Corina Creţu vitatja Tőkés László 1989-es temesvári érdemeit
Folytatta a Tőkés László elleni hadjáratot Corina Creţu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) Európai Parlamenti (EP) képviselője, aki az elmúlt hetekben az élére állt annak a Victor Ponta miniszterelnök meghirdette mozgalomnak, amelynek célja annak elérése, hogy az államfő vonja vissza Tőkés László EP-képviselőtől, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökétől a Románia Csillaga érdemrend lovagkeresztjét.
Creţu hétfőn blogbejegyzésben reagált Tőkés hétvégi, aradi nyilatkozatára, amelyben a magyar politikus többek között arról írt: „Minekutána Temesvártól „ellopták a forradalmat", 2009-ben a Románia Csillaga érdemrend bizonyos fokig igazságot szolgáltatott a mártír városnak. Amennyiben most visszaveszik az érdemrendet, ez megint csak Temesvár forradalmi múltjának a semmibe vételét jelentené, továbbá a jelenleg végbemenő kommunista típusú visszarendeződésnek lenne újabb bizonyítéka" – állapította meg az EMNT elnöke. Tőkés az erdélyi magyar közösség megfélemlítésének szándékát látja abban, hogy a bukaresti politikai vezetők meg akarják őt fosztani a Románia Csillaga érdemrendtől.
Erre reagálva Corina Creţu úgy vélekedett: „újabb sértést" jelent a románokkal szemben az, hogy Tőkés „a romániai forradalommal azonosítja önmagát", valamint az, hogy az érdemrend visszavonását a temesváriak elleni támadásként értékeli. Creţu megkísérli csorbítani Tőkés László 1989-es érdemeit, mondván: elismeri ugyan azokat, azonban a forradalom nem róla szólt, hanem „azon milliók tiltakozásáról, akik nem voltak képesek elviselni a szociális nyomort, a szabadság hiányát, egy olyan rendszer elnyomását, amelynek semmi köze sem volt az állampolgárokhoz. A temesvári polgárok pedig Tőkés érdekében tettek valamit: szolidarizáltak vele, amikor a vele szembeni visszaélések ellen tüntettek".
Ennek nyomán Creţu szerint Tőkés a temesvári polgárok adósa. A szocialista képviselőnő szerint ugyanakkor Tőkés válasza minderre az, hogy magyar védhatalmi státust kér Erdély fölött, „folyamatosan megsérti a román nép nemzeti érzéseit, megakadályozza a magyarok és románok békés egymás mellett élését, a magyarság felsőbbrendűségét hirdeti, a román nemzetállam szétverését szorgalmazza, áthágja az alkotmányt és a törvényeket, valamint szélsőséges, revizionista és soviniszta szervezeteket patronál. Corina Creţu úgy véli: a temesváriak Tőkés László bármiféle részvétele nélkül határozták meg a Ceauşescu utáni Románia fejlődésének irányát.
Mint arról beszámoltunk, a PSD-s hadjárat azt követően indult Tőkés ellen, hogy az EP-képviselő júliusban, Tusnádfürdőn felvetette Orbán Viktor magyar kormányfőnek: Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyiek fölött. Victor Ponta miniszterelnök emiatt az 1989-es temesvári forradalom kirobbantásáért kapott éremrend visszavonását követelte. Az államfői hivatal viszont jelezte: a kitüntetés visszavonását csak olyasvalaki kezdeményezheti, aki maga is birtokosa annak.
Creţu ennek nyomán – a Románia csillaga érdemrend kitüntetettjeként – kezdeményezte az érdemrend visszavonását Tőkéstől, arra hivatkozva, hogy az megsértette az ország alkotmányának első cikkelyét, amely egységes nemzetállamként határozza meg Romániát. A Románia csillaga rend becsületbíróságát, amely Tőkés érdemrendjének a sorsáról hivatott dönteni, várhatóan a rend szeptember 19-én esedékes közgyűlésén választják meg.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Gyermekirodalom a szeptemberi Korunkban
A kiadók, kereskedők, kultúraközvetítők egyaránt azt jelzik, jelenleg a gyermekkultúra azegyik olyan ágazat, amelyik épülőben van. Generációsan újra presztízs gyereklemezeket készíteni, gyermekeknek írni a jelenlegi fiatal és középnemzedék szerzői, előadói között, a nagy könyvsikerek, filmsikerek pedig a tinédzser-korosztályhoz kapcsolódnak (Harry Potter, Twilight, Hobbit).
A Korunk-lapszám a gyermekirodalom átalakulásait próbálja tetten érni úgy, hogy a közvetítésre, közvetítőkre összpontosít. Ármeán Otília azokat az internetes forrásokat, közösségépítési formákat vizsgálja, amelyeken keresztül szülők és gyermekek minőségi olvasmányokhoz és nézegetnivalókhoz juthatnak; Sándor Csilla a magyarországi gyermekkultúra utóbbi évtizedének fejleményeit összegzi. Végh Balázs Béla a képi kultúra hangsúlyosabbá válásának kontextusában a képversek és a gyermekirodalom viszonyát vizsgálja.
Balázs Imre József és Demény Péter a román gyermekirodalom fordításairól írnak műhelytanulmányt, miközben Gellu Naum és Florin Bican verses meséinek fordításait közlik. A Napsugár illusztrátoraival, íróival Ferencz Zsolt készített interjúkat a gyermeklap körül megtapasztalható csapatszellemről. Eredeti szépirodalmi anyagot Dóka Pétertől és Horváth Zoltántól közöl a lap. Könyvismertetések olvashatók Kimberley Reynolds, Szávai Ilona, Bús Imre, Dóka Péter gyermekkultúrához kapcsolódó műveiről. (közlemény)
Maszol.ro

Háló találkozó Nagykárolyban
Jó hangulatú, lelkileg feltöltődést nyújtó találkozót tartottak szombaton a nagykárolyi Háló tagjai szombaton.
A találkozó előadásainak a Kalazanci Szent József templom volt a helyszíne
A házigazdákon kívül Budapestről, Szatmárnémetiből, Nagybányáról, Nagyváradról, Temesvárról, Avasújvárosból, Felsőbányáról, Máramarosszigetről, Nagyszalontáról, Gencsről és Kaplonyból érkeztek résztvevők a IX. Nagykárolyi Háló Találkozóra. 83 személy gyűlt össze, hogy előadásokat hallgasson, a hit családon belüli szerepének fontosságáról beszélgessen, régi ismerősökkel találkozzon. Pakulár Judith, a nagykárolyi Háló csoport egyik vezéralakja a szombati találkozót értékelve kifejtette, a visszajelzések alapján azt tapasztalta, minden résztvevő nagyon jól érezte magát, sőt az az ötlet is felvetődött, hogy a jövőben több napos, és akár regionális, partiumi szintű legyen a találkozó. „Az elmúlt évek rutinosabbá tettek minket, szervezőket. A hit átadása a családban, ezt a tematikát dolgoztuk fel a munkacsoportokban. Nagyon örülök, hogy eljöttek és jól érezték magukat vendégeink és előadóink. Ferenc pápa szombatra meghirdetett böjt- és imanapjához is sikerült csatlakoznunk, ami szintén emelte az összetartozás érzését” — hangsúlyozta Judith.
Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

A verespataki bánya ellen szólaltak fel magyar EP-képviselők
A Verespatakon tervezett bánya ellen emelt szót hétfőn késő este az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén Bánki Erik Fideszes, Tabajdi Csaba MSZP-s, valamint Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő. Az úgynevezett egyperces felszólalások során Bánki Erik felhívta a figyelmet arra: a román kormány augusztus végén olyan törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, amely lehetővé teszi 2016-tól a bánya megnyitását.
"Ezzel olyan környezeti kockázat keletkezik, amely nemcsak Románia, hanem a Kárpát-medence vízgyűjtő területét fenyegeti" – figyelmeztetett a képviselő. Szóvá tette, hogy az Európai Bizottság nem hajlandó végrehajtani az Európai Parlament azon 2010-es határozatát, amelynek értelmében már 2011 végére meg kellett volna találni a jogi megoldást a cianidos technológia európai betiltására, s Janez "Potocnik (környezetvédelmi EU-)biztos semmit nem tesz" az ügyben.
Tabajdi Csaba is úgy vélekedett: a román kormánydöntés nyomán valós a veszélye annak, hogy megindul a cianidos aranykitermelés Verespatakon. A technológiában rejlő veszély és a környezetszennyezés határokon átnyúló jellege miatt a legtöbb uniós tagállam betiltotta a cianidos aranybányászatot – figyelmeztetett.
"Érthetetlen, hogy a román kormány miért nem követeli meg a beruházótól a jóval biztonságosabb zárt cianidos technológia alkalmazását" – mondta a képviselő. Szerinte azt is meg kellene követelni, hogy a beruházó megfelelő környezetvédelmi felelősségbiztosítást kössön.
Sógor Csaba a vitában úgy fogalmazott, hogy a kormány ellentmondásosan viszonyul a kérdéshez. Elmondta, hogy Potocnik biztos jelezte, a brüsszeli bizottságnak nem áll szándékában uniós tilalom alá helyezni a cianidos technológiát, így az engedélyeztetés tagállami hatáskör.
"Ha a bizottság komolyan veszi az európai polgárok életminősége iránti felelősségét, akkor foglalkoznia kell a cianidos technológiával" – hangsúlyozta Sógor. (mti)
Transindex.ro

Felsőoktatási világrangsor: négy román egyetem a legjobbak között
Négy romániai egyetem is felkerült a Quacquarelli Symonds (QS) 2013/2014-es felsőoktatási világrangsorára. A kedden közzétett lista élén ismét a Massachusetts Institute of Technology (MIT) áll.
A négy romániai egyetem a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, a iasi-i Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetem, a Bukaresti Tudományegyetem és a Temesvári Nyugati Tudományegyetem. A tavalyi eredményekhez képest a nyolcszáz intézménynevet tartalmazó ranglistán a romániai helyezettek összesen száz helyet estek. Míg tavaly a négy intézmény a 600 és 700 közötti helyeken volt, a friss listán a 700 és 800 közötti helyekre csúszott. A csökkenés oka: az érintett felsőoktatási intézményekben született tudományos munkák idézésének ritkulása, az oktatók és a külföldi diákok számának csökkenése.
A QS Quacquarelli Symonds cég 2004 óta minden évben elkészíti a felsőoktatási intézmények világrangsorát, amelyet hat szempont – többek között az oktatók és a hallgatók aránya, az intézményhez köthető tudományos munkák idézési gyakorisága, a munkaadók véleménye, a nemzetközi kapcsolatok, a külföldi hallgatók és oktatók száma – alapján állítanak össze.
A top 10-es lista alig-alig változott a 2012-eshez képest: az élen ismét a Massachusetts Institute of Technology (MIT) áll, a 2004 és 2011 között a Harvarddal felváltva az első helyen végző Cambridge azonban a harmadik helyre csúszott vissza az amerikai magánegyetem miatt. A tíz legjobb közé került a University College London, az Imperial College London, az Oxford, a Stanford, a Yale, a Chicagói Egyetem, valamint a Princeton és a CalTech – utóbbi kettő holtversenyben a tizedik.
A magyarországi felsőoktatási intézmények közül a Szegedi Tudományegyetem érte el a legjobb eredményt: az 501-550. helyre sorolták. Az ELTE megőrizte tavalyi 551-600. helyezését, a Debreceni Egyetem – amely először tavaly került fel a 800-as listára – a 601-650., míg a Corvinus a 651-700. helyet szerezte meg.

Magyarországi utazási lehetőség külhoni magyar középiskolásoknak
Határon túli magyar középiskolásoknak hirdet diákutaztatási pályázatot a Rákóczi Szövetség az október 23-ai nemzeti ünnep alkalmából.
A szervezet az MTI-hez eljuttatott közleményében kiemelte: a program célja, hogy a Kárpát-medence országaiban élő magyar középiskolások ellátogassanak egy magyarországi középiskolába, és ott ünnepeljék meg az 1956-os forradalom évfordulóját, valamint minél több közvetlen kapcsolat alakuljon ki a diákok, a tanárok és az iskolák között.
A pályázatra bármely Magyarországon kívüli, Kárpát-medencei magyar középiskola jelentkezhet.
Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat, ehhez a Rákóczi Szövetség 200 ezer forint utazási kerettámogatást ajánl fel a sikeresen pályázó iskoláknak, és segít a fogadóiskola megtalálásában.
A Rákóczi Szövetség hasonló diákutazatási programot valósított meg idén március 15-én, amikor 97 magyarországi középiskola utazhatott határon túl iskolákhoz, a június 4-ei nemzeti összetartozás napja alkalmából pedig 80 Kárpát-medencei középiskolából utaztak valamely másik Kárpát-medencei országba. A szövetség diákutaztatási programjaiba idén már több mint 6000 középiskolás kapcsolódott be – írták.
További információk a Rákóczi Szövetség honlapján találhatók: www.rakocziszovetseg.org
MTI

Ponta az észak-erdélyi autópálya folytatását ígérte az RMDSZ-nek
Az észak-erdélyi autópálya építésének folyatatására tett ígéretet Victor Ponta román miniszterelnök kedden a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakciójával folytatott megbeszélésén – közölte a találkozó után Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Victor Ponta kormánya 2014-es költségvetési terveit és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötendő újabb megállapodást ismertette az ellenzéki pártokkal kezdett konzultációsorozat keretében. A magyar szövetség az idén leállított erdélyi beruházások folytatását kérte a kormányfőtől.
„Jövő esztendőre ígéretet kaptunk, hogy folytatni fogják az (észak-erdélyi) autópályát, keresnek egy beruházót, közbeszerzéssel folytatják" – számolt be a találkozón elhangzottakról az RMDSZ elnöke. Hozzátette, 220 millió euróra lenne szükség ahhoz, hogy befejezzék azokat a félkész szakaszokat, amelyek a Kolozsvár körül Aranyosgyéresig (Campia Turzii) elkészült autópálya-szakaszt összekötnék a magyar határral.
Az IMF-fel, az Európai Bizottsággal és a Világbankkal kötendő újabb készenléti hitelmegállapodásról a román kormányfő azt mondta az RMDSZ-nek: a megállapodás a pénzügyi fegyelmet erősíti, és nem ír elő újabb privatizációt az energetikai szektorban, csak kisebbségi részvénycsomagok áruba bocsátását.
A találkozón az RMDSZ azt is jelezte a kormányfőnek: a régióátszervezést burkolt formában sem tartja elfogadhatónak. „Ma már biztos, hogy közigazgatási régiók nem lesznek. A fejlesztési régiókhoz sem tartom valószínűnek, hogy hozzányúlnának, de a különböző intézményeket a megyékből elviszik a régiók szintjére és ezzel nem decentralizációt, hanem egy burkolt centralizációt folytatnak, amit mi bírálunk és elfogadhatatlannak tartunk" – magyarázta az RMDSZ elnöke.
MTI
Erdély.ma

Magyar állami kitüntetéseket adományoztak erdélyi személyiségeknek
A magyar államalapítás ünnepe alkalmából Áder János köztársasági elnök a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta a Fehér megyei Türben szolgáló Kémenes Lóránt Zoltán római katolikus plébánosnak és a Gyergyószentmiklóson élő Kis Portik Irén néprajzkutatónak.
Áder János a Magyar Érdemrend Középkeresztje polgári tagozata kitüntetést adományozta dr. Brassai Attila Miklósnak, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, a Kolozsváron élő Dávid Gyula irodalomtörténésznek, szerkesztőnek.
Ugyancsak kitüntetésben részesült a Csíkszeredában élő Beder Tibor nyugalmazott tanár, a Julianus Alapítvány elnöke, a Marosvásárhelyen élő Csíky Boldizsár zeneszerző, a Csernátonban élő Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus, helytörténész, a Marosvásárhelyen élő Kovács Levente rendező, színészpedagógus, a Marosvásárhelyen szolgáló Papp László római katolikus plébános és a Sepsiszentgyörgyön élő Szilágyi Zsolt zenei író, előadóművész, karnagy. Nekik a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést adományozta a magyar államfő.
A kitüntetések ünnepélyes átadására Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának a Lázár Házban található dísztermében (Gál Sándor utca, 9 szám) kerül sor ma, szerda délután 6 órától.
Szintén erdélyi kitüntetett még a Svédországban élő, de kolozsvári származású Tar Károly, a Magyar Liget és az Ághegy című skandináviai magyar családi, irodalmi, művészeti lap alapítója és szerkesztője, aki szintén a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesül. Forrás: net.jogtar.hu
Erdély.ma

Halasztottak a városzászlóperben
Elfogadta a brassói táblabíróság, hogy magánszemélyek és civil szervezetek is belépjenek a sepsiszentgyörgyi városzászló perébe, érdemi tárgyalás október 8-án lesz, és ekkor várhatóan döntés is születik – mondta el a Háromszéknek Antal Árpád polgármester.
Majdnem 2300 sepsiszentgyörgyi polgár és több helyi civil szervezet látta el kézjegyével a dokumentumot, amelyben kérték, hogy a városháza oldalán beléphessenek a prefektúra által indított, városzászló elleni közigazgatási perbe. Kezdeményezésüket a brassói táblabíróság tegnap jóváhagyta. Antal Árpád hangsúlyozta: az aláírók várhatóan idézést kapnak az október 8-i tárgyalásra. Antal Árpád hangsúlyozta: az aláíróknak az idézéstől nem kell megijedniük, nem kötelező megjelenniük a brassói táblabíróságon, és távolmaradásuk miatt nem büntethetik őket. A következő tárgyalás előtt döntenek majd arról, kik és hányan képviseljék majd a civileket a tárgyalóteremben – tájékoztatott a polgármester. A brassói bíróság tegnap más szempontból nem elemezte az ügyet, így októberben kell majd mérlegelnie, érvényesnek nyilvánítja-e a sepsiszentgyörgyi tanács városzászlóról szóló határozatát vagy visszaküldi alapfokra, az itteni közigazgatási bíróságra az ügyet. A városvezetés érvelése szerint ez a két lehetőség áll a brassói bírák előtt, hiszen a prefektúra a törvényes – 6–12 hónapos – határidőt jócskán meghaladva indított eljárást a tanácsi határozat ellen, és az alapfokú bírói testület éppen emiatt érdemben nem is tárgyalta, hanem elutasította az indítványt.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
POTTYANTÓSBAN AZ ÉLEN. Az Európai Bizottság hétfőn közzétett jelentése szerint a románok 40,7 százalékának az udvaron van az illemhelye, míg Bulgáriában ez az arány csak 25 százalék. A harmadik helyen Lettország áll 15,8 százalékkal. Az ellenkező oldalon Dánia, Spanyolország, Hollandia és Svédország foglal helyet, ahol nincs is ilyen vécé. Románia a gyerekhalandóság toplistáját is vezeti 9,4 százalékos aránnyal, bár a helyzet 2001 óta – amikor ez 18,4 százalékos volt – sokat javult.
A második helyen Bulgária áll 8,5 százalékkal. Az európai átlag 3,9 százalékos ezer újszülöttre számolva. A román állampolgárok 29 százaléka él súlyos nélkülözésben, őket csak a bolgárok előzik meg, akik esetében 44 százalékos az arány, és a lettek, akiknek 31 százaléka él nehéz körülmények között. A románokat csak a lettek előzik meg az orvosi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségeit illetően: a romániai nők 9,8 százaléka, a férfiak 14 százaléka mondta azt, hogy korlátolt a hozzáférhetősége. (Mediafax)
NEM SEGÍTENEK A CSILLAGOK. Crin Antonescu egyetlen nap leforgása alatt kétszer próbálta kirántani a széket Victor Ponta alól – írja az Evenimentul zilei. Először, amikor a szocialista főpolgármester, Sorin Oprescu kóborkutyás népszavazását szólta le, másodszor, mikor bejelentette, hogy ő és pártja ellenzi a verespataki aranykitermelést, de minderről egy szóval sem tájékoztatta koalíciós partnereit. Szegény Ponta most törheti a fejét, miért nem is működött kettejük között az a transzcendens kapcsolat, melyről korábban oly gyakran beszélt.
FOGSÁGBAN A PARLAMENT. A nyílt konfliktus miatt, mely az elmúlt napokban egyre nyilvánvalóbbá vált, a parlament Crin Antonescu és Victor Ponta fogságába esett, ráadásul az utóbbi napokban végzett közvélemény-kutatásokból kiderült: mind Antonescu, mind Traian Băsescu népszerűsége 17–17 százalékon áll. Antonescu egyre lejjebb kerül, míg a csúcson marakodók miatt Băsescu egyre erősödik – írja a România liberă.
MÁS BÖRTÖNBE VÁGYIK BECALI. Szellemi terrorra panaszkodik, ezért áthelyezését kéri a jilavai börtönből George Becali. Szerinte ugyanis a jilavai fegyőrök „terrorizálják” és „pszichikai kínzásnak” vetik őt alá. Mindez abban nyilvánul meg, hogy drákói szigorúságú biztonsági intézkedéseket foganatosítottak vele szemben. Állandóan őrzik, a fegyintézet udvarára nem a többi rab, hanem csupán egy fegyőr társaságában mehet ki sétálni, és a cellája ablakait is elsötétítették, hogy ne filmezhessék le maroktelefonnal. Becali ezért azt kéri, hogy szállítsák át a kevésbé szigorú Poarta Albă-i börtönbe. (Realitatea)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az egyetem a hallgatóhoz jött (Beszélgetés Nagy Attilával, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre kihelyezett tagozatának főigazgatójával)
Elkezdődött az őszi iratkozás a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán. A tanintézmény ajánlatáról, az újdonságokról Nagy Attila főigazgatót kérdeztük.
– Az a fiatal, akinek szerényebb anyagi lehetőségei vannak, de akar tanulni, itt, Sepsiszentgyörgyön is szerezhet egyetemi diplomát.
– A Babeş–Bolyai Tudományegyetem jelenléte Háromszéken nagy jelentőséggel bír. Tizenöt éve, hogy egyetemről beszélhetünk a környéken lakók otthonának közelében.
Ez elsősorban anyagilag érinti kedvező módon azokat a családokat, amelyekben a gyermekek felsőbb tanulmányokat szeretnének végezni valamilyen tudományágban. A kihelyezett tagozat szerepét egy adott térség vagy régió életében csak az tudja felmérni, aki több esztendeje figyeli a végzős diákok munkahelyi elhelyezkedését. Ilyen szempontból – elmondhatom – mi jól állunk. Sok gazdasági egységben, intézményben dolgoznak egytemünkön végzett szakemberek, s ez nagy szó. Sepsiszentgyörgyi tagozatunkon tudományos fokozatokkal rendelkező, elismert egyetemi oktatók dolgoznak, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy méltóképpen, az elvárásoknak megfelelő szinten végezzék feladataikat.
– Látom, hogy most már befejezés előtt áll az egyetem új épülete, éppen az utolsó simításokat végzik. Fészket rakott itt a sokat emlegetett multikulturalitás.
– Az egyetem körül szorgos munka folyik. Készül az egyetem környékén az általam megálmodott és tervezett homlokzat előtt a zöldövezet, hátul a sportpálya, a parkoló. Az épületet, a szemináriumi és előadótermeket mind modern eszközökkel szereltük fel. Korszerű számítógépeink, vetítőberendezésekkel ellátott termeink vannak. Megfelelő módon ki tudjuk használni az amfiteátrumokat. Egyetemi évnyitókon és évzárókon sok vendéget-érdeklődőt tudunk fogadni. Van úgy, hogy 400–500 személy keres fel bennünket, néha még a nagy aula sem képes befogadni az érdeklődő tömeget. Nálunk valóban hangsúlyos a multikulturalitás, a többnyelvűség, a többszólamúság. De nem csak nálunk, hiszen ez már évek óta európai oktatási követelmény. Adott a lehetőség arra is, hogy az itt megkezdett egyetemi évet akár Franciaországban vagy éppen Olaszországban folytathassa, akinek ez a szándéka. – Ön mint főigazgató milyen szakokat képvisel?
– Három kolozsvári fakultáshoz tartozó szakot: a gazdaságit, ahol hároméves képzés folyik a vállalatgazdaság, illetve kereskedelem, a turizmus és szolgáltatások gazdasága szakirányokon román és magyar nyelven. Több esztendeje, hogy kétéves román nyelvű mesteri képzést is tartunk vállalatfejlesztés és menedzsment szakiránnyal. Ezenkívül a közigazgatásit, ahol hároméves román és magyar nyelvű képzés folyik. A több éve működő, négyéves környezetmérnöki szakot idén nem indítjuk, de a kolozsvári szakdekanátussal abban egyeztünk meg, hogy jövőtől beindul környezetföldrajzi szakként, hároméves, szintén kétnyelvű nappali képzéssel. – Jó az, hogy nemcsak a hallgató, hanem a szülő és a hozzátartozó is be tud tekinteni egy-egy alkalommal az intézmény életébe, amelyre önök lehetőséget biztosítanak, megismerhet ott oktató jeles személyiségeket is.
– Sepsiszentgyörgy lakossága is mélyebb betekintést nyerhet a különböző, korunkat foglalkoztató érdekes és aktuális tematikákba. A tavaly általam indított és vezetett Egyetemi beszélgetések című, nyílt előadás-sorozatnak például vendége volt Szilágyi Charlotte az amerikai Harvard Egyetemről, Erős Zsolt, a tragikus sorsú, világhírű, erdélyi származású hegymászó, de gazdasági szakemberek, művészek, írók, egykori és jelenlegi igazgatók is. Így például Kristály Sándor professzor kolléga, több doktorival rendelkező matematikus, akit egy hónapja ünnepelt tanári közösségünk, amikor átvette a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől, Pálinkás Józseftől a Bolyai Akadémia-díjat. Megtiszteltetés tagozatunk számára, hogy ilyen rangos díj birtokosa, ugyanakkor az is, hogy világszinten elismert matematikus oktathat nálunk. Örömmel gratulálunk sikeréhez, a Bolyai-plakett díjhoz. Ezt a díjat a Magyar Tudományos Akadémia kuratóriuma ítéli oda a különböző tudományterületeken kiváló eredményeket felmutató kutatók közül évente legfeljebb tizenöt személynek. Ünnepélyes keretek között adták át idén június 26-án. Az elmondottak mellett nagyon fontos mozzanat a jövőre nézve, hogy a Magyar Művészeti Akadémia – amelynek jómagam is tagja vagyok – nálunk tartja az októberi kihelyezett akadémikusi találkozót. Ez mindenképpen emeli egyetemünk rangját, presztízsét. Az egyetemi diákélet szakmai, irodalmi, művészeti és tudományos vetélkedőkkel is kiegészül. Rendelkezésükre áll az újonnan létrehozott biliárdterem, fallabdaterem, pingpongterem stb. Minden lehetőség adott, hogy leendő diákjaink jó képzésben részesüljenek, és egyetemünkön valóban otthon érezzék magukat.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A tanfelügyelőség törvénytelenül szüntetett meg tanintézményeket
Elfogadhatatlannak, szakmailag megalapozatlannak, gazdaságilag indokolatlannak tartja a városi RMDSZ, hogy a tanfelügyelőség tíz óvodának megszüntette a jogi személyiségét, amelyek közül négy rendelkezik a törvény által előírt 300-as gyereklétszámmal, amely szavatolja az önállóságot, illetve azt, hogy az Emil Dandea vegyipari szaklíceumot össze akarják vonni a Traian Vuia líceummal – hangzott el tegnap sajtótájékoztatón.
"Panaszlevéllel fordulunk a tanfelügyelőséghez"
Peti András, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke szerint az iskolahálózattal kapcsolatosan egy előre nem látható, rendezetlen ügy alakult ki. Januártól folynak az egyeztetések a tanfelügyelőséggel az iskolahálózat kapcsán. Azzal egyetértettek, hogy vonják össze egy másik tanintézménnyel, anélkül, hogy megszűnne a jogi személyisége, és anélkül, hogy megszűnnének azok a szakok, amelyeket biztosítottak eddig a kémiai líceumban. – Konkrétan azt tervezzük, hogy panaszlevelet terjesztünk a tanfelügyelőség elé, amiben három dolgot jelzünk: az egyik az, hogy törvénytelenül jártak el, amikor nem neveztek ki vezetőséget a megszüntetett tanintézményekbe, hiszen ez nem tartja tiszteletben a 320/2013. júliusi városi tanácsi határozatot, amelyben megtartottuk az önálló jogi személyiségét mind a tíz óvodának, mind a kémiai líceumnak. A másik, hogy ezen óvodák közül négy teljesíti a minimális létszámra vonatkozó elvárást, és ezért meg kellett volna maradjon az önálló jogi személyisége, illetve, hogy az 1/2011-es új tanügyi törvény értelmében minden igazgató és aligazgató kinevezése és menesztése esetén a tanfelügyelőség köteles egyeztetni az érdekvédelmi szervezettel, ebben az esetben az RMDSZ-szel. Nem kérdezték meg a véleményünket, úgyhogy ezen három törvényes előírás mentén panaszunkat jelezni fogjuk mind a tanfelügyelőségnek, mind a szakminisztériumnak. A másik konkrét intézkedésünk az, hogy ebben az ügyben az érdekelt feleknek, vagyis a megszüntetett tanintézmények vezetőségének, tanári karának, illetve szülői bizottságának van perképessége, ezért ha lesz bennük valós hajlandóság erre, felkaroljuk az ügyet, támogatjuk abban, hogy bepereljék a tanfelügyelőséget, mert nem tartotta be a törvényes előírásokat, sem a tanácsi határozatot, sem a minisztériumi rendeletet, sem a tanügyi törvényt.
Az RMDSZ városi szervezete tanszergyűjtést szervezett rászoruló gyermekek számára. Az egy hónapja elindított akció nyomán tíz iskolatáska, 200 füzet, 200 filctoll, 200 hegyező gyűlt össze. Az adományokat szeptember 16-ig várják, utána kiosztják szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeknek iskolákban, alapítványok tanintézményeiben, nyilatkozta az RMDSZ városi elnöke.
Kommunikációs tanfolyam
Koreck Mária alelnök arról beszélt, hogy kommunikációs tanfolyamot szerveznek azok számára, akik érdekeltek abban, hogy "magyar, illetve román nyelvű kommunikációs kollégái legyenek az RMDSZ-nek". Az önélet-rajzokat és szándékleveleket október 10-ig várják. Interjú alapján tíz személyt fognak kiválasztani, akik egy-két hónapos felkészítőn vesznek majd részt. Végül négy személyt választanak ki, kettő-kettőt a magyar, illetve román nyelvterületen, akik önkéntesként dolgozhatnak az RMDSZ mellett hat hónapon át. Ha esetleg lehetőség adódik, és lesz anyagi fedezet, akkor kollégák is lehetnek, nyilatkozta Koreck Mária.
Októberi rendezvények
Novák Zoltán alelnök a szervezet által szervezett októberi rendezvényekről beszélt.
Október 6-án a magyar forradalom és szabadságharc leverésére emlékeznek a Székely Vértanúk emlékművénél, amelyet a színművészeti egyetem diákjaival közösen képzeltek el.
Október 23-án az 1956-os magyar forradalom kitörésére emlékeznek, amelynek sok erdélyi, marosvásárhelyi, Maros megyei kihatása és kötődése volt, jelentette ki Novák, a Faribo- féle összeesküvést, illetve az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet diákjainak szimpátia- megnyilvánulását említve. – Immár történészek igazolják, hogy ez a Kárpát- medencei magyarság történetének egyik legfontosabb momentuma. ’56-ban gyakorlatilag, függetlenül attól, hogy melyik országról beszélünk, egyértelmű szimpátia-megnyilvánulásokra került sor a magyarországi forradalom iránt. Erre emlékezünk egy nagyszabású rendezvénnyel, emlékplakettet fogunk leleplezni a Vártemplomnál, illetve lesz egy szakmai megemlékező ünnepség, amelybe igyekeztünk bevonni az iskolásokat is.
A diákok számára két típusú pályázat lesz: az általános iskolás diákoknak lesz egy csapatvetélkedő ’56-os tematikában, a középiskolásoknak pedig esszépályázatot hirdetnek. A nyertes, a díj mellett, abban a megtiszteltetésben is részesül, hogy felolvashatja az esszéjét.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Az Alma Mater Alapítvány felhívása
Az aradi Alma Mater Alapítvány – egy, a Szórvány Alapítvánnyal közösen futtatott szórványgondnoki projekt keretében – állást hirdet szórványgondnoki munkakör betöltésére.
A szórványgondnoki munkakörbe tartozó alapellátási feladatok: iskoláskorú (V–VIII. osztályos) gyermekek intézménybe történő szállítása, egyéb gyermekszállítás (szakköri foglalkozás, sporttevékenységek, nyelvoktatás, iskolai rendezvények stb.); az anyanyelvű kultúrához (előadások, színház, kiállítások, múzeumok stb.) való hozzáférés elősegítése; szabadidős tevékenység szervezése, segítése (kirándulás, helyi rendezvények, könyvtári kölcsönzés stb.); a hitélet elősegítése és fenntartása (a szórványlelkész utaztatása, a gyülekezetek közötti kapcsolatok ápolása stb.).
A szórványgondnok bizonyos szociális feladatok ellátását is biztosítja, éspedig az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást, egyéb szolgáltatási igények, illetve közvetíthet a községközpontban székelő önkormányzat és a községhez tartozó falu lakossága között.
A munkavégzés helye: Szentpál falu, Arad megye. Munkaidő: rugalmas, heti 40 óra. Jelentkezés: 2013. szept. 22-ig az Alma Mater Alapítványnál postai vagy elektronikus levélben.
Levélcím: Arad, Kálvin János utca 22. szám. E-mail cím: iroda@almamaterarad.ro
A jelentkezők közül állásinterjú révén választjuk ki a munkavállalót.
Kedves szentpáliak, kedves aradiak!
Nyílt levélben fordulok szentpáli és aradi magyar testvéreinkhez.
A szórványaink iránti felelősség jegyében fordulok Hozzátok.
A szórványról mindannyian tudjuk, hogy olyan közösség, amely a saját kultúrájában, nyelvében, hitében való megmaradás érdekében támogatásra szorul. A támogatás mindannyiunk érdeke, hiszen a szórvány a nemzet határa, s ha a sors fura összjátékaként beolvad, eltűnik, felszámolódik, a határ odébb kerül, mások kerülnek határszerepbe.
Ki nem védi a nyelvi határait? Minden természetes ösztön és józan eszünk is a védelemre ösztönöz, mindenkinek lehetővé kell tenni az övéi körében való megmaradást.
Ennek a gondolatnak, sőt: parancsolatnak a jegyében fogadta el a Magyar Állandó Értekezlet Szórvány Bizottsága saját szórvány stratégiáját, amelynek egyik kiemelt szórványtámogató programja a szórványgondnokság.
A szórványgondnokság intézményének közvetlen előzményeiként a magyar falugondnoki szolgálat és az erdélyi szórványlelkészségi gyakorlat szolgál. A falugondnok olyan apró közösségek szolgálatát végzi, ahol nincsenek helyi intézmények, ahol az intézmények hiánya veszélyezteti a közösségek létét. A szórványlelkész pedig a kis, elszigetelt közösségek lelki gondozását végzi, nem egy nagyobb, hanem több kisebb hitbéli közösség lelki, emberi támogatója.
Szórványgondnokság bevezetésére pályázott a temesvári Szórvány Alapítvány, az a civilszervezet, amelynek keretében az említett szórványstratégia elkészült. A Bethlen Gábor Alap pályázatunkat támogatásra érdemesnek ítélte, így 2013 őszén elindulhat az első szórványgondnoki szolgálat a Kárpát-medencében. Arad megyében kívánjuk elindítani és társul a program végrehajtásában felkértük az aradi Alma Mater Alapítvány csapatát. A Szórvány Alapítvány javaslatára Szentpál lesz az első szórványgondnoki szolgálat helyszíne.
A jó szórványgondnok minden helyi problémát észrevesz, amin tud, segít, amit nem tud megoldani (idő, benzin, tudás hiányában), annak megoldását mások megkeresésével igyekszik szorgalmazni. Érdeklődik, információt keres, kér, közvetít, bátorít, ötletet ad, véleményt formál. Röviden: azon dolgozik, hogy újra működjön, újra életképes legyen a falu magyar közössége. A szórványgondnoki szolgáltatás továbbá biztosítja a helyi adottságokhoz és sajátosságokhoz igazodó egyéni és közösségi szintű igények kielégítését is. Ezt a gondnok személye és a munkaeszközét jelentő személygépkocsi fogja szolgálni.
Mi, a szórványgondnoki program tehát segíteni fog megerősíteni a helyi intézményeket, segíteni fog jobban rákapcsolódni az aradi magyar kulturális kínálatra, közelebb hozza az anyaországi lehetőségeket.
Levelem tehát beharangozó. A jó hírnek kijáró örömmel írom. Bizonyos vagyok abban, hogy mindannyian örülni fogunk az új programnak.
Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke
Nyugati Jelen (Arad)

Fesztiválszereplések és öt új bemutató a magyar színház repertoárján
Mozgalmasan indult a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház évada. Az öt új bemutató mellett, műsoron tartanak számos, az előző években nagy népszerűségnek örvendő előadást, melyekkel a közeljövőben több neves, országos fesztiválon is képviselteti magát a társulat.
A 2013/2014-es évad idén is az immár hagyományossá vált mozgásművészeti workshoppal vette kezdetét, melynek meghívott vezetői ezúttal Döbrei Dénes és Varga Heni koreográfus, táncosok voltak. A több napos műhelymunka lezárásaként a résztvevők nyilvános bemutatót tartottak, ezzel mintegy hivatalosan is megnyitva az új évadot.
A mozgalmas indítás után az első bemutatót Leenane szépe címmel szeptember 28-ra tervezik, Upor László rendezésében, Martin McDonagh szövege alapján. Az új bemutató mellett szeptember folyamán a színház két nagyváradi fesztiválmeghívásnak is eleget tesz majd, az előző évadból ismert Karel Èapek műve nyomán készült Vagabondó bábelőadás (r.: Peter Pashov, Zheni Pashova), a Fux Feszten a Gardénia ( Elzbieta Chowaniec, r.: Koltai M. Gábor) pedig a Rövid Dráma Fesztiválon lesz újra megtekinthető.
Az első premier után alig egy héttel, október 4-én kerül bemutatásra a Piszkos meló, Gyulay Eszter rendezésében, Harold Pinter Étellift darabja alapján, majd folytatva az őszi fesztiválszereplést, Hajdu Szabolcs Békeidő című előadása a gyergyószentmiklósi Kollokvium, a Parasztopera (Pintér Béla–Darvas Benedek, r.: Szikszai Rémusz) az udvarhelyi DráMA, a Gardénia pedig a bukaresti Országos Színházi Fesztivál programjában szerepel.
Az évad során a társulat több külföldi és hazai színházban is vendégszerepel, de temesvári fesztivál-előadásokból sem lesz hiány, hiszen szeptemberben a színház részt vesz a Plai fesztiválon (maszkfestéssel és a Színfalak mögött programsorozat folytatásával várja az érdeklődőket), novemberben pedig a Gardénia lesz újra megtekinthető az Euro-Thalia színházi fesztivál keretén belül. Természetesen idén májusban is lesz majd TESZT, ahol a hagyományokhoz híven jelentős hazai, illetve külföldi előadásokat láthatnak majd a színház látogatói.
A már említett két őszi bemutató mellett a színház még három másik premierrel készül az idei évadra. A Hold bugyra (John Milton Elveszett paradicsom című műve nyomán) Döbrei Dénes rendezésében, illetve Wajdi Mouawad: Futótűzcímű darabja Radu-Alexandru Nica rendezésében. Az új évadban látható majd Cári-Baczó Tünde rendező-koreográfus 30 című előadása is a színház stúdiótermében.
Az új bemutatók mellett a színház továbbra is műsoron tartja majd a következő előadásokat: Ó, azok a szép napok, Békeidő, Parasztopera, Peer Gynt, Vagabondó, Gardénia, Prah, Mady-Baby, Deviancia, Mellékhatások, Özönvíz előtt, Rendőrség, Furnitur, Ájlávjú.
A színház jegyárai nem változtak: 16 lej, illetve kedvezményesen 8 lej a nagytermi előadások, 10 lej, illetve 5 lej a stúdió előadások esetében.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Aradi nemzetiségek katalógusa, 2013
„Arad megye legnépesebb kisebbsége a magyar, a 2011-es népszámláláskor 36 600 személy vallotta magát magyarnak, igaz, ez kevesebb, mint 2002-ben amikor még 49 399 lelket számláltak.”
Igaz bizony. Mint ahogy az is, hogy 1930-ban – román statisztika szerint – a 87 662 fős városban nemzetiségét tekintve 31 167, anyanyelvére nézve 42 393 polgár vallotta magát magyarnak. Ugyanakkor Aradon 11 627 német, 7101 zsidó, 1113 szerb nemzetiségűt számolt össze a kimutatás.
Ha hozzáadjuk az aradiakhoz Pécska 9798 akkori magyarját, az jóval meghaladja a mai Arad megye magyarságának összlétszámát, és akkor nem számoltunk a ma is többnyire magyarok lakta, de számban jócskán megcsappant lélekszámú falvak lakosságával.
Az első mondatot az Aradul, reper de coabitare interetnică (Arad, az etnikumok közti együttélés támpontja) c., a Nemzetiségek Fesztiválja tiszteletére megjelent „katalógusból” idéztem. Nem tudom, hogy a katalógus megfelelő megnevezés-e a százoldalas kiadványra. Mondjuk, hogy igen, az aradi (két-három esetben Arad megyei) kisebbségeket, alapos, nyolc nemzetiséget átfogó ismertetőnek aligha lehetne nevezni. Bár az is igaz, hogy mostanra a kiadványban szereplő magyarok, németek, szerbek, szlovákok és csehek, zsidók, bolgárok, ukránok, romák mellett nemigen van számottevő kisebbség (a megyében, ha jól tudom, 13-mal számolnak), s a most még kisebbségnek számítók némelyike ki tudja, lesz-e még húsz vagy harminc esztendő múlva, hiszen elöregedtek, reprodukálásra rég képtelenek. Most kell tehát számba venni őket, amíg vannak. Mert mi lesz, ha a mai hetvenesek, nyolcvanasok végleg eltávoznak?
Nem mondom ki, a kedves olvasó képzeletére bízom a választ.
No de nem is erről van szó, hanem erről a kiadványról, amelyet – a belső borítón olvasható szöveg szerint – a Carpe Diem Egyesület szerkesztett (carpe diem: élj a mának, de még inkább: ragadd meg a napot), partnerségben Arad Polgármesteri Hivatalával, az Arad – a változatosság kulturális váraprojekt keretében. A szerkesztőbizottságban hat nevet találunk, de egyetlen magyar sincs köztük. Nem tudom, ki írta a rólunk szóló fejezetet – megtudhattam volna, persze, de mit változtatna a tényen, hogy a különböző nemzetiségű személyiségek között, akiknek a szerkesztő?, kiadó?, valaki más? köszönetet mond a támogatásért, szintén nincs fajtánkbeli. Pedig ismerek legalább három olyan aradi magyar történészt-helytörténészt, aki értékes segítséget nyújthatott volna legalább egy fejezet megírásához, szerkesztéséhez. Közreműködésével, például, aligha íródott volna le, hogy „A Habsburg katonák ötszáz magyar szabadságharcos tisztet zártak a vár (aradi vár – szerk.) börtönébe, többségüket kivégezték.”
Amúgy a kötet, törekvését tekintve, dicséretes, némelyik fejezet, például a németekről és szerbekről szóló, már-már részletes (és erősen látszik, hogy a konzultánsok között az illető nemzetiségbeliek jelen voltak). Magam, aki egyet-mást tudok a nemzetiségek történetéről, számos, általam ismeretlen információt találtam, s feltételezem, hogy a nagy átlag is így lenne vele, ha a könyvecskét – Gheorghe Falcă polgármester és dr. Elena Rodica Colta etnográfus, muzeológus tollából – román (és angol) előszavakkal elolvasná. Maguk a nemzetiségi ismertetők az illető nemzetiség nyelvén (a romákét kivéve, amely anyanyelven nincs) és román fordításban olvashatók, tehát mindenki számára megközelíthetők. Az ismertetőkben szerepel az illető kisebbség mai létszáma, rövid története, egy-két neves személyisége (a magyaroknál például Salacz Gyula egykori polgármester), a vallás (a magyaroknál ezt – a máriaradnai kegyhelyen keresztül – a katolicizmus képviseli, pedig egy félmondatot biztosan megérdemelt volna a protestantizmus is). Egyébként: szép papír, színes fényképek, színes borító.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Népszerűtlen szakközépiskolák
Az erdélyi és partiumi megyékben is érződik az országos tendencia, miszerint évről évre egyre kevesebben jelentkeznek a szakközépiskolák által meghirdetett helyekre. A tanfelügyelőségek képviselői szerint a jelenség nem új, ez a típusú az oktatási forma egyre kevesebb nyolcadik osztályt elvégzett diákot tud megszólítani, a szülők inkább a gimnáziumokban kívánják folytatni tanulmányaikat. Az erdélyi és partiumi megyékben is érződik az országos tendencia, miszerint évről évre egyre kevesebben jelentkeznek a szakközépiskolák által meghirdetett helyekre. A tanfelügyelőségek képviselői szerint a jelenség nem új, ez a típusú az oktatási forma egyre kevesebb nyolcadik osztályt elvégzett diákot tud megszólítani, a szülők inkább a gimnáziumokban kívánják folytatni tanulmányaikat.
Király András, az oktatási minisztérium államtitkára szerint nyilvánvaló, hogy az egyre népszerűtlenebb szakközépiskolai oktatás is sürgős reformra szorul. "Jobban elő kellene készíteni a szakközépiskolákat, biztosítani a gyakorlati órák feltételeit, korszerű műhelyeket kellene felszerelni, meg kell győzni, hogy a szülőket, bizonyosodjanak meg, hogy valóban komoly oktatás zajlik – mondta a Krónikának Király. – Jelenleg a szakközépiskolák félkész állapotban vannak, így nehezen lesz előrelépés. A a technikai jellegű gimnáziumi osztályokban olyan képzést kell biztosítani, hogy akik azt elvégzik, jól képzett szakmunkások legyenek, rendelkezzenek a képesítésnek megfelelő szaktudással."
Király András szerint a tantervben is eltolódás tapasztalható az elméleti szakoktatás felé, így a szakiskolákból kikerülő fiatalok nem rendelkeznek megfelelő szakmai tudással. "Ezt az ellentmondást kell feloldani, hiszen jelenleg a szülők azt gondolják, a szakiskolában sem tanul szakmát a gyerek, a gimnázium legalább olyan felkészülést biztosít, hogy az onnan kikerülő diákokból még bármi lehet" – mutatott rá az államtitkár.
Maros megye: házról házra járnak
"Nem keresettek a szakiskolák, úgy látszik manapság senki nem akar kétkezi munkás, jó szakember lenni" – jelentette ki lapunknak Illés Ildikó. Maros megye helyettes főtanfelügyelője elmondta, mindössze a marosvásárhelyi Elektromaros, Gheorghe Şincai és Traian Vuia szakiskolákban teltek be a helyek, az építkezési és faipari szakközépiskolák kevés jelentkezőt vonzották. Mi több, előbbit a bezárás veszélye fenyegeti, míg a faipari iskolát csak a kémiai gimnázium felszámolásával és az osztályok átköltöztetésével tudták megmenteni.
Eredetileg úgy tervezték, az Emil Dandea nevét viselő iskolát mindössze más épületbe költöztetik, de a helyi önkormányzat határozatát a tanfelügyelőség döntése felülírta. Még rosszabb a helyzet vidéken, például a sáromberki mezőgazdasági szakiskolában, ahol Illés elmondása szerint egy pedagógusnak kellett házról házra járnia, és a nyolcadik osztályos pótvizsgán átment gyerekeket kapacitálnia, hogy oda iratkozzanak.
Folyamatos a lemorzsolódás
Kovászna megyében a tervezettnél nyolccal kevesebb szakközépiskolai osztály indul, az esti tagozat iránt alig volt érdeklődés, így a beiskolázási tervben szereplő öt osztály helyett csak egy alakul meg – tudtuk meg a tanfelügyelőségtől. A 71 nappali tagozatos osztályból idén háromról mondott le a tanfelügyelőség, a csökkentett óraszámú nappali tagozaton a betervezett két osztály helyett csak egy indul a szeptember 16-án rajtoló új tanévben. Az elosztás utolsó szakaszában még 350 gyerek kellett iskolát válasszon.
A megyei tanfelügyelőség jelezte, a roma gyerekek körében egyre nagyobb a lemorzsolódás, és bár a szegényebb diákoknak havi ösztöndíjat biztosít az állam, sokan még így sem végzik el a kötelező tíz osztályt. Az elmúlt tanév kezdetén például több mint 800 diák kapta ezt az ösztöndíjat, a tanév végére már csak 270-en maradtak.
Keresztély Irma főtanfelügyelő a Krónikának elmondta az oktatási minisztérium a kilencedik osztályok létszámára vonatkozó rendelete miatt hátrányba kerültek a szakiskolák, a szaktárca ugyanis elrendelte, hogy a kilencedik osztályok legtöbb 29 fős létszámmal alakulhatnak meg, ez lehetővé tette, hogy az elméleti gimnáziumi osztályokba még egy-egy diák beiratkozzon, ami például Kovászna megye szintjén két osztálynyi diákot jelent. "A fiatalokat és a szülőket elsősorban a gimnáziumok vonzzák. Egyértelmű, hogy az elméleti iskolák elszívják a diákokat a szakiskoláktól, legalább két osztály veszett el ilyen módon" – jegyezte meg a főtanfelügyelő.
"Veszély fenyegeti a szakoktatást!"
Hargita megyében mintegy hét osztálynyi, vagyis több mint 200 gyerek választott osztályt az utolsó beiratkozási fordulóban, ez sokat javított a helyzeten, mondta el a Krónika megkeresésére Hodgyai László tanfelügyelő. "Ezzel az utolsó fordulóval helyrebillent valamelyest a helyzet, olyan gyerek is volt, aki részt vett az egységes felmérőn és mégis csak utolsó percben jelentkezett kilencedik osztályba. Reméljük a legtöbb osztály megalakul, hiszen még szeptember 16-ig felébredhetnek a szülők és a gyerekek. Törvény kötelezi a tanintézeteket, hogy utolsó percben is beírják a tanulókat"– mondta Hodgyai László.
Zetelakán például meghirdetett kilencedik osztályba a nyár folyamán nem volt egyetlen jelentkező sem, az utolsó beiratkozási forduló azonban megmentette a helyzetet, így megalakulhat az osztály. Ditróban és Balánbányán is kevés a kilencedikes, de reménykednek, hogy utolsó pillanatban megalakulhatnak a szakközépiskolai osztályok. Hodgyai László is úgy véli, a szakoktatás továbbra veszélyben van, mivel a szülők és a diákok inkább a gimnáziumokba iratják gyereküket.
"Hibás a rendszer"
Nagy-Máté Enikő, a Bihar megyei Borson lévő Tamási Áron Agráripari Iskolacsoport igazgatója is úgy véli, a jelenlegi rendszer nem segíti a szakoktatást. Mint mondta, a Nagyvárad melletti településen az idén szakközépiskolai osztályt mezőgazdasági technikusi szakon még tudnak indítani magyar nyelven, nappali és esti tagozaton, a jövő azonban bizonytalannak látszik. "Rossz a rendszer, mert kilencedik után nagyon kevés olyan diák van, aki iskolát vált, pedig a gyerekek többsége nem annyira felkészült, de nyolcadik után mégis a gimnáziumot választja, ha pedig már ott van, a szülők szeretnék, hogy érettségi diplomát szerezzen" – magyarázta a pedagógus.
Nagy-Máté Enikő szerint azonban tapasztalat azt mutatja, sokan nem képesek erre. Ha már a nyolcadik osztályban nagyon gyenge volt a diák, kevés az esély arra, hogy érettségi diplomát szerezzen. "Nálunk nagyon sok a hátrányos helyzetű család, sok tanuló már dolgozik, s azzal, hogy még az utazási támogatást sem kapják meg, szinte lehetetlen helyzetbe kerültek" – magyarázta az igazgató. A Borsi középiskolába különben többnyire helyi és a környező falvakból érkeznek fiatalok, sokan már most mezőgazdaságba dolgoznak.
Még mindig várják a beiratkozókat
Kéry Hajnal, Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes is elismeri, a mostani szisztéma nem éppen a legjobb. Mint mondta, a magyar nyelvű kilencedikes szakközépiskolai oktatás Bihar megyében nem túl népszerű, igaz ugyan, hogy az osztályindításhoz szükséges létszámot végül elérték – kivéve a nagyváradi Szent László Római-Katolikus Gimnáziumban, ahol végül csak egy közgazdasági osztályra lett elég jelentkező – de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a szakok "kínlódnak".
"A diákok többsége az elméleti oktatás felé fordul, a szakoktatást nem találják elég vonzónak. A jövőben nagyobb hangsúlyt kell erre fektessünk, fel kell mérjük, hogy milyen képzésre van igény és azokat népszerűsítenünk kell" – véli Kéry. Arra vonatkozóan még nincs pontos adata, hogy végül hány magyar nyelvű szakosztályt tudnak tízediktől elindítani, a héten ugyanis még mindig fogadják a beiratkozókat.
Növekszik az iskolaelhagyások száma
Országos statisztikai hivatal legfrissebb felmérése szerint az iskolaelhagyások száma tovább nőtt az elmúlt években. Az iskolaelhagyás hátterében az esetek többségében a család rossz anyagi körülményei állnak. A felmérés szerint egy átlagos romániai család évi 419 eurót költ egy iskolás gyerekre, amit a szegénységben élő családok nem engedhetnek meg maguknak.
A roma gyerekek 14 százaléka egyáltalán nem járt iskolába, 40 százalékuk az általános iskola alsó, 24 százalékuk a felső tagozaton maradt ki az oktatásból. Remus Pricopie oktatási miniszter a gazdasági válságnak tulajdonítja azt, hogy miután az új évezred első évtizedében sikerült 18-ról 15 százalékra csökkenteni az iskolai lemorzsolódás arányát, 2010-től újból romlani kezdett a helyzet, és ismét 17 százalékra emelkedett azok aránya, akik már a középiskola elkezdése után kimaradnak a közoktatásból. A szakiskolák esetében ez az arány még rosszabb, 20 százalék körüli.
Bíró Blanka, Szucher Ervin, Gyergyai Csaba, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Bővül a moldvai magyar oktatás
Két új moldvai helyszínen indul be az új tanévtől a magyar nyelv oktatása, valamint a hagyományőrző tevékenység, Szőlőhegyen és Újfaluban – közölte Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke.
Mint mondta, a program működtetéséhez adottak a körülmények, ennek keretében több mint kétezer moldvai gyerek tanul magyarul az iskolában vagy délutáni foglalkozásokon. Arról is beszámolt, hogy a pedagógusszövetség nemrég versenyvizsgát szervezett az oktatási programban betöltendő pedagógusi és oktatói állásokra. A programban pedagógusok mellett olyan oktatók is részt vesznek, akik az iskola utáni foglalkozásokon hagyományőrző tevékenységeket tartanak a gyerekeknek.
Burus-Siklódi Botond közölte, minden évben van mozgás a 44 fős oktatói közösségben: van, aki meghatározott időre szerződött és ezért távozik, és van, aki más okból megy el. Idén a távozók helyére és a két új helyszínre hat állást hirdettek meg, és a 23 jelentkező közül ki is választották a legalkalmasabbakat.
A program működésével kapcsolatosan az RMPSZ elnöke elmondta, minden garanciát megkaptak arra vonatkozóan, hogy biztosított az anyagi fedezet, ugyanakkor számítanak arra is, hogy a pedagógusok és oktatók kellő elhívatottsággal viszonyulnak a munkájukhoz.
Mint ismeretes, a moldvai csángó magyar oktatási program keretében az iskolai oktatás részeként heti három órában, vagy iskolán kívüli tevékenységként, délutánonként zajlik magyar nyelvoktatás és hagyományőrző foglalkozás az új helyszínekkel együtt immár 29 moldvai településen. A programot az RMPSZ működteti a magyar kormány, illetve a keresztszülői adományozást összefogó a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) finanszírozásával.
R. Kiss Edit
Krónika (Kolozsvár)

Indul a váradi Fux-fesztivál
Nagyvárad lesz szerdától öt napon keresztül a hazai bábozás központja, kezdődik ugyanis az Erdélyi Hivatásos Magyar Bábszínházak Fesztiválja, az első FuxFeszt, amelyet a helyi Szigligeti Színház Liliput Társulata hagyományteremtő szándékkal indít útjára.
"Korábban több ízben is voltak különböző találkozók Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön, de azok mind civil kezdeményezések voltak és idővel elhaltak. Most először hivatalos intézmény áll a fesztivál mögött" – mondta lapunknak Szőke Kavinszki András, a bábszínház művészeti igazgatója. Meglátása szerint nagy szükség volt egy ilyen, magyar társulatokra koncentráló eseményre, hiszen szükség van arra, hogy komoly szakmai elbírálásnak vessék alá az előadásokat és legyen egy fórum, ahol a hivatásos bábosok megvitathatják problémáikat. "Célunk, hogy abból a sajátos helyzetből és nyelvezetből inspirálódjunk, amely Erdélyre jellemző, ebből kell építkeznünk a jövőben" – magyarázta a művész.
A fesztiválon – amely a Nagyszalontán született Fux Pál néhai grafikusról kapta a nevét, aki tizenhét éven keresztül a váradi bábszínház díszlet- és jelmeztervezője volt – összesen tizenkét társulat vesz részt, köztük a házigazda magyar Liliput és a román Arcadia Társulat.
A meghívott társulatok összesen tizenhat előadást mutatnak be. A versenykategóriában öt előadás, a nagy hagyományokkal bíró szentgyörgyi, kolozsvári, marosvásárhelyi, szatmárnémeti, valamint temesvári társulat darabja szerepel. Az öttagú zsűriben Urbán Gyula, a magyarországi bábszövetség elnöke, Horányi László, az esztergomi Várszínház művészeti vezetője, Kozsik Ildikó, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa, Varga Ibolya, a kolozsvári Puck Bábszínház rendezője és Jankó Szép Yvette teatrológus kapott helyet.
A Holnaposok terén ma reggel 10 órától egy interaktív gólyalábas előadás várja az érdeklődőket, majd délben, a házigazda Liliput Társulat lép az Árkádia színpadára. Fesztiválnyitó bemutatójuk egyben a váradi magyar színház jubileumi évadát is elindítja, névadójuk születésének kétszázadik évfordulója alkalmából pedig a Szigligeti Edécske bábjátékkal kezdenek. A fiataloknak szóló előadást Urbán Gyula írta és rendezte, a díszletet Balla Margit készítette, míg a zenét Laczó Vince Zoltán jegyzi. A darabot középiskolásoknak szánják, de Kavinszki jelezte, hogy a fesztiválon minden korosztály megtalálhatja a hozzá illő előadást, gondoltak az óvodásokra és a felnőttekre is.
Magyarországi meghívottak is színpadra lépnek, így debreceni, kaposvári, pécsi és budapesti művészek is bemutatkoznak, de vasárnap például a Bukaresti Ţăndărica Animációs Színház tart előadást a Szakszervezetek Művelődési Házában.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Hét bemutató Sepsiszentgyörgyön
Hét bemutatót tervez a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, amely a 65. évadára készül – adta hírül a teátrum. A társulat színre viszi Kárpáti Péter Akárki című művét, amelyet Radu Afrim rendez. Sepsiszentgyörgyön is bemutatják a Bocsárdi László igazgató által rendezett Hamlet című előadást, amely a Tamási színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója, és amelyet a július elején kilencedik alkalommal megszervezett gyulai Shakespeare Fesztiválon mutattak be első alkalommal.
Az évad harmadik bemutatója Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című vígjátéka lesz, amelyet Zakariás Zalán rendez. A magyarországi, színházi tanulmányait Marosvásárhelyen folytató Porogi Dorka rendezővel is együttműködik a sepsiszentgyörgyi társulat, ő Pintér Béla Kaisers TV, Ungarn című művét állítja színpadra. A társulat Victor Ioan Frunză rendezővel is dolgozik, de még nem lehet tudni, melyik darabot állítja színpadra a román alkotó.
Az évadtervben két egyéni előadás szerepel: Kicsid Gizella színésznő Marguerite Duras A szerető című művet fogja előadni, Derzsi Ákos pedig Jevgenyij Griskovec Hogyan ettem kutyát című darabjával lép színpadra. A sepsiszentgyörgyi közönség vendégelőadásokat is megtekinthet, például Michal Walczak lengyel író Homokozó című művét, amelyet a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem diákjai adnak elő Bocsárdi László rendezésében. Ez utóbbi produkciót Bocsárdi megrendezte már vizsgaelőadásként a marosvásárhelyi egyetemen, de a sepsiszentgyörgyi közönség új formában láthatja az előadást.
Szintén látható lesz Szentgyörgyön a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közös produkciója, Székely Csaba Bányavakság című drabja, valamint a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Túl a Maszat-hegyen című Keresztes Attila által színre vitt mesejátéka.
Az új előadások mellett az idei évad bérletei érvényesek lesznek az elmúlt évadok felújított produkcióira, valamint az M Studio Mozgásszínház új bemutatóira és korábbi évadokból műsoron tartott előadásaira is. A teátrumot támogatni kívánók idén is vásárolhatnak mecénás bérletet 550 lejért, illetve két darabot ezer lejes áron. Emellett a felnőtt nézők 55 lejes áron válthatnak ötszöri belépést biztosító Ábel bérletet, amely nem névre szóló, és bármelyik repertoáron tartott előadásra érvényes előzetes helyfoglalás esetén, a bemutató előadásokra pedig 5 lejes különbözeti jegy vásárlásával lehet érvényesíteni.
A 39 lejes, névre szóló, öt belépésre feljogosító kulturális bérletet pedagógusok, a megye kulturális intézményeinek (könyvtárak, napilapok, múzeumok) alkalmazottai, valamint a városban működő ifjúsági szervezetek tagjai igényelhetik. A 23 lejes diákbérlet négyszeri, a 26 lejes nyugdíjas, illetve a 24 lejes vidéki bérlet pedig ötszöri belépést biztosít a színház előadásaira. Az új évad bérletei mától kaphatók a Városi Kulturális Szervezőirodában.
Krónika (Kolozsvár)

A magyarság Maros megyei helyzetéről tájékozódnak az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának vezetői
Szeretnék megismerni a Maros megyei magyar közösséget és más kisebbségeket érintő kérdéseket, és az illetékesekkel megvitatni a jogérvényesítés lehetőségeit. Így Marosvásárhelyen találkoznak az RMDSZ országos, Maros megyei és marosvásárhelyi vezetőivel, civil szervezetek képviselőivel, valamint Ciprian Dobréval, a Maros Megyei Tanács elnökével is. A marosvásárhelyi magyar közösséget ért sérelmekről az RMDSZ külügyi titkára, Vincze Loránt tájékoztatta a kisebbségvédelmi szervezetet, amelynek alelnöke is egyben, és kezdeményezte, hogy az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója jelenlétével támogassa a marosvásárhelyi magyar közösséget és az RMDSZ jogkövetelését.

Mediatica.ro

Gabriel Catalan: A kommunizmus elítélése
(Részletek egy hosszabb tanulmányból)
Immár közel hét év telt el azóta, hogy Traian Băsescu elnök a Román Parlamentben 2006. december 18-án hivatalosan elítélte azt a kommunista rendszert, amely országunkban volt, vállalva a („Végső”?!) Jelentést, amelyet a Vladimir Tismăneanu által vezetett bizottság szerkesztett. A bizottság hivatalos neve: a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Enöki Bizottság. Miután az Elnöki Hivatal honlapján hosszasan csíszogatták (többször is változtattak rajta, korrigálták), ez a jelentés 2007 novemberében végre megjelent könyv alakban is a Humanitas Kiadó gondozásában, egy rangos belföldi könyvvásár alkalmából.
2008-ban a Polirom Kiadó tankönyvet jelentetett meg O istorie a comunismului din România (A romániai kommunizmus egyik története) címmel az IICCR – a Romániai Kommunizmus Bűntetteit Kutató Intézet – megbízásából; 2009-ben pedig megjelent e könyv második és javított kiadása, ugyancsak az említett kiadónál. Ez volt a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Elnöki Tanácsadó Bizottság (2007—2009) egyetlen nagy műve, amelynek az volt a fő feladata, hogy megvizsgálja, miként léptetik életbe a téma feldolgozására létrehozott első elnöki bizottságnak a fentebb említett, Végső Jelentésében megfogalmazott ajánlásokat, valamint hogy tanácsokat adjon az állam elnökének azzal kapcsolatban, hogy hol tartanak az említett ajánlások életbeléptetését illetően, továbbá az, hogy használható megoldásokat kínáljon a menet közben feltárt problémák megoldását elősegítő stratégiák kidolgozásához. Meg kell jegyeznünk, hogy a Bizottság fennállásának egész ideje alatt csupán Vladimir Tismăneanu „helyettesei”, a két koordinátor: Cristian Vasile és Dorin Dobrincu kapott fizetést az Elnöki Hivataltól, olyant, mintha elnöki tanácsadók lettek volna, a többi bizottsági tagnak legfeljebb az utazási és elszállásolási költségeit számolták el.
Úgyszintén meg kell említenünk, hogy 2012-ben a iaşi-i Polirom Kiadónál megjelent egy újabb dokumentumkötet a kommunista időszakról, az első, amelyik a Ceauşescu-időszakkal foglalkozik, Istoria comunismului din România. Vol. II: Documente. Nicolae Ceauşescu (1965—1971) – A romániai kommunizmus története. II. kötet: Dokumentumok. Nicolae Ceauşescu (1965—1971) címmel. A kötet szerkesztői Mihnea Berindei, Dorin Dobrincu és Armand Goşu.
Ugyancsak említésre méltó, hogy 2007 júliusában megváltozott a Romániai Országos Levéltár (ANR) vezetősége, 2010 januárjában pedig a Securitate Archívumát Tanulmányozó Országos Tanácsé (CNSAS) is. Viszont mindaz az előrelépés, amit az ANR-ben Dorin Dobrincu vezérigazgató öt év alatt elért, meglehetősen kevés, rendkívül behatárolt, részleges ahhoz képest, amit a köz elvárt tőle. A kommunizmus időszakára vonatkozó dokumentumoknak csak egy kis részét bocsátotta a kutatók rendelkezésére, miközben azok, amelyeknek valóban nagy történelmi és ugyanakkor igazságszolgáltatási jelentőségük van (beleértve az Államtanács vagy az államfő törvényerejű rendeleteit, a Minisztertanács egyes határozatait illetve utasításait, miniszteri rendeleteket stb.) továbbra is titkosak maradtak, a vigilens levéltárosok és a belügyminisztérium régebbi valamint újabb alkalmazottai elrejtették azokat. Dorin Dobrincu 2009 decemberétől – a Belügyminisztérium átalakítása után – már csak igazgatói rangban végezte munkáját, 2012 júniusának közepéig, amikor Ioan Rus belügyminiszter úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg újabb hat hónappal a Dorin Dobrincu mandátumát, habár azt korábban megtette már kétszer. Ami pedig Dragoş Petrescut illeti, aki 2006 márciusától a CNSAS Kollégiumának a tagja, és akit Románia elnökének javaslatára 2010-ben a Kollégium elnökévé választottak, az általa elért valós sikerek is gyakorlatilag jelentéktelenek.
Semmi esetre sem valósult meg „a második célkitűzést”, nevezetesen: az ANR demilitarizálása, vagyis „a Romániai Országos Levéltár kivonása a Közigazgatási és Belügyminisztériumnak való alárendeltségből, abból az alárendeltségből, amelyet 1951-ben, a sztálini időszak kellős közepén helyezték, vagy legalább a Levéltár lényeges mértékű autonomizálása a Minisztérium vezetőségével való kapcsolatában, amelyben az abszurd titkosítást rákényszerítik”; és az sem valósult meg, hogy „a CNSAS-t segítse a titkosszolgálatokkal való nézeteltérések esetében, az átadni való dokumentumok kérdésben”, ellentétben azzal, miként azt Cristian Vasile úr fellengősen, s az ahhoz illő tudatlansággal és felületességgel állítja egy nemrég megjelent dicsőítő cikkében, amelynek a hivalkodó címe: Öt évvel a Végső Jelentés után. A kommunista rendszer – nem csupán szimbolikus – elítéléséről.
Valójában az ANR továbbra is a Belügyminisztérium keretén belül működő intézet, ugyanúgy miként 2007 júliusa előtt volt, továbbra is katonai egység státusa van, tökéletesen militarizált és gyakran abszurd procedúrák, módszerek, szokások és szabályzatok szerint működik, sőt a vezetősége megőrzött szinte minden együgyű reflexet, amit elődjeitől örökölt. A CNSAS pedig még kevésbé fejlődött jó irányba, pontosan olyan ferdén működik, mint korábban: a Kollégiumban éveken át üresen tátongott két hely (csak 2012-ben sikerült betölteni azokat), a működését meghatározó törvényes előírások továbbra is súlyosan csonkítják az intézmény jogait, viszont a CNSAS-nál továbbra is helye van a nepotizmusnak, a nemtörődömségnek és a hozzá nem értésnek, amit már alapításától fogva megszoktunk tőle (még akkor is, ha az utóbbi években átvett néhány dossziét a Securitate örökébe lépett titkosszolgálatoktól, ezeknek az iratcsomóknak a száma kevés, rendkívüli figyelemmel válogatták ki őket, és nehezen férhetnek hozzájuk az önálló kutatók; sőt a CNSAS birtokában lévő dokumentumok nagy részéről nincs minimális leltár, amely a közönség rendelkezésére állna, és az elemi irattári nyilvántartás is hiányzik, függetlenül attól, hogy a CNSAS mikor vette át a dokumentumokat).
Hát mindössze ennyit produkált egy bő „ötéves terv” alatt a romániai kommunizmus kései és bátortalan elítélése. A jelentés konklúzióiból következő és ott javasolt intézkedések közül egyiket sem léptették életbe. Való igaz, hogy rengeteget beszéltek a kommunista időszakról szóló múzeum létrehozásáról (különösképpen az utóbbi időszakban), de mindmáig nem találtak elegendő pénzalapot hozzá, és megfelelő helyiséget sem; szó volt a hajdani politikai foglyoknak szánt kártérítés növeléséről, és ígéretek is elhangzottak erről; de a lusztrációs törvény tervezetét időtlen időkig halogatják, sőt a rajta végzett módosításokkal lényegében elferdítették a készülő jogszabályt azok a parlamenti tagok, akik szorosan kötődnek, közvetlenül vagy közvetve (értsd: családtagjaik révén) a parancsuralmi múlthoz, a CNSAS pedig újból előszedte (jobban mondva folytatja) az ócska gyakorlatot: az igazság elrejtésének és az „erkölcsi halottak”-nak, vagyis a hazai politikai személyiségek többségnek tisztára mosását.
Érdemes megjegyeznünk, hogy 2008 decemberében meghalt Constantin Ticu Dumitrescu azok után, hogy egész éven át fúrták—faragták, amíg – nyilván negatív értelemben – radikálisan meg nem változtatták, azt a törvényt, amelynek alapján a CNSAS működik. Vagyis lemészárolták a 187/1999. számú törvényt (amely immár csupán halvány maradványa annak a jogszabálynak, amelyet eredetileg a Ticu törvényének neveztek). Az Alkotmánybíróság ugyanis a 2008. január 31-én hozott 51. számú Végzésével részben alkotmányellenesnek nyilvánította azt (lásd az eredményt, a 2008. november 14-i keltezésű 293. számú törvényt, amelyik a 24/2008. számú Sürgősségi Kormányrendelet törvényerőre emeléséről intézkedik. Ez a kormányrendelet az állampolgárnak a saját szeku-dossziéjához való hozzájutásáról és a Securitate dekonspirálásáról szól, s az ezt tartalmazó törvényt a Hivatalos Közlöny 2008. december 3-án megjelent 810. számában tették közzé).
Az hogy 2012-ben új nevek jelentek meg a CNSAS Kollégiumában: a nyolcvanas éveiben járó liberális, Dinu Zamfirescu, az IICCMER (a Kommunizmus Bűntetteit és a Román Száműzöttek Emlékét Feltáró Intézet) ügyvezető elnöke, aki jóllehet önként felfüggesztette liberális párti tagságát, hogy elfoglalhassa ezt a tisztséget a CNSAS Kollégiumában, mégis nyilvánvaló, hogy a törvény megszegésével illetve erőltetett/belemegyarázó értelmezésével lett oda kinevezve; a bukaresti Florian Bichir újságíró és ortodox teológus; Florin Abraham Szilágy megyei történész, aki a totatlitarizmusra szakosodott és Mihai Cioflâncă iaşi-i történész, aki a kommunizmus történetére és az antiszemitizmusra szakosodott, jelenlétükkel semmit, de semmit sem változtattak azon a betokosodott, politizáló és titkolózó módon, ahogyan ez az intézmény működik.
Nem szorulnak kommentárra azok a visszaélések, megkülönböztetések, zaklatások, lemondások, tiltakozások, szabálytalanságok valamint az a lehetetlen légkör, amit az IICCMER-ben az új vezetőség (a Muraru—Oprea—Zamfirescu-hármas) produkált, mert a tények önmagukért beszélnek, és tág teret kaptak a sajtóban valamit a blogokon, beleértve azt is, amit 2012-ben az Amerikai Egyesült Államok Kormányának a Jelentéséről készült összefoglaló ugyancsak megemlített az emberi jogok Romániában való tiszteletben tartásának a helyzetével kapcsolatban.
Sem a politikai pártok sem az államelnök semmit sem lépett előre a kommunista totalitárius múlttal való végleges szakítás ügyében. Ennek köszönhetően tartották meg magas állami tisztségekben a politikai és szekus múltjuk révén „beszennyeződött” személyeket, sőt közülük néhányat még jelentősebb tisztségekbe javasoltak. Példaként említjük egyes magasrangú szekus tisztek katonai előléptetését valamint olyan személyek kitüntetését, akik a kommunista totalitárius rendszer engedelmes kiszolgálói voltak, illetve kollaboráns magatartásuk révén kompromittálódtak (gondolunk itt Antonie Iorgovanra, Teoctist Arăpaşura vagy Dan Iosifra); és mindezt „a kommunizmust elítélő államelnök” aláírásával tették, azéval akinek a szekusdossziéját bezúzták illetve eltüntették, de aki név és szám szerint be van jegyezve a Securitate konstancai irattárában mint a IV. Igazgatóság kollaborátora, ezt bizonyítja több olyan dokumentum, amely a hadügyminisztérium Irattárában található. (Megemlítenénk itt: azoknak az RKP-tagok Jegyzékét, akik engedélyt kaptak arra, hogy a Securitate munkáját segítsék; a Konstancai Haditengerészeti Parancsnokságnak az információs hálózatot nyilvántartó Napló—Jegyzékét; továbbá a 00151392/29.09.1976. számú Átiratot, amellyel Traian Băsescu kollaboráns dossziéját átküldték a konstancai Securitatéhoz, más dokumentumok mellett); valamint hivatkozhatunk a Honvédelmi Minisztérium Hírszerzési Főigazgatóságának 2004—2005-ös levelezésére is, és tesszük ezt, mert legalábbis a SIE-nél és a SRI-nél államfőnkről semmi sem található ... egyelőre.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) mind a Călin Popescu Tăriceanu, mind pedig a Crin Antonescu vezetése alatt tagjai között tartotta, sőt méghozzá vezetői funkciókban, vagy tiszteletbeli vezetői funkciókban, a kompromittálódottakat (holott közülük nem egyet a CNSAS is leleplezett). Így Mircea Ionescu-Quintus a párt tiszteletbeli elnöke, Constantin Bălăceanu-Stolnici pedig a PNL Szenátusának az elnöke volt, és megtűrik őt a pártban azután is, hogy 2007 áprilisában beismerte, együttműködött a Securitatéval – és persze az akadémikusi székét is megőrizte Stolnici úr. Dan Ilie Morega csak 2010 júniusában lépett ki a pártból és mondott le a PNL Gorj megyei szervezetének ideiglenes elnöki tisztségéből, amikor egyébként is lejárt a mandátuma, és független képviselőként továbbra is van jelen a parlamentben. Teodor Meleşcanu (a DIE, a külföldi hírszerzési igazgatóság magasrangú tisztje), akárcak Ioan Ghişe, a brassói „antiterrorista” és igazságtevő képviselő. A DIE másik tisztjét, Daniel Dăianut pedig európai parlamneti képviselővé emelték azon az alapon, hogy gazdasági és pénzügyi téren rendkívül értékes szakember (sőt még a kommunista rendszerrel szembeni ellenállást illetően is!).
Ugyanakkor Marius Gheorghe Oprea és Stejărel Olaru – Călin Popescu Tăriceanu nemzetbiztonsági tanácsosai valamint a Securitate elleni és a kommunista nomenklatúra elleni kampány „élharcosai” – megelégedtek néhány kilátástalan, apró balhéval, s a tiltakozásuk egyre félénkebb lett, kifullasztották azt a magas állami tisztséggel járó előnyök és kiváltságok (pénz, szolgálati lakás, autó, titkárnők, külföldi utak, jelöltség az európa parlamenti helyekre, de a pártbeli tisztségek is, sőt főnöki tisztségek a titkosszolgálatoknál, feltűnés a sajtóban, befolyás a közvélemény terén; egyszóval kiadós támogatást kaptak a gyors politikai karrierhez és nemcsak ahhoz). A Tăriceanu-kormány bukását követően és azután, hogy a PNL kilépett a Demokrata Párttal (PD) való koalícióból, az IICCR-ből IICCMER lett azáltal, hogy a Román Száműzöttek Emlékét Őrző Országos Intézetet (az INMER-t) egybevonták az IICCR-vel, s az intézet élére a „liberális” Marius Oprea és Stejărel Olaru helyébe Vladimir Tismăneanu került valamint a Băsescu-pártiak csapata (Ioan Stanomir, továbbá Mihail Neamţu, aki 2011-ben lemondott és az államfőt támogató politikai mozgalmat alapított, amely reformmozgalom kíván lenni, s a lemondott helyébe Cristian Vasile került, a csapatban pedig még ott van Bogdan Cristian Iacob és Dorin Dobrincu is, többek között).
Miután a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) korábbi igazgatója, Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett Demokrata-Liberális Párti (PDL-s) kormány 2012 tavaszán siralmasan beadta a kulcsot, a Socialista—Liberális Unió (USL) által alkotott új hatalom – amelynek a főnökei: Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke és Crin Antonescu, a PNL elnöke – az IICCMER élére új vezető csoportot nevezett ki, amelynek tagjai: Dan Zamfirescu (aki az INMER főnöke volt 2003-tól, a megalapításától 2010-ig, amikor ezt az intézetet összevonták az IICCR-vel), továbbá az ifjú Dan-Andrei Muraru, Dorin Dobrincu helyettese és közeli munkatársa valamint Marius Oprea „fiacskája”, egy antiszemitizmusra és antikommunizmusra specializálódott másik történész. (Marius Oprea maga is visszatért az intézet Különleges Kutatási Főosztályának igazgatói székébe.) Az ANR vezetőségébe pedig kinevezték (2012 júniusában) Ioan Drăgant és (2012 augusztusában) Alina Pavelescu-Tudort. További változások: a nyugdíjazás előtt álló kolozsvári középkor-szakértő Ioan Drăgan, aki Fehér megyéből származik, 1989 óta a Romániai Országos Levéltár kolozsvári fiókjának volt a főnöke, ő lett a iaşi-i az igazgató Dorin Dobrincu helyett, aki visszatért a régi foglalatosságaihoz és szakmáihoz: a kommunizmus, az antiszemitizmus és a posztkommunizmus történetének kutatásához valamint társult egyetemi tanári beosztásához az Alexandru Ioan Cuza Egyetem Történelemtudományi Karán a Copoura épült városba; Alina Pavelescu pedig, a tanulékony, ambíciózus, opportunista, áskálódó és komformista bukaresti hölgy, akit kezdetben éppen Dobrincu léptetett elő az ANR vezetőségi tagjává, majd 2011 szeptemberében az ANR bukaresti fiókjának a főnökévé, miután aligazgatóként összetűzött vele a korábban Nagy Mihály Zoltán által elfoglalt pozíció miatt. Nagy Mihály Zoltán az RMDSZ pártfogoltja, fiatal, magyar nemzetiségű történész, Szilágy megyéből származik, ugyanabból a faluból mint unokatestvére, Szabó Ödön képviselő, aki ugyanakkor az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Nagy Mihály Zoltánt szolgálati érdekből, még idejében, főtanácsosi posztba helyezték át (végrehajtó funkcióba) – s vajon hová? – az ANR nagyváradi fiókjához.
Ugyancsak miután 2009 szeptemberében megbukott a szociáldemokrata és demokrata liberális kormány s 2009 decemberében Traian Băsescut újraválasztották Románia elnökévé, 2011 szeptemberében lefektették Szociálista—Liberális Unió (USL) alapjait, a Demokrata Liberális Párt és a Traian Băsescu elleni szövetségét, Crin Antonescu liberálisai kéz a kézben menetelnek Victor Ponta szociáldemokratáival, és egyáltalán nem restellik, hogy számos nomenklaturista, szekurista vagy besúgó és korrupt személy van e két párt egyikében, másikában, ugyanúgy miként a Dan Voiculescu – konspiratív nevén Félix – szekus által vezényelt Konzervatív Pártban is, amellyel együtt néhány hónappal korábban, 2011 januárjában létrehozták az ACD-t, a Közép-Bal Szövetséget.
Talán érdemes megemlítenünk azt is, hogy milyen rendkívül gyorsan emelkedett a ranglistán két másik fiatal „liberális” és történész, akik nemrég még nagy szájjal harsogták a lusztrációt és a volt kommunisták leleplezését, jóllehet ezen fiatalok KISZ-es múltjuk miatt jobb lett volna, ha hallgatnak. Az egyik Mihai Răzvan Ungureanu, aki Iaşi-ból származik, jelenkori történelemre szakosodott, 1998 és 2001 között államtitkár volt, 2004 és 2007 között pedig külügyminiszter, Mircea Geoană, a hivatásos diplomata után következett ebben a tisztségben (Mircea Geoană 2001 és 2004 között volt Románia külügyminisztere.) M. R. Ungureanu a külügyminiszteri székből a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) igazgatói székébe került, ahol 2007 és 2012 között tevékenykedett, onnan pedig miniszterelnökké léptette őt elő Traian Basescu elnök. Rövid ideig, 2012 februárjában és májusában töltötte be ezt az újabb tisztségét, mert a parlament megszavazta az ellene szóló bizalmatlansági indítványt, és a fiatal miniszterelnöknek távoznia kellett. Jelenleg a Civil Erők nevű párt elnöke valamint a halottaiból föltámasztott Igazságosság és Igazság Szövetségé, amelynek másik tagja a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt. T. R. Ungureanu egyúttal még Arad megyei szenátor és egyik lehetséges elnökjelölt a 2014-es választáson. A másik, ugyancsak szép karriert befutott fiatal „liberális” pedig Adrian Mihai Cioroianu. Ő craiovai, a jelenkori történelem szakértője, újságíró és esszéista, liberális párti szenátor volt, Mona Muscă-val és Mihăiţă Calimentével együtt a lusztrációs törvény kezdeményezője, aztán liberális képviselő volt az Európai Parlamentben és e parlamenti csoport (az ALDE) alelnöke, továbbá egy évig, 2007 és 2008 között a Tăriceanu-kormány külügyminisztere, gyakorlatilag Ungureanut követte ebben a tisztségben. Jelenleg, 2012-től, A. M. Cioroianu a Bukaresti Egyetem Történelemtudományi Karának dékánja. Ungureanu, aki a KISZ Központi Bizottságának póttagja volt, az új rendszerben a román külföldi hírszerző szolgálat igazgatója lett (a SIE-jé, amely szekusokkal megtömött titkosszolgálat, főleg a vezetőségében zsúfolódnak ők); Cioroianu pedig, aki szerényebb kommunista tisztségeket töltött be a líceumban és az egyetemen, külügyminisztersége idején tűnt ki, akkor bizonyította be rátermettségét többször is, hatalmas melléfogásokkal.
A Demokrata Párt megalakulása óta kitartóan folytatja a képmutatást, bekebelezett majminden ideológiainak titulált programot (hol szocialista, hol kereszténydemokrata, hol konzervatív, hol pedig liberális) és számos romániai politikai személyiséget, létrehozva a korrupció fölülmúlhatatlan lecsóját. Jelenleg PDL-nek hívják, miután magába olvasztotta – és eltüntette – a liberális pártból kiszakadt liberális-demokrata csoportot. Ezt a pártot továbbra is ugyanaz a FSN-ből, a Nemzeti Megmentési Frontból maradt klikk vezeti, felerősítve egyéb maradvánnyal: apró, harmad vagy negyedrangú helyi kommunista vezetőkkel, kommunista diákszövetségiekkel vagy KISZ-esekkel (mint Emil Boc, Vasile Blaga, Gheorghe Falcă, Cristian Rădulescu – akiket profi módon tisztára mosott a CNSAS). A PDL még tagjai közé emelt időközben üzletemberekké, feddhetetlen kapitalistákká lett szekus tiszteket, akik nemrég az EU és a NATO országaiban kémkedtek (mint Silvian Ionescu), továbbá „tősgyökres/valódi” liberálisokat, Traian Băsescu hűséges híveit, élükön Theodor Dumitru Stolojannal, aki fontos tisztviselő volt a Pénzügyminisztériumban Nicolae Ceauşescu idejében, majd Iliescu idejében is ugyanott folytatta magasba ívelő pályáját, előbb államtitkár lett, aztán pénzügyminiszter, végül pedig még feljebb jutott: 1991 és 1992 között miniszterelnök volt.
S hát a PSD-ről mit lehet még elmondani? Például azt, hogy ott trónol ma is Ion Iliescu a párt tiszteletbeli elnökeként, annak ellenére hogy első rangú nomenklaturista volt. Victor Ponta pedig, akit a „kis Titulescunak” becéznek, a PSD jelenlegi végrehajtó elnöke, politikai tekintetben Adrian Năstase édes gyermeke. Năstase csupán stratégiai megfontolásból vonult vissza egy lépésnyit: jelenleg a párt Országos Tanácsának az elnöke. Erre a PSD imidzsének javítása végett volt szükség, mert Năstase ellen több ügyben is bűnvádi eljárást indítottak (börtönbe is került stb.) Ponta Mircea Geoanăt, Ioan Geoană ceauşista tábornok fiát követte a párt élén, az alelnökök, végrehajtó titkárok és a szocdem vidéki „bárók” között pedig nagyjából ugyanazok a kommunista múltú vagypedig korrupt magatartásuk miatt megvetni való figurák nyüzsögnek, bár néhányan közülük, mint például Nicolae Văcăroiu vagy Octav Cosmâncă háttérbe húzódtak, de az említettek listája még mindig tekintélyes, gondoljunk csak a következőkre: Constantin Niţă, Ioan Chelaru, Liviu Dragnea, Ion Stan, Gheorghe Nichita, Ioan Mircea Paşcu, Constantin Nicolescu, Dan Nica, Marian Vanghelie, Viorel Hrebenciuc, Marian Oprişan, Ion Vasile, Radu Mazăre, Ilie Sârbu. S hozzájuk társultak a fiatal „szocialisták”, az újabb bimbók mint Corina Creţu, Titus Corlăţean, Nicolae Bănicioiu, Robert Negoiţă, Oana Niculescu-Mizil, Dan Şova, Cristian Rizea, Daciana Sârbu-Ponta.
[…]
De a vallási vezetők sem szállnak síkra az igazi lusztrációért, többségük ugyanis még 1990 előtt került magas egyházi tisztségbe. A múlt köde lepi be a legtöbb idősebb egyházi vezető életrajzát, az ortodoxokét, a katolikusokét (sőt a görögkatolikusokét), a protestánsokét (beleértve a neoprotestáns szekták vezetőit is), a CNSAS ugyanis nehezen dekonspirálta néhány ortodox főpap együttműködését a Securitatéval. És a fiatal egyházi vezetők is tartózkodóan viselkednek a lusztrációt illetően, ők politikai okokból teszik ezt, féltik a karrierjüket, vagypedig szolidaritásból illetve rosszul értelmezett papi titoktartásból, egyes esetekben pedig (gondolok itt a főrabbira és a nagy muftira, mindkettő rendkívül fiatal) szóba jöhet a közöny is, illetve a tájékozatlanság. Daniel Ciobotea ortodox pátriárkáról például azt gyanítják, hogy együttműködött a Securitatéval, ugyanis a DIE 36 046-os számú – és ki hitte volna: éppen ő a„konspiráció végett” 1989. december 23-án megsemmisített – egyik dossziéjának a címszereplője (Micsoda balszerencse, mon cher!). Ioan Robu érsek pedig, a bukaresti római katolikus egyházmegye főpapja ugyancsak hasonló helyzetben van, mert annak ellenére, hogy a CNSAS nem talált (vagy nem találhatott) még olyan szekus dossziét, amelynek ő a címszereplője, mindenképpen tekintetbe kell venni azt, hogy Ioan Robut 1983-ban Nicolae Ceauşescu jelölte ki erre a tisztségre, és a kommunizmus utolsó hat esztendejében Robu érsek rendkívül fontos szerepet töltött be a belföldi és a külföldi propagandájában, egyik vezetőségi tagja volt a Szocialista Demokrácia és Egység Frontjának (a FDUS-nak), résztvett a diktátor istenítésében, az USA-val való kereskedelemi kapcsolatban a legnagyobb kedvezmény elvének megőrzésére tett kísérletekben, valamit a nemzetközi közvélemény félretájékoztatásában az országban uralkodó valóságos szociális, gazdasági, politikai és vallásügyi helyzetről.
A romániai civil társadalmat magát is, akárcsak a közvéleményt egyre kevésbé érdekli ez a kérdés, miközben mind az értelmiségieknek, mind az egyszerű állampolgároknak megélhetési gondjaik vannak. A Román Akadémiát és a romániai egyetemeket az „aranykorszakbeli dinoszauruszok és mamutok” ellenőrzik. A hazai civil szervezetek: a Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS), a Polgári Szövetség (Alianţa Civică), a Pro-Democraţia, a Transparency International, az Emberi Jogokat Védő Liga (LADO), a Romániai Akadémiai Társaság, az Emberi Jogok Védelmének Romániai Egyesülete (APDOR-CH) és a többiek mind vérszegények, mozgásképtelenek és teli vannak a Securitate egykori munkatársaival, vagyis hamis disszidensekkel, valamint a civil szféra olyan fiatal vezetőivel, akik unják a romániai társadalom erkölcsi megtisztítását, elsősorban inkább a mai közélet pénzügyi, kulturális vagy sajtóbeli vonatkozásai foglalkoztatják őket vagypedig a diszkrimináció elleni küzdelem jelenlegi tendenciái: a nemi, a szexuális érdeklődéssel kapcsolatos, az etnikai, a vallási és a vallási felfogással szembeni megkülönböztetés megszüntetése, továbbá a sajtó, az igazságszolgáltatás, a rendőrség, a közigazgatás, a börtönök és a politikai élet megfigyelése.
Következésképpen megállapíthatjuk, hogy kommunizmus (kizárólag elméleti, formális) elítélése körüli nagy ricsaj, úgy tűnik, előre megfontolt akció volt, amelynek ugyanúgy alanyai mind a hatalmon lévők, mindpedig az ellenzék szerepében ügyködő hazai politikai erők valamint a Securitatéból született titkosszolgálatok, közös törekvésük az, hogy a választók és a Nyugat számára kipipáljanak egy „tartalom nélküli forma” feladatot, s egyben lejárassanak minden valóban kommunizmusellenes tiltakozást és civil követelést, hogy aztán a jó mioritikus hagyománynak megfelelően a kommunista múlttal való szembenézést, ezt az ország demokratikus jövője szempontjából életfontosságú kérdést viszonylagossá tegyék és minimalizálják, vagyis elföldeljék végképp.
Utóirat. Hozzátenném, hogy nem vagyok híve a kommunizmusellenességel és a Tismăneanu Jelentéssel kapcsolatos baloldali elméleteknek, negativista vagy relativizáló kritikáknak illetve vélekedéseknek, miként nem értek egyet a kommunizmusról való nosztalgiázással (a nomenklaturistáknak, a szekusoknak valamint a marxizmus bármelyik típusának a szimpatizánsaival) sem.
Fordította: Zsehránszky István
Maszol.ro

Nyitott kapuk címmel egyhetes rendezvénysorozatot szerveznek a kolozsvári unitáriusok
Szeptember 16–22. között nagyszabású rendezvénysorozatot szervez az Unitárius Egyház Kolozsváron, Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknál címmel. A rendezvény által történelmi, vallási, szellemi és kulturális örökségüket szeretnék ismertetni, minőségi szórakoztató programokkal egyetemben. Az egyhetes rendezvénysorozat olyan programokat kínál, amelyek minden korosztálynak, illetve a különböző érdeklődési köröknek érdekeset nyújtanak. A legkisebbeket keddtől szombatig az Unitárius Óvoda termeibe várják, ahol a hírneves intézmény pedagógusai érdekes foglalkozásokat tartanak. Az ifjakat a Magyar Unitárius Egyház ifjúsági szervezete, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet szervezői hívják sajátos tevékenységekre. Az „unitárius hétből” nem maradnak ki a kiállítások, komoly- és könnyűzenei koncertek, áhítatok, színpadi előadások, kerekasztal-beszélgetések, várostúrák, borkóstolók és más jellegű programok sem. A rendezvény keretében ünnepelik meg Erdély egyik legrégebbi és legnevesebb oktatási intézménye, a János Zsigmond Unitárius Kollégium fennállásának 456. és újraindulásának 20. évfordulóját. Az unitárius hét programjai mindenki számára nyitottak.
Transindex.ro

Bukott elit, kiürülő ország
ENSZ-statisztikák jelentek meg nemrég a nemzetközi munkaerő-vándorlás legújabb adataival, s kiderült, hogy az alig 19 milliós Románia olyan óriásokat megközelítő kibocsátó állammá vált, mint a földkerekség legnépesebb állama, Kína.
Csak míg Kínában az 1,2 milliárdos lélekszám mellett bizonyára alig számít valamit az a félmillió ember, aki 2011-ben elhagyta az országot, Románia a maga 310 ezer kivándorlójával bizony ismételten rendkívüli érvágást, életveszélyes vérveszteséget szenvedett el. Olyan érvágást, mely a két évtizedes menekülésszerű migrációsorozat nyomán már az államháztartás és azon belül a társadalombiztosítás rendszerét is felborulással fenyegeti, mi több, államcsőd veszélyét vetíti előre.
Nem lehet mindezt az ország viszonylagos fejletlenségének, modernizációs lemaradásának számlájára írni, hiszen tapasztaljuk nap mint nap, hogy a politikai elit nem ésszerű reformfolyamatra és fejlesztésre összpontosítja erejét, hanem önös érdekeitől elvakítva a közérdeknek úgyszólván fittyet hány, hamis célokat követ. A helyzet javulását nem mozdítja elő, hanem úgy viselkedik, mintha éppen a rendetlenség fenntartásában volna érdekelt. ENSZ-statisztikák jelentek meg nemrég a nemzetközi munkaerő-vándorlás legújabb adataival, s kiderült, hogy az alig 19 milliós Románia olyan óriásokat megközelítő kibocsátó állammá vált, mint a földkerekség legnépesebb állama, Kína.
Nem lehet mindezt az ország viszonylagos fejletlenségének, modernizációs lemaradásának számlájára írni, hiszen tapasztaljuk nap mint nap, hogy a politikai elit nem ésszerű reformfolyamatra és fejlesztésre összpontosítja erejét, hanem önös érdekeitől elvakítva a közérdeknek úgyszólván fittyet hány, hamis célokat követ. A helyzet javulását nem mozdítja elő, hanem úgy viselkedik, mintha éppen a rendetlenség fenntartásában volna érdekelt.
A tragikus demográfiai folyamatoknál maradva – valóságos kiürülése folyik az országnak szakmai képzettség, vállalkozó kedv dolgában is, nemcsak népességileg –, a fiatalabb korosztályok tömeges eltávozása kétszeres csapást jelent az államra és az itthon maradókra, hiszen a természetes nemzedékváltást is elakasztja, társadalmunkat leginkább fejlődőképes rétegeiben csonkítja meg. E helyzet megváltoztatása, e folyamatok megfordítása kellene hogy legfőbb célja legyen minden, népéhez ragaszkodó politikai elitnek, e vizsgán kellene legalább átmenő jegyet elérnie ahhoz, hogy némi megbecsülést érdemeljen ki.
Ehelyett mit látunk? A képtelen vasúti privatizáció, a székelység autonómiatörekvéseinek elgáncsolása, elavult nemzetpolitikai kizárólagosságok erőltetése, a verespataki aranykitermelés tervezett engedélyezése – mindez nem azt szolgálja, hogy Románia minél lakhatóbb legyen, marasztalja fiataljait, és egzisztenciát teremtsen nekik, hanem mintha minden a sorsrontás átkától sújtottan pontosan az ellenkező célt szolgálná. Ma – miként a zűrzavaros hazudozásba és tényhamisításba torkollott népszámlálás is bizonyította – három és fél millió román állampolgár keresi külföldön a boldogulás lehetőségét, s téved, aki úgy véli, hogy ezek kiadós hányada – köztük sok magyar – nem veszett el örökre az ország számára.
A nemzeti jelszavakat pufogtató román politikai elit ismételten megbukott az utóbbi két és fél évtized vizsgáin, teljes csere, a társadalom általános átszervezése segíthetne mindezen. S attól nem lesz az ember derűlátóbb, hogy erre kilátás még középtávon sincs.
B. Kovács András
Háromszék
Erdély.ma

A MIT is támogatja a Székelyföld autonómiájáért szervezett maratoni futást
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és tagszervezetei (ODFIE – Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, IKE – Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, MISZSZ – Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, EMI – Erdélyi Magyar Ifjak) kiemelten fontosnak tartják a Székelyföld önrendelkezésének kivívásában való szerepvállalást, és lehetőségeik szerint részt vállalnak az autonómiatörekvéseket segítő és népszerűsítő megmozdulások szervezésében.
2006-ban ennek érdekében Tekerj rá! címmel biciklis körutat szerveztünk, és az elmúlt években tagszervezeteink is számos rendezvénnyel igyekeztek hozzájárulni az autonómiatörekvések sikeréhez.
Ezúton szeretnénk felhívni a figyelmet Juhos Gábor és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maraton Székelyföldért elnevezésű akciójára, melynek során a maratonfutó szeptember 15. és 28. között, 91 települést érintve és ezek mindegyikén egy-egy facsemetét elültetve körbeszaladja Székelyföldet.
Kérünk minden székely-magyar embert, akinek szívügye a székely önrendelkezés, hogy kísérje figyelemmel, és településén lehetőségei szerint kapcsolódjon be a maratoni futásba, melynek állomásait és pontos programját megtalálhatják az alább csatolt plakáton.
Erdély.ma

Kisebbségi nyelvek védelméért
Elsöprő többséggel fogadta el tegnap az Európai Parlament a veszélyeztetett nyelvek védelméről szóló jelentést. A dokumentum már a bevezetőben elmondja, hogy a jelenlegi uniós eszközök nem teszik lehetővé az európai nyelvek megmentését, ezért többet is végveszély fenyeget.
Mivel ezek a nyelvek az európai kulturális örökség részét képezik, a jelentés azzal a felhívással fordul az Európai Bizottsághoz és a tagállamokhoz, hogy változtassanak eddigi politikájukon, és konkrét cselekvési programokkal, költségvetési eszközökkel védjék meg a veszélyeztetett nyelveket. Az Európai Unióban több mint száz veszélyeztetett nyelvet tartanak nyilván. A jelentésbe a Magyarország határain kívül élő magyarok nyelvhasználati jogainak megerősítését célzó javaslatok is bekerültek.
A veszélyeztetett nyelvek védelméről szóló jelentést 645 szavazattal 26 ellenében, 29 tartózkodás mellett fogadta el az Európai Parlament. François Alfonsi jelentéstévő, az Európai Szabad Szövetség (EFA) korzikai képviselője a szavazást megelőzően hangsúlyozta: „A kulturális sokszínűség az európai integritás egyik alapvető részeleme. Valamennyiszer egy nyelv kihal, európai örökségünknek egy részét veszítjük el. Éppen ezért a jelentés új lendületet és reményt hoz több millió európai számára, akik kultúrájukat és nyelvi örökségüket a jövő nemzedékeknek szeretnék átadni.” Az Európai Néppárt részéről Tőkés László volt a jelentés felelőse, ún. árnyék-jelentéstevője. Javaslatára az is bekerült a végső szövegbe, hogy a tagállamoknak szakítaniuk kell az asszimilációs törekvésekkel, és „a veszélyeztetett nyelvi vagy etnikai közösségek iránti toleranciát”, a társadalmi elismerés, valamint a tisztelet szellemét kell tanúsítaniuk. Tőkés indítványára annak elismerése is bekerült a szövegbe, hogy az anyanyelven való tanulás a leghatékonyabb eszköz, éppen ezért ezt minden életkori szinten, intézményes módon, költségvetési alapokkal is támogatni szükséges. Az EP által elfogadott szöveg mind az Európai Bizottság, mind pedig némely tagállamok eddigi gyakorlatát elmarasztalja. Ez utóbbiakat felszólítja, hogy azok, amelyek még nem tették meg, ratifikálják a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját (1992), valamint a Kisebbségi Keretegyezményt (1995). Bár Tőkés László az egész unióra érvényes, kötelező erejű irányelv elfogadását indítványozta, a képviselők, illetve az egyes frakciók végül is csak egy olyan kompromisszumos megfogalmazásban tudtak megegyezni, hogy az Európai Bizottság kedvező intézkedéseket foganatosítson a szóban forgó közösségek érdekében. A veszélyeztetett nyelvek védelméről szóló jelentés erdélyi vonatkozásai kapcsán Tőkés László tegnapi közleményében kifejtette: „Mandátumom elkezdésekor európai kisebbségvédelmi kódex megalkotásának kezdeményezését tűztem ki célul. A jelentés kiváló kiindulópont ebbe az irányba. Erdélyi magyarságunk száma tragikusan fogy, az utóbbi kilencven évben veszélyeztetett közösséggé váltunk. A romániai magyarok anyanyelve, beleértve a székelyeket és a csángókat is, veszélyeztetett nyelvnek számít. A ma megszavazott jelentésnek tehát bennünket is védelmeznie kell. Örülök annak, hogy román képviselők is megszavazták a jelentést. Románia kormányának is változtatnia kell eddigi politikáján.”
A szavazás után az EFA szervezésében zajlott sajtóértekezleten François Alfonsi általános ismertetőjét követően az EP különböző politikai csoportjaihoz tartozó képviselők értékelték a rendhagyó jelentés, valamint a nyelvvédelem és a nyelvi jogok fontosságát. Jill Evans, az EFA-frakció walesi elnök asszonya metaforikus értelemben szólt egy szinte ismeretlen szigetlakó népközösség 1974-ben elhalálozott utolsó tagjáról, akinek halálával anyanyelve is sírba szállt. Európa ereje nemcsak gazdasága erejében áll, hanem a nyelvi sokszínűség gazdagsága is erősíti kontinensünket – hangsúlyozta a képviselőnő. Tőkés László örömét fejezte ki amiatt, hogy miközben az EU különleges figyelmet szentel az állat- vagy a növény- és a természetvédelemnek – ez esetben az EP végre a nyelvvédelemre is kellő figyelmet fordít. Ezzel együtt kritikus módon szólt arról a törekvésről, mely a jelentés szerkesztése során csak a nyelvek veszélyeztetett voltáról akart hallani, mereven elválasztva ettől az emberi és nemzeti jogaikban korlátozott kisebbségi közösségek ügyét. Példaként a romániai csángók és a szerbiai vlachok esetét említette, akiket éppen nyelvi asszimilációjuk révén fosztanak meg önazonosságuktól. Európának meg kell védenie saját népeit és polgárait – hangoztatta.
A jelentéshez a kisebbségi magyarnyelv-használatra, ezen belül is a csángók magyarnyelv-használatával kapcsolatosan nyújtott be módosító indítványokat Gál Kinga Fideszes EP-képviselő is, így került be a szövegbe, hogy az országoknak nem teherként, hanem értékként és lehetőségként kell tekinteniük a területükön beszélt összes nyelvre. Egy másik indítványában kiemelte azt is, hogy egy nyelv egy bizonyos területet érintően is lehet veszélyeztetett, ha az adott nyelv a területen történelmileg beszélt nyelvnek számít. Ezért is fontos a népszámlálási adatok nyomon követése e tekintetben – nyilatkozott a fideszes EP-képviselő, aki szerint ez a szórványban élő magyarság számára fontos rendelkezés. Üdvözölte a jelentés elfogadását Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő is. „Én magam is teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az anyanyelven zajló oktatás a leghatékonyabb, ahogy azt a jelentés is megfogalmazza, éppen ezért arra biztatom a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben ezt az elvet az oktatási politikájukban” – fogalmazott a voksolást követően Winkler az írásban benyújtott szavazatmagyarázatban. Az RMDSZ EP-képviselője szerint az EB nyelvi sokszínűségre vonatkozó politikáját újra kell gondolni, és megfelelő módon kell ezt finanszírozni is a következő költségvetési ciklusban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiállnak Tőkés mellett
Kiállnak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) széki elnökei Tőkés László mellett – Sánta Imre sepsiszéki elnök szavait jelenlétével nyomatékosította Szabó Tünde orbaiszéki, Bocz Zoltán erdővidéki, Zakariás Barna brassói és Bardócz Csaba székelyföldi régiós alelnök is.
Fontosnak tartották, hogy véleményüknek adjanak hangot az elnökük, Tőkés László ellen indított román össztűz kapcsán – hangsúlyozta Sánta Imre. Bár Tőkés nem szorul védelmükre, mégis úgy érezték, el kell határolódniuk attól a kórustól, amely immár több szólamban gyalázza őt, követeli érdemrendje visszavonását, főként hogy immár helyi vonatkozása is van mindennek, hisz csatlakozott a politikai tőkekovácsolás céljából egymást túllicitáló politikusokhoz a kézdi-orbaiszéki szenátor, a liberális Marius Obreja is.
Károsnak találják ezeket a megnyilvánulásokat, egyáltalán nem használnak a békés román–magyar együttélésének. „Az erdélyi magyarság számára Tőkés László az marad, aki volt, függetlenül attól, hogy visszavonják vagy sem az érdemrendet, emlékezetünkbe, történelmünkbe mélyen beivódott 1989-es és azelőtti kiállása. Mi továbbra is úgy értékeljük, Tőkés Lászlót megilleti ez az érdemrend, de ha el is veszik tőle, ő marad, aki volt: az erdélyi magyarság élő lelkiismerete” – fogalmazott Sánta Imre.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Néptáncszínház Kányádi nyomán
Évadkezdő sajtótájékoztató a Maros Művészegyüttesnél
Turnék, tervek, új munkatársak, tavalyi összegzés és új bemutató – a Maros Művészegyüttes vezetőségének szerda délelőtti évadnyitó sajtótájékoztatóján ezen témakörök mentén zajlott a beszélgetés. A kövesdombi székházban megjelenteket Barabási Attila Csaba vezérigazgató üdvözölte, és elmondta: 2013-ban próbáltak új kihívásoknak is megfelelni, ez a most kezdődő évadban sem lesz másképpen.
– Olyan előadásokkal jelentkeztünk, amelyek korábban nem voltak jelen az együttes repertoárján, folyamatosan próbáljuk táncszínházi produkciókkal gazdagítani a műsorkínálatot. Mindezek mellett olyan turnékon vettünk részt, amelyek – noha anyagi szempontból nem voltak kifizetődők – eljuttatták előadásainkat a szórványmagyarsághoz, például Fogarasba. A Bécsben tartott Szem látta, szív szerette... című vendégelőadásunk is óriási sikernek örvendett, a zemplényi néptáncfesztiválon pedig a román tagozat is fellépett, nagyon tetszett nekik mindaz, amit Magyarországon láttak. A magyar tagozat ezek mellett a gyulai Minden Magyarok Fesztiválján is vendégszerepelt, az utánpótláscsapatunk, az ifjak pedig Szabadkán arattak visszhangos sikert. Hétfőn értünk haza Pozsonyból, ahol a Magyar Táncművészek Szövetségének gyűlésén vettünk részt. Immáron e szövetség tagjává váltunk, és ez óriási lehetőségeket hordoz magában. Kialakult az a kommunikáció a magyarországi hivatásos és műkedvelő táncegyüttesekkel, amely idejövetelem idején – 2007-ben – még nem létezett. De nem csak a néptánc területén mozgunk – a mikházi I. Széllyes Sándor-népdalvetélkedő szervezőjeként is bemutatkozott az együttes.
Ami az idei évadot illeti, a munkafolyamat zökkenőmentesen kezdődött, táncosaink elvégezték a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen folytatott tanulmányaikat. Természetesen vannak hiányosságok, a táncszínházi előadások más jellegű felkészítést is követelnek, ezért színészi, szakmai tréningre neveztük be őket Nagyváradon, ahol több előadásban is szerepeltek. Meggyőződésünk, hogy az ott szerzett tudást itthon kamatoztatni fogják. Közeledik az idei premierünk időpontja, a produkció egy tavalyi előadásunk úgymond folytatása. Akkor Kányádi Sándor Vannak vidékek című verse alapján vittünk színre egy táncszínházi produkciót, az idei bemutató alapjául szintén Kányádi-vers, a közismert Fekete-piros című költemény szolgál. Nagyon örvendek, hogy Juhász Zsolt rendező-koreográfus ismét elfogadta meghívásunkat, ő az előadás rendezője. A bemutatóra szeptember 20-án kerül sor, a Fekete-piros című produkcióval veszünk részt az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek október 3-a és 6-a között sorra kerülő vándortalálkozóján, amelyet az idén mi szervezünk. Mind az öt táncegyüttes jelezte részvételét a találkozón, amelynek első napjaiban az együttesek előadásait láthatja a közönség, október 6-án, vasárnap pedig a zsűri értékelése, a gálaműsor és a díjazás következik.
Az együttes életében változásokra is sor került: objektív okok miatt Füzesi Albert nem vállalta tovább a művészeti vezetői funkciót, utóda Varró Huba lett. Vannak új tagjaink, örvendünk, hogy a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán végzett hallgatók közül sokan felénk kacsintottak, többen jöttek hozzánk táncolni. Anyagi jellegű problémákkal nem küzdünk – a költségvetésünk kevesebb, mint a tavaly volt, de pályázatokkal pótoljuk a hiányzó összegeket. Tárgyalunk a református egyház által visszaigényelt, visszaszolgáltatási folyamat alatt lévő épületben található próbatermünkről, a Maros Megyei Tanács felajánlotta, hogy még 5 évig csak értünk béreli a szóban forgó épületet. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy nem egyszerű dolog táncosnak lenni ebben az alulfizetett szakmában, csodálom, hogy hogyan tudnak igen kicsi fizetésükből megélni a művészeink. És ez a fizetés sajnos nem tőlünk, a vezetőségtől függ.
A közelgő premierről, a Fekete-piros című előadásról a rendező, Juhász Zsolt szólt.
– Kányádi Sándor versét nem kell bemutatni senkinek, alapmű. A néptáncszínházi produkció nem óhajt politizálni, az erdélyi magyarság létezésével kapcsolatos sorskérdésekkel, méltósággal foglalkozik, azzal, ahogyan az erdélyiséget megélték, megélik múltban és jelenben egyaránt. 40 év telt el a vers írása óta, de az nagyon sok elemében ma is aktuális, így a mából indulunk ki. A kérdés, hogy mi történik ezzel a kultúrával, mi zajlik itt? Mindezt erdélyi néptáncokon és mai színházi világon keresztül. Örvendek, hogy a csíkszentdomokosi születésű, többszörös nívódíjas koreográfus táncmester, Kádár Ignác elvállalta a rendezőasszisztensi, Kiss Zsuzsanna és Szélyes Andrea-Natália pedig a jelmeztervezői munkát. Én pedig szívesen dolgozom itt, nagyon szeretem az erdélyi légkört, köszönöm, hogy itt lehetek.
Szélyes Andrea-Natália elmondta, nagy kihívás volt a ruhák megtervezése, hiszen a táncszínházi produkció egészen más jellegű munkát igényel, más a színpadi mozgás, Barabási Attila Csaba pedig az együttes új szervezőjét, Benedek Botondot mutatta be, aki – színművész lévén – színpadközeli ember, tapasztalatát pedig a kultúraszervezésben kívánja kamatoztatni.
– Nagyon sok újítással jelentkezünk a kezdődő évad során – árulta el Benedek Botond. – Ezek egyike, hogy honlapunk folyamatos frissítés alatt fog állni, követhető lesz rajta minden, ami az együttessel kapcsolatos, egészen a naprakész programig. Létrehoztunk egy Facebook-oldalt is, amelyen szívesen várjuk nézőink visszajelzéseit. Szeptember folyamán fellépünk Székelykeresztúron, Jedden, Nagyernyében, ezt követően pedig Sátoraljaújhelyen és terveink szerint Tokajban, illetve Nyíregyházán is. Azon dolgozom, hogy minél többször ellátogathassunk a Partiumba, az új bemutató mellett pedig tovább játsszuk a Szem látta, szív szerette..., a Vannak vidékek, a János vitéz, illetve a Farsangi hangulatok című előadásainkat.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

A kettősség jegyében
Újraszerveződő ülését tartja a kisgazda és kisvállalkozó platform
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Alapszabályzatának, valamint a Szövetségi Állandó Tanács platformok újraszerveződéséről szóló határozatának értelmében az RMDSZ keretében működő platform, a Romániai Magyar Kisgazda és Kisvállalkozó Mozgalom szeptember 18-án tartja meg újraszerveződő ülését. A platform ülésének helyszíne: Sapientia Egyetem – Marosvásárhely, Segesvári út 1C szám, Koronka. A 19 órakor kezdődő újraszerveződő ülést a Romániai Magyar Kisgazda és Kisvállalkozó Mozgalom elnökének köszöntőjével és beszámolójával indítják.
Népújság (Marosvásárhely)

A kettősség jegyében
Szeptember 12-én tölti 95. életévét dr. Kovács Endre nyugalmazott biokémia-professzor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem alapító tanárainak egyike. Kezemben a megadott címmel a Kovács András név láttán elbizonytalanodom, majd kiderül, hogy a 80 éven át viselt Endréből akkor lett András, amikor románból visszafordították magyarra a nevét. Ez nem zavarja, hiszen királyi névről van szó – mondja a humor kedvéért, ami elegánsan szövi át mondatait.
A szeptemberi kora délután fényében a nappali szoba berendezése – az időt kongató nagy faliórával, a csergén levő varrottas párnákkal, s a polcokon sorakozó jól ismert könyvekkel az otthonosság hangulatával vesz körül. A kétféle névből kiindulva a beszélgetés során kibomlik, hogy egész életére jellemző volt a kettősség. Két nevet visel, irataiban két születési hely neve szerepel, két fiút nevelt fel, s "ezermesterként" a mérnöki szakma vonzásában egyetemi oktatóként dolgozott. Feleségét és egyik fiát elveszítette, s bár nagyon megritkultak az ismerősök is körülötte, amíg lehet, szeretné a függetlenségét megőrizni.
Életrajzi adatainak ismertében a kettős születési helyről és iskoláiról kérdezem.
– Konkolyfalván születtem 1918. szeptember 12-én. Színtiszta román falu Désen túl, a Szamos mellett, Nagyilondával átellenben. Románul Negreni-nek hívják, s mivel a Bánffyhunyad melletti Körösfeketetóval azonos a neve, amikor magyarra fordították, a névtárból ez utóbbi tekintélyesebb település nevét írták be. Konkolyfalvára úgy kerültünk, hogy bánffyhunyadi édesapámat körjegyzőként egyik helyről a másikra "dobálták". Kolozs és Szilágy után kerültünk Szolnok-Doboka megyébe, ahol tíz évet töltöttünk. Rezsimváltozáskor a magyar párt felszólította a tisztviselőket, hogy ne tegyenek esküt az új államhatalomra, de apám a hét gyerekkel nem maradhatott állás nélkül. Egy másik kicsi faluba, Drágavilmára helyezték, ahol három község jegyzői teendőit látta el.
Elemi iskoláimat Bánffyhunyadon végeztem, ahol a nagyanyám és nénéim laktak, majd a kolozsvári Református Kollégiumban érettségiztem.
– Miért választotta a kémiát, ami akkoriban még nem tartozott a "divatos" tantárgyak közé?
– Világéletemben gépészmérnök akartam lenni, de érettségi után nem volt anyagi lehetőségem, hogy Temesváron vagy Bukarestben tanuljak. Hogy ne veszítsek évet, 1936-ban beiratkoztam a kolozsvári Ferdinánd Egyetem matematika-fizika és kémia szakára. Amikor rájöttem, hogy nem áll fényes jövő előttem, mivel a hat erdélyi református kollégium reálszakos tanárai mind fiatalok, átiratkoztam az ipari kémia szakra. Ott szerves és szervetlen kémiát tanultam, abban reménykedve, hogy egy laboratóriumban állást találok. 1940-ben a Kolozsvári Egyetem magyar kormánybiztosa felajánlotta a dékáni titkárság vezetését a Ferenc József Tudományegyetem Matematika-természettudományi Karán. Azzal a megjegyzéssel vállaltam el, hogy nem szeretnék az asztalhoz vagy a székhez ragadni, amire azt válaszolta, hogy várjam meg az új évet, s ha valamelyik kémia tanszéken megürül egy állás, oda helyeznek. A szerves kémiai tanszék csábított, ahol dr. Vargha László szegedi egyetemi tanár lett az intézetvezető. Irányításával 1944-ben doktoráltam, s a hadkiegészítőnél csak erre vártak, mert rögtön küldték a behívót, hiába kaptam az egyetemtől a tanársegédi fokozatot.
– Mennyi időt töltött a katonaságnál?
– Két évet katonáskodtam Szatmárnémetiben, Pilisvörösváron, Tasnádon, majd az úgynevezett fronton, a Radnai-havasokban. Bár vegyiharc-századnál szolgáltam, a vegyi fegyverek bevetésére szerencsére nem került sor.
A szíriai helyzet kapcsán naponta hallunk a vegyi fegyverekről, mikor, hol kezdődött a történetük?
– Az első világháborúban már klórgázzal, majd yperittel gyilkolták az embereket. Ez utóbbi kémiai nevén diklór-dietil-szulfid, besorolása hólyaghúzó harci gáz, amelyet 1917-ban használtak a németek először a szövetséges erők ellen, s Ypres belga városról kapta a nevét. Az iperit idegméreg, maró hatása a bőrt, a tüdőt, a szöveteket teszi tönkre. Bepermetezték a területet, s az elpárolgó folyadékot a szél hátán szállíttatták az ellenség állásaira. Ez egy kicsit kétélű dolog, mert ha megfordul a szél, akkor saját maguknak ártanak. Rengeteg harci gáz létezik, vannak gázállapotú, cseppfolyós és szilárd anyagok is.
– A második világháborúban kinek volt vegyi fegyvere?
– Mindkét félnek, csakhogy az 1925-ös genfi egyezmény alapján már nem vetették be.
– Szíriában is hasonlót használtak?
– A szaringázt gyanítják, ami a veszélyes ideggázak közé tartozik. Mindenesetre rendkívül csúnya mindeniknek a hatása.
– Említette a professzor úr, hogy a katonaságot a fogság követte.
– Négy évig voltam munkaszolgálatos az egykori "paradicsomnak" tartott Szovjetunióban. Javarészt ipari létesítmények melletti beszállító üzemeknél dolgoztunk, fakitermelésben, vegyi gyár segédmunkásaként. Miközben a harcsafűrészt húztam a fakitermelő regimentnél, híre ment, hogy egy őrnek megjavítottam az óráját, s attól kezdve a táborparancsnok egy helyiséget adott, hogy műhelyt rendezzek be, ahol órákat kellett javítanom.
– Hol, mikor tanulta meg az órásmesterséget?
– Gyermekkoromban nem egy órát tettem tönkre, amíg érteni kezdtem hozzá.
Egyébként ez volt az első feketemunkám, de csak addig tartott, amíg átcsoportosítottak egyik táborból a másikba azzal a kecsegtető ígérettel, hogy hazaengednek. Ami valójában azt jelentette, hogy legalább egy évet újabb táborban töltünk. Ennek a vezetője kinevezte magát rádióamatőrnek, s rádiójavítást vállalt civileknek. Amikor kiderült, hogy én is rádióamatőr voltam, ezt a feketemunkát is át kellett vennem. Mivel a parancsnok az európai rádiókhoz nemigen értett, a hadizsákmányként szerzett készülékek javítása reám hárult. Volt egy garázsa is a tábornak, s mivel hivatalosan nem foglalkozhattam rádiójavítással, a garázs személyzetébe soroltak be, ami arra volt jó, hogy kitanultam a motorszerelést.
– Az elmondottak szerint tanulságos volt a fogságban töltött idő.
– Valóban, hiszen megtanultam az orosz nyelvet is. Nagy segítségemre volt, hogy a cirill betűket már itthonról ismertem. Drágavilmán, ahol csak a mi voltunk magyarok, értelmiségiként összebarátkoztunk az egyik ortodox pappal, aki édesapám halála után meghívott egy szünidőre. A vasárnapi misén a kántor melletti megtisztelő széken hallgattam végig a szertartást. A jó falusi kántor a szentkönyvet olvasva az ujjával követte a sorokat, én pedig a szavak és az írott jelek közötti kapcsolatot figyelve ismertem meg a cirill betűket. Egy szlovákul is beszélő felvidéki magyar fogolytársam az orosz nyelvtan elsajátításában segített. Egy napon, amikor a vegyi üzemben végzett munkától kifekélyesedett kezem miatt orvosi engedéllyel a táborban maradhattam, annak politikai irányítója rájött, hogy elég jól gagyogok oroszul. Kiderült, hogy olvasni is tudok, s azt a feladatot kaptam, hogy a híreket fordítsam magyarra és románra a fogolytársaimnak. Kezdetben leírtam, majd első látásra fordítottam, s ettől kezdve tolmács lettem.
– Hogyan ért véget a fogság?
– 1948-ban kerültem haza, s rögtön jelentkeztem a Bolyai Egyetem vezetőségénél, de mivel a következő tanév tanszemélyzetét már kijelölték, nem tudtak felvenni. Decemberig reményt vesztve Kolozsvárt töltöttem az időt. A Bolyai Egyetem magyar orvosi kara már Marosvásárhelyen működött. Amikor az adminisztráció szempontjából is függetlenedett, voltak tanárok, akik nem vállalták a költözést, így megürült néhány állás az orvosi karon. Az orvosi kémia előadótanáraként jöttem Marosvásárhelyre. Az 1948–49-es tanév egy félévből állt. Decemberben érkeztem, januárban kezdődtek meg az előadások, s a félév végéig kellett befejezni a tananyagot. Első évben orvosi kémiát a másodikban biokémiát tanítottam.
– Miben különböznek?
– Az orvosi kémia az általános szervetlen és szerves kémiai alapismeretek elmélyítése a középiskolainál magasabb szinten. Bővebben tárgyalta az élettel kapcsolatos vegyületeket, mint például a fehérjéket, főleg az enzimeket, s a biokémia bevezetését jelentette. Marosvásárhelyen nagy segítségemre volt Obál Ferenc, az élettan professzora, akivel baráti viszonyba kerültünk, s a későbbiekben is jól együttműködtünk. A tantárgyat oktató magyarországi egyetemi tanár szerződését az 1949-es félév végén felbontották. Mivel a nyári szesszió után sok diák maradt az őszi pótvizsgára, amikor szabadságra készültem, hogy megnősüljek, Csőgör Lajos rektor azzal örvendeztetett meg, hogy ősszel én kell vizsgáztassam a másodéveseket biokémiából. A szünidő a biokémia tanulásával telt el, majd szerencsésen lezajlottak az őszi vizsgák, s attól kezdve a biokémia előadásokat is én tartottam. Nemsokára csak a biokémia maradt a tantervben, s a rektor a kolozsvári kémiai kar legjobbjai közül öt fiatal végzettet hozott tanszemélyzetnek, akik a későbbiekben nagy segítségemre voltak.
– Nem könnyű tantárgy a biokémia (életvegytan), az orvostanhallgatók egy része tart is tőle. Az átlagember pedig el sem tudja képzelni, hogy milyen sok vegyi folyamat történik a szervezetünkben.
– Az élő szervezet működése és felépítése nem egyszerű. A szervezetünkben zajló vegyi folyamatokat úgy lehet megérteni, ha összefüggéseiben vizsgáljuk azokat, mert nagyon szigorú logika alapján működnek. Bizonyos anyagok vegyi szerkezete pontosan megszabja a szerepüket a szervezetben, és azt is, hogy milyen változásokat szenvedhetnek. A szerkezet és a funkció között szoros az összefüggés.
– Ezek szerint a professzor úr a legbonyolultabb "gép" működését tanította.
– Ha nem adatott meg, hogy az egyszerű gépekkel foglalkozzam!
– Hol van a biokémia és biofizika közötti határ?
– Egy kémiai reakció energiaváltozással jár, az energia pedig fizikai fogalom, amelynek hatására rengetegfajta átalakulás, akár a molekulák alakváltozása is bekövetkezik.
– Az egyetem történetéről készült könyvben olvastam, hogy annak idején változatos témákban folytattak kutatásokat, mint például az anyagcsere és szabályozása, a belgyógyászati betegségek közötti összefüggés, ideg-biokémiai vizsgálatok, a máj toxikus károsodásával összefüggő fehérje- anyagcserezavarok, véralvadás….
– Próbáltunk a felszerelés, a műszerek, s a rendelkezésünkre álló vegyi anyagok biztosította lehetőségek keretén belül, sőt néha egy kicsit talán azon túl is valamit felmutatni. Nem mondom azt, hogy fontos dolgokat fedeztünk fel, de igyekeztünk.
– Szeretnék egy kérdéssel visszatérni a kezdetekre. Kovács Endre professzort a gyógyszerészeti kar alapító tanáraként is számon tartják.
– Az első évben külön felkérésre gyógyszerészeti szerves kémiát tanítottam a gyógyszerészhallgatóknak. Egy pár évre megszakadt a kapcsolatom a gyógyszerészeti karral, majd 1953-ban nem éppen hivatalos kifejezéssel élve a "nyakamba sózták" a dékáni teendőket. Ez nem volt lélekemelő feladat, s ebben a minőségemben 1956-ig tagja voltam az intézet vezetőségének is.
– Ami akkoriban elsősorban pártutasításra történt.
– Rengeteg időt elvesztegettünk fölösleges dolgokkal is. Magamtól mondtam le, s utána következtek a szomorú események, a kizárások, megfenyítések…
– Azt a korszakot nem volt könnyű átvészelni anélkül, hogy ne kényszerüljön kellemetlen helyzetbe az ember.
– Valóban nem.
– Aztán következtek a hatvanas évek.
– Az 1960–61-es tanévben Moghioros és Rautu elvtársak jelenlétében tanszemélyzeti plenáris ülés helyszíne volt a Kultúrpalota. Akkor kezdődött el az egyetem jellegének a megváltoztatása.
– A professzor meddig vezette a biokémia tanszéket?
– 1983-ig, a nyugdíjazásomig. Időközben a gyógyszerészeti karon még tanítottam a biokémiát.
– A karról szóló könyvben olvastam, hogy fontos szerepe volt az egyetemi műhelyekben folyó munka irányításában is.
– A gépek iránti vonzódásom ismerve Andrásovszky rektor bízott meg a finommechanikai műhely szakmai vezetésével. A már meglévő laboratóriumi berendezések javítása mellett a tanszemélyzet részéről igényelt kivitelezhető műszerek megépítésére kellett fordítani azt a felszerelést, amivel a finom- és fenntartó mechanikai műhely rendelkezett. A finommechanikai műhelyben nagyon hozzáértő, rátermett csapat gyűlt össze, s kezdetben komolyabb megvalósításokra is lehetőségünk nyílt, de később fokozatosan lecserélődtek, s a működésünk egyre inkább beszűkült.
– Ezt a szerepet meddig töltötte be?
– Gyakorlatilag a nyugdíjazásomig.
– Akkoriban is kényszer hatására kellett távoznia egy professzornak?
– Megelőztem a kényszert, talán megérezve, hogy családi problémám lesz. Ugyanabban az évben feleségem, Balázs Magda szemész főorvos megbetegedett, s nagyon nehéz három év után 63 éves korában elhunyt.
– Az egyetemi feladatok mellett maradt-e idő valamilyen hobbira?
– Rádiótechnikával, erősítők, vevőkészülékek tervezésével, kivitelezésével foglalkoztam.
– Ha visszagondol, melyek voltak a legszebb évek?
– Egész életemben éreztem, hogy nem a fő foglalkozásom, amire a legtöbb adottságom, tehetségem van. Ezt próbáltam pótolni a hobbival, ami csak részben sikerült.
– Ha most kezdené, mit tenne másképpen?
– Nem is tudom. Ma már a mérnökség is nagyon megváltozott, s mint minden tevékenység, a pénz hatalmának van kiszolgáltatva. Hogy melyik évet tudnám kiemelni? Mindeniknek megvolt a böjtje is. Sokszor rángattak ide-oda, voltam képviselő, de jó ideológus nem vált belőlem soha.
– A professzor úr diszkréten szellemes, kiváló beszélgetőpartner. Nem illik megkérdezni, de 95 évesen ezt a formát hogyan lehet megőrizni?
– Csak neveket ne kérdezzen!
– Azt tartják, hogy idővel egyre bölcsebbé válunk.
– Az ember bizonyos dolgokat kellemetlen tapasztalatai alapján próbál korrigálni. A nagyobb megértést, türelmet, elnézést jelentő bölcsesség alapját ilyen tapasztalatok képezik.
– Mi a kedvenc időtöltése?
– A szépirodalom és a klasszikus zene. Mostanában Anatole France novelláit olvasom, Bach, Beethoven s Verdi egyes műveit hallgatom szívesen.
– Derűs, boldog születésnapot kívánok, s köszönöm az élményt!
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Kétoldali egyezményt kötött a BBTE és a budapesti ELTE
Dokumentumban szabályozzák a kettős mesteri diplomák kérdését
Ioan Aurel Pop, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora szeptember 5-én írta alá azt a keretegyezményt, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a legrégebbi magyarországi egyetem, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a BBTE hallgatói olyan mesteri programokra iratkozhatnak be, amelyek elvégzését követően kettős diplomát kapnak, tudtuk meg az egyetem által szerkesztőségünkbe elküldött közleményből. Magyar részről az ELTE rektora, Mezei Barna egyetemi professzor írta alá a dokumentumot. – Mivel az idei magiszteri tanulmányokra a felvételi már lezajlott, a két egyetemen való mesteri képzés csak jövőre indul be. A rektorok által aláírt dokumentum az a keretegyezmény, amelynek alapján minden kar külön dönt a két diplomát biztosító magiszteri képzésről – magyarázta lapunknak Nagy László, a kiterjesztett tagozatokért, a minőségbiztosításért és az informatizálásért felelős rektorhelyettes.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)