Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör szeptember 18-án tartott munkaülésén Ady Endréről emlékeztek meg, a költő születésének 130. évfordulója alkalmából. Dr. Brauch Magda Ady Endre harca az együtt élő nemzetek testvériségéért című tanulmányát ismertette. Szűcs Éva Ady Répakapálás című novelláját olvasta fel. Az est szeretetvendégséggel zárult. /Regéczy Szabina Perle: Évadnyitó az aradi Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./

Szeptember 18-án Gubcsi Lajos az erdélyi táncház-mozgalomnak szánt Árpád fejedelem díjat a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnökének, Deák Gyulának adta át, a Háromszék Táncegyüttes bemutatója alkalmából, kiemelve az együttes hozzájárulását az erdélyi néptánc- és népzenehagyományok megőrzéséhez és továbbadásához. /Farkas Réka: Árpád fejedelem-díj. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./

Kolozsváron Mátyás király szülőháza mellett megnyílt Klausen kávéház, két neves képzőművész, Novák Ildikó textilművész és Bordy Margit festőművész alkotásaiból állított össze egy kiállítást. A „minitárlatot” Fogarasi Alpár színművész nyitotta meg, Bordy Margit saját verseiből olvasott fel néhányat. /Köllő Katalin: Képzőművészek a Klausen kávéházban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

Derzsi Ferenc tanító /sz. 1927. júl. 6./ felmenői apai és anyai ágon is mind tanítók. Nagyapjának, a Kányádból származó Derzsi Albert református kántortanítónak 13 gyermeke volt, hattól nem maradt utód, a másik hét gyermekétől húsz unokája született. Harmincöt a dédunokák, negyvenkilenc vagy annál is több az ükunokák száma. Derzsi Ferenc 2000-ben Gyökerek címmel elkészítette „Id. Derzsi Albert családi értesítőjét”, amely a családtörténet része. Hét év múlva megjelent könyv alakban: Gyökerek – a kányádi Derzsiek családfája. Derzsi Ferenc vallja: Mi, a gyermekek: apáink, nagyapáink, elődeink válláról szemléljük a világot. Nem becsülhetjük igazán önmagunkat, nem értékelhetjük kellőképpen a mát, ha megtagadjuk a múltunkat. Vigyáznunk kell s ápolnunk elődeink hagyatékát. Derzsi Juhász Gyulát idézte: „Nem múlnak ők el, akik szívünkben élnek, / Hiába szállnak árnyak, álmok, évek, / Ők itt maradnak bennünk csöndesen még. ” Derzsi könyvében megtalálható Kányád és a hozzá tartozó települések története, Székelyderzs, Nyírderzs, Tiszaderzs ismertetése. /Bölöni Domokos: Levél és könyv a Tölgyfa utcából. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 20./

Szeptember 18-án Kolozsváron, a délutánján a Református Kollégiumban, az Apáczai Csere János Baráti Társaság összejövetelén bemutatták az Emlékkönyv 1990–2007 című kiadványt. Kis példányszámban jelent meg, ezért a kereskedelemben nem forgalmazzák. /Ö. I. B. : Emlékkönyv a Református Kollégiumról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

Újra kiadták Bíró Sándor Kisebbségben és többségben /Pro Print, Csíkszereda/ című könyvét a Magyar Kisebbség Könyvtára sorozatban. Alcíme: Románok és magyarok 1967-1940. „A magyar szakirodalom nagyon sokáig feltűnően elhanyagolta a kiegyezési korszak nemzetiségi kérdéseinek tárgyalását. Ennek az volt az oka, hogy maguk a magyar szakkörök is az ellenséges propagandaművek egyoldalú felfogásának hatása alatt álltak, és a túl kényesnek tartott kérdésekhez általában óvakodtak hozzányúlni. Később, különösen az első összeomlás után, hozzáfogtak az ún. „magyar” elnyomás mentegetéséhez. A mentőkörülmények felsorolása természetesen csak polemikus formában történhet, ami végeláthatatlan és mindinkább elmérgesedő vitákra adhat alkalmat. A kérdés igazi megoldása nem a „magyar elnyomás” mentegetése, hanem megmagyarázása a délkelet-európai (sőt európai) nacionalizmus keretei között. Bíró Sándor tanulmánya lényegében a mentegető irányzathoz tartozik, de ennek eddig legértékesebb hajtását képezi. Módszerének legfontosabb vonása az, hogy a magyarországi románság helyzetét annak saját megnyilatkozásai alapján mutatja be. Forrása elsősorban a legújabb kori történetkutatás kimeríthetetlen kincsesbányája: a hírlapirodalom, ami mellett esetenként felhasználja a tudományos és adatközlő publikációk vonatkozó részeit is. ”(I. Tóth Zoltán) /Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 20./

Szeptember 20-án Adrian Cioroianu román külügyminiszter Budapesten tárgyalt kollégájával, Göncz Kingával. Megállapodtak abban, hogy november 14-én tartják a soron következő, harmadik magyar–román együttes kormányülést Nagyszebenben. Az elsőt 2005 októberében tartották Bukarestben, a másodikat tavaly novemberben Budapesten. Tárgyaltak a két ország közötti szociális egyezményről, amely rendezné a nyugdíjfolyósítás kérdését. A román diplomácia vezetőjét Sólyom László köztársasági elnök is fogadta. A megbeszélésen szó volt a romániai kisebbségi törvény elfogadásáról, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásáról, valamint a magyar nyelvű felsőfokú oktatás fejlesztéséről. Érintették azokat a témákat, amelyekkel kapcsolatban a magyar államfő hivatalos romániai látogatása óta előrelépés történt. Ilyenek az 1956-os romániai magyar és román politikai elítéltek rehabilitálása, a román államfő kezdeményezésére a román nyelv idegen nyelvként való oktatása a magyar tanítási nyelvű iskolákban, a Székelyföld fejlesztésével kapcsolatos elképzelések, illetve a verespataki beruházás felfüggesztése – olvasható a közleményben. A külügyminiszterek megállapodtak abban, hogy a két tárca mihamarabb együttműködési megállapodást köt egymással. Göncz Kinga a sajtóértekezleten elmondta: a megbeszélésen szó volt a romániai kisebbségi törvényről, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem finanszírozásáról és magyar karok és szakok létrehozásáról a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen. Adrian Cioroianu hangsúlyozta: kormánya fontosnak tartja a kisebbségi törvény elfogadását, amely már a romániai képviselőház napirendjén van. A koszovói rendezés nem szolgálhat modellként a székelyföldi autonómia-törekvésekhez – mondta Adrian Cioroianu. Kiemelte: nagyon pontosan meg kell határozni, hogy ki mit ért autonómia alatt, tisztázni kell a különböző koncepciókat. Göncz Kinga is azt hangsúlyozta, hogy az autonómia fogalma nagyon széles spektrumot fed le, ideértve a kulturális, az oktatási és a nemzeti autonómiát is. A Romániában tervezett kisebbségi törvény a kulturális és az oktatási önrendelkezést garantálná – tette hozzá. A magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása kapcsán Adrian Cioroianu azt mondta, lassú, de konkrét lépések történtek az ügyben. A román külügyminiszter tárgyalt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel is. Egyetértettek abban, hogy a novemberi közös kormányülésen mindenekelőtt a regionális együttműködés fejlesztésének lehetőségeit szükséges áttekinteni. /Újabb magyar–román együttes kormányülés novemberben. Cioroianu kisebbségi kérdésekről is tárgyalt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./ A magyar féltől várja az autonómiáról való tárgyalás felvetését a román külügyminiszter. Göncz Kinga kijelentette, ahhoz, hogy megvalósuljon a székelyföldi autonómia, a többségi társadalom támogatására is szükség van, ehhez pedig az RMDSZ kormányzati szerepvállalására és befolyására. Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette: analógia valóban nincs Koszovó és Székelyföld között, de bizonyos értelemben lehet példa a balkáni terület rendezése. A pártvezető szerint az lehet modellértékű, hogy Koszovóban is sajátos megoldást próbálnak találni, nem pedig egy sablont akarnak alkalmazni. „Az autonómia elérése érdekében Magyarországtól is várnak támogatást a romániai magyarok” – tette hozzá Markó. /Újabb közös kormányülés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./

Adrian Cioroianu román külügyminiszter Budapesten kijelentette: ha a magyar fél kéri, a magyar autonómiatörekvésekről is lehet tárgyalni a közös kormányülésen. Cioroianu olyan téma iránti nyitottságáról tett tanúbizonyságot, amelyet tudomása szerint a magyar kormány nem fog felvetni. Gyurcsány Ferenc augusztus végén kifejtette: rosszul tenné a magyar kabinet, ha támogatná az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket; az SZDSZ pedig az egyéni jogok oldaláról határolódott el az autonómiától. /Gazda Árpád: Kicentizett diplomácia. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./

Határozatban szentesítette szeptember 20-án a szlovák parlament a felvidéki magyarok és a németek második világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. A 150 tagú törvényhozás 141 jelen levő képviselője közül 120-an a határozat mellett szavaztak, egy képviselő nem szavazott. A határozat ellen csak a Magyar Koalíció Pártja (MKP) 20 képviselője – a teljes frakció – szavazott. A kormányhoz tartozó nacionalista erő, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) indítványa nyomán immár ilyen dokumentummal védelmezett dekrétumok alapján a háború utáni Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket megfosztották állampolgárságuktól, kitelepítették, csehországi kényszermunkára hurcolták el őket, és történt mindez a kollektív bűnösség elvei szerint, amely elv az Európai Unió számára deklaráltan elfogadhatatlan. Slota pártja a szlovák parlamenti pártok erőteljes támogatásával, az MKP törekvései ellenében érte el a dekrétumok érinthetetlenségének törvényesített védelmét. Szerinte azért van szükség parlamenti határozatra, mert a szlovákiai magyarok politikai képviselői és egyes magyarországi szervezetek időnként a dekrétumok felülbírálását szorgalmazzák, és jóvátételi igényeket hangoztatnak. „Bármennyire is hihetetlen, de három évvel Szlovákia uniós csatlakozása után a törvényhozás ma megerősítette a kollektív bűnösség elvét” – mondta Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hangsúlyozta: kormánya elutasítja a kollektív bűnösség elvét, és a két ország közös érdekeivel, az Európai Unió elveivel ellentétesnek tartja a szlovák parlament döntését a Benes-dekrétumok megerősítéséről. Ján Slota közölte, hogy pártja egy olyan törvény előkészítésén is dolgozik, amelynek alapján a trianoni békeszerződés és a Benes-dekrétumok hatályának megkérdőjelezőit büntetőjogilag felelősségre lehet majd vonni és bírói ítélettel börtönbe zárni. /Szlovákia megerősítette a Benes-dekrétumokat. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./ Az MKP a közelmúltban ismét felvetette a dekrétumok megnyitásának kérdését, ezzel együtt pedig a meghurcoltak jelképes kártérítésének szükségességét, majd egy szlovák-magyar megbékélési indítvány – kölcsönös bocsánatkérést is felvető – szövegtervezetét juttatta el mindkét parlament házelnökének, illetve a parlamentek valamennyi frakciójának. Magyar részről egyértelműen békülékenységet jelző vélemények hangzottak el, a szlovák politikai erők a leghatározottabban elzárkóztak attól, hogy a magyaroktól bocsánatot kérjenek, ellenben határozottan adtak hangot annak, hogy a magyarok igenis bocsánatkéréssel tartoznak a szlovákoknak. Robert Fico kormányfő egyenesen „égbekiáltó pimaszságnak” nevezte azt az elvárást, hogy a szlovákok is kövessék meg a magyarokat. /”Kőbe” vésik a hírhedt Benes-dekrétumokat. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 21./

A Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. veszi át az Új Kézfogás Közalapítványtól a határon túli magyarsággal kapcsolatos közhasznú feladatokat – közölte a befektetési társaság. A nonprofit gazdasági társasággá átalakuló Corvinus Zrt. az Új Kézfogás Közalapítványnál született döntésekhez kapcsolódó, már leszerződött támogatások menedzselését (nyilvántartását, elszámoltatását) 2007. május–júniustól, kifizetését pedig július–augusztus hónaptól teljesíti. A korábban megszületett támogatási döntésekre vonatkozó szerződéseket augusztus végén megkötötték, a vonatkozó pénzügyi teljesítések folyamatosan megtörténnek. A Corvinus Zrt. honlapján – www.corvinus.hu – tájékoztatás olvasható a jelenlegi helyzetről és a 2007. évre vonatkozó pályázati kiírások – a társaságban a magyar Miniszterelnöki Hivatal többségi tulajdonszerzését és a közhasznú tevékenység cégbírósági bejegyzését követően – október hónapban várhatók. /A Corvinus veszi át az Új Kézfogás feladatait. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) európai parlamenti jelöltlistáján a befutó hatodik helyet kapta meg Csibi Magor. Az első két helyén Renate Weber volt államfői jogtanácsos és Daniel Daianu volt pénzügyminiszter található. Csibi Magor elmondta: a PNL ifjúsági szervezete jelölte a listára. A kampányban nem kíván a nemzetiségi kérdéssel foglalkozni. „Ezekkel a kérdésekkel már több hazai szervezet is foglalkozik, én inkább európai témákkal kívánok foglalkozni” – nyilatkozta Csibi. /Kovács Adrienn: PNL: Csibi Magor befutó helyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

A roma holokauszt történelem tankönyvekben való tárgyalását vizsgáló nemzetközi projekt keretében mutatta be Luminita Mihai Cioaba a romániai romák második világháborús szenvedéseit bemutató, Roma könnyek címmel kiadott riportkötetet, illetve az azonos címet viselő dokumentumfilmet. – A roma kérdés zavaró, elhallgatott probléma, a roma holokauszt pedig többszörösen az – mondta a szerző a mindössze nyolc fős hallgatóságnak. – Hatvanöt év telt el az események óta, és csupán most sikerült dokumentálni a történteket, mert nem volt, aki ezt a munkát elvégezze – fogalmazott Cioaba, akinek szülei és nagyszülei is a holokauszt túlélői. A Romane asva (Roma könnyek) címet viselő kötet tavaly jelent meg, háromezer példányban, UNICEF támogatással és tizenhárom túlélő mesél benne a Transznisztriába való hurcoltatás, az embertelen körülmények majd a hazatérés viszontagságairól. A könyv harminc oldalas tanulmánnyal indít, amelyet a neves holokausztkutató, Jean Ancel írt A romániai romák és zsidók tragédiája: hasonlóságok és különbségek címmel. A dokumentumfilm elkészítése négy évet vett igénybe, 250 interjút vettek filmre, amelyek közül 30 „fért bele” a filmbe. Az angol feliratozású dokumentumfilm jelenleg még fesztiválokon szerepel, ezért a nagyközönség nem láthatta, de a készítők szándéka eljuttatni az iskolákba is ezt a „történelemleckét”. Az elhurcoltak egynegyede sem tért vissza, és annak volt esélye a túlélésre, aki fizetni tudott egy darab kenyérért, puliszkáért. /F. I. : Beszélni kell a roma holokausztról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

Tudatlanság, a szakmai felkészültség hiánya vagy többségi erőfitogtatás? A román sajtó szóban és írásban egyaránt eltorzítja a kisebbségekhez tartozók nevét. A „domnul Belo” cím, amellyel az RMDSZ elnökét illetik gyakran, szándékosságra utal, ha figyelembe vesszük, hogy az egyik legismertebb romániai politikusról van szó. George Sörös, George Szőrös, Laszlo Tokes, Sogor Csabo, Szolt Nagy, Attila Körödi – csupán néhány magyar név, amelyet nem tudnak vagy nem akarnak helyesen leírni/kimondani a román sajtósok. Az abszolút listavezető azonban az RMDSZ elnöke, ő „büszkélkedhet” a legváltozatosabb névvariánsokkal. A leggyakoribb ezek közül a „domnul Bela” – esetenként „domnul Bella –, vagyis Béla úr. Sajtóértekezletein az újságírók gyakran „készen kapják” a szövetségi elnök nevének helyes írásmódját, a legtöbbször ez sem bizonyul hatékonynak. „Nem személy szerint sért, hanem elgondolom, mennyire jellemzi ez a román politikusok és a román újságírók egy részének a mentalitását. Egyszerűen nem akarják megtanulni azoknak a nevét, akikkel együtt élnek” „Ez egy arrogáns szemlélet a részükről” – vélte Markó Béla. A román nyelvű írott sajtóban ékezetet a magyar nevekben csak ritkán találni, noha ennek technikai akadálya nincs, ugyanis a román és a magyar nyelv a számítógépeken egyaránt a kelet-európai karakterkészlet része. Nemrégiben a Cotidianul a Magyar Nemzeti Tanács elnökével közölt interjút, amelynek internetes változata következetesen „Tökes”-ként említi a püspököt. Különösen szembetűnő – szándékosságra utal –, hogy a szöveg egyébként ékezet nélküli. A minap kérték a jóváhagyást a Tudor Chiuariu és Nagy Zsolt elleni eljárás megindítására. Az ügyészség hivatalos közleményében „Szolt Nagy” szerepelt. A kérés iktatását nyugtázó államfői közleményben a nevet kijavították „Zsolt”-ra. A Hotnews hírportál átvette a közleményt, de Nagy Zsolt nevét a portál szerkesztői „Szolt”-ra változtatták. Az elnöki hivatal egyébként kínosan ügyel a magyar nevek írásmódjára. Igaz, Kibédi Katalin volt igazságügyi államtitkár már nem „érdemelte ki” az ékezetet. /Mihály László, Szőcs Levente: „Belok” és „Szoltok” a román közbeszédben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

Szeptember 19-én őrizetbe vették Zuschlag János MSZP-s politikust, miután a Kecskeméten az ügyészségen kihallgatáson jelent meg. Közölték vele, hogy a terhére rótt bűncselekmény bűnszervezetben elkövetettnek minősül. Az ügyészség az ifjúsági tárca vezetőiről kérdezte Zuschlagot, ő azonban nem akart vallomást tenni arról, hogy a minisztérium irányítóinak milyen szerepe volt a pártközeli ifjúsági szervezetek 60 milliós törvénytelen támogatásában. Szabó Ferenc, a kecskeméti főügyész-helyettes elmondta, Zuschlagot azért kellett őrizetbe venni, mert adatok merültek fel arra, hogy megpróbálta befolyásolni az ügy tanúit. Az ügynek van már egy szökésben lévő gyanúsítottja, Zuschlag korábbi titkára, Lados István ellen nemzetközi körözést rendeltek el, miután a lakásában lefolytatott házkutatáskor egy engedély nélkül tartott pisztoly is előkerült. /Fogdában a szocialista politikus. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

Antall József szerepe történelmi jelentőségű volt életünkben, mert az önállóság elvén alapult. Tudta, hogy a határon túli magyar közösségek a Trianon utáni kort csak úgy élhették túl, ha önálló életet éltek, és hogy az egységes magyar nemzet eszméjét csakis így lehetett ébren tartani – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök szeptember 20-án Budapesten, Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány miniszterelnökének politikai művét méltató rendezvényen. A Deák Ferenc Közéleti Klub, az Antall József Baráti Társaság és az Antall József Alapítvány által szervezett eseményen az RMDSZ elnöke mellett, Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter, Salamon Konrád történész, Kodolányi Gyula, a Magyar Szemle főszerkesztője, Elek István közíró, valamint Szávay János irodalomtörténész tartott előadást a „nemzet miniszterelnökének” máig meghatározó politikai munkásságáról. Markó Béla kifejtette: „Majdani kapcsolatunkban, abban a néhány négyszemközti beszélgetésben is ezt éreztem: tiszteletet és szeretetet e különös emberfajta, a határon túli magyar iránt. És ezt nem érzem azóta a magyar politikusok nagy részénél – a kevés kivételtől eltekintve –, hogy nem azért kezelnek esetleg egyenrangú partnerként, mert így írja elő a politikai illemtan, hanem azért, mert tényleg van valami, amit mi biztosan jobban tudunk: tudniillik azt, hogy mi is van velünk. ”Antall József kormánya hozta létre a határon túli magyarság támogatását szolgáló intézményeket, a Határon Túli Magyarok Hivatalát, az Illyés Közalapítványt és a Duna Televíziót is. /Antall Józsefre emlékeztek Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

Az önkormányzat is jóváhagyta azt a 30 évre szóló bérleti szerződést, amit a Bartók Béla Elméleti Líceum vezetősége és a temesvári római katolikus püspökség (mint az épület tulajdonosa) kötött meg ez év márciusában, és ami szeptembertől lép érvénybe. Így az önálló magyar tannyelvű iskola részesülhet állami és önkormányzati támogatásban, például felhasználhatja a minisztériumtól kormányhatározattal kiutalt 1,2 millió lejnyi összeget, ami a manzárdépítés (új tantermek kialakítása), az új lépcsőház építése, a teljes renoválás költségeinek nagy részét fedezi. /Sipos Enikő: Előrelépés az visszaszolgáltatott iskolaépületek ügyében. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 21./

Maros megyében Nyárádkarácsonban is kiírták a település magyar nevét. Szőkefalva két bejáratánál a jövő hét végén faluünnep keretében avatják fel a település nevét jelző táblákat. Az első Szőkefalvi Napok alkalmával ünnepli, hogy közel negyven év után sikerült visszaszerezni a település nevét. Szőkefalvával együtt egy évvel ezelőtt – hosszas parlamenti viták árán – három másik Maros megyei magyar település is visszaszerezte eredeti nevét: a nyárádmenti Folyfalva, Csiba és Káposztásszentmiklós. Szőkefalvát az 1968-as területi átrendezéskor fosztották meg nevétől, és a vele egybenőtt Vámosgálfalva egyik utcájává minősítették vissza. A név visszaszerzését a helybéli, többnyire magyar ajkú lakosság kezdeményezte, az önkormányzat és Kerekes Károly parlamenti képviselő karolta fel. Az RMDSZ politikusa által kidolgozott törvénymódosítást azonban két évvel ezelőtt a szenátus nem fogadta el. Akkor a PSD honatyái tartózkodtak, a Nagy-Románia Párt pedig a tervezet ellen szavazott. Az alakulat főtitkára, Gheorghe Funar kijelentette, a PRM nem támogatja „az újabb magyar települések létrehozását”. Második nekifutásra sikerült megszerezni a szükséges szavazatszámot. Sokat számított, hogy Szőkefalva ortodox papja is támogatta azt. A Nyárádkarácsonhoz csatolt Folyfalva, Csiba és Káposztásszentmiklós ugyancsak tavaly ősszel kapta vissza a nevét, Kerekes Károly képviselő viszont döbbenten konstatálta, hogy a község RMDSZ-es polgármestere a mai napig nem tetette ki a falvak nevét jelző táblákat. A képviselő szerint a nyárádkarácsoni helyzetnél már csak a hármasfalusi rosszabb, ahol senki nem kezdeményezi a több évszázados hagyományos nevek visszaállítását. Akárcsak a többi helység, Csókfalva, Székelyszentistván és Atosfalva is 1968-ban veszítette el a nevét. A három összeolvadt település a semmitmondó Hármasfalu nevet kapta. Az elmúlt években lakói megpróbáltak önállósulni a jelenlegi községközponttól, Makfalvától, de a falvak nevének visszaszerzésére nem törekedtek. /Szucher Ervin: Hazatérő településnevek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./

Gyergyószéki felekezetek kapják idén Hargita megyében a megyei tanács által kiutalt egyházi támogatást. 135 ezer lej áll a különféle felekezetekhez tartozó magyar és román gyülekezetek rendelkezésére annak a korábbi megállapodásnak az értelmében, miszerint a megyében évente más-más régió kap jelentősebb összeget. Idén a legnagyobb összeget a gyergyószentmiklósi római katolikus plébánia kapta, a pénzt a Bucsin negyedbeli Szent István-templom építésére fordítják. A gyergyóalfalvi Szentháromság-templom javítási munkálataira is adtak támogatást, továbbá a gyergyóditrói nagytemplom tatarozására, továbbá a tekerőpataki és salamási katolikus templomok tatarozására. A román egyházközösségek kevesebb összeghez jutottak, mert a Hargita megyében lévő ortodox és görög katolikus plébániákat tekintélyes összegekkel támogatja a kormány. /Jánossy Alíz: Idén Gyergyót támogatják. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./

Tíznapos, több mint 2500 kilométeres erdélyi túrán járt az erdélyi evangélikus püspökség németországi, mecklenburgi testvéregyházának küldöttsége. A küldöttség tagjai Nagyváradtól a Barcaságon át Nagykárolyig vezető útvonalon ismerkedtek meg az erdélyi evangélikusok megvalósításaival és terveivel. Az 1992 óta rendszeresített testvéregyházi kapcsolat keretében többen visszatérő vendégek voltak. Részt vettek többek között a Brassó megyei Zajzonban épített temetőkápolna felavatásán, és meglátogatták a fűrészmezői jelenleg építés alatt álló szociális központot. /Csinta Samu: Evangélikus körút. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./

A szatmári római katolikus püspökség kántorképzést indít Szatmárnémetiben, amelyek óráit a Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpontban fogják megtartani. A képzés időtartama 4 év. /Kántorképzést indít a Római Katolikus Püspökség. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 21./

A nagyváradi Várad kulturális folyóirat hamarosan megjelenő szeptemberi száma válogatást nyújt az idei magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyen született dolgozatokból. Szép számban jelentek meg a versenyen jó íráskészségű fiatalok. Hova tűnnek el érettségi után ezek a tehetséges diákok? Nem a magyar nyelv és irodalom tantárgyból jelesre vizsgázók, olimpiászokon jól szereplők közül kerül ki a hazai magyar nyelvű sajtó utánpótlása – sajnos, írta Kinde Annamária. Ezek a jó képességű fiatalok más, pénzesebb, nagyobb társadalmi elismertséget biztosító szakmát hamarabb választanak majd, mint az újságírást. /Kinde Annamária: Kiket is vonz ma a pálya? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

Száztíz éve született Tamási Áron Farkaslakán, az író szülőfalujában minden évben megemlékeznek az évfordulóról. Az emlékezésen a farkaslaki gyökerekkel rendelkező budapesti professzor, Sipos Lajos Tamási Áronról írt monográfiájával ismerkedhettek meg az egybegyűltek. A neves irodalomtörténész hiteles élet- és pályarajzával új adatokkal gazdagította a Tamási-irodalmat. Amint könyvében írja, 1961-ben pártutasításra Tamási munkásságát ki akarták iktatni az irodalmi hagyományból. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött dokumentumok szerint Tamási Áron a tíz leginkább megfigyelt személy egyike volt, maga Kádár János szorgalmazta ezt. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1959. június 30-i ülésén mondotta Kádár: „A választmány (ti. A létrehozandó Írószövetségé) rendben van, én egy nevet kifogásolok. Tamási Áronnal kapcsolatban amellett voltam, tárgyaljunk vele, vállalja, vagy nem. Most mégis felvetem, szabad-e neki itt lenni? Mégis ez az ember írta a Gond és Hitvallást. (Az 56-os forradalom eszmeiségét vállaló kiáltványt) Azokat a csepeli munkásokat, akik ezt terjesztették, börtönbe zárták, ő maga még ki sem nyögte, hogy megbánta... ” Sipos Lajos könyvének nagy érdeme, hogy feltárja Tamási életének ezeket a kevésbé ismert mozzanatait. A lap a könyv két részletével érzékeltette, hogy Tamási Áron az állandó zaklatások közepette is megmaradt egyenes derekú, tisztességes embernek. Az egyik részlet Déry Tibor és társai ellen indított íróperrel foglalkozik. Az íróperben 1957. október 30-án tanúnak beidézték Tamási Áront is, akit vallomástételre akartak kényszeríteni Déry ellen. Tamási belépett és mélyen meghajolt a vádlottak, az írók előtt. Ezt tette távozásakor is. Kádár János, a párt vezetője a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1958. október 13-i ülésén kifejtette: „említem ezeket a csodabogarakat, mi szubjektíven meglennénk egészen jól Tamási Áron, Veres (Péter) meg még Szabó Pál nélkül is, aki – ugye – már a jelöltek közé van számítva. ” „…érdemes az ilyen személyek kérdésén gondolkodni, mert én abban nem látok semmi borzasztót, ha 20 olyan félellenzéki van a parlamentben. Beszélni sajnos nem mernek (...), de már szemrehányó pofájuk [sic!] figyelmeztet minket bizonyos dolgokra (...). „Egyébként lehetséges (...) – tette hozzá Kádár–, hogy a közeljövőben le kell tartóztatni újra embereket, akik nem hallgatták meg a tanácsainkat, hogy rakják le a fegyvert, és még ma is motoszkálnak a sötétben. Nem fogja senki félreérteni, hogy ha valami író vagy újságíró, akkor szabad neki a népi hatalom ellen cselekedni. ” /(Borbély László): Száztíz éve született Tamási Áron. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 21./

Ezen a héten a 100. alkalommal jelent meg a Kéve, a Maros-Mezőségi regionális egyházi lap. Ez alkalommal szeptember 23-án, vasárnap Csittszentivánon, a református templomban ünnepi istentisztelet lesz, ahol Bustya Dezső nyugalmazott püspök-helyettes, a kolozsvári Üzenet egykori főszerkesztője hirdet igét, majd a lap szerkesztői találkoznak az olvasókkal. A Kéve főszerkesztője Brassai Zsombor mezőkövesdi lelkész. A Kéve indulásakor a mezőkövesdi református gyülekezet lapja volt, ma már Madarasifeketétől Mezősámsondig több mezőségi települést is összefogó regionális lap lett. A lap körül valóságos mozgalom alakult ki: ifjúsági találkozókat, sportrendezvényeket, nőszövetségi rendezvényeket, fórumokat, hitvitákat is szerveztek. Brassai Zsombor mellett vannak állandó rovatvezetők, a környékbeli lelkészek is bekapcsolódtak, világi munkatársak vannak. Szabó Mihály például több településen volt hadifoglyokat, háborús veteránokat keresett fel, élményeiket rögzítette és a Kévében közölte. – A lap 1500 példányban jelenik meg. /(v. gy.): 100. Kéve. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 21./

A Harmonia Cordis Egyesület és a Kalapos kávézó szervezésében Beke István Ferenc és Nagy Éva klasszikus gitár – fuvola duó koncertet ad szeptember 22-én Székelyudvarhelyen, a Kalapos kávézóban. /Koncert a Kalaposban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 21./

Dr. Szenik Ilona, a népzenetudomány professzorasszonya szeptember 7-én lett nyolcvanéves. Akik tanszékét örökölték és a többiek, akiket ő vezetett be a népzenetudományba, akik az ő irányításával nyerték el a doktori címet, születésnapjára nem adtak ki tisztelgő tanulmánykötetet, nem rendeztek tudományos értekezletet. Egy nagyon szűk munkatársi kör vacsorameghívása volt az egyetlen ünneplés, amely a szakma részéről kijutott neki. Az emlékezetes, Faragó-Jagamas-Szegő jegyezte Moldvai csángó népdalok és népballadákban (1953) jelentek meg gyűjtései. Legkorábbi műve, az Almási Istvánnal és Zsizsmann Ilonával közös A lapádi erdő alatt című népdalgyűjtemény épp ötven éve jelent meg. Ioan R. Nicola és Traian Mirza mellett társ-szerzője volt a román zeneakadémiai képzés történetében úttörő, kétkötetes folklór-kurzusnak (1963, 1969). Tanulmányai, melyeket eddig nem foglalt kötetbe, részint magyar, részint román tárgyúak. Közvetítői szerepvállalásának körébe egy Kodály pedagógiai rendszerét ismertető román szakdolgozat is belefért (1969). Eddigi főműve az Erdélyi és moldvai magyar siratók, siratóparódiák és halottas énekek című, vaskos műfaj-monográfia (1996). Ő a tudományos megalapozója annak a hatalmas, kétkötetes kolinda-gyűjteménynek, amelyben neki és több másoknak sokéves munkája fekszik, és amelyet Ioan Bocsa nála doktorált docens jegyzett elsőként, mint a mű szerzőcsapatának összehangolója (2003). Bő 3000, terepen gyűjtött és saját kezűleg lejegyzett dallammal gazdagította az archivált magyar és román népzenekincset. Pályakezdő kora óta tanít a Dima Főiskolán, 1990 óta konzulens tanári rangban. A doktorképzésben ma is nélkülözhetetlen. Amióta elszaporodtak a romániai magyar felsőoktatás intézményei, másutt is tanított és ma is tanít, a nagyváradi Sulyok István, majd Partiumi Egyetem után most a Babes–Bolyai Tudományegyetem református teológiai karán. Nemcsak a folklór a tárgya, hanem a zenetanítás módszertana is. Számtalan különböző rangú szakdolgozatnak volt irányító tanára. Hírlik, hogy tanítványainak munkáiba legalább annyi munkát fektet bele, mint a magáéiba. A Budapesten felfutott Pávai Istvánnak és Kelemen Lászlónak, az itthon maradottak közül Szalay Zoltánnak volt útnak indítója. /László V. Ferenc: Hetvenkedőből nyolcvankodó. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

A XII. Kárpát-medencei Napok keretében az öt éve elhunyt Bálint Tiborra /Kolozsvár, 1932. jún. 12. - Kolozsvár, 2002. jan. 28./ emlékeztek Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Az eseményen két kolozsvári színművész – Sebesi Karen Attila és Keresztes Sándor olvasta fel novelláit. Bemutatták a Vallomás repedt tükör előtt című, most megjelent kötetét is, melynek kiadását a Magyar Kultúra Alapítvány és az Örmény-Magyar Baráti Társaság támogatta. Bálint Tibor idén lett volna 75 éves. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Bálint Tiborra emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

Aradon szeptember 20-án a Jelen Házban bemutatták Réhon József Balekká vált nemzedék? című legújabb könyvét. Nemcsak Aradról, hanem jóval távolabbi tájakról is érkeztek érdeklődők. A kötet írásai az ifjúkortól egészen napjaink tapasztalásaiig visznek. A szerző megírta az átélt időket, néhol kommentálva is azokat. /(Kiss): Óriási érdeklődés Réhon József könyvének bemutatóján. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 21./

Nagyon fontos, hogy a jövő évi költségvetés-tervezetben az RMDSZ prioritásai is megjelenjenek – jelentette ki Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter. „Erdély több évtizedes alulfinanszírozását kell a költségvetés-tervezetnek ellensúlyoznia”„ – nyilatkozta Winkler Gyula. /Regionális méltányosságra van szükség a költségvetésben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./

Korunk hivatásos politikusai határokon innen és túl hangoztatják, hogy ők önzetlenül csupán az ország gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődését igyekeznek szolgálni. Hogy mi búvik meg a demagóg szövegek mögött, azt a telekspekulációk, az állami vagyon megkárosítása, a száz meg száz hektárnyi lekopaszított hegyek, kivágott és nyersfaként forgalmazott erdőségek teszik egyértelművé, írta a lap munkatársa, Németh Júlia. Ott van például az RMDSZ legutóbbi, zseniális sakkhúzása. Olyan személyeket javasolt az európai parlamenti jelöltlista befutó helyeire, akik az RMDSZ-en belüli sokszínűséget is képviselik. Egyszóval jó döntés született. Azaz születhetett volna, ha a szervezet idejekorán teszi a megfelelő embereket a megfelelő helyre. Ha nem azért határoz így, hogy döntésével ellensúlyozza az egyéni listán induló Tőkés László megválasztásának esélyét. A szót kitűnően forgató Frunda Györgyöt és a konzervatívabb vonalat képviselő, belső ellenzékhez tartozó Sógor Csaba református lelkészt jelölték. Másfelől viszont Szász Jenőék sem éppen az önzetlen, személyes érdekeiket a közjó oltárán feláldozó széplelkek. Jó, hogy vannak, mert a politikai sokszínűség még kisebbségi státusban is szükségszerű. Akkor hát kire szavazzon az erdélyi magyarság? Nehéz eldönteni. /Németh Júlia: Mindent vagy semmit. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

Milyen fiatal, s már kommunista! – lehetne mondani a magyarországi korrupciós ügyben, a Zuschlag-ügyben. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője a tévé Napkelte műsorában elejtett egy megmosolyogtató mondatot. „Meg kell vizsgálni a civilszervezetek finanszírozásának mechanizmusát. ” Zuschlag Jánosnak menettérti bérlete volt az MSZP képviselőfrakciója és a bábáskodásával létrehozott „civilszervezetek” kasszája között. Tehát Zuschlag-ügyben civilszervezetekről nem beszélhetünk. Általában a közép-kelet európai posztkommunista országokban nem lehet civil szféráról és civilszervezetekről beszélhetünk, tisztelet a kivételnek. Civilszervezetek vannak, még Csíkszeredában is. A Polgár-Társ Alapítvány vezetője megadta az igazi civilkedés receptjét: meg kell tanulni pénzeket pályázni Amerikából és Európából, és akkor nem kell kiszolgálni a helyi vagy országos, politikai elitnek nevezett csoportot ahhoz, hogy a szervezet hozzájuthasson a működéséhez szükséges alapokhoz. A baj ott kezdődik, hogy a civilek finanszírozása túlságosan kormányfüggő. A mai romániai magyar politikai élet megosztott. Az ifiszervezetek is lassan leképezik a magyarországi megosztottságot, az sokkal fájdalmasabb. /Orbán Ferenc: Importcivilek. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 22./