I.
Az első világháború kirobbanásának 100. évfordulóján, a Bethlen Gábor Alap támogatásával a NYUGATI JELEN két tematikus mellékletet közöl (július és szeptember végén). Az első július 29-én, kedden jelenik meg. Ajánljuk figyelmükbe!
A száz évvel ezelőtt kitört „nagy háború” és az ezt követő békekötések alapvetően átrajzolták Európa térképet. Évszázados nagyhatalmak tűntek el, új államok jelentek meg. Európa e „fortyogó katlanának” közepén a magyarság szüntelen újabb és újabb kihívásoknak nézett elébe. Megmaradásunk igazi idő próbáját jelentette ez a száz esztendő.
Puskel Péter helytörténeti visszapillantása arról szól, miként élték át az aradiak a világháborús éveket, mi történt 1914 és 1918 között a hátországban, kik voltak a kor jeles helyi személyiségei, hogyan befolyásolta a vesztes háború Arad és vidékének további fejlődését, a kisebbségi létbe került magyarság életét.
Nyugati Jelen (Arad)

Fiatal építészek: rengeteg a gond a kolozsvári közterületekkel
Guttmann Szabolcs: a szellemi lakatokat kell előbb levernünk
Bár a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal egyetlen illetékese sem jelent meg azon a rendezvényen, amelyen a Romániai Építészek Rendje erdélyi tagozata által szervezett Erdélyi Nyári Egyetem munkáit mutatták be, Guttmann Szabolcs, a szakmai szervezet vezetője, illetve a diákok remélik: egyes épületek, udvarok, közterek restaurálására, átalakítására vonatkozó javaslataik mégis visszhangra találnak a helyhatóságnál.
A fiatalok a tizenöt napig tartó, immár negyedik alkalommal megrendezett nyári tábor során a belvárosnak a műemlékek szempontjából védett övezetére fókuszáltak, különböző rehabilitációs elképzeléseket készítettek és mutattak be. Ezen kívül a kolozsvári gyalogos, kerékpáros és közúti forgalmat vették górcső alá, és a közszállítás javításával kapcsolatos koncepciókat is kidolgoztak. A kontinuitás és biodiverzitás mottó alatt elkészült munkák megtekinthetők a volt ferences rendi kolostorban.
KISS OLIVÉR, Szabadság (Kolozsvár)

Antonescu alkonya és Johannis nimbusza
A liberális párt politikai értelemben kivégezte tegnap Crin Antonescut, aki két hónappal ezelőtt még teljhatalmú elnöke volt a PNL-nek.
Antonescunak az EP-választás utáni becsületbeli lemondása mögött vélhetően rejlett titkos számítás. Antonescu abban reménykedhetett, hogy a Johannisszal való „feladatmegosztással” nagyobb esélye lenne bevenni a Cotroceni-palotát, de a felmérések áthúzták számításait. Pártja megrémült a hihetetlennek tűnő hat százalékától, hiszen a liberálisok közül még Tăriceanu is jobb eredményt érne el, mint Antonescu az elnökválasztáson. Ez utóbbinak a mostani pontról szinte lehetetlen lesz visszatérnie a román belpolitika frontvonalába, hacsak Johannisról nem derül ki, hogy alkalmatlan a nagypolitikára, és nem alakul ki körülötte olyan váratlan válság- és vákuumhelyzet, ami mentőövet jelenthet Antonescunak. Nagy valószínűség szerint Johannis lesz a jobboldal közös államelnökjelöltje. Minden észérv emellett szól, nehéz ugyanis annyira meghamisítani egy közvélemény-kutatást, hogy egy befutónak vélt jelöltet öt százalékra taksáljanak. Ekkora tévedés ugyanis egy közvélemény-kutató intézet végét jelentené. A PNL megrendelésére készült felmérés ugyanis a demokrata párti Cătălin Predoiu támogatottságát ekkorára mérte. Ez annyira nem meglepő, hiszen szabad szemmel is látható, hogy a volt igazságügyi miniszter nem rendelkezik kellő karizmával ahhoz, hogy megnyerjen egy olyan küzdelmet, mint az elnökválasztás.
BORBÉLY TAMÁS, Szabadság (Kolozsvár)

Anyaországiakat is vonz a vásárhelyi színművészeti egyetem
Idén is nagy a túljelentkezés a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművészet szakán: a hét ingyenes és öt fizetéses helyre összesen 29-en jelentkeztek, tehát majdnem hárman felvételiznek egy helyre. Ráadásul a jelentkezők több mint egyharmada magyarországi.
Egyrészt a marosvásárhelyi intézmény jó hírneve vonzza a határon túlról is a színpadra vágyókat, másrészt az, hogy itt jóval kevesebb a vetélytárs, s más a kritériumrendszer is.
Nincs vakációs hangulat a marosvásárhelyi Köteles utcában, ugyanis míg múlt héten iratkoztak a továbbtanulni vágyó fiatalok, most a felvételi állít eléjük megpróbáltatásokat. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ugyanis azon kevés intézmények közé tartozik, amely még mindig felvételivel rostálja a jelentkezőket
Megváltozott trendek
A Magyar Művészeti Karon alapképzésen öt szakot hirdettek meg, mindegyiken hét állami és öt fizetéses helyet. A jelentkezésekkel Balási András rektorhelyettes nagyjából elégedett.
„Más egyetemekhez képest azt hiszem, felszusszanhatunk. Igaz, van két mesterképzőnk, amelyre relatív kevesen jelentkeztek, részben azért is, mert többen jelezték, hogy csak ősszel tudnak jönni, reméljük, hogy akkor betöltik a helyeket. Azon kívül minden szakot el tudunk indítani magyar karon, annyian jelentkeztek. Általában az ingyenes helyeket töltik be, fizetéses helyre hét-nyolc éve már nem nagyon jönnek. Három-négy taníjas akad egy-egy szakra, de nem mindig telik meg a 7 plusz 5. Megváltoztak a trendek, óriási a kínálat, s csak állami helyből többet hirdetnek meg az országban, mint amennyien érettségire jelentkeznek” – magyarázta a rektorhelyettes.
Sokáig Székelyföldről érkeztek a legtöbben
A kínálatból természetesen idén is a színművészeti a legnépszerűbb, ott sosincs gond a helyek betöltésével “Idén 29-en iratkoztak be, bár a felvételi felkészítőkön adott pillanatban negyvenen is voltak, jó néhányan valószínűleg úgy látták, hogy túl nehéz lesz ez számukra” – fogalmazott az intézmény rektorhelyettese, Balási András.
Hozzátette, több mint tízen jelentkeztek idén is a határon túlról. “Minden évben van magyarországi jelentkezőnk, hiszen ez híres egyetem, itt akarnak tanulni. Persze megtörténik, hogy jönnek és mennek is” – mondja a rektorhelyettes. Hazai viszonylatban évekig a Székelyföld „szállította" a diákokat, de ez az utóbbi időben megváltozott, mára már Temesvárról, Szatmárról, Kolozsvárról is sokan érkeznek színészképzést tanulni.
A szakmában nyilvántartják Marosvásárhelyt
Az egyetem udvarán fiatalok várakoznak a felvételi vizsgára. Érdekes azonban, hogy csak egyikük vásárhelyi, s ő sem a vizsga miatt van itt, a többiek mind Magyarországról jöttek. A 21 éves Kókai Réka például a Pest melletti Gyömrőről érkezett, mint mondja, már negyedik éve próbál bejutni színművészeti egyetemre.
„Próbálkoztam már a budapesti színin, meg a kaposvárin, már elvégeztem egy színészképzést is. Hallottam már régóta, hogy Marosvásárhelyen is van magyar nyelvű egyetem, hiszen a szakmában nyilvántartják” – mondja a fiatal lány. Hozzáteszi, azért is reménykedik, mert itt jóval kevesebb a jelentkező, Budapesten hatszázan is jelentkeznek a 12 helyre, Kaposváron három-négyszázan.
Más preferenciák szerint válogatnak
Balatonfüredről érkezett Kiliti Krisztián, aki már tavaly felvételizett teatrológiára, úgyhogy már egy éve a Köteles utcában tanul – és úgy döntött, most a színművészetit is megpróbálja. „Magyarországon próbálkoztam, de csak a második körig jutottam. Nem mondanám, hogy itt egyszerűbb a felvételi, de véleményem szerint egészen más preferenciák szerint válogatják a jelölteket. Marosvásárhelyen véleményem szerint sokkal inkább készek arra, hogy nyersebb karakterekkel dolgozzanak – Pesten nem így van. Ott kiforrott embereket keresnek” – vélekedik a fiatalember.
Szász Cs. Emese, Krónika (Kolozsvár)

Az űrlap alja
Százezer tankönyvvel segítenek a nemzetépítésben
A Szász Jenő vezette Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) közreműködésével a magyar Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NMH) mintegy 100 ezer tankönyve jut el a határon túli, magyar nyelven oktató szak- és felnőttképzési intézményekbe.
Szász Jenő, az NSKI elnöke szerdán közölte: a tavaly létrehozott intézet kiemelt feladata, hogy erősítse a Kárpát-medencei szemléletet, ezért az NSKI több minisztériummal is szakpolitikai partnerségi megállapodásra törekszik. Elmondta, hogy a tankönyvek a 2013/2014-es tanévben jutnak el Erdélybe, a Felvidékre, Kárpátaljára és a Délvidékre.
Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) foglalkoztatáspolitikai államtitkára kiemelte: olyan közös ügyről van szó, amely túlmutat a határokon, és sok embert érint. Az egyik legfontosabb feladat, hogy a magyarság ott találja meg a boldogulást, a munkahelyet, ahol él, ezt minden eszközzel segíteni kell.
Szász Jenő emlékeztetett arra, hogy az NSKI küldetése, hogy a nemzeti integráció gondolatával átitassa a magyar közigazgatási rendszert, sőt ezt a gondolkodásmódot terjessze. A 21. században modern eszközökkel kell újrafogalmazni a közös magyar jövőt, felismerni valódi határait, és megkeresni azon lehetőségeket, amelyekkel a magyar nemzeti közösséget gyarapítani lehet. Az NSKI eszköz, hogy gyakorlati tartalmat adjon ennek a szellemiségnek – mondta Szász Jenő, hozzátéve, a foglalkoztatás is fontos kérdés, olyan programokat, együttműködési lehetőségeket kell teremteni, amely mankó lehet minden a határon túli és inneni magyarnak.
Czomba Sándor kifejtette: szeretnék segíteni, hogy a határon túli magyar szakképző iskolákban magyar nyelvű szakkönyvekből oktathassanak. A 490 féle, összesen mintegy 100 ezer tankönyvről elmondta, hogy azok az idei képzési jegyzékben bár nem szerepelnek, Magyarországon is ezeket használták eddig, és azok a szakmai alapvetések, amelyeket a könyvek tartalmaznak, időtállók.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Középajta a művészet nyelvén
Véget ért az 5. nemzetközi alkotótábor az erdővidéki településen
Hogy miért pont Középajta? Miért ne?” – hangzott el az 5. alkalommal megrendezett Értjük egymást! - Rozumieme si! - Ne înțelegem! mottójú alkotótábor záró kiállításán szombaton, ahol három országból érkező képzőművészek mutatták be az elmúlt hét „termését”. A felvidéki Rovás Polgári Társulás és a középajtai Benkő József Közösségfejlesztési Egyesület közös eseményén 28 képzőművész vett részt Felvidékről, Magyarországról és Erdélyből.
A képzőművészek egy hetet töltöttek Középajtán, a helybéli családok vendégszeretetét élvezve, a közös alkotás mellett kirándulásokon vettek részt, ellátogattak a Bákó megyei Lábnyikba, ahol csángó gyerekek számára tartottak foglalkozásokat, látogatást tettek Gyimesbükkön, a Békás-szorosnál, a Szent Anna-tónál, a Transzfogarason és Brassóban
A középajtai kultúrotthon egy hétre műteremmé avanzsált, ahová bárki ellátogathatott, aki kíváncsi volt az alkotási folyamatra, a készülő festmények és szobrok egy-egy fázisát kísérhette figyelemmel. A középajtai épületek, emberek és környezet nem egy képzőművészt megihlettek, a kész alkotásokon felfedezhető egy-egy motívum, amelyet egyértelműen az erdővidéki település hordoz magán.
– A középajtai esemény egy háromállomásos sorozat része, a tábor Tihanyban, majd Kassán folytatódik. Az öt év alatt annyira népszerűvé vált, hogy ha növelni lehetne a befogadóképességet, akár három busznyi ember is részt venne a programban – mondta el Szabó Ottó képzőművész, a felvidéki Rovás elnöke. – A tábor nem amatőr alkotókat, hanem profi képzőművészeket tömörít, célunk pedig olyan színvonalra emelni az eseménysorozatot, mint például a nagybányai művésztelep, ahol kifejlődött a magyar képzőművészet. Minden jel azt mutatja, hogy jó úton haladunk – tette hozzá.
A képzőművészek kísérői között volt dr. Czövek Éva neurológus, Havasi Péter újságíró, a Kassai Figyelő főszerkesztője, és Gergely-Papp Adrianna, a magyar többségű, Kassa melletti Debrőd település polgármestere is.
– Sajnos, sok közös vonást fedeztem fel az erdélyi települések és a felvidéki magyarlakta vidék sorsában, hiszen Szlovákiáról sem mondható el, hogy támogatná a kis falvak fejlődését. Nagyon nehéz beruházásokat véghezvinni, és nem látok reményt arra, hogy a jövőben ez másképp lesz. Éppen ezért minden lehetőséget kihasználok arra, hogy felhívjam a figyelmet: fektessünk nagyobb hangsúlyt a kis településekre, hiszen ezek nélkül elszegényedik a kultúránk – hangsúlyozta a polgármesternő.
Eva Tkáčiková szlovák anyanyelvű képzőművész is része volt a csapatnak, a magyarokkal való kapcsolatáról így vallott:
– Amíg nem találkoztam a Rovás csoporttal, nem sokat tudtam a magyarságról, de ma már azt is tudom, hogy a rovás név a régi székely írásmódot jelenti, és azt is felfedeztem, hogy az itteni emberek tehetséges fafaragók, sehol nem találkoztam még ilyen gyönyörű kapukkal. Az itteniek kultúráján kívül a konyhájuk is fenomenális, számomra a magyar szinonimája mindig is a gulyás volt. Ez az étel számos összetevőből áll, amelyeket ha összekeverünk, csodálatos ízt kapunk. Ez a művésztelep, amelyen részt vettünk, egy csodálatos gulyás volt számomra, ez a sokféle ember, aki Középajtán összegyűlt, egy csodálatos „ízkombinációt” eredményezett.
– Örülök, hogy egy tervből már öt éve működő tábort sikerült teremtenünk, amelyhez nagymértékben hozzájárul évről évre a helyiek vendégszeretete, az itteni táj és a falusi hétköznapokba való betekintés is. A képzőművészek és a helyiek között már barátságok is kialakultak, és reméljük, ez hosszú ideig fennmarad, csakúgy, mint a tábor – szögezte le Berszán István házigazda, középajtai református lelkész.
Az esemény főtámogatója a Communitas Alapítvány volt, valamint helybéli vállalkozók, magánszemélyek is hozzájárultak ahhoz, hogy a vendégek semmiben ne szenvedjenek hiányt.
Berszán Réka, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Államügyek
L’état c’est moi – Az állam én vagyok – jelentette ki a legenda szerint majdnem pontosan 350 évvel ezelőtt XIV. Lajos. Bár a Napkirály, a fennmaradt hiteles dokumentumok szerint, ennél finomabban fogalmazott a rendeletei törvényességét vizsgáló legfelsőbb bíróság előtt, valójában tényleg ő volt az állam: az abszolutizmus klasszikus képviselője, szilárd egyeduralmat valósított meg a főnemesi ellenzék leverésével és a központosított államvezetés meghonosításával.
A franciákat szolgai módon utánozó román hatalom ezzel a majd három évszázaddal van lemaradva Európától. Igaz, most azt mondják: az állam mi vagyunk. Mármint a románok. Az államügyeket mi eldöntjük, s abba senki ne szóljon bele. Élnek (még) ugyan ebben az országban valami magukat magyaroknak mondó népek, akiknek képviselőit beemeljük időszakosan a kormányba, hogy mutogassuk Nyugat felé, mint valami majmokat a cirkuszban, hogy milyen jól megy a soruk, de azoknak államügyekbe nincs beleszólásuk. Különben is valami idegen nyelven ugatnak, amely – amiként azt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (most ne firtassuk, hogy azt kik építették) bölcs rektora megmondta – csak arra alkalmas, hogy a konyhában a gulyás receptjét följegyezzék, de a tudományt, azt csak román nyelven lehet magas szinten elsajátítani. Ezek ilyen hatodrendű, megtűrt alakok, akik fontos dolgokba nem üthetik bele az orrukat.
Hogy közben lefutott néhány száz év? Hogy Románia ma már köztársaság, s hogy valami jogállam létrehozását hirdették meg 25 év előtt, egy forradalomnak nevezett affér alkalmából? Ugyan kérem, ez nem változtat a lényegen. Ahogyan azt az alkotmány első és második cikkelye leszögezi: Románia egységes nemzetállam, s a nemzeti szuverenitás a román nép sajátja. Akkor hogy jönnek ahhoz ezek a jöttment magyarok, hogy fölvessék: a kisebbségi kérdéseket uniós szinten kellene szabályozni? A kisebbségi kérdés tagállami hatáskör, s abba a kisebbségeknek semmi beleszólásuk. Mert ezek államügyek.
Erdély András, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Új elnök az MSZP élén
A modern szociológia és politológia atyja, Max Weber gazdag eszmei hagyatékának egyik fontos komponense a szemléletalakító, egyszerű és nagyszerű legitimitás-tipológiája. Szerinte a történelem során létezett négyféle legitimitás. A transzcendentális legitimitás (ennek tiszta formáját az ókori Egyiptom példázza), a tradicionális (erre a legjobb példa a középkori és újkori Anglia), karizmatikus (a vezetést megragadó vezérekre jellemző, valamint a racionális-legális legitimitás (ez a napjainkra jellemző demokratikus felhatalmazottság).
Azoknak van esélye hosszabb távon megalapozni hatalmukat, akik a legális, racionális legitimitás mellett karizmával is rendelkeznek. Az újkori magyar demokrácia e tézist messzemenően visszaigazolja.
Antall József karizmatikus vezető volt, de korai halála lehetetlenné tette, hogy 1994-ben ismét megmérethesse magát.
Horn Gyula 1998-as vereségének egyik oka a karizma hiánya volt, illetve az, hogy kihívója viszont rendelkezett e kvalitással.
Orbán Viktor megnyerhette volna 2002-ben is a választást, ha az MSZP nem nyúlt volna a törvénytelen mozgósítás eszközéhez, így viszont veszített, s közben az MSZP-t átvette egy hozzá hasonlóan jól kommunikáló s egyfajta karizmával is bíró vezető, Gyurcsány Ferenc, aki 2006-ban győzni tudott.
Az MSZP, mely a kudarcos EP-választás dacára még mindig a legnagyobb ellenzéki párt, a hétvégén Tóbiás Józsefet választotta elnöknek, akiről a karizma az utolsó dolog, ami az embernek eszébe jut. Nem osztottak lapot a proletár-internacionalizmust szolgalelkű liberál-kozmopolitizmusra váltó „nagy öregeknek” a Kovács-Lendvai-féle társaságnak. Az MSZP keresi önmagát, keresi eszmei kapaszkodóit, keresi megnyerő vezetőit, de nem leli őket. Minden esélye megvan arra, hogy előbb-utóbb az új SZDSZ, a Székelyek Nagy Menetelésétől egyedüliként elhatárolódó Gyurcsány-féle párt kegyelmén múljon a parlamentbe kerülése. Nem nagy öröm ez, mert az MSZP utódpártjaival, az Együtt-PM-mel, a DK-val együtt 2010 óta mégiscsak elnyeri a szavazatok egyharmadát, s egyik szervezet visszaszorulása a másik erősödésével jár. Magyarán: a nemzetellenes politika erőcentrumát nem sikerült megroppantani.
Borbély Zsolt Attila, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Meghalt Papp-Kincses Emese
Hosszas betegség után, 71 éves korában, vasárnap meghalt Papp-Kincses Emese csíkszeredai irodalomtörténész, egyetemi oktató, az erdélyi magyar közélet jeles alakja.
Papp-Kincses Emese 1943-ban született Marosvásárhelyen, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német szakán diplomázott 1965-ben. A két világháború közötti erdélyi magyar történelmi regényről írt értekezésével szerezte meg 1979-ben az irodalomtudományok doktora címet.
1991 és 1994 között az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) alelnöke volt. Oktatói pályája során székelyföldi középiskolákban, majd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tanított. Az erdélyi magyar közélet aktív tagjaként rendszeresen közölt publicisztikai írásokat az erdélyi magyar sajtóban.
Közéleti szereplését az 1999-ben megjelent Virrassz velem című, vallomásos számvetéskötetben idézte fel. 2006-ban Ha meglebben a függöny címen regényt, 2008-ban Gonosz novellák címen elbeszéléskötetet jelentetett meg. Siklódi Ferenccel közösen írt Fekete tükör című „látványregényét” júniusban mutatták be Csíkszeredában.
Átdolgozta Páskándi Géza A költő visszatér című rockoperáját, amelyet Csíkszeredában Ne késsetek, harangok címen mutattak be 1996-ban. Megkedvelvén a műfaj sajátosságait, később Árpádházi Szent Erzsébetről, Székely Golgota címen a Madéfalvi veszedelemről, majd Szent László királyról írt és rendezett oratóriumot, illetve rockoperát Csíkszeredában.
Az erdélyi magyar ellenzék kimagasló egyénisége volt, így az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közleménnyel búcsúznak tőle, és kiemelik: „Papp-Kincses Emese közéleti tevékenysége és az erdélyi magyar kultúráért végzett áldozatos munkája mindannyiunk számára példaértékű lehet, halálával pedig pótolhatatlan űrt hagy maga után.”
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Többen iratkoztak be a BBTE magyar tagozatára, mint tavaly
Az idei felvételin alapkézésre a legfrissebb összesítések alapján 1393-an iratkoztak a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Tagozatára. Ez százzal több, mint 2013-as év felvételire jelentkezettek száma.
A legtöbben a Testnevelés és Sport Karra jelentkeztek (2,58–an egy helyre), a Pszichológia és Neveléstudományi Karra (1,76-an egy államilag támogatott helyre), a Kémia és Vegyészmérnöki Karra (1,64–en egy helyre), a Földrajz Karra (1, 59-en egy helyekre) és a Matematika és Informatika Karra (1,46-an egy államilag támogatott helyre).
A szakok tekintetében a legnépszerűbbnek a gazdasági informatika Ígérkezik, ahol négyszeres a túljelentkezés.
Megnőtt a külföldről érkezett jelöltek száma mind az alapképzés, mind a mesteri esetén. A mintegy 100 felvételiző több mint fele Magyarországról érkezett.
A BBTE a következő tanévre 4840 tandíjmentes helyet, több mint 9000 tandíjas helyet és 2500 távoktatásos helyet hirdetett az alapképzésen.
A magiszteri képzések esetében 3500 tandíjmentes helyet hirdetett meg a BBTE, emellett több mint 6000 tandíjas helyet. Az eddigi összesítések alapján az államilag támogatott helyeket betöltötték a jelentkezők.
A felvételi időtartama magába foglalja a beiratkozást, a felvételiket, az eredmények kihirdetését, a fellebbezést, a helyek visszaigazolását és a megmaradt helyek újraosztását. Ezek pontos időrendjét minden kar önállóan dönti el. A felvételi időszak július 31-én zárul.
maszol.ro

Magyar iskolákba költöznek a magyar szakosztályok Nagyváradon
A 2015/2016-os tanévtől kezdődően a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban működnek majd a Traian Vuia Szakközépiskolában lévő magyar szakosztályok, a Szent László Római Katolikus Gimnázium pedig a Mihai Viteazul Szakközépiskolában lévő osztályokat veszi át.
A nagyváradi tanács hétfői ülésén elvi beleegyezését adta az átszervezéshez, melynek háttéréről Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő is beszélt pénteki sajtótájékoztatóján. A képviselő elmondta, hogy mindkét váradi püspök, a református és a katolikus egyaránt támogatta a döntést, hogy felekezeti iskoláikba fogadják a szakoktatást. A tanácsosok egyébként vita nélkül fogadták el a tervezetet.
Az idei tanévben még a jelenlegi helyükön indítják el a IX. osztályokat, a következőben azonban az összes osztály átkerül új helyére.
Fried Noémi Lujza, maszol.ro

Elkezdődött a Maros-Mezőség alkotótáborainak sorozata
Megkezdődött a képzőművészeti alkotótáborok sora, az öt éve alakult Maros-Mezőségi Művésztelep a tavalyi közös alkotások tárlatával indította a nyári évadot. A Csittszentivánon, Mezőbergenyében és Mezőmadarason készült munkákkal a Maros Mall bevásárló központban kialakított kiállítóteremben mutatkozott be a művésztelep.
Öt falu, a Maros-Mezőséghez tartozó Panit, Madaras, Bergenye, Bánd és Csittszentiván alkotótáborainak szervezői, református lelkészek, civil szervezetek vezetői, önkormányzati képviselők, képzőművészek, művészetkedvelők alapították meg 2009-ben a művésztelepet, hogy közösen pályázhassanak, népszerűsíthessék rendezvényeiket, együttműködjenek a kiállítások létrehozásában, utaztatásában. Az eltelt időszakban Panitban elmaradoztak a táborok, és ahogy Czirjék Lajos kezdeményező, ötletgazda a maszol.ro-nak elmondta, úgy tűnik, hogy végleg meg is szűnik ott a tábor. Tavaly a mezőbándit sem szervezték meg, az idén viszont már alakul a tábor, a művészeknek kiküldték a meghívókat.
A táborok sorát Csittszentiván indította, augusztusban folytatja Mezőbergenye, majd következik Mezőmadarason és Mezőbándon.
A Maros megyei önkormányzat által támogatott kiállításon 34 alkotást – olajfestmény, grafika, pasztell, akril és vegyes technikával készült alkotás – mutattak be. Többek közt Gonda Zoltán Debrecenből, Sz. Kovács Géza Segesvárról, Fazakas Tibor Vajdahunyadról, Sipos Loránd Bajáról, Simó Enikő Sepsiszentgyörgyről, Balló Andrea Szegedről vett részt a tavalyi közös műhelyekben, valamint a marosvásárhelyiek közül Fábián Margit, Hadnagy Gabriella, Czirjék Lajos, Vasile Mureșan, Mihai Frunza.
Az alkotók két-három saját munkával köszönik meg a vendéglátást, évről-évre így gyarapítva a Maros-Mezőséget.
Antal Erika, maszol.ro

Nosztalgia az alapítók gyűrűjében
Az 1990. július 21–29. között Átmenet a diktatúrából a demokráciába jelmondattal megszervezett első Bálványosi Nyári Szabadegyetem helyszínén, a bálványosi kemping területén 2009-ben állított életfa megkoszorúzásával vette kezdetét a jubiláló, 25. kiadásához érkezett tusványosi rendezvénysorozat nulladik napja.
A koszorúzáson áldást mondott Sánta Imre bikfalvi református lelkész és Gergely István (Tiszti), majd a megjelentek közösen elénekeltek a Himnuszt és a Székely himnuszt. Az emlékfa koszorúzását követően a negyedszázados bálványosi folyamat során írt történelem képei elevenedtek meg a Grand Hotel Bálványos teraszát zsúfolásig töltött közönség előtt: vetítésre került a 25. Tusványos című film.
Magas szintű politikai csúcstalálkozók helyszíne
Az 1997. július 21-étől Bálványosról Tusnádfürdőre költözött szabadegyetem az új évezred hajnalán bővült ki a diáktáborral – ami a múló évek során „önmagát ösztönözve” Erdély egyik leghangsúlyosabb, magyarságot megszólító fesztiváljává nőtte ki magát – emelték ki a képsorokban. A Bálványosi Nyári Szabadegyetem gyökerei a kommunizmus éveibe nyúlnak vissza – ekkor a későbbi szervezők ugyan még csak álmodtak a demokrácia eljöveteléről, de már kikristályosodott az igény egy, a magyarokat összefogó, az őket érintő aktuálpolitikai témákat boncolgató előadások megszervezésére, a magyar-román párbeszéd elindításának fontosságára. A film felidézte az alapítók emlékeit, a fiatalok varázsolta felszabadult hangulatot és a szabadidős programokkal és szórakozási lehetőséggel járó látogatószám-emelkedést.
A szabadegyetem és diáktábor sokáig a magyar és román politikusok találkozójának helyszínéül is szolgált, hiszen a főelőadásokon a magyarországi és erdélyi magyar vezetők mellett felszólalt Emil Constantinescu egykori és Traian Băsescu jelenlegi román államfő is.
Betöltésre váró űr
Egy fél évszázados kommunizmus okozta hatalmas űr állt a háttérben, ami az erdélyi magyar értelmiségieket arra ösztönözte, hogy megalkossák a szabadegyetemet. David Campanale, a BBC világhíradójának tudósítója volt az, aki kívülállóként látott rá az akkori körülményekre – ismertette a hallgatósággal a Történelmet írtunk című, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem alapítóinak jelenlétében lebonyolított előadás moderátora, Maksay Ágnes.
David Campanale a baráti hangulatú nosztalgiabeszélgetésen kérdéssel indította beszédét: mire gondoltunk akkor, 1989 decemberének végén? „Arra, hogy jó együtt lenni, együtt ünnepelni, ugyanakkor meghallgatni a különböző álláspontokat, vitafórumot szervezni, letenni a tolerancia alapköveit” – adta is meg a választ a BBC tudósítója, alapító.
Sántha Attila kézdivásárhelyi költő, a bálványosi rendezvény ötletgazdája úgy emlékezett vissza, hogy '89 december 27-ére virradóra „megváltották a világot”. „Egy tömbházlakásban beszélgettünk, ami odáig fejlődött, hogy megalakult a szabadegyetem ötlete. Úgy éreztük, megváltottuk a világot. Óriási energia volt bennünk, negyvenen azon gondolkodtunk, hogy megtaláljuk a módot magunk kifejezésére”.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke hozzátette, a helyszínválasztás Török Sándort dicséri, „aki lokálpatriótaként úgy vélekedett, a legjobb helyszín a szabadegyetemhez Bálványoson lenne”. „Én ugyan nem voltam jelen a kézdivásárhelyi megbeszélésen, de ott voltam '90 januárjában, amikor Partiumba látogattak a székelyek és beszélgettünk az elképzeléseikről” – idézte fel Toró T. Tibor. Szabó Miklós budapesti orvos, alapító humorosan jegyezte meg: akkor, a kommunizmus alkonyán még mindannyian laikusok voltak, olyan fiatalok, akik csak teoretikusai a szabadságnak. „Nem is igazán tudtuk, hogy mi a demokrácia” – fűzte hozzá.
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke 1990 márciusának marosvásárhelyi eseményeiről is beszélt a publikumnak. „Erdélyt a kommunizmusban is a multikulturalitás jellemezte, együtt vártuk a diktatúra bukását. Azt sokan elfelejtik, hogy a magyaroroszágiak jöttek először segíteni a változást követően” – emelte ki. „1990 márciusában tehetetlenül figyeltük, ahogyan a Szekuritáté megmaradt erői erőszakkal konfliktust szítanak különböző nemzetiségek között. A történtek után az értelmiségiek kétségbeesetten keresték a partnereket arra, hogy megnyílhasson a román-magyar párbeszéd kapuja. Ez a szabadegyetem egy fantasztikus együttműködési lehetőséget nyújtott” – közölte.
Maksay Ágnes moderátor a visszaemlékezést egy kérdéssel zárta: Hogyan tovább, Tusványos? „Erre a kérdésre majd szombaton kapunk választ. Annyit elárulhatok, hogy a tervek között szerepel egy, a Tusványossal párhuzamos társadalomtudományi műhely létrehozása itt, Bálványoson” – adott ízelítőt a jövőt illető tervekből.
Makett- és alapkő-leleplezés
A nosztalgiatársalgás után a jelenlévők a szálloda közelében felépítendő amfiteátrumhoz járultak, ahol az alapítók leleplezték a „kultúra amfiteátrumának” méretarányos makettjét.
A helyszínen – amely a jövőben koncerteknek, színművészeti előadásoknak ad otthont – Felicia Filip operaénekes négy nyelven elénekelte Európa himnuszát, az Örömódát, majd Bardócz Csaba református és Andorkó Attila unitárius lelkészek megáldották az amfiteátrum alapkövét.
Az alapítók kézdivásárhelyi kiáltványa
Az 1989. december 31-én a Fiatal Angol Liberális-Demokraták, a Fidesz és a MADISZ Kézdivásárhelyi Szervezete képviselőinek – és egyben a Bálványosi Nyári Szabadegyetem alapítóinak – kézjegyével ellátott kiáltványban „Európa fiatal demokratái kifejezték közös eszméiket és törekvéseiket”. Ez képezte a mindössze hét hónappal később sorra került első bálványosi szabadegyetem alapgondolatát. A négy pontba szedett kiáltványban hangsúlyozzák, hogy „Európa még mindig megosztott. A kontinens egységesülését nem lehet a kelet-közép-európai régió nélkül elképzelni. Tegyünk meg mindent, hogy a vasfüggöny maradványait is felszámoljuk”. A második pontban „üdvözlik a kontinens kommunista rendszereinek felborulását, illetve a piacgazdaságon és parlamentáris demokrácián alapuló rendszerek kialakulását”. A harmadik pont hangsúlyozza, „hitet teszünk az emberi szabadságjogok megteremtése mellett. Követeljük a vallási, nemzetiségi kisebbségek közösségi jogainak feltétlen biztosítását”. A Székely Újságban is megjelent kiáltványból egyébként a kor cenzúrája kihúzta a közösségi jogokat. Az utolsó bekezdésben a szignálók „felkérik Nyugat nemzeteit, kormányait, politikai szervezeteit, hogy minden eszközzel járuljanak hozzá Kelet-Közép-Európa forradalmainak sikereihez, a békés és demokratikus átmenethez”.
Pinti Attila, Székelyhon.ro

Fogadja az anyaország az erdélyi mesterizőket
Elfogadják a magyarországi egyetemek az anyaországban magiszteri képzésre jelentkezők egyetemi diplomát helyettesítő igazolását – közölte keddi közleményében a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért felelős államtitkársága.
Mint rámutatnak, a tavalyi évhez képest sem a felsőoktatási felvételi eljárás szabályai, sem az Oktatási Hivatal eljárásrendje nem változott a külföldi dokumentumok felsőoktatási továbbtanulási célú elfogadása kapcsán. Ezért, szögezik le a közleményben, akárcsak tavaly, a hivatal idén is mindent megtesz annak érdekében, hogy a megfelelő dokumentumok alapján pontszámot számítson a felsőfokú tanulmányaikat Magyarországon folytatni kívánó határon túli jelentkezők számára.
„A román államigazgatás hibájából 2014 nyarán technikai okokból ki nem adott oklevelek helyett kiállított intézményi igazolásokat a külföldi felsőoktatási intézményekkel egyeztetve, a kiállított dokumentumok alapos ellenőrzése után az Oktatási Hivatal befogadja. Ezek feldolgozása folyamatos, a befogadás tényéről az érintetteket az Oktatási Hivatal értesíti” – zárja közleményét az államtitkárság.
Ezzel egy időben Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője is megerősítette, hogy az Oktatási Hivatal elfogadja azokat az igazolásokat is, amelyeket az érettségi oklevél helyett kaptak a határon túli diákok. A tárcavezető hétfőn Remus Pricopie román oktatásügyi miniszternek küldött levelében azt írta, hogy a román középiskolákban végzett diákoknál általános probléma, hogy a vizsgaközpontok nem állították ki határidőre az érettségi bizonyítványokat, ehelyett csak igazolást kapnak. Így a magyar felsőoktatási intézményekbe felvételizők csak ezzel tudják igazolni érettségi vizsgájuk sikerességét.
A közlemény hangsúlyozta: az Oktatási Hivatal eljárásrendje nem változott a külföldi dokumentumok elfogadása kapcsán, és a hivatal mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyarországi felsőoktatási intézményekbe jelentkező határon túli magyar diákoknak pontszámot számítsanak. Balog Zoltán román kollégájának írt levelében tájékoztatást kért a megoldási lehetőségekről, és arról is beszámolt, hogy mindent megtesznek azért, hogy ne érje sérelem a diákokat.
Mint arról beszámoltunk, az elmúlt napokban több, anyaországi egyetemen magiszteri képzésre jelentkezett erdélyi egyetemi hallgató is jelezte, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények nem fogadják el az egyetemi oklevelet helyettesítő igazolást.
A Facebook közösségi portálon csoportba tömörülő diákok diszkriminációval vádolták az Oktatási Hivatalt és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, illetve a román szaktárca közbenjárását kérték. Korábban a magyarországi alapképzésre jelentkező érettségizők küszködtek hasonló problémával, az ő esetükben még múlt héten jelezte a hivatal, hogy elfogadja az érettségi oklevelet helyettesítő igazolást.
Pap Melinda, Székelyhon.ro

Fürtben erősek
Együttműködő székely és magyar klaszterek
Ötéves székely-magyar gazdasági együttműködést ünnepelt Egerben az Asimcov kis- és középvállalkozók egyesülete és a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. A Kárpát-medencei Vállalkozói Charta aláírásának ötödik évfordulója alkalmából nagyszabású klasztertalálkozót is szerveztek, amelyen 14 székelyföldi és magyarországi fa-, gép-, építőipari és borászati klaszter képviselője vett részt.
A program az Enterprise Europe Network nemzetközi üzletfejlesztési hálózat és a Kovászna megyei klaszterek kezdeményezésére azért indult, hogy erősítse a Heves megyei klaszterekkel való együttműködést – tájékoztatta lapunkat Kádár Rezső. A háromszéki ProWood faipari klaszter menedzsere szerint az esemény kiváló lehetőséget biztosított a klaszterek közötti nemzetközi kapcsolatépítésre, az üzleti kapcsolatok fejlesztésére. A fórumon elhangzott, hogy mindkét kormány fontosnak tartja a klaszterek fejlesztését. Romániában a gazdaság 99%-át adják a kis- és középvállalkozások, és a foglalkoztatás 70%-át biztosítják.
Kádár Rezső lapunknak elmondta: az egri rendezvényen a különböző ágazatok képviselői kétoldalú tárgyalásokat, valamint több szándéknyilatkozatot is aláírtak a további, lehetséges együttműködésre vonatkozóan.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Átkeresztelt történelem
Két amcsival járom a tágabb Erdélyország útjait. Egy – az indiánok szerint – sápadtarcúval, s egy, a mai szóhasználattal, afro-amerikaival. Vártól várig kocsikázunk, nem egyszer olyan vidékeken, ahol ma már alig-alig élnek magyarok vagy németek. De a história konok egy dolog. Temesváron a vár maradványait látva mesélem, hogy 1492-ben Kinizsi Pál, temesi főispán lakóhelye volt. De 1514-ben itt égették meg tüzes vastrónon Dózsa Györgyöt. Amint gurulunk arrább, Lugoson mondom, hogy a Bánság 1658-ig Erdélyhez tartozott, utolsó bánja Barcsay Ákos fejedelem volt. Csodálkoznak, amikor mutatom, hogy az akkor Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Oravicabányán épült – 1817-ben – Erdély első teátruma, amely még I. Ferenc császárt is szórakoztatta. S megyünk tovább, Déva felé, amely ugyebár egyike az első transzilvániai királyi váraknak, amelyet a tatárjárás után IV. Béla épített újjá. De itt született a magyar Luthernek hívott Dévai Bíró Mátyás, s tartották fogva az unitáriusok első püspökét, Dávid Ferencet. Aztán Szeben jön, a II. Géza magyar király által Erdélybe telepített szászok létrehozta város. S utunkba esett Fogaras, ahol 1538-ban Majláth vajda húzatott fel máig is álló kővárat, s ahol később, 1690-ben meghalt Apafi Mihály, Erdélyországnak fejedelme. S meglátogattuk a büszke Brassót, a Cenk aljában romjaiban megmaradt, valaha huszonnyolc tornyos és hét bástyás várával, a Fekete templomával, egy sziklakúpon elhelyezkedő barcarozsnyói erődítményt, majd az innen nem messzire lévő, s Nagy Lajos király engedélyével felépített s máig szinte egészében megmaradt törcsvári várkastélyt. De végigjártuk a székely kastélyokat, kúriákat és erődítményeket is, majd Segesvár, Kolozsvár, Nagyvárad, Gyulafehérvár, Enyed, Beszterce köveit, útjait, még a kisebb erődítményekbe, mint Sebes és Dezső vára is eljutottunk. Csak úgy sorolhattam történelmünk, kultúránk nagy neveit, mint II. Rákóczi György, Mátyás király, Hunyadi János, Bethlen Gábor, Heltai Gáspár, a két Bolyai, Budai Nagy Antal, Johannes Honterus és Bakfark Bálint, hogy néhányat említsek.
Érdekes, mondja az amcsik közül az egyik, de mit építettek itt a románok?
Román Győző, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A városnak hozza a pénzt az Ady-központ
A nagyváradi helyi tanács legutóbbi ülésén elfogadta a Codrilor utcán lévő Ady-központ bérlési díjszabásait. Történik ez azután, hogy az RMDSZ-közeli Mecénás Alapítványtól az épület idén februárban a váradi önkormányzathoz került, melyért cserébe az alapítvány megkapta a Fő utcán lévő Léda-házat.
A hétfői ülésen elfogadott határozat értelmében két órára ötszáz lejért, 2-4 órára ezer lejért lehet bérelni az Ady központot. Azok a magán- vagy jogi személyek, akik, amelyek 4-6 órás időintervallumra szeretnék kibérelni az ingatlant, ezerötszáz lejt kell fizessenek, míg 6-24 órás használatért négyezer lejt kell fizetni.
erdon.ro

Romániát semmilyen nemzetközi jogi szabályozás nem kötelezi arra, hogy Székelyföldnek önrendelkezést biztosítson - állítja a román kormány, amelynek álláspontját a Krónika című napilap idézte.
Az erdélyi újság azt követően kérte ki a román közigazgatási és fejlesztési minisztérium álláspontját a székelyföldi autonómiahatározatok ügyében, hogy az Európa Tanács (ET) keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának irodája megbízta a kongresszus monitoring-bizottságát, tárgyalja meg a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatainak ügyét, és levélben kérte fel Románia illetékes miniszterét, hogy fejtse ki a bukaresti kormány álláspontját.
A lapnak elküldött válaszban - amit a nemzetközi szervezetnek is elküldtek - a román minisztérium kifejtette, hogy Bukarest szerint alkotmányellenesek a székelyföldi önkormányzatok által elfogadott autonómiahatározatok, Romániát pedig semmiféle nemzetközi jogi szabályozás nem kötelezi a kisebbségek számára önrendelkezés vagy kollektív jogok biztosítására.
A Székely Nemzeti Tanács februárban intézett felhívást a Székelyföld 153 önkormányzatához, hogy határozatban nyilvánítsák ki az autonómia iránti igényüket és azt, hogy egyetlen, különálló közigazgatási egységhez akarnak tartozni. A területi autonómiát célzó határozattervezet tartalmazza, hogy ez a közigazgatási egység viselje a Székelyföld nevet, sarkalatos törvény szavatolja számára az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett legyen hivatalos nyelv a magyar.
Ezt a határozatot eddig 16 önkormányzat szavazta meg, miután a háromszéki Barót önkormányzata is elfogadta az SZNT által javasolt határozattervezetet. A három székely megye román kormánymegbízottjai vélhetően valamennyi határozatot megtámadják a közigazgatási bíróságon.
Román kormány: semmilyen nemzetközi jogi szabályozás nem kötelez az önrendelkezés biztosítására
Bukarest, 2014. július 22., kedd (MTI)

Tusványos hatalma: közös nyelv, közös értékek, közös gondolatvilág
usványos egyedülálló szellemiségére szükség van Romániában, hangzott el a huszonötödik tusnádfürdői nyári szabadegyetem és diáktábor megnyitójának harmadik moduljában.
Az évforduló alkalmából készült film levetítése után az alapítók közül Szabó Miklós neonatológus elmondta, hogy az első bálványosi tábornak is ugyanaz volt a lényege, mint a mostani, huszonnégy évvel későbbinek: az elválasztottság után megismerni egymást. Annak érdekében pedig, hogy alapvető, szimbolikus kérdésekben egyetértés fűzze össze akár a londoni emigráns, urbánus vagy vidéki magyarokat, meg kell határozni egyfajta nemzeti minimumot.
Sántha Attila író, költő szerint Tusványos az a platform, ahol egyszerre mehet végbe az egyéni kifejeződés (az autonómia) és a közösséghez tartozás (a szolidaritás).
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga alapítója és elnöke kiemelte a szabadegyetem elindítóinak felelősségét, akiknek, meglátása szerint, továbbra is szerepet kell vállalniuk abban, hogy a megbélyegzés ellenére kiálljanak a sokszínűség, a tolerancia és a többpártrendszer mellett, többdimenziós társadalmi szinten ellensúlyozva az 1989-ben magukat átmentők autoriter hatalmát.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke Tusványos erősségét kohéziós erejében határozta meg: egy alkalom, ami összehozza a minisztert, a rockzenészt, a költőt és az egyetemistát. A szabadegyetem hatalma pedig szerinte abban az ötlethalmazban rejlik, ami évről évre – akár visszatérő, akár új elemként – felmerül és kimondatik. A tusványosiak közös nyelven fogalmazzák meg közös gondolatviláguk közös értékeit. A román-magyar nemzetközi kapcsolat azonban addig nem lehet őszinte, míg nem kerül tisztázásra az erdélyi kérdés. Az Európai Unió sem lehet sikeres addig, míg a közép-kelet-európai országokat nem vonják be a döntéshozatal folyamataiba. Tusványos az a hely, ahol a döntéshozatalhoz szükséges vitakultúra kialakulhat. Így a tusványosi negyedszázad nem hatalom lesz, hanem – ahogy Eckstein-Kovács Péter, az RMDSZ politikusa fogalmazott – eredmények halmaza.
Dinu Zamfirescu politikus, újságíró, a Horia Rusu Alapítvány alelnöke – aki román részről elsők között kezdeményezte a román-magyar párbeszédet – határozottan jelentette ki, hogy Tusványos egyedülálló szellemiségére egész egyszerűen szükség van Romániában. Az elvek helyett azonban már arról kell szólni, milyen szerepet kell vállalnia az egyes országoknak, így Magyarországnak és Romániának, az újonnan formálódó Európában.
Kővári Gyöngi Krisztina
tusvanyos.ro, Erdély.ma

Tusványos 25 – Nyelvében él… a nemzetpolitika
A Kárpát-medencei nyelvvédelmi és a nyelvhasználatot bátorító szervezetek kiegészítik egymás tevékenységét, működésüket a Nemzetpolitikai Intézet figyelemmel kíséri és segíteni igyekszik – jelentette ki Kántor Zoltán igazgató a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban. Az erdélyi magyar nyelvhasználat érvényesítését taglaló szerdai kerekasztalon Talpas Botond, az Igen, tessék! mozgalom elnöke elmondta: fontosnak tartja, hogy a felvidéki és a kárpátaljai hasonló mozgalmakkal nincsenek egyedül a Kárpát-medencében, és ezek a szervezetek tanulhatnak egymástól. Az ügyfelek anyanyelvű kiszolgálását és tájékoztatását bátorító Igen, tessék! mozgalom elnöke hangsúlyozta, az üzleti szférában nem szabályozzák törvények a nyelvhasználatot, ezért a jogérvényesítés helyett üzleti mintára épül a szervezet működése.
Az ügyfeleket magyarul is kiszolgáló partnervállalkozásokat gazdasági hálóba szervező Igen, tessék! mozgalom a kereslet és a kínálat logikája alapján működik – ismertette Talpas Botond. Független, szakmai kutatások támasztják alá, hogy a magyar ügyfelek hajlandóak bizonyos mértékben többet fizetni, ha használhatják anyanyelvüket.
Talpas rámutatott, a mozgalom feladata, hogy a keresletet és a kínálatot is bővítse. Olyan módszerekhez nyúlnak, mint például a 18 ezres példányszámban kiadott Igen, tessék! Kolozsvár közösségi havilap, vagy időszakos kampányokat szerveznek, amelyek a helyi közösségben a többnyelvűséget népszerűsítik.
Ferenc Viktória, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa úgy vélekedett, egy haszonra számító vállalkozónak országtól függetlenül mindenképpen érdemes az államnyelv mellett más nyelven is megszólítania az ügyfeleit.
A beszélgetésen részt vett Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezetője és Horváth Kovács Ádám, elnök, továbbá Markó Attila és Zsigmond József, a Mikó Imre jogsegély szolgálat részéről, illetve Gyeney Laura, a magyarországi Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársa.
Az Igen, tessék! mozgalom sajtóközleménye, Erdély.ma

Tusványos 25 – Politológusfórum az erdélyi magyarok idei választási szerepléséről
Az erdélyi magyar választói viselkedésről a Mensura Transylvanica-műhely szervezett fórumot a 25. Tusványosi szabadegyetemen, amelyen a magyar országgyűlési választáson kívül az EP-választás eredményét és a küszöbön álló román elnökválasztás kilátásait is kielemezték a meghívott szakértők. Az előadás kezdetén ifj. Toró Tibor politológus röviden felvázolta a 2014-es magyarországi választási eredmények erdélyi vonatkozásait. Mint kiderült, többek között a komplikált szavazati regisztrációs űrlapnak köszönhetően a 190.000 regisztrált erdélyi kettős állampolgár közül mindössze 150.000-en tudtak élni szavazati jogukkal.
Székely István Gergő, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet politológusa szerint a magyarországi parlamenti választás a FIDESZ szempontjából nézve egyértelműen sikeres volt. Szerinte azonban a magyar kormánynak érdemi közpolitikai szinten kellene foglalkoznia a határon túliakkal, nem csupán a nemzetpolitikai szlogenek szintjén.
A választás előtt a külhoni magyarok szavazati joga kapcsán számos kérdés merült fel. Egyesek szerint egyáltalán nem jogos a külhoniak szavazati joga. Egyrészt nem avatkozhatnak bele Magyarország politikájába, ugyanis nem adófizető polgárai Magyarországnak, másrészt nem elég tájékoztak a magyar belpolitikával kapcsolatosan. A politológus szerint ez teljesen értelmetlen felvetés. A felmérések azt bizonyítják, hogy az erdélyi magyarokat a román politikánál jobban érdekli a magyar közélet. A kérdés itt abban tevődik fel, hogy az erdélyi magyarokat nem csábítja-e el Magyarország a helyi, román politikai közéletből, amely által egyre távolabb kerülünk a kisebbségi törekvésektől, ezáltal pedig az autonómia kivívásától. Erre, egy választás alapján, senki nem tud konkrét választ adni.
llyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet politológusa a választásra regisztráltak és a ténylegesen választók számának különbségét azzal magyarázta, hogy sokaknak kedvét szegte a folyamat végigjárása, illetve a levélszavazat szokatlan volta. Mindezek ellenére az erdélyi magyarok szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy részt vehettek az országgyűlési választásokon – állapította meg Illyés.
A politológusok megállapították: nem sikerült kivenni a külhoni magyar kérdést a magyar belpolitikából. Magyarországon sokan a Fidesz kétharmados parlamenti többségét a kedvezményesen honosított magyarok szavazataival magyarázták.
Az EP-választásokról ifj. Toró Tibor úgy vélekedett: Magyarországon nem volt kérdéses a FIDESZ győzelme, csupán megerősíttet a pozícióját. Sokat nyomott a latban az ezt megelőző országgyűlési választások eredménye is.
Ilyés szerint az RMDSZ 6,3 százalékos eredménye a parlamenti választásokhoz mérten nem rossz, viszont távol állt attól a 8,9 százalékos eredménytől, amelyet a Tőkés László vezette Magyar Összefogás listája 2009-ben produkált. Szerinte mindez az összefogás hiányával, és az emberek frusztráltságával magyarázható.
Az EMNP nem indult az EP-választásokon, mert nem volt kellő anyagi-, és humán-erőforrása, illetve politikai üzenete. Ez viszont nem jelent problémát, mert legalább nem vont el az RMDSZ-től abból a nehezen megszerzett 6,3%-ból – jegyezte meg Ilyés.
Ami a közelgő román elnökválasztást illeti Székely szerint az EMNP jövője múlhat azon, hogy indít-e saját jelöltet, miután az EP-voksolást is kihagyta. Az elemző szerint a Néppárt jelenleg is dekonjunktúrában van. Az RMDSZ-FIDESZ barátság nem igazán tesz jót neki. Ugyanakkor megjegyezte, hogy nagyon rég nem volt ilyen gyenge jelöltlista a választásokon. Alig van két hónap a jogilag is indítható kampányig és csak találgatni lehet, hogy kik lesznek a tényleges jelöltek.
A politológusok abban egyetértettek, hogy a második fordulóban nagy valószínűséggel Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök és Klaus Johannis liberális pártelnök párharca körvonalazódik. Az sem kizárt, hogy előkerül az etnikai kártya is.
Toró szerint nagy csodának kell történnie ahhoz, hogy egy szász-német, Klaus Johannis legyen Románia következő elnöke. Szerinte azonban ő nem egy kisebbségi német politikus, sokkal inkább egy német anyanyelvű többségi, akire a magyarok esetleg szorult helyzetben fognak szavazni, csupán azért, hogy ne a PSD-s Pontára, adják a voksukat. És ezt függetlenül attól, hogy az RMDSZ mit fog javasolni a tagságnak.
Végezetül pedig Ilyés rámutatott, hogy a PSD egy jelentős köre láthatóan próbálkozik megszabadulni az RMDSZ-nek a kormányból való eltávolításával. Szerinte az sem kizárt, hogy a hamarosan terítékre kerülő költségvetés-módosítás után, de még az elnökválasztást megelőzően az RMDSZ kilép a kormányból.
György Erzsébet, Erdély.ma

Tusványos 25 – Az 1989-es forradalom filmtörténeteit elevenítették fel az MTVA sátrában
Aki tévézik, ott van, ahol történik valami – mondta Balogh László rendező-operatőr, a Közszolgálati Közalapítvány (KSZKA) Kuratóriumának elnöke a közmédia tusványosi rendezvénysátrában szerdán rendezett filmvetítésen, amelyen az 1989-es romániai forradalom napjaiban Aradon és Temesváron készült felvételeit mutatta be.
Balogh László a Magyar Demokrata Fórum (MDF) akkori szegedi elnökségi tagjaként, a regionális stúdió munkatársaként az elsők között volt, akinek sikerült átjutnia a magyar-román határon a Ceausescu-diktatúra elleni felkelés napjaiban: gyógyszerből és vérkészítményekből álló segélyszállítmányt juttattak el a temesvári kórházakba, ahol sebesült kommunistaellenes felkelők tucatjait ápolták.
A Filmes történetekből történelem – Visszatekintés a 25 évvel ezelőtti aradi és temesvári eseményekre című pódiumbeszélgetésen húszpercnyi részletet vetítettek le az 1989. december 22-én és 23-án filmezett többórányi anyagból. Aradon 1989 decemberében Balogh László úgy mondott beszédet a magyarság szolidaritását tolmácsolva a szabadságukért tüntető tömeg előtt, hogy közben hallgatóságát filmezte a városháza erkélyéről.
A KSZKA Kuratóriumának elnöke elmondta: a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem először kerültek a nyilvánosság elé a szabadságvágy és a magyar-román szolidaritás megannyi nagyszerű gesztusát megörökítő felvételek, miután a rendszerváltás idején a Magyar Televízió akkori vezetése nem tűzte műsorra azokat. Hozzátette: hamarosan a televíziónézők is találkozhatnak majd ezekkel a történelmi videófelvételekkel, amikor az M1-en futó Szabadság tér '89 című sorozat a temesvári eseményekhez ér.
„Magyarokat Romániában olyan kedvesen még nem köszöntöttek, mint akkor minket" – mondta 1989-es élményeiről Balogh László. Rámutatott: Tőkés László akkori temesvári lelkésznek elvitathatatlan érdeme az 1989-es kommunistaellenes felkelés lángra lobbantása. Havasi János moderátor, az MTVA határon túli különmegbízottja kérdésére, hogy mivel magyarázható az a „történelmi amnézia" amely alig néhány hónappal később az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogromhoz vezetett, Balogh László a kommunista pártvezetés és a hírhedt Securitate hatalomátmentését azonosította a visszarendeződés okaként.
A közszolgálati média kiemelt figyelemmel kíséri a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor programjait. A helyszíni jelenlét és a rendszeres élő tudósítások mellett összefoglalókat is közölnek, továbbá az eseménysorozat fontos történéseivel a hírműsorokban is részletesen foglalkoznak. A szabadegyetem és diáktábor idei programjaihoz a közmédia kihelyezett stúdióval és közmédiasátorral is hozzájárul.
MTI, Erdély.ma

Hogyan kerülhet egy sírkő a Körösbe?
Váradi fiatalok lettek figyelmesek hétfő délután arra, hogy a számítógépközpont mellett levő kishíd lábánál a vízben egy furcsa, négyszögletes fehér kő hever. Lementek a sétányról a vízig, s megdöbbenve látták, hogy egy régi, magyar feliratos sírkő hever a folyóban, fennakadva a hídlába mellett levő szikladarabokon.
A követ megtaláló fiatal lány édesapja értesített bennünket erről a furcsa leletről. Tegnap délelőtt mi is kimentünk a helyszínre, s meg is találtuk a szóban forgó sírkövet. Ilyeneket szoktak a kriptafülkékre vagy nagyobb síremlékekre helyezni. Úgy tűnt, fehér márványból lett kifaragva, s viszonylag épségben van. A sírkőn ez a felirat áll: „Szilágyi Jánosné, született Mihutz Juliánna, 1857-1932”. A sírkőbe kereszt ábrája van faragva, így a néhai asszony minden bizonnyal katolikus hitű lehetett. Felvetődik azonban a kérdés, hogyan kerülhetett a folyóba egy régi, épen maradt sírkő? Ha a márvány miatt lopta volna el valahonnan valaki, az nem dobja a vízbe, s ha valahogy, valamiért bele is dobták volna, úgy a márványtábla bizonyára eltörik a meder alján levő nagy köveken. Persze azt sem lehet tudni, hány esztendő óta sodródik a folyóvízben ez a régi sírkő.
Tegnap a folyóparton egy öreg pecás is álldogált az esőben, aki elmondta, pár évvel ezelőtt már több sírkődarabot sodort partra ezen a részen a Körös, sokan úgy vélik, abból a csatornaalagútból mossa ki ezeket áradáskor vagy nagy esőzések után a víz, mely a Szent László templom melletti Kishíd alatt van.
Mivel nemrég kiderült, hogy a Szent László templom alatti altemplomban több fel nem tárt temetkezési hely van, nem tudni hány kriptafolyosóval, akár igaza is lehet az öreg halásznak. A Szent László tér alatti alagutak ugyanis hetek óta ismét kérdőjelek sorozatát villantották fel a váradiak előtt, s ha logikusan gondolkodunk, van esélye annak, hogy a sírkő az altemplom beomlott temetkezési helyéről esett a csatornavízbe, majd sodródott onnan a folyóba, s később fennakadt a legközelebbi híd lábánál. Ezek azonban egyelőre találgatások. Az viszont gyakorlati kérdés, hogy ilyen esetben hogyan lehet kiszedni, már csak kegyeleti okokból is, a folyóba került sírkövet?
Megkerestük a városi temető gondnokságát, ahonnan azt a választ kaptuk, mivel egy ilyen régi sírkő már műemléknek számit, próbálkozzunk a műemlékvédő szervezeteknél. Így felkerestük a váradi műemlékvédő szervezet egyik ismert tagját, Dukrét Géza tanár urat, akinek elmondtuk mi található a Körös vizében. A tanár úr megígérte, hogy a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság segítségével megpróbálják a vízben levő sírkövet kiemelni, és valamelyik templom alagsorában elhelyezni.
A számítógépközpont melletti híd
Persze a kérdés marad, hogy a feltehetően váradi polgár, néhai Mihutz Juliánna sírjával mi is történt? Talán élnek még leszármazottai, akik esetleg elviszik a sírkövet? Kérdés az is, hogy az örök nyugodalom helyett miféle történések bolygathatták fel a sírját, hogy mint a múltból felbukkanó bizonyíték vagy számonkérés egyszer csak partra sodródjon, figyelmeztetve a jelen váradi magyarjait valamire. Valamire, ami kegyelet és kegyeletsértés, ami gyakran barbár pusztítás, sírrablás és régi magyar temetők felszámolása… De ez a furcsa sírkő akár másra is figyelmeztethet nemcsak minket, itteni magyarokat, éspedig arra a Wass Alberttől vett verssorra, miszerint: „a víz szalad, a kő marad, a kő marad…”
Szőke Mária
reggeliujsag.ro, Erdély.ma

Tusványos színeváltozásai
Huszonöt év nagy idő. Majd fél emberöltő, mely meghatározó az egyén életében, a rendszerváltások után formálódó demokráciánkban, a pártok alakulásában és Tusványos, az egykor Bálványosról induló szabadegyetem és diáktábor színeváltozásaiban.
1990 januárjában magyarországi és erdélyi (kézdivásárhelyi) fiatalok a kommunizmus akkor még valósnak vélt bukását követő mámoros napokban a világot készültek megváltani. Így született a szabadegyetem ötlete, hamarosan helyszín is került, és az év júliusában a bálványosi kempingben ültek össze első alkalommal.
A párbeszéd szükségességének felismerése hívta életre a pár napos találkozót, magyarországi, romániai magyar és román, közéletben forgolódó, a politikát éppen csak tanuló vagy pár éve kóstolgató ifjak számára nyújtott lehetőséget közös dolgaik kitárgyalására, a valós és lappangó konfliktusok, esetleges megoldásaik számbavételére, a feladatok feltérképezésére – no meg az ismerkedésre, a barátkozásra. A folytatás már törvényszerű volt, visszatérő előadókkal, vendégekkel, akik aztán az idők során fontos szerephez jutottak, miniszterek, miniszterelnökök lettek, befolyásos döntéshozók, s életre kelt jó pár ötlet is a Csomád lábánál születettek közül. Voltak esztendők – főként a kezdetekben –, amikor a román–magyar viszony taglalása kapott hangsúlyos szerepet, aztán szép lassan kikoptak, eltűntek a vitára hajlandó, nyitottabb román szereplők, s háttérbe szorult e párbeszéd. Évek jöttek, amikor az erdélyi magyar–magyar viszony kapott főszerepet, új pártok, új vezérek tűntek fel, volt, hogy sikerült, volt, hogy nem egy asztalhoz ültetni őket. Aztán a Kárpát-medencei magyarság vezetőinek találkozóhelyévé vált Tusványos, az egyre jobban éledező autonómiaformák egyik fő hirdetőjévé, de tünedezett a párbeszéd, egyre inkább a hasonlóan gondolkodók összejövetelévé alakult.
Pár éve tetten érhető, hogy kopik, jelentőségét veszíti a politika Tusványoson. Politikusok ugyan eljönnek most is szép számban, előadások, beszélgetések is szerepelnek a programban, de érdekesebb, izgalmasabb témákat boncolgatnak a kisebb sátrakban oktatáspolitikáról, gazdaságról, turizmusról, fejlesztésről, környezetről, médiáról vagy akár irodalomról, zenéről, színházról. Tusványos átalakult politikacsinálóból társadalomszervezővé, és ez így van rendjén. Hisz túllépve mindazon, ami elválaszt, szakmai kérdésekbe kapaszkodva lehet jövőt tervezni, építeni. Ha a következő huszonöt év is annyi eredményt hoz, mint az elmúlt negyedszázad, már megérte.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Katolikus gimnázium – a tanács térfelén a döntés
Mind a sajtó, mind számos civil szervezet arra számított, hogy a marosvásárhelyi tanács július 8-i soros ülésén napirendre kerül a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozásának ügye. A felszólalás szándékával Kerekes Károly parlamenti képviselő is részt vett a gyűlésen, és kissé meglepettnek tűnt, amikor megtudta, mégsem képezi vita tárgyát az Unirea Főgimnázium épületében működő új, magyar középiskola alapítása, nem terjesztettek elő ilyen értelemben határozattervezetet. (Nem túl jó a kommunikáció RMDSZ-berkekben – állapítottuk meg –, ha Kerekesnek a sajtósoktól kell megtudnia, miről (nem) lesz szó a tanácsülésen...)
"Természetesen" több változat is keringett arról, hogy miért is nem került napirendre az Unirea- ügy. Volt tanácsos, aki úgy tudta, bizonyos jóváhagyásokat nem tudott időben beszerezni az iskolaalapítást kezdeményező Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány, mások szerint az iratcsomót nem sikerült megfelelően összeállítani, vagy politikailag nem tudtak megegyezni a frakciók stb.
A hírek szerint az RMDSZ-frakció hamarosan rendkívüli tanácsülésen próbálja egy utolsó nekirugaszkodással "átpréselni" a testületen a katolikus gimnázium létrehozásával kapcsolatos határozattervezetet, ehhez igyekeznek partnereket találni. Ha döcögve is, a hivatalos folyamat elindult, hiszen a megyei tanfelügyelőség – bár fogcsikorgatva – rábólintott az engedélyezésre, már csak a városi közgyűlésnek kell megszavaznia azt, hogy Marosvásárhelyen a II. Rákóczi Ferencz Római Katolikus Gimnázium, a nem mellesleg! katolikus egyház tulajdonát képező tanintézményben, helyet kaphasson. Gyakorlatilag a katolikus egyháznak azért kell szinte-szinte könyörögnie, hogy saját ingatlanában "egyházközeli állami iskolát" hozhasson létre, miközben az iskolaalapítást ellenzők szeparatizmust kiáltanak és a minőségi oktatás szétrombolásának szándékával vádolják a kezdeményezőket. Az lehet, hogy "csak" formai döntésről van szó, de volt már számos példa formainak tekinthető, elpolitizált, nemzetiségi síkra terelt jogos ügyekre, amelyek révbe juttatásához évek kellettek. A legutóbbi: a Bernády iskolanévadás.
A rendkívüli tanácsülésnél maradva, vagy nagyon simán, gyorsan döntés születik az Unirea helyzetéről, ami azt jelezné, hogy a háttérben az RMDSZ megegyezett a PDL-vel (a liberálisok és a pészédések részéről kizárható a pozitív hozzáállás), vagy folytatódik, esetleg eldurvul a július 8-i ülésen megtapasztalt RMDSZ-es és liberális erődemonstráció, amivel időlegesen leállították a sportszövetségeknek folyósítandó pénzbeli támogatást, illetve elutasították a PD-L által igen óhajtott téglagyári csarnokok megvásárlását. A helyzetet tovább rontotta a marosvásárhelyi állatkert igazgatójának, Kopacz Andrásnak a leváltása közvetlenül a közgyűlés utáni napon, amit sokan a fentiekkel hoztak összefüggésbe, és a PDL-s városvezetés részéről történő megtorlásként értelmeztek. Az iskolaalapítási kérdésben mindennek ellenére mégiscsak a PDL-vel kell közös nevezőre jutnia az RMDSZ-nek azért, hogy "kiharcoljon" valamit, amire van igény, van lehetőség, nem ártanak vele senkinek és aminek "a harmónia városában" abszolút természetesnek kellene lennie.
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)

Tárgyalna az egyház a zárolt számlákkal maradt szatmári kórház vezetőségével
Sajtóközleményben ismertette álláspontját kedden a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye a szatmárnémeti volt irgalmasrendi kórház visszaszolgáltatása körüli félreértések tisztázása érdekében.
Adrian Ştef, a Szatmár megyei önkormányzat elnöke a hétfői tanácsülést követően bejelentette, hogy zárolták a megyei kórház számláit a birtokbavételi törvényszéki eljárás során, melyben az a döntés született, hogy a kórháznak 70 ezer eurót fizetnie kell, mivel a kiköltözés halogatása miatt jövedelemkiesést okoztak az egyháznak.
A szóban forgó épületben a pszichiátriai részleg működött. A tanácselnök kifejtette, nem számított arra az egyház részéről, hogy egy egészségügyi intézmény számláit zároltatja, melyben gyógyászati tevékenység folyik. Hozzátette ugyanakkor, hogy szerinte elengedhetnék az összeget, vagy legalább belemehetnének abba, hogy részletekben törlesszék azt.
A katolikus püspökség nehezményezi, hogy a sajtón keresztül üzenget nekik a tanácselnök, félrevezetve az embereket. Mint kifejtették, a törvényszéki eljárás ez év áprilisában zárult, ezt követően pedig kérték a kórház vezetőségét, hogy üljön le velük tárgyalni. A megadott hét napon belül azonban nem jelentkeztek, ezért elindították a végrehajtási eljárást.
Ezt látva megkereste őket a kórház vezetősége egy részletfizetésre szóló kérelemmel, azonban hiába hívták újfent tárgyalni őket, most sem reagáltak meghívásukra. A püspökség szerint ezentúl is párbeszéd révén szeretnék megoldani az ügyet, azonban ezt „a jó ízlés határain belül”, egy közös asztalnál folytatott eszmecsere keretében képzelik el, nem pedig a sajtón keresztül üzengetve.
Babos Krisztina, Krónika (Kolozsvár)

Megkerülve
Valahányszor bizonygatni kell a kormányzati szerepvállalás létjogosultságát és fontosságát, az RMDSZ vezetői minden alkalommal azzal érvelnek: ott kell lenni, ahol a magyarság sorsa felől határoznak, hogy rólunk ne nélkülünk döntsenek.
A szövetség első, 1996-os hatalomra lépése óta ezzel magyarázza a bukaresti kormányban való részvételét, folyamatosan azt sulykolva az erdélyi magyaroknak, hogy ellenzéki pozícióban nincs befolyással a közösséget érintő döntésekre, folyamatokra. Hiszen ez esetben ki sem kérik a véleményét.
Nos, az elmúlt hetekben többször is kiderült, az RMDSZ koalíciós partnerei annak ellenére nem kíváncsiak a szövetség álláspontjára, hogy március óta tagja a Ponta-kabinetnek. A magyar konzulátusok elutasítása vagy a Minority SafePack ügyében történt perbelépés rendre arról árulkodik, hogy a magyar alakulatot akkor is meg lehet kerülni, ha kormányon van.
Sőt immár nemcsak a külügyminisztériumról, hanem a közigazgatási és fejlesztési tárcáról is kiderült, hogy a nemzeti kisebbségeket közvetlenül érintő kérdésben az RMDSZ teljes mellőzésével alakította ki álláspontját az Európa Tanács előtt. E téren roppant releváns a miniszterelnök többször hangoztatott kijelentése, miszerint az RMDSZ-t azért kell közel tartani a döntéshozatalhoz, mert így megelőzhető a magyar közösség radikálizálódása.
Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy a legnagyobb romániai nemzeti kisebbség fékentartásának, „domesztikálásának" leghatékonyabb eszköze, ha képviselete kormányon van. Bukarest rövid pórázon tartva képes kontrollálni az alakulatot, utóbbi pedig a magyarlakta településeknek amúgy is járó beruházásokért cserében hajtja járomba a fejét.
Csakhogy ez az „üzlet" azért sem éri meg, mert a román hatalom nagy rössel bizonygathatja a nemzetközi közvélemény előtt – és mint szerdai lapszámunkban rámutatunk, bizonygatja is –, hogy az országban semmiféle probléma nincs a kisebbségi jogok tiszteletben tartásával, hiszen lám, a magyar közösség közképviseleti szerve köszöni, egészen jól érzi magát a kormányban. Az RMDSZ előtt nemrég kiváló alkalom kínálkozott annak beismerésére, hogy ilyen áron nem szabad „megszelídülni". De hát ez a vonat is elment...
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)

Közeledni a hangszer lelkéhez – Interjú Molnár Tünde vásárhelyi orgonaművésszel
A fülledt nyári napokon szellemi-lelki felüdülést ígér a marosvásárhelyi Nyáresti orgonahangversenyek sorozata. A templomi koncertekről Molnár Tünde orgonaművész nyilatkozott, akinek hangversenyeit 11. éve hallgathatja a közönség.
– Nyaranta, amikor a város kulturális élete lankadni kezd, önnek köszönhetően mégsem maradunk zenei élmények nélkül. Immár 11. éve a marosvásárhelyi nyarak velejárója a Nyáresti orgonahangversenyek koncertsorozat. Meséljen röviden az elmúlt tíz nyárról.
– A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia és a Maros megyei tanács szervezésében 2004-ben új koncertsorozat indult a zenekedvelők számára, a Nyáresti orgonahangversenyek.
Vasile Cazannal, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatójával közösen, nagy örömmel terveztük és készítettük elő a Kultúrpalotában tartott orgonakoncert első sorozatát, amely négy fellépésből állt. Ezek száma a következő években növekedett, mígnem 2006-ban a Kultúrpalota nagytermének restaurálása kiszorította az orgonahangversenyeket.
Ekkor új ötlettel álltunk a közönség elé: mutassuk be, szólaltassuk meg Marosvásárhely műemlék orgonáit. Ezáltal régi álmom valósult meg, hiszen a nyári templomi koncerteknek hagyománya van, Brassóban, Szebenben, Medgyesen, Segesváron, Kolozsváron. Elsősorban azért, mert az erdélyi orgonák értékes hangszerek, továbbá a térség évszázadokra visszamenőleg gazdag orgonairodalom bölcsőhelye.
– Hangversenyei koncepciója évente változik. A múlt héten kezdődött fellépések témája: Stílusok és zenei formák sokszínűsége az orgonazenében. Mit fed a cím, és hol zajlanak a további koncertek?
– Színes és lendületes, dallamos és meditatív, régi és kortárs műveket választok. Az idei sorozat megnyitó koncertjét július 17-én a Kultúrpalotában tartottam, immár a 101 éves Rieger Ottó Opus 1800-hangversenyorgonán. A július 20-ai orgonaestre a Gecse utcai református templomban került sor, ahol vallásos ihletésű, bibliai témára, gregorián dallam feldolgozására készült orgonakompozicíókat mutattam be.
A következő koncert a toccaták és prelúdiumok hangzásvilágát tükrözi július 24-én a Bolyai téri unitárius templomban. Júliusban az utolsó orgonaest a Vártemplomban lesz, 27-én, amelynek tematikája: Meditációk orgonára. Augusztusban a variáció, a forma, a fantázia, a fúga szerkezetű műsorösszeállítások következnek. Céljaim között szerepel a hazai orgonairodalom megismertetése, de más népek zeneszerzőinek művei is érdekelnek.
A kultúrák párbeszédét ápolom tudatosan a zenén keresztül, és ennek érdekében az erdélyi román, magyar, német nemzetiségű zeneszerzők orgonára írott kompozícióinak bemutatóit, illetve ősbemutatóit vállaltam fel. Európa közös zenei hagyományának történetében Erdély rendkívül színes etnikai összetételével fontos régió a sajátos kultúra megteremtésében, ápolásában, új elemek befogadásában és beolvasztásában, újrateremtésében és kisugárzásában.
– Mik a tapasztalatai: mennyire érdeklődnek a vásárhelyiek az orgonazene iránt?
– Szép számmal jönnek el a Nyáresti orgonahangversenyekre. Vannak olyan zeneszeretők, akiknek életük első szimfonikus koncertjét a Nyáresti orgonahangversenyek egyik előadása jelentette, azóta pedig rendszeres látogatói a filharmónia koncertjeinek. Sokszor szólítanak meg az utcán rajongóim, hogy elmondhassák, milyen jó egy templomban megnyugodni, lelkileg megpihenni az orgonazene mellett.
Azonban azt is hozzá kell tennem, Marosvásárhelyen múltja van a nyári koncerteknek. Elődöm, Kozma Mátyás orgonaművész sokat tett a vásárhelyi orgonazene felvirágoztatásáért koncertjein és orgonára komponált szerzeményein keresztül. Sajnos a kommunizmusban az orgona klerikális hangszernek számított, ezért a nyáresti koncerteket abba kellett hagyni. Sok időnek kellett eltelnie, amíg újra engedélyezték.
– A városban nyolc sípos orgona létezik. Van-e kedvence ezek közül?
– Egy orgonistának mindig is közelednie kell a „hangszer lelkéhez”, gyakorláskor ki kell tapasztalnia a sípsorokat és olyan regisztrálási lehetőségeket kell használnia, amellyekel gyönyörködtetni tudja a hallgatóságot. Számomra mindenik marosvásárhelyi orgona egyformán kedves, az más kérdés, hogy vannak olyanok, amelyeken több mindent lehet lejátszani, hisz a klaviatúrák, a billentyűk száma és sok egyéb más tényező korlátozhatja az orgonaművek előadását. Például kis méretű orgonán nem lehet egy nagyobb lélegzetű Bach, Franck, Reger, Messiaen kompozicíót előadni.
– A Román Színházi Szövetség éves díjátadóján minden marosvásárhelyi büszke volt a Kultúrpalotában városukat képviselő művészekre. Fellépőként milyen érzés volt ott lenni a 2014-es UNITER-gálán?
– Minden koncertemet egyedi pillanatnak érzem, közös bennük az emberek közötti kapcsolatok elmélyítésének szándéka a zene üzenete által. Számomra megtiszteltetés volt a felkérés, örvendek, hogy jobban megismertethettem a világ előtt a Kultúrpalotában található hangszerek királynőjét – a 101 éves Rieger Ottó-orgonát – , amely még ma is Kelet-Európa egyik leghitelesebb és legszebb romantikus hangzású hangversenytermi orgonája.
Vass Gyopár, Krónika (Kolozsvár)

Csibi Barnán keresztül járatnák le az önrendelkezést
A szélsőséges megnyilvánulásai – többek között az 1848-49-es forradalom idején számos erdélyi magyar civil meggyilkolásáért felelős Avram Iancu jelképes felakasztása – miatt hírhedt egykori csíkszeredai adóellenőr, Csibi Barna személyén keresztül próbálja összemosni a Székelyföld autonómiájáért zajló küzdelmet és a délkelet-ukrajnai eseményeket a Rise Project című, magát tényfeltáró portálként jellemző román orgánum.
A portál szerint Csibi jelenleg zömmel Kárpátalján tartózkodik, ahol az ottani magyar közösség autonómiájáért küzd.
A Rise Project a maláj utasszállító gép lezuhanását követően kereste meg Csibit, aki Skype-interjút adott a portálnak. Csibi ebben arról beszél: egyedül Vlagyimir Putyin orosz elnök támogatja a valós önrendelkezési törekvéseket, erre példaként Donyeck és Luhanszk esetét hozta fel, ahol a szakadárok önálló népköztársaságokat kiáltottak ki, Putyin pedig a Nyugattal ellentétben támogatja őket, mivel fenntartja: ugyanaz a helyzet állt elő, mint Koszovóban.
Az ennek kapcsán feltett kérdésre úgy válaszolt: Oroszország „stratégiai okokból” a Székelyföld önrendelkezését is támogatja, hiszen a székelyek ugyanúgy önrendelkezést akarnak, mint a donyeckiek. Szerinte az orosz média jóvoltából az orosz közvélemény jól tájékozott a székely önrendelkezési törekvések, és az azok ellen irányuló román hatósági akciók tekintetében.
„Oroszország szövetségeseket keres a Székelyföldön” – állította Csibi, aki szerint akár már nagyon rövid időn belül létrejöhet az önálló Székelyföld.
A Rise Project „tájékozottságát” jól mutatja, hogy egy másik, Csibiről szóló anyagban arról írnak: az általa megalakítani kívánt Székely Gárda mintájául szolgáló Magyar Gárda szellemi vezetői között ott van Wass Albert és Horthy Miklós egykori kormányzó is.
Balogh Levente, Székelyhon.ro