A Háromszék napilap székháza négy-öt esztendeje került – éppen a szerkesztőség indítványára – a megyei önkormányzat tulajdonába. Úgy gondolák, elővásárlási jogukkal élve az egész épületre vagy annak bizonyos részére igényt tarthatnak. Tévedtek, írta Farkas Árpád főszerkesztő. Márton Árpád parlamenti képviselő korábban már üzent: míg ő él, itt a szerkesztőség nem lesz tulajdonos. Demeter János eddigi tanácselnök elismerte: a székház tulajdonviszonyának rendezése számára nem jelentett prioritást, de javasolta: a szerkesztőség forduljon Markó Béla RMDSZ szövetségi elnökhöz. Ezt nem tették meg. A pártvezetésnek semmi köze nem lehet az önkormányzat döntéseihez. Az RMDSZ-frakciónak el kellene gondolkodnia azon, milyen demokráciát, jövőt épít az a párt, az a szövetség, az az önkormányzat, mely gazdasági eszközökkel fogná be a független sajtó száját. /Farkas Árpád: Lapátra tennének. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Szeptember végén lejár a megyei tanácsnak a Háromszék lapkiadójával, valamint a Cuvantul Nou román napilapot megjelentető alapítvánnyal kötött, az újságok szerkesztőségére vonatkozó bérleti szerződése. Az ingatlanokat felmérő bizottság a megyei önkormányzatnak javasolta, ne újítsák meg a bérleti szerződést, hanem értékesítsék az épületet. Végül az önkormányzati testület tudomásul vette a jelentést. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke közölte, úgy tűnik, néhány hónapra meghosszabbítják a bérleti szerződést. /Szekeres Attila: Levegőben a szerkesztőség székháza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Ingyenes orvosi szűrővizsgálat helyszíne Kászonaltíz: ezen a héten több magyarországi orvos végez ingyenes egészségügyi vizsgálatot és nyújt szaktanácsadást a kászoniaknak. A korábbi időben a magyarországi orvosok Kobátfalván és Varságon rendeztek többnapos szűrést. /Muszka Sándor: Szolnoki orvosok Kászonaltízen. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 26./

Tizenkettedik alkalommal nyitotta meg kapuit Nagyváradon a Varadinum Expo nemzetközi kiállítás és vásár. Az expón idén is számos külföldi cég képviseltette magát, a legfontosabb partner a mostani rendezvényen is Magyarország. /Megnyílt a Varadinum Expo. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Megszűnt az egyetlen bánáti magyar adó, a Zeppelin Rádió, mivel nem kapott frekvenciát a szerb Köztársasági Műsorszórási Ügynökségtől. A Sziveri István nagybecskereki vállalkozó által a városhoz tartozó Muzslyán 2004-ben létrehozott magánadó 2005. január 1-jétől sugárzott folyamatosan, napi huszonnégy órában. Híreit az Újvidéki Rádiótól, zenei műsorainak egy részét pedig a bajor rádiótól vette át, de napi több mint 14 órában saját készítésű műsorait adta. A közvetítést 35―40 kilométeres körzetben lehetett fogni, és rendkívül fontos szerepe volt a Közép-Bánátban szórványban élő mintegy 15 000 magyar számára. /Elhallgatott a bánáti magyar rádió. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

A lap munkatársa tanulmányúton járt Szlovákiában. Vendéglátói fogadták, Molnár Norbert, a pozsonyi Új Szó főszerkesztője és Czajlik Katalin főszerkesztő-helyettes. Az Új Szó országos magyar nyelvű napilap a Petit Press Kiadó tulajdona, hetente ötször 30 ezer példányban, csütörtökön pedig a tévéműsor melléklet miatt 35 ezer példányban jelenik meg. A 24–36 oldalas napilap minden nap különféle mellékletekkel örvendezteti meg olvasóit, havonta egyszer mezőgazdasági, oktatási mellékletekkel is jelentkeznek. A lapot naponta 35, a pozsonyi székhelyen dolgozó újságíró, és 12 tudósító tölti meg tartalommal. Slezák Edit a kiadó igazgatója elmondta: versenyhelyzet alakult ki a szlovák országos lapokkal. A lap nagyon kevés kormánytámogatást kap. Idén veszteséges volt a lap, mert a reklámok sem hoztak sok bevételt. Az Új Szó szakemberhiánnyal küzd. A kiadó magyar magazinja a Vasárnap. A negyvenéves színes családi hetilap főszerkesztője Cs. Liszka Györgyi. Az Ifjú Szívek néptánccsoport 1955-ben alakult és 2000-ben vált professzionális néptánccsoporttá, tájékoztatott Hégli Dusán, az együttes igazgatója. Elsősorban a hagyományos magyar táncokra összpontosítanak. A szlovák kormány csupán a fizetést biztosítja a tánccsoport tagjai számára. A néptánccsoport tagjai gyűjtőmunkát is folytatnak, általános iskolákban szerveznek néprajz kurzusokat, és néptáncot is tanítanak. A 11 néptáncos mellett az Ifjú Szívekhez tartozik egy négytagú zenekar és egy öttagú adminisztratív személyzet is. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Jarábik Gabriella igazgatónő és Sipos Szilvia aligazgatónő fogadta az újságírót. Nyolc nemzetiségi múzeum van Szlovákiában, a magyart utolsóelőttiként alapították 2002-ben. Állandó kiállításuk mellett, amely átfogó képet nyújt a szlovákiai magyarság történetéről, szokásvilágáról és értékeiről, hathetenként újabb kiállítással várják az érdeklődőket. Kutatómunkájuk során a szlovákiai magyarsághoz kapcsolódó értékeket vizsgálják, majd a kutatómunka eredményeit kiadják. Szlovákia parlamentje 150 tagú, hat pártja van, ebből három kormánypárti, három pedig ellenzéki. Pavel Paska, a parlament elnöke szerint a kisebbségi jogok biztosítva vannak az országban. Szigethy László kifejtette, a posztkommunista államokban hiányzik a kisebbségek iránti érzékenység. Dézsi Ildikó újságírót a Magyar Koalíció Pártja /MKP/ pozsonyi székhelyén Csáky Pál az MKP elnöke, Berényi József elnökhelyettes és Á. Nagy László emberjogi és a nők jogaiért felelős képviselő fogadta. A magyar a legnagyobb (500 ezres) kisebbsége Szlovákiának, ezt követi a roma kisebbség, amelynek száma 380–430 ezer közé tehető, de rajtuk kívül élnek még ukránok, csehek és ruszinok is az országban. A kilencvenes évektől három párt képviselte a magyarságot: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt. Tíz éve a három pártot egyesítették, s így a választásokon bejutottak a parlamentbe. Csáky beszámolt arról, hogy működnek magyar elemi és középiskolák is, most már a magyar nyelvű egyetemi képzés is biztosított a komáromi Selye János Egyetemen. Két magyar színház van, Komáromban és Kassán. Az MKP tartja a kapcsolatot a romániai RMDSZ-szel, és fel akarják venni a kapcsolatot a nemrég alakult MPP-vel is. Csáky megemlítette a nemrég készült iskolai felmérést, amelyből kiderült, hogy a szlovák 14–15 éveseknek a magyar a legellenszenvesebb nemzet. A pozsonyi közszolgálati televízió magyar műsorának igazgatója, Gyebnár Klára elmondta, a magyar nyelvű adás 1983 óta létezik. 1989-ig hetente fél órát közvetítettek, amelyben a csehszlovák hírek magyar nyelvű hírösszefoglalóját sűrítették össze. 1989-től kezdődően negyvenöt percre bővítették az adásidőt, majd rövid időn belül újra 30 percre csökkent. Olyan időszak is volt, amikor szüneteltették a magyar nyelvű műsort, majd egy órára bővült a műsoridő. Azután az akkori magyar főszerkesztőt, Pék Zoltánt és a szerkesztőket elbocsátották. 1999-ben létrejött az első magyar független szerkesztőség. Napi ötperces hírműsorokat és hetente kétszer félórás magazinokat szerkesztettek. Jelenleg napi hétpercesek a hírműsorok, hetente egyszer közvetítenek magazinműsorokat és évente 13–14-szer pedig egyórás vitaműsort. Idén első alkalommal nyáron sem szünetelt a magyar adás. A magyar nyelvű közszolgálati rádiónál /Patria/ Both Enikő, a magyar adás főszerkesztője közölte, nyolcórás adásidejük van naponta, 10–18 óra között hétköznap és 7–15 óra között a hétvégén. A magyar nyelvű műsor idén 80 éves. Húsz rádiós dolgozik a magyar szerkesztőségben, mindenki minden témával foglalkozik. /Dézsi Ildikó: A Zlati Bazanttól a Dévényi várig. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Szeptember 21-én Oroszfaluban, Székelyföld legkeletibb református templomában összegyűltek a szórványban élő reformátusok képviselői. A jelenlevőket Gáll Klára óvónő köszöntötte, az istentiszteletet Raff Róbert celebrálta, aki a szórványközösséget vezeti. A lemhényi fiatalok együttese szép egyházi és világi énekekkel állt a több településről érkezett hívek elé. /Fülöp Magdolna, Kézdivásárhely: Ünnep Oroszfaluban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Református gyülekezeti házat avattak szeptember 21-én, vasárnap a Kolozs megyei Déscichegyen. A hívek odaadó munkájával és adakozásával, kül- és belföldi támogatók segítségével épült 11 éven keresztül az Immánuel nevet viselő új otthon. /Gyülekezeti ház Déscichegyen. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Fazekas László révkomáromi református lelkipásztort választotta új püspökévé szeptember 25-én a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház. Fazekas a tisztségét 1996. óta betöltő Erdélyi Géza utódja. Az egyháznak Szlovákiában mintegy 110–115 ezer híve van. Kilencven százalékuk magyar, a többi szlovák nemzetiségű. A 47 éves Fazekas László megbízatása hat évre szól. Az új püspöknek két helyettese lesz: a magyar hívekről Géresi Róbert abaújszinnai, a szlovákokról Marian Hamari gondoskodik. A főgondnok személye nem változott, a tisztséget továbbra is Fekete Vince látja el. /Új püspök a Felvidéken. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Daradics Róbertet leginkább Kávéház a négy bölcs sintérhez elnevezésű kocsmájáról ismerik Csíkszeredában, jóval kevesebben tudják, hogy husky kutyákat, fajtyúkokat, nyulakat tart, családja pedig gyertyakészítéssel és kerámiafestéssel is foglalkozik. Daradics Róbert kocsmája, a Kávéház a négy bölcs sintérhez arról is nevezetes, hogy nyári délelőttönként kisgyermekes anyák találkahelyévé alakul. A kávéházban ugyanis a gyermekek számára nemcsak homokozót alakítottak ki, de a picik etetése, pelenkázása is megoldható. Daradics időnként előadókat hív meg, színházi évadnyitót is szervezett. Előfordult, hogy csendzavarásért odaérkezett rendőrök vitték el a bevételt. /Túros Eszter: Kávéház és erdei lak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyitották meg szeptember 24-én Aradon a Delta Galériában Pásztor Gyöngyi Utak és Steinhübel Zoltán Rétegződések című kiállítását. A két aradi képzőművész közül előbbi textilművészeti munkákkal és térplasztikákkal jelentkezett, utóbbi kerámia-, fa-, fém- és papírkreációkkal állt a közönség elé. A tárlatot a Romániai Képzőművészek Szövetségének aradi szervezete rendezte. /Pataky Lehel Zsolt: Kettős kiállítás a Deltában. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 26./

Schrammel Imre és Szőcs Éva Andrea magyarországi képzőművészek kerámia kiállítása nyílt meg szeptember 24-én Kolozsváron a Bánffy-palotában. Schrammel Imre a magyarországi Alkalmazott Művészetek Nemzetközi Kollégiumának rektora, és már több mint 50 éve alkot a kerámia terén. Szőcs Éva Andrea Kolozsváron kezdte, majd Magyarországon folytatta képzőművészeti tanulmányait. Alkotásai között található grafika, illetve három dimenziós formát felmutató munka. /Braica Tünde: Kerámiaalkotások a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Baráti, családias hangulatban zajlott a Ferencz Imre szobraiból válogatott kiállítás megnyitója szeptember 25-én a csíkszeredai Golden Gallery kiállítótermében, Ferencz Imre költő, publicista, a Hargita Népe nyugdíjba vonult munkatársa 60. születésnapja apropóján műkedvelő szobrászként mutatkozott be. /Antal Ildikó: Ferencz Imre gondolatai – ezúttal szobrokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 26./

Marosvásárhelyen mutatták be a Secolul 21 című folyóirat legutóbbi számát, amelynek törzsanyagát a városban tavasszal megszervezett interkulturális kollokvium írott változata képezi. Alina Ledeanu főszerkesztő arra is magyarázatot adott, hogy miért éppen Marosvásárhelyt választották a köztér mint a párbeszéd helyszíne, a kollokvium helyszínéül. A város jelentős művelődési központ, ugyanakkor az itt élő két nemzetiség viszonya 1990-ben olyan válságon ment keresztül, amely példa nélkül való Románia jelenkori történelmében. Meg akarták tapasztalni a szervezők, hogy a város mennyire dolgozta fel ezt a traumát. /Máthé Éva: Nyilvános terek keresése. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Különös ez a kétkötetes antológia /Közép-Európa vándora – Korunk-dosszié (1957–2007). Válogatás a Korunk öt évtizedének írásaiból I–II. kötet. Komp-Press, Kolozsvár, 2007/, látszólag ötven évet pillanthat át az, aki kézbe veszi, valójában jóval többet. Kántor Lajosnak, a válogatás összeállítójának előszava és Visky András verse, a Songs of Passage után esszék és tanulmányok következnek – ez a Korunk fő műfaja – Tordai Zádortól Selye Jánosig, Molnár Gusztávtól Cs. Szabó Lászlóig sok szerző szerepel benne. A kolozsvári folyóiratban jelent meg többek között Szilágyi Domokos nagy poémája, a Bartók Amerikában 1970-ben és Bajor Andor karcolata, a Nem értem a kurdokat 1991-ben. /Demény Péter: A szellem patinás kávéháza. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Ezt a parlamentet mielőbb ki kell cserélni. A parlament minősége és a helyzet is azt kívánja, hogy a választásokat most kell megtartani, nyilatkozta sajtótájékoztatón Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Szerinte az RMDSZ jelöltjei jól felkészült emberek. Újságírói kérdésre válaszolva jelentette ki, hogy a Kincses Előd független jelöltként való indulása ugyanabban a választókerületben, ahol ő is indul, azt jelenti, ebben látott lehetőséget, hogy a közéletben láthatóbbá váljon. Markó kijelentette, Kincses Elődnek és másnak is módja lett volna az RMDSZ-en belül megméretkezni. Független jelöltként nincs esélye mandátumhoz jutni, de szavazatokat vihet el az RMDSZ-től. /Mózes Edith: Markó Béla: A tulipán a garancia. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 27./

A mai erdélyi politika legkényesebb kérdése az ún. „magyar egység” problematikája, Van-e egyáltalán erdélyi magyar egység? A rendszerváltás óta eltelt 18 év után nincs egységes erdélyi (vagy székelyföldi) magyar gazdaság- és kultúrpolitika. Számos törvényt az Európai Unió által megkövetelt demokratikus minimum nyomására fogadtak el a román parlamentben (földtörvény, ingatlan-visszaszolgáltatás, nyelvhasználat, nemzeti szimbólumok), az erdők magántulajdonba való kerülésének jogszabályát pedig egy román képviselő dolgozta ki. Románia európai integrációját segítette a kormányzásba (kényszerűségből) bevett RMDSZ. Frunda György szenátor még 1996-ban kérte, hogy az Európa Tanács szüntesse meg Románia monitorizálását, azt sugallva, hogy az erdélyi magyarság jogos követelései teljesültek, Románia demokratikus ország. Minden kisebb-vagy nagyobb eredményt RMDSZ diadalként közvetítenek az erdélyi közvélemény felé. Markó Béla szelektív emlékezettel megírt cikkének (Élet és Irodalom, szeptember 19.) ellentmondanak a tények. 1991-ben a Székelyföldi Politikai Csoportosulás megfogalmazta az autonómia igényét. Az RMDSZ csúcsvezetése és helyi szervezetei állásfoglalásokban tiltakoztak ez ellen. Verestóy Attila szenátor a román parlamentben „kisebbségi szélsőséges nacionalistáknak” titulálta a csoportot. Az RMDSZ vezetés „radikálisoknak” nevezte az autonómia pártiakat, saját magát „mérsékeltnek”, és a „kis lépések politikáját” tűzte zászlajára. 1994-ben Csapó József elkészítette az autonómia-tervezetet. Az SZKT tíz év alatt nem volt hajlandó napirendre tűzni, megvitatni az autonómia-kérdést, elzárkózott az ún. „belső választások” megszervezésétől is. Az önálló magyar tudományegyetem, a Bolyai visszaállítását feláldozták a politikai hatalomban való részvétel oltárán. Eltávolították az RMDSZ politikájával szemben kritikát megfogalmazó, autonómia-párti politikusokat. 2003-ban megalakult a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség. Célkitűzésük: a Székelyföld autonómiájának kivívása. Székely Ervin képviselő a Romániai Magyar Szóban „lehitlerezte" az autonómia-tervezetet kidolgozó dr. Csapó Józsefet. Hirtelen váltással az RMDSZ a parlamenti választásokon 2004 novemberében az RMDSZ plakátjain megjelent: Autonómiát Székelyföldnek! Együtt az autonómiáért! Ennek ellenére 2005-ben nem autonómia tervezetet nyújtanak be a román parlamentbe, hanem a kisebbségi törvénytervezetet. Az RMDSZ-nek nincs kidolgozott autonómia-koncepciója. Az autonómia szemszögéből nézve az elmúlt 17 és fél esztendő elvesztegetett időszak volt. Az SZKT (Szövetségi Képviselők Tanácsa) „bólogató jánosok” testületévé szűkült. Az értelmiségi elit egy részét magába foglaló SZET (Szövetségi Egyeztető Tanács) elsúlytalanodott. Az RMDSZ vezetés a román nacionalista sajtóval karöltve megpróbálta lejáratni Tőkés Lászlót, míg végül 2001-ben megszüntették tiszteletbeli elnökségét. Ez a politikai ballépés osztotta meg az erdélyi magyarságot, és távolított el számos értelmiségit és kisembert az RMDSZ-től. Markó Béla képviselőhelyeket ajánlott fel román személyeknek, közben „eszementeknek” titulálta azokat a magyar embereket, akik megpróbálnak elindulni a parlamenti választásokon. A Magyar Polgári Párt nem az RMDSZ-t akarta legyőzni, hanem egy másfajta, közép-jobboldali, keresztény értékrend felmutatásával, az autonómia program cselekvő megvalósításával kívánt belépni a helyi önkormányzatokba. /Papp Kincses Emese író, publicista: Erdélyi kecske és káposzta – Reflexió Markó Béla helyzetelemzésére. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. szept. 26., 27./ Előzmény: Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom, szeptember 19., átvette: Szabadság, 2008. szept. 23., 24./

Az európai parlamenti képviselőknek biztosított lehetőséggel élve Tőkés László szeptember 22–24. között negyvenöt fős látogatócsoportot hívott Brüsszelbe. Olyan, közéleti szerepet vállaló erdélyi személyiségeket és közéleti embereket látott vendégül, akik a polgári-nemzeti oldalon fejtik ki tevékenységüket, s az őszi EP-választásokon is aktív szerepet vállaltak a kampánymunka során. Erdély minden kisrégiója, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Párt, a Székely Nemzeti Tanács és az Unió, Erdéllyel! kampány területi vezetői lehettek tagjai a csoportnak, mely betekintést nyert az Európai Parlament munkájába, részt vett az EP plenáris ülésén, és meglátogatta az Európai Parlament brüsszeli és luxembourgi központját. A küldöttség találkozott Schmitt Pál, Gál Kinga és Schöpflin György magyar EP-képviselővel is. /Polgárok Brüsszelben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Kolozsváron bejelentették: elkezdődik a főtéri archeológiai ásatások konzerválása. Emil Boc polgármester elmondta, hogy a tervek szerint a munkálatok november 30-án befejeződnek. A gödör több mint felét homokkal és földdel feltöltik, a maradék 15x5 méteres részt pedig 70 centiméteres magasságban vastag üveglappal lefedik – az „üvegház” szélei egyben padokként szolgálnak. 2005. november 11-én betömték a Főtér keleti részén lévő kutatóárkot. Két évvel ezelőtt történt kísérlet a kutatóárok homokkal és földdel történő betömésére, de a városvezető utolsó pillanatban meggondolta magát. /Kiss Olivér: Elkezdték a kolozsvári főtéri gödrök befedését. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

Annak ellenére, hogy László Attila kolozsvári alpolgármester több ízben azt nyilatkozta: már szeptemberben sor kerülhet a Mátyás-szobor restaurálására, most Emil Boc polgármester kijelentette: a helyhatóság megkötötte a megállapodást a magyar féllel, de a munkálatok ebben az évben semmiképp sem kezdődnek el. /Szobor-restaurálás: csak jövőre. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

Digitálisan tárolnák a Kolozsvári Állami Levéltár középkori okiratait, ehhez azonban ezen dokumentumok előzetes restaurálására van szükség – nyilatkozta Livia Ardelean, az Állami Levéltár Kolozs Megyei Igazgatóságának főtanácsadója, akinek feladatkörét az 1221 és 1600 közötti erdélyi okiratok alkotják. Hozzátette: a restauráló felszerelés nem működik. Az iratokat sikerült rendszerezni, átmásolni, lefordítani, de súlyos gond a szakemberhiány: a diákok nem szakosodnak magyar és latin írástörténetre. A szkennelt, digitalizált tárolási forma élettartama egyelőre ismeretlen, a mikrofilmes tárolása többszáz éves hozzáférést biztosít ezen dokumentumokhoz. /Nincs restauráló felszerelés a kolozsvári levéltárban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

1944 őszén a bosszú és a gyűlölet uralkodott el Erdélyen. A déli országrészbe tömegesen hurcolták internálótáborokba az akkori román hatóságok a magyarok ezreit: lelkészeket, tanárokat, tanítókat, ügyvédeket, vállalkozókat, tollforgatókat, de gyermekeket és asszonyokat is. Észak-Erdélyben tömeggyilkosságok sorozatáig menő véres leszámolásokkal kellett szembesülnie a magyaroknak. Ebbe a magyarellenes atrocitássorozatba illeszkedett az 1944. szeptember 26-ai szárazajtai mészárlás. 1944. szeptember közepén Sepsiszentgyörgyön Gavrila Olteanu, a Maniu-gárda parancsnoka beszédében a magyarokról szólva így fogalmazott: ,,E gyilkos banditák által kiontott vér nem marad megbosszulatlanul, a visszavágás kegyetlen és kemény lesz. " Az akkori háromszéki román megyevezetés támogatásával a Maniu-gárdák szócsöveként megjelenő Desrobirea című lap a magyarokkal szembeni teljes és végleges leszámolást célzó törekvéseket világosan megfogalmazva hirdette, hogy "kegyetlenül meg lesz torolva a magyarok által a múltban elkövetett minden gyilkosság és bűn, akárcsak az 1940 óta megölt 50 000 román élete. (…) A vihar pillanatai keménységet és hússzaggatást követelnek, nem pedig bocsánatot és sajnálatot. (…) Csak a halál és a vérontás jelenthet igazságos elszámolást köztünk és a puszták barbárjai között. (…) Most tudjuk, hogyan kell megfizetni az ezer éve ellenünk elkövetett minden gyilkosságért és rablásért", következésképpen a magyarokat "vagy meg kell semmisíteni, vagy vissza kell üldözni Ázsiába". A szárazajtai tragédiához "természetesen" az is kellett, hogy a korabeli közigazgatás – vagy annak egyes képviselői – áldásukat adják a gyűlöletre. A Maniu-gárda sepsiszentgyörgyi parádéján a Nemzeti Parasztpárt háromszéki elnöke, a prefektusi tisztséget 1944 szeptemberének derekán átvevő dr. Victor Cerghi Pop gyógyszerész azt hangoztatta, hogy "a rossz megsemmisítése létszükségletté vált", s hogy "meg kell semmisítenünk minden fészket, amely a román nemzet létérdekeit szabotálja". Ebben a hangulatban már csak ürügy kellett a leszámoláshoz, ami Szárazajta esetében adott volt: a román–német katonai, emberveszteséget is követelő csetepaté a falu határában 1944. szeptember 4-én. Amelyről a legújabban előkerült román törvényszéki és katonai források is megerősíteni látszanak azt, amit az emberek már akkor tudtak: a szárazajtai magyar civileknek nem lehet a számlájára írni a katona-halottakat. Akkor mi másként lehetne értelmezni a kihullt vért s a könnyeket, ha nem a gyűlölet gyümölcseként? /Benkő Levente: Gyűlölet és gyümölcse. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Mártírjaikra emlékeztek szeptember 26-án a szárazajtaiak: többször elhangzott, a hatvannégy esztendővel ezelőtt történteket készek megbocsátani, de azt, hogy elfeledjék, ne kérjék tőlük. Az Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László vértanúságát jelző emlékműnél a hozzátartozók mellett több, távolról érkező rótta le kegyeletét. Bartalis Sz. Pál református lelkész tartotta beszédében párhuzamot vont a bibliai zsidóság megpróbáltatásai és az erdővidéki kis falu közösségét ért csapás közt, majd feltette a kérdést: ,,Vajon a tettesek közül hányan gondolkodtak el azon, hogy mit cselekedtek, hány családot tettek örökre csonkává?" Márton Árpád képviselő úgy fogalmazott: Szárazajta örökségének egyik fontos szeletét képezi a történelme is, azt pedig ápolnunk, tovább örökítenünk kötelességünk. A Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki széki elnöke, Szabó Miklós felidézte: a falu népét meg akarták félemlíteni, s ezért kényszerítették, hogy nézze végig kegyetlen tetteiket. Erdélyben sok helyen történtek hasonló kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok, de a román állam részéről a mai napig nem érkezett bocsánatkérés, sőt, elhallgatják, megpróbálják eltussolni szégyentelen tetteiket. A falu főterén 1994-ben felállított, Vargha Mihály szobrász által készített emlékműnél előbb a hozzátartozók rótták le kegyeletüket, majd politikusok, intézmények és magánemberek helyezték el az emlékezés virágait. /Hecser László: Megbocsátani, de feledni nem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

„Minden nemzeti nyelv rendkívüli érték, egyenlő rangú, mindenik az emberi elme csodálatos alkotása, isteni sugallat eredménye" – ezt a Miklós József-idézetet választotta a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium a szeptember 26-án megrendezett többnyelvűség napjára. Nemsokára öt éve lesz annak, hogy autóbalesetben elhunyt az iskola egykori nyelvtanára, Miklós József, rá is emlékeztek a kollégák. A diákok pedig, akik nem ismerhették a sok nyelvet beszélő tanárt, az ECL-nyelvvizsga népszerűsítésével adóztak emléke előtt. A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium néhány éve megszerezte az akkreditálást az ECL-nyelvvizsgák lebonyolításához. Öt angol, két román és három német szakos tanár jogosult a vizsgáztatásra. A sikeres vizsgát elismerik mind Európában, mind Amerikában. A Márton Áron Gimnáziumból eddig mintegy 35-en vágtak neki ECL-vizsgának, és a jelentkezők 90 százaléka sikeresen tette le – mondta el Varga László igazgató. /Takács Éva: Többnyelvűség napja. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 27./

Új évadba lépett a csíkszeredai Virtus Táncház Egyesület is. Megszokott módon ezúttal is a Hargita Megyei Kulturális Központ alagsorában találkozhatnak a népzene- és néptánckedvelők. /Virtus táncház. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 27./

Szeptember 26-án ünnepélyesen megnyitották Beregszászon az anyaországi támogatással létrehozott Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetet (KMMI), és felavatták a székhelyéül szolgáló Európa-Magyar Házat. Avatóbeszédében Gajdos István, Beregszász polgármestere, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke hangsúlyozta: a Kárpátalján hiányt pótló KMMI, amely a határon túli magyarlakta területeken létesült rokon intézmények hálózatába illeszkedik, hozzájárul az ukrajnai magyarság intézményrendszerének erősödéséhez. A frissen felújított épületben kiállítótermeket, könyvtárszobákat, konferenciatermet alakítottak ki, helyet kaptak benne több magyar érdekvédelmi és szakmai szervezet irodái is. /Kárpátaljai magyar művelődési intézetet avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Két fiatal sepsiszentgyörgyi képzőművész – Kispál Attila és Vetró Barnabás – kezdeményezésére hamarosan létrejön a megyeszékhely vadonatúj, általuk Magma névre keresztelt kortárs művészeti kiállítótér. Valójában a felújítás alatt álló patinás Bazár-sor sarkán lévő, jó ideje kihasználatlan termekről van szó. /Kristályosodik a Magma (Sepsiszentgyörgy új, kortárs kiállítótere) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Kevesebb mint egy évvel létrejötte után felbomlott a vajdasági magyar pártok alkotta Magyar Koalíció. Megszűnését hivatalosan még nem mondták ki, de egyértelműnek látszik, hogy a szövetség, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) alkotott, felbomlott. A négypártinak indult, de végül ― a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) távolmaradása miatt ― hárompártivá vált összefogást az a remény hívta életre, hogy a magyar pártok jobb eredményt érhetnek el választásokon, ha összefognak. Az idei, különböző szintű választásokon bebizonyosodott, ez illúzió; a Délvidék egyetlen számottevő magyar politikai erejének számító VMSZ és az elenyésző számú követővel rendelkező, de hangos, a politikai tényező szerepében tetszelgő törpepártok összefogásának nincs igazi hozadéka. Januárban, a szerbiai elnökválasztás után még úgy tehettek a politikusok, mintha lenne. Pásztor István, a VMSZ elnöke, a koalíció jelöltje ugyanis 92 000 szavazatot kapott, többet, mint amennyi a tavalyi parlamenti választáson a VMSZ-nek jutott. A májusi parlamenti választáson a koalíció négy helyet szerzett Belgrádban, eggyel többet, mint ahány korábban a VMSZ-nek volt. Mindet a VMSZ kapta, mert a koalíción belüli megállapodás úgy szólt, hogy négy képviselőig övék a helyek, s csak azon felül osztozik két partnerével. A VMSZ a választási eredményén messze túlmutató pozíciókhoz jutott. Parlamenti elnököt ad, négy minisztert, és a helyi önkormányzatokban is erősíteni tudta pozícióit. Ezért mondhatta a VMSZ egyik, a vajdasági parlamentben is csúcsvezetőnek számító politikusa rögtön a májusi parlamenti választások után, hogy ,,most egy kis szünet következik. Nem hiszem, hogy a következő hónapokban különösebben forszíroznunk kellene ezt az együttműködést. " Pásztor István VMSZ-elnök a koalíció nevében, de a partnerekkel való egyeztetés nélkül írt alá együttműködési szerződést a Szerbia vezető politikai erejévé vált Demokrata Párt elnökével, Boris Tadic államfővel. Emiatt az egyik törpe koalíciós partner, a VMDK elnöke, Páll Sándor a Vajdaság Ma internetes hírportálnak adott interjúban lényegében eltemette a Magyar Koalíciót. /Felbomlott a vajdasági Magyar Koalíció. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

A 75 évvel ezelőtti nagy ukrán éhínségre vagy holodomorra hívták fel a figyelmet az ukrán hatóságok a szimbolikus Örökmécses stafétával, amelyet szeptember 26-án ünnepélyesen átadtak a Temes Megyei Önkormányzat és a prefektúra vezetőinek. Az örökmécses fáklyáján 33 nyelven ez olvasható: „Ukrajna nem felejt. A világ ezt tudomásul veszi. ” Az ukrán nép történetének egyik legnagyobb katasztrófája, az ukrán holokausztnak is nevezett tragédia közvetlen halálos áldozatainak számát legalább 2,5–3,5 millióra becsülik, de a sajtóban ennél jóval nagyobb számok szerepelnek (7-10 millió). A szovjet vezetés azért idézte elő 1932-33-ban, mesterségesen a nagy éhínséget, hogy leszámoljon az ukrán néppel, illetve az ukrán parasztsággal, mint politikai és társadalmi tényezővel. Az ukrán parlament 2006-ban törvényt fogadott el, amelyben a mesterségesen előidézett éhínséget „az ukrán nép ellen elkövetett népirtásnak” nevezik. /Pataki Zoltán: Az ukrán éhínség áldozataira emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 27./

Nem sikerült megrendezni az Aradi Magyar Napok nyitórendezvényeként a helyi magyar színjátszás múltjának szentelt konferenciát. A számbelileg erősen fogyatkozó és széthúzó aradi magyarság számára tanulságos lett volna ez a visszapillantás. Nem hiányozhatott volna belőle a 60 esztendeje felszámolt hivatásos színtársulat históriája, illetve a „rendes föltámadást” ígérő kamaraszínház most kezdődő harmadik évadja. Az első világháborúig a vidék egyik legjobbjának tartott és operatársulattal is rendelkező Aradi Nemzeti Színház az impériumváltozás utáni új körülmények között kemény harcot vívott fennmaradásáért. Az állami támogatás fokozatos megszüntetésével meg kellett találnia az önfenntartás lehetőségeit. Évadról évadra változó összetételű társulatokkal működtek. A művészi mércét a koncessziót megszerző mindenkori direktorok (Hetényi Elemér, Róna Dezső, Fekete Mihály és hosszú ideig Szendrey Mihály) hol a társulat erejénél magasabbra, máskor pedig alacsonyra állították. A korábban tehetős közönség egy része is egzisztenciális gondokkal küszködött. Változott a város etnikai összetétele is. Az 1930-as évek elején Erdélyben válságmenedzseléssel próbálkoztak. Öt várost kiszolgáló erős társulatot verbuváltak Janovics Jenő, a kitűnő kolozsvári színházi és filmszakember vezetésével. Azonban ez sem vált be. A következő évadokban Aradon, Temesváron tartottak előadássorozatokat. Az Aradon 1939-ben megalakuló, maroknyi színészből álló Erdélyi Magyar Kamaraszínpad a Központi Szálló csarnokában tartotta előadásait. A második bécsi döntés után Dél-Erdélyben betiltották a hivatásos magyar színjátszást. A társulat szétszéledt. A háború utáni években Jódy Károly csak népszínházi szinten szervezhette újra a társulatot. 1948 megszületett a döntés: Aradon csak az 1945-ben létrehozott román népszínházi társulatból lesz államilag szubvencionált hivatásos társulat. A magyar társulatot felszámolták. Ezzel a döntéssel Arad akkor 130 éves magyar színházi múltjának zárult le egy szakasza. /Puskel Péter: Az aradi magyar színtársulat felszámolása. Már 60 éve! = Nyugati Jelen (Arad), szept. 27./