Országszerte 221 ezer kilencedikes helyre várják a jelentkezőket június 25-éig. Vidéken a szakmai és a felekezeti középiskolákba kétszeres a túljelentkezés. 213 ezren végezték el idén a nyolcadik osztályt. A kilencedikbe való felvétel a nyolcadik osztály végéig elért teljesítmény függvényében alakul, számítógépes rangsorolás történik. Azok a tanulók, akik valamilyen művészeti vagy felekezeti iskolába sikeresen felvételiztek, nem kerülnek a számítógépes elosztórendszerbe. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum római katolikus osztályába 28 helyre 31 jelentkező vizsgázott, az ugyanabban az épületben működő Református Kollégiumba meghirdetett 28 helyre 61 diák jelentkezett. /Antal Erika: Tolongás a kilencedikbe. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Két éve, 2007 őszétől fejti ki tevékenységét Csíkszeredában két magyarországi piarista, Kállay Emil atya és Sárközi Sándor, akik a Márton Áron Gimnázium lelkészei. A két atya besegít a diákok tanításába, lelki életük ápolásába. Szórakoztató programokat is szerveznek számukra. Az elmúlt évben közel félszáz diák csengetett be az általuk működtetett tanulmányi ház ajtaján. Az idők folyamán hét helységben volt piarista intézet Erdélyben: Beszterce (1717), Nagykároly (1725), Máramarossziget (1730), Szászmedgyes (1741), Szentanna (Arad megye – 1750), Kolozsvár (1776) és Temesvár (1788). Igaz, ezek nem működtek egyszerre, hisz a szentannai iskola átköltözésével nyílt meg a temesvári, a szászmedgyesi pedig 1789-ben megszűnt. /Kemenes Szidónia: Békét, megnyugvást hoznak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Terrorcselekményre való felbujtás, robbanóanyaggal való visszaélés és kétrendbeli emberölés előkészülete miatt vették őrizetbe Budapesten Budaházy Györgyöt, az elmúlt években tartott több kormányellenes és radikális megmozdulás szervezőjét. A gyanú szerint Budaházy György utasítására hajtotta végre az egyik bűntársa a Hiller István családi háza elleni lőfegyveres támadást, illetve az ő utasítására dobtak Kóka János épülő házára Molotov-koktélt 2007. decemberében. Toroczkai László, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom /HVIM/ tiszteletbeli elnöke szerint „koncepciógyanús, politikai háttérjátszmák” miatt vették őrizetbe „harcostársukat”. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Őrizetbe vették Budaházyt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Húsz évvel ezelőtt, az 1989-es rendszerváltás után lett Simon Gábor a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója. 1968-tól 1972-ig az opera zenekarában fuvolázott, majd elbocsátották, mert ellent mert mondani. Egy évig könyvet árult, majd a balettiskolába felvételizett, ahol 17 éven keresztül korrepetitor volt. 1989-ben megvoltak már a papírok, hogy végleg elmenjen az országból, akkor keresték meg az ajánlattal, hogy legyen a Magyar Opera igazgatója, ezt pedig nem lehetett visszautasítani. Ez köz- és nemzeti ügy volt. A húsz év alatt évente négy-öt új produkciót mutattak be. Simon fontosnak tartotta a magyar zeneirodalom népszerűsítését. Komolyan vették az erkeli hagyatékot, bemutattak minden Erkel-operát – a világon egyedülállóan! –, és nem csak koncert formájában. Ezt mások helyett is tették. A gyulai várszínház vezetősége odafigyelt szándékukra, és minden Erkel-művel felléptek náluk. Ugyancsak fontosnak érezte a kortárs magyar szerzők műveinek bemutatását. Tizenhat kortárs művet játszottak az elmúlt húsz évben, a kortárs zeneszerzők támogatásáért Artisjus-díjat kaptak. Társulatépítés szempontjából fontos volt, hogy rendszerváltás után végre külföldre is kimehettek. /Fekete Adél: ”Én mindig úgy képzeltem, hogy a kultúra ékszer” Beszélgetés, a Kolozsvári Magyar Opera leköszönő igazgatójával. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Erre az évre Urbán Balázs vette át a válogatás feladatát a kisvárdai fesztiválra, a fesztivál profilját meghatározó, fontos és eredményes munkát végző Szűcs Katitól és Darvay Nagy Adrienne-től. Idén először redukálódott számszerűen a versenyprogram. /Urbán Balázs, kritikus, művészeti tanácsadó: Átmenetek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

A tervek szerint szeptemberben kezdené meg működését Kézdivásárhely első hivatásos színháza, mely a Vigadóban kap majd helyet. A projekt – mely Rácz Károly, Kézdivásárhely polgármesterének ötlete nyomán született – szakmai irányítására a város Gergely László magyarországi rendezőt kérték fel. A rendező levélben kereste meg Gáspárik Attilát, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem rektorát, melyben azt kérte, hogy Gáspárik engedélyezze az intézmény néhány diákjának, hogy részt vegyenek az új színház szeptemberi indulására tervezett, a Tamási Áron Ábel-trilógiája alapján készülő előadás létrehozásában. Hivatalos válaszát megelőzően Gáspárik Attila blogján reagált a kérésre Ez mán Ótonómia? című, cinikus hangvételű bejegyzésében, melyben megkérdőjelezte a színház tervének kivitelezhetőségét, valamint Gergely László kinevezésének jogosságát. Gergely László elmondta, őt a település polgármestere kérte fel arra, hogy a tervezett színház szakmai és gazdasági programját kidolgozza. Gergely elmondta, hogy meg akarta keresni Gáspárik Attilát, de telefonon többszöri próbálkozásra sem tudta elérni, levélben kérte fel, hogy az egyetem néhány diákját engedje el az új színházba, hogy színpadra vihesse velük a Tamási Áron Ábeléből készült darabot. A rektor sem telefonon, sem levélben nem válaszolt, pusztán a blogján reagált, főleg a kézdivásárhelyieket sértő módon. /Színházalapítás és „Ótonómia” = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Lászlóffy Csaba kolozsvári költő és drámaíró az erdélyi irodalmi élet meghatározó személyisége hetven éves. Nála nem volt rendszerváltás, ma is vállalja múltját. Szomorú és megrendítő beszámolói a diktatúra éveiről örök motívumok verseskötetében, a magyar líra „feketekönyvében”. „Az erdélyi magyar sors tragikumának jellegzetességei, a kisebbségi és az általános nemzeti, a személyes és a közösségi sorstapasztalatok, a nehéz történelmi atmoszférájú múlthoz és a szintén súlyos történelmi jelenhez kötődő individuális és egyetemes emberi sorsélmények felrázóan és katartikusan sűrűsödnek össze ebben a valóságot és víziót olyannyira sugallatosan vibráltató teremtett létuniverzumban” – írta róla Bertha Zoltán irodalomtörténész. /Lászlóffy Csaba 70 éves. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Hónapokkal ezelőtt egy Bogdan Eduard nevű kolozsvári vállalkozó meghirdette a sepsiszentgyörgyi televíziózás újraélesztését Székely Tévé néven. Megbízottja a hirdetéspénzzel együtt eltűnt. Azután átváltozott a neve a tévécsatornának is. Legutóbb már Klub Tévéként adta közzé műsorrácsát. Eszerint június 18-án 18 órakor Aktuális című rovattal kellett volna jelentkeznie. Az aktuális események, így a Sepsiszentgyörgyön lezajlott tüntetés helyett az RTL Klub három évvel ezelőtti Heti hetesét adták. Ebben az új tévében a magyar nyelvet rontó, a szakmaiság legminimálisabb fokát el nem érő, műsorok vannak. /(f): Naprakész-e a gagyi tévé? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 19./

Június 19-én zárul az Alteris Multikulturális Egyesület által Csernátonban szervezett magyar–román ismerkedési tábor. Tavaly Kommandón, azelőtt Sepsiszentkirályban szerveztek hasonló tábort. Victor Sibianu egyesületi elnök elmondta, a kezdeti nehézségek után a gyermekek összerázódtak a játékos foglalkozások alatt, a román gyerekekre is ragadt néhány magyar szó, a magyarok is bátorkodtak románul kommunikálni. /(Szekeres): Gyakorolják az együttélést. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 19./

Június 17-én tartotta Lippán a katolikus parókia hittantermében évadzáró ülését a helybeli Degré Alajos Olvasókör. Az alkalomból Bokor Ella bemutatta Ég és föld között címmel kiadott új verseskötetét. Ezután DVD-ről megtekintették az újszentesi katolikus templomban virágvasárnap előadott passiójátékot. /Balta János: Évadzáró ülés volt Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 19./

Lovas János szatmárnémeti nyelvész, egyetemi adjunktus gyermekkora óta szenvedélyes képeslapgyűjtő. „Kiváló kordokumentumok, történelmi, művelődéstörténeti és nyelvtörténeti adalékanyagok ezek a lapok” – állapította meg. Többek között olyan régi épületekről készült képeslapjai is vannak, amelyek már nem léteznek. /Végh Balázs: A képeslap mint remekmű. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Liane Lane fiatal, magát művésznek tartó angol nő, aki újraértelmez bizonyos köztereket, és erről fényképeket készít. Az átértelmezés azt jelenti, hogy műanyag emberi testrészeket helyez el bizonyos szobrokon. Legutóbb Budapesten a számos ideológiai-politikai vita homlokterébe került budai turulszobrot úgy fényképezte le, hogy egy műkezet rakott a csőrébe. A rendőrök igazoltatták, de békén s hagyták, merthogy a szoborban nem esett kár. Azonban más nemzet jelképeinek „átértelmezése” nem kulturált dolog. Valakik válaszul disznólábakat raktak a Duna-parti holokauszt-emlékmű fémcipőibe, amelyeket a ‘44-ben a folyóba lőtt zsidók emlékére helyeztek el a rakparton. A két akció közé nem lehet egyenlőségjelet tenni: Liane Lane egyszerűen ostoba, de a másik csoport tagjai egy fokkal sem jobbak, mint azok a szlovák nácik, akik felgyújtották a felvidéki Attila fejedelemszobrot. /Balogh Levente: Gyalázók. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem kerámia szakán végzett Onucsan Miklós hátat fordított a kerámiának, a fotó, a film és az akció lettek kedvenc műfajai. A mai napig nagyon örül annak, hogy kerámiát végzett. Később nem foglalkozott kerámiával, annak fő oka az, hogy nem volt kemencéje. Az Unióba (Képzőművészek Szövetsége) grafikusként került be. Onucsan Miklós /sz. Szamosújvár, 1952. nov. 26./ a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem docense. Több egyéni és csoportos tárlata volt itthon és külföldön. Alkotásai megtalálhatók az isztambuli Kortárs Művészeti Múzeumban, a bukaresti Kortárs Művészeti Múzeumban és a bécsi Ernst Alapítvány gyűjteményében. Onucsan Miklós a konceptuális művészetet műveli. /Pengő Zoltán: „Mindig dadogok valamit magamról a világba” = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Kerámia-, üveg- és tűzzománc alkotásokból nyílt tárlat Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában. Vidra Birtalan Éva tűzzománc alkotásaival szerepelt a tárlaton, láthatók továbbá Bajusz Katinka kerámiafigurái, Nagy S. Attila üvegtárgyai, Vidra Birtalan Orsolya színes kompozíciói vagy Kiss Melinda, Mariana Olteanu és Jankó Szép Noémi Abigél munkái. /Antal Erika: Tűzben érvényesülő alkotások. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

A 2004-ben megalakult magyarországi F csoport hat tagja mutatkozott be június 16-án Csíki Székely Múzeumban: Filep Sándor és Horváth Lajos festőművészek, Párkányi Raab Péter szobrászművész, illetve három erdélyi származású alkotó, Dienes Attila és Ughy István szobrászművészek, valamint Kádár Tibor festőművész. Kádár Tibor festőművész, a csoport vezetője elmondta, hogy az F csoport baráti társaság. – A vándorkiállítás előző helyszíne a kolozsvári Bánffy-palota volt, a csíkszeredai kiállítás után pedig Sepsiszentgyörgyre szállítják az alkotásokat. /Csíkban az F-csoport. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Kilyén István grafikáiból és Váradi Katalin gobelin-alkotásaiból nyílt kiállítás június 18-án a Szatmári Alkotóház Képzőművészek Egyesületének székhelyén. A számos díjat nyert Kilyén István grafikáit már Európa-szerte megcsodálhatta a nagyközönség. Váradi Katalin gyermekkora óta vonzódik a képzőművészethez. Mindegyik kiállított alkotása jóval több, mint 10 ezer öltésből áll. /Grafika- és gobelinkiállítás. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 19./

Az 1000 éves gyulafehérvári székesegyház képekben című kiállítás nyílt meg sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. Vargha Mihály múzeumigazgató elmondta, a kiállítás anyagát Gyulafehérvárról kérték. A közel ezeréves székesegyház a legrégebbi és legépebben megmaradt kora középkori ingatlan a Kárpát-medencében. „A kövek kitartásra buzdítanak, hiszen elég belegondolni, mennyi mindent bírtak ki ezer esztendő alatt, tatárjárást, világháborúkat. Ez a kiállítás figyelmeztet, hogy Szent István örökségét újra kell élesztenünk, különben a történelem vihara elsodor bennünket. ” – mondta Szabó Lajos kanonok. /Bíró Blanka: Beszélő kövek Sepsiszentgyörgyön Békét, megnyugvást hoznak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Első alkalommal szervezik meg a Partiumi Híd Fesztivált Kökényesden. A partiumi fiatalok által szervezett ifjúsági tábor mottója egy Wass Albert-idézet: „Az igazak jövendőjét a lélek és a szellem ereje formálja…” A Kökényesden rendezendő első nemzeti ifjúsági tábor időpontja július 9-13. A rendezvény fővédnöke Mádl Ferenc, Magyarország volt köztársasági elnöke és Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, EP-képviselő. Az ötnapos Fesztivál főszervezője és programfelelőse Krakkó Rudolf, a Szatmári Híd Egyesület vezetője. A cél a nemzettudat erősítése, a nemzeti önbecsülés visszaszerzése, továbbá szoros kapcsolatok kialakítása és ápolása más – nemzetünkért tenni akaró – szervezetekkel, és történelmi egyházakkal. Naponta irodalmi, történelmi, kulturális előadásokat hallgathatnak majd a fesztivál résztvevői. Az előadók között található Raffay Ernő, Takaró Mihály és Vekov Károly történészek, Tőkés László EP-képviselő, Gergely István, a csíksomlyói „Árvácskák” vezetője, Mikola István politikus. Lesz néptáncbemutató, borkóstoló, horgász- és halászléfőző verseny is. A fellépő zenekarok között ismert magyarországi előadók is lesznek. /Híd Fesztivál Kökényesden. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 19./

A székely megyékben tovább folytatódnak a magyar vezetők leváltása elleni tiltakozások, közben Szabó Árpád, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke azt nyilatkozta, hogy elégedettek a helyzettel. A tárgyalásokon sikerült a lehető legtöbbet elérni, ami azt jelenti, hogy a leváltott magyar intézményvezetők megmaradhatnak a hivatali struktúrában, alacsonyabb beosztásban. Elégedettségről beszélni túlzás, mert az a néhány személy, aki az elmúlt választási időszakban tisztséget vállalt, közel sem jelentett olyan arányt, amely létszámánál fogva Maros megye magyarságát megilletné, szögezte le Bodolai Gyöngyi. A leváltott főtanfelügyelő-helyettes helyzete ma is megoldatlan. Nem rendezték illő módon sem a biztosítási pénztár volt vezetőjének, sem a közegészségügyi igazgatóság leváltott aligazgatójának a jogállását. A mostani hatalom egyik legfontosabb célja, hogy szétverjék azt, amit magyar vezetők irányításával sikerült felépíteni. Közben embereket aláztak meg. Ezek után tapsolni kellene, hogy egyeseket másodrendű szerepben megtűrnek még egy ideig? /Bodolai Gyöngyi: Sikeres lobbi? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./ Előzmény: Máthé Éva: Maros megye: sikeres RMDSZ-lobbi a magyar intézményvezetők ügyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Az idei Szent István-zarándoklat alkalmával Erdély hét települése mellett Csángóföld három településére is elviszik Szent István érintéssel ereklyésített kardját. A Szent István-zarándoklat 2009. esztendei útja a következő: augusztus 9-én Gödöllőről indulnak a zarándokok, majd Érmihályfalván, Hegyközcsatárban, Tordán, Csíkszeredában, Gyergyócsomafalván és Gyergyótölgyesen tartózkodnak a résztvevők. A zarándoklat augusztus 16-án érkezik Csángóföldre, ekkor Pusztinán lesznek, 17-én Somoskán, 18-án Magyarfaluban tartózkodnak, augusztus 20-án, Szent István napján pedig Kézdiszentléleken részt vesznek a perkői búcsún. A Szent István-zarándoklatot 2005 óta szervezik meg, ennek során a résztvevők mintegy hétezer kilométert tesznek meg a Kárpát-medencében a Szent István-ereklyével. A szervezők a szellemi táplálékon és a magyarságtudatot erősítő ereklyén kívül, amelyet idén a Csángóföldre is elvisznek, adományokkal is szeretnék segíteni a csángómagyarokat. /Zarándoklat Csángóföldön. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Június 19-én a Szociáldemokrata Párt (PSD) országos ügyvezető testületének ülésén, a szociáldemokratáknak a Demokrata Párttal (PD-L) való viszonyáról tárgyaltak. Előzőleg felröppent az a hír, miszerint a szociáldemokraták szakítanának koalíciós partnerükkel. A megyei pártelnökök többsége támogatja ezt a megoldást, elégedetlenek a kormány működésével. Döntés nem született. /B. T. : Szeptemberben dönt a PSD a kilépésről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Lemondott püspöki tisztségéről Tőkés László, aki 1990 óta vezette a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet (KREK) – közölte június 19-én Demeter Szilárd, a leköszönt püspök sajtófőnöke. Demeter Szilárd emlékeztetett: Tőkés már 2007 decemberében átruházta Csűry István püspök-helyettesre a püspöki tisztség viselését, valamint a püspöki jog- és hatáskörének gyakorlását azt követően, hogy független jelöltként EP-képviselői mandátumot nyert. A leköszönt egyházfőnek 2010-ben járt volna le a püspöki mandátuma, amely számára egyben az utolsó is, mivel már nem választható újra. A KREK egy hónap múlva tart időközi püspökválasztást, az akkor egyházfővé választott személy pedig 2010-ig irányítja az egyházkerületet. /Lemondott Tőkés László. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Balázs Péter magyar külügyminiszter nemrég kijelentette, hogy térségünkben ,,a legnagyobb veszélyt a nacionalizmus jelenti”. Erre reagálva Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő kifejtette, hogy határozottan különbséget kell tenni a többségi nemzetek agresszívan elnyomó nacionalizmusa, másfelől pedig az elnyomott kisebbségi közösségek védekező patriotizmusa között. Tőkés László illyési fogantatású érzékenysége érthető – nacionalista, aki jogot sért, patrióta, aki jogot véd. Megállapítása szerint az EU-hoz csatlakozott volt kommunista országokban, nevezetesen Magyarország szomszédainál sertéspestisjárvány módjára terjedő, magyarellenes nacionalizmus kapott lábra. Példaként a Nagy-Románia Párt választási előretörését említette az EP-választásokon, de hozzátehetők a szlovák nacionalizmus frontembereinek kijelentései, például Ján Slota meg akarja szabni, hogy a magyarok milyen szavakat használhassanak. (A Felvidék megnevezés és a Kárpát-medence emlegetése sérti a fülüket, tömény nacionalizmusra vall a magyar településnevek használatát ,,szabályozó” törvények kierőszakolása is.) Romániában: a magyar vezetőréteg eltávolítása, a román jövevények funkciókba tolása is a nacionalizmus erősödésének eklatáns példái, az ortodox egyház támogatott térnyerése pedig aggasztó méreteket öltött. Tőkés László kifogásolta azt is, hogy az alapvetően diszkriminatív romániai egyházpolitika és a vallásügyi törvény nem szerepel a Romániáról összeállított jelentésekben, és szót sem ejtenek a moldvai csángók egyházi segédlettel folytatott asszimilációja ellen. Tőkés László amerikai útján felvetett fontos gondolat az is, hogy a hagyományos, őshonos kisebbségek problémáját a bevándorolt kisebbségek ügye szorítja háttérbe, s a fejlett demokratikus országok alig fordítanak figyelmet a kommunista múlt visszahúzó örökségére. Balázs Péter külügyminiszter fogalmazása egybecseng azzal a magyarországi politikai szlogenhalmazzal, melyet a kormányon lévő jelenlegiek unos-untalan a magyarság szemébe vágnak, kiegészítve némi cigányellenességgel és az antiszemitizmus vádjával. /Sylvester Lajos: Sertéspestisként terjedő nacionalizmusok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./

Az önálló Bolyai Tudományegyetem felszámolásának ötvenedik évfordulójára emlékezett a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete. Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartott konferencián négy kiváló előadó idézte fel a félévszázaddal ezelőtt történteket, majd kihirdették a Bolyai Egyetem múltja és jövője című esszépályázat nyerteseit. A fődíjat a Szabadságban is rendszeresen közlő helytörténész, Asztalos Lajos vehette át. Kónya-Hamar Sándor és Somai József bemutatta a Fehér könyv az erdélyi magyar felsőoktatás kálváriájáról című kiadványt. Görömbei András, az MTA Határon Túli Tudományosság bizottságának elnöke a „Magyar egyetem és tudományosság fontossága kisebbségi helyzetben” című előadásában arról értekezett, miként lehet az egyetem ügyét a szabadság és az identitás-megőrzés örök kérdésével egy keretben megfogalmazni. Balázs Sándor a Bolyai Tudományegyetem alakulásának és felszámolásának folyamatát mutatta be. Csetri Elek és Dávid Gyula irodalomtörténész azokat a személyes tragédiákat idézte fel, amelyet a pártállami diktatúra váltott ki. A Fehér könyvről Bakk Miklós egyetemi docens kiemelte: „E kiadvány megjelenését az teszi indokolttá, hogy az emlékezés a jövőbe nézés egy formája, amely megteremti a folytonosságot a múlt és a jövő között. ” /Nagy-Hintós Dianna: Ötven évvel ezelőtt számolták fel a Bolyai egyetemet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Lönhárt Tamás, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia karának adjunktusa tartott vetített képes előadást a kolozsvári városkép 1956–1989 között átalakulásáról. Most, amikor a város magyarságának figyelmét a Főtér „átrendezése” miatt kialakult helyzet köti le, jólesett feleleveníteni, milyen volt Főtér. 1967-ben 50 000 tömbházlakás épült Kolozsváron, míg alig tíz év múlva ennek többszöröse. 1966-ban még „csak” 185 000 lakosa volt a városnak, két évtized múlva, azaz 1988-ban már 314 495. 1956-ban a város lakosságát 50–50 százalékban lakták románok és magyarok. 1966-ban 79 magyar személyiségről elnevezett utcanév volt Kolozsváron, 1988-ra ez négyre csökkent. A kommunista rendszer új „főtereket” kívánt kialakítani: a volt Bocskai téren és a Széchenyi téren, amelyeknek az lett volna a „feladatuk”, hogy új találkozó és gyülekező helyet teremtsenek a városba beköltözött tömegnek. /N. -H. D. : Aki a városát szereti… = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Czika Tihamér megdöbbenéssel olvasta a Szabadság hasábjain a Főtér-féltő cikkek sorozatát. Jöttek a nemzetféltő vélemények, majd a megszokott erdélyi magyar modernizációellenesség. A fák kivágása elleni tiltakozás nemzeti paranoia. Bogdán Tibor cikkében (Főtéri bársonyos pogrom, Szabadság, június 17.) kisebbségellenes „pogromnak” nevezte a Főtér átalakítását. Czika megmagyarázta: a pogromok általában erőszakkal, mészárlásokkal végződnek. Bogdánnak az fáj, hogy a Főtéren esetleg rock-koncertek, sörfesztiválok lesznek, közben a „rock már évtizedek óta klasszikus érték”. Czika megnyugtatott mindenkit: a Főtéren nem lesznek a rock-koncertek. Egy mondattal egyetértek Bogdán írásából, írta: „Kolozsvár új Főterét is elsősorban a kolozsváriaknak – közöttük az itteni magyaroknak – kell elfogadniuk, magukénak érezniük”. Kolozsvár új főterét tehát nem az innen elvándoroltaknak kell magukénak érezniük. Bogdán cikkében nem is a Főtérről van szó, „hanem ugyanarról a magyar többségű régi Kolozsvárért szenvedő sirámról, amelyet már megszokhattunk a Szabadság hasábjain megannyi cikkben. ” Czika kifejtette: az átalakulást nem lehet visszafordítani. A magyar Kolozsvár „sosem fog visszatérni”. Sokkal fontosabb, hogy kierőszakoljuk „a multikulturalitás, a magyar nyelv és örökség nyílt felvállalását. ” Nem a múlt siratása az út, hanem az alkalmazkodás. Értékeinknek helyet kell biztosítani a városban, a cikkíró szerint „erre van lehetőség”. /Czika Tihamér: A nemzeti paranoia esete a Főtérrel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Eltelt egy év azóta, hogy László Attilát alpolgármesterré választották Kolozsváron. Egy év tapasztalatait összegezte. Megköszöni elődje, Boros János munkáját, aki négy évet Gheorghe Funar, négy évet pedig Emil Boc helyetteseként vezette a várost. Most tapasztalhatta, milyen nehézségekkel jár az alpolgármesteri tevékenység. László Attilának a helyzetfelmérés, a leltárkészítés volt az első feladata. 6200 olyan föld-visszaigénylési kérelem várt elfogadásra, amely 1991 óta nem került napirendre. Ezen kívül majdnem 5 ezer ingatlant igényeltek vissza a volt tulajdonosok, naponta 40-80 pere volt a városházának, stb. László Attila vezeti a helyi földosztó bizottságot, hetente 30-150 visszaszolgáltatási kérelmet bírálnak el. Az alpolgármester munkájában a legfontosabb eredménynek a kolozsvári magyarok esélyegyenlőségének biztosítását tekinti. Sikerült elérnie, hogy a föld-visszaszolgáltatási kérvényeket beérkezésük sorrendjében bírálják el, ne más szempontok szerint. Kiderült, hogy birtokba helyezettek között aránytalanul kevés a magyar. Sikerült pénzt juttatni a magyar oktatási intézményeknek az iskolák tatarozására. Sikerült beszerezni a Márton Áron szobor építkezési engedélyét. Bevezette azt, hogy a reggeli órákban hozzá fordulhatnak a kolozsvári magyarok. László Attila odafigyelt arra, hogy a városházán megüresedett helyekre magyar fiatalok is pályázzanak. Nem sikerült elérnie, hogy Guttman Szabolcs személyében magyar főépítésze legyen a városnak. Amióta polgármester lett Sorin Apostu, nehezebben lehet vele dolgozni. A Mátyás-szobor restaurálása február 11-én a magyar kormány átutalta a szükséges összeget. /Kiss Olivér: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz ez a tisztség”. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Tizedik évadjának végére ért a Csíki Játékszín. Parászka Miklós színházigazgató örömmel nyugtázta, hogy a jubileumi évad a tervek szerint bonyolódott le. Előadásaiknak egy része megosztotta a közönséget. A kék madár című produkció a legszélsőségesebb reakciókat váltotta ki a nézőkből: „volt, aki poétikus előadásnak nevezte, sokan mondták, hogy az elmúlt tíz év legnagyobb horderejű vállalkozása”, mások pedig idegenkedtek az előadástól. „A színházaknak igenis komoly lélektani és társadalmi szerepe van” – hangsúlyozta az igazgató. Szerinte a klasszikus, a szórakoztató és az avantgárd törekvéseknek egyaránt méltó helye van egy színház repertoárjában. A Hamlet klasszikus megformáltságában kiegyensúlyozottabb befogadást eredményezett, és az évad egyik népszerű előadásává vált. Parászka Miklós a társulat vidékjáró színházi tevékenységének kézzelfogható gyümölcseként értékelte a községek és falvak épületfelújítási megvalósításait. Fontos volt a májusban megtartott szakmai találkozó, amelynek során a temesvári, nagyváradi, szentgyörgyi társulatok, a román és magyar színikritika néhány jelentős személyisége számára bemutatták az évad keresztmetszetét. Csíkszeredában kiforrott színházi társulatot láthattak, annak ellenére, hogy még csak tíz éve létezik. A színház anyagi helyzetét az igazgató szerénynek, de rendezettnek látja. Gondot jelent, hogy az épület felújításra szorul. /Antal Ildikó: A színháznak lélektani és társadalmi szerepe van. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

A Kolozsvári Magyar Opera gálakoncerttel zárja 2008–2009-es évadját, egyúttal Simon Gábor leköszönő igazgatót is búcsúztatja. A visszavonulásának tiszteletére rendezett eseményen részt vesz a Magyar Opera zenekara, énekkara és balettkara, valamint az opera magánénekesei. Simon Gábor igazgató távozása az intézmény éléről lezár egy korszakot, amelynek értékelése immár az operatörténészek feladata lesz. A hangverseny programját a rendező Gy. Tatár Éva a Magyar Opera reprezentatív előadásaiból válogatta. /Turánitz J. Lajos: Évadzáró operagála. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Az aradi magyar végzős középiskolások bankettjén néhány „vén diák”, az iskola előző évfolyamainak végzősei (a szakmunkásképzőt végzettek) megzavarták, végül ki kellett hívni a rendőrséget. Volt, aki hallotta, hogy az egyik megbírságolt randalírozó kijelentette: „neki megér 400 lejt, hogy minden évben tönkretegye a bankettet”. A legilletékesebb pedagógus azt mondta, hogy ez „nem téma”, meg, hogy „nem kell a szenzációt keresni”. Szó sincs ilyesmiről. Ha nem beszélnek a negatívumokról a nagynyilvánosság előtt, azzal nem tudják meg nem történtté tenni. Nem szégyellni kell ezt, hanem szemmel tartani őket, megírni azt újságban, /Pataky Lehel Zsolt: Mert a mi kutyánk kölyke? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./