Május 26-án számos hazai és külföldi meghívott jelenlétében az egykori Erzsébet Árvalánynevelő Intézet udvarán báró Szent­kereszty Stefánia halálának századik évfordulójára emlékeztek. Elsőként Bálint Olga, a Szent­kereszty Stefánia Egyesület elnöke köszöntötte a segítőkész barátokat: az osztrákokat. /Iochom István: Báró Szentkereszty Stefánia halálának centenáriuma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./

A Beszterce-Naszód megyei Retteg református temploma adott otthont a hatodik alkalommal sorra kerülő Dési Református Egyházmegye gyülekezeti kórustalálkozójának. A találkozón tizenkét kórus kétszáznegyven tagja vett. /Kresz Béla: Egyházi kórustalálkozó Rettegen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

A múzeumok nemzetközi napja alkalmából május 26-án volt könyvbemutató Marosvásárhelyen, említette Bónis Johanna, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. A méltatott kötet a Marisia évkönyv legutóbbi, frissen megjelent XXVIII. száma a néprajzzal, népi kultúrával és népművészettel foglalkozik. A román nyelvű Marisia évkönyv az etnográfia területén munkálkodó muzeológus szakemberek dolgozatait, tudományos munkáit tartalmazza. Két másik kötetet is bemutattak. Dr. Virgil Pana, a múzeum aligazgatója Minoritari si majoritari in Transilvania interbelica (Kisebbségiek és többségiek a két világháború közötti Erdélyben) című kötete tárgyilagos, leginkább gazdasági problémákkal foglalkozó tudományos munka. Dr. Rus Dorin (szintén a Maros Megyei Múzeum munkatársa) a szászok tömeges kivándorlásának kérdésével foglalkozik Contributii de cunoasterea emigrarii sasilor reghineni in perioada 1944–1964 (Hozzájárulás a szászrégeni szászok 1944 és 1964 közötti kivándorlásának megismeréséhez) című munkájában. /Nagy Botond: Múzeumnap és könyvbemutató. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./

Elhunyt dr. Kerekes Jenő /Kolozsvár, 1919. júl. 13. – Kolozsvár, 2006. máj. 24./ professzor. Jogtudományi doktori címet szerzett. A Magyar Népi Szövetség jogi irodájának vezetője volt Bukarestben, majd 1949-től a Bolyai és a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára, tanszékvezetője. Nyugdíjba vonulása után konzulens tanárként működött a Sulyok István Protestáns Főiskolán és a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola kihelyezett tanulmányi központjában. Megjelent egyetemi tankönyvei is széles látókörről tanúskodnak, foglakozott a munkajoggal, az iparvállalatok szervezésével, munkagazdaságtannal és ergonómiával. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság alapító elnökeként nagy munkát végzett. Az erdélyi magyar közgazdasági kutatás beindításában is döntő szerepe volt. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság örökös tiszteletbeli elnöke, alapító és elnökségi tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek. /Farkasné Imreh Mária: Búcsú dr. Kerekes Jenőtől (1919–2006). = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Kőmíves Andor 1983-ban végzett Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán. Munkáival azóta rendszeresen szerepel hazai és külföldi csoportos tárlatokon. Jelenlegi tárlata Kolozsváron egyben doktori értekezésének megvédését is jelenti. Megteremtette a maga sajátos, romantikusan költői művészi világát. A klasszikusabb hangvételű munkáktól jutott el a posztmodernig. /(németh): Elnézést, erre van a Paradicsom? Kőmíves Andor kiállítása a Művészeti Múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Amikor a repülőgép-eltérítés világszerte gyermekcipőben járt, 1971. május 27-én szenzációs hír járta be a világsajtót: látványos, kommandószerű akcióval hat erdélyi fiatalember a nagyváradi repülőtéren felszállásra kényszerítette, majd Bécsbe térítette a bukaresti járatot. Mindez hat margittai magyar fiatalember nevéhez fűződik. A kommunista rendszer csak az egész ügy kigondolójának és vezérének, Moka Bélának vágott vissza. Moka Béla Margittán él. A sors távolról sem volt kegyes hozzá. Még be se töltötte 18. évét, amikor súlyos traktor-balesetet szenvedett. A nagyváradi orvosok szinte lemondtak róla. Az fiatalember mégis felépült. Bal lábát azonban térd fölött amputálni kellett. Moka Béla nem adta föl. Előbb megtanult műlábbal járni, aztán megnősült, s egy margittai gyárban dolgozott esztergályosként. Megbízható barátait megnyerte merész tervének, melyről még feleségének sem szólt. Moka megtudta, hogy az utasok között egy fegyveres szekus is van, ami azt jelentette: szerezni kell fegyvert. Ez is sikerült. Idegességükben lövöldözni kezdtek a felszállásnál, a fedélzeti szekustól elvették a fegyvert. A másodpilótát kényszerítették a felszállásra. Sikerült Bécsbe jutniuk. A szenzációs hír futótűzként járta be a világot. A Szabad Európa, az Amerika Hangja részletesen beszámolt a gépeltérítésről, Az egész Bihar megyei Securitatét szinte teljes egészében leváltották, a milícián is sokan vesztették el állásukat. Bécsben két év börtönbüntetésre ítélték a fiúkat, Moka, mint főszervező két és fél évet kapott. A börtön kápolnájában külön magyar nyelvű istentiszteletet rendeztek számukra. Gróf Teleki Béla, a kanadai erdélyi magyarok szövetségének elnöke élelmiszer- és könyvcsomagokat küldött, a szabadulás után lakás- és elhelyezkedési támogatásáról biztosította őket Kanada bécsi nagykövetségén keresztül. Segítettek a New York-i magyar szervezetek, leginkább azonban Mindszenty bíboros. Szabadulás után Moka rendszeresen járt a bíboros szentmiséire, gyakran beszélgetett Mindszentyvel. Idehaza távollétükben egyenként 23 év börtönbüntetésre ítélték őket, családjukat meghurcolták. Szabadulása után Moka Béla Bécsben maradt. Megtanult németül, géplakatosként dolgozott, szép fizetéssel szabadon élt. Hiányzott azonban Irénke, a felesége. Úgy döntött: kihozatja valahogy Jugoszláviába, s ott találkoznak. Társai próbálták lebeszélni a jugoszláviai kiruccanásról, Moka azonban hajthatatlan maradt. 1975 augusztusában a jugoszláv hatóságok letartóztatták Mokát és néhány nap múlva átadták a román hatóságoknak. A Securitate sokat tudott róla, mindenütt voltak beépített emberei. Mokát négy hónapig a Securitate bukaresti székhelyén, föld alatti cellában tartották, majd 1975 decemberében a szamosújvári börtönbe helyezték át, 23 éves büntetése letöltésére. Később, amikor 1987 nyarán áthelyeztek Craiovára, a veszélyesek börtönébe, fürödni, a klubba, orvosi ellenőrzésre, mindenüvé megbilincselve vitték. Raboskodása élete legsötétebb korszaka volt. Pedig időnként a családja meglátogathatta, könyveket rendelhetett, sőt az Előrét, Neuer Weg-et és a Romania Liberat is járatta. A hatóságok óriási nyomást gyakoroltak feleségére, s végül válásra kényszeríttették. Szintén ez idő alatt vesztette el édesapját, és nem vehetett részt temetésén. A börtönben megpróbálták beszervezni, erre megverte a cellába beépített besúgót. Látogatások alkalmával miatta kellett magyar nyelvű tolmácsot alkalmazniuk. Az őrök sokszor mondogatták, hogy többé nem látja meg a napvilágot. 1988. január 26-án, Ceausescu 70. születésnapja alkalmával az általános amnesztia során a kis büntetésűek, valamint a nagy büntetésűek közül a büntetésük felét leültek is szabadulhattak. Moka Béla több mint 12 évet ült, így bekerült az utóbbi kategóriába. Hazatért Margittára. Hetente kellett jelentkeznie a milícián, nem hagyhatta el a várost. Munkahelyén, a textilgyárban elkülönítették a többiektől, még munkakollégáival sem érintkezhetett személyesen. Irénkét azonban újból feleségül vette. /Chirmiciu András: Moka Béla, a megtörhetetlen gépeltérítő kalandos élete. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./

Habsburg Ottónak a Szabadság, május 27-i számában megjelent interjúja késztette dr. Csapó Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács elnökét arra, hogy nyílt leveket írjon Habsburg Ottónak. Az erdélyi magyarság és ennek részeként a székelység 86 éve él kiszolgáltatottságban és alárendeltségben. A magyar nemzetiségűek részvétele a romániai hatalomban nem szüntette meg az említett kiszolgáltatottságot, a kollektív jogok hiányát! Habsburg Ottó kijelentette, hogy „nem híve a területi autonómiának”, nem érti „milyen megoldást nyújt egy székelyföldi területi autonómia” az Erdélyben szétszórtan, kisebbségben élő magyaroknak és a moldvai csángóknak. A magyar nemzeti önazonosságot magáénak valló székely nép mindig küzdött szabadságáért, önrendelkezési jogáért. A Székely Nemzeti Tanács, a székely nép felhatalmazásából, közképviseletet gyakorolva, a demokratikus eszközöket felhasználva, immár két és fél esztendeje küzd az önrendelkezéséért, Székelyföld autonómiájáért. /Dr. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke: Nyílt levél Dr. Habsburg Ottó főhercegnek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./ Előzmény: Balló Áron: Interjú Habsburg Ottóval, a nevével fémjelzett díj alapítójával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Csíksomlyón tartották május 17-20-a között a Szent Istvánról elnevezett Erdélyi Ferences Provincia választó-káptalanját. A ferences közösségben három évente szerveznek nagytanácskozást, de csak hatévente van elöljáró-választás. Az 1728 óta saját statútummal (alapszabályzattal) is rendelkező Erdélyi Ferences Provinciában az 1940-es évek végén Medgyesen tartott káptalant a kommunizmus idején nem követhették újabbak. A szerzetesek 1989-ben titkos tanácskozásra gyűltek össze és 1991 óta újra hivatalosan tartott megbeszéléseken dönthetnek a közösség ügyeiben. Azóta hagyománnyá vált, hogy ezeket a megbeszéléseket a csíksomlyói rendházban, az erdélyi ferencesek legnagyobb kolostorában tartják. A provinciában tíz kolostor keretében jelenleg 50 örökfogadalmas szerzetes tevékenykedik. A titkos szavazás eredményeként definitor (a közösség vezetőjének tanácsosa) lett Albert Leánder csíksomlyói rendházfőnök, Moisii Róbert, Péter Artúr, valamint Srádi Benjamin. A káptalan újabb három évre hosszabbította meg P. Páll Leó tartományfőnöki megbízatását. Az erdélyi ferencesek „hazahozták” növendékeik képzését, ami eddig Magyarországon történt. Az elmúlt hat évben többfelé sikerült kollégiumokat nyitni: gyermekeket befogadni, sajátos tevékenységeket elindítani. /Csúcs Mária: Folytatni az elkezdett munkát. Ferences káptalan Csíksomlyón. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 28./

Marosszék Székely Tanácsa (MSZT) ülésezett május 26-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota kistermében. A tanácskozáson Pál-Antal Sándor történész a székely önkormányzatról mutatott be történelmi áttekintést. Napirenden szerepelt továbbá egy beszámoló és helyzetelemzés az autonómia-törekvésekről, a teendők között szó volt a június 18-i gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlésen való részvételről is. A résztvevők támogatják a gyergyóditrói székely nagygyűlés összehívását, „Marosszék őshonos lakóinak nevében” követelik a székely nép „román államon belüli önrendelkezési jogának szavatolását”, illetve, hogy Romániában is az EU-ban gyakorolt normák érvényesüljenek, és „a székely nép az EU autonóm közösségeihez hasonlóan gyakorolhassa Székelyföld önkormányzását”. Fodor Imre elnök elmondta, hogy bár a korábbi országjelentésben szó volt a kisebbségek helyzetéről, az idén májusiban nem, és Olli Rehn bővítési biztos szerint azért, mert az arra illetékes testületek nem igényelték. Ez alatt az RMDSZ-t lehet érteni, de Magyarország kormányát is. Ezt ellensúlyozandó, a SZNT összehív egy Székely Nemzetgyűlést Gyergyóditróba, amely nem politikai megnyilvánulás lesz, hanem közképviseleti szervként igényli Székelyföld területi autonómiáját. A helyszínt a korábbi SZNT-ülésen maga a polgármester javasolta. Utána valószínűleg nyomás nehezedett rá. /Mózes Edith: „Négyszemközt sokan lelkesednek”. Ülésezett a Marosszéki Székely Tanács. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29/

Immár ötödször került sor május 27-28-án Marosvásárhelyen, a Sapientia EMTE koronkai campusában a Tudományos Diákköri Konferenciára, amelyen 56 tudományos dolgozatot mutattak be. A konferencián csíkszeredai kar, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, a Corvinus Egyetem Nyárádszeredai Levelező Tagozata, a Petru Maior Egyetem, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem képviselői is jelen voltak. A megjelentek idén hat témakörben (gépészmérnöki, számítástechnika, kommunikáció, villamosmérnöki, kertészmérnöki és segítő foglalkozás) hallhattak szakmunkákat. A konferencia az eredményhirdetéssel és az ünnepélyes díjkiosztással zárult. /Ferenczy Anna: Tudományos Diákköri Konferencia a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29/

Május 27-28-án, szombat-vasárnap első alkalommal szervezték meg Backamadarason a Madaras nevet viselő települések találkozóját, melyre meghívták a magyarországi testvértelepülés, Kunmadaras, a Nagykanizsa melletti Bácsmadaras, valamint a hazai Csíkmadaras és Mezőmadaras küldöttségeit is. A Madarasi Napok keretében a falu egykori tudós és filozófus szülötte, Kiss Gergely nevét vette fel a helybeli tanintézmény. Mezőmadaras egy iskolai küldöttséggel, negyventagú tánccsoporttal, Csíkmadaras a helyi tánccsoporttal, zenészekkel érkezett a rendezvényre. Kunmadarassal, a magyarországi településsel Backamadaras 1992 óta tartja a kapcsolatot. A családok közt mára szoros kötelékek alakultak ki, és gyerekeknek folyamatosan cseretáboroztatásokat szerveznek. Backamadarason az iskola névadásának hátterében tízéves munka áll, a tanfelügyelőség részéről csak nemrég érkezett meg a jóváhagyás, hogy a backamadarasi tanintézmény felveheti a neves iskola- és templomalapító Kiss Gergely nevét. Hivatalosan megnyitotta kapuit a falumúzeum. Pletl Rita magyartanárnő valamint Gáspár Kinga, a budapesti néprajzi tanszék tanárának vezetésével rendszerezték, felcímkézték az anyagokat. Elkészült az ünneplő település címere és zászlója. Csiki Sándor Állj meg madár, fejem fölött dalolva! című könyvének bemutatója után a tánccsoportok szórakoztatták a közönséget. /Mészely Réka: Madarasok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29/

Az immár szórványtelepülésnek számító Marosludason május 27-én negyedszer szerveztek Gyöngykoszorú-találkozót, s erre az alkalomra magyarországi néptánccsoportot is meghívtak. A helybeli EMKE rendezvénye ismét a tájegységenkénti néptánc, népdal ünnepe volt. Fellépett többek között a marosludasi Hajdina, s ennek „kiscsoportja”, a Pohánka, a gernyeszegi Boglárka tánccsoport, a Maros Művészegyüttes utánpótlás-együttese, a Napsugár, a holtmarosi táncegyüttes, a szászrégeni Öröktűz Ápolói és a viszonylag újonnan alakult koronkai Gyöngyvirág. /Mezey Sarolta: Gyöngykoszorús örömök. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29/

A Csíkdánfalváért Alapítvány újra kiadja Antal Áron Köderdő mellől /Szent Bonaventúra Könyvnyomda, Kolozsvár, 1927/ című könyvét. Készül a csíkszeredai Alutus nyomdában az új kiadás. A szerzőt elfelejtették. Antal Áron 1881-ben született Csíkdánfalván, 1966-ban halt meg. Történelem- és latintanárként brassói, székelyudvarhelyi és kézdivásárhelyi főgimnáziumokban tanított, 1910-től 1943-ig pedig a csíkszeredai főgimnázium tanára volt. Az 1960-ban papírra vetett Önéletírásában közéleti tevékenységéről, ugyanakkor az őt ért megpróbáltatásokról is beszámolt. Többnyire elbeszéléseket, anekdotikus történeteket írt. Ő írt először Úz Bencéről mielőtt Nyirő József megmintázta volna a népszerű székely figurát. Ugyancsak Antal Áron nevéhez fűződik, hogy megírta a moldvai csángó-magyar egyházközségeket meglátogató Imets Fülöp Jákó életrajzát. Imetsről az utóbbi években iskolát neveztek el Nagytusnádon. A csíki székelyek életét – Tamási Áron és Nyirő József mellett – Antal Áron mutatta be. /Ferencz Imre: Egy elfelejtett író. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 29

Egyrészről nyilvánvaló, hogy jelentős gazdasági érdekek szólnak az integráció mellett. Románia és Bulgária az uniós áruk és beruházási javak számára is fontos piacot jelent. A térség államainak megnyeréséért ugyanis Európa és az Egyesült Államok versenyben áll egymással, figyelmeztetett Bíró Béla. /Bíró Béla: A helyzet fokozódik... = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Kétnapos autonómia-konferenciát tartottak a hét végén Marosvásárhelyen. Az autonómiatörekvések és az EU-csatlakozás között nincs ellentmondás, sőt ez utóbbi erősíti a regionalizmust, fontosabbá teszi a regionális önazonosságot – ez volt a végkicsengése a konferenciának. „Az integráció azt jelenti, hogy létre hozunk egy nagy entitást, a közös Európát, az autonómia pedig azt, hogy létrehozunk kis egészeket – akár helyi autonómiáról, akár a kisebbségi közösségek kulturális autonómiájáról van szó” – fejtette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes. Az RMDSZ elnöke előadásában kifejtette: „a közös Európa egyben mozaik Európa, s az integráció meg az autonómia között nemhogy nincs ellentmondás, hanem az integráció még segíthet is az autonómiatörekvések megvalósításában.” Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke felvetette, hogy az RMDSZ-nek távlatilag stratégiai döntést kell hoznia arra vonatkozóan, hogy erős regionális párttá alakuljon. Borbély László miniszter szerint ki kell mondani: a kisebbségek autonómiája nem veszélyezteti a többség érdekeit. Frunda György szenátor hangoztatta, hogy „az európai uniós csatlakozás növekvő lehetőséget jelent az autonómiaformák megvalósításához, mert az uniós döntési mechanizmusok centralizációjával egyidejűleg erősödik a régiók, az önkormányzatok, a regionális önazonosság szerepe.” /Bögözi Attila: Mozaik Európa – autonómiák Európája. Önkormányzatiság-konferenciát tartottak a hét végén Marosvásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./ Romániában alkalmazható a katalán autonómiamodell, jelentette ki Frunda György RMDSZ-es szenátor Marosvásárhelyen, a Bernády György Alapítvány által szervezett autonómia konferencián. A kisebbségi törvénytervezetről Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette, hogy e jogszabály kapcsán a szövetség koalíciós partnerei úgy viselkednek, mint „egy frusztrált eladósodott”. Kifejtette: az adós azért frusztrált, mert nem sikerül visszaadnia tartozását. Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke elmondta: a román állam a Külügyminisztérium kisebbségi szakértőit arra használja, hogy külföldön minimalizálják a kisebbségi kérdését. /Frunda: Alkalmazható Romániában a katalán autonómiamodell. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

Vírushordozó vándormadarak és az általuk megfertőzött Brassó megyei Feketehalom településen lévő baromfitelep bűnös felelőtlenséggel eljáró vezetői okozhatták a madárinfluenza-járvány májusi kitörését – állapították meg a szakhatóságok. A kór elterjesztéséért felelős személyek ellen eljárás indult. /Terjed a madárinfluenza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./ A Mezőgazdasági Minisztérium jelentése szerint a madárinfluenza-vírus terjedése lelassult az országban, ennek ellenére a hét végi mérleg: 33 új góc. /A madárinfluenza hét végi mérlege: 33 új góc. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Folytatódik a trianoni határok átrajzolásának, illetve az ott mesterségesen létrehozott államok szétesésének folyamata: Montenegró népszavazással döntötte el, hogy független országgá váljék, ezzel Nagy-Szerbia álma végképp szertefoszlik. Előzőleg Horvátország (4,8 millió lakos), Bosznia-Hercegovina 4,4 millió), Macedónia (2,2 millió) és Szlovénia (2 millió) élt a lehetőséggel, hogy lemondjon Belgrád gyámkodásáról, és folyamatban van a koszovói albánok sorsának rendezése. A Szovjetunió és Csehszlovákia után tehát megszűnt Jugoszlávia is. Miközben Montenegró ünnepelt, Moldávia Köztársaság kormánya visszautasította a parlamenti ellenzék egy frakciójának kérését, hogy az ország váljon ki a Független Államok Közösségéből, szakítson Moszkvával. A Mi Moldovánk nevű ellenzéki tömörülés reménységének 1990 óta a romániai ultranacionalizmus hangadói, elsősorban Corneliu Vadim Tudor és Adrian Paunescu szenátorok adnak szárnyakat. Moldávia exportjának jelentős része Oroszországba irányul, cserében a nélkülözhetetlen energiahordozókért. Az első világháborút követően, az 1812 óta Oroszországhoz tartozó Besszarábia 1917 őszén bejelentette autonómiáját, 1918 januárjában függetlenné válását, hogy végül március 27-én az Ország Tanácsa „örökre és az idők végezetéig” hatóan elrendelje az egyesülést Romániával. Ez azonban csak 1940-ig tartott, amikor Moldávia visszatért Moszkva kebelébe. Huszonkét év című könyvében Mikó Imre így írt erről: „A több mint ötvenezer négyzetkilométernyi terület elvesztésénél még nagyobb erkölcsi vereség érte a román hadsereget. Huszonkét éven át egyebet sem hallottak, mint azt, hogy egyetlen barázdát sem fognak vér nélkül másnak átengedni... A Nagy-Románia illúziójában élő románság elvesztette lelki egyensúlyát.” Az egyensúlyt a Nagy-Románia Párt igyekszik helyreállítani azzal, hogy követeli az újraegyesülést, és erre biztatja a moldáviai ellenzéket is. Angela Buciu NRP-képviselő idén március 28-i politikai nyilatkozatában elismeréssel adózott a hős elődöknek, akik Nagy-Románia ősi álmát valóra váltották. Előzőleg, január 13-án a Romania Mare című lap felrótta Moszkvának: az idők folyamán 3 millió idegent telepített be Moldáviába, hogy a lakosság nemzetiségi megoszlására hivatkozva igazolja területi követeléseit (a 4,5 millió lakosú ország 65 százaléka román, a többi ukrán, orosz, gagauz, bolgár és zsidó). Ugyancsak a Romania Mare az egyesülés 88. évfordulója alkalmából cikksorozat közlését kezdte el a történelmi igazság bizonyítására: Besszarábia Romániát illeti meg. /Barabás István: Trianon ördöge nem alszik. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozó mintegy 460 egészségügyi intézmény – elsősorban kórház – vezetőségét cserélik le most életbe lépett kórházi törvény alapján. Megszűnnek a vezetőtanácsok és az igazgatói tanácsok. Az ideiglenes intézményvezetőket – a főigazgatót és az orvosi igazgatót, valamint a főkönyvelőt és az adminisztrációs igazgatót – miniszteri határozattal nevezik ki hat hónapra. Fél év elteltével versenyvizsgát hirdetnek. Kötelező részvételi feltételként a jelentkezőknek el kell végezniük egy menedzseri tanfolyamot. /Belföldi hírek. Leváltják a kórházigazgatókat. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Gyurcsány Ferenc hallgat a kormánylistáról és a várt kormányprogramról. A hét végén a magyar sajtóban megjelent kormánynévsor közel áll a valósághoz. A sajtóhírek szerint Szilvásy György lesz a kancelláriaminiszter, Hiller István az oktatási és kulturális miniszter, Kiss Péter a szociális és munkaügyi miniszter, Petrétei József az igazságügyi és rendészeti tárca vezetője, Lampert Mónika az önkormányzati és területfejlesztési miniszter, Veres János marad a pénzügyminiszter, Gráf József a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. Az SZDSZ bejelentette, hogy Molnár Lajos lesz az egészségügyi miniszter, Kóka János marad a gazdasági tárca élén, és továbbra is környezetvédelmi miniszter lesz Persányi Miklós. Az új kormány várhatóan június 2-án mutatkozik be és 9-én teszi le az esküt. /A magyar sajtó kitalálta a miniszterlistát. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Tabajdi Csaba, az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségi Intergroup elnöke azt javasolta, hogy az Európai Romák Fórumának mintájára hozzák létre az Európai Unióhoz és az Európa Tanácshoz egyszerre köthető Őshonos Kisebbségek Európai Parlamentjét az európai kisebbségek képviselete céljából. Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetője a szászországi Bautzenben, az Európai Népcsoportok Föderalista Uniójának kongresszusán beszélt erről. Tabajdi előadásában rámutatott: nagy aránytalanság van a tíz új és a tizenöt régi EU-tagállam kisebbségvédelmi rendszere között. A tíz új tagállamnak ratifikálnia kellett az Európa Tanács két kötelező erővel bíró kisebbségvédelmi dokumentumát, a Nyelvi Chartát és a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt, a régi tagállamok közül Franciaország, Belgium és Görögország ezt máig nem tette meg. Fel kellene zárkóztatni a régi tagállamokat a kisebbségvédelem terén, sürgette. Kifejtette: az EU-ban nincs ugyan jogi értelemben vett működő kisebbségvédelmi rendszer, de ez nem jelenti azt, hogy például politikai értelemben ne lennének normák a kisebbségvédelem tekintetében. Tabajdi hangsúlyozta: a kisebbségi jogsértések esetén a számonkérés megoldatlan. /Kisebbségi európai parlament? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Emil Boc, Kolozsvár polgármestere a városi tanács határozata alapján pert indított a volt városvezető, Gheorghe Funar nagy-romániás szenátor ellen, akitől a város javára több mint 1 milliárd lejt szeretne visszaszerezni. Funar ugyanis nem volt hajlandó építkezési engedélyt kibocsátani az Alimentara Kft. számára, pedig erre jogerős bírósági döntés kötelezte. A magáncég sikeresen perelt, s így a polgármestert 1998-ban 900 millió régi lej kártérítés kifizetésére kötelezte a bíróság. Az elöljáró a városi költségvetésből fizette ki a szóban forgó összeget. Amennyiben Boc sikerrel jár, a pénzt Funar szenátori fizetéséből fizeti ki vagy javait elárverezik. /Boc beperelte Funart. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

Kevés kivétellel szakmájukban, itthon helyezkedtek el a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem /EMTE/ végzősei. A hét végén már a második évfolyam ballagott a Sapientia csíkszeredai karain, ahonnan közel százötven diákot búcsúztattak. Balázs Lajos, a csíkszeredai román tanszék vezetője bemutatta a tavaly végzett diákok diplomáit is, melyeket a Bukaresti Tudományegyetem állított ki, feltüntetve rajtuk, hogy a diák hol végezte tanulmányait. Balázs Lajos szerint ez „az első hivatalos nyugtázása az itt folytatott munkának”. Bakacsi Gyula, a Gazdasági és Humántudományi Kar dékánja szerint „az egyetem eredeti célkitűzése is az volt, hogy az itt végzett diákok itthon találjanak munkát, és ezt a küldetést az egyetem teljesítette”. A diplomázott diákok közül vannak, akik mesterképzéseken vesznek részt, az egyetem hallgatói közül két diák már tanársegédként tevékenykedik. A Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán is tavaly végzett az első évfolyam, és a diákok többsége a szakterületén talált munkát, jelezte Hollanda Dénes dékán. „Informatika és pedagógia szakos végzőseink voltak, a jó informatikusok egy neves német számítástechnikai cég kirendeltségénél kaptak állást, a pedagógia szakot végzett diákjaink többsége pedig Maros, Hargita és Kovászna megyében jó eredményt ért el a tanári állásokra kiírt versenyvizsgákon” – mondta a dékán. Egyelőre nem tudnak arról, hogy az első végzettekből valaki elhagyta az országot. Az EMTE idén három helyszínen (Csíkszereda, Marosvásárhely és Kolozsvár) és négy karon összesen 830 tandíjmentes és tandíjas helyre hirdetett felvételit. Az oktatás elindításának évében, 2001-ben még csak egy-egy kar működött Csíkszeredában, illetve Marosvásárhelyen, ahová összesen 374 helyre várták a jelentkezőket. Az egyetem működésének és fejlesztésének finanszírozását a magyar állami költségvetés biztosítja Románia területén. /Daczó Dénes, Mihály László: Piacképesek a Sapientia végzősei? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Zsigmond Dezső rendező, Bálint Arthur operatőr alkotása, a Józsi nővér és a sárga bicikli című filmje kapta a III. Film.dok fesztivál kétszázezer forintos nagydíját. Az alkotópáros filmjei sikerrel szerepeltek a legtöbb megmérettetésen, a Csigavár nemzetközi versenyekben is díjakat nyert. A filmben szereplő Székely József Kommandón teljesít egészségügyi, asszisztensi szolgálatot. Itt a világtól elzárva különösen egymásra szorulnak az emberek. Józsi nővér „mentőautója”, jellegzetes sárga biciklije a falu legkülönbözőbb pontjain tűnik fel: a betegek háza, a rendelő, a sportpálya, a kocsma előtt. A Román Televízió ezereurós díját a Zátonyon című, Száva Enikő rendező és Bálint Arthúr operatőr alkotta film érdemelte ki, a Duna Televízió háromszázezer forintos díját a 12 voltam 56-ban című Edvy Boglárka és Silló Sándor rendező, illetve Halász Gábor operatőr filmje kapta. Az RMDSZ 10 millió lejes díját a Kinda Lázár és a Csíki Traktor kapta, Daczó Katalin és Berszán-Árus György, illetve Elekes György filmje. Csíkszereda önkormányzata Lakatos Róbert Moszny c. filmjét díjazta, a Megyei Kulturális Központ díját a Síró ponyva című alkotás, Vizi Mária és Szepesi Dávid filmje érdemelte. /Farkas Imola: Díjözön a III. Film.dok-on. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

Hosszú idő után először lépett fel Szatmárnémetiben a debreceni Csokonai Színház társulata. A színház zsúfolásig megtelt nagytermében Sütő András Káin és Ábelét adták elő nagy sikerrel. A drámát az innen áttelepült Miske László rendezte. /B. É.: A debreceni Csokonai Színház vendégjátéka. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 29./

Románia legnyugatibb csücske, a Temes megyei Óbéba település határában található román–magyar–szerb határ Triplex Confinium emlékműnél a három ország képviselői ünnepelték meg a Duna–Körös–Maros–Tisza Regionális Együttműködés kilencedeik évfordulóját. Május 27-én Tihomir Simic, a Vajdasági Autonóm Tartomány ügyvezető tanácsának alelnöke, Constantin Ostaficiuc, a Temes Megyei Tanács elnöke és Marosváry Attila, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke mondtak beszédet. Mindhárom fél egyetértett abban, hogy Románia európai uniós csatlakozása megkönnyíti a DKMT együttműködést, és segíti a Vajdaságot is a csatlakozásban. A három ország küldöttsége a vajdasági Magyarkanizsára utazott, ahol megtartották a DKMT zárt ajtó mögötti közgyűlését. /László Árpád: Kilencedik Triplex Confinium találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./

A romániai Magyar Zenetársaság szervezésében a Bartók-év alkalmából zenetudományi konferenciát tartottak május 27-én Sepsiszentgyörgyön. Pávai István népzenekutató,   Németh G. István, Sepsiszentgyörgyről elszármazott fiatal budapesti zenetudós előadása után Demény Attila, a zenetársaság elnöke egykori tanára, Vermessy Péter munkásságáról írt reflexióját olvasta fel /(Ferencz): Bartók a Képtárban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 29./

Miután februárban elvetették a javaslatot, most a városi tanács ülésén Lugoson megszavazták a díszpolgári cím odaítélését Kurtág György világhírű zeneszerzőnek, a Temes-parti város szülöttének. Pozsár József alpolgármester elmondta, már februárban, a születésnapján szerették volna átnyújtani ajándékként a díszoklevelet, de akkor a román többségű tanács leszavazta a javaslatot. Kurtág György 1926. február 19-én született Lugoson, 1940-ben Temesváron kezdte zenei tanulmányait. Később Magyarországra települt. Művei közül több hangzott fel és szólal meg napjainkban is a rangos nemzetközi fesztiválokon. /(pataky): Lugos díszpolgára Kurtág György. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./

Május 27-én Szatmárnémetiben Paula Mare, a megyei tanács alelnöke átnyújtotta a testület által adományozott ez évi okleveleket és díjakat. A magyar díjazottak Czintos József színművész, Fejér Kálmán népzenekutató, valamint dr. Bauer Béla gyermekgyógyász. /A Szatmár Megyei Tanács kitüntetettjei. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 29./

Az Arad Megyei Múzeum, az Aradi Polgármesteri Hivatal és az aradi Művelődési Ház negyedik alkalommal rendezte meg a kézművesek vásárát. Több megyéből érkeztek, köztük Hargita megyéből is. Nagy volt az érdeklődés a korondiak sátra előtt. A székelyudvarhelyi Varga Géza most jött el először Aradra mézeskalácsot árulni. /(Kiss): IV. Kézművesek vására. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./

Május 27-én ünnepelte Nagyváradon az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar Megyei Osztályának 15. születésnapját. Dukrét Géza elnök ez alkalomból kiadott új könyvét, A bihari turizmus történetét is bemutatták, majd az EKE elnöke oklevéllel és emléklapokkal köszönte meg a hűséges és aktív tagok tevékenységét. A jelenlévők ünnepi közgyűlés keretében tekintettek vissza az 1991. május 24-ei alakuló ülés óta eltelt időszakra. Dukrét Géza ünnepi beszámolóját megelőzően a részvevők egyperces csenddel adóztak az elhunyt tagok emlékének. Dukrét Géza könyvében a bihari turizmust az 1770-es évektől egészen máig mutatta be. /Sükösd T. Krisztina: Tizenöt év a turizmus szolgálatában. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 29./