Mulatozás hétvégén
Falunapok Torján, Székelyszáldoboson, Bodoson
Torján tizedszer rendeznek falunapokat: az Árpád parkban felavatják a Miholcsa József szobrászművész alkotta lovasszobrot, de a hagyományos főzőverseny sem marad el. Két erdővidéki településen, Bodoson és Székelyszáldoboson is ünnepelnek, székely zászlót, színpadot avatnak.
Torján az eseménysorozat szeptember 7-én, szombaton 9.30-kor főzőversennyel indul. 10 órától, a polgármester nyitóbeszéde után átadják a felújított orvosi rendelőt, majd az újszülöttek megáldása, nagykorúsítás és a cserkészcsapat eskütétele következik.
12 órakor látnak hozzá a 60 m-es székely feltűrt túróspuliszka elkészítéséhez, 13 órakor a főzőverseny nyerteseit díjazzák. 14.30-kor a felújított sportpályát adják át, amelyet 14.45-kor a Torja–KSE labdarúgó-mérkőzéssel avatnak fel.
16 órakor az iskolások mutatják be műsorukat, ezt követően koncertek sorozatán vehetnek részt az érdeklődők: 17 órakor Majláth Attila nyitja a sort, 17.50-kor a Pittyes 2-es és Gyufa, 18.50-kor Fejér Lilla, 19.30-kor Vincze Lilla (Napoleon Boulevard) és Homonyik Sándor lép színpadra. 21.20-tól utcabált tartanak Tomy és zenekara közreműködésével, 22 órakor pedig fellobban a tábortűz.
Szeptember 8-án, vasárnap 10 órakor gyülekeznek az altorjai plébániánál, hogy 10.30-kor az Árpád parkban felavassák a Miholcsa József szobrászművész alkotta lovasszobrot. 11 órakor zenés-lovas felvonulás lesz a Mária kápolnához, ahol 12 órától az ünnepi szentmisén Böjte Csaba hirdet igét. 16 órakor kulturális programok kezdődnek, 18 órakor a magyarországi Kozmix zenél. A 18.40-kor esedékes tombolahúzást követően folytatódnak a koncertek, 19.40-kor Hangyaboy, 20.40-kor az Insect, 22 órakor a Betli Duó szórakoztatja a jelenlevőket. A falunapokat 23 órakor tűzijáték zárja.
Színpadavatás, favágóverseny
Bodoson szombaton 11 órától istentisztelettel kezdődik a rendezvény, 12 órától köszöntők hangzanak el, és felszentelik a kántori lakás mellett újonnan épített színpadot (itt lesz a falunap helyszíne is), amelyen aztán 12.30-tól a Csala kürtje fúvószenekar és a mazsorettek, 13 órától a bodosi iskolások lépnek fel.
13.30-kor erőpróba, 14.15-től favágóverseny, 15.45-től kötélhúzás gyerekeknek és felnőtteknek, 17 órától zsákbanfutás szerepel a programban, miközben a színpadon 14 órától a bodosi óvodások tengerésztáncát, 15 órától a baróti Syncron csoport műsorát, 16.15-től pedig a bodosi régi zenekar előadását láthatja a közönség. A falunap este szórakoztató zene mellett zárul.
Kiállítás, zászlóavatás
A székelyszáldobosi falunapok szombaton 11 órától mezőgazdászok, állattartók és vadászok kiállításával kezdődnek a sportpályán, az ünnepélyes megnyitót (12.30 óra) követően közebéd (14 óra), íjászbemutató (16 óra, Demeter Vilmos), hintalovazás és lovaglás (16 óra, Málnási Csaba) szerepel a programban, utóbbi kettőre vasárnap is várják az érdeklődőket. A színpadon 15 órától a Dobó és a Hajnalcsillag néptáncegyüttesek lépnek fel, őket követik a helybéli ifjak zenés műsorral (16 óra), majd előadásaikkal Kolumbán Sándor (17 óra), Nyikó Anetta (18 óra) és Szakács Tímea (19 óra). 20 órától a székelyudvarhelyi Syntia, 22 órától a magyarországi Fiesta koncertezik, közben tábortüzet is gyújtanak, végül 23 órától a baróti Marshall együttes és Boti zenéjére szórakozhatnak a fiatalok.
Vasárnap 10 órakor kezdődik az ünnepi istentisztelet, 11 órától székelyzászló-avatással folytatódik a nap, 12 órától a falu volt tanítóinak sírját koszorúzzák meg, a Csala Kürtje fúvósainak kíséretében vonulva a temetőig. 15 órától a sportpályán székelyszáldobosi, bardoci és vargyasi táncosok szerepelnek, 16.30-tól ismét a helybéli ifjak jelentkeznek zenés műsorral, 18 órától a Székely Góbék, 19 órától Szakács Tímea, 22 órától a Kozmix együttes lép színpadra. 20 órától karaoke show-ra jelentkezhetnek a bátrabbak, a délután folyamán vetélkedők, versenyek zajlanak.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Megváltoztatni a változatlanság társadalmát
Az árkosi Európai Tanulmányok Központjában 2008 nyarán – másfél évvel az uniós csatlakozásunk után – arról beszéltünk, hogy „egy hathatós fejlesztési stratégiához politikai akaratra, szakmai megalapozottságra és társadalmi aktív részvételre van szükség.” Akkor Bíró A. Zoltán professzor, a Sapientia Társadalomtudományi Intézet dékánja így fogalmazott: „először látok nyitottságot a politikum részéről arra, hogy a politika partner akar lenni a szakmával az együtt munkálkodásban.”
Így igaz, a teremben egymást érték még akkor a politikusok. Sőt, 2008 januárjában Csutak István által közzétett vitairat megjelenése után (Székek földje – Székelyföld?, Hargita Népe, Háromszék, Szabadság 2008. január 8.) még politikusok is tollat ragadtak. Képviselők, szenátorok, Kovászna megye politikus tandemje, Antal és Tamás cikkezett a témáról, megszólalt Székely István, az RMDSZ orákuluma is. Salat Levente is jelezte Kolozsvárról: igenis, fontos a téma! Beleszóltak újságírók, és mások is, amiből kiderült: érdemes Székelyföld fejlesztési stratégiájáról vitázni.
Nem egypártos buli
Ezek után 2008. szeptemberében mintegy 120 érdeklődő vett részt a Hargita és Kovászna megye tanácsa, a Sapientia EMTE, a KAM – Antropológiai kutatások Központja valamint a Székelyföld Fejlesztési Intézet által szervezett Vidék és tudás konferencián. Azon a rendezvényen az akadémiai szféra mellett a politikum valamint a sajtó is jelentős arányban képviseltette magát.
2009 júliusában a Hargita és a Kovászna Megyei Tanács már a Sikeres Székelyföld című fórumsorozat első rendezvényére hívta meg az érdeklődőket Csíkszeredába. A vitaindító természetesen a Székelyföldi Fejlesztési Intézet berkeiből származott, de ahogyan haladtunk előre a sikerek fórumsorozatával, lassan gyakorlattá vált, hogy az első hozzászóló már a helyi illetékes párttitkár legyen, aki mintegy alapszervezeti beszámolóban eldicsekedte magát. S az is gyakorlattá vált, hogy a tényleges vitán a párttitkár már ne vegyen részt. Nota bene: az RMDSZ-es párttitkár. Mert azért akkoriban sem szerették különösebben egymás rendezvényeit magyar pártjaink, holott – ha figyelmesen elolvasták volna a korábban megjelent írásokat – tudhatták volna, hogy egy székelyföldi fejlesztési stratégia közel sem egypártos buli. Ha rosszindulatú lennék, azt írnám, hogy politikai akaratra igen, ilyen politikusokra azonban nincs szükség e stratégiák kidolgozásához.
Pedig a vitairatokban elhangzott elég sok nyugtalanító kijelentés. Elsősorban a diplomata módon fogalmazó Bíró A. Zoltán tollából, aki már 2008 januárjában leírja, hogy 2008-ig nem telepítettek a térségbe olyan intézményeket, amelyek autoritásukkal és pragmatikusságukkal megtörik az amúgy anakronisztikus „széki paradigmát”, nem indítottak be olyan, térségre szabott információs és egyéb szolgáltatásokat, amelyek lehetővé tették volna a sok-sok pontszerű fejlesztési modell mögött álló szakember egymáshoz kapcsolódását, hatékony projekt-elitté formálódását.
Hiányzó Székelyföld-stratégia
Már öt évvel ezelőtt megfogalmazódott, hogy – virtuális vagy valóban létező Székelyföldről légyen szó – a kifejezés egy védekező, a változásokat lassan elfogadó társadalmi szerkezetet takar. Egy olyan társadalomét, amelyik a változatlanságra játszva az elmúlt másfél évszázad folyamán következetesen megemésztette vagy csak megszelídítette a modernizációs törekvéseket, kikényszerítve valamiféle kiegyezést – még akkor is, ha ezeknek a kiegyezéseknek a számláját még nem is tisztáztuk eléggé.
Erre a hazai magyar politikának stratégiája nincs. Ha lett volna, nem elképzelhető, hogy mostanában is még rejtegetnék, tehát vissza kell kanyarodnunk az aktív társadalmi részvétel esélyeihez, leszűkítve a közösség szerepéhez, és fel kell kutatnunk, mit akar az erdélyi magyar, szűkebben a székelyföldi magyar közösség. Civilizált életfeltételeket, versenyképes gazdaságot, felzárkózást legalább a fejlettebb román vidékek szintjére?
Jó kérdések ezek, és aligha lehet őket kikerülni, ezért is volt fontos a Kárpát Régió Üzleti Hálózat sepsiszentgyörgyi irodája által szervezett árkosi konferencia, amelyikre ugyanott, az Európai Tanulmányok Központjában került sor a közelmúltban. Az ökoszemléletű közösségi vállalkozások lehetőségeiről Kilián Imre, a Gyűrűfű Egyesület elnöke és a Pécsi Tudományegyetem oktatója, T. Kovács Áron, a GEN Europe Romániai nagykövete és Kolumbán Gábor, az Élő Szövet Alapítvány és a Civitas elnöke (portrénkon) beszélt. Az utóbbi előadását azért is tartottuk különösen érdekesnek, mert alternatíváról beszélt, közösség alapú, szolidáris gazdaságról.
– Mindenki egyetért azzal, hogy közösség alapú életet kell élni, azzal, hogy a közösség fontos, ez gyűjtött bennünket ide – mondta az előadó. Éppen ezért fontos lenne tisztázni, hogy mit értünk közösségen, ugyanis a fogalom átalakulóban van.
A közösségi élet alapelve, a hűség
Kolumbán szerint a közösséget elsősorban egy minőség határozza meg, ez pedig a hűség. Ahol nincs hűség, ott nincs közösség – terítette axiómaként a hallgatóság elé. És két definíciót is említett. Egy etológusét, a közismert Csányi Vilmosét, miszerint a hűség „az, amikor a közösség érdekeit a tag egyéni érdekei elé hajlandó helyezni”. Egy racionálisabb, lexikoni meghatározással is előrukkolt a Pallas Nagylexikonból: a hűség „állandó, tudatos, szeretettel való ragaszkodás azokhoz, kikhez kötelezettségeink csatolnak bennünket.”
Kolumbán szerint, ha valaki tudni szeretné, tartozik-e valahova, egyszerű próbával megoldható. Fel kell tennie magának a kérdést: hű vagyok-e ahhoz a közösséghez? Hajlandó vagyok-e egyéni érdekeimet a közösség érdekei után helyezni? Ha e kérdésekre nemleges válaszokat adunk, akkor nem vagyunk tagjai a közösségnek vagy nincs közösség.
Ha száz évvel ezelőtt egy közösségi tag nem volt hű, akkor azt a személyt különböző módszerekkel megleckéztették: a kiharangozástól a házfelégetésig. A székely rendi társadalomban voltak morális-etikai törvények, amelyek segítségével a közösség gondoskodott az egyénről, aki cserében ezért hűséggel tartozott a közösségnek.
Ezt a gondolatmenetet tovább folytatva és levonva a mára érvényes következtetéseket Kolumbán arra szűkítette le a közösség meghatározását, hogy annak csupán az életet kell szolgálnia, mert az a legfontosabb. És ugyanennek a gondolatmenetnek az alapján ki is bontja a közösségnek, mint helyi, regionális és globális együttműködés önszerveződési rendszerének a jellemzőit is. Meglátása szerint a közösség nevű entitást, amelyik a remény forrása, csakis a hűség tartja egyben, és képes a gazdaságot és a természeti környezetet társadalmi ökológiai szerveződésbe integrálni. Képes kölcsönösségek komplex hálózatát működtetni – biztonságos és kiszámítható feltételek mellett –, s az erőforrások végességének tudatát átalakítja vagy lefordítja morális kényszerekre, amelyek az emberi magatartás és gazdálkodás számára motiváló erővel hatnak.
Így jut el a közösség alapú szolidáris gazdaság modelljének a megvillantásáig, amiről már eddig is kiderült, hogy aktív társadalmi részvételből épülhet ki. Csak önvizsgálatra van szükségünk.
Willmann Walter
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Méltatlanok a méltatásra
Sajátos koreográfiája volt az idei tusnádfürdői tábort követő magyarellenes román politikai operettnek, amit az ország vezetői előadtak – elsősorban saját választótáboruknak. Traian Băsescu államelnök a nemzetközi jogba ütköző otrombaságokkal hökkentette meg a polgárokat s magyarországi politikai szövetségeseit, miközben a sovinizmusáról elhíresült Antonescu-Ponta páros sietett a magyarellenes elnöki hisztériakeltéstől elhatárolódni. A közös platform e három vezérpolitikus között viszont a hiteles magyar érdekképviselet, Tőkés László és az általa fémjelzett két magyar érdekvédelmi szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt elítélése és szélsőséges jelzővel való illetése volt.
A román kommunista utódpárt képviselői nem kevesebbet követeltek, mint azt, hogy Tőkés Lászlótól vonják meg a román állampolgárságot, melyre úgymond „nem méltó”. Vonják vissza tőle a „Románia csillaga” érdemrendet, Vona Gábort pedig – aki szintén kiállt a Tőkés László által felvetett, s a román fél által botránykeltőnek ítélt gondolat, Magyarország védőhatalmi státusza mellett – tiltsák ki Romániából. (Nem lenne rossz társaságban, eddig Eva Maria Barki nemzetközi jogászt és emberjogi aktivistát tiltották ki az erdélyi magyarság ügyében tett nyilatkozatai miatt az országból, valamint Bayer Zsoltot, aki legutóbb otrombaságokat írt egy mondanivalójában egyébként kifogásolhatatlan eszmefuttatásban, de az erdélyi magyarsággal kapcsolatos eddigi munkássága magyar szempontból akkor is méltánylandó.)
Ami a magas rangú kitüntetés visszavonását illeti, ez nemcsak egy hirtelen ötlettől vezérelt retorikai fordulat volt Victor Ponta miniszterelnök részéről, a PSD hivatalosan is kérte ezt az elnöki hivataltól. A válasz az volt, hogy csak az kérheti a kitüntetés visszavonását, aki maga is megkapta azt. Nos, nem meglepő módon a kitüntetést eddig elnyert 1311 személy között akadtak olyanok (név szerint Ilie Sârbu, Dan Nica, Ioan Rus, Ecaterina Andronescu, Alexandru Athanasiu, Ioan Mircea Paşcu, Gabriela Firea, Miron Mitrea, Şerban Valeca, Eugen Bejinariu), akik a múlt hét végén csatlakoztak Corina Creţu Európai Parlamenti képviselő vonatkozó felhívásához. A labda most az elnöki hivatal térfelén pattog.
Tőkés László a Népszabadságnak adott interjújában („Csak a nyers politikai erő számít”, 2013. augusztus 30.) kifejtette, hogy nem különösebben foglalkoztatja a kitüntetés ügye. „Lehet, hogy a kitüntetést visszavonják, – mondta – ám ez az ő dolguk, őket minősíti. Mi a nyolcvanas években nem a majdani kitüntetések reményében szálltunk szembe a diktatúrával.” Abban is teljes mértékben igaza van a megkérdezettnek, hogy nem félti az állampolgárságát, hiszen annak megvonásával a román hatalom többet vesztene a külföldi presztízs terén, mint amennyit nyerne, ha nyerne egyáltalán valamit. Márpedig a román hatalmi elitnek kiváló taktikai érzéke volt mindig is, nem hagy ekkora támadási felületet.
Megítélésem szerint gesztus volt Tőkés László részéről, hogy e kitüntetést egyáltalán elfogadta, hiszen a Trianont követő, magyarellenességében politikai berendezkedéstől függetlenül kőkeményen következetes román politika fényében azt el is utasíthatta volna. Minden bizonnyal annak reményében fogadta el, hogy előbb-utóbb normalizálódik a magyar–román viszony, helyükre kerülnek az alapvető értékek. S talán azért is, mert az 1989-es kiállása ugyan a magyarság érdekében történt, de az abból kiinduló népi ellenállásnak, majd rendszerváltásnak „haszonélvezője” végső soron egész Románia.
Szaniszló Ferenc úgy fogalmazott a Táncsics-díj visszaadását indokló eszmefuttatásában, hogy visszaadja azt azoknak, akik méltatlannak találtattak arra, hogy őt méltónak találják. A megfogalmazás tökéletesen illik azokra is, akik most egy posztkommunista párt képviselőiként ágálnak az 1989-es temesvári népfelkelés központi figurája ellen. Ők biztosan méltatlanok arra, hogy Tőkés Lászlót elismerjék, hiszen amit képviselnek – a gátlástalan, önérdekű politikai nyomulás, az elvtelen hatalom-technokrácia, a globalista erőknek való teljes behódolás – éles ellentétben áll az EMNT elnökének eszmevilágával, a méltányosság, igazságosság, keresztényi szeretet értékrendszerével.
Tőkés László esetében is felmerülhet, hogy visszaadja a kitüntetést, ez viszont rossz üzenet lenne azon román polgártársak felé, akik – ha kevesen vannak is, de – ma is úgy tekintenek Temesvár hősére, mint a román rendszerváltás egyik meghatározó szabadságharcosára, aki az életét tette kockára, mikor szembefordult a diktatúrával egy demokratikusabb politikai berendezkedés elérésének érdekében. Rossz üzenet lenne a csekély erőt képviselő, de párbeszédképes, demokratikus gondolkodású román elit felé, melynek végső soron a megnyerése és nem elvadítása a cél.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Magyar és német katonák a zsidó temetőben
Még a kolozsváriak sem tudják, hogy a Tordai út melletti új zsidó temetőben a héber feliratú sírkövek mellett jelöletlen sírokban német és magyar katonák fekszenek, a második világháború óta. A kolozsvári zsidó hitközség félúton van ahhoz, hogy intézze a több évtizedes ügyet, és visszavegye a területet.
Nem sikerül az exhumálás
Schwartz Róbert, a hitközség vezetője évek óta küzd azért, hogy a katonák exhumálása megtörténjen, a temető pedig ismét a kolozsvári zsidó közösségé legyen. Megkeresésünkre elmondta: a második világháborúban, bombázások során több száz német katona veszítette életét, őket a Tordai út 154-156. szám alatti temetőben hantolták el, egyéni és tömegsírokban. 1944 júniusában Kolozsváron alig néhány tucat zsidó ember lehetett, ők is bujkáltak, így nem volt, aki felemelje a hangját a temető kisajátítása ellen. A telket korábban használta az izraelita hitközség, mivel a kincses városban a holokausztot megelőzően mintegy tizenhétezer zsidó élt.
1944 őszén, a tordai csata során, az elpusztult magyar katonák nagy részét szintén itt hantolták el néhány egyéni és három nagy tömegsírban. Schwartz elmesélte: hajdanán fejfák és katonasisakok jelezték, hogy hol fekszenek az elhunytak, de 1945-1946 telén, a nagy hidegek során eltüzelték a fákat, és elvitték a fejfedőket. Schwartz elődei ugyan próbálkoztak néhányszor a magyar és német félnél, de nem történt előrelépés, míg aztán tavalyelőtt ismét intézkedni próbált a hitközség.
Szándékaik szerint a jövőben pontosan meg kell határozni, hol helyezkednek el a magyar és német sírok, a korábbi, fémdetektoros vizsgálatok ugyanis nem voltak eredményesek. Schwartz szerint gondot okoz az is, hogy a város nem tud rendelkezésre bocsátani olyan telket, ahol újrahantolhatnánk a katonákat, a legközelebbi német hősi temető pedig Jászvásáron van, ahová azonban nehéz volna a szállítás.” Régészeti szempontból is fel kell tárni a területet, ehhez azonban a tavaly leadott magyar kérelemre máig nem válaszoltak a román szervek.
Asztalos Lajos helytörténész maga is foglalkozott a temető sorsával. Schwartz Róbert szavait kiegészítve a Ceaușescu-rendszer alatti tehetetlenségről beszél, akkor ugyanis szóba sem jöhetett a terület ügyének rendezése, a német és magyar katonák eltávolítása. Elmondta, mivel mindössze néhány ezer zsidó tért vissza a városba, nem lehettek eléggé hatékonyak.
A főkonzulátus közvetít
A Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusa fontosnak tartja, hogy azt a nyolcvan-száz magyar katonát, akik a zsidó temetőben vannak, méltó helyen temessék újra – tájékoztatta a maszol.ro-t Magdó János főkonzul. Mint mondta, közvetítő szerepet játszanak ebben az ügyben. „A Honvédelmi Minisztérium felé továbbítjuk a zsidó hitközség kérését, jelen pillanatban egyrészt a román fél engedélyére, és a magyar fél anyagi támogatására van szükség ahhoz, hogy az exhumálás beinduljon” – magyarázta a magyar diplomata.
A főkonzul szerint abban is részt vállaltak, hogy minél több katonát azonosíthassanak, így a Szabadság napilapban jelentettek meg felhívást, arra kérve az embereket, hogy ha bármilyen plusz információt tudnak, osszák meg velük azt. Felvették a kapcsolatot a városházával is, sikerült korabeli térképeket szerezniük, amelyeken a környéket ismerhetik meg behatóbban.
Sok a papírmunka is
A három tömegsír közül kettő magyar, az ezekben nyugvó katonák kiléte után sikeresen kutattak – mondta el megkeresésünkre a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke, Pataky József. „Kutatásaim során egy asszonytól olyan névsort kaptam – a hölgy édesapja kőfaragó lévén a zsidó temetőnél –, amely segítségével hatvankilenc magyar honvéd nevét sikerült azonosítanunk” – mesélte Pataky, aki szerint korábban az is szóba került, hogy a magyar katonákat őrző részt eladná a zsidó hitközség.
Az exhumálás nem azonban nem csak anyagi költségekkel jár, de hanem rengeteg papírmunkával is. Így még nem tudni, merre sodródik a jövőben a kolozsvári temető sorsa, ez nem csak a román, hanem a magyar és a német féltől is függ – fogalmazott Pataky.
Maszol.ro

Valami nagyon nincs rendben a Verespatak-törvénnyel
Törvénytelenséget követett el a Ponta-kabinet, ha úgy fogadta el a verespataki ciános bányaprojektről szóló törvénytervezetet, hogy azt nem véleményezte pozitívan valamennyi érintett minisztérium – közölte kérdésünkre csütörtökön Cseke Attila RMDSZ-es képviselő.
A politikust azért kerestük meg, mert korábban a kormány főtitkára, majd miniszter is volt, így jól ismeri a kormány törvénykezdeményezési procedúráit. A maszol.ro annak kapcsán kérdezte, hogy az igazságügyi minisztérium korábban negatívan, a gazdasági tárca pedig – Varujan Vosganian miniszter keddi bejelentése szerint – egyáltalán nem véleményezte a Verespatakról szóló tervezetet.
Cseke Attila tájékoztatása szerint a kormány asztalára törvénytervezeteket rendszerint valamelyik minisztérium kezdeményez, elfogadásához és a parlament elé terjesztéséhez azonban valamennyi érintett minisztérium vezetőjének aláírása szükséges. Az igazságügyi és a pénzügyi tárcának rendszerint szinte az összes tervezetet véleményeznie kell – magyarázta.
A politikus elmondta, a miniszterelnök jóváhagyásával kormányülésen megvitathatók azok a tervezetek is, amelyeket nem véleményezett még valamennyi minisztérium. „Elfogadásához azonban már valamennyi tárca hozzájárulása szükséges. Ha az igazságügyi miniszter nem írta alá a tervezetet, az törvényszegés” – fogalmazott.
Mint ismert, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a kormány korábbi közleményével ellentmondva csütörtökön már azt nyilatkozta, hogy a Ponta-kabinet „nem fogadta el, vagy utasította el” a tervezetet, hanem a vitát és a döntést a parlamentre bízta.
Cseke elmondta: ebben az esetben a parlamentnek egyszerűen nincs amiről tárgyalnia. „Ha igaz, amit a Dragnea mond, akkor a parlament nem is vitathat meg egy ilyen dokumentumot, mert ha a kormány nem fogadta el, akkor ez nem törvénytervezet. Véleményanyagokról nem szoktunk tárgyalni. A kormány részéről érkező törvénytervezeteket valamennyi érintett miniszternek alá kell írnia” – magyarázta.
Cs. P. T.
Maszol.ro

Újra beindul a színészképzés Nagyváradon
Októberben indul a nagyváradi Szigligeti Színház legújabb programja, a Szigligeti Tanoda, amelyre szeptember 9-től lehet jelentkezni. A színitanoda részleteiről a két alapítótaggal id. Kovács Levente rendezővel és Hajdú Géza színművésszel beszélgettünk.
A Szigligeti Tanoda (SZITA) ötletéről Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház menedzserigazgatója beszélt. „Az első évaddal kezdődően a Szigligeti Színház beindította a ma már sikeresnek mondható iskolaprogramot, közvetlenül ezután pedig egy önkéntesi programot is. Gyakori vendégünk, id. Kovács Levente tanár úr ezt látva felvetette az ötletet, hogy indítsunk el egy amatőr színészképzést Váradon. Az ötletet nagyon jónak tartom, és nem véletlenül bízom a sikerében, hiszen Várad színházi történelmében nem ismeretlenek az ilyen jellegű színitanodák. Például Hajdú Géza színművész, aki a tanodát működtető Szigligeti Tanoda Egyesület egyik alapítója, annak idején a Kortárs Színpad munkálatait is irányította. Remélem, hogy ennek a szellemiségét valamilyen formában sikerül még az alapoktól beépíteni a tanodába”. A tanoda ötletét felvető id. Kovács Levente hozzáfűzte, hogy „már 1996-ban egyszeri alkalommal indítottunk egy kétéves képzést, ebből öt színészt is nyertünk. Váradon van a fiatalságban egy színház iránti érdeklődés, amit a Színház az iskolában, iskola a színházban program nagyon felerősített. Ezen kívül azt is el kell mondani, hogy a tanodának már sokkal régebbről is van hagyománya, hiszen a 20-as 30-as években is működött tanoda, és innen kerültek ki ismert színészek, ha jól tudom Dajka Margit is. Továbbá Kabos Gyulának is volt Váradon ilyen irányú kezdeményezése.”
Várják a jelentkezőket
Id. Kovács Levente továbbá aláhúzta, hogy a tanoda nagyon jó előszobája lehet a művészeti egyetemekre való felvételinek, a művészpálya kialakulásának, de olyan színházbarátokat, színházkedvelőket, jövőbeni közönségeket tudnak kinevelni, akik gerjesztik a színház iránti érdeklődést a maguk köreiben, így a tanoda a függöny mindkét oldalára képez embereket. A beszélgetés során konkrét adatokat is megtudtunk a SZITA-ról. Az érdeklődők kortól függetlenül szeptember 9-től kezdődően a hónap végéig jelentkezhetnek a Szigligeti Színháztitkárságán, vagy a 0359/805-000-ás telefonszámon. A jelentkezéskor egy űrlapot kell kitölteni, a felvételi beszélgetést pedig a beiratkozási időszak után tartják meg. A SZITA ünnepélyes megnyitójára október második hetében kerül sor. Eltérően a művészi profilú intézmények vizsgáitól, ez nem egy verseny jellegű felvételi lesz, hanem inkább ismerkedés, amelyen felmérik, hogy a jelentkezők a színészet, a bábművészet vagy inkább a tánc iránt érdeklődnek.
Képzés
Id. Kovács Levente felvetett egy dilemmát is, amit majd a jelentkezők száma fog eldönteni. „Ha lesz elég jelentkező, akkor háromféle osztályt lehetne indítani: egy színész, egy bábművészet és egy mozgásművészet osztályt, ha pedig másképp alakul, akkor egy egységes művészeti osztályt indítunk, melyben lesz színész, báb- és mozgásképzés is. Ez fogja befolyásolni majd a tantervet is”. Hangsúlyozta viszont, hogy a képzés nem produkció orientált lesz, hanem a mesterség alapfogalmainak, a színpad iránti alázat megismerését tűzi ki célul. Hajdú Géza színművész reményét fejezte ki, hogy minél több fiatal fog jelentkezni, hiszen ez egy kitűnő lehetőség arra, hogy a színházat minél közelebbről megismerjék. Elmondta, hogy a képzés során többek között színjátszást, mozgást, improvizációt, beszédtechnikát, zenei kultúrát tanulnak majd a résztvevők. „Nem az az elsődleges célunk, hogy színészeket neveljünk, hanem színházszerető és színházértő embereket.”- tette hozzá.
Támogatott helyek
Az órákat tartó színészek száma is a jelentkezők számától függ majd. A műhelymunkákvezetésére felkért művészek között van Szabó K. István, Dimény Levente, Szőke Kavinszki András, továbbá meghívott lesz többek között: Kovács Levente, Harsányi Zsolt, Szélyes Ferenc, Anca Bradu, Theodor Cristian Popescu, Baczó Tünde stb. Lesznek állandó tanárok, de a színház meghívott művészei, vendégszínészei és rendezői is tarthatnak 3-4 napos sűrített műhelymunkát, ami színesíti a programot. A SZITA jelentkezői az egyesület költségeihez havi 50 lejjel járulnak hozzá, de lesznek támogatott helyek is. „A jelentkezési lapon lesznek a jelentkező szociális hátterére rákérdező pontok, ami felhatalmazhatja majd az elbíráló bizottságot, hogy évi tíz támogatott helyet biztosítson, ennek költségeit az egyesület pályázati úton kívánja támogatni. A Szigligeti Tanoda Egyesületnek arra is lehetősége van, hogy különböző pályázati forrásokat célozzon meg, és ebből magas szintű képzések költségeit is támogassa. Ebben részesülhetnek majd a tanoda diákjai, de a Szigligeti Színház művészei is”- részletezte Czvikker Katalin.
Szöcske pályázat
Az órákat hétvégente tartanák: péntek délután, szombaton délelőtt és délután, valamint vasárnap délelőtt. Ez a négy alkalom körülbelül 16 órát jelentene. A beszélgetés résztvevői abban is egyet értettek, hogy a jelentkezők száma és opcióinak ismerete után kell meghozni azt a döntést, hogy milyen profilú lesz és hogy hogyan szervezik az órákat. A képzéseket az Ady Endre Elméleti Líceum termeiben, valamint a színház különböző tereiben tartják majd meg. A beszélgetést követően került sor a színház által meghirdetett Szöcske pályázatkiértékelésére, amely alkalmával az önkéntesek által beadott Szöcske kézikönyv pályamunkákat bírálták el. A pályázat eredményhirdetésére szintén októberben, a SZITA megnyitóünnepségén kerül sor.
Nagy Noémi
erdon.ro

Az RMDSZ is reagált Dorin Florea kijelentéseire
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete határozottan elutasítja dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármesterének azon kijelentéseit, amelyekkel egyrészt etnikailag megkülönbözteti a város lakosságát, másrészt figyelmen kívül hagyja a kisebbségekre vonatkozó nyelvi és kulturális jogok gyakorlását.
Az RMDSZ ismételten kihangsúlyozza, hogy a Vásárhelyi Forgatag egy színvonalas kulturális rendezvényt nyújtott Marosvásárhely minden lakosa számára. Öt nap alatt, kilenc helyszínen, 160 program zajlott le. A Vásárhelyi Forgatag felkeltette a marosvásárhelyiek érdeklődését. A rendezvények minden esetben telt ház előtt zajlottak (nem csak a Maros parton), hozzávetőleg 35.000 magyar és román anyanyelvű résztvevővel.
A szervezet felhívja a polgármester úr figyelmét arra, hogy a multikulturalitás adott tény térségünkben, ahol különböző nemzetiségű közösségek élnek együtt. E közösségek tagjai saját nyelvükön beszélnek és saját kulturális hagyományaikat ápolják, tiszteletbe tartva a többiek hasonló értékeit. A multikulturalitás éppen a kulturális sajátosságok, értékek elismeréséről szól és e sokszínűség megőrzését ösztönzi világszerte, nem pedig ezek önnön hatalmi érdekek alá helyezését.
„Pontosan ez történt a Vásárhelyi Forgatagon is, ahol a magyar kultúra értékei nyilvánultak meg és közben felcsillantak a román kultúra gyöngyszemei is, hiszen a Kultúrpalotában a megnyitó gálaműsor Ciprian Porumbescu „Balada pentru vioară” művével kezdődött, a Tiberius vonósnégyes előadásában, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia az ismert Eminescu románcot „Pe lângă plopii fără soţ” is előadta. A Nemzeti Színház román és magyar társulata közösen mutatta be a Carmina Burana c. darabot, szintén a Forgatag keretén belül. Vasárnap este Koszika és a Hot Shots modern zenei feldolgozásban román népdalokat adtak elő. Ezen kívül minden helyszínen biztosítva volt a magyar-román nyelvű fordítás. A Forgatag programjának összevont ismertetőjét, a hasonló magyar nyelvű ismertetővel együtt, a román nyelvű sajtó a rendezvény kezdete előtt, sajtóközleményben román nyelvű fordításban is megkapta. Úgy véljük, a marosvásárhelyieket sokkal jobban megzavarta a polgármesteri hivatal támogatásával szervezett, kimondottan a Forgatag ellehetetlenítését megcélzó ellenrendezvény és a köré épített hamis vádaskodás.” – áll a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
„A Vásárhelyi Forgatag egy, a marosvásárhelyi civilek által kezdeményezett kulturális rendezvény, amely köztéren kívánt megnyilvánulni és ebben jogtalanul megakadályozta az a bizottság, melynek elnöke maga a város polgármestere. Miközben a város polgármestere egy magyar jellegű kulturális rendezvényt igyekezett megakadályozni, folyamatosan rágalmazva a kezdeményezőket és magát a rendezvényt, jogi, erkölcsi és minden valószínűség szerint anyagi támogatásban részesített egy ad hoc megszervezett ellenrendezvényt. Ez a tény is világosan mutatja, hogy a polgármester úr önös érdekek alapján felállított kritériumok alapján megkülönbözteti a város lakosait. Ez és más típusú megkülönböztetések hosszú távon a város összes polgárait is negatívan érinthetik nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, rányomva bélyegét a gazdasági fejlődésre is. Mindezt egy városvezetőhöz nem méltó viselkedésként értelmezzük, ami ellen, minden jogi és más rendelkezésünkre álló eszközt felhasználva, a továbbiakban határozottan fellépünk.” – áll az RMDSZ közleményében.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma

Labdarúgás – Magyar szurkolók csaptak össze román csendőrökkel –
Összecsapott a csendőrökkel pénteken Bukarest történelmi belvárosában az esti labdarúgó világbajnoki-selejtezőre érkezett magyar szurkolók egy csoportja, Szászkézd környékén egy magyar mikrobusz szélvédőjét törték be, a román fővárosban pedig megvertek egy magyar férfit.
A román hírtelevíziók élő közvetítéséből az látszott, hogy Magyarország feliratú, egyforma fekete pólóba öltözött férfiak dulakodnak az őket gumibotozó egyenruhásokkal Bukarest belvárosában.
A számos sörözőnek otthont adó városnegyed utcáin a drukkerek székeket dobáltak, a csendőrség pedig könnygázt vetett be ellenük. A szurkolói csoportot autóbuszokba terelték és elvitték a helyszínről. A csendőrség szóvivője szerint senki sem sérült meg, és sikerült helyreállítani a rendet.
A különvonaton érkezett szurkolók is összecsaptak a csendőrökkel
Megérkezett Bukarestbe péntek délután a magyar szurkolói különvonat: a rajta utazók egy csoportja szóváltásba keveredett, majd összecsapott a román csendőrséggel. A nagy erőkkel készültségben álló csendőrség rövid dulakodás után autóbuszokba terelte és elszállította a hangoskodó szurkolókat.
Betörték egy magyar rendszámú mikrobusz szélvédőjét
Román szurkolók egy csoportja betörte egy magyar rendszámú mikrobusz szélvédőjét a Segesvár-Brassó országúton a Maros megyei Szászkézd (Seschiz) környékén – közölte az MTI-vel a Maros megyei rendőrség. „Nem tudjuk miért álltak meg, és volt-e szóváltás közöttük. A román csoport néhány dobozt dobott a magyar rendszámú gépkocsi felé és betörték két ablakát. A rendőrséget egy órával később értesítették és rongálás miatt tettek feljelentést a segesvári rendőrségen" – mondta Gabriela Stoica rendőrségi szóvivő.
Megvertek egy magyar szurkolót
Bukarest központjában egy, a csoporttól leszakadt magyar szurkolót vertek meg ismeretlenek: a sértett kisebb sérülést szenvedett, amit a kihívott mentőautóban azonnal elláttak – közölte a Mediafax hírügynökség. MTI
Erdély.ma

Az élet szolgálatában (Százéves a baróti kórház)
Összefogásból, sok fáradozással és számtalan akadályt legyűrve épült száz esztendeje a baróti kórház. Hogy az áldozatvállalás megérte, nem kétséges: falai közt betegek tízezreinek életét mentették meg, a szenvedők fájdalmára írt találtak, s nemzedékek sorát segítették a világra a jól felkészült orvosok és az odaadóan dolgozó ápolók. A száz év önzetlen munkáját köszönték meg az eseményen felszólalók s a Barótról és Erdővidék csaknem minden szögletéből összegyűlt több száz fős ünneplő sereg. Az elhangzott jókívánságok közt leggyakrabban az szerepelt: a következő százesztendős születésnapját is élje meg.
Az ünnepi beszédek sorát Huszár Hajnalka szülész-nőgyógyász kórháztörténeti kiselőadással kezdte. Szólt a Baróti Takarékpénztár Részvénytársaság 1887-es kórházépítési indítványáról, az Erdővidéki Kórházegylet 1892-es létrehozásáról, az éveken keresztül folyó adománygyűjtésről és a lelkesen végzett munkáról, melynek eredményeképp 1913 őszére elkészült az ingatlan. Georgeta Gheorghiu kormánymegbízott-helyettes elismerően szólt a kórház- és a városvezetésről, amely a gazdasági válság ellenére működtetni tudta az intézményt, mi több, a modernizáláshoz szükséges pénzt is elő tudták teremteni. A megyei tanács alelnöke, a baróti Nagy József a kórház érdekében oly sokat tevő elődöket idézte meg, de úgy vélte, az elmúlt évek önkormányzati összefogását is méltányolni kell, hiszen az tette lehetővé az intézmény megmaradását. Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András az építőknek és az elmúlt évszázadban fenntartóknak mondott köszönetet, majd úgy fogalmazott: a mai nemzedékre fontos feladat hárul a kórház további működtetésével. Kovászna megye közegészségügyi igazgatója, Ágoston László az orvosok, ápolók és kiszolgáló személyzet a köz érdekében kifejtett munkáját emelte ki, a megyei egészségbiztosítási pénztár vezetője, Ghiţă Drăgoiu a kórházat pénzügyileg folyamatosan támogató önkormányzatokat méltatta: nélkülük sokkal bizonytalanabb lenne az intézmény helyzete. Dávid György, a baróti kórház orvos igazgatója az elmúlt bő két évtizedben oly sokat segítő holland és német egyesületeknek mondott köszönetet. Szerinte nem kétséges, hogy a kórház megmarad, sőt, bővítésére és korszerűsítésére is akad majd pénz, s nem maradnak szakembergárda nélkül sem. Áldást mondott Krizbai Imre baróti református lelkész, Andorkó Ferenc vargyasi unitárius tiszteletes és Tóth József baróti plébános, leleplezték a kórház falára felerősített, az esemény emlékét őrző és a támogatóknak köszönetet mondó táblákat, majd a főnővérek osztályuk nevében ajándékot vehettek át. A délutáni órákban a baróti temetőben nyugvó Bíró András és Lőrincz Béla sebész, Demeter Jenő és Bartha Gábor belgyógyász, Gajdos Gyula nőgyógyász és Szántó Lajos gyermekorvos sírjánál tisztelegtek.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyek voltunk egy hétig
Isten kegyelméből az idei évben is részt tudtunk venni a VI. Kárpát-medencei Református Ifjúsági Találkozón, amelyet augusztus 5–11. között Balatonfenyvesen szerveztek meg. A rendezvény vezérmottója egy Wass Albert-verscím volt: Látható az Isten.
Az előadók közül Viski Anna, a Kaposi Mór Oktató Kórház osztályvezető főorvosa a munkája során Istenről szerzett tapasztalatairól beszélt, Varnus Xavér világhírű orgonaművész érdekesebbnél érdekesebb kérdésekre válaszolt, s arra biztatta a fiatalokat: mindent tegyenek meg álmuk megvalósításáért. Mészáros Elek Pál, a Csillag Születik tehetségkutató verseny 2012-es győztese énekhangjával bűvölte el hallgatóit, református presbiterként pedig elmondta, hogy tehetségét Isten ajándékának tekinti. Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője arról a látásmódról beszélt, amellyel Wass Albert igyekszik meglátni és felfedezni Istent ebben a világban. A kérdés az, hogy sikerül-e meglátnia Istent a mai fiatalnak, vagy sárba tapossák azokat az értékeket, élményeket, melyek által láthatóvá válik?
Szombat este Székelyföldet képviselve be kellett mutatnunk egy híres székely személyiséget. Gábor Áron mellett döntöttünk, Hajdú Loránd kántor kivetítőn mutatta be munkásságát és életét. A Székely Himnusz az idén is sokunk szemébe könnyeket csalt. Jó volt érezni, hogy az egész találkozó alatt, ha csak egy hétre is, de megszűnt Trianon. Mind egyek voltunk: délvidékiek, felvidékiek, partiumiak, anyaországiak, kárpátaljaiak, székelyek. Annak ellenére, hogy más országokhoz csatolták a magyar területeket, még mindig tudunk magyarul beszélni, imádkozni. Vasárnap a záró istentisztelet végén a különböző versenyek, vetélkedők győztesei vehették át az okleveleket. A székelyek közül Csoma Attila a fotóversenyen, Kocsis Réka a rajzversenyen lett első, a fiúk focicsapata és Hajdú Loránd kántor asztaltenisz-tudománya második helyezést kapott. Megdicsérték az élményszínházat is, amit közülünk állított össze és tanult be egy lelkes csapat.
Bucsi Zsolt Tamás
beosztott lelkipásztor, Sepsiszentgyörgy, Vártemplom
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tanévkezdés előtti beszélgetés Kocsis Attila Leventével, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatójával
Egy osztállyal „túlteljesítettek”
Bő héttel a tanévkezdés előtt minden iskolában lázasan folyik a munka: épületjavítás, osztály-meszelés, katedra-elosztás…
Szórványvidéken, kisebbségi oktatásban nem ritka, hogy ilyenkor toborozzák az „osztálymentő” diákokat: azt az egy-két gyereket, akinek beíratásával engedélyezhetővé válik egy önálló osztály. A Téglás Gábor Elméleti Líceumban azonban úgy tűnik, idén nem kell a hegy alatt abrakolni. Kocsis Attila iskolaigazgató szerint a beiskolázási számok idén a vártnál jobban alakultak.
– Az idei tanév beiskolázási szempontból nagyon jónak ígérkezik a mi iskolánkban. Eredetileg egy előkészítő osztályt terveztünk Déván és egy harmad osztályt Csernakeresztúron. Ellenben olyan sikeres beiratkozási kampányunk volt, hogy két osztályt kellett kérnünk, és meg is kaptuk rá az engedélyt a tanfelügyelőségtől. 40 előkészítős diákunk lesz, ebből 35 ebben az épületben 5 pedig a csernakeresztúri iskolába. Itt tehát egy kerek osztályt nyertünk. Ugyanakkor az összes többi osztály megmaradt. Az ötödikeseknél egy pici keserűséget okozott, hogy nem sikerült párhuzamost indítani. Először fordul ilyen elő az iskolánkban. De idén egy negyedikünk végzett, és sajnos Szászvárosról, illetve Csernakeresztúrról nem tudtunk annyi gyermeket toborozni, hogy még egy osztályt kérhessünk.
– A középiskolai osztályok viszont már júliusban feltöltődni látszottak. Hogy alakult a végső létszám?
– A reál–humán vegyes osztályunk, ami egyedülálló az országban, jó kínálatnak bizonyult. A matematika–informatika szak 14 diákkal betelt, a filológia szakra pedig 12 diák jelentkezett, tehát ez is működőképes. Emellett a tizedik osztálytól induló szakoktatásban is sikerült 13 diákkal osztályt indítani.
– Pedagógusok szempontjából hogy áll az iskola?
– Minden katedrára idén is szakképzett pedagógust tudunk biztosítani. Ámbár a tanfelügyelőség által szervezett három rendbéli versenyvizsga, illetve kihelyezés rajtunk nem sokat segített, viszont most, a negyedik alkalmazási időszakban sikerült megtalálnunk azokat a leendő kollégákat, akik ha másképp nem, akkor óraadó tanárként, vagy szakképzett helyettesítőként fognak tanítani.
– Néhány napja említette, hogy 30 ezer lejes önkormányzati támogatást kapott idén az iskola. Milyen javításokat sikerült ebből megvalósítani?
– Eredetileg a járólapok cseréjére pályáztuk a támogatást, de végül a belső udvar szorult leginkább javításra. Az önkormányzati pénzt erre fordítjuk. Az osztálytermeket önerőből próbáljuk rendbe tenni. Viszont elég komoly gondunk van az iskolapadok terén. Elég sok pad került már használhatatlan állapotba. Mi nem új padokkal kezdtünk – nyolc-kilenc évvel ezelőtt, az iskola indulásakor adományba kaptuk a padok nagy részét. Többnyire külföldi használt, de akkor még relatív jó állapotban lévő padokat. Ezek most már folyamatosan mondják fel a szolgálatot. Idén csak az előkészítő osztályba tudtunk új padokat biztosítani. Remélem, hogy a tanév folyamán még sikerül tennünk valamit e téren. A legnagyobb gondunk az volt, hogy egy újabb osztálytermet is be kellett rendeznünk, amire nem számítottunk, de valójában ez az idei tanévkezdés legnagyobb öröme is.
Gáspár-Barra Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Holnap: Nemzetiségek Fesztiválja Aradon
Bemutatják a kisebbségek katalógusát
Holnap, a Nemzetiségek Fesztiválján – amelynek fő rendezvényeire 14 órától a nemzetiségi csoportok főutcai felvonulásával, illetve 14.30 órától a Megbékélés Parkjában kerül sor – bemutatják az Aradon élő főbb nemzeti kisebbségekről – magyarok, németek, szerbek, szlovákok, bolgárok, ukránok, zsidók, romák – szóló román nyelvű katalógust, amelyben e közösségek történetéről, kulturális hagyományairól, jeles személyiségeiről olvashat az érdeklődő.
A katalógus hangsúlyozza az etnikai közösségek hozzájárulását Arad város és megye fejlődéséhez, kiemelve olyan jeles helybeliek tevékenységét, mint például Salacz Gyula, Arad leghosszabb ideig funkcióban lévő polgármestere, a szerb Sava Tekelija, számos aradi kulturális-nevelő intézet megalapítója vagy a zsidó Neuman család, amely közel száz évig a város haladásának, felvirágzásának egyik mozgatója volt. „Városunk fejlődésének évei azok voltak, amikor a (nemzetiségek közötti – szerk.) harmonikus versengés szabadon megnyilvánulhatott, amikor a különböző etnikumok és vallások közötti különbségeket Arad szempontjából többletként fogták fel. És ellenkezőleg: azok az időszakok, amikor megpróbálták ezeket a különbségeket eltörölni, amikor a várost szándékosan megfosztották a nemzetiségek sajátos hozzájárulásának lehetőségétől, lelassult vagy éppen stagnált a fejlődés. Nem hiszem, például, hogy Arad újabb kori történelme ismert nagyobb drámát, mint német és zsidó lakosságának szétszóródása. Arad ezen kisebbségek drasztikus csökkenésével nemcsak értékes kulturális hagyományokat veszített, hanem szegényebb lett sajátos közösségi, szociális, de vállalkozói értékekkel is” – írja a könyv előszavában Gheorghe Falcă polgármester.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Zsúfolt évad, változatos programok a láthatáron
Évadnyitó sajtótájékoztató a kolozsvári magyar színházban
Rendkívül zsúfolt évad elé néz a Kolozsvári Állami Magyar Színház, mondta Tompa Gábor színházigazgató az intézmény emeleti előcsarnokában tegnap megtartott sajtótájékoztatón, kilenc új bemutatóval várják a közönséget, láthatók régebbi előadások új szereposztásban, műsoron tartanak néhány elmúlt évadbeli sikeres előadást, és gazdag járulékos programmal jelentkeznek, bővítve az eddigi palettát új témákkal, új meghívottakkal és új műfajokkal is. Vasárnap lesz az első, idei évadbeli produkció előbemutatója, Johannes von Tepl középkori szerző A földműves és a halál című művét Mihai Măniuţiu színpadi változatában és rendezésében láthatja a közönség.
Amint azt már szombati lapszámunk színházi rovatában is olvashatták, a 2013/2014-es évadban öt nagytermi- és négy stúdióelőadás bemutatását tervezik, a nagyteremben először október 16-án tartanak bemutatót, Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam című művét Michal Dočekal, a Prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezi, a színpadi adaptációt David Jarab jegyzi.
További bemutatók: Demény Péter: Bolero (ősbemutató, stúdió, rendező: Albu István), Roger Vitrac: Viktor, avagy a gyermekuralom (nagyterem, rendező: Silviu Purcărete), Miroslav Krleža: Léda (nagyszínpad, rendező: Robert Raponja), A. I. Vvegyenszkij: Ivanovék karácsonya (stúdió, rendező: Urbán András), Stephen Sondheim: Sweeney Todd (nagyszínpad, rendező: Dragoş Galgoţiu), Caravaggio (stúdió, rendező: Robert Woodruff), Stephanie Robinson & Theodore Shank: Serena in X-tremis (nagyszínpad, rendező: Albu István). Ezekhez adódik a Szputnyik Hajózási Társaság és az Európai Színházi Unió projektjében készülő előadás, amelynek írója-rendezője Bodó Viktor, és a kolozsvári társulat tagjai közül is részt vesznek a produkcióban. A Social Error – Utolsó ember... című „társadalmi túlélő-show” november elején lesz látható a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagyszínpadán, két alkalommal.
Ami az eseményszerű felújításokat illeti, a Ványa bácsi és a Visszaszületés kerül ismét a nézők elé, új szereposztással, és több produkciót is műsoron tart a színház az eddigi évadokból.
Néhány név a járulékos programsorozatból: itt lesz Esterházy Péter, Dragomán György és György Péter, de koncertekre és vendégelőadásokra is sor kerül majd a sorozat keretében. Visky András művészeti aligazgató elárulta azt is, hogy novemberben felolvasószínház formájában a közönség megismerkedhet egy eddig ismeretlen Szabédi László-darabbal, amelyre a színház archívumában találtak rá.
Nosztalgiával emlékezett meg Tompa Gábor igazgató a húsz évvel ezelőtti angliai turnéról, amikor a társulat – a színház történetében először – az általa rendezett Ionesco-darabbal, A kopasz énekesnővel több mint egy hónapon át vendégszerepelt Nagy-Britannia több városában. – Ekkor nyíltak ki Európa kapui a színház számára, azóta az intézmény a világ mintegy húsz országában turnézott, és ennek folyományaként lehet elkönyvelni azt is, hogy 2008-ban az Európai Színházi Unió tagja lett – jegyezte meg az igazgató.
Szabadság (Kolozsvár)

Markó Béla, az EU és az igazság
Néhány nappal ezelőtt Markó Béla, az RMDSZ szenátora egy magyarországi balliberális hetilapban elemezte a román–magyar kérdést, európai kontextusba helyezve azt. Írásából nemcsak arra kapunk sajátos választ, ami napjainkban történik, hanem arra is, hogy miként szemléli az RMDSZ korábbi vezetője a világot. És mi vajon hogyan látjuk a dolgokat?
Megújulásra szoruló kontinensünkön azok tudják legkevésbé, mit kellene megújítani, akik a legtöbbet beszélnek róla. Markó Béla nem tartozik közéjük, mert ő nem cövekelt le az Európai Egyesült Államokat sürgetők táborába. Ő ezt a kérdést inkább passzolja, és illúziókergetés helyett megmarad a regionális politikánál. Nemrég jelentetett meg egy elemzést a HVG-ben, melyben felvázolta a román–magyar helyzetet és a követendő irányt úgy, ahogy azt ő látja.
Elemzéséből megtudjuk, hogy Traian Băsescu államelnök leckét adott azoknak, akik Tőkés Lászlóhoz hasonlóan „jóleső legendát gyártottak" az Orbán–Băsescu barátságból. Hogy az etnikai feszültség évek óta növekszik, a magyar kormány részéről sokat hangoztatott stratégiai partnerség pedig nem több mint egy szép álom; és a választások közeledtével ennek a viszonynak csak a további romlására lehet számítani. Az RMDSZ ellenzékbe kényszerült, és miközben Bukarestben savanyú a szőlő, Budapestnek nincs ereje valamit is érvényesítenie Romániával szemben, ami nagy baj.
Az államelnök magyarellenes nyilatkozatával kapcsolatban Markó úgy gondolja, hogy az nem kisiklás vagy szavazatszerzési akció volt, hanem Románia újrapozícionálási igénye Európában, a balkáni és kelet-közép-európai régióban. Ennek jegyében tenné pontra a román politika a Brüsszel számára problémás Magyarországot („a régionális instabilitás tűzfészkét"), és próbálna jobb helyet kiküzdeni magának az EU-s hierarchiában. Végezetül felhívja a figyelmet arra, hogy ennek ismét mi, erdélyi magyarok leszünk a vesztesei, akik megisszák a levét annak, hogy a magyar politika rosszul méri be az uniós eszközök jelentőségét. Mert egy olyan ország, amely a szomszédos országok magyar közösségeit a szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak" legyenek.
Kiindulópontok
Egyetértek azzal, amit Markó Béla a román elnök új stratégiájaként felvázolt. Traian Băsescu elérkezettnek látta az időt arra, hogy a pillanatnyi EU–magyar feszültséget kihasználja, és az EU kegyeit keresve berúgja magyar barátja nyitott ajtaját, és csapatai élén teljes gőzzel bevonuljon annak otthonába. Tegyük hozzá, hogy mindezt alaptalan lózungok és „megleckéztetés" címén teszi előzetes figyelmeztetés vagy párbeszéd nélkül.
Amivel nem értek egyet, az az a felvetés, hogy amiért a románok ezt már kétszer megtették a 20. században, és mind a kétszer nyertek (ez a gondolatmenet szintén a HVG-ben olvasható), ezért most nekünk is le kellene alacsonyodnunk a „bármit megteszünk, hogy elnyerjük a nagyhatalmak kegyeit" szintre, mert ha nem ezt tesszük, akkor újból veszítünk. A „bármit" fényében a szemléletet károsnak és rövidlátónak tartom. Most nem térek ki az országos és birodalmi berendezkedések időtállóságának a fejtegetésére, csak egy jó mondásunkra hívom fel a figyelmet: Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ez a mondás és az alábbiak mindent elmondanak a helyzetről.
Ha az „európaibb" jelzőt illetően jobban meg akarjuk érteni a szenátor gondolatmenetét, vissza kell térnünk az idei marosfői EU-táborhoz, ahol egy pódiumbeszélgetés alkalmával Markó kritizálta a magyar kormányt, amiért az elutasította a Tavares-jelentést. Szerinte a Tavares-jelentés emberjogi, kisebbségjogi kérdéseket is érint, ezért Magyarország reakciója ellentmondásos: „Sokan éppen az Uniótól várják el, hogy beleszóljon a kisebbségpolitikába vagy a sajtószabadságot illető kérdésekbe, és amikor megszületik egy ilyen jelentés, azt az országvezetés elutasítja."
Markó úgy látja, hogy a Tavares-jelentés az erdélyi magyarság szempontjából is jelenthet pozitív precedenst, hiszen az erdélyi magyarság elvárja, hogy az EU elvárásokat támasszon Romániával szemben bizonyos kisebbségügyi kérdésekben, ezért most el kell dönteni, ki mivel ért egyet: egyes kérdéskörökben beleszóljon az Unió egy ország jogrendszerébe, vagy ne. Helyhiány miatt csak megemlítem, hogy nem kellene összemosni az alapjogi és alapértékeket érintő kérdéseket a jogi kérdésekkel. A témának egy másik fontos vetülete az elnyert jogok gyakorlatba ültetésének a kérdése, melyről Markó nem tesz említést. És akkor most lássuk a Tavares-jelentést.
Kedvében járni a hatalomnak
Némiképp meglepő, hogy Markó nem reflektál a Tavares-jelentés tartalmára, jellegére. Pedig komoly politikai vitákat kavaró anyagról van szó. Szerinte ezt vakon el kellett volna fogadni csak azért, mert így a magyar kormány „európaibb" lett volna, és ez segített volna, hogy „nyerjünk". Egyesek számára talán jól hangzik ez az okfejtés, de jó, ha tudják, hogy emögött egy komoly dilemma húzódik meg. A dilemma az igazsághoz és az erényhez való viszonyulásban áll.
Markó gondolataiból kiderül, hogy számára az igazság az erősek igazsága, vagyis az igazsághoz való ragaszkodásnak nincs értelme. Az egyedüli, ami számít, az az érdek és a hatalom kedvében való járás. És mert a hatalom az EU-nál van, ezért nekünk mindent fel kell adnunk ahhoz, hogy az ő jóindulatát elnyerjük. Száraz, pragmatikus gondolkodás ez. Egy rövidlátó macchiavellisztikus szemlélet, mely szerint ha nem te bújsz a főnököd ágyába, akkor megteszik helyetted a románok. Igazság és hűség nem számít. Fő, hogy a célodhoz vezető utadon előrelépj.
Bizonyos tekintetben hasonló felfogást tapasztalhatunk a Románia Csillaga kitüntetéssel jutalmazott szociáldemokrata Corina Creţu esetében is, akit Ion Iliescu egyik tanácsadója profinak tart a felettesek kedvében való járásban. Olyan hölgynek, aki karrierje érdekében kiválóan megosztotta a munkahelyi és az ágyastársi szerepet a magas rangú politikusokkal és elitekkel, s ennek köszönhetően hamar feljutott a ranglétrán. Eugen Mihăescu szerint amikor azt hallották róla, hogy ma Sorin Oprescuval (Bukarest főpolgármestere) van, kiderült, hogy Fuldával (a külföldi hírszerzés, a SIE volt elnöke) szórakozott, és így tovább...
Majd miután a pragmatikus hölgy európai uniós képviselő lett, ott folytatta, ahol abbahagyta. Nemrég kiszivárgott személyes levelezésének egy szelete, melyben a 73 éves házasembernek, Colin Powell volt amerikai külügyminiszternek udvarolt éppen. Leveleiben Powellt „életem szerelmének" nevezi, olyan férfiúnak, aki után többet sírt és epekedett, mint tette azt bárki után tinédzserként. A mérleg másik oldalán pedig az állt, hogy Creţut esélyesként tartották számon az uniós kormányzati tagságra...
Nem mondom, így is lehet politizálni. Nem hiába mondják sokan, hogy a politika egy parázna. Sok esetben helytálló ez a megállapítás, de attól még nem kell törvényszerűnek elfogadni. Mert mindig vannak, voltak és lesznek erényes, az emberi értékekhez hű politikusok. Hogy nem mindig ők dominálnak, az más kérdés. De akkor is ők a követendő példák, ha az opportunisták számára az érdek és a dominancia a legfőbb szempont.
Különböző szemlélet
Sokat segít a helyzet megítélésében, ha megértjük a magyar szemléletet, álláspontot is. Ehhez jó, ha Orbán Viktortól indulunk el. Ő ugyanis köztudottan nem az a politikus, aki az erényt feladva hanyatt vágja magát egy „nagyfőnök" kedvéért. Személye ezért is elfogadhatatlan az EU-t domináló opportunista érdekkörök számára, akik a magyar miniszterelnök lejáratásán fáradoznak Brüsszeltől Budapesten át Bukarestig. Ami pedig a Tavares-jelentést illeti, a betűk közt a következő olvasható benne: „Elfogadod-e, hogy nekünk add az ország gyeplőjét, és fittyet hányj a népre és az EU-s alapszerződésben foglaltakra? Szavazz igennel vagy nemmel."
Tények? Minek? Azonos mérce? Kit érdekel? Igazság? Csak mese van és legenda. Így néz ki a Tavares-jelentés mögött álló szellemiség, melynek tartalma egy objektív mázba öltöztetett politikai dumacsomag; egy kettős mércéből született műalkotás, mely látszatokot szolgáltat az EU-nak ahhoz, hogy a „szövetséges alapszerződések" világából önkényesen átlépjen a „politikai hatalomgyakorlás" világába.
A Tavares-jelentés szimbolikája mögött a már említett erkölcsi dilemma húzódik meg. Az erkölcsi vetület Markó Bélát nem érdekli, Orbán Viktort igen. És mert a magyar miniszterelnök szereti az egyenességet, ezért a nászágy homályába húzó brüsszeli karokra rászólt, hogy álljanak le. Majd nyíltan feltette a kérdést az EU-nak: „Nem vagyunk a feleséged, miért bújnánk ágyba veled?" Az erénymegvető homály viszont nem tűri a világosságot. Ettől ideges lesz... A magyarkérdésben az Európai Parlament önkényesen túllépte hatáskörét.
Ha pedig az EU szándékai szerint létrehozza a Koppenhágai Bizottságot, az azt fogja jelenteni, hogy megszegte a Lisszaboni alapszerződést is. Az erkölcsrelativizálók (többnyire a baloldaliak tábora) esetében ez nem gond. De a becsületes politikusok nem akarnak megszegni egy szerződést, becsapva ezzel a népüket és saját magukat. Esetleg módosítani, ami viszont helytálló érveket igényel.
Zárógondolatok
Ami minket, erdélyi magyarokat illet, két csapdára szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a szupercentralizált román rendszerhez való kötődés veszélye (akit bővebben érdekel, olvassa el A Titanic kapitánya című írást), a másik a szélsőségesség. Amit pedig nem kellene elkerülni, az a hűség. Azt, ami kedves, tiszta, egyszerű. És nem irtja mohón a hargitai fenyveserdőt, hanem kiáll mellette. Mert ahol él a lelkiismeret, ott illatosak a virágok. Ahol halott, ott nincs Székelyföld, nincs Partium, nincs semmi; csak magyarul beszélő egyedek, érdekek és ágyasok pusztasága. Tőlünk függ, hogy melyiket választjuk. Miért lennénk vesztesek? Teremtőnk megmondta, hogy végül úgyis győz az illatos virág. Elhisszük-e?
Lőrinczi Loránd
[Markó Béla írása:
hvg.hu, 2013. aug. 25. – Markó Béla: Basescu szerint eljött az idő, hogy Románia Magyarország fölé kerekedjen]
Krónika (Kolozsvár)

Tüntetésre hívja a külföldieket az SZNT
A Románia közigazgatási átalakítása ellen, illetve a Székelyföld területi autonómiája mellett október 27-ére tervezett háromszéki tüntetéshez való csatlakozásra kéri fel a más országokban élő magyar közösségeket a Székely Nemzeti Tanács.
Az SZNT közleményben emlékeztetett arra, hogy idén márciusban, a székely szabadság napján tiltakozó akciókat szerveztek több európai uniós és észak-amerikai nagyvárosban is. A tanács így ismételten arra kéri a magyar közösségeket, hogy az októberi, a Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű akcióval egyidőben Románia külképviseletei előtt más országokban is szervezzenek tüntetést, a helyszínen pedig lehetőség szerint vetítőn közvetítsék a háromszéki megmozdulást, amelyet az SZNT az interneten élőben sugároz majd.
„A világ csak akkor fog felfigyelni arra, hogy Románia nemzetközi kötelezettségeinek megszegésére készül, ha az Európai Unió, Amerika és a nagyvilág más helyszínein erre folyamatosan figyelmeztetik a közvéleményt, és különböző nyelveken hirdetik a Romániában másodrendű polgárokként kezelt magyarok igazát" – olvasható az SZNT közleményében.
Krónika (Kolozsvár)

Új esély az egyetemi oklevélre
Miután csütörtökön nyilvánosságra hozták az őszi pótérettségi végleges eredményeit, a felsőoktatási intézmények államilag támogatott és tandíjas helyekre egyaránt várják a sikeresen vizsgázókat, illetve a nyári szezonban sikertelenül felvételizőket.
Sokat egyébként nem javult a sikeresen érettségizők aránya, az óvások nyomán országos viszonylatban a megmérettetésen résztvevők alig 21,32 százaléka vette sikerrel az akadályt. A fellebbezéseket megelőzően 20,36 százalékos volt az átmenők aránya.
Tavalyhoz képest sokkal több államilag támogatott hely elkelt már a nyáron a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE). Tandíjköteles hely viszont akad bőven a pótfelvételin – tudtuk meg Soós Annától, a felsőoktatási intézmény rektorhelyettesétől. Mint részletezte: a magyar tagozaton elsősorban az újonnan indított szakokon maradt még tandíjmentes hely. Így elsősorban a geológia és a kultúratudomány szakon maradtak ingyenes helyek. A régi szakok közül fizika, környezettudomány és történelem szakon vannak betöltetlen tandíjmentes helyek.
A rektorhelyettes ugyanakkor elmondta: idén több diák jelentkezett a magyar szakokra, mint tavaly, a nyáron sikeresen felvételizők nagyobb arányban fogalták el helyeiket, így az őszi pótfelvételire 20 százalékkal kevesebb tandíjmentes hely maradt 2012-höz képest. Soós Anna szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy a BBTE több szakon felvételiket rendez, így a diákok is sokkal komolyabban veszik a beiratkozást. A korábbi gyakorlattól eltérően nem iratkoznak be egyszerre nagyon sok szakra, viszont ahová beiratkoznak, ott el is foglalják a felvételin megszerzett helyeiket.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara eközben összesen hét tandíjmentes és 44 tandíjköteles helyet hirdetett meg az őszi pótfelvételire – tudtuk meg a felsőoktatási intézmény sajtóirodáján. Szakokra lebontva a nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakon található a legtöbb ingyenes hely, szám szerint öt, ugyanakkor további 17 tandíjas hely is kiadó. A környezettudomány szakon már csak két tandíjmentes hely maradt az őszi pótfelvételire, ezen kívül 12 fizetős helyet is meghirdettek. A jog szakon eközben már csak tandíjköteles helyek maradtak, összesen tizenöt.
Vásárhelyen többnyire tandíjas helyeket hirdettek
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem is több szakra hirdet pótfelvételit a magyar nyelven tanulni vágyó diákok számára. A színművészetin már csak négy tandíjas hely maradt, bábművészetin viszont a négy fizetéses mellett öt tandíjmentes hely is van. A mozgásművészet szakra hét diákot készülnek felvenni, közülük kettőnek biztosítja az állam a tanulmányi költségeit. A teatrológián hat hely maradt (ebből mindössze egy tandíjmentes), a zenetanár szakra viszont kilencen is bejuthatnak (közülük négyen ingyenes helyre).
A Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán eközben az informatika szak 18 tandíjas, a mechatronika szak 2 tandíjmentes és 25 tandíjas helyére, a számítástechnika 5 tandíjas, az automatizálás szak 15 tandíjas, a kertészet szak 10 tandíjas, valamint a pedagógia–szociálpedagógia szakirány 14 tandíjas helyére lehet vizsgázni. Szeptember 17-én a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem is megszervezi az őszi felvételit. Helyek azonban csak a gyógyszerész és gyógyszerészaszszisztensi, valamint testnevelési szakon maradtak. A bejutóknak évi ötezer eurós tandíjat kell kifizetniük.
Csíkszeredában is lehet még jelentkezni
Már lehet iratkozni eközben a csíkszeredai Sapientia által meghirdetett helyekre, az egyetem mindkét karán maradtak a nyári felvételit követően tandíjas és tandíjmentes helyek. A Műszaki és Társadalomtudományi Kar hat szakára hirdettek helyeket: az élelmiszer-ipari mérnök szakra hét tandíjmentes és harminc tandíjas helyet, az ipari biotechnológia szakra négy tandíjmentes és húsz tandíjas helyet. A kommunikáció és PR szakon csak tandíjas helyekre lehet felvételizni, szám szerint 27-re. A szociológia–vidékfejlesztési szakon öt tandíjas és 37 tandíjmentes hely maradt, a környezetmérnöki szakon pedig 15 támogatott és 30 tandíjas, míg a közélelmezési szakon összesen 22 hely, ebből hét tandíjmentes.
Maradtak tandíjmentes helyek a Gazdaság- és Humántudományok Kar szakjain is. Közgazdaság szakon 27 tandíjmentes és 50 tandíjas helyre lehet felvételizni, a könyvelés szakon öt, illetve 25 helyre. A gazdasági informatika szakon csupán egy támogatott hely van, viszont maradtak tandíjas helyek, szám szerint húsz. A marketing szakon hat tandíjmentes és 13 tandíjas helyre jelentkezhetnek az érdeklődők. A román–angol szakon négy tandíjmentes és harminc tandíjas helyet hirdettek meg, míg a világirodalom–angol szakon 18 tandíjas helyet.
Sok a lehetőség Nagyváradon
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem szintén valamenynyi szakán maradt még szabad hely a szeptember 9-én kezdődő őszi beiratkozásra. A legtöbb alapképzés esetén tandíjmentes helyek is vannak még. A filozófián például 8, a szociológián, menedzsmenten, illetve a szociális munka profilon 12-12, magyaron és zenepedagógián 6-6, agrármérnökin 5, a képzőművészetin 3, a németen 2, a bank és pénzügyeken, valamint a kereskedelmi szakon pedig 1-1 tandíjmentes hely maradt.
Tandíjas helyek is vannak bőven, a menedzsment vagy a kereskedelmi fakultásokon például 45, illetve 44 maradt. „A tanítóképző az egyedüli ahol csupán két fizetéses hely maradt" – mondta el érdeklődésünkre János Szabolcs rektor. Mesterképzésen már csak a filozófia (3), zeneművészet (5) és vallástudományok (2) szakon maradt tandíjmentes hely, fizetéses azonban még bőven van a többi fakultáson is. Bár az idei pótérettségi eredmények gyengék voltak, János Szabolcs bízik abban, hogy legalább a tandíjmentes helyeiket be tudják tölteni.
Kiss Előd-Gergely, Szucher Ervin, Bálint Eszter, Barabás Hajnal, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Hargitafürdőre jönnek a pálosok
Határozatban szentesítette a magyar alapítású pálos rend vezetőtestülete Lengyelországban, hogy a magyar tartomány pálosai Erdélyben kolostort alapíthatnak, melynek helyszíne Hargitafürdő lesz.
Több száz év után térhetnek vissza Székelyföldre a fehér barátok
A tervek szerint a szerzetesek október folyamán veszik birtokba rezidenciájukat, a kisszámú közösség egyik tagja vélhetőn Bátor Botond magyarországi tartományfőnök lesz.
A pálos generális tanácsadó testülete, a rendfőnöki tanács – definitórium –, élén P. Izydor Matuszewsky generálissal múlt csütörtökön döntött az erdélyi kolostoralapításról – tájékoztatott Darvas Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia esperese. Elmondta, a rezidencia Hargitafürdőn lesz, az épületeket a Szent Kereszt-plébánia bocsátja a letelepedők rendelkezésére.
Bátor Botond magyarországi tartományfőnök már felvette a kapcsolatot a gyulafehérvári érsekséggel, hiszen a pálosok a Jakubinyi György érsek vezette főegyházmegye területén szeretnének szolgálni, és ehhez érseki engedélyre van szükség. „A Hargitafürdőt is ellátó plébániánk szintén megad minden segítséget a pálosoknak" – nyomatékosította az esperes. Kiemelte, erről már több pontban egyeztettek a tartományfőnökkel.
„Megegyeztünk abban, hogy a hargitafürdői plébániát és a templomot átadjuk számukra, hogy nyugodt körülmények között tudják élni szerzetesi életüket. Erről szerződést is kötünk" – jegyezte meg az esperes. Hozzátette, a Szent István-közösségi házat a plébániával közösen használhatják majd a pálosok. Darvastól megtudtuk, az általa vezetett plébánia a kolostor fenntartási költségeit is felvállalja, ugyanakkor eljárnak az érsekségnél annak érdekében, hogy a letelepedő barátok alkalmazotti státusba kerüljenek.
„Az év első felében három hónapot töltött köztünk a pálos rend két tagja. Jelenleg is tartózkodnak szerzetesek Hargitafürdőn. Reméljük, hogy a legkevesebb három tagot számláló közösség novemberig el tudja foglalni helyét Hargitafürdőn" – mondta az esperes. A Szent István névre keresztelendő kolostor alapítói okiratainak ünnepélyes aláírására október folyamán kerülhet sor. „Jövőre lesz a 80. évfordulója annak, hogy a pálosok visszatérhettek Magyarországra. Ennek az ünnepnek az előjátéka, nyitánya lenne a hargitafürdői kolostoralapítás. Sok támogatásra és jóakarók segítségére lesz szükség ahhoz, hogy az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend ismét megtalálja helyét a székely kultúrában" –mutatott rá a Szent Kereszt-plébánia esperese.
Kik is a pálosok?
A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remeterend. Hivatalos neve: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje – olvasható a Darvas Kozma József által rendelkezésünkre bocsátott, általa szerkesztett és közölt írásból. A rendet Boldog Özséb (1200–1270 között élt) esztergomi kanonok alapította 1250-ben. Központja jelenleg a lengyelországi Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett. Magyar pálos közösségek vannak Budapesten (a Szent Gellért-sziklatemplomban), Márianosztrán (Pest megye) és Petőfiszálláson (Bács-Kiskun megye). Az 1400-as években Magyarországon 170 rendházban több mint háromezer remete élt. Erdélyben és Kárpátalján 40 monostoruk volt.
A pálosok annyira szerények voltak, hogy Özséb rendfőnök óta soha sem kezdeményezték szent életű társaik vagy vértanúik boldoggá vagy szentté avatását. A szerzetesek arra törekedtek, hogy Isten akaratát tegyék, és a hiú dicsőség látszatát is kerülték. Kétkezi vagy szellemi-lelki munkát végeztek, olvastak, imádkoztak, másoltak, írtak és tanítottak. Ha elöljáróról vagy alattvalóról bebizonyosodott, hogy a saját előléptetése érdekében levelet írt a rendfőnöknek, szigorúan megbüntették, és három évig minden hivatalra megválaszthatatlannak minősítették. A pálosok szegénységük, belső fegyelmük, kisugárzásuk és életszentségük révén lettek népszerűek. A mindennapi munka végzése által közel kerültek a társadalomhoz, jótékony hatást gyakoroltak az emberek erkölcsi és szellemi életére.
Pálos-ferences baráti kapcsolat
A czestochowai és csíksomlyói Mária-kegyhelyek különleges kapcsolata tavaly kezdődött el. Akkor a pálosok a Jasna Góra-i kolostorban őrzött Fekete Madonna-kegykép másolatát hozták el a csíksomlyói Ferenc-rendi testvéreknek. Mieczislav Polak pálos rendi perjel adta át az ajándékot a pünkösdi búcsú alkalmából, a lengyel–magyar testvéri kapcsolat megerősítésének jeleként. Viszonzásul a ferencesek ez év júniusában a csíksomlyói Mária-kegyszobor mérethű hasonmását ajándékozták a Jasna Góra-i kolostornak. A másolat a Fekete Madonna zarándokvonattal érkezett meg rendeltetési helyére, az ajándékot Urbán Erik ferences testvér, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója adta át.
Rédai Botond
Krónika (Kolozsvár)

Több támogatást kérnek a székelyek
Az idei közmeghallgatások alapján hozott döntések és politikák határozzák meg, hogy mi történik a hazai mezőgazdaságban a következő hét évben, a következő európai uniós költségvetési ciklus alatt – jelentette be csütörtöki Kovászna megyei látogatásán Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter, aki a Kovászna, Hargita és Brassó megyei gazdákkal találkozott, több helyi farmot meglátogatott.
A találkozás kezdeményezője Ötvös Mózes, a Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének elnöke, aki a megbeszélésen arra hívta fel ismételten a figyelmet, hogy a mezőgazdasági átalányadó megterheli a gazdákat, közben pedig fele annyi támogatást kapnak, mint a nyugat-európai országokban gazdálkodók. Daniel Constantin azonban válaszában elmondta, ezen nem tudnak változtatni, mivel az EU-s szabályozás a szubvenció összegét az egy hektáron megtermelt termény mennyiségétől tette függővé.
A tárcavezető azonban megígérte, próbálnak módosítani a hegyvidéki, hátrányos helyzetű területek besorolásán, hiszen már tárgyalnak az EU-ban a kritériumok megváltoztatásáról. „Románia számára ez jó is meg rossz is, jó, mivel ugyan növekedhetnek a szubvenciók, ám rossz, mert az országban van a legtöbb hegyvidéki, hátrányos helyzetű terület" – szögezte le a miniszter.
„A Székelyföld sajátos helyzetben van, a kritériumok újratárgyalása mindenképpen előnyös lehet az itt gazdálkodók számára" – fogalmazta meg a témában Klárik László. A háromszéki szenátor felhívta a szaktárcavezető figyelmét, hogy a hegyvidéki, hátrányos helyzetű területek besorolása roszszul érinti a székelyföldi termelőket, az egyetlen kritérium ugyanis, amit az EU és Románia eddig figyelembe vett, a tengerszint feletti magasság, azaz 600 méter felett a területalapú támogatás háromszorosa a normálisnak. „A hegyközi medencékben az éghajlat sokkal zordabb, mint ugyanolyan magasságban a Kárpátok déli lejtőin, ezért ezekben medencékben 400 méterre kellene csökkenteni az alsó szintet, így az egész Székelyföld jogosult lenne a nagyobb támogatásra" – mutatott rá Klárik László.
Ügynökség a növényvédelemért
Daniel Constantin figyelmét a termelők és a kézdivásárhelyi kutatóállomás vezetői ugyanakkor arra is felhívták, hogy diszkriminálják a burgonyatermesztőket. Romulus Oprea, a Burgonyatermesztők Kovászna Megyei Szövetségének elnöke elmondta, a burgonyát nem lehet összehasonlítani a gabonával, hiszen sokkal nagyobbak a termelési költségek, télen sincs megállásuk, folyamatosan válogatni és csomagolni kell a termést.
A szakemberek felrótták továbbá, hogy „a lengyelek rengeteg állami támogatást kapnak, például biztosították az ingyenszállítást a krumplit exportálóknak", így juthat Romániába 10 banis kilogrammonkénti áron a lengyel burgonya. A feketézők is ellehetetlenítik ugyanakkor a termelőket. „Újra kell alakítani a növényvédelmi rendőrséget, ellenőrizni kell a határon behozott krumplit, hogy az olcsón importált, de fertőző vetőmag ne betegíthesse meg a hazai kultúrákat" – hangzott el a találkozón. Daniel Constantin ígéretet tett, még ebben a hónapban létrehozzák az országos növényvédelmi ügynökséget, amely orvosolja a felvetett gondok egy részét.
Otthon tartanák az átalányadót
A találkozón az agrártémákban szervezett beszélgetéseken az elkerülhetetlenné vált átalányadó kérdése is felmerült. Mint elhangzott, bár a mezőgazdasági átalányadó a személyi jövedelemadó kategóriájába sorolandó, így a adótörvény értelmében el kellene osztani a befolyt összeget a központi, megyei és helyi költségvetés között, bevezetésekor a pénzügyminisztérium úgy határozott, hogy az egészet a nagy közös kasszába gyűjtik.
Tánczos Barna Hargita megyei szenátor, korábbi mezőgazdasági államtitkár viszont most arra kérte a minisztert, támogassa, hogy az önkormányzatok kapják meg a nekik járó részt, hiszen az adó behajtásának nagy részét éppen a polgármesteri hivatalokkal végezteti el a pénzügyminisztérium. Tánczos ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a támogatási rendszerek egy része diszkriminatív, például a termelés ellenőrzésére vonatkozó 70 százalékos támogatást csak a jogi személyiséggel rendelkezők kapják. „Ha a magánszemélyeket is könyörtelenül megadózzák, akkor ugyanazok a jogok kell hogy megillessék, mint a jogi személyeket" – szögezte le a szenátor.
A miniszter megígérte, hogy ez utóbbi kérdést rendelettel rendezi, az önkormányzatok adórészére vonatkozó felvetésre azonban nem válaszolt. Tánczos szerint egyébként azért nem adott választ, mert ahhoz politikai akarat kell, és elsősorban a pénzügyminisztériumot kell meggyőzni, ám kérdésünkre a szenátor leszögezte, bízik abban, hogy a 2014-es költségvetésben ezt a kivételt eltörlik, és az önkormányzatok ebből az adóból is megkapják a részüket.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Márton Áron nevét viseli a gyergyói szociális központ
Szeptember 6-án, pénteken avatják fel a Gyulafehérvári Caritas által működtetett Márton Áron Szociális Központot Gyergyószentmiklóson.
„A ház a Márton Áron Szociális Központ nevet veszi fel, utalva Erdély boldog emlékű püspökére, aki számára nem volt közömbös az elesettek, igazságtalanságot szenvedők ügye" – írják meghívójukban a Caritas vezetői. Rámutatnak, minden társadalmi rendszerben a legtöbb igazságtalanságot a nélkülözők szenvedik el, ők a legkiszolgáltatottabbak, ezért a központ révén az ő esélyeiket szeretnék növelni egy jobb, élhetőbb életre. Mint kifejtik, a névadással Márton Áron kevésbé ismert oldalát szeretnék kidomborítani, aki 1947. május 5-én keltezett IV. sz. körlevelében elrendelte az egyházmegyei Caritas megalapítását, a „szegény ügy kataszterének" elkészítését.
„Minden plébános lelkiismeretbeli kötelessége a múltban megszervezett karitatív egyesületek felelevenítése és újból munkába állítása, ha azok bármi okból a jelenben nem működnének" – a néhai püspök ezen rendeletének állít emléket, és igyekszik megfelelni a Márton Áron Szociális Központ. A közösségi összefogással felújított épületben a Gyulafehérvári Caritas programjai kapnak helyet: a mozgáskorlátozott és halmozottan sérült gyermekek és fiatalok fejlesztését segítő Esély-program, a Korai Nevelő- és Fejlesztőközpont, a Ki-Út konzultációs program szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára.
Krónika (Kolozsvár)

Kárpótlásra várnak a volt politikai foglyok
Továbbra is megoldásra vár a kommunista rendszer által bebörtönzött, meghurcolt személyek kárpótlása – hangzott el pénteken a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége Csíksomlyón kezdődött kétnapos országos kongresszusán.
Csíksomlyó és a Jakab Antal Tanulmányi Ház először adott helyet a szervezet országos kongresszusának, amelyre 45 területi és helyi szervezet több mint 200 tagot küldött. A megnyitón Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere gratulált a szervezőknek, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége Hargita Megyei Szervezetének, és úgy vélte, sokat köszönhetünk az egykori meghurcoltak áldozatvállalásának, példamutatásának, amellyel az elmúlt rendszert sikerült megdönteni.
Üdvözölte a kongresszus résztvevőit a Hargita megyei önkormányzat részéről Rafain Zoltán önkormányzati képviselő is. A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Emigráció Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) küldötte azt mondta, a szövetség és az intézet közös kötelessége, hogy megismertessék a szabadságban született nemzedékekkel, hogy milyen szörnyűségeket kellett átélni akkor, és meg kell óvni őket a kommunizmus nosztalgiájától. Hozzátette, semmi sem fontosabb, mint az igazság, és a felelősök megbüntetése, a volt börtönparancsnok, Vișinescu elleni eljárás nem egyedi eset, mert újabbak követik. Egyúttal felkérte a meghurcolások tanúit, hogy az eseteket hozzák az intézet tudomására.
A szervezet országos elnöke, Octav Bjoza beszámolójában rámutatott, folyamatos a tagság számának csökkenése, míg 1994-ben 120 ezer személy, idén július végén 53 795 személy részesült az 1990. évi 118-as számú törvény által nyújtott kedvezményekben. Nem történt előrelépés a volt politikai foglyoknak nyújtandó anyagi kárpótlás ügyében sem, amelyet a korábban a 2009. évi 221-es törvény hivatott rendezni, de azt az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette.
Az elnök elmondta, új törvénytervezetről tárgyaltak a minisztériumok képviselőivel, amelyet májusban kellett volna véglegesíteni, de ez még nem történt meg. A Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége a tárgyalások során az életben levő volt elítéltek számára minden börtönév után 20 ezer, a deportáltak számára minden év után 15 ezer eurós kárpótlást kért, az időközben elhunyt elítéltek esetében pedig a házastársaknak minden börtön- illetve száműzetésben töltött év után 10 ezer, illetve 7500 eurós összeget.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Javaslatokat fogalmazott meg az RMDSZ az EPP választási programjához
Az Európai Néppárt szeptember 5-6. között Brüsszelben ülésező politikai közgyűlésének több napirendi pontja is a jövő évi európai parlamenti választások előkészítéséhez kapcsolódott. A küldöttek jelentést hallgattak meg a választási program és a kampány előkészítéséről, döntés született a választást megelőző kongresszus napirendjéről, és szó volt az EPP bizottsági elnökjelöltjének kiválasztási módjáról is. Az alakulat választási programjának előkészítése fél évvel ezelőtt egy munkacsoportban kezdődött meg. A munka során az RMDSZ küldöttei a romániai magyar közösség számára fontos területeken indítványoztak módosításokat a dokumentumban. A politikai közgyűlés pénteki ülésén mondott felszólalásában Winkler Gyula, az RMDSZ Európai Parlamenti képviselője méltatta a Néppárt tervét, hogy részletes európai cselekvési programot, tulajdonképpen a 2014 utáni EP-mandátumra szóló kormányzási programot dolgoz ki. Kiemelte, hogy a romániai magyarság számára jelentős célok közül kettő: a régiók szerepe és fontossága az Európai Unióban, valamint a munkahelyteremtés, a KKV-k szerepének erősítse és támogatása már bekerült a készülő választási programba. A képviselő elmondta: az RMDSZ fenntartja az európai őshonos nemzeti kisebbségek fontosságáról szóló és jogainak védelmét célzó javaslatát, hiszen azzal válik közösségünk számára teljessé az európai pártcsalád választási ajánlata. Az Európai Néppárt korábbi két kongresszusán az őshonos nemzeti kisebbségek védelmét szavatoló határozatot, illetve politikai programot fogadott el, az ezekben foglaltak teljesednek majd ki a kampányprogramban. A választási programban olyan területeket és javaslatokat kell lefektetni, amelyben minden néppárti politikai alakulat megtalálja a választói számára leginkább fontos területeket – fogalmazott Winkler Gyula az ülésen. Az RMDSZ ugyanakkor a Schengen-bővítés kiteljesítésére és az európai munkaerő-mobilitás útjában álló utolsó akadályok felszámolását fogadtatta már el a készülő választási programban. A választásokra a néppárti fiatalok is készülnek, a közgyűlésen elhangzott, hogy javaslatokat készítenek elő a fiatalok munkahelyteremtéséről, amelyeket egy Ifjúsági Kiáltványban foglalnak össze. A jövő évi EP-választás sajátossága lesz, hogy mindenik nagyobb európai pártcsalád megnevezi a maga Európai Bizottsági elnökjelöltjét, aki az európai választási kampány élére áll. Az Európai Néppártban a jelölt személyéről a jövő március 6-7-én Dublinban sorra kerülő kongresszus dönt. (rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro

Egy nagyon helyesen végrehajtott decentralizálás az autonómiával lenne egyenértékű
Surján László, az Európai Parlament alelnöke pénteken, Aradon kijelentette, hogy „egy nagyon helyesen végrehajtott decentralizálás az autonómiával lenne egyenértékű”, hozzátéve, hogy „az autonómia nem választja szét az országot”.
A helyi hatóságok által Aradon szervezett Kisebbségek Fesztiválján jelen levő Surján Lászlótól, az Európai Parlament alelnökétől az újságírók megkérdezték, hogy mi a véleménye egyes romániai magyarok autonómiára vonatkozó kéréséről. Surján a kérdésre válaszolva kifejtette, hogy „az autonómia nem választ szét egy országot, hanem jobban összeforrasztja azt az európai eszmék alapján”. „Egy nagyon helyesen végrehajtott decentralizálás az autonómiával lenne egyenértékű. Băsescu államelnök úr azt mondta, hogy az autonómia nemcsak a magyaroknak szül, hanem minden román állampolgárnak, és véleményem szerint, így kellene gondolkodnunk ebben a témában” – mondta Surján László.
A magyarországi politikus hozzátette, „kizárólag a Romániában élőknek kell eldönteniük, hogy milyen autonómia-formát akarnak, és nem valakinek a szomszéd országból kell jóváhagynia, hogy az helyes, vagy sem”.
A nemzeti kisebbségeket illetően Surján elmondta, „a legfontosabb dolog az, hogy egymással szomszédos országok kölcsönösen rátaláljanak egymásra”.
„És nagyon sok indok van ara, hogy ez így legyen, mert az európai térségben magunkban túl kevesen vagyunk, de együtt nagyobbakká válhatunk. Senki ne gondolja azt, hogy a románok és magyarok között nagyobbak a nézeteltérések, mint a franciák és németek között voltak” – mondta Surján László.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Román-magyar – A román sajtó a magyarok elleni győzelmet ünnepli
A magyar labdarúgó válogatott elleni román győzelmet ünnepelte szombaton a román sajtó, amely szerint „megkérdőjelezhetetlen” volt a román csapat fölénye Bukarestben világbajnoki selejtezőmérkőzésen.
A Gazeta Sporturilor legnagyobb példányszámú román sportújság szerint a péntek esti meccset Románia már az öltözőben megnyerte, utalva ezzel Ciprian Marica korai góljára, amellyel a román válogatott a 2. percben vezetést szerzett. Az újság címlapján a Ria-Ria-Hungária rigmusra utaló szójáték olvasható úgy, hogy a Hungária szót a román „öröm" szóval (bucuria) helyettesítették.
A lap megállapítja, hogy 41 ezer néző által biztatott román válogatott „robbanékonyan” kezdett, és már a második percben vezetéshez jutott, majd Pintiliinek a 20 méterről vinklibe célzott bombalövése gyakorlatilag megpecsételte a találkozó sorsát, és Románia a pótselejtezőt érő második helyre lépett elő. A lap szerint a magyar szurkolók azzal a céllal jöttek Bukarestbe, hogy szétverjék a román fővárost, de végül megszelídítve távoztak.
A Pro Sport című újság azt emeli ki a mérkőzés kapcsán, hogy Victor Piturca román szövetségi kapitány „zseniálisan” választotta ki kezdő játékosait, akárcsak a cseréket, megállapítva, hogy péntek este Piturcának „minden összejött”. A lap szerint Románia „három lépésből adott sakk-mattot” Magyarországnak. Mindkét román szaklap megemlíti, hogy máris elkezdődtek a találgatások, kivel kell majd Romániának megmérkőznie az esetleges pótselejtezőn, és megállapítják, hogy Franciaország mindenképpen elkerülendő. Az Adevarul című napilap szerint a románok simán legyőzték a magyarokat, és a hazaiak ellenfele egyetlen említésre méltó helyzetet sem hozott össze. Az Evenimentul Zilei szerint Marica, Pintilii és Tanase, a három gólszerző „megalázta” Magyarországot. A Romania libera tudósítása címében azt írta, hogy Románia „térdre kényszerítette” Magyarországot.
MTI
Erdély.ma

„Tiszta” Romániát! (7)
Dél-Erdély magyarsága (1940–1944)
Antonescu uralma alatt
Ion Antonescu marsall 1940. szeptember 6-án veszi át a teljhatalmat, és szeptember 14-én Romániát „nemzeti legionárius állammá” nyilvánítja. A fasiszta Vasgárda jelentős szerephez jut, majd lázadásuk letörése után – 1941. január végétől – a kondukátor szigorú katonai diktatúrát vezet be.
Románia „Németország egyik legbiztosabb politikai és katonai” szövetségese lesz. Antonescu arra számít, a háború végén megszerzi Észak-Erdélyt, mert jól tudja, hogy a magyarok csak a kényszernek engedelmeskedve, kis létszámú haderővel fognak részt venni a németek oldalán vívott szovjetellenes hadviselésben.
A dél-erdélyi magyarság sorsa egyre embertelenebbé válik. Egy olyan ország katonai diktatúrája alatt kénytelenek élni, amelynek hadserege – minden külső kényszer nélkül – a legmegengedőbb számítás szerint is negyedmillió zsidót mészárolt le. Romániában a magyarokat mind központi, mind helyi szinten diszkriminálják. A 200 ezer észak-erdélyi román menekült is szítja a magyarellenességet. Ehhez járul még a Kolozsvárról Nagyszebenbe áttelepült román egyetem propagandatevékenysége, amely kitalált történelmi érvekkel, köztük a dákoromán őshonosság meséjével nagyszámú kiadványban hirdeti Románia történelmi jogát Erdély fölött. Nem kell csodálkozni azon, hogy a dél-erdélyi magyarság egyharmada, minden harmadik magyar ember miért dönt úgy, hogy elhagyja szülőföldjét. Ez beillik a román állam legfőbb politika céljaiba, Dél-Erdély magyaroktól való „megtisztításának” tervébe. Ezt a bécsi döntés egyik előírása is megkönnyíti, mert lehetővé teszi – a döntést követő hat hónap alatt – a román állampolgárságról való egyoldalú lemondást. A román hatóságok erre alapozva ösztönzik is a magyarokat erre.
Kultúra A dél-erdélyi magyar kulturális élet összeszűkül. Az egyházak szerepe nő. A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyház 86 plébániát működtet, az Erdélyi Református Egyházkerület 205 egyházközséget, az unitáriusok és az evangélikusok is fenntartják közösségeiket. A katolikus egyház központja Gyulafehérvár marad, miközben az egyházmegye kétharmada Magyarországhoz kerül. Dél-Erdélyben a Királyhágó–melléki Református Egyházkerület hat egyházmegyéjéből kettő működik. Az Arad központú magyar evangélikus egyházkerület Erdély felosztásával négy egyházközséget veszít, míg a Brassó központú híveinek többsége egy tömbben, a Barcaságban él. Az unitáriusok fele kerül Dél-Erdélybe, a püspöki székhely Kolozsváron marad az egyházi vagyon nagyobb részével, ezért középiskolájukat és a teológiai akadémiát is Észak-Erdélyben tartják fenn. A dél-erdélyi unitáriusokat a tordai központtal megalakult Képviselő Tanács vezeti és képviseli. Mivel Románia megszünteti az állami iskolákban az anyanyelvű oktatást, és azt csak a hitvallásos iskolákban engedélyezi, az iskolafenntartás terhe az egyházakra hárul. Az iskolák igen szűkös anyagi feltételek közt működnek. Minden erőfeszítés ellenére a magyar tanulók alig felének biztosított az anyanyelvű oktatás. 1942 végén a dél-erdélyi magyaroknak egy teológiai akadémiájuk, két gazdasági, három kereskedelmi és négy tanonciskolájuk van. Alsóbb szinten 7 kisdedóvóban, 179 általános iskolában és 15 középiskolán folyik anyanyelvű oktatás. A képesítés nélküli tanítók ürügyén – mivel a képzett tanítók többsége Észak-Erdélybe menekül – az iskolákat a nyilvánosság jogának megvonása, bezárása fenyegeti. Az állam előszeretettel foglalja le a magyar középiskolák épületeit és létesít bennük hadikórházakat.
1941. június elején a kormány bizalmas körrendeletben intézkedik arról, hogy tiltsák be a magyar nyelv nyilvános használatát. A magyar könyvkiadást felszámolják, a magyar lapokat 1942-ben betiltják, csak 1943-ban engedélyezik újra az Erdélyi Gazda és a Havi Szemle megjelenését.
Gazdasági és politikai diszkrimináció
A kis- és középbirtokosok gazdasági felszerelésüket, állatállományukat, földjeiket még 1941-ben birtokolják. A Nagyenyed központú Kisegítő Takarékpénztár, a brassói Népbank mellé tömörült magyar pénzintézetek és a Hangya szövetkezeti központ eredményesen működik. A Népközösségen belül, de teljesen önállóan végzi munkáját az ugyancsak Nagyenyed központú Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, azonban a zaklatások miatt tulajdonképpeni feladatát, a gazdaképzést nem tudja megszervezni.
A román kormányzat már 1941-ben célul tűzi ki a magyarság teljes anyagi tönkretételét. Megkezdődnek a sorozatos állat- és termékrekvirálások. Az ipari üzemek elbocsátják magyar alkalmazottjaikat, az ipartestületekben nincs magyar képviselet. A magyarság képviselete a helyi adminisztrációban alacsony, a központi államhatalmi intézményekben pedig teljesen hiányzik. A közszükségleti cikkek elosztásánál a magyarok hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Túladóztatják az iparosokat, az ügyvédeket, az orvosokat, a kereskedőket. Szabotázsakciók címén bírósági eljárások folynak, önkényesen bírságolnak, sok magyart bebörtönöznek. A magyarokat nagyobb arányban viszik katonának, illetve munkaszolgálatra. A román menekültek elszállásolásával is leginkább őket terhelik, a közmunkákban is gyakrabban veszik igénybe őket. Korlátozzák a határ menti ingatlanforgalmat. A katonai parancsnokságok bizonyos körzetekben különböző tilalmakat vezetnek be. Az utazási tilalom mindvégig fennáll. A határ menti 20 km-es körzetben az egyik településből a másikba való jutást csendőri engedélyhez kötik.
Magyar érdekvédelem
1940. november 4-én alakul meg Nagyenyeden a Romániai Magyar Népközösség. A párt elnökének Gyárfás Elemért, alelnöknek Szász Pált választják. A vezetők közti ellentétek zavarják a szervezet munkáját, de legfőképp a gyülekezési az utazási szabadság hiánya, a levelek és a sajtó cenzúrája. A Népközösség aktivistái a központi és a helyi irodákon keresztül – a lehetőségekhez mérten – próbálják megoldani a nemzetiségi jogsérelmeket. Folyamatosan tájékoztatják a brassói és az aradi konzulátusokat a magyarság jogi helyzetéről.
Brassói központtal hozzák létre 1941 februárjában a magyarság jogvédelmére a vegyes tiszti bizottságot, melynek tagjait a német és az olasz kormány nevezi ki. A bizottsághoz küldött panaszok 70 százalékát nem oldják meg, a panaszosok kitérő válaszokat kapnak. Az 1518 panasz 16 százaléka kerül megoldásra. Ezek fele különféle bántalmazással, kultúrával, közellátással és földdel kapcsolatos. 1942 májusában a román kormányzat elhatározza a magyar falvak kiéheztetését, a magyar tulajdon teljes felszámolását. Ellenállás esetére számolnak a fegyveres erőszak alkalmazásával is. Szerencsére a terv megvalósítását a vegyes tiszti bizottság megakadályozza. Dél-Erdély magyartalanítása meghiúsul, de 1943-ban és 1944-ben a magyarság helyzete tovább romlik.
Észak-Erdély népessége
Az 1941-es magyar népszámlálás idején 2 578 100 lakost vettek nyilvántartásba. A nemzetiségi bevallás szerint az észak-erdélyi magyarság száma ekkor 1 380 500 (53,54 százalék), míg a románoké 1 029 000 (39,9 százalék). Rónai András, az 1941-es magyar népszámlálás egyik szervezője írja, hogy Teleki Pál miniszterelnök külön utasítására törekedni kellett a nemzetiség és az anyanyelv korrekt megállapítására, a népszámlálást szigorú szakmai ellenőrzés mellett végezték. Felhívták a számlálóbiztosok figyelmét arra, hogy „a nemzetiség nem tévesztendő össze az állampolgársággal, és nem egyezik szükségképpen az anyanyelvvel, de nem egyértelmű a származással sem”. A korrekt, pontos népszámlálás biztosítására a kérdéseket kötelező módon a „megszámlált nyelvén” tették fel, ezért a nemzetiségek nyelvét ismerő számlálóbiztosokat alkalmaztak. Hogy valaki milyen nemzetiségűnek tartja magát, azt csak a számba vett személy határozhatta meg. Észak-Erdély magyarságának száma – a spontán, részben erőszakolt népességcsere által – ugrásszerűen gyarapodott. Dél-Erdélyből 1940 őszétől 1941. január végéig a Külföldieket Ellenőrző Központi Bizottság nyilvántartása szerint 100 ezer magyar települt Észak-Erdélybe. Nem tudjuk, hányan térhettek haza azok közül, akik 1918 és 1923 között menekültek Magyarországra. Bizonyára a 197 000 eltávozottból több tízezren tértek vissza a felszabadult Észak-Erdélybe. Mivel Észak-Erdélyben hiányzott a képzett tisztviselői kar, számolnunk kell néhány ezer anyaországi magyar letelepedésével is. Az Óromániában élő magyarok többsége – mintegy 60 ezren – telepedett Észak-Erdélybe.
Észak-Erdélyből elmenekült románok
Az Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe, Romániába költöző románok száma a magyar népszámlálás szerint legalább 150–200 ezer főre tehető. Ők többnyire 1918 után kerültek Észak-Erdélybe Románia tudatos telepítési, románosítási politikájának eredményeképp. Bárdi Nándor írja: „Romániában 34 000 családot telepítettek a Partiumban és a Bánságban létrehozott új falvakba. 1930-ban 245 000 olyan lakója volt Erdélynek, aki nem abban a régióban született.” Sokan telepedtek le az 1921-es földreformkor kisajátított magyar birtokokra. A telepes falvak többségét a magyar–román határ közelében, Észak-Erdélyben, a Partiumban hozták létre. A román állam az etnikai arányok erőszakos megváltoztatását a magyar határ közelében, a Partiumban, Nagyvárad, Nagybánya és Máramarossziget környékén kezdte.
A románosítás másik célpontja a túlnyomórészt magyar és német lakosságú erdélyi városok. Erdély városaiban a románok számaránya 1910-ben 23,1 százalék. Rónai András azt írja, hogy Erdélyben nem volt „egyetlen román alapítású város sem”. Szerinte a Romániához csatolt területeken a városi lakosság 62 százaléka volt magyar, 16 német és mindössze 19 százaléka román. Tény, hogy alig tíz év alatt a masszív románosítás eredményeképp a magyarok aránya 1930-ra 45 százalékra esett vissza. Ennek magyarázata, hogy kb. 50 ezren Magyarországra menekültek, és ugyanennyien falvakra költöztek. Az arányok változását elősegítette még, hogy időközben tíz települést, köztük nyolc román többségűt emeltek városi rangra. Mindezek mellett zajlott a nagyszámú óromániai betelepítése, ezt bizonyítja az 1930-as népszámlás, amely szerint az erdélyi városokban 120 ezer óromániai születésű személy élt. Csak egyetlen városban, Temesváron emelkedett a magyarság számaránya. A városokba telepített román lakosság jelentős része a magyar tisztviselők, vasúti dolgozók munkahelyét foglalta el, nyelvvizsga ürügyén azok munkahely nélkül maradtak. Az új telepes románok közül került ki a csendőrség és a katonai alakulatok állománya is. Az elbocsátott magyarokkal szembeni arroganciát tükrözi Nicolae Iorga, a nagy román történész, egyetemi tanár és ellenzéki képviselő 1924-ben tartott beszéde a román parlamentben. Ez alkalomból Iorga még a kormánypárt tomboló tetszését is elnyerte. Hihetetlennek tűnik, hogy az elbocsátások, üzleteik, földjük kisajátítása miatt jogosan tiltakozókat a román nép felháborodásával fenyegetik: „Aki ebben az országban az 1919. december 9-i párizsi megállapodásra mint jogforrásra hivatkozik, az megsérti a román nemzet becsületét, és annak számot kell vetnie azzal, hogy a felháborodott román öntudat eltapossa.” Ez tükrözi a korabeli román demokrácia színvonalát, valamint hogy Románia már a Trianon utáni években sem veszi komolyan a kisebbségi jogokat garantáló nemzetközi szerződések betartását.
Kádár Gyula
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markó Béla, az EU és az igazság
Néhány nappal ezelőtt Markó Béla, az RMDSZ szenátora egy magyarországi balliberális hetilapban elemezte a román–magyar kérdést, európai kontextusba helyezve azt. Írásából nemcsak arra kapunk sajátos választ, ami napjainkban történik, hanem arra is, hogy miként szemléli az RMDSZ korábbi vezetője a világot. És mi vajon hogyan látjuk a dolgokat?
Megújulásra szoruló kontinensünkön azok tudják legkevésbé, mit kellene megújítani, akik a legtöbbet beszélnek róla. Markó Béla nem tartozik közéjük, mert ő nem cövekelt le az Európai Egyesült Államokat sürgetők táborába. Ő ezt a kérdést inkább passzolja, és illúziókergetés helyett megmarad a regionális politikánál. Nemrég jelentetett meg egy elemzést a HVG-ben, melyben felvázolta a román–magyar helyzetet és a követendő irányt úgy, ahogy azt ő látja.
Elemzéséből megtudjuk, hogy Traian Băsescu államelnök leckét adott azoknak, akik Tőkés Lászlóhoz hasonlóan „jóleső legendát gyártottak" az Orbán–Băsescu barátságból. Hogy az etnikai feszültség évek óta növekszik, a magyar kormány részéről sokat hangoztatott stratégiai partnerség pedig nem több mint egy szép álom; és a választások közeledtével ennek a viszonynak csak a további romlására lehet számítani. Az RMDSZ ellenzékbe kényszerült, és miközben Bukarestben savanyú a szőlő, Budapestnek nincs ereje valamit is érvényesítenie Romániával szemben, ami nagy baj.
Az államelnök magyarellenes nyilatkozatával kapcsolatban Markó úgy gondolja, hogy az nem kisiklás vagy szavazatszerzési akció volt, hanem Románia újrapozícionálási igénye Európában, a balkáni és kelet-közép-európai régióban. Ennek jegyében tenné pontra a román politika a Brüsszel számára problémás Magyarországot („a régionális instabilitás tűzfészkét"), és próbálna jobb helyet kiküzdeni magának az EU-s hierarchiában. Végezetül felhívja a figyelmet arra, hogy ennek ismét mi, erdélyi magyarok leszünk a vesztesei, akik megisszák a levét annak, hogy a magyar politika rosszul méri be az uniós eszközök jelentőségét. Mert egy olyan ország, amely a szomszédos országok magyar közösségeit a szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak" legyenek.
Kiindulópontok
Egyetértek azzal, amit Markó Béla a román elnök új stratégiájaként felvázolt. Traian Băsescu elérkezettnek látta az időt arra, hogy a pillanatnyi EU–magyar feszültséget kihasználja, és az EU kegyeit keresve berúgja magyar barátja nyitott ajtaját, és csapatai élén teljes gőzzel bevonuljon annak otthonába. Tegyük hozzá, hogy mindezt alaptalan lózungok és „megleckéztetés" címén teszi előzetes figyelmeztetés vagy párbeszéd nélkül.
Amivel nem értek egyet, az az a felvetés, hogy amiért a románok ezt már kétszer megtették a 20. században, és mind a kétszer nyertek (ez a gondolatmenet szintén a HVG-ben olvasható), ezért most nekünk is le kellene alacsonyodnunk a „bármit megteszünk, hogy elnyerjük a nagyhatalmak kegyeit" szintre, mert ha nem ezt tesszük, akkor újból veszítünk. A „bármit" fényében a szemléletet károsnak és rövidlátónak tartom. Most nem térek ki az országos és birodalmi berendezkedések időtállóságának a fejtegetésére, csak egy jó mondásunkra hívom fel a figyelmet: Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ez a mondás és az alábbiak mindent elmondanak a helyzetről.
Ha az „európaibb" jelzőt illetően jobban meg akarjuk érteni a szenátor gondolatmenetét, vissza kell térnünk az idei marosfői EU-táborhoz, ahol egy pódiumbeszélgetés alkalmával Markó kritizálta a magyar kormányt, amiért az elutasította a Tavares-jelentést. Szerinte a Tavares-jelentés emberjogi, kisebbségjogi kérdéseket is érint, ezért Magyarország reakciója ellentmondásos: „Sokan éppen az Uniótól várják el, hogy beleszóljon a kisebbségpolitikába vagy a sajtószabadságot illető kérdésekbe, és amikor megszületik egy ilyen jelentés, azt az országvezetés elutasítja."
Markó úgy látja, hogy a Tavares-jelentés az erdélyi magyarság szempontjából is jelenthet pozitív precedenst, hiszen az erdélyi magyarság elvárja, hogy az EU elvárásokat támasszon Romániával szemben bizonyos kisebbségügyi kérdésekben, ezért most el kell dönteni, ki mivel ért egyet: egyes kérdéskörökben beleszóljon az Unió egy ország jogrendszerébe, vagy ne. Helyhiány miatt csak megemlítem, hogy nem kellene összemosni az alapjogi és alapértékeket érintő kérdéseket a jogi kérdésekkel. A témának egy másik fontos vetülete az elnyert jogok gyakorlatba ültetésének a kérdése, melyről Markó nem tesz említést. És akkor most lássuk a Tavares-jelentést.
Kedvében járni a hatalomnak
Némiképp meglepő, hogy Markó nem reflektál a Tavares-jelentés tartalmára, jellegére. Pedig komoly politikai vitákat kavaró anyagról van szó. Szerinte ezt vakon el kellett volna fogadni csak azért, mert így a magyar kormány „európaibb" lett volna, és ez segített volna, hogy „nyerjünk". Egyesek számára talán jól hangzik ez az okfejtés, de jó, ha tudják, hogy emögött egy komoly dilemma húzódik meg. A dilemma az igazsághoz és az erényhez való viszonyulásban áll.
Markó gondolataiból kiderül, hogy számára az igazság az erősek igazsága, vagyis az igazsághoz való ragaszkodásnak nincs értelme. Az egyedüli, ami számít, az az érdek és a hatalom kedvében való járás. És mert a hatalom az EU-nál van, ezért nekünk mindent fel kell adnunk ahhoz, hogy az ő jóindulatát elnyerjük. Száraz, pragmatikus gondolkodás ez. Egy rövidlátó macchiavellisztikus szemlélet, mely szerint ha nem te bújsz a főnököd ágyába, akkor megteszik helyetted a románok. Igazság és hűség nem számít. Fő, hogy a célodhoz vezető utadon előrelépj.
Bizonyos tekintetben hasonló felfogást tapasztalhatunk a Románia Csillaga kitüntetéssel jutalmazott szociáldemokrata Corina Creţu esetében is, akit Ion Iliescu egyik tanácsadója profinak tart a felettesek kedvében való járásban. Olyan hölgynek, aki karrierje érdekében kiválóan megosztotta a munkahelyi és az ágyastársi szerepet a magas rangú politikusokkal és elitekkel, s ennek köszönhetően hamar feljutott a ranglétrán. Eugen Mihăescu szerint amikor azt hallották róla, hogy ma Sorin Oprescuval (Bukarest főpolgármestere) van, kiderült, hogy Fuldával (a külföldi hírszerzés, a SIE volt elnöke) szórakozott, és így tovább...
Majd miután a pragmatikus hölgy európai uniós képviselő lett, ott folytatta, ahol abbahagyta. Nemrég kiszivárgott személyes levelezésének egy szelete, melyben a 73 éves házasembernek, Colin Powell volt amerikai külügyminiszternek udvarolt éppen. Leveleiben Powellt „életem szerelmének" nevezi, olyan férfiúnak, aki után többet sírt és epekedett, mint tette azt bárki után tinédzserként. A mérleg másik oldalán pedig az állt, hogy Creţut esélyesként tartották számon az uniós kormányzati tagságra...
Nem mondom, így is lehet politizálni. Nem hiába mondják sokan, hogy a politika egy parázna. Sok esetben helytálló ez a megállapítás, de attól még nem kell törvényszerűnek elfogadni. Mert mindig vannak, voltak és lesznek erényes, az emberi értékekhez hű politikusok. Hogy nem mindig ők dominálnak, az más kérdés. De akkor is ők a követendő példák, ha az opportunisták számára az érdek és a dominancia a legfőbb szempont.
Különböző szemlélet
Sokat segít a helyzet megítélésében, ha megértjük a magyar szemléletet, álláspontot is. Ehhez jó, ha Orbán Viktortól indulunk el. Ő ugyanis köztudottan nem az a politikus, aki az erényt feladva hanyatt vágja magát egy „nagyfőnök" kedvéért. Személye ezért is elfogadhatatlan az EU-t domináló opportunista érdekkörök számára, akik a magyar miniszterelnök lejáratásán fáradoznak Brüsszeltől Budapesten át Bukarestig. Ami pedig a Tavares-jelentést illeti, a betűk közt a következő olvasható benne: „Elfogadod-e, hogy nekünk add az ország gyeplőjét, és fittyet hányj a népre és az EU-s alapszerződésben foglaltakra? Szavazz igennel vagy nemmel."
Tények? Minek? Azonos mérce? Kit érdekel? Igazság? Csak mese van és legenda. Így néz ki a Tavares-jelentés mögött álló szellemiség, melynek tartalma egy objektív mázba öltöztetett politikai dumacsomag; egy kettős mércéből született műalkotás, mely látszatokot szolgáltat az EU-nak ahhoz, hogy a „szövetséges alapszerződések" világából önkényesen átlépjen a „politikai hatalomgyakorlás" világába.
A Tavares-jelentés szimbolikája mögött a már említett erkölcsi dilemma húzódik meg. Az erkölcsi vetület Markó Bélát nem érdekli, Orbán Viktort igen. És mert a magyar miniszterelnök szereti az egyenességet, ezért a nászágy homályába húzó brüsszeli karokra rászólt, hogy álljanak le. Majd nyíltan feltette a kérdést az EU-nak: „Nem vagyunk a feleséged, miért bújnánk ágyba veled?" Az erénymegvető homály viszont nem tűri a világosságot. Ettől ideges lesz... A magyarkérdésben az Európai Parlament önkényesen túllépte hatáskörét.
Ha pedig az EU szándékai szerint létrehozza a Koppenhágai Bizottságot, az azt fogja jelenteni, hogy megszegte a Lisszaboni alapszerződést is. Az erkölcsrelativizálók (többnyire a baloldaliak tábora) esetében ez nem gond. De a becsületes politikusok nem akarnak megszegni egy szerződést, becsapva ezzel a népüket és saját magukat. Esetleg módosítani, ami viszont helytálló érveket igényel.
Zárógondolatok
Ami minket, erdélyi magyarokat illet, két csapdára szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a szupercentralizált román rendszerhez való kötődés veszélye (akit bővebben érdekel, olvassa el A Titanic kapitánya című írást), a másik a szélsőségesség. Amit pedig nem kellene elkerülni, az a hűség. Azt, ami kedves, tiszta, egyszerű. És nem irtja mohón a hargitai fenyveserdőt, hanem kiáll mellette. Mert ahol él a lelkiismeret, ott illatosak a virágok. Ahol halott, ott nincs Székelyföld, nincs Partium, nincs semmi; csak magyarul beszélő egyedek, érdekek és ágyasok pusztasága. Tőlünk függ, hogy melyiket választjuk. Miért lennénk vesztesek? Teremtőnk megmondta, hogy végül úgyis győz az illatos virág. Elhisszük-e?
Lőrinczi Loránd
Népújság (Marosvásárhely)

Állami kinevezések régiónk magas rangú magyar állami tisztviselőinek
Dézsi Attilát, Hunyad megye volt prefektusát és volt kormányfőtitkárt a versenytanács felügyelőjévé nevezte ki a Ponta kormány.
A fővárosba szóló kinevezése nyomán a volt prefektus feladatköre hármas jellegű: prevenciós, vagyis a gazdasági szférát torzító jelenségek megelőzése, felügyelői, vagyis a korrekt konkurenciáról szóló jogszabályok betartása, illetve felügyelői, azaz a szabálysértők megbüntetése, magyarázta Dézsi.
Nem ő az egyetlen magyar magas rangú állami tisztviselő, akit közigazgatási pozícióba nevezett ki a kormány. Marossy Zoltánt, Temes megye volt alprefektusát a megyei tanács főosztályvezetőjének nevezték ki, míg Horváth Leventét, Arad megye egykori alprefektusát a megyei munkaerő-foglalkoztató ügynökség aligazgatójának, ismertette a kollégái ügyében bekövetkezett fejleményeket Dézsi Attila.
Aki szerint a kormány az augusztus elsején felmondólevelet kapott magyar nemzetiségű magas rangú állami tisztviselők közül szinte mindegyiket új feladatkörbe nevezte ki.
Ami alighanem az RMDSZ lobbizásának is köszönhető. „Kelemen Hunor, Borbély László és nem utolsó sorban Verestóy Attila jelentősén hozzájárultak a magyar nemzetiségű magas rangú állami tisztviselők helyzetének megoldásához” – mondta el a Nyugati Jelennek Dézsi Attila.
Szóljon hozzá
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

A román külképviseletek előtti tüntetésre szólít fel az SZNT
gyvilág magyar közösségeihez fordult egy felhívásban Izsák Balázs. Az SZNT elnöke azt kéri, a 2013. október 27.-én Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen, illetve Székelyföld területi autonómiája mellett szervezett Székelyek Nagy Menetelésével egyidőben a nagyvilág magyar közösségei szervezzenek tüntetéseket Románia külképviseletei előtt, és lehetőség szerint vetítsék ki, szemközt a román külképviseletekkel a háromszéki tüntetés részleteit, amelyet szándékukban áll interneten közvetíteni.
Transindex.ro

Előítéletek erdejében/Erdélyében
Mit gondolnak az erdélyi magyarok saját magukról, a magyarországiakról és a románokról? A Kárpát Panel fókuszcsoportos vizsgálattal folytatódik.
A Kárpát-medencei magyarok előítéletének szerkezetét a Kárpát Panel 2007-es adatfelvétel nyomán elemezve azt állapíthatjuk meg, hogy a kisebbségben élő magyarok rokonszenv-ellenszenv értékei a saját csoport legmagasabb elfogadottságától a romák elutasításáig terjednek, a közbenső értékek sorrendben pedig: más régiók határon túli magyarsága, magyarországi magyarok, saját többség, más határon túli magyarok többsége, németek, zsidók, kínaiak. Más mutatók mentén továbbá azt találtuk, hogy bizonyos tulajdonságok kisebbségi magyarok általi százalékos tételezése hasonló értékeket mutat a romák, a saját többség, illetve a magyarországi magyarok esetében. Ezt a jelenséget úgy értelmeztük, hogy a határon túli magyarok bizonyos vonatkozásokban „elromásítják” saját többségüket, illetve a magyarországi magyarokat is. Az előbbiek árnyaltabb vizsgálata céljából Erdélyben 2009 tavaszán tíz fókuszcsoport beszélgetést szerveztünk (Nagyváradon, Kolozsváron, Mezőbándon, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön). A csoportos beszélgetések félig nyilvános/félig informális jellege lehetővé tette azt, hogy alanyainak részletesebben kifejtsék véleményüket, illetve adott esetben ütköztessék is azt a többi jelenlévőével. A beszélgetések központi témái a csoporttudat, haza,
Szülőföld fogalmának értelmezése, a magyarsághoz való tartozás, a nemzet fogalmának értelmezése és az ahhoz való tartozás gondolatköre. Külön is körüljártuk az előítéletek, illetve csoportközi viszonyok természetrajzát, illetve arra is kértük partnereinket, hogy konszenzuálisan határozzanak meg tulajdonságokat az erdélyi magyar, erdélyi román, a magyarországi magyar, illetve egy európai ember vonatkozásában. A lezajlott beszélgetéseket rögzítettük, majd szó szerint legépeltük, és az Atlas.ti program segítségével kódoltuk (edge-coding). Az elemzés során különbséget tettünk a kódok abszolút gyakorisága által megjelenített tartalmak, illetve a kódok együttjárása során kialakított diszkurzív környezet között. Az összes beszélgetést egységesen 1150 „idézetdarabra” bontottuk fel és 77 kóddal, azaz szövegrészekhez társított címkével tudtuk jellemezni. A beazonosított kódok egy része természetesen szorosan összefügg a beszélgetés tervezett témaköreivel, ám ha összevetjük a tervezett témákat az elemzés során kialakított kódlistával, nyilvánvalóvá válnak a nem szándékolt, illetve járulékos tematizációk is. A leggyakrabban felbukkanó ilyen „nem várt” tematizáció a vegyes házasság és asszimiláció problémaköre, a magyarországiak erdélyi magyarokra vonatkozó „lerománozása”, a romákkal kapcsolatos vélekedések, a kivándorlás, a politika témaköre. Az erdélyi magyarok előítélet-térképei A szövevényes etnikai előítélet rendszert a lefolytatott beszélgetések belső struktúrája alapján igyekeztünk rekonstruálni. Célcsoportunk etnikai sztereotipizációinak először diskurzív környezetét igyekszünk feltárni, majd pedig rekonstruáljuk a különféle etnikai kategóriák egymásba kapcsolódását. A diskurzív kontextus körülhatárolása során először azt vizsgáltuk meg az auto- és heterosztereotípiák milyen témákkal jelennek meg közösen, majd pedig feltérképeztük, hogy a különféle etnikumokkal szembeni tematikus együttjárások hogyan kapcsolódnak egymásba. Az így kapott struktúrát felrajzolva egy olyan hálózatot kaphatunk, amelynek három nagyobb csomópontját az „erdélyi magyarok”, „magyarországiak megítélése”, illetve a „románok megítélése” kategóriák képezik. Vizsgáljuk meg először ezeket a csomópontokat! (ld. 1. ábra, Az előítéletek diskurzív környezete) Az autosztereotípia, azaz az erdélyi magyarok önmagukról alkotott vélemény-együttesét mintegy körülbástyázza az erdélyiség különböző formájú felvállalása („erdélyi ember”, „erdélyiség”, „kisebbségi lét” címkék), a románok jelenléte („erdélyi román”, „románok jellemzése”, „román nemzethez tartozás”, „román állampolgár”, „román nyelvtudás” kérdéskörei), illetve a magyarsághoz való tartozás és a magyarországiak megítélésének tematizálódásai. Ezen túlmenően végül az erdélyi magyarok „belső etnikumaival”, azaz a székelyekkel, csángókkal, romákkal, zsidókkal, vegyes házassággal kapcsolatos témái jelennek meg. Az ábrán szereplő ún. „lezsidózás” olyan gondolati sémát tükröz, amelyben a románok olyan városi jövevényeknek számítanak, akiknek sokkal kedvezőbbek munkaerőpiaci pozícióik, mint az őshonos magyaroknak. Kis leszűkítéssel azt mondhatnánk, az erdélyi magyarok önmagukról alkotott véleményét négy dimenzió határozza meg: az erdélyiség, a románság, a magyarság és a belső etno-demográfiai folyamatok tudatosítása. A románokkal szembeni sztereotípiák elsősorban különféle interetnikus viszonyok és bélyegek mentén szerveződnek, amelynek keretében a románság belső tagolódása (erdélyi román és általában vett románság közötti különbség) is artikulálódik. Ezen kívül a románok megítélése gyakran az agresszió témakörét, és érthető módon a történelmi események relevanciáját is felvetették. A „kisebbségi lét” tematizációja (és az ehhez társítható nyelvi kérdések) szintén kapcsolódnak a románokkal szembeni általános megítéléshez. A magyarországi magyarok megítélése logikus módon nem választható el Magyarország és az általában vett magyarok jellemzésétől, ugyanakkor szervesen kapcsolódik az erdélyi magyarok migrációs folyamataihoz (kivándorlás, otthonmaradás, demográfiai kérdések), és kis mértékben a haza/hazátlanság témaköréhez is asszociálható, illetve elválaszthatatlan a „lerománozás”, illetve a 2004-es népszavazás tapasztalataitól. Az ábrán ugyanakkor azt is látjuk, az erdélyiek szerint a magyarországiak valamilyen szinten az európai emberhez is társíthatók, ám mégiscsak a büszkén vállalt magyarsághoz tartozás megtestesítői is. A gondolati térképen feltüntettük néhány fogalom egyértelmű kapcsolódásának jellegét, illetve azt is megállapíthatjuk mely kódok kötik össze a tételezett magyarországi, erdélyi magyarokat, illetve a románokat. Az erdélyi magyarok – kissé tautologikusan fogalmazva – leginkább abban különböznek a magyarországiaktól, hogy „erdélyiek” és „kisebbségiek”. Az erdélyiség kvintesszenciájaként valamiféle sajátos lelkiség, emocionalitás felvállalása tételeződik, ugyanakkor minden más pozitív tulajdonság a magyarországiak negatív tulajdonságaként, hiányaként konstituálódik. Az erdélyi magyarok és magyarországiak egyaránt a magyarság, illetve a magyar nemzet részét képezik, ám a feltüntetett „relacionális identitás” kód azt fejezi ki, hogy az erdélyi magyarok önazonosságukat leggyakrabban viszonylagosságot, illetve elkülönböződést kifejező terminusokban fejezték ki, amelyből végső soron újra felsejlik az erdélyiség tudata. „Például a magyarországi magyarokhoz viszonyítva én legalábbis, hogy is mondjam, hogy is fejezzem ki magam, magasabban érzem magam, mert tulajdonképpen mi itt két kultúrával rendelkezünk. Tehát mi ismerünk egy Eminescut is, ismerünk egy Petőfit is, más történelmet, ezt azt, tehát, már startból két nyelvet beszélünk, mindamellett, hogy mások tudnak például angolul, de nem mindegy az, hogy egy nemzettel együtt vagy és csak érted, hogy mit mondanak ők is, és együtt vagy mindennap, mindennap.” (Kolozsvár, alacsony iskolai végzettségű csoport) „Én azt el tudom mondani, hogy sokszor volt olyan érzésem, nekem tényleg nagyon sok román barátom van román társaságban, több közös témám volt egy erdélyi románnal, mint egy magyarországi magyarral.” (Kolozsvár, magas iskolai végzettségű csoport) „Én bármikor vállaltam a magyarságomat, s hogy erdélyi magyar vagyok, nem anyaországi magyar. Mondom azok olyan keverékek, hogy két egészséges ember nincsen ottan.” (Marosvásárhely, vegyes csoport) A kisebbség lét perspektívája és az eltérő történelemértelmezések azonban a románoktól is elválasztja az erdélyi magyarokat. Az interetnikus kapcsolatok szövevénye, azon belül az államnyelv ismerete, és az ehhez társítható egyéni oktatási, családi, munkaerőpiaci stratégiák viszont keretet adnak a mindennapi élet interakcióinak. Erdélyi magyar szempontból továbbá a magyarországiakat és románokat leginkább az köti össze, hogy többségi pozícióikból nem képesek megérteni a kisebbségi élethelyzet sajátosságait, és érdekes módon mindkét többséggel szemben megfogalmazódtak negatív, burkolt cigányozásnak nevezhető állítások is. Igaz, míg a magyarországiakkal szembeni „lecigányozást” a „lerománozásra” és a sikertelen népszavazásra adott reakcióknak is tekinthetjük, a románok lecigányozása közvetlen tapasztalatra és demográfiai félelemként értelmeződik. „- Nem akartak, meg voltak ijedve, sokkal jobban elfogadták a kínaiakat, mint minket. – Azok meg fogják őket tanítani becsületre. – Szegény édesapám annyit mondta, a régi öregek, hogy kubikusok, nincs mit várni tőlük, mármint az anyaországiaktól. Tudjuk mit jelent, maga a szó, honnan jött, kubikus.” (Marosvásárhely, vegyes csoport) „Na itten még van egy más is, a cigány csoport. De azok is megosztottak, fele magyarok, fele románok. Tehát a Székelyföldön magyarok, és itten ebben a zónában már románok. Van amikor magyarok voltak a cigányok is, magyar iskolába jártak, de most már román iskolába járnak. Úgyhogy... (…) – Hát azért mondja a közmondás, hogy olyan mint a cigány, amerről fúj a szél, arra hajlik.” (Kolozsvár, alacsony iskolai végzettségű csoport) Az etnikai sztereotípiák mentális térképei Az interjúk végén arra kértük alanyainkat, hogy az erdélyi magyar és román ember, illetve a magyarországi és európai emberre vonatkozóan fogalmazzanak meg, amennyiben lehetséges, konszenzuális módon, tulajdonságokat. Az így kapott etnikai kategóriákat más elemzésekben is használt morális és kompetencia dimenzió mentén strukturáltuk, ám a beszélgetések alapján kreáltunk egy harmadikat is, amely a fizikai és más tulajdonságokat tartalmazza. Az erdélyi magyarok önmagukról alkotott morális képében találni a legtöbb pozitív tulajdonságot: barátságos, hagyománytisztelő, vallásos, toleráns, vendégszerető, megbízható. Az erdélyi románokkal kapcsolatos legmarkánsabb pozitív vélemény az, hogy összetartók, negatív oldalon pedig a babonásságként értelmezett vallásosság és kisebb mértékben nacionalista mivoltuk fogalmazódott meg. A magyarországi magyarokkal szembeni leggyakrabban megfogalmazódó állítás az, hogy arrogánsak és zárkózottak, pozitív tulajdonságok (pl. becsületes, igényes) pedig csak kis mértékben jelentek meg. A „kontroll-csoportként” bevont európai emberrel kapcsolatosan összességében ugyan a pozitív jellemzők kerültek túlsúlyba, ám a vélemények meglehetősen megosztottak, leginkább talán a negatívunként értelmezett anyagiasság és karrierizmus került előtérbe. A sztereotípiák kompetencia dimenziójában is hasonló mechanizmusok érvényesülnek: a pozitív autosztereotípia mértéke magas, az anyaországiakkal és az erdélyi románokkal szemben pedig leggyakrabban negatív sztereotípiák kerültek terítékre. Az európai ember e tekintetben mintegy átmenetet képvisel, esetükben találni pozitív és negatív tulajdonságokat is. A fizikai és egyéb tulajdonságokat kifejező kategóriát azért találtuk szükségesnek létrehozni, mert majdnem mindegyik csoporttal szemben megfogalmazódtak a moralitástól és kompetenciáktól eltérő, valamilyen külső jegyekre épülő tulajdonságok is. Természetesen ezen jellemzők szorosan összefüggnek a többi értékeléssel, adott esetben éppen az erkölcsösség vagy szakmaiság látványszerű kifejeződései, ezért érdekes ezeket is számba venni. Eszerint az erdélyi magyarok mintha „molettebbek” lennének, aminek nem utolsó sorban az is oka, hogy szeretnek „jól élni”, azaz kiadósan táplálkozni. Ugyanakkor a magyar virtus is jellemzi az erdélyieket, amely még a „kéztartásban” is megnyilvánul. Az erdélyi magyarok ugyanakkor „tisztábbak” is, ami a korábbiakban jelzett identitás relacionalitására is visszautal, és jól szemlélteti az azonosulásokat és elhatárolódásokat: akárcsak az európai ember, az erdélyi is „tiszta”, de az erdélyi magyar „tisztább” az anyaországi magyarokhoz képest, mert őrzi a hagyományokat, erkölcsöket, ugyanakkor „tisztább” a románokhoz képest is, akiket gyakran agresszívnak, ergo nem megbízhatónak, nem tiszta/egyenes szándékúnak tart. Az erdélyi románokkal szembeni fizikai tulajdonságok leltározása szintjén is visszaköszön a „Test” fontossága. Vagy úgy, mint „testtartás”, ami kifejez valamilyen hatalmi viszonyrendszert („úgy járnak-kelnek, mintha övék lenne az egész világ”), vagy úgy, mint olyan entitás, amelynek eltakarási módja az etnikai csoport kvintesszenciáját fejezi ki: feltűnően öltözködnek, „festik magukat” (vö: „nem tiszta”), sok ékszert használnak, és drága, ám ízléstelen ruhákat viselnek. Megjegyzendő, a magyarországi magyarokkal szemben jóformán nem jelent meg fizikai tulajdonságot kifejező sztereotípia: egyszer ugyan elhangzott, hogy „rondák”, de ez nem csak fizikai jellemzőre, hanem beszédmódra, nyelvi kompetenciák hiányára is utalhat. A különböző csoportokhoz rendelt kategóriákat újra hálózatszerűen ábrázolva (2. ábra: az Erdélyi magyarok előítélet-térképe a morális dimenzióban és 3. ábra: Erdélyi magyarok előítélet-térképe a kompetencia dimenzióban) láthatjuk hogyan kapcsolódnak egymásba az etnikai sztereotípiák. A hálózati ábrázolás lehetővé teszi az előítéletek belső struktúrájának beazonosítását: az egyes csoportokra vonatkozó kategóriák nem „tiszta” kategóriák, hiszen mindegyiknek lehet egy ellenpólusa. Az ellenpólus kapcsolódhat ugyanazon csoporthoz, ebben az esetben a sztereotípiák belső kidolgozatlanságáról árulkodnak, de kapcsolódhat egy másik csoporthoz is, ezáltal egyfajta ellenségképet, a mi-ők tengely kiéleződését megerősítve. Ha elméletileg azt feltételezzük, az egymásba kapcsolódó pozitív és negatív kategóriák „kioltják” egymást, a maradék, mondhatni reziduális kategóriák által kifejezett tulajdonságokat nevezhetjük a csoport esszenciájának. Ha az egymást kioltó kategóriáktól eltekintünk, az ábráról leolvashatjuk a „reziduálisokat”, azaz az etnikai csoportok esszenciáit hordozó jellemzőit. Eszerint az erdélyi magyarokat ilyen értelemben vett esszencialista módon valamiféle sajátos lelkiség jellemzi, a magyarországi magyaroknál a „cigány” és „turista” bélyeg marad. Ha visszautalunk a korábbi diskurzus kontextusra, természetesen ezektől a bélyegektől is megszabadulhatunk. A magyarországi magyarok „cigány” bélyege összefüggésbe hozható azzal, hogy ezt a bélyeget a román etnikumra is illesztették, illetve akár azzal is, hogy a beszélgetésekben a roma népcsoport úgy is megjelent, mint az erdélyi magyarok egyik belső etnikuma (ld. 2. ábra). A „turista” bélyegtől szintén két módon megtisztíthatjuk az anyaországiakat: egyrészt a „turistát” tekinthetjük jövevénynek, és mint ilyen, rokonságot mutat a románok megítélésével. Beszélgetéseinkben ugyan nem hangzott el tételesen, ám metaelemzéssel nem nehéz eljutni oda, hogy összefüggésbe hozzuk ezt a 2004-es sikertelen népszavazás utáni elterjedt szlogennel: „Magyar vagyok, nem turista”. Az egyes csoportok jellemzése látszólag sok kategórián keresztül történik, ám közelről megvizsgálva e sztereotípiák egymáshoz való viszonyrendszerét az etnicitás és identitás relacionalitását állapíthatjuk meg. A kategóriák túlburjánzása csak felszínes jelenség, valójában egymást kölcsönösen erősítő és gyengítő jelentéstulajdonításról van szó, amelynek peremfeltételeit a csoportok vélt vagy valós politikai, gazdasági pozíciói is meghatároznak. A szignifikáns más(ok)nak, azaz referenciacsoportoknak tulajdonított jellemzők hálózata gyakorlatilag kioltja az eszencialista jellemzők lehetőségét, hiszen a pozitív és negatív pólusok közötti átmenetek szintén kontextuálisak, azaz könnyen átjárhatók. Az etnicitás tehát nem örök, hanem a múlt és jelen kölcsönösen formálja, a történelem és aktuálpolitika folyománya, amely visszahat a mindennapi praxisokba. 2009-es kvalitatív kutatásunk alapján azt láttuk, az etnocentrizmus szerkezetét kontextuális tényezők határozzák meg. Kérdésként merülhet fel, hogy az aktuálpolitikai változások megerősítik-e a kisebbségi etnocentrizmust? Ha igen, további megválaszolandó kérdés, hogy a kisebbségi etnocetrizmus hogyan fog visszahatni a saját kisebbségi helyzet értelmezésére, valamint a magyarországi magyarok és a románok megítélésére? Születnek-e új bélyegek, illetve melyek lesznek azok a kategóriák, amelyek eltűnnek, avagy a sztereotípiák Kárpát-medencei hálózatában előjelet váltanak?
Papp Z. Attila
Transindex.ro

Párbeszéd és kiegyezés jegyében – Székelyföldi családok gyűltek össze a szárhegyi Tatárdombnál
A Böjte Csaba ferences szerzetes által meghirdetett párbeszéd és kiegyezés éve jegyében szervezték meg a Székelyföldi Családok Napját Gyergyószárhegyen, a Tatárdombnál szeptember 7-én, szombaton. Az egész napos kulturális programmal szolgáló rendezvényen felszólaló Böjte Csaba atya és Borboly Csaba megyeelnök egyaránt az erdélyi magyarok összefogásának időszerűségét hangsúlyozta.
A szikrázó napsütésnek is köszönhetően sikerrel zajlott le szombaton, a Gyergyószárhegy melletti Tatárdomb emlékműnél a Székelyföldi Családok Napja rendezvény, amelyen szép számban jelentek meg az érdeklődők.
A szervezők – a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Gyergyószárhegy Község Polgármesteri Hivatala, Hargita Megye Tanácsa, valamint a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ – rendhagyó ünnepi istentisztelettel nyitották a programot, amely a csíkszeredai Role együttes élő zenés együttműködésével áthangolta a templomi rítus énekeit.
Prédikációjában Csaba testvér úgy fogalmazott: mind igazságtalanul, mind jogosan napjainkban mindenütt feszültség tombol, civakodnak, veszekednek az emberek. Jézus, valamint Szent László példáját felhozva arra biztatta a jelenlévőket, tegyék fel a kérdést önmagukban: hogyan állnak a „befogadással”, „integrálással”.
– Gyergyószárhegynek az egyik legnagyobb fia itt nőtt fel: elhoztuk Bethlen Gábor zászlóját. Négyszáz évvel ezelőtt egy ilyen őszi napon Kolozsváron Erdély fejedelmévé választották, polgárháborús világban került hatalomra, feszültség volt mindenütt, a Bethlenek és székelyek között is, a felekezetek között is. Bethlen Gábor nagysága az volt, hogy szóba tudott állni az emberekkel – mondotta az atya a kiegyezés és béke kulcsszavak történelmi fejlődést hozó példázataival.
Csaba testvér zárszavában azt kívánta: merjünk leülni egyeztetni mind a közéletben, mind magánéleti feszültségek kezeléséhez, „adja az Isten, hogy fejedelmünk zászlaja ebben az évben szemünk előtt, szívünk előtt lobogjon, és mi is a magunk zászlajára tudjuk felhímezni a feleségünk, a gyermekünk, szomszédunk, a plébánosunk, a polgármesterünk jelképeit.”
Borboly Csaba megyeelnök az atyától kapott útravaló kapcsán a maga számára levont tanulságot osztotta meg a jelenlévőkkel a megbékélés, a törődés, a szeretet és az úgynevezett pártoskodásnak a befejezésére biztatva. – Nincs szükség magyar–magyar harcra, bosszúállásra, nem hiszek abban, hogy vannak jó magyarok, meg vannak annál még jobb magyarok, és nekik meg kell vetniük a kevésbé magyarokat. Nem hiszek abban, hogy Erdélyben a magyarság jobb- vagy baloldali. Én abban hiszek, hogy mi itt ebben a térségben meg akarunk maradni, és talán éppen a beszédben hallott Bethlen Gábor-i vagy Deák Ferenc-i mód az, amivel gyarapodni tudunk – jelentette ki Borboly Csaba.
– Abban bízom, hogy egyre inkább rájövünk arra: Erdélyben nem magyar pártokat kellene erősíteni, hanem ezeket a pártokat valamilyen szempontból felszámolni, hiszen a latin „pars” szóból származó megjelölés csak „részt” jelent. Én nem hiszem, hogy közösségünk részeinek egymás ellen kell harcolniuk.
A megyeelnök kifejtette, hogy a cél az: a rendezvényen is jelen lévő gyermekek úgy nőjenek fel, hogy érdemes legyen nekik itthon maradniuk, ehhez pedig a jelentős összetartó erőt az egyház jelenti. Borboly Csaba szerint az egyházak együttműködésével kell a megbékélés útjára vinni a közéletben keletkező magyar–magyar feszültségeket.
– Fel kell fognunk végre, hogy nem mi vagyunk itt egymás ellenségei. Az ellenség kívül van. Le kell építenünk egypár hiedelmet, akadályt, falat, amiket – talán parancsra – mi magunk építettünk fel, és merjük azt mondani a vezetőinknek és az erősnek vélt embereknek, hogy legyen már egyszer elég – szögezte le a megyei elöljáró.
A Székelyföldi Családok Napján hagyományosan díjazták a térség nagycsaládosait. Idén az emléklapot és ajándékcsomagot a következő családok vették át: Gyergyószentmiklósról az ikreket váró, négygyerekes Vetési Antal Zoltán és Emese családja, Gyergyócsomafalváról a Bartalis Imre és Rozália, valamint hét gyerekük alkotta család, Alfaluból Baricz István és Irén hétgyerekes családja, Vaslábról a Mezei Attila és Sztoika Elena, illetve öt gyerekük alkotta család, továbbá Újfaluból Ferenczi Vilmos és Vilma meg öt gyerekük. Az ajándékcsomagokat a települések elöljárói és Barti Tihamér megyei tanácsos nyújtotta át.
Különdíjat adott át Sógor Csaba Európai Parlamenti képviselő is. A rendezvényen jelen volt Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál, a program moderátora Danguly Ervin megyei tanácsos volt. Tisztségviselők és civilszervezetek a szentmisét követően hagyományosan koszorúzással tisztelegtek a Tatárdombon lévő emlékműnél.
A szintén hagyományos kenyérszelés szertartását Csaba testvér és Ervin atya végezték. A programban a Role-koncert mellett szerepelt lovas felvonulás, zenés műsorok, lovasíjász- és lovastorna-bemutató, gyerekfoglalkozások, továbbá szakelőadáson emlékeztek meg a Szárhegyen felnövekvő Bethlen Gáborról.
A Székelyföldi Családok Napja része a megyei tanács Családprogramja keretében megrendezett eseménysorozatnak.
Erdély.ma

Győzelem csak bátorságból születik – Felavatták az első székelyföldi huszárszobrot Torján
A Kárpát-medence huszártalálkozójának minden évben helyet adó Torja idén, a falunapok alkalmával még inkább öregbítette a település hírnevét, hiszen szeptember 8-án, vasárnap az Árpád parkban felavatták Miholcsa József szobrászművész, huszár hagyományőrző őrnagy által készített, Székelyföldön egyedinek számító lovashuszárszobrot, amelyet Daragus Attila polgármester, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Fejér László Ödön, parlamenti képviselő lepleztek le.
Daragus Attila, Torja község polgármestere köszöntő beszédében röviden ismertette a lovasszobor elkészítésnek történetét. Kifejtette, hogy bár „ötlet volt, de pénz nem, sok munka és utánajárás árán, az ígéretüket és az álmukat sikerült megvalósítani.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke felszólalásában összefoglalta a háromszéki hagyományőrző huszármozgalom elindításának történetét, majd elmondta: „A látványos, parádés felvonulás mellett elődeink emléke miatt is fontos megemlíteni, hogy renenszánszát éli a huszár hagyományőrző mozgalom. Háromszéken, mindenek előtt ott van a Székely Virtus Egyesület, az árkosi, baróti, gidófalvi, kőröspataki, sepsiszentgyörgyi és uzoni csapatokkal, továbbá a Szilaj Hagyományőrző Egyesület és nem utolsó sorban a torjai huszárcsapat, melyeknek a megyei tanács néhány éve kiemelt figyelmet és anyagi támogatást biztosít.
A huszároktól bizony sokat lehet tanulni. Akik ismerik a huszármozgalom történetét, bizonyossággal mondhatják, hogy a huszárok egytől egyik bátor, szabadságszerető és a szülőföldjük védelmében az életüket is feláldozó katonák. Győzelem csak bátorságból születik. Ez a mondás ma is aktuális. És itt állunk mi, akik azzal a szándékkal indulunk el mindennap, hogy – bár békés eszközökkel -de küzdjünk nap, mint nap a székely szabadságért, szülőhazánkért, Erdélyországért, a Székelyföldért.”
Miholcsa József, hagyományőrző huszárőrnagy bevallása szerint ezzel a szoborral egy régi álma valósult meg, amely ugyanakkor egy igazi próbatételt jelentett számára. „Ebben a szoborban a hivatásom és a küldetésem egyesült: hivatásom a szobrászat, küldetésem a katonai hagyományőrzés iránt.”
Az ünnepi beszédeket követően Hatos Mihály plébános, tábori lelkész áldotta meg a huszárszobrot. A koszorúk elhelyezése és a himnusz eléneklése után a jelenlevő huszárok, valamint a falu ünneplő polgárai és a meghívottak lovas-szekeres felvonulással a Mária Kápolnába vonultak, ahol ft. Böjte Csaba ferences szerzetes celebrálta az ünnepi szentmisét.
Kovászna Megye Tanácsának Sajtóirodája
Erdély.ma