Románia először emlékezik az EU teljes jogú tagjaként az 1989-es népfelkelés áldozataira. Nélkülük ez az ország még évekig az emberarcú szocializmust építette volna. A forradalom eszméjét eltulajdonító, Ion Iliescu fémjelezte posztkommunista éra mindent megtett a demokratikus berendezkedés fékezéséért, az erkölcsi-anyagi jóvátétel megakadályozásáért. A lelkükön szárad, hogy a román állampolgárok akkoriban beindult exodusa mára hárommilliósra duzzadt. A román társadalom jelentős része úgy ítéli meg: jobban élt a Ceausescu-diktatúra idején. /Rostás Szabolcs: Élő forradalom. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

Japán sztrájkba léptek december 15-étől a forradalmi megemlékezések befejezéséig a Temesvár 1989-es szellemiségét éltető Timisoara Társaság tagjai. A fehér karszalag viselői a román politikai osztály erkölcstelen magatartása, az átvilágítási törvény elfogadásának halogatása ellen tiltakoznak. A forradalom kitörésének 18. évfordulója előestéjén mutatták be Temesváron Alexandru Solomon Cold waves (Hideg hullámok) című dokumentumfilmjét. A film nagy tapsot aratott a rendszerváltás után is aktív, a kommunista pártaktivistáknak, a szekusoknak és besúgóiknak a közéletből való eltávolítását követelő temesvári civil társadalom képviselői körében. /(P. Z.): Tiltakozik és gyászol Temesvár. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

December 15-én beiktatták Kolozs megye új alprefektusát, Hegedűs Lajost. Az RMDSZ által javasolt magas rangú köztisztviselő kijelentette: jó munkaviszonyt kíván kialakítani a kollégákkal. /Beiktatták Hegedűs Lajost. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./ „Elsődleges célom, hogy a megye egészségüggyel kapcsolatos gondjait megoldjuk” – nyilatkozta Hegedűs Lajos András. Kinevezéséig Hegedűs a megyei Egészségügyi Pénztár aligazgatója volt. László Attila, a megyei RMDSZ-szervezet elnöke kijelentette: az érdekképviselet sokat küzdött azért, hogy a megyének magyar alprefektusa legyen. A Nemzeti Liberális Párt – a szintén magyar nemzetiségű Györke Zoltánt jelölve – ugyancsak megpályázta a különböző személycserék nyomán megüresedett tisztséget. /N. Cs. : Öregedő megye? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

Nagyrészt pozitív megítélést kapott Románia a kisebbségek védelméről szóló uniós normák betartásával kapcsolatban azon a hét végi bukaresti kerekasztal-beszélgetésen, amely a hazai kisebbségek védelméről szóló Európai Kisebbségi Keretegyezmény gyakorlatba ültetéséről szólt. /O. M. : Kerekasztal a kisebbségekről. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

Vízválasztónak is nevezhetőek a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatán lezajlott tanszéki és kari szintű választások. A belső vitákból nem derült ki, hogy s hányan képviselik Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), a Hantz Péterék által hangoztatott célkitűzéseket. Borbély Tamás, a lap munkatársa szerint a BKB nevében három személynél több nem nyilatkozott a sajtónak, továbbá szerinte ráadásul az egyetlen személy által megírt közleményeket is többnyire a „BKB elnöksége” vagy „a BKB sajtóirodája” írja alá. A magyar tagozaton az a csoportosulás sem tett szert komolyabb befolyásra, amely hajlamos mindent idillikus állapotban feltüntetni. Ennek a vonalnak a prominens képviselője Szamosközi István, aki hosszú évek után elvesztette a gyakorlatilag általa létrehozott Pszichológia és Neveléstudományi Kar magyar tagozatának vezetését. Az egykori dékán-helyettes helyét most Fóris-Ferenczi Rita foglalja el, s Szamosközi csupán annak a belső szabályzatnak köszönhetően őrizheti meg szenátusi tagságát, hogy az Akadémiai Tanács alelnökeként eddig benne volt az egyetem vezetőségében. Az újságíró szerint a BBTE-n a józanság győzött. A BKB-vonal és „az idillisztikus-szárny” kiszorulása következtében olyan vezetőség szükséges, amely a román vezetőséggel folytatott hatékony tárgyalások révén próbálkozik. Az újságíró szerint csak ártanak az egyetemi munka megzavarására irányuló külső akciók. /Borbély Tamás: Vízválasztó megmérettetés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Andrei Marga ismét rektor lesz a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), miután egyedül ő nyújtotta be a rektorjelöltséghez szükséges iratokat. Nicolae Bocsan jelenlegi rektor nem indul a választáson. Marga Bocsan előtt betöltött már két rektori mandátumot. A magyar tagozat felelős rektor-helyettesi tisztségre Magyari Tivadar jelenlegi rektor-helyettes pályázik. Az eddig lezajlott választásokról Magyari Tivadar elmondta: a legtöbb tanszéken és karon jelentős mértékű fiatalítás történt a vezető funkciót betöltő magyar oktatók körében. A karokon legnagyobb funkciót betöltő magyar dékán-helyettesek: matematika és informatika: Soós Anna; fizika: Nagy László; kémia: Majdik Kornélia; biológia: Forrai Ferenc; közgazdaságtan: Juhász Jácint; történelem: Fogarasi Rüsz Enikő; szociológia: Magyari Tivadar; politológia, kommunikáció és újságírás: Salat Levente; földrajz: Benedek József; színház: Hatházy András; pszichológia és neveléstudomány: Fóris-Ferenczi Rita, bölcsészkar: Pozsony Ferenc. A református vallástanárképző karon Buzogány Dezső, a római katolikusoknál pedig Nóda Mózes lett a dékán. /Borbély Tamás: Várhatóan Andrei Marga lesz a BBTE rektora. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi ülésén elhangzott: elveszítettük a Székelyföldet! Hamis ez a szemlélet, mert nem az RMDSZ kell hogy magáénak érezze a Székelyföldet, hanem a Székelyföld az RMDSZ-t. Az önvizsgálatnak az SZKT-én elhangzott, megállapításból kell kiindulnia, hogy mások jobban eljutnak üzenetükkel a magyar közösséghez. Új társadalmi kapcsolatot kell kialakítani a vidéki és a városi értelmiségiekkel, az egyházak képviselőivel, a vállalkozókkal. Tizenhét év alatt a romániai magyar társadalom alaposan megváltozott. Az RMDSZ-nek ebben az átalakult térben kell kialakítania a maga új szerepköreit. /Székedi Ferenc: Ki és mit veszített el? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

Botrányos körülmények között kezdődött meg december 16-án Temesváron az 1989-es forradalom 18. évfordulója tiszteletére tartott rendezvénysorozat. A városházán rendezett megemlékezésen felidézték az akkori eseményeket, különös tekintettel arra, hogy a kommunista önkényuralom ellen vívott harc során 1104 ember meghalt, több mint háromezer pedig megsebesült. Az ünnepélyes hangulat akkor fulladt botrányba, amikor Puiu Fesan, a forradalmárok ügyeiért felelős államtitkár érdemoklevelet nyújtott át elődjének, Petrisor Morarnak. A részt vevők többsége bekiabálásokkal és füttyel fejezte ki nemtetszését, szerintük ugyanis a volt államtitkár részt sem vett a 18 évvel ezelőtti megmozdulásokon. Tiltakoznak a temesvári forradalom hősei amiatt is, hogy a Tariceanu-kabinet azt tervezi: Jászvásárt (Iasi) is a forradalom kirobbantásában élen járó várossá nyilvánítja. Jászvásáron mindössze bátortalan próbálkozás történt a diktatúra megdöntésére. Tőkés László szerint az istentelen és emberellenes kommunista diktatúra elleni bátor fellépés a temesvári református közösség számára elsősorban nem politikai, hanem erkölcsi ügynek számított. „Románia csak azáltal válhat igazán európai országgá, ha hű marad »Temesvár szelleméhez«, ha végérvényesen leszámol a kommunista, nacionalista múlt visszahúzó örökségével, ha a demokratikus rendszerváltozást hitbeli, erkölcsi megújulása által teszi teljessé. Társadalmunk ilyetén átalakulása minden pártpolitikán felül álló, erkölcsi ügy, melynek megvalósulása érdekében – saját jövőnk érdekében – valamennyiünknek össze kell fognunk” – szögezte le a jelenleg Ausztráliában tartózkodó református püspök. /Tőkés: az átalakulás erkölcsi ügy. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

Úgy látszik, mindenki elégedett sorsával – állapította meg keserűen Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének (VPFSZ) elnöke a Sepsiszentgyörgyön fél tucatnál alig több résztvevővel zajló forradalmi tiszteletadáson. Török József rámutatott, azok irányítják az országot, akiknek nem ott lenne a helyük: volt szekusok, pártfunkcionáriusok. Két koszorú került a kopjafa tövébe, a VPFSZ-é és a városé, melyet Albert Álmos polgármester és Sztakics Éva alpolgármester helyezett el. /Váry O. Péter: Maroknyi emlékező a forradalom kitörésének emlékünnepén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 17./

A székelyföldi önkormányzatok szövetsége jogi bejegyzésének elhúzódása miatt neheztel az RMDSZ háromszéki vezetőire a szövetség csíki szervezete. Borboly Csaba, az RMDSZ csíkszéki elnöke kijelentette: mivel több mint egy évvel az egyesület alakuló ülése után sem sikerült Kovászna megyében bejegyeztetni a Szövetség a Székelyföldért Egyesületet, javasolják, hogy a bejegyeztetéssel kapcsolatos teendőket tegyék át Hargita megyébe. Borboly felrótta az önkormányzati egyesület vezetésével megbízott Albert Álmosnak, hogy a fejlesztési stratégiákon a jogi bejegyzés nélkül is lehetett volna dolgozni. Albert Álmos nem tartja jó ötletnek, hogy átadják a Hargita megyeieknek az egyesület bejegyzésének intézését. /Kovács Zsolt: Bejegyzési vita. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

Bem József szülővárosából, a lengyelországi Tarnówból érkezett vendégekkel emlékeztek idén a szabadságharc tábornokára a Szatmár megyei Szamoskrassón. Bem 1848. december 12-én a szatmárnémeti díszszemléről utazott Nagybánya felé, ekkor szállt meg Darvay Ferenc, a reformnemesség nagy alakjának szamoskrassói kúriájában. A Darvay-kúriában öt évvel ezelőtt a tarnówi Bem-mauzóleum adományából emlékszobát rendeztek be a forradalom hősének tiszteletére. A lengyel vendégek emlékérmet ajándékoztak a szamoskrassóiaknak. December 15-én a szatmárnémeti Szent István Kör szervezésében előadásokat tartottak Bem Józsefről és a szabadságharc koráról. /Babos Krisztina: Bem Józsefre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./ Mint minden évben, most is december 15–16–án tartottak megemlékezést Bem József tábornokról, Szatmárnémetiben és Szamoskrassón. December 16-án Szamoskrassón Kereskényi Sándor tartott előadást A lengyel-magyar kapcsolatok történelmi jelentősége címmel. /Márkus Mónika: Bem József ma is modellszerű egyéniség, példakép. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 17./

A sorkatonai szolgálat megszüntetésével Magyarországon is, Romániában is megszakad a bakaélethez, a férfivá avatáshoz kapcsolódó évszázados hagyományok és rítusok sorozata. De ez nem jelenti azt, hogy szellemi, illetve tárgyi vonatkozásban nincs feltárni és megőrizni való – hangzott el a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT), valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke szervezésében a hét végén Kolozsváron lezajlott ülésszakon. Az eltűnt katona című kétnapos konferencián magyarországi és erdélyi néprajzkutatók tudományos közlései, könyv- és folyóirat-bemutatói, filmvetítései azt támasztották alá: a katonai szolgálat, a velejáró mindenkori harci események és a hadifogság a kutató számára rengeteg titkot rejt még. A budapesti Honismeret folyóirat katonai hagyományokkal foglalkozó különszámát bemutató Halász Péter főszerkesztő és folklórkutató megjegyezte, hogy a magyarországi önkéntes néprajzi gyűjtők legutóbbi tanácskozásán meglepően nagy érdeklődés mutatkozott a közel százötven éves magyar sorkatonaság tárgyi és szellemi öröksége iránt. Két könyvet mutattak be a tanácskozáson. A második világháborús hadifogolytáborok és a sztálini lágerek folklórjából ízelítőt nyújtó – Vasvári Zoltán társszerzővel írt, és 2006-ban kiadott – Áldozatok című könyvét Küllős Imola budapesti egyetemi tanár, kutató ismertette. Benkő Levente és Papp Annamária bemutatták a csíkszeredai Pallas–Akadémia gondozásában néhány hete megjelent Magyar fogolysors a második világháborúban című kétkötetes munkájukat, az első olyan erdélyi kísérletet, amely élő visszaemlékezések, naplófeljegyzések és levéltári források összevetésével próbált képet nyújtani a fogolytáborokról. /Szolgálat nincs, emlék van. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

December 15-én szokatlan szerepben állt a marosvásárhelyi közönség elé Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó főszerkesztője. Mindeddig házigazdaként, kérdezőként vezette a folyóirat Irodalmi Színpadának műsorait, most ő volt a kérdezett. Nyugalomba vonulása alkalmából az a szerkesztőtárs faggatta életéről, aki majd januártól őt követi a Látó élén. Kovács András Ferencnek Gálfalvi György őszintén vallott. KAF a Látó Irodalmi Színpad alapító „örökös tagja” címet adományozta Gálfalvinak. Gálfalvi 42 éven át volt szerkesztő és közismerten a csapatmunka megszállottja. Többen felidézték Gálfalvi Marad a láz? /1977/ című nagysikerű interjúkötetét. Az egykori Ifjúmunkás hetilapnál öt évét töltött, majd az Igaz Szónál szerkesztőként 19 esztendőt, utódjánál, a Látónál tizennyolcat. /N. M. K. : Örökös tag a közös asztalnál. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

December 14-én Csíkszeredán ünnepélyesen átadták Dávid Gyulának a könyvkiadás szolgálatában végzett több mint félévszázados tevékenységéért a Kriterion-koszorút. Dávid egyik méltatója, Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus elmondta, hogy átnézve az eddigi, Kriterion-koszorúval díjazottak névsorát, van közöttük valami hasonlóság, valami közös. Olyan emberek kapták mindeddig, akik a munkájuk során a maguk területén jelentős alkotások sorát hozták létre. „Dávid Gyula munkássága átfogja egész szellemi életünket, és egy olyan, még befejezetlen életmű rajzolódik ki munkássága nyomán, amely mérföldkő a romániai magyar szellemi életben” – hangsúlyozta Gálfalvi Zsolt. - A Kriterion-koszorú inkább előlege annak, amit még meg kell csinálnom – vélte a kitüntetett, Dávid Gyula, a kolozsvári Polis Könyvkiadó igazgatója. Számára mindig fontosabb volt mások könyveit a megjelenés felé segíteni, mint hogy ő szaporítaná eggyel a megjelenő kötetek számát. Úgy vélte, ezt a koszorút ő már régen megkapta, babérlevelenként, és további babérleveleket akar az eddigiekhez hozzáadni. Még tető alá szeretné hozni a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon utolsó kötetét, a tavaly megjelent 56-os életrajzi adattárhoz azóta is gyűltek az anyagok, a Bánffy-, valamint a Reményik-életrajz hátralévő köteteit is nyomdában szeretné tudni. Dávid Gyula Bukarestben, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnál /CNSAS/ betekintett saját dossziéjába, ezt szeretné még feldolgozni. December 15-én Brassóban, az Erdélyi Magyar Írók Ligája /E-MIL/ díjkiosztó gálaestjén Mikó Andrásra, a tragikus körülmények között 19 éves korában elhunyt fiatal költő halálának 10. évfordulójára is emlékeztek a Mikó András Alapítvány szervezésében. /Horváth István: Elismerés babérlevelenként. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./ Brassóban az E-MIL-gálán a Méhes Györgyről elnevezett nagydíjat Bogdán László író, költő kapta idén megjelent, Hutera Béla utolsó utazása című regényéért. Az elismerés egyben főhajtás Bogdán eddigi, közel harminc kötetre rúgó életműve előtt is. Farkas Árpád költő betegsége miatt nem méltathatta személyesen a díjazottat, levelében viszont s elismerő képet vázolt fel róla. A Méhes-debütdíjat a székelyudvarhelyi születésű Bálint Tamás vehette át, akinek A pap leánya, birtokostul című verseskötete alig pár nappal a díjátadó előtt jelent meg. Az Aradon szerkesztett Irodalmi Jelen folyóirat három díjat osztott, irodalomtudomány és kritika kategóriában Pécsi Györgyi, lírájáért a második, Mi nem lóg, ha áll című verseskönyvével jelentkező Muszka Sándor költő vehette át az elismerést. A lap prózadíját egy tízéves kézdivásárhelyi kislány, Veress Anna kapta. A Márkus Barbarossa János író által létrehozott Avantgarderobe-díjat Murányi Sándor Olivér érdemelte Felnyomták szentnek című első szépirodalmi kötetéért. Ugyanebben az elismerésben részesült Kiss–Budai Tibor is, az E-MIL rendezvényeinek mesterszakácsa – nemcsak kiváló főztjéért. A harmadik Avantgarderobe-díj a tehetségkutatással foglalkozó Bretter György Irodalmi Körhöz került. Különdíjat kapott továbbá Mátis Jenő Kolozs megyei tanácsos a liga népszerűsítését segítő szervezői munkájáért. A Mikó András-díjat Magyari Ágnes prózaíró kapta. /Burus János Botond: Díjak korhatár nélkül. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

A kolozsvári magyar főkonzulátus idén is megszervezte hagyományos adventi ünnepségét annak a hatvan gyermeknek, akiket a római katolikus, református, unitárius és evangélikus egyház hívott meg erre az eseményre. /Ö. I. B. : Adventi est a Phoenixben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Kaput nyitott Budapesten a Korunk folyóirat: ez a Korunk – Budai Porta, ez is része a magyar–magyar kapcsolatoknak, a kölcsönös tájékoztatásnak, hogy közvetlenebbé váljon az átjárás tudományban, irodalomban, művészetekben. A legmagasabb, a bukaresti minisztérium által nemrég megítélt B+ tudományos minősítés birtokában a Korunk vállalta ezt a lépést, állandó képviselet megteremtését Budapesten (a Margit körút 5/a szám alatti Bem moziban). A kezdemény komolyságát egy héttagú grémium jelzi: két akadémikus, az irodalomtörténész Poszler György és a történész Romsics Ignác; az ugyancsak neves irodalomtörténész, számos erdélyi tárgyú könyv szerzője, Pomogáts Béla; a Szegeden élő, messze földön méltán népszerű egyetemi tanár Ilia Mihály, az író Csiki László és Zalán Tibor, a kiváló grafikus Tettamanti Béla – valamennyien a folyóirat régi, megbecsült szerzői. A Korunk – Budai Porta keretében mutatták be a Közép-Európa vándora (Korunk-dosszié, 1957–2007) című, közel 900 oldalon, két kötetben esszét, tanulmányt, verset, prózát, grafikát újra összegyűjtő rangos kiadvány. Ugyanitt találkozhattak az olvasók Szabédi László kiadatlan írásainak (naplójának, levelezésének) gyűjteményével és egyéb Korunk-kiadványokkal. /S. L. : Könyvek a Portán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Ezer ajándékcsomagot adtak át a hét végén a Böjte Csaba ferences szerzetes alapította árvaházak lakóinak Parajdon. A csomagok magyarországi családoktól érkeztek a Magyar Baptista Szeretetszolgálat közvetítésével. A sóbányában a Böjte Csaba alapította gyermekintézmények diákjainak tartottak karácsonyi ünnepséget. Fellépett Ákos is a Vivat Bacchus! énekegyüttessel közösen. Az ünnepségen magánemberként részt vett Orbán Viktor Fidesz-elnök is, családjával. Orbán elmondta, a nyáron volt Böjte atya egyik árvaházában, és akkor az atya meghívta karácsonyra. „Szerzett az atya nekünk egy szép karácsonyt” – fogalmazott Orbán Viktor. /Parajd. Ajándékcsomag az árva gyerekeknek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

December 15-én Aradon a Jelen Házban Menjünk Betlehembe elnevezésű versmondó versenyt rendeztek. Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület hatodszor szervez versmondó versenyt – korábban ezt Arad, a magyar Golgota elnevezéssel tette. A hagyományos régiós átfogás ezúttal elmaradt, mert Hunyad és Temes megyében is épp most tartottak hasonló vetélkedőt. Minden résztvevő és felkészítő tanár szép kivitelezésű részvételi oklevelet és könyvjutalmat kapott, a dobogósok pedig gazdag könyvcsomagot is. /Kiss Károly: Menjünk Betlehembe versmondó verseny. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

December 16-án az arad-belvárosi katolikus templomban hatodik alkalommal szervezett jótékonysági koncertet az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete. Házigazdaként Horvát János minorita házfőnök, plébános köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szász István vezényletével a házigazda Magnificat templomkórus énekelt. A hangverseny végén köszönetet mondtak az Alma Mater Alapítvány tehetséggondozó programjára felajánlott adományokért. /Balta János: Jótékonysági koncert hatodszor. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

A Romániai Magyar Pedagógusszövetség Dsida Jenő születésének 100. évfordulója alkalmából a szovátai Teleki Oktatási Központban szervezte meg az általa meghirdetett Dsida-vetélkedő országos szakaszát. A rangos versenyen első helyen végzett a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum Violák nevű csapata. /Iochom István: Második hely és dicséret (Dsida-vetélkedő). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 17./

A hét végén Déván megszervezett hagyományos adventi versmondó versenyen első alkalommal vehettek részt elemisták is. – Az Adventi koszorú nevet viselő versenyt immár hatodik éve szervezik meg Hunyad megyében, mondta el Deák Piroska tanárnő, aki zsűrielnökként évek óta követi nyomon e rendezvényt. – 2001-ben László Anikó tanárnő ötlete nyomán indult az Adventi koszorú, amelynek három évig a dévai Melite Református gyülekezeti Ház, illetve a Magyar Ház nyújtott teret. Három éve költözhetett be a verseny a Téglás Gábor Iskolacsoportba. A megye minden sarkából – Lupényból, Szászvárosról, Pusztakalánból, Vajdhunyadról és Déváról jöttek gyerekek. A Corvin Kiadó jóvoltából minden diák emléklappal és gazdag könyvajándékkal térhetett haza. /Gáspár-Barra Réka: Adventi koszorú, hatodszor. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

Újabb rendezvénnyel folytatódott az a hároméves ünnepségsorozat Mikolában, amelyet 2005–ben az orgona építésének évfordulójára tartott koncerttel kezdtek, tavaly a templomépítés befejezésének megünneplésével folytattak. Most pedig, december 16-án, vasárnap az istentisztelet után hármas jubileumot tartottak. A kisharang öntésének 350., a nagyharang öntésének 50., az úrasztala készítésének 125. évfordulóját ünnepelték, Higyed István helyi lelkész igehirdetését követően. /Fodor István: Hármas jubileum Mikolában. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 17./

Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Galéria Veresspál-emlékkiállításnak nyújt otthont. A december 15-i megnyitón Ferenczy Miklós lelkész után Németh Júlia műkritikus beszélt a festőművészről, aki harminchat éven keresztül tanított a képzőművészeti főiskolán, a Barabás Miklós Céhben pedig ügyvezető titkári teendőket látott el. /Ördög I. Béla: Újjászületett Veresspál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Gyergyóalfaluban mind a hatszáz megrendelt iskolanaptár gazdára talált. Gáll János, a Sövér Elek Iskolaközpont igazgatója mondta el, a falinaptár-készítés ötlete hamar pártolókra talált, rengeteg információt tartalmaz az alfalvi oktatás múltjáról és jelenlegi helyzetéről. Összesen tizennégy óvoda-, iskolaépülete van a községnek, ebből kettő tornaterem, a tizenkettő, ahol osztályok vannak, képpel került fel a naptárra. Minden hátoldalon leírás van az illető óvodáról, iskoláról, mikor épült, hol található, kik ott a pedagógusok és kik azok a diákok, akik a 2007–2008-as tanévben ott tanultak. Alfalu 800 gyermek oktatását biztosítja, kezdve az óvodától a líceumi oktatásig, szakiskoláig, esti osztályokig. A tanítást 94 fős tanügyi személyzet látja el. /Balázs Katalin: Alfaluban. Páratlan falinaptár. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 17./

Hármas könyvbemutatót tartottak december 13-án Kolozsváron. Az elsőkötetes Bálint Tamás közgazdaságtan-hallgató A pap leánya, birtokostul című könyvének bemutatójára öltönyben érkezett, verseit laptopból olvasta. A székelyudvarhelyi Murányi Sándor Olivér Felnyomták szentnek című könyvét ismertető szövegből kiderült, hogy a szerző előzőleg néhány évet töltött a gyulafehérvári papi szemináriumban. Muszka Sándor második, Mi nem lóg, ha áll című kötetével jelentkezett. /Burus János Botond: Rekeszizmokat próbáló irodalom. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

Tizennyolc év telt el az 1989-es események óta, s egy év, amióta Traian Basescu hivatalosan elítélte a kommunizmust. Egyáltalán megtörtént a rendszerváltás? Még mindig nem tudni, ki a felelős a Ceausescu menekülése utáni áldozatokért, s a “minden pozícióból lövő” hírhedt terroristák közül egyetlen egyet sem sikerült elfogni. 18 évvel ezelőtt azzal vádolták az előtérbe kerülő második-harmadik vonalbeli (volt)kommunista politikusokat, hogy rosszhiszeműek és inkompetensek. Mára az idő bebizonyította a kételyek helyességét, sőt, egy újabb oldaluk világosodott meg: a korrupció. A valós rendszerváltás szorgalmazói ellen ugyanolyan kemény lejáratási kampány folyik, mint annak idején Tőkés, Doina Cornea, Ana Blandiana, vagy a többi “hazaáruló” ellen. /Chirmiciu András: Nagykorúság. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 18./

Az 1989-es temesvári népfelkelés véres megtorlása során a legtöbb áldozatot követelő napot, december 17-ét nyilvánították gyásznappá Temesváron. Ilyenkor a közintézmények előtt félárbocra kellene ereszteni a lobogókat, de ez nem történt meg mindenütt; a városszerte található forradalmi emlékműveknél is évről évre kevesebben koszorúznak. Ezen a napon halt mártírhalált a temesvári kórusmozgalom lelkes vezetője, a Bartók Béla Vegyeskar egykori karnagya, Csizmarik László is. Idén maroknyi kórustag koszorúzta meg emléktábláját. A helyi hatóság és a különböző forradalmárszervezetek megemlékezési programjában nem szerepelnek a magyar érdekeltségű emlékhelyek, holott a magyarságnak Tőkés László volt temesvári lelkész és hívei révén elvitathatatlan érdemei vannak a rendszerváltozásban. A “forradalom bölcsőjének” is nevezhető Belvárosi Református Egyházközségben a vasárnapi istentisztelet után koszorúzták meg a bérpalota falán lévő emléktáblákat. Sem az RMDSZ, sem a Civil Tanács, sem valamelyik magyar civilszervezet – a Bartók-kóruson kívül – nem szervezett megemlékezést. Halász Ferenc megyei RDMSZ-elnök azt mondta: soha nem szerveztek önálló megemlékezést, mindig a református egyházzal közösen koszorúztak, amikor hívták őket. Idén nem hívták. /(pataky): Gyászos gyásznap. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 18./ December 17-én, Temesvár gyásznapján, a Bartók Béla Kórus tagjai megkoszorúzták az 1989. december 17-én meggyilkolt Csizmarik László zenetanár emléktábláját, az egykori zeneiskola falán. Tizennyolc esztendeje ezen a napon szedték első áldozataikat a gyilkos golyók Temesváron. /Az emléktáblán a neve így szerepel: Csizmarik Ladislau/ /Pataki Zoltán: Temesvár magyar mártírja. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Több román és magyar nyelvű lapban megjelent: a mai tizennyolcévesek, akik az 1989-es romániai fordulat évében születtek, szinte semmit nem tudnak az eseményekről, az előzményekről pedig fogalmuk sincs. Ha szerencséjük van, ők lesznek Romániának azok a nemzedékei, akik nem élnek át több rendszer-, hanem csak kormányváltást. /Székedi Ferenc: Az idő – MP3-ban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Egyre több magas rangú bíróról és ügyészről deríti ki a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Bizottság, hogy hajdanában együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. A múlt héten született s döntés értelmében a tizenkilenc tagú Legfelső Igazságszolgáltatási Tanács kilenc embere besúgó volt, írta a Romania Libera bukaresti lap. /Kutyára bízták a szalonnát. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

A magyar kormány 1995-ben december 18-át a Kisebbségek Napjának nyilvánította. Ez alkalomból kerül sor immár harmadik éve a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Nemzetiségi Gálájára, amikor is elismeréseket adnak át azoknak, akik a legtöbbet tették a magyarországi kisebbségek kultúrájáért. Ruzsa János román nemzetiségű néptáncoktató elismerésében részesült a gálán. „Negyvenöt éven keresztül néptáncot oktattam, négyezer gyermeket tanítottam – nyilatkozta Ruzsa. „A kultúrák közötti párbeszéd legalább olyan fontos kérdés, mint a politika vagy a gazdaság egyenesben tartása” – mondta Kishegyi Viktória nemzetpolitikai főtanácsadó, Szili Katalin, országgyűlési elnök szavait tolmácsolva, aki személyesen nem tudott megjelenni. Idén, a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvi, kulturális hagyományainak megtartása és továbbörökítése érdekében végzett kimagasló szakmai munkájáért Pro Cultura Minoritatum Hungariae közművelődési díjat és elismerő oklevelet vehetett át Ruzsa János a román, a Martenica Táncegyüttes a bolgár, Nagyné Váradi Anna a cigány, dr. Sokcsevits Dénes a horvát, a Villányi Asszonykórus a német nemzeti kisebbség részéről, az Örmény Katolikus „Fogolykiváltó Boldogasszony és Világosító Szent Gergely“ Lelkészség, a Magyarországi Szerb Színház és a szlovák nemzeti kisebbséghez tartozó dr. Tóth István. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Díj a kisebbségi kultúráért. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./