Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál
Október 8. és 10. között Szilágycsehben immár tizenkettedik alkalommal tartják meg a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált.
A diákszínjátszó csoportok seregszemléjén megyénk is képviselteti magát, valamint a zsűritagok között Bessenyei István szatmárnémeti színművész is értékeli majd a diákok előadásait. Október 8–án a Szilágycsehi Művelődési Házban a tasnádi Teletinik csapat (Én tudom a dallamot, te tudod a szót), szombaton pedig szatmárnémeti és kaplonyi csapatok is megmutatják tehetségüket. erdon.ro

Az RMDSZ kormányon marad…
Nehezen, lassan, sok habozás és csűrés-csavarás nyomán születnek a döntések a kormányban. Ezt elismerte ma Markó Béla miniszterelnök-helyettes is – ám hozzátette, hogy az RMDSZ ezzel együtt változatlanul kormányon akar maradni.
Elégedetlen Markó Béla a kormány működésének több aspektusával is, mégis hangsúlyozza, hogy az általa vezetett RMDSZ kormányon akar maradni továbbra is. Markó, aki a kabinetben miniszterelnök-helyettes, Aradon szólt aktuálpolitikai ügyekről. Szerinte nehezen, lassan, sok habozás és csűrés-csavarás nyomán születnek a döntések a végrehajtásban, de nem akarnak onnan kilépni. Arra a kérdére, hogy az RMDSZ elképzel-e más kormányzati formulát is, Markó azt válaszolta, hogy bármilyen más kormányban is “ugyanazt tenné” a szervezet.
Nem örülnek
A készülő bizalmatlansági indítványról úgy fogalmazott, hogy a kisebbik kormányerő törvényhozói egységesen fognak fellépni ellene – mint ismeretes, ha az indítványt elfogadnák, akkor a PDL és az RMDSZ alkotta kormány megbukna. “Közülünk senki nem fogja megszavazni” – jelezte.
Szóba került Tőkés Lászlóék pártalapítási elképzelése is. Markó erre úgy reagált, hogy az RMDSZ nem örül neki – majd hozzátette, hogy Tőkés különben is az RMDSZ listáján jutott be az EP-be. Mi több, Markó szerint “nagyon nagy hiba” új pártot alapítani. Újságírók arról is kérdezték, elképzelhető-e, hogy Tőkésék majd elszipkázzanak RMDSZ-es honatyákat, s egyszercsak külön parlamenti frakciót hozzanak létre. Markó szerint “ez már a mesevilág, ilyesmi nem történhet meg”. erdon.ro

Könyvbemutató: Bihari tájházak és kiállítóhelyek
Bihar megye – A napokban mutatták be Érmihályfalván a Bihari tájházak és kiállítóhelyek című kiadvány második kötetét, mely megyénk nevezett intézményeivel foglalkozik. A könyv a helyi könyvtárban megvásárolható.
Pár nappal korábban volt ugyancsak
Érmihályfalván annak a weboldalnak a bemutatója, mely a partiumi múzeumok és tájházak között segít eligazodni az érdeklődőknek, a Dióverő Szíp Napokon pedig, az elmúlt vasárnap délután mutatták be a Berettyóújfalui Bihari Múzeum munkatársainak, Sándor Máriának és Kolozsvári Istvánnak Bihari tájházak és kiállítóhelyek című második, Bihar megyével foglalkozó kötetét (az elsőben Hajdú–Bihar szerepelt, ebből pedig hiányzik a várasfenesi tájház, mert azt májusban, a kötet szerkesztésének lezárása után avatták fel). A könyv és a weblap között természetes „átfedés” van, így nem meglepő, hogy előbbit utóbbi készítője, Csorba Sándor muzeológus ajánlotta a hallgatóság figyelmébe, kiemelve az eltűnőben lévő civilizációs elemek megmentésének szükségességét, mert – mint fogalmazott – ha ezeket elveszítjük, akkor szegényebb lesz a világ a nagyszüleinket unokáinkkal összekötő, rólunk szóló értékekkel.
További kötetek készülnek
Csorba Sándor a könyv előnyeként értékelte annak háromnyelvűségét (magyar, román, angol), azt, hogy a 15 intézmény elérhetőségeit is tartalmazza, de nem csak címekkel és telefonszámokkal, de gyakorlatban is, térképeket mellékelve – és ezek által a kiadvány útikalauzként is használható. Kiemelte Bogya Pál fotós illusztrációit, hiszen a jó fényképek többet mondanak sok szónál. Ezekből a képekből, illetve a Hajdú–Bihar megyéről szóló könyvben találhatóakból kiállítást is összeállítottak a bemutatóra, mely ezen a héten még megtekinthető a kultúrházban. A szerzők nevében Sándor Mária elmondta, tervezik a természeti értékeket és műemlékeket leltárba vevő kötet elkészítését is. A könyv a helyi könyvtárban 15 lejért vásárolható meg. erdon.ro

Markó Magyarország honvédelmi miniszterével emlékezett Aradon
A térség népeinek, így a románoknak és a magyaroknak közös a sorsa az új Európában, a két népet számos területen kötik össze az érdekek, együtt kell keresniük a választ korunk kérdéseire - ezeket a gondolatokat fejtette ki szerdán Aradon Hende Csaba honvédelmi miniszter és Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.
A Nemzeti Gyásznap alkalmából az aradi Szabadság-szobornál délután rendezett ünnepségen mindkét politikus a mai kor követelményeinek a tükrében emlékezett meg a 161 évvel ezelőtt kivégzett tábornokokról.
Hende Csaba beszédében megállapította: a Magyar Köztársaság tudja, hogy mivel tartozik a nemzetnek. Együtt kell összekötnünk azokat a szálakat, amelyeket a történelem vagy a közelmúlt felelőtlensége elszaggatatott - mondta. "Román barátaink tapasztalataiból tanulva vezettük be a kettős állampolgárság intézményét a határon túli magyarság számára.
Erőteljesen támogatjuk a magyar közösség decentralizációs és autonómia törekvéseit. A magyar kormány kiemelt figyelmet fordít a szórványban élő magyarság sorsára, közösségeinek, intézményeinek megőrzésére és gyarapítására. Figyelünk mindazokra, akik magyarként élnek és dolgoznak, s ha kell, a mindennapokban küzdenek meg nemzetünk jövőjéért, közös megmaradásunkért" - fejtette ki a honvédelmi tárca vezetője.
A román és a magyar népnek közös a sorsa - hangsúlyozta a miniszter. "Most Dunának, Oltnak valóban egy a hangja. De ez a hang most sem nem morajos, sem nem halotti hang, hanem egy kis jóindulattal és képzelőerővel a jövő zenéjét is meghalljuk benne" - tette hozzá. Kifejtette: most nem csak törekszünk a stratégiai partnerségre, hanem kapcsolataink mindkét fél gondosan mérlegelt és tiszteletben tartott érdekein alapulnak. Ezek számtalan létfontosságú területen kapcsolják össze a két országot - állapította meg.
Mindkét nemzet sorsa attól függ, hogy itt, Közép-Európában hosszú távon tudunk-e olyan együttműködést kialakítani, amely választ ad a kor nagy kérdéseire, a globalizáció kihívásaira, az energiagazdálkodás, vagy éppen a Duna stratégia által felvetett kérdésekre - mondta a szónok. "Mindkét nemzet sorsa attól függ, hogy együtt keressük-e, s vajon megtaláljuk-e a béke és a boldogulás közös ösvényeit. Én azt hiszem, hogy van okunk bizakodni!" - hangsúlyozta Hende Csaba.
Markó Béla úgy fogalmazott: a Szabadság-szobor nemcsak a magyarok, hanem minden itt élő nemzet szabadságát hirdeti. Emlékeztetett az aradi vértanúk halála óta eltelt százhatvanegy esztendő krónikájára, amelyből úgy tűnhet: a népek, nemzetek soha semmit nem tanulnak a borzalmakból, vagy legalábbis mintha nagyon gyorsan elfelejtenék azokat, újból és újból kezdik elölről a gyűlölködést. "Én nem hiszek abban, hogy nekünk saját kárunkon kellene megtanulnunk mindezt" - szögezte le az RMDSZ elnöke, aki szerint nem szabad ismét a múlt csapdáiba esni, hiszen az idegengyűlölet, a kizárólagosság, az intolerancia ma ugyanolyan veszélyes, mint bármikor a múltban volt.
A közös Európa új megkötöttségekkel és kötelezettségekkel jár, de mégiscsak együtt vagyunk már, minden magyar ember és minden nép Európának ebben a részében. Ezeket a népeket együttműködésre ítélte a történelem - állapította meg Markó Béla.
Az aradi megemlékezéseken részt vett Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár is, jelen volt Ujhelyi István, az Országgyűlés MSZP-s alelnöke és Mesterházy Szilvia, az MSZP elnökének felesége, Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul és több más magyarországi és romániai magyar tisztségviselő. MTI
Impulzus.ro

Szent László szobrot avattak Nyárádszentlászlón
Az ünnepségen az RMDSZ elnöke azt mondta: Szent László csaknem egy évezreddel ezelőtt bebizonyította, hogy az országot megtartani csak egységben lehet. Markó Béla szerint a szoborállítás része az elvitatott múlt, és a közterek visszaszerzésének.
A műalkotást Gyarmathy János szobrászművész ajándékként készítette a falunak amelyben nevelkedett, bronzba öntését és köztéri elhelyezését pedig az RMDSZ, illetve a község önkormányzata támogatta.
A kommunizmus idején a falut megfoszt
„Maga a szép Szentlászló név is megszűnt és a falut Gálfalvához csatolták. 1990 után sikerült újra elérni, hogy visszakapja a nevét: én ennek nagyon örvendtem és gondolom, hogy ezzel, hogy itt elhelyeztük ezt a szobrot, már ilyen nem fog megtörténni" – mondta el a szobrászművész. Nyárádszentlászlón egy rendkívül értékes freskókat rejtő, Árpád-kori -ma unitárius- templom őrzi a lovagkirály emlékét: feltárása és restaurálása három éve kezdődött.
Baranyi László
Duna TV ották identitásától – ennek visszaszerzéséhez akart a maga eszközeivel a szobrász hozzájárulni. Erdély.ma

Illúzió az erdélyi magyarságért
A Magyar Népi Szövetségről (MNSZ), a romániai magyarság történelméről, a baloldali ideológia megítéléseiről, illetve a Romániában kiépülő kommunista rendszerről tudhattunk meg többet a tegnapelőtti könyvbemutatón.
Tucatnyi ember gyűlt össze a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében, ahol Nagy Mihály Zoltán, a Román Állami Levéltár főigazgató-helyettese és Olti Ágoston történész Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez 1944-1953 című könyve került ismertetésre. A bemutatót Demeter Szilárd, a PKE tanára kezdte el, aki köszöntötte a könyv egyik szerzőjét, Nagy Mihály Zoltánt, illetve Sárándi Tamást, a Szatmárnémeti Megyei Múzeum kutatóját, majd beszélt arról a „történelmi vakfoltról”, amelyet a könyv kiemel a mélyből, és felelevenít az olvasó számára.
Ezután Sárándi tartott tartalmas bemutatót a könyvről, amely egyben egy dokumentumgyűjtemény is. Beszélt a Román Kommunista Párt politikájáról, amely mindent megtett azért, hogy a rendszert jó színben tüntessék fel. Ezért a rendszer ellen harcolókat negatív, a mellette tartókat pedig pozitív részlehajlással minősítették, majd pedig szerepvállalásukat hasonló módon dokumentálták. Ezeket a dokumentumokat így nem lehet önmagukban szemlélve hiteles információforrásoknak tekinteni, csakis egy eseménysorban elhelyezve őket. „A dokumentum mint forrás önmagáért beszél” – magyarázta a kutató azt a történészek között közkedvelt – és egyben szakszerűtlen – felfogást, amely számtalan eseménynek a torzított ismertetéséért felelős. Az objektív, forráshiteles történetírásra ma már lehetőség van, de nem volt ez mindig így, mert az elmúlt rendszer történetírói szinte kivétel nélkül különböző érdekcsoportoknak a tagjai voltak.
Ezután Nagy Mihály Zoltán beszélt művéről, illetve a könyv témájának problémájáról. Egyebek mellett elmondta, hogy ma sem túl népszerű célkeresztbe helyezni az erdélyi magyar „kommunistabarát” érdekképviseletet, jelesül az MNSZ-t, sokkal kellemesebb volna a második bécsi döntésről írni vagy az 56’-os forradalom mártírjaira emlékezni, de a történészeknek nem áll jogukban az eseményeket rangsorolni. „Ne úgy mutassunk be egy korszakot, hogy minden esetben csak az derüljön ki, hogy az erdélyi magyarságot mindig csak verték. Mutassuk meg azt is, hogy mit tettek vagy nem tettek meg a magyarjaink, esetleg miként ártottak saját közösségüknek” – mondta. Ezután a párizsi békeszerződés utáni idők egyedüli romániai magyar politikai képviseletéről, az MNSZ-ről beszélt, amely bár a magyarság érdekeinek védelmére szegődött, a kommunista párt árnyékában mozgott, később fel is szívódott benne, ezért több szempontú és előjelű a megítélése. „Érdekképviseletről csak akkor beszélhetünk, ha az adott szerv intézményt épít és intézményt véd” – folytatta. Ezt az intézményrendszert tálalja a könyv, illetve azt, miképp próbálta meg az MNSZ ezeket az érdekeket védeni, illetve miképp nem. Ezért is a cím, amely az MNSZ szerepvállalására utal, amely részben pártpolitika, részben pedig érdekképviselet volt.
Nagy leszögezte: fontos kiemelni, hogy az akkori magyar vezetők hittek a román hatalommal való kiegyezésben, ami a magyar kisebbségi jogok érvényesítését illette. Abban is hittek, hogy a magyarság nemzetiségi problémáit a „közeli” Szovjetunió, nem pedig a „távoli” Nyugat oldhatja meg. Ez az illúzió részben annak volt köszönhető, hogy ez a generáció 1910 környékén született, és ez idő tájt még nem teljesedtek ki a kommunista eszmerendszer és a napi valóság közötti ellentmondások. A továbbiakban kitért arra is, hogy baloldalinak ítéltek meg ebben az időszakban sok olyan embert – például „a nép egyszerű fiát”, Márton Áron püspököt –, akiket ma semmiképp nem minősítenénk azoknak, mert ma már más a baloldal megítélése, amely időről-időre változott. Ahhoz, hogy ezt a hatalmas dilemmát feloldjuk, mindenképp történelmi kontextusba kell helyeznünk az eseményeket.
A bemutató végén az érdeklődők kérdéseket tettek fel a mű szerzőjének, majd megvásárolhatták a könyvet.
Balla Sándor, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Határtalan örökségvédelem – XVII. Népi Építészeti Tanácskozás – Békés, 2010. szeptember 30. – október 2.
A népi építészet hagyományainak védelme a kulturális örökségvédelem egyik fontos része. Egyben a civil szervezetek – amelyek egyfajta küldetéstudattal tekintenek a népi építészet által hordozott értékekre, azok fenntartására, átörökítésére, védelmére – egyik alapvető feladata. Népi örökségünk megóvása nem hárul egy-egy országra: e fontos tevékenység határokon ível át, ezért mindenképpen fontos, hogy azt nemzetközi szinten is összehangolják. Ezt tűzte ki célul a békési tanácskozás.
Az immár hagyományos tanácskozást a Békés Városi Kulturális Központban szervezték meg szeptember 30. és október 2. között, az Icomos Magyar Nemzeti Bizottsága és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal égisze alatt. Társszervező volt a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság.
A tanácskozás köszöntőkkel kezdődött. Elsőnek Izsó Gábor, Békés város polgármestere, majd – többek között – a társszervezetek részéről Dukrét Géza, a PBMET elnöke is köszöntötte a konferenciát, aki egyben ismertette az egyesület tevékenységét is. Egész nap a műemlékvédelemmel, a népi építészet védelmével kapcsolatos előadások hangzottak el. Az első nap programja Sófalvi István nagyváradi fotóművész Érmelléki borpincék című kiállításának megnyitásával végződött, a tárlat anyagát Balassa M. Iván ismertette.
Másnap szakmai kirándulást szerveztek, amelynek célja a védelem különböző szintjeinek, épületegyütteseknek – pincesoroknak – és egyedi épületeknek megtekintése volt az Érmelléken, a határ mindkét oldalán. A közel száz résztvevőt szállító két autóbusz egyikén Dukrét Géza volt az idegenvezető, aki részletesen ismertette az Érmellék történetét, műemlékeit és nagy szülötteit. A következő útvonalat járták be: Békés–Nagyszalonta–Nagyvárad–Gálospetri–Értarcsa–Szalacs–Székelyhíd–Létavértes–Békés. Gálospetriben megtekintették a Kéri Gáspár által berendezett tájházat, Értarcsán és Szalacson a pincesorokat, amelyeket Kéri doktor mutatott be. Létavértesen értékes néprajzi tárgyakat néztek meg a Magyar Néprajzi Kiállító Terem keretében. Záróeseményként egy vetített képsorral idézték fel a hajdani szőlőskert népi építészetét.
A harmadik nap délelőttjén szintén előadások hangzottak el, többek között Kéri Ildikó Erzsébet és Kéri Gáspár Népi építészeti emlékek megőrzése és műemlékvédelem az Érmelléken című előadása. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Csángóföldi oktatás: van még tennivaló
A hatósági fenyegetőzések ellenére idén ősztől újabb csángóföldi településeken tanulhatják a magyar nyelvet a csángó gyerekek. Bogdánfalván és Ferdinándújfaluban iskolán kívüli tevékenységként oktatják őseik nyelvét, míg Nagypatakon és Gajdáron fakultatív tantárgyként az állami oktatás részévé vált annak tanítása, így jelenleg 24 helység része a moldvai oktatási programnak – közölte a Krónikával Ferencz Éva. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse azonban hosszú távon nem derűlátó.
Újabb moldvai falvakban sikerült beindítani a magyar nyelv oktatását a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ), így tovább nő a magyarul tanuló csángó gyerekek száma. Ősztől Bogdánfalván és Ferdinándújfaluban oktatják majd iskolán kívüli tevékenységként a magyar nyelvet, míg Nagypatakon és Gajdáron fakultatív tantárgyként az állami oktatás részévé vált annak tanítása – tudtuk meg Ferencz Éva oktatási felelőstől. Mint mondta, másik két településen, Diószegen és Lujzikalagorban is hivatalossá szerették volna tenni a magyarórákat, de a szülők nagy része hatósági megfélemlítés hatására visszavonta a korábban benyújtott kérvényt, melyben a fakultatív magyar órát kérték.
A polgármester és az iskolaigazgató többek között azzal fenyegetőzött, hogy elveszítik a gyereknevelési pótlékot, s ezután semmilyen segítségre nem számíthatnak az önkormányzattól. „Volt olyan szülő, aki azt mondta, inkább tartsuk nála otthon a magyarórát, csak ne legyen cirkusz” – magyarázta Ferencz Éva.
Szerencsére vannak sikertörténetek is, Nagypatakon például – ahol idén nyolc gyerek tanul fakultatív módon magyarul – a polgármester támogatta a magyaróra bevezetését, sőt megígérte: az iskolán kívüli magyaroktatáshoz is biztosítja a fát.
Ugyanis a tanfelügyelőség által engedélyezett heti 3 magyaróra nem elegendő, a pedagógusok délutánonként is foglalkoznak a gyerekekkel a szövetség által bérelt házakban. „Ahol már évek óta működik a program, és a hatóságok, lakosok látják, hogy a magyaróra a gyerekek javára válik, ott nem szokott probléma lenni” – vázolta a helyzetet Ferencz Éva. Tavaly 1680 csángóföldi gyerek tanulta ősei nyelvét az állami oktatás részeként vagy iskolán kívüli tevékenységként, és idén tovább nő ezek száma – mivel a csoportok sok helyen még most szerveződnek, nem tudni pontosan, mennyivel. Jelenleg 24 moldvai településen biztosított a magyar nyelv oktatása.
Egyre több az erdélyi tanerő
A jövőben további 25–30 helységre kellene kiterjeszteni a programot, azonban az oktatási felelős szerint erre egyelőre nincsenek meg az anyagi feltételeik. Mint mondta, a gazdasági válság érezhetően rányomja a bélyegét a keresztszülőprogramra – melynek keretében erdélyi és magyarországi magánszemélyek, intézmények felvállalták, hogy fedezik egy-egy csángó gyerek taníttatásának költségeit –, az utóbbi időben egyre többen lépnek vissza, csökkennek a befizetések. Ezért a szövetség vezetői örülnek, ha a jelenlegi 57 oktató bérét és a program egyéb költségeit állni tudják, bővítésre egyelőre nem gondolhatnak, holott számos településen a magas gyereklétszám miatt további pedagógusokra lenne szükség.
Jó jel viszont, mesélte az illetékes, hogy a tanárok között egyre több az erdélyi, illetve a csángó. Mint mondta, az idén alkalmazott 9 tanerőből csupán egy jött az anyaországból, s ketten csángóföldiek, ami jó aránynak számít. A teljes tanári karban egyébként 11 a moldvai és 5-en magyarországiak, a többi pedagógus főleg a Székelyföldről érkezett a Csángóföldre. Ferencz Éva szerint ez annak köszönhető, hogy idén sokkal jobban népszerűsítették a programot a romániai egyetemeken, tanfelügyelőségeken. De a nehéz életkörülmények miatt továbbra sem egyszerű Moldvába vonzani a fiatal pedagógusokat. Idén is sokkal több volt a jelentkező, azonban egy részük, amint meglátta, hogy a kútról kell vizet hozni, maguknak kell fát vágni, egyből visszakozott. „Ez nem is munka, ez életforma” – foglalta össze a csángóföldi oktatói tevékenység lényegét Ferencz Éva.
Felgyorsult az asszimiláció
Azonban az oktatási felelős biztatónak tartja, hogy jelenleg 9 diákjuk tanul romániai egyetemeken, és a csíkszeredai kollégiumukban is sok az olyan végzős, aki folytatni szeretné tanulmányait. Abban reménykednek, hogy ők majd szülőföldjükön akarnak boldogulni. Ferencz Éva szerint örvendetes, hogy Magyarország helyett inkább a hazai felsőoktatási intézményeket választják a diákok, így nagyobb a hazatérés esélye. Ez a szövetség munkáját is könnyítené, hiszen akkor nem kellene lakást bérelniük az oktatók számára. „Arra kell törekednünk, hogy ne importáljuk a Székelyföldről vagy Magyarországról a szakembereket, hanem mi magunk termeljük ki őket” – foglalta össze az egyik célkitűzésüket Ferencz Éva.
Ez amiatt is fontos lenne, mert az elmúlt tíz évben – amióta a csángóföldi oktatási program működik – a magyarórák bevezetése ellenére is egyre nagyobb a nyelvromlás, felgyorsult az asszimiláció, és félő, hogy sok településen elkésnek a program beindításával. „Attól félünk, hogy ha a következő két-három évben nem lépünk, már nem lesz, akit tanítani” – vetítette elő a szomorú jövőt az illetékes, aki szerint a következő tíz évben a bővítés lesz a fő feladat.
Hozzátette, akárcsak országszerte, Moldvában is csökkenőben a gyermeklétszám, ráadásul „divattá vált”, hogy a Székelyföldre és a belső-erdélyi szórványba visznek tanulni csángó gyerekeket, hogy ezáltal megmentsék az ottani magyar iskolákat a bezárástól. „Nem örülünk, hogy kiszakítják őket a családból” – mondta a pedagógus, aki szerint ez csak abban az esetben elfogadható, ha árva vagy nehéz sorú gyerekekről van szó. „Azt, hogy csak azért vigyenek el egy gyereket, hogy valakinek ne szűnjön meg az állása, ne szűnjön meg az iskola, nem támogatjuk” – jelentette ki a pedagógus, aki szerint ez az eljárás hosszú távon az illető tanintézeteket sem menti meg a bezárástól.
Sikerek és kudarcok
Hegyeli Attila, a szövetség ügyvezetője, aki maga is évekig vezette a moldvai magyar oktatási programot, a Krónika kérdésére úgy értékelte, hogy az elmúlt tíz év számos pozitívumot hozott. Nulláról kezdték, míg ma 24 településen van magyaróra, és 16 helységben ez az iskolában zajlik – mutatott rá a pedagógus. Csíkszeredában kollégiumuk van, ahol 70 diák tanul, míg hét fontos csángóföldi településen közösségi házat működtetnek – sorolta a megvalósításokat Hegyeli. A kudarcok között említette, hogy minden erőfeszítésük ellenére továbbra sincs magyar nemzetiségű tanfelügyelő a Bákó megyei tanfelügyelőségen, így nehézkes a program irányítása.
Ráadásul a bákói oktatási-művelődési központ terve sem valósult meg, nincs magyar könyvtár, magyar rendezvények, holott a városban több mint 20 ezer, vonzáskörzetében 60 ezer magyarul beszélő ember él, mutatott rá. „Az oktatás terén hatalmasat léptünk, de Csángóföldön csak akkor lesz jövője a magyarságnak, ha legalább ilyen mértékben tudunk előrehaladni a vallási ügyek (továbbra sincs magyar mise, és a iaşi-i püspökség nem is hajlik erre), a gazdaság (nagy a szegénység, óriási a munkanélküliség, az elvándorlás), az ifjúsági ügyek és szociális téren. Ez lesz a következő tíz évnek a nagy feladata” – foglalta össze Hegyeli Attila.
Pap Melinda Krónika (Kolozsvár)

(MTI) A miniszteri biztos a megnövekedett feladatokhoz igazítaná a határon túli magyarság költségvetési támogatását
A szakterületért felelős miniszteri biztos azt javasolja, hogy a jövő évi költségvetésben, a gazdaság teljesítőképességéhez és a megnövekedett határon túli feladatokhoz igazítva növekedjen a külhoni magyarság támogatására fordítandó teljes keretösszeg. Ulicsák Szilárd az MTI-nek elmondta: a jövő évtől szeretnék kiszámíthatóvá tenni a határon túli intézmények normatív támogatását.
Ulicsák Szilárd, aki szeptember közepétől felel miniszteri biztosként a határon túli magyar előirányzatokért, kifejtette: most - minden tárca vonatkozó forrásait beleértve - nagyjából a központi költségvetés kiadási főösszegének 1 ezreléke az a teljes összeg, amit a határon túli magyarok támogatására fordítanak. Az eddigi konzultációk és megbeszélések alapján úgy ítéli meg, hogy ennek emelése lenne kívánatos a jövő évi költségvetésben. Kérdésre válaszolva azt közölte: konkrét számokat a büdzsé benyújtása után szeretne csak mondani.
Hozzátette: a jelenlegi forrásból már most is nagyon sokrétű feladatokat kell ellátni. Példaként említette a közoktatás támogatását a státusztörvény alapján, a felsőoktatás területén az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a kárpátaljai főiskola, Felvidéken a Selye János Egyetem segítését, s Délvidéken is elindult a tanárképzés. Emellett támogatást kell biztosítani a háttérintézmények számára is, a tudományos tevékenységhez, a könyv- és jegyzetkiadáshoz, kulturális és nyelvápoló programokhoz, a magyar-magyar kapcsolattartás erősítéséhez - sorolta a miniszteri biztos.
Ulicsák Szilárd elképzeléseit kifejtve elmondta: szeretne egy meghatározott, pontos kritériumrendszert kialakítani, amelynek alapja az lenne, hogy a határon túli intézmények milyen feladatokat látnak el. Tervei szerint ehhez biztosítanának célzott és kiszámítható normatív támogatást.
Kitért arra is, hogy szeretnék megakadályozni, hogy a nagyobb intézmények kiszorítsák a kisebb civil szervezeteket, iskolákat, kisebb egyházi intézményeket a Szülőföld Alap pályázatain.
Így a pályázati alapnál továbbra is lehetne forrást kérni nyári programokra, vagy részképzések támogatására. Ez a lehetőség azonban elsősorban a civil szervezetek számára fog rendelkezésre állni, s várhatóan nagyobb forráshoz juthatnának mint eddig. A nagyobb intézmények normatívája pedig úgy változna, hogy a pályázati forrástól semmiképpen ne essenek el.
Ulicsák Szilárd szerint jobban ki kellene használni az uniós tagságból fakadó előnyöket is, azt, hogy a teljes magyarság mintegy 90 százaléka uniós állampolgár is. Ennek egyik lehetséges területeként a határ menti együttműködéseket említette. Ehhez szintén szükséges forrásokat biztosítani, önrészt, kamattámogatást, attól függően, hogy civil szervezet vagy gazdasági társaság pályázik. Ebben is szeretnének segítséget nyújtani.
A miniszteri biztos elmondta: konzultálni fog a tárcák érintett szakembereivel és felelőseivel is annak érdekében, hogy egy minél átláthatóbb, mindenki számára kiszámíthatóbb és a nemzetstratégia irányvonala mentén haladó, egységes támogatáspolitikai rendszert alakítsanak ki. Eddig az egyházügyi és az oktatási államtitkársággal folytatott megbeszéléseket, de napirenden van a többi tárcával való egyeztetés is. MTI

Megújul a Székely Nemzeti Tanács
A helyi, települési székely tanácsok működését szeretné újjáéleszteni a Székely Nemzeti Tanács, jó alkalomnak találják e célra a november 19-re Budapesten a magyar parlamentben összehívott ülés előkészítését. Izsák Balázs, az SZNT elnöke levélben fordult a székely falvak és városok közösségeihez: alakítsák meg a települési tanácsot ott is, ahol eddig nem működött, ahol létezett, tartsanak új küldöttválasztást, hogy megfelelően felkészülve, hiteles felhatalmazással vehessenek részt az eseményen.
Izsák Balázs szerint a Magyar Országgyűlés épületébe, a főrendiház gyűléstermébe összehívott SZNT-ülés rendkívüli jelentőségű: „Fontos leszögezni: előzmény nélküli, hogy az elszakított területek magyar közösségeinek valamelyik közképviselete Magyarország Országházában ülésezzék. Meggyőződésünk, hogy a székely autonómiatörekvés beilleszthető a magyar nemzeti együttműködés rendszerébe, és ennek szellemében le tudjuk tenni az Országházban egy hosszú távú együttműködés alapjait a magyar állam intézményeivel” — írja felhívásában.
Izsák Balázs felhívja a helyi közösségek figyelmét, hogy „a küldöttek megválasztásának nyilvánosan és idejében meghirdetett állampolgári közgyűléseken kell megtörténnie, amelyen az adott település minden polgára részt vehet, választhat és megválasztható”. Az SZNT szabályzata szerint minden székely falu vagy város állíthat legalább egy küldöttet, a nagyobb települések minden újabb 3000 magyar nemzetiségű lakos után egy-egy küldöttet jelölhetnek. Az alakuló, illetve tisztújító gyűléseket tíz nappal korábban meg kell hirdetni, ezeken ismertetni kell a Székely Nemzeti Tanács alapításának dokumentumait.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„A határok felett összetartozik a magyar nemzet"
(MTI) – Magyarország elindult a nemzeti érdekek érvényesítése felé, Arad után 161 évvel már nem csak szabad, hanem egységes is a nemzet – mondta Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes az aradi vértanúkra emlékezve a Fiumei úti sírkertben szerdán Budapesten.
A kereszténydemokrata politikus a Batthyány mauzóleumnál tartott megemlékezésen úgy értékelte, Magyarország maga mögött hagyta a nemzeti érdekek elárulásának és feladásának éveit.
Semjén Zsolt úgy fogalmazott: a nemzeti gyásznapon tisztelettel emlékeznek a vértanúkra, és nemcsak az aradi tizenhármakra, hanem százakra, akik között a magyarokon kívül találni lengyelt, horvátot, szerbet, németet, osztrákot. Ami közös bennük, az a hősiesség, amivel nemzeti függetlenségünkért és szabadságunkért harcoltak, mert szabad és egységes nemzetet akartak – mondta.
A kormányfő helyettese szerint a mostani emlékezés azért is felemelő, mert végre, nagy adósságot törlesztve kimondták, "a határok felett összetartozik a magyar nemzet".
"A mi szellemi koszorúnk, amit (...) szimbolikusan elhelyezünk, a nemzeti összetartozás ünnepélyes kimondása és törvénybe iktatása" – fogalmazott.
A KDNP elnöke szerint október 6-a csak március 15- ével és 1867-tel, a kiegyezéssel együtt érthető. Kifejtette: a szabadság kivívásával folytatott küzdelmeink rányomták bélyegüket történelmünk utóbbi fél évezredére. Emlékeznünk kell a tragikus szembenállásokra, örök példájukra és tanulnunk kell a korabeli eseményekből. Helytállásból és árulásból egyaránt le kell vonni a tanulságot – tette hozzá Semjén Zsolt.
A történelem szereplőinek megítélése koronként, szereplőnként változhat, de léteznek olyan erkölcsi hősök, akiknek a megítélésében a történések idején és történelmi távlatból visszatekintve is egységes a nemzet. Ilyen biztos pont, erkölcsi fundamentum az október 6-án kivégzett aradi vértanúk emlékezete – emelte ki. Népújság (Marosvásárhely)

"A vértanúk lelke földalol"
Halálukkal is a hazát szolgálták
Szerdán délután a Marosvásárhelyi Református Kollégium diákjai az aradi vértanúk és az első független magyar kormány miniszterelnöke, Batthyány Lajos emléke előtt tisztelegtek a kollégium dísztermében tartott ünnepségen.
"Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai", "a haza a lelked része", "kell ma a bástya az omló világban" – a verses-zenés összeállításban Vörösmarty Mihály-, Petőfi Sándor-, Juhász Gyula-, Babits Mihály-, Wass Albert-szövegek, szövegrészek szerepeltek. A diákok tolmácsolásában elhangzottak a gróf és a polgár, s a magyarok mellett a horvát és a szerb, a birodalmi német és az örmény halálra ítélt vértanúk feltétel nélküli hazaszeretetéről, az esküjükhöz való hűségről és hitükről tanúskodó szavai, akik úgy érezték, hogy halálukkal is a hazát szolgálják.
A mai fiatalok pedig azt kell tudják, hogy ismerni kell a múltat, a történelmünket ahhoz, hogy építeni lehessen a jövőt. A műsort Fábián Olga magyar szakos tanárnő állította össze és tanította be Enyedi Csaba iskolalelkésszel együtt. A kollégisták ritkán tapasztalt lelkesedéssel mondták el az irodalmi szempontból is tartásos, szépen összeállított szöveget, majd a vértanúk tiszteletére meggyújtották az emlékezés gyertyáit. A gyásznapra való emlékezés fontosságáról Székely Emese igazgatónő beszélt, s az ünnepség felemelő záróakkordjaként Enyedi Csaba Nemzeti imánkat játszotta el a kollégium orgonáján. A beszámolóhoz hozzá kell tennünk, mert ritka manapság, hogy a kollégium diákjai az emlékezéshez méltó csendben és fegyelmezetten hallgatták végig a műsort és vastapssal jutalmazták kollégáik és tanáraik teljesítményét.
Megható, fiatalosan szép megemlékező ünnepség volt.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Interetnikai konfliktus az iskolában
Szatmár megye – „Nem hiszem, hogy a két iskola szellemiségéhez méltó az ilyen viselkedés” — ezekkel a szavakkal jellemezte Kereskényi Gábor alpolgármester az október 6-i ünnepségen történt incidenst.
Október 6–án a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diáksága új épülete udvarán emlékezett meg az aradi vértanúkra. A méltóságteljes megemlékezésnek azonban olykor túl hangos közönsége is akadt, a szomszédos Ioan Slavici Főgimnázium növendékeinek bekiabálása kísérte az ünnepséget, sőt még egy labda is átkerült az ünneplésre felsorakozó diákság “térfelére”.
A szerdai incidenssel kapcsolatosan Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője elmondta, úgy gondolja a főgimnázium diákjai tízesre vizsgáztak, méltósággal viselkedtek megemlékezésen. Az ünnepséget követően az igazgatónő a diákjai közé berúgott labdát visszavitte a Slavici igazgatójának, aki megígérte, hogy megteszi a szükséges lépéseket. Pataki Enikő úgy gondolja, a szomszéd intézmény diákjainak viselkedésének fő kiváltó oka az udvar elkerítése volt, bár az nem azért történt, hogy kizárjanak bárkit is, hanem hogy továbbra is fent tudják tartani azt a fegyelmet, melyet a diákok régi helyükön megszokhattak. A kölcseys diákok egyébként mától kimehetnek az udvarra, minden szünetben két felügyelő tanár lesz kint, és az igazgatónő szeretné, ha a szomszédos intézmény tanárai is odafigyelnének a növendékeikre, szünetekben is. Visszatérve az ünnepség megzavarására, Pataki elmondta, a diákokat lehet irányítani és fegyelmezni, ami a tanárok feladata, a Slavici tanárai viszont nem voltak ott, ez pedig súlyos mulasztásnak számít. Az igazgatónő hozzátette, bármire nyitott azzal kapcsolatban, hogy minél barátságosabb légkör legyen a két iskola között.
Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti alpolgármestere lapunk megkeresésére elmondta, csütörtökön volt egy beszélgetése Martin Constantinnal, a Ioan Slavici Főgimnázium igazgatójával — az alpolgármester tudomása szerint az említett szünetben az igazgató is az udvaron volt —, aki azzal érvelt, hogy a rendezvényről nem tudtak. Kereskényi szerint ez nem magyarázza meg a diákok viselkedését és sajnálatosnak tartja azt, hogy 2010–ben a diákok nem tudják egymás ünnepeit tiszteletben tartani. Az alpolgármester nem a diákokat tartja hibásnak — habár bennük is lehetett volna annyi tisztelet, hogy ne zavarjanak meg egy ünnepséget —, hanem a pedagógusokat és az iskolavezetést okolja azért, hogy ez megtörténhetett. “Csodálkozom ugyanakkor, hogy a történtekkel kapcsolatban az iskolaigazgató nem tanúsított megbánást” – fogalmazott Kereskényi. Az ehhez hasonló problémákat az önkormányzat kötelessége nyilvántartani, a teljes felelősség azonban a Slavci igazgatóját terheli — összegezte az alpolgármester.
A Ioan Slavici Főgimnázium igazgatóját, Martin Constantint hosszas keresés után értük utól, az incidenssel kapcsolatos kérdéseinkre szűkszavúan csak annyit válaszolt, hogy ha az igazgatónő előre jelezte volna, hogy rendezvényt szeretnének tartani az udvaron, jobban odafigyeltek volna diákjaikra. Elmondta, az ünnepséget megzavaró diákok ellen fegyelmi eljárás indul, de megteszi a szükséges lépéseket a hasonló helyzetek elkerülése érdekében is. erdon.ro

Miért nem piros-fekete a székely zászló?
Gyergyószárhegy – Negyedik állomásához érkezett a Székelyföldi Akadémia rendezvénysorozat: október 6-án este Gyergyószárhegyen tartott előadást dr. Hermann Gusztáv és Mihály János történész.
A Székelyföldi Akadémiát Hargita Megye Tanácsa azzal a céllal indította útjára, hogy bevonja a Hargita megyei községek értelmiségét a politikai döntéshozatal előkészítésébe. Az előadásokra képviselőket, helyi egyházi vezetőket, tanárokat, orvosokat, állatorvosokat és önkormányzati hivatali vezetőket hívnak meg, és lehetőség van a témával kapcsolatos vitára.
Gábor László polgármester üdvözölte a jelenlévőket, majd Borboly Csaba megyei tanács-elnök vázolta a Székelyföldi Akadémia célkitűzéseit. Szerinte a közélet alakításához nem kell választott tisztség, a szervezők nem azt várják el a vidéki értelmiségtől, hogy politizáljon, hanem hogy segítse a politikumot jó döntések meghozatalában. Ez rendszeres párbeszéddel lehetséges, jelentette ki Borboly Csaba, kifejtve: minden településen értékes emberek dolgoznak, akik tapasztalatát minél inkább hasznosítani kell a közösség javára.
Dr. Hermann Gusztáv a vidéki értelmiség és a tudomány viszonyáról tartott előadást. Számos erdélyi példával bizonyította, hogy falun élő értelmiségi is lehet aktív tudományos kutató, aki maradandót, egyetemest képes alkotni. „A tudomány nincs halálra ítélve vidéken” – szögezte le a történész, feltéve a kérdést: mit kutathat egy székelyföldi, vidéki értelmiségi. A válasz: akár fokozati vizsgára készülő dolgozatban is fel lehet tárni a helyi értékeket, a település történetét, vagy más ahhoz kapcsolódó témában végezhetnek tudományos kutatást.
Mihály János történész a székely zászlókról tartott előadást. A megyei önkormányzat Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoportjának tagja 17 történelmi székely zászlót ismertetett, majd válaszolt arra a kérdésre is, miért kék-arany a székely zászló (amelyet egy tavalyi megyei tanácsi határozat Hargita megye hivatalos lobogójává nyilvánított), és miért nem piros-fekete. Mihály János kifejtette, hogy a piros-fekete zászlónak nincs történelmi előképe, ezeket a színeket zászlón az 1930-as években, az Ezer Székely Leány Napján kezdték használni, a székely népviselet leegyszerűsített színeiből kreálva. A piros-feketét a háború utáni években tovább használták könyveken, táncegyüttesek plakátjain, magyarázta a történész.
A rendezvény végén Borboly Csaba, egy emléklappal együtt, ünnepélyesen átadta a megyezászlóként is szolgáló székely lobogót Gábor László polgármesternek. erdon.ro

Táblák megint leszerelve Váradon!
Nagyvárad – A múltkor néhány hónapot bírtak ki, ezúttal pár napot: megint leszereltette a nagyváradi Polgármesteri Hivatal azt az öt magyar utcanévtáblát, amelyet pár napja szereltek vissza az EMI-sek. Egyházi tulajdonú ingatlanokon lévőkről van szó, a Kálvin és a Teleki utcák magyar megnevezéseit tüntették el újra.
Csütörtök dél körül érkeztek a munkások s a levett táblákat el is vitték. Mint ismeretes, az elősző leszerelési kampánykor pár táblát visszaadtak a tulajdonosoknak, ezúttal azonban már erre sem voltak hajlandóak. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) részéről Csomortányi István lapunknak elmondta: most utólag értesültek az akcióról, s az önkormányzatnál semmi érdemlegeset nem tudtak meg a háttérről. Mindössze annyit közöltek velük, hogy most is azért vették le a táblákat, mert azok nem szabványosak.
Megírtuk azonban, hogy a román utcanévtáblák sem egységesek Váradon, rengeteg nem szabványos román névtábla is van. Ezt a jelenséget sajtótájéjkoztatón is kifogásolta nemrég az EMI. Megkéreztük Csomortányi Istvántól, tettek-e valamilyen lépést ezzel kapcsolatban – ám mint kiderült, azóta változott az álláspontjuk. “Nem léptünk semmit, minek lépjünk? Nem az a célunk, hogy a nem szabványos román nyelvű táblákat is levegyék, hanem az, hogy a mieinket békén hagyják” – mondta. Hozzátette: a további lépéseiket “nagyon át kell gondolni, hogy ne tegyünk semmit, ami befagyasztja a helyzetet”. Azért úgy gondolja, “valamikor, valahogyan újra visszatesszük a táblákat, ez elvi kérdés”. Egyébként az EMI“szégyenletesnek tartja, hogy szerintük az önkormányzat megvárta az október 6-i megemlékezéseket, hogy csak utána szereltesse le a táblákat, hogy kisebb botrány legyen, s 7-én azonnal akcióba is léptek”.
Érdekes…
Megkerestük a váradi önkormányzatot is annak nyomán, hogy ismét leszerelték a Kálvin és a Teleki utcák magyar névtábláit. Mint ismeretes, legutóbb szeptemberben vetette le atáblákat a váradi Polgármesteri Hivatal. Akkor arra hivatkoztak, hogy az ombudsman megkeresésére cselekedtek, akihez állampolgári bejelentés érkezett. Ugyanakkor jelezték: csak akkor folyamodnak ismét leszereléshez, ha újabb állampolgári bejelentés érkezik. (Közben egyébként kiderült, hogy az ombudsmanhoz érkezett akkori bejelentésben nem is kérte senki a leszerelést, s az ombudsman amúgysem adhat ilyen jellegű utasítást azönkormányzatnak.)
Minden esetre csütörtökön ismételten azt tudakoltuk a váradi elöljáróknál, ezúttal minek alapján cselekedtek. Az önkormányzat sajtóosztályától kértünk felvilágosítást, külön jelezve: az ombudsman sem dolgozik olyan gyorsan, hogy ismét az ő úgymond ajánlása lehetne az ok.
A sajtóosztály némi dokumentálódás után megkeresésünkre azt válaszolta: ezúttal kifejezetten hozzájuk érkezett két bejelentés. Mégpedig az első szeptember 28-án. Ez azt jelenti, hogy az állítólagos bejelentő nagyon gyors volt: a magyar táblákat ugyanis szeptember 27-én szerelte vissza az EMI – s a mostani tájékoztatás szerint másnap már meg is volt az első bejelentés. Ezt követően, szeptember 30-án ismét kaptak egy bejelentést – mondja a hivatal. Kérdésünkre hozzátették: a megkeresésekben tételesen olyan kérés is volt, hogy távolítsák el a feliratokat. Ennek nyomán kérték fel a Selina céget, amely tegnap leszerelte a táblákat. Mint ismeretes, Ilie Bolojan polgármester előzőleg már közölte: nem tartja fontosnak az ügyet, de addig fognak leszerelni és bírságolni, “amíg Tőkésék meg nem unják a táblák felszerelését”. Bírságot egyébként sem az előző esetben nem szabtak ki, sem csütörtökön. erdon.ro

Markó: az RMDSZ bármilyen kormányban ugyanazt teszi
Bár elégedetlen a kormány működésével, amely „sok habozással és halogatással” hozza meg döntéseit az RMDSZ-nek nem áll szándékában kilépni a koalícióból – szögezte le tegnap Aradon Markó Béla kormányfőhelyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke. Hozzátette: ebből a szempontból még szívesen is látja az ellenzéki kritikákat, ugyanis azok segítenek abban, hogy a koalíció hatékonyabban működjön.
Bár elégedetlen a kormány működésével, amely „sok habozással és halogatással” hozza meg döntéseit az RMDSZ-nek nem áll szándékában kilépni a koalícióból – szögezte le tegnap Aradon Markó Béla kormányfőhelyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke. Hozzátette: ebből a szempontból még szívesen is látja az ellenzéki kritikákat, ugyanis azok segítenek abban, hogy a koalíció hatékonyabban működjön.
Arra az újságírói kérdésre, hogy az RMDSZ hajlandó lenne-e más felállásban is koalícióra lépni, Markó leszögezte, hogy a szövetség bármilyen összetételű kormányban ugyanazt tenné.
„Nagyon sokat és sokan spekulálnak a mi szándékainkról. Frunda György kivételével senki nem vetette fel ezt szövetségen belül, aki – bár fontos hangja az RMDSZ-nek – egyedül van véleményével. Felteszem a kérdést: miért hagyjuk ott ezt a kormányt egy másik javára, ha mindkét kabinetben ugyanazokat az értékeket és ugyanúgy képviseljük?” – kérdezett vissza Markó.
Az RMDSZ-elnök megismételte korábbi nyilatkozatát, miszerint 2011. január elsejétől nőni fognak a bérek, de egyelőre még egyeztetés tárgyát képezi az emelés mértéke. „Elképzelhető, hogy első fázisban nem fogják elérni a 25 százalékos csökkentés előtti mértéket és csak a kisebb bérek nőnek majd nagyobb százalékkal, ahogy mi javasoltuk” –fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Mint ismert, a hétfői koalíciós ülésen az RMDSZ számításokon alapuló tervet mutatott be a jövő évi béremelésekről. Akkor Emil Boc kormányfő azt kérte a többi koalíciós alakulattól, hogy a kabinetülésre maguk is készítsék el javaslatukat. Lapzártánkkor még tartott a kormányülés. Új Magyar Szó (Bukarest)

(MTI) - Hétvégéig lehet pályázatokat benyújtani a Szülőföld Alaphoz
Vasárnapig lehet kérelmeket benyújtani a Szülőföld Alap pályázataira; október 10-ig összesen 1,315 milliárd forint összegben igényelhető segítség oktatási, kulturális, egyházi és informatikai célra, valamint média- és önkormányzati együttműködésre. A támogatások közül kiemelt szerepet kapnak a határon túli magyar felsőoktatás és a szórványmagyarság oktatási programjai.
A mostani pályázati fordulóban néhány ponton változtattak a pályázati feltételeken, annak érdekében, hogy azok a magyarországi és uniós gyakorlathoz jobban közelítsenek.
A második félévben odaítélhető támogatások túlnyomó részét, több mint 750 millió forintot az oktatási és szakképzési kollégium osztja szét a szomszédos országok és Magyarország pályázói között 33 pályázati kiírás alapján. Kiemelt szerepet kap a határon túli felsőoktatás fejlesztése, illetve a szórványban élő magyarság oktatási programjai, a szakképzés és felnőttképzés támogatása, továbbá az ösztöndíjakkal, a diáksegélyezéssel foglalkozó szervezetek tevékenységéhez való hozzájárulás.
A kulturális, egyházi és média kollégium 388 millió forint összegben hirdetett meg 32 pályázati felhívást, amelyekben hangsúlyosan jelenik meg a kulturális szervezetek tevékenységének megalapozása, az épített örökség védelme, a határon túli magyar nyelvű színházak, a könyv- és lapkiadás, a magyar nyelvű média és az egyházi programok támogatása.
Az önkormányzati együttműködési és informatikai kollégium a rendelkezésére álló 176 millió forint terhére 24 pályázatot hirdetett meg, a többi között az önkormányzatok együttműködésében megvalósuló rendezvények támogatására, a civil kapcsolatok bővítésére, az internetes ellátottság fejlesztésére, informatikai képzések megvalósítására, valamint az európai uniós és önkormányzati források igénybevételének elősegítésére.
A pályázati felhívások feltételeinek meghatározása során a szakmai kollégiumok kiemelt figyelmet fordítottak az első félévében megvalósult programok támogatására, ezért minden olyan pályázat támogatásban részesülhet, amelynek megvalósítása 2010. március 15-e után történt. Az első félévben elutasított kérelmek ugyanakkor nem vesznek részt automatikusan az őszi pályázati fordulóban, a Szülőföld Alap második féléves felhívásain való részvételhez új pályázat benyújtása szükséges. A pályázatok minél gyorsabb elbírálása és a támogatások mielőbbi kiutalása érdekében a pályázatok postai feladásának vagy elektronikus benyújtásának határideje 2010. október 10-e.
A meghirdetett pályázatok és a pályázati adatlapok a www.szulofold.hu honlapon érhetők el. MTI Budapest

(MTI) Magyar-román térségfejlesztési innovációt hálózat alakul
Határon átnyúló, magyar-román térségfejlesztési innovációt hálózatot alakít a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat és a romániai Szatmár Megyei Tanács - jelentették be az együttműködő felek sajtótájékoztatón Nyíregyházán csütörtökön.
Seszták Oszkár, a szabolcsi önkormányzati közgyűlés elnöke közölte: az Innostart - Térségfejlesztők Innovációs Hálózata elnevezésű szervezetben a kistérségek, a települési polgármesteri hivatalok, valamint az alapítók térségfejlesztési szakemberei működnek majd együtt, s tevékenységük a gazdaság élénkítésére, a környezetvédelem erősítésére, illetve az agrár- és a szociális ágazat megújítására terjed ki. Csehi Árpád, a Szatmár megyei tanácselnök tájékoztatása szerint a szervezet létrehozását az Európai Unió is támogatja, több mint 70 ezer euróval járul hozzá a hálózat kialakításának költségeihez. Seszták Oszkár elmondta: a decemberig létrejövő hálózat az egymással szomszédos két megye teljes területét lefedi majd. Az együttműködő magyar és román területfejlesztési szakemberek - akik közös továbbképzésen is részt vesznek majd - a két ország határmenti együttműködési programjának keretében dolgoznak ki a tervek szerint beruházási, befektetési projekteket. Csehi Árpád az MTI munkatársának kérdéseire válaszolva kiemelte: elsősorban a közlekedési, a határ térségében élők mobilitását megteremtő, illetve az egészségturizmus fejlesztésében várnak új projekteket a hálózattól. A mindkét megyét érintő fejlesztésekhez a projektek alapján közös pályázatokat kívánnak benyújtani az Európai Unió különböző támogatási alapjaihoz. Csehi Árpád kitért arra, hogy a két önkormányzat együttműködése révén 2008-tól több mint 10 millió eurós, mintegy 2,7 milliárd forint értékű fejlesztés indult el Szabolcs-Szatmár-Bereg és a romániai Szatmár megye területén. Közútfelújítás lesz például Csenger, valamint a határon túli Óvári és Csengerbagos között, idegenforgalmi fejlesztésként újítják fel a határ menti térség középkori templomait, már rendbe tették Szabolcs községben a Mudrány-kúriát, míg Nagykárolyban jövőre újítják fel a Károlyi-kastélyt, a megyei levéltáraknál és múzeumoknál pedig 1,2 milliós eurós, több mint 300 millió forint értékű beruházás lesz a kidolgozott közös projektek alapján. MTI Nyíregyháza

Terjed a magyar oktatás Csángóföldön
Újabb moldvai falvakban sikerült beindítani a magyar nyelv oktatását a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ), így tovább nő a magyarul tanuló csángó gyerekek száma. Bogdánfalván és Ferdinándújfaluban is oktatják ősztől iskolán kívüli tevékenységként a magyar nyelvet, míg Nagypatakon és Gajdáron fakultatív tantárgyként az állami oktatás részévé vált annak tanítása. Ferencz Éva, a MCSMSZ oktatási felelőse elmondta, másik két településen, Diószegen és Lujzikalagorban is hivatalossá szerették volna tenni a magyarórákat, de a szülők nagy része hatósági megfélemlítés hatására visszavonta a korábban benyújtott kérvényt, amelyben a fakultatív magyarórát kérték. Népújság (Marosvásárhely)

Új vezérigazgató a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban
Október 5-i hatállyal Kelemen Hunor művelődési miniszter felmentette tisztségéből Vlad Radescut, a színház eddigi megbízott vezérigazgatóját és ideiglenes jelleggel Csapó Györgyöt nevezte ki a Nemzeti Színház vezérigazgatójává. Csapó György színművész mostanig a Kézdivásárhelyi Városi Színház társulatvezetője volt.
Amint Kárp György színművész, a színház jelenlegi ügyvezető igazgatója tegnap kora délután elmondotta, a kolozsvári születésű Csapó Vásárhelyen szerezte színészi diplomáját, az akkor még Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színész szakát 1985-ben végezte el. Friss végzettként a sepsiszentgyörgyi társulathoz került, majd rövid ideig a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt. Áttelepült Magyarországra, ahol 1988-tól az egyik legjobb társulat, a kaposvári Csiky Gergely Színház alkalmazta. Hosszabb kitérő után tavaly tért vissza Erdélybe és állt újra Thália szolgálatába. A legfiatalabb honi magyar társulat indulásánál bábáskodott ugyancsak színész feleségével, Adorjáni Zsuzsával és a velük együtt kezdő kis csapattal. Az első évadon sikeresen túljutottak Kézdivásárhelyen. Legújabb megbízatása azonban még komolyabb feladatok elé állítja a művészt. Csapó György hivatalos bemutatkozására hétfőn számíthat a Nemzeti.

Markó: szembeállították a Székelyföldet és a szórványmagyarságot
A Tordán ezekben a percekben zajló szórványkonferencián Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta: az elmúlt 20 esztendő legnagyobb feladata a magyarság megerősítése volt, s ezt csakis szolidaritással és összefogással volt elérhető.
- Az elmúlt időszak egyértelműen bizonyítja, hogy lehetséges a szórványba került identitást megtartani, illetve megerősíteni – mondta.
Markó emlékeztetett arra a kilátástalannak tűnő küzdelemre, amelynek eredménye a 2008-ban megnyílt tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum volt.
- Az elmúlt időszakban megpróbálták szembeállítani Székelyföld és a szórványmagyarság jövőjét és helyzetét, de ma legalább annyian élnek szórványban, mint ahányan tömbmagyarságban. Az RMDSZ jelenleg kormányzati tényező, kevesebb mint 7 százalékkal politizálunk, de még most is tőlünk függ, hogy a kormány hogyan működik – mondta a politikus.
Hozzátette: az RMDSZ-nek van szórványpolitikája és stratégiája. - Erős, önálló intézményeket hozunk létre, iskolát, közösségi házat és művelődési intézményeket – mondta.
A Mezőség és Székelyföld közötti Összetartozunk programot keretében szórványkonferenciát szerveznek Tordán, október 8-9. között. Szabadság (Kolozsvár)

Szobor Márton Áronnak
Márton Áron erdélyi római katolikus püspök szobrát avatják fel vasárnap a Székelyudvarhely melletti Fenyéd község nemrégiben megszépített templomkertjében. Az ünnepség keretében kiállítják az 1942-ben Budapestről kapott országzászló hasonmását is, és megszólal a felújított orgona is
Non recuso laborem”, azaz nem futamodom meg a munkától – Márton Áron, az erdélyi magyarság 20. századi történelmének kiemelkedő alakja ezt a gondolatot választotta jelmondatául, és éppen ezen gondolat miatt döntöttek a fenyédi elöljárók úgy, hogy a csíkszentdomokosi születésű püspök szobrát állítják fel a templomkertben – mesélte a Krónikának Bokor Botond, a község polgármestere, de mint kiderült, a történetnek családi vonatkozásai is vannak, hiszen Bokor nagyapjának testvérét maga Márton Áron szentelte pappá.
Az alkotást Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész, a hozzá illő andezittalapzatot pedig Dóczy András csíkszeredai szobrászművész készítette el – tudtuk meg a polgármestertől. Az emlékmű avatóünnepségére közméltóságokat, parlamentereket is várnak, meghívták a magyar Országgyűlés elnökét is, az avató szentmisét pedig Tamás József püspök celebrálja.
Ezzel egy időben két másik fontos esemény szem- és fültanúi lehetnek majd a jelenlévők, a templom falára helyezik annak a három méter magas országzászlónak az újra elkészített változatát, amelyet a település 1942-ben kapott Budapestről, és amelyet a kommunizmus évei alatt feltehetően szétvágtak és eltüntettek. „Egy katonaújságban találtam képet a zászlóról, és az alapján sikerült egy brassói zászlókészítőnél megrendelnünk” – részletezte az elöljáró. A harmadik kiemelkedő esemény az lesz, hogy végre megszólal a hosszú ideig hallgató orgona is, amit szintén nemrégiben sikerült felújítani.
A polgármester elmondta, a szoborral együtt egy közel 300 ezer lejes beruházásról van szó, amelyet a helyi önkormányzat, Hargita megye tanácsa és helyi vállalkozók is támogatnak. A szoboravató ünnepség vasárnap 10 órakor szentmisével kezdődik, amelynek keretében orgonaszentelésre is sor kerül.
Ebben az időszakban nem ez az egyetlen esemény, amellyel a 30 évvel ezelőtt elhunyt püspök emléke előtt tisztelegnek a hívek. Szülőfalujában, a Hargita megyei Csíkszentdomokoson október 16-án Márton Áron-múzeumot avatnak. Az egyenességéről, akaraterejéről ismert egyházi elöljárónak idén Kolozsváron állítottak szobrot, az emlékművet februárban szentelték fel abból az alkalomból, hogy 70 éve az itteni Szent Mihály-templomban szentelték pappá.
Dénes Emese, Krónika (Kolozsvár)

EMNT: autonómiáért küzdene az új párt
Ha akár az RMDSZ, akár a Magyar Polgári Párt autonomista fordulatot venne, szükségtelenné válna a tervezett Tőkés-párt bejegyzése – jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Mint hozzátette, nem az a cél a pártalapítással, hogy legyen egy harmadik politikai alakulata az erdélyi magyarságnak, hanem az, hogy legyen egy autonomista párt is az erdélyi magyar politikai kínálatban. A világhálón tartott sajtótájékoztatón kiderült, a Tőkés-pártnak nem Tőkés László lenne az elnöke, neki pártok fölötti szerepet szánnak a szervezők.
Ha az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) november 27-i országos közgyűlésén megszületik erről a politikai döntés, Tőkés László támogatói a következő év első három hónapjában teszik meg a pártbejegyzésre irányuló lépéseket, ebben az időszakban gyűjtik össze a szükséges 25 ezer aláírást. Erről Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke beszélt azon a sajtótájékoztatón, amelyet a világhálón tartott az erdélyi magyar média képviselőinek. „Ami három hónap alatt nem gyűjthető össze, az minden bizonnyal egyáltalán nem gyűjthető össze” – válaszolt az aláírásgyűjtés tempóját firtató újságírói kérdésre. Elmondta, még gondolkoznak azon, hogy mi legyen a párt neve, és kikből álljon az a kezdeményezőbizottság, amelyik az EMNT közgyűlése elé terjeszti a javaslatot.
Toró T. Tibor megalapozottnak tartotta azt a felvetésünket, hogy a majdani Tőkés-pártnak is javarészt azok lehetnek az alapítói, akik annak idején a Magyar Polgári Párt bejegyzését támogatták aláírásukkal. Azt is megerősítette, hogy egy személy két pártnak nem lehet a tagja, de hozzátette, a párttörvény értelmében nem kell kérvényezniük az MPP-ből való kilépésüket azoknak, akik az új párthoz csatlakoznának. A pártbejegyzéshez adott aláírásuk automatikusan az MPP-ből való kilépésüket jelenti. „Mi nem arra vágyunk, hogy az MPP ezáltal a tagsága nélkül maradjon. A szándékunk az, hogy legyen egy autonomista párt Erdélyben” – jelentette ki Toró.
A Krónika kérdésére elmondta, ha az RMDSZ-ben vagy a Magyar Polgári Pártban autonomista fordulat következne be, könnyen meglehet, hogy elállnának a pártalapítás szándékától. Ennek a valószínűségét azonban Toró meglehetősen alacsonyra taksálta. „Úgy látom, hogy az RMDSZ képtelen a megújulásra, a soraiban kinövő új hullám is a régihez hasonlóan gondolkozik” – jelentette ki. Az MPP-nek a hibáját „a jóra való restségben” látta, és abban, hogy „nem a pártnak van elnöke, hanem az elnöknek van pártja”.
Arra az újságírói kérdésre, hogy vonzó lehet-e az autonómia a kenyérgondokkal küszködő erdélyi magyarok számára, Toró kijelentette: „akkor jó az autonómia, ha választ tud adni az emberek mindennapi gondjaira”.
A sajtótájékoztatón kiderült, noha a szorgalmazói is afféle Tőkés-pártként tekintenek a tervezett politikai alakulatra, Tőkés László már jelezte, nem kíván a párt elnöke lenni. Toró T. Tibor szerint az EMNT választmánya egyetértett azzal, hogy Tőkés Lászlónak a pártok fölött álló politikai személyiségnek kell maradnia a magyar és az európai politikában.
Gazda Árpád, Krónika (Kolozsvár)

Székelyföldi RMDSZ alakulhat
A székelyföldi RMDSZ-szervezetek összevonását javasolja Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere és a városi RMDSZ elnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta, a szövetség februári kongresszusa után markánsabb autonómia- és Székelyföld-politikát kell megfogalmazni, ezért önálló székelyföldi szervezet megalakításán dolgoznak.
Ennek a szervezetnek az elnöke koordinálná a székelyföldi szervezeteket, ugyanakkor az országos elnökség tagjaként a szövetségben a székelyföldi politikát jelenítené meg. Antal Árpád elmondta, a székelyföldi szervezet megalakításához alapszabályzat-módosításra, szerkezeti változásra van szükség, amire a szövetség februári kongresszusán kerülhet sor.
„A Szövetségi Képviselők Tanácsán (SZKT) belül létezik egy székelyföldi platform, de mivel az SZKT súlya is csökkent, a platformnak sincs már nagy szerepe” – magyarázta Antal. A sepsiszentgyörgyi politikus úgy véli, az SZKT-ra továbbra is szükség van, de azt nemcsak Marosvásárhelyen kellene megszervezni, hiszen sokkal hatékonyabb volt, amikor más-más városba hívták össze. Ugyanakkor az SZKT szabályzatán szigorítani kell, hogy ezáltal a befolyása is növekedhessen. Például ha valaki három alkalommal hiányzik, veszítse el az SZKT-tagságát, javasolta továbbá a sepsiszentgyörgyi politikus.
Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár)

Nyugdíjasügyekről a premontreieknél
Nagyvárad – Csütörtökön szokásos havi találkozójukat tartották a premontrei öregdiákok a Szent László Gimnáziumban. Ezúttal Szilágyi Ibolyát, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülének elnökét hívták meg.
A Szent László Római Katolikus Gimnázium egyik osztálytermében lezajlott összejövetelen Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetője üdvözölte a megjelenteket, Zilahi Bertalan tag pedig a név-, illetve születésnapjukat ünneplőket köszöntötte. Az e havi találkozójukra Szilágyi Ibolyát, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének elnökét hívták meg, akinek a beszámolójából az derült ki, hogy igen sokrétű, hasznos közéleti és kulturális tevékenységet folytat az általa irányított érdekvédelmi civil szervezet. Többek közt elhangzott: 2005-ben alapították, Biró Rozália alpolgármester ötlete nyomán azzal a céllal, hogy a magyar nyugdíjasokat közösséggé kovácsolja össze, enyhítsen a gondjaikon és olyan rendezvényeket kináljon a számukra, melyek érdeklik őket. Eddig három elnökük volt: Szombati Gille Ottótól 2007 májusában Jakab Ibolya vette át a stafétabotot, Szilágyi Ibolya pedig 2008 augusztusától vezeti előbb ideiglenesen, majd 2009 márciusától teljes joggal a tömörülést.
Egyesületi tervek
Jelenleg 424 tagja van az egyesületnek, akiknek körülbelül az egyharmada jár rendszeresen az eseményekre. Figyelemre méltóak a kórusnak, a tánc- és színjátszócsoportnak a fellépései, illetve elismerést érdemel az irodalmi kör, a kézművesfoglalkozás és a német nyelvtanfolyam. Baráti társaságok is alakultak, az ezüsthajúaknak az elmúlt években számos emlékezetes élményben volt részük. A tervek közt szerepel egyebek mellett vetélkedőknek a szervezése, írásra buzdítani a nyugdíjasokat, illetve egy olyan képzőművészeti tárlatnak a megrendezése, melyen az érintettek munkáit állítanák ki.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

A jelent meghatározó múlt
Novák Csaba Zoltán történész kutatásainak vezérelve a kezdetektől: valós kérdésekre valós válaszokat kapni
Beszélgetőtársunk 2004 óta a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi, Gheorghe Şincai nevét viselő intézetének munkatársa, jelenkorra szakosodott kutatója. Mint interjúnkból is kiderül, úgy látja, a közelmúlt sokkal jobban érdekli a társadalmat, mint az ókor vagy a középkor. Talán azért van ez így – vallja –, mert ami az utóbbi hatvan évben történt szűkebb környezetünkben, életünket ma is meghatározza.
Hogyan indult a pályája?
Kolozsváron végeztem az egyetemet 2002-ben, egy évet tanítottam a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, majd három hónapot a 2-es számú általános iskolában, és 2004-ben sikeresen vizsgáztam a Román Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetébe. Egy jelenkor-kutatói állás volt meghirdetve, és mivel már egyetemista koromban kacérkodtam a kutatással, tehát komolyabban foglalkoztam ezzel a kérdéssel, szinte azt is mondhatom, adott volt a pálya.
Egy darabig párhuzamosan csináltam a két dolgot, majd fokozatosan feladtam a tanügyet a kutatás miatt, most pedig újrakezdtem, szintén párhuzamosan, de egy másik szinten, a Babeş-Bolyai történelem karán, óraadó tanárként. Még egyetemistaként szakosodtam a legújabb korra, és ezen belül is az 1945 utáni időszakra, amit sokan a kommunizmus időszakának is neveznek.
Ezen belül van néhány apró vagy kevésbé apró téma, amelyek érdekelnek, elsősorban a romániai kisebbségek helyzete a kommunizmus időszakában, és ezen belül az időszaknak más különböző kérdései is. Kimondottan a kultúra alakulását követem figyelemmel, ezen belül is az ifjúsági kultúráét, az ifjúsági kultúra és a kommunista diktatúra viszonyát, azt, hogy milyen ifjúság-politikával foglalkozott a párt stb.
A ’70-es, ’80-as években a történészképzés, főleg a magyar, nagy hiányt szenvedett, nem sok történészt termelt ki a magyar társadalom, és ’90 után ezt az űrt próbálta az oktatási rendszer betömni, ennek következtében számunkra, az új generáció számára történelmi lehetőségek adódtak, hogy az ember fiatalon, 20-30 évesen úgymond a pálya csúcsai felé törjön. Elég sokan próbálták megragadni ezt a lehetőséget.
Egy generációs csoporttal indultam a ’90-es évek végén, többnyire a kolozsvári egyetemről kerültünk ki, de itt elsősorban Bárdi Nándor magyaroszági kutató, tanár nevét emelném ki, akinek a hatására nagyon sok évfolyamtársam, egyetemi kollegám próbálkozott a kutatással. Olyan perspektívát vázolt fel Bárdi, ami az akkor tudásra éhes fiataloknak nagyon érdekes és fontos dolognak tűnt, és kiderült azóta, hogy az is volt.
A hatására többen is kutatásba kezdtünk és néhányan a pályán is maradtunk. Tehát mondhatom, hogy vagyunk, éppen elegen, viszont az intézményes keretek hiányosak, nagyon kevés a lehetőség. Én a szerencsésebbek közé tartozom, hogy hivatásosként végzem ezt, nincs más feladatköröm, csak a kutatás. Több pályatársamnak nem adódott meg ez a szerencse, nekik a kutatás mellett más munkával is kell foglalkozniuk, ami sok szempontból visszaveti munkabírásukat vagy a lehetőségeiket
Miért éppen ez a korszak a legérdekesebb?
Néha elemzem magamat és a pályámat, és úgy gondolom most: talán onnan is fakad ez a fajta érdeklődés, hogy már ifjúkorom, tehát középiskolás korom óta erősen reflektáltam az adott helyzetemre, próbáltam megérteni azt a közösséget, amelyben élek, és valószínűnek tartom, hogy ez a fajta érdeklődés vezérelt a történelmi korszak kiválasztásában is, hiszen a ’89 előtti időszak annyiban határozta meg, befolyásolta az életünket, hogy napjainkban is számos összefüggés van, ezt nem nekem kell részleteznem, mert ez köztudott, és egyrészt ez vezérelt, másrészt a kommunista ideológia megértése, szintén egy ifjúkori ábránd.
A korszak végét még elkaptam, ’89-ben 14 éves voltam, tehát részben tudatosan éltem át néhány évet ebből a korszakból. Máskülönben az orosz irodalom és kultúra is régóta foglalkoztat, és az orosz történelemmel való ismerkedésem során automatikusan eljutottam a kommunista ideológiához.
Nehezebb vagy könnyebb ezt a periódust kutatni?
Részben nehezebb, részben pedig könnyebb, de ha mérlegre tennénk a dolgokat, akkor a könnyebb változat maradna felül. Tehát könnyebb olyan szempontból, hogy a források tömkelegével állunk szemben, nagyon sok megközelítési lehetőség van, a történelem az utóbbi időben sok más társadalomtudományi ágazattal került kapcsolatba, kölcsönhatásba.
Másrészt pedig piacilag is sokkal fölkapottabb ennek a korszaknak a kutatása, éppen azért, mert nagyon sok szállal kapcsolódik a mostani életünkhöz, tehát azt is mondhatnám, csúnya szóval, hogy piacorientáltabb ez a korszak. Nehéz viszonylag, szintén a felsorolt okok miatt, hogy túl sok a forrás, nagyon nehéz szelektálni. Sokkal több forrás áll rendelkezésünkre, mint a középkor vagy ókor esetében, ezek között fel kell állítani a hierarchiákat, ezeket a forrásokat minőségileg is rangsorolni, elemezni kell, tehát bonyolultabb, mint más korszakok esetében.
A másik az, hogy nincs meg az időperspektíva, tehát annyira közel van, nem telt el az a bizonyos mennyiségű idő, hogy a társadalom letisztult emlékkel tudjon visszanyúlni ehhez a korszakhoz. Úgy gondolom azonban, hogy összességében könnyebb és előnyösebb kutatni ezt.
A történésznek nehéz-e kívülállóként szemlélnie a dolgokat, amikor olyan emberrel találkozik, aki megélt bizonyos eseményeket és nem tud objektíven viszonyulni azokhoz?
Van a szakmának módszertana, és a történésznek tudnia kell a számos forrás között olyan egyensúlyt teremteni, amiből kirajzolódik a múltról egy bizonyos képe.
Többen is érdeklődnek e korszak iránt. Ez azt jelenti, hogy divatos periódus?
Igen, divatos is, viszont a társadalmat, most, az átmeneti időszakban is, politikai-gazdasági-erkölcsi válságban is nagyon érdeklik azok a szálak, amelyekből gyökerezik a mostani helyzetünk. Az emberek általában kíváncsibbak ezekre a történetekre, mint a korábbi időszakok történetére.
Sok minden érdekli, hogyan választ a témák közül?
Adott a korszak és ezen belül a részkérdések, ez persze attól is függ, hogy mennyire lefedett ennek a kutatása, hogy a kollégák milyen témákkal foglalkoznak ezen belül. A forrásoktól is függ, hogy mihez találok dokumentációt, de általában a belső késztetés az, ami ráirányít egy témára. Elkezdtem a doktori kutatásomat, a disszertációmban a romániai kisebbségek kérdésével foglalkozom, amit sok szempontból kimerítettem, de kutatás közben is figyelek mindig, van-e olyan téma, ami majd a jövőben kutatható, és folyamatosan keresem az új kérdéseket.
Néha adódik a lehetőség, hogy ezek a belső motivációk találkoznak valamiféle intézeti vagy külső érdekkel, tehát van olyan intézmény vagy kutatási projekt, amelyik pont erre a kérdésre kíváncsi. Említettem, hogy a kommunizmus kialakulása is nagyon érdekel, és ezen belül például olyan kutatás is zajlik Magyarországon, amely a baloldaliság történetét próbálja megfogni, hogy mi az, hogyan jelentkezik az értelmiségnél, a baloldaliság mint eszme, és én nagy örömmel tudok egy ilyen kutatáshoz csatlakozni.
Volt a családban késztetés, ami miatt a történelem felderítését választotta életcéljának?
Gyermekkoromban nagyon szerettem a legendákat, a történeteket, szerettem ilyen jellegű műveket olvasni. Nem értelmiségi családból származom, de édesapámat érdekelték ezek a kérdések, ez biztosan hatással volt rám is, a ’80-as években sok más szórakozási lehetőség nem volt, és nagyon sokat olvastam. Ezek ez olvasmányaim olyan képzeletbeli világba repítettek, amelyben gyermekként nagyon jól éreztem magam.
Aztán középiskolás koromban szembesültem azzal, hogy mi a legendás múlt és mi az, ami ténylegesen, módszertanilag feltárt, megkonstruált múlt, és eléggé demoralizáló volt a legendák bűvköréből lehuppanni a valóságba, de én sikeresen vettem ezt az akadályt, túléltem ezt a traumát, és innen kezdve úgy döntöttem, ezek a történetek érdekelnek engem a legendákon túl is, tehát a valós kérdésekre lehetőleg valós válaszokat kapjak.
Novák Csaba Zoltán (1975, Nyárádszereda)
Történész, a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi Gheorghe Şincai Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Általános iskolai tanulmányait Nyárádszeredában végezte, a középiskolát a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben.
2002-ben diplomázott a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem karán, 2005-től a bukaresti Nicolae Iorga Történeti Intézet doktorandusza. Több szaktanulmány szerzője, a kommunizmus bűneit vizsgáló Tismăneanu-bizottság munkatársa volt. Hamarosan megjelenik első tanulmánykötete, a Ceauşescu-korszak magyarságpolitikájáról.
Ez hobbi is?
Igen, mert élvezem és szeretem csinálni, néha annyira, hogy nehezen tudom összeegyeztetni a családi élettel, de ez főleg az első időszakban volt nehézkes, most már kialakult az egyensúly.
Olvasmányaimat is meghatározza, olyan műveket olvastam az utóbbi időben, amelyek kapcsolódtak a szakmához, és így óriási hiányok támadtak a műveltségemben, úgyhogy most egy köteten dolgozom, és ha sikerül befejeznem az év végéig, akkor tervezek egy úgymond rövid szellemi szabadságot, amikor mást fogok olvasni, mert rájöttem, hogy sok esetben az egyetemi, a középiskolai olvasmányaimból élek, és ezt a fajta tudást fel kellene frissíteni, bővíteni.
A román történész kollégáival milyen a kapcsolata?
Két generációval tartom a kapcsolatot, és úgy érzem, sikeresen integrálódtam a román szakmai életbe. Egyrészt a tanáraimmal vagyok kapcsolatban, hiszen a doktori tanulmányaimat Bukarestben folytatom, lassan már a vége felé járok, a Román Akadémia Nicolae Iorga Történeti Intézetében végzem, és ott egy idősebb generációból kerülnek ki a mentoraim, és érdekes módon, annak ellenére, hogy ez a generáció viszonylag a korábbi időszakban, a ’60-as, ’70-es években szocializálódott, egyensúlyt sikerült találnom velük, közös szakmai nyelvet beszélünk, vannak kérdések, amelyekben nem értünk egyet, de ezt el lehet intézni szakmai viták keretében, és más probléma ezekből nem adódik.
Ugyanakkor van egy másik generáció, azok, akik velem együtt indultak a pályán, akikkel azonos korosztályt képviselek. Még közelebbi szálak fűznek nagyon sok személyhez Bukarestben és Kolozsváron is, most már azt is elmondhatom, hogy többükhöz nemcsak szakmai, hanem baráti szálak is kötnek.
Gyakran tesz eleget meghívásoknak, tudománynépszerűsítő előadásokat tartva.
Tudatosan vállaltam ilyen szerepet, mert a történelemtudomány is sokszor a saját elefántcsont-tornyába zárkózik, és tanári pályafutásom során is láttam, hogy az embereknek jelentős része érdeklődik a történelem kérdései iránt, nem pusztán csodálatos, legendás történetekre gondolok, hanem vannak olyan valóságos gazdasági-politikai helyzetek, amelyek megértéséhez, elemzéséhez szükséges bizonyos történelmi tudás is.
Ez az igény nagy egyrészt, másrészt pedig úgy látom, hogy pontosan ebből az igényből fakadóan nagyon sok népszerűsítő történelmi munka jelenik meg, amelyek nélkülözik a tudományosságot, nagyon sok legendára harapnak rá, és ezeknek óriási sikere van, amit ellensúlyozni kell. Ebből az indíttatásból döntöttem el, nagyon sok időt és energiát fektetve bele, hogy a tudásomat megpróbálom megosztani a szélesebb közönséggel is. Ezt több szinten művelem, majdnem minden előadást, felkérést elvállalok, és nemcsak évfordulók kapcsán, hanem év közben is, ha lehetséges, akkor szívesen elmegyek és tartok előadást az általam kedvelt vagy ismert témákról, hallgatóság előtt, vagy rádióban, televízióban.
Van egy sikeres projektem a Transindex honlapján, minden szombaton egy történelmi tematikájú cikket szerkesztek, és ez a visszajelzések szerint jól működik. Amíg egy kimondottan szakmai munkát néhány tucatnyian olvasnak el, ezeket a cikkeket, amelyek nem bulvártémájúak, hanem egyszerűbb, közérthetőbb nyelvezetben és talán érdekesebben megfogalmazott, de kutatásokon alapuló írások, több ezren olvassák el.
Meddig kutatható ez a téma?
Ennek a periódusnak is vannak látványos és vannak kevésbé látványos részei. Ebben is kettős mércét tartok szem előtt, vannak témák, amelyek nagyon érdekesek lehetnek, ha a médiában megjelennek, viszont vannak olyan szakmai témák, amelyek kevésbé tartanak igényt a nagyközönség érdeklődésére. Mindkettőben dolgozom, és úgy látom, a jövőben hosszú ideig kincsesbánya ez a korszak a történészek számára, a román levéltárakban egyre több forrást bocsátanak a kutatók rendelkezésére.
A magyarországi kollégákkal is együttműködik?
Természetesen. Úgy érzem, sikeresen integrálódtam a magyarországi szakmai életbe is. Ha már így alakult, hogy itt maradtam, a két közösség közötti átjárás lehetőségével élni fogok, így döntöttem, és tudatosan kettős irányba kezdtem meg a szakmai integrációmat.
Bárdi Nándor segítségével az első konferenciákon részt vettem még a ’90-es évek végén, a 2000-es évek elején, és innen kezdve lassú folyamatként sikerült a magyarországi közegbe is beilleszkednem. Ez szintén szakmai, baráti kapcsolatokat jelent. Kevés előnye van a kisebbségi létnek, de ami van, azt próbálom kihasználni.
Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Borboly beszólt Ilie Nastasénak, aki Székelyföldre telepítené a romákat
Közleményben reagált Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke Ilie Nastase egykori teniszcsillag tegnapi kijelentésére. Năstase azt mondta, egyetért azzal a móddal, ahogyan Franciaország a romániai romák ügyét kezeli. Năstase szerint a romákat Székelyföldre kellene telepíteni, és így megváltoztatni az etnikai arányokat.
"Nincs igaza Ilie Năstase egykori teniszcsillagnak, amikor Sarkozy francia elnökkel szolidarizál a romániai romák franciaországi kiutasítása ügyében. A francia állam ezen magatartását elítéli az európai közvélemény, az emberi jogi szervezetek, és elítéli az Európai Unió is" - jelenti ki Borboly.
Az egykori sportolónak arra a kijelentésére, mely szerint a Champs-Élysées-n végigsétálva kell féltenie zsebeit, a tanácselnök így reagált: "Ha Năstase urat zavarják a Champs Élysées sugárúton kéregető romák, akkor azt javasoljuk neki, hogy válasszon más bevásárlóutcát, például a csíkszeredai Petőfi Sándor utcát, vagy a székelyudvarhelyi Kossuth Lajos utcát. Ezen utcákban sétálva nem kell vaskos bukszáját félteni, nem fogja senki kizsebelni, elintézheti bevásárlásait nálunk is, nem kell azért a messzi Párizsba repülni".
Borboly egyetért Năstasénak azzal a kijelentésével, mely szerint a romák ügyét a szülőföldjükön kell megoldani, viszont arra kéri, hogy ne gerjessze az országon belüli feszültségeket olyan kijelentésekkel, hogy a Franciaországból kitelepített romániai romákkal kellene megváltoztatni a székelyföldi, Hargita megyei etnikai viszonyokat.
"Amit Năstase úr e témában kijelentett, az nem egyéb, mint az etnikai viszonyok erőszakos módon történő megváltoztatására való felbujtás. Ez sérti a nemzetközi jogot, és maga után vonhatja emberi jogok tárgyában illetékes nemzetközi szervezetek, az Egyesült Nemzetek Szövetsége vizsgálati eljárásának megindítását" - hangoztatta Borboly. Végül felszólítja Năstasét, "ne nyilatkozgasson felelőtlenül, mert olyan nemzeti közösségeket sérteget, amelyek neki soha semmi rosszat nem tettek". (hírszerk.) Transindex.ro

Demokráciaközpontok hálózatát tervezi létrehozni Erdélyben az EMNT
– jelentette be Toró T. Tibor, a szervezet ügyvezetője. A központok két kulcsszó: monitoring és tudásbevitel mentén az EMNT programjában megjelenő kérdésekkel foglalkoznának, szakmai szemszögből. A központok feladata lenne regionális szinten katalizálni a demográfiai, gazdasági, szociális közvitákat. A központok pályázati figyeléssel is foglalkoznak, illetve azzal, hogy ezeket az információkat továbbadják a közösségek fele. A hálózatot részben magyar költségvetési támogatással működtetnék majd ugyanakkor minden helyi központ saját forrásokat is kell keressen a működéshez. Tervek szerint a hálózat központja Kolozsvár lenne. (hírszerk.) Transindex.ro

Böjte Csaba előadása az élet kultúrájáról, a nemzeti összefogásról
A Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorációs Irodájának szervezésében Családkonferencia zajlott Marosvásárhelyen szeptember 24-26. között. A konferencia alapgondolata „Család: egység, többség, közösség". Ez a hitvallás arra ösztönöz, hogy mindnyájan a Szeretet-Isten jóságát éljük és hirdessük. Mi lehet tehát a célunk? Újrakezdés a szeretetben. Újrakezdés az igazi szeretetközösség építésében. A családban létezés, szeretetben való létezés. A felelősségvállalás, az összefogás, az összetartozás tudat, találkozás, kölcsönös segítségnyújtás, az egymás iránti érdeklődés és kölcsönösség lelkületének gyakorlása.
A konferencián Csató Béla csíkszentkirályi plébános, Czakó Gábor magyarországi író, a Fokoláré mozgalom képviseletében Domokos Tamás és Ilona csíkszeredai házaspár után utolsóként Böjte Csaba ferencrendi szerzetes tartott előadást. Erdély.ma

Székelyföld a szórványért
A szórványban élő magyar közösségek indentitástudatának erősítése érdekében a székelyföldi tömbmagyarságnak is felelősséget kell vállalnia — ez a célja az Összetartozunk elnevezésű programnak, amelyet egy évvel ezelőtt indított útjára Hargita és Kovászna megye. A Tordán tegnap megkezdődött kétnapos konferencián a szórványközösségek helyzetét és gondjait vitatják meg.
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő kiemelte: a tömbmagyarság minden magyarért felelős, a szórványban élőkért és a csángókért is. Mint mondta, az anyaországnak és Székelyföldnek egyaránt gazdasági érdeke, hogy erős szórvány magyar közösségek legyenek, ugyanakkor ,,a szórványban élőknek fontos tudniuk, hogy milyen az anyaországi és a székelyföldi hozzáállás a kistömbben élő magyarokhoz”.
Kiszámítható nemzeti támogatásra van szükségük ahhoz, hogy identitásukban erősek maradhassanak” — hangsúlyozta Sógor Csaba, aki arra is felhívta a figyelmet, minél több szinten intézményesíteni kell a szórványközösségeket, hogy le­gye­nek olyan szervezetek, egyesületek és alapítványok, amelyek összefogják és támogatják őket.
Az esemény fővédnöke, Markó Béla szerint szórványban magyarnak lenni éppen olyan, mint Bukarestben magyarként kormányozni: hét százalékból kell előnyt kovácsolni. ,,A két székely megye szolidaritása azt mutatja, hogy Székelyföld belső anyaországi szerepet vállalt a szórványmagyarságért.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja arról számolt be a konferencia résztvevőinek, hogy a mostani magyar kormány újragondolja szórványstratégiáját, olyan programokat szeretnének, amelyek hatékonyan támogatják a magyar identitás megőrzését. A főkonzul szerint szükség van arra, hogy a nagyközösségek támogassák a kisebb közösségekben élő magyarokat, egyfajta Kárpát-medencei civil hálózatot kellene kiépíteni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)