Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. május 8.
Botrány Nagyváradon: az RMDSZ-kommandó meghiúsította az EMNT fórumát
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar-megyei szervezete az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Bihar-megyei szervezetével közösen péntek délután lakossági fórumot szervezett Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében az elhíresült „magyar utcanév-mizéria” megbeszélése és feloldása érdekében.
Az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón meghívtunk minden váradi érdeklődő polgárt, a civil szervezeteket és pártokat, illetve az érintettség jogán nyomtatott meghívót kapott Biró Rozália alpolgármester asszony, akinek a személyes honlapján, illetve a részben általa is vezetett nagyváradi önkormányzat honlapján látott napvilágot az a minősíthetetlen utcanévjegyzék fordítás, mely nevetség tárgyává tette az utcanevek ügyét.
A témát Tőkés László EMNT országos elnök, valamint az EMNT és az EMI megyei szervezeteinek vezetői vezették fel. Ezután került sor a fórumon résztvevők hozzászólásaira, melynek időtartamát – tekintettel a nagyszámú érdeklődőre – két percben határoztuk meg.
Az RMDSZ pártaktivistái felkészülten érkeztek a lakossági fórumra: a rendezvény megkezdése előtt, tiltakozásunk ellenére, egy RMDSZ-es műszaki csapat külön hangosítást és kivetítőt szerelt a terembe (még arra is figyeltek, hogy a hangosítás független áramforrással is rendelkezzen, hogy minden körülmények között érvényre tudják juttatni akaratukat). Többször kértük, ne tegyék, hiszen a fórumot nem ők, hanem mi szerveztük.
Ezután az alpolgármester asszony helyett Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnök vezetésével egy – többek között – hangosbemondóval, videokamerával, fényképezőgéppel felszerelt botránykommandó jelent meg, mely már a felvezető beszédek alatt is többszöri hangos bekiabálással és telefonálgatással zavarta a fórum menetét. A felszólalások rendjén elsőként Szabó Ödön kapott szót, aki a közösen megszabott időkeretet sokszorosan túllépve személyeskedésbe és vádaskodásba kezdett. Szónoklata aláfestéséül, a becsempészett technika segítségével, vetített anyaggal próbálta szemléltetni a nagyváradi RMDSZ-es sikereket, mely kimerült néhány magyar nyelvű felirat bemutatásával. A moderátor többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó átadni a szót a következő hozzászólónak, ezért a szervezők kikapcsolták mikrofonját.
Szabó Ödön az általa hozott mikrofonba beszél.Ekkor folyamodott az általuk előkészített hangosításhoz, melyre válaszul a közönség perceken át tartó tapssal és zajkeltéssel próbálta rábírni a megbeszélt szabályok betartására. A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke tovább folytatta botránykeltő bohóckodását, mire a szervezők felkérték mindazokat, akik valóban az utcanevek ügyét szerették volna megbeszélni, és nem provokációs céllal érkeztek, hogy vonuljanak át az egyik közeli terembe, ahol civilizált módon folytatódhatott a fórum. Az ide átsereglettek immár nyugodt körülmények között, építő javaslatokkal és hozzászólásokkal szolgálták az ügyet.
Bár a résztvevők nagyrésze másik terembe vonult, Szabó kitartó. Ezen történet is ékesen bizonyítja, hogy az RMDSZ egyes elöljáróinak semmi sem szent és saját érdekeik és önfényezésük végett, vagy a hibák beismerése helyett a legelemibb közösségi ügyeinket is elszabotálják. Rendezvényünkön a legkevesebbként elvárható bocsánatkérés helyett – amit a nagyváradi magyar közösség az elferdített utcanevek miatt megérdemelne – újabb botrányt kavartak. Ebből is látszik: a bihari RMDSZ erőből politizál, vita és érvek helyett a túlkiabálás stratégiáját alkalmazza – mintha attól válna valami igazzá, hogy minél hangosabban mondják.
Sajnáljuk, hogy a fórum résztvevői az RMDSZ-es botránykommandó miatt ilyen kellemetlen helyzetbe kerültek – tőlük ezért elnézést kérünk.
Felkérjük az RMDSZ megyei és országos vezetőségét, hogy határolódjon el a Bihar megyei ügyvezető elnökük minősíthetetlen magatartásától, mert többszöri botránykeltése nem csak az RMDSZ megítélését rontja, de nemzeti ügyeinknek is igen ártalmas.
Nagyvárad, 2010. május 8.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar-megyei elnöksége
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Bihar-megyei elnöksége
Erdély.ma
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar-megyei szervezete az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Bihar-megyei szervezetével közösen péntek délután lakossági fórumot szervezett Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében az elhíresült „magyar utcanév-mizéria” megbeszélése és feloldása érdekében.
Az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón meghívtunk minden váradi érdeklődő polgárt, a civil szervezeteket és pártokat, illetve az érintettség jogán nyomtatott meghívót kapott Biró Rozália alpolgármester asszony, akinek a személyes honlapján, illetve a részben általa is vezetett nagyváradi önkormányzat honlapján látott napvilágot az a minősíthetetlen utcanévjegyzék fordítás, mely nevetség tárgyává tette az utcanevek ügyét.
A témát Tőkés László EMNT országos elnök, valamint az EMNT és az EMI megyei szervezeteinek vezetői vezették fel. Ezután került sor a fórumon résztvevők hozzászólásaira, melynek időtartamát – tekintettel a nagyszámú érdeklődőre – két percben határoztuk meg.
Az RMDSZ pártaktivistái felkészülten érkeztek a lakossági fórumra: a rendezvény megkezdése előtt, tiltakozásunk ellenére, egy RMDSZ-es műszaki csapat külön hangosítást és kivetítőt szerelt a terembe (még arra is figyeltek, hogy a hangosítás független áramforrással is rendelkezzen, hogy minden körülmények között érvényre tudják juttatni akaratukat). Többször kértük, ne tegyék, hiszen a fórumot nem ők, hanem mi szerveztük.
Ezután az alpolgármester asszony helyett Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnök vezetésével egy – többek között – hangosbemondóval, videokamerával, fényképezőgéppel felszerelt botránykommandó jelent meg, mely már a felvezető beszédek alatt is többszöri hangos bekiabálással és telefonálgatással zavarta a fórum menetét. A felszólalások rendjén elsőként Szabó Ödön kapott szót, aki a közösen megszabott időkeretet sokszorosan túllépve személyeskedésbe és vádaskodásba kezdett. Szónoklata aláfestéséül, a becsempészett technika segítségével, vetített anyaggal próbálta szemléltetni a nagyváradi RMDSZ-es sikereket, mely kimerült néhány magyar nyelvű felirat bemutatásával. A moderátor többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó átadni a szót a következő hozzászólónak, ezért a szervezők kikapcsolták mikrofonját.
Szabó Ödön az általa hozott mikrofonba beszél.Ekkor folyamodott az általuk előkészített hangosításhoz, melyre válaszul a közönség perceken át tartó tapssal és zajkeltéssel próbálta rábírni a megbeszélt szabályok betartására. A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke tovább folytatta botránykeltő bohóckodását, mire a szervezők felkérték mindazokat, akik valóban az utcanevek ügyét szerették volna megbeszélni, és nem provokációs céllal érkeztek, hogy vonuljanak át az egyik közeli terembe, ahol civilizált módon folytatódhatott a fórum. Az ide átsereglettek immár nyugodt körülmények között, építő javaslatokkal és hozzászólásokkal szolgálták az ügyet.
Bár a résztvevők nagyrésze másik terembe vonult, Szabó kitartó. Ezen történet is ékesen bizonyítja, hogy az RMDSZ egyes elöljáróinak semmi sem szent és saját érdekeik és önfényezésük végett, vagy a hibák beismerése helyett a legelemibb közösségi ügyeinket is elszabotálják. Rendezvényünkön a legkevesebbként elvárható bocsánatkérés helyett – amit a nagyváradi magyar közösség az elferdített utcanevek miatt megérdemelne – újabb botrányt kavartak. Ebből is látszik: a bihari RMDSZ erőből politizál, vita és érvek helyett a túlkiabálás stratégiáját alkalmazza – mintha attól válna valami igazzá, hogy minél hangosabban mondják.
Sajnáljuk, hogy a fórum résztvevői az RMDSZ-es botránykommandó miatt ilyen kellemetlen helyzetbe kerültek – tőlük ezért elnézést kérünk.
Felkérjük az RMDSZ megyei és országos vezetőségét, hogy határolódjon el a Bihar megyei ügyvezető elnökük minősíthetetlen magatartásától, mert többszöri botránykeltése nem csak az RMDSZ megítélését rontja, de nemzeti ügyeinknek is igen ártalmas.
Nagyvárad, 2010. május 8.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar-megyei elnöksége
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Bihar-megyei elnöksége
Erdély.ma
2010. május 8.
Megoldás az autonómia
A közép-európai térség hosszú távú stabilitása az autonómiaformák megteremtésével érhető el — jelentette ki a parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) ülését követő tegnapi sajtótájékoztatón Mártélyon.
Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy az autonómián kívül nem létezik más politikai célkitűzés, amely annyira egyértelműen és világosan szolgálná a határon túli magyarság érdekét. Úgy gondolja, abban nincs vita, hogy a külhoni magyarság stratégiai célkitűzése helyzetének rendezésére az autonómia, ,,és a magunk részéről ezt fontosnak, támogatandónak gondoljuk".
Tőkés László, a KMAT elnöke hangsúlyozta: ma a politikai rendszerváltáson túl a nemzetpolitikában is ,,nemzeti fordulatra" van szükség. A tanácskozás résztvevői a magyarság megmaradása szempontjából szükségesnek tartják a többszintű autonómia melletti kiállást a nemzetközi fórumokon. A közös feladatok között említik ,,a térség többi államának gyakorlatához hasonlóan" a magyar állampolgárság megadását a külhoni magyaroknak, anélkül hogy szülőföldjüket elhagyni kényszerüljenek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A közép-európai térség hosszú távú stabilitása az autonómiaformák megteremtésével érhető el — jelentette ki a parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) ülését követő tegnapi sajtótájékoztatón Mártélyon.
Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy az autonómián kívül nem létezik más politikai célkitűzés, amely annyira egyértelműen és világosan szolgálná a határon túli magyarság érdekét. Úgy gondolja, abban nincs vita, hogy a külhoni magyarság stratégiai célkitűzése helyzetének rendezésére az autonómia, ,,és a magunk részéről ezt fontosnak, támogatandónak gondoljuk".
Tőkés László, a KMAT elnöke hangsúlyozta: ma a politikai rendszerváltáson túl a nemzetpolitikában is ,,nemzeti fordulatra" van szükség. A tanácskozás résztvevői a magyarság megmaradása szempontjából szükségesnek tartják a többszintű autonómia melletti kiállást a nemzetközi fórumokon. A közös feladatok között említik ,,a térség többi államának gyakorlatához hasonlóan" a magyar állampolgárság megadását a külhoni magyaroknak, anélkül hogy szülőföldjüket elhagyni kényszerüljenek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. május 8.
Csökkentenének, ha lehetne
Önkormányzati vezetők a megszorításokról
Nem értenek egyet a Traian Băsescu államfő által bejelentett megszorító intézkedésekkel a háromszéki önkormányzati vezetők. Azt elismerik, hogy az államapparátus túlméretezett, és hogy a költségeket csökkenteni kell, de azt nem tartják méltányosnak, hogy az amúgy is alacsony jövedelmű alkalmazottak és nyugdíjak juttatásából faragjanak le.
Átszervezés a megyeházán
,,Kovászna Megye Tanácsának van olyan alkalmazottja, aki havi 504 lejért dolgozik. Hogyan lehet azt a fizetést 25 százalékkal csökkenteni?" — kommentálta a béralap 25 százalékos csökkentésére vonatkozó döntést Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke. Elismerte, hogy az állami apparátus túlméretezett, és nem a leghatékonyabb, éppen ezért már korábban elkezdték felmérni a munkatársak teljesítményét, szerinte ugyanis nem egységesen, hanem differenciáltan kell alkalmazni a döntést, ellenkező esetben a legkisebb bérrel rendelkezők szenvedik meg az intézkedést. Tamás szerint az is megoldás lenne, ha a kevésbé hatékony munkatársakat elbocsátanák, de az eredményesebbek fizetése legalább a jelenlegi szinten maradna. Tamás Sándor ugyanakkor leszögezte: azt el tudná fogadni, hogy a több ezer lejes nyugdíjjal rendelkezők juttatását csökkentsék, de a kisnyugdíjak megnyirbálásával nem érthet egyet.
Elvesztik az értékes embereket
Az a legnagyobb gond, hogy nem tesznek különbséget az önkormányzatok között, hiszen van, ahol eddig is szorítottak a nadrágszíjon — vélekedett Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester. Példaként említette, hogy a városházán egy évvel ezelőtt volt olyan iroda, ahol heten dolgoztak, de most csak ketten vannak. Ráadásul szerinte ismét csak a fiatalokat sújtja a döntés, hiszen nekik alacsonyabb a fizetésük. ,,Ha a 600—700 lejes fizetést 25 százalékkal csökkentik, nehezen elképzelhető, hogy megéri számukra tudásukat, kreativitásukat a város szolgálatába állítani, éppen ezért azt kockáztatjuk, hogy az értékes emberek elmennek az önkormányzattól" — fejtette ki a városvezető. A nyugdíjak csökkentésével kapcsolatban elmondta: reméli, hogy az nem a kisnyugdíjasokat érinti, hanem a több tízmillió lejes juttatásban részesülő szekustisztek nyugdíjait, hiszen ott lehetne pénzt megtakarítani. Ugyanakkor szerinte ezt a döntést sem egységesen kellene alkalmazni, hiszen például a városi nyugdíjasokat fájdalmasabban érinti az intézkedés, mint a falun élőket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Önkormányzati vezetők a megszorításokról
Nem értenek egyet a Traian Băsescu államfő által bejelentett megszorító intézkedésekkel a háromszéki önkormányzati vezetők. Azt elismerik, hogy az államapparátus túlméretezett, és hogy a költségeket csökkenteni kell, de azt nem tartják méltányosnak, hogy az amúgy is alacsony jövedelmű alkalmazottak és nyugdíjak juttatásából faragjanak le.
Átszervezés a megyeházán
,,Kovászna Megye Tanácsának van olyan alkalmazottja, aki havi 504 lejért dolgozik. Hogyan lehet azt a fizetést 25 százalékkal csökkenteni?" — kommentálta a béralap 25 százalékos csökkentésére vonatkozó döntést Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke. Elismerte, hogy az állami apparátus túlméretezett, és nem a leghatékonyabb, éppen ezért már korábban elkezdték felmérni a munkatársak teljesítményét, szerinte ugyanis nem egységesen, hanem differenciáltan kell alkalmazni a döntést, ellenkező esetben a legkisebb bérrel rendelkezők szenvedik meg az intézkedést. Tamás szerint az is megoldás lenne, ha a kevésbé hatékony munkatársakat elbocsátanák, de az eredményesebbek fizetése legalább a jelenlegi szinten maradna. Tamás Sándor ugyanakkor leszögezte: azt el tudná fogadni, hogy a több ezer lejes nyugdíjjal rendelkezők juttatását csökkentsék, de a kisnyugdíjak megnyirbálásával nem érthet egyet.
Elvesztik az értékes embereket
Az a legnagyobb gond, hogy nem tesznek különbséget az önkormányzatok között, hiszen van, ahol eddig is szorítottak a nadrágszíjon — vélekedett Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester. Példaként említette, hogy a városházán egy évvel ezelőtt volt olyan iroda, ahol heten dolgoztak, de most csak ketten vannak. Ráadásul szerinte ismét csak a fiatalokat sújtja a döntés, hiszen nekik alacsonyabb a fizetésük. ,,Ha a 600—700 lejes fizetést 25 százalékkal csökkentik, nehezen elképzelhető, hogy megéri számukra tudásukat, kreativitásukat a város szolgálatába állítani, éppen ezért azt kockáztatjuk, hogy az értékes emberek elmennek az önkormányzattól" — fejtette ki a városvezető. A nyugdíjak csökkentésével kapcsolatban elmondta: reméli, hogy az nem a kisnyugdíjasokat érinti, hanem a több tízmillió lejes juttatásban részesülő szekustisztek nyugdíjait, hiszen ott lehetne pénzt megtakarítani. Ugyanakkor szerinte ezt a döntést sem egységesen kellene alkalmazni, hiszen például a városi nyugdíjasokat fájdalmasabban érinti az intézkedés, mint a falun élőket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. május 8.
Zabolaiak Budapesten
A magyar nemzeti közösség polgárai értékeit felmutatni kívánó eseménysorozat keretében mutatkozott be szerda este a budapesti Polgárok Házában Zabola.
Az orbaiszéki nagyközség népes küldöttséggel jelent meg a magyar fővárosban, a kiemelt figyelmet pedig — ahogy Trznadel Angéla programigazgató fogalmazott — Zabola korai polgárosodó jellege indokolja.
Az estet kiállításmegnyitó vezette be, amelynek elöljárójában Ádám Attila polgármester meghatottan üdvözölte a több mint száz érdeklődőt, köztük sok Zaboláról elszármazottat, illetve a testvértelepülések képviselőit. Ugyanakkor felkért mindenkit, hogy lehetőségei szerint igyekezzék hozzájárulni Zabola adottságainak hasznosításához — elsősorban az idegenforgalom terén.
A tárlatnyitó kis történelem-, illetve helytörténeti lecke volt dr. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem professzorának előadásában. A Magyar Tudományos Akadémia frissen választott külső tagja kiemelte Zabola határvédő szerepét, adomákkal is fűszerezett előadásban idézte fel a település korai polgáriasodását elősegítő Mikes grófi család múlhatatlan érdemeit.
A kiállítás alapvetően népművészeti jellegű tárgyai mellett az érdeklődők igényes kivitelezésű fotópannók segítségével ismerkedhettek meg Zabola híres épületeivel, a Mikes-kúriával, a pávai református templommal vagy a zabolai templomvárral, illetve nosztalgiázhattak a település iparosodásának fényképes emlékei láttán.
Az estet a zabolai Gyöngyharmat néptáncegyüttes előadása, majd háromszéki ételkóstoló zárta, amelyből csak a vöröshagyma hiányzott — Ádám Attila polgármester szerint azért, mert azt társaságban nem illik enni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A magyar nemzeti közösség polgárai értékeit felmutatni kívánó eseménysorozat keretében mutatkozott be szerda este a budapesti Polgárok Házában Zabola.
Az orbaiszéki nagyközség népes küldöttséggel jelent meg a magyar fővárosban, a kiemelt figyelmet pedig — ahogy Trznadel Angéla programigazgató fogalmazott — Zabola korai polgárosodó jellege indokolja.
Az estet kiállításmegnyitó vezette be, amelynek elöljárójában Ádám Attila polgármester meghatottan üdvözölte a több mint száz érdeklődőt, köztük sok Zaboláról elszármazottat, illetve a testvértelepülések képviselőit. Ugyanakkor felkért mindenkit, hogy lehetőségei szerint igyekezzék hozzájárulni Zabola adottságainak hasznosításához — elsősorban az idegenforgalom terén.
A tárlatnyitó kis történelem-, illetve helytörténeti lecke volt dr. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem professzorának előadásában. A Magyar Tudományos Akadémia frissen választott külső tagja kiemelte Zabola határvédő szerepét, adomákkal is fűszerezett előadásban idézte fel a település korai polgáriasodását elősegítő Mikes grófi család múlhatatlan érdemeit.
A kiállítás alapvetően népművészeti jellegű tárgyai mellett az érdeklődők igényes kivitelezésű fotópannók segítségével ismerkedhettek meg Zabola híres épületeivel, a Mikes-kúriával, a pávai református templommal vagy a zabolai templomvárral, illetve nosztalgiázhattak a település iparosodásának fényképes emlékei láttán.
Az estet a zabolai Gyöngyharmat néptáncegyüttes előadása, majd háromszéki ételkóstoló zárta, amelyből csak a vöröshagyma hiányzott — Ádám Attila polgármester szerint azért, mert azt társaságban nem illik enni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. május 8.
Oktatási törvény alulnézetből
Sikeres Székelyföld konferencia
Az oktatási törvénytervezet nyújtotta decentralizációs lehetőségeket, az iskolai autonómia kínálta esélyeket, ugyanakkor az esetleges felkészületlenségből, tapasztalatlanságból származó veszélyeket, dilemmákat is számba vették tegnap Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Fejlesztési Intézet által szervezett Sikeres Székelyföld konferenciasorozat tanügyről szóló összejövetelének résztvevői.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes az államfő által beharangozott drasztikus megszorító intézkedésekre való utalással kezdte beszédét, megjegyezve: nehéz ilyenkor derűlátónak lenni, majd rámutatott, központosított, pazarló, bürokratikus államban élünk, más államok példája pedig azt mutatja, ilyenkor az oktatást kell fejleszteni, az új jogszabály pedig valós decentralizációt teremt, amely Székelyföld képét is megváltoztathatja.
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő az iskolai autonómia lehetőségeit vizsgálta előadásában, hangsúlyozva: az országos tendenciával szemben Háromszéken nem csökkent az iskolák száma. Ennek ellenére a gyermeklétszám visszaesése, a középiskolai rendszer túlméretezettsége miatt el kell dönteni, milyen iskolarendszerre van szüksége a jövőben Háromszéknek, Székelyföldnek. Birtalan József, a Hargita megyei önkormányzat megyemenedzsere a székelyföldi megyék együttműködéséről beszélt, Sztakics Éva sepsiszentgyörgyi alpolgármester a jogszabályhoz fűződő néhány dilemmáját ismertette a konferencia résztvevőivel. Kérdésként vetette fel, mi lesz a leadott vagy már elnyert európai uniós pályázatokkal, ha az iskolák a városi önkormányzattól átkerülnek a megyeihez, potenciális veszélyeket lát a vezetőtanácsok működésében, az iskolai alkalmazások során pedig az ismeretség is szempont lehet — fogalmazta meg aggályait. Bokor Tibor szenátor a jogszabály gyakorlati alkalmazására tért ki, az aggodalmakra válaszolva kifejtette: szerinte a vezetőtanácsokban az igazgatók érvényesíthetik akaratukat, az önkormányzatoknak pedig oktatási irodákat kellene létrehozniuk, és az iskolaszékekbe ugyanazokat a képviselőket kellene küldeniük, hogy jobb rálátásuk legyen a problémákra. A két megye közötti együttműködés lehetséges módjának a szakiskolai képzés összehangolását nevezte, azzal példálózva, hogy a térségnek nincs szüksége két-három gyengén felszerelt mezőgazdasági líceumra, amikor működhetne egy korszerű intézmény is, amely az egész régiót kiszolgálná.
A hozzászólások során egyebek mellett felvetődött még a pedagógusképzés helyzete — elhangzott: folyamatos együttműködésre lenne szükség a tanárjelölt és az iskola között —, az iskolaszékek összetétele — ez egyébként a jogszabály egyik legvitatottabb pontja, az iskolai vezetőtanácsban a szülők és önkormányzatok a tanárokkal egyenlő arányban képviseltetik magukat —, a decentralizációval járó buktatók, pluszköltségek, a szülők felkészültségének kérdése, Biró Zoltán professzor a tudásrégió létrehozását vetette fel, Henning László, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke a pedagógusok pénzügyi ösztönzését érintette, hangsúlyozva: az oktatási decentralizáció az autonómiatörekvések egyik pontja.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Sikeres Székelyföld konferencia
Az oktatási törvénytervezet nyújtotta decentralizációs lehetőségeket, az iskolai autonómia kínálta esélyeket, ugyanakkor az esetleges felkészületlenségből, tapasztalatlanságból származó veszélyeket, dilemmákat is számba vették tegnap Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Fejlesztési Intézet által szervezett Sikeres Székelyföld konferenciasorozat tanügyről szóló összejövetelének résztvevői.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes az államfő által beharangozott drasztikus megszorító intézkedésekre való utalással kezdte beszédét, megjegyezve: nehéz ilyenkor derűlátónak lenni, majd rámutatott, központosított, pazarló, bürokratikus államban élünk, más államok példája pedig azt mutatja, ilyenkor az oktatást kell fejleszteni, az új jogszabály pedig valós decentralizációt teremt, amely Székelyföld képét is megváltoztathatja.
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő az iskolai autonómia lehetőségeit vizsgálta előadásában, hangsúlyozva: az országos tendenciával szemben Háromszéken nem csökkent az iskolák száma. Ennek ellenére a gyermeklétszám visszaesése, a középiskolai rendszer túlméretezettsége miatt el kell dönteni, milyen iskolarendszerre van szüksége a jövőben Háromszéknek, Székelyföldnek. Birtalan József, a Hargita megyei önkormányzat megyemenedzsere a székelyföldi megyék együttműködéséről beszélt, Sztakics Éva sepsiszentgyörgyi alpolgármester a jogszabályhoz fűződő néhány dilemmáját ismertette a konferencia résztvevőivel. Kérdésként vetette fel, mi lesz a leadott vagy már elnyert európai uniós pályázatokkal, ha az iskolák a városi önkormányzattól átkerülnek a megyeihez, potenciális veszélyeket lát a vezetőtanácsok működésében, az iskolai alkalmazások során pedig az ismeretség is szempont lehet — fogalmazta meg aggályait. Bokor Tibor szenátor a jogszabály gyakorlati alkalmazására tért ki, az aggodalmakra válaszolva kifejtette: szerinte a vezetőtanácsokban az igazgatók érvényesíthetik akaratukat, az önkormányzatoknak pedig oktatási irodákat kellene létrehozniuk, és az iskolaszékekbe ugyanazokat a képviselőket kellene küldeniük, hogy jobb rálátásuk legyen a problémákra. A két megye közötti együttműködés lehetséges módjának a szakiskolai képzés összehangolását nevezte, azzal példálózva, hogy a térségnek nincs szüksége két-három gyengén felszerelt mezőgazdasági líceumra, amikor működhetne egy korszerű intézmény is, amely az egész régiót kiszolgálná.
A hozzászólások során egyebek mellett felvetődött még a pedagógusképzés helyzete — elhangzott: folyamatos együttműködésre lenne szükség a tanárjelölt és az iskola között —, az iskolaszékek összetétele — ez egyébként a jogszabály egyik legvitatottabb pontja, az iskolai vezetőtanácsban a szülők és önkormányzatok a tanárokkal egyenlő arányban képviseltetik magukat —, a decentralizációval járó buktatók, pluszköltségek, a szülők felkészültségének kérdése, Biró Zoltán professzor a tudásrégió létrehozását vetette fel, Henning László, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke a pedagógusok pénzügyi ösztönzését érintette, hangsúlyozva: az oktatási decentralizáció az autonómiatörekvések egyik pontja.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. május 8.
Csángóvilág kettős tükörben
Ádám Gyula és Petrás Mária a Bernády Házban
Fotó és kerámia vegyesen? Miért ne, ha egy tőről fakadtak? Talán erre is gondolt a két kiállító, illetve a tárlatot kezdeményező Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársi csapata, amelynek e nem mindennapi rendezvényt a marosvásárhelyi Bernády Ház köszönheti. És jól vélekedtek, mert az eredmény önmagáért beszél. A ház emeleti galériáiban szervesen társított két anyag, a csíkszeredai Ádám Gyula Hegyen-völgyön járogaték vala fotóművészeti válogatása és a pomázi Petrás Mária kerámiaplasztikáinak Mária erejével felcím alatt kiállított együttese hatványozott élményben részesíti a nézőket. Erről mondhatni mindenik tárlatlátogató így nyilatkozik. És nem egy, kettő, a kiállítás az eltelt két hét során igen sok érdeklődőt vonzott. Ezt nyilván a kiállítók személye, híre-neve is kiváltotta. Ádám Gyula már többször megméretkezett Vásárhelyen, az itteniek számos alkalommal meggyőződhettek, hogy fotóművészetünk egyik legtehetségesebb, méltán a legjobbak között számon tartott, eredeti hangú képviselője, a népdalénekesként is közkedvelt Petrás Mária pedig kisplasztikáinak, kerámia- és üvegmunkáinak, népművészeti fogantatású alkotásainak erőteljes médiavisszhangjával tette kíváncsivá a művészetkedvelőket. Amit a tárlaton láthatnak, az megfelel a várakozásoknak, a nézők joggal mondhatják, hogy a képek és a kerámiák külön-külön is teljes értékű tárlattá állhatnának össze, közösen azonban olyan egymást harmonikusan kiegészítő látvánnyá és üzenetté válnak, amely igazán tartós emléket hagy a közönségben.
A csángók világa tárul elénk színesen, megkapóan, lélektisztító, katartikus hatással. Akkor is, ha a fotós történetesen fekete-fehérben örökítette meg a hitbe, hagyománytiszteletbe ágyazott látnivalót, és akkor is, amikor aranymáztól szikrázóvá nemesül az agyagba álmodott lélekmadár. Mindkét alkotó – egyik is, másik is a Magyarság Művészetéért díj birtokosa – e sokat szenvedett, hányatott népcsoport egész életre elkötelezett híve, istápolója. Petrás Mária maga is született csángóként, hiszen a moldvai Dioszénben jött világra, Hétfaluban járt iskolába és az anyaországba való áttelepülése óta is megmaradt hamisítatlan csángónak, Ádám Gyula pedig úgy, mint aki a legnehezebb időkben, a rendszerváltás előtt is képes volt megszerezni a csángók feltétlen bizalmát és fotózni mindazt, ami az életvitelükre, hétköznapjaikra és ünnepeikre jellemző, ami hitüket, emberi tartásukat valósan és jelképesen is példázza. Albumokban, hazai és nemzetközi elismerésekben is konkretizálódik a fotográfus hűsége, hitvallása. Örülhetünk, hogy az ő pályája is a marosvásárhelyi művészeti középiskolából indult évtizedekkel ezelőtt. Nagyméretű felvételei a szakmabeliek körében is osztatlan sikert aratnak, legyen szó portréról, életképről, tájfotóról, életről, halálról, drámáról, vidámságról. Megannyi földi, a megmaradásért folytatott küzdelmes jelenségről. A budapesti Iparművészeti Főiskola illetve mesterképzőjének végzettjét, a keramikus Petrást ugyanakkor inkább a lelki megnyilatkozások ragadják meg, a hitvilág, az égi magasságok ihletik mintázásra. Ekképpen ötvöződik felemelő példázattá az égi és földi szépség ezen a kiállításon, amely a csángók Mária-kultuszát éppúgy felmutatja, mint sok évszázados helytállásukat a történelmi hányattatások sodrában.
"Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve énekeltek, szőttek, fontak, gyönyörűen hímeztek, varázslatossá tették azt a nehéz világot – mondotta az iparművész a budapesti Vármegye Galéria tavaszi fesztiválra rendezett tárlatának megnyitóján. – Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni." A marosvásárhelyi rendezvényen nem lehetett jelen, nem beszélhetett minderről. De népi, naiv bájjal telített kisszobrai, plakettjei, szikrázó, sziporkázó terrakotta, mázas és máztalan domborművei, amelyeket vándorkiállításként már sokfelé végighordoztak Erdélyen, szavak nélkül is ugyanezt sugallják. És hasonló üzenetet, érzelmeket, hangulatokat közvetítenek Ádám Gyula fényt és árnyékot, mozgalmasságot és mozdulatlanságot, embert és emberiességet, egyedit és általánost, gyermekit és matuzsálemit, mait és ősrégit, elevent és holtat, örökkévaló pillanatot különleges érzékenységgel és érzékletesen, szuggesztíven megragadó, egybeolvasztó fotói. Már ő is újabb kiállításra készül, az Ezer Székely Lány találkozók emlékképeit gyűjti egybe legközelebb. Remélhetőleg városunkban megismerhetjük ezt is a közeljövőben.
N. M. K.
Népújság (Marosvásárhely)
Ádám Gyula és Petrás Mária a Bernády Házban
Fotó és kerámia vegyesen? Miért ne, ha egy tőről fakadtak? Talán erre is gondolt a két kiállító, illetve a tárlatot kezdeményező Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársi csapata, amelynek e nem mindennapi rendezvényt a marosvásárhelyi Bernády Ház köszönheti. És jól vélekedtek, mert az eredmény önmagáért beszél. A ház emeleti galériáiban szervesen társított két anyag, a csíkszeredai Ádám Gyula Hegyen-völgyön járogaték vala fotóművészeti válogatása és a pomázi Petrás Mária kerámiaplasztikáinak Mária erejével felcím alatt kiállított együttese hatványozott élményben részesíti a nézőket. Erről mondhatni mindenik tárlatlátogató így nyilatkozik. És nem egy, kettő, a kiállítás az eltelt két hét során igen sok érdeklődőt vonzott. Ezt nyilván a kiállítók személye, híre-neve is kiváltotta. Ádám Gyula már többször megméretkezett Vásárhelyen, az itteniek számos alkalommal meggyőződhettek, hogy fotóművészetünk egyik legtehetségesebb, méltán a legjobbak között számon tartott, eredeti hangú képviselője, a népdalénekesként is közkedvelt Petrás Mária pedig kisplasztikáinak, kerámia- és üvegmunkáinak, népművészeti fogantatású alkotásainak erőteljes médiavisszhangjával tette kíváncsivá a művészetkedvelőket. Amit a tárlaton láthatnak, az megfelel a várakozásoknak, a nézők joggal mondhatják, hogy a képek és a kerámiák külön-külön is teljes értékű tárlattá állhatnának össze, közösen azonban olyan egymást harmonikusan kiegészítő látvánnyá és üzenetté válnak, amely igazán tartós emléket hagy a közönségben.
A csángók világa tárul elénk színesen, megkapóan, lélektisztító, katartikus hatással. Akkor is, ha a fotós történetesen fekete-fehérben örökítette meg a hitbe, hagyománytiszteletbe ágyazott látnivalót, és akkor is, amikor aranymáztól szikrázóvá nemesül az agyagba álmodott lélekmadár. Mindkét alkotó – egyik is, másik is a Magyarság Művészetéért díj birtokosa – e sokat szenvedett, hányatott népcsoport egész életre elkötelezett híve, istápolója. Petrás Mária maga is született csángóként, hiszen a moldvai Dioszénben jött világra, Hétfaluban járt iskolába és az anyaországba való áttelepülése óta is megmaradt hamisítatlan csángónak, Ádám Gyula pedig úgy, mint aki a legnehezebb időkben, a rendszerváltás előtt is képes volt megszerezni a csángók feltétlen bizalmát és fotózni mindazt, ami az életvitelükre, hétköznapjaikra és ünnepeikre jellemző, ami hitüket, emberi tartásukat valósan és jelképesen is példázza. Albumokban, hazai és nemzetközi elismerésekben is konkretizálódik a fotográfus hűsége, hitvallása. Örülhetünk, hogy az ő pályája is a marosvásárhelyi művészeti középiskolából indult évtizedekkel ezelőtt. Nagyméretű felvételei a szakmabeliek körében is osztatlan sikert aratnak, legyen szó portréról, életképről, tájfotóról, életről, halálról, drámáról, vidámságról. Megannyi földi, a megmaradásért folytatott küzdelmes jelenségről. A budapesti Iparművészeti Főiskola illetve mesterképzőjének végzettjét, a keramikus Petrást ugyanakkor inkább a lelki megnyilatkozások ragadják meg, a hitvilág, az égi magasságok ihletik mintázásra. Ekképpen ötvöződik felemelő példázattá az égi és földi szépség ezen a kiállításon, amely a csángók Mária-kultuszát éppúgy felmutatja, mint sok évszázados helytállásukat a történelmi hányattatások sodrában.
"Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve énekeltek, szőttek, fontak, gyönyörűen hímeztek, varázslatossá tették azt a nehéz világot – mondotta az iparművész a budapesti Vármegye Galéria tavaszi fesztiválra rendezett tárlatának megnyitóján. – Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni." A marosvásárhelyi rendezvényen nem lehetett jelen, nem beszélhetett minderről. De népi, naiv bájjal telített kisszobrai, plakettjei, szikrázó, sziporkázó terrakotta, mázas és máztalan domborművei, amelyeket vándorkiállításként már sokfelé végighordoztak Erdélyen, szavak nélkül is ugyanezt sugallják. És hasonló üzenetet, érzelmeket, hangulatokat közvetítenek Ádám Gyula fényt és árnyékot, mozgalmasságot és mozdulatlanságot, embert és emberiességet, egyedit és általánost, gyermekit és matuzsálemit, mait és ősrégit, elevent és holtat, örökkévaló pillanatot különleges érzékenységgel és érzékletesen, szuggesztíven megragadó, egybeolvasztó fotói. Már ő is újabb kiállításra készül, az Ezer Székely Lány találkozók emlékképeit gyűjti egybe legközelebb. Remélhetőleg városunkban megismerhetjük ezt is a közeljövőben.
N. M. K.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 8.
Aki "sapis" akar lenni…
Július 12–18. között gyűjti be új gólyáit a Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Kara. A marosvásárhelyi fakultáson összesen 400 helyet hirdettek meg, ebből 160 tandíjmentes és 240 tandíj- hozzájárulásos. Az évi 750 euróba kerülő fordítói és tolmács szak kivételével minden szakon évi 400 eurót kell fizetniük a tandíjas helyekre kerülő diákoknak. A legtöbb hellyel a műszaki szakok rendelkeznek: az informatikán és a mechatronikán is 25-25 a tandíjmentes és fizetéses helyek aránya, a tavaly indult távközlésen, illetve számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás szakon 15 diák tanulhat ingyen, és 35-nek kell fizetnie tanulmányaiért. A fordítói és tolmács szakon mindössze 10 hallgatónak jár bérmentve a tudás, a tandíj- hozzájárulásos helyeken viszont 40 diák is elfér. "Legszűkebben" az új kertészmérnök-jelöltek lesznek, ezen a szakon mindössze 30 hely – 20 tandíjmentes és 10 fizetéses – vár gazdára. Valamennyi szak esetében dossziévizsgát szerveznek, az ezzel kapcsolatos részleteket az egyetem www.sapientia.ro című honlapján lehet megtalálni. A nyári felvételi kínálatban nem szerepelnek újdonságok, amennyiben viszont sikerül megszerezni az ideiglenes működési engedélyt, ősszel az egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások nevű szakra is jelentkezhetnek a gólyajelöltek.
n.sz.i.
Népújság (Marosvásárhely)
Július 12–18. között gyűjti be új gólyáit a Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Kara. A marosvásárhelyi fakultáson összesen 400 helyet hirdettek meg, ebből 160 tandíjmentes és 240 tandíj- hozzájárulásos. Az évi 750 euróba kerülő fordítói és tolmács szak kivételével minden szakon évi 400 eurót kell fizetniük a tandíjas helyekre kerülő diákoknak. A legtöbb hellyel a műszaki szakok rendelkeznek: az informatikán és a mechatronikán is 25-25 a tandíjmentes és fizetéses helyek aránya, a tavaly indult távközlésen, illetve számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás szakon 15 diák tanulhat ingyen, és 35-nek kell fizetnie tanulmányaiért. A fordítói és tolmács szakon mindössze 10 hallgatónak jár bérmentve a tudás, a tandíj- hozzájárulásos helyeken viszont 40 diák is elfér. "Legszűkebben" az új kertészmérnök-jelöltek lesznek, ezen a szakon mindössze 30 hely – 20 tandíjmentes és 10 fizetéses – vár gazdára. Valamennyi szak esetében dossziévizsgát szerveznek, az ezzel kapcsolatos részleteket az egyetem www.sapientia.ro című honlapján lehet megtalálni. A nyári felvételi kínálatban nem szerepelnek újdonságok, amennyiben viszont sikerül megszerezni az ideiglenes működési engedélyt, ősszel az egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások nevű szakra is jelentkezhetnek a gólyajelöltek.
n.sz.i.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 8.
Martonyi: prioritása van a kettős állampolgárságról szóló törvénynek
(MTI) – A határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló törvény egyike lesz azoknak a jogszabályoknak, amelyeket az elsők között fog elfogadni az új magyar parlament – jelentette ki Martonyi János leendő külügyminiszter abban az interjúban, amelyet a Hospodárské Noviny című szlovák gazdasági és politikai napilap közölt pénteken.
Martonyi kifejtette: a Magyarország határain kívül élő magyarok – kivéve a szomszédos országok magyar állampolgárait – eddig is egyszerűsített eljárás alapján kaphattak magyar állampolgárságot, anélkül, hogy állandó magyarországi lakhellyel rendelkeztek volna.
"Most az állampolgársági törvény egyszerű módosításával szeretnénk a szomszédos országokban élő magyarok ezen diszkriminációját megszüntetni" – fejtette ki a politikus, aki az Orbán Viktor vezette előző kormányban (1998-2002) is betöltötte a külügyminiszteri tisztséget.
Martonyi megerősítette, hogy a határon túli magyarok egyéni kérelem alapján kapnak magyar állampolgárságot, s az nem fog automatikusan magyarországi választójoggal járni.
"A szabály egyértelmű. Csak azok a magyarok választhatnak, akiknek van magyar állampolgárságuk, s bár élhetnek külföldön, de tartós lakhelyük Magyarországon kell hogy legyen" – szögezte le Martonyi.
A szlovák külügyminiszter pénteki nyilatkozata szerint Pozsony már jelezte Budapestnek, hogy tárgyalásokat szeretne folytatni a kettős állampolgárságról. Miroslav Lajcák a TASR hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta: Magyarország szomszédai a témát érzékenynek tartják. A miniszter ugyanakkor elismerte, hogy a kettős állampolgárság bevett dolog a nemzetközi jogrendszerben, és Szlovákia is alkalmazza.
Népújság (Marosvásárhely)
(MTI) – A határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló törvény egyike lesz azoknak a jogszabályoknak, amelyeket az elsők között fog elfogadni az új magyar parlament – jelentette ki Martonyi János leendő külügyminiszter abban az interjúban, amelyet a Hospodárské Noviny című szlovák gazdasági és politikai napilap közölt pénteken.
Martonyi kifejtette: a Magyarország határain kívül élő magyarok – kivéve a szomszédos országok magyar állampolgárait – eddig is egyszerűsített eljárás alapján kaphattak magyar állampolgárságot, anélkül, hogy állandó magyarországi lakhellyel rendelkeztek volna.
"Most az állampolgársági törvény egyszerű módosításával szeretnénk a szomszédos országokban élő magyarok ezen diszkriminációját megszüntetni" – fejtette ki a politikus, aki az Orbán Viktor vezette előző kormányban (1998-2002) is betöltötte a külügyminiszteri tisztséget.
Martonyi megerősítette, hogy a határon túli magyarok egyéni kérelem alapján kapnak magyar állampolgárságot, s az nem fog automatikusan magyarországi választójoggal járni.
"A szabály egyértelmű. Csak azok a magyarok választhatnak, akiknek van magyar állampolgárságuk, s bár élhetnek külföldön, de tartós lakhelyük Magyarországon kell hogy legyen" – szögezte le Martonyi.
A szlovák külügyminiszter pénteki nyilatkozata szerint Pozsony már jelezte Budapestnek, hogy tárgyalásokat szeretne folytatni a kettős állampolgárságról. Miroslav Lajcák a TASR hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta: Magyarország szomszédai a témát érzékenynek tartják. A miniszter ugyanakkor elismerte, hogy a kettős állampolgárság bevett dolog a nemzetközi jogrendszerben, és Szlovákia is alkalmazza.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 8.
Egy kilencvenéves örökifjú
Kicsiny, öreg székely házunk / Sötét padlásán jártam, / S a bölcsőt, melyben ringattak, / Egy sarokban megtaláltam. // Mintha újra gyermek lennék, / Ráborulva hajtogattam, / S rég pihenő édes anyám / Bölcsődalát is hallottam. // Első gyermekként ringatott / E bölcsőben édes anyám, / Utánam meg Péter öcsém / Foglalta el ringó tanyám. // Majd a Margit húgomé lett, / Kitől Márta örökölte, / De őt az ég megsajnálta, / S a mennyeknek visszakérte. // Ám a bölcső tovább ringott, / Rozi húgom került belé, / Majd Kálmán öcsém követte, / De az ég őt is elvevé. // Azóta fönn porosodik / Kedves bölcsőm a padláson, / Szeretettel ringatgatom / Szeretett öreg pajtásom. * István Lajos: A bölcső. Korond, 1946. * Néprajzi értékű ez a kedves vers. Huszonhat éves fiatalember írta, művelődésre szomjazó, kultúréhes falusi legény, a vidéki pennás emberek kihalófélben lévő fajtájából való. Aki egy életre eljegyezte magát a helytörténettel, a fogalom legtágabb értelmében, vagyis mindennel, ami vele és körülötte szűkebb pátriájában történt. * Versének lelőhelye a Régi és valódi Lőcsei féle Székely Naptár az 1947-ik, 365 napból álló esztendőre, melynek címlapján még ez is olvasható: Uralkodó bolygó a ' Nap. A vásárok pontos jegyzékével. Kiadja a Székely Naptárak Kiadóvállalata, Tg.- Mures–Marosvásárhely, Eötvös J. utca 7. * István Lajos Korondon született, 1920. október 27-én. Az elemi iskolát Korondon végezte, majd magánvizsgát tett a polgári iskola VI. osztályából. Volt edénygyári munkás, tisztviselő 1960-tól 1980- ig, nyugdíjazásáig kerámiamester a korondi edénygyárban. Írásait a következő folyóiratok közölték: Székely Naptár, Ifjúságunk, Magyar Vetés, Népismereti Dolgozatok, Művelődés, Falvak Dolgozó Népe, Hargita, Hazanéző, Honismeret és a Félegyházi Hírek. Kötetei: Korondi kerámia (Csíkszereda, 1973), Korondi székely hiedelmek és anekdoták (Budapest, 1973) – Hoppál Mihállyal. Munkáit a Lakitelek Alapítvány, a Martin György Alapítvány, a budapesti Néprajzi Múzeum és a Kriza János Néprajzi Társaság díjazta. * A kilencvenedik esztendejét taposó nyugdíjas ma is szülőfalujában él. Legújabb könyvének címe: Korond és környéke, kiadja a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Hargita Megye Tanácsa támogatásával. "A kiadvány múltunk, sajátos életformánk lenyomatának egy szelete – írja P. Buzogány Árpád, a kötet szerkesztője. – Nem csupán a tudomány számára összegyűjthető morzsákról van szó, hanem az élet részeként megismert tudásanyag hasznosságáról, amelyhez társul a szerző, az adatközlők sok- sok személyes élménye is. István Lajos a közössége birtokában lévő hatalmas tudásanyag jelentékeny részét évtizedeken keresztül megörökítette, "papírra tette" akkor, amikor a beszédhang és a mozgókép rögzítésének technikai feltételei nem mindenki számára voltak elérhetők. Azzal a céllal, hogy mások felhasználhassák, okulhassanak belőle. Ezért nevezzük őt Korond krónikásának."
B.D.
Népújság (Marosvásárhely)
Kicsiny, öreg székely házunk / Sötét padlásán jártam, / S a bölcsőt, melyben ringattak, / Egy sarokban megtaláltam. // Mintha újra gyermek lennék, / Ráborulva hajtogattam, / S rég pihenő édes anyám / Bölcsődalát is hallottam. // Első gyermekként ringatott / E bölcsőben édes anyám, / Utánam meg Péter öcsém / Foglalta el ringó tanyám. // Majd a Margit húgomé lett, / Kitől Márta örökölte, / De őt az ég megsajnálta, / S a mennyeknek visszakérte. // Ám a bölcső tovább ringott, / Rozi húgom került belé, / Majd Kálmán öcsém követte, / De az ég őt is elvevé. // Azóta fönn porosodik / Kedves bölcsőm a padláson, / Szeretettel ringatgatom / Szeretett öreg pajtásom. * István Lajos: A bölcső. Korond, 1946. * Néprajzi értékű ez a kedves vers. Huszonhat éves fiatalember írta, művelődésre szomjazó, kultúréhes falusi legény, a vidéki pennás emberek kihalófélben lévő fajtájából való. Aki egy életre eljegyezte magát a helytörténettel, a fogalom legtágabb értelmében, vagyis mindennel, ami vele és körülötte szűkebb pátriájában történt. * Versének lelőhelye a Régi és valódi Lőcsei féle Székely Naptár az 1947-ik, 365 napból álló esztendőre, melynek címlapján még ez is olvasható: Uralkodó bolygó a ' Nap. A vásárok pontos jegyzékével. Kiadja a Székely Naptárak Kiadóvállalata, Tg.- Mures–Marosvásárhely, Eötvös J. utca 7. * István Lajos Korondon született, 1920. október 27-én. Az elemi iskolát Korondon végezte, majd magánvizsgát tett a polgári iskola VI. osztályából. Volt edénygyári munkás, tisztviselő 1960-tól 1980- ig, nyugdíjazásáig kerámiamester a korondi edénygyárban. Írásait a következő folyóiratok közölték: Székely Naptár, Ifjúságunk, Magyar Vetés, Népismereti Dolgozatok, Művelődés, Falvak Dolgozó Népe, Hargita, Hazanéző, Honismeret és a Félegyházi Hírek. Kötetei: Korondi kerámia (Csíkszereda, 1973), Korondi székely hiedelmek és anekdoták (Budapest, 1973) – Hoppál Mihállyal. Munkáit a Lakitelek Alapítvány, a Martin György Alapítvány, a budapesti Néprajzi Múzeum és a Kriza János Néprajzi Társaság díjazta. * A kilencvenedik esztendejét taposó nyugdíjas ma is szülőfalujában él. Legújabb könyvének címe: Korond és környéke, kiadja a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Hargita Megye Tanácsa támogatásával. "A kiadvány múltunk, sajátos életformánk lenyomatának egy szelete – írja P. Buzogány Árpád, a kötet szerkesztője. – Nem csupán a tudomány számára összegyűjthető morzsákról van szó, hanem az élet részeként megismert tudásanyag hasznosságáról, amelyhez társul a szerző, az adatközlők sok- sok személyes élménye is. István Lajos a közössége birtokában lévő hatalmas tudásanyag jelentékeny részét évtizedeken keresztül megörökítette, "papírra tette" akkor, amikor a beszédhang és a mozgókép rögzítésének technikai feltételei nem mindenki számára voltak elérhetők. Azzal a céllal, hogy mások felhasználhassák, okulhassanak belőle. Ezért nevezzük őt Korond krónikásának."
B.D.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 8.
Székelyföldet csak az oktatáson keresztül lehet megváltoztatni
Székelyföld sikere nagyban függ attól, hogy Kovászna és Hargita megyék milyen mértékben tudnak együttműködni – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken, Sepsiszentgyörgyön, a 4. Sikeres Székelyföld szakmai fórumon.
Markó szerint a rendkívül szigorú megszorító intézkedésekre szükség van, azonban mindennek semmi jelentősége nem lesz, ha néhány fontos területen, egészségügyben és oktatásban nem viszünk véghez néhány fontos reformot. „Amit 20 éven át nem oldottak meg a különböző kormányok, azt most meg kell oldani. Egy rendkívül pazarló, egy rendkívül központosított államban élünk. Egy olyan államban, ahol, ha több év alatt elkészül 42 kilométer autópálya, az sikernek számít” – fogalmazott. Úgy véli, hogy az oktatással kapcsolatos kérdéseket vitató konferencia rendkívül fontos, hiszen „az az ország, amely ki akar lábalni a gazdasági gondokból, elsősorban az oktatását fejleszti”.
Hangsúlyozta: csak az oktatási rendszer hatékonyságának növelésével lehet Székelyföldet fellendíteni. „Ha Székelyföld oktatási stratégiájáról beszélünk, akkor egy viszonylag hátrányos helyzetből kell kitörnünk. A jelenlegi hátrányos helyzetet nem mi okoztuk, azonban mégis nekünk kell megoldanunk” – mondta.
„Nagyon kemény decentralizációt irányoz elő az oktatási törvény” – hangsúlyozta Markó Béla. Az RMDSZ elnöke arról is beszámolt, hogy a törvény előkészítése során több pontban történt módosítás, véleménye szerint az eredeti elképzeléshez viszonyítva a végleges forma nem kompromisszum. A törvény ugyanakkor nagy felelősséget ruház úgy a megyei, mint a helyi önkormányzatokra is: a gimnáziumokért a megyei, a kisebb tanintézményekért pedig a helyi önkormányzat felel majd.
Krónika (Kolozsvár)
Székelyföld sikere nagyban függ attól, hogy Kovászna és Hargita megyék milyen mértékben tudnak együttműködni – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken, Sepsiszentgyörgyön, a 4. Sikeres Székelyföld szakmai fórumon.
Markó szerint a rendkívül szigorú megszorító intézkedésekre szükség van, azonban mindennek semmi jelentősége nem lesz, ha néhány fontos területen, egészségügyben és oktatásban nem viszünk véghez néhány fontos reformot. „Amit 20 éven át nem oldottak meg a különböző kormányok, azt most meg kell oldani. Egy rendkívül pazarló, egy rendkívül központosított államban élünk. Egy olyan államban, ahol, ha több év alatt elkészül 42 kilométer autópálya, az sikernek számít” – fogalmazott. Úgy véli, hogy az oktatással kapcsolatos kérdéseket vitató konferencia rendkívül fontos, hiszen „az az ország, amely ki akar lábalni a gazdasági gondokból, elsősorban az oktatását fejleszti”.
Hangsúlyozta: csak az oktatási rendszer hatékonyságának növelésével lehet Székelyföldet fellendíteni. „Ha Székelyföld oktatási stratégiájáról beszélünk, akkor egy viszonylag hátrányos helyzetből kell kitörnünk. A jelenlegi hátrányos helyzetet nem mi okoztuk, azonban mégis nekünk kell megoldanunk” – mondta.
„Nagyon kemény decentralizációt irányoz elő az oktatási törvény” – hangsúlyozta Markó Béla. Az RMDSZ elnöke arról is beszámolt, hogy a törvény előkészítése során több pontban történt módosítás, véleménye szerint az eredeti elképzeléshez viszonyítva a végleges forma nem kompromisszum. A törvény ugyanakkor nagy felelősséget ruház úgy a megyei, mint a helyi önkormányzatokra is: a gimnáziumokért a megyei, a kisebb tanintézményekért pedig a helyi önkormányzat felel majd.
Krónika (Kolozsvár)
2010. május 8.
Tőkés: hogyan folytatjuk a 20 évvel ezelőtt elkezdett rendszerváltozást?
A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány gyűléstermében ma 17 órától tartott Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség című előadáson Tőkés László EMNT-elnök központi kérdésként említette a 20 évvel ezelőtt bekövetkezett rendszerváltozás folytatását. - 1998-ban az Orbán-kormány emelkedést, biztosítást jelentett, akárcsak ma. Akkor is, akárcsak most, nagy élmény a magyarországi változás. Lényegében a 20 év az újrakezdések, a kitartás, az állhatatosság időszaka volt. Az Erdélyi Magyar Ifjak ügyes politizálást folytat, és az egyik záloga a folytatásnak – jegyezte meg Tőkés.
A rendszerváltozást az Európai Parlamenti képviselő a bibliai 40 éves pusztai vándorláshoz is hasonlította. – Jelenleg a folyamat második felénél tartunk, remélhetőleg, minden gyorsabban zajlik majd – egészítette ki gondolatát a politikus.
Tőkés bírálta, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) nem működik. – Tavaly áprilisban aláírtuk a dokumentumot, kezet fogtunk a kamerák előtt, de nem mindenki tartja magára érvényesnek az iratban foglaltakat. Az RMDSZ egyes képviselői beágyazták magukat a PSD, PNL és a PD-L üzleti szférájába, s úgy tűnik, képtelenek szabadulni a vonzáskörből – mondta.
Nemzeti uniót az Európai Unióban – volt Tőkés egy másik gondolata. – Ha nem tudunk összefogni, akkor végkép semmi esélyünk, mondta utalva az összefogás jeles példájára: az Európai Parlament elfogadta a ciántechnológiának a bányászatban történő betiltására vonatkozó, Tőkés László és Áder János által kezdeményezett határozat-tervezetet. – Egyesek román-magyar ellentétként próbálták beállítani az ügyet, s ezáltal hitelteleníteni akarták a tervezetünket – fogalmazott Tőkés.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)
A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány gyűléstermében ma 17 órától tartott Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség című előadáson Tőkés László EMNT-elnök központi kérdésként említette a 20 évvel ezelőtt bekövetkezett rendszerváltozás folytatását. - 1998-ban az Orbán-kormány emelkedést, biztosítást jelentett, akárcsak ma. Akkor is, akárcsak most, nagy élmény a magyarországi változás. Lényegében a 20 év az újrakezdések, a kitartás, az állhatatosság időszaka volt. Az Erdélyi Magyar Ifjak ügyes politizálást folytat, és az egyik záloga a folytatásnak – jegyezte meg Tőkés.
A rendszerváltozást az Európai Parlamenti képviselő a bibliai 40 éves pusztai vándorláshoz is hasonlította. – Jelenleg a folyamat második felénél tartunk, remélhetőleg, minden gyorsabban zajlik majd – egészítette ki gondolatát a politikus.
Tőkés bírálta, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) nem működik. – Tavaly áprilisban aláírtuk a dokumentumot, kezet fogtunk a kamerák előtt, de nem mindenki tartja magára érvényesnek az iratban foglaltakat. Az RMDSZ egyes képviselői beágyazták magukat a PSD, PNL és a PD-L üzleti szférájába, s úgy tűnik, képtelenek szabadulni a vonzáskörből – mondta.
Nemzeti uniót az Európai Unióban – volt Tőkés egy másik gondolata. – Ha nem tudunk összefogni, akkor végkép semmi esélyünk, mondta utalva az összefogás jeles példájára: az Európai Parlament elfogadta a ciántechnológiának a bányászatban történő betiltására vonatkozó, Tőkés László és Áder János által kezdeményezett határozat-tervezetet. – Egyesek román-magyar ellentétként próbálták beállítani az ügyet, s ezáltal hitelteleníteni akarták a tervezetünket – fogalmazott Tőkés.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)
2010. május 8.
Martonyi: a nemzetpolitika nem a Külügyminisztériumhoz fog tartozni
Kifejtette: a határon túli magyarokkal kapcsolatos alaptétel az, hogy az ott élő magyar közösségek maguk határozzák el, milyen stratégiát, politikát folytatnak, milyen autonómiaformát tartanak a maguk szempontjából megfelelőnek
A nemzetpolitika az új kormányzati szerkezetben nem tartozik a Külügyminisztériumhoz - jelentette ki szombaton a Magyar Televíziónak adott interjúban Martonyi János arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen lesz a munkamegosztás közte és Semjén Zsolt leendő miniszterelnök-helyettes között.
A külügyminiszteri poszt várományosa a köztévé Európa Magyarországon című műsorában azt mondta: a nemzetpolitika nem külpolitika, "a nemzetpolitika a nemzetstratégiának egy nagyon fontos eleme". Külpolitikai "lecsapódása" a szomszédpolitikával és a Közép-Európa-, illetve Európa-politikával összefüggésben van - jegyezte meg.
Martonyi János kifejtette: a határon túli magyarokkal kapcsolatos alaptétel az, hogy az ott élő magyar közösségek maguk határozzák el, milyen stratégiát, politikát folytatnak, milyen autonómiaformát tartanak a maguk szempontjából megfelelőnek.
A mindenkori magyar kormánynak az a dolga - folytatta -, hogy ezeket a törekvéseket a lehető legnagyobb mértékben támogassa. "Nekünk azt kell meghallanunk, hogy mit mondanak a határon túli magyar közösségek" - vélekedett.
Az egyeztetési fórumokra vonatkozó felvetésre Martonyi János közölte: a Magyar Állandó Értekezletet egy megújított formában újra létrehoznák, de hozzátette, hogy szerinte az egyik fórum nem zárja ki a másikat.
A határon túli magyar pártok számával, illetve az egységgel kapcsolatban példaként említette Szlovákiát, és rámutatott: korábban volt három párt, azután egy, most pedig kettő van. "Ez nem jó, én sokkal jobban örülnék egy pártnak" - tette hozzá.
MTV.hu
Kifejtette: a határon túli magyarokkal kapcsolatos alaptétel az, hogy az ott élő magyar közösségek maguk határozzák el, milyen stratégiát, politikát folytatnak, milyen autonómiaformát tartanak a maguk szempontjából megfelelőnek
A nemzetpolitika az új kormányzati szerkezetben nem tartozik a Külügyminisztériumhoz - jelentette ki szombaton a Magyar Televíziónak adott interjúban Martonyi János arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen lesz a munkamegosztás közte és Semjén Zsolt leendő miniszterelnök-helyettes között.
A külügyminiszteri poszt várományosa a köztévé Európa Magyarországon című műsorában azt mondta: a nemzetpolitika nem külpolitika, "a nemzetpolitika a nemzetstratégiának egy nagyon fontos eleme". Külpolitikai "lecsapódása" a szomszédpolitikával és a Közép-Európa-, illetve Európa-politikával összefüggésben van - jegyezte meg.
Martonyi János kifejtette: a határon túli magyarokkal kapcsolatos alaptétel az, hogy az ott élő magyar közösségek maguk határozzák el, milyen stratégiát, politikát folytatnak, milyen autonómiaformát tartanak a maguk szempontjából megfelelőnek.
A mindenkori magyar kormánynak az a dolga - folytatta -, hogy ezeket a törekvéseket a lehető legnagyobb mértékben támogassa. "Nekünk azt kell meghallanunk, hogy mit mondanak a határon túli magyar közösségek" - vélekedett.
Az egyeztetési fórumokra vonatkozó felvetésre Martonyi János közölte: a Magyar Állandó Értekezletet egy megújított formában újra létrehoznák, de hozzátette, hogy szerinte az egyik fórum nem zárja ki a másikat.
A határon túli magyar pártok számával, illetve az egységgel kapcsolatban példaként említette Szlovákiát, és rámutatott: korábban volt három párt, azután egy, most pedig kettő van. "Ez nem jó, én sokkal jobban örülnék egy pártnak" - tette hozzá.
MTV.hu
2010. május 8.
Duray: A gyenge MSZP-SZDSZ kormányzás bátorította a szlovák nacionalizmust. Ennek véget kell vetni!
Nemzetpolitika a Magyarország határain kívül élő magyarok nélkül nem alakítható ki. Azt a magyarországi magyarok közösen alakíthatja ki a határon túl élő hárommilliós magyarsággal. A nemzetpolitika egyszerre országpolitika, kormánypolitika, állampolitika és határon átnyúló politika is, de nem külpolitika - mondta Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke, azzal összefüggésben, hogy a magyarországi országgyűlési választások második fordulója éjszakáján Orbán Viktor leendő magyar miniszterelnök leszögezte: a nemzeti együttműködés természetes részesei a határon túli magyarok.
„Nagyon fontos üzenet lenne, ha a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ismét elkezdené működését. Össze kellene jönnünk, hogy értékeljük az elmúlt nyolc év veszteségeit, és hogy elindítsuk újra a közös gondolkodást. Úgy gondolom, ha majd a magyar Országgyűlés elfogadja az állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt, akkor ezzel párhuzamosan meg kell majd változtatni a státustörvényt és a Szülőföld Alapról szóló törvényt is. De az új magyar parlamentnek és kormánynak sürgősebb teendői is vannak. Ha a közigazgatásra vonatkozó törvénymódosításokat és más új jogszabályokat elfogadja majd az Országgyűlés, akkor ezek kihatással lesznek a nemzetpolitika strukturális felépítésére is" – vélte Duray Miklós.
Nem elég az eddigi nemzetpolitikán változtatni? Újat kell kialakítani?
– A kérdés az, hogy szabad-e foltozni, vagy sem? Vannak alapok, amelyekre építkezhetünk. Már az, amit az első Orbán-kormány idején megfogalmaztunk, egy jó alap. De azóta eltelt nyolc év, az Európai Unió tagja lett Magyarország és a vele szomszédos országok egy része is. És ez egy új helyzetet teremt. Megváltoztak a gazdasági viszonyok és a gazdasági együttműködés feltételei is. Ma már olyan gazdasági stratégiákban gondolkodhatunk, amilyenekről a 2004-es EU-csatlakozás előtt még szó sem lehetett. Nagyon fontosnak tartom, hogy a határmenti régiók gazdasági tevékenységét egy közös stratégiai rálátással szemléljük. Nagyon fontos, hogy olyan gazdasági stratégiákat próbáljunk megvalósítani, amelyek a határ mindkét oldalán megvalósíthatók. Ez talán még a kultúránál és az oktatásnál is fontosabb, ugyanis, ha ezeket a magyarok által lakott régiókat nem tudjuk megerősíteni, akkor azokból elmenekülnek az emberek, és így ezek a régiók nem lesznek önfenntartóak, csak a dotációkat fogják emészteni. Viszont nekünk az a célunk, hogy meg tudják termelni a működésükhöz szükséges javakat. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség támogatásokra, hanem a támogatások rendszerét is újra kell fogalmazni. Azt az ügynökrendszerű támogatás, amely az elmúlt években az MSZ-SZDSZ kormány idején megvalósult, el kell felejtenünk. Tudatosítanunk kell a stratégiailag fontos feladatokat, és ahhoz kell társítani a támogatási rendszereket.
Igen, de az egyes határon túli magyar kisebbségek más körülmények között élnek. Teljesen más fázisban vannak a Nyugat-Balkánon élők, teljesen máshol tartanak az erdélyi magyarok, a szlovákiai magyarság, a Burgerlandban élők, vagy a kárpátaljaiak...
– Vannak olyan gondok, amelyek mindenütt megjelennek. Például a szórványkérdés, ez egységesen is lehet kezelni. Olyan rendszereket lehet alkotni, melyek ugyanúgy működtethetők bármelyik országban. Ilyen lehet a távoktatás megszervezése. Ez segíti a magyar műveltségi körben való megmaradást azoknak, akik egyébként ehhez nem juthatnak hozzá. De ugyanakkor ki kell dolgozni ehhez a motivációs rendszert is, hogy a szórványban élőknek érdekükben álljon részt venni a távoktatási rendszerben.
A Kárpát-medencei magyarság közül a szlovákiai magyarság van a legbonyolultabb helyzetben...
– Az a helyzet, amely az elmúlt években Szlovákiában kialakult, és az a fajta magyarellenesség, amely 2006-tól jelen van a kormánypolitikában, az nem csupán annak a következménye, hogy Szlovákiában egy nemzeti-szocialista kormány működik, hanem annak is, hogy Magyarországon egy gyenge és rosszul kormányzó kormány működött. A szlovák-magyar államközi viszony úgy alakult, hogy szlovák részről folyamatosan sértegették a magyarokat. A magyar kormányt is. Ugyanakkor ez a helyzet a szlovák nacionalizmust bátorította. Úgy látták, bármit csinálhatnak, úgysem lesz annak semmilyen következménye! Ennek véget kell vetni, így nem lehet szomszédsági kapcsolatokat ápolni! Tehát óriási feladat hárul a magyar külpolitikára is.
Felvidék.ma
Nemzetpolitika a Magyarország határain kívül élő magyarok nélkül nem alakítható ki. Azt a magyarországi magyarok közösen alakíthatja ki a határon túl élő hárommilliós magyarsággal. A nemzetpolitika egyszerre országpolitika, kormánypolitika, állampolitika és határon átnyúló politika is, de nem külpolitika - mondta Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke, azzal összefüggésben, hogy a magyarországi országgyűlési választások második fordulója éjszakáján Orbán Viktor leendő magyar miniszterelnök leszögezte: a nemzeti együttműködés természetes részesei a határon túli magyarok.
„Nagyon fontos üzenet lenne, ha a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ismét elkezdené működését. Össze kellene jönnünk, hogy értékeljük az elmúlt nyolc év veszteségeit, és hogy elindítsuk újra a közös gondolkodást. Úgy gondolom, ha majd a magyar Országgyűlés elfogadja az állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt, akkor ezzel párhuzamosan meg kell majd változtatni a státustörvényt és a Szülőföld Alapról szóló törvényt is. De az új magyar parlamentnek és kormánynak sürgősebb teendői is vannak. Ha a közigazgatásra vonatkozó törvénymódosításokat és más új jogszabályokat elfogadja majd az Országgyűlés, akkor ezek kihatással lesznek a nemzetpolitika strukturális felépítésére is" – vélte Duray Miklós.
Nem elég az eddigi nemzetpolitikán változtatni? Újat kell kialakítani?
– A kérdés az, hogy szabad-e foltozni, vagy sem? Vannak alapok, amelyekre építkezhetünk. Már az, amit az első Orbán-kormány idején megfogalmaztunk, egy jó alap. De azóta eltelt nyolc év, az Európai Unió tagja lett Magyarország és a vele szomszédos országok egy része is. És ez egy új helyzetet teremt. Megváltoztak a gazdasági viszonyok és a gazdasági együttműködés feltételei is. Ma már olyan gazdasági stratégiákban gondolkodhatunk, amilyenekről a 2004-es EU-csatlakozás előtt még szó sem lehetett. Nagyon fontosnak tartom, hogy a határmenti régiók gazdasági tevékenységét egy közös stratégiai rálátással szemléljük. Nagyon fontos, hogy olyan gazdasági stratégiákat próbáljunk megvalósítani, amelyek a határ mindkét oldalán megvalósíthatók. Ez talán még a kultúránál és az oktatásnál is fontosabb, ugyanis, ha ezeket a magyarok által lakott régiókat nem tudjuk megerősíteni, akkor azokból elmenekülnek az emberek, és így ezek a régiók nem lesznek önfenntartóak, csak a dotációkat fogják emészteni. Viszont nekünk az a célunk, hogy meg tudják termelni a működésükhöz szükséges javakat. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség támogatásokra, hanem a támogatások rendszerét is újra kell fogalmazni. Azt az ügynökrendszerű támogatás, amely az elmúlt években az MSZ-SZDSZ kormány idején megvalósult, el kell felejtenünk. Tudatosítanunk kell a stratégiailag fontos feladatokat, és ahhoz kell társítani a támogatási rendszereket.
Igen, de az egyes határon túli magyar kisebbségek más körülmények között élnek. Teljesen más fázisban vannak a Nyugat-Balkánon élők, teljesen máshol tartanak az erdélyi magyarok, a szlovákiai magyarság, a Burgerlandban élők, vagy a kárpátaljaiak...
– Vannak olyan gondok, amelyek mindenütt megjelennek. Például a szórványkérdés, ez egységesen is lehet kezelni. Olyan rendszereket lehet alkotni, melyek ugyanúgy működtethetők bármelyik országban. Ilyen lehet a távoktatás megszervezése. Ez segíti a magyar műveltségi körben való megmaradást azoknak, akik egyébként ehhez nem juthatnak hozzá. De ugyanakkor ki kell dolgozni ehhez a motivációs rendszert is, hogy a szórványban élőknek érdekükben álljon részt venni a távoktatási rendszerben.
A Kárpát-medencei magyarság közül a szlovákiai magyarság van a legbonyolultabb helyzetben...
– Az a helyzet, amely az elmúlt években Szlovákiában kialakult, és az a fajta magyarellenesség, amely 2006-tól jelen van a kormánypolitikában, az nem csupán annak a következménye, hogy Szlovákiában egy nemzeti-szocialista kormány működik, hanem annak is, hogy Magyarországon egy gyenge és rosszul kormányzó kormány működött. A szlovák-magyar államközi viszony úgy alakult, hogy szlovák részről folyamatosan sértegették a magyarokat. A magyar kormányt is. Ugyanakkor ez a helyzet a szlovák nacionalizmust bátorította. Úgy látták, bármit csinálhatnak, úgysem lesz annak semmilyen következménye! Ennek véget kell vetni, így nem lehet szomszédsági kapcsolatokat ápolni! Tehát óriási feladat hárul a magyar külpolitikára is.
Felvidék.ma
2010. május 8.
Székelyföld nagyon megszenvedheti a megszorításokat
A magyar többségű Székelyföld önkormányzatai számára fejtörést okoz, miként tegyenek eleget a Traian Basescu román államfő által bejelentett szigorú megszorító intézkedéseknek, hiszen az ottani hivatalokban rendkívül alacsony jövedelemmel rendelkezők is dolgoznak, és a nyugdíjak is rendkívül alacsonyak. Márpedig Basescu csütörtökön azt közölte a nyilvánossággal, hogy 25 százalékkal csökkentik a közalkalmazottak béralapját, valamint 15 százalékkal a nyugdíjakat és a munkanélküli-segélyt.
Országos szinten a szakszervezetek már nem látták értelmét a kormánnyal való egyezkedésnek, be is jelentették, hogy első lépésként visszavonják képviselőiket az egyeztető bizottságokból, és válságbizottságot alakítanak. Arról pedig hétfőn készülnek határozni, hogy milyen tiltakozó megmozdulásokat és sztrájkokat szervezzenek. Eközben Romániában találgatás folyik arról, hogy a kormány miként ülteti gyakorlatba a Basescu által meghirdetett megszorító intézkedéseket. Az államfő ugyanis azt mondta, hogy a közalkalmazottak béralapja csökken 25 százalékkal, ami azt is jelentheti, hogy minden közalkalmazottnak csökkenni fog a fizetése ekkora mértékben, de úgy is megoldható a dolog, hogy bizonyos mértékű elbocsátásokat hajtanak végre.
Basescu maga is azt mondta: minden intézményvezetőnek az év végéig ki kell válogatnia azokat a közalkalmazottakat, akik hatékonyan dolgoznak, így a rostálás nyomán megtartott közalkalmazottak bére 2011-ben ismét a mostani szintre emelhető.
Nem értenek egyet a megszorító intézkedésekkel a háromszéki (Kovászna megyei) önkormányzati vezetők. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke az MTI-nek Sepsiszentgyörgyön egy székelyföldi konferencia szünetében elmondta: az államapparátusra helyi szinten is ráfér a költségek csökkentése, de szinte kivitelezhetetlen, hogy az amúgy is alacsony jövedelmű alkalmazottak és nyugdíjak juttatásából faragjanak le. „Van olyan alkalmazott, akinek a fizetése alig több, mint 500 lej (122 euró), abból hogyan lehet 25 százalékot lefaragni?” – tette fel a kérdést.
Ugyanezt az aggodalmát megosztotta a Sepsiszentgyörgyön kiadott Háromszék című napilappal. Az újság szombati számában elismerte, hogy az állami apparátus túlméretezett, és nem a leghatékonyabb, éppen ezért már korábban elkezdték felmérni a munkatársak teljesítményét. Szerinte ugyanis nem egységesen, hanem differenciáltan kell alkalmazni a döntést, ellenkező esetben a legkisebb bérrel rendelkezők szenvedik meg az intézkedést. Tamás Sándor szerint az is megoldás lenne, ha a kevésbé hatékony munkatársakat elbocsátanák, de az eredményesebbek fizetése legalább a jelenlegi szinten maradna. Azt el tudná fogadni, hogy a több ezer lejes nyugdíjjal rendelkezők juttatását csökkentsék, de a kisnyugdíjak megnyirbálásával nem érthet egyet.
Az a legnagyobb gond, hogy nem tesznek különbséget az önkormányzatok között, hiszen van, ahol eddig is szorítottak a nadrágszíjon — vélekedett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Példaként említette, hogy a városházán egy évvel ezelőtt volt olyan iroda, ahol heten dolgoztak, de most csak ketten vannak. Ráadásul szerinte ismét csak a fiatalokat sújtja a döntés, hiszen nekik alacsonyabb a fizetésük. „Ha a 600—700 lejes (146-170 euró) fizetést 25 százalékkal csökkentik, nehezen elképzelhető, hogy megéri számukra tudásukat, kreativitásukat a város szolgálatába állítani, éppen ezért azt kockáztatjuk, hogy az értékes emberek elmennek az önkormányzattól” – fejtette ki a városvezető.
MNO.hu
A magyar többségű Székelyföld önkormányzatai számára fejtörést okoz, miként tegyenek eleget a Traian Basescu román államfő által bejelentett szigorú megszorító intézkedéseknek, hiszen az ottani hivatalokban rendkívül alacsony jövedelemmel rendelkezők is dolgoznak, és a nyugdíjak is rendkívül alacsonyak. Márpedig Basescu csütörtökön azt közölte a nyilvánossággal, hogy 25 százalékkal csökkentik a közalkalmazottak béralapját, valamint 15 százalékkal a nyugdíjakat és a munkanélküli-segélyt.
Országos szinten a szakszervezetek már nem látták értelmét a kormánnyal való egyezkedésnek, be is jelentették, hogy első lépésként visszavonják képviselőiket az egyeztető bizottságokból, és válságbizottságot alakítanak. Arról pedig hétfőn készülnek határozni, hogy milyen tiltakozó megmozdulásokat és sztrájkokat szervezzenek. Eközben Romániában találgatás folyik arról, hogy a kormány miként ülteti gyakorlatba a Basescu által meghirdetett megszorító intézkedéseket. Az államfő ugyanis azt mondta, hogy a közalkalmazottak béralapja csökken 25 százalékkal, ami azt is jelentheti, hogy minden közalkalmazottnak csökkenni fog a fizetése ekkora mértékben, de úgy is megoldható a dolog, hogy bizonyos mértékű elbocsátásokat hajtanak végre.
Basescu maga is azt mondta: minden intézményvezetőnek az év végéig ki kell válogatnia azokat a közalkalmazottakat, akik hatékonyan dolgoznak, így a rostálás nyomán megtartott közalkalmazottak bére 2011-ben ismét a mostani szintre emelhető.
Nem értenek egyet a megszorító intézkedésekkel a háromszéki (Kovászna megyei) önkormányzati vezetők. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke az MTI-nek Sepsiszentgyörgyön egy székelyföldi konferencia szünetében elmondta: az államapparátusra helyi szinten is ráfér a költségek csökkentése, de szinte kivitelezhetetlen, hogy az amúgy is alacsony jövedelmű alkalmazottak és nyugdíjak juttatásából faragjanak le. „Van olyan alkalmazott, akinek a fizetése alig több, mint 500 lej (122 euró), abból hogyan lehet 25 százalékot lefaragni?” – tette fel a kérdést.
Ugyanezt az aggodalmát megosztotta a Sepsiszentgyörgyön kiadott Háromszék című napilappal. Az újság szombati számában elismerte, hogy az állami apparátus túlméretezett, és nem a leghatékonyabb, éppen ezért már korábban elkezdték felmérni a munkatársak teljesítményét. Szerinte ugyanis nem egységesen, hanem differenciáltan kell alkalmazni a döntést, ellenkező esetben a legkisebb bérrel rendelkezők szenvedik meg az intézkedést. Tamás Sándor szerint az is megoldás lenne, ha a kevésbé hatékony munkatársakat elbocsátanák, de az eredményesebbek fizetése legalább a jelenlegi szinten maradna. Azt el tudná fogadni, hogy a több ezer lejes nyugdíjjal rendelkezők juttatását csökkentsék, de a kisnyugdíjak megnyirbálásával nem érthet egyet.
Az a legnagyobb gond, hogy nem tesznek különbséget az önkormányzatok között, hiszen van, ahol eddig is szorítottak a nadrágszíjon — vélekedett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Példaként említette, hogy a városházán egy évvel ezelőtt volt olyan iroda, ahol heten dolgoztak, de most csak ketten vannak. Ráadásul szerinte ismét csak a fiatalokat sújtja a döntés, hiszen nekik alacsonyabb a fizetésük. „Ha a 600—700 lejes (146-170 euró) fizetést 25 százalékkal csökkentik, nehezen elképzelhető, hogy megéri számukra tudásukat, kreativitásukat a város szolgálatába állítani, éppen ezért azt kockáztatjuk, hogy az értékes emberek elmennek az önkormányzattól” – fejtette ki a városvezető.
MNO.hu
2010. május 8.
A Kárpát-medencei Civil Egyeztető Fórum (KMEF) megalakulásáról és céljairól – Kolozsvári Nyilatkozat
Átmenet és civil szféra
A közép-kelet-európai diktatúrák megdöntését követő két évtized alatt hatalmas változásokra került sor a térségben, s ezek természetesen meghatározzák a térség országaiban kialakult-visszaalakult civil szféra folyamatait is. A civil szférával kapcsolatos változások irányát kijelölik a közszektorban elindult folyamatok, és a szükségesnek tartott paradigmaváltás, amelynek lényege:
A közszolgáltató rendszerek és szervezetek alapvető átalakítása, a hatékonyság, az eredményesség, az alkalmazkodóképesség és az innovációs kapacitások jelentős megnövelése.
A közszolgáltató szervezetek átalakítása: a hierarchikus függőség oldása, az „alsó” szintek önállóságának növelése; a szervezeti irányítás egyszerűsítése a szervezet „ellaposításával”.
Változások a közigazgatás, a magán- és a harmadik (nonprofit) szektor viszonyában (a határok elmosódnak, a vegyes működtetésű közszolgáltató hálózatok elterjednek, a verseny növekvő szerepe), elkezdődik a lakosság, a civil szféra bevonása a szolgáltatások nyújtásába.
A fentiek értelmében a civil szféra, miközben a társadalom lelkiismerete kíván maradni, kilép az ellenzéki szerepkörből, szerepet kér és vállal a közpolitikai döntések előkészítésében és megvalósításában, ugyanis a döntések sikere jelentős mértékben függ a társadalmi tőke – szociális bizalom, értékek és normák – meglétével vagy hiányával.
A civil szféra jelen kíván lenni az átalakulási folyamatokban: szolgáltatóként, lobbi erőként és a közösségi szolidaritás egyik letéteményeseként. Ennek megfelelően a viszony a politikai-hatalmi intézmények és a civilek között partneri kell, hogy legyen – miként ez a magyarországi nonprofit szféra esetében elfogadott és megvalósulóban van.
A kisebbségi civil szféra
A kisebbségi civil szféra helyzete és szerepe a jelzettnél komplexebb. A kisebbségi nonprofit szervezeteknek nem csupán az átmenet struktúrákat érintő és paradigmaváltásával kapcsolatos kihívásoknak kell megfelelnie, hanem a kisebbségi közszolgálati szerepkör kialakulásának és letisztulásának a nehézségeivel is.
Kisebbségi sorban – függetlenül attól, hogy tömb-, front- avagy szórványhelyzetről legyen szó – a civilek vállalnak át olyan közösségi szerepeket és feladatokat, amelyekre az állami intézményrendszer nem nyújt megoldást. Ezek a feladatkörök az etnikai identitás szempontjából meghatározó kulturális és oktatási-nevelési intézmények nem megfelelő volta, illetve nemléte miatt válnak kiemelten fontossá. Kisebbségi léthelyzetben az illető közösség történetének, értékeinek, hagyományainak a kutatása szinte teljes egészében civil feladatként fogalmazódik meg.
Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a kisebbségek léte, jövője szempontjából meghatározó fontosságúak és kiemelt figyelmet követelnek meg a következő kérdések:
Az anyanyelvi oktatás helyzetének méltányos kezelése minden nemzetrész esetében;
Az önálló magyar felsőoktatás kereteinek megerősítése, illetve esetenként kialakítása, különös tekintettel a fiatalok szülőföldjükön való maradására;
Kiemelten fontos a fiatalok értékteremtő munkájának a támogatása;
Közösségeink megmaradása, az asszimilációs folyamatokkal szembeni védelem záloga az autonómia különböző formáinak a megteremtése – ez mindannyiunk alapérdeke;
Szorgalmazzuk a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok szélesítését az anyaország és a szomszédos országokban élő nemzetrészek között;
Feladatunknak tekintjük a környezet- és természetvédelmet, kulturális örökségünk védelmét és ápolását;
Tartós, partneri kapcsolatok kialakítása a helyi önkormányzatok, a települések intézményei és a civil szervezetek között.
Térségünkben nemzetközileg is elfogadott az anyanemzet határon túli nemzettársai iránti felelősségvállalása, ezért elvárható, hogy a felelősségvállalással együtt járó döntéseket és folyamatokat illetően a kisebbségi civilek az anyaországi civil szférára érvényesnek tartott és vállalt elvek szerinti bánásmódban részesüljenek, a társadalmi feladatvállalást illető, ezt előkészítő és lehetővé tévő politika kialakításában és érvényre juttatásában partneri szerepet kapjanak.
A kisebbségi civilek együttműködése
Közép- és Közép-Kelet-Európa országaiban élő magyar őshonos nemzetrészek civil szervezetei között az alapcélokat és értékeket illetően nincs különbség, vannak közös céljaink és érdekeink: a térség demokratizálása; a civil szféra helyének és szerepének pontosítása és erősítése; a politika és a civilek közötti viszony partneri szellemben történő újrafogalmazása.
A demokráciákra jellemző civil kontroll általában is feltételezi az együttműködést hasonló szerepet vállaló civil szervezetek között: ennek jegyében alakultak ki az elmúlt években Kárpát-medencei civil együttműködési formák több területen (pl. kultúra, oktatáspolitika, ifjúsági kérdések, családpolitika, terület- és vidékfejlesztési politika). Ezek fenntartása és erősítése célunk a továbbiakban is.
Szükség van a civil tapasztalatok cseréjére, illetve az együttműködésre civilek között határokon átnyúló, a közös európai alapokra támaszkodó projektek és programok előkészítése és megvalósítása érdekében is. A kapcsolatok léte és milyensége segítséget jelent(het) a közéleti szerepvállalás és szerepmegosztás során olykor bekövetkező megtorpanások esetében. Forrásszegény idők esetén ez különösen fontossá válik.
A kisebbségi civilek és a támogatáspolitika
A térség országaiban a civilek társadalmi szerepét és lehetőségeit meghatározó jogi keret nem egységes, esetenként jelentős különbség tapasztalható. Ezért minden országban a civilek érdeke olyan jellegű belső törvénykezés elősegítése, amely lehetővé teszi a teljes értékű civil szerepvállalást. Bár országainkban sajátos cél- és feladatrendszer fogalmazható meg, vannak általános értékek és elvek: kölcsönösen törekedni kell egymástól a pozitív példák és gyakorlat átvételére.
Létezik egy külön a határon túli kisebbségeket érintő támogatáspolitika. A magyar állam alkotmányos felelőssége alapján támogatást nyújt a határon túli magyar közösségeknek. Ennek a támogatáspolitikának a megalapozása és szakintézmények általi megvalósítása olyan kérdések, amelyek a kisebbségi civil szférára is tartoznak és ezekben a kérdésekben a közös fellépés előnyös és szükséges is egyszerre. Erre a célra külön Kárpát-medencei civil együttműködési rendszer kialakítása stratégiai cél.
A megfogalmazott szempontok és célok értelmében szükségesnek ítéljük:
Egy Kárpát-medencei, fórum jellegű civil együttműködési hálózat kialakítását, amely a tapasztalatok átadását és a közös fellépést szolgálja – azokon a területeken, ahol a civilek szerepet és felelősséget vállalnak.
Szükségesnek tartjuk és kezdeményezzük a kisebbségi magyar szervezeteket illető támogatáspolitika újragondolását és reformját, s ebben várjuk és elvárjuk, hogy a civil képviselet partneri szerepet kapjon.
A civil szféra kisebbségi léthelyzetben szükséges közpolitikai szerepvállalása érdekében meg kell vizsgálni a korábbi időszak gyakorlatát – célok és eszközök, hatékonyság –, meghatározni a fontossági sorrendet, meg kell vizsgálni és értékelni a korábbi időszak gyakorlatát, milyen feladatok, területek és intézmények esetében van szükség normatív támogatásra.
A kultúra és a tudomány vonatkozásában a megfelelő határon túli civil szervezetek és anyaországi intézmények között tartós stratégiai kapcsolat kialakítására kell törekedni.
A helyi közösségek számára létfontosságúak határokon átnyúló, testvértelepülési kapcsolatok. Ezek kisebbségi szempontból kiüresednek ott, ahol a kisebbségi magyarság önkormányzati jelenléte nem számottevő. Mivel éppen ilyen körülmények között értékelődik fel a testvértelepülési együttműködés, támogatáspolitikai feladat ezek részére olyan források biztosítása, amelyek révén a látszat helyett valóságos tartalommal töltődnek fel a kapcsolatok.
Az együttműködő szervezetek a Kárpát-medencei Civil Egyeztető Fórum (KMEF) megszervezését és megalakítását az NCA–NK-09–C-0586 pályázati projekt keretében valósították meg. A jelen Közlemény ennek a munkának a közösen kialakított Záródokumentuma.
Kolozsvár–Tordaszentlászló, 2010. május 8.
Társaság a Kárpát-medencei Magyarságért (Budapest)
Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (Kolozsvár)
CSEMADOK (Kassa)
Nyitott Távlatok Egyesület (Szabadka)
Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (Ungvár)
civilportal.ro
Átmenet és civil szféra
A közép-kelet-európai diktatúrák megdöntését követő két évtized alatt hatalmas változásokra került sor a térségben, s ezek természetesen meghatározzák a térség országaiban kialakult-visszaalakult civil szféra folyamatait is. A civil szférával kapcsolatos változások irányát kijelölik a közszektorban elindult folyamatok, és a szükségesnek tartott paradigmaváltás, amelynek lényege:
A közszolgáltató rendszerek és szervezetek alapvető átalakítása, a hatékonyság, az eredményesség, az alkalmazkodóképesség és az innovációs kapacitások jelentős megnövelése.
A közszolgáltató szervezetek átalakítása: a hierarchikus függőség oldása, az „alsó” szintek önállóságának növelése; a szervezeti irányítás egyszerűsítése a szervezet „ellaposításával”.
Változások a közigazgatás, a magán- és a harmadik (nonprofit) szektor viszonyában (a határok elmosódnak, a vegyes működtetésű közszolgáltató hálózatok elterjednek, a verseny növekvő szerepe), elkezdődik a lakosság, a civil szféra bevonása a szolgáltatások nyújtásába.
A fentiek értelmében a civil szféra, miközben a társadalom lelkiismerete kíván maradni, kilép az ellenzéki szerepkörből, szerepet kér és vállal a közpolitikai döntések előkészítésében és megvalósításában, ugyanis a döntések sikere jelentős mértékben függ a társadalmi tőke – szociális bizalom, értékek és normák – meglétével vagy hiányával.
A civil szféra jelen kíván lenni az átalakulási folyamatokban: szolgáltatóként, lobbi erőként és a közösségi szolidaritás egyik letéteményeseként. Ennek megfelelően a viszony a politikai-hatalmi intézmények és a civilek között partneri kell, hogy legyen – miként ez a magyarországi nonprofit szféra esetében elfogadott és megvalósulóban van.
A kisebbségi civil szféra
A kisebbségi civil szféra helyzete és szerepe a jelzettnél komplexebb. A kisebbségi nonprofit szervezeteknek nem csupán az átmenet struktúrákat érintő és paradigmaváltásával kapcsolatos kihívásoknak kell megfelelnie, hanem a kisebbségi közszolgálati szerepkör kialakulásának és letisztulásának a nehézségeivel is.
Kisebbségi sorban – függetlenül attól, hogy tömb-, front- avagy szórványhelyzetről legyen szó – a civilek vállalnak át olyan közösségi szerepeket és feladatokat, amelyekre az állami intézményrendszer nem nyújt megoldást. Ezek a feladatkörök az etnikai identitás szempontjából meghatározó kulturális és oktatási-nevelési intézmények nem megfelelő volta, illetve nemléte miatt válnak kiemelten fontossá. Kisebbségi léthelyzetben az illető közösség történetének, értékeinek, hagyományainak a kutatása szinte teljes egészében civil feladatként fogalmazódik meg.
Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a kisebbségek léte, jövője szempontjából meghatározó fontosságúak és kiemelt figyelmet követelnek meg a következő kérdések:
Az anyanyelvi oktatás helyzetének méltányos kezelése minden nemzetrész esetében;
Az önálló magyar felsőoktatás kereteinek megerősítése, illetve esetenként kialakítása, különös tekintettel a fiatalok szülőföldjükön való maradására;
Kiemelten fontos a fiatalok értékteremtő munkájának a támogatása;
Közösségeink megmaradása, az asszimilációs folyamatokkal szembeni védelem záloga az autonómia különböző formáinak a megteremtése – ez mindannyiunk alapérdeke;
Szorgalmazzuk a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok szélesítését az anyaország és a szomszédos országokban élő nemzetrészek között;
Feladatunknak tekintjük a környezet- és természetvédelmet, kulturális örökségünk védelmét és ápolását;
Tartós, partneri kapcsolatok kialakítása a helyi önkormányzatok, a települések intézményei és a civil szervezetek között.
Térségünkben nemzetközileg is elfogadott az anyanemzet határon túli nemzettársai iránti felelősségvállalása, ezért elvárható, hogy a felelősségvállalással együtt járó döntéseket és folyamatokat illetően a kisebbségi civilek az anyaországi civil szférára érvényesnek tartott és vállalt elvek szerinti bánásmódban részesüljenek, a társadalmi feladatvállalást illető, ezt előkészítő és lehetővé tévő politika kialakításában és érvényre juttatásában partneri szerepet kapjanak.
A kisebbségi civilek együttműködése
Közép- és Közép-Kelet-Európa országaiban élő magyar őshonos nemzetrészek civil szervezetei között az alapcélokat és értékeket illetően nincs különbség, vannak közös céljaink és érdekeink: a térség demokratizálása; a civil szféra helyének és szerepének pontosítása és erősítése; a politika és a civilek közötti viszony partneri szellemben történő újrafogalmazása.
A demokráciákra jellemző civil kontroll általában is feltételezi az együttműködést hasonló szerepet vállaló civil szervezetek között: ennek jegyében alakultak ki az elmúlt években Kárpát-medencei civil együttműködési formák több területen (pl. kultúra, oktatáspolitika, ifjúsági kérdések, családpolitika, terület- és vidékfejlesztési politika). Ezek fenntartása és erősítése célunk a továbbiakban is.
Szükség van a civil tapasztalatok cseréjére, illetve az együttműködésre civilek között határokon átnyúló, a közös európai alapokra támaszkodó projektek és programok előkészítése és megvalósítása érdekében is. A kapcsolatok léte és milyensége segítséget jelent(het) a közéleti szerepvállalás és szerepmegosztás során olykor bekövetkező megtorpanások esetében. Forrásszegény idők esetén ez különösen fontossá válik.
A kisebbségi civilek és a támogatáspolitika
A térség országaiban a civilek társadalmi szerepét és lehetőségeit meghatározó jogi keret nem egységes, esetenként jelentős különbség tapasztalható. Ezért minden országban a civilek érdeke olyan jellegű belső törvénykezés elősegítése, amely lehetővé teszi a teljes értékű civil szerepvállalást. Bár országainkban sajátos cél- és feladatrendszer fogalmazható meg, vannak általános értékek és elvek: kölcsönösen törekedni kell egymástól a pozitív példák és gyakorlat átvételére.
Létezik egy külön a határon túli kisebbségeket érintő támogatáspolitika. A magyar állam alkotmányos felelőssége alapján támogatást nyújt a határon túli magyar közösségeknek. Ennek a támogatáspolitikának a megalapozása és szakintézmények általi megvalósítása olyan kérdések, amelyek a kisebbségi civil szférára is tartoznak és ezekben a kérdésekben a közös fellépés előnyös és szükséges is egyszerre. Erre a célra külön Kárpát-medencei civil együttműködési rendszer kialakítása stratégiai cél.
A megfogalmazott szempontok és célok értelmében szükségesnek ítéljük:
Egy Kárpát-medencei, fórum jellegű civil együttműködési hálózat kialakítását, amely a tapasztalatok átadását és a közös fellépést szolgálja – azokon a területeken, ahol a civilek szerepet és felelősséget vállalnak.
Szükségesnek tartjuk és kezdeményezzük a kisebbségi magyar szervezeteket illető támogatáspolitika újragondolását és reformját, s ebben várjuk és elvárjuk, hogy a civil képviselet partneri szerepet kapjon.
A civil szféra kisebbségi léthelyzetben szükséges közpolitikai szerepvállalása érdekében meg kell vizsgálni a korábbi időszak gyakorlatát – célok és eszközök, hatékonyság –, meghatározni a fontossági sorrendet, meg kell vizsgálni és értékelni a korábbi időszak gyakorlatát, milyen feladatok, területek és intézmények esetében van szükség normatív támogatásra.
A kultúra és a tudomány vonatkozásában a megfelelő határon túli civil szervezetek és anyaországi intézmények között tartós stratégiai kapcsolat kialakítására kell törekedni.
A helyi közösségek számára létfontosságúak határokon átnyúló, testvértelepülési kapcsolatok. Ezek kisebbségi szempontból kiüresednek ott, ahol a kisebbségi magyarság önkormányzati jelenléte nem számottevő. Mivel éppen ilyen körülmények között értékelődik fel a testvértelepülési együttműködés, támogatáspolitikai feladat ezek részére olyan források biztosítása, amelyek révén a látszat helyett valóságos tartalommal töltődnek fel a kapcsolatok.
Az együttműködő szervezetek a Kárpát-medencei Civil Egyeztető Fórum (KMEF) megszervezését és megalakítását az NCA–NK-09–C-0586 pályázati projekt keretében valósították meg. A jelen Közlemény ennek a munkának a közösen kialakított Záródokumentuma.
Kolozsvár–Tordaszentlászló, 2010. május 8.
Társaság a Kárpát-medencei Magyarságért (Budapest)
Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (Kolozsvár)
CSEMADOK (Kassa)
Nyitott Távlatok Egyesület (Szabadka)
Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (Ungvár)
civilportal.ro
2010. május 8.
Esélyt és életet ad az egyetlen magyar nyelvű speciális iskola – Szaktudással és évtizednyi munkával intézetcsoda született Kolozsváron
Legtöbben azt gondolnánk, hogy egy siketekkel foglalkozó iskolában mély csend honol, a folyosókon a légy zümmögését is hallani, a falak is némaságot sugároznak. A Kolozsvári Hallássérültek 2-es számú iskolája első látásra pont olyan, mint bármely más nagyvárosi iskola. Szünetben a folyosó, az udvar megtelik gyerekzsivajjal, élettel. A bentlakásos intézetben hallássérültek mellett értelmi fogyatékos, tanzavaros, autista, halmozottan sérült gyerekekkel foglalkoznak – Erdélyben ez az egyetlen ilyen jellegű intézmény, ahol magyar nyelvű oktatás folyik. 56 szakképzett pedagógusra Erdély 12 megyéjéből több mint 120 speciális nevelést igénylő gyermek jut, két óvodai és 14 iskolai csoportban. Ez az arány elfogadható, ám a tervezett leépítésekkel járó reformintézkedések a speciális oktatást is veszélyeztetik. A hangulat egyelőre pont olyan, mint az iskola honlapjáról is lerí: valóságos mesevilág.
A 120 éves iskolában a hazai viszonyok ismerőinek rendkívüli élményben lehet részük: nem túlzás a honlapon (www.siketek.ro ) olvasható állítás, miszerint az intézmény a legszebb az országban. A londoni Clinical Science and Education Foundation támogatásával a helyiségeket teljesen átépítették, a berendezést felújították, szemet-lelket gyönyörködtető valóságos mesevilágot varázsoltak a gyerekek köré. Jó ideig csupán siket gyerekek nevelésével foglalkoztak, de pár éve más, különleges foglalkozást igénylő gyerekek is járnak oda. A legfiatalabb 3 éves, a legidősebb 19-20.
– A köztudatba a siketek iskolájaként épült be az intézet, a névváltoztatás bonyolult procedúra, így nem láttuk értelmét. Intézetünkben 2 autista, 8 hallássérült és 4 értelmi fogyatékos osztály működik – mondja Wolf Erzsébet igazgatónő.
– Kik jelentkezhetnek az intézetbe?
– Mivel intézetünk az egyedüli magyar nyelvű iskola Erdélyben, ahol speciális nevelési igénnyel rendelkező gyermekekkel foglalkozunk, bármely megyéből jelentkezhetnek hozzánk. Ehhez az illető megyei tanácstól kell kérniük egy igazolást, hogy otthon nem részesülhetnek anyanyelvi oktatásban – mondja Ilyés Irén gyógypedagógus.
Jelentkezéskor a gyermeket kivizsgálják, és ha például egy gyermek halláskárosult, de súlyosabb fokú az értelmi fogyatékossága, akkor az értelmi fogyatékosokkal foglalkozó osztályba íratják.
A legtöbb fogyatékosság nem gyógyítható teljesen, de sokat lehet tenni annak érdekében, hogy a gyermek önállóbbá váljon. Volt olyan gyermek, aki arra sem volt képes, hogy ágyba feküdjön, és betakarózzon. Amióta az intézetben foglalkoznak vele, már képes erre. A legnagyobb hangsúlyt a gyerekek fejlesztésére helyezik, mivel a nem megfelelő gondoskodás miatt teljesen tönkremehet az élete. Az olyan gyermek mellé, aki egész életében gondoskodást igényel, az állam fizetett gondozót rendel. Ezt a szerepet a legtöbb esetben valamelyik szülő vállalja.
Autizmus – nevetni a fájdalomtól
Az autizmusnak van saját világnapja (április 2.), ám erről az idegi-fejlődési rendellenességről a folyamatos haladás ellenére is még nagyon keveset tudni. 2007-től nyilvánvalóvá vált, hogy genetikai okai vannak.
A jelenséggel először Hans Asperger foglalkozott 1944-ben. Az autizmusnak két fajtája van. Az Asperger-szindrómások magas szinten funkcionáló autisták. Sok esetben nagyon magas intelligenciahányadossal rendelkeznek, egyes feltételezések szerint Einstein és Darwin is autista volt. A Kanner-szindróma az autizmus súlyosabb fajtája. A Kanner-szindrómás személy saját külön világában él, nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud kommunikálni.
Jakab Margit, az autistákkal foglalkozó pedagógus elmondja, a kommunikáció nagyon nehezen megy minden itt tanuló gyereknek, ezért elsősorban az a cél, hogy a gyermekek megtanuljanak minimálisan kommunikálni. Minden gyereknek van úgynevezett kommunikációs füzete, melyben kis négyzeteken ábrák találhatók. Minden alapvető kommunikációs kifejezést egy ábra jelöl: kérem, éhes vagyok, fáj stb. Ezeket a képeket használják fel a gyerekek arra, hogy a pedagógussal kommunikáljanak. A pedagógus arra tanítja meg őket, hogy az ábrákat felhasználva mondatokat szerkesszenek. Van gyermek, aki odáig fejlődött, hogy tőmondatokban ugyan, de már beszél. Mivel az autistáknál az érzelmi szálak más síkon mozognak, mint az átlagembernél, gyakran nehéz megfejteni, hogy mi játszódik le bennük. Az egyik gyermek például, ha valamije nagyon fáj, akkor nem ordít vagy sír, hanem erőteljes nevetésbe tör ki.
– Az autistákat másképpen lehet jutalmazni, mint az átlag gyerekeket, hiszen egészen különleges, néha bizarr dolgot tekintenek jutalomnak. Hogyan oldják meg ezeknél a gyerekeknél a jutalmazást?
– Amikor egy gyerek beiratkozik hozzánk, komolyan elbeszélgetünk a családtagokkal, hogy megtudhassuk, otthon mivel szokták őket jutalmazni, mi az, ami örömet szerez nekik. Az egyik gyermekünk például azt tekinti jutalomnak, ha pár percig nézheti a tenyerét, más gyermek egy kis kerék pörgetésével tudja igazán lekötni magát, ismét mást azzal lehet jutalmazni, ha pár percig a számítógép elé engedjük – mondja Jakab Margit.
Az autista gyermekek még szigorúbban követik a napi programot, mint a többiek. Egy autistánál nagyobb érzelmi kitörést is kiválthat, amennyiben a napi program felborul. A pedagógusok rendszeresen részt vesznek továbbképzéseken, hogy napirenden legyenek a legújabb módszerekkel. Az autistáknál többféle módszert is alkalmaznak, melyek más országokban (például Magyarországon) évek óta sikerrel működnek.
Magyar, román, nemzetközi jelbeszéd
A halláskárosultak helyzete kicsit más, mint a többieké, hiszen amennyiben nem társul hozzá egyéb fogyatékosság, ugyanazokkal a képességekkel rendelkeznek, mint az átlagos gyermekek. Sokan esnek abba a hibába, hogy úgy kezelik őket is, mint az értelmi fogyatékosokat. Az intézetben nagy gondot fordítanak arra, hogy valamilyen szakképesítésre tegyenek szert a tanulók. Ritka, de akad olyan hallássérült, akinek felsőfokú végzettsége is van. Kevés az olyan gyermek, aki teljesen siketnek születik, a legtöbben rendelkeznek valamilyen hallásmaradvánnyal, vagy legalább a hallás emlékével. Ez nagymértékben segíti őket, hogy megtanuljanak kommunikálni, és szájról olvasva megértsenek másokat.
– A hallássérülteknek van ugyan egy nemzetközi jelrendszerük, de a jelbeszéd nemzetenként változik. Az intézetben melyiket használják a gyerekek?
– Valóban van különbség az egyes nemzetek jelbeszédében. Itt a gyermekek többnyire a magyar jeleket használják, mivel azonban több gyermek román környezetből érkezik, és azt a jelrendszert is ismeri, előfordul, hogy egy-egy jel beépül az ittenibe – mondja Nagy Szilárd audiológus.
A jelbeszédek esetében az egymásra hatás, beépülés ugyanúgy működik, mint a beszélt nyelvek esetében. Magyarországon alig egy éve a siketek által használt jelbeszédet külön nyelvként fogadták el, ami lényegesen könnyítette a halláskárosultak helyzetét. A közhivatalokban például kérhetnek tolmácsot, amennyiben fogyatékosságuk akadályozza őket az ügyintézésben.
Boró jól érzi magát itt
Időközben megérkezik kislányához Pataki Levente bogártelki református lelkipásztor. Együtt megyünk az emeletre, az óvodába.
– Számunkra ez az iskola, óvoda jelentette az egyetlen esélyt az itthon maradásra – mondja. – Amennyiben nem találtunk volna rá, Magyarországra kellett volna költöznünk, hogy a lányunk fejlesztéséről gondoskodhassunk. Mikor kiderült Boró tulajdonképpeni betegsége, akkor tudtuk, hogy nincs rá gyógyszer. A legfontosabb, amit tehetünk, hogy megfelelő módon gondoskodunk a fejlesztéséről, és erre kiváló lehetőség adódott ebben az intézetben.
– Mivel diagnosztizálták őt?
– Középsúlyos mentális retardáció, azaz szellemi lemaradás. Ez a hivatalos magyarországi eredmény, de itt a súlyosan fogyatékos osztályba sorolták.
– Segített-e valami-valaki abban, hogy el tudjátok fogadni ezt a helyzetet?
– Természetesen nem könnyű feldolgozni, hogy a gyermeked fogyatékos, de a magyarországi orvosok, illetve barátaink hozzáállása nagyon sokat segített. Talán a legnagyobb gondunk az, hogy mások hogyan fogadják el őt. A hozzánk hasonló családokat gyakran kiközösítik. A legtöbbet persze mindig az a gyülekezet segített, ahol éppen voltunk. Mindig egész emberként kezelték és fogadták el lányunkat. Kívülállóként gyakran másként látja az ember a fogyatékkal élőket. Minket mindig megérint, ha látunk egy ilyen gyereket.
– Észrevehető volt valamilyen fejlődés, vagy bármilyen változás rajta azóta, hogy ide jár?
– Határozottan! Egyre többet mond. Nagyon sokáig nem beszélt, sajátos jelrendszert használt. Az intézetben nagyon szépen megtanult például enni, vagy szól, ha wc-re kell mennie – apróságnak tűnhetnek, de esetünkben ezek óriási teljesítmények. Magyarországra évente kétszer visszük kivizsgálásra, és az ottani orvosok is határozott fejlődést észleltek. Nagyon fontos, hogy legyen egy kis csoport, ahol jól érzi magát, ez a hely tökéletesen megfelel erre.
A kicsik már alváshoz készülnek, amikor felérünk. Egyik-másik még kíváncsian kukucskál ki a paplan alól, meglesni az idegeneket. Az óvoda a legmodernebb felszerelésekkel rendelkezik. A londoni alapítvány tízévi munkájának köszönhetően talán egész Közép-Kelet Európa legmodernebb óvodája ez. Nem csoda, ha a szülők, akik ide járatják gyermekeiket, teljesen elégedettek.
Kérjünk időben segítséget gyermekünknek
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szülők felelősségét: ha felismerik gyermekük fogyatékosságát, haladéktalanul kérjenek segítséget. Az intézet teljes mértékben állami támogatással működik, a gyermekek taníttatása, fejlesztése nem ró külön anyagi terhet a szülőkre. A környezet kellemes, otthonos, az ellátás kitűnő. Az iskolához bentlakás is tartozik – hétvégére hazavihetik a szülők a gyerekeket, hét közben pedig jó kezekben, teljes felügyelet alatt tudhatják a csemetéket.
A fogyatékkal élő személyekkel többnyire esetlenül viselkedünk, túlzott előzékenységünkkel, vagy erőltetett empátiánkkal észrevétlenül megalázhatjuk őket – a legtöbb, amit tehetünk, a természetes viselkedés. Az elfogadás. Embertársaink fogyatékossága nem szégyen, „csupán” baj. Legfeljebb a társadalom egészséges részének szégyene, amely nem fogadja be, visszavonulásra, „rejtőzködésre” kényszeríti őket. Ez a páratlan kolozsvári iskola hatalmas lépés lehet egy olyan, például az angolhoz hasonló társadalom kialakulása felé, ahol az általános viszonyulás lehetővé teszi, hogy a beteg gyermeket nevelő családok teljes értékű részei legyenek a társadalmi, közösségi életnek.
HOVER ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)
Legtöbben azt gondolnánk, hogy egy siketekkel foglalkozó iskolában mély csend honol, a folyosókon a légy zümmögését is hallani, a falak is némaságot sugároznak. A Kolozsvári Hallássérültek 2-es számú iskolája első látásra pont olyan, mint bármely más nagyvárosi iskola. Szünetben a folyosó, az udvar megtelik gyerekzsivajjal, élettel. A bentlakásos intézetben hallássérültek mellett értelmi fogyatékos, tanzavaros, autista, halmozottan sérült gyerekekkel foglalkoznak – Erdélyben ez az egyetlen ilyen jellegű intézmény, ahol magyar nyelvű oktatás folyik. 56 szakképzett pedagógusra Erdély 12 megyéjéből több mint 120 speciális nevelést igénylő gyermek jut, két óvodai és 14 iskolai csoportban. Ez az arány elfogadható, ám a tervezett leépítésekkel járó reformintézkedések a speciális oktatást is veszélyeztetik. A hangulat egyelőre pont olyan, mint az iskola honlapjáról is lerí: valóságos mesevilág.
A 120 éves iskolában a hazai viszonyok ismerőinek rendkívüli élményben lehet részük: nem túlzás a honlapon (www.siketek.ro ) olvasható állítás, miszerint az intézmény a legszebb az országban. A londoni Clinical Science and Education Foundation támogatásával a helyiségeket teljesen átépítették, a berendezést felújították, szemet-lelket gyönyörködtető valóságos mesevilágot varázsoltak a gyerekek köré. Jó ideig csupán siket gyerekek nevelésével foglalkoztak, de pár éve más, különleges foglalkozást igénylő gyerekek is járnak oda. A legfiatalabb 3 éves, a legidősebb 19-20.
– A köztudatba a siketek iskolájaként épült be az intézet, a névváltoztatás bonyolult procedúra, így nem láttuk értelmét. Intézetünkben 2 autista, 8 hallássérült és 4 értelmi fogyatékos osztály működik – mondja Wolf Erzsébet igazgatónő.
– Kik jelentkezhetnek az intézetbe?
– Mivel intézetünk az egyedüli magyar nyelvű iskola Erdélyben, ahol speciális nevelési igénnyel rendelkező gyermekekkel foglalkozunk, bármely megyéből jelentkezhetnek hozzánk. Ehhez az illető megyei tanácstól kell kérniük egy igazolást, hogy otthon nem részesülhetnek anyanyelvi oktatásban – mondja Ilyés Irén gyógypedagógus.
Jelentkezéskor a gyermeket kivizsgálják, és ha például egy gyermek halláskárosult, de súlyosabb fokú az értelmi fogyatékossága, akkor az értelmi fogyatékosokkal foglalkozó osztályba íratják.
A legtöbb fogyatékosság nem gyógyítható teljesen, de sokat lehet tenni annak érdekében, hogy a gyermek önállóbbá váljon. Volt olyan gyermek, aki arra sem volt képes, hogy ágyba feküdjön, és betakarózzon. Amióta az intézetben foglalkoznak vele, már képes erre. A legnagyobb hangsúlyt a gyerekek fejlesztésére helyezik, mivel a nem megfelelő gondoskodás miatt teljesen tönkremehet az élete. Az olyan gyermek mellé, aki egész életében gondoskodást igényel, az állam fizetett gondozót rendel. Ezt a szerepet a legtöbb esetben valamelyik szülő vállalja.
Autizmus – nevetni a fájdalomtól
Az autizmusnak van saját világnapja (április 2.), ám erről az idegi-fejlődési rendellenességről a folyamatos haladás ellenére is még nagyon keveset tudni. 2007-től nyilvánvalóvá vált, hogy genetikai okai vannak.
A jelenséggel először Hans Asperger foglalkozott 1944-ben. Az autizmusnak két fajtája van. Az Asperger-szindrómások magas szinten funkcionáló autisták. Sok esetben nagyon magas intelligenciahányadossal rendelkeznek, egyes feltételezések szerint Einstein és Darwin is autista volt. A Kanner-szindróma az autizmus súlyosabb fajtája. A Kanner-szindrómás személy saját külön világában él, nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud kommunikálni.
Jakab Margit, az autistákkal foglalkozó pedagógus elmondja, a kommunikáció nagyon nehezen megy minden itt tanuló gyereknek, ezért elsősorban az a cél, hogy a gyermekek megtanuljanak minimálisan kommunikálni. Minden gyereknek van úgynevezett kommunikációs füzete, melyben kis négyzeteken ábrák találhatók. Minden alapvető kommunikációs kifejezést egy ábra jelöl: kérem, éhes vagyok, fáj stb. Ezeket a képeket használják fel a gyerekek arra, hogy a pedagógussal kommunikáljanak. A pedagógus arra tanítja meg őket, hogy az ábrákat felhasználva mondatokat szerkesszenek. Van gyermek, aki odáig fejlődött, hogy tőmondatokban ugyan, de már beszél. Mivel az autistáknál az érzelmi szálak más síkon mozognak, mint az átlagembernél, gyakran nehéz megfejteni, hogy mi játszódik le bennük. Az egyik gyermek például, ha valamije nagyon fáj, akkor nem ordít vagy sír, hanem erőteljes nevetésbe tör ki.
– Az autistákat másképpen lehet jutalmazni, mint az átlag gyerekeket, hiszen egészen különleges, néha bizarr dolgot tekintenek jutalomnak. Hogyan oldják meg ezeknél a gyerekeknél a jutalmazást?
– Amikor egy gyerek beiratkozik hozzánk, komolyan elbeszélgetünk a családtagokkal, hogy megtudhassuk, otthon mivel szokták őket jutalmazni, mi az, ami örömet szerez nekik. Az egyik gyermekünk például azt tekinti jutalomnak, ha pár percig nézheti a tenyerét, más gyermek egy kis kerék pörgetésével tudja igazán lekötni magát, ismét mást azzal lehet jutalmazni, ha pár percig a számítógép elé engedjük – mondja Jakab Margit.
Az autista gyermekek még szigorúbban követik a napi programot, mint a többiek. Egy autistánál nagyobb érzelmi kitörést is kiválthat, amennyiben a napi program felborul. A pedagógusok rendszeresen részt vesznek továbbképzéseken, hogy napirenden legyenek a legújabb módszerekkel. Az autistáknál többféle módszert is alkalmaznak, melyek más országokban (például Magyarországon) évek óta sikerrel működnek.
Magyar, román, nemzetközi jelbeszéd
A halláskárosultak helyzete kicsit más, mint a többieké, hiszen amennyiben nem társul hozzá egyéb fogyatékosság, ugyanazokkal a képességekkel rendelkeznek, mint az átlagos gyermekek. Sokan esnek abba a hibába, hogy úgy kezelik őket is, mint az értelmi fogyatékosokat. Az intézetben nagy gondot fordítanak arra, hogy valamilyen szakképesítésre tegyenek szert a tanulók. Ritka, de akad olyan hallássérült, akinek felsőfokú végzettsége is van. Kevés az olyan gyermek, aki teljesen siketnek születik, a legtöbben rendelkeznek valamilyen hallásmaradvánnyal, vagy legalább a hallás emlékével. Ez nagymértékben segíti őket, hogy megtanuljanak kommunikálni, és szájról olvasva megértsenek másokat.
– A hallássérülteknek van ugyan egy nemzetközi jelrendszerük, de a jelbeszéd nemzetenként változik. Az intézetben melyiket használják a gyerekek?
– Valóban van különbség az egyes nemzetek jelbeszédében. Itt a gyermekek többnyire a magyar jeleket használják, mivel azonban több gyermek román környezetből érkezik, és azt a jelrendszert is ismeri, előfordul, hogy egy-egy jel beépül az ittenibe – mondja Nagy Szilárd audiológus.
A jelbeszédek esetében az egymásra hatás, beépülés ugyanúgy működik, mint a beszélt nyelvek esetében. Magyarországon alig egy éve a siketek által használt jelbeszédet külön nyelvként fogadták el, ami lényegesen könnyítette a halláskárosultak helyzetét. A közhivatalokban például kérhetnek tolmácsot, amennyiben fogyatékosságuk akadályozza őket az ügyintézésben.
Boró jól érzi magát itt
Időközben megérkezik kislányához Pataki Levente bogártelki református lelkipásztor. Együtt megyünk az emeletre, az óvodába.
– Számunkra ez az iskola, óvoda jelentette az egyetlen esélyt az itthon maradásra – mondja. – Amennyiben nem találtunk volna rá, Magyarországra kellett volna költöznünk, hogy a lányunk fejlesztéséről gondoskodhassunk. Mikor kiderült Boró tulajdonképpeni betegsége, akkor tudtuk, hogy nincs rá gyógyszer. A legfontosabb, amit tehetünk, hogy megfelelő módon gondoskodunk a fejlesztéséről, és erre kiváló lehetőség adódott ebben az intézetben.
– Mivel diagnosztizálták őt?
– Középsúlyos mentális retardáció, azaz szellemi lemaradás. Ez a hivatalos magyarországi eredmény, de itt a súlyosan fogyatékos osztályba sorolták.
– Segített-e valami-valaki abban, hogy el tudjátok fogadni ezt a helyzetet?
– Természetesen nem könnyű feldolgozni, hogy a gyermeked fogyatékos, de a magyarországi orvosok, illetve barátaink hozzáállása nagyon sokat segített. Talán a legnagyobb gondunk az, hogy mások hogyan fogadják el őt. A hozzánk hasonló családokat gyakran kiközösítik. A legtöbbet persze mindig az a gyülekezet segített, ahol éppen voltunk. Mindig egész emberként kezelték és fogadták el lányunkat. Kívülállóként gyakran másként látja az ember a fogyatékkal élőket. Minket mindig megérint, ha látunk egy ilyen gyereket.
– Észrevehető volt valamilyen fejlődés, vagy bármilyen változás rajta azóta, hogy ide jár?
– Határozottan! Egyre többet mond. Nagyon sokáig nem beszélt, sajátos jelrendszert használt. Az intézetben nagyon szépen megtanult például enni, vagy szól, ha wc-re kell mennie – apróságnak tűnhetnek, de esetünkben ezek óriási teljesítmények. Magyarországra évente kétszer visszük kivizsgálásra, és az ottani orvosok is határozott fejlődést észleltek. Nagyon fontos, hogy legyen egy kis csoport, ahol jól érzi magát, ez a hely tökéletesen megfelel erre.
A kicsik már alváshoz készülnek, amikor felérünk. Egyik-másik még kíváncsian kukucskál ki a paplan alól, meglesni az idegeneket. Az óvoda a legmodernebb felszerelésekkel rendelkezik. A londoni alapítvány tízévi munkájának köszönhetően talán egész Közép-Kelet Európa legmodernebb óvodája ez. Nem csoda, ha a szülők, akik ide járatják gyermekeiket, teljesen elégedettek.
Kérjünk időben segítséget gyermekünknek
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szülők felelősségét: ha felismerik gyermekük fogyatékosságát, haladéktalanul kérjenek segítséget. Az intézet teljes mértékben állami támogatással működik, a gyermekek taníttatása, fejlesztése nem ró külön anyagi terhet a szülőkre. A környezet kellemes, otthonos, az ellátás kitűnő. Az iskolához bentlakás is tartozik – hétvégére hazavihetik a szülők a gyerekeket, hét közben pedig jó kezekben, teljes felügyelet alatt tudhatják a csemetéket.
A fogyatékkal élő személyekkel többnyire esetlenül viselkedünk, túlzott előzékenységünkkel, vagy erőltetett empátiánkkal észrevétlenül megalázhatjuk őket – a legtöbb, amit tehetünk, a természetes viselkedés. Az elfogadás. Embertársaink fogyatékossága nem szégyen, „csupán” baj. Legfeljebb a társadalom egészséges részének szégyene, amely nem fogadja be, visszavonulásra, „rejtőzködésre” kényszeríti őket. Ez a páratlan kolozsvári iskola hatalmas lépés lehet egy olyan, például az angolhoz hasonló társadalom kialakulása felé, ahol az általános viszonyulás lehetővé teszi, hogy a beteg gyermeket nevelő családok teljes értékű részei legyenek a társadalmi, közösségi életnek.
HOVER ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)
2010. május 9.
Király András: meg kell várni a kormány határozatát
Várjuk meg a minisztériumok költségvetésének csökkentéséről szóló kormányhatározatot – kommentálta az államelnök tegnapi bejelentését Király András, az oktatási tárca államtitkára. A tisztségviselőtől azt kérdeztük, milyen hatása lesz a tanügyben dolgozók fizetésére a bejelentett 25 százalékos béralap-csökkentés?
Az államtitkár szerint csak egy kormányhatározat után lehet életbe léptetni a béralap csökkentését, az államelnök bejelentése alapján nem lehet mondani semmit a tervezett intézkedésről. Király arra vonatkozóan sem tudott választ adni, hogy a tanárok fizetését a fűnyíró-elv alapján, egyenlő arányban csökkentik, vagy pedig valamiféle súlyozás is lesz. Az államtitkár szerint Băsescu szavai azt sejtetik, hogy fűnyíró-elv alapján fognak fizetéseket csökkenteni. (hírszerk.)
Transindex.ro
Várjuk meg a minisztériumok költségvetésének csökkentéséről szóló kormányhatározatot – kommentálta az államelnök tegnapi bejelentését Király András, az oktatási tárca államtitkára. A tisztségviselőtől azt kérdeztük, milyen hatása lesz a tanügyben dolgozók fizetésére a bejelentett 25 százalékos béralap-csökkentés?
Az államtitkár szerint csak egy kormányhatározat után lehet életbe léptetni a béralap csökkentését, az államelnök bejelentése alapján nem lehet mondani semmit a tervezett intézkedésről. Király arra vonatkozóan sem tudott választ adni, hogy a tanárok fizetését a fűnyíró-elv alapján, egyenlő arányban csökkentik, vagy pedig valamiféle súlyozás is lesz. Az államtitkár szerint Băsescu szavai azt sejtetik, hogy fűnyíró-elv alapján fognak fizetéseket csökkenteni. (hírszerk.)
Transindex.ro
2010. május 10.
Kettős elvárásnak megfelelni. Tízéves a moldvai magyar oktatás
Felbecsülhetetlen az eredménye a tíz évvel ezelőtt indított oktatási programnak, de még az út elején vagyunk, és csak akkor lehetünk nyugodtak, ha minden moldvai csángómagyar gyermeknek, aki magyarul akar tanulni, meglesz erre a lehetősége — szögezte le Sógor Csaba EP-képviselő szombaton azon a találkozón, amelyet a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a moldvai magyar oktatási program tízéves évfordulója alkalmából szervezett a gyimesközéploki Borospatakán.
Jelenleg Bákó megye huszonkét településén tanítanak iskolában, illetve iskolán kívül magyar nyelvet, a programban részt vevő gyermekek száma meghaladja az ezerötszázat. A korábbi és jelenlegi tanárok részvételével rendezett, az eddigi munka eredményeit összegző találkozón Hegyeli Attila programvezető hangsúlyozta, bár valóban sokatmondóak az eredmények, mert sikerült valamit megváltoztatni az érintett közösségekben, önmagában az oktatás nem fékezheti meg az asszimilációt. Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai (nyelvi) felzárkóztató csángóoktatás közel húsz évvel ezelőtti kezdeményezője, nyugdíjazásáig vezetője kiemelte, a Moldvában tanító magyartanároknak kettős elvárásnak kell megfelelniük, a támogatókénak és csángó közösségének. Solomon Adrián, a csángószövetség elnöke megköszönte a tanárok kitartó munkáját, azt, hogy sokan „életüket teszik rá, hogy mentsék, ami menthető", és arra kérte őket, a régiek jöjjenek vissza, a jelenlegiek maradjanak, mert sok még a tennivaló.
Sántha Attila bemutatta a kézdivásárhelyi Zelegor Kiadó által megjelentetett, Tíz év Moldvában című, a tanárok beszámolóit tartalmazó kötetet, Nistor Ilona saját CD-jét ismertette, csángó témájú dokumentumfilmeket vetítettek, a találkozó főszereplői, a tanárok pedig moldvai élményeikről számoltak be.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Felbecsülhetetlen az eredménye a tíz évvel ezelőtt indított oktatási programnak, de még az út elején vagyunk, és csak akkor lehetünk nyugodtak, ha minden moldvai csángómagyar gyermeknek, aki magyarul akar tanulni, meglesz erre a lehetősége — szögezte le Sógor Csaba EP-képviselő szombaton azon a találkozón, amelyet a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a moldvai magyar oktatási program tízéves évfordulója alkalmából szervezett a gyimesközéploki Borospatakán.
Jelenleg Bákó megye huszonkét településén tanítanak iskolában, illetve iskolán kívül magyar nyelvet, a programban részt vevő gyermekek száma meghaladja az ezerötszázat. A korábbi és jelenlegi tanárok részvételével rendezett, az eddigi munka eredményeit összegző találkozón Hegyeli Attila programvezető hangsúlyozta, bár valóban sokatmondóak az eredmények, mert sikerült valamit megváltoztatni az érintett közösségekben, önmagában az oktatás nem fékezheti meg az asszimilációt. Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai (nyelvi) felzárkóztató csángóoktatás közel húsz évvel ezelőtti kezdeményezője, nyugdíjazásáig vezetője kiemelte, a Moldvában tanító magyartanároknak kettős elvárásnak kell megfelelniük, a támogatókénak és csángó közösségének. Solomon Adrián, a csángószövetség elnöke megköszönte a tanárok kitartó munkáját, azt, hogy sokan „életüket teszik rá, hogy mentsék, ami menthető", és arra kérte őket, a régiek jöjjenek vissza, a jelenlegiek maradjanak, mert sok még a tennivaló.
Sántha Attila bemutatta a kézdivásárhelyi Zelegor Kiadó által megjelentetett, Tíz év Moldvában című, a tanárok beszámolóit tartalmazó kötetet, Nistor Ilona saját CD-jét ismertette, csángó témájú dokumentumfilmeket vetítettek, a találkozó főszereplői, a tanárok pedig moldvai élményeikről számoltak be.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. május 10.
Nem szűnő vita a régióról
Továbbra is vita tárgyát képezi, hogy milyen szempontok alapján kellene a romániai megyéket csoportosítani. Az új régiókról és az ország regionális politikájáról beszélgettek Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője, Tánczos Barna államtitkár, Csutak István régiófejlesztési szakértő, Ilyés Szabolcs pályázatíró tanácsadó, Nagy Egon, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának adjunktusa, Vincze Mária, a Közgazdaságtan és Gazdálkodástudományi Kar professzora Kolozsváron egy kerekasztal-beszélgetésen.
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság által szervezett beszélgetés során kiindulásként szolgált a Csutak István által kidolgozott, új regionális felosztás, amelyet az RMDSZ törvénytervezet formájában már a román parlament elé is terjesztett, sőt már a szenátus hallgatólagos szavazattal el is fogadta azt.
Vita tárgyát képezték a Csutak által használt kritériumok, így például a homogenitás elve, miszerint az azonos problémákkal, azonos gazdasági szinten levő megyék jobban tudnak fejlődni. A beszélgetés résztvevői ezzel szembeállították azt az elvet, hogy a gazdag, jól fejlett szomszéd húzóerő tud lenni.
A jelenlévők egyértelműen elfogadták: fontos, hogy a külvilág egységes régiónak lásson egy területet, de ennél sokkal fontosabb az, hogy az ott lakók magukat egységnek „éljék meg”, azaz legyen identitástudatuk. És ebben az irányban érdemes lenne előkeresni a történelmi régiókat: Bánság, Partium, Székelyföld, Barcaság, bár ezeknek a határai nehezen meghatározhatóak, és a több évtizedes megyeformában való élés is rombolta az identitástudatot.
Fontos kérdésként merült fel az, bár a legjobb lenne a megyehatárokat is felbontani, vajon ez most kivitelezhető-e, vagy egy méhkast nyitna ki a román kormány. Ugyanis akkor minden megyében előjönnének a régi konfliktusok, követelések, ugyanakkor ezáltal egy organikusabb átszervezést lehetne létrehozni. Az 1968-ban végrehajtott megyésítés ugyanis mesterséges és erőszakos volt, amit akkor rengeteg kistérség megszenvedett.
A jelenlegi felosztás nem működik hatékonyan, nagyon kevés pénzt tudott lehívni Románia. Az új regionális politika kidolgozása arra lenne jó, hogy a 2012-ben kezdődő új költségvetési szakaszban jobb pozíciói lennének az országnak, hatékonyabban tudná a pénzeket lehívni. A költségvetési éven belül szinte lehetetlenség bármit is módosítani.
Erdély.ma
Továbbra is vita tárgyát képezi, hogy milyen szempontok alapján kellene a romániai megyéket csoportosítani. Az új régiókról és az ország regionális politikájáról beszélgettek Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője, Tánczos Barna államtitkár, Csutak István régiófejlesztési szakértő, Ilyés Szabolcs pályázatíró tanácsadó, Nagy Egon, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának adjunktusa, Vincze Mária, a Közgazdaságtan és Gazdálkodástudományi Kar professzora Kolozsváron egy kerekasztal-beszélgetésen.
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság által szervezett beszélgetés során kiindulásként szolgált a Csutak István által kidolgozott, új regionális felosztás, amelyet az RMDSZ törvénytervezet formájában már a román parlament elé is terjesztett, sőt már a szenátus hallgatólagos szavazattal el is fogadta azt.
Vita tárgyát képezték a Csutak által használt kritériumok, így például a homogenitás elve, miszerint az azonos problémákkal, azonos gazdasági szinten levő megyék jobban tudnak fejlődni. A beszélgetés résztvevői ezzel szembeállították azt az elvet, hogy a gazdag, jól fejlett szomszéd húzóerő tud lenni.
A jelenlévők egyértelműen elfogadták: fontos, hogy a külvilág egységes régiónak lásson egy területet, de ennél sokkal fontosabb az, hogy az ott lakók magukat egységnek „éljék meg”, azaz legyen identitástudatuk. És ebben az irányban érdemes lenne előkeresni a történelmi régiókat: Bánság, Partium, Székelyföld, Barcaság, bár ezeknek a határai nehezen meghatározhatóak, és a több évtizedes megyeformában való élés is rombolta az identitástudatot.
Fontos kérdésként merült fel az, bár a legjobb lenne a megyehatárokat is felbontani, vajon ez most kivitelezhető-e, vagy egy méhkast nyitna ki a román kormány. Ugyanis akkor minden megyében előjönnének a régi konfliktusok, követelések, ugyanakkor ezáltal egy organikusabb átszervezést lehetne létrehozni. Az 1968-ban végrehajtott megyésítés ugyanis mesterséges és erőszakos volt, amit akkor rengeteg kistérség megszenvedett.
A jelenlegi felosztás nem működik hatékonyan, nagyon kevés pénzt tudott lehívni Románia. Az új regionális politika kidolgozása arra lenne jó, hogy a 2012-ben kezdődő új költségvetési szakaszban jobb pozíciói lennének az országnak, hatékonyabban tudná a pénzeket lehívni. A költségvetési éven belül szinte lehetetlenség bármit is módosítani.
Erdély.ma
2010. május 10.
Akik húsz éve segítenek
Együtt ünnepelt tegnap délelőtt a vártemplomi gyülekezet belföldi és külföldi vendégeivel.
Két évtizede alakult Románia egyik legrégebbi civil szervezete, a Vártemplom Lazarenum Alapítványa, amely ugyancsak húsz éve tartja a kapcsolatot és folytatja a közös munkát azokkal, akik az elsők között siettek segíteni a rendszerváltás utáni országon, városon, annak református egyházközségein – a hollandiai Leiden gyülekezetével, De Bakkerij Diakóniai Központjának munkatársaival, önkénteseivel. Ez alkalomból vált hálaadó istentiszteletté a vasárnapi, vártemplomi délelőtt, amelyen Tőkés László püspök hirdetett igét.
Az elöljáró prédikációjában – többek között – a Himnuszt értelmezte, mint mondta, a bőség annak idején az isteni kegyelmet jelentette, ily értelemben (is) kívánt jókedvet, bőséget a gyülekezetnek. Az ünnepi műsort szintén az igehirdető vezette fel – elsősorban néhai kollégájára, Fülöp G. Dénesre, a Vártemplom egykori lelkészére emlékezett, majd az Új Kezdetre: a szó konkrét – gyülekezeti folyóirati – és átvitt értelmében, az új kezdetekre, amelyek sokszor megtorpantak, de mindig volt lelkierő a folytatáshoz. Beszédét az uniós gondokkal, a keresztényellenesség vagy inkább kereszténységmellőzés problémáival folytatta, szó esett úgy a dalai láma kérdéses látogatásáról, mint Verespatakról avagy II. János Pál pápáról, a semmihez sem ragaszkodásról, ugyanakkor a hit fontosságáról. Az ünnepi műsor részeként Henter Lóránd segédlelkész köszöntötte a gyülekezetet és holland nyelven a vendégeket, majd a Psalmus vegyes kar énekét követően Fülöp Ilona, a Vártemplom Diakóniai Központ vezetője, Fülöp G. Dénes özvegye mondott üdvözlőbeszédet és köszönte meg az igehirdető, valamint a 16 fős holland küldöttség újbóli látogatását, részvételét. – Köszönöm a gyülekezetnek, a lelkipásztoroknak, hogy férjem munkáját folytatják, a vendégeinknek, hogy mindvégig kitartottak mellettünk, annak ellenére, hogy lelkipásztorukat első látogatásakor három napig a Continental szállóban tartotta fogva a hatalom. Mégsem riadtak vissza, újra jöttek és segítettek. Nagyon sokat tanultunk tőlük. Az ország egyik első alapítványa volt a Lazarenum, amely első feladataként létrehozta a Lídia Otthont, ahol húsz árva gyereket nevelünk, majd a diakóniai központot és öregotthont, amelyben negyvenhárom idős személyt gondozunk. Hármasfaluban hat parasztházat vásároltunk és családbefogadási programot folytatunk, mindezt holland testvéreink segítségével. '90-ben rengetegen segítettek, sokan elmaradoztak, de a leideniek velünk maradtak mindvégig: segítettek Dózsa György, Havad és Illye testvérgyülekezeteinek, ők vásárolták meg a ProCardia épületét, kapcsolatot teremtettek a művészeti iskolák között, hangszereket vásároltak és egy csoportot is fogadtak Hollandiában. Meglátogatták a börtönt, a raboknak sportfelszerelést adományoztak, segítő tevékenységeikben 250 hollandiai fiatal vett részt, vezetőjük Marosvásárhely tiszteletbeli polgára. És őket is marosvásárhelyieknek tekintjük immár. Ezért is ünnepelünk együtt ezen a napon – mondta Fülöp Ilona a vendégek köszöntője előtt egy vasárnap délelőtti, zsúfolásig telt Vártemplomban.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
Együtt ünnepelt tegnap délelőtt a vártemplomi gyülekezet belföldi és külföldi vendégeivel.
Két évtizede alakult Románia egyik legrégebbi civil szervezete, a Vártemplom Lazarenum Alapítványa, amely ugyancsak húsz éve tartja a kapcsolatot és folytatja a közös munkát azokkal, akik az elsők között siettek segíteni a rendszerváltás utáni országon, városon, annak református egyházközségein – a hollandiai Leiden gyülekezetével, De Bakkerij Diakóniai Központjának munkatársaival, önkénteseivel. Ez alkalomból vált hálaadó istentiszteletté a vasárnapi, vártemplomi délelőtt, amelyen Tőkés László püspök hirdetett igét.
Az elöljáró prédikációjában – többek között – a Himnuszt értelmezte, mint mondta, a bőség annak idején az isteni kegyelmet jelentette, ily értelemben (is) kívánt jókedvet, bőséget a gyülekezetnek. Az ünnepi műsort szintén az igehirdető vezette fel – elsősorban néhai kollégájára, Fülöp G. Dénesre, a Vártemplom egykori lelkészére emlékezett, majd az Új Kezdetre: a szó konkrét – gyülekezeti folyóirati – és átvitt értelmében, az új kezdetekre, amelyek sokszor megtorpantak, de mindig volt lelkierő a folytatáshoz. Beszédét az uniós gondokkal, a keresztényellenesség vagy inkább kereszténységmellőzés problémáival folytatta, szó esett úgy a dalai láma kérdéses látogatásáról, mint Verespatakról avagy II. János Pál pápáról, a semmihez sem ragaszkodásról, ugyanakkor a hit fontosságáról. Az ünnepi műsor részeként Henter Lóránd segédlelkész köszöntötte a gyülekezetet és holland nyelven a vendégeket, majd a Psalmus vegyes kar énekét követően Fülöp Ilona, a Vártemplom Diakóniai Központ vezetője, Fülöp G. Dénes özvegye mondott üdvözlőbeszédet és köszönte meg az igehirdető, valamint a 16 fős holland küldöttség újbóli látogatását, részvételét. – Köszönöm a gyülekezetnek, a lelkipásztoroknak, hogy férjem munkáját folytatják, a vendégeinknek, hogy mindvégig kitartottak mellettünk, annak ellenére, hogy lelkipásztorukat első látogatásakor három napig a Continental szállóban tartotta fogva a hatalom. Mégsem riadtak vissza, újra jöttek és segítettek. Nagyon sokat tanultunk tőlük. Az ország egyik első alapítványa volt a Lazarenum, amely első feladataként létrehozta a Lídia Otthont, ahol húsz árva gyereket nevelünk, majd a diakóniai központot és öregotthont, amelyben negyvenhárom idős személyt gondozunk. Hármasfaluban hat parasztházat vásároltunk és családbefogadási programot folytatunk, mindezt holland testvéreink segítségével. '90-ben rengetegen segítettek, sokan elmaradoztak, de a leideniek velünk maradtak mindvégig: segítettek Dózsa György, Havad és Illye testvérgyülekezeteinek, ők vásárolták meg a ProCardia épületét, kapcsolatot teremtettek a művészeti iskolák között, hangszereket vásároltak és egy csoportot is fogadtak Hollandiában. Meglátogatták a börtönt, a raboknak sportfelszerelést adományoztak, segítő tevékenységeikben 250 hollandiai fiatal vett részt, vezetőjük Marosvásárhely tiszteletbeli polgára. És őket is marosvásárhelyieknek tekintjük immár. Ezért is ünnepelünk együtt ezen a napon – mondta Fülöp Ilona a vendégek köszöntője előtt egy vasárnap délelőtti, zsúfolásig telt Vártemplomban.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 10.
A magyar diákok legjava Marosvásárhelyen
A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban V. alkalommal szervezték meg a hét végén a magyar tannyelvű középiskolák országos tantárgyversenyét. Az erdélyi középiskolák legjobb tanulói biológiából, földrajzból, informatikából, társadalomtudományokból és történelemből mérték össze tudásukat. Jelen volt Markó Béla miniszterelnök-helyettes, szövetségi elnök, a verseny fővédnöke, aki a megnyitón köszöntötte a diákokat.
Bálint István iskolaigazgató elmondta, hogy valamely iskola eredményességét a diákok teljesítménye alapján lehet lemérni. Ehhez pedig olyan versenyek kellenek, amelyek lehetőséget biztosítanak a megmérettetésre. Ezért választották ki azokat a tantárgyakat, amelyekben a magyar diákoknak országos viszonylatban nincsenek felmérhető eredményeik. A verseny, amelyen évente 25-30 iskola képviselteti magát közel 200 diákkal, a tanügyminisztérium által elismert, oklevéllel megerősített és bejegyzett vetélkedő.
A legtöbb első díjas bolyais diák
De lássuk a nyerteseket. A Nyárádi Erasmus Gyula biológia tantárgyverseny – melynek zsűrijét dr. Nagy Örs, a MOGYE prorektora elnökölte – két tagozatban zajlott. Az elsőt, a növény- és állatbiológia vetélkedőt a X. osztályos György Szidónia bolyais diáklány nyerte, aki a vegyi kombinát káros hatásairól írt dolgozatot mutatott be. Pontszáma jóval meghaladta az utána következő helyezettét. A második, az orvosi biológiai vetélkedőn a székelyföldiek arattak, első helyezést Kész Blanka, a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja ért el.
A Teleki Sámuel földrajzverseny természetföldrajz vetélkedőjét Berze Tamás, a Tamási Áron Elméleti Líceum diákja nyerte, Székely Andrea bolyais diáklány harmadik lett. A humánföldrajz vetélkedőn Illés Tamás székelyudvarhelyi diák bizonyult a legjobbnak, Hunyadi Adrienn, a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum diákja harmadik lett. A díjakat dr. Makkai Gergely, a zsűri elnöke nyújtotta át.
A Kalkulusz informatikaverseny mindkét szekciójában a marosvásárhelyiek szerezték meg az első helyet. A programozói vetélkedőn a X. osztályos Nagy Gellért érte el legnagyobb pontszámot, alkalmazott informatikából László Sándor lett a legjobb. Mindketten a Bolyai tanulói. Eredményeiket dr. Kása Zoltán, a Sapientia professzora méltatta.
Az üzleti tervek vetélkedőjét Demeter Zselyke és György Szilárd, a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceum diákjai nyerték, míg a multimédia versenyt Csáka István és László Barna, a székelykeresztúri Orbán Balázs Elméleti Líceum diákjai. Halmen József és Barabás Szilárd másodikok lettek. Filozófiából Péter Attila, a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákja vitte el az első díjat, Nyulas Dorottya vallás és kultúra szekcióban harmadik helyezést ért el. Munkájukat dr. Fülöp Árpád, a csíkszeredai Sapientia EMTE adjunktusa méltatta.
Az Anonymus történelmi vetélkedőn a nagykárolyi Komlódi Kinga bizonyult a legeredményesebbnek, a szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpont diákja, Kovács Kinga második, Takács Kincső Eszter, a marosvásárhelyi Pedagógiai Líceum diákja harmadik lett. Dr. Rüsz Fogasi Enikő, a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem tanszékének dékánja 10-es bejutó jegyet, ingyenes oktatást és félévi ösztöndíjat garantált a diákoknak.
A Bolyai-kupa helyben marad
Díjazás után Bálint István iskolaigazgató bejelentette, a Bolyai-kupa a legeredményesebb középiskolát illeti, s az nem más, mint a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, mely a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumot előzte meg.
A vetélkedőnek több támogatója volt, köztük a tanügyminisztérium, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a megyei tanács, a Bolyai Collegium, a Communitas, az Eurotransz alapítványok. A nagyszabású verseny szervezését és lebonyolítását egy hattagú bizottság vezette: József Éva biológia-, Molnár Zoltán földrajz-, Fejér Magdolna informatika-, Láday Zoltán társadalomtudomány-, dr. Borsos Szabolcs filozófia- és Józsa István történelemtanár.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban V. alkalommal szervezték meg a hét végén a magyar tannyelvű középiskolák országos tantárgyversenyét. Az erdélyi középiskolák legjobb tanulói biológiából, földrajzból, informatikából, társadalomtudományokból és történelemből mérték össze tudásukat. Jelen volt Markó Béla miniszterelnök-helyettes, szövetségi elnök, a verseny fővédnöke, aki a megnyitón köszöntötte a diákokat.
Bálint István iskolaigazgató elmondta, hogy valamely iskola eredményességét a diákok teljesítménye alapján lehet lemérni. Ehhez pedig olyan versenyek kellenek, amelyek lehetőséget biztosítanak a megmérettetésre. Ezért választották ki azokat a tantárgyakat, amelyekben a magyar diákoknak országos viszonylatban nincsenek felmérhető eredményeik. A verseny, amelyen évente 25-30 iskola képviselteti magát közel 200 diákkal, a tanügyminisztérium által elismert, oklevéllel megerősített és bejegyzett vetélkedő.
A legtöbb első díjas bolyais diák
De lássuk a nyerteseket. A Nyárádi Erasmus Gyula biológia tantárgyverseny – melynek zsűrijét dr. Nagy Örs, a MOGYE prorektora elnökölte – két tagozatban zajlott. Az elsőt, a növény- és állatbiológia vetélkedőt a X. osztályos György Szidónia bolyais diáklány nyerte, aki a vegyi kombinát káros hatásairól írt dolgozatot mutatott be. Pontszáma jóval meghaladta az utána következő helyezettét. A második, az orvosi biológiai vetélkedőn a székelyföldiek arattak, első helyezést Kész Blanka, a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja ért el.
A Teleki Sámuel földrajzverseny természetföldrajz vetélkedőjét Berze Tamás, a Tamási Áron Elméleti Líceum diákja nyerte, Székely Andrea bolyais diáklány harmadik lett. A humánföldrajz vetélkedőn Illés Tamás székelyudvarhelyi diák bizonyult a legjobbnak, Hunyadi Adrienn, a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum diákja harmadik lett. A díjakat dr. Makkai Gergely, a zsűri elnöke nyújtotta át.
A Kalkulusz informatikaverseny mindkét szekciójában a marosvásárhelyiek szerezték meg az első helyet. A programozói vetélkedőn a X. osztályos Nagy Gellért érte el legnagyobb pontszámot, alkalmazott informatikából László Sándor lett a legjobb. Mindketten a Bolyai tanulói. Eredményeiket dr. Kása Zoltán, a Sapientia professzora méltatta.
Az üzleti tervek vetélkedőjét Demeter Zselyke és György Szilárd, a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceum diákjai nyerték, míg a multimédia versenyt Csáka István és László Barna, a székelykeresztúri Orbán Balázs Elméleti Líceum diákjai. Halmen József és Barabás Szilárd másodikok lettek. Filozófiából Péter Attila, a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákja vitte el az első díjat, Nyulas Dorottya vallás és kultúra szekcióban harmadik helyezést ért el. Munkájukat dr. Fülöp Árpád, a csíkszeredai Sapientia EMTE adjunktusa méltatta.
Az Anonymus történelmi vetélkedőn a nagykárolyi Komlódi Kinga bizonyult a legeredményesebbnek, a szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpont diákja, Kovács Kinga második, Takács Kincső Eszter, a marosvásárhelyi Pedagógiai Líceum diákja harmadik lett. Dr. Rüsz Fogasi Enikő, a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem tanszékének dékánja 10-es bejutó jegyet, ingyenes oktatást és félévi ösztöndíjat garantált a diákoknak.
A Bolyai-kupa helyben marad
Díjazás után Bálint István iskolaigazgató bejelentette, a Bolyai-kupa a legeredményesebb középiskolát illeti, s az nem más, mint a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, mely a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumot előzte meg.
A vetélkedőnek több támogatója volt, köztük a tanügyminisztérium, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a megyei tanács, a Bolyai Collegium, a Communitas, az Eurotransz alapítványok. A nagyszabású verseny szervezését és lebonyolítását egy hattagú bizottság vezette: József Éva biológia-, Molnár Zoltán földrajz-, Fejér Magdolna informatika-, Láday Zoltán társadalomtudomány-, dr. Borsos Szabolcs filozófia- és Józsa István történelemtanár.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 10.
Iskolai vezetőtanácsok – A diákok megfigyelők lesznek
A diákok megfigyelőként jelen lehetnek az iskolák vezetőtanácsában a szerint a módosító indítvány szerint, amelyet a képviselőház oktatási bizottsága fogadott el.
Oana Badea, a minisztérium államtitkára azt nyilatkozta, hogy a tanügyi bizottság által elfogadott módosítás szerint, a diákoknak megfigyelőként a szakszervezetekhez hasonló státusa lesz és ellenjegyezhetik a vezetőtanácsi ülések jegyzőkönyvét.
Hangsúlyozta, a diákoknak az oktatás minden szakaszában meglesz ez a státuszuk.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)
A diákok megfigyelőként jelen lehetnek az iskolák vezetőtanácsában a szerint a módosító indítvány szerint, amelyet a képviselőház oktatási bizottsága fogadott el.
Oana Badea, a minisztérium államtitkára azt nyilatkozta, hogy a tanügyi bizottság által elfogadott módosítás szerint, a diákoknak megfigyelőként a szakszervezetekhez hasonló státusa lesz és ellenjegyezhetik a vezetőtanácsi ülések jegyzőkönyvét.
Hangsúlyozta, a diákoknak az oktatás minden szakaszában meglesz ez a státuszuk.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)
2010. május 10.
A fejlesztési régiók újrafelosztásáról értekeztek Kolozsváron
Tarthatatlan a jelenlegi fejlesztési régiók felosztása, ezek kialakításakor a térségek homogenitására és versenyképességére is tekintettel kell lenni – vélték a témában pénteken Kolozsváron tartott kerekasztal-beszélgetés résztvevői.
A Transindex és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság szervezte rendezvényen Winkler Gyula, RMDSZ-es EP-képviselő, Tánczos Barna fejlesztési államtitkár, Csutak István régiófejlesztési szakértő, Ilyés Szabolcs pályázatíró tanácsadó, Nagy Egon, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem földrajz karának adjunktusa és Vincze Mária, a közgazdaságtan kar professzora vett részt.
Tánczos Barna a jelenlegi fejlesztési régiókról elmondta: mesterséges térségekről van szó, amelyek identitás hiányában nem tudnak kellőképpen érvényesülni. Úgy vélte, ezek megértek a változtatásra, azonban veszély rejlik abban, ha ezt az RMDSZ kezdeményezi, hiszen könnyen rásüthetik, hogy etnikai alapon kívánja újrarajzolni ezeket. Winkler Gyula szerint a cél, hogy Románia modernizációja megtörténjen, ehhez pedig működőképes régiók kellenek.
Hangsúlyozta: szükség van a mielőbbi decentralizációra. Példaként Görögországot hozta fel, ahol az uniós támogatásokat központilag irányítással hívták le, amely lehetővé tette az adatok „kozmetikázását”. Kisebb vita csak Nagy Egon és Vincze Mária, illetve Csutak István között alakult ki a fejlesztési régiók újrafelosztása kapcsán. Nagy arról beszélt, hogy az elmaradottabb területek lökést kaphatnak a gyorsabban fejlődő gazdasági pólusoktól.
Vincze Mária is úgy vélte, hogy a régiók újrarajzolásánál a versenyképesség kritériuma fontosabb kell hogy legyen a homogenitásnál. Csutak István elismerte, hogy a decentralizációnak veszélyei is vannak, de álláspontja szerint meg kell adni a kevésbé fejlett régióknak a felzárkózás lehetőségét, ellenkező esetben a „nagyobb kutya megeszi a kisebbik halat”.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Tarthatatlan a jelenlegi fejlesztési régiók felosztása, ezek kialakításakor a térségek homogenitására és versenyképességére is tekintettel kell lenni – vélték a témában pénteken Kolozsváron tartott kerekasztal-beszélgetés résztvevői.
A Transindex és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság szervezte rendezvényen Winkler Gyula, RMDSZ-es EP-képviselő, Tánczos Barna fejlesztési államtitkár, Csutak István régiófejlesztési szakértő, Ilyés Szabolcs pályázatíró tanácsadó, Nagy Egon, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem földrajz karának adjunktusa és Vincze Mária, a közgazdaságtan kar professzora vett részt.
Tánczos Barna a jelenlegi fejlesztési régiókról elmondta: mesterséges térségekről van szó, amelyek identitás hiányában nem tudnak kellőképpen érvényesülni. Úgy vélte, ezek megértek a változtatásra, azonban veszély rejlik abban, ha ezt az RMDSZ kezdeményezi, hiszen könnyen rásüthetik, hogy etnikai alapon kívánja újrarajzolni ezeket. Winkler Gyula szerint a cél, hogy Románia modernizációja megtörténjen, ehhez pedig működőképes régiók kellenek.
Hangsúlyozta: szükség van a mielőbbi decentralizációra. Példaként Görögországot hozta fel, ahol az uniós támogatásokat központilag irányítással hívták le, amely lehetővé tette az adatok „kozmetikázását”. Kisebb vita csak Nagy Egon és Vincze Mária, illetve Csutak István között alakult ki a fejlesztési régiók újrafelosztása kapcsán. Nagy arról beszélt, hogy az elmaradottabb területek lökést kaphatnak a gyorsabban fejlődő gazdasági pólusoktól.
Vincze Mária is úgy vélte, hogy a régiók újrarajzolásánál a versenyképesség kritériuma fontosabb kell hogy legyen a homogenitásnál. Csutak István elismerte, hogy a decentralizációnak veszélyei is vannak, de álláspontja szerint meg kell adni a kevésbé fejlett régióknak a felzárkózás lehetőségét, ellenkező esetben a „nagyobb kutya megeszi a kisebbik halat”.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2010. május 10.
Biztosak a megszorítások: az IMF csak a nyugdíj- és bércsökkentések alkalmazása után utalja ki a pénzt
Ugyan alternatívaként felmerült az adóemelés lehetősége is, végül elfogadta a kormány javaslatát a Nemzetközi Valutaalap (IMF) romániai küldöttsége, így immár biztos, hogy 25 százalékkal csökken a közalkalmazotti béralap, 15 százalékkal alacsonyabbak lesznek a nyugdíjak, illetve a munkanélküli-segély, s a jelenlegi 705 lejről a magánszférában is alkalmazott 600 lejre csökken a közalkalmazotti minimálbér. Mindezt lapzártánkkor jelentette be Emil Boc miniszterelnök.
Mint részletezte, a megszorító intézkedések azért váltak elkerülhetetlenné, mivel 2007 második felétől a bérek és nyugdíjak növekedési üteme jóval meghaladta a munka termelékenységének bővülését, ami pedig súlyos egyensúlyhiányhoz, ezáltal költségvetési hiányhoz vezetett.
A kormányfő ugyanakkor a megszorítások mellett gazdaságfejlesztési programokat is ígért. Így egymilliárd eurós, a vidéki kis- és közepes vállalkozások támogatására irányuló munkahelyteremtő csomagot, kétmilliárd eurós beruházás-fejlesztési programot, és jelentős infrastruktúra-fejlesztési programokat és projekteket helyezett kilátásba, például 500 kilométernyi közút felújítását, Nagyvárad, Kolozsvár és Lugos körgyűrűjének befejezését, valamint az Első otthonhoz hasonló támogatási programok folytatását.
Emellett agresszív fellépést ígért az adócsalás ellen. Ez szerinte elegendő ahhoz, hogy tartható legyen az IMF-fel a napokban kialkudott 6,8 százalékos hiánycél. Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter közölte: az intézkedéseket június 20-áig életbe kell léptetni.
Băsescu: újabb hitel kellene
Ha a kormány nem csökkentené a közalkalmazottak béralapját, a nyugdíjakat, illetve a munkanélküli segélyt, akkor Romániának újabb külföldi hitelt kellene igényelnie, ami pedig az ország jövőjének és a polgárok millióinak „elzálogosítását” jelentené – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Traian Băsescu államfő. „Nem szabad áltatnunk magunkat, nem csaphatjuk be a választópolgárokat ahányszor csak választási kampányban vagyunk. Bosszút állnak most a korábban nyugdíj- és fizetésemelésekre, pluszjuttatásokra kiadott pénzek, s sajnos nem azok járnak pórul, akik fedezet nélküli kiadásokkal próbáltak szavazatokat szerezni” – hangsúlyozta.
Mint részletezte, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Romániában vizsgálódó képviselőivel próbáltak olyan programot kidolgozni, amely lehetővé teszi a közkiadások csökkentését. Băsescu elmondta, a juttatások csökkentéséért nem az IMF-et kell hibáztatni, a kiadások visszaszorításának módozatáról a kormány döntött. „A kabinet fő célkitűzése az volt, hogy ne kelljen növelni az adókat” – tájékoztatott az államfő, aki szerint a Valutaalap képviselőivel kidolgozott program alkalmazásával a román gazdaság növekedési pályára állhat. Băsescu ugyanakkor azt is közölte, hogy a kormány tervezetére az IMF, az Európai Unió, valamint a Világbank illetékesei is rábólintottak, egyetlen feltételük az volt, hogy a kabinet ültesse is gyakorlatba elképzeléseit.
Elkerülhetetlen az adóemelés?
Kevés lesz a közalkalmazottak béralapjának 25 százalékos csökkentése, a 15 százalékkal alacsonyabb nyugdíjakkal és munkanélküli-segéllyel együtt is ahhoz, hogy rendbe rakja a román költségvetést, és csökkentse az államháztartás hiányát – nyilatkozta a Krónikának Ilie Şerbănescu gazdasági elemző. Szerinte mindenképp szükség lesz az adó és az általános forgalmi adó emelésére.
Şerbănescu úgy ítéli meg, e nyáron, de legkésőbb ősz elején meg is történik. Mint beszámoltunk, a szakértő korábban a Krónikának úgy nyilatkozott, a román gazdasági modell fenntarthatatlan, mert csak és kizárólag a fogyasztáson alapul, miközben nem termel és nem exportál eleget ahhoz, hogy meglegyen a fogyasztás alapja.
Összeomlás-ellenes szükségintézkedések
Szükségszerűek a drasztikus intézkedések, különben összeomlik az ország –fejtette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes is. Az RMDSZ elnöke elmondta, ebben a nehéz helyzetben, amikor az országra vetül a Valutaalap és a kormány megszorító intézkedéseinek árnyéka, rendkívül nehéz optimista beszédet tartani, de abban bízik, hogy a nehéz helyzet ráébreszt mindenkit arra, hogy komoly reformokra van szükség.
„Amit húsz éven át nem oldottak meg a kormányok, azt most meg kell tenni. Rendkívül központosított, pazarló és bürokratikus államban élünk, amit át kell szervezni, újra kell gondolni” – hangoztatta a szövetségi elnök. Markó szerint olyan országban élünk, ahol sikernek számít, hogy öt-hat év alatt elkészült 42 kilométer autópálya, holott ez bárhol a világon nevetség tárgya lenne.
Sürgetett lépések
Bár tegnap lapzártánkig nem került még nyilvánosságra a megállapodás pontos szövege, Jeffrey Franks, az IMF romániai küldöttségének vezetője sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a tavaly igényelt készenléti hitel ötödik, 850 millió eurós részletének folyósítása várhatóan késni fog, mivel csak akkor utalják a pénzt, ha a kormány teljesíti a vállaltakat. Mint mondta, sikerült megállapodásra jutniuk a román hatóságokkal.
A Franksszel folytatott tegnapi megbeszélést követően Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter elmondta, a Valutaalap képviselőivel a már említett megszorítások mellett a korábban becsült 5,9 százalék helyett 6,8 százalékos GDP-arányos hiánycélról, a korábban jósolt 1,3, majd 0,87 százalék helyett nulla százalékos gazdasági növekedésről beszéltek. A szaktárcavezető ugyanakkor leszögezte, immár biztos, hogy nem emelik sem az egységes adókulcsot, sem pedig az áfát.
Megakadályozni az „elgörögösödést”
Traian Băsescu államfő tegnapi sajtótájékoztatóján ugyanakkor nyugalomra intette a szakszervezeteket. „Azt javaslom a román társadalomnak, hogy próbáljuk közösen megelőzni az ország elgörögösödését. Ha egy újabb, nem 20, hanem 30 milliárd eurós hitelt igényelnénk, akkor odajutnánk, ahol a görögök vannak” – hangoztatta. A szakszervezetek azonban már péntekre válságtanácskozást hívtak össze, s tegnap, az államfővel folytatott egyeztetést követően is hajthatatlanok maradtak, leszögezték, betartják sztrájkmenetrendjüket.
Elégedetlenségük egyik fő oka, hogy nem sikerült rábírniuk az államfőt arra, hogy a fizetések csökkentése differenciált legyen, a legalacsonyabb bérek esetében ne kelljen 25 százalékkal csökkenteni az összeget. Băsescu leszögezte, ő a lineáris bércsökkentést preferálja, annak ellenére, hogy a szakszervezetiek rámutattak, egy hasonló intézkedés oda vezet, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal közalkalmazott annyit fog keresni, mint egy takarítónő, egy mester és egy egyetemi tanársegéd pedig egyformán 600 lejt fog hazavinni.
Aurel Cornea, a Tanügyi Szabad Szakszervezet elnöke tegnap arról tájékoztatott, hogy tiltakozó akcióik sorát már a héten elkezdik, s amennyiben semmi sem változik, akkor a munkabeszüntetéssel járó általános sztrájkra is készek, erre szerinte a tanév végén kerülne sor. Marius Petcu, a CNSLR Frăţia elnöke eközben azt mondta, hamarosan egyeztet a szervezet területi vezetőivel, s közösen döntik el, hogy elfogadják-e a Traian Băsescu által bejelentett intézkedéseket, vagy tiltakozó akciókba kezdenek. Dumitru Costin, a BNS vezetője úgy vélekedett, csak akkor tud a továbbiakról beszélni, ha már látta az IMF-fel kötött megállapodás végleges formáját. A kivárás mellett döntött Bogdan Hossu, az Alfa Kartell vezetője is, aki úgy vélekedett, kedden határoznak arról, hogy folytatják-e korábbi tüntetéseik sorát. Sebastian Oprescu, a Közalkalmazottak Országos Szakszervezetének vezetője eközben leszögezte, a korábban leszögezett menetrend szerint folytatják tiltakozó megmozdulásaikat.
A kommunizmusban is jobb volt?
Határozottan ellenezték a Băsescu által bejelentett intézkedéseket a Krónika által megszólaltatott területi szakszervezeti vezetők. „A rabszolgatartásra emlékeztet, ahogyan Traian Băsescu elnök saját tulajdonának tekinti a közalkalmazottakat, és kedve szerint rendelkezik velük” – fogalmazott Ioan Ţenţ, a Szabad Tanügyi Szakszervezet Bihar megyei fiókjának elnöke, akit az is zavar, hogy a megszorítások felsorolásánál Băsescu „egy szóval sem említette az ország leggazdagabbjait, a 11 ezer tanácsost, a kormányügynökségeket, amelyeket ahelyett, hogy megszüntettek volna, öszszevontak, és az egész politikai klientúra a helyén maradt, sőt: 2009-ben 26 000 újabb közalkalmazottat állítottak munkába. Vajon milyen területeken?” – teszi fel a kérdést Ţenţ. Szerinte az egészségügyben azért nincs szükség leépítésre, mert az a rendszer „megtizedelte önmagát”.
„A tanügy 1990 óta alulfinanszírozott, ön pedig most teljesen tönkre akar tenni minket – intézi szavait az államelnökhöz a szakszervezeti vezető. – Minket folyton azzal vádol, hogy nem termelünk semmit, hogy azokon élősködünk, akik pénzt hoznak a konyhára… mire vár még? Szüntesse meg a rendszert, és eljutnak ahhoz a modellhez (tudjuk, hogy honnan ered), amely műveletlen és könnyen manipulálható emberekből áll, akiknek a szavazatait megvásárolhatja két töltött káposztával vagy újabban egy kolbásszal.” Ţenţ azt írja, ilyen rosszul még a Román Kommunista Párt sem bánt a tanügyi rendszerrel.
Felháborodott nyugdíjasok
Ugyanilyen felháborítónak tartja a megszorításokat, ezen belül a nyugdíjcsökkentést Jakab Ibolya, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének alapító tagja. Mint hangsúlyozta, a kisnyugdíjasok többségének most sincs miből élnie, miközben szerinte a speciális nyugdíjakkal rendelkezők, a volt Szekuritáté-tisztek, rendőrök és mások juttatásából „volna mit levonni”. „Személyesen ismerek olyan betegnyugdíjas házaspárt, akik ketten összesen 720 lejt keresnek egy hónapban. Ebből tartanak el két gyereket, és fizetik a gyógyszereiket is. Ha tőlük levonnak 15 százalékot, nem marad semmi” – részletezte Jakab Ibolya, aki úgy véli, a helyes megoldás az lenne, ha a nyugdíjakat összegük szerint kategorizálná a kormány, és differenciáltan vonna le bizonyos százalékokat a legmagasabbakból.
Ötletek spórolásra
A Frăţia országos szakszervezeti tömb Maros megyei fiókjának a főtitkára, Maria Dăndărău szerint az a takarékossági csomag, amelyet Traian Băsescu a közvélemény elé tárt, elhamarkodott, át nem gondolt javaslat. „Véleményem szerint a közigazgatásban nem úgy kell spórolni, hogy csökkentjük a tanárok, az orvosok, a tisztviselők fizetését. Ez hibás elgondolás, és a gazdaságnak sem tenne jót, hiszen csökkenne az emberek vásárlóereje, ez fékezné a kereskedelmet, ami kihat a cégekre is. Strukturális reformra van szükség. Csak egy példát mondok: nem tudom, hogy miért kell párhuzamos struktúráknak léteznie például az állambiztonság, a hírszerzés terén.
Úgy értesültem, hogy az Európai Unióban nálunk a legfelduzzasztottabb ez a gépezet. Miért nem vonják össze a különféle SRI-ket egyetlen hatékony gépezetté? És az sem világos, hogy miért van szükség több, párhuzamosan működő környezetvédelmi hatóságra?” – fogalmazott a Krónika kérdésére Dăndărău. Mint hangsúlyozta, ezen hivatalok munkatársai sem tudják megmondani, hogy mi a különbség a két szakterület között.
„Ezzel arra szeretnék rámutatni, hogy az állami szektorban valóban nagy a pazarlás. Egy egész sor hivatalt, ügynökséget meg kellene szüntetni, és akkor valóban látványos lenne a megtakarítás. Ugyanakkor az egészségügyben is például túlméretezett a nem orvosi személyzet. Ott is ésszerűsíteni kellene a személyzeti összetételt. Csakhogy mindezt nem egyszerű végiggondolni, megtervezni. Ez mélyreható változás lenne. Ennél sokkal egyszerűbb az, hogy mindenkinek csökkentjük a fizetését. Ez a legkényelmesebb megoldás, de nem célravezető” – összegzett a szakszervezeti vezető.
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Máthé Éva, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
Ugyan alternatívaként felmerült az adóemelés lehetősége is, végül elfogadta a kormány javaslatát a Nemzetközi Valutaalap (IMF) romániai küldöttsége, így immár biztos, hogy 25 százalékkal csökken a közalkalmazotti béralap, 15 százalékkal alacsonyabbak lesznek a nyugdíjak, illetve a munkanélküli-segély, s a jelenlegi 705 lejről a magánszférában is alkalmazott 600 lejre csökken a közalkalmazotti minimálbér. Mindezt lapzártánkkor jelentette be Emil Boc miniszterelnök.
Mint részletezte, a megszorító intézkedések azért váltak elkerülhetetlenné, mivel 2007 második felétől a bérek és nyugdíjak növekedési üteme jóval meghaladta a munka termelékenységének bővülését, ami pedig súlyos egyensúlyhiányhoz, ezáltal költségvetési hiányhoz vezetett.
A kormányfő ugyanakkor a megszorítások mellett gazdaságfejlesztési programokat is ígért. Így egymilliárd eurós, a vidéki kis- és közepes vállalkozások támogatására irányuló munkahelyteremtő csomagot, kétmilliárd eurós beruházás-fejlesztési programot, és jelentős infrastruktúra-fejlesztési programokat és projekteket helyezett kilátásba, például 500 kilométernyi közút felújítását, Nagyvárad, Kolozsvár és Lugos körgyűrűjének befejezését, valamint az Első otthonhoz hasonló támogatási programok folytatását.
Emellett agresszív fellépést ígért az adócsalás ellen. Ez szerinte elegendő ahhoz, hogy tartható legyen az IMF-fel a napokban kialkudott 6,8 százalékos hiánycél. Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter közölte: az intézkedéseket június 20-áig életbe kell léptetni.
Băsescu: újabb hitel kellene
Ha a kormány nem csökkentené a közalkalmazottak béralapját, a nyugdíjakat, illetve a munkanélküli segélyt, akkor Romániának újabb külföldi hitelt kellene igényelnie, ami pedig az ország jövőjének és a polgárok millióinak „elzálogosítását” jelentené – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Traian Băsescu államfő. „Nem szabad áltatnunk magunkat, nem csaphatjuk be a választópolgárokat ahányszor csak választási kampányban vagyunk. Bosszút állnak most a korábban nyugdíj- és fizetésemelésekre, pluszjuttatásokra kiadott pénzek, s sajnos nem azok járnak pórul, akik fedezet nélküli kiadásokkal próbáltak szavazatokat szerezni” – hangsúlyozta.
Mint részletezte, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Romániában vizsgálódó képviselőivel próbáltak olyan programot kidolgozni, amely lehetővé teszi a közkiadások csökkentését. Băsescu elmondta, a juttatások csökkentéséért nem az IMF-et kell hibáztatni, a kiadások visszaszorításának módozatáról a kormány döntött. „A kabinet fő célkitűzése az volt, hogy ne kelljen növelni az adókat” – tájékoztatott az államfő, aki szerint a Valutaalap képviselőivel kidolgozott program alkalmazásával a román gazdaság növekedési pályára állhat. Băsescu ugyanakkor azt is közölte, hogy a kormány tervezetére az IMF, az Európai Unió, valamint a Világbank illetékesei is rábólintottak, egyetlen feltételük az volt, hogy a kabinet ültesse is gyakorlatba elképzeléseit.
Elkerülhetetlen az adóemelés?
Kevés lesz a közalkalmazottak béralapjának 25 százalékos csökkentése, a 15 százalékkal alacsonyabb nyugdíjakkal és munkanélküli-segéllyel együtt is ahhoz, hogy rendbe rakja a román költségvetést, és csökkentse az államháztartás hiányát – nyilatkozta a Krónikának Ilie Şerbănescu gazdasági elemző. Szerinte mindenképp szükség lesz az adó és az általános forgalmi adó emelésére.
Şerbănescu úgy ítéli meg, e nyáron, de legkésőbb ősz elején meg is történik. Mint beszámoltunk, a szakértő korábban a Krónikának úgy nyilatkozott, a román gazdasági modell fenntarthatatlan, mert csak és kizárólag a fogyasztáson alapul, miközben nem termel és nem exportál eleget ahhoz, hogy meglegyen a fogyasztás alapja.
Összeomlás-ellenes szükségintézkedések
Szükségszerűek a drasztikus intézkedések, különben összeomlik az ország –fejtette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes is. Az RMDSZ elnöke elmondta, ebben a nehéz helyzetben, amikor az országra vetül a Valutaalap és a kormány megszorító intézkedéseinek árnyéka, rendkívül nehéz optimista beszédet tartani, de abban bízik, hogy a nehéz helyzet ráébreszt mindenkit arra, hogy komoly reformokra van szükség.
„Amit húsz éven át nem oldottak meg a kormányok, azt most meg kell tenni. Rendkívül központosított, pazarló és bürokratikus államban élünk, amit át kell szervezni, újra kell gondolni” – hangoztatta a szövetségi elnök. Markó szerint olyan országban élünk, ahol sikernek számít, hogy öt-hat év alatt elkészült 42 kilométer autópálya, holott ez bárhol a világon nevetség tárgya lenne.
Sürgetett lépések
Bár tegnap lapzártánkig nem került még nyilvánosságra a megállapodás pontos szövege, Jeffrey Franks, az IMF romániai küldöttségének vezetője sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a tavaly igényelt készenléti hitel ötödik, 850 millió eurós részletének folyósítása várhatóan késni fog, mivel csak akkor utalják a pénzt, ha a kormány teljesíti a vállaltakat. Mint mondta, sikerült megállapodásra jutniuk a román hatóságokkal.
A Franksszel folytatott tegnapi megbeszélést követően Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter elmondta, a Valutaalap képviselőivel a már említett megszorítások mellett a korábban becsült 5,9 százalék helyett 6,8 százalékos GDP-arányos hiánycélról, a korábban jósolt 1,3, majd 0,87 százalék helyett nulla százalékos gazdasági növekedésről beszéltek. A szaktárcavezető ugyanakkor leszögezte, immár biztos, hogy nem emelik sem az egységes adókulcsot, sem pedig az áfát.
Megakadályozni az „elgörögösödést”
Traian Băsescu államfő tegnapi sajtótájékoztatóján ugyanakkor nyugalomra intette a szakszervezeteket. „Azt javaslom a román társadalomnak, hogy próbáljuk közösen megelőzni az ország elgörögösödését. Ha egy újabb, nem 20, hanem 30 milliárd eurós hitelt igényelnénk, akkor odajutnánk, ahol a görögök vannak” – hangoztatta. A szakszervezetek azonban már péntekre válságtanácskozást hívtak össze, s tegnap, az államfővel folytatott egyeztetést követően is hajthatatlanok maradtak, leszögezték, betartják sztrájkmenetrendjüket.
Elégedetlenségük egyik fő oka, hogy nem sikerült rábírniuk az államfőt arra, hogy a fizetések csökkentése differenciált legyen, a legalacsonyabb bérek esetében ne kelljen 25 százalékkal csökkenteni az összeget. Băsescu leszögezte, ő a lineáris bércsökkentést preferálja, annak ellenére, hogy a szakszervezetiek rámutattak, egy hasonló intézkedés oda vezet, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal közalkalmazott annyit fog keresni, mint egy takarítónő, egy mester és egy egyetemi tanársegéd pedig egyformán 600 lejt fog hazavinni.
Aurel Cornea, a Tanügyi Szabad Szakszervezet elnöke tegnap arról tájékoztatott, hogy tiltakozó akcióik sorát már a héten elkezdik, s amennyiben semmi sem változik, akkor a munkabeszüntetéssel járó általános sztrájkra is készek, erre szerinte a tanév végén kerülne sor. Marius Petcu, a CNSLR Frăţia elnöke eközben azt mondta, hamarosan egyeztet a szervezet területi vezetőivel, s közösen döntik el, hogy elfogadják-e a Traian Băsescu által bejelentett intézkedéseket, vagy tiltakozó akciókba kezdenek. Dumitru Costin, a BNS vezetője úgy vélekedett, csak akkor tud a továbbiakról beszélni, ha már látta az IMF-fel kötött megállapodás végleges formáját. A kivárás mellett döntött Bogdan Hossu, az Alfa Kartell vezetője is, aki úgy vélekedett, kedden határoznak arról, hogy folytatják-e korábbi tüntetéseik sorát. Sebastian Oprescu, a Közalkalmazottak Országos Szakszervezetének vezetője eközben leszögezte, a korábban leszögezett menetrend szerint folytatják tiltakozó megmozdulásaikat.
A kommunizmusban is jobb volt?
Határozottan ellenezték a Băsescu által bejelentett intézkedéseket a Krónika által megszólaltatott területi szakszervezeti vezetők. „A rabszolgatartásra emlékeztet, ahogyan Traian Băsescu elnök saját tulajdonának tekinti a közalkalmazottakat, és kedve szerint rendelkezik velük” – fogalmazott Ioan Ţenţ, a Szabad Tanügyi Szakszervezet Bihar megyei fiókjának elnöke, akit az is zavar, hogy a megszorítások felsorolásánál Băsescu „egy szóval sem említette az ország leggazdagabbjait, a 11 ezer tanácsost, a kormányügynökségeket, amelyeket ahelyett, hogy megszüntettek volna, öszszevontak, és az egész politikai klientúra a helyén maradt, sőt: 2009-ben 26 000 újabb közalkalmazottat állítottak munkába. Vajon milyen területeken?” – teszi fel a kérdést Ţenţ. Szerinte az egészségügyben azért nincs szükség leépítésre, mert az a rendszer „megtizedelte önmagát”.
„A tanügy 1990 óta alulfinanszírozott, ön pedig most teljesen tönkre akar tenni minket – intézi szavait az államelnökhöz a szakszervezeti vezető. – Minket folyton azzal vádol, hogy nem termelünk semmit, hogy azokon élősködünk, akik pénzt hoznak a konyhára… mire vár még? Szüntesse meg a rendszert, és eljutnak ahhoz a modellhez (tudjuk, hogy honnan ered), amely műveletlen és könnyen manipulálható emberekből áll, akiknek a szavazatait megvásárolhatja két töltött káposztával vagy újabban egy kolbásszal.” Ţenţ azt írja, ilyen rosszul még a Román Kommunista Párt sem bánt a tanügyi rendszerrel.
Felháborodott nyugdíjasok
Ugyanilyen felháborítónak tartja a megszorításokat, ezen belül a nyugdíjcsökkentést Jakab Ibolya, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének alapító tagja. Mint hangsúlyozta, a kisnyugdíjasok többségének most sincs miből élnie, miközben szerinte a speciális nyugdíjakkal rendelkezők, a volt Szekuritáté-tisztek, rendőrök és mások juttatásából „volna mit levonni”. „Személyesen ismerek olyan betegnyugdíjas házaspárt, akik ketten összesen 720 lejt keresnek egy hónapban. Ebből tartanak el két gyereket, és fizetik a gyógyszereiket is. Ha tőlük levonnak 15 százalékot, nem marad semmi” – részletezte Jakab Ibolya, aki úgy véli, a helyes megoldás az lenne, ha a nyugdíjakat összegük szerint kategorizálná a kormány, és differenciáltan vonna le bizonyos százalékokat a legmagasabbakból.
Ötletek spórolásra
A Frăţia országos szakszervezeti tömb Maros megyei fiókjának a főtitkára, Maria Dăndărău szerint az a takarékossági csomag, amelyet Traian Băsescu a közvélemény elé tárt, elhamarkodott, át nem gondolt javaslat. „Véleményem szerint a közigazgatásban nem úgy kell spórolni, hogy csökkentjük a tanárok, az orvosok, a tisztviselők fizetését. Ez hibás elgondolás, és a gazdaságnak sem tenne jót, hiszen csökkenne az emberek vásárlóereje, ez fékezné a kereskedelmet, ami kihat a cégekre is. Strukturális reformra van szükség. Csak egy példát mondok: nem tudom, hogy miért kell párhuzamos struktúráknak léteznie például az állambiztonság, a hírszerzés terén.
Úgy értesültem, hogy az Európai Unióban nálunk a legfelduzzasztottabb ez a gépezet. Miért nem vonják össze a különféle SRI-ket egyetlen hatékony gépezetté? És az sem világos, hogy miért van szükség több, párhuzamosan működő környezetvédelmi hatóságra?” – fogalmazott a Krónika kérdésére Dăndărău. Mint hangsúlyozta, ezen hivatalok munkatársai sem tudják megmondani, hogy mi a különbség a két szakterület között.
„Ezzel arra szeretnék rámutatni, hogy az állami szektorban valóban nagy a pazarlás. Egy egész sor hivatalt, ügynökséget meg kellene szüntetni, és akkor valóban látványos lenne a megtakarítás. Ugyanakkor az egészségügyben is például túlméretezett a nem orvosi személyzet. Ott is ésszerűsíteni kellene a személyzeti összetételt. Csakhogy mindezt nem egyszerű végiggondolni, megtervezni. Ez mélyreható változás lenne. Ennél sokkal egyszerűbb az, hogy mindenkinek csökkentjük a fizetését. Ez a legkényelmesebb megoldás, de nem célravezető” – összegzett a szakszervezeti vezető.
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Máthé Éva, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2010. május 10.
Tíz évig működik szervezett formában való magyar nyelvű oktatás Csángóföldön
A moldvai csángók szervezett formában való magyar nyelvű oktatásának tizedik évfordulóját ünnepelték a hétvégén Gyimesközéplokon. „Tíz év után valóban van ok az ünneplésre” – állapította meg az oktatási program felelőse, Hegyeli Attila. Hegyeli megvallotta: 2000-ben nem számított ekkora sikerre, azonban azt is hozzátette, hogy az eredmények még így sem arányosak a szervezet és az oktatók erőfeszítéseivel.
Jelenleg 22 Bákó megyei településen folyik szervezett formában magyar nyelvű oktatás. Idén 1600 gyermek tanul magyarul, közülük közel ezren az iskolában. Azonban a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) programvezetője szerint ez a szám jóval nagyobb is lehetne.
A magyartanítás előzményei
Az egy évtizeddel ezelőtt szervezett formában beindított iskolai és fakultatív oktatásnak előzményei is voltak. Az 50-es években rövid ideig állami magyar iskolák működtek, hogy a következő három-négy évtizedben teljesen kiűzzék a magyar szót Moldva összes tanintézetéből. ’89 után Perka Mihály a szabófalvi gyerekeknek kezdte tanítani a magyar nyelvet. Lészpeden Olaru Fazekas Kolonel Jóska bácsi és Fehér Kati néni saját otthonába gyűjtötte össze a falu nebulóit.
Csíkszeredában Borbáth Erzsébet, Gyimesfelsőlokon Berszán Lajos iskolaalapító plébános szervezte meg a csángóföldi gimnazisták beiskolázását. „Egy percig sem kételkedtem abban, hogy kezdeményezésem átterjed Moldvára. Kár, hogy a folyamat lassú” – mondta a kezdetekről Borbáth Erzsébet, a Kájoni János Gimnázium volt tanárnője. Számos egykori diák, aki úgy kezdte el a magyarórák látogatását, hogy vajmi keveset értett a nyelvből, ma már büszkén vállalja eredetét és anyanyelvét. Olyan is akad, aki oktatóként tért vissza.
Ne temessük a moldvai magyarságot!
Sógor Csaba EP-képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad hinni azoknak, akik folyton temetik a magyarságot és a magyar nyelvet, pozitív példaként említve az MCSMSZ és pedagógusai tevékenységét. „Bármit is tehetünk mi Bukarestben, az Európai Parlamentben vagy az Európai Tanácsban, civil kezdeményezés nélkül semmi nem működik” – mondta az RMDSZ-es politikus. Az asszimiláció megfékezésére azonban korántsem elegendő az oktatási program – vélekedett Hegyeli Attila.
Valamit kezdeni kell a vallási kérdéssel, a szociális problémákkal, a vidékfejlesztési gondokkal, de nem szabad megfeledkezni az ifjúsági és kulturális programok megszervezéséről, illetve a helyi, politikai kérdésekbe való beleszólási jogról. „Ha ezeken a területeken létezett is valamiféle kezdeményezés, édeskevésnek bizonyult” – figyelmeztet Hegyeli. Úgy vélte, az oktatási programra is ráfér az izmosodás. Bár a pedagóguscsapat jól képzett, a feladat nagyságához az ötven személy kevésnek bizonyul. Bákó és Neamţ megyében a szövetség közel harminc olyan települést tart számon, ahol a gyerekek beszélik a magyar nyelvet, de nem részesülnek anyanyelvi oktatásban a pénzhiány miatt.
Marasztalt, visszavárt oktatók
A volt és jelenlegi pedagógusok többsége – az iskolaigazgatókkal, papokkal, polgármesterekkel, rendőrökkel, de olykor a szülőkkel is folytatott „viaskodás” ellenére – szeretettel gondol a Moldvában töltött évekre. „Aki nem volt közénk való, arról hamar kiderült. Néhány hónap után szedte a sátorfáját és továbbállt. Viszont a tanárok zöme hivatásként kezeli a csángóföldi oktatás kérdését” – mondta el a Krónikának Hegyeli.
Az ötvenes éveit taposó Lódi Erika megvallása szerint élete legszebb három évét töltötte a Csángóföldön, holott azelőtt nem is járt Romániában. „Ma már azt vallom, hogy mesterségem címere: csángóföldi pedagógus” – állítja büszkén. Szász Anna szintén Magyarországról érkezett és nemcsak a vidékbe, hanem egy csángó legénybe is beleszeretett. Mára mint feleség férjével együtt az oktatási program keretében tevékenykedik. Székelyföldi lányt vett el, de a Csángóvidékre költözött a szintén anyaországi Farkas-Ferencz Endre is. Egyed Zsuzsánna története sem mindennapos. Németországban tartózkodott, amikor a Duna Televízióban meghallotta Nyisztor Ilonát énekelni. Ezek után úgy döntött, Nyugat-Európát Moldvára cseréli.
Az anyaországi pedagógusokon kívül szép számban vannak székelyföldi, illetve Erdély szórványvidékeiről származó tanárok. Ugyanakkor megjelentek az oktatási program első eredményei is. A gimnázium és az egyetem elvégzése után Rosu Anna Pusztinára, Gyurka Valentin Külsőrekecsinbe tért vissza. Utóbbi keserűen mesélte, hogy szülőfalujában egyik tanítványa azzal fogadta: „Apukám azt mondta, minek nekem anyanyelven továbbtanulni, hisz a tanár úr is ezt tette, és mégis ide került vissza”. Másként viszonyul a magyar nyelvhez Márton Attila két lészpedi kisdiákja.
A fiúk úgy neveztek be az egyik bákói bevásárlóközpont által szervezett szavalóversenyre, hogy a magyarul nem értő közönség és zsűri előtt anyanyelvű verseket adtak elő, melyeket az elbírálók kérésére utólag lefordítottak románra. „Ha az általunk oktatott csángó gyerekek a későbbiekben nem is fognak magyar gimnáziumban vagy egyetemen tanulni, egy biztos: soha nem fogják elfelejteni identitásukat” – vonta le a következtetést Hegyeli. Azt, hogy a pedagógusok sem felejtik el a csángóföldi élményeiket és sokat tanultak a helyiektől, a soraikból alakult Veres Keldár (vödör) emlékzenekar is bizonyítja, mely kizárólag a csángó folklórra építette repertoárját.
Miután felsorolta a programban részt vevő összes oktató nevét, Solomon Adrián, az MCSMSZ elnöke valamennyiüknek megköszönte áldozatos munkájukat, így biztatva őket: „Maradjatok! Jöjjetek vissza! Mert érdemes.”
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
A moldvai csángók szervezett formában való magyar nyelvű oktatásának tizedik évfordulóját ünnepelték a hétvégén Gyimesközéplokon. „Tíz év után valóban van ok az ünneplésre” – állapította meg az oktatási program felelőse, Hegyeli Attila. Hegyeli megvallotta: 2000-ben nem számított ekkora sikerre, azonban azt is hozzátette, hogy az eredmények még így sem arányosak a szervezet és az oktatók erőfeszítéseivel.
Jelenleg 22 Bákó megyei településen folyik szervezett formában magyar nyelvű oktatás. Idén 1600 gyermek tanul magyarul, közülük közel ezren az iskolában. Azonban a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) programvezetője szerint ez a szám jóval nagyobb is lehetne.
A magyartanítás előzményei
Az egy évtizeddel ezelőtt szervezett formában beindított iskolai és fakultatív oktatásnak előzményei is voltak. Az 50-es években rövid ideig állami magyar iskolák működtek, hogy a következő három-négy évtizedben teljesen kiűzzék a magyar szót Moldva összes tanintézetéből. ’89 után Perka Mihály a szabófalvi gyerekeknek kezdte tanítani a magyar nyelvet. Lészpeden Olaru Fazekas Kolonel Jóska bácsi és Fehér Kati néni saját otthonába gyűjtötte össze a falu nebulóit.
Csíkszeredában Borbáth Erzsébet, Gyimesfelsőlokon Berszán Lajos iskolaalapító plébános szervezte meg a csángóföldi gimnazisták beiskolázását. „Egy percig sem kételkedtem abban, hogy kezdeményezésem átterjed Moldvára. Kár, hogy a folyamat lassú” – mondta a kezdetekről Borbáth Erzsébet, a Kájoni János Gimnázium volt tanárnője. Számos egykori diák, aki úgy kezdte el a magyarórák látogatását, hogy vajmi keveset értett a nyelvből, ma már büszkén vállalja eredetét és anyanyelvét. Olyan is akad, aki oktatóként tért vissza.
Ne temessük a moldvai magyarságot!
Sógor Csaba EP-képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad hinni azoknak, akik folyton temetik a magyarságot és a magyar nyelvet, pozitív példaként említve az MCSMSZ és pedagógusai tevékenységét. „Bármit is tehetünk mi Bukarestben, az Európai Parlamentben vagy az Európai Tanácsban, civil kezdeményezés nélkül semmi nem működik” – mondta az RMDSZ-es politikus. Az asszimiláció megfékezésére azonban korántsem elegendő az oktatási program – vélekedett Hegyeli Attila.
Valamit kezdeni kell a vallási kérdéssel, a szociális problémákkal, a vidékfejlesztési gondokkal, de nem szabad megfeledkezni az ifjúsági és kulturális programok megszervezéséről, illetve a helyi, politikai kérdésekbe való beleszólási jogról. „Ha ezeken a területeken létezett is valamiféle kezdeményezés, édeskevésnek bizonyult” – figyelmeztet Hegyeli. Úgy vélte, az oktatási programra is ráfér az izmosodás. Bár a pedagóguscsapat jól képzett, a feladat nagyságához az ötven személy kevésnek bizonyul. Bákó és Neamţ megyében a szövetség közel harminc olyan települést tart számon, ahol a gyerekek beszélik a magyar nyelvet, de nem részesülnek anyanyelvi oktatásban a pénzhiány miatt.
Marasztalt, visszavárt oktatók
A volt és jelenlegi pedagógusok többsége – az iskolaigazgatókkal, papokkal, polgármesterekkel, rendőrökkel, de olykor a szülőkkel is folytatott „viaskodás” ellenére – szeretettel gondol a Moldvában töltött évekre. „Aki nem volt közénk való, arról hamar kiderült. Néhány hónap után szedte a sátorfáját és továbbállt. Viszont a tanárok zöme hivatásként kezeli a csángóföldi oktatás kérdését” – mondta el a Krónikának Hegyeli.
Az ötvenes éveit taposó Lódi Erika megvallása szerint élete legszebb három évét töltötte a Csángóföldön, holott azelőtt nem is járt Romániában. „Ma már azt vallom, hogy mesterségem címere: csángóföldi pedagógus” – állítja büszkén. Szász Anna szintén Magyarországról érkezett és nemcsak a vidékbe, hanem egy csángó legénybe is beleszeretett. Mára mint feleség férjével együtt az oktatási program keretében tevékenykedik. Székelyföldi lányt vett el, de a Csángóvidékre költözött a szintén anyaországi Farkas-Ferencz Endre is. Egyed Zsuzsánna története sem mindennapos. Németországban tartózkodott, amikor a Duna Televízióban meghallotta Nyisztor Ilonát énekelni. Ezek után úgy döntött, Nyugat-Európát Moldvára cseréli.
Az anyaországi pedagógusokon kívül szép számban vannak székelyföldi, illetve Erdély szórványvidékeiről származó tanárok. Ugyanakkor megjelentek az oktatási program első eredményei is. A gimnázium és az egyetem elvégzése után Rosu Anna Pusztinára, Gyurka Valentin Külsőrekecsinbe tért vissza. Utóbbi keserűen mesélte, hogy szülőfalujában egyik tanítványa azzal fogadta: „Apukám azt mondta, minek nekem anyanyelven továbbtanulni, hisz a tanár úr is ezt tette, és mégis ide került vissza”. Másként viszonyul a magyar nyelvhez Márton Attila két lészpedi kisdiákja.
A fiúk úgy neveztek be az egyik bákói bevásárlóközpont által szervezett szavalóversenyre, hogy a magyarul nem értő közönség és zsűri előtt anyanyelvű verseket adtak elő, melyeket az elbírálók kérésére utólag lefordítottak románra. „Ha az általunk oktatott csángó gyerekek a későbbiekben nem is fognak magyar gimnáziumban vagy egyetemen tanulni, egy biztos: soha nem fogják elfelejteni identitásukat” – vonta le a következtetést Hegyeli. Azt, hogy a pedagógusok sem felejtik el a csángóföldi élményeiket és sokat tanultak a helyiektől, a soraikból alakult Veres Keldár (vödör) emlékzenekar is bizonyítja, mely kizárólag a csángó folklórra építette repertoárját.
Miután felsorolta a programban részt vevő összes oktató nevét, Solomon Adrián, az MCSMSZ elnöke valamennyiüknek megköszönte áldozatos munkájukat, így biztatva őket: „Maradjatok! Jöjjetek vissza! Mert érdemes.”
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2010. május 10.
Felelősségkeresés
Bátor lépésre szánta el magát Traian Băsescu államfő. Olyan intézkedéseket hirdetett meg a múlt héten, amelyeket Romániában még egyetlen politikusnak vagy pártnak sem volt bátorsága meghozni. A közalkalmazottak bérének 25 százalékkal, valamint a nyugdíjaknak és a munkanélküli segélynek 15 százalékkal való csökkentése mellett szól az a racionális érv, miszerint a gazdasági válság eddigi terheit kizárólag a magánszféra viselte. A döntés meghozatalában vélhetően nagy szava volt Mugur Isărescunak, a Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzójának, aki éppen Băsescunak a csütörtök délutáni bejelentését megelőzve élesen bírálta a mindenkori kormányt hazug ígéretei és a közszféra megreformálásának hiánya miatt. Isărescu ugyanis korábban többször is leszögezte, hogy nem ért egyet az adóemeléssel, ami elsősorban a munkáltatókat, vagyis a magánszférát sújtaná. A vérbeli úriemberként közismert jegybank elnöke szokásától eltérően, kemény szavaktól sem ódzkodva pakolt ki az elmúlt évek hazug kormányzati politikájával.
A hazugságot az Iliescu-rezsim kezdte el a kilencvenes évek elején, amely a szocialista ipar összeomlása után utcára került hatalmas tömeg „eltüntetése” miatt a korengedményes nyugdíjazást bátorította, és ezzel évtizedekig felborította a dolgozók és a nyugdíjasok közötti arány egyensúlyát. Az elmúlt tíz évben valamennyi parlamenti párt azt a hazug illúziót adta el a választópolgároknak önös hatalmi céloktól vezéreltetve, hogy a nyugdíjakat gyors ütemben lehet növelni annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt az aktív dolgozók és a nyugdíjasok száma közötti aránytalanság. Erre a nagy hazugságra mutatott rá Isăsrescu a múlt héten, aki szerint nem lehet folyamatosan a nyugdíjak kérdését előtérbe helyezni, miközben jelenleg összesen hatmillió személy kap öregségi járandóságot vagy valamilyen szociális segélyt, és csak körülbelül négy millió ember dolgozik. Az aránytalanságot csak növeli, hogy a valamivel több mint négy millió dolgozó közül 1,4 millió ember a közszférában fejti ki tevékenységét, ahol jelenleg magasabb az átlagbér, mint a magánszférában.
A hazug jelző annak kapcsán hagyta el Isărescu száját, hogy az elmúlt kormányok a nyilvánvaló lehetőségekhez képest folyamatosan magasabb bevételekkel tervezték meg a költségvetést. A Tăriceanu-kormánytól kezdve a Boc-kormányig a bruttó hazai termék (GDP) 37–39 százalékával számoltak a kabinetek, miközben a rendszerváltás óta Románia csak 28–32 százalékos GDP-arányos bevételi arányt volt képes teljesíteni, ami jóval az európai átlag alatt van.
Logikus magyarázata van annak, hogy 2000-től miért kerültek előtérbe a nyugdíjak. A kilencvenes években ugyanis a nyugdíjrendszer összeomlott, ezért az időseket érintette a legmostohábban az átmeneti időszak. 2000-től a folyamatos gazdasági növekedésnek köszönhetően már lehetőség nyílt a nyugdíjak emelésére, így a Ziarul Financiar című gazdasági napilap számítása szerint az akkor regisztrált nettó átlagnyugdíj értéke a nyolcszorosára nőtt az elmúlt tíz évben, miközben a nettó átlagbér és a tíz évvel ezelőtti GDP is csak a hatszorosára emelkedett. A kormányon lévők tudták azt is, hogy a nyugdíjasok a leghűségesebb és legmegbízhatóbb szavazók, ezért nagyon erős volt a csábítás arra, hogy a gazdasági lehetőségeket meghaladó mértékben emeljék a nyugdíjakat és a szociális kiadásokat. Egyértelmű, hogy 2006-tól az egész társadalom többet fogyasztott, mint amennyit termelt, és ezért most ki kell fizetni a cechet. 2009-ben a magánszektor törlesztett, ahol 25-50 százalékos bércsökkenések voltak, most a közszférán a sor.
Viszont felháborító a politikai vezetők magatartása, akik közül egyikük sem hajlandó vállalni a felelősséget a kialakult helyzetért. Traian Băsescunak nincs lelkiismeretfurdalása, derűsen beszél az állam „túlsúlyosságáról”, mintha nem az ő mandátuma alatt folytatódott volna a közalkalmazottak számának a növekedése, a nyugdíjak emelése, nem utolsósorban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy maga az államfő is aláírta a pedagógusok bérének 50 százalékkal való emelését 2008-ban. Akkor vajon Băsescunak elsősorban nem magát kellene bírálnia, amikor azt mondja, hogy véget kell vetni a választási kampányokban hangzotatott hazugságoknak, a nép illúzióba ringatásának? Legutóbb ugyanis ő maga volt érdekelt a kampányban. A tavalyi esztendőt Băsescu miatt szalasztotta el a Boc-kormány, amely ha végezte volna a dolgát – a szociáldemokratákkal együtt, akiknek szintén fontosabbak voltak saját hatalmi érdekeik – akkor most nem a kisjövedelmű nyugdíjasokon és a közalkalmazottakon csattanna az ostor.
Noha az RMDSZ feladata nem elsősorban az ország pénzügyeinek a rendbe tétele, hiszen a szövetség soha nem irányított meghatározó gazdasági szaktárcákat, mégis megdöbbentő Markó Béla nyilatkozata. Az RMDSZ elnöke kijelentette, hogy vállalják a megszorító intézkedéseket, viszont szerinte az RMDSZ nem felelős a kialakult helyzetért, hiszen szerinte elsősorban a nemzetközi gazdasági válság, valamint a PD-L-PSD nagykoalíció tavalyi tétlenkedése teszi kötelezővé a mostani spórlást. Egy olyan országban, mint Románia, ahol a felelősséget senki nem hajlandó vállalni, meglehetősen ártalmas az ilyen részigazságok hajtogatása, hiszen az RMDSZ-t senki nem akadályozta meg, hogy a 2005 óta kormányzati pozícióban eltöltött majdnem négy és fél év alatt akár egyszer határozottan felemelje a szavát a közszférában zajló préda, a felelőtlen nyugdíj- és béremelések ellen.
Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke sem hajlandó fikarcnyi önbírálatot gyakorolni, miközben egyértelmű, hogy a felelőtlen költekezés és az ország gazdasági hanyatlása a Tăriceanu-kormány utolsó időszakában kezdődött el. Beszédes, egyébként a Băsescu által tegnap közölt adat, miszerint 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben az állam összesen több mint 10 milliárd euró adósságot halmozott fel a költségvetési hiány fedezésére. Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is kizárólag a jobboldali kormányzás csődjéről beszél, és a nyilatkozatában nyoma sincs az önbírálatnak. Márpedig a szociáldemokraták voltak a felelőtlen nyugdíjemelések egyik legfőbb szorgalmazói, hiszen a D.A. Szövetség 2007-ben bekövetkezett felbomlása után ellenzékből ők diktálták a tempót a nyugdíjemelés terén, a liberálisok politikai kiszolgáltatottságát kihasználva.
A politikai osztály önreflexiójának a teljes hiánya csökkenti a most meghirdetett megszorító intézkedésekbe vetett bizalmat. Az Emil Boc vezette kabinet hitelessége pedig már régóta a béka ülepe alatt van, hiszen a választások után sem sikerült véget vetni a közszférában zajló pazarlásnak. A megígért elbocsátások elmaradtak, az állami beruházások, valamint a legegyszerűbb használati tárgy beszerzése legalább tízszer többe kerül az államnak a valós piaci árhoz képest. Ez utóbbi tény egyértelműen mutatja, hogy Băsescu elveszítette pártjával együtt a korrupció ellen vívott háborúját.
Ismét a BNR kormányzóját idézve, Románia fordulóponthoz ért. Most a legészszerűbb megoldást a bérek és a nyugdíjak csökkentése jelenti, hogy Románia ne jusson Görögország sorsára, vagyis ne kerüljön az államcsőd szélére. De a fő okot ezzel még nem számoltuk fel, hiszen a jelenlegi helyzet kialakulásáért a nemzetközi gazdasági válságnál sokkal nagyobb mértékben felelős a mohó, tervezésre és önbírálatra képtelen vezető politikai elit, amely kivétel nélkül sorozatosan kudarcot vallott a hatékony államigazgatás megvalósítására tett próbálkozásaival.
Ebbe az ördögi körbe került bele Magyarország is, aminek következményeként megerősödtek az anyaországban a szintén illúziókat kínáló, elitellenes szélsőségesek. A hazai politikai elitnek ezért nem marad más lehetősége, minthogy vonalat húzzon, és felülvizsgálja a csődös államigazgatási és hatalomgyakorlási szokásait. Ellenkező esetben nekünk is fejünkre nőhetnek a szélsőségeseink.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)
Bátor lépésre szánta el magát Traian Băsescu államfő. Olyan intézkedéseket hirdetett meg a múlt héten, amelyeket Romániában még egyetlen politikusnak vagy pártnak sem volt bátorsága meghozni. A közalkalmazottak bérének 25 százalékkal, valamint a nyugdíjaknak és a munkanélküli segélynek 15 százalékkal való csökkentése mellett szól az a racionális érv, miszerint a gazdasági válság eddigi terheit kizárólag a magánszféra viselte. A döntés meghozatalában vélhetően nagy szava volt Mugur Isărescunak, a Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzójának, aki éppen Băsescunak a csütörtök délutáni bejelentését megelőzve élesen bírálta a mindenkori kormányt hazug ígéretei és a közszféra megreformálásának hiánya miatt. Isărescu ugyanis korábban többször is leszögezte, hogy nem ért egyet az adóemeléssel, ami elsősorban a munkáltatókat, vagyis a magánszférát sújtaná. A vérbeli úriemberként közismert jegybank elnöke szokásától eltérően, kemény szavaktól sem ódzkodva pakolt ki az elmúlt évek hazug kormányzati politikájával.
A hazugságot az Iliescu-rezsim kezdte el a kilencvenes évek elején, amely a szocialista ipar összeomlása után utcára került hatalmas tömeg „eltüntetése” miatt a korengedményes nyugdíjazást bátorította, és ezzel évtizedekig felborította a dolgozók és a nyugdíjasok közötti arány egyensúlyát. Az elmúlt tíz évben valamennyi parlamenti párt azt a hazug illúziót adta el a választópolgároknak önös hatalmi céloktól vezéreltetve, hogy a nyugdíjakat gyors ütemben lehet növelni annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt az aktív dolgozók és a nyugdíjasok száma közötti aránytalanság. Erre a nagy hazugságra mutatott rá Isăsrescu a múlt héten, aki szerint nem lehet folyamatosan a nyugdíjak kérdését előtérbe helyezni, miközben jelenleg összesen hatmillió személy kap öregségi járandóságot vagy valamilyen szociális segélyt, és csak körülbelül négy millió ember dolgozik. Az aránytalanságot csak növeli, hogy a valamivel több mint négy millió dolgozó közül 1,4 millió ember a közszférában fejti ki tevékenységét, ahol jelenleg magasabb az átlagbér, mint a magánszférában.
A hazug jelző annak kapcsán hagyta el Isărescu száját, hogy az elmúlt kormányok a nyilvánvaló lehetőségekhez képest folyamatosan magasabb bevételekkel tervezték meg a költségvetést. A Tăriceanu-kormánytól kezdve a Boc-kormányig a bruttó hazai termék (GDP) 37–39 százalékával számoltak a kabinetek, miközben a rendszerváltás óta Románia csak 28–32 százalékos GDP-arányos bevételi arányt volt képes teljesíteni, ami jóval az európai átlag alatt van.
Logikus magyarázata van annak, hogy 2000-től miért kerültek előtérbe a nyugdíjak. A kilencvenes években ugyanis a nyugdíjrendszer összeomlott, ezért az időseket érintette a legmostohábban az átmeneti időszak. 2000-től a folyamatos gazdasági növekedésnek köszönhetően már lehetőség nyílt a nyugdíjak emelésére, így a Ziarul Financiar című gazdasági napilap számítása szerint az akkor regisztrált nettó átlagnyugdíj értéke a nyolcszorosára nőtt az elmúlt tíz évben, miközben a nettó átlagbér és a tíz évvel ezelőtti GDP is csak a hatszorosára emelkedett. A kormányon lévők tudták azt is, hogy a nyugdíjasok a leghűségesebb és legmegbízhatóbb szavazók, ezért nagyon erős volt a csábítás arra, hogy a gazdasági lehetőségeket meghaladó mértékben emeljék a nyugdíjakat és a szociális kiadásokat. Egyértelmű, hogy 2006-tól az egész társadalom többet fogyasztott, mint amennyit termelt, és ezért most ki kell fizetni a cechet. 2009-ben a magánszektor törlesztett, ahol 25-50 százalékos bércsökkenések voltak, most a közszférán a sor.
Viszont felháborító a politikai vezetők magatartása, akik közül egyikük sem hajlandó vállalni a felelősséget a kialakult helyzetért. Traian Băsescunak nincs lelkiismeretfurdalása, derűsen beszél az állam „túlsúlyosságáról”, mintha nem az ő mandátuma alatt folytatódott volna a közalkalmazottak számának a növekedése, a nyugdíjak emelése, nem utolsósorban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy maga az államfő is aláírta a pedagógusok bérének 50 százalékkal való emelését 2008-ban. Akkor vajon Băsescunak elsősorban nem magát kellene bírálnia, amikor azt mondja, hogy véget kell vetni a választási kampányokban hangzotatott hazugságoknak, a nép illúzióba ringatásának? Legutóbb ugyanis ő maga volt érdekelt a kampányban. A tavalyi esztendőt Băsescu miatt szalasztotta el a Boc-kormány, amely ha végezte volna a dolgát – a szociáldemokratákkal együtt, akiknek szintén fontosabbak voltak saját hatalmi érdekeik – akkor most nem a kisjövedelmű nyugdíjasokon és a közalkalmazottakon csattanna az ostor.
Noha az RMDSZ feladata nem elsősorban az ország pénzügyeinek a rendbe tétele, hiszen a szövetség soha nem irányított meghatározó gazdasági szaktárcákat, mégis megdöbbentő Markó Béla nyilatkozata. Az RMDSZ elnöke kijelentette, hogy vállalják a megszorító intézkedéseket, viszont szerinte az RMDSZ nem felelős a kialakult helyzetért, hiszen szerinte elsősorban a nemzetközi gazdasági válság, valamint a PD-L-PSD nagykoalíció tavalyi tétlenkedése teszi kötelezővé a mostani spórlást. Egy olyan országban, mint Románia, ahol a felelősséget senki nem hajlandó vállalni, meglehetősen ártalmas az ilyen részigazságok hajtogatása, hiszen az RMDSZ-t senki nem akadályozta meg, hogy a 2005 óta kormányzati pozícióban eltöltött majdnem négy és fél év alatt akár egyszer határozottan felemelje a szavát a közszférában zajló préda, a felelőtlen nyugdíj- és béremelések ellen.
Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke sem hajlandó fikarcnyi önbírálatot gyakorolni, miközben egyértelmű, hogy a felelőtlen költekezés és az ország gazdasági hanyatlása a Tăriceanu-kormány utolsó időszakában kezdődött el. Beszédes, egyébként a Băsescu által tegnap közölt adat, miszerint 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben az állam összesen több mint 10 milliárd euró adósságot halmozott fel a költségvetési hiány fedezésére. Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is kizárólag a jobboldali kormányzás csődjéről beszél, és a nyilatkozatában nyoma sincs az önbírálatnak. Márpedig a szociáldemokraták voltak a felelőtlen nyugdíjemelések egyik legfőbb szorgalmazói, hiszen a D.A. Szövetség 2007-ben bekövetkezett felbomlása után ellenzékből ők diktálták a tempót a nyugdíjemelés terén, a liberálisok politikai kiszolgáltatottságát kihasználva.
A politikai osztály önreflexiójának a teljes hiánya csökkenti a most meghirdetett megszorító intézkedésekbe vetett bizalmat. Az Emil Boc vezette kabinet hitelessége pedig már régóta a béka ülepe alatt van, hiszen a választások után sem sikerült véget vetni a közszférában zajló pazarlásnak. A megígért elbocsátások elmaradtak, az állami beruházások, valamint a legegyszerűbb használati tárgy beszerzése legalább tízszer többe kerül az államnak a valós piaci árhoz képest. Ez utóbbi tény egyértelműen mutatja, hogy Băsescu elveszítette pártjával együtt a korrupció ellen vívott háborúját.
Ismét a BNR kormányzóját idézve, Románia fordulóponthoz ért. Most a legészszerűbb megoldást a bérek és a nyugdíjak csökkentése jelenti, hogy Románia ne jusson Görögország sorsára, vagyis ne kerüljön az államcsőd szélére. De a fő okot ezzel még nem számoltuk fel, hiszen a jelenlegi helyzet kialakulásáért a nemzetközi gazdasági válságnál sokkal nagyobb mértékben felelős a mohó, tervezésre és önbírálatra képtelen vezető politikai elit, amely kivétel nélkül sorozatosan kudarcot vallott a hatékony államigazgatás megvalósítására tett próbálkozásaival.
Ebbe az ördögi körbe került bele Magyarország is, aminek következményeként megerősödtek az anyaországban a szintén illúziókat kínáló, elitellenes szélsőségesek. A hazai politikai elitnek ezért nem marad más lehetősége, minthogy vonalat húzzon, és felülvizsgálja a csődös államigazgatási és hatalomgyakorlási szokásait. Ellenkező esetben nekünk is fejünkre nőhetnek a szélsőségeseink.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)
2010. május 10.
Majális, Tőkés László és a nemzetpolitikai rendszerváltozás – Tőkés: európai összefogás eredménye a cianidos bányászat elutasítása
Közvetlen hangulatú, barátságos majálist szervezett szombaton az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány kolozsvári székhelyének udvarán, ahol a rendezvényre kíváncsiak kötetlenül ismerkedhettek, beszélgethettek a szervezet vezetőivel és más rangos tisztségviselőkkel, de bőségesen fogyaszthattak az ízletes bográcsgulyásból is. A majálist követően politikai beszélgetésre is sor került Tőkés László EP-képviselő, EMNT elnök és Mátis Jenő politológus között, Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség címmel, amelyen az EP-képviselő értékelte és bírálta az elmúlt húsz év politikai folyamatait, eredményeit. A majálist megelőzően Tőkés László sajtótájékoztatón ismertette a cianidos bányászati technológiák alkalmazásának tilalmára vonatkozó EP-állásfoglalással kapcsolatos nézeteit. Elmondta, hogy számára elégtétel az egyéves folyamat utáni lehengerlő siker, ami európai összefogás eredménye.
Baráti, közvetlen hangulatban zajlott szombaton délután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány udvarán szervezett majális. Igaz ugyan, hogy a civilpolitikai szervezet vezetője, Tőkés László nem tudta megkóstolni Kiss Budai Tibor gulyását, de a résztvevők – többek között Szilágyi Mátyás jelenlegi, és Cseh Áron volt kolozsvári magyar főkonzul, továbbá az EMNT különböző szintű képviselői értékelték a Spritz Café tulajdonosa készítette ízletes falatokat.
A majálist követően az alapítvány gyűléstermében került sor a Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség című előadásra, amelyen Mátis Jenő politológus Tőkés Lászlóval beszélgetett.
– Az itt jelen lévő Ilona lányom egykorú a rendszerváltozással, és nemrég vele egykorú, európai fiatalokkal értekezett az európai realitásokról. Érdekes őt példaként említenem, ugyanis mérni lehet vele is a rendszerváltozást – fogalmazott az EMNT elnöke, kifejezve ugyanakkor sajnálkozását, hogy az általuk kiharcolt és létrehozott egyházi iskolában is szembesült a rendszerváltás hiányával a központosított tanügyi rendszer okán.
Tőkés László központi kérdésként említette a húsz évvel ezelőtt bekövetkezett rendszerváltozás folytatását. Szerinte az Orbán-kormány ma is emelkedést, biztosítást jelent, akárcsak 1998-ban, és akkor is, most is nagy élmény a magyarországi változás. Lényegében a 20 év az újrakezdések, a kitartás, az állhatatosság időszaka volt. Tőkés megjegyezte, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak ügyesen politizál, és az egyik záloga a folytatásnak. A rendszerváltozást a képviselő a bibliai 40 éves pusztai vándorláshoz is hasonlította, szerinte a folyamat második felénél tartunk, remélve, hogy minden gyorsabban zajlik majd. Tőkés bírálta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) működésképtelenségét. – Tavaly áprilisban aláírtuk a dokumentumot, kezet fogtunk a kamerák előtt, de nem mindenki tartja magára érvényesnek az iratban foglaltakat. Az RMDSZ egyes képviselői beágyazták magukat a PSD, PNL és PD-L üzleti szférájába, s úgy tűnik, képtelenek szabadulni a vonzáskörből – mondta.
Verespatak miatti RMDSZ-tudathasadás
A majális előtt sajtótájékoztatón ismertette Tőkés László EP-képviselő a cianidos bányászati technológiák alkalmazásának tilalmára vonatkozó EP-állásfoglalással kapcsolatos nézeteit. Mint ismeretes, május 5-én az Európai Parlament plénuma 488 igen, 48 nem és 57 tartózkodó szavazattal elfogadta az Áder János és Tőkés László képviselők, majd mások által is kezdeményezett európai néppárti beadványt, amelynek nyomán az Európai Bizottság elhatározhatja a tömegmérgező bányászati eljárás betiltását.
Tőkés László elégtételnek nevezte az egyéves folyamat utáni lehengerlő sikert, ami európai összefogás eredménye. Csernobil, a tiszai ciánkatasztrófa, újabban pedig a Mexikói-öbölben kialakult tragikus helyzet emlékeztet a környezetvédelem jelentőségére. Sajnálta, hogy a szavazást megelőző napokban Brüsszelben valóságos „bányászjárás” zajlott, a Roşia Montana Gold Corporation által felbújtatott verespataki emberekből álló küldöttség lobbizott, eredménytelenül, a tilalmi tervezet ellen. Anakronisztikusnak nevezte, hogy a PSD szinte teljesen támogatta a beadványt, a PDL ellenezte annak ellenére, hogy az Európai Néppárt tagja. Az RMDSZ pedig szkizofrén állapotba került: Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők Brüsszelben igennel szavaztak, de a Verespatak ügyében érintett Borbély László és Kelemen Hunor miniszterek a PD-L csapdájába kerülve mára hajlandók beadni a derekukat, bár két hónappal ezelőtt még határozottan kiálltak az ügy érdekében. Ebben a kérdésben elvi és nem konjunkturális politizálásra van szükség: tiltsák be a cián használatát!
Szégyenletesnek nevezte, hogy az aranyat kitermelni igyekvő cég nacionalistákként, szélsőségesekként tüntette fel az ellene fordulókat. Az áldozatokká vált verespataki lakosoknak alternatív megélhetési forrásokat kellene nyújtani (turizmus, famegmunkálás, állattenyésztés, keskeny nyomtávú vasút kihasználása stb.), és EU-s támogatást biztosítani. Világviszonylatban általános, hogy a kitermelők milliókat költenek lobbizásra, helyi polgármesterek megvásárlására ahelyett hogy azt a pénzt kutatásra, alternatív módszerek kidolgozására fektetnék be. Tőkés reméli, hogy az Európai Bizottság gyorsan és pozitívan dönt ebben a közös kérdésben, és a hazai hatalom 2011-ig nem ad ki semmilyen ciántechnológiára vonatkozó működési engedélyt.
K. O., Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)
Közvetlen hangulatú, barátságos majálist szervezett szombaton az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány kolozsvári székhelyének udvarán, ahol a rendezvényre kíváncsiak kötetlenül ismerkedhettek, beszélgethettek a szervezet vezetőivel és más rangos tisztségviselőkkel, de bőségesen fogyaszthattak az ízletes bográcsgulyásból is. A majálist követően politikai beszélgetésre is sor került Tőkés László EP-képviselő, EMNT elnök és Mátis Jenő politológus között, Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség címmel, amelyen az EP-képviselő értékelte és bírálta az elmúlt húsz év politikai folyamatait, eredményeit. A majálist megelőzően Tőkés László sajtótájékoztatón ismertette a cianidos bányászati technológiák alkalmazásának tilalmára vonatkozó EP-állásfoglalással kapcsolatos nézeteit. Elmondta, hogy számára elégtétel az egyéves folyamat utáni lehengerlő siker, ami európai összefogás eredménye.
Baráti, közvetlen hangulatban zajlott szombaton délután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány udvarán szervezett majális. Igaz ugyan, hogy a civilpolitikai szervezet vezetője, Tőkés László nem tudta megkóstolni Kiss Budai Tibor gulyását, de a résztvevők – többek között Szilágyi Mátyás jelenlegi, és Cseh Áron volt kolozsvári magyar főkonzul, továbbá az EMNT különböző szintű képviselői értékelték a Spritz Café tulajdonosa készítette ízletes falatokat.
A majálist követően az alapítvány gyűléstermében került sor a Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség című előadásra, amelyen Mátis Jenő politológus Tőkés Lászlóval beszélgetett.
– Az itt jelen lévő Ilona lányom egykorú a rendszerváltozással, és nemrég vele egykorú, európai fiatalokkal értekezett az európai realitásokról. Érdekes őt példaként említenem, ugyanis mérni lehet vele is a rendszerváltozást – fogalmazott az EMNT elnöke, kifejezve ugyanakkor sajnálkozását, hogy az általuk kiharcolt és létrehozott egyházi iskolában is szembesült a rendszerváltás hiányával a központosított tanügyi rendszer okán.
Tőkés László központi kérdésként említette a húsz évvel ezelőtt bekövetkezett rendszerváltozás folytatását. Szerinte az Orbán-kormány ma is emelkedést, biztosítást jelent, akárcsak 1998-ban, és akkor is, most is nagy élmény a magyarországi változás. Lényegében a 20 év az újrakezdések, a kitartás, az állhatatosság időszaka volt. Tőkés megjegyezte, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak ügyesen politizál, és az egyik záloga a folytatásnak. A rendszerváltozást a képviselő a bibliai 40 éves pusztai vándorláshoz is hasonlította, szerinte a folyamat második felénél tartunk, remélve, hogy minden gyorsabban zajlik majd. Tőkés bírálta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) működésképtelenségét. – Tavaly áprilisban aláírtuk a dokumentumot, kezet fogtunk a kamerák előtt, de nem mindenki tartja magára érvényesnek az iratban foglaltakat. Az RMDSZ egyes képviselői beágyazták magukat a PSD, PNL és PD-L üzleti szférájába, s úgy tűnik, képtelenek szabadulni a vonzáskörből – mondta.
Verespatak miatti RMDSZ-tudathasadás
A majális előtt sajtótájékoztatón ismertette Tőkés László EP-képviselő a cianidos bányászati technológiák alkalmazásának tilalmára vonatkozó EP-állásfoglalással kapcsolatos nézeteit. Mint ismeretes, május 5-én az Európai Parlament plénuma 488 igen, 48 nem és 57 tartózkodó szavazattal elfogadta az Áder János és Tőkés László képviselők, majd mások által is kezdeményezett európai néppárti beadványt, amelynek nyomán az Európai Bizottság elhatározhatja a tömegmérgező bányászati eljárás betiltását.
Tőkés László elégtételnek nevezte az egyéves folyamat utáni lehengerlő sikert, ami európai összefogás eredménye. Csernobil, a tiszai ciánkatasztrófa, újabban pedig a Mexikói-öbölben kialakult tragikus helyzet emlékeztet a környezetvédelem jelentőségére. Sajnálta, hogy a szavazást megelőző napokban Brüsszelben valóságos „bányászjárás” zajlott, a Roşia Montana Gold Corporation által felbújtatott verespataki emberekből álló küldöttség lobbizott, eredménytelenül, a tilalmi tervezet ellen. Anakronisztikusnak nevezte, hogy a PSD szinte teljesen támogatta a beadványt, a PDL ellenezte annak ellenére, hogy az Európai Néppárt tagja. Az RMDSZ pedig szkizofrén állapotba került: Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők Brüsszelben igennel szavaztak, de a Verespatak ügyében érintett Borbély László és Kelemen Hunor miniszterek a PD-L csapdájába kerülve mára hajlandók beadni a derekukat, bár két hónappal ezelőtt még határozottan kiálltak az ügy érdekében. Ebben a kérdésben elvi és nem konjunkturális politizálásra van szükség: tiltsák be a cián használatát!
Szégyenletesnek nevezte, hogy az aranyat kitermelni igyekvő cég nacionalistákként, szélsőségesekként tüntette fel az ellene fordulókat. Az áldozatokká vált verespataki lakosoknak alternatív megélhetési forrásokat kellene nyújtani (turizmus, famegmunkálás, állattenyésztés, keskeny nyomtávú vasút kihasználása stb.), és EU-s támogatást biztosítani. Világviszonylatban általános, hogy a kitermelők milliókat költenek lobbizásra, helyi polgármesterek megvásárlására ahelyett hogy azt a pénzt kutatásra, alternatív módszerek kidolgozására fektetnék be. Tőkés reméli, hogy az Európai Bizottság gyorsan és pozitívan dönt ebben a közös kérdésben, és a hazai hatalom 2011-ig nem ad ki semmilyen ciántechnológiára vonatkozó működési engedélyt.
K. O., Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)
2010. május 10.
Megállapodás az IMF-el, zöld jelzés a jövedelemcsökkentésnek – Az államfő szerint el kell kerülni az ország jövőjének elzálogosítását
A kormány engedményeket kapott a Nemzetközi Valutaalaptól, hiszen a nemzetközi pénzintézet a hazai bruttó termék (GDP) 6,8 százalékát kitevő államháztartási hiányt engedélyezett a korábbi 5,9 százalék helyett. A kormány megszorító intézkedései azonban több kérdőjelet is felvetnek.
A hétvégén a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége folytatta a tárgyalásokat a kormány, a szakszervezetek és az ellenzéki pártok képviselőivel. A szakszervezetek külön találkoztak az államfővel is, akit megpróbáltak meggyőzni a megszorító intézkedések átgondolásának szükségességéről. Kísérletük kudarcot vallott, hiszen a kormány elfogadta a Băsescu által csütörtökön bejelentett intézkedéseket, miszerint 25 százalékkal csökkennek a közalkalmazotti bérek, valamint 15 százalékkal a nyugdíjak és a munkanélküli segély, de az állami szubvenciók terén is jelentős megszorítások lesznek.
Az államfő a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások során megerősítette, hogy a fogyatékosoknak járó támogatásokat és a gyermekek után járó havi juttatást nem érintik a megszorítások. A szubvenciók megvonásáról és a tervezett bér- és nyugdíjcsökkentésről sem lehet azonban még sok konkrétumot tudni, hiszen az intézkedések részleteit a kormánynak ki kell még dolgoznia. Băsescu tegnap délutáni nyilatkozatában csak annyit mondott, hogy véleménye szerint egységesen, minden közalkalmazottal szemben alkalmazni kell a 25 százalékos bércsökkentést, amit a szakszervezetek elutasítanak. Szerintük nem egységesen, hanem differenciáltan kell alkalmazni a bércsökkentést, ami azonban Băsescu szerint kivitelezhetetlenné teszi a bércsökkentési intézkedést.
Az államfő hangsúlyozta, hogy ezeket az intézkedéseket a kormány dolgozta ki, és nem az IMF javasolta. Băsescu ezzel a kijelentéssel azokat a véleményeket akarta cáfolni, amelyek szerint az IMF lenne a hibás a jövedelemcsökkentések miatt. Az államfő érvelésében ismét hangsúlyozta, hogy a magánszférát nem lehetett tovább büntetni adóemeléssel, és ezért döntöttek a közszféra jövedelemcsökkentései mellett. Közölte továbbá, hogy 2007-től három év alatt az ország több mint 10 milliárd euró adósságot halmozott fel a költségvetési hiány fedezése érdekében, és újabb IMF-hitelmegállapodást kellene kötnie a kormánynak a washingtoni pénzintézettel, ha nem csökkentik a kiadásokat. Băsescu szerint a következő megállapodás keretében minimum 30 milliárd euróra lenne szüksége hazánknak, ami az ország jövőjének az elzálogosítását jelenti.
Băsescu Románia „elgörögösítése” ellen emelte fel a szavát, a görögországi helyzetet említve elrettentő példaként. Az államfő jelezte, hogy ő maga hajlandó a saját bérét az év végéig egy szolidaritási alapba folyósítani, de ezt egyelőre csak lehetőségként említette, és nem közölt konkrét részleteket egy ilyen kezdeményezésről.
Tegnap lapzártakor Emil Boc miniszterelnök nagyvonalakban ugyanazt mondta el, mint amit korábban már Băsescu bejelentett. A kormányfő azt hangsúlyozta, hogy 2008-ban emelte meg a kormány a nyugdíjakat és a közalkalmazotti béreket olyan mértékben, ami fenntarthatatlan. Boc szerint az államadósság a GDP 62 százalékra, vagyis a mostani érték kétszeresére nőne 2012-ig, ha nem csökkentik a kiadásokat.
Közölte, hogy a megtakarítás következtében beruházásokat hajtanak végre, így az idén 4 ezer ANL-lakást építenek, egymilliárd eurós programot indítanak a vidéki beruházásokra, 700 millió eurós programot környezetvédelmi beruházásokra. Megépítik, illetve befejezik Nagyszeben, Nagyvárad, Lugos, Kolozsvár, Jászvásár és Bukarest terelőútját, ezer házat építenek a vidéki tanároknak és orvosoknak, folytatják a roncsautó programot, az észak-erdélyi autópálya építését, valamint kifizetik az állami adósságokat a magáncégekkel szemben.
A szakszervezetek és az államfő közötti tárgyalásokon nem csak a megszorító intézkedésekről esett szó, hanem az új oktatási törvénytervezetről is, amely a képviselőház oktatási szakbizottságának az asztalán van. Băsescu bejelentette, hogy egyetért azzal a szakszervezeti javaslattal, miszerint a címzetes tanári posztok elnyerésére irányuló vizsgát ne iskolánként szervezzék – ahogy a jelenlegi oktatási törvénytervezetben szerepel – hanem városonként rendezzék meg.
B. T.
Szabadság (Kolozsvár)
A kormány engedményeket kapott a Nemzetközi Valutaalaptól, hiszen a nemzetközi pénzintézet a hazai bruttó termék (GDP) 6,8 százalékát kitevő államháztartási hiányt engedélyezett a korábbi 5,9 százalék helyett. A kormány megszorító intézkedései azonban több kérdőjelet is felvetnek.
A hétvégén a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége folytatta a tárgyalásokat a kormány, a szakszervezetek és az ellenzéki pártok képviselőivel. A szakszervezetek külön találkoztak az államfővel is, akit megpróbáltak meggyőzni a megszorító intézkedések átgondolásának szükségességéről. Kísérletük kudarcot vallott, hiszen a kormány elfogadta a Băsescu által csütörtökön bejelentett intézkedéseket, miszerint 25 százalékkal csökkennek a közalkalmazotti bérek, valamint 15 százalékkal a nyugdíjak és a munkanélküli segély, de az állami szubvenciók terén is jelentős megszorítások lesznek.
Az államfő a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások során megerősítette, hogy a fogyatékosoknak járó támogatásokat és a gyermekek után járó havi juttatást nem érintik a megszorítások. A szubvenciók megvonásáról és a tervezett bér- és nyugdíjcsökkentésről sem lehet azonban még sok konkrétumot tudni, hiszen az intézkedések részleteit a kormánynak ki kell még dolgoznia. Băsescu tegnap délutáni nyilatkozatában csak annyit mondott, hogy véleménye szerint egységesen, minden közalkalmazottal szemben alkalmazni kell a 25 százalékos bércsökkentést, amit a szakszervezetek elutasítanak. Szerintük nem egységesen, hanem differenciáltan kell alkalmazni a bércsökkentést, ami azonban Băsescu szerint kivitelezhetetlenné teszi a bércsökkentési intézkedést.
Az államfő hangsúlyozta, hogy ezeket az intézkedéseket a kormány dolgozta ki, és nem az IMF javasolta. Băsescu ezzel a kijelentéssel azokat a véleményeket akarta cáfolni, amelyek szerint az IMF lenne a hibás a jövedelemcsökkentések miatt. Az államfő érvelésében ismét hangsúlyozta, hogy a magánszférát nem lehetett tovább büntetni adóemeléssel, és ezért döntöttek a közszféra jövedelemcsökkentései mellett. Közölte továbbá, hogy 2007-től három év alatt az ország több mint 10 milliárd euró adósságot halmozott fel a költségvetési hiány fedezése érdekében, és újabb IMF-hitelmegállapodást kellene kötnie a kormánynak a washingtoni pénzintézettel, ha nem csökkentik a kiadásokat. Băsescu szerint a következő megállapodás keretében minimum 30 milliárd euróra lenne szüksége hazánknak, ami az ország jövőjének az elzálogosítását jelenti.
Băsescu Románia „elgörögösítése” ellen emelte fel a szavát, a görögországi helyzetet említve elrettentő példaként. Az államfő jelezte, hogy ő maga hajlandó a saját bérét az év végéig egy szolidaritási alapba folyósítani, de ezt egyelőre csak lehetőségként említette, és nem közölt konkrét részleteket egy ilyen kezdeményezésről.
Tegnap lapzártakor Emil Boc miniszterelnök nagyvonalakban ugyanazt mondta el, mint amit korábban már Băsescu bejelentett. A kormányfő azt hangsúlyozta, hogy 2008-ban emelte meg a kormány a nyugdíjakat és a közalkalmazotti béreket olyan mértékben, ami fenntarthatatlan. Boc szerint az államadósság a GDP 62 százalékra, vagyis a mostani érték kétszeresére nőne 2012-ig, ha nem csökkentik a kiadásokat.
Közölte, hogy a megtakarítás következtében beruházásokat hajtanak végre, így az idén 4 ezer ANL-lakást építenek, egymilliárd eurós programot indítanak a vidéki beruházásokra, 700 millió eurós programot környezetvédelmi beruházásokra. Megépítik, illetve befejezik Nagyszeben, Nagyvárad, Lugos, Kolozsvár, Jászvásár és Bukarest terelőútját, ezer házat építenek a vidéki tanároknak és orvosoknak, folytatják a roncsautó programot, az észak-erdélyi autópálya építését, valamint kifizetik az állami adósságokat a magáncégekkel szemben.
A szakszervezetek és az államfő közötti tárgyalásokon nem csak a megszorító intézkedésekről esett szó, hanem az új oktatási törvénytervezetről is, amely a képviselőház oktatási szakbizottságának az asztalán van. Băsescu bejelentette, hogy egyetért azzal a szakszervezeti javaslattal, miszerint a címzetes tanári posztok elnyerésére irányuló vizsgát ne iskolánként szervezzék – ahogy a jelenlegi oktatási törvénytervezetben szerepel – hanem városonként rendezzék meg.
B. T.
Szabadság (Kolozsvár)
2010. május 10.
Egységesen megélt” régiók
Továbbra is vita tárgyát képezi, hogy milyen szempontok alapján kellene a különböző megyéket csoportosítani. Az új régiókról és az ország regionális politikájáról beszélgettek Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője, Tánczos Barna államtitkár, Csutak István régiófejlesztési szakértő, Ilyés Szabolcs pályázatíró tanácsadó, Nagy Egon, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának adjunktusa, Vincze Mária, a Közgazdaságtan és Gazdálkodástudományi Kar professzora Kolozsváron egy kerekasztal beszélgetésen.
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság által szervezett beszélgetés során kiindulásként szolgált a Csutak István által kidolgozott, új regionális felosztás, amelyet az RMDSZ törvénytervezet formájában már a román parlament elé is terjesztett, sőt már a szenátus hallgatólagos szavazattal el is fogadta azt.
Vita tárgyát képezték a Csutak által használt kritériumok, így például a homogenitás elve, miszerint az azonos problémákkal, azonos gazdasági szinten levő megyék jobban tudnak fejlődni. A beszélgetés résztvevői ezzel szembeállították azt az elvet, hogy a gazdag, jól fejlett szomszéd húzóerő tud lenni.
A jelenlévők egyértelműen elfogadták: fontos, hogy a külvilág egységes régiónak lásson egy területet, de ennél sokkal fontosabb az, hogy az ott lakók magukat egységnek „éljék meg”, azaz legyen identitástudatuk. És ebben az irányban érdemes lenne előkeresni a történelmi régiókat: Bánság, Partium, Székelyföld, Barcaság, bár ezeknek a határai nehezen meghatározhatóak, és a több évtizedes megyeformában való élés is rombolta az identitástudatot.
Fontos kérdésként merült fel az, bár a legjobb lenne a megyehatárokat is felbontani, vajon ez most kivitelezhető-e, vagy egy méhkast nyitna ki a román kormány. Ugyanis akkor minden megyében előjönnének a régi konfliktusok, követelések, ugyanakkor ezáltal egy organikusabb átszervezést lehetne létrehozni. Az 1968-ban végrehajtott megyésítés ugyanis mesterséges és erőszakos volt, amit akkor rengeteg kistérség megszenvedett.
A jelenlegi felosztás nem működik hatékonyan, nagyon kevés pénzt tudott lehívni Románia. Az új regionális politika kidolgozása arra lenne jó, hogy a 2012-ben kezdődő új költségvetési szakaszban jobb pozíciói lennének az országnak, hatékonyabban tudná a pénzeket lehívni. A költségvetési éven belül szinte lehetetlenség bármit is módosítani.
Baló Levente
Új Magyar Szó (Bukarest)
Továbbra is vita tárgyát képezi, hogy milyen szempontok alapján kellene a különböző megyéket csoportosítani. Az új régiókról és az ország regionális politikájáról beszélgettek Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője, Tánczos Barna államtitkár, Csutak István régiófejlesztési szakértő, Ilyés Szabolcs pályázatíró tanácsadó, Nagy Egon, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának adjunktusa, Vincze Mária, a Közgazdaságtan és Gazdálkodástudományi Kar professzora Kolozsváron egy kerekasztal beszélgetésen.
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság által szervezett beszélgetés során kiindulásként szolgált a Csutak István által kidolgozott, új regionális felosztás, amelyet az RMDSZ törvénytervezet formájában már a román parlament elé is terjesztett, sőt már a szenátus hallgatólagos szavazattal el is fogadta azt.
Vita tárgyát képezték a Csutak által használt kritériumok, így például a homogenitás elve, miszerint az azonos problémákkal, azonos gazdasági szinten levő megyék jobban tudnak fejlődni. A beszélgetés résztvevői ezzel szembeállították azt az elvet, hogy a gazdag, jól fejlett szomszéd húzóerő tud lenni.
A jelenlévők egyértelműen elfogadták: fontos, hogy a külvilág egységes régiónak lásson egy területet, de ennél sokkal fontosabb az, hogy az ott lakók magukat egységnek „éljék meg”, azaz legyen identitástudatuk. És ebben az irányban érdemes lenne előkeresni a történelmi régiókat: Bánság, Partium, Székelyföld, Barcaság, bár ezeknek a határai nehezen meghatározhatóak, és a több évtizedes megyeformában való élés is rombolta az identitástudatot.
Fontos kérdésként merült fel az, bár a legjobb lenne a megyehatárokat is felbontani, vajon ez most kivitelezhető-e, vagy egy méhkast nyitna ki a román kormány. Ugyanis akkor minden megyében előjönnének a régi konfliktusok, követelések, ugyanakkor ezáltal egy organikusabb átszervezést lehetne létrehozni. Az 1968-ban végrehajtott megyésítés ugyanis mesterséges és erőszakos volt, amit akkor rengeteg kistérség megszenvedett.
A jelenlegi felosztás nem működik hatékonyan, nagyon kevés pénzt tudott lehívni Románia. Az új regionális politika kidolgozása arra lenne jó, hogy a 2012-ben kezdődő új költségvetési szakaszban jobb pozíciói lennének az országnak, hatékonyabban tudná a pénzeket lehívni. A költségvetési éven belül szinte lehetetlenség bármit is módosítani.
Baló Levente
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. május 10.
Válságkezelés oktatásfejlesztéssel
Az oktatás fejlesztése hozzásegíthet a gazdasági válságból való kilábaláshoz – állapította meg Sepsiszentgyörgyön Markó Béla miniszterelnök-helyettes. Az RMDSZ szövetségi elnöke a Sikeres Székelyföld című konferencián vett részt Sepsiszentgyörgyön, ahol a székelyföldi közoktatás, iskolapolitika és a decentralizációs folyamatról értekeztek.
Az oktatás fejlesztése hozzásegíthet a gazdasági válságból való kilábaláshoz – állapította meg Sepsiszentgyörgyön Markó Béla miniszterelnök-helyettes. A konferencia megnyitó beszédében Markó kifejtette: képmutatás lenne optimista beszédet tartani, amikor a Nemzetközi Valutaalap és a kormány kényszerű drasztikus intézkedéseinek árnyéka vetül az országra. Szerinte ezeket szükségszerű megtenni, mert különben az ország összeroskad.
„Komoly reformokra van szükség, bürokratikus államban élünk, amit át kell szervezni” – állapította meg a politikus, aki szerint elsősorban az oktatását kell fejlesztenie annak az országnak, amelyik ki akar lábalni a gazdasági válságból. Székelyföld is akkor törhet ki a hátrányos helyzetéből, ha versenyképes az oktatás – jelentette ki.
A tanintézmények, és az oktatás tartalmi részének decentralizációjának fontosságát hangsúlyozta Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő a konferencián. Megállapította, hogy a romániai magyar oktatás, amellett, hogy a munkaerőpiacra készít fel, a magyar identitás megőrzésének eszköze. Ezért kormányzati ciklusokon átívelő, jól működő programokra van szükség.
Országos szinten az elmúlt 3 évben az iskolák száma csökkent, de ez nem jellemző Kovászna és Hargita megyékre, mondta a főtanfelügyelő, aki szerint Háromszéken évente átlag 700-al csökken ugyan a gyermeklétszám, de ragaszkodnak hozzá, hogy minden közigazgatási területen legyen egy önálló jogi státussal rendelkező tanintézmény, és minden kistelepülésen működjön óvoda és általános iskola.
Keresztély Irma szerint a tanári állások száma is csökkent, hiszen Kovászna megyében 2004-2005-ös tanévben 3810 állás volt, míg az idei tanévben csak 3102. Ez azért van, mert az iskolahálózat stabil maradt, de csökkent az osztályok létszáma, és bizonyos tantárgyakból a heti óraszám is. Keresztély megállapította: még mindig vannak szülők, akiket meg kell győzni, hogy a magyar nyelvű oktatást válasszák. Kovászna megyében jelenleg a magyar diákok 8 százaléka román iskolákban tanul.
Kovács Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)
Az oktatás fejlesztése hozzásegíthet a gazdasági válságból való kilábaláshoz – állapította meg Sepsiszentgyörgyön Markó Béla miniszterelnök-helyettes. Az RMDSZ szövetségi elnöke a Sikeres Székelyföld című konferencián vett részt Sepsiszentgyörgyön, ahol a székelyföldi közoktatás, iskolapolitika és a decentralizációs folyamatról értekeztek.
Az oktatás fejlesztése hozzásegíthet a gazdasági válságból való kilábaláshoz – állapította meg Sepsiszentgyörgyön Markó Béla miniszterelnök-helyettes. A konferencia megnyitó beszédében Markó kifejtette: képmutatás lenne optimista beszédet tartani, amikor a Nemzetközi Valutaalap és a kormány kényszerű drasztikus intézkedéseinek árnyéka vetül az országra. Szerinte ezeket szükségszerű megtenni, mert különben az ország összeroskad.
„Komoly reformokra van szükség, bürokratikus államban élünk, amit át kell szervezni” – állapította meg a politikus, aki szerint elsősorban az oktatását kell fejlesztenie annak az országnak, amelyik ki akar lábalni a gazdasági válságból. Székelyföld is akkor törhet ki a hátrányos helyzetéből, ha versenyképes az oktatás – jelentette ki.
A tanintézmények, és az oktatás tartalmi részének decentralizációjának fontosságát hangsúlyozta Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő a konferencián. Megállapította, hogy a romániai magyar oktatás, amellett, hogy a munkaerőpiacra készít fel, a magyar identitás megőrzésének eszköze. Ezért kormányzati ciklusokon átívelő, jól működő programokra van szükség.
Országos szinten az elmúlt 3 évben az iskolák száma csökkent, de ez nem jellemző Kovászna és Hargita megyékre, mondta a főtanfelügyelő, aki szerint Háromszéken évente átlag 700-al csökken ugyan a gyermeklétszám, de ragaszkodnak hozzá, hogy minden közigazgatási területen legyen egy önálló jogi státussal rendelkező tanintézmény, és minden kistelepülésen működjön óvoda és általános iskola.
Keresztély Irma szerint a tanári állások száma is csökkent, hiszen Kovászna megyében 2004-2005-ös tanévben 3810 állás volt, míg az idei tanévben csak 3102. Ez azért van, mert az iskolahálózat stabil maradt, de csökkent az osztályok létszáma, és bizonyos tantárgyakból a heti óraszám is. Keresztély megállapította: még mindig vannak szülők, akiket meg kell győzni, hogy a magyar nyelvű oktatást válasszák. Kovászna megyében jelenleg a magyar diákok 8 százaléka román iskolákban tanul.
Kovács Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)