Navracsics: az összetartó nemzeteknek van jövőjük
Az összetartó nemzeteknek van jövőjük – hangoztatta Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.
A fideszes politikus szerint az összetartó nemzetek erősek, azok tudják érvényesíteni érdekeiket. Nem monolitikus egységről van szó, nem arról van szó, hogy „mindenben azonos legyen a véleményünk", de a jelenlegi kiélezett helyzetben, amikor az európai gazdaságok, társadalmak, értékrend válságban van, azok a nemzetek sikeresek, amelyek az alapkérdéseket, saját nemzetünk fennmaradását, gyarapodását illetően egyet tudnak érteni, viták árán, de dűlőre jutnak – fejtegette a kormánypárti politikus.
Az erdélyi magyarokra is érvényes, hogy az alapkérdésekben egyetértésre kell jutni – fűzte hozzá Navracsics Tibor annak kapcsán, hogy a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége a közelmúltban tartott kongresszusára nem hívta meg a Székely Nemzeti Tanácsot.
Az 1920. június 4-i trianoni béke közelgő évfordulója, a nemzeti egyetértés napja kapcsán a miniszterelnök-helyettes azt emelte ki: „csak rajtunk múlik, hogy fel tudjuk-e dolgozni a trianoni traumát". „Mindig lesznek olyanok, akik abban érdekeltek, hogy soha ne tudjuk feldolgozni, hogy újra és újra azzal szembesüljünk, hogy a magyar nemzet kudarcos, hogy a magyar nemzet egy hanyatló nemzet, hogy a magyar nemzetnek már semmi se sikerülhet a Kárpát-medencében. Ha mi magunk nem hiszünk magunkban, akkor ez így is lesz, akkor az ellendrukkereknek lesz igazuk" – mondta Navracsics Tibor. Hozzátette: a nemzet fel tudott állni 1920 és 1938 között, majd 1945 és 1956 után, és 1990-ben.
A kormánypárti politikus úgy vélte: a magyar baloldal erőteljes internacionalista tradíciója egyedi, a környező országokban például a baloldal sokkal kevésbé várja a segítséget a külvilágtól, Nyugat-Európától. Amikor idén tavasszal felmerült, hogy az Európai Tanács parlamenti közgyűlése tárgyalja a román belpolitikai helyzetet, a jogállamiság állapotát, az ottani – egyébként egymással éles politikai vitában álló – jobb- és baloldali pártok közös nyilatkozatban jelezték, hogy erre nincs szükség, ez román belügy, amit megvitatnak egymás közt.
A magyar baloldal gondolkodásában azonban létezik egy évszázados tradíció, melynek jegyében mindent megtettek korábban és 1990 után is, hogy az országot lejárassák. Ennek az internacionalista tradíciónak a hátterében egy sajátos önbizalomhiány húzódhat meg: „ők úgy gondolják, hogy mi magyarok nem vagyunk eléggé érettek arra, hogy megvitassuk saját dolgainkat, hívni kell az óvóbácsit, hívni kell valakit, aki igazságot tesz közöttünk, mert nem vagyunk elég értelmesek, nem vagyunk elég toleránsak, nem vagyunk elég demokraták ahhoz, hogy odafigyeljünk egymás érveire" – mondta Navracsics Tibor.
A jelenlegi kormány 2010 óta az ország szociális helyzete és örökölt államháztartási hiánya miatt sok olyan lépést kényszerült megtenni, amit fenntartással fogadott az unió, mert érdekeket sérthetett és újszerű volt, „de be tudtuk bizonyítani, hogy eredményre vezet" – hangoztatta a kormánypárti politikus a közszolgálati rádióban.
MTI
Erdély.ma

Össze kell gyűjteni a nemzeti értékeket – Megalakult a hungarikum klubok mozgalma
A hungarikum klubok segítségével olyan közösség jön létre, mely segíti a nemzet felemelkedését – mondta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Hungarikum Bizottság tagja szombaton a Lakiteleki Népfőiskolán.
„Nemcsak a helyi értékek védelmét szervezi a helyi közösség, hanem bekapcsolódik abba az áramkörbe, mely egy határokon átívelő mozgalom, mely minden magyar értéket megtart és megőriz" – hangsúlyozta Lezsák Sándor a hungarikum klubok képviselőinek országos találkozóján. A találkozón a Kárpát-medence 37 településéről érkezett küldöttek megalakították a hungarikum klubok mozgalmát, majd egy nyilatkozatot fogadtak el.
Horváth Zsolt Fideszes országgyűlési képviselő elmondta, hogy három elvet vettek figyelembe a magyar nemzeti értékekre és hungarikumokra vonatkozó szabályozás tavalyi elfogadásakor: az első, hogy legyen alulról jövő kezdeményezés, a második pedig, hogy legyen minél kevésbé bürokratikus. A harmadik elv szerint Magyarország csak olyan törvényt hozhat, mely csak a határain belül hatályos, amivel azt szerették volna elérni, hogy „nacionalista mozgalmak ne tűzzék a zászlajukra".
Az országos találkozó résztvevői által elfogadott nyilatkozat szerint „a magyar nemzeti értékek átörökítendő és megőrzendő értékek, az összetartozás, az egység és a nemzeti tudat erősítését szolgálják". Fontosnak tartják, hogy a helyi, megyei értékek kiválasztása széles körű társadalmi együttműködés keretében valósulhasson meg. A közösség tagjai gyakorlati munkát vállalnak, és személyes példát mutatnak a nemzeti értékek összegyűjtésében, dokumentálásában. Többek között azt is vállalták, hogy arra ösztönzik a helyi közösségek tagjait: csatlakozzanak a Kárpát-medencei hungarikum mozgalomhoz, továbbá céltudatos együttműködést alakítanak ki a települési, megyei önkormányzatok képviselőivel, az ezen a területen tevékenykedő civil szervezetekkel. Az Országgyűlés 2012-ben fogadta el A magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló XXX. törvényt, majd megalakult a Hungarikum Bizottság.
A hungarikumok körébe tartoznak tárgyak, szellemi alkotások, kulturális javak, jelképek, valamint a magyar nemzettudatot megtestesítő alkotások, nemcsak Magyarországról, hanem a Kárpát-medencéből, sőt a világ minden tájáról.
A hungarikumokat először helyben, majd megyei és regionális szinten kívánják összegyűjteni. Ezekből az értékekből egy bizottság állítja majd össze a magyar értéktárat, a legismertebbeket hungarikum-védjeggyel látják el.
A kormány 2013. április 11-én fogadta el a Hungarikum-törvény végrehajtására vonatkozó részletszabályokat. A magyar nemzeti értékeket a Magyar Értéktár, a magyarság csúcsteljesítményeit a Hungarikumok gyűjteménye tartja majd nyílván. A kormányrendelet szerint, bármely állampolgár, civil és gazdasági szervezet kezdeményezheti, hogy a magyar szellemi és kulturális javak, szokások, jelképek és egyedi termékek közül valamelyik bekerüljön a Magyar Értéktárba. A Magyar Értéktárban nyilvántartott, megkülönböztetésre, kiemelésre méltó, a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményének számító nemzeti értékeket a Hungarikum Bizottság minősíti majd hungarikummá.
MTI

Nemzeti összetartozás napja - Rendezvények országhatáron belül és kívül
Megemlékezéseket, koszorúzásokat, családi és kulturális rendezvényeket tartanak országhatáron belül és kívül a nemzeti összetartozás napján, kedden.
A fővárosi Magyarság Házában délelőtt Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nyitja meg az emléknap ifjúsági programjait. Az ünnepségen felavatják a külhoni és hazai diákok által készített alkotást, majd rendhagyó történelmi előadást és tárlatvezetést tartanak a meghívott diákoknak a Megújuló épített örökség - értékmentés a Kárpát-medencében című kiállításhoz kapcsolódóan.
Este hat órakor az Országház kupolatermében ünnepi koncertet tartanak, amelyen közreműködik a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, fellépnek továbbá az összetartozás dalának művészei. Beszédet mond Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, majd megnyitja a Közös tér - közös örökség - Műemlék-helyreállítások a Kárpát-medencében című fotókiállítást.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából a Rákóczi Szövetség diákutaztatási programja keretében nyolcvan Kárpát-medencei középiskola több mint 2600 diákja utazhat legalább egy határ átlépésével egy másik magyar iskolához.
Az országhatárokon túl a vajdasági Királyhalmán ünnepi szentmisét tartanak, ahol Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár mond beszédet. A liturgiát követően Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke köszönti a megjelenteket. Szabadkán ünnepi koncert lesz a Szent Teréz templomban, a zuglói Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola diákkórusával.
Kedden nemzeti emlékhellyé avatják az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot. Az ünnepségen beszédet mond Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár és B. Nagy László, a Csongrád Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság vándorkiállítását Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének elnöke mutatja be.
Nyíradonyban is emlékhelyet avatnak: Halász János kultúráért felelős államtitkár és Tasó László polgármester (Fidesz) átadja a nemzeti összetartozás emlékhelyét. Jászberényben az önkormányzat szervezésében Trianon-emlékművet avatnak az Apponyi téren.
Pécsett a vasasi templomkertben lévő Trianon-emlékműnél, a Vasasi Szent Borbála Egyesület szervezésében tartanak ünnepséget, amelyen beszédet mond Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Hoppál Péter (Fidesz) országgyűlési képviselő.
A karcagi református templomban Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter vesz részt a mécsesgyújtással egybekötött ünnepségen.
Budapesten Tarlós István főpolgármester a József Attila Színházban tartandó ünnepi megemlékezésen mond köszöntőt. A III. kerületi önkormányzat megemlékezésén Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Szidiropulosz Archimédesz, a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány elnöke, míg a KDNP budapesti szervezetének rendezvényén, a XII. kerületi Turul szobornál Szalma Botond, a párt fővárosi elnöke és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója mond beszédet.
A fővárosban a Nemzeti Jogvédő Szolgálat szervezésében a trianoni békeszerződés évfordulója kapcsán a Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében címmel tartanak konferenciát. A rendezvényen felszólal Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő és Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) országgyűlési képviselő is.
A nap folyamán számos más településen tartanak megemlékezést, koszorúzást, kulturális rendezvényt.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én döntött úgy, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4. a jövőben a nemzeti összetartozás napja. A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló, öt paragrafusból álló törvénnyel az Országgyűlés kinyilvánította, hogy "a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme".
MTI

A magyarság lelkiállapota Trianon után
Dr. Kosza Ida a Magyar Pszichiátriai Társaság alelnöke tartott előadást Trianoni lelkiállapot címmel a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Társadalomtudományi tanszékének meghívására május 31-én.
Egy kollektív trauma minden nemzet számára jelentős pszichológiai sokkot jelent, sokáig a nemzet kollektív emlékezetébe vésődik, amelyet kezelni kell. Dr. Kosza Ida kifejtette, hogy a magyar nemzetnek a legutolsó ilyen traumája Trianon volt, amelyről számos tanulmány, könyv készült már, de ezúttal az előadó a pszichológia, mélylélektan szempontjából tárgyalta a kérdést: milyen kollektív pszichés változások és problémák forrása vezethető vissza Trianonra? Mi is az a Trianon szindróma? Mit kell tennünk ezzel? Hogyan lehet ezt kezelni? Hogyan valósítható meg a társadalom kollektív sokk-érzetének feldolgozása? „A magyarságot a történelem során sok trauma érte, de az egyik legnagyobb mégis Trianon volt. Ezt mélylélektani szempontból vizsgálva rájöhetünk az okokra, amivel elősegíthető a probléma kezelése is”-mondta el Kosza Ida, majd hozzátette, hogy minden nemzet egy spirituális egység, éljenek tagjai bárhol, amely a kollektív tudattalan energiájából táplálkozik.
Energiaforrások
Az energiaforrások az istenhit, a nemzeti identitás, család és a társadalmi hovatartozás. A magyar területek elcsatolást követően az energiaforrások kimerülésével megfogyatkozott a pszichés energia, amely a magyarság csökkenéséhez vezetett. A probléma kezelésére szükség van az energiaforrások visszaállítására. „A folyamat megfordítható, és az első lépést meg is tettük, mikor elfogadták a kettős állampolgárságot. A problémára a megoldás a lelki feldolgozás, a teljes magyarság egységének és identitásának a helyreállítása. Van remény, a többi a gondviselés dolga”- tette hozzá végezetül Kosza Ida. Az előadást követően az érdeklődők feltehették kérdéseiket.
Nagy Noémi
Erdon.ro

Táblát kaptak a Rimanóczyak
Nagyvárad- Szombaton a másodjára megszervezett A Holnaposok Irodalmi Fesztivál keretében kétnyelvű emléktáblát avattak az egykori Rimanóczy-szálló Körös-parti oldalán a két építész tiszteletére.
Hosszas egyeztetést és még aznap is zajlott vitát követően végül az egykori Rimanóczy-szálló nemrég megújult- és a Rimanóczy-család címerét is magán viselő- Körös-parti oldalán sikerült kétnyelvű táblát elhelyezni és felavatni- Deák Árpád képzőművész alkotását- a város több mint száz évvel ezelőtt élt és tevékenykedett két jeles építésze és tervezője, idősebb és ifjabb Rimanóczy Kálmán tiszteletére, a család két ági leszármazottjainak jelenlétében.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Várad kulturális folyóirat által második alkalommal lebonyolított A Holnaposok Irodalmi Fesztivál keretében zajlott rövid ünnepségen Szabó Ödön parlamenti képviselő, ügyvezető elnök köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében azon meggyőződésének adott hangot: Várad egy adósságát rója le azon személyiségek előtt, akik a város arculatát egykor megteremtették. „Azt gondolom, hogy azoknak, akik váradiak, vagy váradiakká lettek, nem kell bemutatni id. és ifj. Rimanóczy Kálmán munkásságát. Amikor a városban sétálunk és meglátjuk az általuk tervezett vagy épített csodálatos épületeket, büszkék lehetünk, és már rég meg kellett volna tenni azt, amit mi most, késői utódok pótlunk, hogy legalább egy emléktábla erejéig a két építész óriásnak egy emlékhelyet állítunk”, fogalmazott.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Vasárnapi újság Magyaródy Szabolccsal
A magyarellenes propaganda eredményes. A hazánkról kialakított hamis képet csak nehezen változtathatjuk meg. Egy segíteni akaró kanadai magyar, Magyaródy Szabolcs véleményét is megismerhetik a Kossuth Rádió műsorából.
Önreklámból elégtelen. A magyarellenes propaganda célt ért, a tények a tengeren túl sem zavarják az ellenünk acsarkodókat. Magyarody Szabolcs helyzetértékelő gondolatai és a Hunyady Mátyás Munkaközösség kötetbe foglalt próbálkozása a tisztességes tájékoztatás érdekében.
Hungary and the Hungarians, vagyis Magyarország és a magyarok. A kötet Amerikában jelent meg, címlapján a Parlament a Dunával, hátlapján néhány mondat a bevezetőből. Hevenyészett fordításban idézzük: „A magyarok sohasem ismerték fel igazán a tájékoztatás fontosságát. Ezért ellenségeink mindig szabadon fejthették ki gyűlölködő propagandájukat szerte a világban, anélkül, hogy a magyarok szeme rebbent volna. Ennek a hanyagságnak tudható be, hogy a románok telehinthették a nyugati világot a dákoromán elmélet tündérmeséjével, a szlovákok történelmet építhettek a magyaroktól kölcsönzött királyokkal, jelképekkel, városokkal, beleértve az egykori magyar koronázó várost, Pozsonyt, amelyet Pressburgnak is, Posoniumnak is ismertek, de mai nevén Bratislavának soha."
A könyvet a Kanadában élő Magyarody Szabolcs és a Hunyady Mátyás Munkaközösség szerkesztette külföldi és magyar történészek, egyetemi tanárok tanulmányaiból. Egyébként számos zsebkönyvet is kiadtak, többek között szlovák, román, ukrán és szerb nyelven. Adataikat, állításaikat nem tudták cáfolni.
Máig sem sikerült megtanulnunk, hogyan festhetünk magunkról valós képet a nagyvilágban – véli a Kanadában élő, de a magyarság ügyét kitartóan szolgáló Magyarody Szabolcs. Neki, és a Hunyady Mátyás Munkaközösségnek köszönhetően jelent meg Amerikában és szolgálhat a sárdobáló, gyalázkodó igyekezet ellenében valós képet alkotni rólunk a Hungary and the Hungarians, azaz Magyarország és a magyarok című kötet.
Magyarody Szabolccsal Cservenka Judit beszélgetett.
Felvidék.ma

Legyetek a jövő őrzői (Ballagás Háromszéken)
Közel kétezer háromszéki végzős diák fejezte be középiskolai tanulmányait, és három iskola kivételével, ahol egy héttel korábban ballagtak, pénteken és szombaton a többi alma materben is kicsengettek.
1316 magyar és 665 román tagozatos végzős számára tartották meg az utolsó osztályfőnöki órát, szólt utoljára az iskolacsengő, és valamennyi iskolában elhangzott: a tudás a legnagyobb érték, amit szellemi batyujukban magukkal visznek.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban először a harang, majd az iskolacsengő jelezte, indulnak a végzősök le a lépcsőkön, és pillanatok múlva megérkeznek az őket ünneplők közé. Elöl vonultak a tanárok, utánuk jött a nyolcvanegy székely ruhás ballagó diák. A kórus megkezdte az iskolahimnuszt, és már az első sor után a tömegből is többen csatlakoztak. „Nemcsak ti szövögettek álmokat hivatásról, családról, egy szép jövőről, szerelemről, nagy utazásokról, hanem az iskolának is vannak álmai” – mondta Kondor Ágota iskolaigazgató. „Az iskola alapítóinak az volt az álma, hogy diákjai ezeket a falakat élettel, tartalommal, szellemiséggel töltsék meg. Hogy az innen induló fiatalok hasznos tagjai legyenek közösségünknek szakmailag, emberileg egyaránt, hogy igaz emberekké váljanak. Most már a ti feladatotok is, hogy a 154 éves múltra visszatekintő iskolánk hírnevét öregbítsétek, hogy iskolánk alapítóinak álmát valóra váltsátok. Ott, ahová utatok vezet, méltón képviseljétek iskolánk szellemiségét. Mindenki a hegy tetején akar élni anélkül, hogy tudná: a boldogság a meredek megmászásában van. Erre próbáltunk tanítani, nevelni titeket az elmúlt években. Arra, hogy ne keressétek az igazi munka és teljesítmények nélkül kiadott bizonyítványok csalóka világát. A sikerért, a tudásért mindig meg kellett küzdenetek és dolgoznotok. Így lesz az életben is.” „Ti vagytok és lesztek a jövő őrei” – hangsúlyozta Keresztély Irma főtanfelügyelő, aki arra biztatott minden jelenlevőt, hogy közösen védjük iskoláinkat, diákjainkat, anyanyelvünket, őrizzük és ápoljuk kultúránkat. Első osztályos és tizenegyedikes diákok szóltak a végzősökhöz, búcsúztak a ballagók is, akik lelkészi áldással indulhattak a nagy útra.
Az ötvenhatos emlékparkban
A Plugor Sándor Művészeti Líceum két magyar osztályának végzősei székely ruhában, a román tagozatosok polgári ünneplőben vonultak csengőszó kíséretében az iskola előtt kialakított, az első ballagásnak helyet adó ötvenhatos emlékparkba. „Sokszor lankadtál, elkedvetlenedtél, lemondtál mindenről, félretetted, elhanyagoltad. És miért? Mert te is ember vagy. Tele mindenféle hibával, tökéletlenséggel, bűnnel és mocsokkal. A művészet adta meg neked a megtisztulást, a felocsúdást, az erőre kapást. Belekapaszkodtál a hangszeredbe, az ecsetedbe, és minden megszépült benned, elmúlt a fáradtság, és megtelt a szíved reménnyel, élettel, erővel és boldogsággal” – vázolta Sebestyén-Lázár Enikő iskolaigazgató, hogy szerinte mi az a többlet, amit a művészet tud nyújtani. Varga Ibolya osztályfőnök hangsúlyozta, a fa a szél ellen gyökereivel védekezik, és van úgy, hogy a fák kettétörnek, de mindig a végsőkig küzdenek, és biztatta tanítványait, ők se adják fel soha a küzdelmet.
* Mielőtt a jutalmakat kiosztották volna, minden sepsiszentgyörgyi iskolában felolvasták Antal Árpád polgármester levelét, aki arra bátorított minden ballagót: „tanuljon tovább, szerezze meg a számára szükséges képesítést ahhoz, hogy később könnyebben és jobban érvényesüljön. De nemcsak az egyének, a fiatalok számára fontos, hogy jó szakmát tanuljanak, hanem szülőföldünknek, Székelyföldnek, városunknak, Sepsiszentgyörgynek is. Minél jobban értünk ahhoz, amit majd munkánkként végzünk, és minél jobban szeretjük választott szakmánkat, az annál jobban látszik majd szülőföldünkön, régiónkon is. Mert csakis rajtunk, rajtatok, az elkövetkező nemzedékeken múlik az, hogy milyen lesz majd ez a régió. És mindenkinek azt kívánom, legyen bátorsága, ereje, kitartása ahhoz, hogy céljait elérje. Ne féljetek senkitől és semmitől, bízzatok önmagatokban. Ne feledjétek, honnan indultatok, és mindig tudjátok, hogy hová tartotok. Őrizzétek szívetekben Sepsiszentgyörgyöt és Székelyföldet, mert szülőföld csak egy van, és ez itt a tiétek.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sylvester Lajosról nevezték el (Könyvtárkeresztelő és emléktábla-avatás Alsócsernátonban)
Tegnaptól néhai Sylvester Lajos, lapunk egykori főmunkatársa, közíró, újságíró, helytörténész, nyelvész, művelődésszervező, a település jeles szülöttje nevét viseli a csernátoni községi könyvtár.
A teljesen felújított István Dániel-féle kúria átadási ünnepségén a könyvtárkeresztelő mellett az épület homlokzatán a névadó tiszteletére domborműves emléktáblát is avattak. A bronzból készült dombormű Vargha Mihály szobrászművész alkotása. Sylvester Lajos ma lenne 79 éves.
A déli harangszó után több száz fős tömeg gyűlt össze a községi könyvtár épülete előtt. „Emberségről példát, vitézségről formát – Balassi Bálintnak a végvári vitézeket megéneklő verse e sokat idézett sora négy és fél évszázad alatt mit sem vesztett jelentőségéből. Emberségről példát, vitézségről formát adó emberekre minden népnek szüksége van, a magyarnak – történelmünk igazolja – kétszeresen” – indította beszédét Szász Imola tanítónő.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Családi nap a Mikes-kastélykertben
A zabolai Mikes-kastély parkja adott otthont az ötödik alkalommal megszervezett Székely Családok Napjának.
A rendezvény egybeesett a gyermeknappal, így a kicsiknek különös figyelmet szenteltek a szervezők – Kovászna Megye Tanácsa, a megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatóság, a Europe Direct iroda és Zabola önkormányzata. A nap házigazdája, Mikes Katalin grófnő ugyancsak kiemelte a kicsiket köszöntő beszédében. Ádám Attila, Zabola polgármestere a Gabi Pékség kemencéjében sült, szekérkerék méretű „székely családok kenyeréből” saját kamrájából hozott zsírral kent szendvicsekkel kedveskedett a jelenlevőknek. A kastély sétányán Zöld Boltív Galéria címmel szabadéri fotó- és grafikai kiállítást szerveztek. A gyerekek szórakoztatásába besegített a Vöröskereszt, a zabolai Gyöngyharmat táncegyüttes, az Evilági zenekar, amely Dalóka című koncertjét adta elő. A négyszáz vendéget három üstben főzött pityókatokánnyal vendégelték meg a polgármesteri hivatal és a Gyöngyharmat egyesület „szakácsai”.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Segesvárra visszatért a költő” – Új helyen avatták fel Petőfi Sándor mellszobrát
Hatévnyi várakozás után Segesváron méltó helyre, a várbeli Petőfi parkba került vissza Petőfi Sándor forradalmár-költő mellszobra. A segesvári magyar közösség ismét ünnepelt, a magyar nemzet egyik szellemi vezetője, a magyar forradalom vezéregyénisége műemléke előtt tisztelegve. Az ünnepi rendezvényt jelenlétével megtisztelte Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke, Kerekes Károly és Antal István parlamenti képviselők, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának főkonzulja, dr. Zsigmond Barna Pál és Szarka Gábor konzul, a testvérváros, Kiskunfélegyháza polgármestere, Kapus Krisztián, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Brassai Zsombor, Csép Andrea, Balogh József és Bán Mózes megyei tanácsosok, a Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001 Alapítvány kuratóriumi elnöke, Tóth Gyuláné, a Communitas Alapítvány alelnöke, Szép Gyula, és jelen volt Dăneşan Dorin, Segesvár polgármestere, Dan Bandea alpolgármester, valamint a történelmi egyházak képviselői.
Az ünnepség, amelyen a Romulus Ladea szobrászművész által készített Petőfi-mellszobrot új helyén, a középkori várerődben kialakított Petőfi parkban avatták fel, Máthé Lóránd szavalatával, Reményik Sándor Petőfihez című versével indult, majd Gál Ernő, az RMDSZ segesvári szervezetének elnöke köszöntötte az ünneplőket, emlékezett a Petőfi-mellszobor eltávolításának körülményeire, a visszaállítással kapcsolatos nehézségekre. „Azt szokták mondani, miként a könyveknek, a szobroknak is megvan a maguk sorsa. Költőóriásunk mellszobra az ötvenes években került annak a ragyogó, Köllő Miklós által készített szobornak a helyére, mely jelenleg testvérvárosunk, Kiskunfélegyháza főterét ékesíti.
A szobor régi helyén minden március 15-én összegyűlt ünnepelni a segesvári magyarság, megemlékezni nemzetünk hőseiről és a szabadságharcról. Hat évvel ezelőtt a segesvári vár fala beomlott, a talajomlás elérte a szobor talapzatát. Akkor egyetlen megoldás körvonalazódott: a szobor, az azt körülvevő láncok eltávolítása, a talapzat szétszedése. Végignéztem – furcsa érzés volt – a teljes bontást, a láncok eltávolítását, a szobor leemelését. Nehéz napok következtek, hirtelen a leemelt szobor lett a segesvári magyarság központi ügye. Egymást követték a gúnyos megjegyzések, a támadások, a felelősségre vonások. A polgármester megígérte, a várfal kijavítása után azonnal helyreállítják a szobrot, de ugyanakkor felajánlotta ezt a helyet Petőfi park kialakítására, ahol a szobrot is el lehet helyezni.
A várbeli munkálatok után következett a jóváhagyások megszerzése, és végül a helyi képviselőtestület döntése alapján sikerült kialakítani a Petőfi parkot, ahol a költő szobra is helyet kapott”. Köszönetet mondott Dorin Dăneşan polgármesternek, a volt és jelenlegi képviselőtestületnek, Bandea Dan alpolgármesternek, kiemelten Borbély László parlamenti képviselőnek, akinek minisztersége alatt jelentős összegeket utaltak ki parkrendezésre Segesvárnak, mindazoknak, akik anyagilag támogatták a szoborállítást: az RMDSZ országos és megyei vezetésének, a Communitas Alapítványnak, Balogh József megyei tanácsosnak, Palló Zoltán építésznek, a talapzat kivitelezőjének, Mihály Ferenc restaurátornak valamint megemlékezett a Petőfi-szobor ügyét támogató Ficsór Józsefről, Kiskunfélegyháza időközben elhunyt polgármesteréről.
– Az ünnep nemcsak a magyaroké, hanem az egész városé. A szabadság emlékműve a Petőfi-szobor, megkoszorúzásakor határozzuk el mélyen a szívünkben, hogy mindig méltók leszünk hozzá – tette hozzá Gál Ernő.
Dăneşan Dorin polgármester fontos eseménynek nevezte a szoboravatást, hangsúlyozva, Segesvár multikulturális város, és olyan szellemi-kulturális-történelmi örökséggel rendelkezik, amelyet meg kell őrizni a jövő nemzedéknek. A szobrot Kelemen Hunor, Kapus Krisztián, Dăneşan Dorin, Gál Ernő leplezték le, a történelmi egyházak képviselői pedig az összefogás, közösség- és nemzetszolgálat jegyében áldották meg az emlékművet, arra biztatva, hogy „emlékezésünkből erő, hatalom, kegyelem, reménység áradjon”. Petőfi Sándor Sors, nyiss nekem tért című versét román, magyar és német nyelven Fodor Lilla, Lokodi Alíz, Kristofoletti Klára szavalták el, majd Kelemen Hunor köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyozva, Petőfi Sándorra és az ő nemzedékére teljes egészében illik a hegeli megállapítás, miszerint „csak annak a nemzetnek van joga a történelmi létre, amely meg tud újulni”. „A megújulást Petőfi Sándor magában hordozta, része a megújuló nemzeti öntudatnak, a mai értelemben vett nemzetté válás egyik úttörője. Társadalmi szerepvállalása és áldozatvállalása, a szabadság iránti feltétel nélküli elkötelezettsége utat és irányt mutatott nemcsak 1848–49-ben, hanem az azt követő nemzedékek számára is.
A nemzeti megújulás, újjászületés egyik nagy és immár örök példája ő. Az irodalomban is forradalmi, őnála egymásra talál a költő és a forradalmár, a literátus és a szabadságharcos. Emlékét és örökségét mindenhol őrzik, ahol csak magyar ember él, ahol a szabadságot szeretik és magyar kollektív memória létezik. Segesvár és Fehéregyháza kiemelt helyszín ilyen szempontból is. Úgy tudjuk, Segesvártól nem messze vesztette életét, mítoszok keringenek halála körülményeiről. A mi emlékezetünkben, abban a szellemi térben, amely mindenhol jelen van, ahol csak művelt magyar emberek élnek, Petőfi Sándor emléke, öröksége mindig élni fog, versei, a róla szóló történetek, a szobrok, múzeumok életben tartják. Örök életű marad, és e szobor Segesváron ezt bizonyítja, ehhez kell nekünk hűnek, méltónak lennünk” – mondta az RMDSZ elnöke. Magyarország csíkszeredai főkonzulja, dr. Zsigmond Barna Pál szerint Petőfi felismerte az idők szavát, és konokul kitartott mellette. „1848-ban forradalomra, forradalmi tettekre volt szükség a nemzet felemelkedéséért. Ma az idők szava nem forradalmi tetteket követel tőlünk, de ugyanolyan konok kitartást közösségünk megmaradásáért. Ma is érzékeljük, hogy sorsfordító helyzet előtt áll a magyar közösség, hogy a jelen legfontosabb gondolatainak megvalósulásán áll vagy bukik a jövő, és az ehhez a gondolathoz való ragaszkodásra, kitartásra van szükség. A magyarság megmaradása sorskérdés, és látnunk kell benne unokáink, közösségünk jövőjét. A Petőfi-szoborban ne a múlt köztéri műemlékét lássuk, hanem a jelen mindannyiunkat érintő gondolatait, feladatait” – jelentette ki a főkonzul.
Wass Albert A bujdosó imáját szavalta el Kovács Ferenc, kiskunfélegyházi X. osztályos tanuló, majd Kapus Krisztián, Kiskunfélegyháza polgármestere elevenítette fel a 164 évvel ezelőtti fehéregyházi csatát, hangsúlyozva: arra szövetkeztünk, hogy Petőfi szellemi örökségét éltetni fogjuk. „Közös ünnepünk tovább szilárdítja bennünk az együvé tartozás érzését. Legyünk hűek szabadságharcos eleink és Petőfi Sándor örökségéhez!” – tette hozzá.
Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök szerint „a szó szoros értelmében visszatért a nemzet költője”. „Bár csak egy mellszoborban és egy park nevében, de ezek maradandó emléket állítanak az adott történelmi kor határait túllépő alkotó szellemnek. A szobrok küldetésszerűen múltat idéznek, emlékeztetnek szellemi értékekre, bölcsességekre, erkölcsökre, melyek történelmet írtak, örök érvényű igazságokat fogalmaztak meg, és ilyenként élni tanítanak, biztatnak, a zsákutcákból visszatérőknek az újrakezdéshez biztos kiindulópontot mutatnak. Petőfi Sándor szobránál, a róla elnevezett parkban újragondolható az ember küldetése, létének értelme, a természet szépsége, a haza és nemzet értéke, a szabadság sokszor megfogalmazhatatlannak tűnő bölcsessége és erkölcse. Segesvárra, hol ember él, hol ember fél, visszatért a költő, és vele együtt a szabadság, szerelem bátor és szép, embert cizelláló szelleme. Remélhetőleg idén Maros-szentgyörgyre és Marosludasra is visszatér Petőfi” – mondta Brassai Zsombor.
A Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001 Alapítvány kuratóriumának elnöke, Tóth Gyuláné kijelentette, „hiszünk abban, tartozzunk bármely nemzethez, országhoz, városhoz, emlékbizottsághoz, intézményhez, hogy egy ország, egy nemzet, egy kis közösség addig él, amíg vállalható értékekkel tudja felvértezni a majdani visszaemlékezőket, míg az anyagi szegénységgel szembe tudja állítani a hit és az együvé tartozás gazdagságát. Ez ma a segesváriaknak itt a várban, a Petőfi parkban újra sikerült”.
Nagy Ferenc nyugalmazott unitárius lelkész versét Fodor Gyöngyi szavalta el, ezt követően a Segesvári Pedagógusszövetség női kórusa énekelt, végül a szobornál a kegyelet koszorúit helyezte el a Segesvári Polgármesteri Hivatal, az RMDSZ országos valamint a megyei, a segesvári, fehéregyházi szervezetei, a kiskunfélegyházi önkormányzat, a Csíkszeredai Magyar Főkonzulátus, a Fehéregyházi Petőfi Egyesület, a Communitas Alapítvány, a Magyar Kultúráért Határok Nélkül Alapítvány 2001, a segesvári Gaudeamus Alapítvány, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola, a segesvári Mircea Eliade Líceum, a segesvári Bajor utcai és Vasút Környéki Egylet, a segesvári református egyházközség, a Kikerics kulturális egyesület, valamint az ausztriai magyarok képviselője.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

A nemzeti összetartozás napja
A magyar Országgyűlés 2010. május 31-én döntött úgy, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4. a jövőben a nemzeti összetartozás napja. A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló, öt paragrafusból álló törvénnyel az Országgyűlés kinyilvánította, hogy "a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme".
Megemlékezéseket, koszorúzásokat, családi és kulturális rendezvényeket tartanak Magyarországon és a határokon túl holnap, a nemzeti összetartozás napján.
A budapesti Magyarság Házában ifjúsági programok zajlanak, felavatják a külhoni és magyarországi diákok által készített alkotást, majd rendhagyó történelmi előadást és tárlatvezetést tartanak a meghívott diákoknak a Megújuló épített örökség – értékmentés a Kárpát-medencében című kiállításhoz kapcsolódóan.
Este az Országház kupolatermében ünnepi koncertet tartanak, amelyen közreműködik a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, fellépnek továbbá az összetartozás dalának művészei. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára megnyitja a Közös tér – közös örökség – Műemlék- helyreállítások a Kárpát-medencében című fotókiállítást.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából a Rákóczi Szövetség diákutaztatási programja keretében nyolcvan Kárpát-medencei középiskola több mint 2600 diákja utazhat legalább egy határ átlépésével egy másik magyar iskolához.
Budapesten a Nemzeti Jogvédő Szolgálat szervezésében a trianoni békeszerződés évfordulója kapcsán a Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát- medencében címmel tartanak konferenciát.
Népújság (Marosvásárhely)

Az anyanyelvhasználat jogáról vitatkoznak az egészségügyi hatóságok
Az egészségügyi minisztérium körlevélben kérte számon a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának érvényesítését a megyei közegészségügyi hatóságokon – közölte pénteken az Agerpres hírügynökség.
A szaktárca arról kért jelentést a megyei hatóságoktól, milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy az alárendeltségükbe tartozó szociális intézményekben – kórházakban, idősotthonokban és menhelyeken – az ápolásukra bízott személyek anyanyelvi kiszolgálásban részesüljenek. A minisztérium az Európa Tanács (ET) szakértői bizottságának ajánlásaira hivatkozott körlevelében.
A Románia által 1995-ben aláírt és 2008- ban ratifikált nyelvi charta érvényesítéséről ötévente készít jelentést a kormány. Az első jelentés nyomán 2011-ben az ET szakértői bizottsága terepszemlét tartott Romániában, s ennek nyomán fogalmazta meg ajánlásait.
"A szakértői bizottság azt kérte a román hatóságoktól, tegyék lehetővé, hogy a kórházakba, öregotthonokba vagy más szociális intézményekbe beutalt személyek anyanyelvükön – magyarul vagy németül – részesüljenek gondozásban. A második jelentés elkészítése érdekében kérjük, közöljék írásban, milyen intézkedéseket hoztak a charta előírásainak érvényesítése érdekében" – olvasható az egészségügyi minisztérium körlevelében.
A hírügynökség a Maros megyei közegészségügyi hatóság válaszlevelét is idézi, amely szerint a kórházak nem szociális intézmények, ezért – álláspontjuk szerint – nem vonatkoznak rájuk a nyelvi charta előírásai.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója május elején törvénytervezetben kezdeményezte, hogy anyanyelvükön fordulhassanak orvoshoz a betegek Románia azon településein, ahol valamely kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. Indoklásában az RMDSZ szintén a nyelvi chartára hivatkozott.
2008-ban az Erdélyi Magyar Ifjak nevű civil szervezet panasza nyomán az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) is megvizsgálta a románul nem jól tudó, az orvosi szakkifejezéseket románul nem ismerő magyar betegek helyzetét. A CNCD arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek jogi eszközei a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére, mert az diszkrimináció lenne, ha a székelyföldi kórházakban alkalmazott orvosoktól magyar nyelvismeretet követelnének meg.
Népújság (Marosvásárhely)

Hunyad Megyei Magyar Napok
Örökségünk őrei
Vajdahunyadon kezdődött el szombaton a negyedik alkalommal megszervezett Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata.
Akárcsak az előző években, az ünnepségek idén is több településen zajlanak, a főrendezvény azonban szombaton a kohászvárosban volt, vasárnap Déván, majd jövő szombaton és vasárnapon Lupényban, illetve Petrozsényban lesz.
A magyar napok a kastély külső udvarán kezdődtek el gazdag és szerteágazó gyermek- és ifjúsági programokkal. Társasjátékok, vetélkedők, rajzkiállítás, kézműves-foglalkozások, vagy honfoglalásról szóló film vetítése: a választék nagy volt a helyi és dévai magyar fiatalok számára. Nem véletlenül, hiszen az ifjúság a jövő záloga, rájuk nemcsak a magyar nyelv és kultúra továbbadása hárul, hanem történelmi és kulturális örökségünk ápolása is. Az idei magyar napok ugyanis a várakozásoknál jóval sikeresebbnek bizonyult „Fogadj örökbe egy műemléket” ifjúsági program jegyében zajlanak, a hangsúly pedig nyilván a fiatalságra esik.
Szombaton és vasárnap azonban nemcsak az ifjúságról szólt a magyar napok. Az erdőfülei Dobó néptáncegyüttes és a csernakeresztúri hagyományőrző együttes bukovinai székely és erdélyi táncokkal aratott nagy sikert a nemcsak magyarokból álló közönség előtt, románok nyílt bravó bekiabálásokkal és vastapssal díjazták a magyar fiatalok hagyományápoló előadásait. A dévai Dél-Erdélyért kulturális társaság Renaissance együttese pedig korabeli táncokkal lépett fel, majd Szabó Zoli és a Medál együttes rockzene koncertje következett.
Az idő is a magyarság mellett állt, noha egész nap borús volt, az eső csak estére, szinte percre pontosan a szabadtéri rendezvények végénél kezdett esni, amikor a közönség a Hunyadiak kastélyába vonult, a magyar napok ünnepi megnyitójára.
Miután Takács Aranka főszervező köszöntötte a zsúfolásig megtelt Bethlen közönségét és Szombathely testvérváros küldöttségét, Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja emelt kalapot a szórvány szívós magyarságtudata és magyar kultúrához való ragaszkodása előtt, Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára pedig az Erdélyben szép számmal létesített magyar házak hálózatba való kapcsolásának tervét ismertette. Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad Megyei RMDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy „őseink örökségét szeretni és megbecsülni kell, ami bizony felelősséggel jár”. A Fogadj örökbe egy műemléket program sikeréből kiindulva a jelek arra utalnak, hogy épített történelmi büszkeségeink iránti felelősségtudat gazdára talált a fiatalok között: a nyitóünnepségen került sor ugyanis a vajdahunyadi kastély szimbolikus örökbefogadására, az örökbefogadók pedig az a 7 Hunyad megyei magyar ifjúsági szervezet, melyek a megyében tevékenykednek a HUMMIT (Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács) keretében.
A kastély ünnepi örökbefogadása után Dsida Jenő-esttel kényeztették el a helyi és dévai magyarokból álló közönséget. Bogdán Zsolt, Csutak Réka és Kovács Éva színművészek nagyszerű előadást tartottak az erdélyi költő verseiből, senki sem bánta meg, hogy késő estig a magyar napok programját választotta.
Csángó életképek székely közvetítéssel
Vasárnap délelőtt a szintén zsúfolásig megtelt vajdahunyadi Corvin-Savaria magyar házban folytatódott a program székely-csángó előadásokkal. A dévai Szivárvány nyugdíjasklub kórusának előadása után dr. Kinda István, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum fiatal néprajzkutatója az 1875-ben alapított, s jelenleg több mint 500 000 tárggyal büszkélkedő, több témájú állandó kiállításokkal rendelkező híres háromszéki múzeumot ismertette, beleértve annak kézdivásárhelyi, baróti és zabolai fiókjait.
Utóbbi, például a moldvai csángókról szól, gazdag néprajzi anyaga dr. Pozsony Ferenc egyetemi professzor adományából származik, akárcsak a múzeumnak helyt adó telek.
A román nacionalista torzítások miatt, sajnos, a csángók szülőföldjén, Moldvában nem lehet megfelelő csángó múzeumot felállítani, ezért a Székelyföldön kerülhetett csak sor erre 2003 óta, ismertette a helyzetet dr. Kinda István. Noha előadása a legmostohább sorsú, legegzotikusabb és az utóbbi időkben mégis legfelkapottabb magyar népcsoport néprajzáról szólt, a moldvai csángók általános helyzetéről és történelméről is szó esett. Jelenleg a kb. 250 000 moldvai római katolikus közül már csak olyan 40 000 beszéli a magyar nyelvet, ami jelentős visszaesés a rendszerváltás utáni 60 000-es szintről. Mindkét adat dr. Tánczos Vilmos csángószakértő kolozsvári egyetemi professzor felméréséből származik, de a csökkenés oka nem annyira a beolvadásra vezethető vissza, mint inkább a tömeges külföldi munkavállalásra. A románságba való beolvadás ténye azonban így is jelentős méretű, noha az utóbbi években a több mint 20 moldvai csángó faluban elindított fakultatív magyar nyelvoktatás révén egy másik jelenség is megfigyelhető: nemcsak a román nyelv, hanem az irodalmi magyar nyelv egyre inkább átveszi az archaikus csángó dialektus helyét.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Túlszárnyalta a reményeket az első Kalotaszegi Magyar Napok
Gergely Balázs: elégedettek, boldogok és hálásak vagyunk
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Reconstructio Egyesület és a Kalotaszeg Klub először szervezett Kalotaszegi Magyar Napokat Bánffyhunyadon, május 31-e és június 2-a között. A rendezvényre a helybeliek által csak Barcsay-kertnek nevezett elkerített zöldövezetben került sor. A változatos program minden korosztály számára tartogatott meglepetést, élményt nyújtó eseményt. Június 1-jén, szombaton, a Nemzetközi Gyermeknap alkalmával kiemelt hangsúlyt kaptak a kisebbeknek szánt programok, amelyekben oroszlánrészt vállalt a kolozsvári Donát Alapítvány. Ami a zenei kínálatot illeti, itt is a bőség zavarával találták szembe magukat a bánffyhunyadiak: a néptáncegyüttesek fellépése mellett a könnyűzene különböző műfajaiból is kaphattak ízelítőt. Gergely Balázs elmondta: a Kalotaszegi Magyar Napok első rendezvényének sikere túlszárnyalta a reményeiket; ez pedig erőt ad a szervezőknek a folytatásra is.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Céljaik elérésére buzdították a ballagókat
Öt színmagyar és egy tagozatos líceum végzősei ballagtak el szombaton, Kolozsváron. Először reggel 9-től a Báthory-líceum négy végzős osztálya búcsúzott az Alma Matertől. Délelőtt 10-kor négy iskolában szólt utoljára a csengő: az Apáczai-líceubmban, a S. Toduţă Zenelíceumban, a János Zsigmond és a Református Kollégiumban. Az Apáczai-líceumban három, míg a János Zsigmond és a Református Kollégiumban két-két osztály (egy humán és egy reál) végzett. A zenelíceumbeli magyar osztályban tizenhat fiatal ballagott. Délután fél háromtól a Kolozsvári Magyar Opera színpadán a Brassai-líceum három végzős osztálya búcsúzott el. Az ekkor szokásos búcsúbeszédek az iskolai évek biztonságára és a további kihívásokra összpontosítottak. A szónokok főleg arra buzdították a fiatalokat, hogy harcoljanak céljaik eléréséért, álmaik beteljesüléséért, szülőföldjükön keresve a boldogulást. Az iskolák többségében tanulmányi és különdíjakat adtak át. Kivételt képezett a Református Kollégium, ahol a jutalmakat csak az évzárón osztják ki.
„A világ a szívünkben tükröződik”
A Szent Mihály-plébániatemplomban tartott hálaadó istentisztelettel kezdődött a Báthory István Elméleti Líceum ballagási ünnepsége, amely az iskola nagyépületének udvarán folytatódott. A ballagó négy osztály diákjai, élükön osztályfőnökeikkel, énekelve járták be az iskola épületét, majd felsorakoztak az udvaron. A közösen elmondott ima után Kiss Endre iskolalelkész olvasta fel Kovács Sándor főesperes üzenetét, amelyben az ifjúkori felelősségre és kötelességre hívta fel a figyelmet. Ifjúságunk lesz életünk kialakításának legfontosabb időszaka, életünk tehát ifjúságunk visszhangja lesz. Fiatal korban – amikor még álmodozunk, merészen szárnyalunk – kell megalapozni a későbbi tudást sok munkával, a jellem fejlesztésével, fegyelmezésével, a lélek gazdagításával. „S hogy munkádat elvégezhesd, Isten után bízzál magadban, ez a siker nagy eszköze” – szólt a főesperes biztatása.
Timár Ágnes igazgatónő két bölcsességről beszélt a búcsúzó diákoknak. Egyrészt Dsida Jenő egyik verséből idézve vallotta, hogy igenis, kétkedés nélkül ki lehet jelenteni: szép e világ, gyönyörű e világ és nincs hiba benne. Másrészt annak az öreg bölcsnek a történetét mesélte el, aki a Korinthusba vezető út szélén ülve, két idegennel beszélgetett, akik mindketten Athénból mentek Korinthusba, és érdeklődtek tőle, hogy milyenek ott az emberek. Az öreg válasz helyett visszakérdezett, hogy milyenek Athénban az emberek. Egyikük rettenetes társaságnak tartotta őket – ennek az öreg azt válaszolta, Korinthusban sem jobbak. Másikuk azonban nagyszerű embereknek jellemezte az athéniakat – ezt az öreg megnyugtatta, hogy Korinthusban is ugyanolyan nagyszerűek. Mert a bölcs szerint: „a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.” Ezzel a bölcsességgel bocsátotta útjukra a ballagó diákokat az igazgatónő, azt kívánva, hogy járjanak békével, szeretettel és sikerrel az úton, amelyen elindultak. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes nem csak búcsúzásnak nevezte a ballagást, hanem számlakészítésnek is: ilyenkor sorra veszik a terveket, sikereket, emlékezetes és boldog pillanatokat. Isten áldását kívánta a szülőknek is, áldozatos munkájukért.
A tizenkettedikesek nevében Czakó Zoltán olvasott fel elköszönő beszédet, a tizenegyedikesek részéről pedig Hatházi Rebeka búcsúztatta a végzősöket. A XII. B osztály könyvet ajándékozott az iskolának, folytatva a hagyományt, amelyet két évvel ezelőtt kezdett el az akkori XII. C osztály. Ezt követte a szimbolikus kulcsátadás. Végül elszavalták Kányádi Sándornak az iskola 400 éves évfordulójára írt versét – Öreg iskola ünnepére.
Az ünnepség végén következett a számtalan díj átadása, amely tükrözte az iskola diákjai által elért kiemelkedő eredményeket. A Szabadság szerkesztőség díját Vincze Minya Boglárka vehette át közösségi tevékenységéért, nyilvános fellépéseiért, amelyekkel az iskola hírnevét öregbítette.A TANULMÁNYI EREDMÉNYEKKEL KIÉRDEMELT KÜLÖNDIJAK 1. Czakó Zoltán XII. B osztályos diákot illeti a Szent Mihály plébánia nagydíja, amelyben mindig az a diák részesül, aki 4 éven át a legmagasabb általános osztályzatot éri el. 2. A Báthory István fejedelemről elnevezett díjat az iskola igazgatósága a Lyceum Alapítvánnyal közösen ítéli oda azoknak a ballagó diákoknak, akik XII. osztályban 9,75-nél nagyobb általános osztályzatot értek el, és magaviseletük 10-es. A díj egy Báthory–portrét, egy emléklapot és pénzjutalmat tartalmaz. A díjat 1999 óta a Lyceum Alapítvány biztosítja.
Bíró Vencel a piarista gimnázium történelem szakos tanára volt, de egyben a modernizálás lelkes híve. A katolikus vallásolimpiákon és vetélkedőkön elért eredményeiért a Szent Mihály plébánia külön díjazza Pataki Tímea XII. Helytállni minden élethelyzetben
Gyermeknapon búcsúztatták az Apáczai Csere János Elméleti Líceum végzőseit is, akik több felszólaló szerint és szemmel láthatóan is már egyre kevésbé gyerekek – felnőtté válásuk első ünnepélyes lépéseit „ballagták” iskolájuk udvarán 10 órai kezdettel.
Az iskola kórusa adta meg az esemény kezdőakkordjait, majd Nagy Albert ótordai lelkipásztor áhítata következett. Péter apostol levelének egy szakaszára alapozta üzenetét, és kiemelte, ha a szülőktől való örökségünk olykor nem is tökéletes, az Istentől jövő megajándékozás értelmes feladat elé állít bennünket, és továbbajándékozásra szólít fel.
A kórus többször is „beleszépített” az ünnepség folyamatába, Szabadi Ildikó vezényletével klasszikus kórusműveket és modern feldolgozásokat (Queen) adott elő, kiegészítve a gyakran elhangzó Gaudeamust. A latin nyelvű éneket gördülékenyen énekelték a végzősök is. Nem csoda, hiszen közülük többen is a latin nyelv szeretetéről tanúskodtak nyelvi versenyeken elért sikereikkel. Bizonyára senki sem bánta, hogy vége-hossza nem volt a díjkiosztások fejezetének, hiszen felemelő volt látni, milyen sokféle tehetséges fiatal van a három osztályban, akik egyéni vagy csoportos szinten számtalan sikert értek el. Az egyesületek, társadalmi szervezetek képviselői átadták díjaikat a nyelvi és irodalmi versenyeken, közgazdasági vetélkedőkön jelesen szereplő diákoknak, de kiemelkedő sporteredményeket is díjaztak (például az iskola focicsapata 2011-ben és 2013-ban országos bajnok, illetve Erdély Kupa-győztes lett), továbbá ígéretes színitehetségek és képzőművészetben jeleskedők is átvehették az elismerést. Voltak olyan díjazottak is, akik különösebb „szakosodás” nélkül fontos szerepet töltöttek be, és számtalan feladatot elvállaltak osztályuk, iskolájuk közösségi életében.
A kóruson kívül Kovács Andrea és Lukács Ferenc XI. osztályos tanulók Demjén Ferenc Honfoglalás című dalával, illetve Csüdöm Tímea végzős diáklány szépen előadott énekkel tette kellően zeneivé az alkalmat. A tizenegyedikes diákok ezenkívül búcsúbeszéddel, két igazán jól kiválasztott és szépen előadott verssel adtak át utolsó bajtársi üzenetet nagyobb társaiknak. A végzősök közül Tőkés Emma A osztályos tanuló készült szimpatikus, érett gondolatokat és üzenetet közvetítő ünnepi beszéddel. Különösen megkapó volt a kis elsősök jelenléte, akik virágot adtak iskolájuk „óriásainak”.
Jelen volt Horváth Anna alpolgármester is, aki arra buzdította a kezdő felnőtteket, hogy minden élethelyzetben emberként tudjanak helyt állni.
Vörös Alpár, akinek az ünnepség során moderátori szerepe is volt, beszédében közvetlenül és szeretettel szólt volt diákjaihoz, majd az állatvilágból vett humoros és találó példákkal mutatott rá a különböző jellemeknek, valamint képességeknek megfelelő szerepekre, életpályákra. A Szabadság különdíját a német nyelvi versenyeken kiválóan szereplő Teleky Orsolya, (XII. A) vehette át .A tanév legmagasabb tanulmányi átlagával rendelkező diákok díszoklevelet vehettek át.
Mindig Veled, Uram, mindig Veled…
Az örök Gaudeamus igitur mellett ezzel a vallásos tárgyú énekkel vonult be a Farkas utcai református templomba a Kolozsvári Református Kollégium két osztálya, pontosabban 45 végzőse. A 21. évfolyam ballagási ünnepségén Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsosa hirdetett igét, amelynek alapjául a Bírák könyve 7. részének 9–18. verse szolgált. – Elindultok helyeteket megkeresni a világban. Veszélyes, nehéz feladat vár rátok, de soha ne feledjétek: Isten oltalma mindig veletek lesz – fogalmazott a lelkipásztor, majd közösségteremtésre és összetartásra buzdította a fiatalokat.
Székely Árpád igazgató arra kérte a végzősöket, hogy a Krisztusba vetett hitben élve mindig szilárdan álljanak ellen a „romlás virágainak”.
Míg Oláh Emese RMDSZ-es városi tanácsos a célok elérésére ösztönözte a fiatalokat, addig Szabó Gábor tanfelügyelő arra buzdította őket: – Térjetek néha vissza azon maradandó értékek közé, amelyeket a kollégium teremtett – mondta.
Az iskola amerikai támogatója, Lauer Edit asszony így vélekedett: – Huszonegy éve örömmel veszünk részt abban a keresztszülő-programban, amellyel az amerikai magyarok egy csoportja támogatja a kollégium diákjait. Sok kiváló fiatallal ismertetett meg ez a program, és ez ad erőt a folytatáshoz – mondta, majd felolvasta a kollégium támogatását már a kezdetektől felvállaló Nádas Gabriella asszony üzenetét. – Azért támogatjuk ezt az iskolát, mert a kollégium lelke és szellemisége Amerikában is „megszólított embereket” – tudtuk meg a beszédből.
Kerekes Boróka véndiák, aki négy évvel ezelőtt érettségizett a kollégiumban, arra figyelmeztetett: a kollégium nagycsalád, amelyet Isten szeretete ölel át. Ezt követően Molnár-Galaczi Júlia és László Margit osztályfőnökök emléklapot nyújtottak át minden végzősnek.
Kovács Sarolta első osztályos kisdiák azt hangsúlyozta: a végzősök tudják, hogy mit hagynak most itt, és mit visznek magukkal azon az úton, amelyen elkíséri őket a kisebbek szeretete is.
Tasnádi István XI-es arra buzdította a maturandusokat, hogy találják meg hivatásukat, tegyék széppé saját, de mások életét is. A Bibliát Czirmay Zoltán, Kovács Emese és Stojka Tímea végzősök adták át a XI.-eseknek, azaz Kovács Andreának, Tasnádi Istvánnak, Rácz Szabolcsnak.
Váncza Loránd végzős hangsúlyozta: a kollégium tervezésre, alapozásra, építkezésre nevelte őket.
A végzősök kórusának bizonyságtétele ezúttal sem maradt el: vezényelt Székely Árpád és Antal Zsuzsa maturandus, kántorizált Kovács Réka orgonatanár.
A János Zsigmond Unitárius Kollégium ballagási ünnepélyeinek sajátossága a meghitt, családias hangulat. Ennek titka minden bizonnyal az a különleges kapcsolat, amely ebben az iskolában a tanárokat és diákokat összefűzi. Az idei végzősök búcsúztatását is ennek varázsa hatotta át: a kollégiumból kilépő fiatalok nem csak iskolájuktól, tanáraiktól, hanem második otthonuktól, szigorúan féltő nevelőiktől köszöntek el szombaton, az unitárius templomban sorra került ünnepségen.
Solymosi Zsolt aligazgató, vallástanár áhítatát követően Popa Márta igazgató köszöntötte az egybegyűlteket. Kedves szavai a szintén szombatra eső gyermeknapot idézték fel, mondanivalója azonban az iskolapadból „kinőtt” maturandusokhoz szólt. A két esemény egybeesése jó alkalom volt arra, hogy emlékeztesse a felnőtt kor küszöbén álló fiatalokat, mennyire fontos, hogy megőrizzék magukban a merész gyermeket, a gyermekként szőtt szép álmokat, és tegyenek azért, hogy ezek valóra váljanak.
Dr. Máthé Dénes, az unitárius egyház főgondnoka annak az értékvilágnak és szellemiségnek a megőrzésére, illetve fontosságára hívta fel a végzősök figyelmét, amelyet ebben az iskolában kaptak. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes köszöntőbeszédében mindenekelőtt azt kívánta a ballagóknak, hogy értékeljék ezt a pillanatot, s hogy őrizzék meg mostani önmagukat. Bárhogy is alakuljon a sorsuk, bármit is érjenek el az életben, maradjanak meg lélekben a jövőjét bátran tervező, elszánt fiatalnak. Magdó János, kolozsvári magyar főkonzul személyes hangvételű beszédében arról szólt, milyen értéket képviselnek az ember életében az iskolaévek, és mennyire megismételhetetlen pillanatok ezek.
A XI.-es diákok nevében Ecsedy-Baumann Edina búcsúztatta a végzősöket, a ballagó diákok részéről a két évfolyamelső diák, Lőrincz István és Tóth Dávid mondott beszédet.
Kiosztották a János Zsigmond Kollégium és az unitárius egyház különdíjait is, illetve több közéleti díjat. A János Zsigmond díjat azok a diákok kaphatják, akik a humán és társadalomtudományok területén megyei, országos és nemzetközi versenyeken kiváló eredményt értek el, vagy irodalmi összeállításokban, versmondásban és színjátszásban jeleskedtek. A díjat azok kapják, akik a reáltudományok területén megyei, országos és nemzetközi versenyeken kiváló eredményeket értek el. A kollégium diáktanácsának díja a diákprogramok tervezésében, szervezésében aktívan szerepet vállaló végzőseknek jár, nevezetesen Gál Sándornak, illetve Tóth Dávidnak. Az unitárius egyház díjai Az Unitárius Egyház fődíja, a Kelemen Lajos díj. Ebben a díjban az a diák részesül, aki a diáktársak és a tanárok értékelése alapján kimagasló eredményt ért el tanulmányi és közösségépítés téren. A díjat idén Kerekes Kinga kapta. A Kolozs-Tordai Egyházkör díját Gulácsi Orsolya kapta, aki hitéről tett tanúbizonyságot a négy esztendő ideje alatt.
Telt házas ballagás az operában
Szokatlannak tűnhet ballagás kapcsán telt házról beszélni, de a Brassai Sámuel Elméleti Líceum esetében ezúttal nem, mivel a végzősök ünneplését a Kolozsvári Magyar Operában tartották. Az iskola az utóbbi két évben az épületcsere miatt kénytelen az intézményen kívül megtartani ünnepélyeit, így a Diákművelődési Ház után ezúttal az opera adott otthont az idei ünnepségnek.
A 12 harangszó elkondulása mellett, az iskola zászlóját és kulcsát vivők mögött a tizenkettedik osztályosok – élen az osztályfőnökökkel– énekszóval vonultak fel a színpadra, ahol már várták a XI. osztályosok és a ceremóniamester, Iszlai Enikő igazgatóhelyettes.
Az 1557-ben alakult iskola hagyományait a mai Brassai felvállalta, értékeit a politikailag nehezebb időkben megőrizte, és napjainkig átmentette – szombaton a 457. évfolyam ballagott el.
Kósa Mária igazgató ünnepi beszédében a szépséges, céltudatos, magasan ívelő, vidám énekű madarakkal vont parabolát, Hermann Hesse német író gondolataival és Boldizsár Ildikó királyfiról szóló meséje alapján bocsátotta szárnyukra a végzős hallgatókat – a mesehőst tanító két holló, az Emlékező és Gondolkodó, valamint a kilenc további titokhordozó madár segítségével kívánt nekik szép madárhoz illő, szép repülést.
A hagyományőrzés jegyében hangzottak el a további búcsúbeszédek és szavalatok: hangzottak el.
A szimbólumok szokásos átadása és átvétele következett: a zászló- és kulcsátadás. A nagybetűs életbe való jelképes kilépésnél a végzősök három lépést tettek meg előre, a tizenegyedikesek meg a nyomukba.
A tanulmányi díjak átadása közben a jelenlévők egyperces néma csenddel áldoztak a XII. C osztályos, súlyos betegség által örökre elszólított Marha Dorottya emlékére.
Első ballagás az új iskolában
Tizenhat magyar fiatal végzett idén a S. Toduţă Zenelíceumban. Ez volt az első évfolyam, amely már a tanintézmény új székhelyén (Pap/Párizs utca 60. szám) énekelhette el a Gaudeamust. Kállay-Miklós Tünde, a magyar tagozatért felelős igazgatóhelyettes a fentebbi ének magyar fordításából kiindulva szólt a végzősökhöz.
– A Gaudeamus… harmadik szakasza teszi ezt a dalt igazán diákdallá. Vivat academia, vagyis „Éljen az egyetem” – esetünkben „az iskola”. Veletek együtt éltettem én is az iskolát, ahol legtöbben a betűvetést tanultátok, ahol kamaszokká váltatok, és ahol reményeink szerint az életre felkészült, az életnek örvendező ifjakká váltatok. Amikor azt énekeltétek, hogy „vivat professores”, tanáraitokban tulajdonképpen nemcsak minket, hanem egy hagyományt, a tanáraitok tanárait éltettétek. Olyan kiválóságokat, mint a nemrég elhunyt Guttman Mihály tanár úr, aki egyike volt azoknak, akiknek iskolánk szellemiségét is nagymértékben köszönheti – mondta az igazgatóhelyettes.
Vincze Melinda végzős beszédében egy utazáshoz hasonlította az iskolás éveket, majd közölte: tizenkét év dallamát viszik magukkal.
Rudolf Ráchel XI.-es diák egy Varró Dániel-vers alapján arra összpontosított: a

Budapesti nagydíj Bartha Lórándnak
Bartha Lóránd fiatal erdélyi színházrendező vehette át a budapesti TITÁNium 2013 Tehetségkutató Platform díját május 29-én, gálaműsor keretében.
A TITÁNium projekt keretében az 51 beérkezett pályázat közül 5 produkció valósulhat meg anyagi és menedzsmenti támogatással a 2013/2014-es színházi évadban a következő helyszíneken: Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Átrium Film-Színház, Thália Színház, TRAFÓ Kortárs Művészetek Háza. Az évad során bemutatott előadások rendezői közül kerül ki az Év Titánja fődíj tulajdonosa, aki az esemény fő támogatójának, a MasterCard felajánlásának köszönhetően pénzjutalomban is részesül. Bartha Lóránd az első fiatal erdélyi rendező, akit kitüntet a magyarországi alternatív színházi közeg. Lovassy Cseh Tamás kolozsvári fiatal író és dramaturg Kutyák című drámáját állítja színpadra, erdélyi fiatal alkotók közreműködésével. – Azt gondolom: ez egy lehetőség a generációm színházi alkotóinak, hogy megérezzük és megmutassuk Budapesten, mi hogyan is látjuk a kortárs valóságot itthon. Generációs díjnak érzem, közösen kell megmutatnunk valamit ebből a létezésből, mert most kíváncsiak ránk! – nyilatkozta Bartha Lóránd. Az előadást Orlai Tibor magyarországi producer menedzseli, és a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház Kamaratermében mutatják be 2014 márciusában. A Platform további díjazottai: Radnai Márk (Párhuzamos történetek), Bodzsár Márk (W. úr üzen), Boross Martin (Ibolya), valamint Benkó Bence és Fábián Péter (Brecht: A szecsuáni jólélek).

Holnapos „szellemidézés” Nagyváradon
„Kis fesztivál ez, amely nem is akar többet, mint azt, hogy megismertessük és továbbvigyük azt a szellemiséget, amelyet a Holnaposok jelentenek a városnak" – mondta Szűcs László író a hétvégén rendezett Holnaposok Irodalmi Fesztiváljáról Nagyváradon.
A három nap alatt a szervezők igyekeztek bemutatni egy szeletet a korszakból, így például megemlékeztek arról a Rimanóczy családról, amelynek a Pece-parti Párizs központja az arculatát köszönheti – a két építész, apa és fia tervezte ugyanis a központ több szecessziós épületét. A mai Iosif Vulcan, egykori Rimanóczy utcán található egykori irodájuk homlokzatára el is helyeztek egy emléktáblát a tiszteletükre, majd bemutatták Péter I. Zoltán A két Rimanóczy című könyvét. A „holnapos korszak" megidézése mellett, a kortárs irodalom is része a tavaly hagyományteremtő szándékkal útnak indított HolnapFeszt-nek.
A Törzsasztal – amelyet most ezen programsorozat keretében rendeztek meg – meghívottja ezúttal az a Dalos György volt, akit a magyar irodalom németországi nagyköveteként emlegetnek. A Budapesten született, Berlinben élő író, műfordító nemrég megjelent könyve, A közgazdász bukása apropóján betekintést engedett életébe, hiszen saját tapasztalati inspirálták a mű megírására. A többnyire árvaházban nevelkedett Dalos állami ösztöndíjjal a moszkvai Lomonoszov Egyetemen történelem karán tanulhatott, ahol felismerte hogy a „kommunista frázisok nem stimmelnek". Ekkor fordult Kína felé, bevallása szerint a távol-keleti ország azért volt szimpatikus számára, mert messze volt.
„Egy diákcsoport tagjaiként eldöntöttük, hogy inkább Kínát támogatjuk, amiből államellenes összeesküvést koholtak" – mesélte Dalos, akit 1968-ban az úgynevezett „maoista perben" hét havi felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. „Szerencsém volt, mert csak felfüggesztettet kaptam, ám ez az ítélet könyvtilalommal is járt. Nyíltan soha nem mondták ki, de ezután nem publikálhattam, a könyveimet visszaküldték azzal az indokkal, hogy nem felelnek meg a színvonalnak" – magyarázta. Ugyanakkor épp ennek az incidensnek köszönheti, hogy elküldték a Néphadseregből. Persze ez azzal is járt, hogy kirúgták a munkahelyéről, és szovjet szakirodalmat kellett fordítania.
Későbbi műveit már Németországban publikálták először, ahol 1984-ben elnyerte a DAAB Berlini Művészprogramjának egyéves ösztöndíját is. A Holnaposok Irodalmi Fesztiváljának szabadtéri, zenei programjait végül a rossz idő miatt elhalasztották, de várhatóan néhány héten belül pótolni fogják, mint ahogyan megtartják majd azt a kiállítást is, amelyen újságírók eddig még publikálatlan, Nagyváradhoz kötődő fotóit mutatják be.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Cáfolja Nicolăescu a nyelvi jogok számon kérését
Cáfolta Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszter, hogy az általa vezetett tárca körlevélben szólította fel a megyei egészségügyi igazgatóságokat (DSP) a kisebbségi nyelvhasználati jogok tiszteletben tartására.
Az Agerpres hírügynökség pénteken számolt be arról, hogy az egészségügyi minisztérium a közegészségügyi hatóságokon számon kérte a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának érvényesítését. A körlevélben a szaktárca arról kért jelentést az igazgatóságoktól, hogy milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy az alárendeltségükbe tartozó szociális intézményekben – kórházakban, idősotthonokban és menhelyeken – az ápolásukra bízott személyek anyanyelvi kiszolgálásban részesüljenek.
A minisztérium az Európa Tanács (ET) szakértői bizottságának ajánlásaira hivatkozott körlevelében. Eugen Nicolăescu ezzel szemben szombati sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott: tudomása szerint a szaktárca semmilyen módon nem kérte számon a megyei igazgatóságoktól az anyanyelvi jogokkal kapcsolatos intézkedéseket. A tárcavezető „egyszerű politikai nyilatkozatnak” nevezte az értesüléseket.
Florin Buicu szerint mellékes a nyelvi jogok kérdése
Florin Buicu, a képviselőház egészségügyi bizottságának titkára ugyanakkor azt állítja: a romániai egészségügyi rendszernek sokkal súlyosabb problémákkal kell szembenéznie, mint a nyelvi jogok kérdése, így fölösleges ilyesmivel foglalkozni. A szociáldemokrata (PSD) politikus hangsúlyozta: a sokszor hangoztatott egészségügyi reformnak nem abból kellene állnia, hogy a szaktárca szükségtelen feladatokat ró a megyei igazgatóságok alkalmazottaira.
Mint mondta, az egészségügyi hatóságoknak „nem tisztjük más jogokat biztosítani, mint amit az alkotmány előír.” „Úgy tűnik, hogy a minisztérium egyes tagjai nem tudják, hogy mi a feladatuk, és a fejük helyett a lábukkal gondolkoznak. Az illetékeseknek a betegeket érintő problémákkal kellene foglalkozniuk, és nem olyasmivel bajlódniuk, ami a társadalomra vonatkozik” – vélekedett Buicu.
Az egészségügyi bizottság titkára szerint a körlevélben olvasható felszólítás legfeljebb a szociális intézmények esetében lehet jogos, a kórházaktól azonban nem lehet számon kérni a kisebbségi nyelvi jogok tiszteletben tartását.
„A kórházak nem szociális intézmények”
A Románia által 1995-ben aláírt és 2008-ban ratifikált nyelvi charta érvényesítéséről ötévente készít jelentést a kormány. Az első jelentés nyomán 2011-ben az ET szakértői bizottsága terepszemlét tartott Romániában, ennek nyomán fogalmazta meg ajánlásait.
„A szakértői bizottság azt kérte a román hatóságoktól, tegyék lehetővé, hogy a kórházakba, öregotthonokba vagy más szociális intézményekbe beutalt személyek anyanyelvükön – magyarul vagy németül – részesüljenek gondozásban. A második jelentés elkészítése érdekében kérjük, közöljék írásban, milyen intézkedéseket hoztak a charta előírásainak érvényesítése érdekében" – olvasható az egészségügyi minisztérium körlevelében.
Az Agerpres a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság válaszlevelét is idézi, amely szerint a kórházak nem szociális intézmények, ezért – álláspontjuk szerint – nem vonatkoznak rájuk a nyelvi charta előírásai.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója egyébként május elején törvénytervezetben kezdeményezte, hogy anyanyelvükön fordulhassanak orvoshoz a betegek azokon a településeken, ahol valamely kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. Indoklásában az RMDSZ szintén a nyelvi chartára hivatkozott.
2008-ban az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) civil szervezet panasza nyomán az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) is megvizsgálta a románul nem jól tudó, az orvosi szakkifejezéseket románul nem ismerő magyar betegek helyzetét. A CNCD arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek jogi eszközei a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére, mert diszkrimináció lenne, ha a székelyföldi kórházakban alkalmazott orvosoktól magyar nyelvismeretet követelnének meg.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

A Partium Kiadó születésnapi rendezvényei
A Partiumi Keresztény Egyetem és a tízéves Partium Kiadó várja az érdeklődőket június 3-án 14.30-tól a születésnapi rendezvényeire, mely dr. Kilián István színház- és drámatörténész, professzor emeritus 80. születésnapi köszöntésével kezdődik. Köszöntőt mond dr. János-Szatmári Szabolcs irodalomtörténész, germanista, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora.
Az esemény díszvendége, az idén 80 éves születésnapját ünneplő Kilián István, a magyar színjátszás és drámatörténeti kutatás doyenje helyi vonatkozású témáról tart előadást Színjáték Nagyváradon a XVIII. században címmel. Ezt követően Czibula Katalin, az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Irodalomtudományi Intézetének docense fogja bemutatni a Partium Kiadó részvételével nemrég megjelent, Szín – játék – költészet. Tanulmányok a nyolcvanéves Kilián István tiszteletére című tanulmánykötetet, amely számos nagyváradi vonatkozású írást is tartalmaz, többek között János-Szatmári Szabolcs ismertetését egy korábban ismeretlen, 19. századi verses drámáról, amelynek témája Várad 1660. évi veszedelme, vagy Emődi András tanulmányát Patachich Ádám püspök nagyváradi könyvtáráról. Ezután egy igaz csemege, egy 18. századi, erdélyi iskolai színjáték lesz, amelyet Borka asszony és György deák címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Boldog Özséb színtársulata ad elő. Énekkel és hangszeres muzsikával közreműködnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék népdalénekes növendékei.
A rendezvény részeként a nagyváradi római katolikus püspöki palota dísztermében ma 18 órakor bemutatják az Énekek Szent László király tiszteletére című könyvet és CD-mellékletét. A kiadvány szerzői, Kovács Andrea egyházzenész, a Liszt Ferenc Zeneakadémia oktatója és Medgyesy Norbert irodalomtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarának tanára hatalmas kutatómunka eredményeként állította össze a magyarországi Szent László-kultusz énekes zenei emlékeinek teljes gyűjteményét. A kivételesen szép nyomdai kivitelű kötethez, amelyben latin és magyar gregorián énekek, népdalok, középkori regösénekek és egyházi népénekek szövegei és kottái egyaránt helyet kaptak, igen gazdag zenei CD-melléklettel is rendelkezik, amely ízelítővel szolgál mindegyik műfajból. A születésnapját ünneplő Partium Kiadó és a Római Katolikus Püspökség által szervezendő könyvbemutatón a Liszt Ferenc Zeneakadémia ének és népzene szakos növendékei, valamint a nagyváradi székesegyház Szent László énekkara közösen fogja megszólaltatni e hiánypótló gyűjtemény legszebb darabjait. Köszöntőt mond Böcskei László nagyváradi megyés püspök, aki a könyv egyik előszavának szerzője is.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A szakképzést támogatnák
A nagykárolyi Simion Bărnuţiu Iskolaközpontban járt május 30-án Magdó János kolozsvári főkonzul.
A magyar kormány 170 millió forintot különített el az anyaországon határain kívül található Kárpát-medencei szakiskolák (közöttük a Szatmár megyei szakiskolák) helyzetének felmérésére, valamint a szükséges stratégiák kidolgozására. Ennek kapcsán látogatott tegnap a nagykárolyi Simion Bărnuţiu Mezőgazdasági Szakközépiskolába Magdó János kolozsvári magyar főkonzul, dr. Vízi Gabriella és dr. Szűcs Zoltán konzulok társaságában.
A Kolozsvári Magyar Főkonzulátus delegációját Gindele Imre, az oktatási intézmény igazgatója, Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere, valamint Knecht Csaba, a Polipol Mobila bútorgyár aligazgatója fogadta. A vendéglátók először is ismertették a szakközépiskola jelenlegi helyzetét, továbbá arról is beszámoltak, hogy a szakképzés minőségének javítása érdekében sikeres közreműködést folytatnak különböző vállalkozásokkal (Polipol, Contitech), végül pedig bemutatták a tanintézmény osztálytermeit, laboratóriumait és az iskola bentlakását is.
Magdó János elmondta, a magyar kormány azért segítene a szakiskolákon, hogy azok a gyerekek, akik különböző okokból nem az elméleti líceumokat, hanem a szakiskolákat választják, jó minőségben, jó oktatókkal tudjanak szakmát tanulni. „A magyar nyelvű szakképzés fejlesztése Erdélyben mindenképpen prioritás kell legyen, ezen szeretnénk segíteni. Az elkülönített keret arra vonatkozik, hogy felmérjük a szükségleteket, miben van hiány, mire van szükség, mi az aktuális helyzet a szakképzés terén és ebből építkezve lássuk, hogy mit kellene még tenni. A felmérésnek azért is van kiemelt jelentősége, mert a közigazgatási és igazságügyi minisztérium 2014-et a szakképzés évének nevezi ki, így más forrásokból is lehet majd befektetni” — nyilatkozta a főkonzul, aki hozzátette, hogy egy rendkívül lelkes csapattal találkozott a károlyi iskolában, mely a folyamatos fejlesztésekre helyezi a hangsúlyt: „Nagyon fontos, hogy a károlyi iskola vezetősége megtalálta azokat a vállalkozókat, akik hajlandóak együttműködni az iskolával”.
Ifj. Deák Endre
Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

Kritikus helyzetben az anyanyelvű oktatás ügye
„Ismét kritikus helyzetbe került az anyanyelvű oktatás ügye” – foglalta össze bevezetőjében Szabó Béla, a MOGYE professzora az intézményben uralkodó állapotokat.
„Ismét kritikus helyzetbe került az anyanyelvű oktatás ügye” – foglalta össze bevezetőjében Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) professzora az intézményben uralkodó állapotokat, amelyek hétfőn egy közlemény kibocsátására sarkallták a magyar tagozat vezetőtanácsát. A tanárok ebben rámutatnak, hogy a magyar tagozat megszervezésének problémája akkor csúcsosodott ki újra, amikor világosan megfogalmazott kérésük és a törvényes előírások ellenére a MOGYE vezetősége úgy küldte fel Bukarestbe a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs dossziéját, hogy az nem tartalmazta a magyar tagozat igényeit. „Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a 2012 szeptemberében megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. Ismételt megkeresésünkre most a tanügyi minisztérium válaszolt, és újabb egyeztetésekre került sor. Ezek kapcsán azonban úgy tűnik, hogy a minisztérium újra csak látszatmegoldásokra törekszik, és a lényegi döntéseket el akarja odázni, illetve ezek meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át” – áll a közleményben. Az oktatási tárcafelelősökkel több ízben is tárgyaló Szabó Béla valamint kollégája, Szilágyi Tibor rektorhelyettes arról bizonyosodott meg, hogy a minisztérium illetékesei mossák kezeiket, a felelősséget az egyetem román többségű szenátusára hárítva. „A szenátusban minden egyes alkalommal azt magyarázzák a kollégák, hogy miért nem lehet alkalmazni az érvényben lévő tanügyi törvényt” – utalt a 22-es csapdájára Szabó.
Semmit nem érő egyezség
Mindez annak dacára történhet így, hogy a felek – Victor Ponta kormányfő és Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter nyomására – 2012 szeptemberében hétpontos megállapodást írtak alá, amely lehetőséget teremtett volna a magyar tantestület sorainak a rendezésére és az akkreditációs elvárásoknak való megfelelésre. A magyar oktatók szerint azonban az elmúlt kilenc hónap során bizonyossá vált, hogy a román fél egyik rá vonatkozó pontot sem tartotta be maradéktalanul. „A legsúlyosabb az, hogy a megállapodás világosan leszögezte, hogy a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást. Mindez nem történt meg” – olvasható a közleményben. Szilágyi felmutatta annak a néhány hónappal később keltezett átiratnak a másolatát, amelyet az egyetem román vezetői fogalmaztak meg és amelyben leszögezik, hogy a magyar nyelvtudás megkövetelése törvénybe ütköző lenne. „Érdekes, az angol tagozaton megkövetelik a nyelvi kompetenciát, a magyar oktatás esetében pedig törvénysértőnek tartják” – jegyezte meg Szabó Béla.
A tantestület etnikai arányait illetően a professzorok elmondták, hogy a protokollum megkötése után ez még inkább romlott. A magyar tagozat által igényelt öt állásra mindössze két oktatót alkalmaztak. Egyik vizsgázó esetében a katedrafőnök azt sugallta a jelentkezőnek, hogy jobb, ha visszalép. „Az illető mégis jelentkezett, bár az előzmények fényében az eredmény borítékolható volt. Ő azonban vizsgázott és, nyilván, kiesett” – idézte fel a tanársegédi állásra pályázó fiatal orvos esetét a tagozatvezető.
Tiltakoznak, de egyelőre még reménykednek
Annak ellenére, hogy a közlemény aláírói szerint a magyar tagozat helyzetének rendezése nem tűr további halasztást, az oktatók úgy döntöttek, hogy a vizsgaidőszakra és a közeli felvételire való tekintettel egyelőre nem szerveznek semmiféle tiltakozó akciót. „Eddig törekvéseinket kizárólag tárgyalások útján, törvényes eszközökkel szerettük volna elérni, de ez nem vezetett eredményre. Ha kéréseinkre nem sikerül hamarosan megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogjuk igénybe venni” – fejtette ki Szilágyi Tibor. Arról egyik szenátusi tag sem kívánt nyilatkozni, milyen eszközöket vetnek be az ősszel. A kérdésünkre, miszerint, ha a helyzet nem tűr halasztást, miért nem kezdenek azonnal valamiféle tiltakozó akcióba, Szabó Béla azt válaszolta, hogy ha bármit is tennének az elkövetkezendő hetekben, annak a diákok innák meg a levét. „Nyáron meg nem érdemes tiltakozni, mert akkor az oktatásban a fű sem nő – tette hozzá a tagozatvezető. – Ennek ellenére mi készen állunk a tárgyalások folytatására, bár nem biztos, hogy amiben megegyezünk a nyár elején, érvényes lesz az őszi tanévkezdéskor”.
Nem lesznek ott Bukarestben
Hivatalosan nem csatlakoznak a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által június 15-én, Bukarestben szervezendő tiltakozó menetéhez az egyetem magyar vezetői – szögezte le Szabó Béla. A tagozatvezető szerint sem a tanárok, sem a diákok nem engedhetik meg maguknak, hogy a tanév hajrájában akár egy napra is kimaradjanak az egyetemről. „Ha valaki viszont ott akar lenni, mi nem akadályozzuk” – tette hozzá.
Az utcai tüntetés főszervezője, Ádám Valérián elmondta, hogy még a múlt hét közepén hivatalosan is felkérte Szilágyi Tibort, hogy rektorhelyettesként ő legyen a kormánypalota előtti téren az első felszólaló, azonban a tanár válasz nélkül hagyta a drótpostán küldött levelet. Ennek ellenére a RMOGYKE vezetői remélik, hogy szép számban jelennek meg az erdélyi tüntetők a fővárosi utcai tiltakozó akción. A szervezet titkára hozzáfűzte, eddig harminc autóbusz foglalására kötött egyezséget különböző szállítási cégekkel.
Szucher Ervin
szekelyhon.ro

MOGYE-ügy – A rektor szerint betartották a szeptemberi megegyezést
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektora, Leonard Azamfirei szerint az egyetem vezetése betartotta az intézményen belüli román-magyar feszültséget feloldó szeptemberi megállapodás kitételeit.
Leonard Azamfirei az Agerpres hírügynökségnek azt követően nyilatkozott hétfőn, hogy a magyar tagozat képviselői egy sajtótájékoztatón a megállapodás megszegésével vádolták az egyetem vezető testületeit.
„A MOGYE betartotta a magyar tagozattal kötött megállapodást, de emellett kötelező módon be kell tartania a felsőoktatásra vonatkozó törvényeket, az oktatás minőségét szavatoló hivatal (ARACIS) és az egyetem chartájának és szabályzatainak az előírásait is" – nyilatkozta a rektor. Hozzátette, ez utóbbi szabályozások egyaránt vonatkoznak a magyar és a román tagozatra.
Úgy vélte, az egyetemen belüli tavalyi román-magyar viták felmelegítése számára azt a mondást idézik, hogy „beszélek, tehát vagyok." Hozzátette, ezeket a vitákat a bíróság is lezárta. Ezzel arra utalt, hogy áprilisban a Marosvásárhelyi Táblabíróság hatálytalanította azt a kormányhatározatot, amellyel tavaly tavasszal az Ungureanu-kormány próbálta orvosolni a helyzetet, és amely a jobboldali kabinet bukásához vezetett.
A rektor hibának találta, hogy „egyesek" az állam megannyi intézményét bírálják, ha azok mást állítanak, mint ők. „Az igazság elismerését, őszinteséget és okos együttműködést várok mindenkitől" – jelentette ki Leonard Azamfirei rektor.
A MOGYE magyar tagozatának a vezetői egy hétfői sajtótájékoztatón közölték, a tanévzárásig nyitottak a tárgyalásra, de ősztől tiltakozó akciókat szerveznek, ha az egyetem szenátusának román többsége továbbra sem hajlandó a magyar nyelvet bevezetni a gyakorlati oktatásba.
MTI
Erdély.ma

Brüsszelbe utaznak az RMDSZ parlamenti frakciói
Brüsszeli megbeszéléseken vesznek részt szerdán és csütörtökön a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakciói, és ott tartják soron következő együttes frakcióülésüket is.
Az RMDSZ hétfői hírlevele szerint a szövetség képviselőházi és szenátusi frakcióját Sógor Csaba és Winkler Gyula európai parlamenti képviselők hívták meg az unió fővárosába.
A romániai magyar képviselők és szenátorok szerdán az Európai Bizottsághoz látogatnak el, ahol Dacian Ciolos mezőgazdasági biztossal, Andor László foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős biztossal, valamint Johannes Hahn regionális politikáért felelős biztossal folytatnak megbeszéléseket. Az RMDSZ parlamenti frakciói csütörtökön tartják kihelyezett ülésüket, majd magyarországi és romániai európai parlamenti képviselőkkel találkoznak.
MTI
Erdély.ma

Így éreztünk mi tegnap – Wass Albert múzeumot avattak Verőcén
Voltál már úgy életedben, hogy bőrig ázva vacogtál, csúszkáltál a sárban, mégis, valahogy ez kevéssé volt fontos? Nem érezted a hideget, a lelkedet is átjáró nedvességet, mert volt valami sokkal fontosabb. Valami felemelő. Áll egy múzeum és áll egy szobor, egy olyan templom tövében, mely ősi magyar hitünk megéléséért épült. Felavattuk, szakadó esőben, de nem arra gondoltunk, hogy most fázunk és ázunk, hanem arra, hogy Isten áldást oszt e helyre. Így éreztünk mi tegnap. Igyekeztünk a Wass Albert múzeum és szobor avatására, még úton voltunk a meleg autóban, mikor kaptuk a hírt: Verőcén leszakadt az ég. És az ég nem adta fel: dörgött, mérges volt, fekete és haragos, ontotta nyakunkba az áldást, arra kíváncsian, vajon hányan adjuk fel és menekülünk a védett melegbe, el a beszédek, a megemlékezések és az áldás elől.
Nem adtuk fel. Hogy is mondta Wass Albert? „Felemás dolgok nincsenek ezen a világon, csak egész dolgok. S ha az ember akar valamit, akkor egészen kell akarja.” Mi akartunk ott lenni, Verőcén, a Kárpát haza temploma tövében, akkor, amikor Wass Albert hagyatéka hazatér. Igen, haza, mert az ő hazája az egész Kárpát-medence volt, a határtalanul nagy Magyarország, Nagy-Magyarország. Itt volt ő otthon, és hogy mely pontján, az nem számít. Hazatért, mert egy aprócska falu lakossága, első embere, Bethlen Farkas vezetésével hívta. Hívta, épített és szépített, hogy méltó helyre kerüljön egy nagyszerű magyar minden emléke.
A kis ház egyszerű, dísztelen, tán olyan, mint ahol oly sokszor ült Wass Albert az erdélyi hegyekben. Tiszta, mint amilyen az ő szíve és lelke volt. És tiszta szívű emberek csoportja vette körül tegnap a házat, a szobrot, járta be a kis völgyet. Olyan emberek, akik dacolva esővel és hideggel együtt akartak lenni akkor, amikor Wass Albert hagyatéka mellett szelleme is hazatér.
Erről beszélt ott Wass Miklós, az író fia, de erről szólt az építőmester Gebora István, Papp Lajos professzor, Gál János, Bethlen Farkas, és ezt éreztük az Agárdi László előadásában felhangzó idézetekből is.
Áll egy múzeum és áll egy szobor, egy olyan templom tövében, mely ősi magyar hitünk megéléséért épült. Felavattuk, szakadó esőben, de nem arra gondoltunk, hogy most fázunk és ázunk, hanem arra, hogy Isten áldást oszt e helyre. Arra, amit Wass Albert írt: „Mindkét kezével hadonászva kioktatta az emberi lét nagy valóságaitól elszakadt szerencsétlen városiakat, kiknek lelke hozzánőtt már az aszfalthoz, és emiatt nem voltak képesek fölfogni többé azokat az Isten és ember közösségéből fakadó titkos erőforrásokat, melyek ma már csak a hegyi emberek hagyatéka odafönt a ködös gerinceken.”
Lemásztuk a ködös völgybe és arra gondoltunk, hogy bár volt a száműzetésben otthona, de hazája a messzi idegenben sose. Arra, hogy nem csak álom, de egyszer valóság lesz hagyatékának igazi hazatérése – Válaszútra. Arra, hogy szobrai tán csak csonkahonban állnak, de emléke és gondolatai szerte a Kárpát-medencében. Arra, hogy bár ítélik – meg- és elítélik – sokan, kik nem ismerik, olvasni és ismerni műveit már nem csak divat, de kötelesség – hisz a dac sokszor akár tudást is szül. Arra, hogy Wass Albert művei szűrők is, hisz érteni és értékelni csak az tudja, akinek mellkasában igazán magyar szív dobog.
És arra gondoltunk, ami a legfontosabb volt e napban és amire újfent csak Wass Albert tanít:
„Gaz és szemét nem terem nemzetet! S a gyűlöletet nem mossa le semmi, csak az összetartó igaz szeretet!” Varga Mónika
Erdély.ma

Trianon 93
Modern történelmünk legfájóbb sebe újra felszakad a Trianoni Békediktátum reánk erőltetésének emléknapján, 1920. június 4-én, amikor a Párizs melletti Trianon palotában a győztes Antant hatalmak négyfelé szakították ezeréves országunkat és magyarságunkat.
A seb minden évfordulón újra szakad, mert az újkori történelem legalantasabb, legalább valóbb és legaljasabb békediktátumát erőltették az ezeréves történelmi Magyarországra. „Trianonban útonállók, gyilkosok diktálták a békét” – mondta még az a Szovjet Uniót véres diktatúrával megteremtő Lenin is, aki magát magas erkölcsi piedesztálon állónak vélte a trianoni országgyilkosokhoz képest. Ha másban nem is – de ebben igaza volt.
A Központi Hatalmak nagy átverése Wilson amerikai elnök, mint „békeangyal” 14 pontos béketerve közreadásával kezdődött, amiben igazságos, elfogadható és teljesíthető békefeltételeket ígért ellenfeleinek, amit azok „szentírásnak” vettek, hiszen azt a világháborút a katonai beavatkozásával eldöntő amerikai elnök tette. Csakhogy legalább két politikus volt, akinek gyökeresen más elképezése volt a békéről. Az egyik Eduard Benes, cseh politikus, aki a pánszláv eszme megszállottja volt, s népét ki akarta venni az osztrák tartományi státuszból, s naggyá tenni. A másik George Clemenceau francia miniszterelnök volt, aki a rég elveszett francia „gloire” visszaszerzéséről álmodott, s Franciaország európai hegemóniáját akarta megteremteni. E két politikus terve szépen kapcsolódott össze. Az Osztrák-Magyar Monrachia feldarabolásával felszabadítják a felvidéki szlovákokat, s a kárpátaljai ruténséget, akik a csehekkel együtt Csehszlovákiát alkották meg; Szerbia megkapta Horvátországot, Bácskát s a fele Bánságot; Erdélyt, Partiumot és fél Bánságot Romániához csatolva létrehozzák Nagyromániát; sőt még Ausztriának is juttatnak egy kis részt, a nyugati Magyar Határőrvidéket! Ezen felül az elszakított részekhez csatoltak színtiszta magyar területeket, pld. Csallóközt, Szlovákia déli határsávját Csehszlovákiához; Partiumot, Észak-Bácskát, Erdély északi felét, s a magyarok-németek által lakott Bánságot Romániához és Szerbiához – „ha már lúd, legyen kövér” alapon.
Így szakították el a történelmi Magyarország területének 2/3-át és magyar anyanyelvű lakosságának 1/3-át dobták idegen kultúrájú, nyelvű, ellenséges érzületű népek uralma alá minden jog nélkül, kiszolgáltatva őket üldöztetésnek, beolvasztásnak, kizsákmányolásnak és megaláztatásnak. Hogy még nagyobb legyen a magyarság szétszakítottsága, a 90-es évek nagy átalakulásai eredményeképpen Magyarországot már hétfelé szaggatták Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia és Ausztria között!
A történelem fintora az, hogy az Antant teremtette utódállamok legtöbbje 1939-re nemcsak elfeledte jótevőit hanem a győztesnek hitt Hitler oldalán vett részt a II. Világháborúban!
A két világháború közötti magyar kormányok mindent megtettek, hogy bizonyos enyhítést érjenek el Trianon ügyében a nagy nyugati demokráciáknál – aminek semmi eredménye nem lett. Így kénytelen voltak előbb Olaszországhoz, majd az ismét megerősödő Németországhoz fordulni s nem is eredménytelenül. Ezek a diktatúrák fogékonyabbak voltak a trianoni igazságtalanságokkal szemben, s a két Bécsi Döntésben (1938, 1940) nemzetközi szerződéssel igazságos módon jelentős magyarlakta területeket juttattak vissza Magyarországnak. Jellemző, hogy a háború után a nemzetközi szerződésekkel történt határkiigazításokat az ismét uralmuk alá került magyar lakosság etnikai alapon történő irtásával (genocídiummal), elüldözéssel és deportálással bosszulták meg! Egyetlen bűnük volt: az anyaországhoz való visszatérés öröme!
A volt Antant és a Kisantant országok viszonyulása Trianonhoz (1920) és annak megismétléséhez Párizsban (1947) semmit sem enyhült, sőt annak súlyosbodása figyelhető meg az elmúlt 93 esztendőben. Kezdődött ez 1956-ban a magyar Forradalom és Szabadságharc kirobbanásával, magára hagyásával és brutális leverésével, megtorlásával. Hosszú ideig a nagyvilág figyelmének központjába és szimpátiájába került a magyar tragédia. Félő volt, hogy ezzel együtt a világ figyelme a mélyen igazságtalan, bűnös és tarthatatlan trianoni–párizsi békediktátumok felé fordul s azok revízióját fogja szorgalmazni. Ezt elkerülendő a világ hatalmasai „a magyar ügy” mielőbbi lezárásán dolgoztak – nem kevés sikerrel!
A másik Trianonnal-Párizzsal kapcsolatos izgalmas momentum 1989-ben volt, amikor a magyaroknak volt bátorsága nyugat felé kiengedni a budapesti nyugatnémet követségen összezsúfolódott keletnémet tömeget, mellyel megkezdődött a félelmetes és tabunak tekintett. Vasfüggöny felszámolása, és – láss csodát – októberre megtörtént a berlini fal ledöntése és a kettészakított Németország egyesülése. Amint Kohl kancellár mondotta: „A berlini fal első tégláját a magyarok verték ki!” Ezzel a magyarság hírneve, tekintélye újra hatalmasan megnőtt!
Ebben a helyzetben a nyugatnak nem volt közömbös, hogy küszöbön álló magyar rendszerváltást ki vezényli le és hogyan. Amerikában az idősebb Bush elnök három vezető magyar embert hívott meg „beszélgetésre” – azaz puhatolódzásra, hogy melyik lenne a nekik megfelelő vezető politikus. Ezek voltak: Rácz Sándor, Pozsgay Imre és Antall József. Rácz Sándor elbeszéléséből tudjuk, hogy két kérdésre kértek választ: Trianonra és az államadósságra. Érdekes, hogy az akkor még ismeretlen Antall Józsefre esett a választás, s belőle lett a rendszerváltás utáni első miniszterelnök. Hogy miért? Valószínű azért, mert mint tudott vállalta a teljes adósság visszafizetését, és már az első minisztertanács ülésén megtiltotta Trianonnak még csak az említését is! Miért Trianon és miért az adósság volt a fontos? Mert várható volt, hogy Magyarország megnövekedett nemzetközi tekintélye miatt, egy gyökeresen megváltozott nemzetközi helyzetben Magyarország Trianon revízióját és államadósság teljes vagy részbeni elengedését, netán újraütemezését fogja követelni. Bush elnök és kohorszai ettől féltek úgy, mint „ördög a tömjénfüsttől”.
A nyugati politika irányítói, s benne az EU vezető politikusai 1956-ból és 1989-ből arra a következtetésre jutottak, hogy, mivel Magyarország még trianoni állapotában is veszélyes lehet, ezért kizsákmányoltnak, koldusnak és a nyugattól függőnek kell maradnia.
Magyarország kizsákmányolása, kifosztása és eladósodása 1990 és 1998, valamint 2002 és 2010 között sikeresen megtörtént a magyar komprádor burzsoázia segítségével. Szerencsére a magyarok tömegei még időben felismerték a végveszélyt s 2010-ben 2/3-os többséggel juttatta a parlamentbe a FIDESZ-KDNP koalíciót, amely nemzetmentő munkája nélkül ma Magyarország nyomorultabb és kiszolgáltatottabb állapotban lenne, mint Görögország.
A jelek szerint egy erős, független és egységes Magyarország igazában véve nem kívánatos Európában, mivel volt ellenségeinkben ott szunnyad a félelem, hogy ebben az esetben előbb-utóbb terítékre kerül az idegen uralmak alá hajtott több milliónyi magyar autonómia ügye, esetleg Trianon felülvizsgálata, és egy új, igazságosabb határrendezés.
Az is egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy a magyarellenes hatalmak az Európai Uniót igyekeznek felhasználni a magára találó, fejlődő és önbizalmát visszanyerő Magyarország ellen. Az utóbbi években megfigyelhető az EU intézményeinek barátságtalan, sőt magyarellenes praktikáinak sokasodása. Ezek között ott van a kettős mérce alkalmazása, a kákán is csomót keresés; különféle levegőből kapott vádak emelése; teljesíthetetlen ajánlatok sokasodása; a lakosság jövedelmének visszaszorítása újabb adók bevezetésével; komoly szankciókkal való fenyegetés és az európai szavazati jog felfüggesztése. Mindezeken túl nyíltan pénzelik a hazai ellenzéki pártokat, így segítve azok hatalomra jutását a jövő évi parlamenti választásokon – s ezzel az általuk már jól bevált országvesztő politika újra alkalmazását.
Az Európai Unió Magyarország felé gyakorolt politikájában változás nem várható, amíg annak parlamentjében többségen vannak a volt maoista, kommunista, liberális, szociáldemokrata és zöld párti képviselők. Változás csak a néppárti többségű EU-ban képzelhető el.
Az idei gyászos évfordulónkon döbbenjünk rá, hogy mint régen nagyapáink és apáink, úgy mi is még ma is Trianonban élünk és miatta gyaláztatunk, veretettünk és szenvedünk! 2013. június 4.
Dr. Pungur József
Erdély.ma

Csak az autonómia jelenthet gyógyírt – Megemlékezés Nagyváradon
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezeteinek közös rendezésében, a Partiumi Keresztény Egyetem pantheonjában elhelyezett Trianon-emléktáblánál, 2013. június 4-én a trianoni békediktátum aláírásának 93. évfordulójáról emlékeztünk meg. Ezt a napot a Magyar Országgyűlés 2010-ben nyilvánította a Nemzeti Összetartozás Napjává, annak jeléül, hogy – amint a 2010. évi XLV. számú törvényben szerepel – „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság”.
Nagy József Barna EMNT-régióelnök köszöntötte az egybegyűlteket, aki szerint a trianoni gyásznap Magyarország történelmének egyik legsötétebb napja, amikor is a nemzetközi igazságtalanság diadalmaskodott a magyarok felett. Kifejtette: ma már azt látjuk, hogy ez a nemzet felegyenesedik, és az állampolgárság kiterjesztésével végre elindult a határok feletti nemzetegyesítés. Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke beszédében Trianont a történelem leggyalázatosabb békediktátumának nevezte, amikor a kapzsiság, az irigység, a gyűlölet győzött az igazság felett. Napjainkban egyedül az autonómia jelenthet gyógyírt a Trianon okozta sebekre – jelentette ki az EMNT elöljárója, megemlékezvén arról is, hogy a 2013-as évet az Autonómia Évének nyilvánította a Tőkés László vezette nemzeti mozgalom. Török Sándor ugyanakkor hozzátette: „az, ami más európai nemzeti kisebbségeknek jár, az nekünk, magyaroknak, Európa legnagyobb nemzeti kisebbségének is jár. Aki ezt nem veszi tudomásul, az gazember, de minimum cinkos.”
Végezetül Zatykó Gyula, a Néppárt alelnöke szólt az egybegyűltekhez, mondván: egy országot roppantottak össze a nagyhatalmak a trianoni békediktátum aláírásakor. Magyarország területe 71, lakosságának 64 százalékát vesztette el, továbbá ipari termelésének 81 százaléka került idegen kezekbe – részletezte Zatykó. Hozzátette: a nemzeti szocializmus idején, nagyapáink csak csukott ablakok mögött mertek beszélni arról a rémálomról, amit az idegen megszállók viselkedése okozott. Napjainkban Magyarország nemzeti kormányának köszönhetően kezd tudatosulni, hogy hiába szabdalták szét hazánkat, a Kárpát-medence természetes egysége megváltozhatatlan. A magyarság csak akkor tud végre talpra állni, ha visszatér gyökereihez: Istenhez, a család szentségéhez és a nemzet eszméjéhez – hangsúlyozta a néppárti alelnök, aki beszéde végén a gyermekvállalás fontosságát emelte ki.
A megemlékezés nemzeti imáink eléneklésével, és az emlékezés koszorúinak elhelyezésével zárult. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közleménye
Erdély.ma

Az összetartozás napja Marosvásárhelyen is
Marosvásárhelyen a Bolyai téri unitárius egyházközség kertjében az egy évvel ezelőtt elültetett almafánál gyűltek össze azok, akik kötelességüknek érezték megemlékezni a trianoni békediktátumról.
A trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját két éve a magyar Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Tavalyhoz hasonlóan Marosvásárhelyen idén is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Állampolgárok Klubja, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt hívta az emlékezőket a Bolyai téri unitárius egyházközség kertjébe kedden kora délután.
Az EMNP marosvásárhelyi elnöke, Jakab István elmondta, a 93 évvel ezelőtt aláíratott diktátum igazából Magyarország szétdarabolását és halálát okozta, mintsem békeszerződés lett volna.
Az EMNT Maros megyei elnöke, Cseh Gábor hangsúlyozta: egyik szeme sír, a másik nevet. Nevet, mert 90 év után olyan kormánya van ma Magyarországnak, amely cselekedett a külhoni magyarokért. Sír, mert Trianont nem lehet elfelejteni, hiszen a külhoniakat az 1940–44 közötti időszakot leszámítva az utódállamokban másodrangú állampolgároknak tekintik. „Hiába állította gróf Apponyi Albert, hogy a tények hamisak, a magyar delegáció bizonyítékait meg sem nézték, meg sem hallgatták. Trianonra emlékezve ne az Európai Uniótól várjuk a megoldást, mert tehetségtelen, és nem hajlandó közbelépni. Ne azoktól a politikusainktól várjuk a segítséget, akik jobban ragaszkodnak a bársonyszékhez, ezt látjuk 23 éve. Cselekedjünk és reménykedjünk ezen a gyásznapon”– fogalmazott Cseh Gábor.
A Nemzeti Összetartozás Napján tavaly elültetett almafa előtt – amelynek gyökerei összetartanak, növekedése pedig legyen a magyar nemzet növekedése – Bodnár Tünde, Kozsik József és Nagy Hajnalka Zsuzsanna szavalt, Diós Brigitta pedig népdalt énekelt. A megemlékezést Nagy László unitárius főjegyző zárta Pál apostol levelével, majd hozzátette: június 4-én szerte a világon, akik ezt a nyelvet beszélik, egy kicsit megállnak és emlékeznek, hogy reménye legyen a nemzetnek.
Gáspár Botond
szekelyhon.ro

Összetartozunk
Ne féljünk kimondani: gyásznap számunkra június 4-e, hisz hazát raboltak, országot daraboltak győztesek és csatlósaik. Ne köntörfalazzunk: diktátum volt a trianoni, nem békeszerződés. Ne fordítsunk hátat a múltnak, ne ítéljük avíttnak, nosztalgikusnak vagy éppen szélsőségesnek a megemlékezést, a múltidézést.
De ne is temetkezzünk a múltba. Ne essünk búskomorságba, ha felidézzük, miként bántak el nemzettel, országgal. Ne magyarázzuk kudarcainkat mindig Trianonnal – nem veszett minden oda. Inkább arról adjunk számot: tanultunk-e bármit is e nemzeti tragédiából? Merítettünk-e elég elszántságot ahhoz, hogy a nagyhatalmak akarata, a magába roskadt Európa közönye vagy félelme ellenére is egy legyen a magyar nemzet? A magyar országgyűlés három évvel ezelőtt a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét, törvényben is kinyilvánítva a több államban élő magyarság együvé tartozását. Hogy miért volt erre szükség, azt talán csak most kezdjük igazán megérteni. Amikor Magyarországon háttérbe szorultak azok, akik huszonhárommillió románnal ijesztgették anyaországi nemzettársainkat. Amikor Debrecentől Hódmezővásárhelyen át Budáig számos polgármesteri hivatalra tűzték ki a székely zászlót azzal egy időben, hogy a román államhatalom valóságos háborút indított jelképeink ellen. Mert így erősebbek vagyunk. Vagy amikor Brüsszelben felvidéki, magyarországi és erdélyi EP-képviselők együttesen lépnek fel a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarok ügyében. Mert így nagyobb nyilvánosságot kap a jogsérelem ügye, s talán mégsem seperi le asztaláról az Európai Parlament. És ugyanígy közös akcióterv kezd kibontakozni valahányszor a kárpátaljai vagy a vajdasági magyarokat érintő ügy kerül terítékre – a nemzeti összetartozás törvénybe foglalt eszméje egyre többször és egyre érezhetőbben ölt konkrét megnyilvánulási formát. Trianonra emlékezvén talán ez adhat hitet, erőt. Szükség lesz erre, hisz éppen tegnap jelentették be a román kormányzószövetség vezetői: legfőbb prioritás számukra az alkotmánymódosítás és a régióátszervezés. Mely során Székelyföldet beolvasztanák egy olyan óriásrégióba, ahol a magyarság aránya alig harminc százalék körüli. De ha a nemzeti összetartozás eszméje valósággá válik, ha Budapest szorosan mellettünk áll, és ha itt, Erdélyben is sikerül végre egy irányba terelni erőinket – nos, akkor talán mégsem reménytelen helyzetünk.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Semmit a magyaroknak!
A magyarok mindig a megváltoztathatatlant akarják megváltoztatni. A romániai magyarok az alkotmány első cikkelyét, amely kimondja, hogy Románia nemzetállam, a szlovákiai magyarok a Benes-dekrétumokat, és hogy akik felvették a magyar állampolgárságot, ne veszítsék el a szlovákot.
Nem akarjuk megérteni, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megváltoztatni?!
Erre hivatkozik Victor Ponta is. Ő nagyon somolygott az RMDSZ-kongresszuson szövetséges ellenfelével, Crin Antonescuval egyetemben. Olyan szépen mondták el, hogy semmit nem ígérnek, hogy a jámbor néző azt hihette, mindent megígértek. Ponta talán hajlana is arra, hogy meghallgassa a magyarok kéréseit, de a törvény neki is köti a kezét. Nálunk az alkotmány 152. pontja tiltja a nemzetállami meghatározás megváltozását. Ponta, persze, erről nem tehet. Rendben: Az egyes cikkelyt nem lehet változtatni. No de a 152-es, az megváltoztatható, nemde? És ha igen, akkor azon lehet módosítani, többek közt úgy, hogy az első cikkely is módosulhasson. Vagy van olyan cikkely is, amelyik kimondja a 152. megváltoztathatatlanságát? Szlovákiában ugyanígy nem lehet visszavonni a Benes-dekrétumokat, mert a szlovák parlament kimondta azok sérthetetlenségét. A magyarok az Európa Parlamentnél megreklamálták a Benes-dekrétumokat és a szlovák állampolgársági törvényt. Már azt is nagy sikernek könyveltük el, hogy a petíciós bizottság egyáltalán foglalkozott ezekkel a problémákkal. Zárt ülést rendeltek el, mert ezt a román delegátus is kérte. Így a tárgyalásokról kitoloncolták a Magyar Közösség Pártjának elnökét, Berényi Józsefet. A következő lépés az lehetne, hogy kitoloncolják Szlovákiából is, mindazokkal egyetemben, akik felvették a magyar állampolgárságot. Mert a törvény szerint megtehetik. Most 93 éve, a trianoni békeszerződések megkötésekor meg sem hallgatták a magyarokat. Akkor sok mindent ígértek nekünk. Aztán kiderült, az volt a baj, hogy az ígéretek meghaladták az európai normákat, így azokból vissza kellett venni, hogy európai módon oldassék meg a nemzetiségi kérdés.
A szlovákoknak végül is örvendeniük kellene, hogy a felvidéki magyarok így ragaszkodnak szlovák állampolgárságukhoz. Mert kérdem én, mi lenne, ha ott minden magyar felvenné a magyar állampolgárságot, a szlovákok megvonnák tőlük a szlovákot, és arra ébrednének, hogy a magyar határ mellett, Szlovákiában él félmillió tisztán magyar állampolgár? És ők azt mondanák, hogy mivel nem szlovák állampolgárok, semmi közük Szlovákiához, Magyarországon akarnak élni anélkül, hogy elköltöznének szülőföldjükről. Ezt elkerülendő, a szlovákok nem hatálytalanítják a Benes-dekrétumokat. A régiósítást is megoldották: a megyéket úgy osztották újra észak-déli irányban, hogy véletlenül se legyen egyikben sem magyar többség. Ez jó példa. Nálunk is így fogják felosztani a magyarok lakta megyéket, csak nem észak-dél irányban, hanem a szélrózsa minden irányában.
Szigorúan tudományos alapon.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Micsoda napok, micsoda emberek! (Békési levelek)
Lehet, máskor is így van, ilyen sűrű a „magyar világ”, csak nem vesszük észre? Lehet, de az elmúlt hetek, napok igencsak bővelkedtek diaszpóránk, kényszeres szétszórattatásunk ilyen eseményeiben. Először talán úgy tűnhet, hogy egymástól távol levő, nem egy értékrendet képviselő dolgokról van szó, ám – ha jobban belegondolunk – valahol a maga szférájában mindegyik valami kiemelkedően magyar tettet jelent, vagy valamely, bennünket dicsérően emlegető eseményről szól.
Pünkösd szombatjával kezdjük, a csíksomlyói búcsú tömérdek emberével, az érsek atya korrekt beszédével, majd a csendes ünneplésbe berobbanó lengyel Roman Majevszki atyával, aki csak megköszönte a Czestochowára kerülő csíksomlyói Mária-kegyszobor másolatát, de sztentori hangjától zengeni kezdett a nyereg és élni, pezsegni a tömeg, mikor az atya a magyar és a lengyel nép történelmi gyökerekig nyúló barátságát említette. Mint mondta, azért igaz ez a barátság, mert „a kereszt alapján köttetett”, és hogy a magyar nép igazi lelki forrása Csíksomlyó. Elmondta, a kolostorába látogató magyar csoportokat meg-megkéri, hogy énekeljék el a székely himnuszt, de ez Csíksomlyón szól a legszebben, a leghitelesebben. „Szűzanya, vezesd még egyszer győzelemre néped” – parafrazálta a székely himnusz szövegét, mire, persze, mindenki lelkesen tapsolt, és még lelkesebben harsogta himnuszunkat. Jó volt, szép volt, lélekemelő volt. Este más, teljesen más következett. Eurovíziós döntő, ezzel a csodapók vidéki bölcsészgyerekkel, aki derekasan beleszellentett a pöffeszkedő, semmitmondó, műanyag ízlésű, nejlonshow-t produkáló generáleurópai kulturális ízlésficamba. Bye Alex (született Márta Alex) dala nem egy nagy durranás, de hatalmas fricska a gőgös „Ajrópának”, meg hazai epigonjainak egyaránt. Kicsit Orbán Viktorra és kormányára is hajaz a dolog, hisz minden, ami utóbbiak tetteiből nem tetszik az EU-nak, az nemcsak a mi bajunk, hanem sokkal inkább az övék. És önnön gyengéinkkel szembenézni bizony nem kellemes. Ugyanezen este a csángó misén Böjte Csaba prédikált. Czakó Gábor így ír erről: „Böjte Csaba látja a Szentlélek jelenlétét mindenütt. Erről meggyőzött most is minden figyelő embert. Hozzá fogható bölcselőnk nincsen, de a világon sem sok párja akad. Mélysége nem holmi fortély vagy mesterkedés, hanem a Vigasztaló öröme, hogy munkatársat talált. Ő nagyon szeretne együtt dolgozni velünk. És ha szolgálatába állunk, akkor a világ összes erejét a rendelkezésünkre bocsátja, akkor nem kell rettegni tulajdon gyermekünktől, nehogy megszülessék, hanem akár ötezer árvát is fölnevelhetünk, miközben somolyoghatunk a bajuszunk alatt a történelmi, politikai, gazdasági, tudományos, katonai és egyéb mihaszna »szükségszerűségekre«.” Következett a gyimesbükki, kontumáci Nagyboldogasszony-templom mellett álló szabadtéri oltárnál celebrált szentmise, s azon a teljes székely ízességgel, őszinteséggel megszólaló Papp László marosvásárhelyi atya, akit csak hallani is szívmelengető volt, de amit mondott Márton Áronról, az is lélekemelő.
Az emlegetett események sorát egy egyáltalán nem vidám zárja. Erőss Zsolt és Kiss Péter halála a Himaláján. Kőrösi Csoma Sándor a hegy lábaihoz ment, és alkotott világhírűt a maga idején és műfajában. Zsolt – ki Békésen is sok barátot szerzett a székelységnek – a maga idején és a maga műfajában jutott el a legmagasabb pontra, amire egy hegymászó vágyhat, s tudjuk, ezt nem méterrel mérik. Közben vitte magával a székely zászlót, hogy mindenki lássa. A Jóisten is, hátha így még több erőt ad nekünk a megmaradáshoz. Nem singgel mérhető tettei nem egységes kaliberű embereknek. Így igaz. De mindannyian a mieink.
Pálmai Tamás
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)