Szeptember 22-én, nagy hangerővel robogott be a dévai Szent Ferenc Alapítvány udvarára a Magyarország különböző részeiből érkező 350 motoros. Üdvrivalgással fogadták a gyerekek a szegecses, bőrdzsekis motorosokat. Böjte Csaba szerzetes köszöntötte az immár második alkalommal Dévára érkező motorosokat. Az itteni kisdiákok, tanáraik, nevelőik ajkán, hangszereiken felcsendültek a magyar kultúra gyöngyszemei: népdalok, mondókák, zeneművek, prózarészletek. A nagy sikert arató előadás utolsó dalát, a Honfoglalást már diákok és motorosok együtt énekelték. Azután felcsendültek az ismert gyermek- és felnőtt dalok, mindenki énekelt. A motoros zarándokok komoly adománnyal is meglepték a Szent Ferenc Alapítványt. Közel 3 millió forint gyűlt az adományládába, és sok-sok játékot, ruhát, szemléltetőeszközt tartalmazó csomag került elő a kísérőautókból. De a legnagyobb ajándék még hátra volt. Minden sisakos, bőrdzsekis zarándok mögé egy-egy kisdiák, vagy éppen játékos kedvű felnőtt ült, s rövid motortúrán belekóstoltak a száguldás gyönyörűségébe. Nevelőtanárként dolgozom –, mesélte Bújdosó János, a zarándoklat főszervezője. Az ötlet két évvel ezelőtt született, december 5-e kapcsán. Kerestem a módját annak, hogy úgy fejezhessék ki a határon túli magyarsággal való együttérzésüket, összetartozásukat, hogy ne keveredjen bele politika. Ezért hirdette meg tavaly az egyik legnagyobb példányszámú motoros lapban egy ilyen jellegű zarándoklatot. Tavaly 150-en jöttek, idén már közel 350-en. /Gáspár-Barra Réka: Politikamentes segítségnyújtás. Motoros zarándoklat Déván. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

Kisjenőben volt Arad megye egykor legdinamikusabban fejlődő népi táncegyüttese a Bokréta, azonban az együttes két évvel ezelőtt megszűnt. Nehezen tud megbarátkozni a gondolattal, hogy nincs népi táncegyüttesük, vallotta be Borgya József volt az egykori Erdőhegyi Bokréta koreográfus-menedzsere. A kezdeti lendület, a kitartás fokozatosan eltűnt, akárcsak a működéshez, a kiszállásokhoz szükséges pénz. Feleségével együtt mindent megtett az együttes megtartásáért, majd a feltámasztásáért, hasztalan. Hét éves működésük alatt nem alakult ki mellettük egy támogató törzsgárda. A citerazenekar is feloszlott, mivel a zenészek rájöttek: abból nem lehet megélni. Most voltak a városnapok, a 2000 helybeli magyar közül egy sem szerepelt a városnapok rendezvényein. /Balta János: Szükség van-e néptáncra Kisjenő-Erdőhegyen? = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

Harmincadik alkalommal szervezték meg szeptember 23-án, vasárnap Gyimesközéplokon a Tatros forrásánál elnevezésű csángófesztivált. A szabadtéri rendezvényen moldvai csángó hagyományőrző együttesek, a gyimesbükki, gyimesfelsőloki táncosok, illetve a házigazda gyimesközéplokiak csoportja lépett fel, a műsort a csíkszeredai Borsika Gyermektánccsoport és a magyarországi hagyományőrzők fellépése színesítette. /30. csángófesztivál Gyimesközéplokon. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Jubileumi ünnepséget ült szeptember 24-én a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Ház és a zsögödfürdői Caritábor, 25-én pedig a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon. A Gyulafehérvári Caritas-szervezet e három intézménye fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte. A Gyulafehérvári Caritas munkatársai és partnerei, római katolikus egyházi és világi személyek adtak hálát az intézmények eltelt tízesztendős múltjáért. A szellemi munka otthonaként 1990-ben létrejött Jakab Antal Tanulmányi Ház születésnapi ünnepségén Vencser László professzor, akkori Caritas-igazgató, ma a linzi egyházmegye Idegennyelvű Lelkészségek Szakosztályának vezetője beteljesült víziónak nevezte a tanulmányi ház születését. A baráti hangulatú ünnepségen a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes néptáncosai biztosították az ünnepi műsort, a zsögödfürdői Caritáborban pedig az Árvácska együttes csángó és gyerekdalokból összeállított műsora szórakoztatta a jelenlévőket. Csató Miklós, a Caritábor intézményvezetője a játszótér felújítását és még több gyermektábor megvalósítását tűzte ki célul ünnepi beszédében. /Antal Ildikó: Ünneplőben a Caritas intézményei. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

Szeptember 23-án a nemrég belülről is felújított csombordi református templomban a ma már román tannyelvű líceumként működő hajdani Bethlen Református Gazdasági Iskola alapításának hetvenedik évfordulójára emlékeztek. Fogarasi István református lelkész elmondta: a csombordi iskolában nemcsak a növények, hanem a lelkek nemesítése is folyt. Az 1935. október 20-i ünnepélyes megnyitón Dr. Musnai László, a Bethlen Kollégium rektor-professzora és dr. Szász Pál, a kezdeményező kollégiumi főgondnok tartottak beszédet. Nagy Endre, az első igazgató a Bethlen Kollégium legifjabb gyermekének nevezte az iskolát. Az iskola a családi szeretet hangnemében tanított és nevelt. Dr. Csávosssy György, az iskola volt tanára emlékezett: 55 évig igazán élt ez az iskola, a csombordi intézet az erdélyi magyar mezőgazdasági képzés egyik fellegvárává, majd vegyes és nemsokára román tannyelvű iskolává vált. Mezei Sándor igazgatása idején (1949–1982) valóságos „aranycsapat” tevékenykedett itt. Mellette dolgozott Fülöp István aligazgató és dr. Csávossy György, a borászat szerelmese. Az 1990-es években feltámadt a csombordi magyar mezőgazdasági oktatás, hiszen tagozatként néhány évig a nagyenyedi kollégiumban működött. 1995-ben az iskola fennállásának 60. évfordulója emlékére Volt egyszer egy iskola (1935–1996) címmel Csombordi Emlékkönyvet adtak ki. Mi lett mára a csombordi iskolából? Az üvegház pusztán áll, az iskolának már nincs meg a pincéje, a Maros partján a valamikori csodás park elhanyagolt. /Bakó Botond: 70 éves a Csombordi Mezőgazdasági Iskola. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

A magyar nyelvű oktatás megszüntetése után Dani Gergely plébános a hittanórákon tanította magyarul írni-olvasni Gyimesbükkön a magyar gyermekeket – hangzott el szeptember 24-én a gyimesbükki magyar tannyelvű iskola névadó ünnepségén. A tanintézmény felvette a templomépítő plébános nevét. Az ünnepség a templomkertben kezdődött Dani Gergely plébános sírjának megkoszorúzásával, majd az iskola udvarán összegyűlt nagy tömeg előtt celebrált ünnepi szentmisét Bálint Lajos, a gyulafehérvári főegyházmegye nyugalmazott érseke. Az avatóünnepségen Matekovits Mihály, a tanügyi tárca kisebbségi oktatásért felelős vezérigazgatója az anyanyelvi oktatás szükségéről, a vegyes nyelvi környezetben élő pedagógusok munkájának fontosságáról beszélt. Nagy-Galaczi Hajnal, az iskola pedagógusa, a névadást kezdeményező Csángó Gyermekekért Egyesület vezetője elmondta, hogy az iskola korábbi igazgatójával, Tankó Mihállyal választották Dani Gergely nevét iskolájuknak. /Sarány István: Gyimesbükk. Dani Gergely nevét viseli az iskola. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

A Szilágyságban a legtöbb település évente megtartja falunapját, ezek közül mindenik valamiben különleges. Szilágysomlyón dr. Széman Péter, a Magyar Egészségügyi Társaság kárpát-medencei alelnöke a Báthory István fejedelemre való emlékezés mellett a szakmai továbbképzésre helyezte a hangsúlyt. Szilágysomlyó napján rangos orvostovábbképző zajlott 146 résztvevővel. A Magyar Egészségügyi Társasággal közösen szervezik már tizenhárom éve ezeket a konferenciákat. Nemcsak a testvértelepülések – Nyírbátor, Szarvas, Albertirsa – vezetői, de pedagógusai, orvosai is eljöttek. Albertirsa a néptáncosait is elhozta, majd a nyírbátori fúvószenekar és mazsorettcsoport szórakoztatta a várost. A magyar iskolában a pedagógusok tanácskoztak az oktatási reformról. Bevezetik a minőségbiztosítási rendszert, amely évente értékeli minden iskola eredményeit, ötévente pedig külső értékelés következik. A nap legfontosabb eseménye a Szilágysági Magyarok díszoklevelek átadása volt. Eddig tizenhárom év alatt 44 oklevelet osztottak ki. Most két post mortem díjat ítéltek oda a krasznai Pákai Ferenc és a szilágysomlyói dr. Farnas Géza hozzátartozóinak. Nagy Mihály történelemtanár helytörténeti kutatásaiért kapta a díjat. Vida Katalin szilágycsehi tanár kitüntetésével a Tövishát Kulturális Társaság titkáraként kifejtett közösségszervező tevékenységét értékelték. Papp Béla Szilágysomlyón tanított három évtizedet, most Magyarországon is csak Szilágysomlyóról ír. Sepsi József szobrász a Szilágyság több települése számára készített szobrokat. Legjelentősebb alkotásai Zsibó (Wesselényi szobor), Kraszna, Zilah, Sarmaság tereit díszítik. /Józsa László: XIV. Báthory Napok Szilágysomlyón. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Száztizenöt évvel ezelőtt érkeztek a Bánságba az első újszentesi telepesek, a mai Csongrád megye területéről, Szentesről és más településekről – erről az eseményről emlékeztek meg a hétvégi Újszentesi Falunapokon. A háromnapos rendezvénysorozatot a helyi iskola tanulóinak rajzkiállítása nyitotta meg. A sportvetélkedők után megtartották a bánsági zenekarok seregszemléjének gálaestjét. Szentes és a Csongrád megyei Sándorfalva testvértelepülések képviselői jelenlétében emlékeztek meg Újszentes telepítésének 115. évfordulójáról. /Pataki Zoltán: Újszentesi évforduló. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Kalotaszentkirály falunapján a Kalotadámosról, Jákótelkéről és a szilágylompérti testvériskolából érkezők is részt vettek. Nagyobbaknak szólt az Ady Endre életéhez és munkásságához kötődő verseny. Több kiállítás közül mindenki találhatott kedvére valót: faragásokat, varrottasokat, felújított guzsalyokat, kendertörőt. Az Ady Endre Kulturális Egyesület a költő életútját mutatta be képekben, a Művelődési Ház pedig Török János hegymászó, alpinista, síző 2004-es Himalája-exepedícióján készült képeit. A gálán felléptek a Kolozsvári Magyar Opera művészei, a szamosújvári Kaláka, a helyi Felszeg Gyöngye néptánccsoport, valamint a szilágysági Ady Endre testvériskola csoportja. /Vincze Judit: Guzsalyok és az elrabolt ara. Színes falunapi forgatag Kalotaszentkirályon. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Több mint százfős közönség közel egy órán át állt sorban Nagyváradon Varga Gábor könyvének dedikáltatásáért. Nem véletlenül Nagyváradon volt Varga Gábor Toronyiránt, avagy toborzó léleknagyobbításra /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyvének bemutatója. A szerző ugyanis – akit sokan az ország más részében inkább úgy ismernek, mint a Szabványvédelmi Hivatal vezetőjét, mintsem közírót – annak idején Váradon, az Arlusban, péntek esténként az Ady Endre Irodalmi Kör aktív tagjaként, szervezőjeként volt ismert. Így magától értetődő volt, hogy a többnyire 1989 előtt megjelent írásaiból készült válogatáskötetet itt mutassák be. A Mentor igazgatója, Káli Király István visszaemlékezett a Varga Gáborral együtt töltött egyetemi évekre is. „1968-ban, még Temesváron Gábor Tábornokok című drámájából olvastam fel, akkoriban nem értettem azt az időszakot, nem találtam a helyemet, ő igen. Bár fiatalabb két évvel, mint én, tíz évvel idősebb volt már akkor is” – fogalmazott Káli Király. Szilágyi Aladár, a Nagyváradi Ady Társaság elnöke, a könyvben fellelhető, harmincöt évet átfogó negyven írást úgy értékelte: Varga Gábor a szónoki fordulatoktól sem riad vissza, és nem egyszer hangoztatja a kívülállóságát. /Both Abigél: Léleknagyobbítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

A tó kisasszonya /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, Nagyapó mesefája, 19./ című könyv Vallasek Júlia angolból fordított meseantológiája. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

– Az RMDSZ programja kezdettől fogva tartalmazta az autonómia-célkitűzéseket: megalakulásától fogva hangsúlyozta, hogy a kisebbségek érdeke az autonómia különböző formáinak, így a kulturális autonómia, valamint a területi autonómia megvalósítása. Meggyőződésünk, hogy a decentralizáció és a szubszidiaritás elveinek megfelelően egy olyan társadalmat kell felépítenünk, amelyben a döntéseket az érintett közösségekhez minél közelebb kell meghozni – hangsúlyozta szeptember 25-én tartott bukaresti sajtóértekezletén Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes. Elmondta: nem örvend az RMDSZ és a személye ellen irányuló támadásoknak, de fontosnak tartja, hogy közvita kezd kialakulni az autonómia, az etnikumközi kapcsolatok mentén. A román pártok részéről folytatódtak a vádaskodások: a konzervatívok továbbra is Markó Béla lemondását követelik, a szociáldemokraták pedig Calin Popescu Tariceanuét, amennyiben a miniszterelnök nem határolódik el. Gheorghe Funar a Nagy-Románia Párt színeiben pedig azzal fenyegetőzik, pert indít a csíkszeredai találkozó valamennyi résztvevője ellen. Markó Béla szerint természetes, hogy a kisebbségi közösségek az állam intézményeivel együtt részt vegyenek az őket érintő döntések meghozatalában. A területi autonómiával kapcsolatban leszögezte: meggyőződése, hogy nagyon sok döntésnek nem Bukarestben kell megszületnie, ezeket az egyes közösségeknek kell meghozniuk. „Ezek a közösségek, akik ugyanúgy adóznak, joguk van arra, hogy pénzük egy része helyben maradjon, és maguk döntsenek arról, hogy mi történjen ezekkel az összegekkel. Ez lenne az autonómia alapgondolata.” Markó hangsúlyozta, hogy az RMDSZ célját kizárólag parlamenti eszközökkel, a törvényhozás módosítása révén kívánja elérni. A jelenlegi jogi keretek között is megvannak a helyi közigazgatási autonómia kiszélesítéséhez szükséges eszközök. Markó Béla kijelentette: az RMDSZ kész arra, hogy a területi autonómia kapcsán nyilvános vitán részt vegyen. Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke üdvözölte az RMDSZ kezdeményezését. Ezt tette Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki elnöke is, aki szerint a területi autonómia megvalósítása érdekében még Románia EU-csatlakozása előtt sürgős lépéseket kell tenni. Emil Boc polgármester, a Demokrata Párt (DP) elnöke kijelentette: nem lesz itt semmiféle területi autonómia! Hozzátéve, hogy az RMDSZ elnökének szavai csupán a romániai magyarságnak címzett politikai üzenetet képviseltek. Ioan Rus, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) alelnöke, úgy véli, hogy Markó Béla csíkszeredai nyilatkozatai által az RMDSZ veszélyes „mutációról” tesz bizonyságot a diskurzusokban. – A szegregációs SZNT és az MPSZ felé való eltolódással Markó kétségbeesett kísérletet tesz arra, hogy összefogja az RMDSZ-t, amelyet az a veszély fenyeget, hogy nem jut be még egyszer a parlamentbe. Az RMDSZ lépése azért is veszélyes, mert vezetője nem más, mint Románia miniszterelnök-helyettese, akinek feladata az európai integrációs tevékenységek koordinálása – áll Rus sajtónyilatkozatában. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt képviselőházi frakcióvezetője szerint „egész Európában nem beszélnek már etnikai alapú területi autonómiáról”. Mircea Chelaru, a Konzervatív Párt (PC) alelnöke a nemzeti érdek elleni támadásként értékelte az RMDSZ-elnök csíkszeredai beszédét, és egyenesen a miniszterelnök-helyettesi tisztségéről való lemondásra szólította fel a politikust. /Közvita helyett egyelőre perpatvar. Boc: Nem lesz itt semmiféle területi autonómia! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Az 1989-es változások után az „autonómia” szó felröppent az erdélyi magyarság körében, ez vörös posztóként ingerelte a többségi nemzet közvéleményét. A román sajtó „a magyar irredentizmus fellángolásának” beláthatatlan veszélyeiről írt. Jóval később elméleti szinten az autonómiáról már lehetett tárgyalni, s az RMDSZ által kulturálissá szelídített változatát a román sajtó egy része szalonképesnek is minősítette. Most, amikor az RMDSZ belső ellenzékének és választóinak nyomására kénytelen volt határozottabban fellépni, ismét elszabadultak az indulatok. A székelyföldi önkormányzati képviselők Csíkszeredában tartott ülésén a Szövetség Székelyföldért a román politikai elit felháborodását váltotta ki. A liberális párt parlamenti frakciójának vezetője, Crin Antonescu is elítélte a székelyföldi polgármestereknek a regionalizálódás irányában tett szervezett fellépését. A román politikában ismét vörös posztóvá vált az autonómia. /Németh Júlia: Vörösödő rózsaszín. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

A mérvadó, azaz jelentős szavazói bázissal rendelkező román politikai erők között egy sincs, amely természetesnek tartaná a kisebbségek önrendelkezésre való törekvését. A „többségi” állam az önként megalkuvó, alárendelt kisebbségeket nézi jó szemmel. A lojalitást pedig anélkül várja el, hogy erre voltaképp jogalapja lenne. Mindenképpen szükség van kisebbségi törvényre. /Salamon László Sándor: Ki jár rosszul? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Elsősorban Markó Béla miniszterelnök-helyettest, az RMDSZ szövetségi elnökét támadta Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere sajtótájékoztatóján. Kifejtette, hogy Markó Béla az országot eltávolítja az Európai Uniótól irredenta szlogenekkel, amellyel ellenségeskedést szít a lakosság körében. Az „autonómia kérdése csak azok hangoskodása, akiknek a politikája az elefánttemetőbe való. Ameddig én vagyok Marosvásárhely polgármestere, addig a város nem fog a székelyföldi autonóm területhez tartozni” – mondta. Ezután Lokodi Editet, a megyei tanács elnökét támadta, mondván, a románok szavazatával foglalhatta el az elnöki széket és így nem volt mit keresnie Csíkszeredában, hiszen a tisztségében a románokat is képviseli. Florea tovább támadott: a város terveinek kivitelezését is magas beosztásban levő hivatalnokok gátolják. S itt megemlítette Borbély László megbízott miniszter nevét is. Florea szerint etnikai alapon osztják el a pénzeket. csak a magyarlakta vidékek kaptak, a többségi román vidékeken pedig továbbra is gödrös utakon kell járni. Lokodi Edit az őt ért vádakra leszögezte: – Ugyanolyan választott tisztségviselő, mint a polgármester, így valóban az egész megye érdekeit képviseli, így a magyar választókét is. A törvény nem tiltja meg, hogy szabad idejében, ne politizáljon, így RMDSZ-önkormányzati tisztségviselőként részt vehetett a csíkszeredai gyűlésen. /Vajda György: Dorin Florea sokrétű támadásba lendült. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./

Végre észhez tért az RMDSZ, és a csíkszeredai polgármester-találkozón felvállalta azt, aminek halogatásáért, valójában inkább nem támogatásáért oly sok bírálatot, egykori híveinek és szavazóinak elidegenedését kellett megélnie, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. A román média és politika éppoly ellenségesen és értetlenül áll a Markó-beszéd egy-egy élesebb részlete előtt, akár korábban, nem akarja megérteni, miért akar mást, többet az RMDSZ a Székelyföld fejlődése, hagyományainak, nyelvének és kultúrájának megőrzése érdekében. Székelyföld gazdaságilag a legelmaradottabbak vidékek egyike. Most kell számba venni a tennivalókat, és párhuzamosan Bukarestben el kell érni a megfelelő törvény- és alkotmánymódosításokat. /Simó Erzsébet: Késő, de korszakos felismerés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Puskás Bálint RMDSZ-szenátor sajtótájékoztatóján kijelentette: nem hiszi, hogy most lenne egy olyan személy, aki reális eséllyel indulhatna a soron következő kongresszuson Markó Béla ellen az RMDSZ elnöki tisztségének elnyerésére. /Markónál nincs jobb. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 26./

George Maiort és Claudiu Saftoiut jelölte Traian Basescu államfő a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ), illetve a Külügyi Hírszerző Szolgálat (KHSZ) élére. A bejelentés meglepetést keltett, George Maior ugyanis a Szociáldemokrata Párt (SZDP) szenátora, míg a külügyi hírszerzés vezető tisztét az eddig elnöki tanácsadóként aktiváló Saftoiu töltheti be. Maiort az államelnök az ellenzéki párttal való egyeztetést követően nevezte meg Radu Timofte lehetséges utódjaként. A két hírszerző szolgálatot jelenleg ideiglenesen Mihai Florian Colda illetve Silviu Predoiu vezeti. /Váratlan jelölések a hírszerzés élére. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./ Adrian Iorgulescu liberális művelődésügyi miniszter közölte: az államfő „kezet nyújtott a PSD-nek” Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor ugyancsak csodálkozását fejezte ki a döntés kapcsán, hozzátéve: mindkét személyről jó véleménye van. A 38 éves Claudiu Saftoiu, a SIE igazgatói posztjának várományosa a Bukaresti Egyetem bölcsészkarán végzett, majd újságíróként tevékenykedett. A 39 éves Kolozsvárt született George Cristian Maior – jelenleg a szenátus védelmi bizottságának PSD-s elnöke – a Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát, a Nastase-kormány idején pedig a védelmi minisztérium államtitkára volt. /Farcádi Botond: Basescu az ellenzéknek adta a SRI vezetését. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Őrzi titkait a kommunista párt. A Tismaneanu-bizottság, mely a román kommunista rezsim bűneit hivatott feltárni, legnehezebben a központi és megyei pártbizottságok iratcsomóihoz jut hozzá. Egyebek közt nem találják a Ion Iliescura vonatkozó dokumentumokat. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Magyarországon az önkormányzati választások után a magyar politikai elitnek lehetőleg még az ötvenhatos forradalom fél százados évfordulója előtt valamiféle megoldást kell találnia a kialakuló helyzetre. A gyanús módon kiszivárogtatott Gyurcsány-beszéd csak csöpp volt a pohárban, de az utolsó csöpp. Eredménye a múlt hétfő óta folytatódó tüntetéssorozat. /Bogdán László: A politikai elit felelőssége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Magyarországon az úgynevezett magyar ,,demokrácia” csődjének lehetünk tanúi. A Gyurcsány-kormány és annak holdudvara, az ,,új típusú szocialisták”, balliberálisok végtelenül elszántak abban, hogy a hatalmat semmiképpen nem engedik ki a kezükből. Gyurcsány Ferenc nagy hazugságvallomásának kiszivárogtatása után szabadult el a pokol, s a miniszterelnök ahelyett, hogy bocsánatot kért volna a magyar társadalomtól, csak legyintett, mondván, bármilyen tiltakozási hullám is lesz, majd ,,lecseng”, s megy minden tovább a régiben. A jól megfizetett bértollnokok, a mindenféle ,,politológusok” többsége, a tévécsatornák kommentátorai különös véd- és dacszövetségben harcolnak Gyurcsány és cimborái hatalmának megtartásáért. Démonizálják Orbán Viktort, aki Antall József után egyedül volt képes nemzetben és nemzeti érdekekben gondolkodni, írta Magyari Lajos, a lap főmunkatársa. /Magyari Lajos: Lecseng-e a lecsenghetetlen? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Áder János fideszes politikus Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyvéből idézett részleteket, felszólította a hazudós miniszterelnököt, hogy ne szervezzen önmaga ellen merényletet, és felfedte az elhíresült 23 milliós román invázióról költött mese keletkezésének hátterét. A könyvben Gyurcsány elárulta, hogy ő találta ki és ő szervezte meg a 23 milliós románnal való riogatást. Miközben tehát Romániához dörgölődző szocialista-balliberális kormányzat december elsején a Kempinski Szállóban Nastase kormányfővel koccintgatott, a magyar lakosság bizonyos rétegeit a románok és Románia ellen heccelte, és Orbán Viktor árokásásairól hazudtak az erdélyi magyarság ellen uszított embereknek. Gyurcsány Ferencet és magasztalóit az sem zavarja, hogy voltaképpen az uniós szabályozásokkal is szembemennek, hisz a csatlakozás egyik alapeleme a munkaerő szabad mozgása. A ,,23 millió románozás” vérig sértette a romániai magyarságot is. Ennek a következménye, hogy Gyurcsány és emberei azóta nemkívánatos személyek Erdélyben, ahol a füttykoncertek hamarabb kezdődtek, mint Magyarországon. Erre a füttyre Erdélyben az Eörsi Mátyás- és Dobolyi Alexandra-féle ,,küldetések” még inkább rászolgálnak. Ugyancsak Gyurcsány találta ki a ,,köteles akciót”, amellyel Kövér Lászlót megpróbálták ,,romba dönteni”. /Sylvester Lajos: Azt hazudja, hogy nem hazudott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Esett a tiltakozók száma a Kossuth téren, azonban még így is nyolcezer ember tüntetett szeptember 25-én, a kormányfő lemondását követelve. A Blikk magyarországi bulvárlap értesülései szerint az MTV székházát védők parancsnoka meg akarta tagadni a parancsot. A bulvárlap birtokába került felvételek szerint Gíber László a székház védőinek kivonására készült, mivel, mint mondta „nem fogunk megdögleni ebben a kurva épületben”. Gíbert arra utasították, védje tovább az épületet, ő azonban megtagadta a parancsot. Az MSZP ismételten bejelentette: nem fogják leváltani a miniszterelnököt. /Lankadó hév a Kossuth téren. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./ Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezetője bejelentette: Gyurcsány lemondatásával az MSZP „nem a köznyugalmat állítaná helyre, hanem végső válságba taszítaná az országot, éppen ezért ezt nem teszi meg”. Hasonlóan nyilatkozott Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) elnöke. A Fidesz viszont továbbra is a szakértői kormány felállítását szorgalmazza. /Farcádi Botond: Magyarországon immár kilencedik napja tartanak a Gyurcsány-ellenes tüntetések. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Nem a Gyurcsány-beszéd jelenti az igazi társadalmi veszélyt, hanem az az alapgondolat, amellyel a szocialista és a liberális oldal megpróbálja Gyurcsány Ferencet és csapatát felmenteni a felelősség alól, s amely úgy hangzik, hogy „minden politikus hazudik”. Az MDF virtuális szövetségesével, a számos vonatkozásban szintén gátlástalanul hazudozó Fideszel is keményen szembehelyezkedve, mindvégig színtiszta igazat mondott, állította Bíró Béla. Hozzátette: ha a magyarországi közvéleményben élne még az erkölcs halvány emléke, most a liberális, a szocialista és a Fidesz-KDNP szavazók többsége az MDF-re szavazna. /Bíró Béla: Hazugságok a hazugságról. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Másképpen látszanak a magyarországi történések a külső és a belső szemlélők számára. A nemzetközi sajtóban szinte nincs olyan magyarországi tudósítás, amelyik ne idézné fel, hogy a budapesti tüntetések Gyurcsány Ferenc botrányos lelepleződése és a lemondás elutasítása után kezdődtek. Gyurcsány Ferenc Balatonőszödön arra is kitért, hogy föl kell készíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistákat. Meg kell tanítani őket, hogy ne szisszenjenek föl minden pillanatban. Úgy tűnik sikerült. /Gazda Árpád: Mikkamakka távollétében. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Szeptember 17-én valami megváltozott Magyarországon. A cinikus és nyílt beismerés hatására néhány óra alatt több ezres indulatos tömeg gyűlt össze az Országháznál. „Mondjon le!”, „Gyurcsány, takarodj!”- zúgott a tömeg. A hazudozás nyílt beismerése által kiváltott budapesti megmozduláshoz több vidéki városban is csatlakoztak. Gyurcsány Ferenc azonban nem ijedt meg a következményektől, sőt, internetes köznaplójában büszkén vállalta balatonőszödi mondatait. A cinikus és trágár szöveg példa nélkül való a magyar politikatörténetben. Szeptember 19-én az Európai Néppárt lemondásra szólította fel a Gyurcsány-kormányt. Egyre több vidéki városban volt tüntetés, szimpátiatüntetés volt ezen kívül Szabadkán, később Zentán, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, de tüntettek New Yorkban és Londonban is az ott élő magyarok. A Kossuth téren fölolvasták az Erdélyi Magyar Ifjak üzenetét. Ugyancsak támogató nyilatkozatot adott ki az erdélyi és a délvidéki Magyar Polgári Szövetség. Petrétei József rendvédelmi miniszter bejelentette, hogy „az elmúlt napokban a fegyverhasználat is jogos lett volna”. A rendőrök számos ártatlan járókelőt is brutálisan megvertek és letartóztattak. Elhurcolt a rendőrség például egy tizennégy év körüli gyereket a saját házuk kapujából. Édesanyja hiába szaladt utána sírva, hogy a fiú ott lakik, és semmi köze az eseményekhez. Számos újságírót bántalmaztak munkavégzés közben. A Gyurcsány-beszéd a közszolgálati Magyar Rádióban hangzott el először. Ennek az intézménynek az SZDSZ-es kötődéséről ismert Such György az elnöke. Valószínű, hogy az Gyurcsány Ferenc beleegyezésével, netán kezdeményezésére történt a beszéd közlése. /Ágoston Balázs: Forradalom van a mi utcánkban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 26./

A Nagy Benedek-ügy esetében nem lehet semmilyen észérvvel igazolni azt, hogy 1994 decemberében az erdélyi magyarságnak érdeke lett volna, hogy megsemmisítsék legismertebb és legelismertebb képviselőjének, Tőkés Lászlónak politikai tőkéjét és félreállítsák őt a közéletből. Márpedig Nagy Benedek röpirata ezt célozta. Ezt célozta az is, hogy Tokay György frakcióvezetői tisztségével visszaélve megakadályozta az ügy azonnali megtárgyalását. Ezt célozta az is, hogy Markó Béla hosszan hallgatott, s hogy annak ellenére sem volt hajlandó elítélni Nagy Benedeket, hogy a nyilvános állásfoglalásra 29 RMDSZ tisztségviselő nyílt levélben szólította fel, írta Borbély Zsolt Attila. A román hatalom zsoldosai egyértelműen arra játszottak, hogy január közepére sikerül erkölcsileg kikészíteni a szervezet tiszteletbeli elnökét. Ezután két évvel, az RMDSZ kormánykoalíciós szerepvállalásának idején a magányos elkövető státuszához mindvégig ragaszkodó Nagy Benedek képviselő a Vallásügyi Minisztériumban kapott elhelyezést.  Borbély Zsolt Attila arra is emlékeztetett, hogy a parlamenti frakció által végül megfogalmazott elhatárolódó nyilatkozatot a frakciónak közel fele nem volt hajlandó aláírni. Többek között a ma is igen aktív Márton Árpád vagy Borbély László sem. /Borbély Zsolt Attila: A Nagy Benedek-ügy jelentősége és politikai értékelése. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 26./

A csángók az első és a második világháborút verekedésnek nevezik. A csángók használják az ősi, eredeti jelentésben a szavakat, miközben a nyelvet beszélők többsége másfelé kanyarodott, átformálta a jelentéseket. A két, nagyjából egyforma szavazótábor természetes módon megosztja a kisebbségben élő magyarokat is, bár nem lehet feledni azt a december ötödikét, és hazudni nem szép dolog. Az egyetlen kérdés: vajon most háború zajlik Magyarországon vagy verekedés? /Krebsz János: Háború vagy verekedés? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

A Főtér Fesztivál 2006 újdonság Nagybánya magyarságának életében. Tizenhat magyar ifjúsági civil szervezet, melyeknek tevékenysége igen sokrétű – a vallástól, politikától kezdve egészen a színjátszásig, a természetvédelemig, a művészetekig terjed -, összefogott és megszervezett egy háromnapos, rendkívüli szabadtéri magyar kulturális rendezvényt a fenti névvel. Miénk itt a tér! – hirdették a plakátok már több hete. /Farkas E. Zoltán: Főtér nagybányai gólyalábakon. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Időnként magyarverésekről érkeznek hírek a Vajdaságból és a Felvidékről. Romániában ilyen vonatkozásban csend honol. Annál buzgóbban harsogják a médiák a székely-magyar önrendelkezésre való törekvés „felháborító” voltát. Nem szabad elfelejteni, hova vezetett a más nyelvet beszélők meg nem értése, lebecsülése, jogaiknak semmibe vétele. Elég idézni Sütő András naplójegyzeteiből az 1944. szeptember 26-i szárazajtai tragédia évfordulóján. „Az elítélteket egyenként vezették a falhoz. Robbanó golyóval lőtték agyon őket. Puskával és géppisztollyal lőttek. Az udvaron síró, sikoltozó tömeg. A kivégzettek hozzátartozóinak serege egy idő után könyörgő szavakkal fordult az őrnagy felé. Szülők, gyermekek, testvérek kegyelemért imádkoztak hozzá. Válaszként Oltean Gavril az égre emelt karjukat kezdte lövetni pribékjeivel.(Részlet a Heródes napjai című könyvből) A Kovászna megyei Szárazajta iskolájának udvarán az RMDSZ kopjafát állíttatott és az épület falára márványtáblát helyeztetett az igazságtalan és értelmetlen vérontás emlékezetére. /(A): Hetvenkét éve Szárazajtán… = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./