„Beder Tibor új könyvének gerince annak a történelmünket és kortársi világunkat bekalandozó folyamatnak a feltárása, amely az egykor magyar többségű térségek históriai lefaragását és elvesztését jeleníti meg, és a veszteségek ellenére a mégis megmaradás, a mégis itt maradás parancsát követi” – írta Sylvester Lajos a mű előszavában. Beder Tibor Apadó fájdalom /Pro-Print Kiadó, Csíkszereda/ című munkája a szerző hetedik könyve, múltidézés hiteles forrásanyaggal alátámasztva. /Beder Tibor: Apadó fájdalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 23./

Az elnöki palota társadalmi és népesedési kockázatokat felmérő szakértői csoportja egyebek között törvényesítené a prostitúciót és a könnyű drogok fogyasztását. Az akadémikusok által szerkesztett jelentés öt hónapos munka eredménye. A HIV-fertőzés csökkentése érdekében egyszeri használatú fecskendőket forgalmazó utcai automaták felállítását javasolják. A dokumentum szerint a rendszeres drogfogyasztók száma 28 ezerre tehető, 1999-hez képest 2007-ben 70 százalékkal többen kábítószereztek. A szakértők javaslatai között szerepel még a költségvetési bérek csökkentése, a különféle foglalkoztatási kategóriák kedvezményeinek megvonása, a reális nyugdíjkorhatár 65, a törvényeset pedig „mintegy 70 évre” emelni, ugyanakkor a férfiak és nők nyugdíjkorhatárának egységesítése. /Bogdán Tibor: Államfői matrózmódszer: drogot, nőket az országnak? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

A román társadalom továbbra is intoleráns a romákkal, a HIV-fertőzöttekkel és a homoszexuálisokkal, az utóbbi időben a többségi nemzetben növekedett a magyar közösség iránt táplált ellenszenv is, derült ki az Országos Diszkriminációellenes Tanács által megrendelt felmérésből. A kulturális, etnikai, esetleg felekezeti intoleranciák sokkal erősebben vannak jelen Moldvában és Munténiában, mint például Bukarestben vagy Erdélyben. Arra a kérdésre, hogy mely kisebbségek közvetlen környezetében érzik nagyon kényelmetlenül magukat, a felmérés alanyainak 40,8 százaléka a melegeket, 29,2 a romákat, 24,8 a HIV-fertőzötteket, 10,8 százalék pedig a magyar nemzetiségüket jelölte meg. Az elmúlt évben a román többségben nőtt a magyar kisebbséggel szembeni intolerancia. /Fleischer Hilda: Nőtt a magyarellenesség. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

A képviselőház döntő házként elfogadta Frunda György törvényjavaslatát, amely lehetővé teszi, hogy nemfizetés esetén a bíróság a kihágásért kiszabott pénzbírságot átváltoztassa közérdekű munkára. Erre a módosításra azért volt szükség, mert korábban a szabálysértők gyakran nem fizették ki a pénzbírságot. /Elfogadták Frunda javaslatát. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./

A román tanácstagok ellenszavazata ellenére elfogadta a Kovászna Megyei Tanács a Hegyeink Közösségfejlesztési Egyesület létrehozását. A tervezet értelmében Hargita és Kovászna megye önkormányzatai közösen hozzák létre az egyesületet, amelynek feladata többek között fejlesztési programok lebonyolítása, a közszolgáltatások minőségének javítása, pályázatokon való részvétel, közös kulturális rendezvények szervezése. A legvehemensebb Ioan Solomon volt, aki szerint törvényellenes az egyesület létrehozása. A megyemenedzser a belügyminisztérium által kiadott, a közösségfejlesztési egyesületek létrehozásáról szóló útmutatót idézve bizonyította a határozattervezet törvényességét. /Farcádi Botond: Együttműködő székely megyék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./

Cinikus gesztusnak nevezte Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester Stefan Gusa tábornok rehabilitálását célzó szoborállítási kezdeményezését. Az emberjogi aktivista Románia arculcsapásának tartja, hogy a forradalom áldozatai gyilkosának emlékművet szándékoznak állítani. „Dorin Florea éveken keresztül támogatta Antonescu rehabilitációját és szobrának felállítását Marosvásárhelyen” – emlékeztetett Enache. Dorin Florea polgármester nem hajlandó visszavonni a határozatot. Az elöljáró sajtótájékoztatón fejezte ki köszönetét az RMDSZ frakciójának, mert korábban támogatta a javaslatot, és elítélte Markó Béla szövetségi elnök kijelentését, miszerint hibáztak a magyar tanácsosok. Florea szerint Stefan Gusa neve, mint egykori vezérkari főnök és kaszárnyaparancsnok szorosan kötődik Marosvásárhelyhez. A temesvári tüntetők közé lövető tábornok kultusza a forradalmár szervezeteket is felháborította. A szoborállítás ellen tiltakozik a Magyar Polgári Párt is. /Antal Erika: Közösen a Gusa-kultusz ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Közös termelési és termékértékesítési szövetkezetet alapítanának a háromszéki és a Brassó megyei cukorrépa-termelők az európai uniós pályázati lehetőségek hatékonyabb kihasználása érdekében. Két esztendővel ezelőtt még 1200, tavaly 700, idén már csak 500 háromszéki foglalkozik cukorrépával. Romániában idén várhatóan 8 millió tonna kukoricát takarítanak be, ami jóval több, mint amivel korábban számoltak az illetékesek. Romániában 2,3 millió hektáron termesztenek idén kukoricát, ebből 100 ezer hektárnyi területet sújtott a szárazság. 2007-ben, a rendkívüli szárazság miatt, mindössze 3,7 millió tonnát takarítottak be az országban. Idén az átlagnál jobb termésre számítanak. /Bíró Blanka: Termelési szövetkezetet hoznak létre Kovászna és Brassó megyében. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

A Hargita Népe megírta, hogy egy csoport, nem a megyéből származó szélsőséges román fiatal háborítatlanul felvonulhatott Gyergyószentmiklóson, és provokatív jelszavakat skandált. A rendőrség szerint a felvonulás valójában koszorúzás volt, és jogi besorolása olyan, mint egy esküvőé. Valójában a vasgárdista egyenruhára kísértetiesen hasonlító ruhában felvonuló fiatalok nem éppen lakodalmi hangulatot gerjesztettek a város lakóiban. A felvonulók azt is elmondták, hogy harcművészetekben jártas társaik előzőleg megszállták a várost, hogy szükség esetén közbelépjenek. Ha ilyen kirívó esetben ennyire megkülönböztető módon jár el a hatóság, akkor ez megerősíti mindenkiben, hogy valójában magyarokra vadásznak, amikor büntetni kell. Ebben az esetben nem lehet román–magyar bizalom. /Isán István Csongor: Biznisz és román–magyar bizalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 24./

A katolikus egyház és a városháza közötti – a Főtér 15. szám alatti ingatlan belső udvarának használatára vonatkozó – ügyben Sorin Apostu polgármester „salamoni döntést” hozott: a jelzett területet felosztották, s ennek értelmében egyharmad része megmarad a római katolikus egyháznak parkolás céljaira, kétharmad részét pedig a Bob Iskola tanulói rendelkezésére bocsátja. Kovács Sándor római katolikus főesperes elégedetlen a polgármester határozatával kapcsolatban, közölte, hogy az ügy még nem tekinthető lezártnak, mihamarabbi tárgyalásokra van szükség. Boros János volt alpolgármester elmondta: a telekkönyv szerint a jelzett terület mindig is a katolikus egyház tulajdona volt. A megoldás az lenne, ha a Főtér 15. szám alatti ingatlanban működő Bob Iskola osztályai kiköltöznének, a városi tanács pedig elrendelné az udvar kivételét a közvagyon leltárból. A Bob Iskola az 1948-as államosítás után került oda minden jogalap nélkül. Az egyházzal nem kötöttek bérleti szerződést, több mint hat évtizede jogtalanul használják az ingatlant és az udvart. /Nagy-Hintós Diana: „Salamoni” döntés: felosztotta a plébánia udvarát a polgármester. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Egyre több feladatot kénytelen ellátni a kolozsvári 2-es számú iskola, az ország egyetlen intézménye, amely siketséggel élő magyar tanulók oktatásával foglalkozik. Az intézménybe 11 megye rászorultjai tanulnak. A speciális gondozást biztosító iskola már nem csak siketeket lát el, de befogad autista, vagy értelmi fogyatékkal élő gyerekeket is. Jelenleg 56 gyógypedagógus dolgozik az intézetben, ahol 120 gyerek tanul. Akik elvégzik a kötelező tíz osztályt, azok számára a szakképzés biztosított, belőlük asztalos, autóbádogos, vagy fodrász lesz. A magyar nemzetiségű siketek líceumi képzése, főiskolai továbbképzése nem megoldott, a sérültséggel élő magyar emberek Romániában többszörösen hátrányos helyzetben vannak. Ferencz Csilla aligazgatónő szerint van előrelépés, szakmai támogatást kapnak Magyarországról a kisebbségi sérültek oktatásához. /Sipos M. Zoltán: Kisebbségek kisebbsége. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Százhúsz református lelkész jelentkezett be a Lelkészértekezleti Szövetség rendes évi gyűlésére, amelyet szeptember 23-án tartottak Nagyváradon a református püspöki palotában. Püsök Sándor Csaba, a lelkészértekezlet elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Tőkés László EP-képviselőt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspökét, illetve Csűry István megbízott püspököt. Sándor Előd professzor előadásában Kálvin és az erdélyi reformáció közti összefüggésről beszélt, majd Molnár János nemrég megjelent Szigorúan ellenőrzött evangélium című kötetéről, illetve azokról a vitákról, amelyeket a könyv megjelenése váltott ki. A Szigorúan ellenőrzött evangélium ugyanis történelmi kutatások alapján egyházi személyeket sorolt fel, akik a kommunista rezsim alatt a román titkosszolgálat besúgói voltak. Az előadást követően vita volt. Az egyik fiatal lelkész felvetette, miért nem „családon belül”, azaz a lelkészek fedték fel az egykori szekus papok kilétét. Erre egy másik lelkész válaszolt: az egyház nagy családja nem csupán a papokból áll. A híveknek joguk van tudni az egyház dolgairól. Tőkés László megállapította, ha leleplezik az egykor bemocskolódott, gyanús egyéneket, elejét veszi annak, hogy politikai hatalmak zsarolják őket. /Szőke Mária: Az emlékezés az élet alapja! = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 24./

Dr. Bocskay István professzor nyolcvanéves. Máramarosszigeten született, kisgyermekként megtanult hegedülni, a Marosvásárhelyi Orvosok Szimfonikus Zenekarának alapításában is részt vett és felbomlásáig tagja volt a zenekarnak, amellyel több országos első díjat szereztek. Érettségi után felvették a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre. A fogorvosi karon európai hírű professzorok képezték /többek között Haranghy László, Obál Ferenc, Putnoki Gyula, Miskolczy Dezső/. Bocskay negyedéves volt, amikor Marosvásárhelyen megszüntették a magyar nyelvű fogorvosképzést. Amikor iratkozni mentek, feltették őket egy nyitott teherautóra és Kolozsvárra vitték a hallgatókat. Az ottani Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi karán román nyelven folytathatta tanulmányait. 1954-ben szerezte fogorvosi diplomát, majd 1959-ben Bukarestben letette a szakorvosi vizsgát. Fogorvosi pályája a Maros Megyei Kórházban indult. 1960-ban Csőgör Lajos professzor javaslatára lett tanársegéd. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános karán a fogorvosi oktatást látta el, majd Vásárhelyen újraindult a fogorvosképzés. Bocskay István 1967-ben adjunktus, 1972-ben egyetemi előadótanár lett, megszerezte az orvostudomány doktora címet. 1978-ban kinevezték professzornak. Háromszor volt a fogorvosi kar dékánja, később az egyetem dékán-helyettese. A rendszerváltás után újra megválasztották dékánnak. 1996 és 1999 között tanszékvezető volt, azóta konzultáns professzori minőségben több tárgyból tartok magyar nyelvű előadásokat és irányítja a doktorandusok felkészülését. Bocskay István tudományos tevékenysége nemzetközi elismerést hozott. 180 dolgozata, egy magyar és két román nyelvű egyetemi jegyzete, nyolc további szakkiadványa is megjelent, társszerzők közreműködésével. 2003-ban Matekovits Györggyel, Székely Melindával és Kovács Kuruc J. Szabolccsal magyar-román-angol fogorvosi szakszótárt adtak ki. 13. 500 szakkifejezést tartalmaz ez a szótár, melyet elsősorban az egyetemi oktatás kétnyelvűsége tett szükségessé. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmányának tagja, 1991-től 2004-ig az Erdélyi Magyar Keresztény Orvosok Szövetségének országos elnöke volt, az egyesület munkájában most is aktívan részt vesz. /Nagy Székely Ildikó: „A fájdalom műhiba” Múlt- és jövőkutatás dr. Bocskay István professzorral. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

Bernand Pomerance Az elefántember című darabját mutatja be évadkezdő előadásként szeptember 25-én Nagyváradon az Állami Színház Szigligeti Társulata, Russel Boyce rendezésében. Boyce harmadszor rendez Nagyváradon, 1997-ben a Hegedűs a háztetőn című musicallel mutatkozott be a közönségnek, 2006-ban pedig Brian Friel Fordítások című darabját rendezte. A címszereplő Dimény Levente, a társulat igazgatója. /Fried Noémi Lujza: Az elefántemberrel nyitja az évadot a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

A Határok Nélküli Esélyegyenlőségi Egyesület szeptember 26-án szervezi meg Marosvásárhelyen az első Bethlen Gábor-emléknapot Az erdélyi reneszánsz Bethlen Gábor korában címen, tájékoztatott Dudás Annamária, az egyesület elnöke. Az ifjúság nem ismeri kellőképpen a hagyományt, a történelmet. Ezen próbálnak változtatni azzal, hogy élővé teszik a múltbeli eseményeket. 1616-ban Bethlen Gábortól kapta Marosvásárhely a szabad királyi város címet. A rendezvényen bemutatják a XVII. századi tábori élet felszereléseit. Lesznek had- és kultúrtörténeti előadások, lesznek csatajelenetek is. /Nagy Székely Ildikó: Hon(vissza)foglaló múlt. Bethlen Gábor-emléknap a várban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

Divatbemutató, filmvetítés-sorozat, képzőművészeti tárlat, könyvkiállítás – a Marosvásárhelyi Kulturális Központ szervezte Barokk év rendezvénysorozata. A Bernády Házban Lázok Klára szervező telt házas publikumot üdvözölhetett a kiállítás megnyitóján, amelyen a barokk kor művészetéből ihletődő más képzőművészeti ágak alkotói is bemutatták műveiket. A falakon lévő ruhaköltemények mellett textil- és kerámiamunkák, festmények illetve grafikák sorakoztak. /Nagy Botond: (Kor)szellemet idézők. Barokk a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

2011-ben százéves jubileumát ünnepli a marosszentgyörgyi kóruséneklés. A Soli Deo Gloria–Laudate Dominum egyesített vegyes kar elkészítette őszi-téli fontosabb fellépéseinek tervét. Októberben marosvásárhelyi templomokban lépnek fel, részt vesznek a téli sepsiszentgyörgyi kórusfesztiválon is. /b. d. : Dalos tervek Marosszentgyörgyről. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

Barabás Csibi Márti, az Új Magyar Szó riportere veheti át idén a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) éves közgyűlésén átadásra kerülő Oltyán László-emlékdíjat a hét végén Gyergyószárhegyen, jelezte Szucher Ervin, a Pro Novum Kulturális Egyesület elnöke. Voltak nagyon jó pályamunkák, amelyek közül kimagaslott két szerző teljesítménye, Barabás Csibi Mártié és a Mózes Lászlóé, utóbbi a Háromszék újságírója. A holtversenyt Csibi Márti nyerte. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke az Oltyán László-emlékdíjat kitűnő lehetőségnek tartja arra, hogy az egyesület ne csak azokat díjazza, akiket életművük érdemesít fel, hanem a fiatalokat is. /Elismerték a tényfeltárót. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./ Emlékeztető: Salamon Márton László egy évvel ezelőtt az ÚMSZ főszerkesztőjeként élesen elítélte MÚRE-t, és a MÚRE szakmai díja odaítélésének módját szégyenteljesnek nevezte. Kifogásolta, hogy nem Barabás Márti, az ÚMSZ munkatársa kapta a legjobb tényfeltáró írásaiért járó kitüntetést. /Salamon Márton László: Csak a szégyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), 2008. szept. 24./

A marosvásárhelyi Dénes Előd református lelkész megzenésítette József Attila verseit. Lemez lett a versekre komponált dalokból. A fiatal lelkész a csíkszeredai református templomban lemezbemutató koncertet tartott háromtagú zenekarával. Dénes Előd elmondta, nincs felsőfokú zenei végzettsége, azonban Hollandiában, ösztöndíjasként egy éven át tanult egyházi zenét. A sepsiszentgyörgyi Tempo Kiadó megjelentette a tíz dalt tartalmazó CD-jét, Árnyékok címmel. /Horváth István: Árnyékok a templomban. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Elbukott az Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ közös bizalmatlansági indítványa, amelyet azt követően nyújtottak be, hogy a kormány múlt héten felelősséget vállalt három törvénytervezetért. A két ellenzéki párt a három közül az egyik, a közalkalmazottak egyéni bérezését szabályozó tervezet miatt élt a bizalmatlansági indítvány benyújtásának lehetőségével. Ahhoz, hogy az indítványt a parlament elfogadja, 236 igen voksra lett volna szükség, de csak 112-en szavazták meg a kezdeményezést. A két ellenzéki párt saját honatyáit sem tudta mozgósítani: a 121 liberális és RMDSZ-es parlamenti képviselőből, akik a bizalmatlansági indítványt aláírták, szeptember 24-én már csak 112-en adták le voksukat, nyolcan hiányoztak, köztük négyen az RMDSZ-ből. A szavazást követően Crin Antonescu, a liberális párt elnöke elmondta: pártja nem adja fel, ha a törvény életbe lép, megtámadják az Alkotmánybíróságon. /Leszavazták a PNL–RMDSZ bizalmatlansági indítványt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Basescu államfő referendumot indítványozott az elnökválasztások napjára olyan témában, ami népszerű a választók körében. Egyben figyelemelterelés a valós gazdasági problémákról, népszavazást javasolt az egykamarás parlament bevezetéséra a jelenlegi kétkamarás helyett. Basescu ismét a parlamentet célozta meg, ismét a törvényhozás ellen uszítja az embereket. Ujjal mutogat a parlamentre, amely véleménye szerint a korrupció melegágya. Romániában kétkamarás rendszer van, de ez gyakorlatilag az egykamarás rendszer megduplázása. /Székely Kriszta: Basescu újabb csele. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Aggodalomra ad okot az RMDSZ eddigi – majd’ tizenkét éves – kormányszereplése, amely egyfelől valóban anyagi előnyt jelentett az RMDSZ számára, de a legfontosabb nemzetpolitikai kérdésekben – mint például az autonómia és az állami magyar egyetem – előrelépés nem történt – mondta Tőkés László sajtótájékoztatóján. Az EMNT elnöke ugyanakkor valamelyest megnyugtatónak nevezte Markó Béla, az érdekvédelmi szövetség elnöke nyilatkozatának második részét, amely szerint valamennyi parlamenti párttal hajlandó lenne kormánykoalícióra lépni, de nem bármi áron. Tőkés László kijelentette: elég homályos a Markó Béla elnök által a kormányra menés feltételeként megfogalmazott „történjen előrelépés a kisebbségi jogok terén” alapvetés. Az EP-képviselő szerint nagyon fontos az erdélyi magyar összefogás továbbélése, illetve az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum további működése, de ennek érdekében nem bocsátkozhatnak elvtelen alkukba. Az EMNT elvi álláspontjaként a tájékoztatón ismertetett dokumentum leszögezi: konzultációra van szükség az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, fontos a lépések összehangolása az autonómiát elősegítő civil-politikai mozgalmak kezdeményezéseivel, valamint a Kárpát-medencei összmagyar autonómiatörekvések külpolitikai képviseletével. /Tőkés László aggódik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 25./

A szélsőséges román Új Jobboldal tagjai Gyergyószentmiklóson erődemonstrációt tartottak. Tették ezt egy európai uniós tagországban. A jelenleg is 95%-ban magyarok lakta Gyergyószentmiklóson és általában a Székelyföldön még a legsötétebb diktatúra idején sem történt hasonló „megemlékezés”. A felbőszült ifjú románok azért vonultak végig a székely városon, hogy úgymond, „emlékeztessenek” arra az 58 románra, akiket állítólag a horthysták gyilkoltak le 1940 szeptemberében. (Kérdés, hogy akkoriban volt-e egyáltalán 58 román Gyergyószentmiklóson?) A tüntetők kevés román szót hallottak a településén. Erre is volt megoldásuk, mint mondták, „irtani kellene a magyarokat”. Gyergyószentmiklós polgármestere felkérte a helyi rendőrség képviselőit, hogy az elkövetkezendőkben „kitalált eseményekre emlékezve” ne zavarhassa meg senki az emberek nyugalmát. A Kárpát-medencében vannak utcai verekedések, magyarverések, van szlovák nyelvtörvény. /Mózes Edith: Agresszív „megemlékezés” = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Nyílt levelet küldött a Maros megyei MPP vezetése a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciójának illetve a PD-L frakciónak. Ebben kijelentik, hogy „a Magyar Polgári Párt nem tudja elfogadni, hogy olyan embernek emeljünk szobrot, akinek vér tapad a kezéhez” és kérik, a tanács vonja vissza a Gusa-szobor állítására vonatkozó határozatát. Az MPP vezetői, Tőkés András megyei elnök, Kiss István marosvásárhelyi elnök és Kali István alelnök a Gusa-szobor tervezett helyén, a Vár sétányon tartott sajtótájékoztatót. Tőkés András kijelentette, a helyi tanács nevetségessé tette magát Románia lakossága előtt azzal, hogy jóváhagyta a Gusa tábornoknak állítandó szoborra vonatkozó tervezetet. /Antalfi Imola: Elvtelen és provokatív kompromisszum. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Szeptember 27-én, vasárnap időközi helyhatósági választásokat tartanak Székelyudvarhelyen, miután a helyi tanács júliusban feloszlott. Előzőleg a tanácsosok egy része a belső konfliktusok miatt nem jelent meg az üléseken, a törvény értelmében ebben az esetben fel kellett függeszteni a helyi kilenc RMDSZ-es, nyolc MPP-s és két zöld párti tanácsos alkotta testület tevékenységét. Szász Jenő, az MPP listavezetője a megmérettetést új lehetőségnek tekinti, ezáltal a választók arra a polgári pártra bízhatják a többséget, amely nem fogja feloszlatni a testületet. Bíró Enikő, az RMDSZ listavezetője viszont bízik abban, a szavazás fölényes RMDSZ-es többséget eredményez. /Időközi választások Székelyudvarhelyen. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Munkanélkülivé lett több államtitkári rangú köztisztségviselő, mert a pártok nem tudnak kiegyezni a parlament fennhatósága alá tartozó intézmények vezetőségi posztjainak elosztásában. Közéjük tartozik Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) volt elnöke is, akinek– néhány napja lejárt mandátuma. Asztalost az RMDSZ új mandátumra javasolja a CNCD-be. A Román Nemzeti Bank (BNR) igazgatótanácsának összetételéről megegyeztek a pártok. Az RMDSZ-nek egy hely jut, s a szövetség továbbra is Nagy Ágnest támogatja a tisztségre. Veress Emődnek, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség vezetőségi tagjának, illetve Erős Viktornak, az értékpapír-felügyelet tagjának a mandátuma hamarosan lejár. Az RMDSZ mindkettejüket újabb mandátumra javasolja. /Cseke Péter Tamás: Munkanélküli államtitkárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Medveczky Balázs, a Magyar Televízió ügyvezető alelnöke és Nagy Zsolt, az Erdélyi Magyar Televíziót működtető Janovits Jenő Alapítvány elnöke szeptember 24-én együttműködési szerződést írt alá Marosvásárhelyen, amelynek értelmében ezentúl műsorokat cserél ki egymás között a két televízió. Az együttműködés nem jár majd azzal, hogy az MTV felbontja szerződését azzal a több mint 10 erdélyi és partiumi stúdióval, amelyek eddig kisriportokkal látták el a Kárpát Expressz, az Átjáró, a Kézfogások és a Sírjaik hol domborulnak... című, a határon túli magyarsággal foglalkozó műsorokat. /Együttműködés az MTV és az ETV között. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Több millió eurós beruházások valósulnak meg Hargita és Kovászna megyében – hangzott el a vállalkozói napok keretében tartott 3 Invest nevű befektetési konferencián, Sepsiszentgyörgyön. „Zajlik az országutak és a községi úthálózat rehabilitálása, az elmúlt 15-20 évben nem voltak ilyen mértékű fejlesztések, mint idén” – fejtette ki Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Egy hét múlva írják alá a szerződést az Európai Unióval a Kézdivásárhely és Kovászna közötti 18 kilométeres megyei út felújításáról, amelynek értéke 15 és fél millió euró. Ez több, mint a Kovászna Megyei Tanács egyévi költségvetése. Emellett Háromszék 28 településén zajlik útépítés, húsz településen építenek víz- és 29 településen csatornahálózatot – számolt be a tanácselnök. /Kovács Zsolt: Befektetésboom a székely megyékben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Markó Béla esszéjét az Élet és Irodalomból átvette az ÚMSZ. Az elmúlt két évtizedben politikai nagygyűlésen többször elhangzott az LGT-szám: „Miénk itt a tér”! Ezt mondták a hódítók, de a leigázottak is. Amíg ezt dúdolja magyar, román, szlovák, szerb, ukrán a Kárpát-medencében, addig nem tudunk a bűvös körből kitörni, állapította meg Markó. Legfőképpen a magyarok, hiszen Trianon alólunk húzta ki a „teret”. Az RMDSZ megtalálta a szakkifejezést: „belső önrendelkezés” szükséges. Kilencven éve félünk a kisantanttól, és ők kilencven éve félnek tőlünk. A kié itt a tér? Kérdésre új választ kell találni. A kilencvenes évek elejének legradikálisabb romániai magyar politikusai voltak a legközelebb a megoldáshoz, amikor a „társnemzet” gondolatát felvetették. Erdélyben közel egy évszázada folyik a harc a tér birtoklásáért. A közös térről, a Kárpát-medencei vagyonközösségről mindig a vesztesek álmodoztak. Egy lehetséges együttélési modellt kell kidolgozni. Ennek a modellnek a „vagyonközösség” gondolatán kell alapulnia, de a külön – személyi és közigazgatási – autonómiákat is magában kell foglalnia. Székelyföldön van egy érdekes, tulajdonforma: a közbirtokossági erdő. Egész Erdélyről mint egy magyar–román–szász–sváb-roma stb. szellemi-kulturális közbirtokosságról kellene előbb-utóbb készíteni egy „megvalósíthatósági tanulmányt”. Sokak számára csupán szimbolikus jelentőségűnek tűnhet az az RMDSZ-követelés is, hogy Romániában ismerjék el „államalkotó tényezőnek” a történelmi kisebbségeket. Az államot ma Kelet-Közép-Európában nemzetek alkotják: egy-egy nemzet egy-egy államot. Ezeket a nemzetállamokat kellene felcserélni a régiók, nemzetek, nemzeti-etnikai közösségek államaira, amelyekben mindannyian társtulajdonosok vagyunk. Ki kellene alakítani a „különlétek” együttlétét, és társtulajdonosként igazgatni ezeket a közös államokat. /Markó Béla: Kié itt a tér? Gondolatok egy Kárpát-medencei „vagyonközösségről” = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./ Markó Béla politikai esszéje először az Élet és Irodalom szeptember 18-i számában jelent meg.

Hogyan változik meg, és mivé alakul ebben az új, átrendeződő világban a helyünk és a szerepünk, a közösségi lényegünk? A kérdés feltehető a magyarsággal kapcsolatban is. Erről a kérdésről Tamás Gáspár Miklós „töprengett el mélyenszántóan az Élet és Irodalom hasábjain. ” Briliáns levezetését fontos veszteségek nélkül persze lehetetlen összefoglalni, jegyezte meg a cikkíró. „Az, amit – ha tetszik, polemikus célzattal – ‚magyarnak’ neveztünk, ‚magyarnak’ éreztünk” – véget ért. A ‚magyar nemzet’ szubsztanciája nincs többé. ” „A szó tárgyi-történeti értelmében nem vagyunk többé magyarok” – állapította meg Tamás Gáspár Miklós, Erdélyből az anyaországba áttelepült világpolgár Magyarok voltunk című politikai esszéjében. /Ágoston Hugó: Magyarok – vagyunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Kevés, drága és rossz minőségű kollégiumi helyet kínálnak az erdélyi egyetemek a most kezdődő tanévben. Akinek nem jut kollégiumi férőhely, az albérletet keres, ha talál, és ha ki tudja fizetni. Az államilag támogatott helyeken továbbtanuló diákok fele idén egészen biztosan nem jut kollégiumi ellátáshoz Kolozsváron. A Babes–Bolyai Tudományegyetemre ebben a tanévben 16 ezer diák iratkozott be, de több mint hétezer diáknak nem jut kollégiumi férőhely. A hiányt a vállalkozók igyekeznek pótolni, magánbentlakásokkal – Kolozsváron jelenleg három ilyen intézmény működik. Az árak itt jóval magasabbak, a havi lakbér 250 és 400 lej között ingadozik, a körülmények viszont jók. A Református Egyház alapítványi kollégiumot működtet. A nyolcvan férőhelyes Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium árai a magánbentlakások áraival egyeznek meg, az itt lakók havi 80 eurót fizetnek. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatói közül idén 1600 igényelt kollégiumi ellátást – ötszáz diáknak azonban nem jut férőhely. Az ellátás díja 150 és 250 lej között változik. A legtöbb panasz a négyágyas szobák zsúfoltsága miatt van. Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetemnek van saját kollégiuma de csak az igénylők töredékének tudnak helyet biztosítani a 23 férőhelyes intézetben. A Sapientia egyáltalán nem biztosít kollégiumi ellátást. A lakásárak 100 és 300 euró között mozognak. Sepsiszentgyörgyön szeptember 30-án saját épületben kezdi a tanévet a BBTE kihelyezett tagozata. Jelenleg 1200 diák tanul itt, akik közül hatszáz hallgatónak van szüksége kollégiumi ellátásra. Az egyetem saját épületében csupán hetven személynek tud helyet biztosítani. Nagyváradon 204 helyet biztosít a Partiumi Keresztény Egyetem Arany János Kollégiuma. /Szállásválság várja a diákokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./