Két évtizede hunyt el Ficzay Dénes /1921-1985/, Arad helytörténésze. Iskolája falán emléktábla őrzi a nevét, és sokan a pedagógiai szakkönyvekben ajánlott módszerének köszönhetik, hogy megszerették az olvasást. Híres aradi sétáin beszélt az érdeklődőknek városáról. Akik tanítványai voltak, helytörténeti kutatásra adták fejünket a környéken, valamennyien az ő “köpenyéből” bújtak elő. /Puskel Péter: Húsz év múltán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 2./

Reiner Antal 94 633 714 lejjel adósa a néhai őrnagy családjának, ifj. Aurel Dionisie Agachének, aki beperelte Reinert. Agache apját 1989 végén a felháborodott tömeg agyonverte. Ezért indított pert az elhunyt fia. A kifizetési határidő március 16-a. Amennyiben Reiner nem fizet, a bírósági végrehajtó árverésre bocsátja Reiner esztelneki házát. A bírósági döntés szerint Reinernek csak a ház fele és az ingatlan egyharmada van birtokában. A kézdivásárhelyi területi RMDSZ számláján, amelyet az ún. Agache-ügyben szereplő személyek megsegítésére nyitottak, Reiner Antal részére mindössze 47 millió lej gyűlt össze, ami kevés ahhoz, hogy az Agache családnak kifizessék a 2001-ben megítélt kártérítést. A New York-i székhelyű Magyar Emberjogi Alapítvány (HHRF) hajlandó lenne az RMDSZ által nyitott számlán levő összeget pótolni, hogy ne kerüljön sor Reiner házának az árverésére. /Iochom István: Március 16-án elúszik Reiner háza (Agache-ügy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./

Nagyenyeden a legutóbbi tanácsülésen elfogadták a háromnyelvű helységnévtábla használatát. Kováts Krisztián alpolgármester az RMDSZ-tanácsosokkal a város múltjára hivatkozott, hozzátéve, a magyar lakosság részaránya Nagyenyeden 16%-os, de háromnyelvű a felirat Medgyesen, ahol a magyarok 11,8, míg a szászok 2,07%-ban vannak jelen. Nagyszebenben, ahol a németek aránya mára mintegy 1,6% csupán, a Sibiu elnevezés alatt a Hermannstadt nevet is feltüntették. Rácz Levente megyei RMDSZ elnök elmondta: amennyiben a prefektúra beleegyezik, akkor egy-két héten belül felkerül a város határába a háromnyelvű helységnévjelző tábla. /Szabó Csaba: Fehér megye. Az Aiud mellé felkerül a Nagyenyed is. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Nemcsak Óradnán van „magyar csoda”, hanem Beszterce-Naszód megye más településein, így – többek között – Sajóudvarhelyen, Újősön, Lekencén és Köbölkúton is. Sajóudvarhelyen, Erdély egyik legrégibb templomával, és a magyar középkor legszebb emlékeivel rendelkező faluban 22 (!) gyermek iratkozott be a hivatalos keretek között indított fakultatív magyar nyelv és irodalom tanfolyamra, Újősön pedig 27 kisdiák. Hasonló a helyzet Lekencén és Köbölkúton is. Óradnáról Kovács Attila plébánost hittant és magyart tanít. /Sz. Cs.: Beszterce-Naszód megye. Feljövőben a magyar nyelv csillaga. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

A kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola VIII. osztálya a tavalyi Az égig érő fa című gyermekopera bemutatásának sikerén felbuzdulva idén A gyimesi vadvirág című háromfelvonásos népszínművet vitte színre. Az előadás osztatlan sikert aratott a község falvainak színpadán. /Tima Mária-Magdolna, Kászonaltíz: A gyimesi vadvirág a Kászonokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 2./

A múlt hét végén a szászrégeni művelődési intézmények, a városi könyvtár, a helyi művelődési ház, az Ifjúsági Klub, valamint a Kemény János Művelődési Társaság szervezésében író-olvasó találkozó és könyvbemutató zajlott Szászrégenben. Vendégük volt Kolozsvárról a fiatalabb írógeneráció két tagja, Sántha Attila, író és szerkesztő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és Orbán János Dénes. Sántha Attila szerkesztésében jelent meg Szini Lajos (Laji bá') Küsdeg nyüszkölések /Havas Kiadó, Kézdivásárhely/ című könyve. Orbán János Dénest költőként ismerik inkább, de több műfajban alkotott, és több mint tíz kötete jelent meg eddig. Most Búbocska, című meseregényét mutatta be. A könyv a Medium Kiadó (Sepsiszentgyörgy) és az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó (Kolozsvár) közös kiadványa. /Író-olvasó találkozó Szászrégenben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

Hatvan esztendő múltán Puyin Oroszország elnöke valamit ígér a hajdani legyőzött-felszabadított-megszállt ország mostani kormányfőjének. Gyurcsánynak. Magyarországnak megígérték, hogy visszaszolgáltatnak igen értékes ősnyomtatványokat, ritka kéziratos könyveket, amelyeket annak idején szovjet katonák vittek magukkal a neves sárospataki könyvtárból. Százhetvenhárom kötet sorsa talán megoldódni látszik, egyelőre. Csakhogy a hadizsákmány ennél sokkal tetemesebb. Ma a magyar állam legalább negyvenezer eltulajdonított műkincs hollétét bizonyítja. Mindhiába. Alighogy a szovjet csapatok megvetették lábukat a Duna pesti oldalán, a harcoló alakulatok nyomában megjelentek a különleges egységek, hogy elfoglalhassák a magyar főváros múzeumait, bankjait, közraktárait. Ők voltak a kincsvadászok, tanult művészettörténészek, muzeológusok, akik az orosz állambiztonsági szervezet szolgálatában dézsmáltak, részletes utasítások alapján. A rablást fél évszázados hallgatás követte. Most van már magyar-orosz restitúciós bizottság, lehet, sóhivatali szereppel. /Pakot Fülöp: Magyar levelek. Ígéret. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./

A Környezetvédelmi Minisztérium 60 kérdést intézett a kanadai Gabriel Resources vállalathoz, amely a verespataki aranykitermeléssel foglalkozik. A kérdések a kitermelés környezeti, technológiai és archeológiai vetületeire vonatkoznak, azzal a céllal, hogy kiderüljön, milyen negatív hatásokat okozna a kitermelés az ország határain túl. A kérdéseket azt követően fogalmazta meg a magyar fél, hogy a román hivatalosságok felkérték, vegyen részt a projektben. /Hatvan kérdés Verespatak-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Nemzetpolitikai zsákutca címmel számol be a Pozsonyban megjelenő Új Szó március 2-ai száma a magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek szakértőinek nemzetpolitikát érintő budapesti egyeztetéséről. A tanácskozáson részt vevő Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke zsákutcának nevezte a budapesti egyeztetés végkifejletét. A határon túliak a Szülőföld Alappal és az autonómiával kapcsolatos napirendi pontot mellőzni javasolták. Duray indoklása szerint „azért, nem akartunk erről tárgyalni, mert az autonómia kérdése nemzetközi szinten szakmai és politikai közröhejjé vált Gyurcsány bejelentései után”. „A Szülőföld Alappal kapcsolatban pedig szakmailag egyáltalán nem volt előkészítve a terep. Mivel mindkettő politikai üggyé duzzadt, kértük, helyezzük át a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) keretébe, ám ezt nem sikerült elérni” – mondta Duray, aki szerint a stratégiát nélkülöző eszmecserét a Máért ülésének összehívásáig nincs értelme folytatni. A szakértői egyeztetés további kérdésköréről, az állampolgárságot és a magyarországi letelepedést érintő pontjairól Duray azt mondta: „Porhintés az egész.” /Duray: „az autonómia közröhejjé vált”. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

A román kormány idejében eleget tesz az EU-csatlakozási feltételeknek, beleértve azt a tizenegy kritériumot, amelyet az Európai Bizottság monitoroz – jelentette ki Niculescu Tóni, külügyminisztériumi RMDSZ-es államtitkár, aki most Brüsszelbe utazik, hogy megbeszélést folytasson az Európai Néppárt Bürójának tagjaival. Az Európai Parlament néppárti képviselői ugyanis felkérték José Manuel Durao Barrosót, az Európai Bizottság elnökét, hogy Románia EU-csatlakozási időpontját a tervezett 2007-ről halassza el 2008-ra, mivel az országban általánossá vált a korrupció. /Rostás Szabolcs: Niculescu Tóni szerint Bukarest tartani tudja a határidőket. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Ajánlásban fordultak a Kárpát-medencei magyar református püspökök és főgondnokok a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatához, kérve: a testület deklarálja az egyház alkotmányában, hogy egyháztagnak tekint minden magyar reformátust, bárhol éljen is. A javaslat teljes konszenzussal született meg a Kárpát-medencei magyar református egyházakat és egyházkerületeket tömörítő Generális Konvent kétnapos elnökségi találkozóján, Berekfürdőn. A magyar egyház tagjai lennének a határon túli reformátusok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

A Magyar Polgári Szövetség vezetősége arra kéri a magyar kormányt, hogy gondolja át a határon túli magyarok oktatási támogatása esetében a meghirdetett támogatás igénylési módját. Az MPSZ szerint egyes erdélyi településeken csak akkor fogadják el a támogatási kérvényeket, ha a kérelmező kifizeti az RMDSZ tagságdíjat. „Ez korlátozza azoknak a körét, akik élhetnének a támogatással” – áll a közleményben. A szövetség vezetősége hangsúlyozza: a státustörvény értelmében a tanulók „részesülnek” és nem „részesülhetnek” a 20 000 ezer forintos támogatásban. /Politikamentes támogatást kér az MPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Az amerikai külügyminisztérium 2004-es, Szerbia és Montenegróval foglalkozó emberjogi országjelentése fejezete részleteiben kitért a vajdasági kisebbségellenes incidensekre. A dokumentum szerint jelentősen megnövekedett az erőszakos cselekmények száma a 2003-as parlamenti választásokat követően, amely többségi győzelmet hozott a Szerb Radikális Párt számára. A magán- és egyházi javak rongálása mellett támadások, testi sértések és halálos fenyegetések is előfordultak. Az incidensek „elsősorban a magyarok és a horvátok – a két legnagyobb lélekszámú vajdasági kisebbség – ellen irányultak, de kiterjedtek más csoportokra is (szlovákok, rutének, románok, romák, zsidók, kínaiak)” – áll a dokumentumban. A jelentés két konkrét esetet is megemlít: a Csorba Bélát, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnökét ért halálos fenyegetést és egy távolsági buszon történt magyar iskolás gyerekeket ért bántalmazást. A kisebbségek egybehangzóan panaszkodtak a rendőrség hozzáállására, amely gyakran magukat az áldozatokat hibáztatta a történtek miatt. Számos panasz érkezett a kisebbségi egyházak részéről is, amelyeknek folyamatosan szembesülniük kell a templomok, temetők és más egyházi létesítmények elleni vandalizmussal. A rendőrök hozzáállása ezekben ez esetekben is gyakran kifogásolható. Nem tapasztalható előrelépés az elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatását illetően sem. A Magyar Emberi Jogok Alapítvány folyamatosan tájékoztatja a nemzetközi szervezeteket a kárpát-medencei magyar kisebbségek emberjogi helyzetéről, így a vajdasági magyarellenes incidensekről is. Hámos László, a HHRF elnöke január 7-én Belgrádban találkozott Michael C. Polt amerikai nagykövettel. A találkozó során átadták a HHRF vajdasági kisebbségellenes incidensekről szóló, angol nyelvű, 31 oldalas, 91 esetet tartalmazó, képekkel illusztrált jelentését. /Megszaporodtak a kisebbségellenes incidensek Vajdaságban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetője sajtótájékoztatón üdvözölte Ciprian Dobre prefektusnak a marosvásárhelyi Ion Antonescu utca nevének megváltoztatására vonatkozó felszólítását. A liga már az Antonescu sétány elnevezésekor tiltakozott a névadás, illetve azoknak a személyeknek a kultusza ellen, akik vétkesek a romániai holokausztért. A 2002. évi 31-es számú, a rasszista, xenofób, fasisztoid szervezetek és szimbólumok, az emberiség és a béke elleni merényletek elkövetői elleni kultusz betiltásáról szóló sürgősségi kormányrendelet megjelenése után írásban szólították fel a polgármesteri hivatalt, a prefektúrát és a művelődési minisztériumot az Antonescu sétány nevének megváltoztatására. Akciójuk azonban eredménytelen maradt. /Mózes Edith: A PEL üdvözli a prefektus akcióját. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) ötmillió lejjel bírságolja a Taromot, miután a légitársaság február 14-én a szerelmespároknak kínált kedvezményes utazási lehetőségét az azonos nemű párok nem vehették igénybe. A kirekesztő üzletpolitikára az Accept bukaresti melegszervezet, valamint a Jogerőforrás Központ is felhívta a CNCD figyelmét, akik a vizsgálat során megbizonyosodtak, a Tarom vezetősége valóban csupán az ellentétes nemű párokra vonatkoztatta az akciót. /Ötmillió lejes pénzbírság. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Öt éve folyik a vita az erdélyi magyar gazdálkodói körökben arról, megosztja-e a gazdák érdekképviseletét, hogy önállósult a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) egykori Maros megyei fiókszervezete, mely tavaly decemberben felvette az Erdélyi Gazdasági Egyesület nevet. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület néhány nappal ezelőtt Marosvásárhelyen tartott tisztújító közgyűlésén elhangzott, az EGE-t 32 jogi személyiségű vagy azzal nem bíró gazdakör és társult szervezet alkotja. Az elmúlt öt év alatt az Új Kézfogás Közalapítvány támogatásával, tanfolyamokat szerveztek a gazdáknak, regionális agrárgazdasági oktatási és információs központot indítottak, kapcsolatot létesítettek magyarországi, spanyolországi és belgiumi gazdaszövetségekkel. Az EGE közgyűlésén Máthé László, az RMGE Maros volt vezetőségi, az RMGE jelenlegi elnökségi tagja kérte: „Az EGE vezetői üljenek le tárgyalni az RMGE kolozsvári vezetőivel, hiszen konkrét és hatékony együttműködési szerződés szükséges a két gazdaszervezet között”. Csomós Attila, az EGE újraválasztott elnöke szerint a Maros megyei gazdakörök vezetősége sosem zárkózott el az együttműködéstől, de nem fogadhatja el, hogy a kolozsvári országos egyesület feltételként szabja meg számára, hogy beszámoljon székházi tevékenységéről. Sebestyén Csaba, a kolozsvári székhelyű Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke szerint nincs szakadás a gazdaszervezetek között. „Az önállósult Maros megyei RMGE fiókszervezetet joghézagot kihasználva jegyeztették be RMGE Maros néven. Mindez könnyen megtéveszthette az avatatlant, hiszen nem tudhatta, hogy rólunk, az országosról, vagy az önálló Maros megyei szervezetről van szó. Alapszabályukban az szerepel, hogy csatlakoznak az országos szervezethez, de ezt öt év alatt nem tették meg, tehát nem hisszük, hogy valaha is komolyan gondolták volna” – szögezte le a 12 megyei szervezetet magában foglaló RMGE elnöke. /Bakó Zoltán: Megoszlik az erdélyi magyar gazdatársadalom az RMGE és az EGE között. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

A négy koalíciós párt Szatmár megyei elnökei aláírták az együttműködési egyezményt. Ilyés Gyula, az RMDSZ megyei elnöke elmondta, hogy a protokollum lényegében ugyanaz, mint amit az országos egyesség. El akarják érni, hogy az RMDSZ a megyében betöltött szerepének és súlyának megfelelően tudja szakembereit, a magyarság képviselőit a költségvetési intézmények vezetőposztjaiba juttatni. Ezen a területen különösen nagy hátrányaik voltak mostanáig. /(Sike Lajos): Nem verték dobra, de aláírták. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Március 2-án a kormánykoalíciót alkotó négy párt Temes megyei szervezeteinek elnökei is aláírták a protokollumot. A közintézmények vezetői tisztségei elosztásánál egyelőre négy intézmény került szóba, köztük a megyei tanfelügyelőség, melynek vezetőségébe Halász Ferenc RMDSZ-elnök fog kerülni – főtanfelügyelőként vagy főtanfelügyelő-helyettesi minőségben. Halász elmondta: a parlamenti választásokon kapott szavazatok arányát tekintve az RMDSZ-nek nyolc megyei közintézmény vezető testületében jár egy-egy hely (kiemelt fontosságúnak tartják a művelődési, a mezőgazdasági és az egészségügyi igazgatóságot). /P. L. ZS.: A tanfelügyelőség vezetőségében helyet kap az RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), márc.3./

Az Erdélyi Tankönyvtanács 1993-ban azért jött létre, hogy ösztönözze tantervek és magyar tankönyvek írását, hogy segítse az eredetiben vagy a románból való fordítással készülő tankönyvek, egyetemi jegyzetek és más oktatási anyagok szakmailag és nyelvileg kifogástalan megírását, és hogy véleményt nyilvánítson a már megjelent tankönyvekről. Az Erdélyi Tankönyvtanácsnak nincs hatósági jogköre, és így senkit nem kényszeríthet arra, hogy biztosítsa a tankönyvek megfelelő színvonalát, ezért sorozatosan jelentetnek meg olyan tankönyveket (főképpen fordításokat), amelyek alkalmatlanok az oktatásra. Az Erdélyi Tankönyvtanács nem tehet mást, minthogy cím szerint is megnevezze azokat a tankönyveket, amelyeket alkalmatlanoknak vagy károsaknak tart a magyar oktatásban. Az oktatási törvény előírásainak nem felelnek meg a IV–VIII. osztály számára kiadott ún. „kisebbségi” román nyelv és irodalom tankönyvek. A 9. osztály számára kiadott két magyar nyelv és irodalom tankönyv közül az egyiket ki kell egészíteni, hogy a nyelvi ismereteket is magába foglaló tantervnek megfeleljen, a másikat sürgősen át kell dolgozni. Az iskolákból vissza kell vonni az 1998-ban fordításban készült ének-zene tankönyveket. Az Erdélyi Tankönyvtanács felsorolta a visszavonandó vagy sürgősen átdolgozandó tankönyveket. A szakoktatást is el kell látni magyar nyelvű tankönyvekkel. Az anyanyelvükön tanuló magyar diákok számára hátrányt jelent, hogy részükre nem rendelnek minden (tanterv szerint kötelező) tantárgyból könyvet, hangsúlyozta az Erdélyi Tankönyvtanács /Dr. Péntek János, az MTA külső tagja, egyetemi tanár, a kuratórium elnöke, Dr. Gyenge Csaba, az MTA külső tagja, egyetemi tanár, Dr. Néda Árpád, egyetemi docens, Dr. P. Dombi Erzsébet, egyetemi docens, Dr. Fóris-Ferenczi Rita, egyetemi adjunktus, Burus Siklódi Botond, az RMPSZ főtitkára, Balla Júlia, középiskolai tanár, Baka Judit, ny. tanítónő, tankönyvszerző és Székely Győző, tankönyvszerkesztő/ /Az Erdélyi Tankönyvtanács és a tankönyvek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere nem csak a Bolyai Farkas Líceum, hanem az Unirea és a Művészeti Líceum visszaszolgáltatását is megfellebbezte. Míg a két első esetében nyert, a Művészeti Líceum visszaszolgáltatását jogosnak találta a bíróság. Komáromi Attila, a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség jogtanácsosa elmondta, hogy a Restitúciós Bizottság tavaly szeptember 20-i határozatában juttatta vissza az Unirea Líceumot a püspökségnek, ezt a határozatot is megtámadta Florea. A Táblabíróság február 18-án döntött úgy, hogy a Restitúciós Bizottság határozata jogtalan volt. A Restitúciós Bizottság megfellebbezte a marosvásárhelyi táblabíróság döntését – tájékoztatott Markó Attila kisebbségügyi államtitkár, ugyanúgy a püspökség is. /(antalfi): Vajon még mi minden fog kiderülni? Az Unirea Líceumot is visszapereli a polgármester. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3./

Az A Hétben folytatódtak Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya kapcsán a hozzászólások: a/ Lövétei Lázár László megjegyzéseket fűzött Sipos Géza Az önfelmentő című vezércikkéhez /A Hét, febr. 24./. mondván, nem akarja Sütő Andrást védeni, de Sipos összehordott tücsköt-bogarat, a végén a cikk mondanivalója eltűnt „a sok marhaság között”. Pontatlan, hogy Sipos elhallgatta: Sütő az ötvenes évek után is kapott díjakat, ezzel Sipos azt sugallta, hogy a szorítás lazulásával – amikor irodalmi/esztétikai szempontok is érvényesültek az elbírálásban – Sütő már nem volt/nem lehetett jó író. Lövétei Lázár László szerint Sipos írásában „a legelképesztőbb baromság”, hogy Sütő életműve „csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”. Lövétei azt sem fogadta el, hogy Sütő drámái megjelenésükkor a „szelep funkcióját” töltötték be. Sipos lekismesterezte Sütő Andrást. /Lövétei Lázár László: Levél Sipos Géza szerkesztő úrhoz. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ c/ Kántor Lajos kifejtette, a Parászka Boróka vezércikkében emlegetett „fegyelmezett csend” nem most, az olasz Stefano Bottoni tanulmány részletének közlésével szakadt meg, mert már a kilencvenes évek legelején elkezdődött az 1989 decembere előtti erdélyi, romániai magyar irodalom egyes ismert-elismert szerzőinek és műveinek számonkérése. Kántor hangsúlyozta: a „diktatúra életben lévő tanúi, kiszolgálói, áldozatai, akik közül egyesek nem egyszerűen „átnyergelők”, hanem szembefordulók is voltak”. /Kántor Lajos: A megszakított csendről. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ d/ Kuszálik Péter cáfolta Sipos Gézát, aki szerint Sütő Andrásnak 57 könyve jelent meg. Kuszálik Péter kijelentette, hogy az ötvenes években „pártunk és kormányunk előszeretettel szórta a román és magyar dolgozók elé Sütő szakmányban gyártott brosúráit és könyvecskéit, ui. azok igen alkalmas propagandaanyagai voltak a kollektivizálásért folytatott harcnak.” Kuszálik Péter felsorolta, mennyi díjat kapott Sütő András. Kuszálinak erről a felsorolásról Nagy Pál korábban megállapította: „adatgyűjtő szorgoskodása valójában lejárató célzatú kötekedés”. (Látó, 2003. 10. sz.) Kuszálik szerint ez nem lejáratás, de előzőleg megjegyezte: sok adatot kellett összehordania, hogy megerősítse Sipos Géza következtetését („ez csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”). A vitában Kuszálik vállalja az ördög ügyvédjének szerepét. /Kuszálik Péter: Advocatus diaboli. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./

A februári mérések során kiderült, hogy a baróti tisztítóállomásból kifolyó víz szennyezettebb, mint a befolyó szennyvíz, ugyanis az ülepítő, amely az elhasznált víz tisztítására hivatott, még jobban beszennyezi azt. A fertőzött víz a Barót patakból a Feketeügybe, majd az Oltba folyik. A vizek szennyezettsége még nem haladja meg a megengedett mértéket, de a befagyott folyókban nem oldódik megfelelően a bekerült szerves anyag. /Bíró Blanka: Ökológiai bomba Baróton. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Tamás Sándor képviselő Antal Árpád András képviselőtársával felhívást tett közzé a civil szféra támogatására, javasolva, hogy a jövedelemadó egy százaléka valamely civil szervezethez jusson. /Béres Katalin: Egyperces Tamás Sándor képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Szászváros kis város Dél Erdélyben, a történelmi Hunyad megyében, a város magyarsága rendre apadt s jelenleg már a szórványok szórványának tartjuk számon magunkat, írta a városról hírt adó olvasói levél. 1989 után sikerült újra indítani a magyar óvodát és iskolát, ezeknek benépesítésében az oroszlánrészt Böjte Csaba ferences atya vállalta. A templomokban emlékünnepségeket rendeztek gróf Kún Kocsárdra és gróf Kuun Gézára emlékezve, az egyháznak és a nemzetnek szentelt munkásságuk ismertetésével. Bíró Antal ferences szerzetes előadását hallgatták meg az egyetemes imahét alkalmával, aki verseiből is felolvasott. /Bíró J. Antal: Szászvárosi hírek. Postafiók rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Erdőszentgyörgyön a Dokumentációs Központ tavaly februárjában nyitotta meg kapuit, idén januártól Székely Ferenc vette át az irányítását. Egy nagyobb teremből – ahol a könyvek, televízió, számítógép, CD-lejátszó található, és egy kisebb szobából áll, melyben a diákok társasjátékokkal tölthetik idejüket. Jelenleg tizenötezer kötetes a könyvtár, de ezt a közeljövőben húszezerre szeretnék bővíteni. Sok köztük a ronggyá olvasott, kötelező klasszikus mű. Ez mind a magyar, mind a román könyvállományra érvényes. Sokan szívesen átadják nekik kiolvasott vagy fölösleges könyveiket. Hiányoznak az oktató-nevelő játékok, a CD-romok és videofilmek. /Mészely Réka: Lyukasóra a Tudás Fája mellett. Élet az erdőszentgyörgyi dokumentációs központban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3./

Négy megyéből – Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs és Szilágy – összesen 150 fiatal vett részt a Nagyiklódon első alkalommal megrendezett vallásos zenei fesztiválon. A hétvégi kórusfesztivál házigazdája a helybeli baptista egyházközség. A besztercei, dési, tordai, széplaki, szamosújvári, tövisi, zsibói és nagyiklódi énekkarok vallásos énekekből összeállított műsort mutattak be, de vallásos versek is elhangzottak, bibliai jeleneteket is megelevenítettek. A fesztivál második részében a résztvevő csoportok egy-egy rövid színdarabot mutattak be. Hasonló egyházi jellegű zenei vetélkedőre került sor nemrég a szamosújvári baptista imaházban is, ahol szintén nagy sikert aratott a nyolc résztvevő énekkar. /Erkedi Csaba: Nagyiklód. Egyházi kórustalálkozó tortákkal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Városi táncházakról, falusi táncalkalmakról szóló írásokat, népzenéről és néptáncról szóló tanulmányokat tartalmaz az a könyv, amelyet a kolozsvári Bogáncs néptáncegyüttes születésnapi rendezvénysorozata keretében március 2-án mutattak be. Könczei Ádám írásait fia, Könczei Csongor néprajzkutató saját tanulmányaival kiegészítve adta közre Írások az erdélyi táncház vonzásköréből címmel, a Kriza János Néprajzi Társaság gondozásában. Könczei Ádám „működése egyfajta egyszemélyes háttérintézményt jelentett az intézményrombolás korszakában: termet intézett, beadványokat és újsághirdetéseket írt, műsorfüzeteket, plakátokat szerkesztett, amelyeket, ha szükség volt, saját maga szórt és ragasztott, miközben bátorította és lelkesítette a táncházas fiatalokat, útbaigazította a zenészeket, táncoktatókat.” – írta róla a bevezetőben Könczei Csongor. Kéziratban cikkeivel, tanulmányaival kapcsolatban a csíkszeredai Barozda „frontembere”, Pávai István elmondta, már élőszóban is hallotta ezeket. /(Rostás-Péter Emese): Írások az erdélyi táncházról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

A 2003-as sikertelen kísérlet után Ótelek ismét megpróbálja visszaszerezni közigazgatási rangját. Temes megye legmagyarabb településének mondható, a Bega-csatorna mentén, a szerb határ közelében fekvő Ótelek a mára teljesen elrománosodott Jánosföldével alkotna önálló községet; a jelenlegi központhoz, Újvárhoz Öregfalu, Aurélháza és Magyarszentmárton tartozna. Marossy Zoltán Temes megyei alprefektus bátorítja az önállósulási törekvést, a szavazás április 3-án lesz. /P. L. Zs.: Ótelek önállósulása. = Nyugati Jelen (Arad), márc.3./

Az EMKE és a Nyugati Jelen szerkesztőségének közös szervezésében működő dévai helytörténeti kör, a valamikori Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat célkitűzéseit követve hangsúlyt helyez arra, hogy tudatosítsa a helyi magyarságban, hogy Hunyad ősi földjén nem idegenek, a magyarságnak itt van múltunk, jelene és jövője is lesz. Februárban Deák Piroska tanárnő előadása révén a Hunyadiak dicsőségére emlékeztek. Kóka Rozália magyarországi előadóművész “Mátyás király rózsát nyitó ostornyele” című, gyermekeknek szóló mesés délutánjai sikeresek voltak. /Schreiber István: Mátyás király születése kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), márc.3./

Romániába látogatott Cyril Svoboda cseh külügyminiszter, aki az európai uniós integráció követendő példájaként ajánlotta Traian Basescu államfő figyelmébe Írországot. A március 3-án tartott bukaresti találkozón Svoboda Csehország teljes körű támogatásáról biztosította Románia integrációs törekvéseit. /Bukarestben a cseh külügyminiszter: Írország a minta. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./