Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1992. július 11.
"Kádár Attila teológiai hallgató júl. 7-én befejezte a jún. 30-án megkezdett éhségsztrájkját, amellyel Funar polgármester magyarellenes és antidemokratikus intézkedései ellen tiltakozott. Teodor Marginean görög katolikus tanító szolidaritást vállalt Kádár Attilával, most ő kezdett éhségsztrájkot. Marginean elmondta, hogy éhségsztrájkjával tiltakozik Funar polgármester magyarellenes nacionalizmusa ellen. Az 56 éves férfi hozzátette, hogy "mindannyian testvérek vagyunk Krisztusban, és szolidaritást kell vállalnunk egymással az igazságért, nemzetiségtől függetlenül." Margineanról felvételt késztett a bukaresti televízió magyar adása. Az éhségsztrájkoló Margineant meglátogatta Doina Cornea és Octavian Buracu, mindketten szolidaritásukat fejezték ki. /Balló Áron: Szép gesztus a polgármesteri sovinizmus ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./"
1992. július 12.
Kallós Zoltán elmondtam hogy a magyar televízió Hét műsorának szerkesztőségéből Péter Benz Anikóval voltak Moldvában, érdekes műsort készítettek a csángó falvakban, de még nem vetítették az anyagot. A statisztikai hivatalban kikérték Luizikaluger népszámlálási dossziéját. Ebben a községen nyolcezer csángómagyar él. A népszámlálási adatok szerint azonban mindössze tizenhárom. Somoskán egyetlen csángó sincs, a hivatalos adatok szerint. Kallós elmondta, hogy Luizikaluger mellett sorakozank további csángómagyar falvak, Nagypatak, Bogdánfalva, Somoska, Külsőrekecsin, Gajdár, Esztufuji, Kápota, Dioszén, így lehetne még folytatni. A népszámlálás nem vette ezeket csángó falvaknak. A katolikus papok a templomban felszólították őket, hogy se csángónak, se magyarnak ne vallják magukat, hanem román katolikusnak, mert a római katolikus a román katolikusból ered. Szabófalván akadt egy bátor tanárnő, Perka Margit, aki tiltakozott az ellen, hogy a pap milyen propagandát folytat a népszámlással kapcsolatban, kérte, állítsák le mindezt. Nem adtak neki igazat, sőt a pap megfenyegette a népet: vigyázzanak, mert deportálni fogják a csángókat, ha annak vallják magukat. Kallós beszámolt arról is, hogy levelet írt néhány hónapja Bukovskynak, a romániai pápai nunciusnak. Bemutatkozott, hogy népdalgyűjtő, és még soha sem látott román-csángó népdalgyűjteményt. Nincs is ilyen, csak magyar van. A legszebb, legrégebbi magyar balladákat, magyar archaikus imádságokat a csángók körében gyűjtötték. Kallós levelében feltette a kérdést, miért nem segít a Vatikán abban, hogy a moldvai csángómagyaroknak magyarul misézzenek? /Csáky Zoltán: Hány ezer a tizenhárom csángó? = Ring (Budapest), júl. 12. ? 28. sz./
1992. július 14.
Ion Iliescu elnök a helsinki csúcstalálkozóról Észtországba, majd Belarussziába utazott. Tallinban aláírta a két ország barátsági és együttműködési szerződését, útjának következő állomása Minszk volt, ahol júl. 12-én aláírta a hasonló barátsági és együttműködési szerződést Sztanyiszlav Suskevics belarusz elnökkel együtt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./
1992. július 14.
Tamás Emil jelenleg bujkál. Marosvásárhelyen élt április közepéig, rendőrszázados volt. Marosvásárhelyen a románság számára a politikai hatalom megszerzése volt a legfontosabb. A rendőrség és a katonaság nacionalista rétegei között megindult a közeledés. Hasonló volt a helyzet az ügyészségnél és a törvényszéknél is. A városban /ugyanúgy az országban/ virágzik a korrupció, sokan a politikai hatalmuk mellé gazdasági pozíciókat szereztek. Sajnos, a magyarság vezetőinek egy része is partner ezekben a gyakran kétes ügyekben. A választásokra készültek a román nacionalisták. Marosvásárhely lakosságának 60 %-a magyar, a városban élő cigányság többség magyar érzelmű. A Vatra hívei látták: ha Marosvásárhelyen elveszítik a választást, akkor a Vatra súlypontját más városba kell áthelyezni, valószínűleg Kolozsvárra. /Időközben ez megtörtént./ Januárban titkos találkozót tartottak az országos főkapitány, a cigányság vajdája részvételével, ahol a főkapitány arról győzködte a cigányokat, hogy a választáson a Román Nemzeti Egységpártra szavazzanak. Erről a találkozóról Tamás Emilnek dokumentuma van. Ezután a román nacionalisták a Vatra Romaneascával az élen választási csalást készítettek elő a marosvásárhelyi polgármesteri választásra. A rendőrségen hamis személyi igazolványt adtak ki több ezer embernek, hogy ezzel növeljék a városban élő románok számát. Tamás Emil értesült erről, elhatározta, meggátolja az akciót. Értesítette a román közvéleményt és sikerült bizonyítékokat is szereznie. Febr. 8-án, a választás előtt egy nappal az RMDSZ városi szervezete sajtótájékoztatón bemutatta a hamis igazolványokat. Jellemző, hogy a kiküldött vizsgálóbizottságot az a személy irányította, aki a választási csalást jóváhagyta. Tamás Emilt nyugállományba helyezték, elhatározták, bevonják az útlevelét. Tamás Emil mindezt megtudta, sürgősen el kellett menekülnie. Azóta bujkál. /Botlik József: Marosvásárhelyi látlelet. Aki leleplezte a választási csalást. = Magyar Nemzet, júl. 14./
1992. július 14.
"RMDSZ Maros megyei elnöksége nyilatkozatban tiltakozott a Cseresznyés Pál ügyében kimondott igazságtalan ítélet ellen, melyet a magyarság elleni újabb koncepciós pernek tekinti. A bírák "elfogultsága provokatív jellegű, hiszen súlyos börtönbüntetéssel sújt két olyan embert, akik a támadókkal szemben védekeztek, miközben ugyanaz a törvényszék felmentette azokat is, akik támadókként ártatlan emberek halálát okozták, bizonyíthatóan azokat is, akik többrendbeli gyilkossági kísérletben vétkesek." E tűrhetetlen állapotról tájékoztatják a világ közvéleményét és a nemzetközi nyilvánosságot. /Népújság (Marosvásárhely), júl. 10., Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./ "
1992. július 15.
Az Erdélyi 4. Hadsereg tábornoka, Cheler nyíltan támogatja a Vatra Romaneasca szervezetet. Júl. 13-án Marosvásárhelyen katonai teherautóval szállíttatta a nyomdai papírt a Vatra Romaneasca városi székházába. /Evenimentul Zilei (Bukarest), júl. 15., MTI/
1992. július 15.
Magyar-román szakértői tárgyalásokat tartottak Szegeden, ennek eredményeként jegyzőkönyvet írtak alá arról, hogy egy éven belül határállomást létesítenek Battonya-Tornya és Méhkerék-Nagyszalonta között, később pedig Létavértes és Székelyjó, valamint Nyírábrány és Érmihályfalva között. A magyar fél a környéken élő lakosság igényei szerint szerette volna létrehozni a határátkelőket, a román delegáció viszont /vezetője Buntea Alin, a külügyminisztérium konzuli osztályának igazgatója/ nemzetközi határátkelőhelyeket javasolt, erről azonban csak a két kormányfő dönthet. /Népszabadság, júl. 15./
1992. július 15.
Varga Gábor, az RMDSZ Bihar megyei elnöke nyilatkozott a szervezet gazdasági nehézségeiről. A tagok eredményesebb kisebbségi érdekvédelmet vártak volna az RMDSZ-től. /Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 15./
1992. július 15.
Kolozsváron a Toldalagi-Korda ház falán lemeszelték a következő szövegű emléktáblát: E házban született 1890. augusztus 30-án Reményik Sándor Végvári Nemzet Költője. /-Makkay-: Lemeszelték a Reményik emléktáblát. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./
1992. július 16.
Rio de Janeiróban tartották 106 állam- illetve kormányfő részvételével az ENSZ környezetvédelmi és fejlesztési konferenciáját. Jún. 12-én Iliescu elnök szólalt föl. Közölte, hogy Romániában a környezetvédelem a kiemelt feladatok között szerepel. Iliescu több államfővel találkozott a konferencián, többek között Göncz Árpád köztársasági elnökkel. Iliescu a magyar államfővel való megbeszélésén hangot adott annak a véleményének, hogy célszerű lenne egy pozitív jelzés a két ország elnökei részéről a kétoldalú kapcsolatok normalizálása érdekében. Közös érdek a nyugalom és a megértés. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./
1992. július 16.
Kriza János Néprajzi Társaság jún. 4-5-én Homoródfürdőn tartotta idei második vándorgyűlését. Az előadások témái: a halál és a temetkezési szokások. Az előadók között volt Zakariás Erzsébet /Kolozsvár/, Nagy Olga /Kolozsvár/, Zsók Béla /Bukarest/, Tankó Gyula /Gyimesközéplok/, Bárány Mihály János /Marosvásárhely/, Olosz Katalin /Marosvásárhely/, Vasas Samu /Bánffyhunyad/, Tánczos Vilmos /Csíkszereda/, Csergő Bálint /Csíkszereda/, Asztalos Enikő /Marosvásárhely/, Balázsi Dénes /Székelyszentlélek/, Gazda József /Kovászna/ és Virág Magdolna /Kolozsvár/. /Vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./
1992. július 16.
Az Erdélyi Napló hasábjain Keztyűs Sándor összefoglalta a csángók történetét, megemlítve azt is, hogy 1595 táján Petru Scgiopu vajda megszámláltatta a katolikusokat, és több mint 47 ezret talált. /Keztyűs Sándor: Csángómagyarjaink. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 16./
1992. július 17.
John R. Davis Jr. az Egyesült Államok bukaresti nagykövete Kolozsváron találkozott a városi tanács tagjaival. Mikó Lőrinc beszámolt a nagykövetnek arról, hogy Kolozsváron megsértik az emberi jogokat, nem engedélyezik a kétnyelvű feliratokat, támadják a magyar szervezetek és a magyar iskolákat. Davis kijelentette, hogy nem kíván helyi kérdésekkel foglalkozni. /Balló Áron: Elutazott az amerikai nagykövet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./
1992. július 18.
"Tófalvi Zoltán /Marosvásárhely/ összefoglalta a Cseresznyés per fejleményeit. Cseresznyés Pált 1991. jan. 17-én tartóztatták le és 1992, júl. 7-én az időközben Magyarországra menekült Barabás Ernővel együtt tíz évre ítélték. Tófalvi visszatekintett a kezdethez. 1990. márc. 20-án a marosvásárhelyi magyarok békés tüntetést szerveztek. Az előző napon, 19-én felfegyverzett görgényvölgyiek súlyosan bántalmazták az RMDSZ székházába menekült 72 személyt, kiverték Sütő András félszemét. 20-án újból behozták Marosvásárhelyre a görgényvölgyieket. A botokkal, vasvillákkal, dorongokkal felfegyverzett román lakosok Sáromberkén halálra gázolták Gémes Istvánt, Nagyernyén Csipor Antalt, Marosvásárhely főterén pedig Kiss Zoltánt. A támadók között volt a libánfalvi Mihaila Cofariu is. Az összecsapás során Cofariu súlyos sérülést szenvedett. Miközben a Sütő András elleni gyilkossági kísérlet, továbbá a három halálra gázol egyetlen tettesét sem ítélték el, keresték Cofariu támadóit. Egyetlen orvosi látlelet sem bizonyította, hogy Cseresznyés Pál rúgása életveszélyes sérülést okozott volna. Végül meggyőző bizonyítékok hiányában, hamis tanúvallomások alapján ítélték el Cseresznyés Pált, akit előzőleg a börtönben megvertek. Ezzel a marosvásárhelyi események magyar és cigány elítéltjeinek száma 47-re emelkedett. Közben a bíróság a védelem egyik koronatanúját, a Cofariut bekötöző Seres Máriát, aki azt állította, hogy a földön fekvő féri nem Cofariu volt, egy év börtönbüntetésre ítélték. /Elvált a férjétől és a megítélt gyermektartási díjat nem fizette ki, ezért börtönözték be./ A tárgyalás során levetítették az ír tévé felvételét, melyet a marosvásárhelyi eseményekről készített. Azonban a filmet a vádnak megfelelően átalakították: kivágták belőle azt a részt, amikor a botokkal, fejszékkel felfegyverzett román tüntetők áttörik a rendőrkordont és megtámadják a békésen tüntető magyarokat. Ehelyett csak azok a képsorok láthatók, ahol a magyarok ellentámadásba lendülnek. Az ellenséges légkört mutatta, hogy Luca Ioan ügyész így kezdte vádbeszédét: "Gyilkosság megbocsátani annak, aki embert ölt!" Hiába mutatott be az RMDSZ egy filmet a valóságban történtekről, azt nem vették figyelembe. Borz Grigore, a vád képviselője odáig ment a magyarság kollektív elítélésében, hogy 1990. márc. 20-át az RMDSZ által szervezett katonai akciónak minősítette. Végül kijelentette: egyetlen románnál sem volt ütő-, vágó-, szúrófegyvert. Mihály Sándor, Jung Ildikó és Veres Gyula védőbeszédei mindezek miatt valóságos vádbeszéddé vált. Mihály Sándor hivatkozott arra, hogy a hírhedtté vált Judea ezredes bevallotta, a Népújság is leközölte, hogy a görgényvölgyiek felfegyverkezve jöttek Marosvásárhelyre. A nagy távolságból készült videofelvételről nem lehet pontosan megállapítani, hogy a földön fekvő alak Cofariu. /Tófalvi Zoltán: A marosvásárhelyi per. = Népszabadság, júl. 18./"
1992. július 18.
A Tanügyi és Tudományos Minisztérium 300 millió lejt kapott a kormánytól besszarábiai diákok számára román irodalom és történelemkönyvek megjelentetésére. /Curierul National (Bukarest), júl. 18./
1992. július 18.
Az Etnikumközi Párbeszéd Társaság Octavian Buracu aláírásával kiadott közleményében elítélte a helyhatósági szervek beavatkozását a helyi tanügyi problémákba, visszautasította, hogy Funar vádaskodása alapján magyar iskolaigazgatót váltsanak le. Felszólította a román kormányt, hogy intézkedjen az interetnikai válság megoldására. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./
1992. július 18.
Sepsiszentgyörgyön a kultúrpalotában a három újjászervezett hivatásos népitánc- és népzeneegyüttes egy előadásban lép fel júl. 18-án a Maros Művészegyüttes, a Hargita Állami Székely Népi Együttes és a Háromszék Állami Népi Együttes. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./
1992. július 18.
A romániai magyar oktatásról közölt adatokat Murvai László és Debreczi Árpád folytatásokban, az 1991-92-es tanév alapján, felhasználva a minisztérium és a megyei tanfelügyelőségek információit. Megjegyezték, hogy a román tagozaton tanuló magyar diákokról a tanfelügyelőségek adatai pontatlanok. Az óvodai oktatást tekintve 610 egységben van magyar óvodai csoport, ebből 470 a vegyes óvoda és csak 140 önálló magyar óvoda van. A magyar nyelvű óvodákba járók száma 47 530 volt, 70-nel kevesebb az előző évinél. Román nyelvű óvodába 4986 magyar gyermek járt. Az elemi iskolákba /I.-IV. osztályba/ 62 616 tanuló jár, 4234-gyel kevesebb, mint tavaly. Mi lehet ennek az oka? Az elvándorlás, a kevesebb gyermek? Számításokkal következtettek arra, hogy mintegy 23 ezer magyar gyermek jár román iskolába, ez 27 %-os arányt jelent. Az V-VIII. osztályos magyar tanulók száma 71 780, a tanulók száma 3871 fővel csökkent az előző tanévhez viszonyítva. Román osztályokba 15 367-en jártak. - Az 1991-92-es tanévben 26 magyar középiskola működött és 110 intézményben volt magyar tagozat. A tanévben magyar tagozatos középiskolába 33 409 diák járt, számuk 7958 fővel csökkent az előző tanévhez képest. A legnagyobb visszaesés Maros megyében történt. Magyar nyelvű szakmai oktatásban 6380 tanuló részesült.- Az oktatás formát figyelembe véve a tanévben összesen 222 826-an tanultak magyarul, számuk az összes tanulók 4,8 %-át jelentették. - Ebben a tanévben összesen 8 777 magyar hallgatója volt a felsőoktatási intézményeknek, ez a romániai hallgatók 5,8 %-át tették ki. Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek 1570 magyar diákja van, közülük 581-en tanulnak magyar nyelven, de legtöbbjük néhány tárgyat hallgathat anyanyelvén. Magyar nyelven tanítanak még Marosvásárhelyen: részlegesen az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, de anyanyelvű oktatás folyik a Színművészeti Akadémián és Bukarestben, a Hungarológiai Tanszéken. Az egyetemi szintű oktatásban 473 magyar tanerő van, az összes tanárok 2,7 %-át teszik ki. /Murvai László, Debreczi Árpád: Tanév végi számadás - 1991-1992. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14., 15., 17., 18./
1992. július 18.
A Hunyadi János zajkányi emlékművét tönkretevő tettesek nincsenek meg, közölte a Hunyad megyei ügyészség helyettes főügyésze. A megyei múzeum azt tervezi, hogy az emlékműnek csak magyar felirattal ellátott középső részét múzeumba szállíttatja, mert valakik a már ledöntött, buzogányától megfosztott emlékművet tovább bontják. /Deák Levente: Egyelőre gyanúsítottak sincsenek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1992. júl. 18./
1992. július 21.
Júl.10-13-a között országos unitárius ifjúsági találkozót rendeztek Homoródoklándon. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./
1992. július 21.
A Cseresznyés-per júl. 7-én meghozott ítéletének szövegét idézte a lap. Cseresznyés Pált különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési kísérletért ítélték 10 év börtönre. Ezenkívül a marosvásárhelyi kórháznak kórházi kezelés címén 9997 lejt, a bukaresti kórháznak 20 ezre, az Egészségügyi Minisztériumnak 271 ezer lejt kell fizetni, továbbá Cofariunak általános kártérítésként Cseresznyésnek 551 ezer lejt kell kifizetnie /havonta 15 ezret/. /Bögözi Attila: Tíz év börtön egyetlen rúgásért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15. - átvette: Új Magyarország, júl. 21.
1992. július 21.
"Sütő András felemelte szavát az ártatlanul elítéltekért, Cseresznyés Pálért és többiekért, magyarokért, cigányokért. "Indítsunk küzdelmet értük a törvényes módozatok minden területén, összekovácsoltan, közösségileg, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség több mint félmilliós tagságának cselekvő részvételével." - javasolta. /Sütő András: Egységes küzdelmet az ártatlanul elítéltekért! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16., átvette: Új Magyarország, júl. 21./"
1992. július 22.
Júl. 17-én háromtagú parlamenti küldöttség /Verestóy Attila szenátor az RMDSZ-frakció nevében, a nem magyar kisebbségi képviselők nevében Andrei Ichim és Varujan Vosganian/ találkozott Iliescu elnökkel. A küldöttség tagjai kifejtették: mivel az Audiovizuális Tanácsba nem kerülhetett be a kisebbség egyetlen jelöltje sem, ezért külön kisebbségi médiatanács megalakítását látják szükségesnek. Iliescu belátta a kérés jogosságát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./
1992. július 22.
Nyílt levélben tiltakozott az RMDSZ Bihar megyei szervezete, továbbá Tempfli József és Tőkés László püspök, dr. Csapó József képviselő, valamint a nagyváradi magyar nyelvű sajtó szerkesztői a város polgármesteri hivatalának döntése ellen: egyes állások betöltésénél a 40 százalékban magyarlakta városban nem írják elő a magyar nyelv ismeretét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./
1992. július 22.
Szász János nyílt levélben fordult Iliescu államelnökhöz: vádolja az elnököt, amiért tíz évre ítélték Cseresznyés Pált, annak ellenére, hogy egy tanú vallotta, a képen látható áldozat nem Cofariu. Ez politikai per volt, annak bizonyítására rendezték, hogy a pogromért a magyarok a felelősek. Érdekes módon nem ezt állítja a Helsinki Watch jelentése. Szász János vádolja az elnököt, mert elnöksége idején megtűrte ezt az antidemokratikus, olykor rasszista magyarellenességet. Állandóan elhangzik politikai berkekben, a parlamentben, hogy a magyarok nem civilizáltak, barbárok. Szász János követeli: rendelje el az elnök Cseresznyés Pál perének újrafelvételét, tisztázza, hogy a pogrom nem a magyarok műve volt. /Szász János: J'accuse... Vádolom Önt, államelnök úr... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./
1992. július 22.
"Az Audiovizuális Tanácsba nem került be egyetlen kisebbségi sem. Erről a kérdésről nyilatkozott az RMDSZ négy parlamenti képviselője. Kozsokár Gábor szenátusi alelnök emlékeztetett: több tárgyalást folytattak, kaptak ígértet, de csalódniuk kellett. A jövőben alaposabban ki kell kötni a feltételeket, hogy mi a garancia az ígéret betartására, mondta. Borbély László, az RMDSZ képviselőházi frakciójának alelnöke azt részletezte, hogy igyekeztek mindent megtenni, majd azzal zárta: ez már lezárt ügy. Megsértették az alkotmányos jogokat. Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke kifejtette: az Audiovizuális Tanáccsal kapcsolatos kudarc azt mutatja: ha más megoldás nincs, a politikai egyezkedések hozhatnak eredményt. Markó kiállt amellett, hogy külön kisebbségi audiovizuális tanácsot kell létrehozni. Szőcs Géza helytelenítette, hogy az RMDSZ bizonyos parlamenti tagjai megkötötték ezt az egyezséget. Ezt mindenekelőtt erkölcsi szempontból tartja veszedelmeseknek. "Véleményem szerint nekünk eleve tilos alkudoznunk és egyezkednünk a Fronttal", hangsúlyozta Szőcs Géza. "Vannak közöttünk úgynevezett reálpolitikusok, akik a tisztán erkölcsi és elvi szempontokat készek mindenkor alárendelni egyfajta haszonelvűségnek, vagyis előnyben részesíteni a moralitással szemben a realitást." A jelenlegi politikai viszonyok nem teszik lehetővé, hogy egy magyar is legyen az országos tanácsban. Ha ez így van, "akkor miért küzdünk mi kétes erkölcsiségű módszerekkel" - kérdezte Szőcs Géza. - Kiderült, hogy az előző héten folytak az egyezkedő tárgyalások, de erről az alkudozásról nem tájékoztatták Szőcs Gézát. /Béres Katalin: "Nehéz fiúk" és a még nehezebbek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./ "
1992. július 23.
Kétnapos látogatásra /júl. 15-16./ Kolozsvárra érkezett az Egyesült Államok bukaresti nagykövete, John R. Davis Jr. Gheorghe Funar polgármester Kolozsvár elért eredményeit ecsetelte: minden a legnagyobb rendben van. Ezt Románia Nemzeti Egységpártja, a Romania Mare Párt képviselői is alátámasztották, szó sincs etnikai problémákról, csak néhány magyar szélsőséges elem zavaró hatásáról. Mikó Lőrinc RMDSZ-tanácsos elsorolta a város magyar nemzetiségű lakosságának égető problémáit. Erre Medrea Liviu alpolgármester elkezdett Budapest irányításáról, aknamunkájáról, a magyar katonai invázióról és Erdély bekebelezésének tervéről beszélni... /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
1992. július 23.
Néhány kolozsvári értelmiségi levélben fordult Iliescu elnökhöz és Theodor Stolojan miniszterelnökhöz azzal kapcsolatban, hogy Funar polgármester kijelentette: Ceausescu jó román volt, ezzel elismerte a diktatúra helyességét. Ezek után Funar nem méltó arra, hogy elnökjelölt legyen. /Octavian Buracu, Jakab Gábor, Lászlóffy Csaba, Adrian Marino, Teodor Marginean, Szőcs Géza: Ion Iliescu úrhoz, Románia elnökéhez és Theodor Stolojan miniszterelnök úrhoz. . = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./
1992. július 24.
Jún. 24-én érvénybe lépett a Románia határaira vonatkozó 56. számú törvény. A 20 km-es határövezetben az éjszakai közlekedés csak a határőr-szervek engedélyével történhet. Tilos az állatok etetése, a halászat, a hajózás magánszemélyek számára. /Brassói Lapok (Brassó), júl. 24./
1992. július 24.
Miniszterelnöki rendelettel júl. 20-án váratlanul leváltották a két zömmel magyar lakosságú megye, Hargita és Kovászna magyar nemzetiségű prefektusát, Pataki Imrét és Fodor Ferencet és helyettük románokat neveztek ki. Az RMDSZ Kovászna megyei szervezete a Polgári Szövetség megyei szervezetével együtt adta ki tiltakozó nyilatkozatát júl. 21-én. A két megye lakosai elhatározták, hogy júl. 23-ára tiltakozó nagygyűlést tartanak. - Az Adevarul júl. 22-i száma vezércikkében írt a magyar prefektusok leváltásáról, elhamarkodott, népszerűtlen megoldásnak minősítve a döntést. /Népszabadság, júl. 22., Magyar Nemzet, júl. 23./ Magyar külügyi főosztályvezető, Nikicser László Bukarestben tiltakozott a magyar prefektusok leváltása ellen. /Magyar Hírlap, júl. 24./