Szász Jenő az államelnökkel történt március 15-i beszélgetése óta nem nagyon szólalt meg a nyilvánosság előtt. Most megtette, Markó Béla miniszterelnök-helyettes leváltását kérte a román miniszterelnöktől, mert szerinte az RMDSZ Markó, Verestóy és Frunda érintettsége miatt nem szavazta meg a feddhetetlenségi törvényt. Az a Szász Jenő aggódik tehát a politikusok jogtalan vagyonszerzése miatt, akinek számtalan elvarratlan pénzügyét tárta fel eddig a sajtó, a magyarországi közpénzből több száz millió forint támogatást szerzett, s annak jogszerű felhasználását nem tisztázta, írta Stanik István főszerkesztő. Stanik szerint ha a Feddhetetlenségi Ügynökség a Macovei miniszter asszony által javasolt formában létrejön, akkor Szász Jenő valószínűleg hamarosan börtönbe kerül. /Stanik István: Nicsak, ki beszél itt. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Traian Basescu elnök megjegyezte, hogy tudomása szerint ez volt az első alkalom, amikor az RMDSZ koszorút helyezett el a cebei (Tebea) emlékünnepségen Avram Iancu sírjánál. Az államfő szerint ez, többek között, azt jelképezi, hogy egy civilizált világban már nem téma, hogy valaki még “egy tenyérnyi román földet” akarna. “És ha akarja, nem merészeli”. /RMDSZ-koszorú Iancunak. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 18./

Jogutód nélkül megszűntnek tekinti a Magyar Állandó Értekezletet (Máért), ezért új, összmagyar szándékú érdekérvényesítő és érdekegyeztető fórum létrehozásáról tanácskozott a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Budapesten, a Magyarok Házában. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a rendezvényre meghívtak valamennyi kárpát-medencei nagyobb magyar pártot és szervezetet, de azok többsége nem válaszolt. Patrubány Miklós a 16 szavazóképes résztvevő közül kiemelte a Székely Nemzeti Tanácsot, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot, valamint az Erdélyi Magyar Polgári Szövetséget. Hozzáfűzte, hogy két ifjúsági szervezet is elfogadta a meghívást: a Hatvannégy Vármegye Mozgalom, valamint az Erdélyi Magyar Ifjúság. A létrehozandó új szervezetnek még nincs neve, eddig népszerű az Új Magyar-Magyar Csúcs vagy az Új Magyar Csúcs kifejezés – jelezte. Az MVSZ elnöke sérelmezte a Határon Túli Magyarok Hivatalának jogutód nélküli megszüntetését is. /Máért-utódot szülne az MVSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

A Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) hatvan tagja vett részt a Sinaián tartott kommunikációs képzésen. Gáspárik Attila főszervező, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke mellett az előadók között volt Kelemen Attila, a Transindex internetes portál főszerkesztője, Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője, Hajdu Zoltán a marosvásárhelyi Eco Focus Center részéről, valamint Curtifan Cristina és Gáspárik Ildikó trénerek. /Kommunikálni tanultak a Miértesek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Pomogáts Béla január elsejétől nem vállalja az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöki tisztségét, jelentette be Temesváron, a Szórvány Alapítvány székházavató ünnepségén. Pomogáts szerint a jövő év eleje nagy valószínűséggel a közalapítvány megszűnését is elhozza, bár ő személy szerint mindent megmozgat, hogy ez ne így legyen. Az Anyanyelvi Konferencia elnöke a nyelvi jogokról tartott előadást Anyanyelv és szórvány címmel. Kifejtette: a mai Magyarország határain túl mintegy kétmillió magyar – az összmagyarság hatoda vagy hetede – él szórványban, ezért a szórványkérdést kezelni kellene, tudományos helyzetelemzésre és a kérdéssel foglalkozó intézményrendszerre lenne szükség. Pomogáts szerint a meglevő szórványközpontok átfogó szórványstratégia híján egymástól elszigetelve vívják szélmalomharcukat. Az IKA elnöke a hét végén Besztercén részt vett az Egyház és iskola a szórványban címmel tartott kerekasztal-beszélgetésen. Pomogáts Béla, elmondta: csupán az IKA éléről lép vissza, a határon túli magyarokkal való kapcsolattartástól nem. „Mint irodalomtörténész, mint az Anyanyelvi Konferencia elnöke, továbbra is járni fogom a Kárpát-medencét és tartom a kapcsolatot barátaimmal” – mondta. /Pataki Zoltán, Mayla Júlia: Jövőre lemond Pomogáts Béla. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

A Sapientia-EMTE karai szeptember 16-án megtartották a tanévnyitó ünnepségeket. Csíkszeredán a tanévet Kató Béla, az egyetem kuratóriumi elnöke nyitotta meg, majd Dávid László rektor-helyettes köszöntötte a diákokat és meghívottakat. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester beszédében kiemelte, a tudást csak anyanyelven lehet elsajátítani. „Nem magyarbarát környezetben nehéz egyetemet fenntartani, a Sapientia mégis működik” – fogalmazott Bunta Levente, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Dr. Bíró Zoltán, a műszaki tudományok karának kancellárja beszédében fontosnak tartotta, hogy a Sapientián végzett diákok zömmel a térségből kerülnek ki, az egyetem elvégzése után pedig itt is vállalnak munkát. Szabó Árpád, a gazdasági és humántudományok kar dékán-helyettese kijelentette, a tanévkezdés a mérlegkészítés időszaka. Az általa vezetett karok nemzetközi megmérettetéseken is igen jó eredményeket értek el. /H. I.: Sapientia: startolt az egyetemi év. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Hardau tanügyminisztert a tanévnyitó bukaresti tüntetések miatt nem fogadták Csíkszereda egyetlen román líceumában, az Octavian Goga Főgimnáziumban, ezért a miniszter a színmagyar Márton Áron Gimnáziumba ment, a középiskola igazgatója, Varga László románul köszöntötte, és ugyanígy vázolta fel a pedagógusok igényeit, és hasonlóképpen cselekedett a diáktanács elnöke is saját tanulótársai nevében. A magyar igazgató ugyanakkor megköszönte a volt román prefektusnak, jelenleg PSD-s parlamenti képviselőnek a segítségét, mert nélküle nem tudták volna korszerűsíteni a magyar gimnázium hőközpontját. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester viszont mindvégig magyarul beszélt, kifejtve, hogy itt Erdélyben, a Székelyföldön, a hivatásukhoz hű pedagógusok mindig szeretettel fogadják a feszültségek idején Bukarestből e tájakra menekülő román minisztert, és nem minden célzás nélkül megjegyezte, hogy a hivatalosságokat köszöntő román nyelvű szövegek a már letűnt múltra emlékeztetnek. A Márton Áron igazgatója az európai viselkedéskultúra betartásának szabályaira hívta fel az ugyancsak RMDSZ-es polgármester figyelmét, hiszen a vendéget illik a saját nyelvén köszönteni, a miniszter pedig minderre bejelentette, hogy Bukarestben a saját kabinetfőnöke magyar, és nem csupán az erdélyi, hanem a máshol élő, éppen tüntető pedagógusokat is hivatásszeretőknek nevezte. /Székedi Ferenc: Román-magyar. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

A feddhetetlenségi törvény kérdésében az RMDSZ szembekerült a rendszerváltás kezdetén vállalt, morális-közéleti hivatásával. Lehet, hogy a törvény Macovei-féle koncepciója erőteljesebb bírói és jogorvoslati garanciákat követel meg, akkor azonban a módosító lendületnek nem a törvény kivéreztetésére kellene törekednie, hanem a jogorvoslati garanciák megerősítésér, írta Bakk Miklós. Nem ez történt. A politikai elit magát védi. /Bakk Miklós: A feddhetetlenségi ügyködés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./

Népszavazást tartottak szeptember 17-én a Moldovai Köztársasághoz tartozó Transznisztriában, amelynek során a régió lakosságának döntenie kell, a régió nemzetközi elismertetéséről és az Oroszországhoz való csatlakozásáról, vagy a Moldovai Köztársaságban való megmaradásról. A népszavazás eredményét azonban a moldovai kormány a nemzetközi közösséghez hasonlóan nem ismeri el hivatalosan, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) pedig nem küldött megfigyelőket az eseményre. A tiraszpoli kezdeményezést, Mihai-Razvan Ungureanu román külügyminiszter a Moldovai Köztársaság területi épsége elleni merényletnek nevezte. Transznisztria 1991. szeptember 2-án kiáltotta ki függetlenségét és elszakadását Moldovától, amit az 1991. december 1-jén tartott népszavazás erősített meg. A terület máig hivatalban levő államfőjének Igor Szmirnovot választották meg, az új államot azonban nemzetközileg nem ismerték el. Heves összetűzések robbantak ki a chisinaui kormány és a szakadárok között, a Dnyeszteren túl állomásozó orosz hadsereg megfigyelése alatt. 1992 májusára a konfliktus polgárháborúba torkollott, a halálos áldozatok száma meghaladta az ezret. A béketárgyalások nyomán Chisinau 1992 júniusában széles körű autonómiát biztosított a régiónak, beleértve az orosz nyelv hivatalos nyelvként való elismerését. A Dnyeszter-mellék területi autonómiáját rögzítette az 1994 júliusában elfogadott moldovai alkotmány is. Tiraszpol azonban két egyenrangú államalakulat konföderatív viszonyát szorgalmazta, így a területi épség orosz fegyveres segítséggel történt megőrzését gyorsan követte az állami szuverenitás ismérveinek kinyilvánítása is. /Semmisségre ítélt referendum Transznisztriában. = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./

Szeptember 16-17-én negyedik alkalommal szerveztek falunapokat Szentleányfalván, a program a nemzedékek találkozójával indult. Ezt követően 17 éves álma teljesült a szentleányfalvi magyar közösségnek, amely, noha nem éri el a 20%-ot, kétnyelvű helységnévtáblát kapott. Szeptember 17-én a református templomban ünnepi istentiszteleten megkoszorúzták a templomépítő lelkész, Szondy Géza emléktábláját. A falunapokra, Kövek címmel, Papp Csaba lelkipásztor szerkesztésében újra megjelent a helybeli gyülekezet időszakos kiadványa. /Balta János: Tizenhét éves álom teljesült. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 18./

Öt évre kiutasították Szlovákiából Toroczkai Lászlót, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnökét. A HVIM eredetileg szeptember 16-án magyarországi résztvevőkkel akart tiltakozni a szlovákiai magyarokat érő sérelmek ellen, a rendezvényt azonban nem engedélyezte a pozsonyi önkormányzat. Toroczkai egyedül utazott Pozsonyba, ahol egy tiltakozó transzparenst akart kibontani. A rendőrség azonban őrizetbe vette, megbírságolta, majd a kiutasítását is elrendelték. Toroczkai jelezte, hogy megfellebbezi a kiutasításról szóló idegenrendészeti döntést, arra hivatkozva, hogy a szlovák hatóságok sértették mozgásszabadságában. /Kiutasították Szlovákiából. = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./

Egykori alapítója, első igazgatója nevét vette fel a hét végén a sepsiszentgyörgyi Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Iskolaközpont, amelynek homlokzatára is felkerült dr. Gámán János neve. A névadó ünnepségen Markó Béla, az RMDSZ mellett jelen volt a Kovászna megyei és sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetősége, a tanfelügyelőség elöljárói, illetve a magyarországi és németországi testvériskolák küldöttsége. Latzin Gábor, az iskola igazgatója bejelentette, két héttel ezelőtt a Békés megyei Szabadkígyóson működő tanintézet is felvette dr. Gámán János nevét. Gámán János, a sepsiszentgyörgyi tanintézet igazgatója volt 1947-ig, amikor Székelyföldről áttelepedett Magyarországra, és átvette a szabadkígyósi mezőgazdasági iskola irányítását. A két intézmény 2004-ben létesített testvérkapcsolatot, ekkor határozták el a közös névfelvételt. /Kovács Csaba: Egy magyarországi és egy erdélyi tanintézet viseli ezentúl dr. Gámán János nevét. = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./

Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője közölte, a fejük fölött döntöttek, nem közölték velük, hogy fedél nélkül maradnak. A döntést csak a fellebbezési határidő letelte után közölték a Látó szerkesztőségével. A körülmények az 1999-ben történtekkel azonosak. Ekkor a Látó és a Vatra szépirodalmi folyóiratokkal együtt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét, a Romániai Magyar Szó fiókszerkesztőségét és más országos román nyelvű lapok és hírügynökségek tudósítóit törvényszéki döntés alapján kiköltöztették a Városháza utcai székházból. A korántsem megnyugtató helyzet ellenére a Látó Irodalmi Színpada évadot kezdett a hét végén. Marosvásárhely és a folyóirat vendége volt a zalaegerszegi Pannon Tükör szerkesztősége. A zalai szerkesztők elmondták, a folyóirat a világban és a Kárpát-medencében élő és alkotó magyar írók fóruma, szerző- és szerkesztőgárdájához tartozik a Párizsban élő Nagy Pál, a kárpátaljai Balla D. Károly, a kolozsvári Lászlóffy Aladár, a muravidéki Bence Lajos, az írországi Newcastle-ban alkotó Kabdebó Tamás és a chicagói Makkai Ádám, munkatársa volt a nemrég elhunyt Major-Zala Lajos Svájcban élt költő is. /Lokodi Imre: Batyut köthet a Látó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában megnyílt Kabán József fotóművész több évtized alatt felgyűlt alkotásaiból nyílt tárlat. A fotók az erdélyi magyarság képzőművészeinek, irodalmi nagyságainak, színészeinek (Kós Károly, Szervátiusz Jenő, Cseh Gusztáv, Gy. Szabó Béla, Incze Ferenc, Bisztrai Mária stb.) arcképeit mutatja be, emellett a hagyományos fényképészet hatáskörét túllépve, sokszor grafikába menő kompozíciókkal is jelentkezett. Annak idején a Korunk Galéria az ő kiállításával indult útjára. /Ö. I. B.: Kabán József, a múltidéző. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

Szeptember 16-án Szilágypaniton holland segítséggel felavatták a Református Oktatási Központot. A korszerű audiovizuális rendszerrel, többek között színes televíziókészülékkel, videótárral és számítógépteremmel ellátott oktatási intézményt több évig építették. A diákok már két évvel ezelőtt beköltöztek a félkész épületbe, a hivatalos átadás most történt. Az ünnepi istentiszteleten el-elcsuklott Szilágyi Zoltán helyi lelkész hangja, amikor az iskola építésének történetét részletezte. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébetnek köszönhető a holland testvériskolai kapcsolat. A rendezvényen jelen volt Tőkés László püspök is. A helyi a fiatal lelkész köszönte meg a támogatók képviseletében megjelent Vajna Zoltánnak és Entz Gézának, az Apáczai Közalapítvány és a Pro Professione Alapítvány képviselőinek az iskola felépítéséhez nyújtott támogatást. Az alsó szinten van az óvoda, ahol két magyar csoportban 33 kisgyerek tanul, a román csoportban 11 gyermek. A középső szinten tanul a 43 magyar kisdiák, a felső szinten pedig 42 kisdiák. A diósadi iskolával közösen sikerült önálló jogi személyiséget szerezni, ezzel elkerülték, hogy a községközpontban működő román tannyelvű iskola fennhatósága alá kerüljenek. Az iskola könyvtára és a videotára a Duna Televízió adománya. /Józsa László: Református oktatási központot avattak Szilágypaniton. Ahol az akarat hittel párosul, ott minden lehetséges. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

Második alkalommal rendezték meg a Jobbágyfalvi Napokat. Dr. Kelemen Atilla képviselő, az RMDSZ Maros megyei elnöke kifejtette, ez a falu a közösségépítés példaképe lehet, hiszen a falunapokon mindenki megmozdult. Az ünnepet búza-, illetve újkenyér-szentelőnek is szánták, ezért a rendezvényt ökumenikus istentisztelet előzte. Néptáncosok, népdalénekesek, modern táncosok, színészek vették birtokba a színpadot. Felléptek a csíkfalvi általános iskola diákjai, a nyárádmagyarósi, vajdaszentiványi, backamadarasi hagyományőrző csoportok, valamint a Napsugár néptáncegyüttes, később pedig a nyárádszeredai általános iskola lányai modern táncot mutattak be, a Tamacisza társulata a gyerekeket szórakoztatta, az erdőszentgyörgyi általános iskola amatőr színjátszó csoportja is szerepelt. Kocsis Róbert, a megyei tanács európai integrációs irodájának munkatársa, az EU és a fiatalok kapcsolatáról tartott előadást, elsősorban az önszerveződést, a civil kezdeményezést ösztönözve. A csíkfalvi kultúrotthonban Sándor János hármasfalusi faragó, Tóth Ferenc és felesége Nyárádgálfalváról faragott tárgyakat. /Vajda György: Újkenyér-szentelőtől a szüreti bálig. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 18./

Idén kilencedik alkalommal szervezték meg Kovásznán a városnapokat. A háromnapos rendezvény alatt számos szórakoztató műsorban válogathatott a nagyszámú közönség. A város lakói emléket állítottak Ignácz Rózsa (1909-1979) író, színész és műfordítónak, illetve Gazdáné Olosz Ella (1937-1993) textilművésznek. Ignácz Rózsának a központi parkban állítottak mellszobrot, Gazdáné Olosz Ellának pedig azon a házon állítottak domborműves plakettet, amelyben élt és dolgozott. Mindkét emlékmű a sepsiszentgyörgyi Vargha Mihály szobrászművész alkotása. Ugyancsak a városnapok keretében felavatták a központi park híres borvízforrását, melyre a városból elszármazott, Párizsban élő Gocz (Gozin) Elvira adta a pénzt. A kutat a csengeri Far­kas Miklós építész (Ma­ko­vecz Imre tanítványa) tervezte, és a kovásznai Becsek Sándor csapata kivitelezte. /(Bodor): Szobor- és emléktábla-avatás (Kovásznai napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 18./

Politikai vihart kavart Magyarországon Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknek szeptember 17-én, vasárnap nyilvánosságra került május végi, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) balatonőszödi frakcióülésén elhangzott beszéde. A beszéd következményei egyelőre kiszámíthatatlanok. A vasárnap estétől a Parlament előtt zajló tüntetésen megjelentek felkérték Sólyom László köztársasági elnököt, oszlassa fel a parlamentet, és írjon ki új országgyűlési választásokat, ha Gyurcsány Ferenc mégse mondana le. Felkérték továbbá a nemzeti-keresztény politikai erőket, hogy minden törvényes, parlamentáris és politikai eszközt vegyen igénybe „a csalással hatalomra került kormány megbuktatására”. Sólyom László köztársasági elnök a felkérések ellenére nem szólította fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a lemondásra, de rámutatott morális felelősségére. Erről maga az államfő beszélt szeptember 18-án. Mint mondotta, a miniszterelnök és a kormány nem a köztársasági elnöknek tartozik felelősséggel, hanem az Országgyűlésnek, csak az országgyűlési képviselők többsége vonhatja meg a bizalmat a miniszterelnöktől és egyúttal kormánytól. /Tüntetők követelték a Gyurcsány-kormány lemondását. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök májusban, Balatonőszödön az MSZP frakcióülésen mondott beszédet, amely szeptember 17-én nyilvánosságra került. Részletek a nagy vihart kavart beszédből: • Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. • Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p…ba ezzel. Gyerünk előre. • Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. • Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib…ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni, gyerekek, nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. • Odajön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700–800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. • Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni. • Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. • És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat. • Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. • Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány. Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. • De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. • És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. • Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. • Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kib...ott jó könyveket a modern magyar baloldalról. /Gyurcsány: hazudtunk reggel, éjjel meg este. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Előkerült a Gyurcsány-féle hangfelvétel. A trágár „vallomás” egy egész sor teljesen kiszámítható reakciót váltott ki. Őszinte akkor lett volna, ha a parlament szószékéről mondja el az ominózus beszédet. Lehet az is, hogy a kiszivárogtató maga Gyurcsány Ferenc. Sok jel utal erre, a meglepetés hiánya, a gyors reagálás stb. Gyurcsány hazudott. A kérdés, hogy mit csinált Gyurcsány májustól, a beszéd elhangzásától, mostanig? Gyurcsány azt mondta: majdnem beledöglött (sic!) abba, hogy két évig úgy kellett tenni, mintha kormányoznának. Ha még sokáig úgy tesznek, a nép fog beledögleni. Egy önmagára valamit is adó országban egy kormányfő, aki beismeri, hogy két éven keresztül hazudott, és hogy politikája csődbe ment, nem maradhat a helyén. Úgy tűnik, ezt Magyarországon nem így gondolják… /Ercsey-Ravasz Ferenc: Amatőr őszinteség, vagy mesteri hazugság? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pályafutása eddigi legsúlyosabb botrányát kavarta újabb meggondolatlan beszédével, melyben elismerte, hogy a hatalmon levők másfél éve elhazudják az ország valós állapotát. Gyurcsány már régóta túlmegy minden elképzelt és elképzelhetetlen határon. Pojáca modora, állandó szereplésvágya, általánosságokat puffogtató örökös locsogása, kielégíthetetlen reflektoréhsége azt a benyomást keltette tavasszal az anyaország választópolgárainak felében, hogy valóban ő a lendület, a haladás, miközben az adatok, a külföldi szakvélemények egyre aggasztóbb jövőképet vetítettek a gazdaságról és a társadalom szociális fejezeteiről. Gyurcsány számára az önzés, a pénzhajhászás egyet jelent a létcéllal, a sikerrel. Eddig is voltak elszólásai: az egyházakat, a hívő embereket becsmérlő kijelentése vagy a külhoni magyaroknak szánt sértései. Gyurcsány Ferencet nemzetének több mint fele személy szerint nem állhatja, és legújabb botránya óta alighanem saját „kenyéradó” pártján belül is megrendült támogatottsága. /Ördög I. Béla: Politikai szájmenés. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Több ezren követelték Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a kormány lemondását szeptember 18-án a Parlament előtti demonstráción. A túlnyomó többségében fiatalokból álló tömeg vasárnap késő este óta folyamatosan fütyül, sípol és az „Áruló!”, „Mondjon le!”, „Vesszen a kormány!”, „’56,’56” szavakat skandálta. A közfelkiáltással elfogadott petícióban a több száz egybegyűlt felkérte Sólyom László köztársasági elnököt, oszlassa fel a parlamentet, és írjon ki új országgyűlési választásokat, ha Gyurcsány Ferenc mégse mondana le. Felkérték továbbá a nemzeti-keresztény politikai erőket, hogy minden törvényes, parlamentáris és politikai eszközt vegyenek igénybe, „a csalással hatalomra került kormány megbuktatására”. Az MSZP támogatja Gyurcsány Ferencet és azt a politikát, amit a miniszterelnök folytat, jelentette ki Hiller István MSZP-elnök. – Aki eljuttatta a sajtónak a májusi frakcióülés hangfelvételét, rosszat akart tenni a miniszterelnöknek, mégis használt a magyar politikai életnek. Kitörve a hazugságspirálból végigvisszük a reformokat, amelyek a korszerű és modern Magyarországhoz vezetnek – közölte. A Parlament épülete előtt a miniszterelnök és a kormány távozását szeptember 17-e, vasárnap este óta követelő demonstráció kapcsán az MSZP elnöke azt mondta, az alkotmány és a jogszabályok betartása mellett mindenkinek joga van véleményét kifejezni, akár egyénileg, akár csoportosan. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke: a történtek nem befolyásolják a koalíció működését. Úgy fogalmazott, a beszédet nem ő mondta, nem ő vállalja a tartalmát, másként vélekedik az elmúlt négy évről és a kampányról. A Fidesz-KDNP-frakciószövetség felkérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy az alkotmány alapján tegye meg a szükséges lépéseket az általuk alkotmányos válságként értékelt helyzet megoldására – jelentette be Semjén Zsolt, a KDNP-frakció vezetője hétfőn Budapesten. „Úgy látjuk, hogy ez az erkölcsi válság immár politikai és alkotmányos válsággá fajult, ezért az alkotmány 29. szakasza alapján, amely arról szól, hogy a köztársasági elnök őrködik az ország demokratikus államszervezete felett, ezen rendelkezés alapján felkértük a köztársasági elnök urat, hogy az alkotmányos válság megoldása érdekében a szükséges lépéseket tegye meg” – fogalmazott az ellenzéki politikus. Hozzátette: az alkotmányos válság megoldása a Gyurcsány-kormány menesztése lenne. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elvesztette a kormányzáshoz elengedhetetlen bizalmat, ezért arra kérik, távozzon a magyar közéletből – mondta Dávid Ibolya MDF-elnök. Sólyom László köztársasági elnök nem szólította fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a lemondásra, de rámutatott morális felelősségére. „A köztársasági elnöknek az alkotmány erre a helyzetre nem ad közjogi felhatalmazási lehetőséget” – mondta az államfő. Kiemelte: a vasárnapi hír „morális válságot” okozott Magyarországon, és a miniszterelnök reakciói ezt a válságot fokozták. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a televízió Nap-kelte című műsorában szeptember 18-án reggel azt mondta: arra készül, hogy Magyarországot szembesítse az elmúlt évekkel. Gyurcsány Ferenc a Népszabadság című napilapnak leszögezte: esze ágában sincs lemondani posztjáról. Büszke arra, hogy végre valaki – és nem csak belső körben – ki meri mondani az igazságot: azt, hogy a politika hosszú évek óta hazugságokra épült. /Tüntetők követelték a Gyurcsány-kormány lemondását. Politikai botrányt kavart a balatonösződi beszéd. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Felrázta Magyarországot az elmúlt hétvégén a hangfelvétel: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elismerte, hazudik, hazudnak, s mellékesen rámutatott arra az apróságra is, hogy Magyarország nagy bajban van nekik köszönhetően. S a „leleplezés” után már órákkal valószínűleg azért kezdtek provokációt emlegetni sokak, mert a reakciók sablonosak voltak: az anyaország úgynevezett „jobboldali” szerveződései tüntetéseket kezdtek, a politikai ellenzék tiltakozott, a zömében kormánypárti magyar sajtó pedig hűvösen, tárgyilagosan magyarázza e sorok írásakor is, hogy Gyurcsány Ferencnek igaza van. Magyarország vezetője hazudott, ezt elismerte, büszke is rá, s a következmény? Kiment tüntetni maroknyi ember, megjelenik néhány újságcikk. Ha ez a történet is ennyiben marad, akkor a kérdésre a válasz csak igen lehet majd: hazudni szabad, hazudni kell, mert a nép (nem véletlen, hogy nem használom a „nemzet” szót) lenyeli a hazugságot, sőt, szereti azokat, akik hazudnak. És ebben 1918 óta a szocialisták a legjobbak – nemcsak Magyarországon. Ám ez a szánalmasan kicsiny ország az, ahol a legjobban felmérhető, mennyire ártalmassá formálták ezt az eszmét, és Kun Béla, Rákosi, Kádár, Grósz után a szocialista milliárdos Gyurcsány vagányul vághatta oda elvtársainak Balatonőszödön: „Magyarország le van írva”. Sajnos, ebben sem hazugság, sem tévedés nincs. /Szondy Zoltán: Mindenki hazudik? = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 19./

Szeptember 18-a óta forrong Magyarország, a Parlament előtti térre többezres tömeg gyűlt össze, mintegy másnapig kinn maradtak. Vannak publicisták, akik ,,esernyős forradalomnak” minősítették a látottakat, és 56-os jelszavakat is kiabáltak. A tüntetők Gyurcsány Ferenc azonnali lemondását követelték. A közfelháborodást kiváltó Gyurcsány-szöveg mélységesen leleplező, förtelmes bizonyítványt állít ki a kormány és a két koalíciós párt négyéves semmittevéséről és másfél élvig tartó folyamatos hazugságairól, amelyekkel az egész magyar társadalmat félrevezették. A média egy részének cinikus, hazugságpárti volta a Gyurcsány-botrány első óráiban is érzékelhető volt. Meghamisítják, eljelentéktelenítik a beszédet. Folyik a szerecsenmosdatás. Most már nem csak Budapesten, hanem a vidéki városokban is folyamatosan tüntetnek. /Sylvester Lajos: Gyurcsány hazugsággyurmája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 19./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az MSZP-frakció zárt ülésén május végén elhangzott kormányfői beszéde most nyilvánosságra került. Szőcs László újságíró nem háborodott fel, hanem sorolta, kik követelik, hogy mondjon le a közterekre spontán szervezettséggel kivonuló hőzöngőkkel együtt. Lehet, hogy maga Gyurcsány Ferenc hozta nyilvánosságra a hanganyagot. /Szőcs László: Sokkterápia. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

Saját szemével látta a szászrégeni romák sérüléseit szeptember 18-án az Európai Parlament két magyar képviselője, akik a helyszínen tájékozódtak a helyi rendőri erők és a roma közösség tagjai között nemrég lezajlott incidensről, megállapítva, hogy a rendfenntartó erők valóban rálőttek a romákra. Az Európai Parlament (EP) szocialista, illetve szabaddemokrata képviselője, Lévai Katalin és Mohácsi Viktória utazott Szászrégen Abafája negyedébe, ahol szeptember 7-én kollektív rendőrségi megtorlás történt a romák ellen. A képviselők a látogatás után közös sajtótájékoztatót tartottak. Harminchét embernek látták a sérüléseit, és éles lövedék nyomát is a házfalon. A két képviselő előtt a helyszínen tartózkodó polgármester elismerte, hogy valóban rendőri túlkapásról volt szó. A magyar képviselők jelezték: Brüsszelben tájékoztatni fogják a Szászrégenben tapasztaltakról Olli Rehn bővítési biztost és saját frakcióikat is. /Szászrégenben jártak magyar EP-képviselők. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Frunda György és Sógor Csaba szenátorok nem működtek együtt az egykori kommunista politikai rendőrséggel – állapította meg az átvilágító bizottság. /Tiszta Frunda és Sógor. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Szabó Károly szenátor, a román felsőház védelmi bizottságának titkára interjút adott a lapnak. Szerinte nem kellene hagyni, hogy a szekusmúlt felfedését éppen a volt szekusok irányítsák, mert ők a számukra kedvező kép kialakítását akarják elérni. A besúgók és beszervezettek egymásnak feszülnek, a Szekuritáté tagjairól viszont alig esik szó. Nem ismeretes, hogy kik tevékenykedtek fedett szekusként. A szekus dokumentumok egy részét eltüntették. Az Adevarul napilap szerint Romániában tizennégyszer annyi telefont hallgatnak le, mint az Egyesült Államokban, továbbá a román titkosszolgálatoknál ma sokkal több ember dolgozik, mint annak idején a Szekuritáténál. Szabó Károly elmondta, a titkosszolgálatok állományára vonatkozó adatok nem teljesen nyilvánosak. A Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) és a Belügyminisztérium szervének vannak gazdasági vállalkozásai. Szabó Károly elismerte, hogy a romániai titkosszolgálatok sokkal több embert foglalkoztatnak, mint amennyi indokolt lenne. /Boros Ernő: A dossziék felfedésével „szekusbiztonsági” érdekek sérülnének. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

A Világbank készített egy felmérést, amely szerint Romániában él a legtöbb olyan fiatal, aki ha törvényesen tehetné, kivándorolna. A tanulmány szerint, a 15 és 24 év közötti fiataloknak nem kevesebb, mint 88 százaléka szeretne külföldre menni. Ezzel az aránnyal Románia megelőzi a legelmaradottabbnak tartott harmadik világi országokat is. A fiatalok 37 százaléka akkor is hajlandó lenne egyetemre járni, ha közben dolgoznia kell a megélhetésért. Aki viszont nem tanulna tovább, az munkát vállalna, a legszívesebben külföldön. Mindössze 3,2 százalékuk állította azt, hogy itt, az országban keresne munkahelyet. Veres Valér szociológus szerint ezeket a nagy arányokat nem kell készpénznek venni. Egy hasonló kérdésre 2001-ben az erdélyi fiatalok 50–60 százaléka válaszolta azt, hogy kivándorolna. A reális kivándorlási szándék országos szintje átlagosan 10 százalék körülire tehető, a fiatalok körében ennek duplájára, ami hatalmas veszteség lenne azonban a hazai munkaerő-piacnak – véli Veres Valér. Azonban nem valószínű, hogy aki elmenne, az el is megy, egyszerűen azért, mert Európa nem képes annyi embert befogadni, munkával ellátni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A fiatalok szerint külföldön a jövő. Romániában él a legtöbb potenciális kivándorló? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Szeptember 18-án a Legfelső Ügyészség kihallgatta Teodor Atanasiu védelmi minisztert az Adriana Saftoiu elnöki tanácsadó és Eugen Bejinariu szociáldemokrata képviselő által benyújtott feljelentések miatt. Atanasiu elmondta, hogy nem helyezték vád alá. Közölte: megtámadja a bíróságon Traian Basescu államfő tisztségéből való felfüggesztésére vonatkozó határozatot. /Basescut támadja Atanasiu. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./