Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. augusztus 26.
Markó a hvg.hu-nak elemezte a román-magyar viszonyt
Markó Béla , az RMDSZ korábbi szövetségi elnöke a hvg.hu-nak írt cikkben fejtette ki véleményét a román-magyar viszont igazi természetéről.
„Traian Băsescu leckét adott a román-magyar viszony igazi természetéből azoknak – így Tőkés Lászlónak is –, akik legendát költöttek a román államelnök és a magyar miniszterelnök barátságából. Egyébként ez a viszony nem nyáron romlott el, hanem már jóideje nő a feszültség, többek közt azért is, mert hosszú évek óta nincsen igazi párbeszéd a kormányok között, és a helyzet csak romlani fog, amikor Erdélyben elszabadul a szavazatszerző őrjöngés” – írja Markó Béla RMDSZ-es szenátor. A volt szövetségi elnök úgy véli, hogy amennyiben Magyarország meg akarja tartani szülőföldjükön a szomszédos országok magyar közösségeit, és ebben európai segítségre számít, minden bizonnyal nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak” legyenek.
Markó szerint a magyarországi jobboldali politikusok évek óta a tusnádfürdői nyári egyetemen szokták megfogalmazni utóbb polémiát kiváltó üzeneteiket. „Idén a Tusnádfürdőn előadást tartó magyar miniszterelnök már-már kínosan vigyázott arra, hogy se a román-magyar kapcsolatokról, se az erdélyi vagy más határon túli magyar közösségek helyzetéről ne mondjon semmi olyasmit, amibe bele lehetne kötni. Úgy tűnik, a jövő évi magyarországi választások előtt a Fidesz kockázatosnak tartja újabb frontokat nyitni errefelé, hiszen a szomszédos országokban élő kettős állampolgárok enélkül is mozgósíthatók lesznek a választásokra, és akik részt vesznek, azoknak a túlnyomó többsége valószínűleg rájuk szavaz. Így aztán a sokak által várva várt miniszterelnöki beszédben volt ugyan üzenet haza is, Brüsszelbe is, kevésbé a határon túli magyarok felé, bár ezt a hívek serege nem nagyon vette észre” – írta Markó Béla.
Az RMSZ-es politikus szerint ezek után valójában Traian Băsescu államelnök túlméretezett reakciója Vona Gábor periférikusnak tekinthető véleményre érkezett, és a magyar fél hivatalos válaszából az derült ki, hogy Budapesten nem értik „ez most mi volt, miért volt, hiszen csak a Jobbik, csak egy szélsőséges párt szólta el magát, még az sem olyan nagyon”. „Akik Erdélyben és Magyarországon jóleső legendát gyártottak (Băsescu és Orbán Viktor) állítólagos barátságából, és ide számítom a román államelnököt eddig nyakra-főre dicsérő, sőt, dicsőítő Tőkés Lászlót is, azok most mellesleg kaptak egy leckét, hogy miről szól a román-magyar viszony, és hogy mitől függnek ezek a barátságok” – fogalmaz Markó Béla.
Szerinte a román-magyar viszonyban már jóideje egyre nő a feszültség, a sokat hangoztatott stratégiai partnerség csak egy szép álom, rég megszakadt a közös kormányülések hagyománya is. „Nem beszélve arról, hogy tavaly óta az RMDSZ is ellenzékben van, és gyakorlatilag nincs módunk a román kormánypolitikát befolyásolni. Ráadásul az a kormány, amelynek még tagja volt a magyar képviselet, abba bukott bele 2012 tavaszán, hogy kénytelen volt engedni az RMDSZ nyomásának, és határozatot hozott a magyar nyelvű oktatásnak és a magyar oktatók döntéshozatali lehetőségeinek kiterjesztéséről a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen” – emlékeztet a volt szövetségi elnök.
„Tudjuk be hát ezt a Traian Băsescu nyilatkozatot a választási érdekeknek?” – teszi fel a kérdést a Maros megyei szenátor. Szerinte ez lehet a kényelmes, kézenfekvő válasz a magyar kormányoldal számára, amely hajlamos kisiklásnak tekinteni Băsescu nyilatkozatát.
„Hát nem! Bizony nem kisiklásról van szó szerintem, hanem a román kormányoldal vezető politikusainál egy klasszissal körmönfontabb és távlatosabb stratégáról, aki ugyan vesztésre áll, de ennek ellenére ő az, aki éppen világosan – és hihetetlenül nyersen – megfogalmazta Románia érdekeit, Magyarországgal szemben” – figyelmeztet Markó Béla.
Hozzátette: ez a nyilatkozat elsősorban azt sugallja, elérkezett az idő, hogy Románia, úgymond, „újrapozícionálja” magát Európában, és másként viselkedjék ebben a balkáni és kelet-közép-európai régióban. „Nem hiszem, hogy most célzottan csak Magyarországgal lenne gondja az államelnöknek. Egyszerűen azt mondja ki, hogy miközben Magyarország úgy viselkedik, mintha nem lenne szüksége sem Brüsszelre, sem más nemzetközi fórumokra, vagyis mintha nem lennének saját határain kívül lerendezetlen ügyei, amihez óhatatlanul nemzetközi empátiára lenne szükség, aközben Romániának meg kell próbálnia egy „jobb helyet” kiküzdenie az uniós hierarchiában” – magyarázza Băsescu indokait a volt szövetségi elnök.
„Mi leszünk a megvertek, erdélyi magyarok, és ismét mi isszuk meg a levét annak, hogy a magyar politika rosszul méri be az uniós eszközök jelentőségét. Egy olyan ország, amely ahogy mondani szokták, történelmileg nem ’önmagával határos’, lehetne akár euroszkeptikus is, de ha valaki a Magyarországgal szomszédos országok magyar közösségeit szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, minden bizonnyal nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak” legyenek” – írja a hvg.hu-n Markó Béla.
Maszol.ro
Markó Béla , az RMDSZ korábbi szövetségi elnöke a hvg.hu-nak írt cikkben fejtette ki véleményét a román-magyar viszont igazi természetéről.
„Traian Băsescu leckét adott a román-magyar viszony igazi természetéből azoknak – így Tőkés Lászlónak is –, akik legendát költöttek a román államelnök és a magyar miniszterelnök barátságából. Egyébként ez a viszony nem nyáron romlott el, hanem már jóideje nő a feszültség, többek közt azért is, mert hosszú évek óta nincsen igazi párbeszéd a kormányok között, és a helyzet csak romlani fog, amikor Erdélyben elszabadul a szavazatszerző őrjöngés” – írja Markó Béla RMDSZ-es szenátor. A volt szövetségi elnök úgy véli, hogy amennyiben Magyarország meg akarja tartani szülőföldjükön a szomszédos országok magyar közösségeit, és ebben európai segítségre számít, minden bizonnyal nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak” legyenek.
Markó szerint a magyarországi jobboldali politikusok évek óta a tusnádfürdői nyári egyetemen szokták megfogalmazni utóbb polémiát kiváltó üzeneteiket. „Idén a Tusnádfürdőn előadást tartó magyar miniszterelnök már-már kínosan vigyázott arra, hogy se a román-magyar kapcsolatokról, se az erdélyi vagy más határon túli magyar közösségek helyzetéről ne mondjon semmi olyasmit, amibe bele lehetne kötni. Úgy tűnik, a jövő évi magyarországi választások előtt a Fidesz kockázatosnak tartja újabb frontokat nyitni errefelé, hiszen a szomszédos országokban élő kettős állampolgárok enélkül is mozgósíthatók lesznek a választásokra, és akik részt vesznek, azoknak a túlnyomó többsége valószínűleg rájuk szavaz. Így aztán a sokak által várva várt miniszterelnöki beszédben volt ugyan üzenet haza is, Brüsszelbe is, kevésbé a határon túli magyarok felé, bár ezt a hívek serege nem nagyon vette észre” – írta Markó Béla.
Az RMSZ-es politikus szerint ezek után valójában Traian Băsescu államelnök túlméretezett reakciója Vona Gábor periférikusnak tekinthető véleményre érkezett, és a magyar fél hivatalos válaszából az derült ki, hogy Budapesten nem értik „ez most mi volt, miért volt, hiszen csak a Jobbik, csak egy szélsőséges párt szólta el magát, még az sem olyan nagyon”. „Akik Erdélyben és Magyarországon jóleső legendát gyártottak (Băsescu és Orbán Viktor) állítólagos barátságából, és ide számítom a román államelnököt eddig nyakra-főre dicsérő, sőt, dicsőítő Tőkés Lászlót is, azok most mellesleg kaptak egy leckét, hogy miről szól a román-magyar viszony, és hogy mitől függnek ezek a barátságok” – fogalmaz Markó Béla.
Szerinte a román-magyar viszonyban már jóideje egyre nő a feszültség, a sokat hangoztatott stratégiai partnerség csak egy szép álom, rég megszakadt a közös kormányülések hagyománya is. „Nem beszélve arról, hogy tavaly óta az RMDSZ is ellenzékben van, és gyakorlatilag nincs módunk a román kormánypolitikát befolyásolni. Ráadásul az a kormány, amelynek még tagja volt a magyar képviselet, abba bukott bele 2012 tavaszán, hogy kénytelen volt engedni az RMDSZ nyomásának, és határozatot hozott a magyar nyelvű oktatásnak és a magyar oktatók döntéshozatali lehetőségeinek kiterjesztéséről a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen” – emlékeztet a volt szövetségi elnök.
„Tudjuk be hát ezt a Traian Băsescu nyilatkozatot a választási érdekeknek?” – teszi fel a kérdést a Maros megyei szenátor. Szerinte ez lehet a kényelmes, kézenfekvő válasz a magyar kormányoldal számára, amely hajlamos kisiklásnak tekinteni Băsescu nyilatkozatát.
„Hát nem! Bizony nem kisiklásról van szó szerintem, hanem a román kormányoldal vezető politikusainál egy klasszissal körmönfontabb és távlatosabb stratégáról, aki ugyan vesztésre áll, de ennek ellenére ő az, aki éppen világosan – és hihetetlenül nyersen – megfogalmazta Románia érdekeit, Magyarországgal szemben” – figyelmeztet Markó Béla.
Hozzátette: ez a nyilatkozat elsősorban azt sugallja, elérkezett az idő, hogy Románia, úgymond, „újrapozícionálja” magát Európában, és másként viselkedjék ebben a balkáni és kelet-közép-európai régióban. „Nem hiszem, hogy most célzottan csak Magyarországgal lenne gondja az államelnöknek. Egyszerűen azt mondja ki, hogy miközben Magyarország úgy viselkedik, mintha nem lenne szüksége sem Brüsszelre, sem más nemzetközi fórumokra, vagyis mintha nem lennének saját határain kívül lerendezetlen ügyei, amihez óhatatlanul nemzetközi empátiára lenne szükség, aközben Romániának meg kell próbálnia egy „jobb helyet” kiküzdenie az uniós hierarchiában” – magyarázza Băsescu indokait a volt szövetségi elnök.
„Mi leszünk a megvertek, erdélyi magyarok, és ismét mi isszuk meg a levét annak, hogy a magyar politika rosszul méri be az uniós eszközök jelentőségét. Egy olyan ország, amely ahogy mondani szokták, történelmileg nem ’önmagával határos’, lehetne akár euroszkeptikus is, de ha valaki a Magyarországgal szomszédos országok magyar közösségeit szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, minden bizonnyal nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak” legyenek” – írja a hvg.hu-n Markó Béla.
Maszol.ro
2013. augusztus 26.
Ellenrendezvényt szervez a polgármester a Vásárhelyi Forgatag idején
Împreună-Együtt címmel szervez zenei fesztivált a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal a következő hétvégén, a Vásárhelyi Forgatag ideje alatt – tájékoztatott a Marosvásárhelyi Rádió vasárnap.
Az önkormányzat román-magyar együtteseket egyaránt elhívott a fesztiválra. A Vásárhelyi Forgatagot szervező Marosvásárhelyért Egyesület elnöke, Portik Vilmos szerint Dorin Florea polgármester célja az ellenrendezvénnyel, hogy megossza a vásárhelyi magyarságot az első alkalommal megszervezésre kerülő magyar kulturális napok alatt.
Maszol.ro
Împreună-Együtt címmel szervez zenei fesztivált a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal a következő hétvégén, a Vásárhelyi Forgatag ideje alatt – tájékoztatott a Marosvásárhelyi Rádió vasárnap.
Az önkormányzat román-magyar együtteseket egyaránt elhívott a fesztiválra. A Vásárhelyi Forgatagot szervező Marosvásárhelyért Egyesület elnöke, Portik Vilmos szerint Dorin Florea polgármester célja az ellenrendezvénnyel, hogy megossza a vásárhelyi magyarságot az első alkalommal megszervezésre kerülő magyar kulturális napok alatt.
Maszol.ro
2013. augusztus 26.
Kötetek a Sétatérről a Kárpát-medence minden irodalmi zugába
A Kolozsvári Magyar Napokon nemhogy sok volt a rendezvény, de irodalmi rendezvény is rengeteg volt, így tartottam tőle, hogy nem lesz közönségünk. Ehhez képest minden irodalmi esemény teltházzal folyt, amit nagyon köszönök a résztvevőknek – mondta László Noémi, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke azon a hármas könyvbemutatón, ami a KMN utolsó ilyen jellegű rendezvénye volt az idén.
A Sétatér Egyesület nemrég alakult, célja a Kárpát-medencei irodalomban rejlő kulturális kapcsolatok kialakítása, közös, esetenként többnyelvű kötetek kiadása magyarországi, romániai, szerbiai, szlovákiai, ukrajnai stb szerzők együttműködése révén – mondták el a Bulgakov Irodalmi Kávéházban szervezett találkozón a kezdeményezők.
A Bulgakovban Papp Attila Zsolt beszélgetett az első három Sétatér-kötet szerzőivel, azaz László Noémivel a Föld, Király Zoltánnal a Szívtűzoltóautó és György Attilával a Bestiarium Siculorum című könyvekről, amelyek grafikai terveit Könczey Elemér készítette.
A Föld jelenti a bolygót, amelyen élünk, de a hantot is, és azt az állapotot is, amikor valaki földet ér. De talán leginkább az az értelme érvényes a kötetbe összegyűjtött versekre, ami a létezés határaira vonatkozik – mondta el László Noémi legújabb kötetének címéről. Csoda, Káprázat, Képzelet… – a költőnő vallomása szerint rengeteg “giccsesen érzelmes” jelenségről próbált meg elfogadható, sőt földhözragadt hangnemben beszámolni, és ezzel a kötettel talán sikerült lezárnia a “nagy szavak” fejezetét pályafutásában. “Talán most már sikerül megszabadulni tőlük és a jövőben más dolgokra odafigyelni” – tette hozzá László Noémi.
Kirúgta az ágyából a Politikát, mert az kurva és hazug, mégis hangsúlyosan megjelenik a közéletiség Király Zoltán verseiben – mondta Papp Attila Zsolt a Szívtűzoltóautó című kötetről. “A kötet egyik felét akkor írtam, amikor a helyhatósági kampány zajlott, és én hihetetlen undort éreztem mind a politikum, mind a közélet iránt” – jelentette ki a szerző.
A kötet visszatérő szereplője egy bizonyos I, ennek kapcsán Király Zoltán csak annyit mondott: különös kapcsolatot alakított ki Istennel, amelyben nincs közvetítő. “Néha szoktunk beszélgetni”, tette hozzá.
György Attila kötete, a Bestiarium Siculorum írásai először blogbejegyzésekként láttak napvilágot. A Könczey Elemér által illusztrált prózakötet kiemelkedően szórakoztató és kellemes olvasmány, vélekedett a moderátor.
A “székelyek állatai” csaknem mind nélkül fiktív, mégis mindenki által sokat emlegetett állatok: a rézfaszú bagoly, a miacsemeristennyila, a fába szorult féreg – vagy a marito contendus seklericus, vagyis a székely mintaférj.
Papp Attila Zsolt kérdésére, hogy lehet-e pontot tenni a „bestiák” sorának végére, vagy lesz folytatása is a könyvnek, György Attila csípősen azt válaszolta: még egy állatfaj portréját biztosan megrajzolja a jövően és az a mediator literatus (vagyis az irodalmi rendezvények moderátorának típusa) lesz.
A Sétatér-köteteket ezer-ezer példányban nyomtatták ki egyelőre, és például a Bocskai Ház (Sapientia egyetem épülete) könyvstandjánál lehet megvásárolni őket.
Maszol.ro
A Kolozsvári Magyar Napokon nemhogy sok volt a rendezvény, de irodalmi rendezvény is rengeteg volt, így tartottam tőle, hogy nem lesz közönségünk. Ehhez képest minden irodalmi esemény teltházzal folyt, amit nagyon köszönök a résztvevőknek – mondta László Noémi, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke azon a hármas könyvbemutatón, ami a KMN utolsó ilyen jellegű rendezvénye volt az idén.
A Sétatér Egyesület nemrég alakult, célja a Kárpát-medencei irodalomban rejlő kulturális kapcsolatok kialakítása, közös, esetenként többnyelvű kötetek kiadása magyarországi, romániai, szerbiai, szlovákiai, ukrajnai stb szerzők együttműködése révén – mondták el a Bulgakov Irodalmi Kávéházban szervezett találkozón a kezdeményezők.
A Bulgakovban Papp Attila Zsolt beszélgetett az első három Sétatér-kötet szerzőivel, azaz László Noémivel a Föld, Király Zoltánnal a Szívtűzoltóautó és György Attilával a Bestiarium Siculorum című könyvekről, amelyek grafikai terveit Könczey Elemér készítette.
A Föld jelenti a bolygót, amelyen élünk, de a hantot is, és azt az állapotot is, amikor valaki földet ér. De talán leginkább az az értelme érvényes a kötetbe összegyűjtött versekre, ami a létezés határaira vonatkozik – mondta el László Noémi legújabb kötetének címéről. Csoda, Káprázat, Képzelet… – a költőnő vallomása szerint rengeteg “giccsesen érzelmes” jelenségről próbált meg elfogadható, sőt földhözragadt hangnemben beszámolni, és ezzel a kötettel talán sikerült lezárnia a “nagy szavak” fejezetét pályafutásában. “Talán most már sikerül megszabadulni tőlük és a jövőben más dolgokra odafigyelni” – tette hozzá László Noémi.
Kirúgta az ágyából a Politikát, mert az kurva és hazug, mégis hangsúlyosan megjelenik a közéletiség Király Zoltán verseiben – mondta Papp Attila Zsolt a Szívtűzoltóautó című kötetről. “A kötet egyik felét akkor írtam, amikor a helyhatósági kampány zajlott, és én hihetetlen undort éreztem mind a politikum, mind a közélet iránt” – jelentette ki a szerző.
A kötet visszatérő szereplője egy bizonyos I, ennek kapcsán Király Zoltán csak annyit mondott: különös kapcsolatot alakított ki Istennel, amelyben nincs közvetítő. “Néha szoktunk beszélgetni”, tette hozzá.
György Attila kötete, a Bestiarium Siculorum írásai először blogbejegyzésekként láttak napvilágot. A Könczey Elemér által illusztrált prózakötet kiemelkedően szórakoztató és kellemes olvasmány, vélekedett a moderátor.
A “székelyek állatai” csaknem mind nélkül fiktív, mégis mindenki által sokat emlegetett állatok: a rézfaszú bagoly, a miacsemeristennyila, a fába szorult féreg – vagy a marito contendus seklericus, vagyis a székely mintaférj.
Papp Attila Zsolt kérdésére, hogy lehet-e pontot tenni a „bestiák” sorának végére, vagy lesz folytatása is a könyvnek, György Attila csípősen azt válaszolta: még egy állatfaj portréját biztosan megrajzolja a jövően és az a mediator literatus (vagyis az irodalmi rendezvények moderátorának típusa) lesz.
A Sétatér-köteteket ezer-ezer példányban nyomtatták ki egyelőre, és például a Bocskai Ház (Sapientia egyetem épülete) könyvstandjánál lehet megvásárolni őket.
Maszol.ro
2013. augusztus 26.
EMNT-EMNP: a nacionalista hisztéria a román politikusok rossz lelkiismeretének a megnyilvánulása
A Tőkés László elleni, hazafias mázzal leöntött, nacionalista hisztéria nem más, mint a román politikusok rossz lelkiismeretének a megnyilvánulása – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hétfőn kiadott közös nyilatkozatában.
A dokumentumot a Tőkés László által elnökölt EMNT ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina és az EP-képviselő védnökségével alakult EMNP elnöke, Toró T. Tibor írta alá.
A két szervezet szerint a magyarságnak egyetlen román kormánnyal sem sikerült betartatnia a mai Romániát megalapozó 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány nemzeti önrendelkezésre vonatkozó pontjait, sem pedig a versailles-i békeszerződésekben vállalt, a nemzeti közösségek önigazgatására vonatkozó wilsoni elveket.
Az EMNT és EMNP "a be nem tartott ígéretek miatt kialakult rossz nemzeti közérzet agresszív kitörésének" tarja, hogy Romániában kitüntetése visszavonásával fenyegetik az erdélyi magyarság érdekében Magyarországtól védhatalmi státust kérő Tőkés Lászlót.
A nyilatkozat szerint az EP-képviselő ezzel egy bevált európai modell alkalmazását javasolta, hiszen Dél-Tirol jól példázza: az erőszakos asszimiláció zavart és feszültséget szül, míg az Ausztria védőhatalmi státusának segítségével megvalósított területi autonómia megbékélést és anyagi jólétet eredményezett.
"Románia nem lehet demokratikus állam addig, amíg egy európai megoldást javasoló politikai beszéd ilyen magyarellenes kormányzati hisztériát eredményez" – vélekednek a dokumentum szerzői, akik Bukarestet kettős mérce alkalmazásával is vádolják, arra utalva, hogy Románia tavaly az uniós tagjelöltség megvétózását meglebegtetve eszközölt ki Szerbiától kisebbségvédelmi szerződést, de nem akarja elfogadni, hogy más ország hasonlóan lépjen fel saját külhoni nemzeti közösségei védelmében.
A nyilatkozat szerint Tőkés László állami kitüntetésének esetleges megvonása csak a román állam vezetőit minősítené.
"Tőkés László ettől nem lesz kevesebb, ő ugyanaz a személyiség marad, Lech Walesához vagy Václav Havelhez hasonlóan, aki történelmet írt Kelet-Közép-Európában" – vélekednek a nyilatkozat szerzői.
Szerintük az igazi kérdés az, hogy hajlandó-e a jelenlegi román kormány betartani elődei autonómiára vonatkozó ígéreteit.
"Határozottan visszautasítunk minden nemtelen támadást, amely az elmúlt hetekben a magyar ügy melletti kiállása miatt Tőkés László ellen irányult, illetve az általa többször megfogalmazott javaslatnak megfelelően ezúton is szorgalmazzuk a román–magyar megbékélésről szóló párbeszéd intézményesítését" – zárul az EMNP és EMNT közös nyilatkozata.
A Médiafax augusztus 19-én közölte Victor Ponta román miniszterelnök egy tévéinterjújára hivatkozva, hogy a román kormányfő kész ellenjegyezni egy esetleges elnöki rendeletet, amelyben visszavonják Tőkés László európai parlamenti képviselő román állami kitüntetését.
Az Antena 3 hírtelevízióban Ponta emlékeztetett: volt már precedens arra, hogy ellenjegyzett egy állami kitüntetés visszavonásáról szóló rendeletet, és Tőkés László esetében is kész ezt megtenni.
Tőkés László 2009-ben, a temesvári népfelkelés kitörésének huszadik évfordulóján kapta meg a legmagasabb román állami kitüntetés, a Románia Csillaga érdemrend Lovagi Fokozatát a romániai rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért.
A legfőbb román közjogi méltóságok mindegyike bírálta Tőkés Lászlót azért, mert a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy ezt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
Kitüntetésének visszavonását elsőként Crin Antonescu szenátusi elnök, a Bukarestben kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) liberális társelnöke vetette fel "a román EP-képviselő következetesen románellenes hozzáállásáért".
Korábban Traian Basescu államfő is a román állampolgárságra méltatlannak nevezte az EP-képviselőt, de az érdemrend visszavonására irányuló kérésekre nem reagált.
Az őt ért támadásokat és az érdemrend visszavonását célzó követelést Tőkés László a véleménynyilvánítási szabadság megvonásaként értékelte.
"Íme, megfogant az uszítás, Romániában diktatórikus viszonyok állnak fenn. Jómagam nem kitüntetésért harcoltam Temesváron. Emberi méltóságomban sértenek meg ezzel a javaslattal" – mondta a személyét érő támadásokra reagálva Tőkés László.
MTI
A Tőkés László elleni, hazafias mázzal leöntött, nacionalista hisztéria nem más, mint a román politikusok rossz lelkiismeretének a megnyilvánulása – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hétfőn kiadott közös nyilatkozatában.
A dokumentumot a Tőkés László által elnökölt EMNT ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina és az EP-képviselő védnökségével alakult EMNP elnöke, Toró T. Tibor írta alá.
A két szervezet szerint a magyarságnak egyetlen román kormánnyal sem sikerült betartatnia a mai Romániát megalapozó 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány nemzeti önrendelkezésre vonatkozó pontjait, sem pedig a versailles-i békeszerződésekben vállalt, a nemzeti közösségek önigazgatására vonatkozó wilsoni elveket.
Az EMNT és EMNP "a be nem tartott ígéretek miatt kialakult rossz nemzeti közérzet agresszív kitörésének" tarja, hogy Romániában kitüntetése visszavonásával fenyegetik az erdélyi magyarság érdekében Magyarországtól védhatalmi státust kérő Tőkés Lászlót.
A nyilatkozat szerint az EP-képviselő ezzel egy bevált európai modell alkalmazását javasolta, hiszen Dél-Tirol jól példázza: az erőszakos asszimiláció zavart és feszültséget szül, míg az Ausztria védőhatalmi státusának segítségével megvalósított területi autonómia megbékélést és anyagi jólétet eredményezett.
"Románia nem lehet demokratikus állam addig, amíg egy európai megoldást javasoló politikai beszéd ilyen magyarellenes kormányzati hisztériát eredményez" – vélekednek a dokumentum szerzői, akik Bukarestet kettős mérce alkalmazásával is vádolják, arra utalva, hogy Románia tavaly az uniós tagjelöltség megvétózását meglebegtetve eszközölt ki Szerbiától kisebbségvédelmi szerződést, de nem akarja elfogadni, hogy más ország hasonlóan lépjen fel saját külhoni nemzeti közösségei védelmében.
A nyilatkozat szerint Tőkés László állami kitüntetésének esetleges megvonása csak a román állam vezetőit minősítené.
"Tőkés László ettől nem lesz kevesebb, ő ugyanaz a személyiség marad, Lech Walesához vagy Václav Havelhez hasonlóan, aki történelmet írt Kelet-Közép-Európában" – vélekednek a nyilatkozat szerzői.
Szerintük az igazi kérdés az, hogy hajlandó-e a jelenlegi román kormány betartani elődei autonómiára vonatkozó ígéreteit.
"Határozottan visszautasítunk minden nemtelen támadást, amely az elmúlt hetekben a magyar ügy melletti kiállása miatt Tőkés László ellen irányult, illetve az általa többször megfogalmazott javaslatnak megfelelően ezúton is szorgalmazzuk a román–magyar megbékélésről szóló párbeszéd intézményesítését" – zárul az EMNP és EMNT közös nyilatkozata.
A Médiafax augusztus 19-én közölte Victor Ponta román miniszterelnök egy tévéinterjújára hivatkozva, hogy a román kormányfő kész ellenjegyezni egy esetleges elnöki rendeletet, amelyben visszavonják Tőkés László európai parlamenti képviselő román állami kitüntetését.
Az Antena 3 hírtelevízióban Ponta emlékeztetett: volt már precedens arra, hogy ellenjegyzett egy állami kitüntetés visszavonásáról szóló rendeletet, és Tőkés László esetében is kész ezt megtenni.
Tőkés László 2009-ben, a temesvári népfelkelés kitörésének huszadik évfordulóján kapta meg a legmagasabb román állami kitüntetés, a Románia Csillaga érdemrend Lovagi Fokozatát a romániai rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért.
A legfőbb román közjogi méltóságok mindegyike bírálta Tőkés Lászlót azért, mert a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy ezt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
Kitüntetésének visszavonását elsőként Crin Antonescu szenátusi elnök, a Bukarestben kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) liberális társelnöke vetette fel "a román EP-képviselő következetesen románellenes hozzáállásáért".
Korábban Traian Basescu államfő is a román állampolgárságra méltatlannak nevezte az EP-képviselőt, de az érdemrend visszavonására irányuló kérésekre nem reagált.
Az őt ért támadásokat és az érdemrend visszavonását célzó követelést Tőkés László a véleménynyilvánítási szabadság megvonásaként értékelte.
"Íme, megfogant az uszítás, Romániában diktatórikus viszonyok állnak fenn. Jómagam nem kitüntetésért harcoltam Temesváron. Emberi méltóságomban sértenek meg ezzel a javaslattal" – mondta a személyét érő támadásokra reagálva Tőkés László.
MTI
2013. augusztus 26.
Piktorok, lüdércek, egyebek
Tizennyolcadik alkalommal gyűltek össze képzőművészek a zsoboki alkotótáborban. Alapítói – az Essig házaspár – még két esztendeig működtetnék a több funkciót betöltő nyári műhelyt, a huszadik találkozót követően a fiatalabb nemzedék gondjaira bíznák. Szilágyi Aladár riportja Essig József és Mészáros Ödön felvételeivel.
A bánffyhunyadi állomáson két művészküllemű férfiú várakozik rám. Zsobok felé haladtunkban megtudom, hogy a gépkocsit vezető Buglya Sándor személyében a jeles filmrendezőt, operatőrt, a Sapientia Egyetem tanárát tisztelhetem, a másik táborlakóban pedig Orbán István kolozsvári grafikust, a Báthory István Líceum rajztanárát. Három esztendeje, amikor az Alszeget jártam, alulról, Váralmás felől közelítettük meg, most pedig Sárvásár végiben balra kanyarodva ereszkedünk lefelé a gödörfaluba, mely szláv eredetű nevét is azért kapta, mert valóban egy katlan fészkébe rejtőzött el. Azon az úton gördülünk, amelyiket a Molnár Irma helybeli lelkipásztor és férje, Molnár János teológiai professzor kezdeményezésére részint önerőből, részint nyugati támogatással építettek a 90-es években, hogy Zsobok a Nagyváradot Kolozsvárral összekötő országútról is elérhető legyen. A húsz esztendő múltán is járható kövesút a megyehatárt képező vaspályán túl hirtelen aszfaltra vált. Szilágy megye felvállalta, hogy a saját szakaszát korszerűsítse, Kolozs megye nem. A Ríszegtető fara alatt haladtunkban István megállást kér, néhány perces domboldali portya után gazdag vadvirágzsákmánnyal tér vissza, a csokor minden szála más-más színben pompázik. További időmúlatásom idején nem egyszer látom, hogy a táborlakó művészek körében divatozik a virággyűjtés. A zsoboki határ gyakori botanizálásra csábítja a piktorokat.
A tábori műítész Amikor befordulunk a tábor lakóinak szállást és műhelyt adó Bethesda gyermekotthon udvarára, egy teremtett lelket sem látok, mindenki elvonult dolgozni valahová. Szerencsémre, a folyosó árkádjai alatt elsőként Banner Zoltán művészettörténésszel futok össze, Kalotaszeg két legjelesebb fafaragó mestere, a bánffyhunyadi Kudor István és a helybeli Gál Potyó István társaságában. Zoltán barátomat rögtön le is foglalom magamnak, hiszen tudomásom szerint fontos szerepet tölt be az alkotótábor életében.
„Ez most a tizennyolcadik alkalom, amikor a harmadikat rendezték, az alapító Essig Klára felkért, jöjjek, nézzem meg: kik vannak itt, mit csinálnak, és egyáltalán, mi a véleményem arról, hogy ne mind csak a Székelyföldön forgolódjanak a művészek, hanem itt, Kalotaszegen is működjön egy művésztábor. Ez egybeesett azzal a mozgalommal, amit a Molnár János és Irma lelkészházaspár kezdeményezett, aminek a koronája a Bethesda gyermekotthon, az ehhez kapcsolódó mezőgazdasági és ipari létesítményekkel együtt. A szomszédos Farnason öregotthont működtetnek, itt malom is van és kenyérgyár, sajtgyártó kisüzem, fóliás zöldségtermesztés. Az, hogy Zsobok, az egyik legelmaradottabb alszegi falu úgy kiemelkedett, hogy Kalotaszentkirály mellett a legizgalmasabb élet zajlik itt, főleg nekik köszönhető. A kétszázvalahány lelkes faluban hetven embernek adnak munkát. Klárika levélben kért fel a részvételre, el is jöttem. Az elején elsősorban a kolozsvári rajztanár kollégáira támaszkodott, lévén, hogy ők könnyebben ide mozgósíthatók. Magyarországról is igyekezett táborlakókat toborozni, onnan kezdetben jobbára amatőrök jelentkeztek. Amikor megérkeztem, csak két ismerős, hivatásos képzőművésszel találkoztam, Soó Zöld Margit jött el akkor meg Fodor Éva, Fodor Sándor író felesége. Mondtam is Klárinak, ez nagyszerű dolog, de ide a profikat kell meghívni, hogy amit itt alkotnak, Kalotaszegen, ne csak a saját kis körükbe jusson el, kerüljön be a hazai és magyarországi művészeti élet vérkeringésébe. Jöttem minden évben hűségesen, az amatőrök lassan elmaradoztak. Végül is a tábornak profi jellege lett, de azok a rajztanárok, akik tényleg kiállító művészek, továbbra is jönnek. Aztán megfordult itt Jakobovits Miklóstól Tóth Lászlón keresztül Árkossy Istvánig és Kádár Tiborig sok jeles művész – hogy hirtelen említsek néhány nevet. Eddig több mint százhúszan tanyáztak itt. Volt, aki egyszer vagy kétszer jött el, és van, aki rendszeresen visszajár. A szervezők ragaszkodnak ahhoz, hogy ha ide jelentkezik valaki, annak, amit itt alkot, „köze” legyen Kalotaszeghez. Essig Klára most Kolozsvárról távirányítja a tábort, ahogy tudja. Régóta betegeskedik, úgyhogy hősies dolog volt, hogy tegnap kijött a megnyitóra, a férje, Essig József fotóművész helyettesíti tulajdonképpen.
Nekem az a tisztem, mindenek előtt, hogy amikor vége a táborozásnak, megnyissam a kiállítást itt, a díszteremben, vagy a kultúrházban. Az egy társadalmi esemény a faluban, mert rendszerint istentisztelet után tartják, a falu népe átvonul, és megnyitjuk a tárlatot. A dolgom másik, gyakorlatiasabb része, hogy a két munkát, amit a táborlakók itt hagynak a gyűjtemény számára, értékeljem – euróban most már. Ez a kollekció tulajdonképpen a levegőben lóg, hiszen nincs hol kiállítani állandó jelleggel. A képek végül is jó helyen vannak, ennek az épületnek minden szobájában, a parókián és a farnasi öregotthon falain, meg Essigék lakásában, ahol egy pincegalériát alakítottak ki. Régebben úgy volt, hogy vasárnap, amikor véget ért a tábor, megnyílt a kiállítás, kürtőskaláccsal, köményes pálinkával, volt egy kis zene, éneklés, estefelé nekiálltunk, leszedtünk mindent, és másnap, hétfőn Kolozsváron az evangélikus egyház galériájában újból megnyitottuk, immár a szélesebb közönség számára. Három éve nem ott tartják, hanem a magyar színház előcsarnokában, egy-egy színházi vagy opera bemutató alkalmával.
Igazából minden órám le van kötve, mert amikor már elkészült néhány kép, megkérnek, nézzem meg. Nem vagyok igazán kritikus alkat, nem is tartom magamat igazán műítésznek. De elbeszélgetek velük, kiderül, hogy mit szeretek, mit nem. Természetesen nem lehet itt tíz-tizennégy nap alatt főműveket alkotni. Az a két kép, ami itt marad, annak befejezett munkának kell lennie. Ha több alkotás van, azt is megkérdik, hogy melyiket hagyják itt? Természetesen, a legjavát választom ki, annak ellenére, hogy a gyűjteménynek még most nincs állandó helye. Igen fontos volna, azt kellene még megszervezni, hogy a tizennyolc év alatt felgyűlt munkák javát, mondjuk, ötven képet egy vándorkiállítás keretében Magyarországon is bemutathassák.”
Banner Zoltánnak sietnie kell, hiszen amióta Békéscsabára költözött, egyre-másra tárlatokat kezdeményez, főleg erdélyi vagy Erdélyből átszármazott képzőművészek munkáiból, megnyitja őket, ír róluk. Legutóbb Péterfy László szobrászról készített monográfiát. Minden évben megjelenik egy erdélyi művészről szóló monográfiája. Legalább ötévente egy-egy tekintélyesebb, átfogó jellegű művészettörténeti kötetet is kiad. A sorozatot 1990-ben kezdte, az Erdélyi magyar képzőművészet a 20. században címmel. A jelenleg 81 esztendős, fáradhatatlan szerző bevallja: „Már készülök a hármaskönyvem harmadik kötetére. Mire nyolcvanöt éves leszek, a művészettörténészi pályám emlékeit írom meg, az ars poeticámat, aminek a lényege az, hogy nem csak transzilvanista irodalom van, hanem transzilvanista művészet is.” Beszélgetésünk végén az is kiderül, hogy tavaly, éppen a nyolcvanadik születésnapja körül tartották Békéscsabán a Költészet napját, és őt is felkérték: mondjon néhány verset a 24 órás versmaratonon. „Szavalatom hallatán a helybeli színház igazgatója, Fekete Péter azt mondta: neked még ebben az évben szervezek egy előadóestet! Már rég nem vállalkoztam ilyesmire, mert éreztem, hogy ez engem nagyon megvisel. De összejött a dolog, és azóta újra fellépek, nem győzök eleget tenni a felkéréseknek.” Ilyenformán az örökifjú Banner Zoltánt újra elcsábította régi, nagy szerelme, az előadóművészet…
Műhelyről műhelyre Arról már előzetes tájékozódásom során tudomást szereztem, hogy Zsobokon immár évek óta a festőtábor mellett – azzal egy időben – fotóművészeti, ritkábban filmes tábort is szerveznek. Igaz, ők kevesebb napot töltenek itt, éppen tegnap távoztak. Azt már magától értetődőnek tartom, hogy a grafikus Essig Klára fotósként és tévéoperatőrként is excelláló férje, Essig József az egyik fő kezdeményezője ezeknek az alkalmaknak. Viszont mindebben jelentős, mentori, szakirányítói szerepet tölt be az engem ideszállító Buglya Sándor, aki 2004 óta a Sapientia Tudományegyetem fotó-filmművészet-média szakának vezető tanára. A tanár úr nemcsak a tanítványait hozza el Zsobokra, szakmai gyakorlatra, hanem a fotográfia és a filmművészet iránt fogékony középiskolásokkal is foglalkozik. József és Sándor nem kis megelégedésére, a most lezárult alkalomra sikerült nyolc magyarországi művészt, a Felföldi Fotográfusok Szövetsége csapatát meghívniuk, akik Kalotaszegnek a déli részét fényképezték, Tordaszentlászló, Kiskapus vidékét. Amikor szerre meglátogatom a műhelyekként fungáló osztálytermeket, nem kis meglepetésemre, Buglya Sándort „in flagranti” kapom egy festőállvánnyal meg egy ecsettel. Kiderül, hogy piktorként is „jogosan” tartózkodik Zsobokon. Éppen egy tájképen dolgozik, két műhelytársa állingál mögötte, azon frissiben véleményezik a félig kész alkotást. Itt természetes gyakorlat, hogy nem csupán Banner úr, hanem ők maguk is megbeszélik egymással a dolgaikat. A szakmai eszme- és véleménycsere alól legfeljebb csak azok képeznek kivételt, akik igénylik a magányt az alkotáshoz, vagy akik valahol a faluban, a határban bolyongva dolgoznak. A táborzáró kiállítás idején viszont ők sem mentesülnek az elbírálás alól.
Sándorral egy teremben buzgólkodik másik fogadóm, Orbán István grafikusművész is. „Kolozsvárról jöttem, második alkalommal vagyok itt, először 1998-ban, amikor a harmadik tábort tartották. Kíváncsi voltam, mi minden történt itt az elmúlt másfél évtized alatt, sok az új arc, de vannak emberek, akik törzstagoknak számítanak. 1975-ben diplomáztam, tagja vagyok a Barabás Miklós céhnek. A megélhetés érdekében rajztanári munkát is kell végeznem, a Báthory líceumnak vagyok a tanára, az egy nagyüzem, ezerkétszáz gyerekkel, ott van egy saját galériánk is, a Klubgaléria, ahol rendszeresen havonta újabb és újabb kiállításokat szervezünk, meghívott képzőművészek munkáiból. Rám mindenképpen inspirálólag hat ez a közösség. Egymáshoz bejárunk, megnézzük, ki, mit csinál, hogy dolgozik, mikkel kísérletezik. Összeülünk, beszélgetünk, anyagot hozunk, katalógusokat, egyebet, amit kicserélünk egymás között. Mindenképpen konstruktívan hat ránk a környezet is, egymás közelsége is. Most, ha jól számolom, huszonnégyen vagyunk, Magyarországról is jöttek kollegák.” István két kiadvánnyal ajándékoz meg. Az érszalacsi születésű, portugál földön fényes pályát befutott, odakint elhalálozott Balaskó Nándor szobrász és egyetemi tanár munkásságának két szegmentumát, aktjait és rajzait bemutató albumot Orbán István rendezte sajtó alá, és előszavazta. Ha valaki, akkor ő alaposan ismeri a művész életművet, hiszen Balaskó Nándor az apósa volt…
A faragott fa illata Korábbi ígéretemhez híven, ellátogatok Gál Potyó István alszegi portájára is. A tágas udvartér megannyi épülete tanúsítja, hogy itt a faanyagot szerető, a megmódolásához művészi fokon értő emberek laknak. Ahogy benyitok a hátsó traktus földszintjének szerény műhelyébe, egy, a szemközti sarokban ékeskedő fali tékán akad meg a tekintetem. Bármelyik hajdani céhlegény örömest vállalhatná magáénak ezt a harmonikus díszítésű remeket. De számomra, nagyváradi polgár számára, a rogériuszi református templom belterének famunkái képezik a „referenciát” Potyó mester produktumait illetően, hiszen két esztendeig faragta annak minden darabját, a szószéktől az úrasztaláig, a mózesszéktől a padelőkig.
„Most éppen kapufélfákat faragok, a Varjúvárnak. Felújítások kezdődtek el Kós Károly házánál. Egy autóbehajtó kaput és egy gyalogkaput faragok. Nagyapámat ugyancsak Gál Potyó Istvánnak hívták, ő volt Kalotaszeg leghíresebb mestere. Kós Károly idejében élt, ő készítette a Varjúvárhoz és a szentimrei nyaralóhoz a teljes bútorzatot annak idején. Bár apám nem folyatta a szakmát, én a génjeimben hordoztam a fa szeretetét. Gyerekkoromban is már próbálgattam apró munkákat, nagyapám sajnos, meghalt, amikor én tíz éves voltam, de a munkái megmaradtak. Néhány szerszáma és néhány mintája is. Ennek alapján kezdtem el faricsgálni, és miután megnősültem, Bánffyhunyadra költöztünk, ott megismerkedtem a Kudor családdal. Nagyon nagy hatással volt rám ez a jeles faragódinasztia, olyan szép dolgokat láttam náluk, hogy muszáj volt nekilássak faragni. Először hobbi szinten, utána váltottam. A kolozsvári népművészeti iskolának volt egy osztálya, ahol várfalvi meg körösfői faragó volt a tanárunk, elvégeztem két évet, de többnyire autodidakta módon tanultam. Összegyűltünk nyolcan-tízen faragni szerető emberek, mindenki hozta, amiket talált, régi faragásokat, s abból inspirálódtunk.
A rogériuszi templomot nagy élvezettel, szívvel-lélekkel csináltam, akár itt, a zsoboki templom fakazettás mennyezetét, a nagypetri imatermet, a vajasdi templomot, Hunyad megyében, épp úgy, mint az ugyancsak Bihar megyei Jankafalvát. A fiammal dolgozom együtt, 2000-ig nem győztünk a megrendeléseknek eleget tenni. Magyarországon is volt néhány nagyobb munkám, borospincéket, és egy modern irodaház belsejét borítják a faragásaim.”
Gál Potyó István a művésztábor mintájára faragótábort rendez minden évben. „Egy időben párhuzamosan ment a festőtáborral, meglátogattuk egymást, egymás előadásaira átjártunk, de mostanában az később működik, mint a miénk. Van nekünk, népművészeknek egy egyesületünk, a Bokréta Kulturális Egyesület, ennek a keretében van faragó, bútorfestő, varró-hímző tábor. Az utóbbi az idén elmaradt, de a faragót és a bútorfestőt megtartottuk. Most volt a tizedik alkalommal. Általában tíz, tizenöten vagyunk. A bútorfestők Mákófalván, a fafaragók itt, az én portámon találkoznak. Kolozsvárról is jönnek, a környékről, de a legtöbben Magyarországról. Sikerült ide édesgetnem a faluból is néhány gyereket. Remélem, lesz utánpótlás, mert most egy kezem is sok, hogy előszámláljam: hányan faragunk Kalotaszegen…”
Lüdércek pedig nincsenek Az esti irodalmi rendezvénynek riporterségem a meghívottja, néhány könyv mellett lapjainkat, az Erdélyi Riportot és a Váradot is bemutatom, megtisztelő partnerem Egyed Emese professzor asszony, irodalomtörténész, költő. Immár hagyomány a szerzői estek tartása, az örökös moderátor szerepét Emese vállalta el. Vele és gyerekkori barátommal, Essig József táborszervezővel a kései órákban ülünk le beszélgetni. Emese asszonynak is szívügye Kalotaszeg, Zsobok. Egymást kiegészítve mesélik, hogyan sikerült összemelegedniük egy reménybeli partnerrel,Barcsay Tamás Kanadában élő honfitársunk személyében. A történelmi család sarja sikerrel igényelte vissza ősei gyalui kastélyát. A részben tűrhető állapotban lévő, hatvan szobás épület jelentős, multifunkcionális központtá válhatna. Úgymond, még mielőtt teljesen megnyugtatóan rendeződött volna a grófi ingatlan jogi helyzete, az örökös támogatásával, a helybeli alpolgármester közreműködésével „birtokba vették” és „felavatták” a kastélyt: Ott szervezték meg a fentebb emlegetett nyolc jeles magyarhoni fotóművész kiállítását, az önkormányzat vezetője pedig népi tánccsoporttal, énekesekkel, muzsikusokkal tette ünnepélyesebbé a tárlat megnyitását. Jóska barátom hosszan sorolja, hány kudarc érte az Essig család, illetve a bánffyhunyadi Kós Károly Egyesületpróbálkozásait, hogy itt, Zsobokon vagy egyebütt tető alá hozzanak egy kalotaszegi gyűjteményt, ahol a képeknek, a faragásoknak, a festett bútoroknak, a kézimunkáknak is helye volna. Talán a gyalui kastély lehetne a megfelelő hely?… Egyed Emese, aki már három könyvet írt az irodalmár Barcsayakról, felajánlotta a segítségét Barcsay Tamás történésznek: kutatásait a családja történetével foglalatoskodó tisztelt kolléga rendelkezésére bocsátja.
Nem tudok a riportom végére pontot tenni addig, míg egy passzus erejéig nem idézem fel Emese asszony „zsoboki intrádáját”, amint jön velem szemben, elegáns, fehér lenvászon ruhában, széles karimájú szalmakalapban, a karján egy hatalmas csokor mezei virággal. „Ez a liláskék a gémorr – magyarázza –, ez a sárga az orbáncfű, az zsálya, amaz meg mogyorós lednek, bürköt is szedtem, sárga vadhagymát, fehér galajt és mentát. A galajt alabástromon találtam, az alabástrom kő fehéren vakított a zsoboki réten, talajréteg nem volt rajta, csak egy nagy virágbokor. Erős illata van. A minerálé és a vegetária ugyanazt a fehér színt kínálta.” Emese az anyatejjel szívta magába ezeket az ismereteket, hiszen az édesanyja botanikus volt.
Hajnalban tovább csámborgok az Egellő sikátorán, ahová tegnap Emese elkísért, a temetőkertet megmutatni. A domboldalon szépségesen szeszélyes rendben, lábon álló, félig vagy teljesen eldőlt két-háromszáz éves, faragott, feliratos sírkövek – érdemes lenne alaposan végigkutatni. Emeséről tudom, hogy a helynevek szerelmese, hiszen tavaly ilyentájt versbe szőtte Zsobok legszebb neveit, Tűnődés tengerfenéken címmel. Jelentem: elmerészkedtem egészen az általa emlegetett Ördögkosara aljáig, de egyetlen lüdérccel se találkoztam. Pedig a vers szerint ez az apró katlan a „lüdérctánc helye” volna. Talán nem a megfelelő órában érkeztem oda…
erdelyiriport.ro
Tizennyolcadik alkalommal gyűltek össze képzőművészek a zsoboki alkotótáborban. Alapítói – az Essig házaspár – még két esztendeig működtetnék a több funkciót betöltő nyári műhelyt, a huszadik találkozót követően a fiatalabb nemzedék gondjaira bíznák. Szilágyi Aladár riportja Essig József és Mészáros Ödön felvételeivel.
A bánffyhunyadi állomáson két művészküllemű férfiú várakozik rám. Zsobok felé haladtunkban megtudom, hogy a gépkocsit vezető Buglya Sándor személyében a jeles filmrendezőt, operatőrt, a Sapientia Egyetem tanárát tisztelhetem, a másik táborlakóban pedig Orbán István kolozsvári grafikust, a Báthory István Líceum rajztanárát. Három esztendeje, amikor az Alszeget jártam, alulról, Váralmás felől közelítettük meg, most pedig Sárvásár végiben balra kanyarodva ereszkedünk lefelé a gödörfaluba, mely szláv eredetű nevét is azért kapta, mert valóban egy katlan fészkébe rejtőzött el. Azon az úton gördülünk, amelyiket a Molnár Irma helybeli lelkipásztor és férje, Molnár János teológiai professzor kezdeményezésére részint önerőből, részint nyugati támogatással építettek a 90-es években, hogy Zsobok a Nagyváradot Kolozsvárral összekötő országútról is elérhető legyen. A húsz esztendő múltán is járható kövesút a megyehatárt képező vaspályán túl hirtelen aszfaltra vált. Szilágy megye felvállalta, hogy a saját szakaszát korszerűsítse, Kolozs megye nem. A Ríszegtető fara alatt haladtunkban István megállást kér, néhány perces domboldali portya után gazdag vadvirágzsákmánnyal tér vissza, a csokor minden szála más-más színben pompázik. További időmúlatásom idején nem egyszer látom, hogy a táborlakó művészek körében divatozik a virággyűjtés. A zsoboki határ gyakori botanizálásra csábítja a piktorokat.
A tábori műítész Amikor befordulunk a tábor lakóinak szállást és műhelyt adó Bethesda gyermekotthon udvarára, egy teremtett lelket sem látok, mindenki elvonult dolgozni valahová. Szerencsémre, a folyosó árkádjai alatt elsőként Banner Zoltán művészettörténésszel futok össze, Kalotaszeg két legjelesebb fafaragó mestere, a bánffyhunyadi Kudor István és a helybeli Gál Potyó István társaságában. Zoltán barátomat rögtön le is foglalom magamnak, hiszen tudomásom szerint fontos szerepet tölt be az alkotótábor életében.
„Ez most a tizennyolcadik alkalom, amikor a harmadikat rendezték, az alapító Essig Klára felkért, jöjjek, nézzem meg: kik vannak itt, mit csinálnak, és egyáltalán, mi a véleményem arról, hogy ne mind csak a Székelyföldön forgolódjanak a művészek, hanem itt, Kalotaszegen is működjön egy művésztábor. Ez egybeesett azzal a mozgalommal, amit a Molnár János és Irma lelkészházaspár kezdeményezett, aminek a koronája a Bethesda gyermekotthon, az ehhez kapcsolódó mezőgazdasági és ipari létesítményekkel együtt. A szomszédos Farnason öregotthont működtetnek, itt malom is van és kenyérgyár, sajtgyártó kisüzem, fóliás zöldségtermesztés. Az, hogy Zsobok, az egyik legelmaradottabb alszegi falu úgy kiemelkedett, hogy Kalotaszentkirály mellett a legizgalmasabb élet zajlik itt, főleg nekik köszönhető. A kétszázvalahány lelkes faluban hetven embernek adnak munkát. Klárika levélben kért fel a részvételre, el is jöttem. Az elején elsősorban a kolozsvári rajztanár kollégáira támaszkodott, lévén, hogy ők könnyebben ide mozgósíthatók. Magyarországról is igyekezett táborlakókat toborozni, onnan kezdetben jobbára amatőrök jelentkeztek. Amikor megérkeztem, csak két ismerős, hivatásos képzőművésszel találkoztam, Soó Zöld Margit jött el akkor meg Fodor Éva, Fodor Sándor író felesége. Mondtam is Klárinak, ez nagyszerű dolog, de ide a profikat kell meghívni, hogy amit itt alkotnak, Kalotaszegen, ne csak a saját kis körükbe jusson el, kerüljön be a hazai és magyarországi művészeti élet vérkeringésébe. Jöttem minden évben hűségesen, az amatőrök lassan elmaradoztak. Végül is a tábornak profi jellege lett, de azok a rajztanárok, akik tényleg kiállító művészek, továbbra is jönnek. Aztán megfordult itt Jakobovits Miklóstól Tóth Lászlón keresztül Árkossy Istvánig és Kádár Tiborig sok jeles művész – hogy hirtelen említsek néhány nevet. Eddig több mint százhúszan tanyáztak itt. Volt, aki egyszer vagy kétszer jött el, és van, aki rendszeresen visszajár. A szervezők ragaszkodnak ahhoz, hogy ha ide jelentkezik valaki, annak, amit itt alkot, „köze” legyen Kalotaszeghez. Essig Klára most Kolozsvárról távirányítja a tábort, ahogy tudja. Régóta betegeskedik, úgyhogy hősies dolog volt, hogy tegnap kijött a megnyitóra, a férje, Essig József fotóművész helyettesíti tulajdonképpen.
Nekem az a tisztem, mindenek előtt, hogy amikor vége a táborozásnak, megnyissam a kiállítást itt, a díszteremben, vagy a kultúrházban. Az egy társadalmi esemény a faluban, mert rendszerint istentisztelet után tartják, a falu népe átvonul, és megnyitjuk a tárlatot. A dolgom másik, gyakorlatiasabb része, hogy a két munkát, amit a táborlakók itt hagynak a gyűjtemény számára, értékeljem – euróban most már. Ez a kollekció tulajdonképpen a levegőben lóg, hiszen nincs hol kiállítani állandó jelleggel. A képek végül is jó helyen vannak, ennek az épületnek minden szobájában, a parókián és a farnasi öregotthon falain, meg Essigék lakásában, ahol egy pincegalériát alakítottak ki. Régebben úgy volt, hogy vasárnap, amikor véget ért a tábor, megnyílt a kiállítás, kürtőskaláccsal, köményes pálinkával, volt egy kis zene, éneklés, estefelé nekiálltunk, leszedtünk mindent, és másnap, hétfőn Kolozsváron az evangélikus egyház galériájában újból megnyitottuk, immár a szélesebb közönség számára. Három éve nem ott tartják, hanem a magyar színház előcsarnokában, egy-egy színházi vagy opera bemutató alkalmával.
Igazából minden órám le van kötve, mert amikor már elkészült néhány kép, megkérnek, nézzem meg. Nem vagyok igazán kritikus alkat, nem is tartom magamat igazán műítésznek. De elbeszélgetek velük, kiderül, hogy mit szeretek, mit nem. Természetesen nem lehet itt tíz-tizennégy nap alatt főműveket alkotni. Az a két kép, ami itt marad, annak befejezett munkának kell lennie. Ha több alkotás van, azt is megkérdik, hogy melyiket hagyják itt? Természetesen, a legjavát választom ki, annak ellenére, hogy a gyűjteménynek még most nincs állandó helye. Igen fontos volna, azt kellene még megszervezni, hogy a tizennyolc év alatt felgyűlt munkák javát, mondjuk, ötven képet egy vándorkiállítás keretében Magyarországon is bemutathassák.”
Banner Zoltánnak sietnie kell, hiszen amióta Békéscsabára költözött, egyre-másra tárlatokat kezdeményez, főleg erdélyi vagy Erdélyből átszármazott képzőművészek munkáiból, megnyitja őket, ír róluk. Legutóbb Péterfy László szobrászról készített monográfiát. Minden évben megjelenik egy erdélyi művészről szóló monográfiája. Legalább ötévente egy-egy tekintélyesebb, átfogó jellegű művészettörténeti kötetet is kiad. A sorozatot 1990-ben kezdte, az Erdélyi magyar képzőművészet a 20. században címmel. A jelenleg 81 esztendős, fáradhatatlan szerző bevallja: „Már készülök a hármaskönyvem harmadik kötetére. Mire nyolcvanöt éves leszek, a művészettörténészi pályám emlékeit írom meg, az ars poeticámat, aminek a lényege az, hogy nem csak transzilvanista irodalom van, hanem transzilvanista művészet is.” Beszélgetésünk végén az is kiderül, hogy tavaly, éppen a nyolcvanadik születésnapja körül tartották Békéscsabán a Költészet napját, és őt is felkérték: mondjon néhány verset a 24 órás versmaratonon. „Szavalatom hallatán a helybeli színház igazgatója, Fekete Péter azt mondta: neked még ebben az évben szervezek egy előadóestet! Már rég nem vállalkoztam ilyesmire, mert éreztem, hogy ez engem nagyon megvisel. De összejött a dolog, és azóta újra fellépek, nem győzök eleget tenni a felkéréseknek.” Ilyenformán az örökifjú Banner Zoltánt újra elcsábította régi, nagy szerelme, az előadóművészet…
Műhelyről műhelyre Arról már előzetes tájékozódásom során tudomást szereztem, hogy Zsobokon immár évek óta a festőtábor mellett – azzal egy időben – fotóművészeti, ritkábban filmes tábort is szerveznek. Igaz, ők kevesebb napot töltenek itt, éppen tegnap távoztak. Azt már magától értetődőnek tartom, hogy a grafikus Essig Klára fotósként és tévéoperatőrként is excelláló férje, Essig József az egyik fő kezdeményezője ezeknek az alkalmaknak. Viszont mindebben jelentős, mentori, szakirányítói szerepet tölt be az engem ideszállító Buglya Sándor, aki 2004 óta a Sapientia Tudományegyetem fotó-filmművészet-média szakának vezető tanára. A tanár úr nemcsak a tanítványait hozza el Zsobokra, szakmai gyakorlatra, hanem a fotográfia és a filmművészet iránt fogékony középiskolásokkal is foglalkozik. József és Sándor nem kis megelégedésére, a most lezárult alkalomra sikerült nyolc magyarországi művészt, a Felföldi Fotográfusok Szövetsége csapatát meghívniuk, akik Kalotaszegnek a déli részét fényképezték, Tordaszentlászló, Kiskapus vidékét. Amikor szerre meglátogatom a műhelyekként fungáló osztálytermeket, nem kis meglepetésemre, Buglya Sándort „in flagranti” kapom egy festőállvánnyal meg egy ecsettel. Kiderül, hogy piktorként is „jogosan” tartózkodik Zsobokon. Éppen egy tájképen dolgozik, két műhelytársa állingál mögötte, azon frissiben véleményezik a félig kész alkotást. Itt természetes gyakorlat, hogy nem csupán Banner úr, hanem ők maguk is megbeszélik egymással a dolgaikat. A szakmai eszme- és véleménycsere alól legfeljebb csak azok képeznek kivételt, akik igénylik a magányt az alkotáshoz, vagy akik valahol a faluban, a határban bolyongva dolgoznak. A táborzáró kiállítás idején viszont ők sem mentesülnek az elbírálás alól.
Sándorral egy teremben buzgólkodik másik fogadóm, Orbán István grafikusművész is. „Kolozsvárról jöttem, második alkalommal vagyok itt, először 1998-ban, amikor a harmadik tábort tartották. Kíváncsi voltam, mi minden történt itt az elmúlt másfél évtized alatt, sok az új arc, de vannak emberek, akik törzstagoknak számítanak. 1975-ben diplomáztam, tagja vagyok a Barabás Miklós céhnek. A megélhetés érdekében rajztanári munkát is kell végeznem, a Báthory líceumnak vagyok a tanára, az egy nagyüzem, ezerkétszáz gyerekkel, ott van egy saját galériánk is, a Klubgaléria, ahol rendszeresen havonta újabb és újabb kiállításokat szervezünk, meghívott képzőművészek munkáiból. Rám mindenképpen inspirálólag hat ez a közösség. Egymáshoz bejárunk, megnézzük, ki, mit csinál, hogy dolgozik, mikkel kísérletezik. Összeülünk, beszélgetünk, anyagot hozunk, katalógusokat, egyebet, amit kicserélünk egymás között. Mindenképpen konstruktívan hat ránk a környezet is, egymás közelsége is. Most, ha jól számolom, huszonnégyen vagyunk, Magyarországról is jöttek kollegák.” István két kiadvánnyal ajándékoz meg. Az érszalacsi születésű, portugál földön fényes pályát befutott, odakint elhalálozott Balaskó Nándor szobrász és egyetemi tanár munkásságának két szegmentumát, aktjait és rajzait bemutató albumot Orbán István rendezte sajtó alá, és előszavazta. Ha valaki, akkor ő alaposan ismeri a művész életművet, hiszen Balaskó Nándor az apósa volt…
A faragott fa illata Korábbi ígéretemhez híven, ellátogatok Gál Potyó István alszegi portájára is. A tágas udvartér megannyi épülete tanúsítja, hogy itt a faanyagot szerető, a megmódolásához művészi fokon értő emberek laknak. Ahogy benyitok a hátsó traktus földszintjének szerény műhelyébe, egy, a szemközti sarokban ékeskedő fali tékán akad meg a tekintetem. Bármelyik hajdani céhlegény örömest vállalhatná magáénak ezt a harmonikus díszítésű remeket. De számomra, nagyváradi polgár számára, a rogériuszi református templom belterének famunkái képezik a „referenciát” Potyó mester produktumait illetően, hiszen két esztendeig faragta annak minden darabját, a szószéktől az úrasztaláig, a mózesszéktől a padelőkig.
„Most éppen kapufélfákat faragok, a Varjúvárnak. Felújítások kezdődtek el Kós Károly házánál. Egy autóbehajtó kaput és egy gyalogkaput faragok. Nagyapámat ugyancsak Gál Potyó Istvánnak hívták, ő volt Kalotaszeg leghíresebb mestere. Kós Károly idejében élt, ő készítette a Varjúvárhoz és a szentimrei nyaralóhoz a teljes bútorzatot annak idején. Bár apám nem folyatta a szakmát, én a génjeimben hordoztam a fa szeretetét. Gyerekkoromban is már próbálgattam apró munkákat, nagyapám sajnos, meghalt, amikor én tíz éves voltam, de a munkái megmaradtak. Néhány szerszáma és néhány mintája is. Ennek alapján kezdtem el faricsgálni, és miután megnősültem, Bánffyhunyadra költöztünk, ott megismerkedtem a Kudor családdal. Nagyon nagy hatással volt rám ez a jeles faragódinasztia, olyan szép dolgokat láttam náluk, hogy muszáj volt nekilássak faragni. Először hobbi szinten, utána váltottam. A kolozsvári népművészeti iskolának volt egy osztálya, ahol várfalvi meg körösfői faragó volt a tanárunk, elvégeztem két évet, de többnyire autodidakta módon tanultam. Összegyűltünk nyolcan-tízen faragni szerető emberek, mindenki hozta, amiket talált, régi faragásokat, s abból inspirálódtunk.
A rogériuszi templomot nagy élvezettel, szívvel-lélekkel csináltam, akár itt, a zsoboki templom fakazettás mennyezetét, a nagypetri imatermet, a vajasdi templomot, Hunyad megyében, épp úgy, mint az ugyancsak Bihar megyei Jankafalvát. A fiammal dolgozom együtt, 2000-ig nem győztünk a megrendeléseknek eleget tenni. Magyarországon is volt néhány nagyobb munkám, borospincéket, és egy modern irodaház belsejét borítják a faragásaim.”
Gál Potyó István a művésztábor mintájára faragótábort rendez minden évben. „Egy időben párhuzamosan ment a festőtáborral, meglátogattuk egymást, egymás előadásaira átjártunk, de mostanában az később működik, mint a miénk. Van nekünk, népművészeknek egy egyesületünk, a Bokréta Kulturális Egyesület, ennek a keretében van faragó, bútorfestő, varró-hímző tábor. Az utóbbi az idén elmaradt, de a faragót és a bútorfestőt megtartottuk. Most volt a tizedik alkalommal. Általában tíz, tizenöten vagyunk. A bútorfestők Mákófalván, a fafaragók itt, az én portámon találkoznak. Kolozsvárról is jönnek, a környékről, de a legtöbben Magyarországról. Sikerült ide édesgetnem a faluból is néhány gyereket. Remélem, lesz utánpótlás, mert most egy kezem is sok, hogy előszámláljam: hányan faragunk Kalotaszegen…”
Lüdércek pedig nincsenek Az esti irodalmi rendezvénynek riporterségem a meghívottja, néhány könyv mellett lapjainkat, az Erdélyi Riportot és a Váradot is bemutatom, megtisztelő partnerem Egyed Emese professzor asszony, irodalomtörténész, költő. Immár hagyomány a szerzői estek tartása, az örökös moderátor szerepét Emese vállalta el. Vele és gyerekkori barátommal, Essig József táborszervezővel a kései órákban ülünk le beszélgetni. Emese asszonynak is szívügye Kalotaszeg, Zsobok. Egymást kiegészítve mesélik, hogyan sikerült összemelegedniük egy reménybeli partnerrel,Barcsay Tamás Kanadában élő honfitársunk személyében. A történelmi család sarja sikerrel igényelte vissza ősei gyalui kastélyát. A részben tűrhető állapotban lévő, hatvan szobás épület jelentős, multifunkcionális központtá válhatna. Úgymond, még mielőtt teljesen megnyugtatóan rendeződött volna a grófi ingatlan jogi helyzete, az örökös támogatásával, a helybeli alpolgármester közreműködésével „birtokba vették” és „felavatták” a kastélyt: Ott szervezték meg a fentebb emlegetett nyolc jeles magyarhoni fotóművész kiállítását, az önkormányzat vezetője pedig népi tánccsoporttal, énekesekkel, muzsikusokkal tette ünnepélyesebbé a tárlat megnyitását. Jóska barátom hosszan sorolja, hány kudarc érte az Essig család, illetve a bánffyhunyadi Kós Károly Egyesületpróbálkozásait, hogy itt, Zsobokon vagy egyebütt tető alá hozzanak egy kalotaszegi gyűjteményt, ahol a képeknek, a faragásoknak, a festett bútoroknak, a kézimunkáknak is helye volna. Talán a gyalui kastély lehetne a megfelelő hely?… Egyed Emese, aki már három könyvet írt az irodalmár Barcsayakról, felajánlotta a segítségét Barcsay Tamás történésznek: kutatásait a családja történetével foglalatoskodó tisztelt kolléga rendelkezésére bocsátja.
Nem tudok a riportom végére pontot tenni addig, míg egy passzus erejéig nem idézem fel Emese asszony „zsoboki intrádáját”, amint jön velem szemben, elegáns, fehér lenvászon ruhában, széles karimájú szalmakalapban, a karján egy hatalmas csokor mezei virággal. „Ez a liláskék a gémorr – magyarázza –, ez a sárga az orbáncfű, az zsálya, amaz meg mogyorós lednek, bürköt is szedtem, sárga vadhagymát, fehér galajt és mentát. A galajt alabástromon találtam, az alabástrom kő fehéren vakított a zsoboki réten, talajréteg nem volt rajta, csak egy nagy virágbokor. Erős illata van. A minerálé és a vegetária ugyanazt a fehér színt kínálta.” Emese az anyatejjel szívta magába ezeket az ismereteket, hiszen az édesanyja botanikus volt.
Hajnalban tovább csámborgok az Egellő sikátorán, ahová tegnap Emese elkísért, a temetőkertet megmutatni. A domboldalon szépségesen szeszélyes rendben, lábon álló, félig vagy teljesen eldőlt két-háromszáz éves, faragott, feliratos sírkövek – érdemes lenne alaposan végigkutatni. Emeséről tudom, hogy a helynevek szerelmese, hiszen tavaly ilyentájt versbe szőtte Zsobok legszebb neveit, Tűnődés tengerfenéken címmel. Jelentem: elmerészkedtem egészen az általa emlegetett Ördögkosara aljáig, de egyetlen lüdérccel se találkoztam. Pedig a vers szerint ez az apró katlan a „lüdérctánc helye” volna. Talán nem a megfelelő órában érkeztem oda…
erdelyiriport.ro
2013. augusztus 27.
„Súlyos és fájdalmas pofon a magyarságnak”
Súlyos és fájdalmas pofon a magyar közösségnek, hogy a marosvásárhelyi városháza nem adott helyet a főtéren a Vásárhelyi Forgatagnak. A Ligetben szervezett ellenrendezvény konfliktusgerjesztő – hangzott el hétfőn a forgatag programfüzetének bemutatásán.
Bemutatták az augusztus 28. szeptember 1. között a marosvásárhelyi magyarság első alkalommal megszervezett kulturális ünnepének, a Vásárhelyi Forgatagnak a programfüzetét. Jelképesen a forgatag köztéri rendezvényeinek helyszínén, a Maros-parton (emellett a Színházban, a Kultúrpalotában, a Teleki Tékában, a Múzeumban, a Deus Providebit Tanulmányi Házban, a Bernády Házban is lesz program), a Sörpatikánál tartott sajtótájékoztatón Portik Vilmos elmondta, a Vásárhelyi Forgatag bár nem zenei fesztivál, kiemelt figyelmet fordítanak a minőségi élményt nyújtó zenei programokra.
„A Szentegyházi Gyermekfilharmónia nyitja a zenei programok sorát pénteken a Kultúrpalotában. A KoncertForgatag további része már a Maros-parton zajlik, a Sörpatika mellett felállított színpadon, ahol fellép a Deák Bill Blues Band, az Intim Torna Illegál, az idén harmincéves Ghymes, valamint marosvásárhelyi együttesek. Az utóbbiból több lesz, mint külföldi. A Kolompos együttes a családosokat várja gyerekkoncerttel, és lesz néptánctalálkozó, Marosvásárhelyiek Világtalálkozója, gazdag színházi program, történelmi könyvek vására, előadássorozat, városismertető séták, amelyet igény szerint román nyelven is megtartunk. Civil Sarok, ahol jurtaépítés és az ősi magyar hagyományok ismertetője várja az érdeklődőket, valamint sport és családi programok, ahol olyasmire is gondoltunk, mint a pelenkázó” – szemlézett a programból Portik Vilmos.
A Maros-parton zajlik a forgatag
Peti András sajnálatosnak nevezte a forgatag területi engedélyeztetése körüli bonyodalmakat. „Súlyos és fájdalmas pofon a magyar közösségnek, diszkrimináció, hogy a marosvásárhelyi városháza nem adott helyet a főtéren a rendezvénynek. A Ligetbe tervezett ellenrendezvény olyan konfliktusgerjesztő megmozdulás, amit el kell ítélni, nem szabad annyiban hagyni. Megkaptuk a hét nappal a forgatag kezdete előtt, augusztus 21-én hozott engedélyeztetési döntést, miszerint jóváhagyták, hogy az öt nap helyett két nap a Ligetben tartsuk a rendezvényt. Erről az ajánlatról már egy hete elmondtuk, hogy elfogadhatatlan, ráadásul az írásos jóváhagyás után törvénytelen az eljárás. Az 1991. évi 60-as számú törvény 5. cikkelyének 2. bekezdése értelmében szigorúan tilos ugyanarra a helyszínre ugyanabban az időpontban két rendezvényt jóváhagyni, függetlenül annak témájától. Ez megalázó felajánlás. A marosvásárhelyiek ne engedjenek a megtévesztésnek, remélem, távol tartják magukat a Ligettől és a Maros-partra jönnek, a forgatagra” – fogalmazott.
Az engedélyeztetésről elmondta, a bizottság kilenctagú, amelyből csupán egy magyar nemzetiségű, elnöke pedig a polgármester, Dorin Florea. „Semmi garancia nincs, hogy ha a kérést július 12. előtt iktatjuk, akkor másképp alakul a helyzet”– mondta Peti András. Hozzátette, nem számíthatnak a polgármesteri hivatal támogatására, holott a költségvetésben megszavaztak pénzt a forgatagra, ráadásul a városháza a Mioriţa által szervezett Împreună/Együtt eseményt támogatja.
Mint ismeretes, a Ligetben az Împreună/Együtt eseményt szervezik, amelyre a Mioriţa kulturális szervezet foglalta le – állítólag – a területet.
Ökumenikus ima a világtalálkozón
A Marosvásárhelyiek Világtalálkozójáról Kirsch Attila elmondta, tizenöt fős csapat és tizenkét önkéntes szervezi, és várnak minden marosvásárhelyit, nemcsak az elszármazottakat. „Olyanok is jelezték részvételüket, akik 47 éve nem jártak itthon. A Kultúrpalota Tükörtermében élőkönyvtárat szervezünk, ahol az oktatásról, a sportról, a kultúráról, a fiatalokról beszélgethetnek Marosvásárhelyt ismerő közéleti személyiségekkel. A történelmi egyházakkal együttműködve ökumenikus imát tartunk vasárnap 9 órától a Keresztelő Szent János-templomban” – ismertette Kirsch Attila.
Megnyitó: szerdán 19 órától a Kultúrpalotában
A Vásárhelyi Forgatag megnyitó ünnepségét szerdán 19 órától tartják a Kultúrpalota nagytermében. Fellép a Tiberius Vonósnégyes, valamint a Maros Művészegyüttes Szót a táncnak, legények... című előadásával, amelyben többek között sárpataki, nyárádmenti, szászcsávási, pálpataki és cigánytáncok szerepelnek, és lesz kecsketáncoltatás, aranyosszéki tréfás vetélkedő, leánycsúfoló és sóvidéki farsangtemetés is. Elhangzanak őrkői és marosszéki népdalok.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro
Súlyos és fájdalmas pofon a magyar közösségnek, hogy a marosvásárhelyi városháza nem adott helyet a főtéren a Vásárhelyi Forgatagnak. A Ligetben szervezett ellenrendezvény konfliktusgerjesztő – hangzott el hétfőn a forgatag programfüzetének bemutatásán.
Bemutatták az augusztus 28. szeptember 1. között a marosvásárhelyi magyarság első alkalommal megszervezett kulturális ünnepének, a Vásárhelyi Forgatagnak a programfüzetét. Jelképesen a forgatag köztéri rendezvényeinek helyszínén, a Maros-parton (emellett a Színházban, a Kultúrpalotában, a Teleki Tékában, a Múzeumban, a Deus Providebit Tanulmányi Házban, a Bernády Házban is lesz program), a Sörpatikánál tartott sajtótájékoztatón Portik Vilmos elmondta, a Vásárhelyi Forgatag bár nem zenei fesztivál, kiemelt figyelmet fordítanak a minőségi élményt nyújtó zenei programokra.
„A Szentegyházi Gyermekfilharmónia nyitja a zenei programok sorát pénteken a Kultúrpalotában. A KoncertForgatag további része már a Maros-parton zajlik, a Sörpatika mellett felállított színpadon, ahol fellép a Deák Bill Blues Band, az Intim Torna Illegál, az idén harmincéves Ghymes, valamint marosvásárhelyi együttesek. Az utóbbiból több lesz, mint külföldi. A Kolompos együttes a családosokat várja gyerekkoncerttel, és lesz néptánctalálkozó, Marosvásárhelyiek Világtalálkozója, gazdag színházi program, történelmi könyvek vására, előadássorozat, városismertető séták, amelyet igény szerint román nyelven is megtartunk. Civil Sarok, ahol jurtaépítés és az ősi magyar hagyományok ismertetője várja az érdeklődőket, valamint sport és családi programok, ahol olyasmire is gondoltunk, mint a pelenkázó” – szemlézett a programból Portik Vilmos.
A Maros-parton zajlik a forgatag
Peti András sajnálatosnak nevezte a forgatag területi engedélyeztetése körüli bonyodalmakat. „Súlyos és fájdalmas pofon a magyar közösségnek, diszkrimináció, hogy a marosvásárhelyi városháza nem adott helyet a főtéren a rendezvénynek. A Ligetbe tervezett ellenrendezvény olyan konfliktusgerjesztő megmozdulás, amit el kell ítélni, nem szabad annyiban hagyni. Megkaptuk a hét nappal a forgatag kezdete előtt, augusztus 21-én hozott engedélyeztetési döntést, miszerint jóváhagyták, hogy az öt nap helyett két nap a Ligetben tartsuk a rendezvényt. Erről az ajánlatról már egy hete elmondtuk, hogy elfogadhatatlan, ráadásul az írásos jóváhagyás után törvénytelen az eljárás. Az 1991. évi 60-as számú törvény 5. cikkelyének 2. bekezdése értelmében szigorúan tilos ugyanarra a helyszínre ugyanabban az időpontban két rendezvényt jóváhagyni, függetlenül annak témájától. Ez megalázó felajánlás. A marosvásárhelyiek ne engedjenek a megtévesztésnek, remélem, távol tartják magukat a Ligettől és a Maros-partra jönnek, a forgatagra” – fogalmazott.
Az engedélyeztetésről elmondta, a bizottság kilenctagú, amelyből csupán egy magyar nemzetiségű, elnöke pedig a polgármester, Dorin Florea. „Semmi garancia nincs, hogy ha a kérést július 12. előtt iktatjuk, akkor másképp alakul a helyzet”– mondta Peti András. Hozzátette, nem számíthatnak a polgármesteri hivatal támogatására, holott a költségvetésben megszavaztak pénzt a forgatagra, ráadásul a városháza a Mioriţa által szervezett Împreună/Együtt eseményt támogatja.
Mint ismeretes, a Ligetben az Împreună/Együtt eseményt szervezik, amelyre a Mioriţa kulturális szervezet foglalta le – állítólag – a területet.
Ökumenikus ima a világtalálkozón
A Marosvásárhelyiek Világtalálkozójáról Kirsch Attila elmondta, tizenöt fős csapat és tizenkét önkéntes szervezi, és várnak minden marosvásárhelyit, nemcsak az elszármazottakat. „Olyanok is jelezték részvételüket, akik 47 éve nem jártak itthon. A Kultúrpalota Tükörtermében élőkönyvtárat szervezünk, ahol az oktatásról, a sportról, a kultúráról, a fiatalokról beszélgethetnek Marosvásárhelyt ismerő közéleti személyiségekkel. A történelmi egyházakkal együttműködve ökumenikus imát tartunk vasárnap 9 órától a Keresztelő Szent János-templomban” – ismertette Kirsch Attila.
Megnyitó: szerdán 19 órától a Kultúrpalotában
A Vásárhelyi Forgatag megnyitó ünnepségét szerdán 19 órától tartják a Kultúrpalota nagytermében. Fellép a Tiberius Vonósnégyes, valamint a Maros Művészegyüttes Szót a táncnak, legények... című előadásával, amelyben többek között sárpataki, nyárádmenti, szászcsávási, pálpataki és cigánytáncok szerepelnek, és lesz kecsketáncoltatás, aranyosszéki tréfás vetélkedő, leánycsúfoló és sóvidéki farsangtemetés is. Elhangzanak őrkői és marosszéki népdalok.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro
2013. augusztus 27.
Elkészült az autonómia vitaanyag románul. Nincs kivel megvitatni?
Elkészült egy román nyelvű vitaanyag Székelyföldről, a területi autonómiáról, ám az erősödő magyarellenes hangulatban nem találnak hiteles vitapartnereket, jelentette be Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ helyi elnöke szerint jelenleg nincsen olyan román párt, amelyiknek a bizalmi indexe Sepsiszentgyörgyön meghaladná a 2-3 százalékot.
A sepsiszentgyörgyi elöljáró szerint az Székelyföld régió-marketing célja pozitív jövőképet felvázolni a székelyeknek, és lebontani a románok előítéleteit. Antal Árpád a Sláger Rádió kérdésére kifejtette, a román médián keresztül lehetne Székelyföldről pozitív üzeneteket célba juttatni, ám a román sajtó magyarellenes ezért komoly anyagi erőfeszítésekre van szükség.
Antal Árpád példaként említette, hogy elkezdett levelezni egy őt Mongóliába majd Magyarországra küldő vaslui-i emberrel. Összesen 73 levelet váltottak, többek között szóba került a székelyek szerepe a vaslui-i csatában, végül sikerült jobb belátásra bírni az illetőt. „Nem tudok mindenkit egyenként meggyőzni, de meg kell értetnünk a románokkal, hogy a Székelyföld- és a magyarellenesség a manipuláció, a félretájékoztatás, a Ceausescu-féle történelemoktatás következménye.”- magyarázta Antal Árpád.
A sepsiszentgyörgyi elöljáró leszögezte: romániai magyar politikusként változtatniuk kell stratégiájukon, hogy mesterségesen készült falakat lebontsák, erre alkalmasok az olyan rendezvények, mint a csíksomlyói Búcsú, vagy a Kolozsvári Magyar Napok.
Kovács Blanka
www.slagerradio.ro
Erdély.ma
Elkészült egy román nyelvű vitaanyag Székelyföldről, a területi autonómiáról, ám az erősödő magyarellenes hangulatban nem találnak hiteles vitapartnereket, jelentette be Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ helyi elnöke szerint jelenleg nincsen olyan román párt, amelyiknek a bizalmi indexe Sepsiszentgyörgyön meghaladná a 2-3 százalékot.
A sepsiszentgyörgyi elöljáró szerint az Székelyföld régió-marketing célja pozitív jövőképet felvázolni a székelyeknek, és lebontani a románok előítéleteit. Antal Árpád a Sláger Rádió kérdésére kifejtette, a román médián keresztül lehetne Székelyföldről pozitív üzeneteket célba juttatni, ám a román sajtó magyarellenes ezért komoly anyagi erőfeszítésekre van szükség.
Antal Árpád példaként említette, hogy elkezdett levelezni egy őt Mongóliába majd Magyarországra küldő vaslui-i emberrel. Összesen 73 levelet váltottak, többek között szóba került a székelyek szerepe a vaslui-i csatában, végül sikerült jobb belátásra bírni az illetőt. „Nem tudok mindenkit egyenként meggyőzni, de meg kell értetnünk a románokkal, hogy a Székelyföld- és a magyarellenesség a manipuláció, a félretájékoztatás, a Ceausescu-féle történelemoktatás következménye.”- magyarázta Antal Árpád.
A sepsiszentgyörgyi elöljáró leszögezte: romániai magyar politikusként változtatniuk kell stratégiájukon, hogy mesterségesen készült falakat lebontsák, erre alkalmasok az olyan rendezvények, mint a csíksomlyói Búcsú, vagy a Kolozsvári Magyar Napok.
Kovács Blanka
www.slagerradio.ro
Erdély.ma
2013. augusztus 27.
Nem a szólásszabadság a baj – Antal Árpád kiáll Tőkés László mellett
A román útlevelet nem azért fogadják fanyalogva szinte minden civilizált országban, mert Tőkés László ezt vagy azt mondta, ne jussunk oda, hogy Tőkés a legnagyobb gondja Romániának – jelentette ki tegnap Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és RMDSZ-elnök, aki szerint ez esetben „kutya kötelességünk megvédeni” az EP-képviselőt, akkor is, ha más párthoz tartozik.
A szólásszabadság nem azt jelenti, hogy meg kell vonni az állampolgárságát, ki kell utasítani az országból, esetleg a levegővételt is meg kell tiltani a bírálónak, netán a Ceauşescu-rendszert is vissza kell állítani. Nem Tőkés miatt kell szégyellnünk magunkat, nem ő volt hatalmon az elmúlt huszonhárom évben: nem volt sem állam-, sem kormányfő, sem miniszter, sem ortodox pátriárka, ő csak elmondta a véleményét.
Nem miatta hagyta el az országot hárommillió polgára, nem ő az oka, hogy nem született meg másfél millió gyermek, és arról sem ő tehet, hogy Románia és a románok külföldi megítélése olyan, amilyen – fejtette ki. Antal szerint Tőkés László 1989-ben megteremtette a lehetőséget arra, hogy Románia modern, élhető, fejlett, Európa-szerte tisztelt társadalmat építsen magának, és nem rajta kell számon kérni, hogy ez nem valósult meg.
Traian Băsescu államfő a tiszteletről beszélt Székelyföldön, csakhogy ez nem kölcsönös: miközben a háború utáni Szerbiában a polgárok által kért nyelven állítják ki az iratokat minden állami hivatalban – mondta el a vajdasági Székelykevéről frissen hazatért sepsiszentgyörgyi politikus –, itt semmilyen jelét nem látni a magyarság elismerésének, még legalább egy ötbanis érmén sincs jeles magyar történelmi személyiség, Brassai, Bolyai vagy Mátyás király portréja. Antal Árpád egy friss felmérésre hivatkozva közölte, hogy Románia lakosságának 85 százaléka elégedetlen az ország kormányzásával, inkább ezzel kellene foglalkozni. „A kormányzáson javítanunk kell, és a mi válaszunk erre az autonómia, mert nem az ország van Bukarestért, ezt kellene végre megérteni” – mondta.
Az RMDSZ készített e célból egy román nyelvű vitaanyagot, de nem talál olyan román politikusokat, akivel ezt meg tudja tárgyalni, és a lakossági bizalom is nagyon megcsappant bennük: két évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön 15 százalékon állt a liberális párt bizalmi mutatója, ma egyetlen román párt sem éri el a 3 százalékot.
Demeter J. Ildikó
Háromszék
Erdély.ma
A román útlevelet nem azért fogadják fanyalogva szinte minden civilizált országban, mert Tőkés László ezt vagy azt mondta, ne jussunk oda, hogy Tőkés a legnagyobb gondja Romániának – jelentette ki tegnap Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és RMDSZ-elnök, aki szerint ez esetben „kutya kötelességünk megvédeni” az EP-képviselőt, akkor is, ha más párthoz tartozik.
A szólásszabadság nem azt jelenti, hogy meg kell vonni az állampolgárságát, ki kell utasítani az országból, esetleg a levegővételt is meg kell tiltani a bírálónak, netán a Ceauşescu-rendszert is vissza kell állítani. Nem Tőkés miatt kell szégyellnünk magunkat, nem ő volt hatalmon az elmúlt huszonhárom évben: nem volt sem állam-, sem kormányfő, sem miniszter, sem ortodox pátriárka, ő csak elmondta a véleményét.
Nem miatta hagyta el az országot hárommillió polgára, nem ő az oka, hogy nem született meg másfél millió gyermek, és arról sem ő tehet, hogy Románia és a románok külföldi megítélése olyan, amilyen – fejtette ki. Antal szerint Tőkés László 1989-ben megteremtette a lehetőséget arra, hogy Románia modern, élhető, fejlett, Európa-szerte tisztelt társadalmat építsen magának, és nem rajta kell számon kérni, hogy ez nem valósult meg.
Traian Băsescu államfő a tiszteletről beszélt Székelyföldön, csakhogy ez nem kölcsönös: miközben a háború utáni Szerbiában a polgárok által kért nyelven állítják ki az iratokat minden állami hivatalban – mondta el a vajdasági Székelykevéről frissen hazatért sepsiszentgyörgyi politikus –, itt semmilyen jelét nem látni a magyarság elismerésének, még legalább egy ötbanis érmén sincs jeles magyar történelmi személyiség, Brassai, Bolyai vagy Mátyás király portréja. Antal Árpád egy friss felmérésre hivatkozva közölte, hogy Románia lakosságának 85 százaléka elégedetlen az ország kormányzásával, inkább ezzel kellene foglalkozni. „A kormányzáson javítanunk kell, és a mi válaszunk erre az autonómia, mert nem az ország van Bukarestért, ezt kellene végre megérteni” – mondta.
Az RMDSZ készített e célból egy román nyelvű vitaanyagot, de nem talál olyan román politikusokat, akivel ezt meg tudja tárgyalni, és a lakossági bizalom is nagyon megcsappant bennük: két évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön 15 százalékon állt a liberális párt bizalmi mutatója, ma egyetlen román párt sem éri el a 3 százalékot.
Demeter J. Ildikó
Háromszék
Erdély.ma
2013. augusztus 27.
Kolozsvártól Sepsiszentgyörgyig
Kolozsvár. Több tízezres tömeg üdvrivalgása, amikor az István, a király végén óriási piros-fehér-zöld lobogó tűnik fel a színpadon. Azon a téren, ahol a Szent Mihály-templom és Mátyás lovas szobra mellett nem is oly régen még piros-sárga-kékre mázolt padokkal és szemeteskukákkal igyekeztek palástolni, hogy bármi köze is volna e városnak a magyarokhoz.
Kissé odébb, a színpadtól távolabb román fiatalok egy csoportja, beszélgetnek, s közben hallgatják a rockoperát. Időnként tapsolnak is.
Farkas utca. Erdélyi magyar kiadók, népi mesterek, hagyományos termékek készítőinek standjai egymás mellett – sokukon a matrica: Igen, tessék!, mert ott érték a magyar szó – , székelyföldi, kalotaszegi kézművesek vásárlásra csábító portékái között sétáló kolozsváriak és látogatók. Román szót is hallani: a hölgy hallhatóan idegen akcentussal kér valamit, s közben román nyelven szabadkozik: nem beszél magyarul, de meg akar tanulni.
Lakónegyed. Idősebb hölgy kérdezi, a főtérre tartunk-e, majd hozzáfűzi: legalább ilyenkor legyünk ott. Mi, magyarok. Mert ott érték az ilyen találkozó. Életképek, megeshet, nem is a legjellemzőbbek a Kolozsvári Magyar Napokon. De melyek mégis jelzik: Erdély fővárosában mintha megmozdult volna valami: mintha találkozna a magyarság öntudatra ébredése, identitásának kinyilvánítása, összefogása a románság nyitottságával, kultúránk iránti fogékonyságával.
Marosvásárhely. A magyarok közvetett és közvetlen közreműködésével is megválasztott román polgármester száműzi a város főteréről azt a rendezvényt, amely a kolozsvárihoz hasonlóan ízlésünket, kultúránkat mutatná be, találkozásra és bemutatkozásra teremtene lehetőséget. Mi több, ellenrendezvényt szervez valamiféle hazug multikulturalitás jegyében. Székelyföld fővárosában még él Marosvásárhely elrománosításának reflexe, a jól fésült nacionalizmusé a tér – az erre adott válasz pedig mintha nem volna elég eltökélt.
Sepsiszentgyörgy. De lehetne Barót, Kézdivásárhely, Csíkszereda, bármely székelyföldi város, ahol tömbben élünk. Vajon itt tudatosítjuk-e, mit is jelent az, hogy többségben vagyunk, számos helyen, intézményben magyarul is szólhatunk, művelődési rendezvényeinket senki nem akadályozhatja meg? Érték-e számunkra a magyar szó, a találkozás, megbecsüljük-e, óvjuk-e azt? Nem azért, hogy beérjük azzal, ami demográfiai helyzetünk folytán adott, hanem hogy belső anyaországként példát mutathassunk, erőt adhassunk az Erdély más szegleteiben élők számára is.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma
Kolozsvár. Több tízezres tömeg üdvrivalgása, amikor az István, a király végén óriási piros-fehér-zöld lobogó tűnik fel a színpadon. Azon a téren, ahol a Szent Mihály-templom és Mátyás lovas szobra mellett nem is oly régen még piros-sárga-kékre mázolt padokkal és szemeteskukákkal igyekeztek palástolni, hogy bármi köze is volna e városnak a magyarokhoz.
Kissé odébb, a színpadtól távolabb román fiatalok egy csoportja, beszélgetnek, s közben hallgatják a rockoperát. Időnként tapsolnak is.
Farkas utca. Erdélyi magyar kiadók, népi mesterek, hagyományos termékek készítőinek standjai egymás mellett – sokukon a matrica: Igen, tessék!, mert ott érték a magyar szó – , székelyföldi, kalotaszegi kézművesek vásárlásra csábító portékái között sétáló kolozsváriak és látogatók. Román szót is hallani: a hölgy hallhatóan idegen akcentussal kér valamit, s közben román nyelven szabadkozik: nem beszél magyarul, de meg akar tanulni.
Lakónegyed. Idősebb hölgy kérdezi, a főtérre tartunk-e, majd hozzáfűzi: legalább ilyenkor legyünk ott. Mi, magyarok. Mert ott érték az ilyen találkozó. Életképek, megeshet, nem is a legjellemzőbbek a Kolozsvári Magyar Napokon. De melyek mégis jelzik: Erdély fővárosában mintha megmozdult volna valami: mintha találkozna a magyarság öntudatra ébredése, identitásának kinyilvánítása, összefogása a románság nyitottságával, kultúránk iránti fogékonyságával.
Marosvásárhely. A magyarok közvetett és közvetlen közreműködésével is megválasztott román polgármester száműzi a város főteréről azt a rendezvényt, amely a kolozsvárihoz hasonlóan ízlésünket, kultúránkat mutatná be, találkozásra és bemutatkozásra teremtene lehetőséget. Mi több, ellenrendezvényt szervez valamiféle hazug multikulturalitás jegyében. Székelyföld fővárosában még él Marosvásárhely elrománosításának reflexe, a jól fésült nacionalizmusé a tér – az erre adott válasz pedig mintha nem volna elég eltökélt.
Sepsiszentgyörgy. De lehetne Barót, Kézdivásárhely, Csíkszereda, bármely székelyföldi város, ahol tömbben élünk. Vajon itt tudatosítjuk-e, mit is jelent az, hogy többségben vagyunk, számos helyen, intézményben magyarul is szólhatunk, művelődési rendezvényeinket senki nem akadályozhatja meg? Érték-e számunkra a magyar szó, a találkozás, megbecsüljük-e, óvjuk-e azt? Nem azért, hogy beérjük azzal, ami demográfiai helyzetünk folytán adott, hanem hogy belső anyaországként példát mutathassunk, erőt adhassunk az Erdély más szegleteiben élők számára is.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma
2013. augusztus 27.
9 helyszínen, 161 programmal rajtol a Forgatag – LETÖLTHETŐ PROGRAM
Bár már néhány esemény hamarabb megkezdődik, szerdán 19 órakor nyílik hivatalosan a Vásárhelyi Forgatag. A rendezvénysorozat 5 napon át 9 helyszínen 161 programmal várja az érdeklődőket.
A Vásárhelyi Forgatag megnyitó ünnepségét szerdán, augusztus 28-án 19 órától tartják a Kultúrpalota nagytermében. Fellép a Tiberius Vonósnégyes, valamint a Maros Művészegyüttes Szót a táncnak, legények... című előadásával, amelyben többek között sárpataki, nyárádmenti, szászcsávási, pálpataki és cigány táncok szerepelnek, és lesz kecsketáncoltatás, aranyosszéki tréfás vetélkedő, leánycsúfoló és sóvidéki farsangtemetés is. Elhangzanak őrkői és marosszéki népdalok, énekel: Diós Brigitta és Vetési Orsolya.
Az első alkalommal sorra kerülő Vásárhelyi Forgatag augusztus 28. és szeptember 1. között kilenc helyszínen összesen 161 programponttal várja az érdeklődőket. A Sörpatika és a Gokart-pálya közötti Maros-parton, valamint a Gokart-pálya kertjében péntek reggeltől zajlanak a programok, de szerdától már a Kultúrpalotában, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, a Teleki Tékában, a Bernády házban, a Bolyai téri unitárius templom tanácstermében, a Deus Providebit Házban, valamint a várbeli múzeumban is elkezdődnek a Forgatag programjai.
Erdély.ma
Bár már néhány esemény hamarabb megkezdődik, szerdán 19 órakor nyílik hivatalosan a Vásárhelyi Forgatag. A rendezvénysorozat 5 napon át 9 helyszínen 161 programmal várja az érdeklődőket.
A Vásárhelyi Forgatag megnyitó ünnepségét szerdán, augusztus 28-án 19 órától tartják a Kultúrpalota nagytermében. Fellép a Tiberius Vonósnégyes, valamint a Maros Művészegyüttes Szót a táncnak, legények... című előadásával, amelyben többek között sárpataki, nyárádmenti, szászcsávási, pálpataki és cigány táncok szerepelnek, és lesz kecsketáncoltatás, aranyosszéki tréfás vetélkedő, leánycsúfoló és sóvidéki farsangtemetés is. Elhangzanak őrkői és marosszéki népdalok, énekel: Diós Brigitta és Vetési Orsolya.
Az első alkalommal sorra kerülő Vásárhelyi Forgatag augusztus 28. és szeptember 1. között kilenc helyszínen összesen 161 programponttal várja az érdeklődőket. A Sörpatika és a Gokart-pálya közötti Maros-parton, valamint a Gokart-pálya kertjében péntek reggeltől zajlanak a programok, de szerdától már a Kultúrpalotában, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, a Teleki Tékában, a Bernády házban, a Bolyai téri unitárius templom tanácstermében, a Deus Providebit Házban, valamint a várbeli múzeumban is elkezdődnek a Forgatag programjai.
Erdély.ma
2013. augusztus 27.
Lemondta a Vásárhelyi Forgatag ellenrendezvényén való fellépést az Edda
elentősen csorbult a Vásárhelyi Forgatag tervezett ellenrendezvénye. A polgármesteri hivatal által támogatott háromnapos rendezvénysorozat fő fellépő nélkül maradt.
Lemondta a vasárnap estére tervezett ligeti koncertet az Edda Művek. A magyarországi együttes menedzsere ezt az Erdély TV-nek adott exkluzív telefonos interjúban jelentette be.
Molnár Csaba Edda Művek menedzsere a következőket nyilatkozta: tekintettel a kialakult helyzetre, a vasárnapra tervezett előadást lemondjuk. Ennek okai azok, hogy sem a zenekar biztonsága, sem a művészeti produkció garanciája nincs meg, hogy ebben a kialakult légkörben olyan koncertet tudjunk adni, ami mindenki számára megfelelő lenne.
Az Edda tehát nem kívánt fellépni a magyar rendezvény ellen szervezett koncerten. Az Erdély TV úgy tudja, hogy a hirtelen döntés mögött politikai okok is vannak. Molnár Csabától megtudtuk a koncert lemondásáról már értesítették a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt.
Szerkesztő: Farkas István
Erdély Tv Az Edda tehát nem kívánt fellépni a magyar rendezvény ellen szervezett koncerten. Az Erdély TV úgy tudja, hogy a hirtelen döntés mögött politikai okok is vannak. Molnár Csabától megtudtuk a koncert lemondásáról már értesítették a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt. Szerkesztő: Farkas István
Erdély Tv
Erdély.ma
elentősen csorbult a Vásárhelyi Forgatag tervezett ellenrendezvénye. A polgármesteri hivatal által támogatott háromnapos rendezvénysorozat fő fellépő nélkül maradt.
Lemondta a vasárnap estére tervezett ligeti koncertet az Edda Művek. A magyarországi együttes menedzsere ezt az Erdély TV-nek adott exkluzív telefonos interjúban jelentette be.
Molnár Csaba Edda Művek menedzsere a következőket nyilatkozta: tekintettel a kialakult helyzetre, a vasárnapra tervezett előadást lemondjuk. Ennek okai azok, hogy sem a zenekar biztonsága, sem a művészeti produkció garanciája nincs meg, hogy ebben a kialakult légkörben olyan koncertet tudjunk adni, ami mindenki számára megfelelő lenne.
Az Edda tehát nem kívánt fellépni a magyar rendezvény ellen szervezett koncerten. Az Erdély TV úgy tudja, hogy a hirtelen döntés mögött politikai okok is vannak. Molnár Csabától megtudtuk a koncert lemondásáról már értesítették a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt.
Szerkesztő: Farkas István
Erdély Tv Az Edda tehát nem kívánt fellépni a magyar rendezvény ellen szervezett koncerten. Az Erdély TV úgy tudja, hogy a hirtelen döntés mögött politikai okok is vannak. Molnár Csabától megtudtuk a koncert lemondásáról már értesítették a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt. Szerkesztő: Farkas István
Erdély Tv
Erdély.ma
2013. augusztus 27.
Be kell tartani az ígéreteket (EMNT–EMNP-nyilatkozat)
A Tőkés László elleni, hazafias mázzal leöntött, nacionalista hisztéria nem más, mint a román politikusok rossz lelkiismeretének a megnyilvánulása – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tegnap kiadott közös nyilatkozatában.
A két szervezet szerint a magyarságnak egyetlen román kormánnyal sem sikerült betartatnia a mai Romániát megalapozó 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány nemzeti önrendelkezésre vonatkozó pontjait, sem pedig a versailles-i békeszerződésekben vállalt, a nemzeti közösségek önigazgatására vonatkozó wilsoni elveket. Az EMNT és az EMNP „a be nem tartott ígéretek miatt kialakult rossz nemzeti közérzet agresszív kitörésének” tartja, hogy Romániában kitüntetése visszavonásával fenyegetik az erdélyi magyarság érdekében Magyarországtól védhatalmi státust kérő Tőkés Lászlót. A nyilatkozat szerint az EP-képviselő ezzel egy bevált európai modell alkalmazását javasolta, hiszen Dél-Tirol jól példázza: az erőszakos asszimiláció zavart és feszültséget szül, míg az Ausztria védhatalmi státusának segítségével megvalósított területi autonómia megbékélést és anyagi jólétet eredményezett. „Románia nem lehet demokratikus állam addig, amíg egy európai megoldást javasoló politikai beszéd ilyen magyarellenes kormányzati hisztériát eredményez” – vélekednek a dokumentum szerzői, akik Bukarestet kettős mérce alkalmazásával is vádolják, arra utalva, hogy Románia tavaly az uniós tagjelöltség megvétózását meglebegtetve eszközölt ki Szerbiától kisebbségvédelmi szerződést, de nem akarja elfogadni, hogy más ország hasonlóan lépjen fel saját külhoni nemzeti közösségei védelmében.
A nyilatkozat szerint Tőkés László állami kitüntetésének esetleges megvonása csak a román állam vezetőit minősítené. „Tőkés László ettől nem lesz kevesebb, ő ugyanaz a személyiség marad, Lech Walesához vagy Václav Havelhez hasonlóan, aki történelmet írt Kelet-Közép-Európában” – vélekedik a nyilatkozatot jegyző Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke és Toró T. Tibor, az EMNP elnöke. Szerintük az igazi kérdés az, hogy hajlandó-e a jelenlegi román kormány betartani elődei autonómiára vonatkozó ígéreteit. „Határozottan visszautasítunk minden nemtelen támadást, amely az elmúlt hetekben a magyar ügy melletti kiállása miatt Tőkés László ellen irányult, illetve az általa többször megfogalmazott javaslatnak megfelelően ezúton is szorgalmazzuk a román–magyar megbékélésről szóló párbeszéd intézményesítését” – zárul az EMNP és az EMNT közös nyilatkozata.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Tőkés László elleni, hazafias mázzal leöntött, nacionalista hisztéria nem más, mint a román politikusok rossz lelkiismeretének a megnyilvánulása – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tegnap kiadott közös nyilatkozatában.
A két szervezet szerint a magyarságnak egyetlen román kormánnyal sem sikerült betartatnia a mai Romániát megalapozó 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány nemzeti önrendelkezésre vonatkozó pontjait, sem pedig a versailles-i békeszerződésekben vállalt, a nemzeti közösségek önigazgatására vonatkozó wilsoni elveket. Az EMNT és az EMNP „a be nem tartott ígéretek miatt kialakult rossz nemzeti közérzet agresszív kitörésének” tartja, hogy Romániában kitüntetése visszavonásával fenyegetik az erdélyi magyarság érdekében Magyarországtól védhatalmi státust kérő Tőkés Lászlót. A nyilatkozat szerint az EP-képviselő ezzel egy bevált európai modell alkalmazását javasolta, hiszen Dél-Tirol jól példázza: az erőszakos asszimiláció zavart és feszültséget szül, míg az Ausztria védhatalmi státusának segítségével megvalósított területi autonómia megbékélést és anyagi jólétet eredményezett. „Románia nem lehet demokratikus állam addig, amíg egy európai megoldást javasoló politikai beszéd ilyen magyarellenes kormányzati hisztériát eredményez” – vélekednek a dokumentum szerzői, akik Bukarestet kettős mérce alkalmazásával is vádolják, arra utalva, hogy Románia tavaly az uniós tagjelöltség megvétózását meglebegtetve eszközölt ki Szerbiától kisebbségvédelmi szerződést, de nem akarja elfogadni, hogy más ország hasonlóan lépjen fel saját külhoni nemzeti közösségei védelmében.
A nyilatkozat szerint Tőkés László állami kitüntetésének esetleges megvonása csak a román állam vezetőit minősítené. „Tőkés László ettől nem lesz kevesebb, ő ugyanaz a személyiség marad, Lech Walesához vagy Václav Havelhez hasonlóan, aki történelmet írt Kelet-Közép-Európában” – vélekedik a nyilatkozatot jegyző Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke és Toró T. Tibor, az EMNP elnöke. Szerintük az igazi kérdés az, hogy hajlandó-e a jelenlegi román kormány betartani elődei autonómiára vonatkozó ígéreteit. „Határozottan visszautasítunk minden nemtelen támadást, amely az elmúlt hetekben a magyar ügy melletti kiállása miatt Tőkés László ellen irányult, illetve az általa többször megfogalmazott javaslatnak megfelelően ezúton is szorgalmazzuk a román–magyar megbékélésről szóló párbeszéd intézményesítését” – zárul az EMNP és az EMNT közös nyilatkozata.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. augusztus 27.
Budapest figyel a szórványban élő magyarokra
A kormány célja az, hogy a szórványban élő magyar közösségek megőrizzék identitásukat, a magyar nyelvet és a magyar kultúrát, valamint kötődésüket Magyarországhoz – mondta Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes tegnap Balatonalmádiban a nyugati szórványban magyar nyelvet tanító pedagógusok módszertani továbbképzésén.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter A nemzet fennmaradása a kultúra függvénye című előadásában közölte: a magyar belpolitika és nemzetpolitika az elmúlt húsz évben elsősorban a Közép-Európában található tömbmagyarságra koncentrált, mivel a rendszerváltás után ezekben az államokban a nemzetiségeknek sok helyütt csorbultak az alapvető jogaik, például az anyanyelvhez, az anyanyelvi ügyintézéshez való joguk. Navracsics azt mondta, húsz évvel később, amikor a nemzetpolitika a szórványmagyarságra fókuszál, azt látjuk, hogy a tömbmagyarság is kezd szórványmagyarsággá válni a sajnálatos demográfiai folyamatok és az újabb kori kivándorlások miatt. Kitért arra: Magyarország európai uniós tagsága folytán megnyílt a lehetőség a szórványmagyarsággal való könnyebb kapcsolattartásra, ugyanakkor a megnyíló munkaerőpiaccal új magyar közösségek jelentek meg külhonban a fiatal magyarok külföldi munkavállalása miatt. A miniszterelnök-helyettes rámutatott, a szórványmagyarság néhol több évtizedre visszanyúló, erős közösség, például Észak-Amerikában vagy Ausztriában, az újabb kori kivándorlók viszont mintha már tartanák annyira fontosnak, hogy önszerveződő közösségben őrizzék meg identitásukat, vagy hogy sajátos, kinti magyarságot hozzanak létre. Utalt arra, a kormány számos intézkedést hozott annak érdekében, hogy a szórványban élők megőrizhessék magyarságukat, így például meghirdették a külhoni óvodák, majd a külhoni iskolák évét, és programot létesítettek azoknak a fiataloknak, akik már nem beszélik a magyart, de szeretnének megismerkedni magyar gyökereikkel. Navracsics Tibor úgy fogalmazott: mára a magyar nemzet világnemzetté vált, hiszen bárhol a világon találkozhatunk magyar emberekkel, magyar közösségekkel.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A kormány célja az, hogy a szórványban élő magyar közösségek megőrizzék identitásukat, a magyar nyelvet és a magyar kultúrát, valamint kötődésüket Magyarországhoz – mondta Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes tegnap Balatonalmádiban a nyugati szórványban magyar nyelvet tanító pedagógusok módszertani továbbképzésén.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter A nemzet fennmaradása a kultúra függvénye című előadásában közölte: a magyar belpolitika és nemzetpolitika az elmúlt húsz évben elsősorban a Közép-Európában található tömbmagyarságra koncentrált, mivel a rendszerváltás után ezekben az államokban a nemzetiségeknek sok helyütt csorbultak az alapvető jogaik, például az anyanyelvhez, az anyanyelvi ügyintézéshez való joguk. Navracsics azt mondta, húsz évvel később, amikor a nemzetpolitika a szórványmagyarságra fókuszál, azt látjuk, hogy a tömbmagyarság is kezd szórványmagyarsággá válni a sajnálatos demográfiai folyamatok és az újabb kori kivándorlások miatt. Kitért arra: Magyarország európai uniós tagsága folytán megnyílt a lehetőség a szórványmagyarsággal való könnyebb kapcsolattartásra, ugyanakkor a megnyíló munkaerőpiaccal új magyar közösségek jelentek meg külhonban a fiatal magyarok külföldi munkavállalása miatt. A miniszterelnök-helyettes rámutatott, a szórványmagyarság néhol több évtizedre visszanyúló, erős közösség, például Észak-Amerikában vagy Ausztriában, az újabb kori kivándorlók viszont mintha már tartanák annyira fontosnak, hogy önszerveződő közösségben őrizzék meg identitásukat, vagy hogy sajátos, kinti magyarságot hozzanak létre. Utalt arra, a kormány számos intézkedést hozott annak érdekében, hogy a szórványban élők megőrizhessék magyarságukat, így például meghirdették a külhoni óvodák, majd a külhoni iskolák évét, és programot létesítettek azoknak a fiataloknak, akik már nem beszélik a magyart, de szeretnének megismerkedni magyar gyökereikkel. Navracsics Tibor úgy fogalmazott: mára a magyar nemzet világnemzetté vált, hiszen bárhol a világon találkozhatunk magyar emberekkel, magyar közösségekkel.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. augusztus 27.
Kezdődő Forgatag!
Noha a hivatalos megnyitóünnepségre csak szerdán este 7 órától kerül sor, ma 18 órakor Haller József Bernády Ház-beli tárlatnyitójával már kezdetét veszi a Marosvásárhelyért Egyesület által szervezett Vásárhelyi Forgatag. Az igen gazdag, nívós programot felvonultató, több helyszínen zajló rendezvénysorozat számos "alForgatagra" oszlik: az öt nap (augusztus 28 – szeptember 1.) keretében sor kerül TékaForgatagra (könyvvásár, koncertek, gyerekfoglalkozások), SzóForgatagra (tematikus városnéző és kincskereső séták, előadások), FilmForgatagra (magyar filmek vetítéssorozata), Vásári Forgatagra (kézművesek, kistermelők, borsarok), Színházi Forgatagra (színházi előadások, performanszok), Családi Forgatagra (családi, ifjúsági és gyermekprogramok), valamint KoncertForgatagra (bulik, koncertek). A fentebb felsorolt "alForgatagok" külön-külön is számos rendezvényt, programot tartalmaznak, és több helyszínen zajlanak, de a Vásárhelyi Forgatag szervezői további műsorokkal is várják az érkezőt: a rendezvénysorozat időtartama alatt lesznek állandó kiállítások és állandó családi programok, sportesemények, berendezik a Civil Sarkot (fogyatékkal élők szigeteit) és megszervezik a marosvásárhelyiek I. világtalálkozóját!
Gazdag program, nívós kínálat
Mindezekről (és másról is) hétfőn délben a rendezvény legtöbb programjának (és koncertjeinek) helyet adó Maros-parton, a Sörpatika teraszán tartott sajtótájékoztatót a szervezők csapatának egy része: Portik Vilmos főszervező, Koreck Mária kommunikációs referens, Peti András önkormányzati felelős, valamint Kirsch Attila, a világtalálkozó szervezője.
Elöljáró beszédként Portik Vilmos a meglehetősen vaskos és igen minőségi benyomást keltő, ízlésesen megtervezett programfüzet előzetes nyomású példányait mutatta be, majd a Forgatag műsorából szemelgetett. Mint mondta, várhatóan nagy tömegeket megmozgató koncertprogrammal várják az érdeklődőket – régi és újabb vásárhelyi zenekarok, valamint Magyarországról és a Felvidékről érkező együttesek lépnek fel péntektől vasárnapig a Maros-parton felállítandó színpadon: pénteken a vásárhelyi Bronx és Dreamer Band nyitja, a szintén vásárhelyi Prospekt zárja az aznapi koncertsorozatot, amelynek főbandájaként a magyar blueskirály és együttese, a Deák Bill Blues Band lép fel. Szombaton a Stone Hill 4 Kidz szórakoztatja a gyerekeket, majd a tinédzser korosztályt képviselő Vecker zenél, őket a magyarországi Intim Torna Illegál követi a színpadon, az estet a vásárhelyi Chrome zárja. Vasárnap autentikus magyar népzenével szórakoztatja a gyerekeket a magyarországi Kolompos együttes, utánuk a Koszika & The Hot Shots lép fel. A vasárnapi főzenekar a Magyar Örökség-, valamint Kossuth-díjas, felvidéki Ghymes együttes, a KoncertForgatagot két vásárhelyi régi rockformáció, a BÜSZ és a Corax zárja.
– Mint azt a programból láthatják, a koncertkínálat legnagyobb részét vásárhelyi együttesek alkotják. Továbbá nagyon örvendünk annak, hogy számos civil szervezet csatlakozott hozzánk. Ők szervezik a Civil Sarkot, de lesz jurtaállítás, hagyományőrző programsorozat, fegyverbemutató, kézműves- foglalkozások sorozata, részt vesznek a Forgatagon a történelmi egyházak képviselői, továbbá keresztény ifjúsági egyesületek. Amire nagyon büszkék vagyunk: sikerült egy igen nívós és gazdag, családoknak szóló programot létrehoznunk, amely a pár hónapos babától a tízéves gyerekig mindenkit lefoglal. Körültekintő módon szerveztük meg a Családi Forgatagot, amelynek kínálatából nem hiányzik a kicsik ellátása, felvigyázása sem (például pelenkázó vagy intim sarok, ahol az etetés zajlik). A Vásárhelyi Forgatag megnyitóünnepségére szerdán 19 órakor kerül sor a Kultúrpalota nagytermében, ahol a Tiberius vonósnégyes és a Maros Művészegyüttes lép fel. Mindenkit várunk erre az eseményre is.
Az ellenrendezvény törvénytelen!
Peti András alpolgármester, a rendezvénysorozat önkormányzati felelőse a Forgatagot megelőző eseményekről, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal folytatott csatározásokról és az Impreuna – Együtt cím alatt a Forgatag idején szervezett rendezvényről is szólt. – Sajnálatos az, ahogyan alakulnak az események. Marosvásárhely polgármestere súlyos és fájdalmas pofont mért a város magyar ajkú lakosságára. Nemcsak semmibe vett és diszkriminált minket, hanem ellenrendezvényt is szervezett. Mindez konfliktusgerjesztő megnyilvánulás, amit el kell ítélnünk, és nem szabad annyiban hagynunk. A Forgatag megszervezését jóváhagyó engedélyt mindössze a rendezvény kezdete előtt 5 nappal kaptuk kézhez, augusztus 21-i keltezéssel. Mi, a Forgatag szervezői kijelentjük, hogy a polgármester eljárása diszkriminatív, konfliktusgerjesztő és mindenekelőtt törvénytelen! Mert a törvény értelmében tilos ugyanarra a helyszínre két vagy több rendezvényt egyazon időben engedélyeztetni, azok tematikájától függetlenül. Mi pedig augusztus 21- én a rendezvény szervezésére megkaptuk a Ligetet, a ránk szervezett Împreuna – Együtt című ellenrendezvény helyszínét. Azért nem szerveztük ott meg a Forgatagot, mert a polgármesteri hivatal feltétele az volt, hogy az ötnapos rendezvénysorozatot sűrítsük össze kétnapossá. Természetesen nem engedtünk ennek a megalázó feltételnek, és mindenkit kérek, hogy ne engedjen az ilyen, békés együttélést kockáztató akcióknak! Bizonyítsuk be, hogy össze tudunk fogni, ünnepeljünk békésen a Maros-parton és a Forgatag további helyszínein, ahova várjuk román ajkú polgártársainkat is.
Ami pedig a jelent illeti, a polgármesteri hivatal engedélyeztető bizottsága kilenctagú, közöttük egy magyar anyanyelvű van. A bizottság elnöke Dorin Florea. Mi július 12-ét megelőzően kezdtünk tárgyalni a Forgatag helyszínéről. Mi kezdeményeztük a tárgyalást, és békésen kívántuk megoldani a helyzetet. Így is több mint két hónapot kellett várnunk a végleges válaszra, és közben a hivatal ellenrendezvényt szervezett. A Forgatag szervezőstábja a békés együttélést tartja céljának, ezért – noha megkaptuk rá az engedélyt – semmit sem szervezünk a Ligetben, az azonos időszakban szervezendő ellenrendezvény helyszínén! Nem akarunk megosztást, együtt kívánunk élni és ünnepelni. Remélem, hogy a vásárhelyiek is hozzánk jönnek, és jól fogják érezni magukat.
Nem számíthatnak a megígért támogatásra
A marosvásárhelyiek I. világtalálkozójáról Kirsch Attila szólt, aki a rendezvény részleteiről beszélt, és elmondta: az első alkalommal szervezendő találkozót hagyománnyá kívánják tenni (mai lapszámunkban részletes interjút olvashatnak a rendezvénnyel kapcsolatosan). Újságírói kérdésekre válaszolva a szervezők elmondták: az utolsó percig tárgyaltak a polgármesterrel, valamint az ellenrendezvény szervezőivel, de immár lezártnak tekintik az ügyet – holott ők továbbra is támadják a sajtóban, a közösségi portálokon a Forgatagot, amelynek szervezőstábja ilyet nem tesz. Végül a költségvetésre terelődött a szó. Mint azt Peti András és Portik Vilmos elárulta, annak ellenére, hogy megbeszélték és elfogadták a szükséges polgármesteri hivatali támogatást, mégsem számíthatnak rá. Az ellenrendezvénynek természetesen partnere a polgármesteri hivatal... A Communitas Alapítvány jelentős vissza nem térítendő támogatást – 25.000 lejt – adott, a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap 5 millió forinttal, a Bethlen Gábor Alap 1,5 millió forinttal támogatja a rendezvénysorozatot, valamint sok további támogató (cégek, magánszemélyek) is jelentkezett, akik nem kívánták a nyilvánosság előtt felfedni kilétüket. A Forgatag összköltségvetése jelenleg 220.000 lej, de ebből még egy jelentős összeg hiányzik. Portik Vilmos elmondta, három költségvetési tervvel készültek (az ideálistól a pesszimistáig), ez a negyedik lett, a drasztikus.
– Még tárgyalunk az áramszolgáltatásról, a szemételszállításról, a közbiztonsági feltételekről. A végső összeget csak akkor árulhatom el, ha már mindent kifizettünk. A költségtételeket a nyilvánosság elé tárjuk. A napokban többen megvádoltak – köztük a polgármester is – azzal, hogy kereskedelmi céllal, önös érdekből szervezzük a Forgatagot. A számok majd igazságot tesznek! Hiszen sokan nemcsak önkéntesek a szervezésben, hanem a kisebb-nagyobb napi kiadásokat is a saját zsebükből állják azért, hogy színvonalas, gazdag, értékteremtő rendezvénysorozattal ajándékozzuk meg Marosvásárhely lakosságát.
A Vásárhelyi Forgatag teljes programsorozatát egy cikk keretében felsorolni lehetetlen. Augusztus 24-i, szombati lapszámunkban a kínálat java megtalálható. A részletes programot a rendezvénysorozat honlapján, a www.forgatag.ro című oldalon olvashatják, a Forgatag Facebook- oldala a www.facebook.com/forgatag címen található meg.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
Noha a hivatalos megnyitóünnepségre csak szerdán este 7 órától kerül sor, ma 18 órakor Haller József Bernády Ház-beli tárlatnyitójával már kezdetét veszi a Marosvásárhelyért Egyesület által szervezett Vásárhelyi Forgatag. Az igen gazdag, nívós programot felvonultató, több helyszínen zajló rendezvénysorozat számos "alForgatagra" oszlik: az öt nap (augusztus 28 – szeptember 1.) keretében sor kerül TékaForgatagra (könyvvásár, koncertek, gyerekfoglalkozások), SzóForgatagra (tematikus városnéző és kincskereső séták, előadások), FilmForgatagra (magyar filmek vetítéssorozata), Vásári Forgatagra (kézművesek, kistermelők, borsarok), Színházi Forgatagra (színházi előadások, performanszok), Családi Forgatagra (családi, ifjúsági és gyermekprogramok), valamint KoncertForgatagra (bulik, koncertek). A fentebb felsorolt "alForgatagok" külön-külön is számos rendezvényt, programot tartalmaznak, és több helyszínen zajlanak, de a Vásárhelyi Forgatag szervezői további műsorokkal is várják az érkezőt: a rendezvénysorozat időtartama alatt lesznek állandó kiállítások és állandó családi programok, sportesemények, berendezik a Civil Sarkot (fogyatékkal élők szigeteit) és megszervezik a marosvásárhelyiek I. világtalálkozóját!
Gazdag program, nívós kínálat
Mindezekről (és másról is) hétfőn délben a rendezvény legtöbb programjának (és koncertjeinek) helyet adó Maros-parton, a Sörpatika teraszán tartott sajtótájékoztatót a szervezők csapatának egy része: Portik Vilmos főszervező, Koreck Mária kommunikációs referens, Peti András önkormányzati felelős, valamint Kirsch Attila, a világtalálkozó szervezője.
Elöljáró beszédként Portik Vilmos a meglehetősen vaskos és igen minőségi benyomást keltő, ízlésesen megtervezett programfüzet előzetes nyomású példányait mutatta be, majd a Forgatag műsorából szemelgetett. Mint mondta, várhatóan nagy tömegeket megmozgató koncertprogrammal várják az érdeklődőket – régi és újabb vásárhelyi zenekarok, valamint Magyarországról és a Felvidékről érkező együttesek lépnek fel péntektől vasárnapig a Maros-parton felállítandó színpadon: pénteken a vásárhelyi Bronx és Dreamer Band nyitja, a szintén vásárhelyi Prospekt zárja az aznapi koncertsorozatot, amelynek főbandájaként a magyar blueskirály és együttese, a Deák Bill Blues Band lép fel. Szombaton a Stone Hill 4 Kidz szórakoztatja a gyerekeket, majd a tinédzser korosztályt képviselő Vecker zenél, őket a magyarországi Intim Torna Illegál követi a színpadon, az estet a vásárhelyi Chrome zárja. Vasárnap autentikus magyar népzenével szórakoztatja a gyerekeket a magyarországi Kolompos együttes, utánuk a Koszika & The Hot Shots lép fel. A vasárnapi főzenekar a Magyar Örökség-, valamint Kossuth-díjas, felvidéki Ghymes együttes, a KoncertForgatagot két vásárhelyi régi rockformáció, a BÜSZ és a Corax zárja.
– Mint azt a programból láthatják, a koncertkínálat legnagyobb részét vásárhelyi együttesek alkotják. Továbbá nagyon örvendünk annak, hogy számos civil szervezet csatlakozott hozzánk. Ők szervezik a Civil Sarkot, de lesz jurtaállítás, hagyományőrző programsorozat, fegyverbemutató, kézműves- foglalkozások sorozata, részt vesznek a Forgatagon a történelmi egyházak képviselői, továbbá keresztény ifjúsági egyesületek. Amire nagyon büszkék vagyunk: sikerült egy igen nívós és gazdag, családoknak szóló programot létrehoznunk, amely a pár hónapos babától a tízéves gyerekig mindenkit lefoglal. Körültekintő módon szerveztük meg a Családi Forgatagot, amelynek kínálatából nem hiányzik a kicsik ellátása, felvigyázása sem (például pelenkázó vagy intim sarok, ahol az etetés zajlik). A Vásárhelyi Forgatag megnyitóünnepségére szerdán 19 órakor kerül sor a Kultúrpalota nagytermében, ahol a Tiberius vonósnégyes és a Maros Művészegyüttes lép fel. Mindenkit várunk erre az eseményre is.
Az ellenrendezvény törvénytelen!
Peti András alpolgármester, a rendezvénysorozat önkormányzati felelőse a Forgatagot megelőző eseményekről, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal folytatott csatározásokról és az Impreuna – Együtt cím alatt a Forgatag idején szervezett rendezvényről is szólt. – Sajnálatos az, ahogyan alakulnak az események. Marosvásárhely polgármestere súlyos és fájdalmas pofont mért a város magyar ajkú lakosságára. Nemcsak semmibe vett és diszkriminált minket, hanem ellenrendezvényt is szervezett. Mindez konfliktusgerjesztő megnyilvánulás, amit el kell ítélnünk, és nem szabad annyiban hagynunk. A Forgatag megszervezését jóváhagyó engedélyt mindössze a rendezvény kezdete előtt 5 nappal kaptuk kézhez, augusztus 21-i keltezéssel. Mi, a Forgatag szervezői kijelentjük, hogy a polgármester eljárása diszkriminatív, konfliktusgerjesztő és mindenekelőtt törvénytelen! Mert a törvény értelmében tilos ugyanarra a helyszínre két vagy több rendezvényt egyazon időben engedélyeztetni, azok tematikájától függetlenül. Mi pedig augusztus 21- én a rendezvény szervezésére megkaptuk a Ligetet, a ránk szervezett Împreuna – Együtt című ellenrendezvény helyszínét. Azért nem szerveztük ott meg a Forgatagot, mert a polgármesteri hivatal feltétele az volt, hogy az ötnapos rendezvénysorozatot sűrítsük össze kétnapossá. Természetesen nem engedtünk ennek a megalázó feltételnek, és mindenkit kérek, hogy ne engedjen az ilyen, békés együttélést kockáztató akcióknak! Bizonyítsuk be, hogy össze tudunk fogni, ünnepeljünk békésen a Maros-parton és a Forgatag további helyszínein, ahova várjuk román ajkú polgártársainkat is.
Ami pedig a jelent illeti, a polgármesteri hivatal engedélyeztető bizottsága kilenctagú, közöttük egy magyar anyanyelvű van. A bizottság elnöke Dorin Florea. Mi július 12-ét megelőzően kezdtünk tárgyalni a Forgatag helyszínéről. Mi kezdeményeztük a tárgyalást, és békésen kívántuk megoldani a helyzetet. Így is több mint két hónapot kellett várnunk a végleges válaszra, és közben a hivatal ellenrendezvényt szervezett. A Forgatag szervezőstábja a békés együttélést tartja céljának, ezért – noha megkaptuk rá az engedélyt – semmit sem szervezünk a Ligetben, az azonos időszakban szervezendő ellenrendezvény helyszínén! Nem akarunk megosztást, együtt kívánunk élni és ünnepelni. Remélem, hogy a vásárhelyiek is hozzánk jönnek, és jól fogják érezni magukat.
Nem számíthatnak a megígért támogatásra
A marosvásárhelyiek I. világtalálkozójáról Kirsch Attila szólt, aki a rendezvény részleteiről beszélt, és elmondta: az első alkalommal szervezendő találkozót hagyománnyá kívánják tenni (mai lapszámunkban részletes interjút olvashatnak a rendezvénnyel kapcsolatosan). Újságírói kérdésekre válaszolva a szervezők elmondták: az utolsó percig tárgyaltak a polgármesterrel, valamint az ellenrendezvény szervezőivel, de immár lezártnak tekintik az ügyet – holott ők továbbra is támadják a sajtóban, a közösségi portálokon a Forgatagot, amelynek szervezőstábja ilyet nem tesz. Végül a költségvetésre terelődött a szó. Mint azt Peti András és Portik Vilmos elárulta, annak ellenére, hogy megbeszélték és elfogadták a szükséges polgármesteri hivatali támogatást, mégsem számíthatnak rá. Az ellenrendezvénynek természetesen partnere a polgármesteri hivatal... A Communitas Alapítvány jelentős vissza nem térítendő támogatást – 25.000 lejt – adott, a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap 5 millió forinttal, a Bethlen Gábor Alap 1,5 millió forinttal támogatja a rendezvénysorozatot, valamint sok további támogató (cégek, magánszemélyek) is jelentkezett, akik nem kívánták a nyilvánosság előtt felfedni kilétüket. A Forgatag összköltségvetése jelenleg 220.000 lej, de ebből még egy jelentős összeg hiányzik. Portik Vilmos elmondta, három költségvetési tervvel készültek (az ideálistól a pesszimistáig), ez a negyedik lett, a drasztikus.
– Még tárgyalunk az áramszolgáltatásról, a szemételszállításról, a közbiztonsági feltételekről. A végső összeget csak akkor árulhatom el, ha már mindent kifizettünk. A költségtételeket a nyilvánosság elé tárjuk. A napokban többen megvádoltak – köztük a polgármester is – azzal, hogy kereskedelmi céllal, önös érdekből szervezzük a Forgatagot. A számok majd igazságot tesznek! Hiszen sokan nemcsak önkéntesek a szervezésben, hanem a kisebb-nagyobb napi kiadásokat is a saját zsebükből állják azért, hogy színvonalas, gazdag, értékteremtő rendezvénysorozattal ajándékozzuk meg Marosvásárhely lakosságát.
A Vásárhelyi Forgatag teljes programsorozatát egy cikk keretében felsorolni lehetetlen. Augusztus 24-i, szombati lapszámunkban a kínálat java megtalálható. A részletes programot a rendezvénysorozat honlapján, a www.forgatag.ro című oldalon olvashatják, a Forgatag Facebook- oldala a www.facebook.com/forgatag címen található meg.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
2013. augusztus 27.
Elhunyt dr. Higyed István lelkipásztor
Búcsú az utolsó nagyok Egyikétől!
Nem tudok nekrológot írni, mert az az elhunytak életét és munkásságát méltató írás lenne, én pedig csupán emlékezni és emlékeztetni szeretnék...
István bácsi számomra több volt, mint családtag, vagy mint családi lelkipásztor. Nemcsak azért, mert gyermekkorom óta ott volt minden jelentős közösségi ünnepen, és nemcsak azért, mert úgy tudott prédikálni, hogy azt áhítattal hallgatta a rációnak élő ember is, hiszen orátori képességei páratlanok voltak; de azért is, mert tudós papként igazi lelkipásztori munkát végzett. Azon kevesek közé tartozott, akik itthon voltak a Bánságban: itt született, tanulmányai nagy részét itthon végezte, szolgálati idejének nagy részét Temes megyében, Bodófalván és Lugoson töltötte. Ismerte híveit névről, gondról és örömről egyaránt. Bejáratos volt az emberek otthonába, segített jó szóval, imával, áldással.
Megjelenésében, beszédmódjában talpig úriember, aki egy jobb kor emlékeként tündökölt, jelezve, hogy voltak itt mifelénk is nagy emberek. És ezt merem állítani akkor is, ha az utóbbi időben az éppen aktuális hatalmi játszmák mást bizonyítottak róla (de tudjuk, hogy az igazságok mindig érdekfüggőek).
Az én István bácsim otthonában rengeteg könyv volt, mindig volt éppen megkezdett szöveg az írógépben (oh, milyen jókat lehetett klampírozni ezen gyerekként!); folyton inget viselt és szövetnadrágot. De főként azt szerettem, ahogy a nyelvvel bánt: finoman, mesterien, érthetően és érezhetően. Sosem láttam dühösnek, nagyképűnek vagy önteltnek, mindig derűs volt, türelmes, sorsával megbékélt, önmagával harmóniában élő és hihetetlen alázatot sugalló. Alázatot! Pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, 2012-ben Életút-díjat nyert, 2011-ben Gyémántdiplomát és folytathatnám. Alázatot! Pedig nem kímélte a sors: háború, szegénység, szeretteinek elvesztése, félretettség kísérték útján.
Dr. Higyed István lelkipásztor halálával úgy érzem, szülőföldem utolsó igazán nagy embere is eltávozott közülünk. Összeszorul a torkom, mert az elmúlás mindig fájdalommal jár, és mert egyre kevesebben vagyunk, akik emlékezünk...
Nyugodjon békében! Emléke mindig bennünk él!
dr. Magyari Sára
Emlékeztető: Tőkés László több írásában kifejtette, hogy Higyed Istvánt a szeku beszervezte /például: /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. máj. 27./
Nyugati Jelen (Arad)
Búcsú az utolsó nagyok Egyikétől!
Nem tudok nekrológot írni, mert az az elhunytak életét és munkásságát méltató írás lenne, én pedig csupán emlékezni és emlékeztetni szeretnék...
István bácsi számomra több volt, mint családtag, vagy mint családi lelkipásztor. Nemcsak azért, mert gyermekkorom óta ott volt minden jelentős közösségi ünnepen, és nemcsak azért, mert úgy tudott prédikálni, hogy azt áhítattal hallgatta a rációnak élő ember is, hiszen orátori képességei páratlanok voltak; de azért is, mert tudós papként igazi lelkipásztori munkát végzett. Azon kevesek közé tartozott, akik itthon voltak a Bánságban: itt született, tanulmányai nagy részét itthon végezte, szolgálati idejének nagy részét Temes megyében, Bodófalván és Lugoson töltötte. Ismerte híveit névről, gondról és örömről egyaránt. Bejáratos volt az emberek otthonába, segített jó szóval, imával, áldással.
Megjelenésében, beszédmódjában talpig úriember, aki egy jobb kor emlékeként tündökölt, jelezve, hogy voltak itt mifelénk is nagy emberek. És ezt merem állítani akkor is, ha az utóbbi időben az éppen aktuális hatalmi játszmák mást bizonyítottak róla (de tudjuk, hogy az igazságok mindig érdekfüggőek).
Az én István bácsim otthonában rengeteg könyv volt, mindig volt éppen megkezdett szöveg az írógépben (oh, milyen jókat lehetett klampírozni ezen gyerekként!); folyton inget viselt és szövetnadrágot. De főként azt szerettem, ahogy a nyelvvel bánt: finoman, mesterien, érthetően és érezhetően. Sosem láttam dühösnek, nagyképűnek vagy önteltnek, mindig derűs volt, türelmes, sorsával megbékélt, önmagával harmóniában élő és hihetetlen alázatot sugalló. Alázatot! Pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, 2012-ben Életút-díjat nyert, 2011-ben Gyémántdiplomát és folytathatnám. Alázatot! Pedig nem kímélte a sors: háború, szegénység, szeretteinek elvesztése, félretettség kísérték útján.
Dr. Higyed István lelkipásztor halálával úgy érzem, szülőföldem utolsó igazán nagy embere is eltávozott közülünk. Összeszorul a torkom, mert az elmúlás mindig fájdalommal jár, és mert egyre kevesebben vagyunk, akik emlékezünk...
Nyugodjon békében! Emléke mindig bennünk él!
dr. Magyari Sára
Emlékeztető: Tőkés László több írásában kifejtette, hogy Higyed Istvánt a szeku beszervezte /például: /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. máj. 27./
Nyugati Jelen (Arad)
2013. augusztus 27.
Kiállás Tőkés mellett
A Tőkés László elleni, hazafias mázzal leöntött, nacionalista hisztéria nem más, mint a román politikusok rossz lelkiismeretének a megnyilvánulása – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hétfőn kiadott közös nyilatkozatában.
A dokumentumot a Tőkés László által elnökölt EMNT ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina és az EP-képviselő védnökségével alakult EMNP elnöke, Toró T. Tibor írta alá. A két szervezet szerint a magyarságnak egyetlen román kormánnyal sem sikerült betartatnia a mai Romániát megalapozó 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány nemzeti önrendelkezésre vonatkozó pontjait, sem pedig a versailles-i békeszerződésekben vállalt, a nemzeti közösségek önigazgatására vonatkozó wilsoni elveket.
Az EMNT és EMNP "a be nem tartott ígéretek miatt kialakult rossz nemzeti közérzet agresszív kitörésének" tarja, hogy Romániában kitüntetése visszavonásával fenyegetik az erdélyi magyarság érdekében Magyarországtól védhatalmi státust kérő Tőkés Lászlót. A nyilatkozat szerint az EP-képviselő ezzel egy bevált európai modell alkalmazását javasolta, hiszen Dél-Tirol jól példázza: az erőszakos asszimiláció zavart és feszültséget szül, míg az Ausztria védőhatalmi státusának segítségével megvalósított területi autonómia megbékélést és anyagi jólétet eredményezett.
"Románia nem lehet demokratikus állam addig, amíg egy európai megoldást javasoló politikai beszéd ilyen magyarellenes kormányzati hisztériát eredményez" – vélekednek a dokumentum szerzői, akik Bukarestet kettős mérce alkalmazásával is vádolják, arra utalva, hogy Románia tavaly az uniós tagjelöltség megvétózását meglebegtetve eszközölt ki Szerbiától kisebbségvédelmi szerződést, de nem akarja elfogadni, hogy más ország hasonlóan lépjen fel saját külhoni nemzeti közösségei védelmében.
A nyilatkozat szerint Tőkés László állami kitüntetésének esetleges megvonása csak az állam vezetőit minősítené. Szerintük az igazi kérdés az, hogy hajlandó-e a jelenlegi román kormány betartani elődei autonómiára vonatkozó ígéreteit.
Antal Árpád, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke is leszögezte, kötelességének érzi megvédeni Tőkés Lászlót azoktól, akik a nyilatkozatai miatt el akarják venni a kitüntetéseit, meg akarják vonni az állampolgárságát, ki akarják utasítani az országból. "Szólásszabadság van, Tőkés László azt nyilatkozik, amit akar, ám az elmúlt 23 évben nem volt sem miniszterelnök, sem a titkosszolgálat vezetője, sem ortodox pátriárka, tehát egyik sem azok közül, akik vezetik ezt az országot. Tőkés László nem gyakorolta a hatalmat, tehát nem rajta kell számon kérni, hogy ide jutott ez az ország. Tőkés László 1989 decemberében másokkal együtt megteremtette a lehetőséget a román elitnek, hogy élhető, Európában tisztelt országot építsenek" – fogalmazott Antal.
Amint arról beszámoltunk, Victor Ponta miniszterelnök egy tévéinterjúban közölte, kész ellenjegyezni egy esetleges elnöki rendeletet, amelyben visszavonják Tőkés László európai parlamenti képviselő román állami kitüntetését. Az Antena 3 hírtelevízióban Ponta emlékeztetett: volt már precedens arra, hogy ellenjegyzett egy állami kitüntetés visszavonásáról szóló rendeletet, és Tőkés László esetében is kész ezt megtenni.
Krónika (Kolozsvár)
A Tőkés László elleni, hazafias mázzal leöntött, nacionalista hisztéria nem más, mint a román politikusok rossz lelkiismeretének a megnyilvánulása – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hétfőn kiadott közös nyilatkozatában.
A dokumentumot a Tőkés László által elnökölt EMNT ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina és az EP-képviselő védnökségével alakult EMNP elnöke, Toró T. Tibor írta alá. A két szervezet szerint a magyarságnak egyetlen román kormánnyal sem sikerült betartatnia a mai Romániát megalapozó 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány nemzeti önrendelkezésre vonatkozó pontjait, sem pedig a versailles-i békeszerződésekben vállalt, a nemzeti közösségek önigazgatására vonatkozó wilsoni elveket.
Az EMNT és EMNP "a be nem tartott ígéretek miatt kialakult rossz nemzeti közérzet agresszív kitörésének" tarja, hogy Romániában kitüntetése visszavonásával fenyegetik az erdélyi magyarság érdekében Magyarországtól védhatalmi státust kérő Tőkés Lászlót. A nyilatkozat szerint az EP-képviselő ezzel egy bevált európai modell alkalmazását javasolta, hiszen Dél-Tirol jól példázza: az erőszakos asszimiláció zavart és feszültséget szül, míg az Ausztria védőhatalmi státusának segítségével megvalósított területi autonómia megbékélést és anyagi jólétet eredményezett.
"Románia nem lehet demokratikus állam addig, amíg egy európai megoldást javasoló politikai beszéd ilyen magyarellenes kormányzati hisztériát eredményez" – vélekednek a dokumentum szerzői, akik Bukarestet kettős mérce alkalmazásával is vádolják, arra utalva, hogy Románia tavaly az uniós tagjelöltség megvétózását meglebegtetve eszközölt ki Szerbiától kisebbségvédelmi szerződést, de nem akarja elfogadni, hogy más ország hasonlóan lépjen fel saját külhoni nemzeti közösségei védelmében.
A nyilatkozat szerint Tőkés László állami kitüntetésének esetleges megvonása csak az állam vezetőit minősítené. Szerintük az igazi kérdés az, hogy hajlandó-e a jelenlegi román kormány betartani elődei autonómiára vonatkozó ígéreteit.
Antal Árpád, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke is leszögezte, kötelességének érzi megvédeni Tőkés Lászlót azoktól, akik a nyilatkozatai miatt el akarják venni a kitüntetéseit, meg akarják vonni az állampolgárságát, ki akarják utasítani az országból. "Szólásszabadság van, Tőkés László azt nyilatkozik, amit akar, ám az elmúlt 23 évben nem volt sem miniszterelnök, sem a titkosszolgálat vezetője, sem ortodox pátriárka, tehát egyik sem azok közül, akik vezetik ezt az országot. Tőkés László nem gyakorolta a hatalmat, tehát nem rajta kell számon kérni, hogy ide jutott ez az ország. Tőkés László 1989 decemberében másokkal együtt megteremtette a lehetőséget a román elitnek, hogy élhető, Európában tisztelt országot építsenek" – fogalmazott Antal.
Amint arról beszámoltunk, Victor Ponta miniszterelnök egy tévéinterjúban közölte, kész ellenjegyezni egy esetleges elnöki rendeletet, amelyben visszavonják Tőkés László európai parlamenti képviselő román állami kitüntetését. Az Antena 3 hírtelevízióban Ponta emlékeztetett: volt már precedens arra, hogy ellenjegyzett egy állami kitüntetés visszavonásáról szóló rendeletet, és Tőkés László esetében is kész ezt megtenni.
Krónika (Kolozsvár)
2013. augusztus 27.
Kézbe vett könyves sorsok
„Egy kísérlet arra, hogy a szerzők kezükbe vegyék a könyvük sorsát” – fogalmazott László Noémi költő a nemrég megalakult Sétatér Kulturális Egyesület egyik alapítója céljaikat ismertetve.
ismertetve.
Az egyesület másik két alapítója Király Zoltán költő és Szenkovics Enikő fordító, és működésük első lépéseként három kötetet jelentettek meg, amelyeket hétvégén a kolozsvári Bulgakovban ismertettek. László Noémi Föld, Király Zoltán Szívtűzoltóautó című verseskönyvei és György Attila Bestiarium Siculorum című prózakötete ezer-ezer példányban jelentek meg, és mivel nonprofit egyesületről van szó, a könyvek eladásából befolyó összeget újabb kötetek megjelentetésére kívánják visszafordítani, illetve könyvbemutatók, irodalmi rendezvények megszervezésére költenék el. László Noémi szerint a középgenerációs erdélyi magyar írók régóta értetlenül figyelik, hogy könyveiket alig lehet megtalálni az erdélyi könyvesboltokban, így ők úgy döntöttek, hogy – akár a mesebeli legkisebb királyfi – elindulnak szerencsét próbálni hamuban sült műveikkel, és megpróbálják elérni, hogy a könyveknek legyen „utóélete”, megismerhessék, megvásárolhassák azokat az érdeklődők.
Király Zoltán Papp Attila Zsolt moderátor kérdéseire válaszolva elmondta: a könyvkiadás úgy is működhet, hogy a kiadó megnyer három pályázatot három kötetre, az első pályázatból kapott összegből kiadja mindhárom kötetet, a többi pénzt pedig „egyéb célokra fordítja”, ők ezt a gyakorlatot szeretnék elkerülni, mint ahogy a raktárakban porosodó könyvek sorsán is változtatnának. „A szerző egyébként könnyebben rendez magának könyvbemutatókat, mint egy kiadó” – tette hozzá, leszögezve, hogy az egyesület az Erdélyi Magyar Írók Ligájától (E-MIL) – amelynek ő az ügyvezetője, László Noémi pedig az elnöke – függetlenül működik.
Erdélyiek oroszul
A Sétatér elsődleges profilja azonban nem a könyvkiadás – évente mindössze két-három könyv megjelentetését tervezik –, egyik fontos céljuk például feltérképezni a fordításban rejlő lehetőségeket, illetve az irodalomban rejlő lehetséges kulturális kapcsolatokat a környező országokkal. Király szerint első lépésként szeretnének erdélyi magyar szerzőket oroszra és amerikai angolra lefordíttatni, és „érdekes módón ehhez partnereket is találnak.” A könyvek egyébként mindössze egy hónapja jelentek meg, egyelőre a Mátyás szülőháza előtt felállított IDEA Könyvtérnek keresztelt standon vásárolhatják meg az érdeklődők, de reményeik szerint hamarosan sok helyen meg lehet majd találni a kiadványokat. György Attila, az egyik szerző szerint az ezres példányszám egyáltalán nem túlzottan ambiciózus, sőt szerinte az ezer az „alsó hang”, ennyit gond nélkül el lehet adni.
A Föld és lakói
Papp Attila Zsolt László Noémi könyvét ismertetve elmondta, a szerző egyszerű, ám sokféle értelmezési lehetőséget felvető címet választott a könyvnek. A költő elmondta, a Föld cím valóban jelentheti a bolygót, mint ahogy a hantföldet, vagy éppen a földet érést is sugallhatja, akár zuhanásról, akár a fellegekből a földre való leszállásról legyen szó. Papp szerint az életöröm és a melankólia keveredik a kötetben, amely szerinte egyfajta számvetés is. „Hosszú ideje írom ezeket a kötött formájú verseket a nagy, giccsesen értelmezhető dolgokról. Kicsit mélyebb gondolatiság jellemzi ezt a könyvet, a közhelyesnek tűnőről szerettem volna elfogadhatóan, egyszerű, földhöz ragadt nyelvezettel elmondani, amit gondolok, ilyen értelemben valóban egyfajta számvetés” – mondta László Noémi. Mindhárom szerző kiemelte egyébként lapunk munkatársa, Könczey Elemér kiváló kötettervezői munkáját, László Noémi könyvét például egy fiatal költő, Láng Orsolya rajzaival illusztrálta.
Király Zoltán ugyan egyik versében megfogalmazta, hogy kirúgta az ágyából a politikát, a kötetben mégis hangsúlyosan jelen van a politikum, a közéletiség, és az eziránt érzett undor. A szerző elmondta: a könyv egy részét a tavalyi helyhatósági választások idején írta meg, ezzel magyarázható a közéleti kérdések boncolgatása, amely azért lepheti meg az olvasót, mert a cím, a Szívtűzoltóautó szerelmes versek tárára utal, Király ugyanakkor megnyugtatta az olvasókat, hogy érzelmes versek is szerepelnek a könyvben. A Ma este elhagyott az I című vers kapcsán a költő Papp kérdésére elmondta: „Sajátos kapcsolatom van az istennel, nincs szükségem közvetítőkre, szoktam beszélgetni vele.”
György Attila kötete 24 „imaginárius állatfajt” ismertet részben a székely mitológiából, részben saját kútfőből egy-egy rövid, humoros szövegben, mint a rézfaszú bagoly, a szeszmacska vagy éppen a székely mintaférj, arra azonban emlékeztetett, a leírások többsége illek egyes embertípusokra is. „Sokszor elég volt szétnézni a barátaim között” – mondta a szerző, emlékeztetve, hogy a leírások korábban blogbejegyzésekként láttak napvilágot, de már ekkor tudta, hogy a kötet is elkészül majd. György Attila könyvét nemcsak hogy Könczey tervezte, de ő maga illusztrálta is – mint mondta, mindig is meg akarta rajzolni ezeket az állatokat. A rajzok szénnel készültek, ami Könczey szerint egyfajta mocskolódás, hiszen könnyen szét lehet kenni, ám ezt a technikát találta a legjobb választásnak, valamennyire el akart ugyanis szakadni a karikatúráiból megszokott stílustól.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)
„Egy kísérlet arra, hogy a szerzők kezükbe vegyék a könyvük sorsát” – fogalmazott László Noémi költő a nemrég megalakult Sétatér Kulturális Egyesület egyik alapítója céljaikat ismertetve.
ismertetve.
Az egyesület másik két alapítója Király Zoltán költő és Szenkovics Enikő fordító, és működésük első lépéseként három kötetet jelentettek meg, amelyeket hétvégén a kolozsvári Bulgakovban ismertettek. László Noémi Föld, Király Zoltán Szívtűzoltóautó című verseskönyvei és György Attila Bestiarium Siculorum című prózakötete ezer-ezer példányban jelentek meg, és mivel nonprofit egyesületről van szó, a könyvek eladásából befolyó összeget újabb kötetek megjelentetésére kívánják visszafordítani, illetve könyvbemutatók, irodalmi rendezvények megszervezésére költenék el. László Noémi szerint a középgenerációs erdélyi magyar írók régóta értetlenül figyelik, hogy könyveiket alig lehet megtalálni az erdélyi könyvesboltokban, így ők úgy döntöttek, hogy – akár a mesebeli legkisebb királyfi – elindulnak szerencsét próbálni hamuban sült műveikkel, és megpróbálják elérni, hogy a könyveknek legyen „utóélete”, megismerhessék, megvásárolhassák azokat az érdeklődők.
Király Zoltán Papp Attila Zsolt moderátor kérdéseire válaszolva elmondta: a könyvkiadás úgy is működhet, hogy a kiadó megnyer három pályázatot három kötetre, az első pályázatból kapott összegből kiadja mindhárom kötetet, a többi pénzt pedig „egyéb célokra fordítja”, ők ezt a gyakorlatot szeretnék elkerülni, mint ahogy a raktárakban porosodó könyvek sorsán is változtatnának. „A szerző egyébként könnyebben rendez magának könyvbemutatókat, mint egy kiadó” – tette hozzá, leszögezve, hogy az egyesület az Erdélyi Magyar Írók Ligájától (E-MIL) – amelynek ő az ügyvezetője, László Noémi pedig az elnöke – függetlenül működik.
Erdélyiek oroszul
A Sétatér elsődleges profilja azonban nem a könyvkiadás – évente mindössze két-három könyv megjelentetését tervezik –, egyik fontos céljuk például feltérképezni a fordításban rejlő lehetőségeket, illetve az irodalomban rejlő lehetséges kulturális kapcsolatokat a környező országokkal. Király szerint első lépésként szeretnének erdélyi magyar szerzőket oroszra és amerikai angolra lefordíttatni, és „érdekes módón ehhez partnereket is találnak.” A könyvek egyébként mindössze egy hónapja jelentek meg, egyelőre a Mátyás szülőháza előtt felállított IDEA Könyvtérnek keresztelt standon vásárolhatják meg az érdeklődők, de reményeik szerint hamarosan sok helyen meg lehet majd találni a kiadványokat. György Attila, az egyik szerző szerint az ezres példányszám egyáltalán nem túlzottan ambiciózus, sőt szerinte az ezer az „alsó hang”, ennyit gond nélkül el lehet adni.
A Föld és lakói
Papp Attila Zsolt László Noémi könyvét ismertetve elmondta, a szerző egyszerű, ám sokféle értelmezési lehetőséget felvető címet választott a könyvnek. A költő elmondta, a Föld cím valóban jelentheti a bolygót, mint ahogy a hantföldet, vagy éppen a földet érést is sugallhatja, akár zuhanásról, akár a fellegekből a földre való leszállásról legyen szó. Papp szerint az életöröm és a melankólia keveredik a kötetben, amely szerinte egyfajta számvetés is. „Hosszú ideje írom ezeket a kötött formájú verseket a nagy, giccsesen értelmezhető dolgokról. Kicsit mélyebb gondolatiság jellemzi ezt a könyvet, a közhelyesnek tűnőről szerettem volna elfogadhatóan, egyszerű, földhöz ragadt nyelvezettel elmondani, amit gondolok, ilyen értelemben valóban egyfajta számvetés” – mondta László Noémi. Mindhárom szerző kiemelte egyébként lapunk munkatársa, Könczey Elemér kiváló kötettervezői munkáját, László Noémi könyvét például egy fiatal költő, Láng Orsolya rajzaival illusztrálta.
Király Zoltán ugyan egyik versében megfogalmazta, hogy kirúgta az ágyából a politikát, a kötetben mégis hangsúlyosan jelen van a politikum, a közéletiség, és az eziránt érzett undor. A szerző elmondta: a könyv egy részét a tavalyi helyhatósági választások idején írta meg, ezzel magyarázható a közéleti kérdések boncolgatása, amely azért lepheti meg az olvasót, mert a cím, a Szívtűzoltóautó szerelmes versek tárára utal, Király ugyanakkor megnyugtatta az olvasókat, hogy érzelmes versek is szerepelnek a könyvben. A Ma este elhagyott az I című vers kapcsán a költő Papp kérdésére elmondta: „Sajátos kapcsolatom van az istennel, nincs szükségem közvetítőkre, szoktam beszélgetni vele.”
György Attila kötete 24 „imaginárius állatfajt” ismertet részben a székely mitológiából, részben saját kútfőből egy-egy rövid, humoros szövegben, mint a rézfaszú bagoly, a szeszmacska vagy éppen a székely mintaférj, arra azonban emlékeztetett, a leírások többsége illek egyes embertípusokra is. „Sokszor elég volt szétnézni a barátaim között” – mondta a szerző, emlékeztetve, hogy a leírások korábban blogbejegyzésekként láttak napvilágot, de már ekkor tudta, hogy a kötet is elkészül majd. György Attila könyvét nemcsak hogy Könczey tervezte, de ő maga illusztrálta is – mint mondta, mindig is meg akarta rajzolni ezeket az állatokat. A rajzok szénnel készültek, ami Könczey szerint egyfajta mocskolódás, hiszen könnyen szét lehet kenni, ám ezt a technikát találta a legjobb választásnak, valamennyire el akart ugyanis szakadni a karikatúráiból megszokott stílustól.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)
2013. augusztus 27.
Lenyűgözte a kolozsváriakat István, a király
Hatalmas sikert aratott az István, a király című rockopera a Kolozsvári Magyar Napok zárónapján, amely az esemény rangjához méltó tűzijátékkal ért véget. A szervezők becslése szerint mintegy 50 ezren tekintették meg a Zsuráfszky Zoltán rendezte, és a Társulat által a kincses város Főterén felállított színpadon előadott alkotást.
A téren vasárnap este gyakorlatilag megmozdulni is alig lehetett, a szervezők szerencsére a keleti oldalon újabb kivetítőt állítottak fel, így Szörényi Levente és Bródy János új formában előadott művét a közönségnek az a része is élvezhette, amely már csak a Deák Ferenc utcában kapott állóhelyet.
A résztvevők soraiban már a hangosítás minősége és a szereplők énektudása is elismerést váltott ki, a darabot kívülről fújó közönség azonban még lelkesebben fogadta a produkció végén a színpad végében felvont hatalmas magyar zászlót. István megkoronázása után, de még a tűzijáték előtt a Társulat és az ötvenezer néző közösen énekelte el előbb a magyar, majd a székely himnuszt is, utóbbit zenei kíséret nélkül.
„Magyar kultúra nélkül nincs jövő Kolozsváron"
A nagyszabású előadás előtt a szervezők és a helyi önkormányzat illetékesei köszöntötték a nézőket, illetve méltatták a rendkívüli népszerűségnek örvendő rendezvényt. Elsőként Balog Zoltán, a magyar kormány emberi erőforrások minisztere kapott szót. Miután románul is üdvözölte a jelenlévőket, kifejtette: magyar kultúra nélkül nem lehet jövőt építeni Kolozsváron. A tárcavezető szerint a Kolozsvári Magyar Napok alig négy év alatt Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb kulturális fesztiváljává nőtte ki magát. „Remélem, hogy egyre több hasonló jellegű rendezvény jön majd létre mindenütt, ahol a magyar kultúrának múltja, jelene és jövője van" – hangsúlyozta Balog.
A résztvevők meglepetésére mintegy viszonzásképpen Emil Boc kolozsvári polgármester magyarul köszöntötte az ünneplő tömeget, majd köszönetet mondott a magyar közösségnek azért, hogy közösen sikerült az utóbbi tíz évben európaivá alakítani a várost. Hangsúlyozta: a város ereje a multikulturalitásban rejlik.
Az elöljáró ugyanakkor emlékeztetett: a város magyar és román közösségének két közös célja is van a kulturális programokat illetően. Kiemelte a már elnyert 2015-ös Európa Ifjúsági Fővárosa címet, és felhívta a figyelmet: együtt kell dolgozni a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa titulusért is. Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere abbeli elégedettségének adott hangot, hogy a magyar napok nem csupán megtűrt, elviselt rendezvénye a városnak, hiszen a többségi román közösség is együtt ünnepelt a kincses város magyarságával.
„A győzelmet nem kell magyarázni"
A rendezvény sikeréhez nem fér kétség, a győzelmet nem kell megmagyarázni – nyilatkozta a Krónikának a rendezvényt követően Gergely Balázs, a KMN főszervezője. „Számítottunk arra, hogy idén nagyobb lesz az érdeklődés a rendezvénysorozat iránt, azonban a magyar napok tényleges sikere legszebb álmainkat is felülmúlta. Nem csak a főtéri koncerteken volt minden eddiginél nagyobb a részvétel, hanem gyakorlatilag valamennyi partner civil szervezet arról számolt be, hogy a kisebb rendezvényeken is óriási érdeklődést tapasztaltak" – osztotta meg tapasztalatait lapunkkal Gergely Balázs.
Hozzáfűzte: a fesztivál lejártával a teljes szervező stáb megkönnyebbült, hiszen a rendezvény 95–98 százalékarányban problémamentesen zajlott le. „Apróbb bakik voltak, de meghatározó hibát nem vétettünk" – fogalmazott a főszervező. Hozzátette: szinte mindenhonnan pozitív visszajelzések érkeztek, külön örömre ad okot, hogy nem csak Kolozsvár és környékének magyarsága vett részt a KMN eseményein, hanem sokan érkeztek külföldről is.
„A román közösség részéről is pozitív fogadtatásra talált a magyar kulturális rendezvénysorozat, leszámítva egy-két szőrszálhasogató cikket, amelyek vélhetően megrendelésre születtek. Volt valami a levegőben, elsősorban nem a jelenlévők létszámának, hanem inkább a közösségi összetartozás erejének köszönhetően" – fogalmazott Gergely.
A jövőbeli tervekkel kapcsolatban úgy nyilatkozott: tekintettel arra, hogy ennél többen már nem nagyon férnek el a Főtéren, „nem az kell legyen a feladat, hogy felülmúljuk a korábbi rendezvényt, hanem valami mást kell tenni." Mint részletezte, a Kolozsvári Magyar Napok közönsége érdeklődési körét tekintve nagyon sokszínű, ezért az a legfontosabb számukra, hogy olyan programkínálattal rukkoljanak elő, amelyben mindenki megtalálja a számítását. „Bőven van mit újítani, nem felülmúlni kell az idei magyar napokat, hanem valami mást kitalálni. Bőségesen vannak olyan programok, amelyek nagy érdeklődésre tarthatnak számot" – nyilatkozott a főszervező.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Hatalmas sikert aratott az István, a király című rockopera a Kolozsvári Magyar Napok zárónapján, amely az esemény rangjához méltó tűzijátékkal ért véget. A szervezők becslése szerint mintegy 50 ezren tekintették meg a Zsuráfszky Zoltán rendezte, és a Társulat által a kincses város Főterén felállított színpadon előadott alkotást.
A téren vasárnap este gyakorlatilag megmozdulni is alig lehetett, a szervezők szerencsére a keleti oldalon újabb kivetítőt állítottak fel, így Szörényi Levente és Bródy János új formában előadott művét a közönségnek az a része is élvezhette, amely már csak a Deák Ferenc utcában kapott állóhelyet.
A résztvevők soraiban már a hangosítás minősége és a szereplők énektudása is elismerést váltott ki, a darabot kívülről fújó közönség azonban még lelkesebben fogadta a produkció végén a színpad végében felvont hatalmas magyar zászlót. István megkoronázása után, de még a tűzijáték előtt a Társulat és az ötvenezer néző közösen énekelte el előbb a magyar, majd a székely himnuszt is, utóbbit zenei kíséret nélkül.
„Magyar kultúra nélkül nincs jövő Kolozsváron"
A nagyszabású előadás előtt a szervezők és a helyi önkormányzat illetékesei köszöntötték a nézőket, illetve méltatták a rendkívüli népszerűségnek örvendő rendezvényt. Elsőként Balog Zoltán, a magyar kormány emberi erőforrások minisztere kapott szót. Miután románul is üdvözölte a jelenlévőket, kifejtette: magyar kultúra nélkül nem lehet jövőt építeni Kolozsváron. A tárcavezető szerint a Kolozsvári Magyar Napok alig négy év alatt Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb kulturális fesztiváljává nőtte ki magát. „Remélem, hogy egyre több hasonló jellegű rendezvény jön majd létre mindenütt, ahol a magyar kultúrának múltja, jelene és jövője van" – hangsúlyozta Balog.
A résztvevők meglepetésére mintegy viszonzásképpen Emil Boc kolozsvári polgármester magyarul köszöntötte az ünneplő tömeget, majd köszönetet mondott a magyar közösségnek azért, hogy közösen sikerült az utóbbi tíz évben európaivá alakítani a várost. Hangsúlyozta: a város ereje a multikulturalitásban rejlik.
Az elöljáró ugyanakkor emlékeztetett: a város magyar és román közösségének két közös célja is van a kulturális programokat illetően. Kiemelte a már elnyert 2015-ös Európa Ifjúsági Fővárosa címet, és felhívta a figyelmet: együtt kell dolgozni a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa titulusért is. Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere abbeli elégedettségének adott hangot, hogy a magyar napok nem csupán megtűrt, elviselt rendezvénye a városnak, hiszen a többségi román közösség is együtt ünnepelt a kincses város magyarságával.
„A győzelmet nem kell magyarázni"
A rendezvény sikeréhez nem fér kétség, a győzelmet nem kell megmagyarázni – nyilatkozta a Krónikának a rendezvényt követően Gergely Balázs, a KMN főszervezője. „Számítottunk arra, hogy idén nagyobb lesz az érdeklődés a rendezvénysorozat iránt, azonban a magyar napok tényleges sikere legszebb álmainkat is felülmúlta. Nem csak a főtéri koncerteken volt minden eddiginél nagyobb a részvétel, hanem gyakorlatilag valamennyi partner civil szervezet arról számolt be, hogy a kisebb rendezvényeken is óriási érdeklődést tapasztaltak" – osztotta meg tapasztalatait lapunkkal Gergely Balázs.
Hozzáfűzte: a fesztivál lejártával a teljes szervező stáb megkönnyebbült, hiszen a rendezvény 95–98 százalékarányban problémamentesen zajlott le. „Apróbb bakik voltak, de meghatározó hibát nem vétettünk" – fogalmazott a főszervező. Hozzátette: szinte mindenhonnan pozitív visszajelzések érkeztek, külön örömre ad okot, hogy nem csak Kolozsvár és környékének magyarsága vett részt a KMN eseményein, hanem sokan érkeztek külföldről is.
„A román közösség részéről is pozitív fogadtatásra talált a magyar kulturális rendezvénysorozat, leszámítva egy-két szőrszálhasogató cikket, amelyek vélhetően megrendelésre születtek. Volt valami a levegőben, elsősorban nem a jelenlévők létszámának, hanem inkább a közösségi összetartozás erejének köszönhetően" – fogalmazott Gergely.
A jövőbeli tervekkel kapcsolatban úgy nyilatkozott: tekintettel arra, hogy ennél többen már nem nagyon férnek el a Főtéren, „nem az kell legyen a feladat, hogy felülmúljuk a korábbi rendezvényt, hanem valami mást kell tenni." Mint részletezte, a Kolozsvári Magyar Napok közönsége érdeklődési körét tekintve nagyon sokszínű, ezért az a legfontosabb számukra, hogy olyan programkínálattal rukkoljanak elő, amelyben mindenki megtalálja a számítását. „Bőven van mit újítani, nem felülmúlni kell az idei magyar napokat, hanem valami mást kitalálni. Bőségesen vannak olyan programok, amelyek nagy érdeklődésre tarthatnak számot" – nyilatkozott a főszervező.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2013. augusztus 27.
Unitárius ifjúsági konferencia a sokféleségről
A magyar unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) 2013. augusztus 23-25. között a Jobbágyfalva (Marosszék) melletti Tündér Ilona völgyében szervezte meg a XXXVII. Unitárius Ifjúsági Konferenciát.
A rendezvényen az ODFIE helyi egyleteinek képviseletében, illetve a központi szervező csapat tagjaiként 150 fiatal vett részt. A konferencia a következő programrészekből állt: istentiszteletek, áhítatok, előadások, valamint szórakoztató programrészek. A konferencia záró mozzanataként kopjafára helyezett emléktáblát avattak.
Az 1929–1939 között, majd az 1991 óta évente megszervezett unitárius ifjúsági konferenciák elsősorban egy-egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek az ifjúság életében fontos szereppel bírnak. Az idei rendezvény a körülöttünk rejlő sokféleséget kívánta előtérbe helyezni.
A rendezvény megnyitóján Molnár Imola nagyváradi segédlelkész tartott ifjúsági istentiszteletet, ezt követte Rácz Norbert kolozsvári lelkésznek, az ODFIE korábbi elnökének előadása Változó ifjúság, változó vallás? címmel. Fóris-Ferenczi Rita De anyu! című kötetének zenés könyvbemutatója után az első napot a kolozsvári Whisperblast együttes koncertje zárta.
A szombati előadások párhuzamosan zajlottak és szünet után megismétlődtek, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen több tevékenységen is részt venni. Gergely Edó (Kolozsvár) relaxációs gyakorlatokat tanított, Pál Tünde (Árkos) pszichológus a párkapcsolatokról tartott előadást, Ravasz Gergő (Korond) a fazekas mesterséget mutatta be, Soós Lehel (Brassó) pedig az íjászatot. Tófalvi Tamás székelyudvarhelyi ifjúsági lelkész a fiatalos vallásosságról beszélt.
A szombat délutáni egylettörténeti vetélkedőn öt csapat mérte össze tudását, majd rövid szünet után újra négy program közül lehetett választani. Székely Kinga Réka homoródszentpéteri lelkész vezetett imára hívta a résztvevőket, Mátyás Zita (Szőkefalva) kézműves tevékenységeket irányított. Mindeközben az érdeklődő fiatalok Palkó Zalán Koppány (Székelykeresztúr) és Gergely Noémi (Székelyudvarhely) vezetésével egyletezhettek és ifjúsági énekeket tanulhattak. Negyedik választható tevékenységként Élő könyvtárat szerveztek, ami lehetővé tette, hogy a konferenciázó ifjak különböző meghívottakkal kötetlenül beszélgessenek a szakterületük sajátosságairól és személyes tapasztalataikról. Az Élő könyvtár meghívottjai voltak Rácz Norbert és Tófalvi Tamás lelkészek, Kecskés Béla (Székelyudvarhely) orvos, Tollas Vanda (Marosvásárhely) bábszínész és Szabó László (Kolozsvár).
A vasárnap délelőtti záróistentiszteletet Székely Kinga Réka, a Magyar Unitárius Egyház hitéleti és missziói előadótanácsosa tartotta. Ezt követően a templom melletti kopjafán ünnepélyesen elhelyezték a konferencia emléktábláját. Délután került sor Az Év Egylete című vetélkedő döntőjére, amelyen az egyletes fiatalok kreativitását és tudását tették próbára. Az összetett műfajú verseny első díját a székelykeresztúri egylet nyerte el, a másodikat a korondi ifjak, a harmadikat pedig a homoródszentpáli egyletesek. Este az eredményhirdetés és az oklevelek kiosztása után a Szomszédnéni Produkciós Iroda lépett fel. A rendezvényt lampion-eregetéssel zárták.
Maszol.ro
A magyar unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) 2013. augusztus 23-25. között a Jobbágyfalva (Marosszék) melletti Tündér Ilona völgyében szervezte meg a XXXVII. Unitárius Ifjúsági Konferenciát.
A rendezvényen az ODFIE helyi egyleteinek képviseletében, illetve a központi szervező csapat tagjaiként 150 fiatal vett részt. A konferencia a következő programrészekből állt: istentiszteletek, áhítatok, előadások, valamint szórakoztató programrészek. A konferencia záró mozzanataként kopjafára helyezett emléktáblát avattak.
Az 1929–1939 között, majd az 1991 óta évente megszervezett unitárius ifjúsági konferenciák elsősorban egy-egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek az ifjúság életében fontos szereppel bírnak. Az idei rendezvény a körülöttünk rejlő sokféleséget kívánta előtérbe helyezni.
A rendezvény megnyitóján Molnár Imola nagyváradi segédlelkész tartott ifjúsági istentiszteletet, ezt követte Rácz Norbert kolozsvári lelkésznek, az ODFIE korábbi elnökének előadása Változó ifjúság, változó vallás? címmel. Fóris-Ferenczi Rita De anyu! című kötetének zenés könyvbemutatója után az első napot a kolozsvári Whisperblast együttes koncertje zárta.
A szombati előadások párhuzamosan zajlottak és szünet után megismétlődtek, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen több tevékenységen is részt venni. Gergely Edó (Kolozsvár) relaxációs gyakorlatokat tanított, Pál Tünde (Árkos) pszichológus a párkapcsolatokról tartott előadást, Ravasz Gergő (Korond) a fazekas mesterséget mutatta be, Soós Lehel (Brassó) pedig az íjászatot. Tófalvi Tamás székelyudvarhelyi ifjúsági lelkész a fiatalos vallásosságról beszélt.
A szombat délutáni egylettörténeti vetélkedőn öt csapat mérte össze tudását, majd rövid szünet után újra négy program közül lehetett választani. Székely Kinga Réka homoródszentpéteri lelkész vezetett imára hívta a résztvevőket, Mátyás Zita (Szőkefalva) kézműves tevékenységeket irányított. Mindeközben az érdeklődő fiatalok Palkó Zalán Koppány (Székelykeresztúr) és Gergely Noémi (Székelyudvarhely) vezetésével egyletezhettek és ifjúsági énekeket tanulhattak. Negyedik választható tevékenységként Élő könyvtárat szerveztek, ami lehetővé tette, hogy a konferenciázó ifjak különböző meghívottakkal kötetlenül beszélgessenek a szakterületük sajátosságairól és személyes tapasztalataikról. Az Élő könyvtár meghívottjai voltak Rácz Norbert és Tófalvi Tamás lelkészek, Kecskés Béla (Székelyudvarhely) orvos, Tollas Vanda (Marosvásárhely) bábszínész és Szabó László (Kolozsvár).
A vasárnap délelőtti záróistentiszteletet Székely Kinga Réka, a Magyar Unitárius Egyház hitéleti és missziói előadótanácsosa tartotta. Ezt követően a templom melletti kopjafán ünnepélyesen elhelyezték a konferencia emléktábláját. Délután került sor Az Év Egylete című vetélkedő döntőjére, amelyen az egyletes fiatalok kreativitását és tudását tették próbára. Az összetett műfajú verseny első díját a székelykeresztúri egylet nyerte el, a másodikat a korondi ifjak, a harmadikat pedig a homoródszentpáli egyletesek. Este az eredményhirdetés és az oklevelek kiosztása után a Szomszédnéni Produkciós Iroda lépett fel. A rendezvényt lampion-eregetéssel zárták.
Maszol.ro
2013. augusztus 27.
Carbonaro és társai a Bulgakovban
Orbán János Dénes, az est házigazdája megjegyezte: kellemes meglepetés volt számára, hogy ilyen sokan eljöttek, noha nem csináltak nagy hírverést az eseménynek. És bár a kávézóban párhuzamosan egy másik irodalmi program is zajlott, a közismert irodalmárok, az alkotó közeli barátai mellett lelkes, fiatal olvasók és pályájuk elején lévő alkotók is szép számban tiszteletüket tették az ünnepségen.
Elsőként a költő Carbonaro álnéven írt, Ha a polip szuszog Kolozsvárott című, kétkötetes ópuszát ismerhettük meg. Méltatója, Farkas Wellmann Endre szerint nem véletlen, hogy éppen Szőcs Géza hatvanadik születésnapja előtt jelent meg. A költő mindig valamilyen meglepetéssel rukkol elő: ilyen Carbonaro alakja is. A szövegek Kolozsvárról és Sziveri Jánosról szólnak, akihez különleges kapcsolat fűzi Szőcs Gézát. Olyan témák, motívumok köszönnek vissza ezekben a kötetekben, amelyekről régebben is beszélt, más szövegösszefüggésben. Például közös beszélgetőkönyvükben kijelentette, hogy számára a haza sokkal inkább idő-, mintsem térbeli, és határai valahol a nyolcvanas években keresendők. „Úgy érzem, hogy folyamatosan újraértékelődik az idő, a történelem és a személyes élettörténete az alkotónak és természetesen rengeteg sok minden más, mint például Sziveri János alakja, irodalmi jelentősége”.
A rövid méltatás után az ünnepelt elmondta: csak most derült ki számára, hogy ez egy igazi szamizdat bemutató. A nyilvánosság kizárásával történik, a kötetek a könyvesboltokban nem kaphatók, sajtó nem ír róluk. Ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy Farkas Wellmann Endrének a könyv genezisében jelentős szerepe van. Tavaly tavasszal egy rendezvényen felolvasott egy verset, amelyet hajdanában írt Sziverinek, és nem fejezett be; ekkor készített vele költőtársa és barátja egy interjút. Ebben a beszélgetésben mesélt többek között a vajdasági költőről is.
Sziveri ’89-ben halálos betegen érkezett szülőhazájából Magyarországra, ahonnan menekülnie kellett, politikai és egyéb okok miatt. Élete utolsó hónapjaiban sokat beszélgettek Szőcscsel, verseket is fogalmaztak egymásnak, egymáshoz, egymásról, a felolvasott mű is ezek közé tartozik. Az ünnepelt sokat mesélt Sziverinek Kolozsvárról, ahová a vajdasági költő nagyon szeretett volna eljutni. Tulajdonképpen az a tudat tartotta életben egy darabig, hogy együtt látogatnak majd el Erdélybe.
„Wellmann volt az, aki fölvetette az ötletet, hogy le tudnák-e jegyezni néhány ilyen történetet az Irodalmi Jelen számára. Én ezt megtettem, és végül sikerült 21 olyan történetet írni, amelyek a képzeletbeli arcát Erdélynek valós elemekkel ragadják meg. Így állt össze ennek a kétkötetes kiadványnak az első kötete. A második kötet Sziverivel való kapcsolatunk különböző dokumentumait foglalja magába: fotókat, nekrológokat, leveleket, kéziratokat és néhány olyan fejezetet, amely rokonítható ezzel a szövegvilággal”.
Szőcs az esten ízelítőképp fölolvasott néhány szöveget a fent említett kötetekből. S bár a technika ördöge meg szerette volna őt ebben akadályozni, a költő nem szakította félbe előadását, jól elboldogult mikrofon nélkül is, amíg beszereztek egy újabb hangosítót.
Az est második felében mutatták be az Irodalmi Jelen Könyvek és az Erdélyi Híradó közös kiadásában megjelent, Album Amicorum címűkötetet, amely az ünnepelt tiszteletére írt alkotásokat tartalmazza, a következő szerzőktől: Arany Ágnes, Bertha Zoltán, Bogdán László, Bollobás Enikő, Borbély Szilárd, Böszörményi Zoltán, Bréda Ferenc, Cserna-Szabó András, Csorba László, Dorin Tudoran, Elek Tibor, Farkas Árpád, Farkas Wellmann Endre, Földes Hobo László, Géczi János, György Attila, Horváth Iván, Karácsonyi Zsolt, Karátson Gábor, Karinthy Márton, Tomaso Kemény, Milorad Krstic, Ladik Katalin, Lövétei Lázár László, Lőwy Dániel, Makkai Ádám, Márton László, Monoki István, Orbán János Dénes, Selmeczi György, Sárközy Péter, Szálinger Balázs, Szörényi László, Temesi Ferenc.
Jánosi Andrea, a kötet illusztrátora a költő szerint az Erdélyben megjelenő szépirodalmi kiadványok egyik legszebbikét készítette el. Eddigi köteteinek illusztrációja csak részben felelt meg elképzeléseinek, ezzel viszont teljes mértékben elégedett.
Orbán János Dénes frappáns köszöntőjében Szőcs Gézával kapcsolatos régi történeteket is fölelevenített. Hangsúlyozta egyebek mellett, hogy Szőcs és Sziveri verseivel lehet leginkább hölgyeket hódítani. „Géza mindig is egy kiszámíthatatlan alkotó volt. Minden untatja, ami hétköznapi, ami mind a költészetében, mind a magánéletében, mind a politikai pályáján megmutatkozik. Ellentmondásos személyként tartják számon, de sebaj, hiszen éppen ezért izgalmas” – mesélte OJD, majd kitért a költő szerepére a kilencven után kibontakozó irodalom párfogásában.
Miután visszatért Erdélybe kényszeremigrációjából, Szőcs Géza megpróbált felépíteni egy kulturális birodalmat. S bár ő maga konzervatív, jobboldali beállítottsági ember, jól tudta, hogy mindezt ötvözni kell a modernitással. Ő biztosította az Előretolt Helyőrség irodalmi lap megjelenésének feltételeit, de szerkesztését a fiatalokra, Orbán János Dénesre és társaira bízta, nem szólt bele az olyan tartalmakba sem, amelyek magukra vonták a katolikus egyház haragját.
Amikor elfogyott a pénze, és úgy érezte, hogy nem tudja már finanszírozni a fiatalok irodalmi vállalkozásait, átadta a stafétabotot Nagy Elek vállalkozónak, Méhes György író fiának és régi jó barátjának, Böszörményi Zoltánnak, aki üzletemberként térvén vissza külföldi emigrációjából Aradra, megalapította a Nyugati Jelen napilapot és az Irodalmi Jelent. Így a fiataloknak továbbra is volt hol publikálniuk.
Erdélyben a tehetségek felkutatása és támogatása sokkal jobban működött, mint Magyarországon, ennek köszönhető, hogy az elmúlt tizenöt évben több mint ötvenen publikálták köteteiket az Erdélyi Híradó Kiadó Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy sorozatban. Az erdélyi magyar irodalom felnevelte utánpótlását, amelynek jelentősége átgyűrűzött a magyarországi irodalmi köztudatba is. Az a gárda, amely Szőcs Gézának köszönheti megjelenését, ma több mint 150 irodalmi díjat tudhat magáénak.
„Vitathatatlan, hogy mekkora nagy hatással volt ez a Kolozsvár-centrikus szellemi pörgés a kortárs fiatal magyar irodalomra. Mindezt Szőcs Géza robbantotta ki. Ha ez nem nemzetszolgálat, akkor mi az?” – fogalmazott OJD.
Arról sem feledkezett meg Orbán, hogy a Serény Múmia rovat hasábjait biztosító Helikonnak, nevezetesen Szilágyi Istvánnak és Kántor Lajos irodalomkritikusnak szintén nagy szerepe volt a kilencven után születő erdélyi irodalom kibontakozásában.
Orbán János Dénest az est meglepetésvendége, Lévai Anikó követte. A magyar miniszterelnök felesége köszöntőjében elmondta: Szőcs Géza rendkívül következetes és becsületes ember, a fantáziája szárnyal, de annak, amit leír, mindig van valami valóságalapja. Amikor megkérte, hogy a szakácskönyvéhez írjon előszót, csak azzal a feltétellel vállalta el, ha végigeheti a fogásokat, amelyeket neki kötelező volt lefőznie. „Mindig fantasztikus ötletei vannak. Csak olyan emberekkel találkozik, akikből úgymond ihletődhet.” Majd Nagy Elek idézte fel közös üzleti és baráti beszélgetéseiket, amelyek a fiatal irodalmat érintették. „Sok mindent megéltünk közösen, örömet, sikereket, embert próbáló pillanatokat egyaránt. A legnagyobb dolog, hogy a nemzetedet szerető, nemzetedért aggódó ember tudtál maradni.”
Végezetül Böszörményi Zoltán emlékezett vissza 1988-as találkozásukra Torontóban, ahol Szőcs Gézának volt föllépése. A költőbarát fölolvasta a Majorana Sz.G. hatvanadik születésnapjára gondol című versét, a születésnapi album egyik legszebb darabját, amelyet az ünnepelt megilletődve fogadott.
irodalmijelen.hu
Orbán János Dénes, az est házigazdája megjegyezte: kellemes meglepetés volt számára, hogy ilyen sokan eljöttek, noha nem csináltak nagy hírverést az eseménynek. És bár a kávézóban párhuzamosan egy másik irodalmi program is zajlott, a közismert irodalmárok, az alkotó közeli barátai mellett lelkes, fiatal olvasók és pályájuk elején lévő alkotók is szép számban tiszteletüket tették az ünnepségen.
Elsőként a költő Carbonaro álnéven írt, Ha a polip szuszog Kolozsvárott című, kétkötetes ópuszát ismerhettük meg. Méltatója, Farkas Wellmann Endre szerint nem véletlen, hogy éppen Szőcs Géza hatvanadik születésnapja előtt jelent meg. A költő mindig valamilyen meglepetéssel rukkol elő: ilyen Carbonaro alakja is. A szövegek Kolozsvárról és Sziveri Jánosról szólnak, akihez különleges kapcsolat fűzi Szőcs Gézát. Olyan témák, motívumok köszönnek vissza ezekben a kötetekben, amelyekről régebben is beszélt, más szövegösszefüggésben. Például közös beszélgetőkönyvükben kijelentette, hogy számára a haza sokkal inkább idő-, mintsem térbeli, és határai valahol a nyolcvanas években keresendők. „Úgy érzem, hogy folyamatosan újraértékelődik az idő, a történelem és a személyes élettörténete az alkotónak és természetesen rengeteg sok minden más, mint például Sziveri János alakja, irodalmi jelentősége”.
A rövid méltatás után az ünnepelt elmondta: csak most derült ki számára, hogy ez egy igazi szamizdat bemutató. A nyilvánosság kizárásával történik, a kötetek a könyvesboltokban nem kaphatók, sajtó nem ír róluk. Ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy Farkas Wellmann Endrének a könyv genezisében jelentős szerepe van. Tavaly tavasszal egy rendezvényen felolvasott egy verset, amelyet hajdanában írt Sziverinek, és nem fejezett be; ekkor készített vele költőtársa és barátja egy interjút. Ebben a beszélgetésben mesélt többek között a vajdasági költőről is.
Sziveri ’89-ben halálos betegen érkezett szülőhazájából Magyarországra, ahonnan menekülnie kellett, politikai és egyéb okok miatt. Élete utolsó hónapjaiban sokat beszélgettek Szőcscsel, verseket is fogalmaztak egymásnak, egymáshoz, egymásról, a felolvasott mű is ezek közé tartozik. Az ünnepelt sokat mesélt Sziverinek Kolozsvárról, ahová a vajdasági költő nagyon szeretett volna eljutni. Tulajdonképpen az a tudat tartotta életben egy darabig, hogy együtt látogatnak majd el Erdélybe.
„Wellmann volt az, aki fölvetette az ötletet, hogy le tudnák-e jegyezni néhány ilyen történetet az Irodalmi Jelen számára. Én ezt megtettem, és végül sikerült 21 olyan történetet írni, amelyek a képzeletbeli arcát Erdélynek valós elemekkel ragadják meg. Így állt össze ennek a kétkötetes kiadványnak az első kötete. A második kötet Sziverivel való kapcsolatunk különböző dokumentumait foglalja magába: fotókat, nekrológokat, leveleket, kéziratokat és néhány olyan fejezetet, amely rokonítható ezzel a szövegvilággal”.
Szőcs az esten ízelítőképp fölolvasott néhány szöveget a fent említett kötetekből. S bár a technika ördöge meg szerette volna őt ebben akadályozni, a költő nem szakította félbe előadását, jól elboldogult mikrofon nélkül is, amíg beszereztek egy újabb hangosítót.
Az est második felében mutatták be az Irodalmi Jelen Könyvek és az Erdélyi Híradó közös kiadásában megjelent, Album Amicorum címűkötetet, amely az ünnepelt tiszteletére írt alkotásokat tartalmazza, a következő szerzőktől: Arany Ágnes, Bertha Zoltán, Bogdán László, Bollobás Enikő, Borbély Szilárd, Böszörményi Zoltán, Bréda Ferenc, Cserna-Szabó András, Csorba László, Dorin Tudoran, Elek Tibor, Farkas Árpád, Farkas Wellmann Endre, Földes Hobo László, Géczi János, György Attila, Horváth Iván, Karácsonyi Zsolt, Karátson Gábor, Karinthy Márton, Tomaso Kemény, Milorad Krstic, Ladik Katalin, Lövétei Lázár László, Lőwy Dániel, Makkai Ádám, Márton László, Monoki István, Orbán János Dénes, Selmeczi György, Sárközy Péter, Szálinger Balázs, Szörényi László, Temesi Ferenc.
Jánosi Andrea, a kötet illusztrátora a költő szerint az Erdélyben megjelenő szépirodalmi kiadványok egyik legszebbikét készítette el. Eddigi köteteinek illusztrációja csak részben felelt meg elképzeléseinek, ezzel viszont teljes mértékben elégedett.
Orbán János Dénes frappáns köszöntőjében Szőcs Gézával kapcsolatos régi történeteket is fölelevenített. Hangsúlyozta egyebek mellett, hogy Szőcs és Sziveri verseivel lehet leginkább hölgyeket hódítani. „Géza mindig is egy kiszámíthatatlan alkotó volt. Minden untatja, ami hétköznapi, ami mind a költészetében, mind a magánéletében, mind a politikai pályáján megmutatkozik. Ellentmondásos személyként tartják számon, de sebaj, hiszen éppen ezért izgalmas” – mesélte OJD, majd kitért a költő szerepére a kilencven után kibontakozó irodalom párfogásában.
Miután visszatért Erdélybe kényszeremigrációjából, Szőcs Géza megpróbált felépíteni egy kulturális birodalmat. S bár ő maga konzervatív, jobboldali beállítottsági ember, jól tudta, hogy mindezt ötvözni kell a modernitással. Ő biztosította az Előretolt Helyőrség irodalmi lap megjelenésének feltételeit, de szerkesztését a fiatalokra, Orbán János Dénesre és társaira bízta, nem szólt bele az olyan tartalmakba sem, amelyek magukra vonták a katolikus egyház haragját.
Amikor elfogyott a pénze, és úgy érezte, hogy nem tudja már finanszírozni a fiatalok irodalmi vállalkozásait, átadta a stafétabotot Nagy Elek vállalkozónak, Méhes György író fiának és régi jó barátjának, Böszörményi Zoltánnak, aki üzletemberként térvén vissza külföldi emigrációjából Aradra, megalapította a Nyugati Jelen napilapot és az Irodalmi Jelent. Így a fiataloknak továbbra is volt hol publikálniuk.
Erdélyben a tehetségek felkutatása és támogatása sokkal jobban működött, mint Magyarországon, ennek köszönhető, hogy az elmúlt tizenöt évben több mint ötvenen publikálták köteteiket az Erdélyi Híradó Kiadó Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy sorozatban. Az erdélyi magyar irodalom felnevelte utánpótlását, amelynek jelentősége átgyűrűzött a magyarországi irodalmi köztudatba is. Az a gárda, amely Szőcs Gézának köszönheti megjelenését, ma több mint 150 irodalmi díjat tudhat magáénak.
„Vitathatatlan, hogy mekkora nagy hatással volt ez a Kolozsvár-centrikus szellemi pörgés a kortárs fiatal magyar irodalomra. Mindezt Szőcs Géza robbantotta ki. Ha ez nem nemzetszolgálat, akkor mi az?” – fogalmazott OJD.
Arról sem feledkezett meg Orbán, hogy a Serény Múmia rovat hasábjait biztosító Helikonnak, nevezetesen Szilágyi Istvánnak és Kántor Lajos irodalomkritikusnak szintén nagy szerepe volt a kilencven után születő erdélyi irodalom kibontakozásában.
Orbán János Dénest az est meglepetésvendége, Lévai Anikó követte. A magyar miniszterelnök felesége köszöntőjében elmondta: Szőcs Géza rendkívül következetes és becsületes ember, a fantáziája szárnyal, de annak, amit leír, mindig van valami valóságalapja. Amikor megkérte, hogy a szakácskönyvéhez írjon előszót, csak azzal a feltétellel vállalta el, ha végigeheti a fogásokat, amelyeket neki kötelező volt lefőznie. „Mindig fantasztikus ötletei vannak. Csak olyan emberekkel találkozik, akikből úgymond ihletődhet.” Majd Nagy Elek idézte fel közös üzleti és baráti beszélgetéseiket, amelyek a fiatal irodalmat érintették. „Sok mindent megéltünk közösen, örömet, sikereket, embert próbáló pillanatokat egyaránt. A legnagyobb dolog, hogy a nemzetedet szerető, nemzetedért aggódó ember tudtál maradni.”
Végezetül Böszörményi Zoltán emlékezett vissza 1988-as találkozásukra Torontóban, ahol Szőcs Gézának volt föllépése. A költőbarát fölolvasta a Majorana Sz.G. hatvanadik születésnapjára gondol című versét, a születésnapi album egyik legszebb darabját, amelyet az ünnepelt megilletődve fogadott.
irodalmijelen.hu
2013. augusztus 27.
A nemzetpolitikai államtitkárság továbbra sem ad ki információkat az állampolgárságot kérelmezőről
A nemzetpolitikai államtitkárság sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta azokat a romániai portálon megjelent információkat, amelyek szerint a magyar állampolgárságot kérelmezők között szerepel egy volt román miniszter és a Szatmár megyei tanács elnöke is. Jelezték: a kérelmezőkről nem adnak ki adatokat.
Az Új Magyar Szó online hétfőn arról írt, hogy tizenkétezer máramarosi és avasi román nyújtott be kérvényt a magyar állampolgárság megszerzésére egy erdélyi portál, a transilvaniareporter.ro riportere szerint. A kérvényezők között szerepel a volt szállításügyi miniszter, Ovidiu Silaghi és a Szatmár megyei tanács elnöke, Adrian Stef is.
A nemzetpolitikai államtitkárság kedden az MTI kérdésére azt közölte: sajnálatos módon egyes médiumok átvették a maszol.ro internetes oldal által kritikátlanul hivatkozott egyik román internetes oldal, a transilvaniareporter.ro egyik bejegyzését, amelyben a szerző a magyar állampolgársági eljárással kapcsolatban valótlan állításokat tesz.
Kiemelték: az egyszerűsített honosítási eljárás lehetővé teszi, hogy az, akinek magyar felmenői vannak, tud magyarul, a magyar jog szerint büntetlen előéletű és büntetőeljárás nincs ellene folyamatban, illetve honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát, jogosult a magyar állampolgárság megszerzésére. Ha az említett Ovidiu Silaghi vagy Adrian Stef megfelel az említett kritériumoknak, jogosult a magyar állampolgárság megszerzésére – rögzítették.
Hozzátették: a nevezettek kérelmezését nem tudják megerősíteni, sem cáfolni, tekintettel arra, hogy semmilyen adatot nem adnak ki a kérelmezőkről.
A cikk azon állítása, amely szerint "az elutasításban az szerepel, hogy három hónap elteltével, ha időközben megtanulnak magyarul a kérvényezők, újra kérhetik az állampolgárságot, egyszerűsített eljárásban", szintén nem felel meg a valóságnak, mivel az elutasításról szóló értesítő levél záradéka csak azt tartalmazza, hogy a "törvényi feltételek teljesítése esetén a kérelmét megismételheti". Vélhetően a szerző egyetlen elutasító határozatot sem látott – jegyezték meg.
MTI
A nemzetpolitikai államtitkárság sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta azokat a romániai portálon megjelent információkat, amelyek szerint a magyar állampolgárságot kérelmezők között szerepel egy volt román miniszter és a Szatmár megyei tanács elnöke is. Jelezték: a kérelmezőkről nem adnak ki adatokat.
Az Új Magyar Szó online hétfőn arról írt, hogy tizenkétezer máramarosi és avasi román nyújtott be kérvényt a magyar állampolgárság megszerzésére egy erdélyi portál, a transilvaniareporter.ro riportere szerint. A kérvényezők között szerepel a volt szállításügyi miniszter, Ovidiu Silaghi és a Szatmár megyei tanács elnöke, Adrian Stef is.
A nemzetpolitikai államtitkárság kedden az MTI kérdésére azt közölte: sajnálatos módon egyes médiumok átvették a maszol.ro internetes oldal által kritikátlanul hivatkozott egyik román internetes oldal, a transilvaniareporter.ro egyik bejegyzését, amelyben a szerző a magyar állampolgársági eljárással kapcsolatban valótlan állításokat tesz.
Kiemelték: az egyszerűsített honosítási eljárás lehetővé teszi, hogy az, akinek magyar felmenői vannak, tud magyarul, a magyar jog szerint büntetlen előéletű és büntetőeljárás nincs ellene folyamatban, illetve honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát, jogosult a magyar állampolgárság megszerzésére. Ha az említett Ovidiu Silaghi vagy Adrian Stef megfelel az említett kritériumoknak, jogosult a magyar állampolgárság megszerzésére – rögzítették.
Hozzátették: a nevezettek kérelmezését nem tudják megerősíteni, sem cáfolni, tekintettel arra, hogy semmilyen adatot nem adnak ki a kérelmezőkről.
A cikk azon állítása, amely szerint "az elutasításban az szerepel, hogy három hónap elteltével, ha időközben megtanulnak magyarul a kérvényezők, újra kérhetik az állampolgárságot, egyszerűsített eljárásban", szintén nem felel meg a valóságnak, mivel az elutasításról szóló értesítő levél záradéka csak azt tartalmazza, hogy a "törvényi feltételek teljesítése esetén a kérelmét megismételheti". Vélhetően a szerző egyetlen elutasító határozatot sem látott – jegyezték meg.
MTI
2013. augusztus 28.
Zajlik A székelyek nagy menetelésének szervezése – Mindenkire számítanak
Kevésbé látványosan, de javában zajlik a Székely Nemzeti Tanács által október 27-re meghirdetett, A székelyek nagy menetelésének szervezése. A kezdeményezők az elmúlt időszakban felkeresték az összes település önkormányzatát a 45 kilométer hosszú, Kököstől Bereckig terjedő tiltakozó menetoszlop útvonalán. Az önkormányzati vezetők, lelkészek mindenütt támogatóan, sőt, lelkesedéssel viszonyultak a kezdeményezéshez – mondta a Háromszék érdeklődésére Izsák Balázs SZNT-elnök.
Mint arról lapunkban beszámoltunk, A székelyek nagy menetelése névvel az SZNT október 27-re, vasárnapra hirdette meg az elképzelések szerint minden eddiginél nagyobb, akár kétszázezres tömeget megmozgató, formájában is újszerű autonómiatüntetést. Az elképzelés szerint 45 kilométer hosszú, tiltakozó menetoszlop alakulna ki Kököstől Bereckig oly módon, hogy azokon a háromszéki településeken, amelyeken áthalad a Brassót Bákóval összekötő országút, ökumenikus istentiszteletet követően két irányba indulnak el a résztvevők, félúton találkozva a szomszédos településről érkezőkkel.
A kormány által tervezett közigazgatási átszervezés ellen, az egységes Székelyföldért meghirdetett megmozdulást mindhárom magyar párt, az RMDSZ, az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt is támogatja.
Izsák Balázs lapunknak elmondta: az akció augusztus 8-i bejelentése óta az útvonal mentén található települések polgármesteri hivatalainál bejelentették a megmozdulást, a helyi vezetőkkel, lelkészekkel egyeztettek szervezési kérdésekben, az ökumenikus istentiszteletek ügyében. Immár bizonyosnak látszik: felajánlás révén repülőgépből készítenek majd légi felvételeket a tiltakozásról, a képeket pedig internetkapcsolat segítségével remélhetőleg kivetítőkön mutatják be a tervek szerint több amerikai és európai állam fővárosában a nagy meneteléssel egy időben tartandó tüntetéseken.
A mozgósítás minden fórumon zajlik, igyekeznek minél több civil szervezetet is bevonni, a cél, hogy mindenki a magáénak érezze a rendezvényt, és a maga eszközeivel álljon melléje. Elkészült az akció Facebook-oldala, készül reklámfilm, lesznek plakátok, az elképzelések szerint a megmozdulás előtt egy héttel szekérkaraván is indul majd, amely számos székelyföldi települést érintve jut el Háromszékre – magyarázta az SZNT elnöke.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma
Kevésbé látványosan, de javában zajlik a Székely Nemzeti Tanács által október 27-re meghirdetett, A székelyek nagy menetelésének szervezése. A kezdeményezők az elmúlt időszakban felkeresték az összes település önkormányzatát a 45 kilométer hosszú, Kököstől Bereckig terjedő tiltakozó menetoszlop útvonalán. Az önkormányzati vezetők, lelkészek mindenütt támogatóan, sőt, lelkesedéssel viszonyultak a kezdeményezéshez – mondta a Háromszék érdeklődésére Izsák Balázs SZNT-elnök.
Mint arról lapunkban beszámoltunk, A székelyek nagy menetelése névvel az SZNT október 27-re, vasárnapra hirdette meg az elképzelések szerint minden eddiginél nagyobb, akár kétszázezres tömeget megmozgató, formájában is újszerű autonómiatüntetést. Az elképzelés szerint 45 kilométer hosszú, tiltakozó menetoszlop alakulna ki Kököstől Bereckig oly módon, hogy azokon a háromszéki településeken, amelyeken áthalad a Brassót Bákóval összekötő országút, ökumenikus istentiszteletet követően két irányba indulnak el a résztvevők, félúton találkozva a szomszédos településről érkezőkkel.
A kormány által tervezett közigazgatási átszervezés ellen, az egységes Székelyföldért meghirdetett megmozdulást mindhárom magyar párt, az RMDSZ, az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt is támogatja.
Izsák Balázs lapunknak elmondta: az akció augusztus 8-i bejelentése óta az útvonal mentén található települések polgármesteri hivatalainál bejelentették a megmozdulást, a helyi vezetőkkel, lelkészekkel egyeztettek szervezési kérdésekben, az ökumenikus istentiszteletek ügyében. Immár bizonyosnak látszik: felajánlás révén repülőgépből készítenek majd légi felvételeket a tiltakozásról, a képeket pedig internetkapcsolat segítségével remélhetőleg kivetítőkön mutatják be a tervek szerint több amerikai és európai állam fővárosában a nagy meneteléssel egy időben tartandó tüntetéseken.
A mozgósítás minden fórumon zajlik, igyekeznek minél több civil szervezetet is bevonni, a cél, hogy mindenki a magáénak érezze a rendezvényt, és a maga eszközeivel álljon melléje. Elkészült az akció Facebook-oldala, készül reklámfilm, lesznek plakátok, az elképzelések szerint a megmozdulás előtt egy héttel szekérkaraván is indul majd, amely számos székelyföldi települést érintve jut el Háromszékre – magyarázta az SZNT elnöke.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma
2013. augusztus 28.
Peti András: törvénytelenül járt el Marosvásárhely polgármestere
Más helyszínen tartják meg a Vásárhelyi Forgatagot, mivel a Ligetbe tervezett rendezvényre a városvezetés ellenrendezvényt szervezett.
Az augusztus 28-án kezdődő Vásárhelyi Forgatag című magyar rendezvénysorozatra a marosvásárhelyi vezetés rászervezett egy rockkoncert-sorozatot. A Forgatag szervezői elfogadhatatlannak tartják ezeket a feltételeket, mondta a város magyar polgármester-helyettese, Peti András, a magyar napok önkormányzati felelőse. Peti András, a magyar napok önkormányzati felelőse a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában úgy fogalmazott: Marosvásárhely polgármestere Dorin Folrea súlyos és fájdalmas pofoncsapást mért a marosvásárhelyi közösségre, és azon belül is a magyar közösségre. Öt nappal a rendezvény kezdete előtt érkezett meg a helyszínfoglalási kérelemre a jóváhagyás, de ugyanarra a helyszínre öt nap alatt megszerveztek egy ellenrendezvényt is, amellyel konfliktust akarnak gerjeszteni, s meg akarják osztani a marosvásárhelyieket. Peti András úgy véli, a polgármester törvénytelenül járt el, mert ugyanarra a helyszínre két rendezvényt nem lehet jóváhagyni, emiatt jogi lépéseket fontolgatnak. Ugyanakkor visszautasítják a későn érkezett engedélyt, és minden jóhiszemű marosvásárhelyit, főleg a magyarokat várnak a Maros partjára, ahol megtartják a fesztivált.
Peti András hangsúlyozta: elutasítanak minden, társadalmi feszültséget gerjesztő, megosztást kísérlő próbálkozást, bárki részéről érkezzen is az.
A Marosvásárhelyi Forgatag főszervezője, Portik Vilmos elmondta: négy nagy zenekart hívtak meg, pénteken a Deák Bill Blues Band, szombaton az Intim Torna Illegál lép fel, aznap délután a Kolompos együttes tart koncertet a gyerekeknek, illetve a Ghymes műsorát hallgathatja meg a közönség, de számtalan családi program közül is választhatnak az érdeklődök, lesz könyvvásár, jelen lesznek magyarországi múzeumok, a Nemzeti Színház pedig a legsikeresebb darabjait vonultatja fel.
Kiemelt esemény a Marosvásárhelyiek Első Világtalálkozója, a melynek főszervezője, Kirsch Attila elmondta: várják a marosvásárhelyieket, illetve a városból elszármazottakat. A szombaton 11 órakor kezdődő gálaműsorral betekintést kívánnak nyújtani a város kulturális életébe, de úgy gondolták, a programok mellett lelki erősítésre is szükség van, ezért vasárnap 9 órától Marosvásárhely történelmi egyházaival közösen imát tartanak a főtéri Keresztelő Szent János Plébániatemplomban. Ezt követően pedig minden főtér közeli templomban istentisztelet és szent mise keretén belül visszatérnek a Világtalálkozó gondolatiságára, tájékoztatott Kirsch Attila.
Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma
Más helyszínen tartják meg a Vásárhelyi Forgatagot, mivel a Ligetbe tervezett rendezvényre a városvezetés ellenrendezvényt szervezett.
Az augusztus 28-án kezdődő Vásárhelyi Forgatag című magyar rendezvénysorozatra a marosvásárhelyi vezetés rászervezett egy rockkoncert-sorozatot. A Forgatag szervezői elfogadhatatlannak tartják ezeket a feltételeket, mondta a város magyar polgármester-helyettese, Peti András, a magyar napok önkormányzati felelőse. Peti András, a magyar napok önkormányzati felelőse a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában úgy fogalmazott: Marosvásárhely polgármestere Dorin Folrea súlyos és fájdalmas pofoncsapást mért a marosvásárhelyi közösségre, és azon belül is a magyar közösségre. Öt nappal a rendezvény kezdete előtt érkezett meg a helyszínfoglalási kérelemre a jóváhagyás, de ugyanarra a helyszínre öt nap alatt megszerveztek egy ellenrendezvényt is, amellyel konfliktust akarnak gerjeszteni, s meg akarják osztani a marosvásárhelyieket. Peti András úgy véli, a polgármester törvénytelenül járt el, mert ugyanarra a helyszínre két rendezvényt nem lehet jóváhagyni, emiatt jogi lépéseket fontolgatnak. Ugyanakkor visszautasítják a későn érkezett engedélyt, és minden jóhiszemű marosvásárhelyit, főleg a magyarokat várnak a Maros partjára, ahol megtartják a fesztivált.
Peti András hangsúlyozta: elutasítanak minden, társadalmi feszültséget gerjesztő, megosztást kísérlő próbálkozást, bárki részéről érkezzen is az.
A Marosvásárhelyi Forgatag főszervezője, Portik Vilmos elmondta: négy nagy zenekart hívtak meg, pénteken a Deák Bill Blues Band, szombaton az Intim Torna Illegál lép fel, aznap délután a Kolompos együttes tart koncertet a gyerekeknek, illetve a Ghymes műsorát hallgathatja meg a közönség, de számtalan családi program közül is választhatnak az érdeklődök, lesz könyvvásár, jelen lesznek magyarországi múzeumok, a Nemzeti Színház pedig a legsikeresebb darabjait vonultatja fel.
Kiemelt esemény a Marosvásárhelyiek Első Világtalálkozója, a melynek főszervezője, Kirsch Attila elmondta: várják a marosvásárhelyieket, illetve a városból elszármazottakat. A szombaton 11 órakor kezdődő gálaműsorral betekintést kívánnak nyújtani a város kulturális életébe, de úgy gondolták, a programok mellett lelki erősítésre is szükség van, ezért vasárnap 9 órától Marosvásárhely történelmi egyházaival közösen imát tartanak a főtéri Keresztelő Szent János Plébániatemplomban. Ezt követően pedig minden főtér közeli templomban istentisztelet és szent mise keretén belül visszatérnek a Világtalálkozó gondolatiságára, tájékoztatott Kirsch Attila.
Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma
2013. augusztus 28.
Maroshévízen a polgármesteri hivatal akadályozza a magyarok ünnepét
A holnaptól vasárnapig tartó II. Székely-Magyar Napok és a VI. Dr. Urmánczy Nándor Emléknap rendezvénysorozatának programját egy átírat miatt kellett megváltoztatni.
A szervezők színvonalas, gazdag programsorozattal készültek, két hónappal ezelőtt jelentették be a rendezvényt és meg is kapták a polgármesteri hivataltól a szükséges engedélyt.
Az elmúlt héten kapott átirat miatt mégis műsorváltoztatásra kényszerültek.
A városháza nevében Dumitru Olariu írta alá az okmányt, melyben az áll, hogy szombaton csak a Román Nyelv Napjához kötődő rendezvényeket lehet megtartani. Czirják Károly, a szervező Dr. Urmánczy Nándor Egyesület vezetője elmondta, hogy e miatt egy nappal korábban kerül sor az Insect koncertre, viszont megtartják a sport eseményeket és azokat a kulturális programokat is, amelyek nem közterületen és nem a polgármesteri hivatalhoz tartozó intézményekben zajlanak.
Az alpolgármester utasítása az idén márciusban elfogadott 53. számú törvényre hivatkozik, mely augusztus utolsó napját a Román Nyelv Napjának nyilvánítja, és arról rendelkezik, hogy miként lehet ez alkalomból ünnepelni, viszont a jogszabály szövegében egyetlen szó esik arról, hogy más jellegű rendezvényeket ne lehetne szervezni ezen a napon.
Vincze Csilla
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma
A holnaptól vasárnapig tartó II. Székely-Magyar Napok és a VI. Dr. Urmánczy Nándor Emléknap rendezvénysorozatának programját egy átírat miatt kellett megváltoztatni.
A szervezők színvonalas, gazdag programsorozattal készültek, két hónappal ezelőtt jelentették be a rendezvényt és meg is kapták a polgármesteri hivataltól a szükséges engedélyt.
Az elmúlt héten kapott átirat miatt mégis műsorváltoztatásra kényszerültek.
A városháza nevében Dumitru Olariu írta alá az okmányt, melyben az áll, hogy szombaton csak a Román Nyelv Napjához kötődő rendezvényeket lehet megtartani. Czirják Károly, a szervező Dr. Urmánczy Nándor Egyesület vezetője elmondta, hogy e miatt egy nappal korábban kerül sor az Insect koncertre, viszont megtartják a sport eseményeket és azokat a kulturális programokat is, amelyek nem közterületen és nem a polgármesteri hivatalhoz tartozó intézményekben zajlanak.
Az alpolgármester utasítása az idén márciusban elfogadott 53. számú törvényre hivatkozik, mely augusztus utolsó napját a Román Nyelv Napjának nyilvánítja, és arról rendelkezik, hogy miként lehet ez alkalomból ünnepelni, viszont a jogszabály szövegében egyetlen szó esik arról, hogy más jellegű rendezvényeket ne lehetne szervezni ezen a napon.
Vincze Csilla
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma
2013. augusztus 28.
Tőkés megbüntetését kérte az EP elnökétől egy román EP-képviselő
Tőkés László EP-képviselő megbüntetését kérte Martin Schulz- tól, az Európai Parlament elnökétől Corina Cretu román szociál- demokrata EP-képviselő – közölte az Agerpres hírügynökség.
Cretu, a Szocialisták és Demokraták (S&D) képviselőcsoportjá- nak egyik alelnöke a levélben úgy vélekedett, hogy Tőkés László az európai alapértékeket és a tagállamok együttműködését sértő nézetek terjesztésére használja EP-képviselői státusát, „nacionalista és revizionista" megnyilatkozásai ártanak az Európai Parlament megítélésének. Ennek alapján Tőkés megbüntetésének fontolóra vételét kérte Schultztól.
„Magyar protektorátus nyilvános igénylése a román állam egy része fölé az egyik leglényegesebb tünete a szélsőséges, etnicista és revizionista álláspontok térhódításának" – írta levelében a szociáldemokrata EP-képviselő. MTI
Erdély.ma
Tőkés László EP-képviselő megbüntetését kérte Martin Schulz- tól, az Európai Parlament elnökétől Corina Cretu román szociál- demokrata EP-képviselő – közölte az Agerpres hírügynökség.
Cretu, a Szocialisták és Demokraták (S&D) képviselőcsoportjá- nak egyik alelnöke a levélben úgy vélekedett, hogy Tőkés László az európai alapértékeket és a tagállamok együttműködését sértő nézetek terjesztésére használja EP-képviselői státusát, „nacionalista és revizionista" megnyilatkozásai ártanak az Európai Parlament megítélésének. Ennek alapján Tőkés megbüntetésének fontolóra vételét kérte Schultztól.
„Magyar protektorátus nyilvános igénylése a román állam egy része fölé az egyik leglényegesebb tünete a szélsőséges, etnicista és revizionista álláspontok térhódításának" – írta levelében a szociáldemokrata EP-képviselő. MTI
Erdély.ma
2013. augusztus 28.
Izsák Balázst Bethlen Gábor-díjjal tüntetik ki
A Bethlen Gábor Alapítvány névadója erdélyi fejedelemmé választásának 400. évfordulója jegyében hirdette meg 2013-ban a Bethlen Gábor-emlékévet. Az emlékév egyik programpontja a jubileumi díjátadó ünnepség, amelyre Budapesten kerül sor november 15-én, Bethlen Gábor fejedelem születésének és halálának évfordulóján. Az egyik kitüntetett Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke lesz.
Az emlékév fő programpontjai:
Bethlen Gábor fejedelem egész alakos bronzszobrának fölállítása 2013. október 23-án Kolozsváron, az alsóvárosi református templom kertjében. A szobor készítője Péterfy László székelyföldi szobrászművész, a Bethlen Gábor-díj bronzplakettjének alkotója. A szobrot közadakozásból és pályázati támogatással kívánják megvalósítani.
Erdély aranykora címmel középiskolai vetélkedőt szerveznek. A vetélkedőt a Lakiteleki Népfőiskola részéről Olajos István, az Eötvös Iskola igazgatója vezeti. Várhatóan részt vesz majd rajta a Magyar Cserkészfórum, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a Honismereti Szövetség, a Bethlen Gábor nevét viselő intézmények és iskolák által szervezett diákvetélkedők képviselői s a jelentkező középiskolás fiatalok.
Az alapítvány jubileumi díjátadó ünnepségét november 15-én, pénteken, a fejedelem születése és halála napján tartják Budapesten. Az ünnepi megemlékezést követi a műsorral egybekötött díjátadás, amelyen a 2013. évi Bethlen Gábor- díjakat, Márton Áron-emlékérmeket és a Tamási Áron-díjat adják át.
Bakos István művelődéstörténész, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában jelentette be az alapítvány idei kitüntetettjeinek névsorát: Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Hámori József, a Magyar Örökség Díj Bizottság elnöke és Bogdan Satura lengyel költő.
A Népújság megkeresésére Izsák Balázs, az SZNT elnöke kijelentette:
– Nagyon fontosnak és megtisztelőnek tartom. Úgy gondolom, nem lehet megkerülni azt, hogy kimondjuk: a székely autonómiatörekvés jogosságának az elismerését is jelenti ez a díj, illetve az annak érdekében kifejtett munkának az elismerése. Úgy gondolták, az, amit az évek során végeztem érdemessé tesz erre. Ezt a munkát azonban nem tudtam volna elvégezni az SZNT háromszáz küldöttjének a segítsége, támogatása nélkül. Tehát tulajdonképpen egy kollektív munkát és eredményt ismernek el a Bethlen Gábor-díjjal. Bízom abban, hogy magának a székely autonómiatörekvésnek is használ ez a díj, és erősíteni fogja.
Az emlékév fővédnökei: Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke; Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke (mindketten Bethlen Gábor- díjasok); valamint Böjte Csaba, Márton Áron- emlékéremmel és Magyar Örökség Díjjal is kitüntetett ferences szerzetes.
Bethlen Gábor 1580. november 15-én született Marosillyén, 1629. november 15-én halt meg Gyulafehérváron. 1613 és 1629 között volt Erdély fejedelme. I. Gábor néven megválasztott magyar király (1620–1621), a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége. Pályafutása kezdetén híven szolgálta Báthory Zsigmondot, Székely Mózest, Bocskai Istvánt és Báthori Gábort, majd amikor ez utóbbi a Habsburgokkal akart szövetségre lépni, szembefordult vele, és magát választatta fejedelemnek. Uralkodása alatt megszilárdította Erdély helyzetét, az ország gazdasága és kulturális élete egyaránt fejlődésnek indult – ezt az időszakot általában Erdély aranykora néven ismerik (Wikipédia).
A Bethlen Gábor Alapítványt 1979–80-ban a magyar szolidaritás hívei hozták létre, s a korabeli kommunista vezetés ellenzése közepette, hatéves küzdelemmel vívták ki működésének hivatalos jóváhagyását. A 65 kezdeményező és a később csatlakozott támogatók révén a térségben elsőként létrejött legális új polgári összefogás alapítói: Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. Az 1980 óta működő Bethlen Gábor Alapítvány – a hazai és a külhoni magyarok áldozatkészsége, munkája révén – anyagi, szellemi és lelki támogatásával, díjaival úttörő szerepet vállalt és vállal a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép- európai szellemi együttműködésben, a mai határokon túl élő magyarság hazai megismertetésében, kiváló képviselőinek elismerésében, a magyar–magyar kapcsolatok ápolásában, a rendszerváltásban, s reményeik szerint nemzetünk jövőjének alakításában is, olvasható az alapítvány honlapján.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
A Bethlen Gábor Alapítvány névadója erdélyi fejedelemmé választásának 400. évfordulója jegyében hirdette meg 2013-ban a Bethlen Gábor-emlékévet. Az emlékév egyik programpontja a jubileumi díjátadó ünnepség, amelyre Budapesten kerül sor november 15-én, Bethlen Gábor fejedelem születésének és halálának évfordulóján. Az egyik kitüntetett Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke lesz.
Az emlékév fő programpontjai:
Bethlen Gábor fejedelem egész alakos bronzszobrának fölállítása 2013. október 23-án Kolozsváron, az alsóvárosi református templom kertjében. A szobor készítője Péterfy László székelyföldi szobrászművész, a Bethlen Gábor-díj bronzplakettjének alkotója. A szobrot közadakozásból és pályázati támogatással kívánják megvalósítani.
Erdély aranykora címmel középiskolai vetélkedőt szerveznek. A vetélkedőt a Lakiteleki Népfőiskola részéről Olajos István, az Eötvös Iskola igazgatója vezeti. Várhatóan részt vesz majd rajta a Magyar Cserkészfórum, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a Honismereti Szövetség, a Bethlen Gábor nevét viselő intézmények és iskolák által szervezett diákvetélkedők képviselői s a jelentkező középiskolás fiatalok.
Az alapítvány jubileumi díjátadó ünnepségét november 15-én, pénteken, a fejedelem születése és halála napján tartják Budapesten. Az ünnepi megemlékezést követi a műsorral egybekötött díjátadás, amelyen a 2013. évi Bethlen Gábor- díjakat, Márton Áron-emlékérmeket és a Tamási Áron-díjat adják át.
Bakos István művelődéstörténész, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában jelentette be az alapítvány idei kitüntetettjeinek névsorát: Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Hámori József, a Magyar Örökség Díj Bizottság elnöke és Bogdan Satura lengyel költő.
A Népújság megkeresésére Izsák Balázs, az SZNT elnöke kijelentette:
– Nagyon fontosnak és megtisztelőnek tartom. Úgy gondolom, nem lehet megkerülni azt, hogy kimondjuk: a székely autonómiatörekvés jogosságának az elismerését is jelenti ez a díj, illetve az annak érdekében kifejtett munkának az elismerése. Úgy gondolták, az, amit az évek során végeztem érdemessé tesz erre. Ezt a munkát azonban nem tudtam volna elvégezni az SZNT háromszáz küldöttjének a segítsége, támogatása nélkül. Tehát tulajdonképpen egy kollektív munkát és eredményt ismernek el a Bethlen Gábor-díjjal. Bízom abban, hogy magának a székely autonómiatörekvésnek is használ ez a díj, és erősíteni fogja.
Az emlékév fővédnökei: Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke; Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke (mindketten Bethlen Gábor- díjasok); valamint Böjte Csaba, Márton Áron- emlékéremmel és Magyar Örökség Díjjal is kitüntetett ferences szerzetes.
Bethlen Gábor 1580. november 15-én született Marosillyén, 1629. november 15-én halt meg Gyulafehérváron. 1613 és 1629 között volt Erdély fejedelme. I. Gábor néven megválasztott magyar király (1620–1621), a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége. Pályafutása kezdetén híven szolgálta Báthory Zsigmondot, Székely Mózest, Bocskai Istvánt és Báthori Gábort, majd amikor ez utóbbi a Habsburgokkal akart szövetségre lépni, szembefordult vele, és magát választatta fejedelemnek. Uralkodása alatt megszilárdította Erdély helyzetét, az ország gazdasága és kulturális élete egyaránt fejlődésnek indult – ezt az időszakot általában Erdély aranykora néven ismerik (Wikipédia).
A Bethlen Gábor Alapítványt 1979–80-ban a magyar szolidaritás hívei hozták létre, s a korabeli kommunista vezetés ellenzése közepette, hatéves küzdelemmel vívták ki működésének hivatalos jóváhagyását. A 65 kezdeményező és a később csatlakozott támogatók révén a térségben elsőként létrejött legális új polgári összefogás alapítói: Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. Az 1980 óta működő Bethlen Gábor Alapítvány – a hazai és a külhoni magyarok áldozatkészsége, munkája révén – anyagi, szellemi és lelki támogatásával, díjaival úttörő szerepet vállalt és vállal a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép- európai szellemi együttműködésben, a mai határokon túl élő magyarság hazai megismertetésében, kiváló képviselőinek elismerésében, a magyar–magyar kapcsolatok ápolásában, a rendszerváltásban, s reményeik szerint nemzetünk jövőjének alakításában is, olvasható az alapítvány honlapján.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2013. augusztus 28.
Közlemény
Tisztelt marosvásárhelyi MAGYAROK!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete felkéri városunk és a megye magyar közösségét, hogy részvételükkel támogassák az augusztus 28–szeptember 1. között első alkalommal megrendezésre kerülő Vásárhelyi Forgatagot.
Egyértelműen elhatárolódunk az Împreuna–Együtt augusztus 30–szeptember 1. között a Miorita Kulturális Egyesület által szervezett ellenrendezvénytől, mely városunk magyarságának megosztására törekszik. Ezt mi a nemzeti közösségünk elleni provokációnak tartjuk. Bízunk a marosvásárhelyi magyarság józan ítélőképességében, és szeretettel várjuk a Vásárhelyi Forgatag programjain való részvételre.
Az EMNT Maros megyei elnöksége
Népújság (Marosvásárhely)
Tisztelt marosvásárhelyi MAGYAROK!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete felkéri városunk és a megye magyar közösségét, hogy részvételükkel támogassák az augusztus 28–szeptember 1. között első alkalommal megrendezésre kerülő Vásárhelyi Forgatagot.
Egyértelműen elhatárolódunk az Împreuna–Együtt augusztus 30–szeptember 1. között a Miorita Kulturális Egyesület által szervezett ellenrendezvénytől, mely városunk magyarságának megosztására törekszik. Ezt mi a nemzeti közösségünk elleni provokációnak tartjuk. Bízunk a marosvásárhelyi magyarság józan ítélőképességében, és szeretettel várjuk a Vásárhelyi Forgatag programjain való részvételre.
Az EMNT Maros megyei elnöksége
Népújság (Marosvásárhely)
2013. augusztus 28.
Gergely Balázs: vasárnap este történelmet írtunk
Kolozsvár példája lehet a 40 százalékos magyarságú városoknak
Fokozódott a külföldiek és a román anyanyelvűek érdeklődése a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) iránt, amely az idén mintegy 20 százalékkal több látogatót vonzott. A KMN rendkívüli népszerűségét a fesztivál honlapjának látogatottságára vonatkozó adatok is jelzik: 60 ezer egyéni látogatót regisztráltak, a rendezvény Facebook-oldalán 14 ezren követték az eseményt, kétszer többen lájkoltak, a legsikeresebb bejegyzést 90 ezren olvasták el. Gergely Balázs főszervező úgy értékelte, a KMN erősíti Kolozsvár helyzetét az Európai Kulturális Főváros címért folytatott versenyben. Horváth Anna alpolgármester elmondta: csak elszórtan hallott a városnapok és a KMN összeolvasztását javasló véleményeket. – Kolozsvár elég gazdag kultúrával rendelkezik, hogy két ilyen fontosságú rendezvényt lebonyolítson – hangsúlyozta, elismerve: a helyi román politikusok számára nagy lehetett a kísértés „betartani” a KMN-nek, ám ez végül nem következett be.
Kétszázezren látogatták meg a fesztivál programjait, a legnépszerűbb a Zorán-koncert volt 22 ezer fős közönséggel, a rekorder pedig az István, a király, amely 50 ezer látogatót vonzott – hangzott el a 2013-as Kolozsvári Magyar Napokat (KMN) értékelő sajtótájékoztatón, ahol Gergely Balázs főszervező, Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester, Szabó Lilla programigazgató és Sánta Levente fesztiváligazgató nyilatkozott a KMN-ről.
– Vasárnap este, az István, a király rockopera előadása alatt a kolozsváriak, illetve mindazok, akik eljöttek, történelmet írtak, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Még soha nem fordult elő, hogy ennyi ember legyen egy rendezvényen – kezdte értékelő beszédét Gergely Balázs, a KMN főszervezője, majd kifejezte abbéli reményét, hogy a szervezőstáb továbbra is együtt dolgozik. Gergely szerint a KMN jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy városunk elnyerje 2021-ben az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címet. – Kolozsvár pályázatának erőssége a multikulturalitás. A KMN-hez hasonló érdeklődést kiváltó más rendezvény nincs is Erdélyben – közölte Gergely.
Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester a szervezéskor tapasztalt összhangot emelte ki, majd a kolozsvári önkormányzat és a rendfenntartó erők hozzáállását méltatta. – Az a tény, hogy a szervezőstáb az önkormányzattal együttműködve egy ilyen rendezvényt így szervezett meg, erőt ad a jövőre nézve is. A legnagyobb siker számomra a több ezer kolozsvári boldog arca volt. Értesüléseim szerint egyre több román ember érezte jól magát a rendezvényen – tette hozzá az alpolgármester, majd emlékeztette a sajtót Emil Boc polgármester toleranciáról és európaiságról tanúskodó üzenetére és hozzáállására.
– A kolozsvári városvezetés és a polgármester idei magatartásával példát statuált olyan városok számára is, ahol a 40 százalékos magyar közösség útja elé akadályt gördít az önkormányzat. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közel 30 tagú műszaki osztálya és helyi rendőrsége is állandó készenlétben állt a felmerülő gondok megoldása érdekében. Ez a magatartás egyrészt a városi tanácsban működő politikai koalíciónak és a Boc által leütött alaphangnak tudható. A helyi román politikusok számára nagy volt a kísértés arra nézve, hogy populizmusból a rendezvény ellen szólaljanak fel, ám ez kimerült néhány elszólásban – mondta Horváth Anna.
Az alpolgármester kitért az elszórtan elhangzott helyi politikus-véleményekre is, miszerint felesleges külön városnapokat és KMN-t szervezni. Őket az alpolgármester azzal „hűtötte le”, hogy Kolozsvár elég gazdag kulturálisan ahhoz, hogy két ilyen horderejű rendezvényt lebonyolítson, másrészt pedig a KMN-t hamarabb rendezték meg, mint a városnapokat. Ami a hatóságokhoz beérkezett panaszokat illeti, ezek száma nem haladja meg a KMN-hez hasonló események alkalmával jegyzett észrevételeket, azaz a napi 3–4-et.
A Szabadság kérdésére, hogy mi történt az erdélyi autonómiát propagáló infografikai sajtófallal, Gergely Balázs elmondta: a rendőrséghez beérkezett panaszok kivizsgálása érdekében a hatóság képviselői csak jegyzeteltek, de végül nem találtak kivetnivalót a szövegben, ezért a sajtófalat nem kellett eltávolítani.
Szabó Lilla programigazgatótól megtudtuk: egyetlen program sem maradt el. A román nyelvű városnéző és Házsongárdi sétákon 30–40 résztvevő volt, és az angol nyelvű tevékenységek iránt is volt érdeklődés. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a KMN hírneve nyugatabbra is terjed – magyarázta Szabó Lilla.
Sánta Levente fesztiváligazgató elmondta: a szervezőstáb 76, míg az önkéntesek tábora 200 személyből állt. – A rendezvénysorozat látogatottsága 20 százalékkal nőtt tavalyhoz képest; a román résztvevők aránya egy-egy programponton megközelítette a 20 százalékot. A magyarnapok.ro honlapon összesen 60 ezer egyéni látogatót regisztráltak. A rendezvény előtti héten és augusztus 19–25-e között napi 7000 egyéni látogatót jegyeztek. A TransylvaniaCam webkamera révén online is lehetett követni a koncerteket. Ily módon 41 országból 17 ezer látogató követhette az esti koncerteket. Rekordot itt is a vasárnap esti rockopera ért el 6000 nézővel. A Facebook közösségi oldalra leadott lájkok száma megkétszereződött tavalyhoz képest, továbbá 14 ezer követőt jegyeztek. A legsikeresebb bejegyzést 90 ezren olvasták el – hangsúlyozta Sánta.
A koncertek után a Főteret az önkéntesek szedték rendbe, de ez a tevékenység is gond nélkül zajlott, és éjfélre már tiszta volt a helyszín.
Szabadság (Kolozsvár)
Kolozsvár példája lehet a 40 százalékos magyarságú városoknak
Fokozódott a külföldiek és a román anyanyelvűek érdeklődése a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) iránt, amely az idén mintegy 20 százalékkal több látogatót vonzott. A KMN rendkívüli népszerűségét a fesztivál honlapjának látogatottságára vonatkozó adatok is jelzik: 60 ezer egyéni látogatót regisztráltak, a rendezvény Facebook-oldalán 14 ezren követték az eseményt, kétszer többen lájkoltak, a legsikeresebb bejegyzést 90 ezren olvasták el. Gergely Balázs főszervező úgy értékelte, a KMN erősíti Kolozsvár helyzetét az Európai Kulturális Főváros címért folytatott versenyben. Horváth Anna alpolgármester elmondta: csak elszórtan hallott a városnapok és a KMN összeolvasztását javasló véleményeket. – Kolozsvár elég gazdag kultúrával rendelkezik, hogy két ilyen fontosságú rendezvényt lebonyolítson – hangsúlyozta, elismerve: a helyi román politikusok számára nagy lehetett a kísértés „betartani” a KMN-nek, ám ez végül nem következett be.
Kétszázezren látogatták meg a fesztivál programjait, a legnépszerűbb a Zorán-koncert volt 22 ezer fős közönséggel, a rekorder pedig az István, a király, amely 50 ezer látogatót vonzott – hangzott el a 2013-as Kolozsvári Magyar Napokat (KMN) értékelő sajtótájékoztatón, ahol Gergely Balázs főszervező, Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester, Szabó Lilla programigazgató és Sánta Levente fesztiváligazgató nyilatkozott a KMN-ről.
– Vasárnap este, az István, a király rockopera előadása alatt a kolozsváriak, illetve mindazok, akik eljöttek, történelmet írtak, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Még soha nem fordult elő, hogy ennyi ember legyen egy rendezvényen – kezdte értékelő beszédét Gergely Balázs, a KMN főszervezője, majd kifejezte abbéli reményét, hogy a szervezőstáb továbbra is együtt dolgozik. Gergely szerint a KMN jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy városunk elnyerje 2021-ben az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címet. – Kolozsvár pályázatának erőssége a multikulturalitás. A KMN-hez hasonló érdeklődést kiváltó más rendezvény nincs is Erdélyben – közölte Gergely.
Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester a szervezéskor tapasztalt összhangot emelte ki, majd a kolozsvári önkormányzat és a rendfenntartó erők hozzáállását méltatta. – Az a tény, hogy a szervezőstáb az önkormányzattal együttműködve egy ilyen rendezvényt így szervezett meg, erőt ad a jövőre nézve is. A legnagyobb siker számomra a több ezer kolozsvári boldog arca volt. Értesüléseim szerint egyre több román ember érezte jól magát a rendezvényen – tette hozzá az alpolgármester, majd emlékeztette a sajtót Emil Boc polgármester toleranciáról és európaiságról tanúskodó üzenetére és hozzáállására.
– A kolozsvári városvezetés és a polgármester idei magatartásával példát statuált olyan városok számára is, ahol a 40 százalékos magyar közösség útja elé akadályt gördít az önkormányzat. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közel 30 tagú műszaki osztálya és helyi rendőrsége is állandó készenlétben állt a felmerülő gondok megoldása érdekében. Ez a magatartás egyrészt a városi tanácsban működő politikai koalíciónak és a Boc által leütött alaphangnak tudható. A helyi román politikusok számára nagy volt a kísértés arra nézve, hogy populizmusból a rendezvény ellen szólaljanak fel, ám ez kimerült néhány elszólásban – mondta Horváth Anna.
Az alpolgármester kitért az elszórtan elhangzott helyi politikus-véleményekre is, miszerint felesleges külön városnapokat és KMN-t szervezni. Őket az alpolgármester azzal „hűtötte le”, hogy Kolozsvár elég gazdag kulturálisan ahhoz, hogy két ilyen horderejű rendezvényt lebonyolítson, másrészt pedig a KMN-t hamarabb rendezték meg, mint a városnapokat. Ami a hatóságokhoz beérkezett panaszokat illeti, ezek száma nem haladja meg a KMN-hez hasonló események alkalmával jegyzett észrevételeket, azaz a napi 3–4-et.
A Szabadság kérdésére, hogy mi történt az erdélyi autonómiát propagáló infografikai sajtófallal, Gergely Balázs elmondta: a rendőrséghez beérkezett panaszok kivizsgálása érdekében a hatóság képviselői csak jegyzeteltek, de végül nem találtak kivetnivalót a szövegben, ezért a sajtófalat nem kellett eltávolítani.
Szabó Lilla programigazgatótól megtudtuk: egyetlen program sem maradt el. A román nyelvű városnéző és Házsongárdi sétákon 30–40 résztvevő volt, és az angol nyelvű tevékenységek iránt is volt érdeklődés. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a KMN hírneve nyugatabbra is terjed – magyarázta Szabó Lilla.
Sánta Levente fesztiváligazgató elmondta: a szervezőstáb 76, míg az önkéntesek tábora 200 személyből állt. – A rendezvénysorozat látogatottsága 20 százalékkal nőtt tavalyhoz képest; a román résztvevők aránya egy-egy programponton megközelítette a 20 százalékot. A magyarnapok.ro honlapon összesen 60 ezer egyéni látogatót regisztráltak. A rendezvény előtti héten és augusztus 19–25-e között napi 7000 egyéni látogatót jegyeztek. A TransylvaniaCam webkamera révén online is lehetett követni a koncerteket. Ily módon 41 országból 17 ezer látogató követhette az esti koncerteket. Rekordot itt is a vasárnap esti rockopera ért el 6000 nézővel. A Facebook közösségi oldalra leadott lájkok száma megkétszereződött tavalyhoz képest, továbbá 14 ezer követőt jegyeztek. A legsikeresebb bejegyzést 90 ezren olvasták el – hangsúlyozta Sánta.
A koncertek után a Főteret az önkéntesek szedték rendbe, de ez a tevékenység is gond nélkül zajlott, és éjfélre már tiszta volt a helyszín.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. augusztus 28.
EMNT–EMNP: rossz lelkiismereti megnyilvánulás a nacionalista hisztéria
A Tőkés László elleni, hazafias mázzal leöntött, nacionalista hisztéria nem más, mint a román politikusok rossz lelkiismeretének a megnyilvánulása – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kiadott közös nyilatkozatában.
A dokumentumot a Tőkés László által elnökölt EMNT ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina és az EP-képviselő védnökségével alakult EMNP elnöke, Toró T. Tibor írta alá.
A két szervezet szerint a magyarságnak egyetlen román kormánnyal sem sikerült betartatnia a mai Romániát megalapozó 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány nemzeti önrendelkezésre vonatkozó pontjait, sem pedig a versailles-i békeszerződésekben vállalt, a nemzeti közösségek önigazgatására vonatkozó wilsoni elveket.
Az EMNT és EMNP „a be nem tartott ígéretek miatt kialakult rossz nemzeti közérzet agresszív kitörésének” tarja, hogy Romániában kitüntetése visszavonásával fenyegetik az erdélyi magyarság érdekében Magyarországtól védhatalmi státust kérő Tőkés Lászlót. A nyilatkozat szerint az EP-képviselő ezzel egy bevált európai modell alkalmazását javasolta, hiszen Dél-Tirol jól példázza: az erőszakos asszimiláció zavart és feszültséget szül, míg az Ausztria védőhatalmi státusának segítségével megvalósított területi autonómia megbékélést és anyagi jólétet eredményezett.
„Románia nem lehet demokratikus állam addig, amíg egy európai megoldást javasoló politikai beszéd ilyen magyarellenes kormányzati hisztériát eredményez” – vélekednek a dokumentum szerzői, akik Bukarestet kettős mérce alkalmazásával is vádolják, arra utalva, Románia tavaly az uniós tagjelöltség megvétózását meglebegtetve eszközölt ki Szerbiától kisebbségvédelmi szerződést, de nem akarja elfogadni, hogy más ország hasonlóan lépjen fel saját külhoni nemzeti közösségei védelmében.
A nyilatkozat szerint Tőkés László állami kitüntetésének esetleges megvonása csak a román állam vezetőit minősítené.
„Tőkés László ettől nem lesz kevesebb, ő ugyanaz a személyiség marad, Lech Walesához vagy Václav Havelhez hasonlóan, aki történelmet írt Kelet-Közép-Európában” – vélekednek a nyilatkozat szerzői.
Szerintük az igazi kérdés az, hogy hajlandó-e a jelenlegi román kormány betartani elődei autonómiára vonatkozó ígéreteit.
„Határozottan visszautasítunk minden nemtelen támadást, amely az elmúlt hetekben a magyar ügy melletti kiállása miatt Tőkés László ellen irányult, illetve az általa többször megfogalmazott javaslatnak megfelelően ezúton is szorgalmazzuk a román–magyar megbékélésről szóló párbeszéd intézményesítését” – zárul az EMNP és EMNT közös nyilatkozata.
Szabadság (Kolozsvár)
A Tőkés László elleni, hazafias mázzal leöntött, nacionalista hisztéria nem más, mint a román politikusok rossz lelkiismeretének a megnyilvánulása – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kiadott közös nyilatkozatában.
A dokumentumot a Tőkés László által elnökölt EMNT ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina és az EP-képviselő védnökségével alakult EMNP elnöke, Toró T. Tibor írta alá.
A két szervezet szerint a magyarságnak egyetlen román kormánnyal sem sikerült betartatnia a mai Romániát megalapozó 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány nemzeti önrendelkezésre vonatkozó pontjait, sem pedig a versailles-i békeszerződésekben vállalt, a nemzeti közösségek önigazgatására vonatkozó wilsoni elveket.
Az EMNT és EMNP „a be nem tartott ígéretek miatt kialakult rossz nemzeti közérzet agresszív kitörésének” tarja, hogy Romániában kitüntetése visszavonásával fenyegetik az erdélyi magyarság érdekében Magyarországtól védhatalmi státust kérő Tőkés Lászlót. A nyilatkozat szerint az EP-képviselő ezzel egy bevált európai modell alkalmazását javasolta, hiszen Dél-Tirol jól példázza: az erőszakos asszimiláció zavart és feszültséget szül, míg az Ausztria védőhatalmi státusának segítségével megvalósított területi autonómia megbékélést és anyagi jólétet eredményezett.
„Románia nem lehet demokratikus állam addig, amíg egy európai megoldást javasoló politikai beszéd ilyen magyarellenes kormányzati hisztériát eredményez” – vélekednek a dokumentum szerzői, akik Bukarestet kettős mérce alkalmazásával is vádolják, arra utalva, Románia tavaly az uniós tagjelöltség megvétózását meglebegtetve eszközölt ki Szerbiától kisebbségvédelmi szerződést, de nem akarja elfogadni, hogy más ország hasonlóan lépjen fel saját külhoni nemzeti közösségei védelmében.
A nyilatkozat szerint Tőkés László állami kitüntetésének esetleges megvonása csak a román állam vezetőit minősítené.
„Tőkés László ettől nem lesz kevesebb, ő ugyanaz a személyiség marad, Lech Walesához vagy Václav Havelhez hasonlóan, aki történelmet írt Kelet-Közép-Európában” – vélekednek a nyilatkozat szerzői.
Szerintük az igazi kérdés az, hogy hajlandó-e a jelenlegi román kormány betartani elődei autonómiára vonatkozó ígéreteit.
„Határozottan visszautasítunk minden nemtelen támadást, amely az elmúlt hetekben a magyar ügy melletti kiállása miatt Tőkés László ellen irányult, illetve az általa többször megfogalmazott javaslatnak megfelelően ezúton is szorgalmazzuk a román–magyar megbékélésről szóló párbeszéd intézményesítését” – zárul az EMNP és EMNT közös nyilatkozata.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. augusztus 28.
Honosított dákok
Megugrott a könnyített honosítás iránti érdeklődés a partiumi románság körében: az elmúlt hónapokban összesen tizenkétezer máramarosi és avasi polgár igényelt magyar állampolgárságot – számolt be nemrég a Transilvania Reporter című regionális napilap bombasztikus címmel megspékelve beszámolóját: „Magyar állampolgárok akarnak lenni a szabad dákok leszármazottai".
Hupka Félix, a nagybányai demokráciaközpont vezetője a lapnak elmondta, az igénylők zöme Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Kanadában vállalna munkát, ahol magyar állampolgárként nincs szükségük vízumra. A kérvényezők közül eddig csak harmincat utasítottak el amiatt, hogy az igénylő nem beszélt magyarul.
A lap megszólaltatott egy kanadai emigrálását tervező máramarosi román férfit is, aki szerint egyszerű teljesíteni az állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételeket, mivel „az eskü szövegét meg lehet tanulni, mint egy verset, a magyar állampolgárságú felmenőt pedig egyszerű bizonyítani, mert mindenkinek van elmagyarosított nagyszülője".
Az „elmagyarosításba" most ne menjünk bele, mert az ugyanolyan vitává terebélyesedne, hogy ki volt itt Erdélyben először. Az viszont tény, hogy honosított magyar lett többek között Ovidiu Silaghi (vélhetően valamelyik Szilágyi őse szenvedett el erőszakos magyarosítást) szatmárnémeti liberális parlamenti képviselő és a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Adrian Ştef is.
A honosultakról sem a magyar hatóságok, sem az erdélyi demokráciaközpontok nem szolgáltatnak ki adatokat, információkat Bukarestnek. Viszont valaki igazán Titus Corlăţean külügyminiszter orra alá dughatná a Transilvania Reporter fent idézett cikkét. És akkor talán megértené, miért kérették be nemrég a magyar Külügyminisztériumba a román nagykövetet, tiltakozva egyebek mellett Corlăţean ama kijelentése miatt, miszerint a magyar állampolgársági törvény etnikai alapú.
Mert hogy nem így van, az a napnál is világosabb. Mint ahogy az is nyilvánvaló: Bukarest jobban tenné, ha a honosítási gyakorlat vegzálása helyett az állampolgárok tömeges kivándorlásának okaival foglalkozna, amelyek szintén nem etnikai alapúak, de egyformán sújtanak románt és magyar
Megugrott a könnyített honosítás iránti érdeklődés a partiumi románság körében: az elmúlt hónapokban összesen tizenkétezer máramarosi és avasi polgár igényelt magyar állampolgárságot – számolt be nemrég a Transilvania Reporter című regionális napilap bombasztikus címmel megspékelve beszámolóját: „Magyar állampolgárok akarnak lenni a szabad dákok leszármazottai".
Hupka Félix, a nagybányai demokráciaközpont vezetője a lapnak elmondta, az igénylők zöme Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Kanadában vállalna munkát, ahol magyar állampolgárként nincs szükségük vízumra. A kérvényezők közül eddig csak harmincat utasítottak el amiatt, hogy az igénylő nem beszélt magyarul.
A lap megszólaltatott egy kanadai emigrálását tervező máramarosi román férfit is, aki szerint egyszerű teljesíteni az állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételeket, mivel „az eskü szövegét meg lehet tanulni, mint egy verset, a magyar állampolgárságú felmenőt pedig egyszerű bizonyítani, mert mindenkinek van elmagyarosított nagyszülője".
Az „elmagyarosításba" most ne menjünk bele, mert az ugyanolyan vitává terebélyesedne, hogy ki volt itt Erdélyben először. Az viszont tény, hogy honosított magyar lett többek között Ovidiu Silaghi (vélhetően valamelyik Szilágyi őse szenvedett el erőszakos magyarosítást) szatmárnémeti liberális parlamenti képviselő és a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Adrian Ştef is.
A honosultakról sem a magyar hatóságok, sem az erdélyi demokráciaközpontok nem szolgáltatnak ki adatokat, információkat Bukarestnek. Viszont valaki igazán Titus Corlăţean külügyminiszter orra alá dughatná a Transilvania Reporter fent idézett cikkét. És akkor talán megértené, miért kérették be nemrég a magyar Külügyminisztériumba a román nagykövetet, tiltakozva egyebek mellett Corlăţean ama kijelentése miatt, miszerint a magyar állampolgársági törvény etnikai alapú.
Mert hogy nem így van, az a napnál is világosabb. Mint ahogy az is nyilvánvaló: Bukarest jobban tenné, ha a honosítási gyakorlat vegzálása helyett az állampolgárok tömeges kivándorlásának okaival foglalkozna, amelyek szintén nem etnikai alapúak, de egyformán sújtanak románt és magyart.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Megugrott a könnyített honosítás iránti érdeklődés a partiumi románság körében: az elmúlt hónapokban összesen tizenkétezer máramarosi és avasi polgár igényelt magyar állampolgárságot – számolt be nemrég a Transilvania Reporter című regionális napilap bombasztikus címmel megspékelve beszámolóját: „Magyar állampolgárok akarnak lenni a szabad dákok leszármazottai".
Hupka Félix, a nagybányai demokráciaközpont vezetője a lapnak elmondta, az igénylők zöme Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Kanadában vállalna munkát, ahol magyar állampolgárként nincs szükségük vízumra. A kérvényezők közül eddig csak harmincat utasítottak el amiatt, hogy az igénylő nem beszélt magyarul.
A lap megszólaltatott egy kanadai emigrálását tervező máramarosi román férfit is, aki szerint egyszerű teljesíteni az állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételeket, mivel „az eskü szövegét meg lehet tanulni, mint egy verset, a magyar állampolgárságú felmenőt pedig egyszerű bizonyítani, mert mindenkinek van elmagyarosított nagyszülője".
Az „elmagyarosításba" most ne menjünk bele, mert az ugyanolyan vitává terebélyesedne, hogy ki volt itt Erdélyben először. Az viszont tény, hogy honosított magyar lett többek között Ovidiu Silaghi (vélhetően valamelyik Szilágyi őse szenvedett el erőszakos magyarosítást) szatmárnémeti liberális parlamenti képviselő és a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Adrian Ştef is.
A honosultakról sem a magyar hatóságok, sem az erdélyi demokráciaközpontok nem szolgáltatnak ki adatokat, információkat Bukarestnek. Viszont valaki igazán Titus Corlăţean külügyminiszter orra alá dughatná a Transilvania Reporter fent idézett cikkét. És akkor talán megértené, miért kérették be nemrég a magyar Külügyminisztériumba a román nagykövetet, tiltakozva egyebek mellett Corlăţean ama kijelentése miatt, miszerint a magyar állampolgársági törvény etnikai alapú.
Mert hogy nem így van, az a napnál is világosabb. Mint ahogy az is nyilvánvaló: Bukarest jobban tenné, ha a honosítási gyakorlat vegzálása helyett az állampolgárok tömeges kivándorlásának okaival foglalkozna, amelyek szintén nem etnikai alapúak, de egyformán sújtanak románt és magyar
Megugrott a könnyített honosítás iránti érdeklődés a partiumi románság körében: az elmúlt hónapokban összesen tizenkétezer máramarosi és avasi polgár igényelt magyar állampolgárságot – számolt be nemrég a Transilvania Reporter című regionális napilap bombasztikus címmel megspékelve beszámolóját: „Magyar állampolgárok akarnak lenni a szabad dákok leszármazottai".
Hupka Félix, a nagybányai demokráciaközpont vezetője a lapnak elmondta, az igénylők zöme Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Kanadában vállalna munkát, ahol magyar állampolgárként nincs szükségük vízumra. A kérvényezők közül eddig csak harmincat utasítottak el amiatt, hogy az igénylő nem beszélt magyarul.
A lap megszólaltatott egy kanadai emigrálását tervező máramarosi román férfit is, aki szerint egyszerű teljesíteni az állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételeket, mivel „az eskü szövegét meg lehet tanulni, mint egy verset, a magyar állampolgárságú felmenőt pedig egyszerű bizonyítani, mert mindenkinek van elmagyarosított nagyszülője".
Az „elmagyarosításba" most ne menjünk bele, mert az ugyanolyan vitává terebélyesedne, hogy ki volt itt Erdélyben először. Az viszont tény, hogy honosított magyar lett többek között Ovidiu Silaghi (vélhetően valamelyik Szilágyi őse szenvedett el erőszakos magyarosítást) szatmárnémeti liberális parlamenti képviselő és a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Adrian Ştef is.
A honosultakról sem a magyar hatóságok, sem az erdélyi demokráciaközpontok nem szolgáltatnak ki adatokat, információkat Bukarestnek. Viszont valaki igazán Titus Corlăţean külügyminiszter orra alá dughatná a Transilvania Reporter fent idézett cikkét. És akkor talán megértené, miért kérették be nemrég a magyar Külügyminisztériumba a román nagykövetet, tiltakozva egyebek mellett Corlăţean ama kijelentése miatt, miszerint a magyar állampolgársági törvény etnikai alapú.
Mert hogy nem így van, az a napnál is világosabb. Mint ahogy az is nyilvánvaló: Bukarest jobban tenné, ha a honosítási gyakorlat vegzálása helyett az állampolgárok tömeges kivándorlásának okaival foglalkozna, amelyek szintén nem etnikai alapúak, de egyformán sújtanak románt és magyart.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)