A csángók fennmaradása minden magyar felelőssége”
A moldvai csángó gyermekek oktatásában részt vevő tanárok, fiatalok, pályakeresők élményeit, tapasztalatait az interjúsorozat első interjújában, a július 29-i lapszámban, Botos Erzsébet mesélt kiadós csángó-élményeiről. Mostani beszélgetőtársunk Nagy-György Anna, aki Hódmezővásárhelyről érkezett Moldvába, és egy évet töltött egy Diószén (csángósan „Gyoszény”) nevű faluban. Anna magyar–történelem szakos tanári főiskolán végzett, és a tanítás mellett összeállította a csángóoktatás történetével foglalkozó mesteri disszertációját is.
– Honnan ered a csángómagyarok iránti érdeklődésed, és mi motivált abban, hogy a csángó gyermekek tanításában részt vegyél és náluk tölts egy évet?
– Már gyermekkorom óta foglalkoztat a történelem, különösen a magyar nép története. Úgy érzem, a csángók történelme egy kicsit elhanyagolt téma. Engem nagyon megragadott ez az ősi kultúra. 2009-ben Moldvába utaztam egy hétre, az az utazás meghatározó volt. Akkor és ott eldöntöttem, hogy valamilyen formában én is szeretnék segíteni abban a küzdelemben, amelyet csángó öntudatuk és nyelvük megőrzéséért folytatnak az évszázados ellenszélben.
– Mit tapasztaltál a csángó emberek között az első utad során és később Diószénben?
– Annak ellenére, hogy nehezebb körülmények között élnek, mint az erdélyi, vagy az anyaországi magyarok, mégis valahogy boldogabbnak és őszintébbnek tűnnek nálunk. Tanulhatunk tőlük sok mindent, én legalábbis nagyon sokat tanultam az ottlétem során. Elsősorban kitartást és összetartást.
Diószénben is barátsággal fogadtak, és végig nagyon kedvesek voltak hozzám. Ugyanakkor a közösségek ma is rendkívül zártak, nem fogadnak be csak úgy akárkit. De végig azt éreztem, hogy tisztelnek, a tanító ma is megbecsült foglalkozás Moldvában, különösen, ha magyar tanító az ember. Néhány családdal sikerült jó kapcsolatot kialakítani, de elég kevés fiatal maradt a faluban, a fiatal nemzedék többnyire külföldön dolgozik, szinte teljesen kiesik a 18-35 év közötti korosztály, Spanyolországban, Olaszországban, Németországban, Magyarországon élnek vendégmunkásként.
– Miben érzed különlegesnek ezt a közösséget?
– Mivel a moldvai csángók olyan vidéken élnek, amely szinte soha nem tartozott a magyar államhoz, így valójában nem alakulhatott ki a magyar nemzeti öntudatuk. Ugyanakkor ennek az elszigeteltségnek köszönhetően őrizhették meg az ősi magyar néprajzi kincset, az archaikus csángó nyelvet. Ragaszkodásuk a katolikus vallásukhoz meggátolta a teljes beolvadást, azonban a terjedő globalista világszemlélet sajnos az asszimilációnak kedvez. Ezért is nagyon fontos lenne, hogy végre kinevelődjön egy olyan csángó értelmiségi réteg, amely felvállalja a küzdelmet kisebbségi és anyanyelvi jogaiért.
– Milyen volt a kapcsolatod a gyermekekkel? Hogy boldogultál a tanítással?
– Kezdetben okozott kisebb problémákat, hogy nem beszélek románul, különösen az óvodás csoportban, ahol szinte alig tudtak magyarul. Összességében ez azonban inkább pozitívum volt, ugyanis a gyerekek rákényszerültek arra, hogy magyarul beszéljenek, ezáltal sokat fejlődtek az önálló nyelvhasználat terén. A gyermekekkel hamar sikerült megtalálni a közös hangot, és a tanév folyamán erőst a szívemhez nőttek.
– Milyenek voltak a tanítási elképzeléseid és módszereid? Alakultak ezek időközben?
– Mivel iskolán kívüli, fakultatív magyarórákat tartottam, igyekeztem az órákat minél színesebbé és érdekesebbé tenni. A tanulás mellett gyakran belecsempésztem játékot és kézműveskedést is az órákba. Véleményem szerint elengedhetetlenül fontos, hogy a magyartanár a csángó kultúra megőrzésében is szerepet vállaljon, ezért a legapróbbaktól a legnagyobbakig tanultak csángó népdalokat és táncokat is, amelyeket a gyermekek több ízben bemutathattak szüleiknek és a falu érdeklődő lakóinak.(Tartottunk csángó guzsalyas táncházakat, karácsonyi ünnepséget és évzárót is). Teljesen más módszert kellett itt kialakítanom, mint amit a főiskolai képzés nyújtott. A csángó gyerekek néha nagyon szeszélyesek abban, hogy mikor mihez van kedvük. Emellett pedig folyamatosan szükségük van a pozitív visszajelzésekre, hogy kitartsanak egy-egy tevékenységben.
– Milyen volt a kapcsolatod a kollégákkal?
– A kollégákkal sikerült jó kapcsolatot kialakítani, különösen azokkal, akik a szomszédos falvakban tanítottak. Sokat segítették a munkámat és úgy érzem, hogy sikerült maradandó barátságokat kötni.
– Érzel-e magadon változást a moldvai időszak után? Mit nyújtott neked ez az ott töltött év, milyen érzéssel jöttél el?
– Életem egyik legjobb döntése volt, hogy elmentem Moldvába. Az ott töltött egy év során korábban soha nem tapasztalt nehézségekkel kellett szembenéznem, különösen az életkörülményeket tekintve, ugyanakkor soha nem kaptam ennyi szeretetet és megbecsülést. A csángók megtanítottak rá, hogy a kicsinek is tudni kell örülni, valamint arra, mik az életben a valódi értékek. Nagyon sokat köszönhetek nekik, és örökre a szívembe zártam ezt a kicsike népcsoportot, amelynek fennmaradása minden Kárpát-medencei magyar felelőssége.
– Miről szól a csángó-éved alatt megírt mesteri disszertációd?
– Utolsó éves hallgatóként engedélyt kaptam rá, hogy kedvezményes tanulmányi renddel fejezzem be az egyetemet. Nem maradt sok szabadidőm, de össze tudtam egyeztetni a tanítást a tanulással. Mivel a diplomamunkám szorosan kötődött a moldvai magyarsághoz, így kifejezetten előnyös volt, hogy ott élhettem közöttük. Az 1948–58 közötti moldvai magyar nyelvű oktatást mutattam be a dolgozatomban. Ugyan rengeteg probléma volt az akkori oktatással, és át volt itatva kommunista propagandával, mégis lényegesnek tartottam ennek feldolgozását, elsősorban azért, mert ezt az időszakot megelőzően a csángók soha nem tanulhattak intézményes formában magyarul. Érdekes volt azokkal az idős emberekkel beszélgetni, akik ebben az időszakban a magyar iskolákban tanultak, és ma is eleven emlékeik vannak a régi magyar tanítóikról.
Bán Attila
Szabadság (Kolozsvár)

Vásárhely a miénk is!
Replika Dorin Florea replikájára
Polgármester úr! Európára az hivatkozzon, aki tiszteletben tartja értékrendjét! Most, amikor a magyar kultúrát kitiltja a város főteréről, nem hiteles az Ön "európai" diskurzusa. Sőt, sértő! Azt állítja, hogy a Vásárhelyi Forgatag botránykeltő merénylet. Mit gondol, hogy fogadja ezt az állítást az a több tízezer marosvásárhelyi, aki büszke nyelvi kultúrájára, népi hagyományaira, irodalmára, színhá-zára, épített örökségére, polgári értékrendjére? Gondolja, hogy ilyen könnyen félrevezethetők a marosvásárhelyiek, akik pontosan tudják, hogy az iskolák 5%-a van magyar nemzetiségű személyiségekről elnevezve, és több mint két évbe telt civil és érdekvédelmi összefogás küzdelme árán egyet a modern város megalapítójáról, Bernády Györgyről elnevezni, de a névtábla még mindig nincs az épület homlokzatára kifüggesztve? A vásárhelyiek azt is tudják, hogy a kétnyelvűség csak részlegesen érvényesül, nem a méltányosság szerinti egyenlő arányban. Az Ön értelmezése szerinti kétnyelvűség így jelenik meg: Piata Trandafirilor tér…
Polgármester úr! Ismétlem: az európai szemlélet nem a különböző nemzeti kultúrák összemosására, hanem a sokszínűség megőrzésére törekszik. A zakuszka gasztronómiai ínyencség, de a receptet a kultúrára nem lehet sikeresen alkalmazni. Romániában jobb helyeken, mint Európában mindenhol, arra törekszenek, hogy a sajátos, egyedi nemzeti kultúrákat életben tartsák, megjelenítsék, élő hagyománnyá erősítsék, mert ettől lesz színes ez az új világ. Ezt kellene végre megérteni! Azt gondolom, a marosvásárhelyiek pontosan értik, ezért kellett az idén egy héttel meghosszabbítani a városnapokat, és még így sem volt egy sikertörténet, mert valahogy nem talál a vásárhelyiek ízlésvilágával.
Mi értjük Marosvásárhelyt! Ezért szerveztük meg a Vásárhelyi Forgatagot, és ezért akartuk a Város főterére vinni a kulturális rendezvényeket. A vásárhelyi magyar kultúra Marosvásárhelyé, a főtéren a helye. Ön, szegregációval riogatva, politikát kreált az ügyből, "botrányt, viszályt és ellenségeskedést szít a városban" és "kereskedelmi célzatú rendezvényként" gyalázza azt a színvonalas kulturális rendezvénysorozatot, melynek előkészítésén ingyen és bérmentve dolgoznak hónapok óta elismert művelődésügyi szakértők. Polgármester úr! Nem velem vitatkozik, hanem őszinte, kultúrának elkötelezett civileket rágalmaz. Ez is elfogadhatatlan!
Nehéz lesz a "haladás útján" együtt haladni, hiszen nem ugyanarról az Európáról beszélünk.
Polgármester úr! A "csak tanácsoltam" nagyon hasonlít az "indicatii pretioase" gondolathoz. Nem tanácsot, jogos támogatást várunk Öntől. Pár pillanatig hittük, hogy Ön komolyan gondolja az Európa kulturális főváros projektet. Az első gyakorlati problémánál megbukott. Ezt nehezen fogja megmagyarázni azoknak, akiket éppen meg akar hódítani… Ha nincs más dolga, várjuk a hétvégén, nézze meg, milyen szolidan, békésen lehet ünnepelni ebben a városban, ahol Ön csak az ellentétekből akar megélni.
Tisztelettel, Brassai Zsombor
Népújság (Marosvásárhely)

Trilógia a rovásírásról
Mandics György (sz. 1943) neve – mint írástörténész – 1981-ben vált közismertté. Ekkor látott napvilágot Bukarestben A rejtélyes írások könyve című munkája, amelyben az írás(ok) kialakulásának titkaival foglalkozott. Akkori bevezető soraiban leszögezte: föltett szándéka az volt, hogy "a mozgásban levő tudományt mutassa be, nem a végleges, lezárt s a megfellebbezhetetlenség és örökkévalóság pózában tetszelgő tudást".
Ezt a "felismerést" érvényesítette most is Róvott múltunk háromkötetes monumentális munkájában: a harminc esztendő alatt tetemesen felgyűlt ismeretanyag – alkotó-teremtő műhelyében – kézikönyvvé vált. Ezúttal valamelyest szűkült a témakör: figyelme javarészt a székely- magyar rovásírás történetére összpontosult. Persze, összegezés közben nem feledkezett meg az írástörténet eddig felmutatott általános eredményeiről: a múltba való "visszatekintések" nagyon gyakran megerősítették, igazolták, olykor pontosították friss meglátásait. És ez inverz is működött.
Az első kötet első könyve az Előítéletek, előfeltevések címet viseli, anyaga hat fejezetre tagolódik. A szerző teljességigénye csodálatra méltó: úgyszólván mindenkit megemlít, aki valaha nyilatkozni "mert" a rovásírás minőségi jegyeiről, forrásairól, illetőleg a székelység származásáról. Utal arra, hogy a hatalom szempontja már első királyaink idején jelentkezett, és hogy a "tudósok kontra amatőrök" háborúja ma sem ért véget. Oknyomozó módszerrel tárta föl például Tar Mihály 19. század végi, 20. század eleji "ügyködéseit", hogy végül is valamelyes fény derüljön a hamisításkísérletek kiváltó okaira.
Az elmélyült, a szakszerű kutatómunka végzése közben a szerzőben is megfogalmazódott a töprengésre késztető kérdés: "mi (magyarok) kihez tarozunk? Ki a mi természetes rokonunk? S ki az, akire csak hasonlítunk, ám kötelékünk nem igazi vérségi rokonság, csupán a felületi jegyek alapján kialakult szimpátia?"
Megállapítja: "a magyar rovásírás valójában csak egyike a nagyszámú rovástechnikai alapon létrejött jelrendszernek", és hogy az írások "nem genetikusan, rokoni szempontból, hanem írástechnikailag összefüggő rendszerek". Ebből logikusan következik a fontos feladat: szükséges a "történelmi összefüggések újrarajzolása".
A kötet II. fejezete a következő címet viseli: A bizonyítások könyve. Corpus inscriptionum Siculo- Hungarorum. A corpus szó jelzi: itt a még katalogizálható, illetve az elveszett vagy lappangó emlékek összességéről, gyűjteményéről van szó. Elsőként a megsemmisült (vagy pontatlan) emlékek számottevő részéről szerzünk tudomást, másodízben pedig az elveszett, de másolatokban megmaradt emlékanyag kerül bemutatásra. A corpus összeállítása fontos feltétel: "Csak ekkor kezdődhet el a kanonizáció: a hiteles, a kétséges és kétségtelen hamisítvány szétválogatása, hogy minden érdeklődő tudja: az adott új lelet mit ér, hova sorolandó". Ezt segíti elő a trilógia illusztrációs anyaga, a közölt 2408 (!) kép is.
Mandics nagy művének II. kötete sajátosan megfogalmazott címekkel kezdődik, például: Sumér–magyar örökség? Rovásíró párthusok? A kelta–magyar örökség? A neolitikum magyar írásai? stb. Ez utóbbi kérdéskör kapcsán a szerző megjegyzi: a balkáni íráskomplexummal foglalkozó "elmélet keretében a szerb, a bolgár, a román és a magyar kutatók versenyt futnak a nemzeti dicsőség jegyében az elsőség megszerzéséért". Itt tehát – több esetben – a tudományos alapvetést nélkülöző álságoskodásokról esik szó. Ezek gyakran a történelmietlenség kirívó példái: kérdésessé próbálják tenni a historikum hiteles voltát. Ilyen kérdőjelekkel végződő cím – megszámoltam – huszonhárom van a kötetben.
A következő fejezet szép címe: A hunok holdudvarában. A szerző bevezető mondata így hangzik: "A hunokkal elérkeztünk az elvileg lehetséges megsejtések homályzónájába, vagyis a megfejtésekre létezik egy olyan történelmi paradigma (…), mely szerint a magyarság valamilyen fokon – antropológiai vagy kulturális értelemben – rokon a hunokkal". Mostanság egyre gyakrabban hallani arról, hogy – például – a távoli Mongóliában megsűrűsödtek a régészeti feltárások, s olyan eszközök, olyan "rótt" emlékek bukkantak elő, amelyek a korai hunok életvitelét tükrözik. Itt most – kis kitérőként – személyes tapasztalataimat mondom el.
2012. április 17-én a mongóliai Ulan Batorból egyetemi tanárok érkeztek Kibédre: dr. Ucsiraltu professzor, D. Erdenebátor régész-történész, Csagdarszüren filmrendező, néprajzkutató. A rovásírás kérdésköre érdekelte őket. Rögtönzött előadásomat több tévékamerával rögzítették, a tolmács dr. Obrusánszky Borbála történész, orientalista volt.
Nos, dr. Obrusánszky utóbb nagy tanulmányt közölt Székelyföld hun hagyatéka címmel. Megjelent a Korösi Csoma Sándor – Lelki élet, vallásosság kötetben. Szerkesztették: Gazda József és Szabó Etelka, Sepsiszentgyörgy 2013. A kibédi találkozóról így számolt be:
"Udvarhelyi körutunk alkalmával Ráduly János kis kibédi gyűjteménye nagy meglepetést okozott mindnyájunknak. A kis székely faluban élő néprajzkutató a hazai és a kelet-európai rővásemlékek kiváló ismerője, előadta eredményeit nekünk, látogatóknak a magyar rovásjelek eredetéről. Szerinte azok leginkább az észak-kaukázusiakhoz állnak legközelebb (…) A mongolok csodálkozva hallgatták Rádulyt, kiderült, teljesen egyetértettek álláspontjával (…) Az idős kutató egyszer csak elővett egy régi rovásbotot, és elmagyarázta, hogyan használták, és milyen adatokat tüntettek fel rajta. Ucsiraltunak egyszer eszébe jutott valami: a kínai Si Csi krónika azt írta, hogy a hunoknak nincs írásuk, csak fába rónak jeleket. Szerinte a rovásbotról emlékezett meg az ókori szerző (…) A következő, Ráduly által bemutatott tárgy megint csodálatot keltett. Egy szarvasagancsból készített szarut vett elő a magyar szakember pusztán azért, hogy rovásjeleket mutasson. Erdenebátor csodálkozva kérdezte, hogy mire való ez a tárgy, és kik használták. A mongol régész elmondta, hogy a mongóliai hun sírokból került elő ilyen lelet, de senki sem tudta, hogy mire való. Most már megvan a megoldás – mondta. Meglepte, hogy nemcsak a forma, hanem a rajta lévő díszítés kétezer év óta szinte semmit sem változott."
A kötet második felében Mandics az avar nyelvemlékeket vette számba, itt külön fejezetet kapott a nagyszentmiklósi aranykincs. Ezt írta: "A nagyszentmiklósi kincs a rovásírásos emlékanyag kétségtelen csúcsa külföldi elismertsége miatt, hiszen az egyetlen, amelyik egy nemzetközi érdeklődést kiváltó aranyleleten található". A megfejtők sokasága azt jelzi, hogy az olvasatok kérdésköre további tanulmányozást igényel. Máris fölmerült a kincs és a híressé vált szarvasi tűtartó betűrendszerének közeli "együvé tartozása". Az újabban végzett radiokarbon-mérések alapján a kincs késő avar korinak minősíthető. De vigyázat: "a radiokarbon módszer sok sebből vérzik".
A kötet legutolsó fejezetében Árpád népének rovásírásos emlékeiről esik szó. A magyarok mellett a következő "népek" jöhetnek számításba: kunok, jászok, kabarok, besenyők.
Ráduly János
Népújság (Marosvásárhely)

Én a magyarokat pártolom! Ti? Pontát?
A Bukaresti Egyetem történelem szakos tanárának írása a www.valentinstan.com honlap Analytical menüpontjánál olvasható. A televíziós politikai vitaműsorokból ismert „laptopos professzor” pártatlanul kritikus szemléletű, a kisebbségek jogainak szakavatott ismerője és védelmezője, olyasmire vállalkozott, amire eddig egyetlen román értelmiségi sem. Valentin Stan szembefordult az erősödő és a médiában teret nyerő szélsőséges nacionalizmussal, sovinizmussal. Honlapján vitába száll elvakult nemzettársaival és hazai, valamint nemzetközi dokumentumokra hivatkozva olyan alaposan, egyúttal szellemesen védi a romániai magyarok jogait, hogy erről példát vehetnek az anyaországbeli, valamint a romániai magyar politikusok. Engedélyével, szerkesztett, rövidített formában – Lakatos Péter fordításában – közöljük a tusványosi előadását követő össztűzre, blogja kommentjeire írt válaszát.
Ami „a magyarokat pártolja” kifejezést illeti, Ön azt a hibát követi el, amely felelős a történelem legsúlyosabb kegyetlenségeiért. Azt akarja sugallni, hogy nekem a románokat kellene pártolnom az evidencia ellenében? Az igazság ellenében? Az odesszai mészárlás esetében a románokat kellene pártolnom? És ami a transznisztriai lágereket illet? Ugyancsak a románokat, nemde? Ha Ön számára román az, aki a primitív nacionalizmust, az agresszív tudatlanságot, az intelligenciahiányos sokaságot megszemélyesíti, akkor sajnálom Önt.
Én más románokat pártolok! Egyeseket, akik megvalósították Romániát! Egyeseket, akikről semmit nem tanítanak az iskolákban, mert gondolataik megsemmisítően hatnának a jelenkori román politikai elitre.
Kit „pártolok én” és miért? Azok a románok, akiket én pártolok, Iuliu Maniu és Alexandru Vaida-Voevod. A „rossz nyelvek” azt mondják, Iuliu Maniu foglalta be a Nagy Nemzetgyűlés 1918. december 1.-jei gyulafehérvári nyilatkozatába az alábbiakat: „Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzá tartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.”
Tudja, mit jelentenek ezek a szavak az erdélyi magyarok számára? Nem a magyarok, hanem a románok által a történelembe foglalva? Példának okáért, ha ezt alkalmaznák, a romániai magyaroknak nem lenne szükségük az RMDSZ-re, nem kellene részt venniük a választásokon, mert a román lakossághoz viszonyított számarányuknak megfelelően képviseltethetnék magukat mind a Parlamentben, mind – figyelem – a kormányban.
Ami a régiókat illeti, egy új közigazgatási területi felosztás előfeltétele a lakossággal való konzultáció, jelen esetben azon a Székelyföldön lakók megkérdezése, amelyet a bukarestiek semmi módon nem akarnak elismerni. Tételezzük fel, hogy Székelyföld nem létezik, illetve nincsenek is székelyek, mert a népszámláláson keveset regisztráltak (nem voltak hülyék, hogy székelynek vallva magukat a bukaresti vezetők pont annyival csökkenthessék a romániai magyarság létszámát). Mert a székely a kulturális magyar nemzet része, nyelvi és értékközösségi értelemben. Csak egyesek, nagyon kevesen, amúgy tiszteletre méltó emberek, a jellegzetes székely identitástudat iránti elkötelezettségükben vallották magukat székelynek, anélkül, hogy ez befolyásolná az országban lakó magyarok számát.
De ha nincsenek székelyek, és Székelyföld nem létezik, mivel magyarázható, hogy egy román miniszterelnök, Alexandru Vaida-Voevod aláírt egy egyezményt az első világháborút lezáró párizsi Békekonferencián, amely nélkül Erdély soha nem lehetett volna a mienk.
Ez az 1919. december 9.-i Kisebbségi Egyezmény. A 11. cikkelyben a szász és székely közösségek helyi autonómiájáról van szó az egyezményben megjelölt kérdésekben: „Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”
Hogyan képzelhető el a székelyek helyi autonómiája, ha Székelyföld nem létezik? Vagy létezett 1918-ban, és mi románok semmisítettük meg, miután Erdélyt elvettük? Egyúttal kiirtottuk a székelyeket is? Ez a változat jobban tetszik? Ez drámai. Mert Székelyföld ezt jelenti: történelmi hely, ahol székelyek élnek!
Tudják ki is Vaida-Voevod? Hát egy nagy „áruló”, akárcsak Maniu, feltételezem. Én csak egy kisebb áruló vagyok, mert nem írtam alá semmit, amivel autonómia adható a székelyeknek. Vaida-Voevod olyan ember, akinek volt bátorsága elmenni a budapesti Parlamentbe és megmondani a magyaroknak, hogy Erdély elszakad Magyarországtól. Nehéz helyzetben volt Vaida-Voevod. Brătianu visszautasította a Kisebbségi Egyezményt, így Románia hátrányba került Párizsban. A harctéren elesett százezrek dacára elveszthettük volna Erdélyt. A Brătianu kormánynak mennie kellett. Romániát a nehéz helyzetből Vaida-Voevod mentette ki. Őt és Iuliu Maniut nem a magyarok, hanem a mi románjaink ölték meg a kommunista börtönökben. Maniu és Vaida-Voevod románok voltak a Birodalomban. Tudták, milyen jogokat tagadtak meg tőlük és harcoltak a kétfejű Birodalom széthullásáig. Erős és egész Romániát akartak, amelyben minden polgár biztos lehet, hogy a román állam őt is képviseli. Ezért foglalták dokumentumokba a kisebbségeket megillető jogokat.
Románia összes hülye nacionalistája üvölt, hogy be kell tartani a trianoni szerződést, amely az I. világháború után, 1920 júniusában nekünk adta Erdélyt. Különben a trianoni szerződés nincs is már érvényben, a határokra vonatkozó előírásait átvette az 1947-es párizsi Békeszerződés, amely lezárta a második világháborút. Ezek 1996-ban bekerültek a kétoldalú román-magyar egyezménybe is. Hányan tudják, hogy a trianoni szerződésben, amely nekünk adta Erdélyt, vannak más előírások is, mint a határokra vonatkozóak? Például a 47. cikkely: „Románia Magyarországgal szemben elismeri és megerősíti azt a kötelezettségét, hogy hozzájárult a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal kötött szerződésbe oly rendelkezéseknek felvételéhez, amelyeket ezek a Hatalmak szükségeseknek ítéltek abból a célból, hogy Romániában a népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és vallású lakók érdekei, valamint a forgalom szabadsága és más Nemzetek kereskedelmének méltányos szabályozása védelemben részesüljenek. (…)”
Tehát Trianon pont a Kisebbségi Egyezményre utal, amelyből imént a 11. cikkelyt idéztem. Ugyanitt szerepel, hogy a Szövetséges hatalmak bármikor megkérdezhetik, miként kezeli Románia a kisebbségi kérdést. A nemzet „nagy hazafiai” és egyéb szekusok, unokák, rokonok a külügyminisztériumból, akik mindenféle hülye nyilatkozatokban állítják, hogy Magyarországnak, illetve Románia más szövetségesének nincs joga támogatni a romániai kisebbségek igényeit, mert ez a belügyekbe való beavatkozást jelent. Vegyék tudomásul, hogy az EBESZ, ET, NATO, EU és ENSZ okiratainak megfelelően, a kisebbségi kérdés nem kizárólagosan nemzeti jogkör, hanem nemzetközi megítélés alá esik.
Apropó, hogy van ez? Kéred, hogy a magyarok tartsák tiszteletben Trianont, de csak azokat a cikkelyeket, amelyek számodra kedvezőek, a többit már nem kell betartani?
Térjünk vissza az új közigazgatási-területi felosztás tervére, amelyet meg kéne előznie egy székelyföldi referendumnak, amiről a bukarestiek hallani sem akarnak. Ezt nem én mondom, hanem a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának 5. cikkelye a helyi önkormányzatok határának védelmére vonatkozóan: „A helyi önkormányzat határainak védelme. Nem lehet megváltoztatni a helyi önkormányzatok határait az érintett közösségekkel való előzetes konzultáció, vagy ahol ezt törvény lehetővé teszi, esetleges helyi népszavazás nélkül.”
Tehát, ha retusálni akarod a közigazgatási határokat, meg kell kérdezned a lakosságot, az állampolgárokat. Ez annál inkább szükséges, mert olyan közigazgatási egységekről van szó, ahol számottevő kisebbség él. Ezt nem én állítom, hanem a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről 16. cikkelye: „A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.”
Tehát mi románok nem tehetünk úgy, mint Ceauşescu idején! Nem „gyarmatosíthatjuk” az Erdélyben többségében magyarok által lakott helységeket a mi románjainkkal, azért, hogy csökkentsük az ott lakó kisebbség számarányát. Nem módosíthatjuk a közigazgatási határokat, egyesítve egyes megyéket, ahol számottevő magyar kisebbség él, olyan megyékkel, ahol megsemmisítő a román többség, azért, hogy az újonnan létrejövő közigazgatási egységben felhíguljon a kisebbség számaránya. Ezt az az Európai Egyezmény tiltja, amelyet mi is elfogadtunk. Amennyiben ez nem tetszik, kérjék a román kormánytól, vonuljon ki az Európa Tanácsból. Ne engem vádoljanak, hogy „pártolom a magyarokat”, amikor azokból a nemzetközi jogi dokumentumokból idézek, amelyeket Románia elfogadott.
Ha már székelyekről, autonómiáról, régióátszervezésről beszélünk és én „pártolom a magyarokat”, el kell mondani, hogy a románok nem hibásak a magyarellenes fóbiájukért, mert ezt kapják anyatej helyett életük első pillanatától. Mert sokkal egyszerűbb a gátlástalan, műveletlen, tisztességtelen román politikusoknak, hogy a választásokon kijátszhassák az örök ostoba nacionalista kártyát. A magyarok iránti bizalmatlanság még mindig szavazatokat hoz a nacionalistáknak Romániában. Egyszerűbb, s politikai elégtételt generál a szavazatokat hozó fóbiák gerjesztése, mint tenni valamit azért, hogy a románok megszabaduljanak e fóbiatehertől. Hasonló a helyzet Magyarországon is, ahol az ostoba nacionalizmus jelentős választási kártya.
Ponta kit pártol, miközben én a „magyarokat pártolom”? A románokat? Jobban mondva azokat a hülye románokat, akiket az ujjai köré csavar? Úgy, ahogy Băsescu tette. És mennyire hülyék azok a románok, akiket egy Ponta értelmi szintű ember az ujjai köré csavarhat? Hogy Băsescu úr értelmi szintjéről ne is beszéljek, megtettem ezt éveken keresztül. Esetleg e hülyék között vannak emberek, akiknek úgy tűnik, hogy „pártolom a magyarokat”? Amikor választ tudnak adni ezekre a kérdésekre, várom Önöket újból a blogomon.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Történelmi jelentőségű esemény" – mondta Ervin atya az este, a szárhegyi Lázár-kastély Lovagtermében tartott Zenei Napok értékeléseként. Elmondta, végre újra összefogott a megyénkben az egyház és a politika! Báró Lipthay Antallal közel egy éve, a ferences kolostorban megálmodott összefogás elindult (jeleztem beszédemben: pár hete még a kiköltözés volt az egyedüli irány). Erdély történelmi múzeumát mindhárom örökös ág leszármazottjaival (Lipthay-Berczely-Vormair) széles közösségi összefogásban kell megépítsük!
Az I. Szárhegyi Zenei Napokon elhangzott: a műemlék örökösei, a patronátus és Hargita Megye Tanácsa egyaránt Székelyföld kulturális központjaként működtetnék a gyergyószárhegyi létesítményt.
Közel kétszáz érdeklődő felállva, vastapssal köszöntötte az I. Szárhegyi Zenei Napok augusztus 24-i nyitóestjén a gyergyószárhegyi gyökerű Ferencz Éva előadóművészt Szent István királynak ajánlott műsoráért. Az augusztus 24–25-i programon „Székelyföld kulturális központja” megerősítéséről beszéltek az 500 éves kastély jogi örökösei, és a műemlék épületben jelenleg működő, Hargita Megye Tanácsához tartozó intézménnyel szimbiózisban elképzelt jövőről küldtek építő jellegű üzeneteket.
gyergyószárhegyi Lázár-kastély örökösei és partnereik által létrehozott Pro Arte et Natura Alapítvány az I. Szárhegyi Zenei Napokat a szárhegyi Kájoni Akadémia Alapítvánnyal, Hargita Megye Tanácsával és a kastélyban működő megyei intézménnyel, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központtal közösen szervezte meg. A rendezvény Lovagteremben tartott nyitányán az est házigazdái, báró Lipthay Antal és felesége, Erzsébet asszony fogadta a vendégeket, a szárhegyi származású Ferencz Éva „Idvezlégy bódog Szent István királ” című előadóestje bevezetőjeként pedig a kastély jogörököseiként is kinyilvánították üzeneteiket a műemlék jövőjét illetően.
Erzsébet asszony bevezetőjében kiemelte Hargita Megye Tanácsa és a helyi tanács kiváló együttműködését a program létrejöttében. Gábor László, Gyergyószárhegy polgármestere üzenetében rávilágított, mit jelent a szárhegyieknek a Lázár-kastély. Mint fogalmazott: „a szárhegyiek gondoskodtak a kastélyról a tulajdonosok távollétében, mint ahogy mindannyian tudjuk, az egykori gazdatiszt leszármazottai, a Vormair család is szemmel tartotta. Hozzánk nőtt ez a kastély, életünk részévé vált”.
– Különleges öröm, hogy viszontláthatom Borboly Csaba megyeelnököt és Vormair István tulajdonostársamat – fogalmazott köszöntőjében báró Lipthay Antal. – Megtiszteltetés, hogy jelen lehetek a Lázárok egykori kastélyában, és együtt ünnepelhetünk. Számunkra fontos, mert nagy áldozatot hoztak a szárhegyiek, benne alkotóközpontot hoztak létre. Rajtunk múlik, hogyan tudjuk a szabadságunkat erősíteni – lehet, hogy az elnyert demokratikus erők nem elegendők, de alapot kínálnak arra, hogy együtt lépjünk nemzedékünkért, identitásunk megmaradásáért. Éppen ezért a Szárhegyi Zenei Napok az összefogás bizonyossága: fontos összefognunk, csak így tudjuk értékeinket megvédeni.
Lipthay Antal továbbá jelezte: ha a turizmusra gondolunk, akkor a kastély aktív szerepét csak támogatni szabad, kapuját nyitva kell tartani az érdeklődőknek, a látogatók számára a kastélyban, és mint fő látványosság állandó kiállítást kell létrehozni Erdély történelméről is.
– Most mi vagyunk itt, és bármilyen nehéz, a feladatot vállalnunk kell. A szárhegyi Lázárok leszármazottjainak nincs más tennivalójuk, mint a kultúrát, a közjót és a székely népet szolgálni – zárta beszédét a Lázár-kastély jogos örököse, külön megköszönve a támogatást Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettesnek és Borboly Csabának, Hargita Megye Tanácsa elnökének, hangsúlyozva, hogy az ő támogatásuk nélkül a program nem jöhetett volna létre.
Borboly Csaba megyeelnök, a megyei tanács kastélyban működő intézménye és az örökösök között megkötött bérleti szerződés körülményeire utalva, beszédében úgy fogalmazott: noha alig két hete még arról beszéltek, hogyan fogják darukkal a berendezést kivinni, szétbontani a központot, most az együttműködést ünneplik közösen. A megyeelnök megköszönte az együttműködést, rávilágítva, hogy a kastély és az intézmény sorsa immár nem „drámai”, hanem „lehetőségekkel teli”.
– Rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e olyan tartalommal tölteni, amiről a leszármazott, Lipthay Antal beszélt – és ezen sem Bukarestből, sem Budapestről, sem Brüsszelből nem kell senki segítsen minket, ez most rajtunk múlik, és erre kérek mindenkit, hogy dolgozzunk együtt, és ne csak tervezzünk, hanem haladjunk is – mondta.
Erzsébet asszony az elnök szavaira reagálva úgy fogalmazott: Borboly Csaba szavai erősítették azt a meggyőződését, hogy elnöki erőfeszítéseit siker koronázza, és a szárhegyi Lázár-kastély Székelyföld kulturális központja marad.
A szárhegyi gyökerű Ferencz Éva előadóművész vastapssal köszöntött előadását követően P. Ferencz Ervin Ferenc-rendi templomigazgató-rendházfőnök – a Kájoni Akadémia Alapítvány ügyintézője – az est összegzőjében kijelentette: „történelmi pillanat” a Szárhegyi Zenei Napok létrejötte. Ervin atya visszautalt a szervezői egyeztetések egyik pillanatára, amikor Borboly Csaba tanácselnök „élete egyik legnehezebb időszakában” a kastély jövőjéről tárgyalt a műemlék örököseivel, és megköszönte eme vállalását.
Erzsébet asszony a rendezvény végén a gyergyószárhegyi gazdasszonyok alapította Torzsások Egyesület együttműködését megköszönve Székely termék védjegyű helyi készítésű termékek kóstolójára invitálta a jelenlévőket.
A szombati rendezvény hallgatóságában jelen volt Vormair István, a Lázár-kastély társörököse, Barti Tihamér Hargita megyei tanácsos és – civilben – Kiss Attila országgyűlési képviselő, Hajdúböszörmény polgármestere.
Gyergyószárhegy, 2013. augusztus 24.

Az egységről és a magyar-magyar versenyről vitázott az RMDSZ és az EMNP alelnöke
A romániai magyarság egységéről és a közösségen belüli magyar-magyar versenyről is vitázott Borbély László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke a Kolozsvári Magyar Napokon szervezett pódiumbeszélgetésen. A jó hangulatú, de pengeváltásoktól sem mentes beszélgetésen Borbély László – utalván arra, hogy az EMNP vezetői az RMDSZ-ben kezdték a politizálást – újra a szövetség soraiba hívta az ellenzékieket. „Gyertek vissza. A romániai magyarság azt várja, hogy összefogjunk" – fogalmazott az RMDSZ alelnöke.
Borbély László úgy vélekedett, nem érzékelhető olyan különbség a magyar szervezetek céljai között amely indokolná a különállást. Arra kérte vitapartnerét, sorolja fel azokat a sarkalatos kérdéseket, amelyeket az EMNP másképpen lát mint az RMDSZ.
Szilágyi Zsolt az RMDSZ autonómiához való viszonyulásával magyarázta a különállást. Kijelentette, a román parlamentben csak akkor került szóba az autonómia, amikor a mai EMNP-s politikusok – még az RMDSZ színeiben – törvénytervezeteket nyújtottak be. „Miért nem az RMDSZ frakció nyújtotta be ezeket a tervezeteket?" – tette fel a kérdést a politikus.
Úgy vélekedett, ma nem az a kérdés, hogy ismét egy szervezetbe tömörül-e az erdélyi magyarság, hanem az, lesz-e összefogás a magyar szervezetek között. „Mi elfogadjuk, hogy nem mi vagyunk a domináns párt. Az RMDSZ-nek azt kellene elfogadni, hogy nincs egyedül" – fogalmazott az EMNP alelnöke.
Borbély azzal érvelt, hogy rendkívül nehéz kisebbségi pozícióból érdeket érvényesíteni a parlamentben. „Egy kritikát elfogadok: nem tudtuk mindeddig megfogalmazni a magyarok egységes területi autonómia-statútumát". Hozzátette, az RMDSZ szakemberei dolgoznak a törvénytervezet szövegén, az két hónap múlva el is készül. Szívesen megvitatják a tervezetet az EMNP-vel is – tette hozzá.
Az MTI kérdésére, hogy milyen forgatókönyvet tartanának jónak annak érdekében, hogy az erdélyi magyarság a 2014-es választásokon is a számarányát meghaladva juttasson képviselőket az Európai Parlamentbe, Szilágyi kijelentette: az EMNP mind a magyar-magyar versenyt, mind az összefogást lehetségesnek tartja. Hozzátette, a verseny 2014-ben sokkal kockázatosabb lenne, mint 2007-ben volt, amikor Tőkés László független jelöltként jutott be, az RMDSZ listájáról pedig két jelölt szerzett mandátumot. Borbély a kérdésre azokat a negatív tapasztalatokat sorolta fel, amelyeket az RMDSZ azt követően gyűjtött, hogy 2009-ben Tőkés Lászlót tette az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közös jelöltlistája élére. „Nem a mi dilemmánk, hogy Tőkés László azóta két pártot hozott létre ellenünk. Ilyen körülmények között nem tudjuk elfogadni, és nem bízunk meg benne" – jelentette ki Borbély László.
MTI
Erdély.ma

Kárpát-medencei Szentimre települések képviselői találkoztak Lakiteleken
A Kárpát-medence hét, Szent Imre herceg nevét viselő településének képviselői találkoztak szombaton a Lakiteleki Népfőiskolán.
A találkozón Romániából a Hargita megyei Csíkszentimre, a Bihar megyei Hegyközszentimre, Magyarországról a Heves megyei Mátraszentimre, a Bács-Kiskun megyei Soltszentimre és Imrehegy, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaszentimre és Budapest városrésze, Pestszentimre képviselői vettek részt. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a találkozón úgy fogalmazott, hogy a Szent Imre nevével összekapcsolt települések tulajdonképpen egy „közös erőteret" hoznak létre a Kárpát-medencében. Emlékeztetett arra, hogy ezek a települések évente többször is szerveznek találkozókat és olyan közösségi összejöveteleket, ahol a hétköznapok tapasztalatainak átadásával segítik egymást.
A népességmegtartó képesség növelése érdekében tett erőfeszítések, a példák ismertetése nagy lehetőség az egész nemzet számára – fűzte hozzá.
Lezsák Sándor bejelentette: a népfőiskola a Szent Imre herceg nevét viselő településeknek belső pályázatot hirdet a minél hasznosabb helyi értéktárak létrehozására. Ezzel a Kárpát-medencei magyar értéktárban helyet kaphatnak a Szentimre települések, és talán még hungarikumesélyes is lesz közöttük – tette hozzá.
Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere beszámolójában elmondta, köszönhetően a magyar állampolgárság könnyített felvételének, „úgy megyünk külföldre, hogy magyarok vagyunk". Hangsúlyozta: magyar állampolgárként könnyebben érvényesülnek külföldön, és az általános tapasztalat az, hogy néhány év után visszatérnek a faluba a fiatalok. Ennek is köszönhető, hogy nőtt a székelyföldi településen lakók lélekszáma, és új óvodát kellett építeni. Elmondta, hogy a településen Népfőiskolai Egyesület alakult, és a hungarikumtörvény hatásaként a helyi értékeket is felmérték.
Koczúrné Tóth Ibolya, Tiszaszentimre független polgármestere a közmunkaprogram sikeréről számolt be, mondván, hogy sikerült stabilizálni a település anyagi helyzetét, és több mint 300 millió forintért fejlesztéseket hajtottak végre. Visszahívtak 15, a településről korábban elköltözött családot, ebben segített, hogy az önkormányzat felvásárolta az üresen álló házakat és felújította őket – mondta a polgármester, majd ismertette a Szentimre települések következő, szeptember közepi, tiszaszentimrei találkozójának a programját. Gyaraky Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője, a hungarikumbizottság titkára a hungarikumtörvényről tartott előadást, kiemelve a külhoni értékek gyűjtésének lehetőségét és fontosságát.
Lezsák Sándor kezdeményezésére 2007-ben, Szent Imre herceg születésének ezredik évfordulója alkalmából tartottak rendezvénysorozatot az Árpád-házi herceg nevét viselő településeken, szervezésében tíz település „talált egymásra". A településeken felállították Imre herceg szobrát.
MTI
Erdély.ma

Olyan „bangómargitos” koncert Diószegen
A tizenhetedik alkalommal megrendezett Bihardiószegi Községi Napokon szombaton köszöntötték az aranylakodalmasokat, este pedig az egész környékről érkeztek a nézők Bangó Margit koncertjére. Az est zárásaként helyi tehetségek kaptak lehetőséget a megmutatkozásra.
Szombaton délelőtt teremfoci bajnoksággal és bográcsosfőző versennyel indult a rendezvény, mindkettő eredményét a délutáni megnyitó alkalmával hirdették ki, a focipályán. Változott ugyanis a helyszín, most már nem a Zichy-kertben, hanem a labdarúgó pályán állították fel a színpadot, ott ütöttek tanyát a lacikonyhások és a vurstli is. Szóval a focibajnokságban hat csapat versengett, a győzelmet a Gyros King szerezte meg, és a cég nevét viselő még egy csapat a főzőverseny eredményhirdetésekor is örülhetett, hiszen a sertésbográcsos kategóriában lettek elsők, míg a babgulyás kategóriában a Bakator, az egyebeknél a Diószegi Nyulászok diadalmaskodtak 12 csapat 15 féle ételének mezőnyében. A községi nap megnyitóján elsőként Mados Attila polgármester köszöntötte a megjelenteket, egyebek mellett elmondva, hogy a jelenlegi községvezetők sok mindent másképp tesznek, mint elődeik, például a rendezvény helyszínén is változtattak, ugyanakkor megköszönte a szervezők munkáját. Biró Rozália szenátor úgy vélte, hogy a szervezőknek a legnagyobb köszönet a sok résztvevő, ami egyúttal arra is utal, hogy jövőre is számítanak a rendezvényre.
A szeretet szövetsége
Cseke Attila képviselő – ugyancsak az új helyszínre utalva – emlékeit elevenítette fel, amikor margittai focistaként járt a diószegi „arénában”. A szónokok románul és magyarul is elmondták beszédeiket, mint ahogyan két nyelven köszöntötték ezt követően a község aranylakodalmukat ünneplő házaspárjait is. Ez a momentum már hagyományosan része a diószegi községi napok megnyitójának. Mados Attila beszédében elárulta, hogy ő 10. házassági évfordulóját ünnepelte ebben az évben, és példaképül szolgálhatnak az ennek ötszöröse óta együtt élők a fiatalabbaknak. A 14 párnak gratulált Biró Rozália, Cseke Attila, illetve Sabău Constantin alpolgármester is, továbbá a szlovákiai Diószegről érkezett Katona Edit helyi tanácsos, aki Szabó Antal ottani polgármester üdvözletét tolmácsolta. Az egyházi vezetők közül Gellért Gyula református lelkipásztor kért áldást a párok további életére. Esküvőjük, 1963 óta sok minden megváltozott, de férjet és feleséget megtartotta a szeretet szövetsége – a titok a megbocsátásban van, hiszen elválásra naponta lenne ok, fejtette ki a lelkipásztor.
Ismét Szömörce
Az ünnepeltek tiszteletükre készült zenés-verses műsort is megtekinthettek, majd kezdődött a színpadi produkciók sora. Elsőként Mohácsi Brigitta koncertezett két táncosa, Edina és Zsolt társaságában, majd utaztak is tovább Szatmár megyébe. Rockkoncerthez képest szokatlan időpontban, késő délután zendített rá a szalontai Basic Faces együttes, a Bonanza Banzai, Ákos, Kerozin, Edda, Quimby-dalokat leginkább a sörsátrak alól hallgatta a közönség. A székelyhídi Tini Dance Táncstúdió apraja-nagyja színpadra lépett: a TDC, a B612, a Monster Dance, a Táncmanók, a Gézengúzok, és már előadásuk közben megérkezett az este sztárfellépője, Bangó Margit, aki lazán, sportcipőben és edzőnadrágban szállt ki a kocsiból, olyan közvetlenül társalogva, mintha legalábbis hetente érkezne Diószegre. Kicsit leült a focipálya színpad mögé eső egyik kispadjára, majd az öltözőbe távozott. Közben a 3 hónapja ismét újraalakult helyi Szömörce néptánccsoport kicsinyei felcsíki táncokat mutattak be.
Mindenből egy kevés
Utánuk a Nagyvárad Táncegyüttes következett mintegy egy órás, a népzenét és néptáncot szeretőknek nagy örömet okozott műsorral, benne marossárpataki, nádasmenti, kalotaszegi, magyarszováti és ördöngősfüzesi táncokkal. Utóbbi előadások alatt már erőteljesen megszaporodott a publikum, bár a nagyobb tér miatt más volt a hatás, mint régebben a Zichy-kertben. Este fél tíz előtt öt perccel lépett színpadra Bangó Margit, és előzőleg szinte egy produkciónyi időt vett igénybe díjainak, kitüntetéseinek, pályája kimagasló állomásainak felsorolása. A művésznő elmondása szerint műsorában szerepelt mindenből egy kevés, ami olyan „bangómargitos”, amit hálásan is fogadott a közönség, melynek soraiban a tágabb környék is képviseltette magát. Következett a fiatalok örömére Corina, aki a román könnyűzenei élet egyik aktuális csillaga, ezt bizonyítja, hogy a legnagyobb videómegosztón több milliós a klipjeinek nézettsége. Az est zárásaként – a program megfogalmazása szerint – helyi tehetségek kaptak lehetőséget a megmutatkozásra.
Rencz Csaba
erdon.ro

Nyolcan nyerték el idén a Székely Előfutár Ösztöndíjat
2013-ban nyolc pályázó kapott 1000 dolláros Székely Előfutár ösztöndíjat – derül ki az Előfutár Szövetség (Forerunner Federation) szerkesztőségünkhöz eljutatott közleményéből. A Székely Előfutár Ösztöndíjak célja a Székelyföldről származó, alkotó tehetségek támogatása tudományos munka tanulásában, melyet választott tanácsadó segítségével, egyetemi vagy kutatóintézeti irányítással végeznek. Kizárólag székelyföldi születésű és ott lakóhellyel rendelkező személyek részesülhetnek az ösztöndíjból. A Székely Előfutár Ösztöndíjra idén 36 pályázat érkezett be. Az alapítvány Nemzetközi Ösztöndíj Tanácsa a legjobbakat írásos pályamunkák alapján választotta ki a jelentkezők közül. A döntőbe jutott pályázók telefonos illetve Skype interjún vettek részt. A nyertesek ösztöndíjukat két részletben kapják meg: az összeg első kb. egyharmad részét (350 dollár) a pályázat elnyerésekor, a második kétharmad részét (650 dollár) pedig a kutatásból származó és közlésre alkalmas dolgozat bemutatásakor. A 2013. évi Székely Előfutár Ösztöndíjasok szakterületük feltüntetésével és szülőhelyük sorrendjében: Sütő Gábor (Vargyas, néprajz), Czikó Melinda (Csíkszereda, vegyészmérnök), Páll Emőke (Csíkszereda, szaporodásbiológia), Sándor Hunor (Csíkszereda, információ technológia), Szilágyi Botond (Csíkszereda, vegyészmérnök-vegyipari folyamatok), Sebestyén Tihamér (Kézdivásárhely, turizmus és területfejlesztés), Bakk-Miklósi Kinga (Marosvásárhely, média), Nemes István (Nyárádszereda, egyháztörténet). (hírszerk.)

Transindex.ro

Balogh: A magyar kultúra nélkül nem lehet jövőt építeni Kolozsváron
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
A magyar kultúra nélkül nem lehet jövőt építeni Kolozsváron – jelentette ki az emberi erőforrások minisztere a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén – az István, a király rockopera előadásának bemutatója előtt vasárnap.
Balog Zoltán a Kolozsvár főterére egész Erdélyből összegyűlt – a szervezők bejelentése szerint közel ötvenezres – tömeg előtt elmondta: "a magyar kultúrát nem lehet kivonni Kolozsvár életéből, Erdély történetéből, Románia történetéből". Hozzátette, Románia történetéből Temesvárt, és Temesvár magyar hősének az érdemét sem lehet kivonni. Ezzel arra a romániai politikai vitára utalt, amely Tőkés László román állami kitüntetésének a visszavonásáról szól.
Balog Zoltán kijelentette, soha nem szabad lemondani arról a kultúráról, hitről, könnyről, reményről, amit Kolozsvár jelent. A magyar napokat "a mi időnknek" nevezte, és fontosnak nevezte, hogy "minden nap a miénk is" legyen. A miniszter szerint a Kolozsvári Magyar Napok Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb fesztiváljává nőtte ki magát, és kifejezte reményét, hogy minél több hasonló rendezvény legyen "mindenütt, ahol a magyar kultúrának, múltja, jelene és jövője van".
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere köszönetet mondott a magyar közösségnek azért, hogy vele együtt sikerült az utóbbi tíz évben európaivá alakítani a várost. Hozzátette, két közös cél is egyesíti a kolozsvári közösségeket: a város már elnyerte a 2015-ös évre az Európa ifjúsági fővárosa címet, és azért küzd, hogy 2021-ben Európa kulturális fővárosa legyen. A polgármester – Románia korábbi miniszterelnöke – úgy vélte, a város ereje a többkultúrájúságában rejlik. Kijelentette, olyan város építésén dolgozik, amelyben mindenki otthon érezheti magát.
Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere azt hangsúlyozta, a magyar napok nem a tolerancia jegyében megtűrt, elviselt eseményként zajlanak Kolozsváron. "Ma már egymás kultúrájának az ízlelgetésével, az egymásból építkező közösségek bölcsességével ünneplünk együtt erdélyi magyarok és románok" – fogalmazott az alpolgármester.
Hozzátette: "talán elegen vagyunk ahhoz, hogy az összetartásnak, összetartozásnak az erejét és értelmét felmutassuk". A tömeg lelkesen megtapsolta Gergely Balázs főszervező bejelentését, hogy közel ötvenezren vannak a főtéren.
MTI

Markó Béla: Basescu szerint eljött az idő, hogy Románia Magyarország fölé kerekedjen
Traian Băsescu leckét adott a román-magyar viszony igazi természetéből azoknak – így Tőkés Lászlónak is –, akik legendát költöttek a román államelnök és a magyar miniszterelnök barátságából. Egyébként ez a viszony nem nyáron romlott el, hanem már jóideje nő a feszültség, többek közt azért is, mert hosszú évek óta nincsen igazi párbeszéd a kormányok között, és a helyzet csak romlani fog, amikor Erdélyben elszabadul a szavazatszerző őrjöngés. Pedig ha Magyarország a szomszédos országok magyar közösségeit szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, minden bizonnyal nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak” legyenek.
Az idén sem bizonyult uborkaszezonnak a nyár a román-magyar viszonyban.Már sok-sok éve így van ez, általában a tusnádfürdői nyári egyetemen szokták megadni az alaphangot a magyarországi jobboldali politikusok, és aztán ebből bontakozik ki valamilyen polémia, a romániai román, romániai magyar és magyarországi magyar politika különböző szereplői között. Csak annyi változás történt ezúttal, hogy a Tusnádfürdőn előadást tartó magyar miniszterelnök már-már kínosan vigyázott arra, hogy se a román-magyar kapcsolatokról, se az erdélyi vagy más határon túli magyar közösségek helyzetéről ne mondjon semmi olyasmit, amibe bele lehetne kötni. Úgy tűnik, a jövő évi magyarországi választások előtt a Fidesz kockázatosnak tartja újabb frontokat nyitni errefelé, hiszen a szomszédos országokban élő kettős állampolgárok enélkül is mozgósíthatók lesznek a választásokra, és akik részt vesznek, azoknak a túlnyomó többsége valószínűleg rájuk szavaz. Így aztán a sokak által várva várt miniszterelnöki beszédben volt ugyan üzenet haza is, Brüsszelbe is, kevésbé a határon túli magyarok felé, bár ezt a hívek serege nem nagyon vette észre.
Nem csoda, ha ezek után egyik-másik kommentátor sértődötten konstatálta, hogy túlméretezett volt Traian Băsescu államelnök reakciója egy végül is periférikusnak tekinthető véleményre, Vona Gábor gyergyói, román-magyar konfliktust vizionáló nyilatkozatára. A magyar külügy erőtlen, nem is közvetlenül az államelnöki beszédre, hanem a román kormányálláspontra adott válaszából is az derül ki, éppen nem értik, vagy nem akarják érteni Magyarországon, hogy ez most mi volt, miért volt, hiszen csak a Jobbik, csak egy szélsőséges párt szólta el magát, még az sem olyan nagyon. Egyébként pedig néhány vezércikket elolvasva, az a benyomása az embernek, hogy minden nagyon jó, minden nagyon szép, beleértve a román-magyar viszonyt, amit kár elrontani ilyen heves támadásokkal, mint a Traian Băsescué, akiről eddig úgy tudtuk, hogy baráti viszonyban van Orbán Viktorral. Ami, persze, még akár igaz is lehetne, de mit számít a személyes rokonszenv vagy ellenszenv, amikor hatalmi érdekekről van szó. Akik Erdélyben és Magyarországon jóleső legendát gyártottak ebből az állítólagos barátságból, és ide számítom a román államelnököt eddig nyakra-főre dicsérő, sőt, dicsőítő Tőkés Lászlót is, azok most mellesleg kaptak egy leckét, hogy miről szól a román-magyar viszony, és hogy mitől függnek ezek a barátságok. (Kiegészítő olvasmányt is tudok ajánlani ehhez: éppen a minap került nekem is a kezembe a két unokatestvér, Vili és Miki, vagyis Vilmos császár és Miklós cár többszöri „szeretetteljes” táviratváltása az első világháború kitörésének eléőestéjén.)
A román-magyar viszony pedig nem a nyáron romlott el, hanem már jóideje egyre nő a feszültség, többek közt azért is, mert a sokat hangoztatott stratégiai partnerség csak egy szép álom – ha egyáltalán álmodik még valaki ilyesmit -, és hosszú évek óta nincsen igazi párbeszéd a kormányok között, rég megszakadt a közös kormányülések hagyománya is. Nem beszélve arról, hogy tavaly óta az RMDSZ is ellenzékben van, és gyakorlatilag nincs módunk a román kormánypolitikát befolyásolni. Ráadásul az a kormány, amelynek még tagja volt a magyar képviselet, abba bukott bele 2012 tavaszán, hogy kénytelen volt engedni az RMDSZ nyomásának, és határozatot hozott a magyar nyelvű oktatásnak és a magyar oktatók döntéshozatali lehetőségeinek kiterjesztéséről a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A kormánynak mennie kellett, a határozatot visszavonták, az államelnök pártja, a Demokrata Liberális Párt velünk együtt ellenzékbe került. Azóta tulajdonképpen a romániai magyar politika folyamatosan keresi a kitörési lehetőséget, de könnyen meglehet, két szék közt a pad alá kerülünk mindannyian: Bukarestben most savanyú a szőlő, Budapesten viszont nincs erő valamit is érvényesíteni Romániával szemben. És ez nagy baj.
Erről szól Traian Băsescu látszólag fenegyerekes nyilatkozata, amely egyébként szintén egy székelyföldi nyári táborban, Marosfőn hangzott el, román fiatalok körében. Úgy látszik, mostanában mindenki Székelyföldre jár nagyokat mondani. Nem Vona Gáborral vitakozik a meglehetősen populista román politikus, nem arról van szó, amit sokan mondogattak, hogy itt éppen ágyúval lőnek verébre. Attól eltekintve, hogy a szélsőjobbot sohasem szabadna verébnek nézni sem Romániában, sem Magyarországon, a jelenlegi helyztben különösen nem, az államelnöki üzenet legfennebb ürügynek használja a borzonti tábor Jobbik-kampányát. Mert nyilvánvalóan kampány van máris, előrelátható, hogy mi lesz Erdélyben jövőben, és hogy ígérhet mindenki fűt-fát, önmegtartóztatást, miegymást, el fog szabadulni a szavatszerző őrjöngés már hónapokkal a parlamenti válsztások előtt, a pofonegyszerű érzelmi zsarolástól a rafinált politikai marketing-fogásokig mindenre felkészülhetünk. Miközben túlfelől is ez van, ez lesz, sajnos. Hiszen az év első felében Romániában is sor kerül az európai parlamenti választásokra, mellesleg ugyanakkor, mint Magyarországon. Jövő ősszel pedig elnökválasztás lesz. Traian Băsescunak lejár a második mandátuma, nem jelöltetheti ismét magát, de egyre aktívabb mégis, mind többet és mind meredekebben nyilatkozik, amiből sejthető, hogy folytatni akarja politikai pályáját, talán pártelnökként, később esetleg miniszterelnökként. (Ugye ismerős ez a modell Kelet-Európában?) Ezek szerint már ő is kampányol, akárcsak Orbán Viktor és Vona Gábor, vagy éppen az RMDSZ, amelynek egyáltalán nem lesz könnyű átlépnie az ötszázalékos küszöböt az európai parlamenti választásokon.
Tudjuk be hát ezt a Traian Băsescu nyilatkozatot a választási érdekeknek? Ez lenne a legkényelmesebb és ahogy látom, Magyarországon körülbelül ennyit is érettek belőle sokan, főleg kormányoldalon. Hogy van itt egy jóbarát, aki kénytelen kampányolni egy kicsit ellenünk, hát el kell nézni neki. Traian Băsescu amúgy sem volt magyarellenes – eddig tényleg nem volt az, másért kerültem én is például sokszor éles ellentétbe vele -, tekintsük ezt kisiklásnak.
Hát nem! Bizony nem kisiklásról van szó szerintem, hanem a román kormányoldal vezető politikusainál egy klasszissal körmönfontabb és távlatosabb stratégáról, aki ugyan vesztésre áll, de ennek ellenére ő az, aki éppen világosan – és hihetetlenül nyersen – megfogalmazta Románia érdekeit, Magyarországgal szemben. Mit is mondott tehát Marosfőn, idézzük fel az egyébként jól ismert mondatot. Próbálom pontosan fordítani: „Magyarország az instabilitás tűzfészkévé vált a térségben a kisebbségekhez való viszonyulás szempontjából. (...) Budapest politikája kezdett nehézségeket okozni, és Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest pontratételében”. Ha ehhez a kijelentéshez hozzászámítom mindazt, amit az etnikai autonómiáról – tagadólag – kifejtett, illetve amit néhány héttel azelőtt, a Moldovai Köztársaságban tett látgatásakor nyilatkozott arról, hogy Románia és Moldova egyesülése a moldvaiak akaratától függ, semmi mástól, akkor összeáll a kép. (Megjegyzem, erről a moldáviai kérdésről mi, erdélyi magyarok vajmi keveset beszélünk, pedig nem ártana elemezni egy esetleges majdani egyesülés előnyeit – gagauz autonómia-modell stb. – és kétségtelen hátrányait, még akkor is, ha mindez ma nem látszik időszerűnek.)
Nos, ezek szerint a Fidesszel és az RMDSZ-szel egy európai pártcsaládot preferáló román államelnök „pontra tenné” Magyarországot? Igen, persze, de ez a nyilatkozat elsősorban azt sugallja, elérkezett az idő, hogy Románia, úgymond, „újrapozícionálja” magát Európában, és másként viselkedjék ebben a balkáni és kelet-közép-európai régióban. Ő egyébként a „leadership” kifejezést használja ott, ahol én „vezető szerepet” fordítottam. Az is jellemző, hogy a magyar tudósítók enyhítettek a szövegen, amikor a „pontra tevés” helyett a magyarosabbnak tűnő, de elkentebb „rendreutasítás” kifejezést használták, miközben aki a huszadik század történetét ismeri, jól tudja, hogy Románia már legalább kétszer „pontra tett” minket az elmúlt évszázadban, de korántsem a maga erejéből. Ismétlem, nem hiszem, hogy most célzottan csak Magyarországgal lenne gondja az államelnöknek. Egyszerűen azt mondja ki, hogy miközben Magyarország úgy viselkedik, mintha nem lenne szüksége sem Brüsszelre, sem más nemzetközi fórumokra, vagyis mintha nem lennének saját határain kívül lerendezetlen ügyei, amihez óhatatlanul nemzetközi empátiára lenne szükség, aközben Romániának meg kell próbálnia egy „jobb helyet” kiküzdenie az uniós hierarchiában.
A külpolitikában nem túl otthonosan mozgó, a diplomáciai aprómunkától irtózó, mandátumának vége felé járó román államfő azt mondja valójában, hogy Magyarország ma egy probléma az Európai Unió számára, Románia pedig szeretne hozzájárulni a probláma megoldásához. Tragikomikus fintora lehet ez az európai politikának, ha például kisebbségjogi ügyekben egyszerre csak „vert viszen veretlent”. Mármint mi leszünk a „megvertek”, erdélyi magyarok, és ismét mi isszuk meg a levét annak, hogy a magyar politika rosszul méri be az uniós eszközök jelentőségét. Egy olyan ország, amely ahogy mondani szokták, történelmileg nem „önmagával határos”, lehetne akár euroszkeptikus is, de ha valaki a Magyarországgal szomszédos országok magyar közösségeit szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, minden bizonnyal nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak” legyenek. Végül is a politika valóban a kompromisszumok művészete. Az a kérdés mindig, hogy mit miért. Szidhatjuk az Európa Uniót, én sem rajongok a brüsszeli bürokratákért, de meg tudjuk-e oldani magunkra a határon túli magyarok kérdését? És hogyan? A magyarországi választási kampány határon túli terjeszkedése nem válasz erre. Másképpen kellene terjeszkedni. Kultúrával, gazdasággal például. És politikai befolyással: Bukarestben, Pozsonyban, de Brüsszelben, vagy ha úgy jobban tetszik, Washingtonban is. Ez az igazi probléma, ehhez képest szinte mellékes, hogy mi hangzott el és mi nem Tusnádfürdőn, Borzonton vagy Marosfőn.
Markó Béla
hvg.hu

Trianontól Őszödig – avagy a pestises hullák bedobálása Erdélybe
Középkori krónikákban olvashatjuk, hogy annak idején amikor a tatársereg végighömpölygött Európán nem egy esetben igen drasztikus (de hatásos) cselt alkalmazott az ellenséges városokkal szemben, éspedig pestisben elhunyt, pestissel fertőzött katonák hulláit dobáltatták be a várfalakon át a leigázandók közzé.
A pestisek hullák meg is tették a magukét, s nem egyszer nem is a mongolok nyilai, hanem ezek a fertőző, oszló hullák bizonyultak a leghatásosabb fegyvereknek városállamok, népek elpusztításában, leigázásában. Nos, ez a hasonlat jutott ma eszembe, amikor a reggeli hírekben Gyurcsány Ferenc volt magyar szocialista miniszterelnök ismételten, a héten immáron sokadjára a Kossuth rádió reggeli műsorában is elmondta, hogy igenis hiba volt az elcsatolt részekre szorult magyarságnak visszaadni a magyar állampolgárságot, s az, hogy az önhibájukon kívül nemzetből kirekesztettekké vált határon túliak szavazati jogot is kapjanak, az már egyenesen felháborító, jelentette ki az őszödi linkmájszter.
Igaz, jelentgetett ő más figyelemre méltó dolgokat is mostanában ki, így például azt, hogy a trianoni paktum „jogos politikai megoldás" volt, ami standapityere azt jelenti, hogy azoknak volt igazuk, akik Erdélyt és a többi elcsatolt részt elvették a magyaroktól, s az ott élő magyar nemzetiségű lakosságot az idegen „honfoglalók” kényére kedvére kiszolgáltatták. A gyalázatos, a magyar történelemben mindeddig példa nélküli kijelentés minden vita nélkül a haza és nemzetárulás kategóriájába esik, s mint ilyen szebb időkben főbelövéssel „jutalmazták” az ilyesmit.
Hej, azok a régi szép idők, sóhajtok fel ilyenkor, pedig aki ismer, tudja, nem vagyok egy vérszomjas teremtés, de igenis vannak helyzetek, amikor nem használ a szép szó, az emberség, az igazság s ilyenkor Jézus urunk is bottal, kötélkorbáccsal verte ki a kufárokat a templomból. Az sem vigasztal, hogy többen esküsznek arra, hogy Gyurcsány Ferenc bolond. Nem érdekelnek a modern pszichológia tanai szerint kiállított kórismék sem, mert ez nem érv, hiszen tudnivaló a közösségre veszélyes bolondoknak a zártosztályon a helyük és nem a parlamentben, a politikában, a nyilvánosság előtt!
Gyurcsány Ferenc figurája kapcsán ki kell jelentenem, értékrendem szerint, én nem nevezhetem őt sem nemzet sem hazaárulónak, ugyanis nem tartom sem magyarnak, sem olyasvalakinek akinek bármilyen emberséges köze volna a magyar hazához. Nemzetáruló csak az lehet, aki része az adott, elárult nemzetnek, és lássuk be Gyurcsányt ilyesmivel vádolni egyszerűen szürrealizmus!
A jelenséget tanulmányozva, felötlött bennem a kibúk-űzés vagy a keresztény exorcizmus lehetősége is, aztán rájöttem, ez az a verziója lenne az ördögűzésnek mikor egy veder szenteltvíz sem lenne elég s az ördögűzőnek a vederrel is jól fejbe kéne, verje a megszállottat. Tovább analizálva ezt a bűzlő mintát (ejtsd gyurcsányferenc), melyet Magyarország elmúlt években történt históriájából vettem, percek alatt meg kellett állapítanom, nem élő, lelkes teremténnyel, nem egy emberrel állunk szemben, hanem egy kitenyésztett, funkcionálisan bevethető pszicho-fegyverrel, melyet a magyarországi gyarmatosítók isten` vagy sátántudja milyen agymosások, manipulálások révén tenyésztettek ezzé, ami, magyarokra lövet, hazát árul, erdélyieket köp szembe s az országcsonkolást is jogosnak tartja.
Elemzéseim tükrében én ehejt kijelentem, Gyurcsány Ferenc nem más, mint egy pestissel fertőzött hulla, amihez hasonlókat anno a mongolok dobáltak be a leigázandó várakba, hogy ott pusztulást és káoszt terjesszenek s ezáltal megtörjék a várbeliek ellenállását a hódítókkal szemben. Először a magyarországi „várba” dobták be a Cion et Company nagymesterei a fertőző erkölcsi hullát, majd miután ott valahogy (az anyaszervezet ősi immunitása okán) mégsem okozott teljes agyhalált és tudatmódosulást ez a politikai toxin, hát most, gondolták próba szerencse, bédobták volna ide nekünk is.
Trianontól Őszödig az országhatárok megrajzolásakor ugyanis mindig ugyanazok manipulálták a ceruzahegyét a térképeken, akik hasonló politikai kórságokat tenyésztenek ki s ráültetik a nép, a nemzet nyakára. A kérdés most az, hogy mit is tehetünk mi itt Erdélyben a ránk fogott pestises hulla (ejtsd. Őszödi Fletó nevű bacilus) ellen? Elsősorban nem ijedünk meg és nem maradunk közömbösek. A mi transsylván immunrendszerünknek ugyanis sikerült megőrizze a magyar szót, a magyar lelket sok más baj mentén is. És lehet az anyaországiak közül sokan fel sem fogják, hogy nekünk Trianon óta micsoda keresztet kellett, kell cipelnünk, magyarságunk miatt, de erdélyi törzsem népe, ne feledjétek, lehetséges, pont ennek a keresztnek a cipelése erősítette és őrizte meg gerincünket és lelkünket! Úgy vélem, nincs mit szépíteni a csúfat, nevén kell nevezni az árulót és tolvajt. Kiverni a sakálként settenkedő kufárokat Erdélyből.
A másik dolog, amire fel szeretném hívni a figyelmeteket, a magyar honosítások kapcsán az, hogy egyetlen percig ne úgy gondoljatok erre, hogy nekünk volt, van elsősorban szükségünk erre, hiszen mi bizonyítottunk! Isten és emberségünk, nagyapáink, apáink erejével bebizonyítottuk, hogy mi honosítás nélkül is magyarok maradtunk itt, a Hargita regéje ma is él, és a csillagösvényeken ma is a mi lovunk patkója szikrázik! Az az egyszerű valóság, hogy a honosításokkal kapcsolatban ki kell, mondjam, szegény, gyarmatosított Magyarországnak van ránk szüksége, mint egy rabláncra vert, de láncait már szaggató anyának, az elrabolt, de életbe maradt gyermekei segítségére!
Lelketek, lelkünk rajta segítünk e vagy sem, a megkínzott, meggyalázott, idegen igát nyögő anyaországnak a láncok leverésében, a gyarmatosító hiénák elkergetésében. Mert lehet , hogy minket sokan lerománoznak onnan, de akik nem teszik ezt, akik soha nem tagadtak meg bennünket, azok megérdemlik, hogy segítsünk nekik most eltakarítani a rájuk bedobált pestises hullákat, hiszen bebizonyosodott Attila vére immúnisabb itt Erdélyben mint bárhol máshol… Ez van. Így jártak velünk, testvéreim. És az sem mindegy, hogy ránk nézve is egészségtelen a pestisgyártó gazemberek közelsége… Hát gondolkodjunk el, míg helyén a lelkünk, eszűnk, netán a bicskánk… segítünk e megrabolt országanyánknak elkergetni azokat, akik szerint mi is jogosan megérdemeltük a trianoni országcsonkolást… ?
Szőke Mária Magdolna
Erdély.ma

Balog Zoltán: a magyar kultúra nélkül Kolozsváron nem lehet jövőt építeni
A magyar kultúra nélkül nem lehet jövőt építeni Kolozsváron – jelentette ki a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén, az István, a király rockopera előadás előtt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Balog Zoltán a Kolozsvár főterére egész Erdélyből összegyűlt – a szervezők bejelentése szerint közel ötvenezres – tömeg előtt elmondta: „a magyar kultúrát nem lehet kivonni Kolozsvár életéből, Erdély történetéből, Románia történetéből". Hozzátette, Románia történetéből Temesvárt, és Temesvár magyar hősének az érdemét sem lehet kivonni. Ezzel arra a romániai politikai vitára utalt, amely Tőkés László román állami kitüntetésének a visszavonásáról szól.
Balog Zoltán kijelentette, soha nem szabad lemondani arról a kultúráról, hitről, könnyről, reményről, amit Kolozsvár jelent. A magyar napokat „a mi időnknek" nevezte, és fontosnak nevezte, hogy „minden nap a miénk is" legyen. A miniszter szerint a Kolozsvári Magyar Napok Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb fesztiváljává nőtte ki magát, és kifejezte reményét, hogy minél több hasonló rendezvény legyen „mindenütt, ahol a magyar kultúrának, múltja, jelene és jövője van".
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere köszönetet mondott a magyar közösségnek azért, hogy vele együtt sikerült az utóbbi tíz évben európaivá alakítani a várost. Hozzátette, két közös cél is egyesíti a kolozsvári közösségeket: a város már elnyerte a 2015-ös évre az Európa ifjúsági fővárosa címet, és azért küzd, hogy 2021-ben Európa kulturális fővárosa legyen. A polgármester – Románia korábbi miniszterelnöke – úgy vélte, a város ereje a többkultúrájúságában rejlik. Kijelentette, olyan város építésén dolgozik, amelyben mindenki otthon érezheti magát.
Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere azt hangsúlyozta, a magyar napok nem a tolerancia jegyében megtűrt, elviselt eseményként zajlanak Kolozsváron. „Ma már egymás kultúrájának az ízlelgetésével, az egymásból építkező közösségek bölcsességével ünneplünk együtt erdélyi magyarok és románok" – fogalmazott az alpolgármester.
Hozzátette: „talán elegen vagyunk ahhoz, hogy az összetartásnak, összetartozásnak az erejét és értelmét felmutassuk". A tömeg lelkesen megtapsolta Gergely Balázs főszervező bejelentését, hogy közel ötvenezren vannak a főtéren.
MTI
Erdély.ma

…Merre tovább magyarság?! (1.)
Óvatosan nyitom a nagybányai Németh László Líceum bejárati ajtaját. Senki sem gátol, a folyosók üresek, csak a nyár melege fűti át az üres tantermeket.
Valaha a város iskolás és nem iskolás társadalma fogott össze ennek az intézménynek a létrehozásáért, és a példás egyakarat hozta létre nagy reményekkel ezt az iskolát. Mostanra viszont ez a lendület lelassult és felhő jelent meg az iskola felett, melyet létszámcsökkenésnek nevezhetünk. Lassan lejár a hosszúra nyújtott nyári vakációzás ideje, és alig egy hónap múlva ismét kapuikat tárják a régi és újonc tanulók előtt tanügyi intézményeink. Bekopogok az igazgatói iroda ajtaján, s bent dr. Váradi Izabellával, a líceum igazgatónőjével találom szemben magamat, akitől a jelen és a jövő gondjaitól szeretnék egyet s mást megtudni. Talán éppen ez a meghitt hangulatban folytatott beszélgetés fogja ösztönözni az újra összefogást, mely nemes értelemben az iskolára és annak jövőjére irányítja a város és megye magyar társadalmának figyelmét. Építsük tovább azt, amit egyszer felépítettünk; jó lenne ezt szó szerint értelmezni. – Tisztelt igazgatónő, augusztus közepében járunk, új tanév kezdete közeleg. Ez bátorított Önt megkeresnem és kérni, hogy lenne szíves az elmúlt iskolai év eredményeiről és fontosabb eseményeiről egyet s mást elmondani.
- Kissé felszabadultan mondhatom, hogy túljutottunk egy hullámvölgyön, ugyanis a tavalyi év kezdetén tíz tanulóval voltunk kénytelenek indítani a matematika-informatika osztályunkat. Szerencsénkre idén ilyen veszély nem fenyegetett, mert ezt az osztályt húsz tanulóval indíthatjuk. Valahogy a tanulóink óvakodnak a matematika tanulásától, amit az érettségi eredményekkel és az ott kijelölt példákkal magyarázhatnak, bár a programozást minden tanuló szereti.
A jelenség viszont elgondolkoztat, és felteszem a kérdést, hogy merre tovább magyarság? Különösen jogos ez a kérdés, mert egy olyan környezetben élünk, ahol az az elv uralkodik a magyarság körében, hogy a boldogulást a gyermek csakis és kizárólag akkor éri meg, ha románul folytatja az ismeretek szerzését. Ezért nálunk nem úgy történik a beiratkozás, hogy várjuk a jelentkezőket, hanem minden év előtt külön-külön és közösen is meggyőző munkát folytatunk, magyarán mondva, kilincselünk azért, hogy a gyermeket magyar iskolába írassák.
A legtöbb esetben a szülő csak hosszas töprengés után dönt a magyar iskola mellett. Ennek érdekében mi igyekszünk hírnevünket eljuttatni főleg a nyolcadikosokhoz, akik majd hozzánk iratkozhatnak a líceumi osztályokba. Példákat említhetünk olyan személyekről, akik sokra vitték a társadalmi ranglétrán, annak ellenére, hogy végig magyarul végezték tanulmányaikat. Számtalan ilyen esetet sorolhatunk, nemcsak országos szinten, hanem nagybányai vonatkozásban is. Ezért folyamatosan kell propagandát folytatnunk a létünk érdekében. Farsangkor egy összejövetelt tartottunk a vidéki iskolák nyolcadikosaival közösen, ezen a módon mutattuk be iskolánkat, és bátorítottuk őket a hozzánk történő beiratkozásra. Sajnos minden erőfeszítésünk ellenére a létszámunk nem növekszik.
- Sokszor szükséges az eredményeket számokba foglalni. Ilyenek a különféle vizsgák, melyek között az érettségi talán a legszemléletesebb. Hogyan szerepeltek az iskola tanulói az érettségi megmérettetésen?
- Az érettségire jelentkezők 68 százaléka szerzett átmenő jegyet. Óvatosan mondom ezt a számot, mert az őszi megmérettetésen ez a szám bizonyosan növekedni fog. Megjegyzem, nem vetekedhetünk a Sincai vagy Lucaciu líceumokkal, ahol már a beiratkozások alkalmával kiválogatják tanulóikat, ezzel szemben mi minden jelentkezőt kénytelenek vagyunk felvenni. Az eredményünk viszont így is nagyobb az országos átlagnál és fölötte áll a megyei eredményeknek. Meg kell jegyeznem, hogy minden érettségizőnk, aki orvosi egyetemre jelentkezett, felvételt nyert. Tanulóink családjainak jó része szociális gondokkal küzd, és az otthon nem képes biztosítani a tanuláshoz szükséges feltételeket. Nekünk számon kell tartanunk azokat a tanulókat is, akik bukdácsolva haladnak osztályról osztályra, vagyis őket is fel kell zárkóztatnunk, és lehetőséget kell adnunk számukra az iskola elvégzéséhez. (folytatjuk) Kis Kornél Iván
nagybanya.ro / Bányavidéki Új Szó
Erdély.ma

Orbán: Romániát azért is könnyű szeretni, mert élnek itt magyarok
Romániát azért is könnyű szeretni, mert élnek itt magyarok, és ennek az országnak a része a Móricz Zsigmond által tündérkertnek nevezett Erdély, amely a magyaroké is – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök a Digi 24 hírtelevíziónak nyilatkozva. A július 27-én Tusnádfürdőn készült, csaknem félórás interjút szombat este sugározta a román hírcsatorna Diplomata-útlevél című külpolitikai műsora.
„Ez egy olyan tündérkert, ami a mienk is, tehát ehhez van egy sajátos, erős kötődésünk, ez nem egy külső világ a számunkra, amihez mint kívülállók viszonyulunk, hanem ebben egy olyan világot látunk, amelyben mi is benne vagyunk. És ez ma Románia része, tehát ilyen értelemben a Romániához való viszonyunkat meghatározza” – jelentette ki Erdélyről a miniszterelnök az interjúnak a magyar–román kapcsolatokról szóló részében, arra a kérdésre válaszolva, mit szeret és mit nem szeret Romániában. Orbán azt mondta, nehéz olyasmit találnia, amit nem szeret ebben az országban, de megjegyezte, hogy „kicsit hangosabb” itt a politikai élet, mint amit a két ország közti viszonyrendszer indokolna.
„Én a román–magyar kapcsolatokat jobb állapotban lévőnek látom, mint ahogy a politikusok beszédéből a kép kirajzolódik” – jelentette ki. Hozzátette: ez nem csak a románok miatt vagy elsősorban miattuk van így, a magyarok is felelősek ezért. „Gyakrabban esünk túlzásokba, gyakrabban használunk erős szavakat a kelleténél. Ez nem lenne baj, ha hiányozna a román–magyar kapcsolatokból” – jelentette ki Orbán Viktor.
Arra a kérdésre, hogy tervez-e találkozót Victor Ponta kormányfővel, a magyar miniszterelnök azt mondta, hogy az államközi érintkezésnek van egy rendje, másfelől az Európai Unión belül is adódnak alkalmak egymás „felmérésére”. Hozzátette: a magyar fél nyitott, ugyanakkor érdekelt egy olyan együttműködésben, amelynek mind a románok, mind a magyarok hasznát látják. A magyar politikát a józan ész határozza meg, „tehát velünk lehet hazafias érzelmektől fűtött, de ésszerű együttműködést kialakítani, és szerintem van olyan politika, ami egyszerre jó a románoknak és egyszerre jó a magyaroknak: és ezt kell megtalálnunk” – mondta Orbán Viktor. A közös kormányülések folytatását firtató kérdésre a miniszterelnök azt mondta: félrevezető ez a kifejezés, mert nincs szó közös országról, közös kormányról. Arra viszont lát esélyt, hogy olyan – több miniszter részvételével lebonyolított – kormányzati csúcstalálkozóra kerüljön sor Romániával, mint amilyet a szlovák kormánnyal együtt már tartottak Budapesten. Hozzátette: nemcsak a fővárosok kapcsolata fontos, hanem a határ menti együttműködés is, mert a román–magyar együttműködésnek az igazi „ízét és zamatát” az együttélés adja. „Ott valahogy a józan ész meg az együttműködés logikája könnyebben tör magának utat. Ezért a Partium értékes terület, mert mintául szolgálhat a békés és közös érdekeken nyugvó román–magyar együttműködés számára” – hangsúlyozta a kormányfő.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A tudás és az elszántság fejedelme
Felsősófalva központjában avatták fel tegnap Székely Mózes első köztéri szobrát. Az egyetlen székely származású erdélyi fejedelem tudással lett „sóispán”, elszántsággal pedig hadvezér és fejedelem – hangzott el az ünnepségen.
A helyi Kodáros Egyesület – amely a település határában lévő legendás barlangról kapta nevét – Sóvidék egykori központjában azért állított szobrot Székely Mózesnek, mert az alig három hónapig Erdély élén álló hadvezér tanulmányai befejezésével itt lett az akkor rendkívül értékes só „őrzője”, a bánya kamaraispánja, majd hadi tettei elismeréseként Erdély választott fejedelme. Így – bár Székelyudvarhelyen született – a sófalviak magukénak érzik azt az elődöt, aki Bokor Sándor polgármester szerint mindenével a székelységhez kötődött, vallásával, harcával és talán azzal is, ahogy életét vesztette Brassó mellett a csatában. Nyágrus László, az egyesület elnöke röviden vázolta a szoborállítás korántsem egyszerű útját, majd Dénes László, Szegvár polgármestere a magyarországi testvértelepülés üzenetét tolmácsolta, hangsúlyozva: ez az igazi összefogás, amikor egy ilyen terv mellé tudnak állni, és legyőzve minden akadályt, megvalósítják. Szekeres Lukács Sándor, az Erdélyi Körök Országos Szövetségének elnöke, Sófalva szülötteként, a szobor egyik kezdeményezőjeként, de történészként is felidézte azt a kort, amelyben Székely Mózes fejedelemmé érett. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke köszöntőbeszédében hangsúlyozta, Székely Mózes öröksége a tudás, amit megszerzett és az elszántság, amit katonaként és fejedelemként gyakorolt. Emlékeztetett, a fejedelem harci zászlója szolgált mintául a székely zászló megalkotásánál, és felkérte a jelenlévőket, hogy a nagy elődhöz hasonló elszántsággal vegyenek részt a Székelyek Nagy Menetelésén, amely egy másik nagy előd, Gábor Áron szülőfalujától halála helyszínéig, Berecktől, Kökösig hirdeti majd a székelyek mai akaratát: Székelyföld egységes, fel nem osztható, be nem olvasztható. A szoborról alkotója, Miholcsa József szobrászművész, székely huszárparancsnok szólt, aki hiteles arckép híján korabeli leírásokból alkotta meg az arcot. Az alkotás leleplezését – amelynek időzítése egyébként többszörös évfordulón történt: Székely Mózest 430 éve választották kamaraispánná, 410 éve fejedelemmé, ugyanabban az évben esett el a Brassó melletti csatában, születésének pedig éppen 460. évfordulója van idén – tűzoltó-bemutató és gazdag műsor követte.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A marosvásárhelyi Kultúrpalota 1908–1913
A marosvásárhelyi Kultúrpalota 100. évfordulója alkalmából az épületről egy átfogó és gazdagon illusztrált könyvet jelentetett meg a Maros Megyei Múzeum és a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány. A marosvásárhelyi Kultúrpalota 1908–1913 című könyv szövegeit Keserü Katalin, Oniga Erika és Várallyay Réka művészettörténészek írták, a fotókat Plájás István készítette. A kiadványt dr. Rozsnyai József művészettörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára méltatja. A könyvbemutatóra augusztus 30-án délután 6 órától kerül sor a Kultúrpalota kistermében.
Népújság (Marosvásárhely)

„Hálás a szívünk, zengjen az örömünk”
Az István, a király rockopera bemutatójával zárultak a 4. Kolozsvári Magyar Napok
Harangkondulással kezdődtek, és harangszóval értek véget tegnap este a 4. Kolozsvári Magyar Napok. A rendezvénysorozatra a Zsuráfszky Zoltán rendezte István, a király című rockopera tette fel a koronát, amely a Szent Mihály-templom harangjának kondulására indult. A délutáni borús, esős időjárás után estére „felkelt a napunk”, a Mátyás király lovas szobránál összegyűlt több ezres sokadalom történelmi pillanatokat élhetett át, hiszen Erdély fővárosának szívében először csendülhettek fel élőben a Szörényi–Bródy szerzőpáros híres rockoperájának akkordjai. A zárógálán a magyar kormány képviseletében beszédet mondott Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Emil Boc és Horváth Anna, Kolozsvár polgármestere, illetve alpolgármestere, valamint Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője. A szervezők idén is gondoskodtak tűzijátékról, amely szintén felejthetetlen élményt jelentett a fesztiválozóknak.
Szabadság (Kolozsvár)

Fesztivál – Hova tovább, Kolozsvár?
Hova tovább Kolozsvár? címmel került sor kerekasztal-beszélgetésre pénteken a TIFF-ház teraszán. A moderátor, Szalma György, a kolozsvaros.ro internetes újság főszerkesztője Horváth Anna alpolgármestert, Vass Attila közgazdászt, a Kárpát Régió Üzleti Hálózat kolozsvári irodájának vezetőjét, és Czilli László építészt kérdezte a kincses város gazdasági kilátásairól.
Vass Attila elmondta: további ipari parkok létesítésére van szükség, az itt tanuló diákság ugyanakkor hatalmas munkaerő-potenciált jelent. Horváth Anna azt nehezményezte, hogy a jelenlegi törvénykezés nagyon kevés lehetőséget ad az önkormányzatoknak arra, hogy a befektetőket adócsökkentésben vagy adókedvezményben részesítse. – Bukarestnek nem érdeke, hogy a vidéki önkormányzatok adókedvezményt biztosítsanak a cégeknek. Ha ezen túlléphetnénk, akkor már csak az önkormányzatok rátermettségén múlna az új cégek, vállalatok vonzása – magyarázta az alpolgármester. Elmondta: a 2014-2020-as időszakra érvényes és készülőfélben lévő városfejlesztési stratégiában arra törekszik az önkormányzat, hogy Kolozsvár vonzó célpontja legyen a fiataloknak.
Czilli László építész kifejtette: a betondzsungel-lakónegyedeket is élhetőbbé lehetne tenni a parkolóhelyek megoldásával, és a meglévő zöldövezetek felújításával.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy Kolozsvár turisztikai szempontból nem célpont, hanem átutazó város. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, fesztiválokat, sporteseményeket kell szervezni, korszerű kikapcsolódási lehetőségeket biztosítani.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Fesztviál – Sabin Gherman: az autonómia erősíti az államot
Az autonómia erősíti azt az államot, amelyik megadja azt – jelentette ki a Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezett pódiumbeszélgetésen Sabin Gherman kolozsvári újságíró, a Transilvania Live! televízió népszerű műsorvezető-szerkesztője.
Sabin Gherman az egyetemi autonómia törvénybe foglalását hozta fel példának, mondván, hogy a román oktatás nyert a felsőoktatási intézmények önállóságával. Az újságíró szerint Olaszország is erősödött azzal, hogy öt régiójának adott különleges státust. Sabin Gherman szerint Romániában környezetvédelmi okokból a Duna-deltát, kulturális okokból a Székelyföldet, szociális, gazdasági okokból pedig a Zsil-völgyi szénmedencét kellene különleges jogállású régióvá alakítani.
Sabin Gherman szerint Erdélyben erősen él az erdélyiség tudata, az csak a politikusokból hiányzik. A népszerű televíziós szakember szerint fényes jövője lehetne egy olyan erdélyi pártnak, amelyiket közösen vezetnek románok, magyarok és németek, és amely az erdélyiséget helyezi politikája középpontjába. Megjegyezte, 1998-ban, amikor az Elegem van Romániából című röpiratát megfogalmazta, azonnal 4,6 százalékos népszerűségre tett szert. Hozzátette, 2012 végén már 25 százalékon mérték azoknak az arányát, akiknek úgymond elegük van Romániából. Úgy vélte, egy erdélyi párt gyorsan szert tehetne legalább 10 százalékos népszerűségre. Hozzátette, ennek egyelőre a román párttörvény jelenti az akadályát, amelyet úgy fogalmaztak meg, hogy eleve lehetetlenné tegye a regionális pártok megalakulását. Jelezte azonban, hogy az erdélyi eszme képviselői akár egy már bejegyzett, de tevékenység nélküli párt felélesztésével is megjelenhetnének a romániai politikai porondon.
Sabin Gherman szerint „Romániában is nagy szükség lenne egy Orbán Viktorra”. A kolozsvári újságíró szerint Románia vezetői megannyi kompetenciát szó nélkül átengednek az Európai Uniónak és a nemzetközi pénzintézeteknek, viszont jottányit sem engednek át a hatalmukból a saját népüknek.
Szabadság (Kolozsvár)

Fesztviál – Döntetlen Borbély–Szilágyi kupadöntő
Sportról és politikáról beszélgetett Eckstein-Kovács Péter moderálásával Borbély László RMDSZ-es és Szilágyi Zsolt EMNP-s politikus vasárnap délután a TIFF-házban.
Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője köszöntőjében reményét fejezte ki, hogy a két egykori teniszpartner, Borbély és Szilágyi, ezúttal is tartja magát a fair play-hez és barátságos beszélgetést folytat.
Egyik fél sem adott pontos választ Eckstein első (beugrató) kérdésére, hogy ki volt a romániai női kézilabdacsapat „Görbicz Anitája” az 1970-es években? Szintén sporttal folytatta: felmerült Bölöni László marosvásárhelyi futballista neve, aki nem fogadta el az RMDSZ felkérését, hogy marosvásárhelyi polgármesterjelöltként induljon a 2012-es önkormányzati választásokon.
A Bölöni Lászlóval kapcsolatos emlékeik felelevenítése után a futballról áttértek egy sokkal veszélyesebb „sportágra”, a politikára.
A felek megállapodtak abban, hogy mindkét párt közös gondja a romániai magyarok távolmaradása a szavazások alkalmával. Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök elmondta: a tavalyi parlamenti választások előtt az ügyészség zaklatta a néppártiakat, ezért, véleménye szerint, az RMDSZ okolható. Borbély László „back handje” következett, az RMDSZ politikai elnöke azt hánytorgatta fel, hogy Tőkés László, miután 2009-ben az RMDSZ listavezetőjeként bejutott az EP-be, „rögtön létrehozott egy pártot az RMDSZ ellen”. A tavalyi parlamenti választásokkal kapcsolatban megjegyezte: óriási volt a veszély, hogy az RMDSZ tavaly nem jut be a parlamentbe.
– Ti tudtátok, hogy nincs esélyetek bejutni a törvényhozásba, mégis indultatok. A romániai magyarság azonban úgy érezte, hogy 23 év után is megbízik az RMDSZ-ben. Most az a cél, hogy a 2014-es EP-választásokra minél több szavazót visszahozzunk, és ne feledjük: jön a 2016-os választási év – mondta Borbély.
Elfogadjuk, hogy nem az EMNP a domináns párt, de az RMDSZ-nek is el kell fogadnia, hogy nincs egyedül a pályán, és ne viselkedjen úgy, mintha erről nem lenne tudomása – mondta Szilágyi. Véleménye szerint a romániai magyarságot nem csak összefogással, hanem versenyhelyzettel is lehet mozgósítani, mindkettőre bizonyíték a 2007-es és a 2009-es EP-választás.
Szilágyi elmondta: az EMNP még mindig várja Kelemen Hunor válaszát arra a július eleji néppárti levélre, amelyben párbeszédet javasoltak. Válaszában Borbély László arra emlékeztette a politikust, hogy az EMNP-levél után egy nappal a néppárt elnöke, Toró T. Tibor sajtótájékoztatón jelentette be a július 20-i néppárti tüntetést, ezért szkeptikus a további kommunikációt illetően. Borbély László szerint a két párt között nincs áthidalhatatlan ellentét a romániai magyarság fontos kérdéseit illetően, majd visszahívta az RMDSZ-be a néppártiakat.
Szilágyi Zsolt szerint az RMDSZ-ben az „első törést” az okozta, hogy a szövetség nem állt ki az autonómia mellett.
– A néppártiak azt szeretnék, ha a román és az európai parlamentbe, továbbá az önkormányzatokba minél több magyar politikus jutna be, ám a szövetség érdeke az, hogy ezek a politikusok RMDSZ-esek legyenek – közölte a politikus.
Borbély László csak azt a bíráló észrevételt tartotta jogosnak, miszerint az RMDSZ eddig nem fogalmazta meg a magyarok területi autonómiájának statútumát, de a kulturális autonómia törvénytervezetét már 2005-ben benyújtották a parlamentbe, csak nem volt politikai akarat annak megszavazására. A területi autonómiára vonatkozó RMDSZ-álláspontot két hónapon belül véglegesítik – jelentette be a politikus, majd hozzátette: az autonómia kérdésében először a román politikusokat kell meggyőzniük. Nehezményezte, hogy a román társadalom a centralizáció felé halad, és nélkülözi a szubszidiaritást.
Arra a kérdésre, hogyan látják a 2014-es EP-választásokon való részvételt, Borbély azt válaszolta: az EMNP nem akar érdembeli tárgyalást folytatni az RMDSZ-szel. Az elmúlt három évben a néppárt mindent megtett a romániai magyarság erejének gyengítése érdekében. Szilágyi Zsolt elismerte, hogy a 2014-es EP-választás rizikósabb lesz, mint az eddigiek, de bízik abban, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon, amelynek vezetőségében RMDSZ-es és a néppárti politikusok vesznek részt, meg tudnak egyezni az együttműködésről.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Mosolyogj, Mátyás király!
Ha megpróbálnám képzeletben előhívni azokat a fotókat, amiket az a szorgalmas kislány készített mondjukból a Kolozsvári Magyar Napok valamelyik estéjén a Főtéren, azt hiszem, szép nagy tabló kerekedne ki. Játék-fényképezőgépével előbb a fogócskázókat követte kitartóan, majd a padon pihegő nagyszülőkre kattintgatott. Vaktában nyomogatta a kioldó gombot, megörökítve ismerős, ismeretlen alakokat, jókedvűeket, nosztalgiázókat, és, gondolom, elkapott közömbös vagy épp fanyalgó arcokat is, hiszen így élethű a kolozsvári összkép. Istenemre mondom, hogy amikor a szobrot „fokuszálta”, és odakiáltott a magasba, hogy „motyojogj, Mátyás király!”, a vén uralkodó, tán életében először, tényleg mosolyra húzta a száját. Meg kell hagyni, jó oka volt a derűre ezekben a napokban.
A leglátványosabb téma a fotós szemének – és nem csak! – az esténként együtt csápoló, táncoló három nemzedék „produkciója” lehetett. A pillanatfelvételeken bizonyára felfedeznénk nagyon sok volt osztálytársat távoli vidékekről, akik körében immár szokássá vált, hogy a magyar napok idejére időzítsék hazalátogatásukat. „Hazavergődnek” azok is, akik bár itt élnek közöttünk, lélekben elsodródtak az elmúlt évtizedek sűrűjében. Kisebb-nagyobb csoportok érkeztek Magyarországról, akik közül többen talán épp a magyar napok alkalmával jártak először Erdélyben. És felbukkannak azok a kolozsvári románok is, akik számára a Thorma-kiállítás legalább annyira jelent kulturális csemegét, mint számunkra. Hogy a Házsongárd látogatói, vagy a templomtoronyba felkapaszkodók közt egyre több román szót hallani, már nem számít meglepetésnek a negyedszerre megrendezett KMN-en. Egy-két kommentet leszámítva, a helyi román média részéről mindvégig nagy volt az érdeklődés egyes programpontok iránt, részletesen tudósított a rendezvényekről. Merthogy a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával épp lehet találni fanyalogni valót, a legrosszabb benne mégiscsak az, ha az ember kimarad belőle.
Kolozsvár eddig sem hiányolta a minőségi kulturális rendezvényeket. A Kolozsvári Magyar Napok azonban „műfaját tekintve” elsősorban olyan tömegrendezvénynek számít, amely nem csak az elithez, nem csak bizonyos korosztályokhoz szól, hanem sikerül egyre szélesebb körben bevonni a közös programokba a város teljes magyar közösségét. A KMN jelentősége és sikere épp abban áll, hogy lehetőséget teremt a Kolozsváron élő valamennyi magyar számára, hogy be(vissza)kapcsolódhasson ebbe a sokszínű közösségbe, amelyben meg kell hogy találja helyét mindenki: ismertek, ismeretlenek, jókedvűek, fanyalgók, de még a közömbösek is. Ha a fesztiválon megfordulók úgy érzik, az idei KMN elérte célját, akkor a fáradhatatlan szervezők újabb sikert könyvelhetnek el.
Székely Kriszta
Szabadság (Kolozsvár)

Fizetőssé tennék jövőre a Partiumi Magyar Napokat
Az augusztus 19-én kezdődött és vasárnap véget ért szatmárnémeti eseménysorozaton tíz helyszínen és négy színpadon több mint hetven különböző programra várták az érdeklődőket. Stier Péter főszervező rámutatott: igyekeztek mindenki igényeit kielégíteni, de főként a szatmári magyarok ízlését szerették volna finomítani, alakítani.
"Idén nagyobb hangsúlyt fektettünk a kulturális rendezvényekre, főleg a színház kapott nagy szerepet. Emellett a nagy érdeklődésre számot tartó idősebb táncdalfesztiválos fellépők mellett újabb műfajokat is szerettünk volna felvonultatni, ezért hívtuk meg például Péterfy Bori énekesnőt" – magyarázta Stier. A szabadtéri nagyszínpadnak valóban nagy sikere volt: nagyon sokan kíváncsiak voltak a szatmárnémeti Harag György Társulat, a beregszászi Ilyés Gyula Nemzeti Színház, az Aradi Kamaraszínház előadásaira, illetve a Nagyvárad Táncegyüttes fellépésére is.
A pénteki Tankcsapda koncerten ellenben a nézőszám elmaradt a várttól, a tavalyi 10 ezres Edda fellépéshez képes eléggé kevesen voltak, holott a népszerű debreceni banda első ízben játszott Szatmárnémetiben. Az egész napos programoknak otthont adó Kossuth-kert viszont egész hétvégén zsúfolásig tele volt: a résztvevőket kézműves vásárra, népi játszótérre, főzőversenyekre és koncertekre várták a szervezők. A közönséget Kovács Kati koncertje is lenyűgözte, de Péterfy Borinak és az őt követő kolozsvári De la Funk együttesnek is sikerült belopnia magát a szatmáriak szívébe.
Stier Péter hozzátette: a Partiumi Magyar Napok legnagyobb problémája a rengeteg koldus, akik zaklatják a fesztiválozókat, ezért azt tervezik, hogy jövő évtől belépőt kérnek az eddig ingyenes programokra. Hozzátette: szimbolikus összegre gondoltak, amelyet a résztvevők levásárolhatnak a helyszínen.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Marad Tőkés kitüntetése
Traian Băsescu visszautasította Victor Ponta arra irányuló kezdeményezését, miszerint az államfő vonja vissza Tőkés László magas rangú román állami érdemrendjét.
A miniszterelnök pénteken hivatalos átiratban javasolta az elnöki hivatalnak az európai parlamenti képviselő kitüntetésének visszavonását, miután megítélése szerint már nem teljesülnek sem a jogi, sem az erkölcsi feltételei annak, hogy Tőkés a Románia Csillaga érdemrend birtokosa legyen. Ponta szerint Tőkés a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen olyan kijelentéseket tett, amelyek „megkérdőjelezik Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét", ezért javasolta a kitüntetés visszavonását célzó eljárás beindítását.
A kormányfő levelében arra hivatkozik, hogy Tőkés nyilatkozatát az egész román társadalom elítélte, beleértve Traian Basescut. Mint ismert, a főbb bukaresti közjogi méltóságok mindegyike bírálta Tőkés javaslatát, miszerint Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
Az elnöki hivatal még aznap közleményt adott ki, amelyben Bogdan Oprea, az államfő szóvivője kifejtette: a törvényes előírások szerint Ponta nem kezdeményezheti az érdemrend visszavonását. Oprea szerint csak azok tehetik meg ezt egy kifogásolt személy esetében, akik már megkapták a magas rangú állami kitüntetést. A közlemény szerint 1311 személy részesült eddig ebben az elismerésben.Az érdemrendek héttagú becsületbíróságai azok felett „ítélkeznek", akik méltatlan cselekedeteikkel erkölcsi kárt okoznak a rend birtoklóinak. A testület azok esetében illetékes, akiket nem ítélt el jogerősen valamilyen büntetőbíróság; a becsületbíróság javaslata alapján az államfő bocsáthat ki rendeletet az érdemrend visszavonásáról. „Ponta kérésének jóváhagyása a törvények megsértését jelentené" – szögezte le Bogdan Oprea.
A miniszterelnök szombaton csalódottságának adott hangot az elnöki hivatal álláspontja kapcsán, amelyet kibúvónak nevezett. Ponta úgy véli, Tőkés nem csupán egy, hanem több alkalommal tett „Románia-ellenes" kijelentéseket, az elnöki hivatal pedig szerinte minden akadály nélkül beindíthatná az érdemrend visszavonását célzó törvényes folyamatot.
A Cotroceni-palota ezt sem hagyta szó nélkül. Bogdan Oprea a Mediafax hírügynökségnek úgy nyilatkozott: Victor Ponta mindig csalódik, ha valaki nem hajlandó „cinkosságot vállalni vele egy törvénytelenség elkövetésében". „Egy miniszterelnök javaslatának minden körülmények között tiszteletben kell tartania a törvényeket. Megengedhetetlen, hogy egy kormányfő számára kibúvót jelentsen a jogszabályok betartása" – jelentette ki az elnöki szóvivő.
Krónika (Kolozsvár)

Borbély-Szilágyi pengeváltás
A romániai magyarság egységéről és a közösségen belüli magyar-magyar versenyről is vitázott Borbély László az RMDSZ politikai alelnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke a Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezett pódiumbeszélgetésen, vasárnap.
A pengeváltásoktól sem mentes vitán Borbély László – utalván arra, hogy az EMNP vezetői az RMDSZ-ben kezdték a politizálást – újra a szövetség soraiba hívta az ellenzékieket. "Gyertek vissza. A romániai magyarság azt várja, hogy összefogjunk" – fogalmazott az RMDSZ alelnöke. Borbély László úgy vélekedett, nem érzékelhető olyan különbség a magyar szervezetek céljai között amely indokolná a különállást. Arra kérte vitapartnerét, sorolja fel azokat a sarkalatos kérdéseket, amelyeket az EMNP másképpen lát, mint az RMDSZ.
Szilágyi Zsolt az RMDSZ autonómiához való viszonyulásával magyarázta a különállást. Kijelentette, a román parlamentben csak akkor került szóba az autonómia, amikor a mai EMNP-s politikusok – még az RMDSZ színeiben – törvénytervezeteket nyújtottak be. "Miért nem az RMDSZ frakció nyújtotta be ezeket a tervezeteket?" – tette fel a kérdést a politikus. Úgy vélekedett, ma nem az a kérdés, hogy ismét egy szervezetbe tömörül-e az erdélyi magyarság, hanem az, lesz-e összefogás a magyar szervezetek között. "Mi elfogadjuk, hogy nem mi vagyunk a domináns párt. Az RMDSZ-nek azt kellene elfogadni, hogy nincs egyedül" – fogalmazott az EMNP alelnöke.
Borbély László azzal érvelt, hogy rendkívül nehéz kisebbségi pozícióból érdeket érvényesíteni a parlamentben. "Egy kritikát elfogadok: nem tudtuk mindeddig megfogalmazni a magyarok egységes területi autonómiastatútumát". Hozzátette, az RMDSZ szakemberei dolgoznak a törvénytervezet szövegén, az két hónap múlva el is készül. A politikus kijelentette, szívesen megvitatják a tervezetet az EMNP-vel is.
Krónika (Kolozsvár)

Csángó Túrós Puliszka Fesztivál Hidegségben
Nyolcadik alkalommal szervezik meg a hagyományos Csángó Túrós Puliszka Fesztivált a Hargita megyei Hidegségen a Fatányéros és Csángó Panzió udvarán, augusztus 24–25. között.
A szombati nap a jól bevált szokás szerint továbbra is a sport jegyében zajlik: esztenalátogatással egybekötött autós hegyi kalandtúra, hegyi bicikliverseny (MTB verseny) és különféle ügyességi versenyek várják az érdeklődőket. A gyerekek szórakoztatását kézműves műhelyek és izgalmas gyerekjátékok biztosítják. A délutáni programkínálatban több koncert is szerepel, színpadra lép Kusztura Sándor, dj. Studio Project, a Szimpla Kárpáci, a Hangyaboy zenekar, az esti órákban pedig a magyarországi harmonikás, Márió.
Vasárnap reggel a csíkszentkirályi fúvószenekar tagjai ébresztik Hidegség völgyének lakóit. A főzőverseny tíz órakor veszi kezdetét. A négy–hat fős csapatok a verseny kezdetéig jelentkezhetnek akár a helyszínen, akár előzetesen az info@csangopanzio.ro levelezési címen, vagy a 0266/339-744–es telefonszámon. Önkormányzatok részéről, cégektől, különféle intézményektől és vendéglátó egységektől egyaránt várnak résztvevőket. A felhasznált puliszkalisztet a szervezők biztosítják, a többi hozzávalót, a főzőeszközöket és a tálaláshoz szükséges kellékeket a csapatok szerzik be. Az elkészített ínyencségeket háromtagú zsűri díjazza majd, a tőlük kapott pontszámok alapján dől el, hogy melyik csapat nyeri az idei fődíjat: max. hat személyre szóló, teljes ellátást biztosító pihentető hétvégét a hidegségi Fatányéros és Csángó Panzióban.
A főzőversenyt népzenei programok követik, gyimesi és moldvai csángó népdalokat és táncokat láthatnak a résztvevők. Fellépnek a Zsigora tánccsoport, a felsőloki tánccsoport, Ordasok tánccsoport, csíkszentkirályi és a csíkcsobotfalvi tánccsoport, a hidegségi hagyományőrző tánccsoport tagjai és az Ördögborda tánccsoport is. De ide várják a Székelylend együttest is. Éjfél után az utcabált tűzijáték követi és egyben zárja is a Csángó Turós Puliszka Fesztivált.
Krónika (Kolozsvár)

IX. Végvári Falunapok és Testvértelepülések Találkozója
Végvár megújult főterén, együtt ünnepeltek a testvértelepülésekkel
Az elmúlt hét végén IX. alkalommal szervezték meg Végváron a Falunapokat és Testvértelepülések Találkozóját. A rendezvénysorozat augusztus 23-án, pénteken Weekend Band- és Vízi Imre-koncerttel indult.
A Románia hangja vetélkedő döntőse, Vízi Imre, akinek repertoárján közkedvelt magyar dalok is szerepeltek, nagy sikert aratott Végváron. Augusztus 24-én, szombaton délelőtt a hagyományos minifoci bajnokságra került sor, amelyen idén a helyi futballcsapat, a Tormactim győzedelmeskedett. Délután rendhagyó módon a végvári Kossuth parkban tartották meg a bográcsfőző vetélkedőt, amelyen 12 végvári és vendégcsapat vett részt. A megszámozott bográcsokban sertés, marha, kecske és kakaspörkölttől a pacalpörköltig és babgulyásig mindenféle ínycsiklandó ételkülönlegesség rotyogott. A zsűri a Végvárért (Pro Tormac) Alapítvány „mesterszakácsa”, Ungor Csaba hagyományos végvári disznópörköltjét kiáltotta ki győztesnek. A második helyet a szegedi Álmosdi Lászlóné pacalpörköltje érdemelte ki, harmadik helyezett lett a Végvárról Decsre (Magyarország) elszármazott Csata Csaba, aki immár nem végvári, hanem „decsi pörkölttel” nevezett be a vetélkedőre. A végvári és környékbeli fiatalok szórakoztató favágó és szalmabála-görgető akadályversenyen is összemérték tudásukat. A favágó verseny győztese a végvári Kerekes Zsolt lett, a nagykövéresi Florint és a végvári Butnaru Misit megelőzve. Az akadályversenyre csapatok neveztek be, az első díjat a Flacăra, a másodikat a 4+1, a harmadikat a berényi csapat szerezte meg.
Miközben a gyerekek vízifoci mérkőzést játszottak a végvári templom előtti téren, már gyülekeztek a hagyományos felvonulás résztvevői, akik a falu Temesvár felőli bejáratától a főtérig masíroztak, lovas bandérium vezetésével. A végváriak díszsorfala között vonultak be a lovasok a főtérre, román és a magyar nemzeti színű zászlókkal, majd utánuk az önkéntes tűzoltók, a temesrékasi fúvószenekar, a népviseletbe öltözött végvári néptáncosok érkeztek a díszkővel kirakott piactérre. A község apraja-nagyja összegyűlt Végvár megújult főterén, ahol Csáki Gál Károly polgármester köszöntötte Borbásné Márki Mártát, Röszke és Biczó Ernőt, Decs testvértelepülések polgármestereit, valamennyi egybegyűltet. Végvár tavaly megválasztott fiatal polgármestere örömmmel üdvözölte Decs küldöttségét, akik nyolc év után újból együtt ünnepeltek a végváriakkal és a röszkei küldöttséget, akik a polgármester és alpolgármester vezetésével, mint minden évben, most is részt vettek a falunapokon. „Visszatekintve az egyéves munkára, igyekszünk évről évre valami újat létesíteni Végváron. Most a főteret sikerült felújítani, remélem, tetszik a végváriaknak és a vendégeknek. A felújítási munkálatokat akkor tudjuk könnyedén és kevesebb pénzzel végrehajtani, ha együttműködünk! Nagy segítség volt egyes végváriak hozzájárulása, nekik is köszönhetjük, hogy ez a tér most így néz ki, köszönöm a munkájukat!” – mondta Csáki Gál Károly polgármester.
Borbásné Márki Márta, Röszke polgármestere a röszkei küldöttség és a Máriaradnát is megjárt röszkei zarándokok nevében is üdvözölte a végváriakat: „Kívánom, hogy sok erő, kitartás, szív és lélek legyen a végváriakban, hogy a most megkezdett gyönyörűséges munkákat folytatni tudják!” – mondta Borbásné Márki Márta. A decsi küldöttség nevében Biczó Ernő köszönte meg vendéglátó végvári családoknak a „sok szeretetet és gondoskodást, ami irányunkban megnyilvánult”. Biczó Ernő azt kívánta a felejthetetlen találkozó valamennyi résztvevőjének: amikor mindenki hazaér a saját portájára és eljön az este, „tekintsenek föl a csillagokra és mindenkinek jusson eszébe ez a találkozó, mert hiszem, hogy összetartozunk!”
A polgármesteri köszöntők után a piactéren ünnepi műsornak tapsolhattak a végváriak, amelyet a Szederinda és Csürdöngölő néptánccsoportok közös Küküllő menti tánca vezetett be. A resicabányai Hóvirág kórus kisküküllőmenti népdalcsokorral kedveskedett a közönségnek, majd a végvári utánpótlás tánccsoport moldvai tánca és a nagyok marossárpataki tánca következett. Nagy tapsot aratott a rékási fúvószenekar, amely visszatérő vendége a Végvári Falunapoknak. Az ünnepi műsor befejező részében modern tánc és az Akkces együttes fellépése örvendezette meg a fiatalokat. Az ünnepi műsort utcabál és tűzijáték követte, a talpalávalót a népszerű 4+2 Asszinkron zenekar szolgáltatta.
Vasárnap délelőtt ünnepi istentiszteletre került sor a református templomban. A három napig tartó Falunapok zárórendezvénye során a testvértelepülések küldöttségei gazdasági, kulturális és egyéb együttműködési lehetőségekről, közös határon átívelő pályázatokról tárgyaltak a nyár folyamán szintén megújult végvári kultúrotthonban.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Közzétették az ösztöndíjasok névsorát
Ismertette a hétvégén az amerikai székhelyű Előfutár Szövetség a 2013. évi Székely Előfutár Ösztöndíj kedvezményezetteinek névsorát.
A szervezet gyergyói származású vezetője, Balás András közleményében rámutat, az ösztöndíj célja a Székelyföldről származó alkotó tehetségek támogatása a tudományos munka tanulásában.
A meghirdetett határidőig beküldött 36 pályázó közül nyolcan kapták meg az egyenként ezer dollár értékű Székely Előfutár Ösztöndíjat. A támogatást két részletben utalják a fiatal kutatóknak, az összeg egyharmadát a pályázat elnyerésekor, kétharmadát pedig a kutatásból származó és közlésre alkalmasnak minősülő dolgozat bemutatásakor adják át. Az ösztöndíjasok között van a néprajz területén dolgozó, vargyasi Sütő Gábor, a kézdivásárhelyi Sebestyén Tihamér, aki a turizmus és területfejlesztés terén végez kutatómunkát, a marosvásárhelyi Bakk-Miklósi Kinga, aki a média területét kutatja és a nyárádszeredai Nemes István, aki egyháztörténettel foglalkozik.
Több csíkszeredai kutató részesült idén ösztöndíjban, így Czikó Melinda vegyészmérnök, akinek kutatómunkáját nemcsak az Előfutár Szövetség találta támogatásra érdemesnek, hanem már több hazai és nemzetközi szervezet is elismerte. Támogatásban részesül a csíkszeredai Páll Emőke, aki a szaporodásbiológia terén végez értékes kutatómunkát, a csíkszeredai Sándor Hunor, aki az információs technológia területén robotokkal ért el nemzetközi szinten is jelentős eredményeket. Szintén jelentős eredményeket tudhat már maga mögött a csíkszeredai Szilágyi Botond vegyészmérnök, akinek tevékenységét ugyancsak támogatással ösztönzi az Előfutár Szövetség.
Az ösztöndíjak megítélése mellett a szervezet dicsérő okleveleket is kiosztott azoknak, akik munkáját már nem tudták anyagilag támogatni, de el kívánják ismerni tevékenységüket. Dicsérő oklevelet a kovásznai Sipos Lehel, a maroshévízi Neag Annamária, a marosvásárhelyi Fodor János, a marosvásárhelyi Lazsádi Csilla és a szintén marosvásárhelyi Szász Levente kapott.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Az űrlap alja
Szent István-búcsú Szalontán
Az 1872–74 között megépült és államalapító Szent István királyunk tiszteletére felszentelt nagyszalontai római katolikus templom búcsúját tartották meg tegnap. A jeles egyházközségi ünnepre megtelt az istenháza. A szentmisét az egykori szalontai plébános, a jelenleg Nagyvárad-Szőllősön szolgáló Pálos István celebrálta. A templomi együttlétet körmenet követte a hajdúváros központjában.
Pálos István prédikációjának középpontjában Szent István örökségül hagyott intelmeinek üzenete szerepelt. Mint a plébános kiemelte, magyar népünket és bennünket nem a vallásosság, hanem csakis az igaz hit tarthat meg. Ám ahhoz, hogy higgyünk, hogy tudjuk, mi milyenek is vagyunk valójában, meg kell ismernünk önmagunkat. Belső vizsgálatra van szükség, hogy eldönthessük, mi követjük-e az őseink által kijelölt utat. A magyar állam is azért maradt meg az évszázadok folyamán, mert Szent István az Úr segítségét kérte és kapta meg teremtő munkájához.
A plébános több példával hangsúlyozta, hogy az ember – főleg ha nem vigyáz – képes elfeledni a lényeget, és teret engedhet az elképesztő tévhiteknek. Elsősorban tehát meg kell ismernünk önmagunkat, és sosem feledhetjük el, hogy számunkra csak az Isten által kijelölt út a járható. Hinnünk kell a szeretet és a jóság mindenek feletti megtartó erejében. De napjainkban mi hogyan hiszünk, ha úgy viselkedünk, ahogy viselkedünk, ha olyanokat mondunk, amilyeneket, ha úgy gondolkodunk, ahogy tesszük ezt nap mint nap, hogy háttérbe szorítjuk a keresztény tanításokat és erkölcsöt? – tette fel a kérdést a plébános, aki ismételten meg is adta a választ: önismeretre van szükségünk. Arra, hogy ne csak azért menjünk el vasárnap a templomba, hogy ott legyünk, és arra is nagy szükség van, hogy Szent István a fiához, a korán elveszített gyermekhez, Imre herceghez írott intelmeit mi is megfogadjuk.
Lőrincz Ottó nagyszalontai plébános, esperes-kanonok köszönte meg szolgatársának prédikációját és a környező településekről vagy messzebbről érkezett paptestvéreinek a részvételét. Az ökuménia jegyében került sor az újkenyér megszentelésére és megáldására is. A római katolikus egyház részéről Pálos István szentelte meg, a Nagyszalontai Református Egyházközség képviseletében pedig Babeş Ardai Erika áldotta meg az újkenyeret, amit Lőrincz Ottó felkérésére Török László, Szalonta polgármestere vágott meg.
A szalontai házigazda plébános nem felejtett el megemlékezni felmenőinkről sem. Azokról is tisztelettel és kegyelettel beszélt, akiknek a munkája és verejtéke kellett ahhoz, hogy mi ma ünnepelhessünk. Beszédében kitért a római katolikus templom fő oltárképére is, amit Munkácsy Mihály tanítómestere, Szamossy Elek készített, és a háromemeletes alkotás alsó részében Szent István a koronával, a középsőben Szűz Mária, a legfelsőben pedig a Szentháromság látható.
A magyar államalapító szent király tiszteletére felszentelt templom ünnepét a következőkben a szalontai magyarság nagy ünnepévé akarja fejleszteni – mondta Lőrincz Ottó. Már zajlanak a tárgyalások a református egyházközséggel, hogy a jövő évi búcsút közösen ünnepeljék meg.
A szentmisét követően körmenet indult a templomtól a Kossuth utcán a református templomig, majd onnét kikanyarodva a Fő utcára vissza a római katolikus istenházáig. A körmenet alkalmával, illetve a szentmisén többször szolgált a körösgyéresi fúvószenekar.
B. B.

Reggeli Újság (Nagyvárad)

Ötvenezren záróbuliztak Kolozsváron István, a királlyal
Rendőrségi becslések szerint ötvenezren tekintették meg a kincses város főterén a 4. Kolozsvári Magyar Napokat lezáró István, a király rockoperát és az azt követő tűzijátékot. Az előadást megelőzően Balog Zoltán, a magyar erőforrások minisztere, Emil Boc polgármester, Horváth Anna alpolgármester és Gergely Balázs, a rendezvény főszervezője szólalt fel.
A magyar kultúra nélkül nem lehet jövőt építeni Kolozsváron – jelentette ki az emberi erőforrások minisztere a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén – az István, a király rockopera előadásának bemutatója előtt vasárnap. Balog Zoltán a Kolozsvár főterére egész Erdélyből összegyűlt – a szervezők bejelentése szerint közel ötvenezres – tömeg előtt elmondta: "a magyar kultúrát nem lehet kivonni Kolozsvár életéből, Erdély történetéből, Románia történetéből". Hozzátette, Románia történetéből Temesvárt, és Temesvár magyar hősének az érdemét sem lehet kivonni. Ezzel arra a romániai politikai vitára utalt, amely Tőkés László román állami kitüntetésének a visszavonásáról szól.
Balog Zoltán kijelentette, soha nem szabad lemondani arról a kultúráról, hitről, könnyről, reményről, amit Kolozsvár jelent. A magyar napokat "a mi időnknek" nevezte, és fontosnak nevezte, hogy "minden nap a miénk is" legyen. A miniszter szerint a Kolozsvári Magyar Napok Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb fesztiváljává nőtte ki magát, és kifejezte reményét, hogy minél több hasonló rendezvény legyen "mindenütt, ahol a magyar kultúrának, múltja, jelene és jövője van".
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere köszönetet mondott a magyar közösségnek azért, hogy vele együtt sikerült az utóbbi tíz évben európaivá alakítani a várost. Hozzátette, két közös cél is egyesíti a kolozsvári közösségeket: a város már elnyerte a 2015-ös évre az Európa ifjúsági fővárosa címet, és azért küzd, hogy 2021-ben Európa kulturális fővárosa legyen. A polgármester – Románia korábbi miniszterelnöke – úgy vélte, a város ereje a többkultúrájúságában rejlik. Kijelentette, olyan város építésén dolgozik, amelyben mindenki otthon érezheti magát.
Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere azt hangsúlyozta, a magyar napok nem a tolerancia jegyében megtűrt, elviselt eseményként zajlanak Kolozsváron. "Ma már egymás kultúrájának az ízlelgetésével, az egymásból építkező közösségek bölcsességével ünneplünk együtt erdélyi magyarok és románok" – fogalmazott az alpolgármester. Hozzátette: "talán elegen vagyunk ahhoz, hogy az összetartásnak, összetartozásnak az erejét és értelmét felmutassuk".
A tömeg lelkesen megtapsolta Gergely Balázs főszervező bejelentését, hogy közel ötvenezren vannak a főtéren.
Maszol.ro