Végletesen fejlődő Erdély
A multinacionális vállalatok letelepedési preferenciái mellett az elvándorlás és az egykor összefüggő történelmi régiók szétszabdalása is hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi megyék egymástól szögesen eltérő gazdasági fejlettségi mutatókat produkálnak.
A végletek jellemzik az erdélyi megyék idei fejlődési kilátásait: ebben a régióban ugyanis egymás tőszomszédságában találhatóak az ország legdinamikusabban előretörő és leglassabban növekedő közigazgatási egységei. Az Országos Előrejelző Bizottság adatai szerint a Romániában idén legjobban prosperáló négy megye közül három Erdélyben található: Kolozs, Brassó, Szeben és Argeş.
Tavalyhoz viszonyított két százalék fölötti bruttó össztermékükkel (GDP) még Bukarestet és Ilfovot is megelőzik. Míg Maros és Hargita megye 2011-ben „ráérősen” halad a fejlődés útján, Kovászna a határmenti Bihar, Szatmár, Szilágy megyékkel a legszerényebb, egy százalék alatti gazdasági fellendülésre számíthat, amit az elemzők a „problémás” jelzővel illetnek.
Nyugat „alkonya”
„A Közép-erdélyi megyéknek a határmentiekhez viszonyított gyorsabb fejlődése ellentmondásosnak tűnik annak a közgazdasági elméletnek a fényében, miszerint Nyugat-Európából a kontinens közép-keleti része felé haladva folyamatosan romlanak a gazdasági mutatók. Hogy ez mégsem így van, többek között annak köszönhető, hogy a peremmegyékben nagyobb elszívó hatás érvényesül, innen többen távoztak Nyugat-Európába dolgozni” – magyarázta lapunknak a szembetűnő eltérést Colţea Tibor közgazdász.
Másrészt a Románia nyugati megyéivel szomszédos régiók – kevés kivétellel – történetesen Magyarország legfejletlenebbjei közé tartoznak. Colţea emellett még egy történelmi okot is megjelölt: szerinte az első világháborút lezáró békeszerződés összefüggő, egymásra utalt gazdasági egységeket szabdalt szét, a továbbiakban is ellehetetlenítve, hogy ezek kölcsönösen erősítsék egymást.
„Nagyvárad például egykor a régió kereskedelmi központja volt, míg Debrecen a nyersanyagszállítója, a szerepek megbomlása után pedig a városok a mai napig nem tudtak magukra találni” – fogalmazott a közgazdász. Ezzel szemben Kolozsvár, Szeben és Marosvásárhely környéke megőrizhették viszonylagos egységüket és megmaradhattak Erdély belső részének karakteres kulturális-gazdasági központjaiként.
Az export hátszele
„A leggyorsabban fejlődő térségek egyben azok, amelyek exportra dolgoznak, így például a Kolozs és Argeş megyékben jelenlevő erős multinacionális vállalatok, mint a Nokia vagy Dacia egyértelműen javítják a statisztikát” – magyarázta Ilie Şerbănescu gazdasági elemző az Adevărulnak, rámutatva, ilyen értelemben az ország talpraállása túlságosan is függ a külföldi megrendelésektől.
A mutatókra pedig az is rányomja a bélyegét, hogy a nagyvállalatok adói nem feltétlenül a helyi-, megyei költségvetést gyarapítják, hanem a központi államkasszába vándorolnak. Az előrejelzés készítői idén a nettó átlagkereset 5,2 százalékos növekedésére számítanak. A bérek vonatkozásban már a főváros vezet, ahol az alkalmazottak 2004 lejes átlagfizetéssel hónap végén – statisztikailag – kétszer annyit vihetnek haza, mint a legszerényebben kereső háromszékiek vagy Bihar megyeiek.
Mindez jól mutatja azt is, hogy a gazdasági fejlettséget mennyire befolyásolja a vásárlóerő, illetve az ennek nyomán alakuló fogyasztás. Bár a tömöttebb pénztárcák és a nagyobb áruforgalom közvetlenül élénkítik a gazdaságot – figyelmeztetnek a szakértők –, a túlnyomórészt importra alapuló romániai fogyasztás nem minden ágazatot futtat fel egyformán, elsősorban a hazai gyártóknak nem kedvez.
Totka László

Új Magyar Szó (Bukarest)

Hiteltelen
Csak kapkodom a fejem: hiteles papjaink hosszú sora mellett mennyi hiteltelen is van.
Az egyik a szószékről lángolva beszél a szülőföld szeretetéről, az itthonmaradás erkölcsi felelősségéről, s közben elegánsan „elfelejti”, hogy két gyermekét már rég nyugatabbra rendezte.
A másik a család szentségéről, a házasság szépségéről papol, miközben feleségétől többek között olyan előrángatott okkal próbál válni (írt róla a sajtó!), hogy a román titkosszolgálatnak az ő megfigyelésére beépített embere.
Többektől hallani, hogy X tiszteletes, miközben itthon az Úr szegény szolgáját játssza, szép nyaralót épített a Balatonon. Miből? Abból, amire az olvasó gondol!
Néhány éve lapunk is beszámolt Cs. tiszteletes esetéről, akit a hívek karóval zavartak el az egyik szatmári faluból, mivel hosszú éveken át „lenyúlta” (ellopta!) az egyház pénzét. Mint kiderült, gyermekei nyugati karrierének egyengetésére.
Nem kevés haragost szereztem azzal, hogy nyíltan vallom: papjaink egyáltalán nem jobbak, mint az átlagos ember, és mint maga a társadalom, amelyből vétettek. Ugyanakkor felháborít, hogy egyesek mégis megjátsszák, hogy jobbak, s ezért ők hivatottak a hazai magyarságot vezetni.
Gondoljunk csak Tőkés Lászlóra. Az egykori temesvári hős (akit akkori kiállásáért magam is tisztelek) már rég nem azonos az általunk 89 végén megismert személlyel. Gőg, felfuvalkodottság, önimádat, öntörvényűség jellemzi. Amit a személye körül kialakult sok zűr (az ide-oda való politikai táncolásától és pártalapítási hóbortjától a bulvárlapok csemegéjének számító válásáig) elég meggyőzően bizonyít.
Mint több más, a legújabb trükkös játéka is hiteltelen. Mármint az, hogy elszámoltatja az RMDSZ-t a magyarországi pénzek felhasználásáról. Nem azért hiteltelen, mert nem lehetnek kétesen elköltött pénzek. Hanem azért, mert az ő anyagi ügyeiben is legalább ennyire lehetne turkálni.
Például a szatmárnémeti Rákóczi Kollégium építésére küldött húszezer dolláros amerikai támogatás kapcsán. A tíz éve még létező kuratórium tagjai szerint egyszerűen lekapcsolta, mondván: „Majd megkapjátok kamatostól”. Azóta mind kapják, s a még félig sem kész épület hosszú évek óta ott áll, mint egy romhalmaz, az egyház messzire látszó tehetetlenségének jelképeként, miközben a református gimnázium diákjai a Kölcsey Főgimnázium és a Katolikus Líceum bentlakásába szorultak – már akinek jutott hely.
Persze, ez csak egy tisztázásra váró ügyei közül. S meglehet, nem is a legnagyobb.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)

Borbáth Erzsébet, aki magyarul tanította a csángókat
A József Attila Általános Iskola nyugalmazott igazgatónője és Domokos Pál Péter Alapítvány elnöke. Ez a két intézmény vállalta fel, hogy 1990-től a csángó gyerekeket Csíkszeredában anyanyelvükön, magyarul tanítsa, fejlessze beszédkészségüket. Magyartanárként ez a feladat főleg Erzsike nénire várt, ám ez olyannyira jól sikerült, hogy ebből a generációból nőtt ki az ismert csángó költőnő, Iancu Laura is.
Borbáth Erzsébet az egyetemen először az elmélet szintjén ismerkedett meg a csángókkal, majd a Gyimesbe került tanítani, így a gyimesi csángókat személyesen is megismerhette. Később egy Moldvába szervezett kirándulás alkalmával találkoztak egy lujzikalagori csángó asszonnyal, aki beszélt nyelvjárásukról és a falut is meg szerette volna mutatni, de a milícia nem engedte be a csíki kirándulókat.
Az újabb kapcsolat a csángósággal 1990-ben alakult ki, amikor is Beder Tibor, az RMDSZ akkori szórványfelelőse javaslatára a csíkszeredai József Attila iskolában csángó gyerekek is kezdtek tanulni. Mind a tanulóknak, mind a tanároknak nagy erőfeszítést kellett tenniük, hogy a román tannyelvről sikerüljön átállni a magyarral. Később anyanyelvi előkészítő táborokat szerveztek, hogy kiválaszthassák azt a harminc gyereket, akit felvehetnek az iskolába.
Erdély.ma

Ide a fele Kárpátalját!
El tudják képzelni Fertősalmáson, Tiszabökényben, Nevetlenben, Visken vagy Királyházán, hogy Ukrajnában térnek nyugovóra, de Romániában ébrednek? Nos, ha egyes román politikai körökön múlna, mindez akár már holnap bekövetkezhetne. Ez nem áprilisi tréfa!
Miközben a román politikum részéről minduntalan felmerül a revizionizmus vádja Magyarországgal szemben, addig ők a Moldovával való egyesülést fontolgatják, s további magyar területeket csatolnának el. Legalábbis ez derül ki a WikiLeaks kiszivárogtatásaiból, amelyekben ukrán diplomáciai levelezést idéznek. Mint az Impulzus írja, egy 2007-ben kelt, titkosnak minősített levélben a kijevi nagykövetség arról tájékoztatta Washingtont, „az ukránok arra a következtetésre jutottak, hogy a nyugatbarát moldáviai politikusok a Romániával való egyesülés révén jutnának be az Európai Unióba.” Mindez a Dnyeszter folyótól nyugatra lévő területeket érintené, az így létrejövő országnak pedig Romanova lenne a neve. A Dnyeszter keleti partja, azaz Transznisztria pedig Ukrajnába olvadna. Andrij Veszelovszkij a levél szerint aggodalmát fejezte ki Románia és Moldova kapcsolatai miatt.
Egy másik, 2009-ben íródott, „Román–ukrán kapcsolatok: lemondott csúcstalálkozók és kiutasított attasék” címmel íródott, ugyancsak titkos jelentés szerint Bohdan Jaremenko, az elnöki titkárság külügyi irodájának egyik vezetője arról beszélt, hogy „az ukrán kormány Románia revizionista törekvései miatt aggódik, mely szándék Nagy-Románia létrehozására törekszik, mely országba Moldova és magyarországi területek mellett ukrajnai területeket is csatolna.” Bohdan Jaremenko szerint Romániának a Prut-menti Csernovic és az odesszai régió déli területeire fáj a foga, melyet a Szovjetunió előbb 1940-ben, majd 1944-ben csatolt el.
E tájékoztató szerint Ukrajnát aggasztja az az ellene irányuló nacionalizmus, amely Traian Basescu választási kampányának diskurzusában észlelhető. E levél idézi Szerhij Tihipko ukrán elnökjelölt kijelentéseit, amelyek szerint „Moldova függetlensége nagyon fontos Ukrajna számára” és a célozgatások Románia és Moldova esetleges egyesülésére utaltak.
És, ami a leglényegesebb: egyes román politikusok nem csupán a korábban említett, jelenleg Ukrajnához tartozó Észak–Bukovinát (vele az Ivano–Frankivszki megye keleti részét), Budzsákot és Dél–Besszarábiát szeretné magáénak tudni, hanem, mint ahogyan a bevezetőben is jeleztük: Kárpátalja több mint felét is! Úgy vélik, a történelmi Máramaros vármegye ide eső területének, olyan településeknek, mint Huszt, Técső és Rahó, illetve a Huszti, az Ilosvai, a Volóci és a Szolyvai járásnak, részben vagy egészében, a Nagyszőlősi járás, az egykori Ugocsa megye Tiszán túli részének Romániához kell tartoznia... Kárpáti Igaz Szó
Erdély.ma

Hungária kilója
Mennyibe kerülhet egy kiló Hungária? Ez most még rejtély, de ha valóra válik egy magát liberálisnak valló párt aradi politikusának álma, és elárverezheti a vértanúk városában álló Szabadság-szobrot, akkor minden bizonnyal kiderül.
Említsük meg a nevét is, hiszen a más nemzeti közösségekkel szembeni mélységes empátiája és igazi szabadelvűhöz méltó toleranciája miatt megérdemli: Florin Galişról, a Nemzeti Liberális Párt városi szervezetének elnökéről van szó, aki így kíván pénzt szerezni ahhoz, hogy hazahozzák Romániába Nicolae Bălcescu hamvait Olaszországból. Galiş rózsaszín álomképei szerint amennyiben a jövő évi választásokon sikerül megszereznie a partiumi város polgármesteri székét, Aradra viteti a román forradalmár maradványait, és a várban létrehozandó múzeumban állítaná ki. Az ehhez szükséges pénzt abból teremtené elő, hogy értékesítené a néhány évvel ezelőtt, számos konfliktus és kompromisszum nyomán nem eredeti helyén, hanem a Tűzoltó téren felállított Szabadság-szobrot.
Az ily módon színesfém-kereskedővé átvedlő polgármester-aspiráns azt nem árulta el, miért éppen Aradon kellene a Bukarestben született és Itáliában elhunyt román forradalmár jelenleg Palermóban található hamvainak nyugodniuk, hiszen mindamellett, hogy egy idegen állam alattvalójaként közvetített a magyar forradalom ellen fegyvert fogó magyarországi román martalócok és Kossuth között, Aradhoz történetesen semmi köze sincs. Ellentétben a magyar honvédség ott kivégzett tizenhárom tábornokával, akiknek az általa eltávolítani kívánt szobor emléket állít. Hogy Galiş a történelem ismeretét illetően komoly kihívásokkal küzd, az is jelzi, hogy szerinte a szobrot átkeresztelték, mivel lánykori nevén Hungáriának hívták, csak később nevezték el Szabadság-szobornak.
Úgyhogy ezúton üzennénk neki, hogy kapaszkodjék meg jó erősen, az emlékmű főalakját ugyanis ma is Hungáriának hívják, és a kompozícióban a Haza romantikában megszokott, allegorikus megtestesüléseként babérkoszorúval a kezében hirdeti a szabadságharc leverése után vértanúhalált halt fiainak dicsőségét. Nemzetiségtől függetlenül, hiszen német, szerb és horvát is volt köztük. Persze nem biztos, hogy az ádáz „liberális” hazafi ezt képes felfogni, ellenkező esetben hagyná a hősöket és a kedélyeket békében nyugodni. Ha a vágyálmai valóra válnak, megtudhatjuk, mennyibe kerül Hungária kilója. A tranzakció során kapott pénz mellé pedig bónuszként a viszály és a gyűlölködés is érkezik majd. A megértés, egymás érzékenységének tisztelete és a tolerancia meg ismét hiánycikk. Igaz, azt nem kilóra mérik.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Báthory-napok Kolozsváron
A héten zajló Báthory-napok keretében huszonhárom év szünet után újra megnyitották a kolozsvári Báthory István Gimnázium galériáját, amely kiállításoknak, könyvbemutatóknak és kulturális műsoroknak ad otthont – nyilatkozta tegnap lapunknak Tímár Ágnes, a gimnázium igazgatója. Az iskola könyvtárába berendezett terem felújítását pályázatokon elnyert pénzekből finanszírozták, a beruházás értéke húszezer lej. A gimnázium igazgatója lapunknak elmondta: a galériát először ezelőtt harminc évvel nyitották meg, a kommunizmus idején azonban be kellett zárni. Tímár Ágnes hozzáfűzte, legalább havonta egyszer szeretnének helyet adni egy kolozsvári képzőművész kiállításának. Elsőként Orbán István grafikus, az iskola rajztanára munkáiból nyílt tárlat. Az idei, 17. alkalommal megszervezett rendezvény megnyitóján, szerdán mutatkozott be a gimnázium idén alakult régizene-együttese. Tímár Ágnes még elmondta: az iskolai rendezvények egyik kiemelkedő eseménye csütörtök délután a gimnázium dísztermében megrendezett Kérdezz-felelek játék, amikor az iskola diákjai a gimnázium egykori diákjaival – Felméri Cecíliával, Farkas Boglárkával, Felméri Péterrel, Köllő Csongorral és Panek Katalinnal – találkozhattak. A Báthory- gimnázium diákjai könnyűzenei koncerttel is előrukkolnak: a 8. C, illetve a 12. B osztályos tanulók zenekarai közösen lépnek fel. A záróünnepségen a gimnázium színjátszó csoportja Tamási Áron Tündöklő Jeromos című művét adja elő.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Keresztalja címen új katolikus hetilap jelenik meg
Keresztalja címen új római katolikus hetilap indul vasárnap útjára, amelynek szerkesztői inkább hírlapjelleget szánnak, így elsősorban tényanyagokra koncentrálnak.
 „Az egyházról sokan sokfélét írnak, többnyire nem a legkedvezőbb beállításban. Jó lenne bemutatni azokat a pozitív kezdeményezéseket, amelyek másokat is cselekvésre ösztönözhetnek, hiszen a mi egyházunk fiatal, mindig kész a megújulásra – vallja Lukács János főszerkesztő, a Krónika volt munkatársa. – Azt látjuk, hogy míg a világi média frissen és tetszetős formában önti elénk a jórészt negatív híreket, addig a mi híreinkről, a keresztény kezdeményezésekről jobbára csak szűk csoportok tudnak. Talán ezért is érezhető egyfajta kiégett, elfáradt hangulat az emberek körében.” Kérdésünkre, hogy miben tud újat hozni a már létező katolikus hetilappal szemben, Lukács leszögezte, elsősorban szerkesztési koncepciójában lesz más a Keresztalja.
Ennek keretében inkább saját témákat jelenítenének meg, azokat pedig olvasmányos formában dolgoznák fel, és jó minőségű sajtófotókkal illusztrálnák. Ugyanakkor megjelenítenék a gyulafehérvári, nagyváradi, szatmárnémeti és temesvári egyházmegye híreit egyaránt, odafigyelve a testvéregyházakra és reagálva az ország közéleti történéseire is. „Nem kívánunk rivalizálni más újságokkal, a Keresztalja együttműködő partnere, vagy ha tetszik, kisebb testvére szeretne lenni a már létező hetilapoknak” – szögezte le a főszerkesztő. A lap szerkesztői azt szeretnék elérni, ha az újság hasábjain keresztül nem csak a rendszeres templomlátogatókhoz szólnának. „Elsősorban viszont azok igényeit szeretnénk kielégíteni, akik hitüket rendszeresen gyakorolják, viszont nemcsak lelki olvasmányra vágynak, hanem az élő egyház iránt is érdeklődnek. A mi olvasóközönségünk nemcsak az idősebb korosztály tagjai közül kerülhet ki, hiszen nagyon sok fiatal és középkorú embert, illetve sokgyerekes családot is lehet látni a templomokban” – vallják.
Az első lapszámban például egyaránt szó esik a ferencesek húsvéti előkészületeiről, az ingyenes lombikprogram körüli aggályokról, valamint II. János Pál pápa boldoggá avatásáról. Hogy miért a Keresztalja címre esett a választás, annak a titka az, hogy ez a név egyszerre fejezi ki, hogy erdélyi és katolikus újságról van szó. „A keresztalja a kereszt mögött haladó zarándokcsoportot jelent, így jelen van a szóban a közösség, az úton levő csapat és a Krisztust követés is. Nem utolsósorban pedig ez a név erős utalás Csíksomlyóra is, a Kárpát-medencei magyarság Mária-tiszteletének gyújtópontjára” – fogalmazta meg Lukács János.
A lap első számát virágvasárnap vehetik kézbe az olvasók. A Székelyföldön több településen is rikkancsok fogják árusítani a templomok környékén, de több plébánián is kapható lesz a Keresztalja. A terjeszkedés folytatódik, addig pedig az érdeklődők felvehetik a kapcsolatot a kiadóval a terjesztes@keresztalja.ro e-mail címen vagy a 0364-730994-es telefonszámon.
Krónika (Kolozsvár)

Lopják a Szabadság-szobrot
Ismeretlen tettesek lelopták a Szabadság-szoborról a diadémot és a tőrt a hátsó részről. Hogy ez politikai indíttatású akció – az elmúlt napokban egyre több magyarellenes támadást intéznek ellenzéki pártok –, vagy fémtolvajok műve, egyelőre nem tudni. 
Bognár Levente alpolgármester a Nyugati Jelennek elmondta, a rendőrség nyomozást indított ismeretlen tettes ellen, ezzel azonban a gondok még nem oldódtak meg, mert vissza kellene szerelni a téren a régebben elromlott térfigyelő kamerát. „Többször is szorgalmaztam a kamera visszaállítását, és nem csupán a Megbékélés Parkjához, de egyelőre eredménytelenül” – tette hozzá az alpolgármester.
Nyugati Jelen (Arad)

Kampánymagyar
Nem hiszek a néphülyítésben.
Meggyőződésem, hogy minden felnőttnek megvan a magához való józan paraszti esze, és ha döntéshelyzetbe kerül, akkor tudja, hogy mi áll reményeihez legközelebb.
Három évtizede látom, hogy az élőhelyünk mindennapjait adólejeinkből alakítgatók mindig szerveznek valami figyelemelterelőt, ha nincs megoldásuk a nyomasztó gondokra.
Az átkosban havonta, kéthavonta volt egy-egy bukaresti csődület, amelyek között olykor kiszállt a vezír egy-egy kukorica vagy búzaföldre, vagy elment egy-egy frissen felmosott és festett, eladhatatlan portékát gyártó helyre, hogy utána az újságok tollnokai a világszínvonal megtervezéséről vagy a nyugatiak által megközelíthetetlen terméshozamokról cikkezzenek.
Napjainkban sincs ez másként. De a csábítás sokkal nagyobb és szerteágazóbb.
A népámításra rárakódik a pénzimádat, a disznófejű Nagyúr csábítása, amely már Adyt is reménytelenül sanyargatta.
2012. áprilisának elején teszik le a választásokon induló romániai pártok a jelöltjeik neveit tartalmazó lajstromokat. A nyüzsgés már megkezdődött.
A nagyok kongresszusokkal, elnökválasztásokkal hangolnak.
A romániai magyaroknak is jut belőlük.
Az 1989 karácsonyán kihajtott, már akkor négyszögesített tulipán Déva várát építve Kelement talált magának.
Az induláskor nagy volt a lelkesedés, és szinte minden magyar a tulipánra pecsételt.
Hittük, hogy jobb lesz, és végre a közülünk választottakkal az élen kiegyenesedve jobbra fordul sorsunk.
Huszonegy év után láthatjuk, hogy reményeink nem teljesültek. Olykor az az érzésünk, hogy fikarcnyit sem haladtunk az álmodott úton.
Közösségi összezárás helyett bezárkózunk, magunkba roskadva morzsolgatjuk egyre apróbb búzaszemeinket, zöldség és gyümölcstermesztés helyett pedig a Nagyúr boltjaiban vásároljuk a spenótot és az avokádót.
Nekünk még azt mondták szüleink, hogy tanulj gyermek, legyen belőled valaki, ne kelljen annyit gürcölnöd, mint nekem.
Ma arról ír az újság, hogy a gyermekek a betonkalitka kulcsával a nyakukban lődörögnek az utcán, iskola helyett vendéglőkben töltik a délelőttjeiket, tanulás helyett hajnalig verik a számítógép billentyűzetét, hogy minél több képernyőre festett szörnyet, álkatonát öljenek halomra. Közben a szülők éhbérért melltartópántot varnak, autókormány-kereket vesznek ki az automatából, majd hullafáradtan átalusszák a csomagolt uzsonna helyett pénzzel feltarisznyázott, ízes-színes műeledelt evő egykéjük éjszakai tévézését, aki van, hogy reggel föl sem ébred, így az iskolába el se megy.
Ilyen körülmények között kell, hogy az elöljáróságot fölvállalók hihető jövőt fölvázolva reményt sugározzanak.
Vannak, akik vállalják, és uniós – tehát nem saját – pénzből épített járdákkal, parkokkal ámítanak.
Mások az új oktatási törvény ál jótéteményeit szajkózzák, de annak lényegéről szót sem ejtenek. Ez a törvény ugyanis a helyi pártkatonákra bízza iskoláink sorsát, miközben azok működési feltételeibe a helyi közösség azért sem szólhat bele, mert a kormány nem hagy nekik annyi pénzt, amennyiből megtehetnék. Mindezt – minden romániai magyar közérzetét javítandó – az örökös pártelnök, helyettes miniszterelnök, Markó Béla vezényli. Ha a romániai magyar oktatásért székfényezők továbbra sem a cselekvést részesítik előnybe, akkor tíz év múlva már csak Aradon lesz magyar oktatás, főgimnáziumi besorolású, amely az ötvenes évek Magyar Vegyesének vagy a hatvanas-hetvenes évek Hármasának már árnyékába se lép.
Naponta halljuk, olvassuk a romániai magyar jogászból lett egészségügyi miniszter érdemeit, aki jövőre úgy fog kiszállni székéből, hogy az élet forgatagában a rendszere ellátására szorulók hozzátartozóitól csak szidás, és pénztárca-ürítés a része.
Környezetvédelmi miniszterünket a hajdan kukoricacsövekért bezártak ihlethették, amikor börtönt ígért a nagyok által letarolt fenyvesek fatolvajainak. Közben gőzerővel készíti elő a verespataki aranykitermelést.
Mindeközben Kelemen Hunor nem jut be Orbán Viktorhoz, már nem siet találkozni Tőkés Lászlóval, de a polgári pártos polgármester visszakapta hivatalát, bár pártjuk kongresszusát megfúrta egy tulipános vállalkozó, és fogynak a romániai magyaroknak járó bukaresti lejek az RMDSZ-kasszából.
Mert nekik mi már csak kampánymagyaroknak kellünk, és vagyunk.
Nagy István
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar színház és magyar határozat
Nagyvárad – A Bihar Megyei Tanács pénteki rendkívüli ülésén elfogadta a Nagyváradi Magyar Színház működési szabályzatát, illetve először fogadott el olyan határozatot, melyben magyar nyelvű dokumentumok is szerepeltek.
Miután a Bihar Megyei Tanács egy korábbi ülésén elfogadta a Nagyvárdi Magyar Színház létrehozására vonatkozó határozatokat, tegnapi rendkívüli tanácsülésén megszavazta a Szigligei színtársulatot a Lilliput bábtársulatot és a Nagyvárad Táncegyüttest magában foglaló intézmény működési szabályzatát. Az ülés után Szabó Ödön a megyei tanács RMDSZ-frakciójának vezetője lapunkak elmondta, hogy a magyar színház igazgatótancsa terjesztette elő a most elfogadott működési szabályzatot. Kérdésünkre válaszolva Szabó Ödön kifejtette, hogy Gavrila Ghiea prefektus még nem támadta meg a magyar színház létrehozásáról szóló határozatokat, de ha ezt megteszi, azok a határozatok és a működési szabályzat is érvényben marad mindaddig, amíg a határozatok elbírálás alatt állnak.
Szabó Ödön fehívta a figyelmet arra, hogy ezen a rendkívüli tanácsülésen történt meg először az, hogy a megyei önkormányzat egy olyan határozatot fogadott el, amelyet nem egyszerűen lefordítottak magyar nyelvre és közzétettek a megye tanács hivatalos közlönyében; hanem ez az első megyei tanácsi határozat, mely a mellékletek formájában előterjesztett magyar nyelvű formanyomtatványokat is tartalmaz, és a tanács azokat megszavazta. A most elfogadott határozat értelmében ezentúl magyarul is be lehet nyújtani az urbanisztikai bizottságnak az építkezési dokumentációk kérelmeit.
Pap István
erdon.ro

Erdélyiekkel konzultálnak
Május 4-én indítja az RMDSZ az Erdélyi konzultáció elnevezésű nagyszabású felmérését, amelyben arra keresi a választ, hogy mit vár el a lakosság az érdekvédelmi szervezettől – tudtuk meg Kovács Péter főtitkártól. Tájékoztatása szerint a felmérés nagy mintán végzett közvélemény-kutatásnak is tekinthető, melynek során űrlapokat juttatnak el az erdélyi magyar emberekhez.
Tájékoztatása szerint a felmérés nagy mintán végzett közvélemény-kutatásnak is tekinthető, melynek során űrlapokat juttatnak el az erdélyi magyar emberekhez.
A minta nagyságáról és az űrlapba foglalt kérdésekről Kovács egyelőre nem kívánt részleteket elárulni. Korábban az Erdély FM-nek azt nyilatkozta: az űrlapban arra is rákérdeznek, kik azok a politikusok, akikben az emberek megbíznak, ki az, akit le kellene cserélni.
Az Erdélyi konzultáció sepsiszentgyörgyi része május 4-e előtt, már hétfőn elkezdődik. Antal Árpád polgármester tegnap közölte: ezen a napon indítják a Városi konzultáció nevű akciót, amelynek során a következő fél évben 15-17 ezer lakót kérdeznek meg az igényeiről és gondjairól, a város fejlesztéséről és az RMDSZ-szel szembeni elvárásaikról. Tájékoztatása szerint az Erdélyi konzultációban alkalmazott űrlap kérdései szerepelni fognak a Városi konzultáció során használt kérdőívben is.
A sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke emlékeztetett, hogy 2008-ban a helyhatósági választásokat megelőzően már készített egy ilyen felmérést, és a lakosság által felsoroltakat próbálták megoldani. Antal Árpád kijelentette: „az MPP korábban nyilvánosságra hozott felméréseiből tudják, hogy a sepsiszentgyörgyiek többnyire elégedettek a városfejlesztéssel, csak nem mindig kötik össze a polgármester munkáját az RMDSZ-szel”.
Ezért tudatosítani szeretnék: az a tény, hogy a város jó irányba halad, nem csak az új városvezetésnek tulajdonítható, hanem annak is, hogy mögötte van sok más RMDSZ-struktúra a parlamentben és a kormányzatban.
Sepsiszentgyörgyön a következőkben nyitnak a fiatalok és idősebb generáció felé is. Létrehozzák a „bölcsek tanácsát”, amely 25-30 tagú testület, és olyan emberekből áll, akik jól ismerik a várost, tettek is érte, és akik véleményét rendszeresen kikérik. Ugyanakkor minden sepsiszentgyörgyi utcában és tömbházban szeretnének kapcsolattartó személyeket kijelölni, akik rendszeresen tájékoztatják az RMDSZ-t és a városvezetést a kis közösség gondjairól.
Mint ismert, az Erdélyi konzultációt megválasztása után Kelemen Hunor szövetségi elnök hirdette meg a nagyváradi kongresszuson.
K. Zs.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Vicc
Amikor megszaporodnak a politikai viccek, általában baj van az ország vezetőivel, az életszínvonallal, a demokráciával, az emberek közérzetével, vagy ezek valamilyen kombinációjával. Mostanában szapora a politikai tárgyú tréfa, pedig nem vagyunk jó kedvünkben. Lejtmenetben a vicc a biztonsági szelep, amin a másutt szabadulni képtelen felgyülemlett gőz távozni tud. Egy ideig. Aki átélt már néhány választást, változást ebben a régióban, s fogékony a humorra, azt is észreveszi, hogy a viccek nagyobb része rendszerfüggetlen, kis átalakítással ugyanúgy elsütötték őket Gyurcsányra, mint most Orbánra. Ezek a humorban oldott igazságok elsősorban azt szemléltetik, hogy a nép és a vezetők két különböző partján vannak ugyanannak a szakadéknak, s most már át sem lehet kiabálni a távolságot. Kommunikáció zajlik, amelyben a kormány szóvivői nyomják a rizsát, amiben már ők sem hisznek, a nép pedig keserű humorral ironizál a szegénységen, a kiszolgáltatottságon, a hatalmon lévők érzéketlenségén. A fent és lent uram-bátyám feudál-kapitalista rendszerében egyre kevesebb a megértés a másik oldal nyomorára, illetve fényűzésére.
Rendkívül árulkodó jellemző, hogy az ötvenes évekből vagy a Ceauşescu-rezsim idejéből összegyűjtött viccek apró átalakításokkal, névcserékkel ugyanúgy működnek, mint a születésük idején. A hatalom természete semmit nem változott az idők folyamán, lehet, hogy Szent István óta ugyanazokat a poénokat gyúrjuk a lét elviselhetetlenségéről, csak régebben drága volt a papír, nem jegyezték fel a néprajzosok. A szájhagyomány behelyettesítette Zsigmondot István helyébe, majd a Habsburgokat, Kun Bélát, Horthyt, Kádárt, amíg eljutottunk napjainkig. És – ahogy mondani szokás – egy újszülöttnek minden megszorító csomag új.
A legtanulságosabbak azok a viccek, amelyeknek nincs ősformája, a jelen sosemvolt helyzet abszurditása szülte őket, s belevilágítanak abba a homályba, amelyben el kellene igazodnunk éppen. A kisember nagy múltú, tétova túlélő tájékozatlansága itt Közép-Kelet-Európában: a vicctől nem lesz jobb a helyzet, csak otthonosabb, megszokottabb a szituáció, bensőségesebbé válik a viszonyunk az ezer éve ingathatatlan környülállásokhoz. Felismertük a változatlant.
Az új vicc a következő: két elszánt férfi megközelít egy jó nőt, s közlik vele faragatlanul, hogy elképzelésük szerint pajzán játékokat tudnának játszani hármasban mindenki legnagyobb megelégedésére. A hölgy kerek-perec elküldi őket melegebb éghajlatra.
Mire a férfiak: a kétharmad, az kétharmad.
Krebsz János
Új Magyar Szó (Bukarest)

A magyar állam is támogatja a csíksomlyói Csibész Közösségi Házat
Az energetikai cégek támogatásával kezdenek hozzá a gyermekház építéséhez. Magyar állami hozzájárulással mintegy 120 millió forintból épül árva gyermekeket befogadó komplexum az erdélyi Csíksomlyón. A csíksomlyói Csibész Alapítvány gyermekházának szombati alapkőletételén jelen volt Bencsik János klíma- és energiaügyi államtitkár.
Bencsik János elmondta: a nemzeti tulajdonban lévő energetikai társaságok támogatásával épülhet meg az erdélyi Csíksomlyón egy lakó- és közösségi ház. A projekthez a cégek, mint a Magyar Villamos Művek (MVM) leányvállalatai, a Mavir és a Paksi Atomerőmű összesen 50 millió forinttal járulnak hozzá. A hátrányos helyzetű csángó gyermekek elhelyezése mellett különféle felnőttképzéseket is tartanak majd a házban.
Az államtitkár reményét fejezte ki, hogy a jövőben az ilyen kezdeményezésekből egyre több lesz, és a határon túli magyarokkal való kapcsolat tovább erősödik.
„Nagyobb figyelem összpontosul a jövőben a magyar állam részéről erre a területre” – hangsúlyozta a politikus. Ez egy „gyógyulási folyamat” ahhoz képest, hogy mennyire „szétszakított állapotban voltunk” hat éve, a kettős állampolgárságról tartott népszavazáskor és utána – tette hozzá.
Gergely István, a csíksomlyói Csibész Alapítvány elnöke elmondta: egy év alatt szeretnék felépíteni a mintegy 1100 négyzetméteres komplexumot, ahol körülbelül 50-70 árva, szociálisan hátrányos helyzetű gyermek nevelésével, a társadalomba való beilleszkedésének segítésével foglalkoznak majd. Csúcs Mária, Csúcs Péter
hirado.hu
Erdély.ma

Újra Kovásznára látogatott Traian Băsescu
Az államfő magánlátogatáson tartózkodik Kovásznán, ahová pénteken este 7 óra után érkezett meg gépkocsival, így nem keltett nagy feltűnést. Băsescu szokás szerint a fürdővárosi protokollvillában szállt meg, és értesüléseink szerint máig tartózkodik Háromszéken. Az államfő nem nyilatkozott a sajtónak. Mint ismert, az elmúlt három évben Traian Băsescu rendszeresen meglátogatja Kovászna városát. 2008-ban egyhetes szabadságát is itt töltötte. Legutóbb tavaly decemberben látogatott Kovásznára, amikor részt vett az RMDSZ Kereszténydemokrata Platformja kongresszusán, amikor kifejtette: jelenlétével a kormánypartnerrel szembeni tiszteletet szerette volna kifejezni. Traian Băsescu fürdővárosi szálláshelye az a protokollvilla, amelyet a 80-as években Nicolae Ceausescunak építettek vadászháznak, de ő mindössze egy éjszakát töltött ott, 1986-ban. A Kovásznai protokollvillában rendszerint magas rangú állami hivatalosságokat illetve külföldi vendégeket szállásolnak el.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

Diákkutatások értékmérője
Tízéves a sapis TDK
Gólyák és ballagni készülők is megmérettetnek ma délelőtt a Sapientia marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának tizedik alkalommal megszervezett Tudományos Diákköri Konferenciáján.
Az egyetemmel egyidős ülésszak tegnap a hazai és külföldi meghívottak díszelőadásaival indult, a diákok dolgozatainak bemutatását és az eredményhirdetést a zárónapra időzítette a Hallgatói Önkormányzat. A részletekről Kovács Zsuzsa főszervezőt kérdeztük:
– 50 diák 42 bemutatóval nevezett be az erőpróbára, néhány szakon – a közegészségügyön, a fordítóin és a kommunikáción – többszerzős dolgozatok is születtek. A legtöbben a kertészmérnöki szakról jelentkeztek, a szakmához kapcsolódó témakörben 10 diák tart vetített képes bemutatót. Nagyon örültünk annak, hogy az idén indított közegészségügy szakról hat diák is vállalta a megmérettetést, ők hármas csoportokban működtek együtt, két dolgozatot mutatnak be. Az idén “kifutó” pedagógia szak három dolgozattal képviseltetik. Ami az értékelést illeti, szakonként lesz egy első, második, harmadik helyezett a nem ballagó, illetve – ahol esedékes – a végzős diákok köréből, persze csak akkor, ha a versenyzők elérik a megfelelő pontszámot – tette hozzá a főszervező, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a TDK nemcsak ismeret- és tapasztalatszerzés szempontjából fontos, az államvizsga-dolgozat megvédésére készülő diákok esetében akár főpróbának is tekinthető.
A konferencia első napján dr. Hidvégi Violetta, a budapesti Fővárosi Levéltár főigazgatója, dr. Urák István, a Sapientia Környezettudomány Tanszékének vezetője, dr. Bagány Mihály, Kiss László, dr. Pintér István, dr. Hegedűs Zoltán, a Kecskeméti Főiskola tanárai, Kutasi Zoltán, a főiskola hallgatója, illetve dr. Nagy Ágnes pénzügyi és gazdasági szakember tartott előadást. A jubileumi év tiszteletére az ülésszak hagyományos forgatókönyvét borkóstolóval színesítette a “sapis” diákok érdekképviselete.
A tizedik TDK kapcsán a marosvásárhelyi kar dékánja, dr. Székely Gyula is megosztotta velünk gondolatait:
– Vannak, akik megkérdőjelezik az ilyen jellegű rendezvények létjogosultságát, azt firtatják, mit is kutathatnak ezek a diákok, rendelkeznek-e egyáltalán a tudományos igényű munkához szükséges alapokkal? Én azt mondom, nem kell világrengető megvalósításokra várni, az a legfontosabb, hogy fiataljaink ezúton is kibontakoztathassák kreativitásukat, értékeik, alkotói képességük teret kapjon. A tudományos diákköri konferenciával egyszerre szeretnénk része lenni a magyarországi, illetve a romániai diákkonferenciás folyamatnak. A tizedik ülésszak megszervezéséért diákjainkat, elsősorban pedig Kovács Zsuzsa főszervezőt, illetve Pápai Kamilla HÖK-elnököt illeti dicséret.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Debrecenben kérte honosítását Tempfli József püspök
Debrecenben kérte honosítását Tempfli József nyugalmazott nagyváradi római katolikus megyés püspök; a magyar állampolgárság megadásához szükséges dokumentumokat pénteken adta át a debreceni önkormányzat okmányirodájában. Tempfli József ez alkalomból nyilatkozva utalt arra, hogy egykor a debreceni egyházkerület része volt a nagyváradi püspökség, így természetes, hogy ő maga Debrecenben kérte honosítását, és a városban kívánja majd letenni állampolgári esküjét is. Kósa Lajos polgármester elmondta: április 15-ig 725 honosítási kérelmet nyújtottak be Debrecenben, s eddig 100 elbírált okirat érkezett meg a városba. Az első állampolgársági esküt május 4-én tartják, majd onnantól kezdve minden héten lesz ünnepélyes eskütétel Debrecenben – tette hozzá. A fideszes politikus megjegyezte, hogy eddig évente 130-200-an tettek állampolgársági esküt a városban, míg az idén több ezer eskütételre is sor kerülhet.
Népújság (Marosvásárhely)

EME-orvoskongresszus Szatmárnémetiben
A magyarországi és marosvásárhelyi orvostanárok csütörtöki továbbképző előadásai után a Szatmárnémeti Északi Színházban tartották az ünnepélyes megnyitót. A helyi szervezőbizottság elnöke, Vass Zoltán főorvos köszöntőjét követően Cseke Attila egészségügyi miniszter beszélt az egészségügy aktuális kérdéseiről. Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Süveges Ildikó professzor, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke, Balla Árpád, a Pápai Páriz Ferenc Alapítvány elnöke, valamint Egyed Zsigmond Imre, az EME szakosztályi elnöke köszöntötte az ülésszak résztvevőit, majd átadták a kitüntetéseket. Lencsés György-díjban Kun Imre Zoltán nyugalmazott endokrinológus professzor részesült. A Pápai Páriz Ferenc Alapítvány Egyed Zsigmond Imre és Szabó Béla orvosprofesszorokat részesítette elismerésben, továbbá a kezdő kutatók sorából Mezei Tibor László fiatal patológust. Itt jelentették be, hogy a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyéresi Árpád gyógyszerész egyetemi tanárt, nyugalmazását követően beválasztotta az egyesület szenátusába. A nagykárolyi Collegium Régizene Együttes műsora zárta az ünnepséget, majd a közeli étteremben nyitófogadást rendeztek.
Pénteken délelőtt a színházteremben négy plenáris előadást tartottak. Délután és másnap délelőtt a Református Gimnázium tantermeiben zajlottak a szekció-előadások. A 15 szekcióban 130 dolgozatot és 18 posztert mutattak be. A legtöbb előadó Marosvásárhelyről érkezett, 46-on Magyarországról jöttek, a fővárosin kívül valamennyi ottani egyetemi központ képviseltette magát. Kolozsvárról mindössze hárman jelentkeztek előadással: Gaal Viola (onkológia), Gaal György (orvostörténet), Tuka László (gyógyszerészettörténet). Szombaton reggel a székesegyházban ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd a római katolikus püspök palotájában fogadta a résztvevőket. Délben a záróülésen Egyed Zsigmond Imre értékelte az ülésszakot: ezúttal 358-an vettek részt, köztük 240 orvos. A választmány döntése értelmében a jövő évi kongresszust Marosvásárhelyen rendezik.
A délutáni autóbuszos kirándulásra száznál többen iratkoztak fel. Kaplonyban a Károlyi család kriptáját, Érmindszenten az Ady-, Sződemeteren a Kölcsey-szülőházat és múzeumot tekintették meg, a záró vacsorára Tasnádon került sor.
GAAL GYÖRGY
Szabadság (Kolozsvár)

Előzmény nélküli egyezmény a BBTE magyar tagozatán
Együttműködési megállapodást és négy évre szóló keretszerződést írt alá tegnap a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Történelem és Filozófia karának keretében működő, magyar tannyelvű Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok szakiránya és a budapesti Magyar Külügyi Intézet. Az egyezmény aláírója a BBTE képviseletében Magyari Tivadar, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes és Rüsz-Fogarasi Enikő dékánhelyettes, a Történelem-Filozófia Kar magyar tagozatának vezetője volt, a Magyar Külügyi Intézet részéről pedig Magyarics Tamás igazgató.
Ez a szerződés egy olyan folyamat részét képezi, amelynek célja, hogy szorosabb kapcsolatot építsünk ki a határon túli magyar felsőoktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel – hangsúlyozta Magyarics Tamás. Mint elmondta, meg szeretnék ismerni és összehangolni a különböző kutatásokat.
Másrészt fel szeretnék ajánlani az oktatási és szakintézményeknek az intézet tudományos kapacitását, a munkatársak által tartandó előadásokat, képzéseket, könyvtári anyagot.
Az együttműködés kimondott célja, hogy az adott felsőoktatási tanintézmény diákjait gyakornoki képzésekre fogadjuk, rendelkezésükre bocsátva a megfelelő infrastruktúrát, és lehetővé téve számukra a különböző külügyi programokban való részvételt, magyarországi intézmények látogatását is – részletezte Magyarics Tamás.
Rüsz-Fogarasi Enikő dékánhelyettes, a BBTE Történelem-Filozófia karának magyar tagozatvezetője kiemelte: a magyar nyelvű alap-, mesteri- és doktori képzést egyaránt biztosító Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok szakirány a híd szerepét vállalta fel a magyar–román kapcsolatrendszerben, amely erős tartópillért kapott a fent említett szerződés aláírásával. Az Erasmus-program által biztosított anyagi keretek között a diákok szakmai gyakorlatot végezhetnek a Magyar Külügyi Intézetben, amelynek szakemberei a maguk során olyan tantárgyakat oktatnak majd a szakon, mint például a diplomáciatörténet vagy amerikanisztika, újabb lehetőségeket kínálva a diákoknak szakmai érdeklődési körük kiterjesztése szempontjából.
Magyari Tivadar rektorhelyettes köszönettel adózott mindazoknak, akik szerepet vállaltak az együttműködés létrejöttében. Mint kiemelte, bölcs döntés, jó stratégia volt a kar magyar tagozatán is nyitni a nemzetközi kapcsolatok tanulmányai felé.
A protokollum ünnepélyes aláírását követően a jelenlévők az amerikanisztika-szakértő Magyarics Tamásnak az Amerikai Egyesült Államok kelet-közép-európai érdekei és jelenléte című előadását hallgathatták meg.
Az angol nyelven elhangzott előadás főbb irányvonalait az észak-atlanti kapcsolatok vonatkozásai, az amerikai kormányzatnak Európához, illetve a közép-kelet-európai régióhoz való viszonyulásának alakulása, a Washingtonban leképeződött európai geostratégiai, szomszédsági szempontok képezték.
A Szovjetunió összeomlását követően az Egyesült Államok érdeklődése a közép-kelet-európai régió felé fordult. A kontinensek közötti kapcsolatot intézményesítő Észak-Atlanti Szövetség (NATO) eredeti küldetése az oroszok kint tartása, az amerikaiak benn tartása, illetve a németek feltartóztatása volt – idézte a szakember Lord Ismay, a NATO első főtitkárának megállapítását.
Összehasonlításként kiemelte: míg a fegyverkezési verseny idején az Egyesült Államok költségvetéséből tíz százalékot, a nagyobb nyugat-európai országok, így például Anglia, Franciaország mintegy két-három százalékot szántak védelmi célokra, így nyilván Amerika minősült úgymond az európai biztonság letéteményesének is.
Mint elmondta, a NATO küldetésére vonatkozó szemléletmód bizonyos szempontból a hidegháborút követő időszakban is érvényesült. A Clinton-elnökség a bővítés és elkötelezettség jelszavaival az észak-atlanti struktúra közép-kelet-európai terjeszkedésére és az előtérbe helyezett, európai biztonságpolitikára fektetett hangsúlyt. Csehország és Lengyelország befogadása elsősorban az amerikai „lenyomat” biztosítását célozta – magyarázta Magyarics Tamás. Nem elhanyagolandó szerepet játszott a közép-kelet-európai régió amerikai megítélésében az Oroszországgal, és a balkáni térséggel való szomszédság szerepe sem: Magyarország, majd Románia is elsősorban geostratégiai szempontból vált fontossá a NATO számára. A Koszovó-válság idején például az észak-atlanti szövetség egyetlen tagállama a konfliktus-övezet közvetlen szomszédságában Magyarország volt.
A Bush-adminisztráció idején, különösen a 2001–2005-ös időszakban hangsúlyos szemléletváltás következett be: az amerikai kormányzat már nem tartotta kiemelten fontosnak az európai biztonságpolitikára való összpontosítást, aminek folyományaként észrevehetően csökkent az amerikai érdekeltség és jelenlét Európában. A Barack Obama-elnökség a maga pragmatikus megközelítési módjában némiképpen érzékenyebbnek tűnik az európai szomszédságpolitikákat illetően. Jelenleg a Német-, és Oroszországgal határos Lengyelország, valamint a balkáni térség szomszédságában elhelyezkedő Románia bizonyul stratégiai szempontból a két legfontosabb uniós államnak a NATO számára, amelyek az amerikai rakétaelhárító rendszer (ABM) bázisaiként is szerepelnek. Az amerikai kormányzat Közép-Kelet Európában egyébként nem az egyes államokkal való, hanem a regionális együttműködések gondolatát támogatja. A reálpolitika azt mutatja, hogy az Egyesült Államok jelenleg úgymond törekvései eszköztáraként tekint az észak-atlanti szövetségre – részletezte Magyarics Tamás. A szakember úgy vélte: a kilátások derűsek, amennyiben a jövő egy liberális posztmodern, nemzetközi szervezeteket felsorakoztató világé lesz, ellenben, ha egy hagyományos hatalmi berendezkedésekkel rendelkező modern világ körvonalazódik, nem sok jóra számíthatunk.
ZAY ÉVA 
Szabadság (Kolozsvár)

Szekus besúgó volt-e Firczák György képviselő?
Hunyad megyében volt országosan a legtöbb szekus besúgó a lakosság számához viszonyítva, főleg az 1977-es nagy Zsil-völgyi bányászsztrájk után, mondta Marius Oprea, a kommunizmus bűntetteit vizsgáló országos intézet vezetője. 
A vajdahunyadi kohászat, a mócföldi aranybányák és a Zsil-völgyi zavargások miatt a kommunista rémuralom vaskeze, a Securitate fokozottan figyelte a megyét.
Kutatásai alapján a tekintélyes bukaresti történész azt állítja, hogy Mircea Moloţ, a megyei tanács liberális elnöke, vagy Cornel Resmeriţă, Lupény PSD-s polgármestere nem az egyetlen szekus besúgó, aki magas pozíciót tölt be 21 évvel a rendszerváltás után. Oprea szerint Firczák György történész, a rutén kisebbség parlamenti képviselője is szekus besúgó volt 1989 előtt. Oprea arra gyanakszik, hogy a Securitate éppen Firczák jelentései alapján tartoztatta le őt 1988-ban. Akkoriban Firczák is ugyanazon a várhelyi (Sarmisegetuza) dák leletnél volt régész, ahol Oprea is régészeti ásatásokat végzett, amíg a kommunista rendszer börtöneibe nem került.
Firczák György, az egyik Hunyad megyei forradalmár-egyesület elnöke, a kilencvenes években az RMDSZ-szel szembenálló alternatív magyar törpepárt színeiben tündökölt, majd amikor abbéli számítása nem jött be, rövid PSD-s kitérő után felfedezte rutén gyökereit, s 2000 óta eme kisebbséget képviseli a bukaresti parlamentben. Neve 2006-ban vetődött fel szekus besúgóként az országos sajtóban.
Akárcsak Moloţ, Firczák is tagadja Oprea vádjait és ugyanúgy a CNSAS-től kapott bizonylatra hivatkozik, mely megállapítja, hogy nem volt a Securitate besúgója.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar művelődési esték Medgyesen
A szórvány élni akar 
Ha nincs is éppen a „végeken” – de Medgyes is szórványsorba jutott. 1990 után felére zsugorodott az itteni magyarság, sokkal többet temetünk, mint amennyit keresztelünk, és a maradék három felekezet között oszlik meg.
Két évtizeden keresztül, a legnehezebb időkben, a 70-es és a 90-es évek között országos hírű népi egyetem működött heti rendszerességgel városunkban lelkes, kitartó, fiatal magyar értelmiségiek (tanárok, orvosok, mérnökök, jogászok) áldozatos munkájával, és jó érzés visszanézni, mert Erdély legjobbjai fordultak meg Medgyesen a tudomány és művészet minden ágát képviselve. Mellettük helyi erőkkel biztosítani tudtuk majdnem felét a rendezvényeknek, és megtapasztalhattuk, mekkora lelki és erkölcsi támasz lehet a művelődés.
A változás új körülményei között lassan kialudt a gyertyaláng. Az elmúlt húsz évben is voltak események, rendezvények, de nem a régi rendszerességgel. Ezen a télen azonban mintha megmozdult volna valami, a régi gyökerek kihajtani készülnek élő és felelős lelkiismeretek munkája nyomán. Egyházaink és az EMKE a „tűz csiholói” – így január hónapban a református parókia vendégeiként részt vehettünk az első rendezvényen: a magyar kultúra napját ünnepeltük. Kölcsey életét, életművét, a Himnusz születését, eddigi sorsát ismerhette meg a népes közönség Csiki Attila magyar szakos tanár előadásában. Népdalok hangzottak el búzásbocsárdi Boros Erzsébet közreműködésével, és ugyanakkor a közöttünk élő Jakab Árpád festőművész tárlatát lehetett megtekinteni, képei között a legújabb monumentális kompozíciót, az Aida című képet. Állófogadás zárta az estét, és az élénk párbeszéd, véleménycsere megmutatta azt, hogy van érdeklődés, van visszhang és befogadás.
Februárban a katolikus plébánia szervezte a következő estét Derzsi Sándor szórványban született (Somogyom, 1919. szeptember 27.) költő emlékére. E tehetséges és tragikus sorsú költő életútját (meghalt Budapesten 1978. január 23-án) és életművét dr. Búzás Árpád nyugalmazott mérnök mutatta be, hangsúlyozva a mélyhitű ember erkölcsi nagyságát és emberségét, aki éppúgy szembeszállt a „barna pestissel”, mint a „vörös rákkal”, ezért járta meg a román és magyar börtönöket, és próbálták elnémítani, megsemmisíteni, a feledés homályába taszítani. Első és egyetlen életében megjelent kötete 1941-ben a Szenvedések mámorában című, a Varázsigék alcímet viseli. Ekkor írta nem kisebb ember, mint Jékely Zoltán: „A költők és apostolok sorából való […] méltó arra, hogy varázsigét mondjon a vergődő emberiségnek” (Magyar Csillag, 1941). Köszönet illeti fiataljainkat – Gazdag Erzsébet, Burján Tünde, János Kinga, János Tímea, Fazakas Attila, Cosa Anita –, akik versmondásukkal tették emlékezetessé az eseményt, valamint Balázs Botondot, aki a műszaki segédletet biztosította Zorán-dalokkal (Apám hitte, Kell ott fenn egy ország, Ki szívét osztja szét), és szép szülőföldi felvételekkel egészítette ki az előadást. Útravaló címen a Hiszek című versét kapta a népes közönség minden tagja, könyvjelző alakban a költő arcképével. Zárszóként id. Patrubány Miklós osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel, és versével köszöntötte a hallgatóságot.
Az est második felében vándorkiállítás szép színes és dokumentált képein ismerkedhettünk meg a történelmi Magyarország vármegye-székházaival. Hatvani Sándor vegyészmérnök munkáját a Dicsőszentmártoni Magyar Ház kölcsönözte. Köszönet az együttműködésért és köszönet a plébánia teljes személyzetének, akik lelkesen ellátták a szervezés minden ügyét-baját; különösen a plébánián kívüli fiataloknak, akik megmutatták, hogy akarnak és tudnak.
Telt ház volt, öröm volt, és a záró állófogadás élénk eszmecseréje megmutatta újra, hogy van igény és van befogadás. Felhívásunk, hogy vigyenek magukkal valamit e történelmi falak közül Szent Ferenc örökségéből: a szerénység, hit, derű, kitartás és újrakezdés szelleméből, hisszük, hogy nem marad visszhang nélkül. És reméljük, hogy lesz folytatás, lesz alkalom, hogy újra jelentkezzünk jó hírekkel, biztató előrelépéssel az élni akarás útján.
Dr. Búzás Árpád
Vasárnap(Kolozsvár)

Elfogadta Magyarország új alaptörvényét az Országgyűlés
Elfogadta az Országgyűlés hétfőn az új alaptörvényt. Az MSZP és az LMP nem vett részt a szavazáson, a Jobbik pedig nem szavazott.
Az új alkotmány többek között biztosítja az önvédelemhez való jogot, a tényleges életfogytiglani büntetést, valamint azt is, hogy a termőföld és vízkészlet mellett a honos állatok, növények is a nemzet örökségei lesznek. Kimarad viszont a kiskorúak után adható szavazati jog.
Az új alaptörvényt Schmitt Pál köztársasági elnök várhatóan április 25-én, húsvéthétfőn, ünnepélyes keretek között írja alá.
Új alkotmány – Nemzeti hitvallás
Nemzeti hitvallás elnevezéssel tartalmaz preambulumot Magyarország április 18-án elfogadott új alaptörvénye, amely a Himnusz „Isten, áldd meg a magyart!” sorával kezdődik.
A 2012. január elsejéig hatályos – rendszerváltáskor megalkotott és azóta számos alkalommal módosított – alkotmány bevezetője úgy szólt, hogy a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében állapítja meg Magyarország alkotmányának szövegét az Országgyűlés – az új alkotmány elfogadásáig. Az új alaptörvény bevezetőjéül szolgáló Nemzeti hitvallás megemlékezik arról, hogy Szent István király ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.
„Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit” – olvasható a szövegben.
A hitvallás értelmében a magyarok elismerik a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, becsülik országunk különböző vallási hagyományait, ígérik, hogy megőrzik az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzet szellemi és lelki egységét.
A velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők – rögzíti a hitvallás, amelyben az is szerepel: „vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk”.
Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit – folytatódik a szöveg, amely szerint az emberi lét alapja az emberi méltóság.
A hitvallás szerint az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki, együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet, a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.
Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi – olvasható az új alkotmány bevezetőjében.
E szerint a magyarok tiszteletben tartják történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét; nem ismerik el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését, tagadják a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.
„Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét” – áll a szövegben, amely kinyilvánítja azt is: a magyarok egyetértenek az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.
Hazánk 1944. március 19-én elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május 2-tól, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk, ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének. Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra – tartalmazza a hitvallás, amely úgy zárul: „Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk”.
A preambulumként szolgáló Nemzeti hitvallás válthatja az államigazgatási szervek, hivatalok, közintézmények falán a jelenleg kifüggesztett Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot. Sarkalatos törvények
Számos területen sarkalatos törvény bontja majd ki a jövő év elején hatályba lépő új alkotmány rendelkezéseit. Az alaptörvény mintegy harminc kétharmados jogszabályt vetít előre. Újdonság, hogy sarkalatos törvény rendelkezik majd a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályairól, a nemzeti vagyon megőrzéséről, valamint a családok védelméről.
Továbbra is kétharmados törvény tartalmazza majd a választójog részletszabályait. Az alaptörvény új elemként azt rögzíti: minden nagykorú állampolgárnak (lakóhelyétől függetlenül) joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen. Ugyanakkor sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti.
Szintén a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával fogadja el az Országgyűlés a parlamenti bizottság előtti megjelenés kötelezettségéről, valamint a képviselők javadalmazásáról és összeférhetetlenségének eseteiről szóló jogszabályt.
Változás, hogy a Magyar Nemzeti Bankról és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló jogszabály is kétharmados lesz. A bírósági, ügyészségi szervezetről és az Alkotmánybíróságról változatlanul minősített többséget igénylő törvény rendelkezik majd, ahogy a helyi önkormányzatokról, az Állami Számvevőszékről, a honvédségről, a rendőrségről és a nemzetbiztonsági szolgálatokról is.
Továbbra is sarkalatos törvény szabályozza a pártok működését és gazdálkodását, a sajtószabadságot, a magyar állampolgársággal kapcsolatos rendelkezéseket, a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok megismerhetőségét, valamint az eddig nemzeti és etnikai kisebbségeknek nevezett nemzetiségek jogait, így az új alkotmány alapján az Országgyűlés munkájában való részvételüket is.
Újdonság ugyanakkor, hogy a címer és a zászló használatának részletes szabályai mellett az állami kitüntetéseket is sarkalatos törvény határozza meg.
hirado.hu 
Erdély.ma

Nincs veszve a magyar – Továbbra is fogyunk, de már nem ijesztő arányban
Nemrég Magyar nyelvhasználat Háromszéken címmel tartottak tanácskozást a megyei tanács gyűléstermében. Több szakember értekezett, köztük Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója. Elmondta, hogy 1992 és 2002 között a magyarok száma Romániában közel kétszázezer fővel csökkent, viszont mára Erdélyben a magyarok arányvesztése megállt, ami azt jelenti, hogy 2002-höz képest az Erdélyen belüli arányszámunk nem csökkent.
– Mi annak az oka, hogy az eddigiekhez képest megállt az erdélyi magyarok arányvesztése? – Számításaink szerint a migrációs folyamatokban bekövetkezett változásoknak tudható be. Míg 1991 és 1997 között elvándorlási és menekülthullám volt tapasztalható az erdélyi magyarok körében, addig az ezredforduló után a migráció jellege is megváltozott: már nem beszélhetünk menekülésről, sokkal inkább munkavállalási és a tanulmányi migrációról. Ezzel egyidőben a többségi román népesség intenzíven bekapcsolódott a nemzetközi migrációs folyamatokba. 2000 után Lengyelország mellett Románia rendelkezett az unión, illetve Kelet-Európán belül a legtöbb kivándorolt állampolgárral. Így ettől az időszaktól számítva az erdélyi magyarok a kivándorlást illetően már alulreprezentálttá váltak, különösen igaz ez Székelyföldre, és reméljük, ezt fogja igazolni a 2011-es népszámlás is.
– Mit lehet tenni, hogy ez a tendencia megmaradjon, és ne induljon el egy újabb kivándorlási hullám? – Fontos a népességpolitika különböző területeit és szereplőit be – azonosítani. Egyrészt az országos népességpolitikába be kell kapcsolni a magyarságot, és itt elsősorban az RMDSZ-nek van szerepe, hiszen kormányzati tényező. Fontos, hogy a családtámogatási rendszer megmaradjon. Ezzel kapcsolatban ugyanis egy felmérésünk azt mutatta, hogy a magyar fiatalok kevésbé vannak tisztában a támogatási lehetőségekkel, példa erre, hogy Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen a magyar fiatalok kisebb arányban igényeltek ANL-s lakásokat. Fontos megemlíteni a migrációpolitika és a magyar állam viszonyát is. A kettős állampolgárság kapcsán az erdélyi elitnek fel kellene vállalni egy nyílt beszélgetést vagy vitát, hogy ennek milyen hatásai lehetnek a kivándorlásra.
Hatással lehet-e egy román többségű nagyváros közelsége a másik város etnikai arányainak alakulására? Például vegyük Sepsiszentgyörgy és Brassó viszonyát. – Úgy gondolom, a szentgyörgyiek félelmei nem megalapozottak. A folyamatok nem az elrománosodás irányába mutatnak, sőt, ez inkább fordított, hiszen a románok aránya, főként a fiataloké, csökkenőben van a városban, éppen amiatt, hogy Brassó, illetve Bukarest közel van. Ha belegondolunk, hogy egy többségében magyarok lakta kisvárosban mit tud kezdeni egy román fiatal, akkor ez inkább fordítva működik, azaz ők hagyják el Sepsiszentgyörgyöt. Lévai Barna
Székely Hírmondó
Erdély.ma

„Kétnyelvűség” program
A folyó héten zajlik a Civil Elkötelezettség Mozgalom képzéssorozata melyet a Szülőföld Alap Oktatási és Szakképzési Kollégiuma támogat, melynek helyszíne a Sepsiszentgyörgy. A „Magyar nyelvű ügymenet a Gyermekvédelemben és a Szociális gondozásban” elnevezésű projekt, a „Kétnyelvűség” Programunk szerves része. 
A projekt azzal a céllal született, hogy egyrészt állami valamint közigazgatási intézmények szintjén tudatosítsa a magyar nyelvhasználatot szabályozó jogi hátteret, másrészt aktívan hozzájáruljon az érvényben lévő kétnyelvű formanyomtatványok gyakorlati és széleskörű intézményes használatához. A jelen projekt partnere a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság. A partnerség előzetes megbeszélések és egyeztetések alapján jött létre. A képzés célja, hogy az intézmény munkatársaival közösen kialakítsunk egy olyan egységes ügyrendet, amely a kétnyelvű nyomtatványok használatát három nagyon fontos területen elősegíti. Ez a három terület a következő: 1. Az állampolgárok és a hivatal közötti kommunikáció.
2. A hivatalos ügyek megvitatásával kapcsolatos információk magyar nyelven történő tárolása és az ehhez kapcsolódó formanyomtatványok kialakítása. 3. Nyilvánosság magyar nyelven történő tájékoztatása. 
A program keretében tehát a fent megjelölt három területen a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság eddigi egynyelvű írásbeli (román nyelvű) gyakorlatának módosítására, illetve a már kidolgozott kétnyelvű formanyomtatványok gyakorlati használatára kerül sor. A program elsődleges eszköze tematikus képzések tartása. A képzések célja egyrészt az anyanyelv/magyar nyelvhasználat fontosságának tudatosítása elsősorban az írott hivatalos dokumentumok és az intézményi ügymenet során valamint olyan gyakorlati tudás és eszköztár kialakítása, amelynek során a képzések résztvevői megismerkednek a már 2008 óta érvényben lévő kétnyelvű dokumentumokkal, valamint elsajátítják a kétnyelvű dokumentumokhoz kapcsolódó gyakorlati tudást.
A képzések két különálló tematika köré csoportosulnak:
• Egyik fő tematikája a nyelvi jogi háttér bemutatása valamint a nyelvi jogok használatának fontosságának a tudatosítása. • A képzés második gyakorlatra épülő tematikája az intézmény ügyintézésében használatos kétnyelvű formanyomtatványok valamint a használatukhoz kapcsolódó ügyrend kialakítása. 
Mindezek mellett, a képzésekkel párhuzamosan, sorozatos személyes és telefonos konzultációk alapján a CEMO szakemberei, az Igazgatóság munkatársaival közösen összeállítanak egy, a kétnyelvű ügymenetet elősegítő stratégiát, amelynek elkészítésénél felhasználásra kerülnek majd egyrészt a képzések során összegyűjtött és feldolgozott információk másrészt, a képzésben résztvevő szakemberek és a gyermekvédelemben dolgozók kiscsoportos munkái, projektjei. 
A képzések célcsoportja a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság • köztisztviselői
• szakemberei (pszichológus, pszicho pedagógus, logopédus, szociális munkás) • illetve adminisztratív dolgozói.
Az igazgatóság feladatokat lát el felnőtt védelem, fogyatékkal élő személyek, valamint a gyermekvédelem terén. Ezen intézmény esetében kiemelten fontos szerepe van a kétnyelvű ügyintézés megvalósításának, hiszen az intézmény ügyfeleit halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, fogyatékosok, illetve idős személyek képezik, akik sérülékeny társadalmi csoportok tagjai. A román nyelv nem (megfelelő szinten) való ismerete általános az ő körükben és a román nyelvű ügyintézés nagyban akadályozza a valós, mély tartalmakhoz való hozzáférést és a problémák sokszor felszíni és ideig-óráig tartó kezelését eredményezi csupán.
„Legyünk mi a változás, amit látni szeretnénk a világban.” GANDHI
Erdély.ma

Rejtett üzenetek
Bármennyire zsúfolt és zajos város Bukarest, mégiscsak nehezen hihető, hogy Traian Băsescunak nincs egy perc nyugta sem a Cotroceni-palotában, és kénytelen Kovásznára utazni az új alkotmány tervezetének tanulmányozása végett, mint azt maga állította tegnap. Az államfő hétéves országlása alatt megszokhattuk már, hogy látszólag spontán cselekedetei mögött valójában jól kigondolt stratégia áll, és vélhetően ezúttal sem a friss levegőért és a csendért utazott Háromszékre.
Nyilatkozataiból világosan kitetszik: hosszas hallgatás után visszatért a ,,játékos” államfő, Băsescu ugyanis világos üzeneteket fogalmazott egyrészt saját pártja, másrészt a koalíciós partnerek felé is. Vasile Blagát bíráló, meglepően éles kijelentéseivel sokak szerint gyakorlatilag eldöntötte a Demokrata Liberális Párt elnöki tisztségéért folyó versenyt, nyilvánvaló előnyhöz juttatva hűséges szolgálóját, Emil Bocot. De míg saját pártjának szóló figyelmeztetése meglehetősen egyértelmű, az ingujjból előrántott új alkotmány ügye – melyről egyébként sokat nem is árult el – jóval összetettebb. Persze, az államelnök időről időre felvetette az alaptörvény módosításának szükségességét, többször kifejtette, miként képzeli el azt, tegnapi kijelentései azonban – miszerint már a jövő évi helyhatósági választásokon le lehetne bonyolítani az erről szóló népszavazást – hihetetlennek tűnnek. A jelenlegi felállásban, a választások előtt egy évvel ugyanis jóformán semmi esélye annak, hogy kialakuljon az alkotmány módosításához szükséges konszenzus a parlamenti pártok között. Minden bizonnyal jól tudja ezt Băsescu is, mégsem naivitását jelzi, hogy elővette a témát: az államfő jelezni kívánta, a jövő évi voksolásokon ismét előtérbe kerülhet a karcsúbb parlament, az egykamarás törvényhozás, amelyről már kinyilvánították akaratukat a választók, de amelyet azóta sem alkalmaztak – és ez bizony könnyen a jelenlegi hatalom malmára hajthatja a vizet. És azért sem véletlen a helyszín, mert egyszerre szólhatott az államfő az RMDSZ-hez és a románsághoz is. Dicsérettel illette a szövetséget, amiért semmilyen túlzó követeléssel nem állt elő, majd leszögezte: amúgy sem lenne elfogadható semmilyen, az etnikai alapú autonómiára vonatkozó célkitűzés. Mindenesetre a régiók átszervezéséről szóló mondatai – melyek szerint gazdasági és szociális, nem pedig etnikai kritériumokat kell figyelembe venni – azt sejtetik, hogy az oktatási törvény után újabb sikerekre aligha számíthat a magyar szervezet.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alkotmánymódosítás Kovásznáról (Tanulmányúton Băsescu)
Elkészült az alkotmánymódosítási tervezet, a húsvéti ünnepek után a parlament elé terjeszthetik azt – jelentette be tegnap Kovásznán Traian Băsescu. Az államfő péntek este érkezett magánlátogatásra a fürdővárosba, mint tegnap elárulta: nyugodt helyet keresett, hogy alaposan áttanulmányozza az alaptörvényt módosító tervezetet. Tegnapi sajtótájékoztatóján az elnök ismét elutasította az etnikai alapú autonómia gondolatát, utalt a régióátszervezésre, kiállt Cseke Attila egészségügyi miniszter mellett, és élesen bírálta a Demokrata Liberális Párt elnöki tisztségére pályázó Vasile Blagát.
Az államfőt Kovásznán a protokollvillában szállásolták el. Vasárnap déli sajtónyilatkozatát követően azonnal vissza is utazott a fővárosba. Látogatását azzal indokolta, hogy nyugalomban akarta áttanulmányozni az új alkotmány tervezetét. Ennek kapcsán elmondta: a dokumentum elkészült, és a húsvéti ünnepek után továbbítják azt a parlamentnek, így május elején hozzák nyilvánosságra a tervezetet. Reményét fejezte ki, 2012 nyarán, az önkormányzati választásokkal egyszerre az alkotmány módosításáról szóló népszavazást is megszervezik. Az alaptörvény tartalmáról elmondta: beépítették a 2008-as referendum eredményeit – akkor egykamarás parlamenti rendszer és a honatyák számának csökkentése mellett foglaltak állást a választók –, egyértelművé tettek bizonyos cikkelyeket. Azt is elárulta: az új alkotmányban szorgalmazza a régiók fogalmának megjelenését, “nagyon jó lesz”, ha a parlament elfogadja ezt. Hozzáfűzte azonban: a régióátszervezésnek nem etnikai, hanem szociális és gazdasági kritériumokon kell alapulnia, elsősorban pedig hasznosnak kell lennie. A régiók átszervezésének szükségességét az államfő az állami apparátussal járó kiadások csökkentésével indokolta, meglátása szerint túl nagy a bürokrácia megyei szinten, túl sok a megyei tanács, és erre lehetne megoldás a regionális átszervezés. Băsescu elmondta továbbá: eddig semmilyen túlzó követelést, feltételtámasztást, zsarolást nem tapasztalt az RMDSZ részéről. Băsescu leszögezte: egyetlen koalícióban sem fogadnak el etnikai alapú autonómiával kapcsolatos célkitűzéseket. “A szélsőségesek nem alhatnak nyugodtan, nem érik el céljukat” – jelentette ki. Az államfő síkraszállt Cseke Attila mellett is, mint mondta, támogatja az egészségügyi miniszter által kezdeményezett reformot, és reméli, hogy ez csak a kezdete a rendszer átalakításának. A Demokrata Liberális Párt elnöki tisztségéért folyó harcra is utalt, élesen bírálta Vasile Blaga főtitkárt, Emil Boc egyik vetélytársát, amiért nyilvánosságra hozta, hogy találkozott az államfővel. Nem tizedesre van szüksége a pártnak, hanem elnökre – szögezte le, hangsúlyozva: továbbra is Emil Bocot támogatja a párt elnöki tisztségére. Victor Ponta szociáldemokrata pártelnöknek is kijutott a bírálatból: securitatés propaganda alkalmazásával vádolta őt, amiért korábban azt állította, hogy Orbán Viktorral együtt támogatják a Tőkés László kezdeményezte Erdélyi Magyar Néppárt létrehozását. Erről egyébként az államfő leszögezte: nem kíván beleszólni a magyar közösség döntésébe, de véleménye szerint a parlamentbe jutás érdekében meg kell találniuk a megoldásokat, hogy egységesen lépjenek fel.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdély legrégibb templomát fedezhették fel Gyulafehérváron
Korai középkori templom maradványaira bukkantak régészek a gyulafehérvári Szent Mihály katolikus székesegyház előtt zajló ásatások során. A kutatók az 1009 körül, Szent István király alapította katolikus érsekség tulajdonát képező területen ásva, véletlenül bukkantak a meglepő és értékes leletre. Szakértők szerint az egykori impozáns, még a keleti keresztény rítusban felhúzott épület akár Erdély legrégebbi keresztény templomának minősülhet. A római katolikus érsekség célja, hogy a konzervált leletet régészeti parkként mutassák be a közönségnek.
Egy valószínűleg 10. századi templom falait fedezték fel a régészek a napokban a gyulafehérvári római katolikus székesegyház bejáratától 24 méterre. A kutatók az 1009 körül, Szent István király alapította katolikus érsekség tulajdonát képező területen ásva, véletlenül bukkantak a meglepő és értékes leletre: egyméteres mélységben megjelentek egy félkörív alakú apszis romjai, amelynek 1,15 méter széles kőtömbökből és kevés tégladarabból készült alapzata van. Daniela Marcu Istrate régész szerint – aki a hétvégén sajtótájékoztatón számolt be a páratlan felfedezésről – a romok valószínűleg Erdély legrégibb keresztény templomából valók, amely Hierotheus püspök székhelye lehetett.
Hierotheus a 950-es években térítési szándékkal érkezett a vidékre, számára építtethette Gyula fejedelem ezt a székhelyet, miután a püspök Konstantinápolyból visszatért. Ugyanakkor a szakember nem zárja ki a Szent István nevéhez köthető alapítást sem, ekkor az 1000. évre datálva a templomépítést. Daniela Marcu Istrate szerint egészen kivételes értékű történelmi műemlékről van szó, amelynek érdekessége, hogy semmilyen módon nincs kapcsolatban, nem érintkezik a mai székesegyházzal, illetve annak elődjeivel, hanem különálló épület.
„E tény magyarázata, hogy ez még keleti keresztény rítusban épült templom lehetett, amelytől elkülönülve, a Nyugat felé orientálódás kifejezéseként nem rá, nem vele egybe, hanem tőle elkülönülve épült fel később az immár Róma irányát választó új püspöki székesegyház” – nyilatkozta a gyulafehérvári szakértő, aki a Szent Mihály-székesegyház és érseki palota régészeti és építészettörténeti kutatásáról és helyreállítási munkálatairól legutóbb márciusban Budapesten is beszámolt. A régész úgy véli, a most feltárt rom kétségkívül a dél-erdélyi város legrégebbi, Róma és Konstantinápoly hivatalos szétválása előtt épült temploma, amelynek megőrzése és nyilvánosságra hozatala növelné a gyulafehérvári vár értékét, vonzerőt gyakorolva a szakértőkre és turistákra egyaránt.
Szász János, a római katolikus érsekség gazdasági igazgatója közölte, az egyház szempontjából a lelet jelentősége abban áll, hogy a lelet a 10. század közepéből, azaz a honfoglalás, a kereszténység felvételének idejéből, a Kelet és Nyugat közti egyházszakadás előtti időből származik. „A magyarság első találkozása a kereszténységgel Bizánc révén történt, azután esett Szent István választása Rómára, a Nyugatra. Az államalapító király dilemmájára, a döntés mikéntjére is választ adhatnak a most felszínre került kövek, amelyek elárulják azt is, hogy amikor a 11–12. században megépült az új gyulafehérvári székesegyház, az már teljesen a nyugati kereszténységhez tartozott” – állapította meg Szász János. Az egyházi illetékes úgy vélekedett, meg kell találni a módját, hogy feltáró archeológiai kutatás történhessen az érsekség területén, a távlati cél ugyanis az, hogy a felkutatott, majd konzervált leletet régészeti parkként mutassák be a közönségnek.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Aradi Szabadság-szobor: csak találgatják, kik állhatnak a rongálás hátterében
Nem állítható egyértelműen, hogy magyarellenes megnyilvánulásról van szó, hiszen színesfémtolvajok is lehetnek az elkövetők, vagy kamaszos csínytevésről is lehet szó, bár tény, hogy az utóbbi időben az ellenzéki pártok helyi szervezeteinek vezetői több magyar- és RMDSZ-ellenes nyilatkozatot tettek.
Az aradi Román–magyar megbékélés parkja nem tölti be rendeltetését, hiszen éppen csak béke nem honol a környékén: egy hónapon belül másodszor rongálták meg ismeretlen tettesek. Ezúttal nagyobb a kár, ugyanis Zala György monumentális alkotását, a 13 aradi vértanúnak emléket állító Szabadság-szobrot gyalázták meg: az Ébredő szabadság szoboralak kezéből ellopták a tőrt, az Áldozatkészségéből pedig a diadémot. Március 15-ét megelőzően a szobor és a román forradalmi emlékmű előtti térburkoló kövek egy részét szedték fel, és dobták a szökőkútba, ezúttal azonban a magyar szabadság jelképének és egyben Arad legszebb köztéri alkotásának estek neki barbár módon.
Nem állítható egyértelműen, hogy magyarellenes megnyilvánulásról van szó, hiszen színesfémtolvajok is lehetnek az elkövetők (a bronz szoborcsoport alkotóelemei igen értékesek a „szarkáknak”), vagy kamaszos csínytevésről is lehet szó, de tény, hogy az utóbbi időben az ellenzéki pártok helyi szervezeteinek vezetői több magyar- és RMDSZ-ellenes nyilatkozatot tettek.
Főleg a nemzeti liberálisokból – az RMDSZ volt koalíciós partnereiből – tört elő az elvakult nacionalizmus amiatt, hogy Arad megye ivóvizet fog exportálni Békés megyébe (kifogásolván a szerintük „csak a magyaroknak előnyös szerződést”), valamint hogy a Kelemen Hunor vezette kulturális minisztérium „elkótyavetyéli” a román kulturális örökséget. Ezt arra alapozták, hogy a tárca nem vette meg a párizsi árverésen az Emil Cioran-kéziratokat, és ezért – jelentette ki Florin Galiş, az aradi szervezet elnöke – licitre kéne bocsátani a Szabadság-szobrot, hogy a magyar állam vásárolja meg, és vigye el Aradról. Ebből még nem következik, hogy liberális felbujtók állnának a szoborcsoport megrongálása hátterében, de biztos, hogy ezek a kirohanások nem tettek jót a közhangulatnak – ismerte el Bognár Levente alpolgármester, aki úgy vélte, hogy a jövő évi helyhatósági és parlamenti választások előszelét jelentik a magyarellenes megnyilvánulások.
A parkban egyébként régebben éjjel-nappal őrködött egy vagy két közterületrendész, ún. közösségi rendőr, de a közalkalmazottak létszámleépítésekor visszavonták őket. „Többször is kértem, hogy küldjék vissza a rendőröket a térre, hiszen a jelenlétükkel megelőzhetők lettek volna ezek a vandál cselekedetek, de mindhiába – mondta az RMDSZ-es elöljáró, aki szerint az elmúlt szerdán figyeltek fel a rongálásra. – Javasoltam azt is, hogy helyezzünk el egy térfigyelő kamerát, hátha az elrettenti a rossz szándékkal érkezőket, de abból sem lett még semmi.” Az egyik szomszédos épület tetején van egy kamera, amit a Szabadság-szobor Egyesület szereltetett fel, de az nem működik, Bognár tudomása szerint villámcsapás rongálta meg.
A Szabadság-szobrot 12 éve hozták ki az aradi várból, és április elején volt hét esztendeje, hogy – román–magyar kormányközi egyezmény alapján – újra felállíthatták. Kocsis Rudolf aradi szobrászművész tagja volt annak a restaurátorcsapatnak, amelyik a műalkotás helyreállításán dolgozott. „Örültünk, hogy sikerült összehozni, mert nem volt szakirodalom, nem volt segítség, csak a saját szobrászösztöneinkben bízhattunk – emlékezett vissza az újraállítás napjára. – Kár, hogy mások nem érzik magukénak ezt.” Puskel Péter nyugalmazott újságíró, aradi helytörténész az 1890-es szoboravatóról fennmaradt anekdotával jellemezte Zala György alkotását. „Munkácsy Mihály, aki díszvendége volt az eseménynek, azt mondta a fiatalabb pályatársnak, Zalának, hogy lehet drágább vagy szebb szobrot alkotni az aradi vértanúszobornál, de értékesebbet semmiképpen sem.”
Pataky Lehel Zsolt
Krónika (Kolozsvár)

Băsescu: a régiók átszervezése szükséges, de nem etnikai alapon
A fejlesztési régiók átszervezésének elsősorban hasznosnak kell lennie, és nem etnikai, hanem szociális és gazdasági megfontolásokra kell alapulnia – jelentette ki vasárnap Traian Băsescu államfő Kovásznán, ahová pénteken érkezett magánlátogatásra. Az elnök elmondta: ő maga fogja javasolni a régiók fogalmának megjelenését az alkotmányban az alaptörvény módosítása keretében. Leszögezte: az etnikai alapú autonómiára vonatkozó célkitűzéseket egyetlen kormánykoalíció sem fogja támogatni, bármilyen összetételű is legyen. Băsescu arról is beszélt, hogy támogatja Cseke Attila egészségügyi miniszter kórházreformját.
Traian Băsescu péntek este érkezett Kovásznára, ahová elmondása szerint, azért vonult vissza, hogy elmélyüljön az alaptörvény javasolt módosításaiban.
Az alkotmánymódosítás tervezetét a húsvéti ünnepek után terjesztik a parlament elé, mondta az államelnök vasárnap a Kovásznán tartott sajtótájékoztatón. Az államfő szerint a tervezetet május első felében hozzák nyilvánosságra, és azt tartja megfelelőnek, hogy az alaptörvény elfogadására a 2012 júniusi választásokkal egy időben írnák ki a népszavazást.
Az államfő az RMDSZ által kidolgozott régióátszervezési tervezet kapcsán kifejtette: a régiókra alapuló közigazgatási átszervezésnek elsősorban hasznosnak kell lennie. Az átalakítást szociális és gazdasági szempontokra kell alapozni, az etnikai kritériumok elfogadhatatlanok – tette hozzá Băsescu.
A régiók átszervezésével kapcsolatos RMDSZ-tervezet – amely jelenleg a képviselőházban van – 16 fejlesztési régiót rajzolna az ország térképére, ezek egyike Hargita, Kovászna és Maros megyéből állna.
Băsescu elmondta, eddig nem tapasztalta, hogy a koalíciós partner RMDSZ túlzó követelésekkel, feltételekkel vagy zsarolással állt volna elő, azt azonban leszögezte: egyetlen kormánykoalíció sem fogad el olyan célkitűzéseket, amelyek eredménye az etnikai alapú autonómia lenne. „A szélsőségesek nem aludhatnak nyugodtan, nem fogják elérni céljukat” – fogalmazott az államfő.
Az RMDSZ üdvözli, hogy az új alkotmány arra kis kitér majd, hogy Románia fejlesztési régiókból áll – reagált Băsescu kijelentésére a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozó Borbély László, a szövetség politikai alelnöke. „Mindig szorgalmaztuk a regionális felosztás felülvizsgálatát, ezzel kapcsolatban törvénytervezetet nyújtottunk be a parlamentben, és várjuk, hogy többi párt is foglaljon állást ezzel kapcsolatban. Ráadásul a nemrég aláírt koalíciós megállapodásban is szerepel, hogy újra kell gondolnunk a gazdasági régiókat” – mondta Borbély.
Băsescu arról is beszélt Kovásznán, hogy támogatja a Cseke Attila egészségügyi miniszter által beindított kórház-átszervezési programot. Az egészségügyi reformoknak azonban nem kell itt megállniuk, folytatni kell a rendszer átalakítását – hangsúlyozta az elnök.
Az elmúlt három évben az államfő gyakran ellátogatott Kovásznára, 2008-ban egyhetes pihenőszabadságát is ott töltötte a feleségével. A villát, ahol az államfő megszáll a nyolcvanas években építették Nicolae Ceauşescu számára, az egykori diktátor azonban mindössze egy éjszakát töltött benne.
Krónika (Kolozsvár)

Harangot avattak Homoródszentpálon
Erdély egyik legrégebbi, 1542-ben készített harangja helyett avattak újat tegnap a Hargita megyei Homoródszentpálon.
Az ősi harang, Kornis kegyúr ajándéka a hívek és az elszármazottak jelenlétében vonult „nyugállományba”, helyét egy napjainkban öntött, 442 kilogrammos hírvivő vette át. Az unitárius templom új harangjának avatásán Bálint Benczédi Ferenc püspök is jelen volt.
Krónika (Kolozsvár)

Egy eltékozolt arcú ország
Ez a könyv az európaiak kötelező olvasmánya kellene hogy legyen” – olvasható az egyik nyugati recenzens felkiáltása Paul Lendvai Az eltékozolt ország című könyvének hátsó borítóján.
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jelentős művet tartok a kezemben, sőt még kezdtem is hitelt adni ennek a harsogó szlogennek, amikor a bevezetőben a szerző eme nemes gondolataira bukkantam: „…a »kudarcok győztesei« számára továbbra is az lesz a tulajdonképpeni sorskérdés, hogy sikerül-e összebékíteni a patriotizmust és a liberalizmust, a nemzeti eszmét és a társadalmi haladás gondolatát.” Ez valóban szép, nemes, ráadásul politikailag távolságtartó perspektíva, amihez illeszkedik az előszó utolsó bekezdése is: „Ebben a könyvemben kísérletet teszek rá, hogy – mint olyan ember, aki fél évszázados bécsi tartózkodása során osztrákká lett, de magyarnak született, ugyanakkor minden érdekcsoport befolyásától tökéletesen függetlenül szemléli az eseményeket – tabuk és előítéletek nélkül világítsam meg szülőhazám két évtizedének, a rendszerváltás óta eltelt időszaknak a változatos, olykor megdöbbenésre is okot adó történetét.”
Meglehetősen hamar kiderült azonban, hogy az egyenlő távolságtartás tekintetében a kísérlet megrekedt a próbálkozás szintjén, mert ha érdekcsoportoktól mentes is a szerző, ideológiai elfogultságtól, mondhatni eltökéltségtől távolról sem az. Sőt a könyv annyira jól leképezi a magyarországi politikai-ideológiai barikád egyik oldalán hangoskodók világképét, hogy szinte nehéz is elhinni azt, hogy Az eltékozolt országot nem egy anyahoni publicista írta. Ebből kifolyólag nem ér váratlanul a felismerés, hogy a patriotizmus és a liberalizmus összepattintásának szólama, ami a rendszerváltás utáni Magyarország politikatörténetét ismerve amúgy is merő utópia, az Lendvai művében sem egyéb, mint egy szellemi ködkép, esetleg vágyálom kétes őszinteségű elvi megfogalmazása.
Hány millió?
De haladjunk sorjában, ahogy teszi azt Lendvai is, aki legújabb kötetében a rendszerváltás utáni Magyarország miniszterelnökeinek emberi és politikai portréját mutatja be közérthető, publicisztikus, tehát meglehetősen felületes módon. A szerző tulajdonképpen Kádár alakjának felvázolásával indít, és részletesebben kitér Grósz Károly, valamint Pozsgay Imre jellemzésére is. Mindeddig nincs különösebb baj az objektív perspektívával, de Antall József politikájának jellemzésekor már egyértelműen megmutatkozik a szerző baloldali elkötelezettsége. Például azáltal, hogy súlyos politikai hibának minősíti azt az 1990. június 3-án elhangzott antalli kijelentést, mely így szól: „mint ennek a 10 milliós országnak a miniszterelnöke, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretnék lenni.” Lendvai szerint Antall József ezzel a mondatával felhergelte a szomszédos országok nacionalista erőit, ráadásul a kisebbségek képviselőiből is felemás érzéseket váltott ki.
A publicista több alkalommal is előhozakodik azzal az érvvel, hogy egy-egy nemzeti érzelmeket kifejező magyar politikai megnyilvánulás hiba, mert megharagszanak a szomszédok. Megjegyzem, semmiféle antalli megjegyzésre nem volt szükség ahhoz, hogy Marosvásárhelyen 1990 márciusában államilag szervezett magyarellenes pogrom történjen, és Jugoszláviában sem a magyar politikusok robbantották ki a háborút, mely életveszélybe sodorta az ott élő magyarokat is. A további példák sorolása helyett állapítsuk meg azt, hogy az utódállamok politikai világa gyakran a magyarok és Magyarország puszta lététől is fel tud hergelődni, ebben a megvilágításban pedig Lendvai logikáját követve csak az nem lenne politikai baklövés, ha Magyarország felbomlana és elosztódna az utódállamok között.
Gyurcsány és az őszinteség
Noha, mint ahogy a könyv címe is mutatja, itt egy eltékozolt ország történetéről van szó, a tékozlók egy része, egészen pontosan a szocialisták mégis bírják Paul Lendvai szimpátiáját. Bajnai Gordonról például valóságos dicshimnuszt zeng, de Horn Gyula körül is lefutja az obligát hódolatköröket, míg az ellenkező póluson Orbán Viktor helyezkedik el, akit Lendvai jóformán csak a mohácsi csata elvesztése miatt nem kárhoztat. A baloldali miniszterelnökök közül Medgyessyről van a legtöbb rossz szava, bár a híres Kempinski-koccintást még így is sikerült bátor cselekedetként értékelnie. A Gyurcsány-korszak elemzése pedig már tárgyi igazolása annak a pszichológiai tételnek, miszerint ahogy közeledünk a jelen felé, úgy tudunk egyre kevésbé elvonatkoztatni politikai előítéleteinktől, elvárásainktól.
Lendvai ugyanis szinte mindent képes Gyurcsány Ferenc javára írni. Hittel állítja, hogy az az ember, aki a magyar nyelv alapszókincsének részévé tette a böszmeség szót, modern európai szociáldemokrata pártot akart faragni az MSZP-ből, de elbukott a kriptokommunisták ellenállása és persze Orbán machinációi miatt. A levitézlett kormányfő mentegetésében Lendvai odáig megy, hogy a balatonőszödi beszédet úgy aposztrofálja, mint szenvedélyes kiállást az őszinte politizálás mellett (146. o.). Még köti is az ebet a karóhoz, mikor leírja, hogy csak azok értelmezhetik ezt másképp, akik kiragadják kontextusából az őszödi mondatokat. Csakhogy van egy szövegen kívüli, magát a szöveget a valóságba beágyazó kontextus is, amelyről nem szól a könyv, ezért kell nekem írnom róla: egy nappal a botrány kirobbanása után, amikor a miniszterelnöknek a közvélemény előtt kellett volna számot adnia arról, mire is gondolt például a „végighazudtuk az elmúlt másfél évet” kiszólással, akkor Gyurcsány azt találta mondani, hogy ő ezzel tulajdonképpen az elmúlt húsz évre és az egész politikai elitre utalt.
Vagyis Gyurcsánynak esze ágában sem volt leszámolni a hazugság politikájával, egyszerűen csak be akart olvasni párttársainak. Hát kétségtelenül őszinte volt a beolvasás, csakhogy ez a bűnös őszintesége, aki cinkosai előtt nyíltan beszél, de aki a bíróság (értsd: nyilvánosság) előtt következetesen tagad. És ebben a valóban kiragadásoktól mentes kontextusban Balatonőszöd már nem az őszinteség és a hazugsággal való szakítás nyitánya, hanem egyszerű és nyilvánvaló lelepleződés.
Orbán és a szellemek
Amilyen mértékben igyekszik a szerző Gyurcsány Ferenc politikai felelősségét csökkenteni, legalább olyan mértékben hárítja Magyarország összes társadalmi bűnét Orbán Viktorra. A szinte a könyv egészén végigvonuló gondolat – mindenért Orbánt hibáztatni – Gyurcsány bukásának elemzésekor kap főszerepet. Orbán ti. valóságos médiabirodalmat épített ki, és ezt felhasználva uszított az éppen regnáló hatalom ellen és engedte ki a palackból az antiszemitizmus, a romaellenesség és a nacionalizmus szellemét. Itt kell megemlíteni, hogy Lendvai a miniszterelnök-életutak közé ékelve különálló fejezetekben foglalja össze az imént felsorolt, Magyarországon tapasztalható negatív jelenségeket.
A baloldal bűnei nincsenek ilyen módszeresen felgöngyölítve, igaz, a korrupció, a hazudozás és az ideológiai vakság nem feltétlenül baloldali specifikum, ami nem jelenti azt, hogy azok a bűnök nem léteznek, vagy nem lehet azokat észrevenni. Lendvai meglátta, és jelezte is a balos elhajlásokat, de jobbára csak azért, hogy magára ölthesse az objektivitás álcáját, mert különben Az eltékozolt ország mesteri megvalósítása annak, hogyan lehet elmaszatolni azt az egyszerű, de lényegtelennek semmiképpen sem tekinthető tényt, hogy bármiféle médiamachináció és szellempalackból kiengedés mellett meg ellenére 2002 és 2010 között az országot a szociálliberális koalíció vezette. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert normális esetben a kormányzásért a kormányt illik felelőssé tenni, viszont a pártos gondolkodásnak az árok egyik oldalán sem kritériuma a normalitás.
A fentieknek némileg ellentmond a 200. oldalon olvasható megállapítás, miszerint a Fidesz-média által folytatott „megsemmisítési hadművelet, mely a szociálliberális kormány ellen általában, különösképp pedig Gyurcsány mint első számú közellenség ellen folyt, a következménye, nem pedig oka volt a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány kudarcának”. De Lendvai szocialistákat érintő kritikája a magyar népmese hagyományait követi, azaz kritika is, meg nem is. Hiszen a fentebb idézett gondolat után nem sokkal ez a megfogalmazás üti meg a szemet: „Tagadhatatlan, hogy a szociális-liberális tábor a 2002–2010 közötti években a nepotizmus, az összefonódás és a politikai züllöttség nyomorúságos és visszataszító képét mutatta” (213. o., kiemelés tőlem.). Vagyis: nem ilyen volt, csak így nézett ki. Ezt az olvasatot erősítik az idézetet követő Gyurcsány-dicséretek, amelyek kicsúcsosodnak abban a bonmot-ban, amelynek jegyében érzésem szerint az egész könyv íródott: „Gyurcsány jót akar, de rosszul csinálja, Orbán viszont rosszat akar, de jól csinálja...”
Hogy a magyar közelmúltnak ez a kis történelemkönyve szerecsenmosdatás is egyben, talán igazolja az, hogy az eredetileg német nyelven kiadott könyvhöz Lendvai kifejezetten az anyaországi publikum számára írt egy utolsó, magyar nyelvű fejezetet is Orbán győzelme – az ország zsákutcában címmel. A fejezet tartalma annak címéből leszűrhető. Ehhez sok hozzáfűznivaló nincs, hacsak az nem, hogy az antiszemitizmus, a romaellenesség, a melldöngető nacionalizmus valóban veszélyes (bár korántsem Orbán számlájára írható) rákfenék, az viszont már rosszhiszeműségre valló beállítás, hogy a 2010-es választások után azért fogadtatta el olyan gyorsan a kormány a szomszédos országokban élő magyaroknak magyar állampolgárságot nyújtó törvényt, hogy kifogja a szelet a Jobbik vitorlájából. Lehet ezt így is interpretálni, de úgy is, mint választási ígéretek teljesítését, mely a határon túli magyarok számára felbecsülhetetlen értékű gesztus és hatalmas elégtétel. Persze csak azok számára, akik ötvenévi ott-tartózkodás után nem váltak románná, szlovákká. Osztrákká.
A torzképek valódisága
Az eltékozolt országot olvasva nekem is eszembe jutott egy bonmot; ha jól tudom, Pessoa sziporkázott azzal, hogy az újságíró akkor sem az igazat írja, ha nem az újságba ír. Ami nem azt jelenti, hogy a zsurnaliszta feltétlenül megátalkodott hazudozó, hanem azt, hogy egy sajátos prizmán keresztül szemléli a világot, és a maga vélt jólértesültségéből fakadó magabiztosságára alapozva szereti a saját meglátásait tényekként tálalni. Ez történik Paul Lendvainál is: az elmúlt húsz év történelmi tényeiből, magas tisztséget betöltött politikusokkal folytatott beszélgetésekből, viccekből, közvélemény-kutatásokból és Debreczeni József könyveiből kiindulva (ezek a Lendvai kötetének legfontosabb forrásai) tár elénk egy felismerhető, de mégis meglehetősen eltorzított Magyarország-képet. Hogy a kép valósághűbb legyen, ahhoz a barikád másik oldalán ágáló elemző könyvét is el kellene olvasni, mert akkor kirajzolódna a legpontosabb Magyarország: egy olyan, objektíven nem, csak két torzkép túlzásainak egymásra vetítéséből szemlélhető képződmény, melynek értékeit még nem teljes mértékben, de arcát tökéletesen eltékozolták.
Pap István
Paul Lendvai: Az eltékozolt ország. Fordította: Liebentritt Katalin. Noran Libro, Budapest, 2011
Krónika (Kolozsvár)