A válság hatására elbocsátások fenyegetik már az erdélyi munkavállalókat is: Sepsiszentgyörgyön a cigarettagyár alkalmazottainak harmadát bocsátja el, az autóalkatrész-gyártók több száz alkalmazottjuktól válnak meg, Tordán három üzem hétszáz munkavállalót küld az utcára. A kereslet csökkenését a kisebb cégek is megérzik. /Bágyi Bencze Jakab, Kovács Zsolt, Varga Melinda: Begyűrűzött Erdélybe a válság. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

Sepsiszentgyörgyön nem tartanak autonómia-népszavazást, miután az önkormányzat október 30-i ülésén elutasította az erről szóló tervezetet. Antal Árpád polgármester elkötelezte magát Székelyföld autonómiája mellett, de a tervezet jogi hiányosságai miatt annak elhalasztását kérte. A prefektus felszólítására a háromszéki Kőröspatak önkormányzata visszavonta az autonómia-népszavazás megszervezéséről korábban elfogadott határozatát. Rácz Károly, Kézdivásárhely polgármestere kijelentette: eleget tesznek a kormánybiztos felkérésének, visszavonják a határozatot, de ki fogják azt javítani, és újra előterjesztik. Csinta Samu, az MPP háromszéki ügyvezető elnöke nehezményezte, hogy a kézdivásárhelyi polgármester nem egyeztetett ebben a kérdésben, mielőtt a visszavonásról nyilatkozott volna. /Kovács Zsolt: Elutasított referendum. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./ Gazda Zoltán, a MPP Kovászna megyei alelnöke közölte, csak néhány háromszéki településen került napirendre az autonómia-referendum megszervezésére vonatkozó határozattervezet: Kézdivásárhelyen, Vargyason, Árkoson elfogadták, Dálnokon visszautasították, Nagyborosnyón elhalasztották, Baróton, Nagyajtán, Kommandón, Barátoson, Zabolán, Illyefalván ezután vitatják meg a javaslatot. A többi önkormányzat nem tűzte napirendre. /Bíró Blanka: Elutasított referendum. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

A családon belül a főzés és a takarítás alapvetően a nő feladata a magyar fiatalok kétharmada szerint, ami jóval meghaladja a 47 százalékos országos átlagot – derült ki a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, a TransObjective és a Kvantum Research közvélemény-kutató cégek által közösen végzett vizsgálat előzetes bemutatóján. Kovács Péter, az Országos Ifjúsági Hatóság elnöke szerint az iskolázottsággal való elégedettség szempontjából óriási különbség mutatkozik a magyarok és a románok között, hiszen a magyar fiataloknak nincs elég hozzáférésük a rendszerhez, ezt pedig bővíteni kell. A magyar fiatalok 30 százaléka szerint létezik olyan párt, amely az ő érdekeiket képviseli: 80,6 százalék az RMDSZ-t, 10 százalék pedig az MPP-t nevezte meg ilyennek. 2001-ben a magyar fiatalok mindössze 30 százaléka rendelkezett mobiltelefonnal, addig 2008-ban ez az arány 91,6 százalékos. Otthoni internet-hozzáférése a magyar fiatalok 53 százalékának, saját autója pedig 35 százalékuknak van. /Ferencz Zsolt: Erdélyi fiatalok 2008: konyhában a nők helye. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./ Az erdélyi magyar fiatalok a vallás tekintetében konzervatívabbak román társaiknál: értékrendjükben a hit kétszer olyan fontos, mint a román fiatalokéban. A magyar fiatalok a romániai átlagnál jóval nagyobb arányban vállaltak már külföldön munkát, voltak tanulmányúton, bevásárolni, barátokat rokonokat látogatni, illetve turistaként külföldön. A migrációs szándék tekintetében az eltérés kisebb, de nagyobb arányban jellemzi a magyar fiatalokat. A magyar fiatalokat alapvetően nem érdekli a politika. A megkérdezettek több mint fele, 56 százaléka érzékeli úgy, hogy érdekeiket egyetlen romániai párt sem képviseli (ez az arány a román fiatalok esetében még magasabb). Emellett a romániai átlagnál kisebb arányban gondolják azt, hogy életükre hatással vannak a helyi, illetve a központi adminisztráció döntései. A fiatalok többsége (66 százaléka) az RMDSZ-re szavazna. /Varga Melinda: Konzervatívak a fiatalok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./ A kutatásból kiderült, az erdélyi magyarság nagyon kis mértékben érzi közelebb magához a magyarországi magyarokat az erdélyi románokhoz képest. Ebben szerepet játszott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca is, amely sokakból a „nemzettársainknak sem kellünk” érzést váltotta ki. A nyolc-tíz évvel ezelőtti állapothoz képest jelentősen csökkent a 18–35 év közötti erdélyi magyarok anyaország iránti érdeklődése, mindössze 38 százalékuk telepedne át munkavállalás vagy huzamosabb életvitel céljából. Egyre többen választották a hazatelepedést a rendszerváltás idején vagy az azt követő években kivándorolt erdélyi magyarok közül. Ebben közrejátszik a magyarországi gazdasági és politikai mélyrepülés, valamint a hatalmon lévő baloldal határon túli politikája. /Rostás Szabolcs: Szülőföld, alap. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Alig kétharmadát töltik be a roma fiatalok a középiskolákban és az egyetemeken számukra fenntartott speciális helyeknek. Az érdeklődés hiányának oka a tájékozatlanság, a roma diákok szinte csak az oktatási intézményekben értesülnek arról, hogy felvételi nélkül, tandíjmentesen tanulhatnak tovább. Azok közül, akik romának vallották magukat, csupán 17 százalék beszéli a roma nyelvet. /O. M. : Nem használják ki a romák az iskolát. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

A Kovászna megyei önkormányzat politikai alapon osztogatja a kormány tartalékalapjából érkező pénzt a háromszéki településeknek – jelentette ki Nagy István, Barót polgármestere. Ő ugyanis több alkalommal is jelezte a megyevezetésnek, hogy a nehézkes adóbehajtás, a növekvő energiaárak és bérek, illetve a különböző beruházásokhoz szükséges önrész miatt a település alig tudja kifizetni a számláit, érdembeli választ azonban nem kapott. Nagy István emlékeztetett, a Bardócon tartott polgármester-találkozón Tamás Sándor megyei tanácselnök elismerte: az utolsó öt évben Barót a megye 46 települése közül az utolsó helyen szerepel a kormányforrásokból elosztott pénzt illetően, sőt 2006–2008 között egyetlen lejt sem kapott. /Gyergyai Csaba: Részrehajlással vádolt megyevezetés. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

A Népújságban az a vád érte, hogy a barikád rossz oldalán áll, reagált Kincses Előd a cikkre. Szerinte tizennyolc évvel az 1990-es fekete március, két évvel Románia EU-s csatlakozása és a rendszeres magyar- román közös kormányülések idején már nem szabad barikádokra hivatkozni. A barikádok már csak az emberek fejében létezhetnek. Prof. dr. Sabau-Pop Ioan 1990 óta sok mindent átértékelt. Kincses fontosnak tartja a nyitást a politikai ellenfelek, a többségi társadalom irányába. /Kincses Előd független szenátorjelölt: A replika jogán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./ Előzmény: A barikád melyik oldalán áll Kincses Előd? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

Kincses Előd a miénktől lényegesen eltérő világban él, írta a lap munkatársa, Mózes Edith, ugyanis A replika jogán azt írta, hogy barikádok (nemzetiségi) már csak a fejekben léteznek. Az ő szövetkezése a magyarság iránti szimpátiával nem vádolható Sabau Ioan ügyvéddel nem olyan különös, változnak az idők, változnak az emberek… Kincses Előd és támogatói dolga, hogy mit kezdenek a lelkiismeretükkel, szögezte le Mózes Edith. /Mózes Edith: Hol vannak a barikádok? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Három hete maradt Bihar megyei önkormányzatnak arra, hogy rendezze a nagyváradi Ady-múzeum sorsát, miután az intézménynek helyet adó ingatlant visszakapta az ortodox egyház. Az ortodox egyház 30 napos haladékot adott a megoldáskeresésre. – „Az Ady Endre emlékeit őrző múzeum hozzátartozik Váradhoz” – mondta Szűcs László, a Nagyváradi Ady Társaság (NAT) alelnöke. /Kilakoltatják a Müllerájt? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

Befejeződött a magyarországi Hír Tv adásának újbóli műsorra tűzése, illetve a szintén magyarországi Echo Tv műsorrácsba történő beillesztése érdekében folytatott aláírásgyűjtés – számolt be Csomortányi István, a Magyar Polgári Párt (MPP) nagyváradi alelnöke és Orbán Mihály országos alelnök. Az MPP nagyváradi szervezete október 14-én kezdett aláírásgyűjtésbe, miután a Hír Tv eltűnt az kábeltelevíziós szolgáltató Bihar megyei programkínálatából. Az íveket több mint 1900 személy írta alá. Csomortányi szerint nem kaptak ígéretet arra, hogy mikor fognak beadványukra érdemben reagálni. /Fried Noémi Lujza: Visszakövetelik a Hír Tv-t. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Lelia Munteanunak a bukaresti Gandul napilapban megjelent cikkét közölte fordításban az ÚMSZ. Romániában jelenleg körülbelül 6000 zsidó él. A második világháború előtt 850 ezren – 900 ezren voltak. 1945-re 470 ezren maradtak, közülük 1952-ig mintegy 130 ezren kivándoroltak Izraelbe. Ceuasescu idején 300 ezer zsidó kivándorlását súlyos pénzekkel váltották meg. 1989-re maradtak még Romániában vagy ötvenezren. 1996-ban már csak tizenötezren voltak. Azon a napon, amikor a bukaresti zsidó temetőt meggyalázták, az emberek a zsinagógában vigadtak, táncoltak a Tórával. Nem tudták, hogy mi történik a temetőben. /Tánc a Halállal. Mítoszok és rítusok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

Ripityára törték-zúzták vandál kezek azt a vasoszlopra szerelt, bádog falujelző táblát, mely a futásfalvi leágazásnál adja tudtára az utasnak, hogy a falu nem más, mint Futásfalva, háromszéki Mária-búcsújáró hely, általános érdeklődésre számot tartó kegytemplomával. Az ehhez hasonló emléktáblákat, jeleket, mezei kereszteket Tifán Lajos, a falu plébánosa készítette. /Falujelző tábla. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

Sepsiszentgyörgyön a közös temetőben az első világháborús emlékművet mielőbb restaurálni kellene, s ehhez még a hősök emlékét ápoló országos hivatal is támogatást nyújtana – mondotta Laura Tiron, a hivatal osztályvezetője. Hangsúlyozta, igen értékes az emlékmű, kár lenne érte. Az obeliszk homlokoldalán ez áll: A hazáért 1914–1918, s egy lefelé fordított kard. Az obeliszk csúcsára utólag, a második világháború idején vésték rá, hogy vitéz nagybányai Horthy István, Magyarország kormányzójának helyettese, ugyanis Horthy Miklós 1942-ben Ukrajnában hadirepülőgép-szerencsétlenségben elhunyt fia emlékét számos korábbi obeliszken megörökítették, így Sepsiszentgyörgyön is. A háromtagú bukaresti küldöttség felmérést végzett a megyében, megnézték az 1974-ben állított román katona szobrát, Balogh Péter alkotását, David Paius hadnagy sírját, Grigore Balan tábornok sírkeresztjét, az aldobolyi hősi temetőt, melynek felújítását támogatja a hivatal, továbbá Bereck községben és Gelencén jártak. Tiron asszony megtudta, hogy múlt vasárnap második világháborús emlékművet avattak Sepsiszentgyörgyön. Felhívta a polgármester figyelmét, hogy ahhoz a hivatal beleegyezését is kellett volna kérni, de legalább utólag jelentsék be. Antal Árpád polgármester túlzásnak tartja, hogy Bukaresttől kelljen engedélyt kérni egy helyi emlékmű állításához, de az országos nyilvántartásba vétellel egyetértett. /Szekeres Attila: Fel kell újítani a hősök emlékművét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

Október 15-én iktatott, de csak 29-én kézbesített levélben értesítette a Háromszék szerkesztőségét Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke, hogy az általa irányított testület nem hosszabbítja meg a szerkesztőséggel kötött szerződést, és felszólított arra, hogy december 15-ig költözzenek ki a néhány éve tulajdonukba került, de egykor a megyei lapok számára épült székházból. Közben az épület sorsáról még nem született megyei tanácsi döntés. A megyei tanács vezetősége néhány hete májusig adott haladékot, most az elnök meggondolta magát, és önhatalmúlag (tanácsi határozat) nélkül döntött. A Háromszék szerkesztősége évek óta próbálja megvásárolni az épület egy részét. Időközben azonban az RMDSZ ellenségként bélyegezte meg a lapot, és többen, több helyen hangoztatták: a tönkretétel a cél. Szóbeszéd szerint Markó Béla közvetlen utasítására lépett Tamás Sándor. Ezt az RMDSZ szövetségi elnöke cáfolta. /Kilakoltatnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

A Kemény Zsigmond Társaság összejövetelén, október 29-én a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében Ráduly János tanár, néprajzkutató tartott előadást A székely (magyar) rovásírás emlékanyaga címmel. Ugyanabban az órában a nagyteremben az úgyszintén „kibédi” Madaras Gábor emlékére szervezett dalest műsorának tapsolt a nézősereg. A mindkét rendezvény iránt érdeklődő fájó szívvel választotta vagy egyiket, vagy a másikat. A rovásírás irodalma gazdag. Ráduly János egymaga kisebb könyvtárra rúgó cikket, tanulmányt írt 1990 óta. Kötetei nagyon kis példányszámban jelennek meg, a kereskedelmi forgalomban gyakorlatilag elérhetetlenek. Neve mégis „forog”, szakmai körökben és a világhálón egyaránt. Ha beütjük, cirka 1600 „találatot” jelez a masina. Ráduly kitért arra is, hogy a szakirodalomban volt olyan vélekedés, amely szerint a rovásemlékek zöme az egykori Udvarhelyszéken keletkezett. Ez az előítélet már a múlté. A szerző hosszan sorolta az egykori Marosszéken jórészt őáltala föllelt és leírt rovásemlékeket, azok feliratait. Ráduly is azt vallja, hogy a rovásírás egykori ismerete jóval szélesebb körű, „összmagyar” volt, amint azt a nagy turkológus, Németh Gyula jelezte: szerinte ugyanis a „székely írás” általános magyar „termék”, tehát más honfoglaló törzsek is ismerhették. Ráduly, „a kibédi remete” nem néz tévét, nincs telefonja, őt a világméretű energiaválság nem fogja sokkolni, mert a tudatos nemzetgyarapító szellemi munkát emelte életcéllá. /Bölöni Domokos: Kibéd üti Kibédet. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Hetedik alkalommal tartották meg a Madaras Gábor népdal- és nótaestet a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Az ötvenéves Marosvásárhelyi Rádió Szól a nóta műsorát Kacsó Ildikó indította el, és azóta igen nagy népszerűségre tett szert. Az esten idén is átadták a rádió Madaras Gábor-díjait. Kacsó Ildikó szerkesztő mondott méltatást a nagyszerű prímás Jakab Attiláról, a Magyar Örökség Díjjal is jutalmazott Koós Éva énekesnőről és a témáról rendszeres következetességgel cikkező Bölöni Domokosról, a Népújság munkatársáról. Az okleveleket és Tompa Dezső marosvásárhelyi iparművész festettporcelán-tányérjait Borbély Melinda aligazgató nyújtotta át a díjazottaknak. /Dósa B. Barna: Népdal- és nótaest. Madaras Gábor emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Valamikor a lármafák arra szolgáltak, hogy a közelgő veszélyt jelezzék. A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) szeretne egy kortárs, elektronikus lármafát felállítani, amellyel jelezni szeretné, hogy veszélyben van a magyar nyelv, identitásunk alapköve, amely nélkül nehezen lehet létezni. A CEMO úgy látja, hogy a magyar nyelv majdnem teljes mértékben kiszorult a publikus szférából, a hétköznapi élet minden fontos színteréről és majdhogynem a privát szférában beszélt nyelv lesz. Mindezzel együtt Románia példaértékű törvényháttérrel rendelkezik, az ország ratifikált és életbe léptetett számos olyan nemzetközi egyezményt, amelyek a kisebbségeket és azok nyelvét védelmezik. A valóság másként fest. Az intézmények falai kizárólag egynyelvűek, a magyar gyerekek nem találkoznak anyanyelvű faliújságokkal román nevű iskoláikban, az állami intézményekben az ügyintézés román nyelven zajlik, a szolgáltatások teljes mértékben egynyelvűek. Élni kellene a törvények adta lehetőségekkel. Remélik, hogy csoportjukhoz mindenki csatlakozik, aki úgy érzi, hogy véleménye van ebben a témakörben és tenni is szeretne valamit. Feliratkozáshoz a következő linkre kell kattintani: http://groups. yahoo.com/group/larmafa /Levelezőlista anyanyelvi jogainkért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Xantus János környezetismereti vetélkedőt szerveztek a kolozsvári magyar iskolák immár tizenegyedik alkalommal, október 18-án. Idén Sztána volt a helyszín, ez pedig újításnak számított. A verseny mostanra megyei szintűre nőtte ki magát. Több mint 100 diák indult neki felfedezni Sztána és egyben Kalotaszeg szépségeit, és megkeresni, majd megoldani a kitűzött feladatokat. /Fehér Judit: Sikeres Xantus-vetélkedő Sztánán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Súlyos pénzügyi helyzetbe került a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, az anyagi gondok az intézmény további működését fenyegetik. A Kárpátalja című hetilap szerint az ukrán bértörvények és az emelkedő kiadások miatt a Beregszász járás költségvetéséből finanszírozott intézmény már az anyaországból érkező támogatások ellenére sem működtethető tovább. A beregszászi magyar színház 1993-ban alakult, a társulat rendkívül nehéz körülmények között hozott létre számos elismert produkciót. /Megszűnhet a beregszászi magyar színház? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Irodalomtörténeti tény, hogy a nagyenyedi kollégium az erdélyi színjátszás bölcsője volt, hiszen innen kerültek ki az 1792-ben megalakult kolozsvári színház legjelentősebb vezető színészei. A tanév végén a kollégium udvarán a professzorok, a diákság és a város polgárai előtt bemutatott színjátékoknak erős kisugárzása volt a műkedvelő színjátszás kialakulására és megerősödésére is. Ezzel magyarázható, hogy a százhúsz évvel ezelőtt alakult Enyedi Magyar Iparos Önképzőkör tevékenységének is egyik legfontosabb területe volt a színjátszás. Az első bemutatóra 1891-ben került sor. Hosszabb kényszerszünet után, 1921 decemberétől megszaporodott a bemutatók száma. 1928-tól az előadásokat a kör új székházának háromszáz férőhelyes, korszerű termében mutatták be, mindig telt ház előtt. A téli felolvasó esteket 1889–1910-ben indították. Az előadók között volt például dr. Harmath János, a Hangya Szövetkezet igazgatója, Járai István főgimnáziumi igazgató, Folyovits Endre szobrászművész és Jékely-Áprily Lajos tanár-költő. /Józsa Miklós: Thália és a tudomány szolgálatában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Három hónap alatt építette újjá megrongálódott templomát Palotailván a római katolikus gyülekezet. A hívek mellett a román összetételű önkormányzat is segített, a tanácsosok között egyetlen magyar nemzetiségű személy sem volt. Márton István, a kis római katolikus közösség beszolgáló plébánosa fáradtságot nem ismerve reggeltől estig ott volt az építőtelepen. Ha kellett, anyagot cipelt, létrára mászott, fűrészelt, szegezett, vakolt, tartotta a lelket az emberekben. Október 25-e eddig is piros betűs nap volt felső-marosmenti település, a palotailvai katolikusok naptárában, most viszont kettős ünnep volt, befejezték a helyreállítást. Márton István, a 104 lelket számláló szórványgyülekezet plébánosa elmondta, elégedett a hívekkel. A templomlátogatás 50 százalékos, amit sok pap megirigyelhetne. A fiatalok elhagyták a rendszerváltás után a községközpontot, így a faluban csak az idősek maradtak. 1970-ben a templom leégett, de gyergyóvidéki segítséggel a hívek hamarosan helyreállították. Állaga azóta annyira megrongálódott, hogy a pap a tatarozás helyett az utolsó pillanatban a bontás mellett döntött. A régi templomot egy nap alatt lebontották, három hónap alatt újat varázsoltak a helyébe. /Szucher Ervin: Templom három hónap alatt. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Hogyan legyek jelen ebben a világban? címmel tartották október 24–26-a között a Húsz Plusz keresztény ifjúsági konferenciát a kolozsvári Bulgária telepi református templomban. A rendezvény olyan huszonéves fiatalokat céloz meg, akik felelősen szeretnének felkészülni az életre. A második alkalommal megszervezett rendezvényen 180-an vettek részt. A hangsúly a kiscsoportos beszélgetéseken volt. /Sajátos hangulatú sziget. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Búcsúzik olvasóitól az Irodalmi Jelen. Az aradi irodalmi folyóirat októberi, utolsó nyomtatott lapszámában Hét év címmel Böszörményi Zoltán főszerkesztő és tulajdonos vázolta fel a lap papíralapú változatának megszűnéséhez vezető okokat. „Sok mindent megvalósítottunk terveinkből, elképzeléseinkből, mégsem eleget. Hét év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy érdekközösségek által irányított irodalomban, melyre néhol a politikum is rányomja a bélyegét, kimagasló eredményt érjünk el” – írta Böszörményi, leszögezve, hogy „az Irodalmi Jelen a magyar nyelven megjelenő irodalmi lapok palettáján nem egy volt a sok közül, hanem az irodalmi folyóirat, melyre oda kellett figyelni”. A lapot novembertől a www.irodalmijelen.hu honlapon követhetik figyelemmel olvasói. A hetvenéves Szilágyi István életművének szentel nagy teret a Székelyföld októberi száma. A csíkszeredai kulturális folyóirat Márkus Béla, Karádi Zsolt, Mester Béla és G. Kiss Valéria tanulmányaival, valamint Fekete Vince versével köszöntötte a Kolozsváron élő írót. Nádas Péter Saját halál című művéről született tanulmányokat mellékel külön „munkafüzetben” októberi lapszámához a Látó. A marosvásárhelyi szépirodalmi folyóiratban Lövétei Lázár László Nagy költő „kisebb” versei címmel emlékezett a 95 éve született Jékely Zoltánra. /Lapszempont. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Botrányos volt a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör október 27-i találkozója. A rendezvény meghívottja, dr. Lónay Gyula székesfehérvári jogász, a magyar nyelv rejtélyeiről szóló könyvét /A magyar nyelv misztériuma – A héthangra épülő ősnyelv/ szerette volna bemutatni. Előadását beszólásokkal szakította meg két nagyra becsült avantgárd irodalom-szakértő. A két fiatal üvöltözte észrevételeit, később annyira belemelegedtek, hogy a meghívott helyett ők tartották meg az előadást. Az egyik megfenyegette dr. Lónay Gyulát: ha nem hall azonnal értelmes dolgokat, nagyon elkezd kötekedni. Erre többen távoztak. Akik maradtak, hallhatták, hogy a két kötekedő kérdéseivel próbálta lehetetlenné tenni az előadót. /Potozky László: Merénylet a Bulgakov kávéházban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Bretter György filozófiája. Értelmezések, dokumentumok, visszaemlékezések címmel jelent meg 2007-ben a Pro Philosophia Kiadónál a Magyar Nyelvű Filozófiai Irodalom Forrásai tizedik köteteként az Egyed Péter által szerkesztett munka. A recenzens szerint lényegében befejezetlen monográfia ez a munka egy torzóban maradt életműről (Bretter György 1932-ben született és 1975-ben, 43 évesen halt meg). Bretter meggyőződéses marxistaként indult, a hetvenes évek közepétől, utolsó éveiben ideológiakritikusként definiálja magát. Bretter marxistaként gondolkodó volt. /Ferencz Enikő: Befejezetlen Bretter-monográfia. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szeptember 5–7 között Érsemjénben, a Kazinczy Művelődési Házban tartotta honismereti konferenciáját. A Társaság 15 éves évfordulója alkalmából Dukrét Géza elnök beszámolt az egyesület sokoldalú tevékenységéről, eredményeiről. A tizenöt év alatt 14 konferenciát, ugyanannyi honismereti találkozót, 13 honismereti tábort, számos megemlékezést szerveztek, kiadtak 55 kötetet a Partiumi füzetek könyvsorozatában és hetet a sorozaton kívül, felavattak 19 emléktáblát. Ezt követően átadták az idei kitüntetéseket. Fényes Elek-díjban részesült Pásztai Ottó (Nagyvárad), Antal Béla (Biharpüspöki), Jancsó Árpád (Temesvár), a különdíjat Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere kapta. Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke Szent István-emlékplakettet, Balázsi József polgármester és Ciorba Teréz érsemjéni tanárnő emléklapot kapott. A XIV. Konferencia fő témái a következők voltak: A reneszánsz éve, Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékei, Pusztuló műemlékeink, A 20. század öröksége. Az előadások sora hagyományosan, a konferenciának helyt adó Érsemjén megismerésével kezdődött. Több előadás hangzott el. Kiss Endre József (Sárospatak) az Érmellékről beszélt, ahogyan Kazinczy Ferenc emlékezetében élt, Vekov Károly (Kolozsvár) az értelmiség sorsát mutatta be, Oláh Miklós életpályáján keresztül, Csorba Csaba (Budapest) az Értelmiségiek nemesítése a Partiumban a 16–19. században című értekezést tartotta. Wanek Ferenc (Kolozsvár) egy elfelejtett középkori erődről, Mezősomlyóról beszélt, Starmüller Géza (Kolozsvár) a zilahi Wesselényi-szoborkompozíciót mutatta be és annak alkotóját, Fadrusz Jánost. A könyvbemutatón Jancsó Árpád (Temesvár) ismertette legújabb kötetét A Béga, a Bánság elkényeztetett folyója. Erdei János (Szilágysomlyó) vetített képeken keresztül mutatta be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékeit a Beretytyó- és a Kraszna-menti településeken. Másnap Pekár István (Budapest) az Érmellék, a Berettyó-mente és a Hegyköz örökségét mutatta be, televíziós szemmel. Ujj János (Arad) az egykori törökkori várról tartott előadást, Vajda János (Borosjenő) két 1848–49-es vértanú életútját követte, akik Borosjenőhöz kötődtek. Jancsó Árpád (Temesvár) a Béga-csatorna történetéről, Tácsi Erika (Temesvár) Újszentes telepes falu történetéről, Kordics Imre (Nagyvárad) Nagyvárad 1940– 1944 közötti magyar utcaneveiről tartott előadást. Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Nagyszalonta történelméről értekezett az 1944– 1948 közötti időszak bizonytalan éveiről. Nagy Aranka (Nagyvárad) az 1848–1849-es szabadságharc híres orvosairól beszélt, Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) egy háborús katonasors emlékezetére épült kis emlékművet mutatta be. Krestyán Ilona (Temesvár) Kulcsár Sándor író életpályáját ismertette. Ezután Szabó Zsolt (Kolozsvár) a 60 éves Művelődés című folyóirat történetéről és szerepéről beszélt. Megtartották a közgyűlést. /Dukrét Géza: A XIV. Partiumi Honismereti Konferencia: Művelődés (Kolozsvár), október/

Traian Basescu államelnök kijelentette, az alkotmányos valóságból kiindulva, „köteles” azt remélni, hogy ha egyetlen párt sem ér el 51 százalékot a választásokon, rá hárul a kormányfő kinevezése, úgy ahogyan az 2004-ben is történt. „Véleményem az, hogy az államelnök választási kampányba lépett, mivel világosan megmondta, hogy nem fogja elismerni a választás eredményeit, sem egy esetleges koalíciót, amelyet a választások után alkotnának, és azt fogja tenni, amit akar”– reagált az államfő kijelentésére Norica Nicolai PNL-alelnök. /„Az államelnök figyelmen kívül hagyja az alkotmányt” = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

Megkezdődött a választási kampány, a politikai pártok a rendszerváltás óta most először nem listás, hanem választókörzetes rendszerben mérkőznek meg. November 29-éig próbálkozhatnak azzal, hogy megnyerjék maguknak az állampolgárokat. Október 31-én indította kampányát Eckstein-Kovács Péter szenátorjelölt is, aki immár negyedik szenátori mandátumáért száll síkra a november 30-i parlamenti választásokon. Nyílt, pozitív és törvényes keretekbe illeszkedő választási kampányt ígért. /Megkezdődött a parlamenti választási kampány. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, először Caracal autonómia-statútumát dolgozzák ki Hargita és Kovászna megye vezetői, gondolván, hogy autonómia-törekvéseiket illetően hatékonyabban célt érhetnek ezzel. Traian Basescu államfő adta az ötletet, hiszen vesszőparipája az, hogy valamennyi városban ugyanannyi autonómiára van szükség. Basescu rendszerint Caracalt említi példaként olyan városként, amelynek ugyanannyi autonómiára van szüksége, mint Székelyudvarhelynek. Az államfő elutasítja az etnikai alapon szerveződő, sajátos helyi önrendelkezést. /(-or-): Székely gyártmányú caracali autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Puskaporos hangulat jellemezte Csíkszeredában a városi tanács rendhagyó ülésének elejét október 31-én. Az RMDSZ- és MPP-frakciók között a súrlódást egy, a polgári pártosok a Székely Nemzeti Tanács felkérésére előkészített, a székelyföldi autonómia statútumának kérdését tárgyaló határozattervezet okozta, amit nem sikerült előterjesztetni a napirendi pontok listájára. /Hompoth Loránd: Tanácsülés Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

A következő évek nagy feladata lesz a magyar nyelvű oktatás minőségének javítása, ennek érdekében tovább kell fejleszteni az önálló magyar iskolahálózatot, mélyreható módon át kell gondolni a magyar oktatási rendszert, és – a tanügyi törvény módosítása által – radikálisan bővíteni kell az anyanyelvű oktatást érintő jogokat – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke október 31-én a Kolozs megyei Tanfelügyelőség és az Oktatási Minisztérium szervezésében zajlott országos tanácskozás zárónapján, a magyar oktatásért felelős tanfelügyelők tanácskozásán. Fontos, hogy a mintegy tizenötezer pedagógusból álló magyar oktatói társadalom önálló entitásként lépjen fel, és befolyásolja a magyar oktatást érintő reformfolyamatokat. /A következő évek nagy feladata a magyar nyelvű oktatás minőségének javítása lesz. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./ Markó Béla a romániai magyar nyelvű oktatás két legfontosabb problémájaként a szakképzett tanárhiányt és a magyar nyelvű tankönyvek hiányát nevezte meg. A törvény megengedi ugyan, hogy az 1–4 osztályos magyar diákok sajátos tankönyvekből tanulják a román nyelvet, viszont a legtöbb esetben az a baj, hogy ezek a tankönyvek nem minőségiek. Önálló magyar oktatási rendszerre van szükség. /Ferencz Zsolt: Önálló magyar oktatási rendszerre van szükség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./