Oktatásügyi szaktanácsadó testület alakult
"Amikor átvettem a megyei RMDSZ vezetését, azt ígértem, hogy különböző szakterületeken konzultatív testületekbe hívok meg szakértőket azzal a céllal, hogy az érdekképviseleti munkánkat széles körű tanácskozás keretében tegyük hatékonnyá. Több szem többet lát alapon sokkal jobban át tudjuk gondolni döntéseinket. Jó döntést csak a szakmai vélemény meghallgatása révén lehet hozni" – mondta Brassai Zsombor megyei elnök az oktatásügyi szaktanácsadó testület alakuló gyűlésén.
A tizennégy tagú testületben képviselve van az óvodai, elméleti és középiskolás oktatás, a megye tömb és szórványvidéke, valamint a felekezeti oktatás. A havonta sorra kerülő tanácskozásokra meghívják a felsőoktatás képviselőit is.
"Fontos lépésnek tartom azt, hogy megalakult ez a szakmai fórum. Meggyőződésem, hogy ebben a körben sikerül megvitatni és megoldásokat találni az oktatásügyi kérdésekre. Legnagyobb kihívásnak egy megyei oktatásügyi stratégia kidolgozását tekintem, melyet meggyőződésem, hogy ennek a szakértőkből álló csoportnak sikerül majd kidolgoznia" – mondta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a megyei szervezet oktatásügyi alelnöke.
Az első tanácskozás alkalmával több téma is megvitatásra került. A tanácsadói testület átbeszélte a Marosvásárhelyen újjászervezett óvodai hálózat helyzetét, a vidéki oktatás és felekezeti oktatás kérdését.
A szaktanácsadó testület a Maros megyei anyanyelvű iskolahálózat és intézményrendszer megtartását, építését és megerősítését segíti. A testület véleményező, javaslattevő és előkészítő feladatokat végez. Fontos cél a Maros megyei anyanyelvű oktatás hosszú távú stratégiájának megfogalmazása.
Az újonnan alakult szakmai bizottság a vidékfejlesztési és mezőgazdasági szaktanácsadó testület után a második, amely az RMDSZ Maros megyei szervezete mellett működik. Az ősz folyamán további szaktanácsadó testületek alakulnak.
Népújság (Marosvásárhely)

Rendhagyó tanévkezdés a Sapientián
Ha az őszi felvételire sikeresen bejutott hallgatók elfoglalják helyüket, akkor idén több elsőéves kezdi meg tanulmányait a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán, mint tavaly.
Mint ismert, idén 490 helyet hirdettek meg a tizenegy alapképzésen. Hétfőn, szeptember 16-án 355 gólya kezdi el tanulmányait az intézményben.
Szeptember 2-4. között zajlott az őszi felvételire való beiratkozás a mesteri képzésekre. Ezúttal egy jelentkező volt a növényorvos szakra, négy a fejlett mechatronikai rendszerek képzésre. Így idéntől először 53 hallgató kezdi meg mesteri képzésen tanulmányait négy szakon: növényorvos, fejlett mechatronikai rendszerek, számítógépes irányítási rendszerek és szoftverfejlesztés.
Idén rendhagyó módon zajlik a tanévkezdés a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán.
A 2013/2014-es tanév 2013. szeptember 16-án veszi kezdetét. A másod-, harmad-, negyedéves és mesteris hallgatóknak hétfőtől megkezdődik az órarend szerinti oktatás. (Folyamatosan kell követni a honlapot!) Első héten kell számítani az órarend módosítására, a Neptun rendszerbe való regisztrációra, de az előadásokat és a bevezető laborgyakorlatokat megtartják.
A tanévnyitó ünnepség pénteken, szeptember 20-án, 15 órától lesz, amely az Óbudai Egyetem által, minden magyar nyelven oktató egyetem bevonásával, a magyar állami vezetőség részvételével szervezett központi tanévnyitóhoz igazodik.
Az elsőéveseket szeptember 16-án, hétfőn reggel 9 órára várják a campusba, majd a 114-es amfiteátrumban köszöntik őket, és néhány fontos eligazítást kapnak.
Népújság (Marosvásárhely)

Nem felejtjük..
Önéletrajzi emlékeket, változatos élményeket tartalmazó könyvének olvasása közben kaptam a mellbevágó hírt dr. Bartha István váratlan haláláról. Pár nappal előbb találkozhattam Vele utoljára – budapesti otthonában. Régi, igaz barátom volt Ő: annak idején osztálytársam a vásárhelyi Református Kollégiumban, majd – érettségi után – katonatársam az akkor létrehozott székely hadseregben. Minket ugyanis az érettségi után 1943-ban azonnal behívtak katonának, s a szászrégeni és besztercei kiképzés után mindjárt kivittek a frontra, a Kárpátokba, hogy később megismerhessük a fogolysors keserveit is. Bőséggel volt tehát felidéznivaló, megtárgyalandó témánk ezen az utolsó találkozáson...
Ekkor vehettem kézbe István utolsó, nekem dedikált könyvét, minek a címe: Ábel Svédországban. (Ábel itt nem más, mint maga a szerző.) Bartha István ezúttal részletesen, színesen emlékezik arra a harminc esztendőre, amit a svédek országában töltött – voltaképp kényszerűségből, ám megbecsült szakemberként. Miután elvégezte Budapesten a Műszaki Egyetemet, mint gépészmérnök rövid itteni tartózkodás után volt kénytelen elhagyni Magyarországot, s lényegében szülőföldjét, Erdélyt is. Azonban: emigrációja éveiben nem lett soha hűtlen ezekhez a tájakhoz, családjához, barátaihoz, akikhez mindenkor szoros szálakkal kötődött.
A katonai szolgálat és a szovjet hadifogság miatt négy évet veszített a tanulmányi időből, így csak 1951-ben szerezhette meg gépészmérnöki diplomáját. Rövid ideig Budapesten dolgozott – s 1955 májusában vallásos meggyőződése miatt (akkori felesége révén a jezsuiták körébe került) letartóztatták, börtönbe zárták, és amikor innen megszabadult, 1956 decemberében külföldre távozott. Itt a malmői hajógyárban kapott munkát. Figyelmét leginkább a rozsdaproblematika kötötte le: így lett belőle jeles korróziókutató.
Első feleségétől elválva 1974-ben házasságot kötött a marosvásárhelyi Székely Színház kiváló művésznőjével, Erdős Irmával, akivel közel három évtizeden át élt boldog együttlétben. 2002-ben meghalt Erdős Irma; itt nyugszik a vásárhelyi református temetőben, ahol mostantól fogva ismét együtt lehetnek. Bartha István svédországi évei után is mindvégig hűségesen őrizte-ápolta szeretett felesége, Irma emlékét; ennek az ékes bizonyítéka, hogy 2004-ben barátaival együttműködve létrehozta Vásárhelyt a színház keretei között az Erdős Irma Alapítványt és ösztöndíjat, s míg ezt be nem tiltották, minden esztendőben sorra került arra a rendezvényre, mely alkalommal néhány tehetséges fiatal színész részesült kitüntetésben, általa finanszírozott jutalomban. (Találkozásunk alkalmával elkeseredetten hozta szóba a színház jelenlegi vezetőségének nehezen érthető döntését...)
A Svédországban megélt évek alatt Bartha Istvánnak bőséggel volt része szakmai sikerekben. Sokoldalú tevékenységét rangos elismerés méltányolta. Tanári munkássága is jelentős volt. Előadásaival, szervező tevékenységével sok sikert aratott. Gyakran megfordult különböző országokban, konferenciákon vett részt – a szakma elismert jeleseként.
Szellemi arculatának, egyéniségének egész hosszú élete folyamán jellemző jegye volt a sokoldalúság. Az ökológia mezején való jártassága például komoly irodalmi érdeklődéssel párosult; ezt bizonyítják a különböző kiadóknál megjelent könyvei s a lapokban, folyóiratokban közölt cikkei. Mindemellett volt része megpróbáltatásokban, sőt kudarcokban is. Közvetlen s személyes tapasztalatok nyomán ismerhette meg a szovjet hadifogolytáborok belvilágát, a budapesti és bukaresti börtönök mindennapjait.
Utolsó könyvének epilógusában ígérte, hogy a sok kedves svéd, magyar, román ismerőst, barátot el nem felejti – amíg él. Most, amikor hamvai itt örökre helyet kapnak a szülőföldben, mi is azzal búcsúzunk szeretett barátunktól, dr. Bartha Istvántól, hogy soha el nem felejtjük őt.
Nagy Pál
Népújság (Marosvásárhely)

Megújult a belvárosi evangélikus-lutheránus műemlék templom
Hangversenyorgonájának restaurálása még várat magára Hangversenyorgonájának restaurálása még várat magára
Kilenc hónapos restaurálási munkálatokat követően részben megújult a kolozsvári evangélikus-lutheránus templom belső tere, de bőven maradt még tennivaló, hiszen hátra van a bútorok festése, a 20. század elején épített orgona restaurálása és a külső javítási munkálatok elvégzése – tudtuk meg Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspöktől, aki a tegnapi hálaadó istentiszteletet megelőzően nyilatkozott lapunknak az elmúlt időszak felújítási munkálatairól. Megtudtuk: utoljára 1967-ben végeztek átfogó belső javítási munkálatokat, és ötven év elteltével végre sor kerülhetett a gyökeres belső restaurálásra, így a falak lefestésére és a korszerű elektromos rendszer beszerelésére. Az előmunkálatok már tavaly elkezdődtek, amikor felújították a templom középkori sekrestyéjét és a hozzá kapcsolódó tereket istentiszteletre alkalmas termekké alakították, a műemlék templom tulajdonképpeni felújítása pedig januártól zajlott.
Szabadság (Kolozsvár)

Visszaszolgáltatták: mi lesz veled, Bánffy-palota?
Tragikusnak nevezte a Bánffy-palota helyzetét tegnap Daniel Barbu művelődési miniszter.
Az épület évekkel ezelőtt uniós alapból elkezdett javítása a visszaigénylési per miatt abbamaradt. A miniszter úgy tudja: nemrég visszaszolgáltatást rendelt el egy bírósági határozat, de nem a Bánffy-család leszármazottainak. (Értesüléseink szerint Bánffy György egyik házvezetőnőjének román anyanyelvű utódai szerezték meg a tulajdonjogot, a kormányzó az ingatlan egy részét annak idején ráhagyta). Barbu hozzátette: a bírósági döntést a politikumnak is tiszteletben kell tartania, de nem maradhat közömbös a Szépművészeti Múzeum jövőjét illetően. Amennyiben az új tulajdonosok eladnák az épületet, az államnak élnie kell elővásárlási jogával – jelentette ki, hozzátéve: mindent megtesz az erre fordítható anyagi alap előteremtésére. A törvényes előírás szerint a visszaszolgáltatott ingatlanok korábbi rendeltetését tíz éven keresztül biztosítania kell a tulajdonosnak.
Szabadság (Kolozsvár)

Az egykori város: utcanevek az idő sodrásában
Hol volt a Lenin-út? Melyik a Köztársaság-negyed? Hogy hívták a Kossuth utcát régen? Utcanevekben továbbélő udvarhelyi kommunizmus.
Akárcsak a város szobrai és emlékművei esetében, az utcák neveiről is mindig az aktuális politikai rendszer emberei döntöttek. Az utcanevek is úgy változtak, ahogy az egykori köztéri szobrok dőltek vagy álltak: mindig az adott korszak hangulatának megfelelően neveztek el vagy át utcákat, tereket.
Az egykori Botos utcát a 19. század végén nevezték el Kossuth Lajos utcának – a kommunizmusban Május 1 sugárútra keresztelték át, majd a rendszerváltás után visszakapta a Kossuth nevét. A mai Bethlen Gábor utca évtizedekig a Köztársaság (Republicii) nevet viselte – a megszokás nagy úr, mert az utca neve fennmaradt: a kórházzal szemben levő tömbházakat (ezt nevezték Köztársaság, avagy "Républicsi-negyednek) egybefogó lakószövetség ma is a Köztársaság Lakószövetség nevet viseli. A Városháza teret Augusztus 23 térnek hívták, erre a Lenin út vezetett be Szombatfalváról.
A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években felépített új lakótelepek (Tábor, Bethlen – ezek nagyobbak, a kisebb kiterjedésűek az egykori Szigetre, illetve a városi kórház körülötti területekre épültek) már eleve olyan utcaneveket is kaptak, mint a Függetlenség (sugárút), Győzelem, Béke. Az elvtársak igyekezetének hevét lehetett hűteni olyasmivel, hogy bizonyos mesterségekre és a város körüli földrajzi nevekre utaló elnevezést is kaptak az utcák: Szabók, Fazakasok, Cipészek, Céhek, Építők, Asztalosok utcája, illetve Morum, Tihadár, Gyepes, stb. Ha a rendszer tovább tartott volna néhány évvel, valószínűleg megértük volna, hogy a Strada Partidului felirat díszelegjen pl. a II. Rákóczi Ferenc utca házain vagy Aranykorszak térnek hívják a Bethlen-lakótelepi parkot.
Van néhány olyan utcanév is Udvarhelyen, ami egykori létesítményekről kapta a nevét: ilyenek például a Villanytelep és a Sport utca – utóbbi a városi piac bejáratával szemben van, a bútorgyár egykori területén ugyanis stadion volt a hatvanas években, innen a név.
A rendszerváltás utáni huszonhárom évben fokozatosan sikerült néhány utca nevét visszamagyarítani – például a vár körüli utcák a Horea, Cloșca és Crișan neveket viselték, ezeket vissza- illetve elkeresztelték Kornis Ferencre, Attilára és Eötvös Józsefre.
A kommunizmus ízét nagyon vastagon magában hordozó utcaneveket (ezek a város fő „ütőerei" – Lenin út, Május 1 sugárút, Köztársaság) elég hamar átkeresztelték, de több román történelmi vagy irodalmi személyiségről elenevezett utcanevet (Cuza, Vladimirescu, Alecsandri) csak később, fokozatosan lehetett megváltoztatni, ezen a kilencvenes évek elején készült térképen még megtalálhatók. Habár szintén a kommunizmusra és az erőszakos románosításra emlékeztetnek, több utcanév (pl. Függetlenség, Béke, Győzelem, Eminescu, Bălcescu, Creangă) érintetlen maradt, akárcsak a hétköznapi köznyelvben „Eggydecembernek" hívott 1918 December 1. utca, aminek a városközponthoz közelebb eső része visszakapta a Sziget utca elnevezést, de a Malom utcától a Rákócziig most is a "nevezetes" dátum az utca neve.
Utcák egykor és most
Május 1 sugárút – Kossuth Lajos utca
Lenin út – Tamási Áron utca
Köztársaság utca – Bethlen Gábor utca
November 7 utca – Szentimre utca
Cuza vajda utca – Wesselényi Miklós utca
Vasile Alecsandri utca – Szent János utca
Tudor Vladimirescu utca – Solymossy utca
Egyszer talán ezek az utcanevek is megváltoz(hat)nak, de a lépés elég nagy adminisztratív gonddal jár: a lakcímek megváltoztatása a személyi igazolványok, gépjárművezetői jogosítványok, stb. kicserélését is maga után vonja, egy névváltoztatásnál erre is gondolni kell. Igaz, a kommunizmus erőre kapásakor az egykori Udvarhelyen az akkori hatalomnak a probléma ez nem okozott gondot. De egy olyan udvarhelyi polgárnak, aki a Kossuth utca lakójából a Május 1 sugárút lakója lett, talán igen.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

A kutató, a vezető és a kisebbségi sors
Idén tizedik alkalommal szerveztek társadalomtudományi tábort a Szentegyháza melletti Szeltersz-fürdőn. Bárdi Nándor (PhD) történész-kutatóval, egyetemi oktatóval, az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézetének munkatársával, a romániai magyarság múlt századi történetének egyik legavatottabb ismerőjével és az ezredvég óta zajló események értő szemlélőjével tudományról, társadalomról és magyarság helyzetéről beszélgettünk.
– Eltelt majdnem egy negyedszázad a rendszerváltozások óta Kelet-Európában. Nagy társadalmi változások következtek be. A társadalomtudományok képesek-e követni ezeket a jelenségeket?
– A társadalomtudományoknak az a dolga, hogy a valóság eseményeit vizsgálja. Persze a tudatlanság bátorsága volna egy ilyen nagy ívű kérdésre akár általános választ is adni. A kisebbségi magyar közösségekkel kapcsolatos kutatásokban jól látszik az, hogy míg 1989 előtt elsősorban a dokumentáláson, a leíráson volt a hangsúly, és külhoni műhelyek, szakemberek, kutatások hiányában irodalom-központú volt, addig a kilencvenes évek központi társadalomtudományos kérdése már az lett, hogy mi és hogyan szervezi és működteti ezeket a közösségeket? Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösségek: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán pl. a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. Ugyanakkor ez nem egy amorf entitás, hanem intézményi alrendszerekre (érdekvédelem, önkormányzati pozíciók vallási élet, nyilvánosság, oktatás, közművelődés, gazdaság) épül, amelyek annál hatékonyabbak, minél inkább a saját szakmai mezőny játékszabályai szerint működnek. (Pl. nem elég magyarul tanítani, hanem használható készségeket kell átadni és ennek megvannak a mérési és pedagógiai módszertani szabályai.) Érdemes erről a KAM, Biró A. Zoltán „klasszikus” értelmezése mellett Kiss Dénest olvasni. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hivószó alá sorolható be. Ide tartoznak a társadalmi rétegződésen belüli pozíciók (demográfiai adottságok, iskolai végzettség, foglalkozás, gazdasági aktivitás, településszerkezet), az oktatási intézményekben szerezett kompetenciák (szövegértés, logikai készség stb.), a kétnyelvűségből származó előnyök, illetve a megosztott kultúrájú társadalomban való érvényesülés tapasztalatai. Itt többek között Kontra Miklós nyelvészeti, Kiss Tamás demográfiai és Papp Z. Attila iskolai teljesítményekre vonatkozótanulmányai megkerülhetetlenek.
Az ezredforduló óta a kisebbségekre vonatkozó kutatásokat egyrészt a tagoltság, a tipologizálás és az összehasonlítás tematizálása jellemzi, lásd a Péntek János szerkesztette határtalanító nyelvtervezési összefoglalót, Kiss Tamás romániai rétegződési elemzését vagy a kisebbségjogi helyzetképeket. Másrészt a szaktudományokon belül a legfejlettebb módszertant és elméleti kereteket alkalmazzák a nemzeti-etnikai kutatásokban. Pl. Lőrincz D. József, Salat Levente, valamint. Így az élőnyelvi és a történeti-demográfiai kutatásokban, az etnográfiában és a földrajztudományban a kisebbségi tematika egyik központi kérdéssé vált, míg a magyar nyelvű szociológiában és a történettudományban az utóbbi évtizedben vált megkerülhetetlenné. Harmadrészt a magyar kutatási kérdés-hagyományok a somorjai Fórum Intézet, illetve a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet révén az adott országok nem magyar kisebbségeinek kutatásában is adaptálódtak. A magyarországi kisebbségkutatás sajátossága pedig az, hogy legalább öt markáns, egymástól különböző csoport kutatása folyik párhuzamosan (magyarországi nemzetiségek, külhoni magyarok, romák, zsidóság, migránsok) és ezen csoportok szerveződésének, a problémáik kezelésének összehasonlítása nemzetközileg is fontos tanulságokkal jár. A negyedik nagyon fontos dolog, hogy az ezredfordulón induló szakemberek nemzedékénél a kutatói szerep levált a társadalomépítői küldetéstudatról. Pontosabban az előbbi szakmai megfontolás vált a dominánsá, de úgy, hogy közben a kisebbségi közösségek aktuális problémáira is választ akarnak adni. Lásd például Szabó Á. Töhötöm vagy Székely István Gergő és kollégái munkáit. Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösség: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni, illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hívószó alá sorolható be.
– Tudnak-e a kutatók olyan következtetéseket levonni, amelyekkel akár valami stratégia-féleség készíthető a jövőre vonatkozóan?
– A társadalmi- vagy nemzetstratégiák nem szövegek, hanem egy intenzív közösségi szocializáció, reflektált önszemlélet, nemzedéki termékei. Az 1937-es Vásárhelyi Találkozó és annak határozatai, amelyek a maguk nemében egyedülállóak, egy tudatos új elitteremtés eredményei. A Budapesten „erdélyi”-ként szocializálódottak Reform Tömörülés szétesése, illetve a kolozsvári magyar központi könyvtár és a szakkollégiumi bentlakás programjának kudarca után nem hiszem, hogy a Bulgakov kocsma lenne az erre alkalmas szerkezet. De hasonló módon, más okokból az Sapientia Eredélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) sem tudja ezt betölteni. Amikor az EMTE egyik vezetőjétől megkérdeztem, hogy miért olyan amilyen a kommunikációs tanszék honlapja, – azaz miért nem az a központi tudásportál Erdélyben –, csak azt hajtogatta, hogy van honlapja, pont úgy, mint a többi tanszéknek stb.
A székelyföldi kisvárosokban létrejövő kezdeményezések pedig sok okból kifolyólag nem alkotnak hálózatot. Pl. az 1500 ottani RMDSZ tanácsosnak nem folyik a folyamatos képzése, nem szembesülnek a „jó példák” tapasztalatival sem (a teljesség igénye nélkül: a LAM Alpítvány, a Góbé termék, a CEMO, az Igen, tessék! mozgalom, a gyergyóremetei településfejlesztés, az Areopolisz és az Örökségünk egyesületek munkája stb.) A szerves, morálisan is megalapozott közösségi szocializáció nélkül a nemzetstratégia vagy épp az autonómia–szövegelés írott malaszt, pótcselekvés marad. Ez nem azt jelenti, hogy ne készülnének fontos anyagok a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben, a Kvantum csoportnál, a Babes-Bolyai Tudományemetem (BBTE) Szociológia Tanszékén, a Kriza János Néprajzi Társaságnál, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjánál, a KAM-nál, az Omnibusznál, a csíkszeredai volt Soros Központ közreműködésével a turizmus, a területfejlesztés, a népesség előszámítás, az agrárgazdálkodás és más kérdések tekintetében. A magyarságpolitikában a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának dokumentumai vagy a régebbi külügyi stratégia mellett én a Sólyom László kezdeményezte 2010-es konferenciát és az A határon túli magyarság a 21. században című című kötetet tartom a legfontosabbnak. Mindezekkel nem csak az a baj, hogy a „szakértői okostojáskodás” eléri-e a politikusok ingerküszöbét, hanem, hogy van-e olyan szakapparátus, amely képes ezeket az eredményeket nap mint nap a nyilvánosság és a döntéshozók felé közvetíteni?
– Európa, az Unió segítette-e a nemzetiségeket az egymás felé közeledéshez? Biztosított-e a jog és a jogorvoslat?
– Az Unió alapszerződésében nincs kisebbségjogi elvárás, nincs külön kisebbségi panaszeljárás. Vizi Balázs tanulmányai világosan tisztázzák ezeket a kérdéseket. Ugyanakkor a kapcsolattartásban és az Uniós fejlesztési pénzek lehívásában, ma már természetesnek vett, de történelmileg óriási változások következtek be. A székelyföldi agrárvilágból a XX. században mindig csak elvittek, a termőföldalapú támogatás és a különböző uniós pályázatok révén az utóbbi évtizedben azonban ez megfordult.
A helyben élők készségein múlik, hogy miként tudják ezt felhasználni. A határ-menti fejlesztési programok hasznosulásából leginkább a partiumi és a bánsági magyar nyelvtudás felértékelődése látszik, de itt sem volt hálózati stratégia a forrásfelhasználás maximalizálására. Kívülről – igen bárki mondhatja marslakóként – úgy néz ki, hogy nem is érzékeli a romániai magyarság a léptékváltásokat legyen az például a vasúti névhasználat, a Homoród-mentén lezajló útépítések, a csatornázás, a földgáz bevezetése stb.
Nem csak a Székelyföldre leszűkítve érvényes, hanem általánosan kulcskérdés az erdélyi magyarságra vetítve is a készségek intézményes fejlesztésének problémája. Hányan tudnak jó eredménnyel leérettségizni? Megoldódik-e román nyelvtanulás körüli áldatlan tehetetlenség? Mikor lesz középfokú angol nyelvtudása a romániai magyar érettségizők döntő többségének? Ugyanígy az érettségizők informatikai tudása eljut-e egy alapprogramozásig, honlap-készítésig? Erre persze lehet hárító választ adni: nálunk nincs középfokú állami nyelvvizsga, a tantervek Bukarestből érkeznek, majdhogynem általános a számítógéphiány stb. Ez azonban a megnyílt szolgáltatói és munkaerőpiacon senkit nem érdekel. Székelyföld nagy kitörési pontja a múlt század eleji mezőgazdasági válságból, majd a két világháború közti túlnépesedésből, a szocialista iparosításban az írni-olvasni tudók magas aránya és a folyamatos családi stratégiaként működő képzési mobilitás volt. Ez úgy látszik, ma sincs másként, sőt az Uniós kihívások ezt még inkább megkövetelik. Volt-e valahol a Székelyföldön érettségi eredmények problémája városi, megyei tanácsülés témája? Erre is ismerem az önfelmentő választ: miért a románoknál volt? De akkor mi is az összehasonlítási alap, mi is a hagyományhoz való viszony?
– Tíz éves ebben a formában ez a tábor? Mit lát: hová fejlődött? Megvan a kellő látogatottsága? Létezik a Kárpát-medencei kisugárzás? Év közben is együtt dolgoznak ezek a szakemberek? Milyen a nemzetközi visszhang és a kapcsolatrendszer?
– Tízedik alkalommal rendeztük meg a szelterszi társadalomtudományi tábort, de két évben elmaradt, tehát 12 évről van szó. A tábor funkciója egyrészt az, hogy a különböző társadalomtudományi területek kutatói tudjanak egymás munkájáról, másrészt egyfajta találkozási pont, ahol ki lehet beszélni nyugodtan – akár nyilvánosan akár kisebb körben – a szakmai problémákat, harmadrészt a fiatal kutatók számára egyfajta bemutatkozási lehetőség. Évente 60-70 fő jön el. Az alapító szervezők nem akartak különösebben „terjeszkedni”, romániai magyar történészeken, irodalmárokon, politológusokon, szociológusokon, etnográfusokon túl még filozófusokat, nyelvészeket próbáltunk bevonni – az utóbbiakat nem sok sikerrel –, illetve egyetemi hallgatókat, középiskolai tanárokat és a székelyföldi kulturális, tudományos intézmények munkatársait invitáljuk. Fogalmam sincs a kisugárzásról, a rendszeresen megjelenő magyarországi szakemberek (régebb Benda Gyula, Juhász Pál, Hadas Miklós és mások) örömmel, okulva okítottak. Ebben az évben először voltak itt a szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársai, és nagyon érdekesek voltak egy a romániai magyarságtól eltérő pozíciókkal bíró kisebbségi közösség működéséről szóló beszámolóik és általánosabb kritikáik.
– Hogyan, kinek a segítségével valósult meg a mostani tábor?
– A tábornak immár hagyományosan a Szent Gellért Alapítvány menedékháza ad helyet. A napi egyszeri meleg ebédet és a sátorhelyeket finanszírozzák a támogatók a közös étkezéseket és a szállást a résztvevők finanszírozzák. Legfontosabb támogatónk a Hargita Megyei Kulturális Központ, valamint a fentiekben többször is emlegetett kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Jakabffy Elemér Alapítvány.
Simó Márton
http://kulturhon.szhblog.ro

Elindultak a székelyföldi autonómiát népszerűsítő maratonfutók –
Elindult Marosvásárhelyről vasárnap az a két sportoló, aki a Maraton Székelyföldért elnevezésű, 12 napig tartó, 91 települést érintő futással akarja felhívni a figyelmet a székelyföldi autonómiaigényre.
Az akció főtámogatója, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szerdán közölte az MTVA Külhoni Magyar Sajtószolgálat honlapján, hogy Juhos Gábor székelyhídi (Sacueni) születésű magyarországi maratonfutó tizenkét nap alatt ötszáz kilométer, naponta egy maratoni táv (42,195 km) teljesítésére vállalkozik a Székelyföldön.
Az akcióhoz időközben Csató József erdélyi sportoló is csatlakozott: így közösen futják körbe a Székelyföldet. Az útvonalat úgy alakították ki, hogy mind a hét székely széket és a Székelyföld valamennyi nagyobb települését érintse – mondta az indulás előtt tartott sajtóértekezleten Bardócz Csaba, az EMNT székelyföldi régióelnöke.
Kifejtette: az akcióval a székelyföldi autonómia megvalósíthatóságába vetett hitet akarják erősíteni az emberekben, felmutatva számukra, hogy a cél érdekében megterhelést, áldozatot, munkát kell és érdemes vállalni.
„Ha valamit tehetek annak érdekében, hogy a székely nép elérje az önrendelkezési jogát, ami egy alapvető emberi jog, a sport nyelvén én ezt megpróbálom bevinni a köztudatba, mélyebben, mint ahogy ez eddig volt" – mondta az indulás előtt az MTI-nek Juhos Gábor.
Hozzátette: a maratoni futáshoz sem annyira versenyszellem, mint kitartás és akaraterő szükséges és erre van szükség az autonómiaküzdelemben is. Mint mondta: bárki csatlakozhat hozzájuk, de úgy is részt vehet az akcióban, hogy a kapu előtt figyeli a futók elhaladását és meglengeti a székely zászlót.
A gyergyóalfalui Csató József elmondta: segíteni szeretné Bardócz Csaba vállalkozását és valamiképpen kötelességének is érezte, hogy csatlakozzon hozzá.
„A hosszú távok elsősorban pszichésen nyomják meg az embert. Miután itt nem csak a sportteljesítményről van szó, ez többleterőt ad. Közösségi dolgokra nem nagyon figyelnek az emberek a hétköznapi gondok közepette. Az emberek figyelmét próbáljuk ezzel a közösség felé fordítani" – mondta Csató József.
A két futó indulás előtt facsemetét ültetett el a marosvásárhelyi unitárius templom kertjében és azt tervezik, hogy minden érintett településen elültetnek egy-egy fát. Terveik szerint – a csaknem száz székelyföldi település érintése után – szeptember 28-án érnek vissza Marosvásárhelyre. MTI
Erdély.ma

A magyar kormány támogatásával épül tornaterem Csángóföldön
A Miniszterelnökség 200 millió forinttal támogatja a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum tornatermének felépítését – jelentette be Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális és családügyért felelős államtitkára vasárnap, a csángóföldi iskola ünnepélyes tanévnyitóján. „Akik itt tanulnak, katolikus keresztények és magukat csángó-magyarnak, székelynek, vagy magyarnak mondják, ezért nagyon fontos, hogy olyan iskolák működjenek, amelyek az életben való helytállásra és identitásuk megtartására neveli ezeket a gyerekeket" – magyarázta az MTI-nek Soltész Miklós.
Hozzátette: a Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános által két évtizede alapított iskola hatalmas jelentőségű intézménnyé nőtte ki magát azáltal, hogy magyarságuk és hitük megtartására neveli a gyimesi és moldvai csángó gyerekeket.
Az iskola és a kollégium közötti telken már megkezdődött a két évtizeden át nélkülözött tornaterem alapozása a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökségének ötven millió forintos adományából: ennek felépítéséhez nyújt támogatást a magyar kormány – számolt be az államtitkár.
A teológiai gimnáziumként 1994-ben alapított, 2001-ben pedig természettudományi osztályokkal, óvodával és elemi tagozattal bővült csángóföldi iskola a szegénységben élő, továbbtanulni vágyó gyermekek megsegítését tűzte ki célul. A keresztény szellemiségre nevelő tanintézmény moldvai csángó falvakból is fogad anyanyelvükön tanulni vágyó diákokat.
Az iskola adományokból, a debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsége segítségével, majd a magyarországi közalapítványok támogatásával épült és bővült, az első évfolyam 15 éve ballagott. Idén hatvan végzőse volt az iskolának a nappali tagozaton. 2007-től esti tagozat is indult, azon idén 34-en végeztek. 15 ezer kötetes könyvtár, több korszerű laboratórium és jól felszerelt informatika-terem segíti az oktatást, egy különálló épületben pedig 120 férőhelyes kollégium szolgál a távolabbról érkezett diákok otthonául. MTI
Erdély.ma

Politikusi dosszié Rádulyról
Csíkszereda polgármesterét veszi górcső alá a bukaresti Realitatea.net hírportál Politikusi dossziék című sorozata legújabb kiadásában. Az összeállítás eléggé szubjektív képet rajzol Ráduly Róbert Kálmánról. Ráduly támogatja és vezeti nemhivatalosan a csíkszeredai hokicsapatot – állapítják meg rögtön a cikk elején a bukaresti újságírók, akik szerint a csíkszeredai jégkorongozók „azért élnek, hogy legyőzzék a bukaresti csapatokat”. E téma kapcsán következtetésként levonják, hogy akárhányszor megnyeri a csíki csapat az országos bajnokságot, a városban ünnepelnek. Visszautalnak a polgármester azon februári kijelentésére is, amelyben Ráduly kiemelte, hogy Csíkszeredában a magyar nyelv ismerete kötelező. Az elöljárót a Székelyföld elszakadásában tevékenykedők egyik fontos „sakkfigurájának” nevezik, ugyanakkor azt is megállapítják, hogy polgármestersége alatt az önkormányzat által fenntartott helyi közszállítási vállalat ügyintézője is volt. Az összeállítás végén felidézik a szekusügyként ismertté vált esetet is, amelyben Ráduly Róbert Kálmán elfogta és átadta a rendőrségnek azt a hírszerzőszolgálati alkalmazottat, aki szerinte hetek óta követi és fényképezi őt. Mint összeállításuk végén megjegyzik: a polgármester az eset után azt nyilatkozta, hogy ezzel az üggyel jelezni szeretett volna. „Világos jelzés, hogy a tizenmillió eurókból fizetett román állami intézmények alszanak. Világosan a hírszerző szolgálatokra gondolunk. Maholnap a székelyek regionális parlamentet hoznak létre Csíkban, a SRI (román hírszerzőszolgálat) és a SIE (Külügyi Hírszerző Szolgálat) erről a hírről pedig a Realitatea Televízióból értesül” – zárják cikkükben a bukaresti újságírók. Rádulyt kérdeztük A cikk kapcsán sms-ben válaszolt kérdéseinkre a polgármester. Felvetésünkre, hogy volt-e ügyvezetője az említett vállalatnak, Ráduly a következőt válaszolta: „Nem. Soha nem voltam egyetlen cégnek sem ügyvezetője vagy igazgatótanácsi tagja. Sem városi, sem magán, sem vegyes.” A hokival kapcsolatosan érdemes tudni, hogy a csíki csapat egyik legjelentősebb támogatója Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, a klub elnöke pedig Hodos László. Ez ügyben azt írja Ráduly, hogy négyéves kora óta szívügye a szeredai hoki. A „szekus” eset ügyészségi vizsgálatáról a következőt írta a polgármester: „Soha semmilyen hivatalos tájékoztatással nem méltattak ez ügyben. Tény, hogy az incidens után többen jelezték, hogy minden ágyút felém fordítottak”.
Kozán István
Székelyhon.ro

Egyre többen igénylik a magyar állampolgárságot
Az év első öt hónapjában harmincöt százalékkal többen igényeltek magyar állampolgárságot, mint az előző év hasonló időszakában. Répás Zsuzsanna a választási regisztrációnál is hasonló érdeklődésre számít.
Több mint ezer Kárpát-medencei magyar diák és tanár vehetett részt különféle nyári táborokban idén is a Rákóczi Szövetség szervezésében. Az egyik ilyen rendezvény volt a szentendrei pap-szigeti tábor. Az előadók sorában ott volt Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője. A nemzetpolitika aktualitásairól nyilatkoztak a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának.
Az idei év első öt hónapjában harmincöt százalékkal többen igényelték a magyar állampolgárságot, mint az előző év hasonló időszakában. Ez azt jelenti, hogy elementáris az igény a külhoni magyarokban, hogy közjogilag is megélhessék a magyar nemzethez tartozást, mondta Répás, aki a választási regisztrációnál is hasonló érdeklődésre számít.
Sok az álhír
Az utóbbi időben sok olyan álhír jelent meg, amelyet kénytelenek voltak közleményben is cáfolni, közölte a helyettes államtitkár. Hozzátette: a választások közeledtével még több lejárató hírre lehet számítani. Azt lehetett olvasni, hogy tízből két kérelmező román, és szinte bárki kérelmezheti a magyar állampolgárságot, csak az eskü szövegét kell hozzá megtanulnia. Répás hangsúlyozta, nagyon szigorúak a kritériumok ahhoz, hogy hogyan lehet valaki magyar állampolgár: magyar állampolgár felmenőkkel kell rendelkeznie, és a magyartudását is bizonyítania kell a konzuli ügyintéző előtt.
A szentendrei rendezvényen Kövér László házelnök azt mondta, a kormánynak arra kell törekednie, hogy a környező országok vezetőit rábírja az együttműködésre. Répás ezzel kapcsolatban úgy véli: kulcskérdés, hogy a többségi nemzet mikor fogadja el, hogy az autonómiatörekvések nem ellene irányulnak, az autonómia ugyanis nemcsak a kisebbség számára jelent megoldást, hanem a többség számára is. Sokat kell még azért dolgozni, türelemmel, az érvek erejével harcolni, hogy ezt a román fél is belássa – fogalmazott a helyettes államtitkár.
Nem akarják javítani a magyarok helyzetét
Szász kiemelte: az intézet küldetése, hogy olyan gondolatokat, üzeneteket fogalmazzon meg, amelyek a nemzetegyesítés, az integráció, a közös gondolkodás, tervezés irányába visznek. Úgy véli, Bukarest, Pozsony, Kijev, Belgrád nem érdekelt az ott élő magyar nemzeti közösségek jövőjének pozitív akításában, sőt inkább ellenérdekeltek. Őszinte, építő gondolkodás, a gyarapodást szolgáló, a nemzetet felemelő tervezés csak Budapestről képzelhető el.
Ezt egységesen kell megteremteni, összefüggő Kárpát-medencei hálózatot építve – mondta. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője hangsúlyozta: a határon túl élő magyar közösség, ahogy a nyugati diaszpóra magyarjai is, többletlehetőség az egész nemzet számára. Minden gazdasági erőforrásnál van egy nagyobb érték, a magyar ember, emelte ki.
MNO

A magyar kormány támogatásával épül tornaterem a csángóföldi Gyimesfelsőlokon
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
A Miniszterelnökség 200 millió forinttal támogatja a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum tornatermének felépítését – jelentette be Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális és családügyért felelős államtitkára vasárnap, a csángóföldi iskola ünnepélyes tanévnyitóján.
"Akik itt tanulnak, katolikus keresztények és magukat csángó-magyarnak, székelynek, vagy magyarnak mondják, ezért nagyon fontos, hogy olyan iskolák működjenek, amelyek az életben való helytállásra és identitásuk megtartására neveli ezeket a gyerekeket" – magyarázta az MTI-nek Soltész Miklós.
Hozzátette: a Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános által két évtizede alapított iskola hatalmas jelentőségű intézménnyé nőtte ki magát azáltal, hogy magyarságuk és hitük megtartására neveli a gyimesi és moldvai csángó gyerekeket.
Az iskola és a kollégium közötti telken már megkezdődött a két évtizeden át nélkülözött tornaterem alapozása a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökségének ötven millió forintos adományából: ennek felépítéséhez nyújt támogatást a magyar kormány – számolt be az államtitkár.
A teológiai gimnáziumként 1994-ben alapított, 2001-ben pedig természettudományi osztályokkal, óvodával és elemi tagozattal bővült csángóföldi iskola a szegénységben élő, továbbtanulni vágyó gyermekek megsegítését tűzte ki célul. A keresztény szellemiségre nevelő tanintézmény moldvai csángó falvakból is fogad anyanyelvükön tanulni vágyó diákokat.
Az iskola adományokból, a debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsége segítségével, majd a magyarországi közalapítványok támogatásával épült és bővült, az első évfolyam 15 éve ballagott. Idén hatvan végzőse volt az iskolának a nappali tagozaton. 2007-től esti tagozat is indult, azon idén 34-en végeztek. 15 ezer kötetes könyvtár, több korszerű laboratórium és jól felszerelt informatika-terem segíti az oktatást, egy különálló épületben pedig 120 férőhelyes kollégium szolgál a távolabbról érkezett diákok otthonául.
MTI, Gyimesfelsőlok/Bukarest

Bukaresti intés Budapestnek
Bukarest nem nézné jó szemmel a magyar választási kampány begyűrűzését Romániába – jelentette ki Titus Corlăţean külügyminiszter szombaton a Digi 24 hírtelevízióban. A Diplomata-útlevél című külpolitikai műsornak adott interjúban Corlăţean riporteri felvetésre válaszolva tért ki a román–magyar kapcsolatokra. „Az új magyar állampolgársági törvény alapján bizonyos számú magyar etnikumú román állampolgárnak magyar állampolgárságot adtak, és így létezik bizonyos kísértés a romániai szavazatgyűjtésre” – magyarázta a román diplomácia vezetője. Szerinte rendkívül hasznos lenne, ha Romániában nem nyilvánulnának meg túl élesen ezek a választási érdekek. „Nem tudom, lesz-e foganatja ennek a visszafogottságra intő, nyilvános felhívásnak, de nekem kötelességem megtenni” – fűzte hozzá. „A mindennapi élet gazdasági és szociális kihívásaira kell összpontosítanunk, amelyek mindenkit egyformán érintenek: ne próbáljanak politikai érdekektől vezérelve mindenféle mesterséges témákat bedobni” – figyelmeztette a magyar politikusokat a román külügyminiszter.
Arra a kérdésre, hogy tervez-e a közeljövőben a két külügyminisztérium találkozót, amelyen tisztázzák a román–magyar viszonyban felmerült nézetkülönbségeket, a tárcavezető azt mondta: folyamatos a kapcsolat a két tárca között. „Az események kronológiáját betartva látni kell, hogy ezt a nyári forróbb időszakot egyes budapesti, illetve romániai magyar politikusok román területen tett nyilatkozatai idézték elő. Ilyen nyilatkozatokat egyetlen demokratikus ország sem tűrne el, főleg a saját területén. Ezeket követték szükségszerű válaszok román részről” – állította Corlăţean. Szerinte Bukarest abban érdekelt, hogy Budapestben korrekt és becsületes partnerre találjon, amikor a két ország európai stratégiai partnerségének előmozdításáról van szó.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kopjafa a bevonuló honvédek emlékére
A Székely Társalgó Egyesület a baróti református templom bejárata mellett kopjafaállítással emlékezett meg a magyar honvédség 1940. szeptember 12-i baróti bevonulására, illetve az elmúlt esztendőkben szervezett honvédtalálkozókra. A rossz idő miatt a megemlékezés jórészt a templomban zajlott, csak a vargyasi Máthé Ferenc Ilonka által készített kopjafa leleplezése történt a szabad ég alatt.
Farkas Vilmos kisbaconi református lelkipásztor igehirdetésében arra biztatta a közösséget, hogy merjen nagyokat álmodni. Álmodtak és hittek elődeink, s Erdély és a Székelyföld a trianoni igazságtalanság után visszatért az anyaországhoz – mondotta. Az esemény házigazdája, Krizbai Imre lelkipásztor úgy fogalmazott: fontos, hogy történelmünk meghatározó pillanatai emlékét megőrizzük, a hazánkért cselekvőket pedig becsüljük meg. Köszöntötte az eseményen jelen levő öt egykori honvédet, akit a templomban levő mintegy százötven megemlékező meg is tapsolt.
Gyüre Csaba magyar országgyűlési képviselő, a Jobbik Magyarországért alelnöke elmondta: büszke arra, hogy maga is megszavazhatta azt a törvényt, amely megteremtette a lehetőségét, hogy visszanyerjék állampolgárságukat a csonka Magyarországon kívül élők. A Székely Nemzeti Tanács bardoc–miklósvárszéki elnöke, Szabó Miklós a kopjafa emlékőrző szerepére hívta fel a figyelmet: nem szabad elfelednünk a magyar honvédség bevonulásának jelentőségét. Miklósi József korabeli dokumentumok alapján idézte fel, milyen örömmel fogadták a székelyföldi emberek a honvédek visszatérését – igazi felszabadulásként élték meg a második bécsi döntést követő napokat. Barót volt polgármestere, Nagy István a honvédek helytállását emelte ki, mondván: „nem azt kérdezték, milyen rangot kapnak, vagy kiállhatnak-e majd a város főterére díszelegni, hanem azt, mit tehetnek ők a nemzetért”. Bocz Zoltán beszédében felvetette: miért rossz, kinek árt, ha valaki szereti nemzetét, s tesz azért? Az eseményen fellépett a Zathureczky Gyula Kórus, a vargyasi Borbáth Szilveszter énekelt, Fogarasi József és Kelemen Csongor pedig verset mondott.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A mag is, a föld is jó volt (Tízéves a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum)
Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum. A szombati rendezvényen mutatták be az érdeklődőknek a múzeum két új állandó tárlatát is: a Békebeli otthonok. Egy pávai tanítócsalád polgári lakáskultúrája (rendezte Dimény Attila), illetve A zabolai Condrea család otthona (rendezte Kinda István). Az eseményen a hazai és magyarországi kultúra jeles személyiségei, muzeológusok, a téma iránt érdeklődő polgárok, gyerekek voltak jelen.
Vargha Mihály a Székely Nemzeti Múzeum „kishúgaként”, az intézmény legfiatalabb külső egységeként köszöntötte a jubiláló zabolai tárlatot. „Minden falunak kellene hogy legyen ilyen múzeuma. A zabolai közösség becsülje meg saját múzeumát” – hangsúlyozta. Ligia Fulga, a Brassói Néprajzi Múzeum igazgatója egyedinek értékelte a két új tárlatot. „Nagyon fontos, hogy a fiatalok, gyerekek megismerhessék, hogyan éltek az őket megelőző nemzedékek” – nyomatékosított. Dimény Attila az általa rendezett tárlat értékét taglalva mondta: egy családtól származik, ez nagyon fontos, ma már igen ritka az ilyen teljes lakberendezés. Kinda István, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa megjegyezte: a tízéves évforduló még szebb lehetett volna, ha a zabolai múzeumnak lehetne állandó, teljes munkakörű alkalmazottja, aki az új kiállítások rendezésében is szerepet vállalna. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke a zabolai múzeum megnyitásakor is jelen volt. Most, a tízéves évfordulón díszoklevéllel tüntette ki a múzeum munkaközösségét. Pozsony Ferenc, a múzeum megálmodója, alapítója – aki az ünnepség során a tőle megszokott szerénységgel nem mondott bővebb ünnepi beszédet – Kötő József tíz évvel ezelőtti ajándékát vette elő zsebéből: egy miniatűr Nofertiti-szobrot.
Lakatos Mihály, a Magyar Köztársaság Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője – aki 2004-ben a zabolai múzeum „keresztelőjén” is részt vett – a budapesti Hagyományok Háza Utolsó óra programja részeként gyűjtött, 50 CD-n rögzített folklóranyagot ajándékozott az ünneplő múzeumnak. A magyar kormány csángó múzeumot érintő támogatásáról elmondta: a mag is, a föld is jó volt, a múzeum jó példája annak, hogy érdemes az ilyen ügyek mellé állni.
A zabolai Mihai Condrea – akinek családi lakásberendezését most a múzeum tájházában lehet megtekinteni – jó ismerőse nagyapjának – elevenítette fel Pozsony Ferenc. A Mihai Condrea (1901–1984) és felesége, Maria Furtună (1910–2001) házában megőrzött bútorokat és textíliákat a zabolai önkormányzat segítségével vásárolta meg a csángó múzeum. A bútorok nagy része Zabolához közeli kisvárosokban készült szecessziós stílusban, a konyha viszont régiesebb formákat őriz. A Kinda István rendezésében elkészült kiállítás darabjait Jakabfi Edit, a múzeum restaurátora készítette elő a tárlatra.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Töretlen az érdeklődés (Kettős állampolgárság)
Az év első öt hónapjában harmincöt százalékkal többen igényeltek magyar állampolgárságot, mint az előző év hasonló időszakában. Répás Zsuzsanna a választási regisztrációnál is hasonló érdeklődésre számít. A Rákóczi Szövetség szervezésében zajlott szentendrei Pap-szigeti táborban Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője nemzetpolitikai kérdésekről is beszélt, utólag pedig a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorának nyilatkoztak. A kettős állampolgárság iránti igényt kommentálva Répás Zsuzsanna azt mondta: elementáris az igény a külhoni magyarokban, hogy közjogilag is megélhessék a magyar nemzethez tartozást, és vélhetően ugyanilyen érdeklődés várható a választási regisztrációnál is. Az utóbbi időben sok álhír jelent meg, amelyet kénytelenek voltak közleményben is cáfolni – fűzte hozzá a helyettes államtitkár, aki szerint a választások közeledtével még több lejárató hírre lehet számítani. Azt lehetett olvasni, hogy tízből két kérelmező román, és szinte bárki kérelmezheti a magyar állampolgárságot, csak az eskü szövegét kell hozzá megtanulnia. Répás Zsuzsanna hangsúlyozta: nagyon szigorúak a kritériumok ahhoz, hogy miként lehet valaki magyar állampolgár. Magyar állampolgár felmenőkkel kell rendelkeznie, és magyartudását is bizonyítania kell a konzuli ügyintéző előtt. A szentendrei rendezvényen Kövér László azt mondta, a magyar kormánynak arra kell törekednie, hogy a környező országok vezetőit rábírja az együttműködésre. Répás Zsuzsanna ezzel kapcsolatban úgy véli: kulcskérdés, hogy a többségi nemzet mikor fogadja el, hogy az autonómiatörekvések nem ellene irányulnak. Az autonómia ugyanis nemcsak a kisebbség számára jelent megoldást, hanem a többség számára is. Sokat kell még azért dolgozni, türelemmel, az érvek erejével harcolni, hogy ezt a román fél is belássa – tette hozzá a helyettes államtitkár. Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője úgy véli: Bukarest, Pozsony, Kijev, Belgrád nem érdekelt az ott élő magyar nemzeti közösségek jövőjének pozitív alakításában, sőt, inkább ellenérdekeltek. Őszinte, építő gondolkodás, a gyarapodást szolgáló, a nemzetet felemelő tervezés csak Budapestről képzelhető el. Ezt egységesen kell megteremteni, összefüggő Kárpát-medencei hálózatot építve – mondta.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Azonosították a zászlótépőt
Fél évvel a csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyő előtt lévő címer nélküli magyar zászló letépése után a rendőrség azonosította az elkövetőt. A tettes egy tizenhét éves fiatal, akit három másik rongálással is gyanúsítanak. A csíkszeredai rendőrséget szombatra virradóra értesítették arról, hogy ismeretlen elkövető betörte a városháza szomszédságában lévő ortodox templom előtti gyertyatartó ablaküvegét. A nyomozócsoport rövid vizsgálódás után a 17 éves helybéli G. T. személyében azonosította a rongálót. A fiatal tettének indokolásakor elmondta, dühében ragadott meg egy követ és törte be vele az üveget, kevéssel korábban ugyanis összetűzésbe keveredett valakikkel a város egyik szórakozóhelyén. Az okozott kár mintegy ötven lejre tehető. Az incidenssel kapcsolatos vizsgálat kiterjesztése során fényt derült arra, hogy az illető felelős két további, márciusban és májusban elkövetett hasonló rongálásért, valamint a március 16-án hajnalban a csíkszeredai Fenyő szálloda elől letépett magyar zászló ügyében is – tájékoztatott a rendőrség. A fiatal hajnali kettő körül lépett oda a szálloda előtti zászlórudakon – a szálló, a hotellánc és az ország lobogói mellett – a Hunguest névhasználati illetékességét jelző piros-fehér-zöld lobogóhoz, majd három gyors mozdulattal letépte, feltekerte és elvitte a címer nélküli állami jelképet. Az esetet rögzítették a biztonsági kamerák, a helyszínt pedig a bűnügyi nyomozócsoport vizsgálta meg, de az elkövetőt idáig nem sikerült azonosítani. A márciusi incidenst egy hónappal megelőzően egyébként szintén letépte egy járókelő a magyar lobogót ugyanarról a zászlórúdról, akkor a szálloda vezetősége nem kívánt feljelentést tenni. G. T. ellen rongálás és minősített lopás gyanújával indítottak büntetőeljárást.
e-nepujsag.ro / szekelyhon.ro
Erdély.ma

Erdély a huszadik században
Új történelmi eseménysorozatot szervez Marosvásárhelyen a Kós Károly Akadémia Alapítvány Erdély a huszadik században címmel. A sorozat első előadására péntek délután, teljes telt házas közönség jelenlétében került sor a Bernády Ház földszinti termében, ahol Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének nyugalmazott igazgatója tartotta meg Impériumváltás 1918–19-ben és a trianoni békeszerződés című értekezését.
A meghívott előadót, a közönséget, valamint az előadást követő beszélgetés moderátorát, Novák Csaba Zoltán marosvásárhelyi történészt az alapítvány elnöke, Markó Béla üdvözölte. Mint mondta, az új eseménysorozat első értekezése rendkívül fontos előadás. – A Kós Károly Akadémia Alapítvány idén több jeles magyarországi és erdélyi történészt lát vendégül. "Hozott anyagból" dolgozunk, a sorozatot a nagyváradi Szacsvay Akadémia tervezte meg, az eseményeket összehangoljuk. Az előadás-sorozat témája Erdély a huszadik században, annak elejétől a végéig. Az első előadás a huszadik század elejéről, az impériumváltásról, illetve Trianonról szól. Szász Zoltán rendkívül jelentős történész és tudós, Erdély történetének és történelmének közeli ismerője, az Erdély története című, mindannyiunk által jól ismert kiadvány egyik szerkesztője volt. Azé a kiadványé, amely komoly polémiát szült a magyar és román történészek között – mondta Markó Béla, majd átadta a szót az előadónak.
– Kolozsvárt születtem, majd tizenkét évet az életemből Nagybányán töltöttem, utána kerültem Budapestre – kezdte előadását Szász Zoltán. – A huszadik század eleje a magyarság története szempontjából nagyon szerteágazó dolog, mert az a történelem sűrűsödési pontja. Az alapkép mindenki előtt ismeretes. A merénylet okán – amelynek kapcsán a Monarchia büntetőexpedíciót szervezett Szerbiába – senki sem gondolt arra, hogy többéves világháború következik, amelynek végén a kifáradt birodalomban élő nemzetiségek a Nyugat segítségével szétbontják a Monarchiát. Ezt a versailles-i, majd a trianoni béke pecsételte meg. Ez a magyarság legtragikusabb sorsfordulója, amely kapcsán a lelki béke máig sem alakult ki, és ma is a politikum részét képezi. Előadásomat több vitás kérdéskör köré építettem fel: a világháborús felelősség problémája, a vereség felelőssége, a Károlyi-kormány kudarcai, a román megszállás, az esetleges román–magyar unió, a bűnbakkeresés, illetve a békefeltételek.
1918 utolsó negyedében omlik össze a Monarchia. A világháború kitörését Ausztria- Magyarország indította el, az egyetlen ország, amelynek nem voltak területi követelései. A vezető politikusok közül mindennek egyetlenegy komoly ellenzője volt, gróf Tisza István, Magyarország miniszterelnöke. De német nyomásra ő sem ellenezte túl sokáig. Rövid háborúra gondolt mindenki. A Monarchia 51 milliós birodalom volt, amelyet 11 nemzet lakott. Mindez nem volt feszültségmentes, ennek ellenére tartós közösség alakult ki a határai között, a Monarchia erősebbnek bizonyult, mint azt az antant gondolta volna – négy évig állta a háborút, úgy, hogy nem számolt sem Itália, sem Románia támadásával, hiszen azok a szövetségesei voltak. Tisza a románokkal kapcsolatosan nem volt hajlandó engedményekre, az 1916-os támadás okaként az erdélyi románok elnyomását tüntették fel. A támadás döntő csapást mért a magyar belpolitikára, Tiszára haragudott mindenki, holott nem rajta múlt. A parlamentben meglévő háborús béke ezzel véget ért. És mindez a magyarság lejáratásával kombinálódott. Igaz, Magyarország tekintélyének elvesztése már a világháború előtt elkezdődött. ’48 után még igen jó volt Magyarország európai renoméja, a kiegyezés után pedig úgy vélekedtek róla, hogy az alkotmányos monarchiának az európai közösségbe történő bepasszírozásával a hosszú távú béke letéteményese. Mindez a XX. század elején kezdett megváltozni. Amint a magyarországi belpolitikai béke felborult, a presztízsszint lezuhant. Az addig stabilizáló tényező az 1902-es krízis után zavaró tényezővé vált. A belpolitikában Tisza rendszerét túl merevnek tartották, a külpolitika esetében pedig úgy vélték, a magyar nemzet elnyomja a kisebbségeket, és közben megpróbálja felbontani a Monarchiát. Ilyen körülmények között ért minket a háború.
Az őszirózsás forradalom kitörésekor már több nemzetiség bejelentette önrendelkezési igényét. Tisza meggyilkolása illúzió volt abból a szempontból, hogy ezzel megmentik az országot. Károlyi kormányának nem volt hadserege és az antantra kellett hagyatkoznia. A keleti Svájc program, amely szerint kantonokra osztanák az országot, nem keltett nagy visszhangot, a románok pedig nem fogadták el az ajánlatot, ők el akartak szakadni. Károlyiék fő hibája az antant irányában lévő határtalan jóhiszeműség volt. A jóhiszemű politikus rossz politikus. Az 1918 közepén megkötött szerződés nagyon súlyos szerződés volt (25.000 ló, vagonok, munkaszolgálatosok), de elismerte a jogot, hogy a Marostól délre lévő területeken a közjog a magyar állam kezében marad. Ez alkalmat nyújtott az illúzióhoz, miszerint az antanttal lehet tárgyalni. A magyar nemzet esetében pedig bekövetkezett a csodavárás időszaka. A csodavárásé, amely Kelet-Európában valóságos történelmi kategória – mondta részletes, hosszú, de érdekes előadása első részében Szász Zoltán Marosvásárhelyen.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Rácz Éva a MÚRE új elnöke
Ujj János nívódíjas
Elemi anyagi körülmények miatt az elmúlt hét végén Gyergyószárhegyen együtt tartották meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) háromévente esedékes tisztújító közgyűlését és évi szakmai táborát – ez utóbbit a Közösségépítő újságírástémakörrel.
A szakmai tábor pénteken a 130 éve születet Kós Károly hagyatékát bemutató előadással és az ehhez szorosan kapcsolódó dokumentumfilmmel kezdődött, H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója és Szabó Zsolt, a Művelődés ny. főszerkesztője közreműködésével. A szombat délután Az újságíró közéleti szerepvállalása címmel Ambrus Attila vitaindítójával indult, majd Vincze Lóránt Kisebbségpolitika és az EU című előadása következett. A magyarországi dr. Csermák Zoltán, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Kommunikációs Irodájának főmunkatársa Rólunk-velünk címmel részletezte az anyaország közmédia-politikáját a külhoni magyarság életének minél objektívabb bemutatása érdekében – elképzeléseket körvonalazva és eredményeket felmutatva, köztük a külhoni magyar sajtószolgálat és a tusnádfürdői továbbképző központ beindulását. Igazi vitát – nem véletlenül! – az Etikai vétségek a virtuális térben című előterjesztés váltott ki.
Ezt megelőzően szombaton a kora délutánba nyúlóan került sor – második meghirdetésre – a MÚRE közgyűlésére, amelyen a beszámolók előterjesztése utáni tisztújításon megválasztották az új vezetőségi testületeket és az új vezetőket. Rácz Éva, a Kolozsvári Rádió magyar adásának szerkesztő-műsorvezetője kapott három évre bizalmat az elnöki tisztségre, Mózes Editet, a marosvásárhelyi Népújság szerkesztőjét megújították a Becsületbíróság elnöki tisztségében, és kialakult az öttagú Végrehajtó Bizottság új összetétele is.
Szombaton este a gyergyószárhegyi Lázár-kastély Lovagtermében ünnepélyes körülmények között adták át az idei nívódíjakat: az írott sajtó kategóriában ezt az aradi Ujj János kollégánk érdemelte ki, míg az elektronikus média kategóriában Kacsó Edith, a bukaresti TV magyar adásának szerkesztője. A Hargita Megyei Tanács és a Gergyószárhegyi Művelődési Központ közös díját Bajna Gyögy gyergyószentmiklósi újságíró, az Oltyán László emlékdíjat Bodolai Gyöngyi, a Népújság szerkesztője kapta.
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad)

A kisebbségek érdekérvényesítését az európai jogrend szintjére kell emelni
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Közösség Pártja együttműködése, partnersége, közös munkája bő két évtizedes távlatra vezethető vissza. A Magyarország határain kívül élő két legnagyobb magyar nemzeti közösség képviselőjeként számos kapcsolódási pontot tudunk találni, hiszen legtöbbször azonosak a gondjaink, törekvéseink, céljaink és elvárásaink” − hangzott el Kovács Péter főtitkár felszólalásában a Magyar Közösség Pártjának Kongresszusán, 2013. szeptember 14-én, szombaton, Dunaszerdahelyen.
Az RMDSZ főtitkára a két politikai alakulat legfontosabb kapcsolódási pontjaként az etnikai alapú politizálásba vetett hitet nevezte meg, hangsúlyozva: „a Kárpát-medencében kizárólag az etnikai alapon szerveződő pártok tudják képviselni következetesen, és elvtelen kompromisszumok megkötése nélkül a nemzeti közösségeink ügyét.”
A Magyar Közösség Pártjának aktív szerepvállalásával az RMDSZ arra törekszik, hogy az őshonos nemzeti kisebbségeket ne néprajzi kuriózumként, vagy a kontinens stabilitását fenyegető tényezőként tekintsék, mondta. majd hozzátette: „összefogtunk az európai állampolgári kezdeményezés ügyében is, hiszen számunkra nem kérdés: a kisebbségek ügyét, érdekérvényesítését az európai jogrend szintjére kell emelni.”
Nyugati Jelen (Arad)

Adorjáni: ez a templom számomra a legszebb, mert a miénk!
Feltárult az evangélikus templom gyönyörűen felújított belseje
Közel három órán át tartó ünnepi rendezvényen avatták fel péntek délután a felújított kolozsvári evangélikus-lutheránus templomot. A hozzávetőlegesen kétszáz résztvevő az evangélikus püspökség udvarán várakozott, miközben Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök a 24., kapunyitó zsoltárt olvasta fel, majd a püspök hármas koppantására feltárult a templom gyönyörűen felújított belseje. A rendezvényen először hálaadó istentiszteletet, majd ünnepi közgyűlést tartottak, amelyen egyházi és világi méltóságok – Csutak Ibolya, Fehér Attila, Kelemen Hunor, Prőhle Gergely, Horváth Anna, Máté András Levente, Vákár István, Guttmann Szabolcs és Adrian Petruş – szólaltak fel. Aki a múltba fektet, az a jövőbe ruház be, hangsúlyozta Kelemen Hunor. Közreműködött: Laczkó Vass Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze (szavalat), Mihaela Maxim (szoprán), Ambrus László (trombita) és Horváth Zoltán (orgona).
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Új elnök a MÚRE élén
Rácz Éva személyében új elnököt választott Gyergyószárhegyen a hét végén összeült Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) tisztújító közgyűlése.
A Kolozsvári Rádió 39 éves munkatársa a szervezet addigi elnökét, az újabb mandátumért versenybe szálló Karácsonyi Zsigmondot győzte le hét szavazattal. A Marosvásárhelyen megjelenő Népújság főszerkesztője húsz éven keresztül foglalt el különböző tisztségeket az újságíró-szervezetben. Legutóbbi mandátumaiban ügyvezető elnökként, majd 2010-től mostanig elnökként dolgozott. Utódja, még megválasztása előtt kifejtette, hogy a tisztség esetleges elnyerése rendkívüli megtiszteltetést, ugyanakkor kihívást jelentene számára. Rácz – aki az egyesület első női elnöke – legfőbb célja hitelesen képviselni a hazai magyar újságírói társadalmat.
Szakmai díjakat adtak át
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének közgyűlése után a gyergyószárhegyi Lázár-kastély Lovagtermében idén is átadták a nívódíjakat. Az írott sajtóban Ujj János (aradi nyugalmazott újságíró), az audióvizuális médiában Kacsó Edit (TVR, bukaresti magyaradás) részesült elismerésben. A Hargita megyei önkormányzat és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ különdíját Bajna György (Gyergyószentmiklós), az Oltyán László-emlékplakettet Bodolai Gyöngyi (Marosvásárhely) vehette át.
A szakmai szervezet vezetője tizenhét évvel ezelőtt került a pályára, mint a szatmárnémeti Samtelrádió és televízió munkatársa. A MÚRE új elnöke az utóbbi tíz évből közel nyolcat töltött különböző megyei- illetve kormányhivatalokban. RMDSZ színekben Szatmár megye önkormányzati képviselője volt, majd dolgozott a kormány főtitkárságán, vezetett szenátori irodát és tanácsos volt az egészségügyi tárcánál Cseke Attila minisztersége alatt. Miután 2012-ben Nagyváradon polgármester-választási kampányt is vezetett, Rácz Éva visszatért a sajtóba. Kérdésünkre, hogy mit tenne, ha ismét politikai felkérést kapna, a MÚRE új elnöke leszögezte, hogy élete következő tíz évét Kolozsváron és lehetőleg a sajtóban szeretné eltölteni. Ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy az eddigi politikai kötődései ellenére mind szervezeti elnökként, mind rádiós újságíróként tárgyilagosan fog valamennyi erdélyi magyar politikai párthoz illetve sajtótermékhez viszonyulni.
Írott sajtóért felelős alelnöknek Vajda Györgyöt (Népújság), audiovizális alelnöknek Kacsó Sándort (TVR, bukaresti magyaradás) választották. A becsületbíróság elnöke a továbbiakban is Mózes Edith (Népújság) maradt.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Továbbra is tárgyalna az RMDSZ-szel a néppárt
Ismételten egyeztetést kezdeményez az RMDSZ vezetőivel az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöksége olyan aktuális kérdésekben, amelyekben szükségesnek látja a két politikai alakulat közötti együttműködést – döntettek a párt elnökségi ülésén.
Mint az EMNP szerkesztőségünkbe pénteken eljuttatott közleményéből kiderül, a néppárt a romániai alkotmánymódosítás, régióátszervezés, az európai polgári kezdeményezések és az Európai Parlamenti választásokra való közös felkészülés ügyében szorgalmazza az együttműködést, miután Toró T. Tibor EMNP-elnök ezzel kapcsolatos július eleji levelét az „RMDSZ válaszra sem méltatta”. „A 2014-ben esedékes európai parlamenti választások kérdésében a Néppárt elnökségének határozott álláspontja, hogy erős magyar képviseletet az erdélyi magyar politikai erők megállapodása eredményezhet” – hangsúlyozza a közlemény, amely szerint a két politikai alakulat közötti tárgyalások előkészítésével a néppárt Szilágyi Zsolt alelnököt bízza meg.
Az EMNP múlt heti kolozsvári elnökségi ülésének napirendjén az európai parlamenti választások kérdése mellett a „lopakodó régiósítás” is szerepelt. A párt elnöksége úgy döntött: az EMNP folytatja a július 20-i tiltakozássorozat alkalmával elkezdett aláírásgyűjtést a régiósítási tervek ellen, a Székelyföld és Partium autonómiáját szorgalmazó helyi népszavazások kiírásáért. Rámutatnak, noha úgy tűnik, a közigazgatási reform kifulladt és a kormány csak a fejlesztési régiók átszervezését tervezi, javában zajlik a „lopakodó régiósítás”. Az EMNP továbbra is a történelmi régiók mentén történő közigazgatási átszervezés mellett száll síkra, mert szerintük ebben a kérdésben csakis az autonómia a megoldás, hangsúlyozzák. „A Néppárt elnöksége sajnálattal vette tudomásul, hogy az RMDSZ meghatározatlan időre elhalasztotta az őszre tervezett tiltakozó tömegmegmozdulást – a nyáron azzal próbálta leszerelni a megmozdulások kezdeményezőit, hogy az ősz folyamán kell együtt, összefogva tüntetni, most azonban visszalépett, bebizonyítva, hogy akkor sem gondolta komolyan” – fogalmaz a közlemény. Rámutat, az EMNP támogatja a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által október 27-ére meghirdetett Székelyek nagy menetelését, és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen aktívan kiveszi a részét a szervezésből is, erre buzdítva valamennyi erdélyi magyar közszereplőt.
Krónika (Kolozsvár)

Egyéves program Bánffy emlékére
Egész éves programsorozattal emlékeznek 2014-ben Erdélyben a 140 éve született Bánffy Miklósra – közölte az MTI-vel Prőhle Gergely, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára, miután szombaton a rendezvénysorozat erdélyi szervezőivel egyeztetett Kolozsváron.
Kifejtette: a kolozsvári születésű volt magyar külügyminiszter emlékének ápolása nem pusztán kegyeleti aktus, hiszen mind politikai, mind művészeti tevékenysége a mai napig hat. Ő kezdeményezte a népszavazást, amelynek köszönhetően Sopron visszakerült Magyarországhoz – ez a politikus szerint önmagában egy elévülhetetlen történelmi tett. A nagy ellenállással mit sem törődve ő mutatta be Bartók Béla darabjait a budapesti Operaházban, amikor annak intendánsa volt – idézte fel Prőhle Gergely. Mint beszámolt róla, a szombati megbeszélésen több rendezvény is körvonalazódott, amelyekkel a magyar külügyminisztérium több kolozsvári kulturális intézménnyel közösen emlékezik meg a nagy magyar művészről és reálpolitikusról.
„Már készül Bánffy Erdélyi Trilógiájának román nyelvű fordítása és kiadása: ezért volt jelen a megbeszélésen Marius Tabacu, aki fordítóként számos magyar művet ültetett át románra. A bonchidai Bánffy-kastélyt is szeretnénk jobban bekapcsolni a kulturális körforgásba. A budapesti Operaház és a Kolozsvári Magyar Opera szervezésében alakul egy Bánffy-emlékest, ahol nem zárható ki, hogy Bánffy Miklós díszlet- és jelmeztervei újra láthatóvá válnak” – sorolta a helyettes államtitkár. Hozzátette, a magyar külügyminisztérium eddig is „oroszlánrészt” vállalt abban, hogy a Tőkés Erzsébet vezette kolozsvári Házsongárd Alapítvány felújíthassa a Házsongárdi temetőben álló Bánffy-kriptát.
A helyettes államtitkár Kolozsváron oktatási intézményeket is felkeresett. Elmondta: a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen főleg a magyarországi felsőoktatási intézményekkel való együttműködésről volt szó. Örömmel tapasztalta, hogy a magyar tanítóképzőn növekszik a hallgatók száma – tette hozzá. A magyar költségvetési támogatással működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a kolozsvári kar utóbbi két évben felépült, átadás előtt álló új épületét látogatta meg. „A nemzeti megmaradás és a modernizáció itt is kéz a kézben jár, és úgy gondolom, egy nagyon helyes cél szolgálatában fektették be a magyar adófizetők pénzét” – mondta Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Díjazták a temesvári Vagabondót a FuxFeszten
A legjobb produkció díjjal jutalmazták a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Vagabondó című előadását Nagyváradon, a FuxFeszten – tájékoztatott hétfőn a társulat.
A szeptember 11-15. között első ízben megrendezett Erdélyi Magyar Hivatalos Bábszínházak Fesztiválján szerepelt a Peter Pashov és Zheni Pashova által rendezett, Karel Čapek szövege nyomán készült Vagabondó bábelőadás. A romániai magyar bábszínházak számára szervezett versenyfesztiválon 11 társulat 17 előadással lépett fel, melyek közül a hat tagú szakmai zsűri (Urbán Gyula, író, rendező, Bartal Kiss Rita, rendező, színész, tervező, Jankó Szép Yvette, fordító, tanár, Kozsik Ildikó, bábszínész, teatrológus, Varga Ibolya, rendező, tanársegéd és Horányi László színész, rendező) a versenyben lévő produkciók közül a temesvári előadásnak ítélte oda a legjobb produkció díját.
A Vagabondó egy fiatal fiú története, aki apja halálos ágyánál ígéretet tesz arra, hogy folytatva a családi hagyományt, ő maga is rablónak áll majd. A naiv lelkű Vagabondó számára azonban ez a feladat sokkal nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, így kalandjai során többször válik kifosztottá, mint fosztogatóvá.
A fesztivál keretén belül a zsűri különdíját a Kire ütött ez a gyerek című előadás, a Sepsiszentgyörgyi Cimborák bábszínház produkciója kapta. Az Erdélyi Riport által felajánlott díjat Simon Judit újságíró, a Riport Kiadó igazgatója adta át, a legjobb bábos alakításért, a kolozsvári Puck bábszínház bábszínészének: György Lászlónak.
A legbábosabb produkció díját egy magyar gyerekeket támogató aradi csoport ajánlotta fel. A díjat Szőke Kavinszki András művészeti igazgató adta át. Ezt az elismerést a marosvásárhelyi Ariel bábszínház Mirkó királyfi című előadásáért kapta. A legjobb látvány díját a Szigligeti Színház nevében Czvikker Katalin főigazgatónő adta át a nagyváradi Lilliput Társulat Kormos képpel mutogat című előadásáért.
maszol.ro

Iskolakezdés a szórványban: Válaszút újítani tudott
Közel száz gyerek kezdi az iskolát hétfőn a Kolozs megyei válaszúti szórványkollégiumban. Balla Ferenctől, a Kallós Zoltán Alapítvány igazgatójától megtudtuk, idén újdonsággal is szolgál az alapítvány: kilencedik osztályt is indítanak, ahol mezőgazdasági ismeretekre oktatják azt a tizenhárom gyereket, aki ebben a tanévben beiratkozott az iskolába.
A kilencedikesek nem csak elméleti oktatást kapnak, hanem arra is lehetőségük lesz, hogy egy megművelendő területen elsajátítsák a mezőgazdasági tudás csínját-bínját. Balla igazgató azt is elmondta, egy új épülettel gazdagodnak hamarosan, ahol a neves múzeumban található tárgyi értékeket felújíthatják, illetve reprodukálhatják nem csak az érdeklődő felnőttek, hanem a fiatalok is.
A Kolozsvártól alig harminc kilométerre fekvő Válaszút a Mezőség egyik kis kétezres lélekszám alatti faluja nemcsak Wass Albert születési helyeként közismert, hanem a Kossuth-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett Kallós Zoltán miatt is. A néprajzkutató a kilencvenes években hozta létre a nevével fémjelzett alapítványát, amely 1999-ben útjára induló iskolájának első évfolyamában mindössze négy diákot fogadott. Mára az óvodások és elemi osztályosok száma százas létszámra duzzadt.
A kollégium fontosságáról beszélgetve kiderül: komoly problémákkal küszködik az erdélyi magyar társadalom, hiszen gyakran a nyugdíjas tanárnőket kell visszahívni a falvakba, ha pedig erre nincs lehetőség, csak szakképzetlen embereket alkalmazhatnak. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a minőségi oktatás érdekében nem helyesebb-e bezárni egy iskola kapuit, és megkeresni azt az intézményt, amelyik jó lehetőséget biztosít a gyerekek számára – mondta az igazgató. Válaszúton magyarul tanulhatnak a gyerekek, ráadásul a nehezebb anyagi helyzetben levő családokból származóknak nem kell hozzájárulniuk az iskoláztatáshoz.
Elsősorban a közeli falvakból érkeznek gyerekek, így többen hazautaznak naponta, de a legtöbb gyerek itt alszik, és legfennebb hétvégenként tér haza.
A válaszúti szórványkollégium missziója, hogy a mezőségi szórványban élő magyar családokban élő gyerekeket anyanyelvi oktatásban részesítse abban az esetben, ha az adott településen nincs már erre lehetőségük. 1999-es indulása előtt az alapítvány munkatársai mintegy húsz környékbeli településen keresték fel a családokat, így megállapíthatták, hogy közel száz olyan gyerek vár a beiskoláztatásra a következő években, aki nem számíthat magyar oktatásra.
A Kallós Zoltán Alapítvány kollégiumába 1999-ben még csak négy gyerek iratkozott be, ez a szám az ezredfordulóra már 22-re növekedett, tavaly pedig 96-an részesültek a válaszúti magyar oktatásban. Felmérés született a vegyes házasságokról is: a 96 gyerekből 24-en voltak ebben a helyzetben.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Helytörténeti konferencia Szovátán
A Teleki Oktatási Központ, Szováta Város Önkormányzata és a Bernády Közművelődési Egylet a Sóvidék Kulturális Folyóirat Szerkesztőségével együttműködve második alkalommal rendezi meg a Szovátai Helytörténeti Konferenciát, melynek címe: 100 éves a Városháza. A konferencia szeptember 21-én 9 órakor kezdődik a Városháza nagytermében. A szakmai találkozó lehetőséget ad, hogy számba vehessék, bemutathassák a Sóvidék kisrégióra vonatkozó tudományos kutatásokat, ugyanakkor kifejezett céljuk a szakmai kapcsolatok erősítése, kialakítása a különböző területeken dolgozó szakemberek között – áll a szervezők közleményében. A részletes program elérhető a Teleki Oktatási Központ honlapján.
(hírszerk)
Transindex.ro

Brüsszel elutasította az RMDSZ kisebbségvédelmi polgári kezdeményezését
Az Európai Bizottság elutasította a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és partnerei kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezését – közölte hétfőn este a honlapján a bizottság.
A bizottság pénteki keltezésű levelében arról tájékoztatta Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt és kezdeményező társát, Hans Heinrich Hansent, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója elnökét, hogy az európai sokszínűség megőrzését célzó kezdeményezés nem tartozik a jogalkotási hatáskörébe.
A Minority Safepack Initiative elnevezésű javaslatcsomag nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétének kérdésében, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén javasol intézkedéseket az EU-nak.
A bizottság elismeri, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az unió egyik értéke, de hozzáteszi, hogy sem az Európai Unió alapszerződése, sem az EU működéséről szóló szerződés nem nyújt törvényes alapot a kisebbségekhez tartozókkal kapcsolatos jogalkotáshoz.
A bizottság ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a kezdeményezők bizonyos javaslatai hozzájárulhatnak a kisebbségekhez tartozók jogainak átfogó rendezéséhez. Ezek ugyanis alapjai lehetnek a bizottság azon erőfeszítéseinek, hogy javaslatot tegyen egy olyan EU-s jogszabály elfogadására, amely a szerződések alkalmazására vonatkozik.
Az RMDSZ politikusai egyelőre nem nyilatkoznak, elemzik a bizottság válaszát, később hozzák nyilvánosságra álláspontjukat.
Az Európai Unió 2012. április 1-jétől tette lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy egy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel összhangban álló jogszabályt alkothat.
Az erdélyi magyar szervezetek három kezdeményezést is megszövegeztek, ám egyik sem jutott el az aláírásgyűjtés szakaszáig.
Az Európai Bizottság már korábban elutasította a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és partnerei által benyújtott, a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelméről szóló kezdeményezését.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) csak véleményezésre adta be átfogó kisebbségvédelmi kezdeményezésének szövegjavaslatát, de az sem ment át a bizottsági rostán.
MTI
Erdély.ma

Borboly-ügy – Vádat emeltek több székelyföldi önkormányzati vezető ellen
A romániai Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vádat emelt Hargita megye önkormányzatának elnöke, Borboly Csaba, volt alelnöke, Sófalvi László, egy volt önkormányzati képviselő, Pálffy Domokos és tíz társuk ellen – közölte hétfőn honlapján a hatóság.
Az ügyészségi közlemény szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott önkormányzati vezetők 2010 és 2011 között sorozatosan követtek el közérdeket sértő hivatali visszaéléseket Hargita megyei útépítési ügyekben. A vád szerint a visszaélésekkel 4,88 millió lej (331 millió forint) kárt okoztak a megye költségvetésének.
A DNA Borboly Csabát folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel, hivatali visszaélésre való felbujtással, hamisítással és hamis feljelentéssel vádolja. Megállapításuk szerint az önkormányzat elnöke indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket egy olyan útépítő cégnek, amely Pálffy Domokos volt megyei önkormányzati képviselő tényleges irányítása alatt működött.
A vádlottak között szerepel a Hargita megyei önkormányzat több középvezetője és hivatalnoka, az ügyben érintett két cég vezetője, valamint Kósa Péter, Csíkszentmihály RMDSZ-es polgármestere is.
Az ügyészség elrendelte a tíz vádlott vagyonának zárolását. A Hargita megyei önkormányzati vezetők perét első fokon a Marosvásárhelyi Táblabíróság tárgyalja.
Sergiu Bogdan, Borboly Csaba ügyvédje az MTI-nek megerősítette, hogy az ügyészség kevesebb visszaélést ró fel a megyei önkormányzati vezetőnek, mint a májusi őrizetbe vételekor, ugyanakkor a korábbi 1,8 millió lejről 4,8 millió lejre növelték az okozott kár összegét.
„Ugyanaz az ügy, de másként számították ki a kárt” – magyarázta az ügyvéd.
Borboly Csabát és három társát már május 13-án őrizetbe vették, a bíróság azonban elutasította az előzetes letartóztatásra tett indítványt. A Hargita megyei önkormányzat vezetője az ellene folyó vizsgálat miatt három hónapig, augusztus 12-ig nem tölthette be a választások útján szerzett tisztségét.
MTI
Erdély.ma

A házvezetőnő román utódaié a kolozsvári Bánffy-palota
Bírálta kolozsvári látogatása alkalmával Daniel Barbu művelődési miniszter a Szépművészeti Múzeumként működő Bánffy-palota visszaszolgáltatását.
A tárcavezető hozzátette: az állam élni kíván visszavásárlási jogával, amennyiben a tulajdonos úgy döntene, hogy eladja a barokk palotát. A Szabadság értesülései szerint Bánffy György egyik házvezetőnőjének román anyanyelvű utódai szerezték meg a tulajdonjogot.
A kormányzó az ingatlan egy részét annak idején ráhagyta. Barbu azt is elmondta, a törvényes előírás szerint a visszaszolgáltatott ingatlanok korábbi rendeltetését tíz éven keresztül biztosítania kell a tulajdonosnak, viszont az állam 2014-től így már nem támogathatja az intézmény működését.
Háromszék / kronika.ro
Erdély.ma