Korszerű múzeum őrzi Márton Áron emlékét szülőfalujában
Márton Áron római katolikus püspökről emlékeztek meg halálának 30-ik évfordulója alkalmából október 16-án a csíkszentdomokosi templomban, ahol dr. Jakubinyi György érsek és Tamás József segédpüspök celebráltak szentmisét.
A Márton Áron szülőfalujában tartott egyházi megemlékezésen, amelyet a mártír püspök szobra előtti főhajtás követett, részt vett Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke, Kelemen Hunor művelődési miniszter, Tánczos Barna mezőgazdasági államtitkár, Borboly Csaba megyeitanács-elnök, Soós Károly teológus, a budapesti Márton Áron Társaság elnöke és más közéleti személyiségek, valamint a Márton Áron Általános Iskola épületében berendezett múzeum megnyitásában részt vállaló támogatók.
A boldoggá avatás útján levő püspök szobrának koszorúzását megelőzően Kövér László és Kelemen Hunor mondtak beszédet. Az Országgyűlés elnöke a magyar nép egységességét hangsúlyozta, míg a miniszter a kultúra nemzetmegtartó erejét emelte ki.
A koszorúzási szertartás után a csíkszentdomokosi művelődési otthonban Tamás József segédpüspök és Soós Károly teológus méltatta Márton Áron életművét. Tánczos Barna virtuális tükröt tartott önmaga és a többi politikus elé, hogy bár nehéz a politika világában helytállni, Márton Áron példája erkölcsi támaszul kell szolgáljon a politikus számára is, hiszen bár a püspök sosem politizált, sokszor politikai horderejű tettei voltak.
Borboly Csaba megyeitanács-elnök felszólalásában elismeréssel adózott a csíkszentdomokosiak igyekezetéért.
– Csíkszentdomokos eleget tesz a boldog emlékű püspök emléke ápolásának. Ennek az édes tehernek méltó viselésére vall a püspök nevét viselő iskola és a tiszteletére állított szabadtéri alkotás. Erre vall a zarándokhelyként tisztelt és látogatott szülői ház, és erre vall, hogy az emlékhelyek sorát ma múzeummal bővítették – mondta Hargita Megye Tanácsának elnöke, külön gratulálva a kiállítás tervezőinek és kivitelezőinek a korszerű, szemléletes láttatásmódért, azért, hogy a tárgyi emlékek felvonultatása mellett a modern technikát is bevonták a püspök életútjának bemutatásába.
A harminc éve elhunyt Márton Áron főpásztort a magyarság mintegy szentként tiszteli; magyarországi szervezetek és intézmények is tiszteletüket tették október 16-án szülőfalujában, ugyanakkor a kolozsvári Szent Mihály-templom előtt ismét áll az egész alakos szobor, és két hete Fenyéden avattak Márton Áron-szobrot.
Az október 16-i eseményt Hargita Megye Tanácsa is támogatta. erdon.ro

Schmitt Pál beszéde a Márton Áron tiszteletére tartott koncert előtt
"Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyek alapján minden magyar embernek találkozniok kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófödte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelvet beszélnek és hat-hét féle nyelven imádják az Istent".)
Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a mai napon Önökkel ünnepelhetek itt, Marosvásárhelyen. És hatalmas tisztesség számomra, hogy megidézhetem Önökkel a 30 esztendővel ezelőtt elhunyt Márton Áron életművét, kopogtathatok a szívükön az ő gondolataival. Mert tőle származnak a megidézett sorok Erdély sokszínű tájairól és sokszínű lelkéről.
Kolozsvárott, püspökké szentelésekor hangzottak el ezek a mondatok. Már akkor tudta, hogy a nyáj, a közösség, melyért most felelősséget vállal, sokkal nagyobb, mint az egyházmegye.
A katolikusok hite szerint azt, akinek boldoggá-avatási kérelmét befogadja a Szentszék, pere elindul, már megilleti az „Isten szolgája" cím. Én azt hiszem, Márton Áron püspököt egy másik cím is megillet: a magyarság szolgája.
Mert saját egyházának hívein túl lelkipásztorává lett az egész hányattatott sorsú erdélyi magyarságnak. Mert hitt nemzete történelmi igazságában. Ragaszkodott a magyarok kisebbségi, kulturális jogaihoz, s a földhöz, melyet szavai szerint „őseink vére és könnye puhított".
Kiállt a felekezetek évszázados értékei mellett. De kárhoztatta a „felekezeti szemszöget". Hogy a magyarok oly gyakran a sokszínű gazdagság öröme helyett törésvonalakat látnak a hitbéli, politikai különbségekben, és sebzetten, haraggal fordulnak testvéreikhez. Ostorozta azokat, akik összetévesztik a megbékélést a meghunyászkodással, a kompromisszumot az önfeladással. Nem félt vitába szállni a hatalommal, ellenszegülni rossz döntéseinek. Méltósággal vállalta a meghurcoltatást, a börtönt, de még hosszú raboskodása után sem akart mártírnak mutatkozni. (...)
Kedves Barátaim!
Azt hiszem, így a huszonegyedik században már jócskán benne élve éppen itt az ideje, hogy a magyarság letegyen arról az önsorsrontó szokásáról, hogy csak a bajban képes összefogni.
Amennyi szenvedést az erdélyi magyarságnak az elmúlt kilencven esztendőben ki kellett állnia, a természet törvényei szerint már fel kellett volna adnia! Több mint két emberöltő! Ennél rövidebb idő alatt is országok, egész népcsoportok tűntek el a történelem színpadáról. Ennyi idő éppen elég lehetett volna, hogy a magyarok már ne akarjanak önmaguk lenni.
Hogy mégsem így lett?
Annak legfőbb forrása, magyarázata az erdélyi történelem lapjain keresendő. A megmaradás ereje ott van a fejedelmek virágzó udvaraiban, gazdag kultúrájában. Ott van az irodalom anyanyelvet őrző soraiban éppúgy, mint 1956 székelyföldi visszhangjában, a forradalomért kivégzettek, bebörtönzöttek mártíromságában.
És ott van a lelkiismereti szabadságot hirdető szellemben, mely minden európai törekvésnél előbb, az 1568-as tordai országgyűlésen mondta ki: „ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől!" Vagyis mindenkinek joga van vallást, hitet választani. Sőt, joga van eszmét, irányzatot, politikát követni. Így, ezzel a választásával együtt lesz fontos.
Erdély történelmi nagysága ebben is áll: a négy felekezet egyformán fontos, nemzetépítő jelenlétében. Hölgyeim és Uraim!
Jól tudom, ma szép számmal vannak itt közöttünk fiatalok. Ott ülnek fenn a karzaton. Örülök, hogy velünk vannak, és a rájuk jellemző szemszögből, kicsit távolabbról, felülről látják a többieket. Szeretném, ha mindazok, akik az erdélyi magyar közéletben bármilyen módon részt vesznek, mindig magukon éreznék ezt a tekintetet, a következő nemzedékek figyelmét! Ez a tekintet ugyanis – miként a tizenéveseké szokott lenni – kíméletlen. Ők számon fogják kérni az örökségüket, az előttük járók fejére fognak olvasni minden elvesztegetett lehetőséget.
Ők már csak a szüleik elbeszéléséből tudják, milyen nehéz az: kínkeservvel, meghurcoltan, szenvedve magyarnak lenni. Ők a szabadságba születtek. Csak magyarok szeretnének lenni, ilyen tisztán, ilyen egyszerűen. Nem értik a viszályokat, gyűlölik a széthúzást. Értik viszont a halk szavakat, megvetik a melldöngetést. Ahogy Márton Áron fogalmazott: „a fiatalok az erdélyi magyarság útját akarják".
Bizony, az erdélyi magyarok nem élhetik a mások életét. Sem az anyaországiakét, sem a romániai többségi társadalomét, sem az egyes pártokét! Nem kölcsönözhetnek utat más európai népektől, nem cserélhetik el kisebbségi sorsukat mások hasonló helyzetével.(...)
A mai napon két érmet hoztam magammal ajándékba. Az egyiken a honfoglaló vezérek alakja látható. A hét arc, a hét tekintet arra figyelmeztet, hogy a magyaroknak végzetük az egység, a közösen elvégzendő munka, az összefogás. A másik érem Szent István király alakját idézi meg, s vele a közös örökséget, a sokszínű közös hazát.
Az anyaországiak évtizedek óta úgy jönnek Erdélybe, hogy ihassanak az igaz, szép magyar szóból, belélegezhessék a hagyományt. De azt is tudjuk, hogy arra, ami volt, ma új világ épül, a mai magyaroké. Ma hoztunk még valamit Önöknek: az összefogás élményét. Magyarország idén példátlan akarat-egyesítéssel, azzal az elvárással küldte az Országgyűlésbe a képviselőket, azzal adott megbízást a kormányzó pártoknak, hogy legyenek úrrá a széthúzáson. Teremtsék meg a magyar nemzet határokon átívelő lelki, szellemi, gazdasági újraegyesítését.
Meg is tettük, amire megbízást kaptunk: az összetartozás napjának megünneplésével és a különleges eljárásban megszerezhető magyar állampolgárság törvényével készek vagyunk új alapokra helyezni a nemzet ügyét. (...)
MTI, Erdély.ma

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a Vasárnapi Újságban
Hosszú ideje nyitott a kérdés, hiszen tizenegy esztendeje az ortodox Bukarestbe elment az akkori egyházfő, II. János Pál, de magyar híveihez Csíksomlyóra nem jutott el. Időszerű lehet-e mostanában egy pápai vizit a somlyói nyeregben?
Az 1999-es látogatás alkalmából a katolikusok is kidolgoztak egy tervet, melyben a moldvai csángók és az erdélyi katolikusok meglátogatása is benne lett volna, az ortodox pátriárka viszont ezt meghiúsította és megtiltotta a pápának, hogy elhagyja Bukarestet.
Erről és a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye egyéb aktuális gondjairól kérdezte Jakubinyi György érseket a Kossuth Rádió munkatársa, Gadácsi János. Erdély.ma

Sorvadó magyar oktatás
A Partiumban több magyar kisdiák román osztályokban tanul az iskolabezárások miatt.
Arad megyében az eddigi huszonhat helyett huszonhárom olyan tanintézmény maradt, ahol anyanyelvükön tanulnak a magyar diákok.
Az aradi Csiky Gergely Iskolaközpontban szeptemberben 20 új diák érkezett. Mellettük ebben a tanévben az elsőtől a tizenkettedik osztályig csaknem 650-en tanulnak anyanyelvükön. De így is kevés az elsős, ezelőtt négy évvel indult utoljára két párhuzamos első osztály az intézményben.
- Továbbra is fennáll, az a tendencia, hogy bár a gyerek otthon magyarul beszél és magyar anyanyelvű környezetben nőtt fel, mégis a család úgy dönt, hogy román iskolába vagy más nyelvű iskolába adják a gyereket, különböző meggondolások alapján – mondta Pellegrini Miklós az Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes.
Arad megyében az átszervezések miatt többen átiratkoztak román iskolába. A kisebbségi magyar oktatás segítői ennél is aggasztóbbnak tartják azt, hogy a szórványban sok magyar család már óvodától románul taníttatja gyerekét.
Pálfi Kinga
Duna Tv, Erdély.ma

Falvaink – Szacsva, Kovászna megye
A település Sepsiszentgyörgytől 16 km-re délkeletre a Bodzai hegyek között, a Szacsva patak felső völgyében fekszik. Közigazgatásilag Rétyhez tartozik, tőle 7 km-re délkeletre van. A Szacsva patak völgyében a jobb oldali hegylánc egyik csúcsán állott vára, melynek jelentős maradványai még láthatók.
A vár a 13. században épülhetett és a határvédő várrendszer része lehetett. Barokk református temploma a 18. században készült, a középkori kis templom helyére. Kazettás mennyezete 1791-től van. Innen származik a Szacsvai család, melynek számos neves tagja itt született.
Marosvásárhelyi Rádió, Itthon Erdélyben, Erdély.ma

Mindig a győztes oldalán
A két ellenzéki román párt arra számít, hogy a héten általuk benyújtandó bizalmatlansági indítvány szavazásakor a két RMDSZ-frakció, ha nem is teljes egészében, de néhány képviselő, szenátor voksával megbuktatja a kormányt.
Verestóy Attila, aki a szövetség küldöttjeként részt vett a szociáldemokraták hét végi nagy banzáján, elég kétértelműen nyilatkozott: Mi együtt akarjuk Romániát építeni. A résztvevők, a meghívottak – köztük Teodor Meleşcanu liberális vendég – lecsaptak e sokértelmű közhelyre. De az, hogy épp őt küldték a szocdemek kongresszusára, és pontosan azt mondta, amit idéztünk, nem lehet véletlen.
Mint annyiszor két évtizedes működése alatt, a romániai magyarság legnagyobb közképviseleti szervezete most is válaszút elé kerülhet. A kormány inog, megeshet, hogy a bizalmatlansági indítvány átmegy, s akkor némileg új helyzet adódik.
Márpedig, ahogyan a szövetségi elnök nem egy ízben hangsúlyozta, nekik minden körülmények között kormányon kell maradniuk. Ezt az RMDSZ kisebb és nagyobb tisztségviselői folyamatosan ismételgetik, azt szuggerálva az embereknek, hogy csakis hatalmi helyzetből tudják hathatósan képviselni a romániai magyarság érdekeit.
Nos, Verestóynak az lehetett a feladata, hogy utat törjön az ellenzék felé, miközben a kormányban lapuló RMDSZ teljes mellhosszal támogatja a Boc-kormány intézkedéseit.
Igaz, azt még nem sikerült Markó Béláéknak megmagyarázniuk – magyar választóiknak –, miként szolgálja a megmaradásunkat, esetleges prosperálásunkat az új nyugdíjtörvény. Hasonló magyarázatra vár a fizetéseket megcsonkító egységes bértábla, a szociális juttatások lefaragása vagy a jövő évi költségvetési tervezet, amely látványosan kevesebb pénzt szán a tanügynek, az egészségügynek, a munkaügynek, az önkormányzatoknak, mi több, az állami beruházásokat is tovább csökkentik. Mi haszna volt eddig akár Székelyföldön, akár a szórványban élő magyarságnak abból, hogy érdekképviselete, illetve a kormányon lévő pártja képtelen volt rávenni partnereit néhány gazdaságélénkítő csomag elfogadására, s emiatt az ország gazdasági helyzete, lakóinak életszínvonala a legkilátástalanabb a régióban?
De nyilvánvaló, hogy ha az események úgy diktálják, az RMDSZ fordítani készül. Mert alapfilozófiájává vált: mindig a győztes mellé állni.
Simó Erzsébet, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Civil szektor politika és partnerség Magyarországon és határainkon túl
Véget ért a XI. Civil Fórum
A hét végén Marosvásárhelyen szervezett civil fórum második napján Latoczai Csaba, a magyar közigazgatási és igazságügyi minisztérium helyettes államtitkára a magyar kormány civil stratégiájáról tartott előadást, majd kiosztották a Civil Díjakat.
Az év legjobb civil szervezete címet a Gyulafehérvári Caritas nyerte el.
"Én nem határon túli vagyok, hanem határtalanul magyar!"
Az előadás mottója egy Kányádi Sándor-idézet volt: "Én nem határon túli vagyok, hanem határtalanul magyar!", amellyel az államtitkár azt kívánta jelezni, hogy a magyar kormány egységes nemzetben gondolkodik, mind a jogalkotás, mind a támogatáspolitika terén le akarja bontani a bürokratikus akadályokat.
A felméréseik szerint jelenleg nehézkes a nyilvántartásba vétel és a törlés, a törvényességi felügyelet, magas a ténylegesen nem működő szervezetek száma, az adatszolgáltatások komplikáltak, túl sok külön jogszabály van, a nyilvántartások töredezettek, nem koherensek.
Gazdálkodási szempontból szűkülő adókedvezményeket tapasztaltak, problémás a beszámolás (számvitel) nyilvánossága, a pályázati mechanizmus bonyolult, soklépcsős, időbeni csúszások vannak, illetve a nem megfelelő eljárások alkalmazása miatt nem hatékony a működés sem az állami, sem a civil oldalon, magasak a költségek, hiányoznak a szektor tényleges teljesítményét mérhetővé tevő adatok.
A célok között – egyebek mellett – egy egységes Civil Kódex létrehozását, a bírósági eljárások egyszerűsítését, hatékony, a hivatalos együttműködésre épülő információs rendszerek kiépítését, a fogalmak tisztázását, a beszámolás rendszerének és a pályázati eljárásoknak a leegyszerűsítését említette meg. Eszközként pedig egységes civil törvény, Nemzeti Civil Alapprogram, illetve egy Kárpát-medencei egységes civil háló létrehozását nevezte meg.
Az előadást követően a szekciók vezetői számoltak be a délelőtti munkálataikról, majd a civil díjak kiosztására került sor. Az Év civil szervezete díjat a Gyulafehérvári Caritas nyerte el, a második díjat a Bonus Pastor Alapítvány, harmadikat a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület kapta.
Óhajok, sóhajok a támogatáspolitikával kapcsolatosan
Bodó Barna, az MCSZESZ elnöke a civil fórum végén a Népújságnak nyilatkozva kijelentette: Amikor egy ilyen rendezvény végére érünk, mindig fellélegzünk, hogy sikerült végigvinni, ugyanis sok olyan körülmény volt, aminek a megoldásához nagyon kemény munkára volt szükség, hiszen egyéves kihagyás után indítottuk újra a fórumot olyan gazdasági körülmények közepette, amikor a civil szervezeteknek nagyon kevés pénzük volt.
Ennek tudatában, az a tény, hogy több mint százan regisztráltak, de láttam a teremben olyanokat is, akik tudomásom szerint nem regisztráltak, azt jelenti, hogy a tavalyelőtti fórumnál sokkal jobb az idei. Nem jutottunk el az igazi nagy fórumok szintjéig, de bízom abban, hogy sikerült átvészelni azt a nehéz periódust, ami azzal járt, hogy két évig gyakorlatilag nem volt fórum.
A munka maga mind a plenáris, mind pedig a szekciók keretében jó volt, az előadások színvonalasak voltak, különösen Pârvulescu tanár úr előadása volt az, amely nagyon sokak számára elgondolkodtató.
A vita, amelyet Kolumbán Gábor moderált, s amelyen a megyei tanács elnöke, Lokodi Edit, Csegzi Sándor alpolgármester, valamint Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere vett részt, szintén egy nagyon jó beszélgetéssé alakult. Alkalom volt arra, hogy olyam kérdések is szóba kerüljenek, amelyek régóta vita tárgyát képezik, például, a somostetői út kérdése, s ezek a tisztázó beszélgetések nagyon fontosak.
A szekciók nagyon jók voltak, a beszámolók meggyőztek arról, hogy komoly felvetések, komoly javaslatok születtek, ki tudtunk adni egy olyan civil díjat, amely meggyőződésem, szerint azt jelzi, hogy a szociális területen nagyon jó munkát végeznek a szervezeteink, hiszen az első díjat egy egyházi keretben működő szociális szervezet kapta, ami azt jelenti, hogy ezekre a szervezetekre kiemelten oda kell figyelni.
– Lesz-e valamilyen konkrét hozadéka ennek a fórumnak?
– Konkrét hozadéka mindig a következők során alakulhat ki, hiszen az az előadás, amelyet Latorcai Csaba államtitkár tartott azt jelzi, hogy egy nagyon hosszú együttmunkálkodásra kell számítanunk és ez az együttmunkálkodás arról fog szólni, hogy el tudjuk mindazt mondani, ami a támogatáspolitikával kapcsolatosan az utóbbi években óhajként, sóhajként, bajként bennünk megfogalmazódott. Azt hiszem, ez a legnagyobb konkrét hozadéka, hiszen Latorcai Csaba elmondta, első alkalommal beszélt nyilvánosan a magyar támogatáspolitikával kapcsolatos elképzelésekről, tehát ez külön megtisztelő volt számunkra.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

Elhunyt Toró Tibor
Hetvenkilenc éves korában, súlyos betegség után elhunyt tegnap Toró Tibor temesvári fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának tagja, Bolyai-kutató, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke. /Énlaka, 1935. júl. 16. – Temesvár, 2010 október 17./
Hetvenkilenc éves korában, súlyos betegség után elhunyt tegnap Toró Tibor temesvári fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának tagja, Bolyai-kutató, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke. Toró Tibor 1931-ben született az udvarhelyszéki Énlakán, 1953-ban a Temesvári Tudományegyetem Matematika–Fizika karán szerzett diplomát, és nyugalmazásáig az egyetem elméleti-fizika tanszékvezető professzora volt.
Nemcsak az atomfizikában mozgott otthonosan, hanem az irodalomban, nyelvtudományokban, a történelemben vagy a zenetörténetben is. Neki köszönhető a temesvári Bolyai-szobor, az ötnyelvű Bolyai-emléktábla felállítása és a Temesvári Magyar Házban 2008-ban avatott Bolyai-emlékszoba kialakítása. A család tegnap lapunkat arról tájékoztatta: a tudós úgy rendelkezett, hogy hamvait Énlakán, Kányádon, Etéden, Magyarhermányban, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és Temesváron szórják szét. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elhunyt Toró Tibor
Hetvenkilenc éves korában súlyos, de méltósággal viselt betegség után vasárnap reggel elhunyt Toró Tibor temesvári fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának tagja, Bolyai-kutató, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke.
A szomorú hírt családi források erősítették meg.
Toró Tibor 1931-ben született az udvarhelyszéki Énlakán, 1953-ban a Temesvári Tudományegyetem Matematika–Fizika karán szerzett diplomát, és nyugalmazásáig az egyetem elméleti-fizika tanszékvezető professzora volt. Egész életét a tudománynak, a kutatásnak szentelte, de nemcsak az atomfizikában mozgott otthonosan, hanem utolérhetetlen volt az irodalomban, nyelvtudományokban, a történelemben vagy a zenetörténetben is. Mindeközben csupaszív magyar ember volt, aki szűkebb és tágabb környezete épüléséért dolgozott. Bolyai János temesvári hagyatékának a kutatója és ápolója, neki köszönhető a temesvári Bolyai-szobor, az ötnyelvű Bolyai-emléktábla és a Magyar Házban 2008-ban avatott Bolyai-emlékszoba. A Bánság és a Partium érdeklődő közönsége feledhetetlen előadásokat hallhatott tőle Einsteinről, Bolyai temesvári leveléről, Kölcsey Ferenc Himnusza születésének körülményeiről vagy Teller Ede lugosi gyökereiről.
Hivalkodástól mentesen élt, elismert szaktekintély volt határon innen és túl, távozásával nemcsak a temesvári vagy erdélyi, hanem az egyetemes magyar tudományos és közművelődési élet lett szegényebb.
Tudomásunk szerint úgy rendelkezett, hogy hamvait Énlakán, Kányádon, Etéden, Magyarhermányban, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és Temesváron szórják szét.
Nyugodjék békében! Nyugati Jelen (Arad)

Elhunyt Toró Tibor atomfizikus
Életének 80. esztendejében vasárnap elhunyt Toró Tibor atomfizikus, nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
Kívánsága szerint Toró Tibor testét elhamvasztják, hamvait pedig a család az általa megnevezett, szívéhez közel álló helyeken – Énlakán, Magyarhermányban, Kányádban, Etéden, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és Temesváron – szórja majd szét.
Toró Tibor 1931-ben a Hargita megyei Énlakán született. Elemi iskolába Magyarhermányon járt, középfokú tanulmányait Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte, egyetemi oklevelet pedig 1953-ban a Temesvári Tudományegyetem Matematika-Fizika karán szerzett. Ez évtől az egyetem matematika-fizika majd fizika karán tanársegéd, adjunktus, docens és nyugalmazásáig az elméleti fizika tanszék professzora, 2007-től pedig a Szegedi Tudományegyetem címzetes tanára.
A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Csillagászati Bizottságának tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Bizottsága temesvári fiókjának alelnöke, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteleti tagja, részecskefizikusi, asztrofizikusi és tudományfilozófiai munkássága mellett elismert Bolyai-kutató.
Az első román és magyar nyelvű neutrínó-monográfia szerzője. Magyar, román és angol nyelven kiadott szakkönyvein kívül rangos tudományos ismeretterjesztő munkák egész sorát jelentette meg. Rendszeres meghívottja a nemzetközi atomfizikai és tudományfilozófiai tanácskozásoknak.
Az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet működtető Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagja, a Kárpát-medencei magyar pedagógusok továbbképzését szervező Bolyai Nyári Akadémia tiszteletbeli elnöke.
Szakmai elismerésén kívül kiemelkedő az a több évtizede tartó közéleti munkássága, amellyel hozzájárult a romániai magyar és az erdélyi természettudományi, különösen a fizikai, csillagászati és matematikai gondolkodás terjesztéséhez és megismertetéséhez. Krónika (Kolozsvár)

Székelyföldön járt Kövér László
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének elnöke Székelyföldre látogatott, hogy a szolgálat itt tevékenykedő önkéntes orvoscsoportjához csatlakozzon.
Kövér László először az iskolákban végzett szűrővizsgálatokon tájékozódott, beszélgetett az orr-fül-gégészekkel, szemészekkel, akik elmondták: sajnos sok gyerek későn jut el szűrővizsgálatokra, és mivel rosszul látnak vagy hallásproblémáik vannak, lemaradnak a tanulásban.
Az október 14–16-ra időzített látogatás következő állomása a gyermekmentő szolgálat mozgó fogászati rendelője volt, ahol az önkéntes fogorvosok arról számoltak be, hogy az általuk vizsgált mintegy 500 gyerek 94 százalékának van szuvas, rossz foga. A fogorvosok a kezeléseket elkezdték, és több mint 80 gyereknek tudtak segíteni. A gyermekmentő szolgálat orvoscsoportjának tagjai rendkívül fontosnak tartják a felvilágosító munkát, hogy ennek nyomán a szülők és a pedagógusok is több figyelmet fordítsanak a megelőzésre.
Dr. Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke és Kövér László, a Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének elnöke péntek este részt vett az orvosok értékelő megbeszélésén, ahol a 32 fős csoport tagjai beszámoltak egész heti tevékenységükről. Az orvosok 5132 vizsgálatot végeztek, 458 kezelést és 2 műtétet bonyolítottak le, 34 gyerek került arra a listára, akiket különböző műtétek elvégzése céljából Magyarországra kell vinni.
Kövér László és Edvi Péter megköszönték az önkéntes orvosok lelkes és áldozatkész munkáját, mellyel az elmúlt közel két évtizedben hozzávetőlegesen 16 ezer gyereknek segítettek.
Amint arról már hírt adtunk, az elmúlt héten Lévai Anikó is csatlakozott a gyermekmentő szolgálat Székelyföldön tevékenykedő önkéntes orvoscsoportjához. Orvos-írnokként, illetve gépkocsivezetőként vette ki részét a munkából.
Forró-Erős Gyöngyi, Hargita Népe (Csíkszereda)

Kormányt buktatna, az RMDSZ-t környékezi a PSD
Vannak arra utaló jelek, hogy RMDSZ-es honatyák is hajlandók megszavazni a Szociáldemokrata Párt (PSD) által benyújtott bizalmatlansági indítványt – jelentette ki szombaton, a párt rendkívüli kongresszusán Mircea Geoană, az alakulat volt első embere, a szenátus elnöke. Konkrétumokat ugyanakkor nem volt hajlandó elárulni, mondván: mindezt majd akkor hiszi el, ha látta az eredményeket. Marian Vanghelie, a PSD bukaresti szervezetének vezetője egyenesen meggyőződését fejezte ki, hogy az RMDSZ is megszavazza azon kormány megbuktatását, amelynek maga a magyar érdekvédelmi szervezet is tagja.
Geoană azt is kifejtette, arra utaló jelek is vannak, hogy a többek között a PSD-ből és a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) kilépett képviselők alapította UNPR legalább két képviselője szintén hajlandó lenne megszavazni a kormánybuktató indítványt, Marian Vanghelie pedig azt is elárulta, hogy a héten több PDL-s honatya is arra készül, hogy kilépjen pártjából, és átiratkozzon a PSD-be.
Az indítvány RMDSZ-es támogatásának lehetőségét többek között abból következtették ki a PSD-sek, hogy a kongresszuson az RMDSZ képviseletében ott volt Verestóy Attila szenátor is. Ezt a kisebbik ellenzéki párt, a PNL részéről felszólaló meghívott, Teodor Meleşcanu is szóvá tette, mondván: örül Verestóy jelenlétének, mivel a bizalmatlansági indítvány benyújtása kapcsán egységre van szükség. Az RMDSZ részéről viszont korábban már jelezték: nincs szó arról, hogy a szövetség meg kívánná szavazni azon kormány megbuktatását, amelyben maga is részt vesz.
Geoană közölte, a bizalmatlansági indítványt, amelyet a tervek szerint hétfőn nyújtanak be a parlamentben, várhatóan október 25-én vitatja majd meg a törvényhozás. Az indítvány elfogadásához 236 szavazat szükséges.
A rendezvényen részt vett Ion Iliescu volt államfő, a PSD tiszteletbeli elnöke is. A veterán politikus leszögezte: az ellenzéknek kötelessége benyújtani a bizalmatlansági indítványt, függetlenül attól, hogy az sikerrel jár vagy sem, mivel a kormánytöbbség igencsak törékeny, az ellenzéknek pedig kapcsolódnia kell a polgárok tiltakozó akcióihoz.
Kormányprogram progresszív adóval
A kongresszuson egyébként a PSD elfogadta Méltányos Románia, szociális Románia elnevezésű kormányprogramját is, amely a tervezett gazdasági intézkedések között kiemelten foglalkozik a progresszív adózás visszaállításával. Victor Ponta pártelnök szerint a program, amely száz megoldást vázol a válság rendezésére, kötelezettségvállalás a polgárokkal szemben.
Az ígéretek szerint amennyiben a PSD kormányra kerül, már az első napon véget vet a közalkalmazotti béreket sújtó 25 százalékos csökkentésnek, kiiktatja a katonai nyugdíjak újraszámítására vonatkozó új jogszabályt, a dologi kiadásokat a tavalyi 50 százalékának megfelelő szinten fagyasztja be, megszünteti a szerzői jogdíjak tb-kötelezettségét, és elkezdi a Boc-kormány pénzügyi átvilágítását.
Az első hónapra azt ígéri, hogy 750-800 lejre emeli a minimálbért, 3 százalékra csökkenti a munkáltató által fizetendő tb-járulékot, feloldja az egészségügyi állásokra kimondott zárlatot, és egy évre befagyasztja a lakossági energiaárakat.
A párt azt ígéri, hogy egy év alatt bevezeti a progresszív adózást, mégpedig oly módon, hogy az 1000 lej alatti jövedelmek adómentesek lennének, a 4500 lej alatti bérek jövedelemadója 15 százalék lenne, és a 4500 és 10 ezer lej közötti jövedelmeké pedig 25 százalék. Egy másik verzió szerint a 9000 lej fölötti béreket 35 százalékos jövedelemadóval sújtanák.
A kongresszus résztvevői egyúttal egy olyan határozatot is elfogadtak, amelyben leszögezik: a PSD semmilyen formában sem hajlandó együttműködni a jelenlegi kormánnyal, mivel álláspontjuk szerint a jelenlegi gazdasági és szociális válságért a Demokrata-Liberális Párt és Traian Băsescu államfő inkompetenciája és klientúrapolitikája felelős.
Vita Geoană szájkosaráról
A PSD-kongresszusán egyébként kisebb belső vita támadt Mircea Geoană nyílt levele miatt, amelyben arról írt, hogy a párton belül bárkire szabadon szájkosarat tehetnek. Ezzel arra utalt, hogy a közelmúltban a jelenlegi pártvezetést bíráló kijelentései miatt az elnökség megtiltotta neki, hogy a sajtónak nyilatkozzék. Geoană közölte: az erős metaforát azért alkalmazta, hogy érzékeltesse: a fegyelem szükségessége még nem jelenti azt, hogy csökkennie kell a demokráciának, egyúttal bírálta a pártvezetés politikai irányvonalát is. A kongresszus résztvevői közül többen is bírálták Geoanát a levél miatt. Liviu Dragnea főtitkár úgy fogalmazott: épelméjű ember nem írhat olyasmit, amit Geoană.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

Megnyílt a Márton Áron-múzeum Csíkszentdomokoson
Megnyitotta kapuit október 16-án, szombaton a Hargita megyei Csíkszentdomokoson a falu szülöttje, Márton Áron püspök emlékére létrehozott múzeum és emlékház. A boldoggá avatásra váró püspök halálának 30. évfordulójáról is megemlékeztek az egybegyűltek.
Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, valamint Tamás József segédpüspök celebrálta. Prédikációjában az érsek kiemelte a Márton Áron által választott jelmondatot – Non recuso laborem – Nem utasítom vissza a munkát –, „amely immár 1700 éve visszhangzik a történelemben”. Márton Áron címerében fellelhető a nap és a hold, a székely és magyar jelkép, hiszen – mint Jakubinyi hangsúlyozta – fontos volt számára a hazafiasság, a szülőföld megbecsülése, szeretete.
Az egyházfő felidézte a pillanatot, amikor Márton Áron püspököt felfüggesztették a házi őrizetből, és első dolga volt ellátogatni a teológiára. A jelenlegi érseknek ekkor nyílt alkalma találkozni a kommunizmus évei alatt kegyetlenül meghurcolt püspökkel. „Egész életében töretlenül haladt az életszentség útján” – szögezte le beszédében Jakubinyi György. Az ünnepi szentmisét követően koszorút helyeztek el a püspök szobránál, ahol Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke szólt az egybegyűltekhez. „Márton Áron példát állított azok elé, akiknek ezen a földön meg kellett maradniuk magyarnak. Az emlékház zarándokhellyé válik majd, így a világ minden magyarja visszatérhet ehhez a példához” – hangsúlyozta.
„A múzeum a múltról szól, de ez a múzeum a jövőről is fog szólni, hiszen a püspök gondolatai a jövőben is utat mutatnak majd” – fogalmazott Kelemen Hunor kulturális miniszter.
„Márton Áron célkitűzéseit a történelem mostoha körülményei nehezítették meg, hiszen a 20. században farkasszemet néztek egymással az ideológiák, egyház és állam. Ennek lett hőse és áldozata a püspök” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Tamás József püspök.
„Márton Áron minden körülményben következetes, hajlíthatatlan ember volt, a kompromiszszum nem volt a kenyere” – emelte ki Tánczos Barna mezőgazdasági államtitkár.
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök Csíkszentdomokos kiváltságos helyzetéről értekezett, amely „azonban kötelességeket is ró majd az ott élőkre, hiszen tovább kell vinniük, őrizniük kell Márton Áron püspök emlékét”.
„1980-ban szomorúan vettük a hírt, hogy meghalt a püspök, de a lakók autóbuszokat fogadtak, hogy el tudjanak menni a temetésre – idézte fel az ünnepségen Bara Károly helyi lakos. – Jöttek azonban a szürke ruhások és bejelentették, márpedig Szentdomokosról autóbusz ki nem megy. A lakosok azonban felkeresték azokat, akiknek volt autójuk, és négyesével mégis elindultak Gyulafehérvárra. De az illetékesek elállták a Csíkszereda felé vezető utat, így arra nem lehetett elindulni. Sőt, ki sem szabadott ejteni azt a szót, hogy Gyulafehérvár, mert rögtön visszatérítettek. Akkoriban havonta 20 liter benzin járt, mégis a temetésen mindenki ott volt Gyulafehérváron.”
A múzeum előzetes bejelentkezés alapján naponta 12.00 és 20.00 óra között látogatható, kötött nyitvatartási ideje jelenleg nincsen. Csoportok, egyéni látogatók bejelentkezhetnek a következő e-mail címek egyikén: latogatas@martonaronmuzeum.ro, avagy martonaronmuzeum@martonaronmuzeum.ro, illetve a 0753-990667-es telefonszámon. Kapcsolattartó, tárlatvezető: Sándor Edit községi könyvtáros.
Forró Gyöngyvér, Krónika (Kolozsvár)

Nemzeti létparancs
Az erdélyi magyar közélet alapvető struktúrája két évtizedig igen egyszerű volt, még akkor is, ha 2003 után a nemzet sorsalakítása iránt érdeklődő polgárnak egyre több szervezet nevét kellett megtanulnia.
Egyik oldalon álltak a román hatalommal paktálók, az autonómia-program meghirdetését előbb minden eszközzel akadályozók, majd a képviseletét szabotálók, szociológiai szempontból a korábbi rendszer haszonélvezői, az új rendszer zsoldosai, a karrieristák és a megvezetettek. A másik oldalon a magyar érdek képviselői, akik nem a vélt vagy valós román elvárásokhoz mérték a célokat, hanem az erdélyi magyar nemzeti közösség létérdekeihez, a korábbi ellenállók, a politikában eladdig részt nem vevők, valamint azok, akik Saulusokból tényleg Paulusokká lettek. E törésvonal nemcsak a politikai vonalvezetésben, hanem a hatalom-technikában, a módszerekben is tetten érhető volt. Az egyik oldalon Hargita megyei listahamisítás, Neptun-ügy, Nagy Benedek-féle puccskísérlet, alapszabályzat-sértő ultimátum-visszavonás, Petőfi-Schiller tragikomédia, Kincses Előd alapszabályzat-ellenes felfüggesztése a 2000-es önkormányzati választás hajrájában, a Szabályzat-felügyelő Bizottság manipulációja, központilag vezényelt kiszorítósdi, a másik oldalon konok ragaszkodás az alapszabályzathoz, átláthatóság követelése, programhűség.
Ezt a képletet tette tönkre a Magyar Polgári Párt elnökének politikai ámokfutása. Amikor az alapító elnök szembesült azzal, hogy a megyei elnökök többsége nem az ő oldalán áll, s nem elképzelhetetlen a párt alakuló kongresszusán a leváltása, kezdetét vette egy olyan, az írott és íratlan normákat lábbal tipró politikai kurzus, amihez képest az RMDSZ Markó-korszakának szabálytalankodásai apró csínytevéseknek tűnnek, s amihez foghatót csak a bukaresti módszereket az ott töltött évtizedek alatt asszimiláló Domokos Géza manőverei között találhatunk. Ezek láttán még a magyarországi jobboldal gödörásói (ebbe ugye, a közmondás szerint maguk esnek bele, magukkal sodorva sajnos szervezetüket is többnyire), a diktatórikus hajlamú Giczy György, Torgyán József és Csurka István is elismerően csettinthetnek. Manipuláció a megyei elnökök aláírásával, szavazati jog odaítélése a meghívottaknak, kizárások okkal és teljességgel ok nélkül. A nemzeti oldal zászlóshajójának, a teljes autonomista tábor pártjának elképzelt MPP-ből Szász Jenő zsebpártja lett a maga szektariánus követőivel és a túszul ejtett, jobb sorsra érdemes, kénytelen-kelletlen maradó középgárdával. Még ez is feldolgozható lenne, ha a párt sikeres volna, és ha lenne egy következetes politikai vonalvezetése, ha tántoríthatatlanul képviselné a nemzeti érdeket. A diktatúra lehet akár hatékonyabb is, mint a demokrácia megfelelő diktátor esetén, ezt tanítja nekünk az ókori történelem.
Nem lenne ugyan könnyű mindezt lenyelni azoknak, akik az RMDSZ-en belül közel másfél évtizedig követeltek demokratikus vezetést, de a közösségi érdek felül kell írja az egyéni lelki problémákat. No de miféle következetes vonalvezetésről és nemzetszolgálatról beszélhetünk akkor, amikor Szász Jenő egyik pillanatban székely autonómiáról beszél, másik pillanatban Cotroceni-be megy koccintani december elsején, megismételve a Kempinsky szállóban 2002-ben megesett gyalázatot? Amikor egyik pillanatban következetességről, elvhűségről, önrendelkezésről szónokol, a másikban hibának nevezi azt, hogy végre-valahára az erdélyi magyarság bátor képviselői, beleértve épp az ő pártjának tagjait is, azokra a történelmi pillanatokra emlékeznek – tételesen Észak-Erdély visszatérésére és Horthy Miklós kormányzó erdélyi bevonulására –, melyek a magyar közösségnek ténylegesen ünnepnapjai voltak az elmúlt kilencven évben?
A belső demokráciát, a magyar érdeket és a politikai következetességet egyszerre fontosnak tartó tábor lépéskényszerbe került. Ha nem alapítja meg saját szervezetét, saját pártját, az erdélyi magyar szavazó választhat az elhasznált, a román politikának harminc ezüstért bármikor behódoló RMDSZ és az egy politikai kalandor által kisajátított MPP között. Lényegében az alternatíva-képzés szükségszerűsége húzódik meg Tőkés László és Toró T. Tibor egy új párt bejegyzési szándékáról szóló, nagy port felkavart nyilatkozatai mögött. A képviselet nélkül maradt nemzeti demokraták színeinek megjelenítése az erdélyi magyar politikai palettán ma nemzeti létparancs.
Borbély Zsolt Attila, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Bocskai emlékünnepély volt Mezőtelegden
Tőkés László EP-alelnök sajtóirodája tegnap közleményben tudatta, hogy október 16-án Várad volt református püspöke Mezőtelegden hirdetett igét, ahol a Bocskai-szabadságharc nyitányát jelentő álmosdi-diószegi csata 406. évfordulója alkalmából az újonnan alakult Bocskai István Társaság tartott emlékünnepélyt a község református templomában, Sárkány Viola egyesületi elnök kezdeményezésére, Szoboszlai Gáspár István lelkipásztor irányításával. „Az ünnepségen – visszatetsző és illetéktelen módon – Szabó Ödön megyei RMDSZ-funkcionárius is szót kért magának, és egy kampányízű, nemzeti legitimáció szerzésére alkalmas beszédet tartott” – fogalmaz a közlemény. Az egykori történelmi eseményről és Bocskai István erdélyi fejedelemről Sárkány Viola tartott előadást, majd Bura Lászlónak, a szatmárnémeti Kölcsey Líceum volt igazgatójának adta át a társaság kitüntetését. A nap másik díjazottja Makovecz Imre építőművész volt, aki személyesen nem tudott részt venni az emlékünnepélyen. Az ünnepi műsor keretében Meleg Vilmos színművész szavalatai, valamint Antal Imre és Ágnes – Ausztriából hazatelepedett – csíkszeredai művészházaspár „énekmondásai” hangzottak el. A rendezvény a határ menti partiumi térség szellemében hitelesen képviselte a határok feletti nemzetegyesítés nemzetpolitikai törekvését. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tisztelgés a színházépítők nemzedéke előtt
Október 15-én volt száztíz esztendeje annak, hogy megnyílt Váradon a kőszínház. A jubileum egyik fontos rendezvénye volt az a kötetbemutató, melyen NAGY BÉLA Évszázadokra szóló nagy alkotás – A nagyváradi Szigligeti Színház levéltári dokumentumokban (1897 – 1902) című könyvét ismerhették meg az érdeklődők. Az eseményen a közönség sok érdekességet tudhatott meg a teátrum megépítésének mikéntjéről.
A váradi színház színpadán megtartott találkozón először Dimény Levente, a Szigligeti Társulat vezetője köszöntötte a résztvevőket. Szólt annak fontosságáról, mennyire akarta a város a színházat, s mennyi mindent tettek elődeink ezért a gyönyörű épületért.
Az Évszázadokra szóló nagy alkotás – A nagyváradi Szigligeti Színház levéltári dokumentumokban (1897 – 1902) című kiadványról a szerzővel, Nagy Bélával Péter I. Zoltán helytörténész beszélgetett. A könyv szerkesztője tíz esztendeje is írt egy jubileumi könyvet, Nagy Béla avatott ismerője és kutatója a váradi Szigligeti Színház történelmének. A helytörténész azt is megjegyezte: 1900. október 15-én már javában gyülekeztek az emberek a színházban. Státusszimbólum volt részt venni az első bemutatón, hetekkel előtte helyet kellett foglaltatni a premierre.
Nagy Béla elmondta: a váradi polgárság három generációja rugaszkodott neki annak, hogy teátrumot építsen. A siker a harmadik generációnak jutott. A kötet tisztelgés a színházépítő nemzedék előtt. Beszélt e nemzedék két jeles képviselőjéről, akik sokat tettek azért, hogy Váradon kőszínház lehessen. Hoványi Géza, a Takarékpénztár vezérigazgatója volt a színügyi bizottság elnöke volt. Az ízig-vérig közéleti személyiségnek számító Hoványi egyike volt azoknak, akik „kitaposták” a városból ezt a színházat. Nagy Béla köszöntötte a közönség soraiban ülő, Hoványi-gyökerekkel is rendelkező Kristófi János festőművészt és családját.
Az álom mit sem ér, ha nincsenek szakemberek. Busch Dávid főmérnök irgalmatlanul nagy és precíz munkát végzett az építkezést megelőzően és a színházépítés tizenöt hónapja alatt is. Hoványi törzsökös bihari származású ember volt, Busch viszont Németországból került Váradra, még magyarul sem tudott. Tehetsége révén vált főmérnökké, vitte végig az építkezést. A színháztörténész Busch Dávid leszármazottait is üdvözölte az eseményen.
„Az, hogy mit építettek eleink 110 éve, jól látható. A könyv megírásakor az érdekelt, hogyan”- fogalmazott Nagy Béla. A város önerőből teremtette elő a pénzt. A kötet első részében szerződések, levelezések, szakértői véleményezések találhatók, a második felében pedig a színház építését felügyelő bizottság üléseinek teljes jegyzőkönyvi anyaga olvasható. A dokumentumokból kiderül például, hogy: „Negyven napszámos vadonatúj csákányokkal bontáshoz kezd.” Vagyis nem pusztaság volt a színház helyén, hanem sűrűn beépített városrész volt. (A tizenöt hónapba még a bontás is beletartozott, nemcsak az építés!) Arról is tudomást lehetett szerezni, hogy vita tárgya volt Újváros és Olaszi között, hogy hová építsenek. Végül is az átfogó városrendezési koncepció lett a döntő érv az ügyben.
Az összejövetelen a Szigligeti Társulat művészei – Hajdu Géza, ifj. Kovács Levente, Meleg Vilmos – olvastak föl részleteket korabeli dokumentumokból.
Több ízben is elhangzott az: milyen lelkesen rajongással szerette a színházat az akkori polgárság. A társulatvezető azzal búcsúzott: azt óhajtja, hogy a mostani közönség is ezzel a lelkesedéssel szeresse a színházat.
Tóth Hajnal, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Ünnepeltek a „Báránykák”
Építésének és működésének 10. évfordulóját ünnepelte tegnap az Agnulli Dei (Isten báránykái) református szociális központ. Ez alkalomból előbb istentiszteletet tartottak váradvelencei református templomban, majd emléktáblát lepleztek le a szociális központ falán.
Szinte zsúfolásig telt az istenháza, s nem csak a váradvelencei gyülekezet tagjai népesítették be a templomot, hanem az Agnulli Dei központ létrehozását, majd működését folyamatosan támogató hollandiai, németországi és ausztriai gyülekezetek képviselői, lelkészei is, és a váradi önkormányzat is képviseltette magát Delorean Gyula helyi tanácsos személyében.
Farkas Antal parókus lelkész köszöntője után Christian Schwark németországi lelkipásztor hirdette az igét, majd a külföldi segítők mondtak ünnepi beszédet. Az esemény mottója stílszerűen a Máté evangéliumából vett vers volt: „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. (…) a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”
Az istentisztelet végén Farkas Antal emléklapot adott át a segítőknek: a holland vendégek közül a Hulp Oost Europa Alapítvány, a stolwijki, sliedrechti, neuwpoorti gyülekezetek képviselői, a németek közül a siegeni Trupbach-Seelbach testvérgyülekezet lelkipásztora, valamint Hermann és Erika Bender, a Stájerországból érkezettek közül pedig a steyri Caritas, valamint Wilhelm és Rosemarie Nagl számára állította ki a köszönet ezen szerény dokumentumát.
A templomi ünnepség magasztos hangulatát a váradvelencei gyülekezet ifjúsági zenekarának és a németországi testvérgyülekezet alkalmi kórusának szolgálata emelte.
Az istentisztelet után az egybegyűltek átvonultak a szociális központ udvarába, ahol a házigazda lelkipásztor vázolta az elmúlt tíz év történéseit. Mint mondta, a régi, romos parókia helyére építették fel a szociális központot. „Nem volt alapkőletételi ünnepség, de volt hálaadás, amikor elkészült” – mondta, majd az itt zajló tevékenységről beszélt: kezdetben 30-35 hátrányos helyzetű gyermekről gondoskodtak, de mivel megcsappant a létszám, egy magyar bölcsőde létrehozásáról döntöttek. Emellett naponta húsz adag ebédet és hatvan kenyeret osztanak ki rászoruló családoknak, és 18 család kap minden hónapban élelmiszersegélyt az Agnulli Dei központtól. Mindezt az említett támogatók hathatós segítségével tehetik meg – hangsúlyozta a lelkész, aki köszöntő- és köszönőbeszédét egyik neuwpoorti vendég szavainak idézésével zárta: „Kár, hogy az Agnulli Dei tíz év óta fennáll. Amíg az Agnulli Dei-re szükség van, addig mi, keresztények nem lehetünk megelégedve.” De – fűzte hozzá a Bibliát idézve – „szegények mindig lesznek közöttünk.”
Végezetül Nagy Gy. István gondnok és Johann van Ferneij leleplezték az épület bejárata mellett lehelyezett emléktáblát, majd Farkas Antal szeretetvendégségbe invitálta az egybegyűlteket.
T. Szabó Edit, Reggeli Újság (Nagyvárad)

PKE-oktató az autonómia-díjas
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a hétvégén fogadta a partiumi autonómia érdekében dolgozó munkacsoport tagjait. Tőkés gratulált dr. Szilágyi Ferencnek, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatójának, aki az Egy régi tájegység és vonzáskörzet újjászületése; Érmellék és Debrecen kapcsolata című dolgozatával az első díjat nyerte el a Pálfi István Régiófejlesztési Alapítvány és a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálata által meghirdetett Határtalan Európa – határon átnyúló kapcsolatok elnevezésű pályázatán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kérik az egyházi iratokat
Az elkobzott egyházi levéltári anyagok, iratok visszaszolgáltatását szabályozó törvénytervezetről tanácskoztak a hétvégén az RMDSZ képviselői, a történelmi magyar egyházak szakértői és levéltárosai Kolozsváron. Nagy Mihály, az Állami Levéltár igazgató-helyettese arra figyelmeztetett a hétvégi egyeztetésen, hogy az elkobzott dokumentumok jogszerűen kerültek állami tulajdonba, ezért visszaszolgáltatásuk csak törvénymódosítás révén lehetséges.
„Az Állami Levéltár a rendszerváltást követően megpróbált együttműködni a történelmi egyházakkal, ami azt jelentette, hogy kutathatóvá tette ezeket az iratokat, amelyek máig hozzáférhetőek. Az intézmény igényt tart ezekre a dokumentumokra, amelyeknek a másolatát megkaphatják az egyházak” – tett ígéretet az intézményvezető.
„Ezzel a kérdéssel már többször foglalkozott a román törvényhozás: az lenne a kívánatos, ha ezek a dokumentumok minél szélesebb körben kutathatóvá válnának” – mutatott rá a lapunknak nyilatkozó Szép Gyula, az RMDSZ művelődési és egyházügyi alelnöke. Márton Árpád képviselő a tanácskozást követő sajtótájékoztatón elmondta: 2003-ban egyszer már előterjesztett az RMDSZ egy törvénytervezetet, ezt a szövetség képviselői a következő napokban ismét benyújtják a parlamentbe, az alapdokumentumot pedig kiegészítik a hétvégi tanácskozáson elhangzott észrevételekkel.
A visszaszolgáltatással kapcsolatban az egyházak eltérő állásponton vannak, de a hétvégén kompromisszum születet: ha az eredeti levéltári anyagok visszaszolgáltatása nem lehetséges, akkor az egyházak a lehető legszélesebb körű hozzáférés lehetővé tételét kérik. „Én azt javasoltam a tanácskozáson, hogy a jogszabályba minél több kiskaput iktassunk be, amelyek lehetővé teszik az egyházak számára elengedhetetlenül fontos dokumentumok minél szélesebb körű kutathatóságát” – mondta el a sajtónak Emődi András, a nagyváradi Római Katolikus Püspökség egyházmegyei levéltárosa.
Sipos M. Zoltán, Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó: jelentős eredmény a tanügyi felelősségvállalás
„Amennyiben a kormánynak sikerül felelősségvállalással elfogadtatni az oktatási törvényt, ez kétségtelenül az elmúlt időszak legfontosabb megvalósítása lesz” – jelentette ki a hétvégén Marosvásárhelyen Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének TKT-ülésén felszólaló szövetségi elnök az erdélyi magyarságot érintő időszerű politikai kérdésekről és a kormány tevékenységéről szóló tájékoztatójában jelentős eredménynek nevezte azt, hogy az RMDSZ-nek sikerült kieszközölnie a felelősségvállalást, a kormány az anyanyelvű oktatás szempontjából előnyös, a Képviselőház által elfogadott törvényváltozatért vállal majd felelősséget. Új Magyar Szó (Bukarest)

Schmitt: Magyarországot és Romániát közös értékek kötik össze
Magyarországot és Romániát közös értékek kötik össze, talán soha ilyen jók nem voltak kapcsolataik, mint most, Magyarország Európai Uniós elnökként mindent el fog követni, hogy segítse Románának a schengeni övezethez való csatlakozását - mondta hétfőn Bukarestben Schmitt Pál köztársasági elnök, miután Traian Basescu államfővel folytatott megbeszéléseket.Találkozójuk napirendjén számos téma szerepelt, így az energetikai biztonság kérdése, a regionális és európai szintű együttműködés, a nemzeti kisebbségek ügye, a romák nemzeti és európai szintű társadalmi beintegrálása. Basescu köszönetet mondott a magyar kormánynak, amiért az iszapömlést úgy kezelte, hogy az nem okozott károkat Romániának.
A két államfő megbeszélésein a nemzeti kisebbségek szerepéről és az autonómia fogalmáról és gyakorlati megvalósításáról is eszmét cserélt. Basescu a sajtó előtt úgy fogalmazott: a nemzeti kisebbségek kultúrájának, nyelvének és szokásainak a megőrzése a többségi nemzet kultúráját is gazdagítja, erősíti.
A román államfő kifejtette az autonómiával kapcsolatos szemléletét, amely szerint minden román állampolgárnak szüksége van autonómiájára, vagyis érvényesíteni kell a szubszidiaritás elvét. Ez a folyamat mát jó néhány év óta tart - mondta a román államelnök, példaként említve, hogy nemrég helyezték át önkormányzati hatáskörbe a kórházakat, és ha majd a parlament elfogadja az új oktatási törvényt, az iskolák is önkormányzati irányítás alá kerülnek. Schmitt Pál ezzel kapcsolatosan kifejtette: arra biztatja a romániai magyar közösség tagjait, hogy elsősorban jó állampolgárként tartsák tiszteletben a szabályokat, gyermekeiket neveljék rendre, legyenek jó adófizető polgárok, és ezek alapján várhatják el az őket megillető kisebbségi jogokat.
Schmitt Pál hangsúlyozta: a két országot a közös értékek fűzik egymáshoz, jó szomszédok vagyunk, azonos szövetségekhez tartozunk. Lassan eltűnnek a határok, és egyre nagyobb lesz az egymás iránti felelősségünk, egyre több közös kezdeményezésre lesz lehetőségünk - fűzte hozzá. Magyarország EU-elnöksége idején mindent el fog követni, hogy elősegítse Románia végső csatlakozását a schengeni övezethez - mondta a magyar köztársasági elnök. Kifejezte meggyőződését: az ország felkészült már a biztonságtechnikai feladatok ellátásra, politikai és diplomáciai téren kell elősegíteni, hogy Európa bizalma teljes legyen Románia iránt.
Magyarország EU-elnöksége idején jelentős hangsúlyt kíván fektetni a Duna-stratégia megvalósítására, A Duna tíz országot köt majd össze Európában egyfajta kulturális, környezetvédelmi, szállítási, energetikai egységként - tette hozzá. Schmitt szerint rendkívül fontos mindkét ország számára, hogy megnyílt közöttük az energiacsere lehetősége, így nincsenek kiszolgáltatva egyoldalú forrásoknak. MTI

Schmitt Pál a magyar nyelven megszerzett, piacképes tudás fontosságát hangsúlyozta Erdélyben:
Nagyszerű dolog, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) magyar nyelven lehet megszerezni a tudást, és nagyon fontos az is, hogy ez a tudás hasznos, piacképes legyen a világban - mondta Schmitt Pál kedden Marosvásárhelyen, az oktatási intézmény Műszaki és Humántudományok Karán rendezett ünnepségen.
A köztársasági elnök az egyetem zsúfolásig telt aulájában szívhez szóló beszédet tartott a jelenlévők - köztük diákok - előtt. Kifejtette: a Magyar Köztársaság elnökének az a feladata, hogy összefogja a magyar nemzetet. Emlékeztetett arra a három fogadalomra, amelyet elnöki mandátuma elején hirdetett meg. Eszerint mindent el akar követni, hogy a magyar nyelvet ne hagyjuk veszni, hiszen a nyelv ápolásra, szeretetre és gondozásra szorul. Ahhoz is hozzá akar járulni, hogy a magyar fiatalok mind szellemileg, mind lelkileg, mind fizikailag egészségesek legyenek. Azt is „megfogadta”, hogy köztársasági elnökként annyi oktatási intézménybe látogat el, amennyibe csak tud.
Fontosnak tartotta, hogy az erdélyi egyetemen a tudást magyarul szerzik meg a fiatalok, de az sem közömbös, hogy az ott kapott tudás hogyan hasznosul, a diploma segítségével el lehet-e helyezkedni, vagyis versenyképes tudásról van-e szó - mondta a köztársasági elnök. Felhívta a figyelmet a „minőségi tanulás fontosságára”, és a jelen lévő diákokhoz fordulva hozzátette, hogy ehhez „minőségi diákokra” is szükség van.
A köztársasági elnök osztotta az intézmény vezetőinek véleményét, miszerint nagyon fontos az egyetem akkreditációja, amely a román állam támogatását is jelentheti.
Dávid László rektor köszöntőjében ugyancsak az egyetemen szerzett tudás hasznosulásáról beszélt. Megállapította: egy oktatási intézménynek természeténél fogva semlegesnek kell lennie, Erdélyben egy magyar egyetem mégsem lehet teljesen semleges. Állást kell foglalnia a nemzeti kérdésekben, például az autonómia témájában, hiszen nagyban függ ettől is az egyetem finanszírozásának ügye. Megállapította: „most megvan a politikai szándék arra, hogy ránk is figyeljenek”.
A köztársasági elnök az ünnepség előtt, zárt ajtók mögött részt vett a Magyarok XXI. című fórumon az egyetem szenátusi termében. A program fénypontja volt az új kollégium ünnepélyes körülmények között lezajlott alapkőletétele.
Schmitt Pál az előző napon késő este tanácskozott a romániai magyarságot képviselő különböző szervezetek képviselőivel, így Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) - kulturális miniszteri mandátuma idejére tisztségéből felfüggesztett - ügyvezető elnökével, Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével, valamint Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt és Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével. Schmitt Pál kedden reggel erdélyi magyar egyházi főméltóságokkal folytatott megbeszélést reggeli keretében.
A köztársasági elnök a nap folyamán romániai látogatásának következő, egyben utolsó helyszínére, Nagyváradra utazott repülőgéppel. Grazó Ferenc, Marosvásárhely, MTI

Túl a Szeret folyón – Előadások a Pozsonyi kulturális napokon
A soproni Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának munkatársai 2009-ben széleskörű falukutatást végeztek a moldvai, csángó-magyar településén, Lábnyikban. Az eredményekről több ízben tartottak előadást Magyarországon.
Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatója meghívta a kutatócsoportot Pozsonyba, ahol 2010. október 6-án a XXIV. Városi Kulturális Napok rendezvényeinek keretében szervezték meg a „Túl a Szeret folyón – A moldvai csángók élete és kultúrája” – című rendezvényt.
Két előadás hangzott el: Prof. Dr. Kulcsár László, egyetemi tanár előadása, melynek címe: Ki az igazi csángó? és Varga Norbert egyetemi tanársegéd előadása „Politikai kultúra a moldvai csángó magyarok között” címmel. Erdély.ma

Mennyien vagyunk még az Érmelléken?
A 2002-es romániai népszámlálás akkori adatainak feldolgozása után riadót fújtak mind a magyar politikai képviseletek, mind a civil szervezetek, amikor kiderült, az 1992-es adatokhoz képest látványosan megfogyatkoztunk.
A 2008-ban alakult Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet tudományos titkára, Kiss Tamás szerint az erdélyi magyarság ilyen ütemű fogyatkozása következtében 2032-re csak százezres viszonylatban beszélhetünk majd az erdélyi magyarokról. A kolozsvári szociológus szerint a jövő évi előrehozott romániai népszámlálásból kiderülhet, hogy a romániai magyarság lélekszáma a 2002-es 1,45 millióval szemben jóval az 1,3 millió alá csökkent. (Megjegyzendő, a jósolt adat kissé kozmetikázott, ugyanis több országos felmérés szerint az elmúlt tíz év kivándorlásainak köszönhetően alig fogjuk túlhaladni a milliót.) Kiss Tamás fontos érdekünknek tartja, hogy a magyar közösségbe integrálják a magyar identitástudattal rendelkező, mintegy 90 ezerre becsült erdélyi cigányság csoportjait – mutatott rá idén júliusban a magyarországi Népszabadságnak tett nyilatkozatában. Ezzel párhuzamosan Thomas Hammarberg, az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa múlt heti háromnapos romániai látogatása alkalmával elmondta: Romániának fel kell hagynia a cigányellenességgel, mi több, átfogó intézkedéseket kell hoznia a terjedő cigányellenesség, a romákat sújtó hátrányos megkülönböztetés visszaszorítása érdekében. Ahelyett, hogy arról folytatnak vitákat, milyen szóval jelöljék a roma lakosságot, inkább a romák történelméről kellene felvilágosítani a közvéleményt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a helyi önkormányzatok és a nem kormányzati szervezetek kulcsszerepet játszhatnának a romák társadalmi befogadtatásában. Az egészben csak az a kuriózum, mennyien megmozdulnak Európa-szerte – hazai és anyaországi szinten is –, ha a cigányok otthontartásáról vagy felzárkóztatásáról esik szó. Hogy maholnap kikopik a magyar a saját életteréből, senkit sem érdekel, senkinek nem szúr szemet. Integrálunk helyette romákat. A jó pártkatonák szerint csak a szavazógépezetben ne essen kár. Az anyaországban ezt a majdani hálás kínai importtól várták volna a szocialisták, amikor a keletről özönlők hasonló jogokhoz jutottak volna a kikopófélben lévő őshonos magyarokkal. Erdélyben, valamint szűkebb pátriánkban a Partiumban, illetve az Érmelléken a romák száma szinte egyenes arányban nő a magyarok számának csökkenésével. 1977 óta az előbbiek száma majdnem megháromszorozódott, míg a magyaroké az előrejelzések szerint 2011 végére várhatóan egyharmad résszel csökken a ’77-es adatokhoz képest. Ezt Érbogyoszló féléves demográfiai adatai példázzák leginkább, amit a közelmúltban Gáspár Gyula polgármestertől hallottunk. Az elöljáró a község féléves születési és halálozási adatait illetően elmondta: tizenhét újszülött gyerekből tizennégy cigány és három magyar, míg huszonhat halálozásból kettő roma, huszonnégy magyar. A néhány évtizeddel ezelőtti színtiszta magyar Asszonyvásárán a lakossági arány ötven-ötven százalékos lett. Kiss Tamás szociológusnak javaslatait valószínűleg díjazná Thomas Hammarberg, az ET emberi jogi biztosa, hisz egy csapásra megoldódna mind a magyar, mind a roma kérdés Erdélyben.
És az RMDSZ háza elejét sem érhetnék vádak, miszerint míg kormányoztak és képviseltek, vészesen megfogyatkoztunk. Kérdés, hogyan fogadják majd a magyar közösségek eme fényes ötletét?
Sütő Éva, Reggeli Újság, Erdély.ma

Gondok az erdővidéki iskoláknál
Az RMDSZ erdővidéki szervezete a baróti diákdombi iskola, a bibarcfalvi és az felsőrákosi általános iskola ügyei miatt emelt szót az erdővidéki polgármesterek találkozóján, azt állították: az egyiket szennyvíz öntötte el, a másik omladozik, a harmadikban pedig a fűtés hiányzik.
A Gaál Mózes Általános Iskola igazgatóját, Zajzon Csabát kerestük meg a Háromszék ez ügyben.
„A diákdombi iskola kertjének egy részét már legalább hét-nyolc esztendeje el-elönti az intézmény kerítése mellett álló tömbházlakás szennyvize – mondta –, első átiratunkat még Albert Dénes polgármesternek írtuk, és a Goscom alkalmazottjai szálltak ki a problémát megoldani. Végleges megoldást azóta sem sikerült elérnünk. Ha a tömbház lakói olyan dolgokat dobnak a csatornába, amelyek eldugaszolják a csövet, s minket elönt a bűzös lé, nem tehetünk egyebet, mint szólunk a szakembereknek, akik kiszivattyúzzák
A bibarcfalvi iskolát nagyon megviselték az elmúlt évek. A talajvíz folyamatosan nedvesen tartja némely részét, nem kizárt, hogy az alapját is megrongálta. Külső és belső vakolást rég végeztek, nem meglepő hát, ha néha egy-egy kisebb faldarab leválik. A cserepek szintén régiek, az elmúlt évtizedekben csak a hiányzó darabokat pótolták. Zajzon Csaba fényképeket mutat: több helyen jelentős területen hiányoznak a cserepek, a fény pedig, na meg az eső számtalan apró lyukon is beszűrődik. Tavaly megkereste Nagy István polgármestert, ám azt a választ kapta, a költségvetés nem tesz lehetővé jelentősebb beruházást.
A felsőrákosi iskolában három éve mondtak le a csempekályhákról, központi fűtésrendszerrel melegítik a termeket. A munkálat meghirdetését és lebonyolítását a baróti polgármesteri hivatal végezte. Kisebb problémák már első perctől adódtak, de azért kielégítően működött. Nemrég szakcég ellenőrizte és indította el a rendszert, mely még aznap le is állt. Bár még nincs tél, a meleg már jól jönne – mondja Zajzon –, minél hamarabb meg kell javítani.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Băsescuval tárgyalt Schmitt Pál – Mást értettek autonómián
Tegnap délelőtt a Cotroceni-palotában katonai tiszteletadással fogadták a hivatalos romániai látogatásra érkezett magyar államfőt. Schmitt Pál négyszemközt tárgyalt bukaresti kollégájával, Traian Băsescuval, majd küldöttségük tagjai is a tárgyalóasztalhoz ültek, végül közösen tájékoztatták a sajtót. A megbeszélésen szó volt természetesen a két ország kapcsolatairól – a szomszédiakról, az uniós és a NATO-beliekről egyaránt. Sajtóbeszámolók szerint a magyar köztársasági elnök országa támogatásáról biztosította Romániát a schengeni övezethez való csatlakozásban, amely éppen jövő márciusban esedékes, amikor egy fél évre Magyarország látja majd el az Európai Unió soros elnöki tisztét.
Felmerült a magyar állampolgárság könnyített megadására vonatkozó budapesti törvénymódosítás is, ami ugyancsak jövőre, már 2011. január elsejétől lép hatályba. Erről Traian Băsescu kijelentette, hogy semmi kifogásuk sincs ellene, hiszen az anyaország kötelessége gondoskodni a határain kívül rekedt nemzettársairól, és arra is emlékeztetett, hogy Románia már évekkel ezelőtt megadta a könnyítést a moldovai állampolgárok számára.
A romániai magyar, pontosabban szólva székelyföldi autonómiatörrekvésekről szólva Schmitt Pál kifejtette: arra biztatja itteni nemzettársait, hogy elsősorban „jó állampolgárok, törvénytisztelő, gyermekeiket rendszeretőnek nevelő, adófizető polgárok legyenek, utána jöhet, hogy a szívükhöz közelebb álló nyelven szóljanak, és bizonyos területen kapjanak önrendelkezést, ha úgy tetszik, autonómiát” – legalábbis a hivatalos román fordítást idéző hírügynökségi jelentés szerint. Az kiderült, hogy a két államfő autonómia-felfogása eltér. A román elnök valójában a szubszidiaritást érti ez alatt – tehát hogy minden közösség, elsősorban önkormányzat helyben dönthessen az őt illető kérdésekben, ne kelljen magasabb hatósághoz fordulni –, a fideszes politikus viszont szívesen támogatná a nagyobb önrendelkezést a Székelyföldön, ám hangsúlyozta az ezzel járó nagyobb felelősséget is.
Băsescu sorolta a romániai kisebbségeket megillető jogokat, az új tanügyi törvénybe bekerült könnyítéseket, s megjegyezte, hogy örülnének, ha a Románia határain kívül rekedt románoknak ennyi autonómiájuk lenne. Kijelentette továbbá, hogy országunkban nincs kisebbségi probléma. „Mindent megteszünk, hogy minél jobban érezzék magukat Romániában, hogy kultúrájukat, hagyományaikat megőrizzék, és hogy érezzék a többség tiszteletét mindenféle kisebbség iránt” – hangoztatta a román elnök.
A megbeszélés után Schmitt Pált díszebéden látta vendégül a román államfő, majd a magyar köztársasági elnök találkozott a törvényhozás vezetőivel, Mircea Geoană szenátusi és Roberta Anastase képviselőházi elnökkel, továbbá Emil Boc miniszterelnökkel és a kormányfővel. A hivatalos program szerint még este továbbutazott Marosvásárhelyre, ahol többek között ma találkozik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőivel, és leteszi a kollégium alapkövét.
M. Zs., Reggeli Újság (Nagyvárad)

Bocskairól és nemzetről – határokon átnyúlva
Bár egyes kárpát-medencei hírforrásokból az a valótlan állítás buzogott fel a hétvégén, hogy a partiumi Mezőtelegden alakult meg a Bocskai Társaság, ebből csak annyi igaz, hogy az ezen a néven nemrég létrejött civil szervezet itt – mégpedig a régió egyik legrégebbi református templomában – tartotta meg egyik első nyilvános rendezvényét, azaz idei díjainak átadását. Amúgy a szervezet a Pelbárhidával átellenben, a gúnyhatár túloldalán fekvő Kismarjában szervezte meg alakuló ülését, ezzel is nyomatékosítva a névadó fejedelem itteni kötődését. A társaság elnöke, Sárkány Viola történész amúgy fennen állítja és hirdeti, hogy Bocskai István – aki ezer szállal kötődik régiónkhoz, úgy is mint volt váradi várkapitány, úgy is mint a hajdúk „atyja”, de úgy is mint a reformáció nagy alakja – nem Kolozsvárott látta meg a napvilágot (miként az a történelemkönyvekben áll), hanem Kismarján. S erre nemcsak az előneve utal, hanem számos más körülmény is, bár perdöntő adatok és dokumentumok nem merültek fel ennek igazolására. Azt viszont mindenképpen jelezni illik, hogy nemcsak Bocskai szülőhelyéből van immár „több”, hanem a nevét viselő civil szervezetből is, hiszen Szerencsen is létezik egy – nyilván nem véletlenül, hiszen itt választotta az országgyűlés Magyarország fejedelmévé –, sőt maga Sárkány Viola is az előző években a budapesti Bocskai Szövetségnek volt oszlopos tagja.
Mindez azonban csak mellékzöngéje annak a jelentős eseménynek, aminek a Sebes-Körös-völgyi Telegd adott otthont szombaton. A Bocskai Társaság díjátadó ünnepségét azért időzítették ekkora, mert 1604. októberének idusán zajlott le a nevezetes nyúzóvölgyi csata Bihardiószeg és Álmosd térségében Bocskai csapatai és a császári hadtest között, amikor is a magyar történelem egyetlen győztes szabadságharcát vívó fejedelem felülkerekedett a túlerőben lévő, jobban felszerelt és képzett Basta-zsoldosok fölött. Mezőtelegd meg azért lett kiválasztott helyszín, mert itt nyugszik az ugyanabban az évben elhunyt Bocskainé Hagymássy Kata, aki Sólyomkőről Váradra tartva néhány napra megszállt itteni rokonainál, ahol hirtelen rosszul lett és meghalt. A telegdi templom kriptájában temették el nagy pompával, ma is itt alussza örök álmát, a kertben 2004-ben avatták fel a szobrát. Bocskainé – mint arra Sárkány Viola a szombati ünnepségen mondott történelmi visszatekintésében és méltatásában is hangsúlyozta – hűséges és megértő társként, szövetségesként állt a politikai szerepvállalástól eleinte húzódozó férje mellett, vélhetően neki is köszönhető a férfiúi hezitálás átváltozása hadvezéri elszánássá.
Mint arról tegnap már írtunk, a szombati rendezvénynek illusztris vendége volt Tőkés László volt váradi püspök, erdélyi EP-képviselő, az Európai Parlament egyik alelnöke személyében, aki ezúttal lelkipásztorként érkezett Telegdre igét hirdetni a Bocskai Társaság szíves invitálására. S bár túl sokan nem voltak szombaton délben a templomban, az igehirdetőt ez nem tántorította el attól, hogy széles történelmi és közéleti ölelésű prédikációval demonstrálja a Szentírás példázatos örökérvényűségét. Szoboszlai Gáspár István parókus lelkipásztor ezután többször is felkonferálta a három vendégművészt, Antal Imre és Ágnes énekmondókat, valamint Meleg Vilmos színészt, akik verssel, dallal, csöndes citeramuzsikával szolgáltak az alkalomhoz illően. Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke is jelen volt Grim András szórványügyi alelnök társaságában, előbbi szót is kapott néhány történelmi konzekvenciát és aktuálpolitikai megállapítást téve.
A templomi együttlétet kissé elnyújtotta a díjátadás, pontosabban a két laudáció felolvasása. Bura László szatmárnémeti nyelvész (sőt polihisztor) és Makovecz Imre budapesti építőművész volt a két kitüntetett, előbbi személyesen köszönte meg az elismerést a Bocskai Társaságnak, utóbbi levélben.
A himnusz eléneklése és a kivonulás után szeretetvendégségre várták a meghívottakat – köztük a váradiakat, kismarjaikat és élesdieket – a Mezőtelegd-Sassenheim Gyülekezeti Házba, majd pedig a vendégművészek visszamentek a templomba, ahol műsort adtak azoknak a helybéli érdeklődőknek, akik a déli istentiszteleten és díjátadáson nem tudtak részt venni.
D. L. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Partumi tanárt díjaztak
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a hétvégén fogadta a partiumi autonómia érdekében dogozó munkacsoport tagjait. Ezen alkalomból személyesen gratulált dr. Szilágyi Ferencnek, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) oktatójának, aki az Egy régi tájegység és vonzáskörzet újjászületése. Érmellék és Debrecen kapcsolata című dolgozatával az első díjat nyerte el a Pálfi István Régiófejlesztési Alapítvány és a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálata (CESCI) által meghirdetett „Határtalan Európa – határon átnyúló kapcsolatok” pályázatán. A díjnyertes pályamű szerzője egyebek mellett a Partiumi Autonómia Mozgalom Kezdeményező Testületét is vezeti. Szilágyi Ferenc az elismerő oklevelet a múlt héten, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) és a CESCI által szervezett Pálfi István Emléknapon vehette át, amelyre első ízben került sor 2010. október 12-én.
Pálfi István (1966–2006) tragikusan fiatalon elhunyt európai parlamenti képviselő az egyik úttörője volt a határon átnyúló együttműködések történetében forradalmi változásokat hozó európai területi együttműködési csoportosulás, az ún. EGTC-rendelet elkészítésének. Rövid, de tartalmas életművével példájává vált az elmaradt térségek felzárkóztatásáért, a népek határon átnyúló kapcsolatainak erősítéséért dolgozó szakembereknek és döntéshozóknak. Ezért döntött úgy a Magyar Köztársaság Kormánya, hogy emléknapot szervez és díjat alapít, amelyet minden évben a regionális együttműködésért a legtöbbet dolgozó személyeknek ítél oda. Az emlékérmet idén – elsőként – Jan Olbrycht lengyel politikus, néppárti európai parlamenti képviselő kapta, akinek a kitüntetést Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, valamint Gál András Levente, a KIM közigazgatási államtitkára adta át. A Duna Palotában tartott díjátadáson jelen voltak Schmitt Pál köztársasági elnök, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke és több fideszes országgyűlési, illetve európai parlamenti képviselő. Navracsics Tibor az ünnepségen méltatta Pálfi Istvánnak a határokon átnyúló regionális együttműködésért Jan Olbrychttal közösen végzett munkáját – közölte Tőkés László EP-alelnök sajtóirodája. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Băsescu: Romániának nincs kifogása a magyar állampolgársági törvény ellen
Romániának semmilyen kifogása sincs a január elsejétől alkalmazandó magyar állampolgársági törvény ellen – jelentette be hétfőn Traian Băsescu román államfő Bukarestben azt követően, hogy a kétnapos romániai látogatásra a román fővárosba érkezett magyar köztársasági elnökkel, Schmitt Pállal tárgyalt.
„Semmilyen kifogásunk sincs az ellen, hogy a magyar kormány és a törvényhozás olyan jogszabályt fogadott el, amely megkönnyíti a magyar állampolgárság megszerzését a környező országokban élő magyarok számára, mivel Románia is ugyanezt tette” – hangsúlyozta Băsescu. A román elnök szerint az anyaországok kötelessége, hogy megteremtsék e feltételét annak, hogy a más országban kisebbségben élő nemzettársaik állampolgársághoz jussanak. „Ez a kölcsönös bizalom jele, ezért bátorítjuk a magyar hatóságok kezdeményezését” – jelentette ki Băsescu.
A román államfő egyúttal köszönetet mondott magyar kollégájának, amiért a magyar hatóságoknak sikerült az ajkai vörösiszap-katasztrófa után megakadályozniuk, hogy a szennyezés Romániába is átterjedjen.
Schmitt Pál arról beszélt: Magyarország álláspontja szerint Románia teljesíti a schengeni-övezethez való csatlakozás műszaki biztonsági feltételeit. „Magyarország az Európai Unió soros elnökeként mindent megtesz annak érdekében, hogy Románia a tervezett időpontban, márciusban csatlakozhasson a Schengeni-övezethez” – hangoztatta Schmitt. Mint ismeretes, Magyarország jövő év elején veszi át a féléves elnökséget. Schmitt Pál közölte, Magyarország diplomáciai úton kívánja az európai országok bizalmát megszerezni Románia számára. Egyúttal arról is beszélt, hogy az elnöki mandátum egyik prioritása a Duna-stratégia, amelynek keretében egységes tömbként kívánják kezelni az érintett tíz országot, mivel ebben a témakörben is számos együttműködési lehetőség adott.
Schmitt Pál Bukarestben megbeszélést folytat Markó Béla RMDSZ-elnökkel, majd hétfőn este Marosvásárhelyen találkozik a magyarság vezetőivel: Tőkés László EMNT-elnökkel, az Európai Parlament alelnökével, Szász Jenő MPP-elnökkel és Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével. A találkozón az RMDSZ-t Kelemen Hunor kulturális miniszter képviseli. Krónika (Kolozsvár)

"Az igaznak emlékezete áldott"
Főhajtás Toró Tibor emléke előtt
A történelmi Erdély újkori, Apor Péter-i metamorfózisában a rendkívüli veszteségek miatt érzett fájdalom lesújtó érzésével vettük hírül Toró Tibor akadémikus, az erdélyi csillagok világából a mindenség univerzumába emelkedett székely atomfizikus halálát.
Nagy elődje és ismerve szeretett mintaképe, az Erdély egén üstökösként előtte járó Bolyai János nyomdokába lépve, immáron Ő is elköltözött az áldott emlékezetű igazak világló panteonjába.
Az örökkévalóság fényévekben mérhető – mérhetetlen – magasságából és a csillagvilágok birodalmának madáchi hidegéből és sodró súlytalanságából – földi fogódzókat keresve – azonban hadd kapaszkodjunk vissza ide, Transzszilvániába, a területileg elvitatott, de létében mégiscsak megkérdőjelezhetetlen Magyar és Székely Autonómiába. Azokhoz a gyökerekhez, melyekből kinövekedvén, Toró Tibor is – a goethei metafora értelmében – szárnyra kapott egykor, hogy annak utána szellemi és tudományos pályája egyetemes magasságába íveljen.
Földi, földrajzi pályafutásának koordinátái: Énlaka, Magyarhermány, Kányád, Etéd, Székelyudvarhely, Nagyvárad és Temesvár – amiképpen Ő maga kijelölte. Életének útját és útjainak porát taposva haladtunk Vele együtt "földi vándorlásának" eddigi pályáján. Most pedig, húsz évvel a temesvári újrakezdés után, az Ígéret Földjének határán, az eltávozó atyákkal együtt Őt is méltóképpen elsiratván, örökébe és nyomdokába lépve, "az ő bölcsességének lelkével beteljesedve" (5. Móz. 34,9), Isten rendelésének engedelmeskedve, hadd haladjunk ugyanezen az úton tovább – azon a földön, amelyen Isten adta élnünk, és amelyből Ő maga is vétetett.
"Az igaznak emlékezete legyen áldott!" (Zsolt. 10,7)
Nagyvárad, 2010. október 18.
Tőkés László, Népújság (Marosvásárhely)