Kevés község van Udvarhelyszéken, amelynek még nincs hagyományőrző fesztiválja. Az elmúlt hét végén Oroszhegyen és Parajdon rendezték meg a két község sajátos fesztiváljait. Parjadon 14. alkalommal Nemzetközi Töltöttkáposzta Fesztivált rendeztek, Oroszhegyen a Szilvafesztivált másodszorra rendezték meg. /Bágyi Bencze Jakab: Udvarhelyszék hétvégi fesztiváljai. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./

Kisgyermekek számára írt, tucatnyi verset foglal magában Fekete Vince Csigabánat /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, Mesevonat-sorozat, 14./ című gyermekvers-kötete. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 22./

Az 1988. szeptember 6-án megszületett, a romániai falurombolás elleni első állásfoglalás szövege: A Temesvári Református Egyházmegye Lelkészi Közösségének folyamodványa A Kolozsvári Református Egyházkerület Főtiszteletű Igazgatótanácsának, A Nagyváradi Református Egyházkerület Főtiszteletű Igazgatótanácsának, A Románia Szocialista Köztársaságban lévő Református Egyház Főtiszteletű Zsinatának. A hazai tájékoztatási eszközök híradása szerint az ország területrendezési terve köztudomásúlag mintegy 8000 falusi települést érint. A családok, a hagyományos falusi közösségek, a népi kultúra tűzhelyei kényszerű átrendeződésnek néznek elébe, melynek nyomán azok részben vagy egészükben megszűnhetnek, mindaz ami bennük érték, elpusztulhat. A tervnek politikai, gazdasági, társadalmi, etnikai vonatkozásai mellett egyházi vetülete is van. A 8000 falu, számításba véve, hogy a helységek legalább felében 2–5 vagy több vallásfelekezet él együtt, legalább kétszer annyi templomot és imaházat jelent. A falvak felszámolása templomok és gyülekezetek ezreinek a felszámolásával jár együtt. A különböző egyházak és vallásfelekezetek számára nem lehet közömbös gyülekezeteiknek, kultuszhelyeiknek jövőbeli sorsa. Ezért javasoljuk a két egyházkerület vezetőinek, a két igazgatótanácsnak, az egyházkerületi közgyűléseknek, illetve a zsinatnak, hogy vegyék fel a kapcsolatot a testvéregyházak, az elismert vallásfelekezetek vezetőségével, s rámutatva a közös érdekekre, hassanak oda, hogy az egyházak közös, külön-külön mindegyik egyház szempontjait figyelembe vevő akcióterv alapján folytassanak párbeszédet a területrendezést előkészítő megfelelő állami szervekkel és személyiségekkel, s jussanak velük egyezségre. Amennyiben a gazdasági-politikai megfontolások nagyobb súllyal esnének latba, mint a felszámolással járó veszteségek anyagiakban, lelkiekben, szellemiekben, s a pusztítás elkerülhetetlen, feltétlenül ragaszkodni kell valamiféle kompromisszumhoz. Az egyházaknak ki kell alakítaniuk a szükséges szempontokat, s azokat érvényesíteniük kell. 1. Elengedhetetlenül ragaszkodni kell ahhoz az elvhez, hogy a területrendezés nyomán kialakított új központok közé számítson minden olyan település, melynek területén muzeális értékű templomok, imaházak, temetők s egyéb történelmi, építészeti, vallásos szempontból értékes épületek (kolostorok, kastélyok, várak stb.) vannak, illetve a román és együtt élő nemzetiségek jelentős kulturális személyiségeinek szülőhelyei. Ha ezeket felszámolják, a múltat semmisítik meg. Bármely nép jelene és jövője talajtalanná, torzzá válik, ha múltját egyszerűen eltörlik a föld színéről. 2. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a gyülekezetek az előző lakhelyükhöz legközelebb eső, újonnan kialakított központban telepedhessenek meg, hogy az elszakadás minél kevesebb szenvedést okozzon a népességnek. 3. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a lerombolt parókiák, templomok helyett az állam építtessen új templomokat és parókiákat. Ha nem is a leromboltak számával azonosat, de megfelelő számút ahhoz, hogy a kultikus tevékenység ne szenvedjen károsodást – például: - 1000 léleknek egy templom és parókia – átlagos létszámhatár; - 500 lélek – minimális létszámhatár (ha több helyről kerülnek össze);- létszámhatár nélküli jog, amennyiben egészében ültetnek át egy önálló gyülekezetet egy másik helyre;- létszámhatár nélküli jog, állami támogatással és jóváhagyással, saját és egyházi alapokból, valahol erre igény van. 4. Általános alapelvként követendő szempont legyen, hogy a lebontással és áttelepítéssel járó veszteségekért az elérhető legnagyobb előnyökkel igyekezzenek kárpótolni a híveket, illetve egyházi közösségeket. Az „előnyösség elve" azt jelenti, hogy semmiképpen ne kerülhessenek a megelőzőnél hátrányosabb helyzetbe, s ezzel együtt az egyetemes egyházi létérdekek se szenvedjenek alapvető károsodást. Így például ragaszkodni kell a pillanatnyi felekezeti egyensúly fenntartásához, az egyházkerületek, egyházmegyék, régi és új gyülekezetek szervezeti épségéhez, illetve ezeknek az egyház számára lehető legelőnyösebb átalakításához. Közelebbről: - az egyes vallási közösségek (gyülekezetek) teljes épségükben kerüljenek át új lakóhelyükre (ne osszák szét őket); - a gyülekezetek száma és a lélekszám adott egyház közigazgatási területen (egyházmegyében) ne csökkenjen, illetve az egyes egyházak területi-történelmi folytonossága fenntartassék; - a gyülekezetek száma abszolút értékben se csökkenjen, a felszámolandók helyett újak alakuljanak, minimális és indokolt eseteket kivéve; - a lelkipásztorok, egyházi szolgák létszáma legalábbis a jelenlegi szinten tartassék; - az új gyülekezetek létrehozása járjon a megerősödés előnyével, így például a szórványok, leányegyházak teljes értékű, önálló gyülekezetekké szerveződjenek; - tiszteletben kell tartani a hívek és egyházi közösségek akaratát, kívánságát, követeléseit; - a rendezés, átszervezés során – alternatív – választási lehetőségeket kell biztosítani az egyes települések lakosságának, vallási közösségeinek. Mindezen túl, az egyházak egyenként és együttesen, részletekbe menően dolgozzák ki a létérdekeiknek megfelelő, az „előnyösség elvén” alapuló követelményeiket, hogy ezáltal is elejét vegyék a területi átrendezések reájuk nézve esetleg katasztrofális következményeinek. 5. Ki kell dolgozni a gyülekezetek átmentésének komplex programját (létszám, hova, hogyan; tervszerűség, egyeztetés, koncepció stb.). 6. A területrendezés folyamán, amikor a gyakorlati lépésekre kerül sor, de már a tervezés stádiumában is, jelöljenek ki az egyházak részéről biztosokat, akiknek jog- és hatáskörük legyen arra, hogy megakadályozhassák az esetleges visszaéléseket, melyek ilyen nagyléptékű változások alkalmával óhatatlanul kitermelődnek. Arad, 1988. szeptember 6. A Temesvári Református Egyházmegye Lelkészi Közössége. FÜGGELÉK: A jelen folyamodványt elfogadó lelkészi gyűlést követően folytatódó csoportos megbeszélések során az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy a leírottakat a következőkkel szükséges kiegészíteni: 1. A lelkipásztorok tudomására hozzák egyházi vezetőiknek és vezető testületeiknek, hogy gyülekezetük körében, híveik között lépten-nyomon szembetalálkoznak a felvetett kérdéssel, illetve annak számtalan vonatkozásával, melyek megválaszolása elől tiszta lelkiismerettel és hitelveszteség nélkül nem tudnak kitérni. Jelen folyamodásukban következésképpen nemcsak saját aggodalmaiknak és véleményüknek adnak kifejezést, hanem gyülekezetük tagjai iránti kötelességüknek is eleget kívánnak tenni. 2. Másfelől a lelkipásztorok tájékozatlannak érzik magukat az úgynevezett területrendezéssel kapcsolatban általában, annak egyházi vonatkozásaival kapcsolatosan pedig különösképpen. Ennek következtében mértékadó – központi – egyházi tájékoztatást kívánnak az ügyben. Arad, 1988. szeptember 6./Erdely. ma, szept. 21. 21,23./

Levelet küldött Borbély Károly távközlési és informatikai miniszternek az Európai Bizottság távközlési felelőse, Viviane Reding, amelyben aggodalmát fejezte ki a román hírközlési hatóság függetlenségével kapcsolatban. Augusztusban leváltották a szabályozó hatóság vezetőjét, ezt a döntést egy román bíróság felfüggesztette, ezután a kormány a napokban úgy döntött, hogy megváltoztatja a hatóság szerkezetét, és azt más intézményként működteti tovább. /Aggódik az EU a hírközlési hatóság függetlenségéért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke az Élet és Irodalom hetilapban kifejtette, hogy az RMDSZ helyes úton jár, mindenki egységet akar. Kezdettől megjelentek a véleménykülönbségek, a két szembenálló tábor, „a mérsékeltnek és radikálisnak titulált hitvitázók” tábora hamar kialakult, Sokáig nagyjából egyforma súlya volt a két tábornak, a „pragmatikusabban, racionálisabban politizálóknak” az RMDSZ-en belüli ”kormányzati” helyzetükért el kellett viselniük, hogy az enyhe kisebbségben levő „ellenzék” labancnak, megalkuvónak, románbarátnak nevezi őket. Lassan apadt a parlamenti politizálást, a románokkal való közös kormányzást ellenzők tábora, amikor megjelentek a kétnyelvű feliratok, magyar iskolák és óvodák, a magyar nyelvű egyetemi szakok. Markó vallja, az általuk választott út az erkölcsösebb, az egyik legnagyobb kárpát-medencei teljesítmény szerinte a politikai egység. Legutóbb az önkormányzati választásokon az RMDSZ 85 százalékával szemben az ellenzék 15 százalékot tett ki. Ehhez hozzájárult a hosszú ideje kormányzati pozícióban levő RMDSZ eróziója, illetve egyik-másik RMDSZ-politikus kopása is. Sokan mondják, hogy Tőkés és Markó egyezzen meg. Ehhez kompromisszumra van szükség. Az RMDSZ bizonygatja, hogy nyitott, hogy pluralista, hogy összefogást akar, a Magyar Polgári Párt vagy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács meg az RMDSZ-re keni a sikertelenséget. Tőkés László időnként „az egység demagógiájával” vádolja az RMDSZ-t. Markó leszögezte, Tőkés László és Orbán Viktor nem ugyanazt gondolják az egységről, mint ő. Az RMDSZ politikai egységet akar – és csakis ezen belül pluralizmust. Markó szerint Tőkés László politikai krédója az ellenkezés. Orbán Viktor számára nem a megegyezés volt fontos, hanem az, hogy Orbán Viktor az RMDSZ-nél ezerszer kezelhetőbb parlamenti pártot akart. Markó kijelentette, az RMDSZ magyarországi kormányoldaliak vagy ellenzékiek szavára sohasem hajlott, továbbá szerinte a partnerek az RMDSZ gyengítése végett akartak összefogni az RMDSZ-szel. /Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom (Budapest), 38. sz., szept. 19. . átvette: erdely. ma, szept. 23., Szabadság (Kolozsvár), szept. 23., folyt. szept. 24., Népújság (Marosvásárhely), szept. 24., folyt. szept. 25., 26./

Gyurcsány Ferenc nagy hírű őszödi beszédének kétesztendős évfordulója előtt az RMDSZ helyi vezetőinek meghívására Nagyváradon előadást tartott az MSZP két politikusa, Nyakó István szóvivő és Újhelyi István arról, hogyan lehetne a szavazatok lehetséges maximumához eljutni. Hazudni kell, az ellenfél minden hibáját ki kell használni ― fejtegette Nyakó István ―, emellett ellenséget kell kitalálni, s személyét démonizálni. Nem vitás, az MSZP-nek óriási a gyakorlata az ellenfél vezéralakjainak lejáratásában, írta Bogdán László. Tíz esztendeje Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a megfelelő arra, hogy az általa megszemélyesített jobboldali veszéllyel riogathassák feledékeny választóikat. Kétséges, hogy ez a stratégia beválhat-e az RMDSZ esetében. Ugyanis az RMDSZ-nek nem az MPP a nagy ellenfele, hanem, ahogyan Markó Béla RMDSZ-elnök állította a Duna Televízióban: a román pártok. (Melyekkel időnként mindig frigyre lép.) /Bogdán László: Hazudni és démonizálni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Szeptember 20-án négy tüntetést is engedélyezett a rendőrség Budapesten. A keresztény szellemű motorosok demonstrációjával kezdődött a nap, ők testületileg a Balatonra vonultak, akciójuk célja a kormány politikája elleni tiltakozás volt, követelték a kisebbségi Gyurcsány kormány lemondatását. Délután került sor a Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett Magyar Demokratikus Charta-tüntetésre. Több mint harmincezer résztvevőt vártak, ehhez képest néhány ezren gyűltek egybe. Felszólalt a kormányfő is, beismerte, többször tévedett, sokat hibázott, de bűnt nem követett el, s a nemzeti egység mellett voksolt, elítélve mindenfajta megkülönböztetést, kirekesztést, a rasszizmus, cigány-ellenesség, antiszemitizmus minden formáját. A Duna-parton tartott roma rendezvényre ezreket vártak, végül is mintegy ötszázan voltak jelen. Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat vezetője egy lavórban úgymond tisztára mosott egy árpádsávos lobogót, majd csatlakoztak a Charta rendezvényéhez. Atrocitásokra ezúttal a magukat nemzeti radikálisoknak nevező tüntetők megmozdulásán került sor. Ők kövekkel, Molotov-koktélokkal kezdték dobálni a rohamrendőröket, felgyújtva egy rendőrautót. A rendőrség könnygázzal, ráadásul az eddig megszokottnál erősebb könnygázzal válaszolt. A Fidesz azzal vádolta a Szilvásy György vezette titkosszolgálatokat, hogy ők szervezték meg a provokatív akciókat. /Bogdán László: Magyar Tükör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Húszezer eurót ígért Mircea Geoana, a PSD elnöke a külföldön élő románoknak, ha azok hazatérnek Romániába. /Geoana 20 ezer eurót ígér a hazatelepedőknek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./ Az elemzők kiszámolták, hogy az államnak nem lenne annyi pénze, de hát ez kampányígéret. A romániai politikában a hazudozás úgyszólván bele van kalkulálva minden megnyilatkozásba. /Veres István: Drága kampányfogás lenne… = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 23./

Az autonómia is szóba került Traian Basescu államfő és a székelyföldi települések elöljáróinak hétvégi, kovásznai találkozóján. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az aszimmetrikus autonómia koncepcióját ismertette az államfővel. Antal szerint az aszimmetrikus autonómia azt jelenti, hogy minden régió annyi autonómiát kap, amennyire igényt tart. Az ország egy vagy több régiója különleges státushoz jutna, amelyen belül az ország többi területéhez képest eltérő jogszabályozás lép életbe, ilyen például a dél-tiroli modell. Traian Basescu megerősítette a februári látogatása alkalmával tett nyilatkozatát, miszerint támogatja az önrendelkezés és a decentralizáció kérdését, de csak akkor, ha az autonómia egyenlő mértékű mind Kovászna és Hargita, mind Calarasi, Bihar illetve Konstanca megyékben. György Ervin Kovászna megyei prefektus szerint Basescu kijelentette: a következő háromszéki látogatásán részletesebben meghallgatja az autonómiáról való elképzeléseket, mert Bukarestnek is pontosan kell értenie, hogy mit akarnak a magyarok. /Kovács Zsolt: Basescuval az autonómiáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Az asszimiláció nemrég elfogadott jogszabály szerint folyik Kárpátalján – a magyar érdekképviselet egyelőre nem tudta megakadályozni alkalmazását, közölte Brezovics László, a KMKSZ alelnöke. Az új rendelkezések hatására a magyar szülők tömegesen íratják át ukrán tagozatra gyerekeiket. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára tárgyalásokat folytat az ukrán féllel, azt nyilatkozta, a „gyakorlati kérdések megvitatására novemberben sor kerül”. Az ukrán hatóságok nyáron elfogadtak egy olyan jogszabályt, amely megszüntette a magyar érettségit azok számára, akik felsőoktatási intézményekbe akarnak felvételizni. Ugyanakkor magyar érettségi csak jövőre lesz, attól kezdve már nem fordítják le a tételeket magyar nyelvre. A tanterv is megváltozott, megnövekedett az ukrán nyelvórák száma, és bizonyos tantárgyakat, mint a földrajz és a történelem, ukránul kell tanulni. Ezzel a kárpátaljai magyar közösség többszörösen hátrányba kerül. A kárpátaljai magyar nyelvű oktatás volt napirenden az Ukrán–Magyar Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság kétnapos ülésén a múlt héten Ungváron. Gémesi Ferenc szakállamtitkár az ukrán partnerekkel megegyezett abban, hogy a magyar nyelvű oktatás kérdését komplexitásában kell kezelni. Szerinte a tanácskozás legfontosabb eredménye: a magyar nyelvű oktatásnak van jövője Ukrajnában. „Megállapodtunk abban, hogy számtalan, magyarok számára fontos oktatási intézmény működéséhez, illetve felújításához járul hozzá az ukrán kormány: megnyílik a magyar kar az Ungvári Nemzeti Egyetemen, támogatják a beregszászi főiskolát, létrejön Jánosiban egy szakmunkásképző szakiskola” – sorolta az eredményeket az államtitkár. Az ukrán közoktatási hatóságtól azt kérték, hogy biztosítsák a magyar nyelvű érettségi és felvételi lehetőségét a magyar végzősök számára. Az ukrán nyelv oktatásával kapcsolatban az államtitkár azt szeretné, hogy felzárkóztató jellegű tanítással oldják meg, a nemzetiségi nyelvű oktatás megmaradása mellett. Novemberben a két ország képviselői újra tárgyalóasztalhoz ülnek. Az RMDSZ – Szövetségi Képviselők Tanácsa állást foglalt: „megdöbbenését fejezi ki az ukrán kormány oktatási miniszterének a nemzetiségi iskolahálózatok létét veszélyeztető döntései kapcsán” és kinyilvánították szolidaritásukat a kárpátaljai magyarokkal. /Isán István Csongor, Kánya Gyöngyvér: Ukránosítás Kárpátalján. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Az utóbbi hetekben szinte napi rendszerességgel megrongálják a lévai magyar általános iskola épületét ― panaszolta Andruska Csilla, az iskola igazgatója. A szlovákiai magyar iskola és a hozzá tartozó épületek rongálói egyértelműen magyarellenes indítékokat tanúsító nyomokat hagynak maguk után. A Juhász Gyula nevét viselő magyar általános iskola a közelmúltban költözött az épületbe, amelyet azóta számos támadás ért. A főépület és melléképületek ablakait ismeretlenek kőzáporral bezúzzák, az iskolakert virágait már többször leperzselték, és a hét végén az épületbe is behatoltak, ahol szándékos gyújtogatás nyomait látni. Az épület falára festékszóróval felírt Fuuj Hungary a magyarellenességet bizonyítja. A magyarellenes indulatokat szító Ján Slota vezette kormányerő, a Szlovák Nemzeti Párt kezében levő építési és vidékfejlesztési tárca eddig közel kétszáz iskolának juttatott pályázati úton felújításokra szánt pénzeket. Ebből csak egyetlen magyar oktatási intézménynek jutott egy kisebb tétel. A szaktárca vezetője, Marian Janousek tagadta, hogy a pályázatok elbírálásánál diszkrimináció érvényesülne. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) a kormányfőnek, Robert Ficónak címzett nyílt levélben hozza nyilvánosságra a megkülönböztetés ellen szóló tiltakozását, melyben jelzi: ha nem tesznek rendet, az MKP közvetlenül Brüsszelben tesz panaszt a tűrhetetlen megkülönböztetés miatt. /Vandálok kövekkel ostromolják a lévai magyar iskolát. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Az Európai Parlament (EP) azt javasolja, hogy a Molotov―Ribbentrop-paktum évfordulóját, augusztus 23-át nyilvánítsák a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapjává. Az írásbeli nyilatkozatot akkor lehet az EP hivatalos álláspontjának tekinteni, ha azt a képviselők több mint fele aláírta. Ebben az esetben az összesen 785-ből 409 európai parlamenti képviselő írta alá a nyilatkozatot, amely szerint az emléknap célja, ,,hogy megőrizzük a tömeges deportálások és a népirtás áldozatainak emlékét, egyúttal elmélyítsük a demokráciát, és előmozdítsuk földrészünkön a békét és stabilitást". A dokumentum emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió és Németország által 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov―Ribbentrop-paktum a hozzá csatolt titkos jegyzőkönyvekkel együtt Európát két érdekszférára osztotta fel. Kitér a nyilatkozat arra is, hogy a sztálinizmus és a nácizmus jegyében elkövetett tömeges deportálások, gyilkosságok a háborús bűncselekmények, illetve az emberiesség elleni bűncselekmények kategóriájába tartoznak, ezek pedig a nemzetközi jog szerint nem évülnek el. /A sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet szeptember 22-én Kolozsváron kijelentette: elégedetlen az észak-erdélyi autópálya építési munkálatainak ütemével tekintettel arra, hogy Magyarországnak már csak 30 kilométer sztrádát kell kiépítenie a román határig, míg Romániában ez a szakasz sokkal hosszabb. A nagykövet ellátogatott a kolozsvári Polgármesteri Hivatalba is, ahol László Attila alpolgármester fogadta. Felkereste továbbá a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőségét is. A nagykövet kifejtette: több autonómia-forma létezik, amely alkalmazható Székelyföldön. „Magyarország támogatja az összes békés, demokratikus és a román többségi nemzettel való kapcsolaton alapuló kezdeményezést. ”Az önálló magyar egyetem ügyében kifejtette: egy másfélmilliós közösségnek joga van az anyanyelvi oktatáshoz, beleértve az egyetemi szintű képzést is. Hozzátette: ennek formai meghatározása a kisebbség és a többség megegyezésén múlik. Füzes Oszkár szerint a románoknak nem kell félniük a magyaroktól, és el kell jönnie az időnek, amikor a magyarok sem fognak félni a román többségtől. /Füzes Oszkár: összekötni a két országot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./ Kis túlzással elmondható: Füzes Oszkár a nagykövetté történő kinevezése óta eltelt alig két hónapban többet foglalkozott a romániai magyar közösséget foglalkoztató ügyekkel, mint elődei együttvéve. A nagykövet által elmondottak nem lépik túl az általánosságok határait, mégis előrelépésnek tekinthetők, mert az utóbbi években Budapestről még ilyen szintű támogatás sem érkezett. A magyar kormány számára bizonyára kényelmetlen, hogy a határon túli magyarok között legalább annyira népszerűtlen, mint otthon. Most már „csak” annyi szükséges, hogy a kormány minden lehetséges fórumon kiálljon a magyarlakta romániai régiók gazdasági fejlesztése és önrendelkezése mellett. /Balogh Levente: Gesztusok. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

Füzes Oszkár magyar nagykövet meglátogatta a Babes–Bolyai Tudományegyetemet is. Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese arra kérte a diplomatát, hogy a határon túli felsőoktatás számára nyújtott finanszírozás odaítélése során az anyaország vegye jobban figyelembe azt a tényt, hogy a romániai magyar egyetemisták több mint nyolcvan százaléka a BBTE-n tanul. /Rostás Szabolcs: Füzes sztrádaépítést sürget. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

Továbbra is hátrányos megkülönböztetés áldozatai a kisebbségi vallási csoportok Romániában, az ortodox egyház pedig politikai nyomásgyakorlásra használja befolyását – áll a washingtoni külügyminisztérium által a romániai vallásszabadság helyzetéről összeállított jelentésben. Hazai és nemzetközi civil szervezetek több ízben is szót emeltek a 2007-ben hatályba lépett egyházügyi törvény ellen, amely „intézményesített diszkriminációt eredményez a vallási kisebbségekkel szemben, és számos ilyen csoport számára lehetetlenné teszi a hivatalos elismerés megszerzését. ”A görög katolikus egyháztól 1948-ban elkobzott, és az ortodox egyháznak átadott ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye ma is problémát jelent. /Balogh Levente: Bírált ortodoxok. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

Csökkent a magyar társadalom fogyásának üteme, a 2007. első hét hónapi 4 ezrelékről 3,2 ezrelékre. Az ország lakossága a természetes fogyásnál kisebb mértékben, mintegy 10. 000-rel csökkent a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege miatt. /Kevésbé fogy a magyar. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 23./

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház dramaturgja, Csép Zoltán Kovács András Ferencet, a Látó főszerkesztőjét és Király Kinga Júlia drámaírót kérte fel egy beszélgetésre a magyar dráma ünnepén, szeptember 21-én. A Látó folyóirat összevont, 8–9-es számában a napokban jelent meg Király Kinga Júlia A szerencse fia című mesejátéka, amelyet október elején mutat be a vásárhelyi színház Tompa Miklós Társulata. Király Kinga Júlia Marosvásárhelyen, a Színművészeti Egyetem teatrológia szakán diplomázott, jelenleg a budapesti Honvéd Színház dramaturgja. Csép Zoltán azt kérdezte beszélgetőtársaitól, hogy válságban van-e a drámaírás, a színház főként az erdélyi magyar társadalomban, illetve a magyar nyelvterületen. Király Kinga Júlia arról mesélt, hogy nemrég az életben maradásért küzdő emberekkel hozta össze a sors. Kovács András Ferenc úgy vélte, hogy 1989 előtt kedvelt és nagyon hatásos, szókimondó tézisdrámák helyett 1990 után a színházaknak, drámaíróknak új tétet és ahhoz új közönséget kellett találniuk. Nem érzi úgy, hogy a magyar nyelvterületen válságban lenne a drámaírás, bár az utóbbi időben kevesebb erdélyi dráma születik, mint a rendszerváltás előtt, Magyarországon pedig sok utánzót lát. Megjegyezte: számára a magyar drámaírás csúcsát Weöres Sándor nemigen játszott darabjai jelentik. /Máthé Éva: Új tét kell. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

A Kós-emlékévben elkészítették két kis részletét Kós Károly kedvenc épületén, kivitelezésére a közel százesztendős Székely Nemzeti Múzeumnak mostanáig kellett várnia. A kovácsoltvas korlátot elkészítette az eredeti rajzok alapján egy kitűnő kovácsmester, az olaszteleki Nagy György. Elmaradt annak idején a bejárat fölé tervezett velencei mozaik múzeumi címer is. Makkai András szobrász jóvoltából ez ékesíti immár a Székely Nemzeti Múzeumot. /Váry O. Péter: Két apró virágocska. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Az első és második világháborúban elesett hősök tiszteletére állítottak emlékművet szeptember 21-én, vasárnap a Fenyéd községhez tartozó Küküllőkeményfalván. Két fekete márványtáblába arany betűkkel bevésett évszámok: 1914–1918, 1940–1945. Az évszámok alatt negyven, kőbe vésett név. /Lázár Emese: Küküllőkeményfalva. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 23./

Tevékeny az új kovásznai városvezetés: villanyáramot vezettek a falu felső részére, transzformátorral javítottak az energiaellátáson, jó aszfaltszőnyeg került a falut a várossal összekötő útra, s megoldották az évek óta tarthatatlan állapotot: hetente összeszedik a faluban a háztáji szemetet. Egyházmegyei nőszövetségi konferencia színhelye volt a kicsi falu, s ez alkalommal nőszövetségi zászlót készíttetett a helybeli református gyülekezet. (Kgy. Z.): Csomakőrösön valami mozdult. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Első alkalommal tartottak helyhatósági választásokat az Újvár községtől különvált Óteleken. A magyarság számbeli kisebbségben van az új községben, ennek ellenére Szabó Csaba-Zoltán mezőgazdasági vállalkozó, az RMDSZ jelöltje már az első körben megnyerte a polgármester választást, az érvényes szavazatok 59,4 százalékával! Az ótelekiek közel 50%-a voksolt az RMDSZ tanácsosi listájára, így az RMDSZ-nek öt képviselője lesz a 11 tagú óteleki önkormányzatban. Temes megyében Szabó Csaba-Zoltán az ötödik RMDSZ-es polgármester, miután Kaba Gábor Zsombolyán, Szilágyi Géza Újszentesen, Ihász János Igazfalván és Vajda Pál Újváron megnyerte a júniusi polgármester-választást. /Pataki Zoltán: Magyar polgármestert választott Ótelek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 23./

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó tevékenységéről Kozma Mária főszerkesztő adott átfogó képet. 1993-ban regionális kiadónak is nevezhették magunkat, mert a szűkebb régióból került ki a szerzők nagy hányada. A kiadónknál közlő szerzők többnyire az erdélyi értelmiségi lét olyan személyiségei, akik az irodalom, a művelődési élet és erdélyi tudományosság különböző területein munkálkodnak. Eddig csaknem félezer könyvet adtak ki. Könyveik „közös nevezője” az értékteremtés. Legértékesebb sorozatuk a Bibliotheca Transylvanica, az erdélyi történelem, művelődés-, hely-, eszme- és irodalomtörténet a kötetei; ezek az erdélyi és összmagyar tudományosság fontos állomásai. Ez a sorozat ma már több mint ötven kötetet számlál. További sorozataik között vannak a díszkötésű, illusztrált szépirodalmi könyvek, továbbá a Névsorolvasás, a Nobile Officium, az Utak, tájak, emberek, a Nagyapó mesefája, Mesevonat, Dióhéjban, Erdély hegyei és a Műterem. /Darvas Beáta: Értékteremtés akadémiája. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Jogsértőnek tartja Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilap újságírója, hogy a MÚRE Becsületbírósága őt elmarasztaló hétvégi döntéséről „másokat hamarabb értesítettek, mint őt”. Az újságíró elmondta, hozzá szeptember 22-ig nem jutott el a határozat. A MÚRE Becsületbírósága alapfokon szóbeli figyelmeztetésben részesítette Tiborit, mert előítéletesnek és nem eléggé körültekintőnek minősítette a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemről készített kommentárát. A Becsületbíróság elnöke, Vincze Loránt közölte, az alapfokú határozatot október 7-éig bármelyik fél megfellebbezheti. Tibori szavaira reagálva Vincze elmondta: a határozatokat a Becsületbíróság szabályzata értelmében hozzák nyilvánosságra. Hozzátette, Tiborival már szeptember 20-án szóban közölte a határozat tartalmát. /F. H. : Fellebbezhet Tibori Szabó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

1989 után nem nagyon lehet találkozni a cenzúra nyílt formáival, írta Sebestyén Mihály. Marosvásárhely főterén egy újságpavilon-tulajdonos, egy szélsőséges erdélyi lap marosvásárhelyi tudósítója nem árul Új Magyar Szót. Ez az ember soha kulturális rendezvényekre nem megy, csak megosztó tüntetésekre meg vidéki rendezvényekre, „töltöttpityóka fesztiváltól Maros-Tiszatúráig és könyvbemutatótól Szent Koronáig. ” /Sebestyén Mihály: Magáncenzor. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Szeptember 19–20-án szervezte meg az idei MÚRE- tábort a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Gyergyószárhegyen. Az idén rendezvény központi témája a sajtó és a hatalom viszonya volt. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke azokról a veszélyekről tartott előadást, amelyekkel a romániai magyar – írott és audiovizuális – sajtónak kell szembenéznie. A rendezvény a MÚRE- nívódíjak és a különdíjak átadásával zárult. A Gyergyószárhegyi Alkotási Központ igazgatója, Kassay Péter idén Bölöni Domokost, a Népújság munkatársát tisztelte meg azzal, hogy a kulturális újságírásban, illetve a közművelődési életben kifejtett tevékenységéért átnyújtotta neki az intézmény különdíját. Bölöni Domokos nemcsak a Népújság munkatársaként jelentet meg cikkeket, hanem aktív művelődésszervező, szoros szálak fűzik a Sóvidékhez, hiszen Korondon közel 20 évig lakott, ahol tanár, iskolaigazgató, könyvtáros volt és ma is a korondi Hazanéző című lap főmunkatársa. MÚRE-dicséretben részesült Incze Ibolya, a Háromszék olvasószerkesztője. A Tomcsányi-díjat Bartha Zsófia, a székely-udvarhelyi Siculus Rádió munkatársa kapta. Oknyomozó riportjaiért Rostás Szabolcsnak, a Krónika szerkesztőjének Oltyán László-emlékdíjat és plakettet adott át az író özvegye. /Vajda György: MÚRE-tanácskozás Gyergyószárhegyen. Különdíj Bölöni Domokosnak. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

Közel száz olyan személy neve szerepel már a Szatmárnémeti Coposu sétányon elhelyezett köveken, akik Szatmár megye kultúráját és művészetét felvirágoztatták. A megye hagyományait ápolni kell, ugyanakkor nem szabad elfeledni azoknak a nevét sem, akik itt születtek és alkotásaikkal, tudásukkal világhírre tettek szert – mondta a plakettek leleplezésén tartott ünnepi beszédében Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere. Az „emlék–tér” kövein többek között szerepel Szatmár megye szülötte, dr. Scheffler János vértanú püspök, dr. Lükő Béla sebészorvos, Károli Gáspár bibliafordító, Ady Endre költő, Kaffka Margit írónő, Gellért Sándor költő, műfordító, Dsida Jenő költő, Páskándi Géza költő, drámaíró, Ruha István hegedűművész. /Gugulya–Hégető Lóránd: Újabb emlékplakettek a főtéren. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 23./

Dsida Jenő-emlékplakett készül Budapesten a Reménység Szigetének elnevezett emlékparkban. Az emlékparkot a budapesti Erdélyi Gyülekezet Reménység Szigete Kreatív és Kulturális Központ alapította, amelynek célja emléket állítani a magyar személyiségeknek. Szatmárnémeti tanácsa nevében és Ilyés Gyula polgármester személyes támogatásával fogják felállítani a Dsida-emlékplakettet. /M. M. : Dsida-emlékplakett. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 23./

A gegesi rigmusfaragó, Szabó András megérdemelné, hogy szövegeiből önálló műsort állítson össze valaki. Ritka manapság a népi rigmusoló, ez a gegesi pennás székely írásait sokszor hozza a községi lap, a Havadon háromhavonta megjelenő Kolompszó, amelynek felelős szerkesztője László János tanár. /B. D. : A gegesi pennás székely. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

Elhunyt dr. Péter Miklós /Sepsiszentgyörgy, 1939. jan. 23. – Kolozsvár, 2008. szept. 22./ református lelkész, teológus, egyetemi előadótanár, a BBTE református teológia-filológia docense, utolsó éveiben a Partiumi Keresztyén Egyetemen tartott órákat. Sokoldalú a munkássága. – Somogyi Botond, a kolozsvári Üzenet református folyóirat főszerkesztője szeretettel emlékezik rá, mindig szívesen adta írását a lapnak. /Somogyi Botond: Isten veled, Miklós bácsi! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

Aradon bemutatták a Horia Truta–Dan Demsea szerzőpáros Arad megyei szobrokról, műemlékekről és emlékművekről, köztéri díszítményekről, parkokról és ligetekről készült román nyelvű könyvét (Monumente de for public, însemne memoriale, constructii decorative si parcuri din Arad). A válogatás-katalógus több mint 600 szócikket tartalmaz, az emlékművek, szobrok, sírkertek egy részéről fénykép is található benne. Már nem létező, csak régi fotográfiákon látható műemlékek is szerepelnek benne, mint például a néhai aradi Kossuth-szobor, azonban a város legjellegzetesebb műalkotásáról, a Szabadság-szoborról szóló szócikkhez nincs fotó, de a „társalkotásról”, az ún. Megbékélés Parkja másik sarkában álló Román diadalívről van. Magyarázatként azt mondta Truta, hogy nem volt minden emlékműről képük… /Pataky Lehel Zsolt: Emlékmű-katalógus román módra. Nem volt képük a Szabadság-szoborról. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 23./