Elmaradt az EMNP és az MPP egyesülés
Elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fúziós ajánlatát, és csak a párbeszédkészségét erősítette meg a Magyar Polgári Párt (MPP).
A Toró T. Tibor EMNP-elnöknek címzett nyílt levelében Biró Zsolt, az MPP elnöke pártjának a szervezeti önállóság megőrzéséről szóló kongresszusi határozatára hivatkozott, és éles hangon bírálta az EMNP fúziós törekvéseit.
Az EMNP nem adta fel: válaszul kiadott közleményében tudatja, hogy az MPP helyi vezetőivel folytatja a fúziós tárgyalásokat, mert a magyar közösség nagy része együttműködést és közös cselekvést vár az erdélyi magyar politikai szereplőktől.
Az EMNP elnökségének megbízásából Papp Előd alelnök május 4-én, a makfalvi majális alkalmával tett nyilvános ajánlatot a fúzióra, a bejelentés után pedig írásban is átadta Biró Zsoltnak a fúziós tárgyalások elkezdését ajánló néppárti határozatot. A két párt megközelítőleg egyenlő teljesítményt ért el a 2012. júniusi önkormányzati választásokon, de összesen is kevesebb polgármesteri és tanácsi mandátumot szerzett – a leadott magyar szavazatok mintegy 15 százalékával –, mint 2008-ban az RMDSZ-szel szemben akkor még egyedüli magyar versenypártként fellépő MPP. Jelenleg a polgári pártnak 7, a néppártnak 2 polgármestere van (az RMDSZ-nek 140), az MPP azonban ragaszkodik önállóságához és a politikai pluralizmushoz.
Tegnapi nyílt levelében Biró Zsolt arra kérte a Néppárt vezetőit, hogy „lépjenek túl saját árnyékukon, hagyjanak fel a közvélemény folyamatos manipulálásával, a sajtón keresztül történő üzengetéssel, a fúzió alapokat nélkülöző erőltetésével, és amennyiben tényleg szívükön viselik közösségünk sorsát, akkor maszatolás helyett válasszák bátran az őszinte párbeszédet”. Biró úgy véli, az EMNP és az MPP meg tudja találni az együttműködésnek azokat a lehetőségeit, amelyek a választások szabadságát és az erős nemzeti érdekképviseletet is biztosítják.
Az elutasítás nem tántorította el a Néppárt vezetőit szándékuktól: az MPP helyi vezetőivel folytatják a tárgyalásokat a két párt fúziójáról. „A Néppárt számára egyértelmű, hogy a fúzió ellenzésével az MPP egyes vezetői, Biró Zsolt elnökkel az élen, homlokegyenest szembemennek a párt tagságának akaratával, hiszen a polgáriak helyi szinten – amint ezt több alkalommal jelezték is –, igenis, akarják a nemzeti oldal egyesítését” – áll az EMNP közleményében, amely szerint helyi és önkormányzati szinten a legtöbb esetben példaértékű az együttműködés a két párt között. Emlékeztettek arra, hogy május elején a makfalvi majálison ajánlották erőik egyesítését az autonómia érdekében, és akkor a két párt vezetősége arról is megállapodott, hogy egy többfordulós, váltott szervezésű tárgyalássorozat keretében egyeztetnek az egyesülés lehetséges módozatairól. A tegnapra tervezett első tárgyalási fordulón azonban Biró Zsolt MPP-elnök nem jelent meg.
MTI
Erdély.ma

Erdélyből is önkéntesek indultak Magyarországra – További jelentkezőket várnak!
Az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében egy negyven személyes autóbusz indult el a Duna-menti településekre, segíteni az árvízkárok megelőzésében, majd a helyreállításban. Vannak közöttük, akik csak erre a hétvégére tudnak kimenni, de többen maradnának is, amennyiben erre szükség lesz.
Csibi Zoltán szervező elmondta: az önkénteseket tovább toborozzák, és amennyiben annyian jelentkeznek, újabb buszt vagy akár buszokat indítanak útnak.
Szombaton hajnalban Nagyváradról is elindult egy autóbusz, szintén segítőkkel. Az önkénteseket Budapest környékére szállítják, és vasárnap este hozzák vissza.
Jelentkezni a következő telefonszámokon lehet:
Partium: Nagy József Barna: 0762-248662
Belső-Erdély: Fancsali Ernő: 0762-248686
Székelyföld: Csibi Zoltán: 0762-248697
Jó erőben lévő, 18 év fölötti férfiak és nők jelentkezését várják. Csak a mentéshez szükséges ruházatra (vízhatlan ruha, gumicsizma), és egynapi élelemre van szükség. Legkevesebb kétszáz önkéntes útját tudják megszervezni.
Kovács Csaba P.
Erdély.ma

Rekviem a Történelmi Magazinért
Tizennyolcadik évfolyamába lépve megszűnt a Sepsiszentgyörgyön szerkesztett, kiadott Történelmi Magazin című folyóirat.
Ezt Kádár Gyula, a lap ötletgazdája, szerkesztője – egyszemélyes „szerkesztősége” –, kiadója jelentette be a Székely Akadémia évadzáró rendezvényén, melyen legutóbbi könyvét mutatta be. A folyóirat utolsó lapszámában Búcsú a Történelmi Magazintól című, az olvasókhoz intézett levelében írta: „nehéz szívvel mondom el, jelentem be, hogy az erdélyi magyarság kultúrája szegényebb lett, mert anyagi háttér hiányában megszűnt az általam szerkesztett és kiadott Történelmi Magazin”.
A lap Történelmünk címmel indult 1996-ban, s független kulturális-történelmi folyóiratként határozta meg magát. A nemsokára Történelmi Magazinra keresztelt lap kinyilvánított célja ,,a helyes magyarságtudat erősítése”. Kádár Gyula sikertörténetnek nevezi a lap pályafutását, s értékelését azzal indokolja, hogy „ennyi időn keresztül eljutott az olvasóhoz egy olyan kulturális folyóirat, amelynek sem székháza, sem szerkesztősége, és semmilyen hivatalos támogatottsága nem volt”. Sok iskolában köri tevékenységeken, történelmi vetélkedők során több ezer gyermek tanult a Történelmi Magazinban közölt anyagokból, számos pedagógus érezte magáénak a lapot. A folyóiratot nemcsak Székelyföldön, Erdélyben, hanem az anyaországban, Nyugat-Európában, a tengeren túl is olvasták és igényelték.
A Történelmi Magazin 2007–2008-ban érte el fénykorát. Akkor ötezer példányban kelt el. Ám a gazdasági válság megjelentével a szám egyre csökkent, míg az utolsó lap már csak ötszáz példányban jelent meg. Ezenkívül a világháló térhódítása és a lapot megrendelő, de ki nem fizető olvasók vagy terjesztők hanyagsága is hozzájárult a megszűnéshez.
Kádár Gyula vallja: egy cél vezérelte, az erdélyi magyar és székely közösség szolgálata. Igyekezett olvasóit rádöbbenteni arra, hogy a csak saját gyökereit ismerő közösség képes az őt megillető kollektív jogokat kiharcolni. A lap mindvégig hirdette, hogy nem szabad lemondanunk a minket megillető közösségi jogokról, a helyi, a kulturális és a területi autonómiáról, szabad teret biztosított a székely önkormányzati hagyományok, az évszázadokon át tartó székely önrendelkezés bemutatásának.
Kádár Gyula, fájó szívvel bár, de lemondott a lapról, a küzdelemről viszont nem. A továbbiakban könyvei révén igyekszik a lap által kitűzött célt megvalósítani.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Múltfoglalás
Mindennap meg kell küzdenünk hagyományainkba ágyazott jövőnkért. A térfoglalási játékban nálunk dörzsöltebb betelepültek mindegyre el akarják bitorolni értékeinket. A pillanatnyi politikai helyzet függvényében van, amikor erőszakkal veszik el, máskor kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködésre apellálva kinézik szánkból a sajtot. Most is arra készültek némelyek, hogy a Marosvásárhely jelképének számító két Bernády-épületbe sunyi módon becsempésszék a román múltigazolás jelképének számító Dandeát. Első látásra bagatellnek tűnhet egy gyűlésterem elnevezése. Mégsem lehet egy napon emlegetni a Trianon után kinevezett polgármester ténykedését a modern várost megalapozó városvezetőével. Az sem mellékes, hogy így csapdába futva legitimizálhatjuk ezt a párost a sokat halogatott iskolai névadáshoz is. Persze, a politikusoknak mérlegelniük kell, hogy mit nyer vagy veszít a közösség a kompromisszumos alkuból. De a két évtizedes húzd meg-ereszd meg játékból már annyi következtetést levonhattunk, hogy csak mi nem vagyunk szószegők. A nemrég tartott RMDSZ-kongresszuson újfent elmondta ezt minden román politikai párt szónoka. Ami azt jelenti, rájuk nem vonatkozik. Ezért született egy csiki-csuki oktatási törvény és számos „ha akarom, megadom” kisebbségi jogosítvány. Itt, az egykori székely fővárosban úton-útfélen arra törekednek, hogy marginalizáljanak bennünket. Mert kapott ugyan Bernády szobrot egy tenyérnyi parkban, ahol egy tisztességes megemlékezést sem lehet megtartani, míg Dandea a központban pöffeszkedik. Nekünk, magyaroknak itt nincs helyünk Avram Iancutól és a kétes eredetű, sorozatgyártott anyafarkastól. Petőfit kilökték az egykori úri kupi közelébe. Tőlünk kompromisszumkészséget várnak el, miközben ők az egykori katolikus fiúgimnáziumban létrehozandó magyar iskola ötletére kígyó-békát rámondanak. Tegnap a mérsékeltnek mondható román napilap majdnem egész oldalas írásban bizonygatta, hogy miért rossz az ujabb magyar iskola. Állításuk szerint az épületet most bitorló Unirea (Egyesülés) nevű líceumban európai szellemiség uralkodik. Szülőként és évbúcsúztatókra járó magyarként nem ezt tapasztaltuk. Sőt, azt éreztük, hogy megint kiszorítottak a térről, mint közösségünk jelképeit, a szobrokat. Tudom, ígérgetik: lesz majd Sütő András-szobor a Színház téren. Remélem, megérjük, csak túl nagy árat ne fizessünk érte! A kompromisszumos megoldásokat kereső választott tisztségviselők ne csak választásokkor bízzanak a sajtó erejében. Most is bebizonyítottuk, hogy nem a szenzációhajhászás késztetett a Dandea névadás megszellőztetésére, hanem közösségi értékeink védelme.
Karácsonyi Zsigmond

Népújság (Marosvásárhely)

Székmagyar
A Nyugati Jelen olvasói tudják, hogy több Arad múltját tárgyaló régi kiadványt digitalizáltam. 2011 szeptemberében tettem számítógépen elérhetővé Arad vármegye 1892–1913 között megjelent köteteit.
Az azóta eltelt időben további 1910 előtt megjelent, Arad múltját tárgyaló könyvet alakítottam át elektronikus formátumúra, ilyenként számítógépen megjeleníthetővé úgy, hogy azokban keresni is lehet, és pillanatok alatt megtalálhatja az olvasó, hogy van-e benne arról szó, ami őt éppen érdekelné.
Idén tavasszal személyesen ajánlottam föl a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatójának, hogy tartanék a diákoknak egy bemutatót a digitalizálásról és az általam számítógépesített kiadványokról. Igazgató úr örömmel vette a felajánlást, és annak külön örült, hogy az általuk arra érdemeseknek tartott diákoknak is adnék egy-egy korongot, ingyen.
Igazgató úr a bemutató megszervezését aligazgató asszonyra bízta, aki Lehoczky Attila tanár urat találta legalkalmasabbnak az esemény lebonyolítására. Attila 58 tanítványát tartotta érdemesnek arra, hogy megkapják a korongot. 30 darabot vállaltam el, és vártam, hogy Attila írjon, fölhívjon, vagy valamilyen módon értesítsen: mikor mehetek az iskolába. A telefonom nem csörgött, üzenet, levél nem érkezett.
Rákérdeztem. Attila, mikor lehet szó a bemutatóról?
Attila: „Igen magas helyről rám szóltak, hogy adjam vissza igazgató úrnak a megbízatást”.
Személyesen kerestem föl igazgató urat, aki csak ámult az előállt helyzeten. Azt javasolta, hogy amennyiben fenntartom ajánlatomat, és továbbra is adnék néhány korongot az iskola arra érdemes diákjainak, akkor ők azokat szívesen átadják az évzárón.
Fölhívtam Attilát, és megkérdeztem: milyen helyről szóltak rá?
– Attila: Kitalálhatod.
Ki mondta?
– A: Kitalálhatod.
Fizikatanárként mérni szoktam, nem kitalálni.
– A.: Rájöhetsz magadtól.
Nos, nem akartam találgatni.
Fölhívtam az RMDSZ Arad megyei elnökét, Bognár Leventét, aki azt mondta, hogy erről a kérdéskörről nem beszélt Lehoczky Attilával.
Nem kerestem meg Király András államtitkárt, és az RMDSZ oktatási főtitkár-helyettesét, Magyari Tivadart sem.
Nem tudom ki az a székmagyar, aki 2013 júniusában azt sugallhatja egy főgimnáziumi tanárnak, hogy ne szervezzen a tanév utolsó hetében iskolája tanulásban kiemelkedő diákjainak ismeretterjesztő előadást régi kiadványok digitalizálásáról.
Nem tudom, hogy ki az a székmagyar, aki megpróbálja meggátolni, hogy 2013-ban aradi magyarul tanuló fiatalok kapjanak egy DVD-korongot, ingyen, amelyen a következő kiadványok vannak:
1. Bródy Sándor, Rákosi Viktor: 18negyvennyolcz, A magyar szabadságharcz 1848–49-ben, 1896,Album, 474. lap, 921 kép (6641 Ft)
2. Varga Ottó: Aradi vértanúk albuma,1890, 246 oldal
3. Lakatos Ottó: Arad 1881, I. 257 l., II. 263. l., III. 367 l.
4. Némethy Károly – Aradváros tanügyi története Aradmegye tanügyét tárgyaló függelékkel, I. 393 l., II. 399 l.
5. Fábián Gábor – Arad vármegye leírása históriai, geographiai és statistikai tekintetben, 1835., 287 l.
6. Kehrer Károly:Aradvármegye és Arad sz. kir. város népoktatásügye 1885—1910-ig, 1910, 300 l.
7. Aradvármegye monográfiája:
1. Simonkai Lajos: Aradmegye és Aradváros, 1893, 426 l.
2. Simonkai Lajos: Aradmegye és Aradváros állatvilága, 1893, 141 l.
3. Márki Sándor – Aradvármegye és Arad szabad királyi város története, I. 1892, 564 l., II. 1895, 911. l.
4. Gaal Jenő – Aradvármegye és Arad szabad királyi város közgazdasági, közigazgatási és közművelődési állapotának leírása, 1898, 718 l.
5. Bartucz Lajos, Kollarov M. István, Somogyi Gyula, Mátyás Jenő és Ipolyi-Keller Iván – Aradvármegye és Arad szabad királyi város néprajzi leírása, 1912, 507. l.
6. Somogyi Gyula – Arad szabad királyi város és Arad vármegye községeinek leírása, 1913, 256 l.
8. Kölcsey Egyesület:
1. Somogyi Gyula – Az Aradi Kölcsey Egyesület története 1882-1895, 90 l.
2. Az Aradi Kölcsey Egyesület titkári jelentései 1881-1810, 74 l.
3. Évkönyvek: 1884, 260 l., 1885. I., 113 l., II. 58 l., 1886, 104 l., 1887, 222 l., 1888, 179 l., 1914–1915, 166 l.
A fentieken kívül a korongon vannak még Pécskával, valamint Klebelsberg Kuno életművével kapcsolatos kiadványok is.
Nem érdekel, hogy megtudjuk-e vagy sem székmagyar kivoltát, de ma, 2013. június 7-én elviszem a Nyugati Jelennek ezt az írást, és átadok az aradi Csiky Főgimnázium igazgatójának 40 DVD-korongot a fenti tartalommal, hogy rendelkezzenek azokkal legjobb belátásuk szerint.
Nagy István, Pécska
Nyugati Jelen (Arad)

Gulág-idézés fiataloknak: megismertetni múltunkat
Túlélők, hősök, áldozatok. Kolozsváriak a Gulágon címmel tartottak megemlékező előadást a szovjet birodalomba kényszermunkára elhurcolt áldozatok emlékére középiskolás fiataloknak csütörtök délután a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum zsúfolásig megtelt fizikumában.
Murádin János Kristóf történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa röviden ismertette a diákokkal a második világháború után a megszálló szovjet hadsereg által az utcáról vagy otthonaikból ártatlanul összeszedett, és a Szovjetunióba „csak egy kis munkára”, azaz „málenkij robotra” elhurcolt magyar emberek ezreinek történetét, ahol embertelen körülmények között dolgoztatták őket, és nagyon sokan közülük belehaltak a szenvedésekbe. Erdélyt a hatalom ellenséges területként kezelte, és bosszúvágy hajtotta őket, következésképpen összefogdosták a magyar és német nevű embereket, és foglyokként marhavagonokban a szovjet lágerekbe hurcolták el. Kolozsvárról körülbelül ötezer férfit és serdülőkorút vittek el, a halottak száma 36 százalékra (1600-1700 főre) tehető. Volt, aki egy év után szabadult, míg mások csak jó pár év múlva, vagy soha nem tértek haza. A témát a kommunista hatalom tabuként kezelte, sokan még rokonaiknak sem mertek panaszkodni, a hazatérők visszailleszkedése a társadalomba pedig akadozott.
A „málenkij robot” két túlélője is megjelent a találkozón, hogy meséljen személyes élményeiről. Bitay Lászlót tizenhat évesen kapta el egy járőr a Széchenyi téren, és szerencséjére egy év múlva betegsége miatt szabadon engedték. Mile József pedig láboperáción esett át hihetetlenül primitív körülmények között, így őt is felmentették. Jóska bácsi azt üzeni a mai fiataloknak, hogy ne a számítógép mellett ülve éljék le életüket, hanem tartózkodjanak minél többet a szabadban, mert ő is sokat köszönhet természetszeretetének.
A rendezvényen Papp Annamária és Benkő Levente gulág-kutatók is megosztottak néhány gondolatot a fiatalokkal. Lapunk szerkesztője, Papp Annamária arról kérdezte az iskolásokat, hogy családjukban akadtak-e olyanok, akiket meghurcoltak, és a téma feltárásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Benkő Levente arra figyelmeztette a fiatalokat, hogy a múlt században a fasizmus és a kommunizmus egyformán embertelennek bizonyult, mindkettő számláját több millió áldozat terheli.
A hallgatóság körében kézről kézre járt néhány eredeti tárgyi bizonyíték a szovjet fogságban szenvedők utókornak átmentett személyes tárgyai közül: csajka, kulacs, kanál, dohányszelence, sőt még egy világháborús nyomokat magán viselő sisak is, amelyet többen fel is próbáltak. A fiatalok ugyanakkor fellapozhattak több, az adott témakörben eddig megjelent kötetet is, amelyet a többi emléktárggyal együtt a szervezők a helyszínen kiállítottak.
Az áldozatokra való méltó megemlékezést és a további kutatómunkát szolgálja a Gulágkutatók Nemzetközi Társasága (www.gknt.hu), amely legutóbbi, Miskolcon megtartott ülésén egy emlékbizottság megalakításáról döntött. Ennek célkitűzései között szerepel egy önálló, független kutatóintézet és múzeum létrehozása, magas szakmai színvonalú tanulmánykötet kiadása 2014 áprilisáig, továbbá szeretnék, ha a történelemtankönyvekbe a II. világháború témájánál kerüljön be a „málenkij robot”. A tervek között szerepel emléktáblák és emlékhelyek létrehozása az elhurcolások, a gyűjtőhelyek és az egykori céltáborok színhelyein, a „,málenkij robot”-ban érintett települések, szervezetek és személyek felkutatása, a velük való együttműködés kialakítása, az egymás közötti információáramlás elősegítése, közös megemlékezések szervezése. Az emlékbizottság tagjai fontosnak tartják dokumentum-, ismeretterjesztő és játékfilm készítését a történtekről. További célkitűzésük a „málenkij robot” emlékév megtartása a Kárpát-medencében 2014–2015-ben, e tragikus események 70. évfordulója alkalmából a témában érintett önkormányzatokkal, civil szervezetekkel és magánszemélyekkel összefogva.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Romsics Ignác: álhírekre nem lehet építkezni
Nemrég a Kolozsvár Társaságnál tartott előadást – Mérlegen a 20. század címmel – Romsics Ignác történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Ez alkalommal sikerült villáminterjút készítenünk a neves magyarországi történész professzorral.
– A történelem során a magyar toleráns, befogadó nemzetnek tartotta és tartja ma is magát. Minek köszönhető ez a magatartás, illetve hova vezethetők vissza ennek gyökerei?
– A magyarok befogadó jelleme István király intelmeire vezethető vissza, amelyek között az szerepel, hogy annál értékesebb egy nemzet, minél több idegennek nyújt otthont, mert gyenge az, amelyiknek csak egy nyelve és szokása van. Ez persze nem az akkori Kárpát-medencei szláv, oláh, vlah vagy más lakosságra vonatkozott, hanem az olasz építőmesterekre, a német papokra és lovagokra, akik a kereszténységet meggyökereztették Magyarországon. A későbbiekben is mindig érkeztek Magyarországra, és hívtak be szászokat, más nemzetiségűeket. Hogy ez az állítás mennyire hosszabbítható meg a huszadik századig, ez más kérdés, mert akkor már történtek olyan fejlemények egész Európában, amelyek nem teljesen a befogadó magatartásra utaltak. Régebben befogadott népcsoportokkal szemben elég kegyetlenül lépett fel a német, a magyar, a román állam is, itt a zsidókra vagy a második világháború után a sváb lakosság kitelepítésére gondolok. Ami pedig a napjainkat illeti, nem tudom, hogy Magyarországon az idegen szellemiség most jobban jelen lenne, mint Romániában vagy Lengyelországban, mert én azt nem érzékelem.
– Akadt-e a történelem folyamán hozzánk hasonló példa, amikor nemzetközi megkülönböztetési kampányt indítottak egy nép ellen? Gondolok itt a Brüsszelből jövő folyamatos „megfigyelésre” és „intésekre”, amelyeket sokszor otthonról irányítanak.
– A történelemben azért nincs erre példa, mert Brüsszel új keletű fejlemény, az EU-nak Magyarország 2004 óta tagja. Hogy egy ország hírét mi alapozza meg, mi kelti külföldön, tudatos propaganda vagy ellenpropaganda, ez is bonyolult kérdés. A történelemben voltak idők, amikor Magyarországnak jó híre volt, és máskor rossz. Például az első világháború előtt angol és francia történészek meglehetősen kritikus képet festettek a magyar nemzetiségi politikáról, amit mi talán jobbnak gondoltunk, mint amilyen volt. 1848–49-ben pozitívnak tekinthető külföldi megítélésünk, míg a Horthy-korszakban ellentmondásosnak. Azok az országok, amelyek a revízióban nem voltak érdekeltek, nem figyelték rokonszenvvel a magyar törekvéseket, Németországban és Olaszországban viszont annál inkább. A későbbiekben 1945 után az 1956-os forradalom és szabadságharc váltott ki rokonszenvet a világban. Ha napjainkra gondolunk, ezeket a korábbiakkal azért nehéz párhuzamba állítani, mert ma olyan technikai civilizációban élünk, amely olyan híráramlást tesz lehetővé, mint korábban soha. Magyarországgal kapcsolatban kétségtelenül sok kritikus vélemény hangzott el az elmúlt időszakban különböző amerikai és más nyugati hírcsatornákon. Azt hiszem, ez összefügg a magyar politika egyes lépéseivel.
– Vagyis manapság a hírek és az álhírek egyformán gyorsan terjednek?
– Igen, ez teljesen igaz. Tőlem is kérdeztek külföldön olyant, ami elképesztett, és tudom, hogy nem provokáló céllal kérdezték, hanem őszinte tájékozódásból: igaz-e, hogy Magyarországon utcai harcok vannak, és hogy verik a zsidókat? Természetesen tagadtam, hiszen nem igaz, létezik viszont antiszemitizmus, úgy ahogyan más országokban is. Sok hír torzítottan, fölnagyítva jelenik meg.
– Mi várható ezen a téren?
– Az Európai Unió tagja vagyunk, tehát ha nagyon feszítjük a húrt, és nagymértékben teszünk olyan lépéseket, amelyek nem felelnek meg egyesek elvárásainak, akkor elképzelhető, hogy még többször fognak rólunk még több rossz hírt kelteni.
ÖRDÖG IMRE BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)

Ballagási ünnepség a Partiumi Keresztény Egyetemen
A Partiumi Keresztény Egyetemen szombaton, 2013. június 8-án tartották meg a hagyományos ballagási ünnepséget. Reggel a tanintézmény épületében szakonként búcsúztatták el a végzősöket, majd az újvárosi templomba vonultak át, ahol az egyetemi oktatók, valamint a szülők, rokonok és ismerősök közösségében, ünnepélyes keretek között intettek búcsút egyetemi éveiknek.
Tőkés László előző királyhágómelléki püspök, az egyetem elnöke igehirdetésében a 133. zsoltárt, illetve Pál apostolt idézte (Ef. 4,1–3), mely igeszakaszokra támaszkodva a közösség fontosságára és az elhivatott élet áldásaira hívta fel a figyelmet. „A közösség minden formája bomlófélben van, úgy a család, a barátság vagy a szomszédság, mint egész nemzetünk” – fogalmazott a lelkipásztor, aki az „elsivatagosodás” metaforájával szemléltette az aggasztó társadalmi folyamatot. Arra biztatta a végzős egyetemistákat, hogy ne hátráljanak meg, nézzenek szembe a kihívásokkal és tegyenek meg mindent a magyar közösségek megmaradásáért. Az erdélyi EP-képviselő arról is szólt, hogy megbomlott nemzeti egységünket újra helyre kell állítani, amiképpen az orvos meggyógyítja a beteg testet.
Non scholae, sed vitae discimus – Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, idézte a latin közmondást Tőkés László, mely alapján rámutatott arra, hogy a Partiumi Keresztény Egyetemen nemcsak „meddő tudást” zúdítanak a hallgatókra, hanem a tanintézmény nevében szereplő keresztény szellemhez hűen, az életre készítik fel őket.
János Szatmári Szabolcs rektor az igehirdetés utáni ünnepi beszédében számvetést adott az elmúlt az esztendőről, ugyanakkor megemlékezett mindazon, az egyetem közösségéhez tartozó személyekről, akik az elmúlt évben távoztak az élők sorából.
Szűcs Zoltán kolozsvári magyar konzul Magdó János főkonzul üdvözletét adta át a ballagási ünnepségen és megragadta az alkalmat, hogy köszönetet mondjon az erdélyieknek és a partiumiaknak az anyaországban pusztító árvíz mentő munkálataiban nyújtott segítségért.
Jánosi Zoltán rektor a Nyíregyházi Főiskola, Csigó Péter rektorhelyettes a révkomáromi Selye János Egyetem, Nábrádi András dékán pedig a Debreceni Egyetem nevében köszöntötték a hallgatóságot, mely tanintézményekkel jó kapcsolatot ápol a Partiumi Keresztény Egyetem.
A Partiumi Kórus színvonalas fellépése után kiosztották az érdemokleveleket a tanulmányi eredményeik, közösségszervező tevékenységeik miatt kiemelkedő hallgatók számára. A végzősök képviselői átadták az egyetem jelképes kulcsát és a Váradi Biblia mását a következő, jövőre végző évfolyamnak. A testvéregyházak képviselőinek áldásával és a Himnusz eléneklésével zárult a ballagási ünnepség.
Nagyvárad, 2013. június 6.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája

Több százan segítkeznek a gátakon az elszakított területekről
Erdélyből négy, a Kárpátaljáról egy busz érkezett Magyarországra, a legkritikusabb helyzetben lévő településekre.
Két busz indult Csíkszeredából, egy pedig Máramarosból – Szatmárról és Érmellékről gyűjtötte össze az önkénteseket. Nagyváradon éjjel fél 3-kor a Partiumi Keresztény Egyetem előtt gyülekeztek. Az egyik csapat azt vállalta, hogy 48 órán át segít majd az áradó Duna mentén, a gátakon. „Most megmutatjuk, mi a nemzeti összetartozás a határon túlról” – mondta a csapat egyik tagja.
Dunabogdányban száz erdélyi magyar szivattyúzta a vizet és hordta a homokzsákokat. „Ma jöttünk mi, és holnapig maradunk, még az éjszaka is dolgozunk, ha szükséges” – mondta egyikük. A külhoni magyarokat az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mozgósította. „Június negyedike most volt néhány napja, számomra ez még tetézi azt, hogy itt kell lennünk, hiszen a nemzeti összetartozás mi másban mutatkozna meg jobban, mint abban, hogy segítjük egymást, mikor bajban vagyunk” – mondta Nagy József Barna szervező, az Erdélyi Magyar Néppárt régióelnöke.
Esztergomba Székelyföldről jött segíteni egy százfős csapat, Tahitótfaluban kárpátaljai magyarok segédkeztek. Az önkénteseket a Kárpátaljai Református Egyház toborozta.
MTI
Erdély.ma

Elballagtak a kolozsvári Sapientia végzős hallgatói
A kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem végzős hallgatói június 8-án, szombat délután a Farkas utcai református templomban tartották ballagási ünnepségüket. Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is jelen volt, az évfolyam egyik diákjának brüsszeli utazást ajánlott fel kiemelkedő tanulmányi eredményeiért.
Az egyetemen működő Természettudományi és Művészeti Karon környezettudományok, európai tanulmányok, illetve film - és fotóművészet szakon összesen 38 fiatal fejezte be tanulmányait. A ballagás alkalmával többek között Dr. Dávid László rektor, Dr. Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, Dr. Tonk Márton dékán, valamint Magdó János kolozsvári magyar főkonzul nevében Csulák Péter konzul búcsúztatta a fiatalokat. Az eseményen tiszteletbeli professzorrá avatták Dr. Ferber Miklóst, az egyetem Amerikában élő állandó támogatóját, akinek a jóvoltából immár hatodik alkalommal osztották ki a Ferber-ösztöndíjat. A díjat idén Német Brigitta nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakos hallgató vehette át.
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is fontosnak tartja a diákok ösztönzését, a brüsszeli tanulmányutat ennek okán ajánlotta fel. Az egyetem vezetőségének döntése alapján Dembroszky Xintia környezettudomány szakos végzős hallgató vehet részt a háromnapos kiránduláson, melynek során betekinthet az Európai Parlament munkájába és Brüsszel városát is közelebbről megismerheti.
Az EP-képviselő köszöntőjében Apáczai János Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról (..) c. beszédéből idézett: „Napnál világosabb tehát, hogy mind az államnak, mind az egyháznak a főiskolák az alapjai. Mindkettő csak akkor virágozhat, ha a főiskolák erősödnek és virágoznak” – hangsúlyozta a képviselő.
Sógor Csaba szerint a Sapientia évről évre bebizonyítja, hogy fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar felsőoktatásban, végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon. „Az évek során több gyakornok került ki az egyetem padjaiból, akik szakmai rátermettségükkel segítették a brüsszeli munkánkat” – tette hozzá a képviselő.
Maszol.ro

Elballagtak a PKE végzős hallgatói
Június 8-án, szombaton délelőtt tartották meg a
Erdon.ro, hagyományos ballagási ünnepségét a Nagyvárad-újvárosi református templomban.
Egy újabb szakasz zárult le a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) és az itt tanuló hallgatók életében. Az elmúlt hétvégén egy újabb évfolyam búcsúzott az intézménytől. A hagyományokhoz híven a végzős diákokat a ballagási ünnepséget megelőzően, reggel búcsúztatták el szakonként a PKE épületében, majd 11 órakor a hallgatók, tanáraik, szüleik, ismerőseik és barátaik körében közösen átvonultak az újvárosi templomba, amely idén is szűkösnek bizonyult. A Szózat eléneklése után a ballagókat, a vendégeket és az egybegyűlteket Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntötte. Az ünnepi alkalmon Tőkés László az egyetem elnöke hirdette az igét a 133. Zsoltár első verse és Pál Apostol Efézusbeliekhez (Ef 4, 1-3) írt levelének versei alapján, prédikációjában az elhivatott élet áldásaira hívta fel a figyelmet. „A közösség minden formája bomlófélben van, úgy a család, a barátság vagy a szomszédság, mint egész nemzetünk” – fogalmazott a lelkipásztor, aki az „elsivatagosodás” metaforájával szemléltette az aggasztó társadalmi folyamatot. Arra biztatta a végzős egyetemistákat, hogy ne hátráljanak meg, nézzenek szembe a kihívásokkal, és tegyenek meg mindent a magyar közösségek megmaradásáért. Az erdélyi EP-képviselő arról is szólt, hogy megbomlott nemzeti egységünket újra helyre kell állítani, amiképpen az orvos meggyógyítja a beteg testet. Tőkés László kiemelte, hogy a hallgatók nem csupán meddő tudással távoznak az egyetemről, hiszen az itt töltött idő alatt a tanintézmény nevében szereplő keresztény szellemhez hűen, az életre készítették fel őket.
Ünnepi gondolatok
Az igehirdetést követően az egyetem rektora János-Szatmári Szabolcs tartotta meg ünnepi évzáró beszédét, amelyben értékelte a tanintézmény elmúlt évét, megemlékezve a pozitív és a szomorú dolgokról is. Kiemelte, milyen új szakokat sikerült indítani, hányan vehettek részt Erasmus képzésen, és milyen intézményekkel kötöttek együttműködési szerződéseket. „Egyszer mindennek eljön a vége, de tudni kell az új irány felé fordulni, meglátni a lehetőségeket. A búcsúzás nem más, mint visszatekintés a múltra, és előretekintés a jövőre”- tette hozzá a rektor. A beszédet követően az alkalmi köszöntésekre került sor. Dr. Szűcs Zoltán kolozsvári magyar konzul Magdó János főkonzul üdvözletét adta át a ballagási ünnepségen és megragadta az alkalmat, hogy köszönetet mondjon az erdélyieknek és a partiumiaknak az anyaországban pusztító árvíz mentő munkálataiban nyújtott segítségért. A továbbiakban dr. Jánosi Zoltán a Nyíregyházi Főiskola rektora, dr. Csiba Péter a révkomáromi Selye János Egyetem rektorhelyettese és dr. Nábrádi András a Debreceni Egyetem leköszönő dékánja osztották meg ünnepi gondolataikat. A beszédeket követően sor került az érdemoklevelek átadására, majd a végzősök képviselői átadták az egyetem jelképes kulcsát és a Váradi Biblia mását a következő, jövőre végző évfolyamnak. A Partiumi Keresztény Egyetem Kórusa színvonalas szolgálattal járult hozzá a tanévzáróhoz, amely a testvéregyházak képviselőinek áldásával és a Himnusz eléneklésével zárult. Az ünnepség után a hozzátartozók és a barátok virággal és ajándékokkal halmozták el a ballagókat.
Nagy Noémi
Erdon.ro

Németh Géza-emlékhely létesült Gyimesbükkön
Bővült a Deáky Panzió köré létesített történelmi emlékpark Gyimesbükkön. Az erdélyieket és a moldvai csángókat felpártoló református lelkész születésének 80. évfordulóján Németh Géza-emlékhelyet létesítettek az ezeréves határ közelében.
Németh Géza budapesti református lelkész volt, aki a nyolcvanas években kiállt az erdélyi menekültek mellett, megsegítésükre szervezte meg Budapesten az Erdélyi Gyülekezetet és a karitatív jellegű Reménység Szigete nevet viselő intézményrendszert. Németh Zsoltnak, a magyar külügyminisztérium államtitkárának édesapja sokszor járt Erdélyben, a Gyimesekben és a moldvai csángó falvakban.
A csíkszeredai pedagógusok egy csoportja Németh Géza 1995-ben bekövetkezett halála után – hálájuk jeléül – megalakította a Németh Géza Egyesületet. A Csikós Klára által vezetett egyesület 2003 óta évente kiosztja a Németh Géza Emlékdíjat, idén pedig emlékpadot, emlékhelyet létesített.
Deáky András gyimesbükki nyugalmazott tanár, iskolaigazgató, a Bákó megyéhez csatolt település magyar nyelvű oktatását újraindító, a település számára minden téren maradandót alkotó, sikeres vállalkozó köszöntötte az emlékhelyavatóra egybegyűlt erdélyi, moldvai és anyaországi vendégeket, hangsúlyozva, hogy Németh Géza az 1980-as években sok erdélyi embernek adta vissza a hitet és a reményt.
Kisgyörgy Borbála az gyesület nevében ismertette röviden Németh Géza életpályáját, majd felolvasta Németh Géza A fehérvárcsurgói birkalegelőn című versét. Ennek egyik szakasza került fel az emlékpadra: "De annak, akit nyírnak / annak bőrébe valahogy/ mindig belebújok"/.
Csikós Klára, az egyesület elnöke Németh Gézával kapcsolatos személyes élményeit elevenítette fel, ökumeniai nyitottságáról, munkásságáról, meghurcolásáról, illetve lelkészi és irodalmi és tevékenységéről beszélt. Megtudtuk, hogy Németh Géza elsőként foglalkozott Magyarországon kábítószeres fiatalok lelki gondozásával, börtönmisszióval, menekült magyarok felkarolásával, ifjúsági vezetők képzésével.
A csíkszeredai Magyar Főkonzulátus nevében Szarka Gábor konzul köszöntötte az ünneplőket, majd felolvasta a Németh-család üzenetét. A levélben Németh Géza három fia, ifj. Géza, Zsolt és Áron az édesapjuktól kapott értékeket osztottak meg, emlékeztek arra a lelkészre, aki szinte mindvégig üldözött volt, de mégis részt vett a társadalom gondjainak megoldásában.
Az emlékhelyet Salamon József gyimesbükki plébános áldotta meg, mondott imát előtte, majd a padra leülve elmondta: „A padon ülve el tudunk gondolkodni a világ dolgain, születhetnek filozófiai gondolatok, de nagyon fontos, hogy a padra, embertársunk mellé leülve el tudunk beszélgetni, meg tudjuk beszélni fontos dolgainkat.”
A moldvai csángók legismertebb népdalénekese, a pusztinai Nyisztor Ilona, illetve Antal Tibor gyimesfelsőloki zenetanár szép népdalokat adott elő, majd a jelenlévők elénekelték a székely, a magyar és a csángó himnuszt. Ezt követően koszorúzásra került sor, többek között Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő nevében, Sógor Csaba koszorúját Lukács Borbála, a csíkszeredai Nagy Imre iskola tanárnője helyezte el. A gyimesi Németh Géza-emlékünnepség egy hársfa-, illetve két gesztenyefa-csemete elültetésével, illetve kerekasztal-megbeszéléssel zárult.
Dobos László
szekelyhon.ro

Sógor: a Sapientia végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon
A kolozsvári Sapientia EMTE végzős hallgatói június 8-án, szombat délután a Farkas utcai református templomban tartották ballagási ünnepségüket. Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is jelen volt, az évfolyam egyik diákjának brüsszeli utazást ajánlott fel kiemelkedő tanulmányi eredményeiért.
Az egyetemen működő Természettudományi és Művészeti Karon környezettudományok, európai tanulmányok, illetve film - és fotóművészet szakon összesen 38 fiatal fejezte be tanulmányait. A ballagás alkalmával többek között Dr. Dávid László rektor, Dr. Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, Dr. Tonk Márton dékán, valamint Magdó János kolozsvári magyar főkonzul nevében Csulák Péter konzul búcsúztatta a fiatalokat. Az eseményen tiszteletbeli professzorrá avatták Dr. Ferber Miklóst, az egyetem Amerikában élő állandó támogatóját, akinek a jóvoltából immár hatodik alkalommal osztották ki a Ferber-ösztöndíjat. A díjat idén Német Brigitta nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakos hallgató vehette át
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is fontosnak tartja a diákok ösztönzését, a brüsszeli tanulmányutat ennek okán ajánlotta fel. Az egyetem vezetőségének döntése alapján Dembroszky Xintia környezettudomány szakos végzős hallgató vehet részt a háromnapos kiránduláson, melynek során betekinthet az Európai Parlament munkájába és Brüsszel városát is közelebbről megismerheti.
Sógor Csaba szerint a Sapientia évről évre bebizonyítja, hogy fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar felsőoktatásban, végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon. „Évek során több gyakornok került ki az egyetem padjaiból, akik szakmai rátermettségükkel segítették a brüsszeli munkánkat” – jegyezte meg a képviselő. (közlemény)
Transindex.ro

Aláírásgyűjtést és tüntetést kezdeményez az Erdélyi Magyar Néppárt
Aláírásgyűjtést kezdeményez az Erdélyi Magyar Néppárt, és a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) is egyeztetnek, hogy a következő hetekben közösen szervezzenek köztéri demonstrációkat a kormány eddig ismertetett regionális átalakítási tervei ellen. Erről a párt elnökségi ülésén döntöttek.
„Látható, hogy csupán parlamenti eszközökkel nem lehet megakadályozni a régiósítási folyamat Erdély és nemzeti közösségei számára kedvezőtlen alakulását.” – áll a Toró T. Tibor néppárti elnök által aláírt közleményben. Kifejti: pártja a kezdetektől megkülönböztetett figyelemmel kíséri a kormánykoalíció területi-közigazgatási reformra vonatkozó terveit, és szakértőik kidolgoztak egy saját régióátalakítási javaslatot is.
Nyugtalanítónak tartják, hogy a kormány megrendelésére készült szakértői háttértanulmány sem a történelmi régiók természetes határai szerint képzeli el a közigazgatási régiók határait, és hogy a létrehozandó regionális intézmények hatásköreinek körvonalazása sem a szubszidiaritás és az önkormányzatiság európai alapelveire, hanem az egységes és központosított nemzetállami homogenizációs szándékra épül.
„Világossá vált tehát, hogy az önálló székelyföldi régió vagy egy sajátos jogállású partiumi régió kialakítását csakis közvetlen és határozott közösségi fellépéssel lehet elérni” – szögezi le Toró, éppen ezért úgy döntöttek, aláírásgyűjtésbe kezdenek. Egyelőre az SZNT-vel egyeztetnek utcai tüntetések szervezéséről, de kezdeményezik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását is, amely lehetőséget teremthetne a romániai magyar politikumnak egy közös cselekvési terv kidolgozására. Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma

Aggodalom
Vissza-visszatérő „érv” a román politikában, hogy a magyar közösségi igényeket, főleg a székelyföldi önrendelkezést már csak azért is meg kell tagadni, mert ha nem teszik, akkor a helyi többségben levő kisebbség bezárkózik, nem tanulja a román nyelvet, és – túl azon, hogy ez megengedhetetlen ebben az önmagát toleránsnak, demokratikusnak és európainak nevező államban – szegény elmaradott székelység nem fog érvényesülni a román környezetben.
Ez az aggodalom folyton felmerül azokban, akik egész sor „történelmi bizonyítékkal” és „személyes tapasztalattal” rendelkeznek arról, hogy valójában civilizálatlan ázsiai nép maradt a magyar, és emiatt semmiféle jogot nem formálhat arra, hogy beleszóljon az ország alaptörvényébe, közigazgatási felosztásába, fejlesztésébe, orvosképzésébe és egyáltalán, bármibe. Ez a nóta elég régóta ismerős, és az sem újdonság, hogy nemcsak a szélsőjobb oldalról, hanem a kormánykoalícióból, a nemzeti retorikára elvileg kevésbé hajlamos szociáldemokrata és a már aggasztóan nacionalistává torzult liberális pártok soraiból is hallani lehet. Pedig ott igazán tudhatják, hiszen saját statisztikáik, kimutatásaik is igazolják – amihez egyébként elég lenne egyszerűen nyitott szemmel járni –, hogy nem Székelyföld a legszegényebb vidéke az országnak. A baj viszont éppen az, hogy a törvényhozással és országigazgatással megbízott vezetők nem nagyon akarnak nyitott szemmel járni.
Mert az rendben van – illetve nincs rendben, de a bukaresti eszköztárhoz tartozik –, hogy a magyar veszéllyel való riogatással próbálják elterelni a figyelmet a nagyobb gondokról, de amit ezzel takargatni próbálnak, az maga a nagy üresség. Hisz egyévi országlás után sem látni gazdasági fellendülést, az egészségügy és a tanügy továbbra is ezer sebből vérzik, a beruházások akadoznak, a fiatalok elvándorolnak, útjaink is egyre lyukasabbak, akárcsak a zsebeink. Épkézláb jövőépítő elképzelést nem hallottunk, mindenki másról beszél: Gigi Becaliról vagy a túlzó magyar követelésekről. Pedig ennél azért nagyobb a tét. Jó lenne, ha nemcsak hangulatkeltéssel foglalkoznának azok, akik az ország sorsáról döntenek: jó lenne, ha már a románokért is kezdenének aggódni. Tudniillik ők sem nagyon érvényesülnek saját hazájukban. És attól sem lesz jobb sorsuk, ha az erdélyi magyaroktól minden jogot megtagadnak. Mi elsősorban azért aggódunk: ezt nem tudatosítják azok, akik olyan elszántan akarnak jót nekünk, kisebbségieknek, hogy a többséget észre sem veszik nagy igyekezetükben. Így ugyanis nagyon hiteltelen ez az irántunk való atyáskodó jóindulat. És borzasztóan kevés országkormányzó programnak.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A társadalomnak kell multikulturálisnak lennie (NémetH Zsolt Marosvásárhelyen)
Nem az intézményeknek, hanem a társadalomnak kell multikulturálisnak lennie – jelentette ki Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) szombat délelőtti ballagási ünnepségén.
Németh Zsolt azt követően szólalt fel a ballagási ünnepségen, hogy átvette a Bocskai István-díjat, amellyel az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepéért tüntette ki a Sapientia szenátusa. Beszédében többek között azt a meggyőződését hangsúlyozta, hogy a térségnek, Romániának, de egész Európának is az egyik legnagyobb értéke, hogy különböző kultúrájú, különböző nyelvű és identitású emberek élnek benne. Hozzátette, a kulturális együttélésről szóló európai vitákban vannak, akik az intézményeken belüli multikulturalitásért szállnak síkra. Úgy vélte, ez a megközelítés alááshatja a kulturális sokszínűség megvalósítását. „A magyar kormány azokkal ért egyet, akik azt mondják, nem az intézményeknek kell multikulturálisaknak lenniük, hanem a társadalomnak. Ehhez önálló szellemi műhelyekre, önálló intézményekre, önálló iskolákra van szükség az óvodától a felsőoktatásig. Ezt nevezzük autonómiának” – nyomatékosította az államtitkár.
Dávid László, az egyetem rektora a marosvásárhelyi ballagáson jelentette be, hogy az egyetem egy hete megszerezte a mesteri képzések indításához szükséges jóváhagyást. Hozzátette, reményei szerint a már jóváhagyott három szak mellett még ebben a hónapban további öt szakon szerzik meg a mesteri képzés elindításának a jogát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több mint kétszázan ballagtak a Sapientián
Bocskai-díj Németh Zsoltnak
Szombaton Marosvásárhelyen tartotta központi évzáróját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a marosvásárhelyi karon hét szakról 230 végzős hallgató vett búcsút az egyetemtől. A koronkai campusban tartott ünnepség díszvendége Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára volt, akit az egyetem alapításában és fejlesztésében nyújtott kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Bocskai István- díjjal tüntettek ki.
Mesterképzést szervezhet az egyetem
Dr. Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora a marosvásárhelyi ballagáson jelentette be, hogy az egyetem egy hete megszerezte a mesteri képzések indításához szükséges jóváhagyást. Hozzátette, reményei szerint a már jóváhagyott három szak mellett még ebben a hónapban további öt szak esetében szerzik meg a képzés elindításának a jogát – közölte a jó hírt a rektor, amit a hallgatók vastapssal fogadtak. Dr. Dávid László hangsúlyozta, a tizenhárom évvel ezelőtti vállalásnak, hogy létrehozzák és úgy töltik meg tartalommal ezt az egyetemet, hogy az versenyképes legyen a már hagyománnyal rendelkező felsőoktatási intézmények sorában, eleget tettek. – Azt hiszem, bebizonyítottuk, hogy megérte, végre teljes értékű egyetem lett a Sapientia, amelynek legfőbb érdeme, hogy alkot, értéket teremt és közösséget épít – fogalmazott a rektor, majd a végzősökhöz szólva, arra intette őket: bármit tesznek majd az életben, az nyomot fog hagyni, ehhez igazodva éljék az életüket. Szilágyi Pál, a Sapientia Alapítvány elnöke, valamint dr. Tonk Márton, a kolozsvári természettudományi és művészeti kar dékánja Németh Zsoltnak az egyetem alapításában szerzett érdemeit hangsúlyozták.
Győztünk!
Németh Zsolt azután szólalt fel az ünnepségen, hogy átvette dr. Dávid Lászlótól a Bocskai István-díjat, amellyel az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepéért tüntette ki a Sapientia szenátusa. – Közel 12 évvel ezelőtt, amikor a Sapientia működési engedélyét megszereztük, Csíkszeredában találkoztunk, és akkor azzal kezdtem a beszédemet, hogy: Győztünk! A működési engedély megszerzése óriási győzelem volt számunkra, mert nagy ellenállással szemben kellett megalapítani az egyetemet, majd nyolc éven át ellenállásokba ütközve életben tartani. Voltak, akik kishitűségből azt mondták, törődjünk bele, hogy a román állam nem osztott ilyen lapot a romániai magyar közösségnek, mi viszont többre tartottuk a célt, és az idő minket igazolt. Ma is vannak kishitűek, akik 12 év sikeres működés után sem hiszik el, hogy az egyetem életben maradhat. Vannak, akik úgy vélik, a magyar kormány máshonnan vonja el a támogatást, amit az erdélyi magyar egyetemnek juttat. De ez nem támogatás, hanem befektetés a magyar nemzet, Románia és az egész Közép-Európa jövőjébe. Az önálló magyar intézmények lehetőséget teremtenek arra, hogy a magyarok otthon érezzék magukat a szülőföldjükön. Az önálló magyar oktatási intézmények a saját világát a saját szülőföldjén megszervezni képes magyar jövő bölcsői. Akik ellenzik az önálló magyar felsőoktatási intézményeket, sokan azért teszik, mert azt akarják, hogy a magyarságnak ne legyen ilyen jövője – fogalmazott az államtitkár, utalva egyben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának létrehozása útjába gördített akadályokra is. Hozzátette, a kulturális együttélésről szóló európai viták során vannak, akik az intézményeken belüli multikultu-ralitásért szállnak síkra. A magyar kormány viszont azokkal ért egyet, akik azt mondják, nem az intézményeknek kell multikulturálisaknak lenniük, hanem a társadalomnak. Ehhez pedig önálló szellemi műhelyekre, önálló intézményekre, önálló iskolákra van szükség az óvodától a felsőoktatásig. – Ezt nevezzük autonómiának – jelentette ki Németh Zsolt, majd az aggasztó népszámlálási adatok kapcsán, miszerint egyes térségekben a magyarság száma egyre csökken, hozzátette: – Nem tűzhetünk ki magunk elé kisebb célt, mint hogy megmaradjunk – zárta beszédét a politikus.
A ballagási ünnepségen jelen lévő dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere pár szóval magyarul köszöntötte a végzősöket, majd a Sapientiának a város életében betöltött fontos szerepéről szólt, kiemelve, hogy a felsőoktatási intézmény mindig is támogatta a város nagyméretű projektjeit. Dr. Kelemen András, a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar dékánja arra biztatta a hallgatókat, ne feledjék, a hittel és értelmes célért végzett munkának mindig meglesz a gyümölcse. – Legyenek értelmes céljaitok, de a pénzszerzés még önmagában nem az. Kövessétek lelkiismeretetek hangját, és nem fogtok eltévedni, ne menjetek el a jelenségek mellett anélkül, hogy magyarázatot keresnétek azokra – hangzott a dékán útravalója. Ezt követően dr. Imre Attila, dr. Forgó Zoltán, dr. Kovács Lóránt, dr. Kátai Zoltán és dr. Márton László, az egyes tanszékek vezetői búcsúztak diákjaiktól, majd Lukács Andor, a hallgatói önkormányzat elnökének szavait követően az egyházak képviselői Isten áldását kérték az egyetemet elhagyókra.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar Művészetért Díj Ütő Gusztávnak
Átadták Budapesten a Magyar Művészetért Díjakat, Ütő Gusztáv sepsiszentgyörgyi képzőművész mellett Lendvay József hegedűművész, Nagy Ervin színművész, Schilling Árpád rendező, Szórádi Zsigmond szobrászművész vehette át a rangos kitüntetést.
A Magyar Művészetért Posztumusz Díjat Jakobovits Miklós festőművésznek, a Petőfi Sándor-díjat a délvidéki Petőfi Sándor Kultúregyesületnek ítélte a kuratórium. Árpád fejedelem-díjat kapott Vizi E. Szilveszter a magyar tudományos életben elért világhírű eredményeiért. Ex Libris Díjban részesült a délvidéki Bogdán József pap költő, Dinnyés József előadóművész, az Eszéki Magyar Tanszék, a brünni Kazinczy Ferenc Diák Kör, a Krónikás Zenede, a Muzsikás együttes, a kárpátaljai Nagy Béla református főgondnok, a Prágai Tükör, Salamon Beja zeneművész, Sidi Péter sportlövő-világbajnok, a nagyváradi Szigligeti Színház és Meleg Vilmos színművész, Tar Károly író és Tokaj városa. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Strasbourg elutasította a felvidéki beadványokat (Kettős állampolgárság)
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elutasította azt a két beadványt, amelyet két szlovákiai magyar nyújtott be a testülethez, amiért a magyar állampolgárság felvétele után elveszítették szlovák állampolgárságukat. A bíróság a május második felében született döntésében úgy foglalt állást, hogy mivel a Fehér István és a Dolník Erzsébet által két egymást követő napon benyújtott keresetben leírt két ügy ténybeli és jogi háttere rendkívül hasonló, ezért a két beadványt összevonja.
Mindkét panaszos azért fordult a strasbourgi bírósághoz, mert úgy véli, hogy a szlovák alkotmány előírásai ellenére fosztották meg őket szlovák állampolgárságuktól. Emellett sérelmezték, hogy semmilyen jogorvoslati lehetőség nem állt rendelkezésükre, nem szavazhattak a parlamenti választásokon, és „gyakorlati nehézségeik támadtak” a társadalombiztosítási jogviszonyukkal kapcsolatban. Fehér István azt is kifogásolta, hogy a révkomáromi önkormányzat nem volt hajlandó állandó lakcímét igazoló okiratot kiállítani számára. Az EJEB honlapján nyilvánosságra hozott döntésében a bíróság kimondta: nincs joghatósága megítélni, hogy sérti-e a szlovák alkotmányt vagy Szlovákia nemzetközi szerződéséből fakadó kötelezettségeit az, hogy a két panaszost megfosztották szlovák állampolgárságától. A strasbourgi bíróság ugyanis csak az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján ítélkezhet, az pedig nem tartalmaz, nem ír elő az állampolgársághoz, annak megtartásához vagy felvételéhez való jogot. A bíróság utalt arra, hogy a szlovák állampolgársági törvényt jelenleg is vizsgálja a szlovák alkotmánybíróság, valamint arra, hogy az ügy akkor tartozna Strasbourg hatáskörébe, ha a szlovák állam önkényesen megtagadta volna az állampolgárságot a panaszosoktól. „A panaszosok szabad akaratukból kérelmezték a magyar állampolgárságot egy olyan időpontban, amikor a szlovák állampolgársági törvény alkalmazandó pontjai hatályban voltak. Következésképpen úgy döntöttek a magyar állampolgárság megszerzéséről, hogy tisztában voltak azzal, ez a döntés a szlovák jog értelmében milyen következményeket von maga után” – indokolja döntését a bíróság. A társadalombiztosítással kapcsolatos panaszok ugyan bizonyos esetben a bíróság hatáskörébe tartozhatnak, mert azt például senkitől nem lehet kizárólag az állampolgárság alapján megtagadni, de a strasbourgi törvényszék szerint a társadalombiztosítási jogviszonnyal kapcsolatos nehézségek alátámasztására egyik panaszos sem mutatott be olyan konkrét tényeket, amelyek alátámasztották volna az általuk vélelmezett jogsértést. Megalapozatlannak találta a bíróság a választáson való részvételből való kizárás miatti panaszt is, és azt is megállapította: a benyújtott dokumentumok alapján nem lát arra utaló nyomot, hogy a hatóságokkal való érintkezéskor a panaszos olyan nehézségbe ütközött volna, amely felveti annak gyanúját, hogy sérültek volna az emberi jogi egyezményben lefektetett jogai. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke szerint a strasbourgi ítéletnél fontosabb, hogy az ügyben az Európai Parlament (EP) petíciós bizottsága számukra pozitív döntést hozott, és napirenden tartja a jogfosztottak ügyét. Rámutatott: az emberi jogi bíróság egyéni szempontból foglalkozik a vitatott szlovák állampolgársági törvénnyel, az EP viszont olyan döntést is hozhat, amely a jogszabály rendelkezéseinek megszüntetéséhez vezet. Elmondta: a kereset elutasítása annyit jelenthet, hogy a jogfosztottak nem kapnak majd kártérítést az őket ért zaklatás miatt. „Minden esetben akarjuk folytatni a küzdelmet” – szögezte le.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vita a Tavares-jelentésről (Megtárgyalta az Európai Parlament a módosító javaslatokat)
Az alapjogok magyarországi helyzetéről szóló, a portugál, zöldpárti európai parlamenti (EP) képviselő, Rui Tavares által készített jelentéstervezethez benyújtott több mint 550 módosító indítványról vitázott az EP alapjogokkal, valamint bel- és igazságügyekkel foglalkozó szakbizottsága. A jelentéstevő elmondta, a magyar kormány is megjegyzéseket fűzött a tervezethez, amelyeket figyelembe is vett. Tavares ugyanakkor nem érti, miért akarnak néppárti képviselők olyan bekezdéseket törölni, amelyek minden tagállamra érvényes alapjogi kötelezettségeket tartalmaznak. Mint elmondta, a törlésre irányuló indítványok 5–6 oldalt vennének ki a több mint 30 oldalas dokumentumból.
Frank Engel, a Fideszt is a soraiban tudó Európai Néppárt luxemburgi témafelelőse elmondta, hogy hajlik a megegyezésre a törlésre javasolt passzusokkal kapcsolatban, mert mint fogalmazott: rövid volt az idő a módosító indítványok beadására. „Ahelyett, hogy fenyegetőzünk, javaslatokat kellene tennünk” – hangsúlyozta a luxemburgi politikus, aki szerint lehet ugyan, hogy ez a jelentés Magyarországról szól, de sok olyan dolgot is kifogásol, amelyek más tagállamban is léteznek, és ott ugyanúgy adhatnának okot aggodalomra.
Rui Tavares arra is kitért, hogy a nemrég elfogadott nemzetbiztonsági törvényről is szeretne hivatalos fordítást kapni. Egy helyettes ügyészre hivatkozott, aki szerint aggályos a törvénynek az a pontja, hogy némely közszolgálati tisztviselőket évente kétszer harminc napig meg lehet figyelni, le lehet hallgatni a telefonjukat, és el lehet olvasni az elektronikus levelezésüket. Tavares szerint félő, hogy ezek a rendelkezések sértik a magánszférához való jogot és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét is, de addig nem akar messzemenő következtetést levonni, míg meg nem kapja a jogszabály hivatalos fordítását.
Gál Kinga fideszes EP-képviselő rámutatott, hogy minden olyan passzust törölni szeretnének, amely szubjektív értelmezést tartalmaz, vagy nem a bizottság, hanem a tagállami törvényhozás hatáskörébe tartozik. Azokat a bekezdéseket is törölni szeretnénk, amelyek kapcsán a bizottság úgy tesz, mintha bíróság vagy törvényszék volna – hangsúlyozta a politikus, aki szerint a dokumentum számos ténybeli tévedést, hibát, torzítást tartalmaz. Gál szerint ez egy politikailag motivált jelentéstervezet, amely kettős mércét alkalmaz.
A liberálisok részéről a svéd Cecilia Wikström arról beszélt: szerinte véget kell vetni annak, hogy a tagállamok nem tartják tiszteletben az alapvető jogokat. A liberális politikus szerint Magyarországgal szemben most el kellene indítani az uniós szerződés 7. cikke 1. pontja szerinti vizsgálatot annak érdekében, hogy kiderüljön: fennáll-e a kockázata annak, hogy sérülhetnek az unió alapértékei. „Ha most nem élünk ezzel az eszközzel, akkor mikor?” – tette fel a kérdést a svéd EP-képviselő. A liberálisok részéről Sophia in’t Veld is hozzászólt a vitához, aki immár sokadszorra tiltakozott az ellen, hogy némely képviselők pártpolitikai indíttatásúnak állítják be az eljárást. Ha korábban nem tettünk semmit, az nem ok arra, hogy most se tegyünk – fogalmazott a holland liberális politikus.
Hasonlóan foglalt állást az európai szocialisták részéről a német Birgit Sippel, aki kijelentette, hogy ez nem baloldali támadás Magyarország ellen. Úgy vélekedett, Magyarországon nem a jogalkotás egyetlen elemével kapcsolatban vetődtek fel kérdések, hanem döntések egész sorozatáról van szó. A német baloldali EP-képviselő szerint valószínűleg hibás döntés lehetett, ha korábbi eseményekkel kapcsolatban az EP nem emelte fel szavát, de ez önmagában nem ok arra, hogy ezt most se tegye meg. Fideszes módosító javaslatok ugyanis például a 2006 őszén Budapesten történteket is beleírnák a Tavares-jelentésbe.
A portugál jelentéstevő zárszavában maga is kettős mércével vádolta meg azokat a képviselőket, akik szerinte arra hivatkoznak, hogy a szubjektív elemeket akarják eltávolítani a jelentéstervezetből, miközben ők maguk is szubjektív elemeket írnának bele. A hetes cikk alkalmazásával kapcsolatban Tavares óvatosan fogalmazott: azt mondta, nem kellene „a hetes cikkhez rohanni”. Világossá tette azt is, hogy a több mint 550 módosító indítvánnyal kapcsolatban igyekszik majd egységes, kompromisszumos megoldásokra törekedni azokban az esetekben, ahol ez lehetséges.
A szakbizottság várhatóan június 19-én szavaz majd a módosító indítványokról, a bizottság által elfogadott jelentéstervezet pedig júliusban kerülhet a strasbourgi plenáris ülés napirendjére, ahol az elfogadás előtt még mindig van lehetőség, hogy az EP-képviselők módosítsanak a szövegen.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hétszázan ropták a táncot (Perkő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozó)
Szombaton a zord időjárás miatt nem a szokásos helyen, a perkői nyeregben levő kőszínpadon, hanem a kézdiszentléleki Petőfi Sándor Művelődési Házban tartották meg a nyolcadik Perkő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozót, melyen huszonnégy csoport mintegy hétszáz tagja ropta déltől estig a táncot. Első alkalommal vett részt a seregszemlén a budapesti Babszem Táncegyüttes, a kisújszállási Karakas Ifjúsági Néptáncegyüttes és a Garaguly Gyermek Néptánccsoport, a székelykeresztúri Mákvirág Néptánccsoport, a vargyasi Csillagkövetők Néptánccsoport és a sepsiszentgyörgyi Rügyek Néptánccsoport.
A rendezvény nyitóprogramjaként Orbán Ferenc állatokról szóló népi gyermekdalokat tartalmazó, Nagy az Istenke állatkerje című lemezét mutatta be zenésztársak és Benkő Éva közreműködésével. Esik az eső, ázik a Perkő – e szavakkal nyitotta meg Balogh Tibor polgármester a rangos rendezvényt, és elmondta: nagy öröm, hogy a község adhat helyet évente e jeles eseménynek. Köszönetet mondott a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársainak és mindazoknak, akik a szervezésben segítettek. A megnyitó után sorra lépett színpadra a huszonnégy csoport, kalocsai, mezőségi, kalotaszegi, szilágysági, udvarhelyszéki, sóvidéki, széki, felcsíki, moldvai, Küküllő menti, erdővidéki és szatmári táncokkal arattak megérdemelt sikert. A tánccsoportok fellépésével párhuzamosan az Apor István-iskola folyosóján kézműves-tevékenység – babakészítés, nemezelés, bútorfestés és gyöngyfűzés – zajlott. A művelődési ház előcsarnokában népi mesterek és kézművesek állították ki eladásra szánt tárgyaikat. Virág Endre néptáncoktató, a rendezvény főszervezője összefoglalóként elmondta: a fesztivál elsősorban a gyermekeknek és nem a nagyközönségnek szól, és nem az a legfontosabb, hogy az ifjak megtanuljanak profi szinten táncolni, hanem az, hogy bekerüljenek egy jó közösségbe, és továbbvigyék a hagyományt, s ugyanakkor közösségépítő jellege is van.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MDSZ megyei küldöttgyűlés Aradon
Régi, új elnök: Bognár Levente
Szombaton 10 órától az aradi Kultúrpalota nagytermében szervezték meg az RMDSZ Arad megyei szervezetének a küldöttgyűlését, amelyiket Faragó Péter választmányi elnök köszöntője nyitott meg.
A kvórum ellenőrzését követően szabályosnak találta a fórumot, amelyiknek a levezetését egyhangú szavazással a jómaga, Hadnagy Dénes és Ménesi Melinda összeállítású Állandó Tanács-tagokra bízták.
Elnöki beszámoló
Miután Faragó Péter ismertette a napirend 13 pontját, felkérte Bognár Levente leköszönő elnököt beszámolójának a megtartására. Ebben hallgatóságát végigvezette az elmúlt két év legfontosabb eseményein. A tavaly nyári helyhatósági választások eredményeinek az értékelése során elmondta: az 5 polgármesteri, illetve 4 alpolgármesteri tisztség elnyerésével elégedettek lehetnek, csakhogy nagyon hiányzik az elveszített megyei tanácsosi harmadik hely. Ha az meglenne, a fórumban a mérleg nyelvét képezhetnék, sokkal eredményesebben dolgozhatnának. Még ennél is nagyobb baj, hogy a tavaly téli parlamenti választásokon nem tudták megtartani az Arad megyei RMDSZ-es képviselői mandátumot, amit a szavazatszámlálás kiszámíthatatlansága ezúttal Temes megyének juttatott, noha ott az Arad megyei 8300 szavazattal szemben, alig 6000-et tudtak begyűjteni. A sikertelenségből tanulva, olyan stratégiát kell kidolgozni, hogy még egyszer a szervezet ne jusson a jelenlegihez hasonló helyzetbe, amikor a képviselői mandátummal járó anyagi háttér hiányában, át kellett alakítani az ügyvezetést, ráadásul a székház fenntartását is csak a megyei RMDSZ-es tisztségviselők, illetve gazdálkodók támogatásával sikerül biztosítani, amiért ezúton is köszönetet mondott. Év eleje óta a megyei tagszervezetekben megtartották a tisztújításokat, de 8 területi szervezet folyamatos odafigyelést igényel. A csíkszeredai kongresszuson a megyét 18 tagú küldöttség képviselte. Az országos fórum munkáját dióhéjban összegezve, a szórványvédelmet, a gazdaságélénkítő intézkedéseket, illetve annak az egymillió aláírásnak a begyűjtését említette, amivel az Európai Parlamentben kezdeményezni lehet az őshonos nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénynek a kidolgozását. A romániai magyarság előtt álló legfontosabb feladatoknak az év végén esedékes fejlesztési régióknak a számunkra kedvező változatban történő kivitelezését, illetve a jövőre esedékes EP-választásokon való sikeres szereplést nevezte meg. Noha az RMDSZ-nek a régiók átszervezésére vonatkozó javaslatait a kormány eddig elutasította, szerencse, hogy két magyar államtitkár, köztük egyik éppen az aradi Király András a tisztségét megőrizhette. Helyi szinten fontosnak tartja a Megbékélési Park különleges státusának az elnyerését, ami megakadályozhatja a március 15-eihez hasonló, ellenséges megnyilvánulásokat. Az anyanyelvű oktatás terén továbbra is kiemelt támogatás illeti meg a Csiky Gergely Főgimnáziumot, noha az oly régóta várt megyei oktatási stratégia még mindig nem készült el.
Régiós elképzelések
A napirend következő pontjaként megjelölt, a választmányi elnök beszámolójában, Faragó Péter ismertette a megyei választmány hatáskörét, a programjában megjelölt prioritásokat, mint az anyanyelvű oktatás jelenlegi intézményeinek a megtartását, a bővítését szolgáló elképzeléseket, a szakbizottságokban zajló munkát. A megyei önkormányzati konferencia elnöke, Almási Vince a beszámolójában ismertette a minden megyei választott tisztségviselőt magában foglaló fórum, illetve a polgármestereket, az alpolgármestereket, valamint az aradi, illetve a megyei tanácsosokat tömörítő önkormányzati tanács hatáskörét, munkáját. A továbbiakban a fejlesztési régiók ügyében Temesváron, Liviu Dragnea miniszter által összehívott találkozó tapasztalatait ismertette, amelyekből világosan kitűnik a kormány szándéka, hogy Arad megyét a Temesvár központú, Temes, Hunyad és Krassó-Szörény megyékkel együtt alkotott régióhoz kívánja csatolni. Jó hírnek számít, hogy a községeket nem kívánják felszámolni.
Oktatási stratégia szükséges
A továbbiakban Király András oktatási államtitkár beszélt a munkájáról, miszerint az országban élő 18 nemzeti kisebbség oktatásáért felel, ami nagyjából 230 ezer diákot feltételez az óvodától az egyetemig. 16 nemzetiség nyelvén folyik valamilyen szintű oktatás, de a mienkhez fogható, teljes szintű oktatást csak a németek, a szlovákok, valamint az ukránok szerveznek. Magyarul hozzávetőleg 166 ezer fiatal tanul, közülük 4000 nem magyar iskolába jár, de tanulja a magyar nyelvet. Az oktatási forma biztonságának a szemszögéből leépülő, veszélyeztetett, illetve gond nélküli kategóriákba sorolhatók az oktatási intézmények. Példának okáért, Krassó-Szörény, Szeben és Temes megyékben leépülő, míg Arad megyében veszélyeztetett helyzetben van az anyanyelvű oktatás. Az államtitkár szerint, a magyar szavazótábor is az oktatási intézmények köré csoportosul, hiszen ha példának okáért, Arad megyében beszorozzuk a 2100-2200 magyarul tanuló diák számát 2-3 hozzátartozóval, nagyjából kijön a parlamenti választásokon begyűlt szavazatoknak a száma. Arad megyében az anyanyelvű oktatás tekintetében fehér foltoknak számít a Maros-völgye, illetve a keleti kisvárosok. Nagy szükség van az egész Erdélyt átfogó, megyénként részletesen kidolgozott oktatási stratégiára, mert a tanügyi törvény parókiákon vagy vasárnapi iskola formájában zajló anyanyelvű oktatásra is lehetőséget nyújt. A Csiky Gergely Főgimnázium hosszú távú működése csak az egész megyében megszervezett utánpótlás-neveléssel biztosítható. Hogy kinek kellene elkészítenie a több mint két évtizede várt oktatási stratégiát, az államtitkár nem nevezte meg.
Beszámolók vitája
Folytatásként az Etikai és Fegyelmi Bizottság rövid beszámolóját Bátkai Sándor, míg a Szabályzat felügyelő, valamint a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság ugyancsak nyúlfarknyi beszámolóit Faragó Péter ismertette.
A beszámolók vitája során Sipos György megyei tanácsos elgondolkodtatónak ítélte, amiért a 234 küldött közül csak 175 volt jelen. Hozzászólása végén megköszönte az RMDSZ polgármestereinek, a zimándújfalui alpolgármesternek, valamint a majláthfalvi gazdáknak, amiért támogatásukkal biztosítják a központi székház működését. Király András államtitkár hozzászólásában irányadónak nevezete az RMDSZ XI. kongresszusát, amelyik az építkezést az önkormányzatokra vagy a szervezetekre alapozná. Maga úgy érzi, ez csakis a szervezetekre történő építkezéssel lehet hatékony. Papp Attila nagyiratosi polgármester köszönetet mondott az RMDSZ-nek, illetve megyei tanácsosainak, amiért hosszú kihagyás után községe is hathatós támogatást kapott infrastruktúra fejlesztésére. Javasolta, hogy az RMDSZ támogassa, amennyivel tudja az olyan települések magyar rendezvényeit is, ahol nincs megfelelő képviselet. Erdélyi István hozzászólásában ravasznak nevezte az 1923-ban elfogadott alkotmányt, amiből kihagyták az 1918. december 1-jén megfogalmazott, az autonómiára vonatkozó tételeket. Most az erdélyi magyarság két tűz közé szorult, ezért soha nem volt akkora szükség az összefogásra, mint jelenleg. Kocsik József AMMGE-elnök kifejtette: Cziszter Kálmán, Király András és Horváth Levente, illetve az RMDSZ Arad megyei szervezete sokat segített a gazdatömörülésnek. Az országos szervezet is mindent megígért, a támogatás viszont még várat magára. Bölöni György megyei tanácsos elmondta: többen hangoztatták, hogy a két választás után két nyugodt év lesz az építkezésre. Ha viszont a helyhatósági választáson elért döntetlent, továbbá a parlamenti megmérettetésen elszenvedett vereséget, az EP választások, illetve az elnökválasztás vereségei is követik, kevés esély marad a valós építkezésre, ezért az összes tartalékot mozgósítani kell. Horváth Levente kormányzati tisztségviselő hozzászólásában hiányolta a kihelyezett intézmények magyar vezetőit. Véleménye szerint, a szervezet három pillérre építkezve dolgozhat a leghatékonyabban: működőképes gazdasági és mezőgazdasági stratégia; a vállalkozók bevonása, illetve hatékonyabb ifjúsági stratégia támogatásával. Mindehhez a központi székházat magyar házként kell működtetni, ahova minden magyar hazamehessen. Zámbori Magdolna az erdélyi, benne az Arad megyei magyarság sorsdöntő gondjainak a megoldásában a társadalom legkisebb sejtjére, a családra történő építkezést javasolta. A hozzászólások végén Király András az érintettség okán, Bognár Levente elnöki minőségben válaszolt az elhangzottakra.
Választások
A további napirendi pontok, az RMDSZ Arad megyei szervezete elnökének, illetve a Megyei Választmány olyan tagjainak a megválasztása, akik nem alanyi jogon jutnak a fórumba Faragó Péter ismertetője szerint, a választás a május 16-án megtartott Állandó Tanácson készült jegyzőkönyv alapján történik. Eszerint három ívet osztottak ki a résztvevőknek: az elsőn a megyei elnöki tisztségért induló Bognár Leventére vagy ellene, másodikon az elhangzott jelölések közül 10 aradi, míg a harmadikon ugyancsak 10 vidéki jelöltet lehetett a szavazatok alapján megválasztani. A 3 urnában egybegyűlt voksok megszámlálása alatt megtartották Faragó Péter közreműködésével az alapszabályzat-módosítási javaslatok, míg Hadnagy Dénes közreműködésével a programmódosító javaslatok vitáját. Ugyancsak javaslatok alapján, betöltötték a felügyeleti szervekben megüresedett helyeket. Az eredményhirdetéskor megtudhattuk, hogy az elnökválasztás során Bognár Levente egyedüli indulókánt 150 igen, 25 nem, illetve 2 tartózkodás mellett újabb két évre nyert megyei elnöki mandátumot. A 10 aradi választmányi tag Hadnagy Dénes, Szabó Mihály, Tóth Csaba, Albert László, Kocsik József, Erdélyi István, Pintér Mária, Tóth Piroska, Derzsi Csaba és Fekete Károly. A vidékiek közül Almási Gábor, Bányai Mónika, Andó László, Péter Dalma, Kocsik Imre, Ménesi Melinda, Kádár Vilmos, Rédi Csaba, Tóth Mihály és Salamon Ferenc nyert választmányi tagságot. A megyei választmány 62 tagú névsora a június 27-én sorra kerülő alakuló ülésig áll össze az alanyi jogon, tisztségüknél fogva tagságot nyert személyekkel.
Elnöki nyilatkozat
Amint a tisztségében megerősített megyei elnök, Bognár Levente rövid nyilatkozatában a Nyugati Jelennek elmondta, felelősen folytatni kívánja azt a munkát, amit az Arad megyei magyar közösség érdekében két évvel ezelőtt elvállalt. Ugyanakkor meg kell találni mindazokat az eszközöket is, amelyek a közösség boldogulását, megmaradását szolgálják. Mivel e munkát csak együtt lehet felvállalni, számít mindazoknak a támogatására, akik a küldöttgyűlésen részt vettek, de azoknak a támogatására is, akik nem jöttek el, de eddig is a szövetségért dolgoztak. Maga jól tudja: nem leányálom a feladat, magasak az elvárások. Éppen ezért, szeretne mindenkit bevonni, akik a közösségért tenni akarnak. Azt szeretné, ha mindeni a magáénak érezné a szervezetet. Legfontosabb cél, folytatni a szervezetépítést, megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel érvényesíthetik a magyarságot szolgáló érdekeket országos, megyei, valamint helyi önkormányzati szinten.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar alkotókat tüntettek ki a romániai operagálán
A Kolozsvári Magyar Opera Béres László rendezte musicaljét, a Valahol Európábant, a Temesvári Nemzeti Operaház Korcsmáros György rendezte Hegedűs a háztetőn-előadását és Székely László díszlettervezőt is díjazták a romániai operaházak első alkalommal megszervezett díjkiosztó gáláján.
Az eseménynek a hét végén Jászvásár (Iasi) adott otthont, ahol a helyi színházban mintegy 700 résztvevő jelenlétében adták át az elismeréseket. A többszörös díjazottak között szerepelt Andrei Serban, aki a legjobb rendezőnek járó díjat kapta meg a Jászvásári Nemzeti Operaházban színpadra állított, A gáláns Indiák és a Trójai nők című előadásokért. A gáláns Indiák című Jean-Philippe Rameau-opera alapján készült produkció elnyerte a legjobb előadásnak járó elismerést is. A gálán több magyar alkotót és produkciót is kitüntettek. A legjobb gyermekelőadásnak járó díjat a Kolozsvári Magyar Opera Valahol Európában című musicalje kapta, amelyet Béres László rendezett.
A musical kategóriában a zsűri a Hegedűs a háztetőn című előadást ítélte a legjobbnak, amelyet a Temesvári Nemzeti Operaház mutatott be Korcsmáros György rendezésében.
A legjobb díszletért járó díjat a zsűri Székely László Kossuth-díjas díszlettervezőnek ítélte a Jászvásári Nemzeti Operaházban bemutatott Aida című előadásért, amelyet Kürthy András rendezett.
A legjobb előadás díjára jelölt produkciók között volt még Szomor György Báthory Erzsébet című musical-operája, amelyet Bagó Bertalan állított színpadra a Kolozsvári Magyar Operában. A romániai művekből készült előadások versenyében díjazásra javasolták Demény Attila kamaraoperájából készült Az utolsó meggymag című előadást is, amelyet szintén a kolozsvári opera mutatott be Bogdán Zsolt rendezésében.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)

Szembesülnünk kell múltunk nehéz pillanataival
Kettős könyvbemutatónak adott otthont péntek délután a nagyváradi Góbé Csárda. Gábor Ferenc köröstárkányi író (a Reggeli Újság állandó, megbecsült szerzője) magánkiadásában megjelent két kötetét – Egy falu, melynek nem látni mását. Köröstárkány monográfiája és Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja – dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár ismertette.
Az eseményre a Fekete-Körös völgyi településről a szerző barátai, rokonai is eljöttek. Mint elhangzott, utóbbiak anyagi hozzájárulása révén sikerült kiadni e két, tanulságul szolgáló, a ma és a jövő emberének szóló kötetet. Bevezetőként Lajter Márkó középiskolás diák (a család rokona) József Attila Nem, nem, soha! című versét szavalt el, majd házigazdaként a csárda tulajdonosa, Pápay Zoltán köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve, mennyire megmozgatja az olvasó szívét e két, lebilincselő stílusban íródott, hiánypótló és hiteles könyv. „Minden könyv megjelenése örömmel tölt el bennünket. Ma már ritka a magánkiadásban megjelent kötet” – fogalmazott Fleisz János, majd mélyrehatóan elemezte az írásokat, amelyek szerinte túlmutatnak a történelmi tudományon, és mint az első könyv címe is utal rá, általános monográfiát tarthatunk a kezünkben. Maga a szerző is vallja, hogy írása inkább szubjektív, saját szemszögből látott, részben általa megélt történések, részben idősebb emberektől hallott és lejegyzett helyszíni korrajz.
Az első könyvből megismerheti az olvasó Köröstárkány gazdaságát, geopolitikai helyzetét, kultúráját, de képet kap az 1919. április 19–21. közötti vérengzésről is, amikor a viszonylag kis faluban 91 embert mészároltak le a románok gyerekektől öregekig. Fleisz János példaként hozta fel, hogy a második világháborúban ehhez képest fele ennyi, pontosan 54 áldozata volt Köröstárkánynak. Arra is kitért, hogy mindehhez a román történetírás másképpen viszonyul. „Ha megpróbáljuk elfeledtetni mindezt, a múltunk lesz szegényebb” – figyelmeztetett a történész, rámutatva, hogy a könyv szembesít minket múltunk nehéz pillanataival. Az Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja című kötet a szerző nagyapjának történelmi visszaemlékezése révén a személyes múltat tükrözi, felelevenítve a letűnt korszakokat. Fleisz János hangsúlyozta, hogy még sok hasonló írásra lenne szükség, hogy hiteles képet kapjunk múltunkról, és kötelességünknek tartja e forrásokat, ismereteket feltárni, közkinccsé tenni, hogy azok ne vesszenek el, „ne maradjanak a padláson.”
A szerző megköszönte a támogatást, a kötetek kiadására való ösztönzést, hiszen állítása szerint már tizenöt éve, a köröstárkányi emlékmű készítésekor megszületett e két könyv alapja, az áldozatok hozzátartozóinak emlékeiből összeállított írásait pedig 2006-ban a Reggeli Újság folytatásokban le is közölte. Az irodalmi találkozó a szerző dedikálásával zárult. A könyvek a nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesboltban, egyenként 25 lejért megvásárolhatók.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Közösségi élmény könyvek között, a bajba jutottakra is gondolva
Véget ért a harmadik Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
A java részt esős, borongós napok után tegnap délután már vidám napsütés fogadta a Mátyás király szülőháza előtti térre érkezőket, ahol szerda óta kiadók és kereskedők kínálták portékáikat, a 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében. A közösségi versmondásra összegyűlt több száz résztvevő egy szívvel-lélekkel, mondta egyebek mellett, a Haragosi és A tündér című Weöres Sándor-verseket, ugyanakkor segítőkészségéről is tanúságot tett; az is, aki egy vagy két lejt dobott be a téren elhelyezett adománygyűjtő dobozba, és az is, aki lelkesen licitált a Hangzó csoda logójával és a jelenlévő Sebő Együttes tagjainak aláírásával ellátott esernyőkre. Hiszen tudtuk: a szervezők nemes célra fordítják a bevételt, a magyarországi árvízkárosultakat támogatják. Így kapcsolódott össze a közösségi élmény és a másik emberen való segítés szándéka a vasárnap zárult Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten, amelynek gazdag kínálatából ki-ki kedvére válogathatott az elmúlt napokban.
Szabadság (Kolozsvár)

Újdonságok a Kriterion Kiadónál
A 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében a Kriterion Könyvkiadó szombat délután a Kolozsvár Társaság székhelyén mutatta be gyér számú érdeklődő előtt két újdonságát: Donáth László A pap tehene című, valamint Ambrus Lajos Ősz és hatalom című könyvét.
H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója ismertette Donáth László /1883-1967/ református pap életét és munkásságát. – Áprilisban múlt 130 éve, hogy megszületett. Kötetei 1928-tól kezdődően láttak napvilágot. Életében öt könyvet adott ki, és ez az első, amely halála után jelenik meg. Falusi történetek, soknak lelkész a főhőse, drámai és humoros elbeszélések kaptak helyet benne – magyarázta az igazgató. H. Szabó kitért arra is, hogy amikor válogatták a kötetbe kerülő írásokat, előkerültek azok a levelek is, amelyeket Donáth László Szentimrei Jenő íróval, költővel (H. Szabó Gyula anyai nagyapjával) folytatott az 1950-es években, egy Donáth-színmű kiadása kapcsán, ami aztán nem valósult meg.
– Azért adtuk ki ezt a könyvet most, mert a falusi közösség leírása, a novellák cselekményszövése, a falusi élet közelsége miatt figyelemre tarthat igényt. Vissza szeretnénk adni Erdélynek Donáth Lászlót – összegzett H. Szabó Gyula.
Molnos Lajos kolozsvári költő, publicista először a 111 vers a Sóvidékről című versantológiáról beszélt, amelyet ugyan 2010-ben adtak ki, de ebben megtalálható Ambrus Lajos verse is. – Milyen csodálatos föld lehet az, amelyhez ennyien kötődnek? A válogatás bebizonyította, hogy a Sóvidék költői ihletforrás is lehet – mondta Molnos, majd a Hazanéző című folyóiratról beszélt, amelyet huszonhárom éve Ambrus Lajos szerkeszt.
– Ritkaság, hogy egy folyóirat huszonhárom éven át fennmaradjon egy faluban, és ilyen színvonalas reprezentatív szerzőgárdát vonultasson fel. Egy ilyen lapot összehozni nagy szellemi munkát jelent. Ambrus már 1989 előtt is írt; ekkor jelent meg első prózakötete. Az 1989-es fordulat az ő életét is megváltoztatta: több verseskötete jelent meg, érdekes a hazai mondákat tartalmazó könyve, meséskönyveket és honismereti tárgyú írásokat is írt, most pedig ismét prózakötettel jelentkezik. Ismerem e könyv sok szereplőjét, hiszen Ambrus Lajoshoz több évtizedes ismeretség, barátság fűz. A novellák lényege az, hogy megragadja a környezet egy-egy jellegzetes figuráját. Nem szenzációs eseményeket mond el, hanem sok, apró hétköznapi dolgot. Fő erőssége a nyelv, az ízes otthoni nyelv. Az írások közt jócskán találunk önéletrajzi fogantatásúakat is, de vannak szép, megdöbbentő balladák is – zárta bemutatóját Molnos.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Jogerős: törvényes a nagybányai romanegyedet körülvevő fal
Jogerősen pert nyert Cătălin Cherecheş, Nagybánya polgármestere a Romani Criss roma jogvédő szervezet ellen, mely a város egyik - többnyire romák által lakott - nyomornegyede köré vont fal miatt perelte be a polgármestert.
A Bukaresti Táblabíróság honlapján közölt, hétfőn hozott ítéletben a bírák megalapozatlannak találták, és elutasították a Romani Criss fellebbezését, melyet a szervezet a hasonló tartalmú tavaly novemberi törvényszéki határozat ellen nyújtott be. A roma jogvédő szervezetnek kell kifizetnie az 1035 lejes perköltséget is.
A táblabíróság határozatával tulajdonképpen azt állapította meg, hogy a polgármester nem sértette meg a törvényeket, amikor másfél méter magas fallal kerítette be a többségükben romák által lakott tömbházakat. Cătălin Cherecheş arra hivatkozva építtette a falat, hogy a tömbházakban élők zaklatják a környékbelieket, és a legalapvetőbb higiéniai szabályokat sem tartják be.
„A Romani Criss jobban tenné, ha a romák integrálásával, a gyermekek oktatásával, a családok lakhatási körülményeinek a javításával, és általában a roma közösségek civilizációs szintjének az emelésével foglalkozna" - nyilatkozotta a Graiul Maramureşului napilapnak a polgármester. Cătălin Cherecheş hibának találta, hogy a fal felépítése miatt vonták felelősségre. Hozzátette, őt sokkal inkább a fal mögötti történések érdeklik, és ezentúl is határozott lépéseket fog tenni a törvényesség és a civilizációs normák betartatása érdekében.
A nagybányai lap emlékeztetett arra, hogy a polgármestert az Országos Diszkriminációellenes Tanács is megbírságolta a fal felépítése miatt. Cătălin Cherecheş bíróságon támadta meg a hatósági döntést, és alapfokon ezt a pert is megnyerte. A tanács fellebbezése nyomán a legfelsőbb bíróságra került az ügy.
Cătălin Cherecheş valószínűsítette, hogy - ha ebben a perben is számára kedvező jogerős ítélet születik - kártérítési pert indít mindazok ellen, akik a diszkriminációs vádakkal rontották a város hírnevét.
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés egyeztetne, de nincs kivel
Elutasította az RMDSZ Tőkés László EP-képviselő azon kezdeményezését, hogy egyeztetéseket folytassanak a jövő évi európai parlamenti választásokon való együttműködés tárgyában. Biró Zsolt MPP-elnök a fúziót ajánló EMNP-t kosarazta ki.
Tőkés László egyeztetést kezdeményezett az RMDSZ-szel a jövő évi európai parlamenti választáson történő együttműködés érdekében. A 2007-ben függetlenként, 2009-ben pedig az RMDSZ színeiben brüsszeli mandátumot nyerő, volt református püspök pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján bejelentette, kész nekivágni egy újabb megmérettetésnek.
Mint ismeretes, a politikus az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) április végi kolozsvári kongreszszusán még azt mondta, nem kíván indulni a 2014-es EP-választáson, mivel pihenni szeretne. Toró T. Tibor EMNP-elnök akkor úgy vélekedett, mindent meg kell tenni, hogy Tőkés László folytathassa brüszszeli munkáját, és bár a néppárt még nem döntött esetleges indulása mikéntjéről, ha kell, százezer aláírást gyűjt védnöke támogatása érdekében.
Tőkés László pénteken elmondta, négy alternatíva mutatkozik választási részvételére, közülük azonban csak a függetlenként, valamint az RMDSZ-szel való közös indulást nevezte meg. Leszögezte: négy évvel ezelőtt koalíciós megállapodást kötött az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az RMDSZ-szel, Sógor Csabával és Winkler Gyulával így szereztek mandátumot. Újságírói kérdésre ugyanakkor nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy egy magyarországi politikai alakulat listáján pályázzon újabb európai törvényhozói mandátumra. Az Orbán Viktor kormányfő vezette Fidesz és Tőkés közötti stratégiai partnerség ismeretében ez az alakulat csakis a nagyobbik magyar kormánypárt lehet. „Szégyen lenne, ha a valamennyi román parlamenti párttal jó viszonyt ápoló RMDSZ velünk nem tudna megállapodni" – jegyezte meg Tőkés László.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Krónika érdeklődésére kijelentette: nem látja értelmét annak, hogy a szövetség összefogjon Tőkés Lászlóval, az erre irányuló tárgyalások számukra nem élveznek prioritást. „Tőkés nem érti meg, hogy a politikában vannak bizonyos szabályok, amiket be kellene tartani. Amikor 2009-ben az RMDSZ-szel közösen bejutott az Európai Parlamentbe, már másnap azon munkálkodott, hogy új pártot hozzon létre" – mondta lapunknak Borbély, egyértelművé téve, hogy az elmúlt évek eseményei után nem kívánnak újabb koalíciót Tőkéssel. „Az RMDSZ-t nem foglalkoztatja az, hogy Tőkés László hogyan folytatja politikai pályafutását" – jelentette ki a szövetség politikai alelnöke.
MPP-s elutasítás a fúzióra
Ezzel egy időben Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fúziós ajánlatát és csak a párbeszédkészségét erősítette meg. A Toró T. Tibor EMNP-elnöknek címezett nyílt levelében Biró Zsolt pártjának a szervezeti önállóság megőrzéséről szóló kongresszusi határozatára hivatkozott. „Meggyőződésünk, hogy erdélyi magyar társadalmunk csak akkor válhat ténylegesen autonóm, saját sorsát irányítani képes közösséggé, ha a politikai sokszínűség és a nemzeti érdek közös képviselete egyaránt érvényesül. Ennek jegyében nyitottak vagyunk a párbeszédre minden magyar politikai párttal és szervezettel!" – fogalmazott nyílt levelében Biró Zsolt. Az MPP elnöke ugyanakkor éles hangon bírálta az EMNP fúziós törekvéseit. „Arra kérjük a néppárt vezetőit, hogy lépjenek túl saját árnyékukon, hagyjanak fel a közvélemény folyamatos manipulálásával, a sajtón keresztül történő üzengetéssel, a fúzió alapokat nélkülöző erőltetésével, és amennyiben tényleg szívükön viselik közösségünk sorsát, akkor maszatolás helyett válasszák bátran az őszinte párbeszédet" – jelentette ki Biró Zsolt. Úgy vélte, az EMNP és az MPP meg tudja találni az együttműködésnek azokat a lehetőségeit, amelyek a választások szabadságát és az erős nemzeti érdekképviseletet is biztosítják.
Helyi szinten tárgyal a néppárt
Biró Zsolt nyílt levelére reagálva az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pénteken közölte, hogy az MPP helyi vezetőivel folytatja a tárgyalásokat a két párt fúziójáról. A néppárt elnöksége által jegyzett közleményben annak írói arra hivatkoznak, hogy a magyar közösség nagy része együttműködést és közös cselekvést vár az erdélyi magyar politikai szereplőktől. „A néppárt számára egyértelmű, hogy a fúzió ellenzésével az MPP egyes vezetői, Biró Zsolt elnökkel az élen homlokegyenest szembemennek a párt tagságának akaratával, hiszen a polgáriak helyi szinten – amint ezt több alkalommal jelezték is –, igenis akarják a nemzeti oldal egyesítését" – állapította meg az EMNP, hozzátéve, hogy helyi és önkormányzati szinten a legtöbb helyen példaértékű az együttműködés a két párt között. A néppárt emlékeztetett: május elején a makfalvi majálison azt ajánlotta az MPP-nek, hogy a két alakulat egyesítse erőit az autonómia ügye érdekében. Akkor a két párt vezetősége arról is megállapodott, hogy egy többfordulós, váltott szervezésű tárgyalássorozat keretében egyeztetnek az egyesülés lehetséges módozatairól. A péntekre tervezett első tárgyalási fordulón azonban Biró Zsolt MPP-elnök nem jelent meg, hanem nyílt levélben tudatta: csakis az együttműködésről kész tárgyalni, a fúzióról nem. Az EMNP ezt azért is sérelmezte, mert nem egy kész fúziós megállapodással akart előállni, hanem csak tárgyalni kívánt az együttműködésről.
Mint ismeretes, az EMNP elnökségének megbízásából Papp Előd alelnök május 4-én, a makfalvi majális alkalmával tett nyilvános ajánlatot a fúzióra. A nyilvános bejelentése után írásban is átadta Biró Zsoltnak az EMNP elnökségének a fúziós tárgyalások elkezdését ajánló határozatát.
A tavalyi önkormányzati választásokon a magyar pártok megyei listáira leadott voksok 85 százalékát az RMDSZ szerezte meg, a fennmaradó 15 százalékon pedig az ellenzékét megtestesítő MPP és EMNP osztozott, megközelítőleg egyenlő arányban. Az MPP-nek hét, az EMNP-nek két polgármesteri tisztséget sikerült megszereznie.
Krónika (Kolozsvár)

Pontának nem kell a magyar családmodell
Az azonos neműek házasságának tervezett tiltása ellen tiltakoztak az idei bukaresti melegfelvonulás részvevői, miközben nacionalista szervezetek a szexuális beállítottság szerinti megkülönböztetés büntetése ellen vonultak utcára.
Továbbra is éles vita dúl a hazai közéletben az alkotmánymódosítás kidolgozásával megbízott parlamenti bizottság módosító indítványa körül, miszerint a család alapját egy férfi és egy nő szabad elhatározásával megkötött házasság képezi. A javaslat az alaptörvényben jelenleg szereplő „házastárs" megfogalmazást váltaná fel, és emiatt emberjogvédők máris homofóbiával vádolják a bukaresti balliberális kormánykoalíciót (USL). Amelyet szintén megoszt a kérdés, és érdekes módon a kezdeményezést a liberálisok támogatják teljes mellszélességgel.
Crin Antonescu, az USL liberális társelnöke, a bukaresti szenátus és az alkotmánymódosító bizottság vezetője tegnap közölte, nem támogatja az azonos neműek civil és egyházi házasságának engedélyezését, vagy azt, hogy a melegek gyerekeket fogadhassanak örökbe, szerinte esetükben mindössze polgári szerződés jöhet szóba. A Digi 24 hírtelevíziónak adott interjúban ugyanakkor Antonescu nem zárta ki, hogy a szociáldemokraták (PSD) ellenkezése miatt kiiktatják az alkotmány szövegtervezetéből az előírást, miszerint a család egy férfi és egy nő közötti házasságon alapul. Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke ugyanis nem tartja jónak, hogy az alaptörvény a „rendkívül vitatott" magyarországi modellt utánozva a családot a férfi és a nő házasságaként határozza meg. Ponta a hétvégén közölte, Románia nem „fundamentalista köztársaság", és az országnak az alkotmány módosítása terén is az európai trend felé kell haladnia. „A férfi és a nő házasságára való utalás szükségtelen a család meghatározásában. Ez egy copy-paste-tel átemelt meghatározás a magyar alkotmány januárban hozott, egész Európában rendkívül vitatott módosításából. Nekem úgy tűnik, fölöslegesen adunk egy konzervatív jelzést" – jelentette ki Ponta.
Eközben a szombati bukaresti melegfelvonulás több száz részvevője – közöttük számos külföldi diplomata és a homoszexualitását nyíltan felvállaló Michael Cashman brit, valamint Ulrike Lunacek osztrák EP-képviselő – tiltakozott az azonos neműek házassága tervezett betiltása ellen. Néhány órával korábban tüntetett a román fővárosban a szélsőségesen nacionalista Noua Dreaptă több száz szimpatizánsa is. Ők már üdvözölték a család fogalmának tervezett alkotmányos rögzítését, ám élesen kifogásolták, hogy a módosítás előtt álló román alaptörvény tiltaná a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Az űrlap alja
Itthagyott árnyékvilág
Meghalt Tüzes Bálint (Nagyvárad, 1951. december 11. – Nagyvárad, 2013. június 8.). Szombatra virradóra megállt a ketyegője – ahogy ő mondaná keserédes (ön)iróniával. Minden különösebb felhajtás nélkül. Egy csomó váradi és nem váradi embernek már nem fog megcsörrenni a telefonja, már nem fog senkit „zaklatni” kényszerű bezártságából, amelyre a gyerekkorában tragikus körülmények között szerzett fogyatékosságát tetéző otthoni balesete ítélte. Talán épp örmény gyökereiből eredő férfias dacossága és hitvalló helytállása segítette egész élete során abban, hogy felül tudjon emelkedni testi elesettségén, és úgy végezze tanári munkáját és önként vállalt közéleti feladatait, mint bárki közülünk.
Tüzes Bálint nemcsak pedagógus, költő, közíró és egyben átlagpolgár (fiú és szülő, élettárs és barát, kolléga és szomszéd) volt, hanem ténylegesen is Várad egyik emblematikus figurája, aki erején felül nyújtott maradandót: az Ady-emlékmúzeum őrével, Tóth Jánossal összehozott, 2006-ban megjelent Forró századelő című „beszélgetőkönyve” egyszerre irodalomtörténeti kuriózum és dokumentum, amely korántsem csak Ady Endrének állít sajátos emléket. Elsőnek és utolsónak szánt versgyűjteményét pár évvel korábban adta ki a szavatartó költő: önálló kötetként valóban az első volt, és lám, immár tényleg az utolsó, ami életében megjelenhetett (Életfaárnyék címmel). Persze azelőtt és azután is publikált még Bálint itt meg ott meg amott, a Reggeli Újságnak például indulása óta külmunkatársa volt, de legutóbb akkor kapta fel a nevét a „világsajtó”, amikor tavaly nyáron magyar állampolgári esküt tett az észak-magyarországi Borsodszentgyörgyön. Ami olyan messze van Váradtól, mint ide Szamosújvár. Hogy miért pont ott? „Úri passzióból”, és mert ott született Fehér Dezső, Ady egyik mentora. „Boldog vagyok” – ezek voltak Tüzes Bálint első szavai magyar állampolgári esküjét követően. A nagyváradi pedagógus-költő hozzátette: „az eskü akkor igazán eskü, ha közösségben mondja az ember, ezért választotta keretnek a szentmisét, mert a hívek közössége az ő közössége is”. Így tudósított egy miskolci hírportál az eseményről.
Nos, Bálint barátunknak nem adatott meg még egy évnyi magyar állampolgárság sem, ahogyan sok minden más sem 1951-ben történt világrajötte óta. Irigylésre méltó szellemi fölénnyel, esendőségét leplező kivagyisággal tudta túltenni magát a szorult helyzeteken. Az egri Agriában 2010 őszén megjelent pár soros versében, az Utószóban így villantotta meg azt az arcát, amit meg fogunk őrizni: „a győzd le – győzd meg között / gyémánthíd feszül / alatta mélység / középen Isten / és te egyedül”.
Dénes László
Reggeli Újság (Nagyvárad)