Október 22-én Cozmin Gusa, Lavinia Sandru és Sergiu Constantinescu részt vett a Nemzeti Kezdeményezés Pártja temesvári székházának avatóján. Cozmin Gusa országos pártelnök és fiatal kolléganője, Lavinia Sandru támadta az RMDSZ-t, sőt az egész romániai magyarságot. Lavinia Sandru szerint a magyarság olyan “veszélyben” van, hogy pozitív diszkriminációban élhet a románokkal és más kisebbségekkel szemben – ezzel a kisebbségekről szóló törvénytervezetet bírálták, ami szerintük csak plusz pénzkidobás lenne. Markó Béla Sandru szerint csak a pártelnöki mivolta miatt kapott kormányfő-helyettesi titulust, nem is foglalkozik Románia integrációjával. Gusa kijelentette, a kisebbségi törvénytervezet nemzet-, Európa- és alkotmányellenes. Egyébként a tavasszal alakult, a DP-vel szakított zsebpárt céljairól, programjáról érintőlegesen ejtettek szót, inkább csak a “magyar veszéllyel” foglalkoztak. /László Árpád: Nemcsak az RMDSZ-t, az egész magyarságot támadja. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./

Amennyiben október 24-ig, hétfőig nem születik döntés a román parlament felsőházában a kisebbségi törvényről, a jogszabályt hallgatólagosan elfogadottnak tekintik – tájékoztatott Eckstein Kovács Péter szenátor. A szenátor valószínűnek tartja, hogy az ellenzék az alkotmánybírósághoz fordul, és úgy próbálja megakadályozni a törvény létrejöttét. Az alsóházban sokkal több az esély arra, hogy a törvényt elfogadják. Cozmin Gusa logikátlannak, alkotmányellenesnek és Európa-ellenesnek nevezte a kisebbségi törvény tervezetét, Ioan Rus, az SZDP alelnöke pedig kijelentette: pártja nem ért egyet a törvénytervezet egyes pontjaival, és az ellen fog szavazni. /E.-R. F.: Hétfőig eldől a kisebbségi törvény sorsa. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

A Brüsszelbe látogató erdélyi magyar egyházfők azon óhajuknak adtak hangot, hogy a készülő országjelentésben legalább egy-két mondat erejéig szerepeljen az egyházak helyzete is. Szabó Árpád unitárius püspök elmondta: nagyon fontosnak tartja azt, hogy az egyházi vezetők beszámolhattak a törvények alkalmazási módjáról. A visszaigényelt ingatlanok egy részét az önkormányzatok eladták, vagy bérbe adták különböző intézményeknek. A különböző felekezetek eddig mintegy 4100 ingatlant kértek vissza, ennek hivatalosan mintegy 10 százalékát kapták meg, de tényszerűen még ennél is kevesebbet vehettek birtokba. A kultusztörvény hiányosságait is kiemelték az egyházfők. A törvény szerint „az állam anyagilag támogathatja a felekezeti oktatást”, ezzel a mindenkori kormány jóindulatára bízták a támogatást. Ezenkívül, a felekezeti oktatásnak nincs törvényes kerete. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Brüsszelben jártak a kisebbségi egyházak képviselői. Beszélgetés Szabó Árpád unitárius püspökkel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

A Nagy-Románia Párt egyszerű indítványt nyújt be a parlamentben Mentsétek meg a román falvakat címmel. Az indítványban kérik Borbély László területrendezési miniszter menesztését, a gyereknevelési támogatás összegének növelését, valamint 100 millió euró kiutalását vidéki iskolák építésére. /Borbély leváltását kéri az NRP. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Egy elmaradt forradalom áldozatai címmel az 1956-os magyar forradalom romániai hatásairól vetít filmet a Magyar Televízió M2-es csatornája október 23-án. Az Ismertem a félelmet alcímű filmben „megrázó, igaz történeteket mesélnek el az egykori romániai diákok, akiket a magyarországi események tömörítettek egy sorba, és akik ezért kegyetlen büntetésben részesültek, megkínozták, börtönbe zárták” – olvasható Boros Zoltán és B. Nagy Veronika filmjéről. /Film a forradalom romániai hatásairól. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./

Gazda József író, tanár október 20-án Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Házban előadást tartott az 56-os forradalom és a nagyvilág témakörben. Elkísérte Bernád Ilona írótárs és természetgyógyász, aki könyveiből mutatott be néhányat. Gazda József felidézte a magyar történelem sorsfordulóit, a XX. századi magyarságot ért tragédiasorozatot, így jutott el az 56-os forradalomig és a forradalom utáni megtorlásokig. Gazda József és Bernád Ilona világjáró útjának célja a szétszóródott magyarság keresése és megismerése volt. Magyarok Amerikája című nemrég megjelent közös könyvük azokról szól, akik 1956-ban kénytelenek voltak elhagyni hazájukat. Közülük kb. 2000 egyetemi szakember dolgozott sikerrel a tengeren túl, ami egy kis nép számára érzékeny veszteség. /Bakó Botond: ’56-os emlékező összejövetel Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./

Az 1956-os forradalomra emlékezett Asztalos Lajos. Kádár és cimborái, miután elrettentő példaként széltében-hosszában akasztottak, a fölvett dollármiliárd-kölcsönökből kialakított gulyáskommunizmussal kábították a lakosságot. Amikor Ceausescuékat kivégezték, Sütő András találóan mondta, a hétfejű sárkány két fejét lecsapták ugyan, de a többi a helyén maradt. A régi rendszer emberei rátették kezüket a gazdaság jelentős részére. A demokrácia bajnokainak mezében tetszelegnek, az 1956-os megemlékezéseken az első sorban serénykednek koszorúikkal. A forradalmat is ki akarják sajátítani. Erdélyben az értelmiségiek és politikusok egyaránt máig nem fogják fel, a Bolyai Egyetem újbóli létrehozása ellen felhozott mindenféle ürügy nem a demokrácia, hanem az önkényuralom folytatása. /Asztalos Lajos: Ezerkilencszázötvenhat, te csillag. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Sylvester Lajos amerikai útja során ajándékba kapott egy kötetet. Költők forradalma a címe. Az Occidental Press adta ki 1996-ban Budapesten. A könyv immár a harmadik, lényegében változatlan kiadás, egyedül Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse képez kivételt, amelyet az antológia 1957-es (!) első megjelenéshez képest teljes terjedelmében közöltek. Megrázó élmény újraolvasni ezeket az 1953–1956 között született verseket, s hátborzongató arra gondolni, hogy a mostani idők írástudói ,,ütik-e azt a mércét”, amelyet az akkoriak maguknak állítottak. Teljesítik-e a nemzet léte, megmaradása iránti olyféle kötelezettségeiket, mint amilyenre 1953 és 1956 között az akkor élő tollforgató elődeink képesek voltak? Jelenleg azok öltik a változtatást magukra a Kárpát-medencében, akik közvetve vagy közvetlenül – felmenőik révén – a forradalom és szabadságharc elfojtói voltak. De mintha a Bolyai Egyetem és egyebek visszaállítását követelő ifjúsági megmozdulások új idők új dalainak hangjait hallatnák, írta Sylvester. /Sylvester Lajos: 1956 – a magyar írók lázadása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

Az 1956-os forradalom leverése után ha valaki másként mert gondolkodni, eleget mert tenni emberbaráti kötelességének, megverték, rabláncra fűzték, megalázták, lelkét meggyötörték és életét vették. Tófalvi Zoltán a baróti művelődési ház kistermében megtartott előadása ebbe a kegyetlen világba vezetett be. A határokon is átgyűrűző ’56-os eseményeket jól ismerő történész, publicista hangsúlyozta: ,,Bár Erdélyben géppuskák nem ropogtak, de szervezkedések és megmozdulások igenis történtek, következményeik pedig a magyarországiakéval vetekednek.” Kijelentését a Szekuritáté archívumából származó adatokkal és periratokkal támasztotta alá, majd a több ezer meghurcolt által végigjárt kálvárián – Nagyenyed, Szamosújvár, Jilava, Duna-delta – tíz esztendővel ezelőtt tett utazás élményeit osztotta meg. Végezetül megemlékezett a mártírhalált vállaló Moyses Mártonról. /(hecser): Az erdélyi ötvenhat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének 49. évfordulóján Romániában is több helyszínen tartanak emlékünnepséget. Csíkszeredában a Volt Politikai Foglyok Szövetsége és a Németh Géza Egyesület megemlékezéssel egybekötött koszorúzási ünnepséget tart október 23-án. Székelyudvarhelyen a Ferenc-rendi templom melletti volt politikai foglyok emlékművénél koszorúznak, délután bemutatják Buzás László A szekuritáté karmai közt című könyvét. Gyergyószentmiklóson a kommunizmus áldozatai emlékmű előtt beszédet mond a szervező Volt Politikai Foglyok Gyergyói Szervezete nevében az 1956-os vitézi rend erdélyi kapitánya, Salamon László, továbbá dr. Garda Dezső történész, parlamenti képviselő és Pap József polgármester. /Ötvenhatos megemlékezések. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar vezetőinek tüntetést-helytelenítő nyilatkozatai után arra kell gondolni, hogy a több mint másfél évtizeddel ezelőtti gyertyás-könyves tüntetéseken ezek a vezető oktatók is ott lépdeltek a több tízezres tömegben. Lehet, hogy valójában megszerzett pozíciójukat féltik. Az önálló magyar felsőoktatási rendszer megteremtése egy közösség fejlődésének elengedhetetlen összetevője. Ezt maguk az egyetemi vezetők sem cáfolják, csupán a multikulturális értékek talaján elért eredményeket féltik. Milyen multikulturalizmus az, amelyben alá-fölérendeltségi viszonyok alakulhatnak ki? Egy nemzetnek csupán egy kultúrája lehet. /Ferencz Csaba: Zavarodottság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

Dr. Ludányi András egyetemi tanár az ITT-OTT Magyar Baráti Közösség 2005. évi reménység-tavi találkozóról készített összegzésében kiemelten foglalkozott az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idei, valamint a jövő évben esedékes, 50. évfordulóra tervezett megemlékezésekkel. Úgy tűnik, hogy 1956. októberi élménye a szétszórtsági – Ludányi András kifejezése – magyarok körében elevenebb, mint a Kárpát-medencében. A Lake Hope-i találkozó szellemiségét meghatározó személyiségek jelentős részének konkrét élménye 1956, majd az ezt követő menekülés, a hontalanság, a hazából való kirekesztettség okozta trauma Jelenleg azok ,,emlékeznek” nagy csinnadrattával az ,,eseményekre”, akik a barikád másik oldalán álltak. Ludányi András kifejtette: ,A magyarság történetében Trianon a mélypont – 1956 a magyar szabadság csillagzata, amelyet nem távolról kell szemlélnünk, hanem az ötvenhatos eszméket magukhoz ölelő magyar szervezetekben, a cserkészmozgalomban kell tovább éltetni”. 1956 volt a központi témája a Magyar Baráti Közösség Lake Hope-i közgyűlésének is. Lauer Edit, az Amerikai Magyar Koalíció Igazgatótanácsának nyugalomba vonult elnöke személyes élményeiről beszélt, arról, hogy akkor a Parlament előtt 14 évesként volt jelen, édesanyja a körtéri patikában a sebesülteket látta el, a család bekapcsolódott a Molotov-koktél készítésbe is. Az amerikai magyarok ’56-os megemlékezéseiben templomi istentiszteletekre kerül sor, 1956-os filmeket vetítenek, ’56-os témájú vándorkiállítást is útnak indítanak. Lauer Edit lánya, Andrea ’56-os számítógépes szerepjátékot szerkesztett, amelyet folyamatosan bővít. A tervezett Oral History project kezdete máris megtalálható a www.freedomfighter56.com címen. Tervezik továbbá egy, az ötvenhatos élő emlékezetre alapozott kötet kiadását is. Dr. Somogyi Balázs, az MBK gondnoka egy New York székhelyű Ötvenhatos Nagybizottság létrehozásának tervéről szólott. Mózsi Ferenc (Chicago) költő, könyvkiadó és könyvforgalmazó a könyvkiadásról szólott, ezek között a Corvin-közi csatákat említette, Kormos kövek címen’56-os verset publikálnak. 1956 méltó megünneplése akkor válna teljessé, ha a magyar nemzet otthoni és elszakított részei, olyan intézményrendszert működtethetnének, és olyan vezetőszemélyiségeket emelnének az ország és a nemzet élére, akik ’56 igazi eszmeiségét képviselik, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: 1956 – és a szétszórt magyarok (Észak-amerikai portyán). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

Október 20-án megalakult a Kolozsvári Literátor Klub (K.L.K.) a Bulgakov kávéházban. Célkitűzése, hogy minden alkotóművész számára teret biztosítson művei bemutatására. A négy alapító tag: Bréda Ferenc, Orbán János Dénes, Karácsonyi Zsolt és Muszka Sándor. Évente egyszer összeállítanak majd egy antológiát is, amelyben közölni fogjuk a Literátor Klubban elhangzott legjobb verseket és prózákat. A különbség a Bretter György Irodalmi Kör és a K.L.K. között, hogy míg az egyiket hetente rendezik meg és az alkotónak rendelkeznie kell legalább két-három írással vagy verssel, a K.L.K.-ban akár egy négysorost is felolvashat bárki. /D. I.: Megalakult a Kolozsvári Literátor Klub. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Egyed Emese professzor, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője nyitotta meg a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a 30 évvel ezelőtt megalapított Finn Lektorátus ünnepelését. A kétnapos rendezvénysorozaton részt vett többek között Szilágyi N. Sándor, a Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszék docense, és Keszeg Vilmos, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője is. Jelenleg 30 ország 100 egyetemén mintegy 4000 diák tanulja a finn nyelvet és irodalmat. /Köllő Katalin: 30 éves a kolozsvári Finn Lektorátus. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Október 23-a, Magyarország nemzeti ünnepe, valamint az együttes magyar–román kormányülés alkalmából október 21-én díszelőadást tartottak Bukarestben, a Román Atheneumban. Műsoron Bartók- és Enescu-művek szerepeltek a George Enescu Filharmónia Szimfonikus Zenekarának előadásában. A felújított koncerttermet zsúfolásig megtöltő közönség – soraikban ott voltak a magyar és román kormány tagjai, élükön a két kormányfővel – vastapsa hatására ráadásként Bartók román táncát játszotta a zenekar. „Két ország határa nem két kultúra határa” – mondta üdvözlőszavaiban a magyar kulturális miniszter a Bukarestben most zajló magyar kulturális napokkal példázva a kölcsönhatások egymást gazdagító erejét. /Borbély László: Ráadás Bartókkal. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Október 17-én, a Bolyai Tudományegyetemért tartott tüntetésen Kolozsváron kevesen voltak. Akik hiányoztak, saját magukat minősítik távolmaradásukkal. /Széplaki Attila: Egy tüntetés margójára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

A csíkszeredai Megyei Kórház, a Hargita Megyei Orvosi Kollégium és a Martoni Alapítvány szervezésében október 20–22. között zajlanak a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban az Erdélyi Orvosnapok. A szakmai jelleg mellett a rendezvény másik célja a baráti kapcsolat visszaállítása a család-, valamint a szakorvosok között, mondta dr. Bokor Márton, a Megyei Kórház igazgatója a rendezvény megnyitóján. A konferencián többek közt szó volt a szakorvos és a családorvos együttműködési lehetőségeiről szemészet, a tbc-s betegek ellátása, a prenatális ellátás, a reumatológiai betegségek kezelése stb. terén. /Székely Judit: Erdélyi Orvosnapok kilencedszer. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Október 21-én Csíkszeredán nyolcadik alkalommal került sor a Székelyföld kulturális folyóirat nívódíjainak ünnepélyes kiosztására. Ferenczes István költő, a folyóirat főszerkesztője üdvözölte a jelenlévőket, köztük a magyarországi testvérfolyóiratok szerkesztőit, majd a 100. számához közeledő folyóirat (januári szám) kapcsán arról beszélt, hogy a Hargita Megyei Önkormányzat támogatása nélkül aligha lehetne intézményteremtésről beszélni. Az idei díjazottak: László Noémi, Demeter M. Attila, Láng Gusztáv és Buda Ferenc. A fiatal költőnő laudációját György Attila; Demeter M. Attila és Láng Gusztáv laudációit Lövétei Lázár László írta (felolvasta Molnár Vilmos), aki éppenséggel a Déry Tibor-díj átvétele okán nem lehetett jelen. A Székely Bicskarend második alkalommal került kiosztásra. A Buda Ferenc költőnek ítélt díj szimbolikájáról Fekete Vince beszélt (hűséges társ, jó barát, otthonteremtő szerszám, használati eszköz stb.). /Székelyföld-díjak – nyolcadszor. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Október 21-én Csíkszeredában koncertezett az Omega együttes, mintegy ötezren nézték meg műsorukat. A koncert előtt a zenekar tagjai udvarhelyszéki árvíz sújtotta településeket kerestek fel, majd fogadta őket hivatalában Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Farkaslakán Tamási Áron sírjánál megyei és helyi elöljárók fogadták a zenekart. A helyi fiatalság ezalatt néptáncbemutatóval szórakoztatta az egybegyűlteket. A zenekar tagjai felelevenítették a 23 évvel ezelőtti utolsó romániai fellépésük történéseit. Hangsúlyozták, hogy a koncert bevételét az augusztusi udvarhelyszéki áradások áldozatai megsegítésére fordítják. Ugyanakkor biztosították a hallgatóságot, hogy új koncertkörútjaik során a határon túli magyarok által lakott településeket is felkeresik. /(Szász Emese, Sarány István): Csíkszeredában koncertezett az Omega. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Backamadarason az általános iskola egyik osztályából a volt moziterembe költözött a falumúzeum, amelynek tárgyait Albert-Búzási József tanár a kilencvenes évek elején kezdte gyűjteni. A szövés-fonás munkaeszközeit a fonók emlékképei egészítik ki, a katonasisakot, háborús tárgyakat a huszárok fényképei, régi pénzérmék teszik színessé. A mezőgazdasági eszközök egyik legértékesebbje egy háromszáz éves faeke. Albert-Búzási Margit iskolaigazgató, a múzeum lelke úgy véli, hogy ezek a tárgyak sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek. /(mr): Moziteremből falumúzeum. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./

Prelaucek József katolikus plébános egy éve szolgál az Arad megyei Németszentpéteren, ahol összesen 200, a hozzá tartozó filiákban, Székesúton és Nagyfaluban további 150 híve van. Németszentpéterről a németek már elköltöztek, a hívek legtöbbje magyar és vegyes családban él. Az iskolában zajló hitoktatás is magyar és román nyelven zajlik a 30 gyermek számára. Idén Székesút község tanácsa 10 000 (100 millió) lejjel támogatta a hatáskörébe tartozó 3 település ortodox templomait, sőt a székesúti katolikus templom tetejének a javítására is kiutalt 500 (5 millió) lejt. Szükséges a németszentpéteri templom felújítása is, mert bádogfedele több helyen lyukas. /Balta János: Sürgős javítás szükséges. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./

Pál József Csaba főesperes, resicabányai plébános, a temesvári egyházmegye havi folyóirata, a Vita Catholica Banatus főszerkesztője kezdeményezésére az egyházmegye katolikus újságírói számára első ízben tavaly szerveztek tanácskozást Temesfőn. Október 14–16. között ugyancsak a Vita Catholica Banatus szervezésében immár második alkalommal gyűltek ugyanott az egyházmegyei média munkatársai. A temesvári püspökség képviseletében részt vett Böcskei László általános helynök, aki az egyházmegyei tevékenységeknek a katolikus és a világi sajtóban való tükrözéséről tartott kiértékelőt. /Sipos Enikő: A katolikus média munkatársainak találkozója. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./

Kemény Henrik fogalom a bábos szakmában a magyar nyelvterületen, ő a magyar bábos dinasztia utolsó tagja. Apja is bábos, nagyapja bábszínház-tulajdonos, bűvész és cirkuszigazgató volt. A nemrégiben nyolcvanadik születésnapját ünneplő Heni bácsi Kolozsvárra látogatott, a Romániai Magyar Bábos Találkozóra. „A Vitéz László történeteket még a papa vette át a nagyapától”, mesélte. Könyvet lehetne írni az emlékeiből. Járt már Londonban, Tajvanban, Indiában, Moszkvában találkozott orosz társával, Petruskával, s annak mesterével, Obraszovval. /Köllő Katalin: „Tessék, csak tessék, vissza nem térő alkalom”. Kemény Henrik, az élő legenda Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Megnyílt a szovátai Sánta Csaba bronzszobrainak kiállítása Szovátán a Teleki Oktatási Központban. /N.M.K.: Sánta Csaba kiállítása a szovátai Teleki Oktatási Központban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./

Sztálin budapesti szobra a diktatúra mementója volt, 1951-ben avatták fel, előtte kellett tartani a felvonulásokat. Az 1956 októberi forradalom első estéjén ledöntötték (csak a csizmapár maradt a talapzaton) és szétdarabolták az óriás bronzfigurát. Az összegyűlt tömeg a Városligettől a Nagykörútig, a főváros centrumát jelentő Emke-sarokig, majd a patinás étterem mögötti Akácfa utcába vonszolta a szobrot. Ott sok százan láttak neki a földarabolásához. A diktátor jobb kézfejét a Nemzeti Múzeumban láthatja a mai közönség, néhány korabeli relikviával egy tárlóban. A hetvenes évek végén telefonutasításra a többszáz négyzetméteres relief falat az egyik építőipari vállalat dolgozói lebontották. Mivel semmiféle külön útmutatást nem kaptak, buldózerekkel mentek neki a mészkő domborműveknek, amelyek ennek következtében ripityára törtek. Ebből botrány kerekedett, mivel Mikus Sándor, a szobor alkotója – aki akkor már kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész volt, valamint a SzOT-kitüntetés mellett a Munka Érdemrend arany fokozatát és a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is megkapta –, a legfelső párt- és állami fórumokig elment sértettségében és felháborodottságában. A csorbát kiköszörülendő és a szobrász erkölcsi kárát megtérítendő céllal hozott újabb felső utasítás arra kötelezte az illetékeseket, hogy a reliefsor minden egyes elemét megkeressék és sziszifuszi munkával utólagosan összerakják. Mire a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat udvarán összegyűlt a kőtörmelékek garmadája, neves művészekből alakult grémium a törmelékek állapotának kivizsgálására. Egyöntetűen megállapították, hogy ezt a romhalmazt már nem lehet restaurálni. Ekkor azt találták ki, hogy darabonként újra kell faragni a reliefsort – Mikus személyes irányításával – egy csepeli park dekorálására. Lassan el is készült tucatnyinál több részlet, de aztán a munkálatokat ismét leállították, feltehetőleg a mester 1982-ben bekövetkezett halála után. Budapesten a Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumban tárolták hosszú esztendőkön át, majd egy 2002-es szerződés tanúsága szerint a tizenkilenc részletből álló, összesen 27x1 méteres reliefsort a Terror Házának kölcsönözték ki. (MTI-Press) /Mi maradt a Sztálin-szoborból? = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Az amerikai katonai támaszpontok romániai elhelyezéséről folytatott tárgyalások lezárultak, erről a következőkben megállapodást írnak alá a felek, közölte Traian Basescu államfő október 23-án, vasárnap, miután találkozott Stephen Hadley-vel, az Amerikai Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadójával. Az államelnök elmondta, az amerikai katonai támaszpontokat Babadag, Konstanca vagy Fetesti térségében helyezhetik el. /Amerikai katonai támaszpontok Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Kedvezően véleményezte a Velencei Bizottság a kisebbségi törvénytervezetet – tájékoztatott Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes, akit azért hívták meg Velencébe, hogy ismertesse a román kormány és az RMDSZ álláspontját. Markó a bizottság soros ülésén kérte a testület támogatását, hogy minél európaibb jogszabály születhessen, amely alkalmas lesz arra, hogy a kisebbségi közösségek számára megfelelő jogokat, e jogok gyakorlásához pedig megfelelő intézményeket biztosítson. A román kormány nevében a román Etnikumközi Hivatal és a román külügyminisztérium küldte el véleményezésre e nemzetközi testülethez a törvénytervezetet. A Velencei Bizottság jelentéstevői pedig kidolgoztak egy jelentést, melyet egyhangúlag elfogadtak október 22-én. A Velencei Bizottság állásfoglalásában üdvözli a romániai kisebbségek törvénytervezetét, úgy értékeli, hogy ez a jogszabály lehetőséget fog teremteni Romániában a kisebbségi jogok megerősítésére és kiszélesítésére. Az állásfoglalás szerint a kulturális autonómia eszköz arra, hogy a nemzeti közösségek közvetlenül részt vegyenek minden olyan döntésben, amely saját oktatásuk, kultúrájuk megőrzésében és fejlesztésében jelentőséggel bír. „A kisebbségi törvénytervezetben rögzített kulturális autonómia képes arra, hogy biztosítsa a nemzeti kisebbségek számára a tényleges döntéshozatali jogosítványokat, nem csupán egyszerű konzultációs jogot, ahogy gyakran más országokban rögzítették” – olvasható a bizottság véleményezésében. A Velencei Bizottság – hivatalos nevén az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága – független nemzetközi jogászokból álló testület. A bizottság egyetlen kifogást tett szóvá, ez a jogorvoslatra vonatkozik, a kisebbségi törvénytervezetben ugyanis nincs pontosan meghatározva, hogy jogsérelem esetén milyen szankció jár. Ismeretes, a Velencei Bizottság a romániai önkormányzati választási törvény véleményezésekor azon aggodalmának adott hangot, miszerint a jogszabály diszkriminatív előírásokat tartalmaz, hiszen nem teremt esélyegyenlőséget a parlamenti képviselettel rendelkező, illetve nem rendelkező nemzeti kisebbségi szervezeteknek a választásokon való részvételéhez. A nagy vitát kiváltott választási törvény ugyanis arra kötelezi a parlamenti képviselettel nem rendelkező szervezeteket, hogy a bejegyzéshez szigorú feltételeknek tegyenek eleget. /Velencei Bizottság: zöld út a kulturális autonómiának. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án Kolozsváron a Farkas utcai református templomban tartott istentiszteleten folytatódtak az 1956-os magyarországi forradalomra való erdélyi megemlékezések. Az istentisztelet után a kolozsváriak a templom előtt felállított színpadon szervezett és a Duna Televízió által élőben közvetített ünnepségen vehettek részt. A forradalom erdélyi megtorlásának egyik áldozata, Mózes Árpád nyugalmazott erdélyi evangélikus püspök felszólalásában úgy értékelte: az 1956-os magyarországi forradalom világtörténelmi esemény volt, hitelét az adja, hogy egy maroknyi népnek volt bátorsága kibontani a szabadság zászlaját a zsarnok világbirodalommal szemben. Emlékeztetett: Erdélyben is megteltek a börtönök, sokan a fogságban elszenvedett kínzások miatt pusztultak el, de voltak olyanok is, akik például a Duna-deltában kényszermunkába fogva kínlódtak évekig embertelen körülmények között. Felléptek többek között a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Karának hallgatói is, akik Sebők Anna Kolozsvári perek 1956 /Hamvas Intézet, Budapest/ című munkájából olvastak fel. Ebben Páskándi Géza felesége levéltári kutatások és túlélők vallomásai alapján állította össze az 56-os forradalom erdélyi történéseit, a megtorlásokat, áldozatokat. Délután a Kolozsvár Társaság szervezésében az Operában került sor az 1956 – Moszkvától Kolozsvárig című emlékünnepségre. /B. T. : Ötvenhatra emlékeztek Erdélyben is a magyar forradalom 49. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök az október 23-án Kolozsváron, tartott megemlékezésen szólt a Farkas utcai református templom előtti téren összesereglett közel ötszáz főnyi hallgatósághoz. Kolozsváron első ízben tartott nagyobb szabású, szabadtéri 56-os megemlékezésre a város 60 ezres magyarságához képest kevesen jöttek el. Bozóki András kulturális miniszter október 22-én Budapesten, a Műegyetemen mondott beszédet egyetemisták és határon túlról érkezett magyar fiatalok előtt. Felszólalásába többször is belefütyültek, az idősebb meghívott vendégek pedig hangos, folyamatos tapssal adtak hangot nemtetszésüknek. /Benkő Levente: 1956 mindenkor erőt adó forrás. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án Kolozsváron az evangélikus templomban gyülekeztek mindazok, akik együtt óhajtottak emlékezni 1956-ra. A gyülekezetet Adorjáni Dezső Zoltán püspök köszöntötte. Igehirdetésében dr. Geréb Zsolt professzor a megbocsátásra és a megbékélésre szólított fel, egyszersmind arra figyelmeztetett: a nép múltját, szenvedéseit nem szabad elfelejtenünk. Dávid Gyula irodalomtörténész emlékbeszédében kiemelte azoknak az ismert vagy névtelen romániai magyaroknak az alakját, akik életükkel vagy szabadságukkal fizettek akkori bátor kiállásukért. Kiss Béla lelkész gyertyát gyújtva emlékezett azóta elhunyt bajtársaira, azokra a papokra, teológushallgatókra és tanárokra, akikkel együtt szenvedték el a börtön megaláztatásait, és akiknek felekezeti különbségeken túlmutató emberi nagysága, odaadása nélkül talán nem lehetett volna túlélni azokat az időket. Hatházy András színművész az 1956-os forradalom hatására keletkezett versekből szavalt el néhányat. /E.-R. F.: Gyertyagyújtás a bajtársak emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án Kolozsváron emlékműsor volt a Magyar Operában, a rendezvényt a Református Kollégium vegyes kara nyitotta meg. Laczkó V. Róbert színművész a Kolozsvár Társaság nevében köszöntötte az egybegyűlteket, majd színpadra szólította Vlacseszláv Szereda műfordítót, aki az 1956-os magyarországi forradalomnak a kremli visszhangjáról számolt be, tökéletes magyarsággal. Szereda elmondta: a szovjet vezetésnek 1956 őszén nem volt választási lehetősége: a magyarországi forradalom bukásra ítéltetett. A szovjet vezetés eleinte csapatainak kivonását tervezte, majd október 31-én Hruscsov a kínai kommunista vezetők sugallatára döntött a forradalom elfojtásáról. Ezt követően Dávid Gyula irodalomtörténész emlékezett a forradalom erdélyi kihatásaira. /Nagy-Hintós Diana: Emlékműsor a Kolozsvári Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./